| |
Tarnay Tünde
A városunkon áthaladó utazó számára műemlékeink, a felújításra szoruló Magyar Földrajzi Múzeum (volt "Pelikán" vendégfogadó és postakocsi állomás, majd Wimpffen-kúria) épületének kivételével rejtve maradnak.
Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal jegyzéke hét műemléket tart nyilván Érden, amelyek a következők:
A hivatalosan nyilvántartott műemlékeken kívül találunk még olyan építészeti és képzőművészeti alkotásokat is Érden, amelyek műemléki értékkel bírnak, s felújításuk alkalmával fokozott gonddal kell ügyelni rájuk. Néhányat ezek közül a jegyzéken kívüli értékeinkből is szeretnék bemutatni, sőt egy olyan épületet is amely valaha műemlék volt, de már lebontásra került (volt Ákosházi Sárkány Ambrus majd Sina-kastély).
Az érdi műemlékek helyreállítási munkái három éve kezdődtek meg, s szerény eredményeink már vannak. Harmat Béla polgármester megbízásából készült el idáig a Kinga u. 1. sz. előtti barokk Kőkereszt felújítása, a Szent Mihály téri r. k. templom kertjében lévő XVIII. sz.-ból származó Nepomuki Szent János-szobor restaurálása, a "Gesztelyi-ház" (Érd, Alsó u. 2.) teljes tetőcseréje és előkészítés alatt van a gyormai , szintén barokk Fehérkereszt helyreállítása is. Restaurálását követően, 1999. év őszén került vissza eredeti helyére a lebontott kastély támfala elé Szent Walburga szobra.
Az érdi műemlékek megóvása és hasznosítása terén még tengernyi feladat áll előttünk.
Az alábbi ismertetés mindössze alapja kíván lenni a további levéltári, fotótári és helyszíni kutatómunkának.
A római limes út érdi szakasza
Az Érd területén lévő régészeti lelőhelyek már a múlt században felkeltették a kutatók érdeklődését. Érdy János (Luczenbacher), Kereskényi Gyula érdi plébános és Rómer Flóris terepbejárásokat és feltárásokat folytattak az Érd és Százhalombatta között fekvő Hallstatt-kultúrához tartozó népcsoport tagjainak hamvait rejtő kora vaskori halomsíroknál (i. e. 650-550), valamint a római limes nyomvonalánál. Kutatási eredményeik az adott kor ismeretanyagára épültek, s a későbbi régészeti feltárások számára sok adattal szolgáltak.
Érd területe a római korban két auxiliáris tábor, (a római légiók mellé rendelt segédcsapat, amelynek katonái a provinciák lakosaiból kerültek ki) Campona/Nagytétény és Matrica/Százhalombatta-Dunafüred) között feküdt. A limes út mentén, nagy valószínűséggel a Kakukk-hegyen létezett egy praesidium (az őrtoronynál nagyobb, de a katonai tábornál kisebb, kb. 100 főt befogadó erőd), amelyre az a feliratos kőtábla utal, amelyet 1780 előtt a Szent Rókus-kápolna közelében találtak (Sprincz Emma 1993).
A Magyar Régészeti Topográfia az érdi római útról a következőket írja:
"Az Aquincumtól D-re vezető limes út érdi szakasza a XIX. században még teljes hosszában jól látható volt." 1853-ban Johann Gabriel Seidl a római út nagyszerű maradványairól írt. Rómer Flóris szerint: "Érdnél, a Tétényi csárdán alul 600 lépésnyire a régi posvány szélén megy el és betér a római út, melynek köveit és kövezetét mindenhol tisztán látni. Az út a Duna melletti síkságról a ma is Római útnak nevezett mélyútban vezetett fel a löszfennsíkra, ahol D-DK-i irányban haladt Százhalombatta határa felé. A limes út érdi szakaszának északi és déli részét a rajta vezető földút erősen megrongálta, a löszfennsíkra felvezető szakaszt véleményünk szerint az újkorban lerakott lapos kövek borítják." (Torma 1979). A múlt század második felében Érden, a római katolikus plébánia földjén (Papföld), a Csillag csárdától DNy-ra a székesfehérvári országút és az egykori római út hegyesszögében Kereskényi Gyula érdi plébános római kori mérföldkövet ásott ki. A kő az érdi plébánia udvaráról 1852-ben került a Nagytétényi Múzeumba. (M..R..T. 7. 1986. 102-103 o.). A mérföldkövet Alexander Severus uralkodása alatt i. sz. 229-230-ban állították. Felirata az Aquincumtól való távolságot, 15 római mérföldet, azaz 22 km-t jelölte.
 |
| Mély út. A legjobb állapotban megmaradt rész. Bal oldali részén jól láthatóak a nagyobb méretû faragott szegélykövek. Középen fut a vízelvezető árok. Jobb szélét a növényzet veszi birtokba (f.: Tarnay Tünde) |
Kereskényinél olvashatjuk: "...1872-ik évi october hó 12.-ik napján megkezdém az ásatást nem messze az ezredéves római úttól, tíz napi nehéz munka után két római épületre akadtam;..." (Kereskényi Gy. 1874. 3-4. p.)
Amikor végigjárom a római limes út feltételezett érdi nyomvonalát, képzeletben Kereskényi plébános, Rómer Flóris és Érdy János "társaimul" szegődnek. Ők még részleteiben láthatták a hadi út kövezetét a mai Mély út, Római út, Mecset utca, Külső Római út irányában húzódva, érintve a hajdani török imahely minaretjét és a Fogadalmi kápolnát, hogy aztán az egykori Campona nevű katonai táborhoz vezessen. A múlt századi kutatókat is ugyanaz a csodálat tölthette el, mint a mai érdeklődőt: egy út az i. sz. II-III. századból, amelyen a római katonák társzekereikkel haladtak táboruk felé, egy út, amely maga az élő történelem, hiszen az egész középkor során hadiútként az észak-déli közlekedés főútvonalaként használták. Ezen az úton vonult II. Lajos seregével a mohácsi csatába, erre jött Buda felé II. Szulejmán katonáival. A Mély úton ma is megfigyelhető csodaszép kőburkolat korát illetően megoszlottak a vélemények. A Régészeti Topográfia szerint az egykori limes nyomvonalán az újkorban lerakott kőburkolat látható, de más véleményen lévők római korinak tartották ezt a kövezett utat. E kérdést csak szakavatott kutatók dönthették el.
2000 májusában a Magyar Nemzeti Múzeum római koros régészei, Mráv Zsolt és Szabó Ádám feltárták a Mély út szerkezetét, és megállapították, hogy az egykori római hadiút feltételezett nyomvonalán látható igen szépen lerakott kőburkolat nem a római korból származik. Erre a kövek alól előkerült leletek, és az út keresztmetszeti jellegzetességei utaltak. Megtalálták a régészek a Mély út két oldalán mára már betemetődött vízelvezető árkokat. Az útburkolat "friss" voltára az ófalusi idős lakók közül többen is emlékeztek. A visszaemlékezések szerint 1934-1936 körül készült az út jelenleg látható kőburkolata, vagy a már azelőtt is létező kőút javítása. Arra vonatkozóan, hogy az említett időpontban történt útépítéshez használt kövek már eredetileg is a helyszínen voltak-e és útjavításról, átrakásról van-e szó, vagy távolabbról hozták ide a szépen faragott köveket, még további kutatásnak kell tisztázni. A régészek a két kutatóárokban feltárt útszelvénynél mindenesetre nem találták meg a klasszikus római útalapot.
Milyen is a Mély úton látható kőburkolat, amely Érd legszebb útjának mondható?
A Mély út kemény mészkőből készült kőburkolata kb. 4 m széles, faragott szegélykövekkel határolt, vízelvezetése rendhagyó módon az úttengely mentén, középső vízelvezető csatornával kialakított, amelyet a domborzati viszonyok tettek indokolttá. A középső vízelvezető csatorna mentén a szegélykövekkel sokszor azonos méretű, nagy faragott köveket helyeztek el, hogy egy felhőszakadás során lezúduló nagyobb vízmennyiség ne sodorja ki a kis köveket. A római műutak többnyire domború kialakításúak, szélüket szegélykő övezi, vízelvezetésük az út két oldalán kiépített árkokban történt. Szélességük Pannóniában 5-10 m volt.
 |
| Sugár út. A klasszikus domború hátú útfelszínnel kiképzett kőút. Esős, sáros időben szinte láthatatlanná válik. A szegélykövek itt is követhetők. Két szélén feltételezhető egykori vízelvezető árok létezése (f.: Tarnay T.) |
 |
| Jókai Mór: Életképek. 1876. 686. o., illusztráció, Wachtel Károly rajza |
Érd-Ófaluban a Sugárúton megfigyelhető egy másik kőburkolatú útrészlet is, amely a klasszikus római út kialakításának már jobban megfelel, mivel bogárhátú, de lehet, hogy erről az útról is az derül majd ki, hogy a XX. században készült.
A római műutak szerkezeti felépítéséről, rétegrendjéről, alapozási technikájáról kiváló leírást ad Ürögdi György, a "Hogyan utaztak a régi rómaiak?" című könyvében. (Ürögdi György 1979. 9-35. o.)
A Mély utat Gyormának is nevezik. Az utat szegélyező hegybe vájt múlt század közepén épült présházas lyukpincék is helyreállításra szorulnak. A gyorma szó törökül völgyszorost jelent (Jovicza I. 1970. 68. o.). Bár a Mély út kőburkolatát nem 1800 éve rakták le, különleges szépsége miatt feltétlenül védendő, a kisebb sérülései helyreállítandók, a ránőtt gaztól és szeméttől megtisztítandók. Ez az út helyi védelem alá helyezendő, mivel nemcsak érdi viszonylatban különleges, de országos szinten is páratlan szépségűnek mondható. A nyomvonal kutatása tovább folytatódik. Ősszel a régészek az őrtornyokat szeretnék feltárni, és az egykori limes ma már (még) föld alatti részeit meglelni. A hadiút esetlegesen megmaradt kőburkolatának kutatásában segítségünkre lehetnek a régi katonai felmérések, amelyek a XVIII. századtól kezdve rögzítették az egyes településeket összekötő utakat és fontosabb állomásaikat. Az Érdről készült első, második és harmadik katonai felmérésen jól követhető az Érd-Ófaluból Tétény irányába húzódó út, amely a hajdani Csillag (Hideg) csárda közelében ért ki a mai országúthoz. Mára ezt a szakaszt jelentős területen illegálisan lerakott szemét takarja.
Az érdi limes útról Visy Zsolt is részletesen ír a "A római limes Magyarországon" című monográfiájában (Visy Zs. 1989. 87-88. o.).
Végezetül tekintsünk meg egy 1876-ban készült rajzot amelyet Wachtel Károly készített és Jókai Mór Életképek c. folyóiratában jelent meg, s Falusi Ferenc jóvoltából ismerhettem meg. A régi metszet reálisan, mégis végtelen kedvességgel ábrázolja Érd-Ófalu településmagját. Balról jobbra haladva látjuk a Kakukk-hegyi "Szenvedő Krisztus" fogadalmi kápolnát, a már átépített Sina-kastélyt és gazdatiszti épületét, a Fő utcát szegélyező nyárfasorral, a r. k. templomot és plébánia épületet, körülötte a zegzugos utcarendszer mentén épített nádtetős lakóházakat, a csonkán álló minaretet és a vele szemben lévő Szent Sebestyén és Szent Rókus fogadalmi kápolnát a mellette lévő L alaprajzú régi postaépülettel, és egy Nagytétény irányába vezető nyárfasort, amelyből már csak a volt "Napsugár" léüzem területén találhatunk néhány példányt emlékeztetőül. Fasort út mellé ültettek, így feltételezhető, hogy pont e sudár nyárfasor mutatja a rajzon az egykori limes út nyomvonalát a fogadalmi kápolna és a Budafoki út között.
Az Érdligeten található XV. sz.-i Kutyavár nevű vadászkastélyt, a teljes tönkremenetel fenyegeti. A három oldalán meredek, kb. 10 m magas dombon épített egykori gótikus kastélyból mára már csak egy szerény romfal maradt. Pusztulása a XVIII. században kezdődött, majd a Károlyi-féle parcellázások következtében felgyorsult. Építőköveit széthordták, s olykor puszta barbarizmusból is megbontják falmaradványát.
Az érdi Kutyavár eredetét Torma István régész kutatta, aki az épületmaradványt a középkori diósdi castellummal azonosította. (M. R. T. XIII.) 1. k. 9./22 sz. lelőhely)
"A több oklevélben is diódinak említett kastélynak Diód közelében kellett állnia, a Kutyavár azonban igen távol, több, mint 2 km-re fekszik a XVIII. században újratelepített falutól. A XVIII. századi határvizsgálatok tanúvallomásai szerint a középkori Diód falu a mainál jóval nyugatabbra feküdt." ... "a Szent Bertalan-templom a Kutyavártól D-re, DK-re 4-500 m távolságban állhatott, a középkori Diód falu pedig a Kutyavártól szintén pár száz méterre a patak K-ti oldalán, a Szidónia-hegy D-i, DNy-i nyúlványán feküdt." (Torma I. 1980. 256. o.)
