Dr. Krizsán László:

Történeti források és tanulmányok Érd helyiség XVI.-XVIII. századi történetéhez

Hamza bég palánkja

Buda elfoglalása - 1541 - után a török katonai vezetés elsőrendű kötelességének tekintette, hogy biztosítsa a Török Birodalom központi területei és hódításainak magyarországi központja között a kapcsolatot. E törekvést figyelhetjük meg Szulejmán szultán azon intézkedésében, mely szerint Budáról hazatérőben a Duna mentén húzódó hadi út erődjeiben mindenütt helyőrséget hagyott, ahol pedig védőőrség befogadására alkalmas erődített hely nem volt, ott elrendelte ilyenek létesítését a hadi út biztosítására.

A megerősítendő helységek közé tartozott Érd is, amely két hadi út találkozásánál, a dunai felvonulási útvonal - és az 1055-ből származó nyelvemlékünkben, a tihanyi apátság alapítólevelében megjelölt "Fehérvárra menő hadi út" mellett feküdt.

A Duna menti, részben római régiók által épített és használt úton bonyolódott le a helyőrségek vagy hadjáratra induló seregek mozgása, az utánpótlás, és ezt az útvonalat használták a Portára induló vagy onnan érkező követek is.

A fehérvári hadi út katonai jelentősége a török hadsereg számára korlátozottabb volt, viszont kereskedelmi és védelmi szempontból vetekedett a Duna menti útvonal fontosságával, elsősorban a török által meg nem szállott országrészekkel folytatott kereskedelemben, és mert a királyi területekről induló hadmozgások és a végvári vitézek portyái ezen az úton közelítettek Budához.

Buda előtt az utolsó állomás Érd volt. Itt készültek fel a követségek a budai bevonulásra; idáig kísérték a budai főtisztviselők a Birodalomba küldött követeket, és Érd volt a leggyakoribb színhelye a Buda elleni vállalkozások előcsatározásainak, s itt próbálta a budai török őrség megsemmisíteni a vár alól visszavonuló portyázó végváriakat.

Érd - különösen a Kutyavár környéke - kedvenc kiránduló - vadászó helye volt a török tisztviselőknek, ahová a Budán megforduló diplomatákat rendszeresen meghívták.1

Az elősorolt katonai, gazdasági és diplomáciai szempontok - a szultáni rendelet mellett - megkövetelték, hogy a Duna mellett, két hadi út találkozásánál helyőrség befogadására alkalmas erőd épüljön.

Az erőd felépítésének megközelítően pontos idejét csak közvetett adatokkal tudjuk meghatározni, s ezek alapján az 1550-es éveket tekinthetjük az építőjéről Hamza bég palánkjának elnevezett erősség létrehozásának idejéül.

A XVI-XVII. századi forrásokban gyakran találkozunk az erőd nevével, de csupán földrajzi helymeghatározásként. Részletesebb leírás kettő maradt ránk Hamzsabég palánkáról.(2 Mindkettő az 1660-as évekből származik. Az ismertebb a török világutazó, Evlia Cselebi leírása, aki élete során bejárta a fél világot és 1663-ban megfordult Magyarországon és Erdélyben is. Ugyanazon hadi útvonalon haladt, melyen a török seregek jártak másfél évszázadon keresztül a Török Birodalom legfontosabb nyugati kapuja, Buda felé.

Evlia Cselebi az alábbiakat tudta Hamzsabég palánkáról:

"Ezt Szulejmán khán parancsára Simontornya várának bégje, Hamza bég építette. Miután Zerin-oglu3 ) ezt felégette, Iszmail pasa, budai vezír, mikor meghallotta, hogy a nagyvezír a győri hadjáratra fog jönni, a rájákat és népeket összegyűjtvén, újból felépíttette. Parancsnoka, háromszáz katonája van. A várban húsz deszkatetejű ház és dsami van."4

Evlia Cselebi rövid tudósításából kitűnik, hogy a Hamza bég által épített erőd a hadműveletek következtében 1590-ben megsemmisült, hogy a győri hadjárat - 1594 - előtt a helybeli és vármunkára odavezényelt ráják - jobbágyok - építették újjá. A helyőrség létszámára vonatkozó adatot képletesen kell értelmeznünk. Evlia Cselebi hajlamos a túlzásokra és szeret mindent százas értékekkel kifejezni. Az ő írásaiban a száz azt jelenti, hogy "sok".

A másik leírás már szakszerűbb. Ez is 1663-ból való, s készítője Heinrich Ottendorf osztrák mérnökkari ezredes. Ottendorf annak a követségnek volt tagja, amely 1662. decembere és 1663 január 9-ike között Bécsből, a Duna vonalán haladva, közelítette meg Temesvárt, azzal a feladattal, hogy a temesvári pasa közbenjárásával békét kérjenek a Portától.

Ottendorf egy külön feladatot is kapott: Montecuccoli megbízásából fel kellett derítenie és vázlaton rögzítenie a Duna mentén, tehát a török seregek felvonulási útvonalán található erődök, várak állapotát.

E szabályos kémfeladat elvégzésére legalkalmasabbnak egy követjárás mutatkozott, melynek tagjait a helyőrségek parancsnokai mindenütt fogadták és biztosították zavartalan haladásukat.