A kastélyra vonatkozó oklevelek egy részét Csánki Dezső adta közre. (Csánki D. 1890-1913)
"A diósdi castellum 1417-1461 között fordul elő az oklevelekben. 1417-ben Cséri Sáfár István unokái diósdi kastélyukat először Fedémesi János fia Miklósnak elzálogosították, majd rokonuknak Chap-i András feleségének eladták, Csap-i Andrásnét 1422-ben iktatták be a kastély birtokába. Utoljára 1461-ben említik, amikor a Csapy András és felesége után birtokoló Setétkuti László magtalan halálával rászállott birtokot a király Hédervári Imrének adta." (Torma I. 1980. 254. o.)
1627. ápr. 13.-án Tholdalagi Mihály erdélyi követ az alábbiakat jegyezte fel a Kutyavárról:
"13. Április, kedden Buda várából a Vezér pasával és Mufti effendivel menék ki vadászni. Sok szarvasokat, őzeket látánk, de őzet, nyulakat nehezen fogánk. Onnan visszatérvén a Hamza bég szerájához, csak közel az, hol az régi magyar királyok peczéreket és ebeket tartottak egy négyszegű kőkastélyban, kit az törökök Köpekhiszárnak (Kutyavár) hívnak egy szép forrás patak mellett megszállánk." (Salamon F. 1867. 32)
 |
| A Kutyavár 1846-ban. Wajthay Ferenc felmérése. (Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában) |
Batthyány Fülöp herceg Wajthay Ferenc mérnökkel 1846-ban készíttette el érdi uradalom topográfiai felmérését (Szelestei N. L.,1999.) A Wajthay-féle rajzon látható a Kutyavár 7 m magas falai által határolt udvaron felépített erdészlak. Az öreg castellum egyik falát felhasználva épült meg 1840 körül e vadászház, amelynek 3 cserépkályhával fűtött szobája, szabadkéményes hasábkemencés konyhája, kamrája és istállója volt. Az udvar végében a várfal belső sarkában állt a kocsiszín. Az erdészház alatt boltozatos pince volt, a tetőt náddal fedték le. (Szelestei N. L. 1999. II. 12. 4. o.) Erre a romfalak közötti vadászházra utal Érdy József jegyző jelentésének első része 1864-ből:
"Kutya vár; egy vadász lak az Erdő szélén, regényes tájékkal, hol egy régi épület maradványa most is látható. Herczeg Batthyány Fülöp volt a földes Uraság mintegy 25-30 évvel ezelőtt ezen vadász lakot nagyobbítva kijavította, kerítés falába bele foglalván a most is látható régi falmaradványt. Kutyavár neve onnét származik, hogy Mátyás a Nagy Magyar Királynak ezen a helyen; Budától mintegy jó két mérföldre; - vadászatra szánt ebei tartatnak, s a most is fennálló régi fal azon épületnek maradványa, hol a nagy király vadászati kedvét töltendő, hagyomány szerint többször időzött." (Pesty F. 1888 I. 185. o.)
Rómer Flóris 1864-ben még három álló falát látta: "a keleti 41 lábnyi fal terméskőből van, szöglete a 80 lábnyi északi fallal faragott köves. Ezen az oldalon kis ajtó nyílik, a nyugati ... csak 45 láb... Itt ott még váll kövek ugranak ki a falak felső részéből." (M. R. T. 9/22.sz. lelőhely ismertetésénél Rómer Flóris XIII. sz. jegyzőkönyve 159-160. lap)"
A Kutyavár mellett római kori köveket találtak, amelyekről Rómer Flóris 1864-ben a következőket jegyezte fel:
"A forrásnál sok tégla van, de a tó partján később római korszaki nagy és ügyetlen faragványokat találtunk, melyek egyesei már a M. N. Múzeum Kőtárában állanak. Egyik Juno és Jupiter a pávával és a sassal ..." (Torma J. 1980. 252.)
Kereskényi Gyulánál olvashatjuk: "Mátyás Érdhez negyedóra távolságra eső ťKutyavárbanŤ (jelenben főerdészi lak) melynek az időbeli falai épségben fönnállnak, tartá vadászebeit, az épület mellett egy nagy tó volt, ez kerítéssel körülvéve, mely kerítés romjai mai nap is szemlélhetők, vadak helyéül szolgált. Mátyás honterhes gondjaitól menekülve ki-kirándult s vendégeivel mulatott." (Kereskényi Gy. 1874. 30-31. o.)
A Kutyavár már állt abban az időben amikor Mátyás uralkodott (1485-90. között) de eddig nem került elő olyan oklevél amely igazolná a Mátyás személyéhez fűződő monda valóságalapját. (Impéri B. 1990. 63. o.)
A Budapesti Hírlap 1899-ben "Mátyás király Kutyavára" címmel közöl egy színes leírást:
"Mintegy 500 négyszögöl területet foglalt el a domb tetején. Északon és nyugaton álló falai 3 öl magasak és fél méter vastagok. A várfalak tetején folyosó futotta körül az udvart és a folyosó sziklagerendái ma is szilárdan ékelődnek a falba. A vár déli sarkán volt a két öl széles főbejárat, melyet ma is használnak az erdészház lakói. A vár nyugati sarkában kisebb kapu volt. Ez a kapu két négyszög nagyságú nyílás, ahol az ember meghajolva tudott közlekedni. A szájhagyomány szerint ez volt a kutyakapu. Itt engedték ki a kutyákat. A vár földszintjén észak és nyugat felől a falakhoz épített helyiségek sorakoztak, melyekben a kutyák laktak. Legjobb karban áll a vár északi sarka. Lapos tetejű, kiugró falú van itt: ebben laktak a vadász legények. Ma télen fácánokat tartanak benne. A vár tövében forrás csobog. A forrástól nem messze a vár északi sarkának az aljában félig beomlott nyílás tátong. Ez egy föld alatti folyosó bejárata. Hamzsa bég csináltatta és föld alatti úttal kötötte össze a saját várával." (Kiss G. 1984. 328-329. o. ill. Budapesti Hírlap 1899. okt. 6. 10. o.) A föld alatti alagút legendája számos más helyen is él a képzeletben.
A szövegben szereplő lapos tetejű, kiugró falú épület, amelyben 1899-ben fácánokat tartanak az 1840. körül épített erdészház maradványa lehetett, amely a közel 60 év alatt pusztulásnak indult.
 |
| A Kutyavár romfala 1966-ban. (Országos Mûemlékvédelmi Hivatal Fényképtára) |
Károly János 1901-ben közölt fényképén a Kutyavár még megmaradt falai viszonylag stabilan állnak. (Károly J. 1901. IV. k. 130. p.)
Egy 1938-ban készült fényképen még látszik a felső folyosó kőkonzolsora s egy nagyméretű kapu, továbbá egy belső falrész, amely az erdészház maradványa lehet.
A vadászkastély számára a végső pusztulást az erdő felparcellázása és kiirtása hozta. Környezete átalakult, körülötte lakóházak épültek.
Megmaradtak azonban a földdel fedett részek, így a jövő régészeinek még lesz további mondanivalójuk e műemlékünkről.
Ófalu hajdani kastélya - Egy elpusztított műemlék nyomában
Túlzás nélkül állítható, hogy Érd legértékesebb műemléke pusztult el 1971-ben, amikor a kastély rossz állapotára történő hivatkozással törölték a műemlék jegyzékből, majd lebontották. Ha fölmegyünk a Kakukk-hegy teraszos platójához, különös élményben lehet részünk. Bár a több száz éve épített kastélyt barbár módon megsemmisítették, építőelemeit széthordták, mégis kivehető a fűvel benőtt teraszon az egykori pompás épület alaprajza. "Besétálhatunk déli kapuján, udvarán áthaladva, jobbra felléphetünk a keleti szárny lépcsőin", hogy a "folyosón" keresztülhaladva kitekintsünk az "oszlopokkal alátámasztott timpanonos előcsarnokból" Ófalu öreg házai felé. Lesétálva a lépcsőn az egykori "díszkerthez" érünk.
A kastély romos állapotát rögzítő fényképfelvételeken láthatjuk, hogy az épület tetőszerkezete a második világháborúban sérülést szenvedett, de a falak állapota a fotók alapján stabilnak tűnik.
Felbecsülhetetlen veszteség érte városunkat a felelőtlen döntés következtében végrehajtott épületbontás során.
 |
| Érd-Ófalu kastélya 1846-ban. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. Wajthay Ferenc felmérése |
Ha visszatekintünk a nagy múltú kastély múltjára, birtokosaira és a körülötte zajló történelmi eseményekre, akkor érthetjük csak meg igazán, hogy nem "csak" egy épülettel lettünk kevesebbek, hanem ennél lényegesebb, nagyobb veszteségről van szó.
A XIII. sz.-tól vannak adataink arra vonatkozóan, hogy kik birtokolták Érdet. A kastély pontos építési idejét nem tudjuk. Csak valószínűsíteni lehet, hogy a XIII. sz.-tól helyén erődítmény állhatott. A "Kőkúria" első említése 1519-ből való amikor az Ákosházi Sárkány család birtokába került. (M. R. T. 1986. 9/19. lelőhely 97. o.)
II. Lajos király 1525-ben Sárkány Ambrus országbírónak birtokrészt adományoz, nemesi curiával (Záborszky M. 1985. 188. o.) 1526-ban II. Lajos a Mohács felé vezető útján Ákosházi Sárkány Ambrus kastélyában száll meg. Kíséretében főurak, egyházi személyek is voltak, köztük Brodarics István püspök, az ország kancellárja, aki "A magyaroknak a törökkel Mohács mezején vívott ütközetének igazi leírása" - című, latin nyelvű művében II. Lajos érdi tartózkodásáról is beszámol. A következőket írja: "A hírre, hogy a török átkelt a Száván és Péterváradot szárazon és vízen erősen ostromolja, a király július 23-án elindult Budáról, hogy a Duna partján lassanként Tolna felé haladjon, remélvén, hogy közben mások is csatlakoznak hozzá. A királynak, Mária királynénak és az esztergomi érsek csapataival együtt, körülbelül 3000 lovasa és gyalogosa volt..."
... "Még aznap amelyen Budáról elindultunk Sárkány Ambrus kastélyához érkeztünk, s mely két mérföldnyire van Budától, Érdnek hívják ezt a helyet. Itt a király legkedvesebb és legkiválóbb lovát elvesztette, amely hirtelen támadt betegségben pusztult el. A király roppantul fájlalta veszteségét. Sokan rossz jelnek tekintették ezt. Miután a király egy pár napig itt időzött, de senki nem érkezett ezalatt hozzá, azon kis csapattal, amellyel idejött, tovább vonult a szomszédos faluba, melyet Ercsinek hívnak." (Brodarics István 1984)
Természetesen Kereskényi Gyula is ír II. Lajos érdi tartózkodásáról:
"Sárkány Ambrusnál időzött II. Lajos magyar király a szerencsétlen mohácsi vész előtt, őt követé Báthory István nádor, az esztergomi érsek, több főurak és püspökök. Néhány nap múlva Érdtől Ercsi felé vette útját, a város fölött emelkedő hegy közötti úton vezet a római út, II. Lajos lova ez úton néhány száz lépésnyire a kastélytól élettelenül összerogyott, miből a körülállók rosszat következtetének, mit a nemsokára bekövetkezett szerencsétlen mohácsi eset igazolt." (Kereskényi Gy. 1874. 31. o.)
1926-ban a mohácsi csata 400. évfordulóján a Hadimúzeum kezdeményezésére Baranyay Nándor főjegyző és a Jézustársaság érdi házfőnöksége emlékművet állított a Római út és Kastély utca találkozásánál, a kastélyhoz vezető út elején. Az emlékmű lábazati részéhez egy római kori, sírkő díszítését szolgáló mára már erősen kopott oroszlánt helyeztek el. (Sprincz E. 1993. 13.) Az oroszlánt Varsányi János 1847-ben rajzolta le, amikor Luczenbacher (Érdy) Jánossal, Érd régiségeit tanulmányozták. (Luczenbacher [Érdy] J. 1847. 285.).
1847-ben az oroszlánszobor a kastély kertjében állt. Az emlékmű falába építették be Ákosházi Sárkány család címerét, amelyet az 1840-es évek elején találtak meg a kastély átépítése közben.
 |
| Az érdi kastély homlokzati és emeleti alaprajza 1846-ban. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. Wajthay Ferenc felmérése |
Ákosházi Sárkány Ambrus is a mohácsi csatamezőn vesztette életét. A tragikus ütközet helyén 1866-ban végzett ásatás során a sírokból feltárt leletek között megtalálták Sárkány Ambrus serlegét. Egy korábbi ásatás kapcsán is találtak SARKANE feliratú ezüstcsészét, amelyet már 1847-ben a Magyar Nemzeti Múzeum kincstárában őriztek. (Luczenbacher [Érdy] J. 1847. 285. o.)
1543 után a törökök is megjelentek Érd birtokosai között. Ez idő tájt a kastélyt mint Hamza bég szeráját említik. Hamza béget követően Kászim bég volt kastélyunk ura. (Kerékgyártó I. 1998. X. 30. 6. o.)
A török megszállás ideje alatt Érdnek magyar földesurai is voltak, így a falu kétfelé adózott. 1653-ban Pálffy György az érdi földesúr, 1675-ben Illésházy Miklós érdi birtokos aki Szapáry Péternek 12 évre elzálogosítja a kastélyt és az uradalmat, amelyet 1722-ig meghosszabbítottak. Ezt követően az Illésházy-család tagjai a kastély tulajdonosai XIX. század elejéig. Illésházy Miklós, Illésházy István, Illésházy József (alatta az érdi birtok 25 évig a Péterffy-családnál zálogban volt), Illésházy János, Illésházy Ferenc (10 évesen meghal). (Záborszky 1985. 189. o.)
Sárkány Ambrus kastélya átvészelte, úgy ahogy, a török hódítás korát. Bél Mátyás vagy az adatgyűjtéssel megbízott diákja még látta az 1730-as években.
Az egykori Sárkány-kastély képe így bontakozik ki Bél Mátyásnál: "A falu nyugati és déli része magasabb fekvésű és ennek lejtőjén házak épülnek. Itt van a földesúrnak, Illésházy grófnak a kastélya is, a lejtő emelkedettebb részén. Ez az épület dísze a falunak, urasághoz illő pihenőhely, de egyszersmind gazdasági központ is. Négyszögletes, földszintes építmény, de magasabb fekvése miatt távolról emeletesnek látszik. A kastélytól jobbra, de kissé lejjebb áll a néhány évvel ezelőtt épült templom."
1828-tól Batthyány Fülöp az érdi uradalom (Tárnok és Diósd is) új gazdája. Batthyány Fülöp női ágon rokona volt az Illésházy-családnak, Vas megye örökös főispánja, császári királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos volt. Az 1838. évi jeges árvíz után róla kapta nevét Érd új településrésze, a Fülöpváros. (Kovács S. 1999.)
1848-ban a dúsgazdag Sina György vette meg a kastélyt. Sina György nevét a Lánchíd pesti pillérén is olvashatjuk a híd építését lehetővé tevő nagylelkű adományozók sorában. Sina György görög származású bankár volt aki Ferenc Józseftől kapta a bárói címét. Vagyona óriási volt: 26 uradalom és 120.000 hold földje Magyarországon. (Jovicza I. 1970. 57. o.)
 |
| A Sina-kastély 1869. évi átépítést követő alaprajza (Pest megye mûemlékei) |
Sina György báró halálát követően fia, Sina Simon lett a nagy múltú épület ura, aki átépíti a kastélyt 1869-ben neoreneszánsz stílusban. A főúri lak pazar berendezéséről a benne folyó fényűző életről legendák szólnak. A kastély vendégei között a kor arisztokratái, írói, tudósai, művészei egyaránt megfordultak. Sina Simon Széchenyi István barátja volt. Jókai Mór is gyakori vendég volt Sina Simonnál akit csak az "érdi nábobként" emlegettek. Az érdi kastélyt "Az aranyember kastélyának" is nevezték, párhuzamot vonva Sina Simon báró a bőkezű adományozó, valamint Tímár Mihály személye között. (Jovicza I. 1970. 19-21. o.)
Sina Simon főúri vendéglátását élvezték 1876-ban a régészeti kongresszus angol, francia, német tudósai akiket fellobogózott gőzhajó hozott Érdre, hogy a régészeti nevezetességeket tanulmányozzák.
Sina báró a kertjében látta vendégül a nemes látogatókat. (Károlyi J. 1901. IV. k. 103. o.)
Sina báró halálát követően (1876) a Wimpffen-család örökölte a birtokot, mivel Sina Simon leányát Anasztáziát, Wimpffen Viktor gróf vette feleségül.
Szerencsére fennmaradtak alaprajzok mind az átépítést megelőző korszakból (1846-ból a Wajthay Ferenc-féle épületfelmérés, amelyet Szelestei Nagy László talált meg elsőként az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában), mind az átépített változatról, amelyet az 1958-ban megjelent Pest megye műemlékeit ismertető kötethez készítettek. (Szelestei N. L. 1999. 05. 14. 7. o. és Dercsényi szerk. 1958.)
A Wajthay Ferenc-féle felmérésnek köszönhetően ma sokat tudunk a kastély átépítését megelőző korszakából, az egyes helyiségek használati módjáról, a térsorok funkcionális rendjéről. Wajthay Ferenc bámulatos precizitással rögzítette a látottakat, így kis képzelőerővel újra végigjárhatjuk az egykori kastély folyosóit termeit.
 |
| A Sina kastély oldalbejárata 1970 körül (képeslap Falusi Ferenc gyûjteményéből) |
 |
| Érd-Ófalu egykori kastélya a II. világháború után, az 1970 körül, lebontása előtt |
A négyszögletes alaprajzú kastélyba a déli kapun lehetett bejutni. Az udvar északnyugati sarkában egy mély kútból húzták föl a vizet. A kastély helyiségeit kerengőszerű folyosóról lehetett megközelíteni. A déli kaputól balra egy önálló lakás ajtaja nyílt, amelynek két kívülfűtős cserépkályhás szobája, szabadkéményes konyhája és kamrája volt. A kastély keleti szárnyában a főúri lakosztály térsora húzódott. Tágas termeit négyszögletes és kör alaprajzú cserépkályhákkal a folyosóról fűtötték a szolgálók. A keleti szárny legnagyobb szobájából ajtó nyílott a terasz felé, ahová félköríves lépcsőkön juthatott le a kastély lakója. Ez a szoba feltehetően a szalon szerepét tölthette be, ahol a társasági élet folyhatott. A kastély északkeleti sarokhelyiségében volt az ebédlő, és a gardróbszoba.
Az északi szárnyban kapott helyet a házikápolna, mellette ismét szobák sora következett. Az északnyugati sarokban hatalmas konyhát ábrázol az 1846-ban készült rajz. A konyhában nagy kemencékben sültek a kenyerek, méretes cserépedényekben főttek az ételek. A kemence felső lapos tetején szabad tűzön vasháromlábakra téve készítették a cserépedényekben az ennivalót. A terjengő füstöt szabadkémény vezette el, amelynek kürtőjében füstölődtek a sonkák. A nyugati szárnyban ismét szobák nyílnak a folyosóról, majd a pince felé, ill. az emeleti, vendégszobához vezető lépcső következik. Érdekes, hogy csak a nyugati szárny kapott emeletráépítést, amelyet manzárd tető fedett. A kastély nyugati szárnya és a Kakukk-hegy között szűk udvar húzódott, innen lehetett a hegybevájt pincéket megközelíteni. A kastély körül díszudvart alakítottak ki. A támfal omladozó zárókövein a kovácsolt vas rácsok furatnyomai még ma is látszanak.
 |
| Érd-Ófalu lebontott kastélyának ma is létező pincéje (részlet) (f.: Tarnay Tünde) |
 |
| A kastélyhoz tartozó gazdatiszti épület és a gazdasági épületei. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. Wajthy Ferenc felmérése 1846-ból |
Ha egymás mellé tesszük az 1846-ban készült alaprajzot és az átépítést tükröző 1958-ban rögzített épületfelmérést, láthatjuk, hogy Sina báró nem bontotta el a régi kastélyt, csak saját igényei szerint átalakította, neoreneszánsz stíluselemekkel gazdagította. Az átépített kastélyt Magyarország Műemléki Topográfiája így írja le:
"Homlokzatán öt-öt ablakos oldalszárnyak között timpanonos porticus, egy-egy pillér között két ion fejezetes oszloppal. Oldalhomlokzata északon 7+3 tengelyes, délen kapualjas behajtóval. Négyszögű, palazzo-szerűen kiképzett zárt udvarral. Itt belső oszlopos előcsarnok és körben pártázattal magasított, mezzaninszerű, vakárkádos belső homlokzat." (Dercsényi D. szerk. 1958. 354.) A timpanont a Sina-család címere díszítette. Sok apró változtatás történt az átépítés során. A déli és keleti homlokzatok belső folyosóit kiszélesítették, a szobák válaszfalait részben elbontották, ill. átépítették, megváltoztatták az ajtók helyét. A kastély legrégibbnek feltételezhető boltozatos nyugati szárnyát az átépítés során kevésbé bolygatták. A kastély nyugati szárnya alatti hatalmas dongaboltozatos pince még ma is létezik, Szapáry Péter állítólagos börtöncellájával. Szapáry Péter érdi kastélyban történő raboskodása helyi legenda, mivel a történeti kutatás már kiderítette, hogy valójában Budán raboskodott. A pince nagyterméből egy szűk folyosón eljutunk a kastély platója alatt húzódó közel 400 m hosszú pincerendszerhez, amelynek két kijárata a támfaltól északra található.
A gazdatiszti épület a kastélytól délre még ma is áll, az 1846-os felmérésen látható gazdasági épületek (istállók, kocsiszín, ólak) már elpusztultak.
A gazdatiszt háza előtti 50 m mély kút még ma is használatban van. A kastély melléképületének helyiségei a következők voltak: előszoba, dolgozószoba, gyerekszoba, háló, nappali, étkező, vendégszoba, melyek egy belső folyosóra nyíltak, konyha, cselédszoba és mellékhelyiségek. A pincében elkülönítve tárolták az élelmiszert, a legnagyobb boltozatos helyiségben a boroshordók sorakoztak.
Jelenleg a gazdatiszti épületben szociális lakások vannak kialakítva.
A kastélyt a múlt század végén a Wimpffen-család birtokolta, majd a Károlyi grófok tulajdonába került.
1920-ban a Jézus Társaság újoncháza lett, majd 1928-ban a Vizitációs női szerzetesrend költözött a kastély falai közé. (Dr. Kerékgyártó I.-né 1998. 29.) Bogner Mária Margit apáca példaképe volt nővértársainak, sírja a római katolikus templom kertjében ma már zarándokhely. Sírját a kastély mellől áthelyezték mostani helyére.
1940-ben a vizitációs nővérek kiköltöztek az épületből és helyüket a KALOT Népfőiskola oktatói és hallgatói foglalták el. (Katolikus Legényegyletek Országos Testülete)
 |
| A Sina-kastély timpanonos particusa a KALOT Népfőiskola (1940-44) idejében (képeslap Falusi Ferenc gyûjteményéből) |
1941-ben Teleki Pál miniszterelnök is ellátogatott a Kastélyban működő KALOT fiataljaihoz. (Kubassek J. 1995)
A II. világháborúban hadikórház volt az öreg falak között.
A közel 40 éve elbontott kastély timpanonos előcsarnokának oszlopdarabjai a helyszínen és a Hamzsabég téren láthatók.
Minaret (műemlék)
Érd-Ófaluban, a Duna árvédelmi töltésétől nem messze, a római hadi út nyomvonala mellett (Mecset u.) emelkedik a török világ letűnt emlékét idéző, XVII. sz.-ban épült dzsámi minaretje. A műemlékként számontartott török torony az érdiek büszkesége hiszen minaretet városunkon kívül csak Egerben és Pécsen láthatunk. A szigetvári Szulejmán szultán dzsámijának minaretje csonka, egy 1721-ben bekövetkezett villámcsapás által sérült meg. (Molnár J. 1976. 50. o.) Az egri Kethüda-dzsámi sokak által legkecsesebbnek tartott minaretje mára éppen olyan magányosan áll, mint az érdi torony. Dzsámija elpusztult. A pécsi Jakováli Hasszán dzsámi egyik különlegessége teljességében rejlik, mivel a török imahely is és minaretje is megmaradt. A pécsi Gházi Khászim pasa dzsámijának a minaréi hiányoznak.
Ha fellapozzuk a Magyar műemléki ABC "dzsámi", ill. "minaré" címszavait, a következőket olvashatjuk:
"Dzsámi. A török templom neve. A Korán által előírt kötelező pénteki imádságot, a Khutbát csak a dzsámiban lehet elmondani. A dzsámi nagyobb méretű épület, egy vagy több karcsú toronnyal (minare), amelyről a müezzin kikiáltja az ima idejét..." (Gerő L. 1984. 46. o.)
"Minaré (arab). Négyzet alapzaton álló karcsú torony, sokszögű törzzsel, a török dzsámi mellett, az imára felhívó müezzin számára. Egynél több minaréja csak annak a dzsáminak lehetett, amelyet maga a szultán építtetett. Általános szabály, hogy megfelelő magasságban körerkély fusson a minaré körül, s a belül felvezető csigalépcsőnek az erkélyre kivezető ajtaja Mekka felé nyíljék..." (Gerő L. 1984. 124-125.p.)
A magyarországi dzsámik és minarék részletes jellemzését Molnár József, "A török világ emlékei Magyarországon" című művében írja le, amelynek segítségével magunk elé képzelhetjük az érdi török imahely négyszögletes alaprajzú épületét, díszes, kőkeretes ajtaját, a bejárattal szembeni imafülkéjét (mihrab), szőnyegeit, színes üvegablakait, farács által védett karzatát, ahonnan a müezzin feljuthatott a toronyba. (Molnár J. 1976. 26-27. o.)
A dzsámi építési idejét sokáig XVI. századinak vélték abból kiindulván, hogy Érd Hamza Székesfehérvári bég (1551-1570) tulajdona volt az 1562-1563. esztendőkben. (Molnár J. 1964. 42. o.)
 |
| Érd, Minaret 1999. évi homlokzatfelújítása (fotó: Tarnay Tünde) |
Magyarország Régészeti Topográfiája részletesen beszámol a lelőhelyen 1962-65. közötti években Fehér Géza régész által vezetett ásatás eredményeiről, mely szerint a török imahely egyértelműen a XVII. sz.-ban épült a már XVI. sz.-ban létező palánkvár kibővített területén. A palánkvár észak-déli irányú kiterjedése a feltárás szerint 147 m hosszú lehetett. (M. R. T. 1986. 7., 9/20. 14.) Az alapfalak feltárása során felszínre kerültek teve- és bivalycsontok, színes cserepek, bőrzacskók, szelencék, melyeknek egy részét az Érd-Ófaluban lévő helytörténeti múzeumszobában lehetett megtekinteni. (Jovicza I. 1970. 49. o.)
 |
| Akadémiai Értesítő 1847. Minaret, római felirat, római oroszlán (rajzolta Varsányi János) |
A régészeti ásatás eredményeit alapul véve készítette el Ferenczy Károly építész 1970-ben a csonka torony helyreállítási terveit a dzsámi befoglaló méreteit (10×11 m) jelző díszburkolattal, valamint a Mekka felé tájolt mihrab-fülke vasbeton imitációjával. A dzsámi sarkait villanyoszlopok jelzik. A minaret hiányzó részeinek pótlására az eredetitől szándékosan eltérő anyagot (vasbetont) használtak, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, melyek az eredeti és melyek a kiegészített részek. A műemlék helyreállítása a Velencei Charta szellemének megfelelően történt. A minaret új vasbeton sisakja anyagában kissé rideg, viszont jól bírja az időjárás viszontagságait. A helyreállítás óta eltelt közel 30 év a sok kritikával illetett vasbeton lépcsőfeljáró a toronyhoz történő csatlakozási szakaszánál állagromlást eredményezett, mivel a lépcső dilatálását a minarettől a helyreállítás idején nem oldották meg, közvetlenül hozzáillesztették a mészkőfalhoz, így a különböző hőtágulású anyagok mozgása a bejárat melletti falszakaszon repedéseket okozott. Az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ a minaret állagmegóvási munkáira tervet készített. A minaret külső homlokzatának konzerválási munkái 1999 szeptemberében megkezdődhettek, mivel a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által meghirdetett Épített Örökség Megóvása pályázaton Érd Város Önkormányzata vissza nem térítendő anyagi támogatást nyert. A torony külső kőkonzerválási munkái 1999 novemberének közepére elkészültek.
Azt a környezetet amelyben az érdi dzsámit építették, XVII. sz.-i feljegyzésekből, vázlatos térképekből ismerjük. Az 1526-ban bekövetkezett mohácsi csatavesztést követően a hadi út (limes út) mellé épültek ki a Duna mentén a török erődítmények a palánkvárak, amelyek Ercsin, Dunapentelén, Dunaföldváron is ismertek voltak. (Molnár J. 1976. 52. o.)
 |
| Ottendorf Henrik vázlata Érdről 1663-ból - a = Hamza bég palánkja; b = a falu; c = lerombolt templom maradványai; d = Duna; e = mocsár |
Az érdi palánkvár első említése 1569-ből ismert. Musztafa budai pasa Miksa királynak tett panaszában említi, hogy "...Az tataiak alá jüttenek, Hamza bég parkanniatul 700 ökröket ragattannak el...." (M. R. T. 1986. 9/20. lelőhely.)
A sokat idézett török utazó, Evlia Cselebi 1663-ban járt Érden, Ercsi felől érkezvén a következőket jegyezte föl a palánkvárról:
"Innen északi irányban menve négy óráig Hamza bég palánkvára jutottunk. Ezt Szulejmán Kán parancsára Simontornya várának bégje, Hamza bég építette. Miután Zerin oglu ezt felégette, Iszmail pasa, budai vezír, mikor meghallotta, hogy a nagyvezír győri hadjáratra fog jönni, a rájákat és népeket összegyűjtvén, újból felépítette. Parancsnoka, háromszáz katonája van. A várban húsz deszkatetejű ház és egy dzsámi van." (Evlia Cselebi 1985. 246. o.)
Egy másik, ugyancsak 1663-ban készült, Ottendorf Henrik nevű osztrák utazótól származó beszámolóból idézve a következőket ismerhetjük meg a palánkról és környékéről:
"Hamsevee (Hamza bég) palánk (a) Budától három órányira fekszik a Duna partján. Igen silány négyszögű alkotmány: minden szögletén félkörű, cölöpökből készült erődítményekkel és sárral tapasztott, fonott falborítással van ellátva. Röviddel ezelőtt építették fel újra, mert Souches tábornok három évvel ezelőtt a régi palánkot a faluval együtt felégette. Ez a falu (b) a palánk mellett kelet és dél felől fekszik, s még alig épült fel újra. Néhány lakója van, s ezek legnagyobbrészt rácok. A faluban egy helyen régi, romba dőlt, sok évvel ezelőtt lerombolt templom maradványai (c) állnak. A Dunából (d) kisebb mocsár ágazik ki, mely a palánkon innen kissé előrenyomul..." (Ottendorf H. 1943)
Ottendorf Henrik katonai szemszögből mérte fel a palánkot s a dzsámiról egy szót sem ejt. Beszámolójához egy vázlatot készített. (Votin J. 1987. 29-30. o.)
1684. július 21-én Lotharingiai Károly fővezér döntő csapást mért az Érden állomásozó török seregre. A csatát J. Waldtmann és U. Kraus: "Csata Érd mellett 1684-ben" c. rézkarcában örökítette meg, 1696-ban.
 |
| Csata Érd mellett 1684-ben |
A rajzon változatosan ábrázolták a palánkvárat, s érdekes módon területén két torony is látható. Az egyik torony az egykori dzsámi minaretje, a másik kérdéses létezett-e egyáltalán. Lehet, hogy csak dekorációs elemként került a rajzra, de meglehet, hogy a falu templomát szimbolizálja. A Szent Mihály-templomról azonban tudjuk, hogy ebben az időben még nem rendelkezik toronnyal, mellette csak harangláb állt 1774-ig.
Ismert, hogy a XV. sz.-ban épített Szent Mihály-templomon kívül is volt egy templom Ófaluban, amelyet Boldog György tiszteletére szenteltek fel. Ákosházi Sárkány Ambrus is ebbe a templomba kívánt temetkezni végrendelete szerint. (M. R. T. 1986. 97. o.) Nem zárhatjuk ki azt sem, hogy a Szent Mihály téri r. k. templom XVI. sz.-i védőszentje Boldog György mártír volt.
"A lakosokat összehívták és Illésházy hűségére feleskették. Az újonnan épült templom tövében "alkalmas úri parochia" található. A lakosok igaz pápisták. A maguk és az egyház költségén építették új templomukat, amely a török mecset és a régi templom, valamint a minaret köveiből épült. A régi templomban az egyház gabonáját tartják. A faragott kövekből épült mecset egészen jó állapotban van." (Záborszky M. 1985. 195.)
A szöveg utal arra, hogy a török idők során felrobbantott, majd 1703-ban újjáépített r. k. templomon kívül volt egy régi templom is, amely liturgikus használaton kívülre került, s gabonaraktárként működött. Ha e templom toronnyal épült, akkor az érdi csatát ábrázoló metszeten ez a templomtorony látszik a minaret mellett. Érdemes a Károly János könyvében lévő XVII. sz.-i érdi látképen szereplő templomot is megtekinteni az izgalmas építéstörténet tanulmányozásakor. (Károly J. IV. 1901. 112. o.)
A kis kitérő után térjünk vissza a minarethez! A csonka török tornyot már a múlt században is számon tartották, mint ritka műemléket többen lerajzolták. Az egyik legszebb ábrázolást Varsányi János mérnök készítette 1847-ben amelyet az Akadémiai Értesítőben adtak közre. (Luczenbacher János (Érdy) 1847. 285.)
1899-ben Csányi Károly készít felmérést a minaretről, nézetrajzzal, kereszt- és hosszmetszettel. A múlt század második felében Rómer Flóris is rajzokat készít az öreg toronyról, s feljegyzi, hogy "a törökök ide járnak, tisztítják és erről bizonyítványt kérnek". (Molnár J. 1964. 144.)
1917-ben Foerk Ernő és tanítványai végeznek felméréseket a török emlékről. (Foerk E. 1917)
A 23 m magas érdi minaret a magyarországi török tornyok között zömökségével tűnik ki. Törzse 12 szög alaprajzú. Körerkélyéhez 53 db. Változó magasságú kicsorbult csigalépcső vezet fel. A lépcső megvilágítását a torony falába épített résnyi nyílások biztosítják.
A Mekka felé tájolt felső ajtón át kilépve csodálatos panoráma nyílik Ófalura, a Dunára és a Beliczay-szigetre, amelyet a régi oklevelekben csak érdi szigetként emlegetnek.
Az érdi minaret sokszögű testét nem hangsúlyozták kannelurákkal1, éleit emelték csak ki, s a körerkély párkány alatti felületét fordított szív alakú motívumokkal díszítették. (Molnár J. 1964. 146-147. o.) Az 1999 szeptemberében végrehajtott homlokzattisztítás során a faragott díszítésnél piros színű festés nyomokat találtak a restaurátorok, amelyet rekonstruáltak is.
Kerékgyártó Imréné így emlékszik a minaret helyreállítását megelőző képére: "gyermekkori emlékeimben él, amint a tanítás befejezése után körötte játszottunk. A merészebb fiúk felmásztak az omladozó csigalépcsőkön, s a peremen előre-hátra hajladozva dicsérték Allah nevét. Köztük voltak a hajdani katonai helyőrség leszármazottjai is: a Deffend, Bandzi, Hasszán, Csibrák család gyermekei, nem sejtették, hogy török őseiket idézik". (Kerékgyártó I. 1997.)
 |
| A XVIII. századi uradalmi sóház, dézsmaház felhasználásával Glavati István építész által 1990-ben felépült Liget Thermal Hotel Ófaluban (f.: Boros S.) |
Érd-Ófalu elpusztult temploma és kolostora
A minaretről szóló előző részben már megemlékeztünk egy régi templomról amely a ma is fennálló Szent Mihály téri r..k. templomon kívül létezett Ófaluban. A hajdani templomról s a hozzátartozó kolostorról 1956-ban készült fényképfelvételek már romos állapotot rögzítettek. A régi templom a Római út mellett épült, az ártézi kút közelében, az egykori uradalmi sóház mellett, részben a mai Liget Thermal Hotel területén.
 |
| Érd Ófalu elpusztult temploma (Országos Mûemlékvédelmi Hivatal Fotótára) |
Az 1960 körül lebontott értékes egyházi emlékünk építésének idejéről sajnos keveset tudunk. A fényképeken látható kőkeretes ajtók, a volutás2 kerékvető a barokk stílus jegyeit mutatja, de ez nem zárja ki a templom kolostorának korábbi keletkezését. Emlékezzünk vissza az előző részben tárgyalt, 1696-ban készített rézkarcon ábrázolt minaret melletti templomtoronyra, a Károly János által közölt XVII. sz.-i érdi látkép templomára, ill. az 1722-ben Illésházy Miklós korában készített feljegyzésre, amikor arról értesülünk, hogy az egyház gabonáját a régi templomban tárolják. Jovicza Ignácz az elpusztult egyházi épületről rekonstrukciós rajzokat készített, részben a még meglévő romok, részben a szemtanúk visszaemlékezései alapján.
"A templom egy terjedelmes kolostorszerű épülettömb keleti szögletében állott. Keleti bejáratának díszes, barokk kapujának keretét pár évvel ezelőtt Bogner Mária sírjánál, a mai templom északi falába illesztették. A hatalmas épület keresztboltozatos, oszlopos csarnokát a mai tulajdonos lebontotta, a bontási anyagot értékesítette."
 |
| Szent Sebestyén, Szent Rókus, Szent Rozália fogadalmi kápolna (1955) (Országos Mûemlékv. Hiv. Fotótára) |
A templom másik díszes kőkeretes kapuját a Péterffy-család által 1749-ben építtetett, de a második világháborúban megsemmisült Kakukk-hegyi "Szenvedő Krisztus"-kálvária-kápolna rekonstrukciója során használták fel.
Az egykori templom és kolostor épületének faragott köveit építették be a Lourdes-i Szűz Mária tiszteletére készített barlangszerű építménybe is amelyet a Szent Mihály templom kertjében láthatunk. Jól kivehetők a felhasznált kövek között egy kőkeretes kapu díszített elemei, záróköve, és a csigás kerékvetők is. A plébániaépület kapujánál is láthatunk egy volutás kerékvetőkövet. A r. k. plébánia udvarán még látható néhány régi kőkeretes kapuelem.
Elgondolkodtató, hogy az utóbbi fél évszázadban milyen mértékű pusztulás következett be műemlékállományunkban. Példa erre a lebontott érdi kastély és a régi templom és kolostor esete.
A Szent Mihály téri r. k. templom (műemlék)
A Zichy-kódex érdi vonatkozású oklevelének ismertetését Károly Jánosnak köszönhetjük. Ezekből a latin nyelven íródott oklevelekből tudhatjuk meg, hogy mely személyek között folytak birtokperek, s mikor volt szükség újabb határjárásokra a viták eldöntése végett. Az érdi birtokosok között a XIII. sz.-ban magas rangú egyházi méltóságok szerepelnek így feltételezhetjük, hogy a településnek temploma és plébániája is volt. (Károly J. 1901. 112-113. o.)
Egy XIII. sz.-i valamint egy XIV. sz.-i pápai tizedjegyzék is említi az érdi plébániát. "Érd Miklós nevű plébánosa 1334-ben 2 garas pápai tizedet fizetett. 1468-ban Antal érdi plébánost említik (M..R. T. 1986. 97. o.)
A Szent Mihály-templom története Kereskényi Gyula plébános feljegyzései, valamint a Magyarország Műemléki Topográfiája alapján a következő:
Az 1718 és 1752 között Érden tevékenykedő kapisztrán rendű szerzetesek irataiból kitűnik, hogy a Szent Mihály arkangyal kegyeibe ajánlott római katolikus templom szentélye és hajójának falai már a XV. sz.-ban álltak. A török időkben a templomot lőporraktárnak használták, majd a XVII. sz.-ban felrobbantották. A falak nem pusztultak el teljesen, 1703-ban az Illésházy-család segítségével a templom hajóját újra beboltozták. A templom felújítási és működtetési költségét a kegyúron kívül a hívek is biztosították. A templomot 1723-ban áldották meg, belső díszítése, felszerelése, oltárai a XVIII. sz. közepén mondhatók a leggazdagabbnak. Főoltárán Szent Ferenc, Szent Antal és Szent Péter szobrai álltak, és Szent Mihály képe volt látható.
 |
| Érd-Ófalu Szent Mihály téri rk. templom 1846-ban. Wajthay F., (Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára) |
 |
| Érd-Ófalu Szent Mihály templom szentélye, a kőből faragott keresztelőkúttal, a copf stílusú főoltárral, Szent Mihály szobrával (fotó: Fajkusz József) |
Jobb oldali mellékoltárát a Szeplőtelen fogantatás tiszteletére állították, bal oldali oltárát Szent János és Szent Mihály szobrai díszítették. Az oltárok 1743-ban készültek.
Illésházy János kegyúr bőkezűségéből épült fel a templom órapárkányos tornya 1774-ben, amelyben 5 harang hangja hívta a híveket. Ezt megelőzően harangok csak a templom előtti haranglábon függtek. A torony építésének évében Tomicich János dalmát eredetű Veszprém megyei pap a plébános. Tomicich atya holttestét 1789 okt. 25-én temették el a templomban, sírjának helyét a déli falon elhelyezett tábla jelzi. A templom tornyának építési idejét kosáríves kőkeretes kapujának zárókövébe vésett évszám örökítette meg. A templomtornyot két övpárkány tagolja három részre, díszítését ion oszlopfejezetű pilaszterek szolgálják. A kórus szintjét kosáríves ablak világítja meg, fölötte lantablak, végül a harangok magasságában négy tört kosárívű ablakot helyeztek el. A torony párnásan tagolt sisakja többször leégett, de hasonló formában mindig újjáépült (vö. az 1846. évi Wajthay Ferenc-féle rajzot a jelenlegi állapotot tükröző fényképfelvételekkel).
A templomhajó padlósíkja (ez lehet a középkori szint) mintegy 2 m-rel mélyebben fekszik, mint a torony bejárati szintje. A templomhajóba lépcsősor vezet le. A hajó középkori falazatát az ereszpárkánynál, kisebb barokk kori kiegészítés zárja le, stabilitását támpillérek szolgálják. Az 1846-ban Wajthay Ferenc által készített felmérésen látható az 1760-ban épített, apácarácsos ablakkal ellátott sekrestye, valamint a Szent Sír-kápolna, amelyet a rajz "előtérként" jelez. A félköríves záródású Szent Sír-kápolnán áthaladva külön bejáraton keresztül is be lehetett jutni a templomba. A kápolna a második világháborúban a front átvonulásakor találatot kapott és elbontásra került. A templomhajóba vezető északi homlokzati bejárathoz építették be a korábban ismertetett másik régi templom spirális motívummal díszített zárókövű kőkeretes kapuját, majd a nyílást befalazták.
Jovicza Ignác 1970-ben az érdi műemlékekről készített kéziratában lévő fényképen a szentély középkorias, kváderkőmintázatú, színesen kifestett állapotát figyelhetjük meg. A barokk mellékoltárok alapszíne barna volt, díszeit aranyozták. (Jovicza I. 1970. 28. o.) A szentélyből déli irányban a címeres bejáratú, csehsüveg-boltozatos oratórium (kisméretű magánkápolna) nyílik, amely az 1880-as években épülhetett a Wimpffen-család részére.
A hajó fölött fiókboltozatokkal áttört dongaboltozat épült. "A kétszakaszos hossznégyszögű térboltozatai széles pilaszterek párkányos gyámjain ülnek: a diadalív széles kosáríve mögött a szentély rövid boltsüveges szakasza a nyolcszög öt oldalával záródik. A szentély fölé párkányos pilasztereken nyugvó négy, épített homorúan vájatolt élű heveder, illetve öt fiókboltozat borul. A szentély keleti zárófalán kagylósan faragott barokk ablakfülkében Szent Mihály arkangyal kecses faszobra." (Dercsényi szerk. 1958. 352.)
Szent Mihály arkangyal kardjával legyőzi az ördögöt, s kezében tartott mérleg intő példa a hívek számára, hogy a mennyországba jutás előtt minden lélek megméretik.
A szentély megvilágítását a három ablakon átszűrődő fény és az aranyozott csillár gyertyalángjai nyújtották.
Az 1778-as canonica visitatio szerint a diadalív jobb oldalán újabb oltárt helyeztek el Szent Walburga tiszteletére. Ekkor készítethették az egykori kastély támfala előtt álló Szent Walburga-szobrot is (ismertetését ld. később).
1778-ban a templom főbb berendezési tárgyait a fő- és mellékoltárok, a díszesen faragott kegyúri pad, a hívek padjai két faragott gyóntatószék, és egy kőből faragott kersztelőkút, valamint a sekrestye két keményfából készített szekrénye alkotta.
1789-ben, a 10 éves korában elhunyt Illésházy Ferenc grófot a templom baloldali oltára alá temették el. Az Illésházy-család címerével díszített latin nyelvű emléktábla jelzi a templom északi falába építve sírjának helyét.
Egy 1793-as jegyzőkönyv is említi a Szent Walburga-mellékoltárt, s ekkor már a főoltár Szent Mihály tiszteletére volt felszentelve.
A templom körül 1793-ig temető volt, amelyet ma is látható kőfalú kerítés vett körül. Az uradalmi magtár (granarium) közelében lévő domboldalon jelölték ki a temető helyét, ahol az első temetésre 1794 jan. 22-én került sor. A templom körüli temetkezést Mária Terézia rendelettel tiltotta be. Az 1774-ben épített templomtorony érdekessége, hogy az órapárkány alatti falszakaszába két régi sírkövet is beépítettek, amelyet az egyik felújítás alkalmával vettek észre. A sírkövek felirata: " I H S, KATHARI MATT...D..." a másik szöveg az árnyékvilág fordított logikája szerint tükörírással íródott: ... (LUK REC) (Jovicza I. 1970. 30. o.)
Egy 1818-ban kelt canonica visitatio még megemlékezik a templom körüli régi temetőről és kerítő kőfalról, továbbá ekkor írják le először a ma is meglévő hatoszlopos copf stílusú oltárt. A templom kórusának szintjén már 1720-ban orgona volt, amelyet rendszeresen javítottak, aranyoztattak. Dellinger atya működése idején 1820-ban a kórus új hatregiszteres orgonát kap, amelyet 1823-ban aranyoztattak be. 1885-ben ismét új orgonát kap a templom amelyet egy Steinrich nevű orgonaépítő készített el.
1885-ben nagy felújításokat kezdeményezett Sina Simon báró leánya Wimpffen Anasztázia, született Sina Anasztázia. Elrendelte a hajó és a torony megerősítését, az öt harang egyikének újraöntését, s a többi átalakítását. Ekkor négy új pad is készül és a régieket is átfestik. A felújítás költségei 3114 Ft-t tettek ki. A helyreállítási munkákat befejezően ünnepélyes keretek között 1885. október 5-én újra felszentelték a templomot.
A templom későbbi átfestése alkalmával, 1908-ban a Szent Walburga-oltár képszekrényéből elvitték a névadó szent XVIII. sz.-ban készített képmását, és helyére került a Jézus Szíve szobor.
Az oltárokat, amelyeket Illésházy gróf készíttetetett és báró Sina Simon 1870-ben gazdagon bearanyoztatott az idők során többször átfestették.
1958-ban még megvolt a diadalív baloldalán a szószék (l. Az 1846-ban készült felmérést), amelyet copf stílusban a főoltár motívumával összhangban díszítettek. A hangvető csúcsán aranyozott díszváza állt. 1958 után a szószéket és lépcsőjét elbontották. Copf főoltárán és barokk mellékoltárain kívül még keresztelő medencéje maradt meg a templomnak régi berendezési tárgyai közül, a többi díszesen faragott bútora elpusztult.
Érd-Ófalu, r. k. plébánia (műemlék) - Érd, Molnár u. 6. sz.
Az oklevelek tanúsága, valamint a pápai tizedjegyzékek szerint Érdnek már a XIII. században plébániája és temploma volt.
A műemlékként nyilvántartott Molnár utcai barokk plébánia földszinti része Szapáry Péter zálogbirtokossága idején épült 1686 és 1695 között.
 |
| Érd-Ófalu r. k. plébánia. (fotó: Tarnay Tünde) |
Szapáry Péter 1675 és 1722 között birtokolta Érdet, akitől 1722-ben Illésházy Miklós váltotta vissza a zálogbirtokot. A parókiát a török kiűzése után a boszniai kapisztrán provinciás franciskánusok alapították. Már 1733-ban arról értesülünk, hogy kényelmes plébániaháza van, amelyet a közösség gondoz, mivel "a parochus az országút mellett lakik állandóan vendégek terhelik". (Dercsényi szerk. 1958. 357. o.) Illésházy János gróf 1774-ben Tomicich János plébános működése idején emelet ráépítésével bővíti. Ugyanabban az évben készült el a plébánia emeletráépítése, mint a r..k. templom tornyának megépítése.
A téglalap alaprajzú magas lábazati kialakítású egyemeletes épület utcai homlokzatán mindkét szinten négy kőkeretes ablak, a szintek között vízszintes osztósáv látható. Ereszpárkánya homorú. Oromfalain két kisméretű félköríves padlásszellőző ablakot láthatunk. Hódfarkú cseréppel fedett teteje csonkatornyos kialakítású. Legutóbbi helyreállítása során eltérő színnel jelölték az épület két építési periódusát. A földszinti helyiségekben a XVII. sz. végére jellemző korabarokk fiókboltozatok figyelhetők meg.
 |
| Érd-Ófalu r.k. plébánia. Molnár u. 6. sz. (Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára) |
Egykori földszinti és emeleti alaprajzát az 1846-os felmérés alapján ismerhetjük meg, Wajthay Ferencnek köszönhetően: A kőkeretes épületbejáraton belépve kis előtérbe érkezünk. Előttünk az emeletre vezető lépcső és a földszinti szobák megközelítését szolgáló folyosó található.
A földszinten egy nagyobb szoba és egy abból nyíló kisebb helység, egy hatalmas kemencével ellátott szabadkéményes konyha és a konyhából nyíló ebédlő, valamint a folyosó végi kamra helyezkedett el. Az épület alatti pincébe az udvarról nyíló kőkeretes pincelejárón keresztül juthatott le a plébános. A szobát és az ebédlőt kívülfűtős kályhákkal fűtötték be. Az emeleten a plébános és a káplán hálószobái voltak, amelyet szintén cserépkályhák tartottak melegen a téli hónapokban. A plébániához az udvaron L alakban csatlakozó kocsiszín, kamra és istálló melléképületsora csatlakozott, amelynek egy része még ma is látható.
Kereskényi Gyula plébános gondosan összeírta az 1718 óta itt működő atyák neveit és tevékenységüket. Az anyakönyveket is 1718-tól vezetették. A plébániaépület alaprajzi beosztása gyakorlatilag teljes mértékben megőrizte korabeli kialakítását a múlt század közepi épületfelmérés minden helyisége ma is azonosítható. Jelenlegi plébánosa Izeli József.
Fogadalmi kápolnák
Az évszázadok során a retteget járványok az érdi lakosságot sem kímélték. A pestis rendszeresen végigsöpört az országon nyomában ezrek halálát okozva. Az utolsó nagy járvány a XVIII. sz.-ban tizedelte meg a lakosságot, elmúlásával fogadalmi kápolnákat építettek, Szentháromság szobrokat állítottak. Érden a Péterffy-család nevéhez fűződik a kápolnák építése, akik ez időben zálogbirtokosai voltak a településnek.
Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent Rozália barokk kápolnája (műemlék) - Érd, Külső Római u. 1/A
"a kápolna a budai út felé, a régi római út és a török mecset mellett 1734-ben épült, a nagy pestis alkalmával Szent Rosalia és Fábián Sebestyén tiszteletére, a község által tartatik fel egy haranggal van ellátva, mely harang St Rochus és Szent Kereszt tiszteletére van szentelve." (Kereskényi Gy. 1886. 10. o.)
 |
| Szent Sebestyén, Szent Rókus, Szent Rozália fogadalmi kápolna (1999) (fotó: Tarnay Tünde) |
A kápolnába kosáríves, faragással díszített zárókövű kapun keresztül léphetünk be. Az oltárt korábban csodálatos XVIII. sz.-ban készített, Szent Sebestyént és Szent Rókust valamint a gyermek Szent Rozáliát ábrázoló fából faragott szobrok díszítették. A négyzetes alaprajzú kápolna kosáríves apszissal záródik. Oldalfalán 1-1 ablak került elhelyezésre. Faszerkezetű harangtornyát kecses sisak díszíti. A kápolna hajóját és az oltárát diadalív tagolja, térlefedésére csehsüveg boltozatot építettek. Főhomlokzatát az oromfalba illesztett, kosáríves falfülkébe helyezett sérült Szentháromság-szobor díszíti. A kápolna előtt régen egy Szentháromság-oszlop állt. (Ábel András szóbeli közlése.) Feltételezhető, hogy a kápolna falfülkéjébe került szobor eredetileg a Szentháromság-oszlopot díszíthette.
 |
| Szent Sebestyén, Szent Rókus, Szent Rozália fogadalmi kápolna (1955) (Országos Mûemlékv. Hiv. Fotótára) |
A kápolna bejárati ajtajától balra szenteltvíztartó kelyhet építettek a falba. A harangtorony sisakját és a kápolna tetejét a XVIII-XIX. sz.-ban még zsindely fedte, amelyet később bádog- és cserépfedés váltott fel.
A kápolnát kőkerítés vette körbe, amelynek sarkát faragott kváderkövek erősítettek. A kerítés bejárati kapuját két négyzet keresztmetszetű oszlop hangsúlyozta, amelyek lapos hajlásszögű gúla formájú fedkövein 1-1 kőszobor állt. A szobrok szintén másodlagosan kerülhettek az oszlopokra, a Szentháromság-oszlop szoboregyüttesének részei lehettek. Feltehetően Szent Rókus Szent Rozália és Szent Sebestyén kőszobra (Ábel András közlése). A sokat látott szobrok mára már erősen sérültek, töredékesek, a r.Ek. plébánia udvarán tekinthetők meg.
Az 1955-ben készített fényképfelvételen az említett szobrokon kívül még a homlokzat vakolatdíszei is jól kivehetőek. Kár, hogy az 1984-ben készült kápolna helyreállítás során ezt nem vették figyelembe. Kerítése is jelentősen módosult eredeti formájához képest.
Ha jól megnézzük a régi fényképfelvételt, észrevehetjük a kápolna kőkerítésének sarkán elhelyezett, népies bájjal megformált piéta szobrot, amely ma a plébánia udvarán tekinthető meg. További dokumentumok előkerüléséig csak hipotézis, hogy e gyönyörű piéta szobor lehetett eredetileg a kápolna kosáríves szoborfülkéjében, abban az időszakban amikor a Szentháromság szobor még a kápolna előtti tér oszlopát díszítette.
Az 1984-ben történt műemlék-helyreállítás során a kőkerítés falába halálfejes faragott követ helyeztek el, amelyet a kápolna építésének idejében készíthettek a járvány szörnyű pusztítására emlékezvén.
Érdekes, hogy az 1846-os topográfiában Wajthay Ferenc a szoborfülkében lévő faragványt figyelmen kívül hagyta, s mint apró részletet nem tartotta lényegesnek feltüntetni.
A Kakukk-hegyi Szenvedő Krisztus kálváriakápolna
(Műemlékileg nem védett mivel rekonstrukció, történeti értéke viszont jelentős.)
A Kakukk-hegy tetején lévő kálvária- vagy "Szenvedő Krisztus" kápolnát báró Péterffy János emeltette 1749-ben annak emlékére, hogy 1748-ban végre megszűnt a sokak halálát okozó kolerajárvány. Részben az uradalom, részben a magánszemélyek tartották fenn.
 |
| Érd Kakukk-hegyi kálváriakápolna vagy “Szenvedő Krisztus” kápolna (Fotó: Tarnay Tünde) |
 |
| Az 1748-ban a Péterffy-család által épített kálváriakápolna egy 1930-as évekbeli képeslaprészleten (Falusi Ferenc gyûjteményéből) |
A kálváriakápolna mögött állították fel a megfeszített Jézus, valamint a latrok szobrait, Illésházy János idejében. A kápolna kosáríves apszisában elhelyezett oltárt a szenvedő Krisztust ábrázoló, rendkívüli kifejező erejű, barokk, fából faragott szobor díszítette. A szobor ugyanolyan magas művészi fokúnak mondható, mint az imént bemutatott másik kápolna szobrai. Képét Jovicza Ignác összefoglalásában tekinthetjük meg. (Jovicza I. 1970)
A Kakukk-hegyi kálváriakápolna építészeti megjelenése valamivel egyszerűbb volt a minaret melletti kápolnánál. Harangtornyát alacsonyan képzett kis sisak fedte. E kápolna különös sorssal bírt:
"1843-ik év május 8-án délután az érdi magaslatokon fekvő kies kálvária épülete a villámtól meggyulladt s elégett. A buzgó lelkű Batthyány azonban a rommá lett kápolnát újból fölépítette, mely nemes tettéért a plébános úgy maga, valamint hívei nevében forró köszönetet mondott a hercegnek." "1881-ben Grozdits Tádé érdi polgár szent lelkesedéssel elhatározá, hogy az érdi hegymagaslaton fekvő, több év óta majdnem roskadásnak indult kálváriakápolnát helyrehozza mely czélra 300 forintot áldozván szent fogadását dicséretesen teljesíté is." (Kereskényi Gy. 1886. 32-33. p és 39. o.)
A kápolna a második világháborúban teljesen elpusztult, a jelenlegi épület rekonstrukció, ezért nem szerepel a műemlékjegyzékben.
Felhívom a figyelmet a spirálisan kiképzett zárókövű kőkeretes kapujára, amely a sokat emlegetett néhány tíz éve lebontott régi templomból származik. A kapu párját a Szent Mihály-templom északi falába illesztve láthatjuk.
A Kakukk-hegyi kápolna Ófalu Fő utcájáról feltekintve még ma is megragadó látványt nyújt, hirdeti építtetői és felújítói, valamint egy letűnt kor emlékét.
Nepomuki Szent János szobra Érd-Ófalu Szent Mihály-templom kertjében
Bár egyedi törzsszáma nincsen, mégis műemlékileg védett a szobor, mivel a műemlék templom környezetében, annak kertjében áll.
 |
| Nepomuki Szent János szobra (Fotó: Tarnay T.) |
Kereskényi Gyula plébániatörténeti írásából tudjuk, hogy az érdi uradalom területén nemcsak a Szent Mihály-templom kertjében állt Nepomuki Szent János szobra, hanem a Benta-pataknál és a Duna partjánál lévő egykori hajókikötőnél is szobrot állítottak tiszteletére.
Nepomuki Szent János a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentje, így nem csodálkozhatunk azon, ha a XVIII. sz.-ban Érden több szobra is létezett. Érd híres volt - még a múlt században is - hajómalmairól, halászatáról. A vízimolnárságnak több száz évre visszamenő hagyománya volt Érden. Erre utal az az adat is miszerint 1490-ben Bornemissza János két érdi dunai malmát adta oda Orbán egri püspöknek. (M. R. T. 1986. 9/1984 97. o.)
A három szobor közül a Szent Mihály templom kertjében lévő "élte túl" a történelem viharait. Egy régi képeslapon, amelyen Ófalu szinte minden jelentősebb épülete megfigyelhető, a Szent Mihály-templom előtti téren láthatjuk gyónási titok mártírjaként számon tartott szent szobrát, valamivel távolabb jelenlegi helyétől.
Az 1780 körül készített copf posztamensű szobor a templomtér központi dísze. A teret amelyen elhelyezésre került nád- és cserépfedeles házak vették körbe. A levelezőlapon láthatjuk a tér egyik leghangsúlyosabb épületét, a régi ófalusi iskolát is.
Nepomuki Szent János szobrát az 1792. évi canonica visitatio már említi, és az 1818. évi egyházlátogatói jegyzőkönyv szerint Illésházy János gróf emeltette és Radnics Pál érdi esperes áldotta meg. (Dercsényi D. szerk. 1958)
Nepomuki Szent János 1340-ben született Csehországban egy Pomuk vagy Nepomuk nevű mezővárosban. A prágai udvarban kanonokként működött, IV. Vencel király feleségének gyóntatója volt. A féltékeny király egyszer rá akarta venni felesége gyónásának elárulására Jánost, de sikertelenül. A király a Moldva folyóba ölette az akaratának ellenszegülő papot 1383-ban. A prágai Szent Vid-templomban temették el. A XVI-XVII. sz.-tól kezdve sírjánál rendkívüli eseményeket észleltek, 1729-ben szentté avatták. (Varga Zsuzsa M. N. L. 1986. 750. o.)
A második világháborúban megsérült szobor csonkán, fej nélkül állt a múlt évig. (1998) A szobor kőanyaga teljesen tönkrement, felülete elgipszesedett, szilárdságát elveszítette. A szobor teljes megsemmisülését megelőző utolsó pillanatban sikerült a város vezetése jóvoltából megmenteni értékes műemlékünket. A szobor restaurálását Deák Jenő végezte el Szabó Péter főiskolai adjunktus szakvezetésével. A szobor letisztítását követően sikeres volt a puha kőanyag megszilárdítása, valamint a fej, analógiák alapján történő rekonstrukciója. A késő barokk stílusjegyű, koszorúval és füzérekkel, valamint volutákkal díszített posztamens olyan rossz állapotban volt, hogy az eredeti mintájára újra kellet önteni.
A templomkerti szobor ikonográfiai különlegessége, hogy Nepomuki Szent Jánost fedetlen fővel ábrázolta megalkotója, birétumát a bal kezében tartja. Szokásos megjelenítése papi ruhában, vállán hermelinpalásttal, karján feszülettel, fején birétummal és dicsfénnyel történik. Az érdi szobor is festett volt, hasonlóan az országban számos helyen lévő társaihoz. A helyreállítás 1998-ban készült el, s az újjászületett szobor a püspök áldásában is részesült.
Bár a szobor nincsen műemlékjegyzékben, művészeti, történeti értékénél fogva jelentős értéket képvisel, Érd-Ófalu sokat emlegetett, lebontott kastélyának jelenleg is meglévő támfala előtt áll. Szent Walburga szobrát Illésházy János készítette 1789 körül. (Kereskényi Gy. 1866. 48. o.) Jovicza Ignác szerint Illésházy János édesanyját hívták Valburgának. (Jovicza I. 1970. 24. o.) Ennek tisztázásához további levéltári kutatások szükségesek. Annyi bizonyos, hogy az Illésházy-családban nagy tiszteletnek örvendett Szent Walburga alakja. A Szent Mihály-templom 1703. évben történt helyreállítása is. Illésházy Valburga patronálásával történt, amelyre előzőleg már kitértünk. (Kereskényi Gyula, az emléktábla, és Jovicza Ignác is szimpla v-vel írják Walburga nevét.)
 |
| Vízhordó lányok Szent Walburga szobránál, 1930 körül, Néprajzi Múzeum Fényképtára |
 |
| Szent Walburga szobra (fotó: Tarnay Tünde) |
Arra is utaltunk már, hogy a Szent Mihály r..k. templom bal oldali mellékoltárában valaha Szent Walburga képmását helyezték el, amely 1908-ban tűnt el egy felújítás alkalmával.
De vajon ki is volt az a személy, akinek a tiszteletére igen kvalitásos szobrot készíttetett Érd XVIII. század végi kegyura?
Szent Walburga apátnő volt, ünnepe II. 25-én van. 710 körül született Angliai Richard leányaként, s a winburni apácakolostorban nevelkedett Szent Liobával együtt. A legenda szerint imádsággal képes volt a háborgó tenger lecsendesítésére, s mikor Heidenheimbe érkezett, a kolostort isteni fény ragyogta be. Meggyógyította a várúr leányát és nem támadták meg a kutyák, miközben áthaladt a felvonóhídon. Halála után az eichstadti kolostor templomában temették el.
Szent Walburga a parasztok, földművesek védőszentje. Segítségét kérik a bő termés érdekében és a háziállatok gyarapodásához, kutyaharapás és veszettség ellen.
Művészi ábrázolása változatos. Az érdi Szent Walburga szobor megformálása magas művészi szintű. Az apátnő alakja egy gazdagon tagolt, balluszter formájú posztamensen áll. A szobortalapzat középső sík felületén elmosódott felirat nyomai láthatóak. A szobor beállítása nem esetleges, az apátnő tekintete a Szent Mihály-templom felé irányul. Ruhája korábban mélykék volt, melyre a megkopott szobor felületének már csak kevés részlete utalt. A szobor feje a II. világháborúban megsérült, kezei az atributumokkal együtt letörtek. Csak találgatni tudunk, hogy a Szent Walburgára utaló tárgyak közül vajon mit tarthatott kezében az érdi szoboralak. Talán egy liliomszálat, vagy egy gabonakalászt, vagy egy olajos üvegcsét. A megoldást egy még lefordítatlan latin nyelvű feljegyzés adhatja meg, amely még a levéltárak valamelyikében várja kutatóját.
A szobor felújítását, kiegészítését Fekete Attila, a Képzőművészeti Főiskola kőszobrász restaurátor hallgatója végezte el Szabó Péter főiskolai adjunktus irányításával. Eredeti helyére 1999 szeptemberében került vissza.
Keresztek
Az Érdre vonatkozó műemléki nyilvántartásban mindössze egy barokk kőkereszt szerepel. E jegyzékben lévő, volutás oszlopon álló, kőből faragott kőkereszt Érden a Kinga u. 1 sz. előtt látható. 1789-ben lett felállítva a szintén műemléki értéket képviselő "gyormai" Fehérkereszttel, Illésházy János kegyúr által. 1789-ben Érd erlakoveczi részén is feszületet állítottak. A Szent Mihály téri r. k. templom bejáratának közelében áll az a barokk talapzatú kőkereszt, amelyet a Nepomuki Szent János-szobor elkészíttetésével egyidejűleg rendelhetett meg a kőfaragótól Illésházy János. Erre a szobor és kereszttalapzat hasonló stílusjegyei engednek következtetni. A talapzaton lévő feszület már XIX. századi alkotás, amelyet az eredeti kereszt pótlásaként helyeztek el. E templom melletti keresztet az 1818. évi canonica visitatio már említi.
Az Érden elhelyezett feszületek közül műemléki szempontból kimagaslóan értékesnek mondható még az a "Vaskrisztus" , amelyet a múlt század elején a Molnár utca végén, a felhagyott téglagyárhoz közeli részen állítottak. A fából ácsolt kereszten lévő öntöttvas Krisztus jobb karja sérült. Az oszlopra karcolt évszám csak súrlófényben látható, de elmosódottsága miatt nehezen kivehető. Az Ófalusi lakosságon kívül kevesen ismerik.
 |
| Érd, Molnár u. “Vaskrisztus” ~19 sz. közepe (f.: Tarnay T.) |
A műemlékként számon tartott Kinga u. 1. sz. előtti kereszt elhelyezése másodlagosnak tekinthető. Eredetileg Érd-Ófaluban a templom vagy a kastély közelében lehetett, de az 1838-as nagy jeges árvíz kárt tehetett benne, így a Batthyány Fülöp nevéhez fűződő új városrész kiépülésével áthelyezték és felújították, amelyet az átvésett 1843-as évszám jelez. A II. világháborúban a korpusz megsérült, majd az 1980-as évek elején eltűnt.
 |
| Érd, Kinga u. 1. sz. előtti Kőkereszt. Felújítás után (f.: Tarnay T.) |
A barokk kőkeresztet 1997-ben újította fel a városvezetés megbízásából Módy Péter okl. kőszobrász-restaurátor régi fényképek és analógiák alapján. A letisztított, kiegészített és megszilárdított kőkeresztet Hajdú Ferenc plébános áldotta meg. A műemlék környezetének kertészeti rendezése még hátra van. Meg kell védeni a gépjárműforgalomból eredő veszélyektől.
A kőkereszt mellett régebben egy harangláb is volt, továbbá egy szentkép, amelynél megálltak imádkozni búcsújárás idején.
A "gyormai" keresztet vagy "Fehérkeresztet" a Mély úton (feltételezett limes) felfelé haladva, majd a Százhalombatta felé kanyarodva a dűlő úton találjuk meg.
 |
| Érd-Ófalu, út végi “Fehérkereszt” (fotó: Hack Róbert) |
Illésházy János akkor állította, amikor a fia Ferenc tízévesen meghalt, 1789-ben. A búzaszentelésre április 25-én Szent Márk napján a keresztnél került sor. (Ábel András szóbeli közlése)
A sok körbeszántástól a feszületet tartó oszlop kibillent függőleges helyzetéből, s lassan kidőléssel fenyeget. Restaurálása érdekében már folynak az előkészületek. A sok meszelési rétegtől az oszlop középső elemének volutái már alig látszanak. A kereszten látható Krisztus az idők során megsérült, de még így töredékes állapotában is rendkívüli kisugárzással bír. Bár ez a kereszt sem védett, mégis műemléki értéket képvisel.
Az egykori Pelikán fogadó és postakocsi állomás, később Wimpffen-kúria épületegyüttese (műemlék)
Az egykori híres "Pelikánnak" nevezett vendégfogadó, majd később Wimpffen-kúria épületegyüttese Érd központjában, a Budai út 4. sz. alatt található. Sem pontos építési idejét, sem tervezőjét nem ismerjük, csak feltételezéseink vannak az építészeti formajegyek alapján, hogy Hild József alkotása lehet.
 |
| Az egykori Pelikán fogadó mai Budai úti homlokzata (fotó: Kékedi Bálint) |
A Budáról Székesfehérvár felé vezető forgalmas út mellé építették fel a vendégfogadó főépületét és a hossztengelyére merőleges, különálló kiszolgáló épületszárnyakat, a két istállóként működő oldalszárnyat és a középen elhelyezkedő kocsiszín épületét, 1820 és 1840 között. A főépület helyén az utcai homlokzatra elhelyezett tábla szerint már a XVI. században is fogadó állt, ami valószínűnek tűnik, de ennek alátámasztásához építészettörténeti, régészeti feltáró munka, valamint levéltári kutatás szükségesek. A főépület pincéjében lévő nagy átmérőjű betemetett kút feltárása sok kérdésre adhat még választ. Az épületegyüttes jelentősége főként abban áll, hogy mind a mai napig megmaradt minden eleme, így kis fantáziával megelevenedhet előttünk egy múlt század első felében működő vendégfogadó zajos, mozgalmas élete.
A főépület, amelyben jelenleg a Magyar Földrajzi Múzeum működik, már 1958 óta műemléki védettség alatt áll. Az épületegyüttes további részeinek védetté nyilvánítására 1996 novemberében tett javaslatot Érd város Polgármesteri Hivatala. Az oldalszárnyak 1999 augusztusában lettek műemlékké nyilvánítva.
A klasszicista stílusban épült magasföldszintes főépületet 15 méter széles és 4 méter magas timpanon díszíti, amelyben 1949-ig Fejér vármegye címere volt látható. A címeren lévő dombormű Szent Istvánt ábrázolta, amint felajánlja Magyarországot Szűz Máriának. A szép dombormű visszaállítására a legközelebbi épület felújítás alkalmával kerülhet sor.
A főépület utcai homlokzata 1+4+3+4+1 tengelyes. A pilaszterekkel díszített sarok és középrizalit ablakait és középső bejárati ajtaját lunettás motívum díszíti. A sarokrizalitok hármas ablakát közös könyöklő- és szemöldökpárkány tagolja. A sarok és középrizalit közötti homlokzatszakaszon 4-4 hat részre osztott ablakot helyeztek el. Az udvari homlokzaton az utcához hasonlóan megismétlődnek a lunettás díszítésű hármasablakok, a timpanon itt előreugratott, négy oszloppal alátámasztott. A két szélső négyzet keresztmetszetű oszlop éleit kerékvetők védik, a belső oszlopok kör keresztmetszetűek. A lovas kocsik itt álltak meg a kocsialáhajtónál, hogy utasaik fedett helyen szállhassanak ki. Az udvari homlokzat sarokrizalitjai és a timpanonos kocsialáhajtó közötti része fedett nyitott tornácos volt.
 |
| Pelikán fogadó majd Wimpffen-kúria 1846-ban. Wajthay Ferenc rajza, (Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára) |
 |
| Pelikán fogadó majd Wimpffen-kúria 1846-ban. Wajthay Ferenc rajza, (Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára) |
Nagy előrelépést jelentett az épületegyüttes megismerésében az az épületfelmérés, amelyet Szelestei Nagy László, az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában fedezett fel néhány évvel ezelőtt. A Pelikán fogadó és postakocsi állomásról megrajzolt épületfelmérés is része annak az 1846-ban összeállított topográfiának, amelyet Batthyány Fülöp herceg az érdi uradalomról készítetett Wajthay Ferenc által.
A Batthyány-család címerállata a pelikán, talán innen ered a fogadó elnevezése is.
A Wajthay Ferenc által készített felmérés ábrázolja a főépület pince és földszinti alaprajzát helyiségeinek megnevezésével, valamint a két istállóként funkcionáló oldalszárny és a középső kocsiszín épületeit. Az egykori kocsiszínben nem túl rég még egy gyorsíró szakiskola működött. A megüresedett épületet a Magyar Földrajzi Múzeum hasznosíthatja múzeumi célokkal.
A kocsiszín és a fogadó főépületének udvari kocsialáhajtója közé beszorított, 1970-es évek közepén készült épületbővítés felér egy esztétikai katasztrófával. Tervezője a műemlékek iránti totális érzéketlenségről tett tanúbizonyságot. Az épületegyüttes rekonstrukciója alkalmával e lehetetlen bővítést el kell bontani, hogy újra érvényesülhessen legértékesebb műemlékünk udvari homlokzata.
 |
| Pelikán fogadó majd Wimpffen-kúria udvari homlokzata kocsi aláhajtóval. (Orsz. Mûemlékv. Hiv. Fotótára) |
Térjünk vissza a fogadó főépületéhez, s képzeletben legyünk vendégek mi is egy éjszakára!
... 1839 kora tavasza van, még hűvös az idő. Az elmúlt évi jeges árvíz pusztításai, a romba dőlt házak látványa végigkíséri utunkat. Délután lovas kocsival indultunk Budáról Fehérvár felé, s néhány óra alatt Érdre érkeztünk. Mivel kezd leszállni az est, egy fogadóban kell éjszakáznunk. A Csillag csárdában ajánlották, hogy a "Pelikán"-ban vegyünk ki egy szobát. Azt mesélik, hogy Beethoven is itt szállt meg egyszer Martonvásár felé vezető útján, de lehet, hogy csak a fogadós híresztelte ezt, hogy jobban menjen a boltja. Nagyüzem lehet a fogadóban, mert mind a hét kéményből füst gomolyog az ég felé. A vendégszobák ablakaiból halvány gyertyafény világít. A fogadós lakásán kívül nyolc szoba van az utazók elszállásolására, szerencsére jut nekünk is, így végre megpihenhetünk. Az egyik kocsis már bevezette az istállóba a lovakat, s a kocsiszín előtti kútból húzott friss vízzel megitatta őket.
Az országút felőli oldalon kaptunk szobát, közel a konyhához, ahonnan fenséges illatok terjengenek. A szakácsnétól megtudjuk, hogy a hatalmas hasáb formájú kemencében a nagy cserépedényben már készül a húsoskáposzta, ami a mai vacsora lesz.
Az egyik szolgáló megkotorta a parazsat szobánk cserépkályhájában, s jókora hasáb fát tett tűzterébe. Hamarosan jó meleg van.
Az étkező ablaka az udvarra néz, így vacsora közben láthatjuk a frissen érkezett vendégeket s a munkájukat végző lovászokat.
A szomszéd szobában a férfiak belemerültek a biliárd játékának örömébe. Az épület túlsó végén lévő táncteremből cimbalom hangja szól. Néhány úr mulatni készül. Lassan nyugovóra térünk. Holnap váltott lovakkal folytatjuk utunkat Fehérvár felé...
A "Pelikán" az 1848-49-es szabadságharc idején osztrák tábornoki főhadiszállás volt. Az 1849. január 3-án lezajlott érdi csata halottait a mai fogadó előtti Szabadság tér területén temették el. Már az első világháború előtt emlékoszlop felállítását tűzték ki célul az érdiek, s közadakozásból jelentős pénz is összegyűlt rá, de a háború kitörésével szerteoszlott a nemes terv. (Jovicza I. 1970. 59. o.)
Károly János leírásából tudjuk, hogy 1871-ben a Pelikán vendéglőben szálltak meg a báró Eötvös József kultuszminiszter földi maradványát kísérő gyászmenet tagjai Ercsi felé vezető útjukon.
Lits Gusztáv érdi uradalmi főtiszt villás reggelivel és forró teával fogadta a gyászmenet tagjait. E reggeli alkalmával nevezte ki gróf Andrássy Gyula Eötvös utódját, az új kultuszminisztert, dr. Pauler Tivadart. (Károly J. 1901. IV. 103. o.)
1876-ban Sina Simon leánya, Sina Anasztázia örökölte az érdi uradalmat, s vele együtt a fogadót is, melyet kúriává alakítottak át.
Sina Anasztáziát a német származású Wimpffen Viktor gróf vette feleségül, innen származik a Wimpffen-kúria elnevezés. Az 1884-ben Halley Ferenc mérnök által készített Érd nagyközségről készült térképen a kúria Alsó utcai oldalszárnyát már leválasztva látjuk, ami azt jelzi, hogy ebben az időben az eredetileg istállóépületet polgári lakóépületté alakították át. A térképen, amelyet a Magyar Földrajzi Múzeum őriz, megfigyelhetjük a kúria megmaradt díszkertjét, melynek ősfái ma is élnek.
 |
| Gesztelyi ház belseje (F.: Tarnay T.) |
A következő tulajdonos, Wimpffen Simon gróf, eladni kényszerül a kúriát gróf Károlyi Imrének 1910-ben. (Balázs D. 1991. 88 p) Ez időtől a birtok tiszttartói lakják az épületet néhány évig.
1923-tól a Szent István Polgári Fiúiskola működött a főépületben. 1942-ben az addig Ófaluban, a Sugár u. és a Fő u. sarkán lévő épületből (ma óvoda) átköltözött a Községi Elöljáróság a kúria épületébe. Ekkor már a Felső utcai oldalszárny (volt istálló) is polgári lakásként és üzletként működhetett, amelyre egy 1934-ben rögzített várostérképen látható külön helyrajzi számmal jelölt leválasztás utal.
1979-től a Tanács fokozatosan kiköltözik az épületből. 1983-tól a Magyar Földrajzi Múzeum lelt otthonra az öreg falak között.
Az épületegyüttes rekonstrukciója anyagi források hiányában mindeddig elmaradt. Érd (újra) várossá válásának alkalmából történt gyors homlokzatfestés mára már tönkrement. A főépület szigetelése és fűtésrendszerének korszerűsítése már régóta megoldandó feladat.
A fogadó oldalszárnyai eredetileg szinte teljesen azonos kialakításúak voltak. A négy belső harántfőfallal tagolt istállóépület egyes helyiségét két-két kör keresztmetszetű, kőalapon nyugvó, de téglából falazott oszlopokkal alátámasztott tűzbiztos csehsüveg-boltozat fedte.
A jászlakat a főfalak mentén helyezték el. Az Alsó utcai oldalszárny egyik fele városi tulajdonban van, amelyet utolsó tulajdonosáról "Gesztelyi-ház"-nak is neveznek. 1997 nyarán Bozóki Lajos, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal művészettörténésze falkutatást végzett az épületnél. Feltáró munkájának köszönhetően számos érdekesség napvilágra került a ház építési periódusait illetően. Ezek közül az egyik felismerés az, hogy a Gesztelyi-ház padlásfeljárójának a helyén a XIX. sz. utolsó negyedében, a lakóházzá történő átalakítás időszakában egy szabadkéményes konyha volt, amelyet a századforduló körül bontottak el. Az épület padlásterében, a két lakórészt elválasztó tűzfal téglái között megtaláltuk a szabadkémény boltozatából elbontott, megkormolódott téglákat. A falkutatás másik nagyszerű eredménye annak a selyemkárpitot utánzó díszítőfestésnek a feltárása, amely az egyik szoba falát díszítette.
 |
| A Gesztelyi házban talált századfordulós falfestés (F.: Tarnay T.) |
A "Gesztelyi-ház" ereszpárkánya 1997 őszére már életveszélyessé vált. A tetőszerkezet teljesen tönkrement, ezért még az év novemberében tetőcserére kerül sor. Az öreg gerendák elbontását követően látszott csak igazán, hogy milyen súlyos mértékben károsodtak a faanyagok. Az új tető kialakításánál az eredeti keresztmetszetet megközelítő méretű gerendákat építettek be. A tető fedésére bontásból származó hódfarkú cserepet alkalmaztak. A tetőcsere Mészáros István és társai kivitelezésében történt.
A "Gesztelyi ház" pillérekkel alátámasztott csehsüveg-boltozatos födéme jó állapotban van.
Az utólagos válaszfalak némelyikének elbontásával különleges hangulatú belső terek hozhatók létre. Alkalmas volna egy régimódi vendéglő kialakítására korabeli enteriőr megteremtésével. Az udvar felé dézsás növényekkel, csobogóval gazdagított kerthelyisége különleges vonzerőt gyakorolhatna. Az épületegyüttes jelenleg széttagolt udvarát a tulajdonviszonyok rendezését követően parkká lehetne varázsolni.
A Felső utcai oldalszárny magánkézben van, részben üzlet, részben lakás funkcióval.
Az épületegyüttes helyreállításával városképi szempontból jelentősen gazdagodhat Érd most kialakuló központja.
Számos olyan régi épület van még városunkban, amely bemutatásra érdemes, de a terjedelmi lehetőségek korlátot szabnak leírásuknak.
Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik az érdi műemlékekről készített leírás során segítségemre voltak.
Irodalom:
BALÁZS DÉNES (1991): A hajdani Wimpffen kúria, múzeumunk otthona - Földrajzi Múzeumi Tanulmányok. 10. sz. 86-89. o.
BÉL MÁTYÁS (1978): Pest megyéről. Szentendre Múzeumok Pest Megyei Igazgatósága. 1978.
B.GY. (1934): A kutyavár - Nemzeti Újság 1934. május 6.
CSÁNKI DEZSŐ (1890): Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest. (1890-1913) I-II. kötet.
CSÁNYI KÁROLY (1942): Az érdi minaret - Technika 1942. 3. 95-96.
CSÁNYI KÁROLY (1945): Az egri minaret - Technika 1945.
DERCSÉNYI DEZSŐ Szerk. (1958): Magyarország műemléki topográfiája V. kötet. Pest megye műemlékei. A Magyar Tudományos Akadémia Topográfiai munkaközössége 1958.
DÓKA K. (1987 ): Az érdi parasztság a XVIII.-XIX. században. Szentendre.
EVLIA CSELEBI: Török világutazó magyarországi utazása 1660-1664-ig. Budapest. Ford.: Karácsony Imre
ÉRDY JÁNOS (LUCZENBACHER) (1847): A pogány magyar sírok körül tett felfedezések - A Magyar Akadémia Értesítője 1847. szept. IX. sz. VII. évf.
FOERK ERNŐ (1917): Török emlékek Magyarországon. A budapesti Magyar Állami Felsőépítő Ipariskola szünidei felvétele VI.
GÁBORINÉ CSÁNK VERA (1971): Az érdi középső paleolit telep - Budapest régiségei. A Budapesti Történeti Múzeum Évkönyve. Szerk.: Tarjányi Sándor. XXII. kötet. Budapest 1971 (9-43 o.)
GENTHON ISTVÁN (1959) Magyarország művészeti emlékei 1-2.
GERŐ LÁSZLÓ (1984): Magyar műemléki ABC. Budapest
HOLPORT ÁGNES (1993): Kora vaskori halomsíros temető Érd-Százhalombatta határában - 4000 év a 100 halom városában. Fejezetek Százhalombatta történetéből. Százhalombattai Önkormányzat kiadványa pp. 23-32.
IMPÉRI BALÁZS (1990): Az érdi Kutyavár titka - Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 1990. 8. sz.
JÓKAI MÓR (1876): Életképek I. évf. 78. sz. 686. o.
JOVICZA IGNÁC (1970): Érd története és műemlékei. Kézirat. Csuka Zoltán Városi Könyvtár Érd.
KÁROLY JÁNOS (1890-1904): Fejér Vármegye története I-V. Csitári kő- és könyvnyomdája, Székesfehérvár.
KÁSZONI DÉNES (1992): Érd becses műemléke. A római katolikus templom Ófaluban - Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 2. sz. 1992. 73-74. o.
K. GY. (1936): Történelmi emlékek pusztulása Érden - Nemzeti Újság 1936. szept. 2.
KERESKÉNYI GYULA (1874): Érd (Hamzsabég) és Batta (Százhalom) községek történeti vázlata. Székesfehérvár. "Vörösmarty" könyvnyomdájában készült.
KERESKÉNYI GYULA (1886): Az érdi plébánia története. Budapest. Schleisinger és társa könyvnyomdája.
KERÉKGYÁRTÓ IMRÉNÉ (1983): Érd a török hódoltság idején - Honismeret 2. sz. 1983. 42-47. o.
KERÉKGYÁRTÓ IMRÉNÉ (1997): A minaret In: Érdi Újság 4 o.
KERÉKGYÁRTÓ IMRÉNÉ (1998): Az elpusztult kastély hajdani vendégei - Érdi Újság 1998. X. 30. 6. o.
KERÉKGYÁRTÓ IMRÉNÉ (1998): Történelmi séta Ófaluban. Érd. Csuka Zoltán Városi Könyvtár kiadása
KOVÁCS SÁNDOR (1991): Érd, műemlékek. Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára. 405 Budapest 1991.
KOVÁCS SÁNDOR (1998): Hamza bég palánkja - Érdi Újság 1998. nov. 27. 4. o.
KOVÁCS SÁNDOR (1991): Az Ófalusi Szent Mihály templom - Érdi Újság 1998. dec. 23. 4. o.
KOVÁCS SÁNDOR (1999): Az Illésházyak Érd történetében - Érdi Újság 1999. jan. 22. 4. o.
KOVÁCS SÁNDOR (1999): Érd plébániája - Érdi Újság 1999. febr. 5. 4. o.
KOVÁCS SÁNDOR (1999): A titokzatos kutyavár - Érdi Újság 1999. febr. 12. 4. o.
KOVÁCS SÁNDOR (1999): Érd XIX. századi újjáépítője Batthyány Fülöp herceg - Érdi Újság 1999. márc. 19. 4. o.
KOVÁCS SÁNDOR (1999): Fogadalmi kápolnák Érden - Érdi Újság 1999. ápr. 2. 4. o.
KOVÁCS SÁNDOR (1999): A Sinák szerepe Érden - Érdi Újság 1999. máj. 28. 5. o.
KISS GÁBOR (1984): Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon. Budapest 1984
Dr. KUBASSEK JÁNOS (1995): Érd. Uhlikné Joó Zsuzsanna szerkesztésében.
MOLNÁR JÓZSEF (1964): Hamza bég dzsámija - Műemlékvédelem. Budapest
MOLNÁR JÓZSEF (1976): A török világ emlékei Magyarországon. Budapest.
M. R. T. (1986): Magyarország régészeti topográfiája XIII/1. Pest megye 7. Budapest (92-109 o.) A budai és szentendrei járás.
OTTENDORF HENRIK (1943): Budáról Belgrádba 1663-ban. Ottendorf Henrik képes útleírása. Ford.: Hermann Egyed. Tolna vármegye múltjából.
PESTY FRIGYES ( 1888 ) Magyarország helynevei történeti, földrajzi, és nyelvészeti tekintetben. Budapest.
POROSZLAI ILDIKÓ (1987): Százhalombatta és Érd régészeti nevezetességei - Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 4. sz. (33-37 o.)
SALAMON F. (1867): Két magyar diplomata a tizenhetedik századból. Pest 1867.
SPRINCZ EMMA (1993): Érd területének története a római császárkorban - Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. sz. Érd. 9-14. o.
SZELESTEI NAGY LÁSZLÓ (1998): Az érdi templom 1846-ban - Érdi Újság 1998. dec. 23. 4. o.
SZELESTEI NAGY LÁSZLÓ (1999): A Kutyavár 1846-ban - Érdi Újság 1999. febr. 12. 4. o.
SZELESTEI NAGY LÁSZLÓ (1999): Két érdi kápolna 1846-ban - Érdi Újság 1999. ápr. 2. 4. o.
SZELESTEI NAGY LÁSZLÓ (1999): Az érdi kastély 1846-ban - Érdi Újság 1999. máj. 14.
SZELESTEI NAGY LÁSZLÓ (1999): Érdi épületek 1846-ban Wajthay Ferenc rajzai. SZENÁL 1999.
SZENTEK LEXIKONA (1994) Budapest. Dunakönyv kiadó
TORMA ISTVÁN (1980): Az érdi Kutyavár - Studia Comitatensia 9.
Tanulmányok Pest megye múzeumaiból. Régészeti tanulmányok Pest megyéből. Szentendre.
ÜRÖGDI GYÖRGY (1979): Hogyan utaztak a régi rómaiak? Panoráma Könyvkiadó, Budapest.
VARGA ZSUZSA (1987): Nepomuki Szent János - Ortutay Gyula főszerk.: Magyar Néprajzi Lexikon (M.N.L.) 3. kötet K-Né. 750. o. Budapest 1987.
VISY ZSOLT (1989): A római limes Magyarországon. Corvina Bp.
VOTIN JÓZSEF (1987): Két XVII. századi útleírás tudósítása Érdről - Földrajzi múzeumi tanulmányok. 4. sz. 1987. 29-31. o.
WEKERLE SÁNDOR (1896): Fejér megye - Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. Magyarország, IV. kötet, Budapest (Fejér megye: 529-576. o.)
ZÁBORSZKY MIKLÓS (1985): Érd. Fejér megyei történeti évkönyv. 16. 187-247. o.
| |