Így készült el - helyőrségről helyőrségre haladva - Ottendorf kémjelentése "A Budáról Nándorfehérvárra vezető út, azaz az itt fekvő palánkok és az egész vidék leírása". E címen tette meg jelentését, melynek hazai vonatkozású része magyar nyelven is megjelent.5

Érdről az alábbiakat jegyezte fel:

"Hamsevee (Hamzabég) palánk (a) Budától három órányira fekszik a Duna partján. Igen silány négyszögű alkotmány: minden szögletén félkörű, cölöpökből készült erődítményekkel és sárral tapasztott, fonott falkerítéssel van ellátva. Röviddel ezelőtt építették fel újra, mert Souches tábornok három évvel ezelőtt a régi palánkot a faluval együtt felégette. Ez a falu (b) a palánk mellett kelet és dél felől fekszik s még alig épült fel újra. Néhány lakója van, s ezek legnagyobbrészt rácok. A faluban egy hegyen régi, rombadőlt, sok évvel ezelőtt lerombolt templom maradványai (c) állnak. A Dunából (d) kisebb mocsár (e) ágazik ki, amely a palánkon innen kissé előrenyomul. A vidék Buda és Hamzabég között Buda alatt eléggé hegyes, azután majdnem fél mérföldön át lapos, sík területre ér az ember, amelyen a nagyvezér táborozott. Azután ismét egy hegyen kell átjutni, mely Hamzabégig fokozatosan síkságba megy át; itt már köröskörül tiszta, sík területet lát az ember. De röviddel a falu mögött, Ercsi felé újra egy eléggé magas hegy fekszik, mely jobbfelé messze kinyúlik. Buda és Hamzabég között sok régi és rombadőlt épület áll. Ezekről azt mondották, hogy valaha a magyar királyok kastélyai voltak. A Dunában néhány kis sziget is, melyet Rácvárosnak nevezte. Sok fajd szirti fogoly is adak itt."

Ottendorf leírása mellé rajzot is készített.

Hamzsabég palánka H. Ottendorf ábrázolása szerint a XVII. század végén

Ez az egyetlen hiteles ábrázolás Hamzsabég palánkáról.

Ottendorf rajzaiból kitűnik, hogy a Duna mentén a XVI-XVII. században épült kisebb erődök építési technikára, külső megjelenésre és beosztásra nézve rendkívüli módon hasonlítanak egymásra. Mintha típus-tervek szerint épültek volna ezen erősségek, az úgynevezett palánkvárosok.

A palánk alkalmazása eredetileg magyar építési mód volt, melyet a törökök eltanultak és magyarországi uralmuk kezdetétől alkalmaztak is. A helyőrség és a török polgári lakosság az erődítményekben lakott, míg a helység őslakossága a palánkon kívüli házakban élt.

"Az erődítmény gyakran három részből állt. A külső öv volt a huszárvár. A lovasok (Huszárok) ugyanis nem fértek a szűk belső várba, ezért itt helyezték el őket. A huszárvárat rendszerint csak karókból készült kerítés (latorkert, pallizád) vette körül. A középső erődítmény, a földvár volt rendszerint a legjelentősebb. Ennek a falát hívták palánknak. Rendesen úgy építették, hogy bizonyos távolságokban két sorban boronafákat vertek a földbe. Az oszlopsorokat azután vesszővel megfonták, az így támadt közt földdel töltötték be s végül a fonást mindkét oldalán agyaggal tapasztották be. Ez volt a töltött palánk. Ennél költségesebb, de erősebb is volt a rótt palánk. A rótt palánkban nem volt vesszőfonás, hanem a cölöpök szorosan egymás mellett álltak. A belső vár rendszerint csak egy kőtorony, vagy megerősített templom volt..." Ottendorf útirajzában is ilyenek szerepelnek. A huszárvár és rendszerint a belső vár is hiányzanak. A palánkok felépítése nem volt költséges és rövid idő alatt történt. Ágyúkkal nem járó portyázó csapatok ellen még a gyenge palánkok is biztos védelmet nyújtottak, a szilárdabbak pedig az ágyús ostromot is állták, mert az ágyúgolyó nem tudott a földtöltésbe behatolni, nagy kárt tehát nem tett benne. A palánkoknak két veszedelmes ellensége volt: a víz és a tűz. A víz idővel elrothasztotta a cölöpöket, a palánkba hajított tűz pedig felgyújtotta a vesszőfonást."6

Buda visszavívása után a felszabadító hadsereg egyik hadoszlopa, a siker kiaknázása érdekében, Bádeni Lajos vezetésével a Dráva mellékére indult. E seregrész 1686. szeptember 5-én elvonult Hamzabég palánkja mellett is, mivel azonban itt nem állapodtak meg, így a palánkról nem készült olyan vázlat, aminőt a vonuló sereg minden pihenőhelyén található erődről vagy várról rajzoltak.

Ily módon Heinrich Ottendorf rajzát Hamzsabég palánkjáról nincs módunk egykorú ábrázolásokkal összevetni.

Ki volt Hamza bég?

A magyarországi török hódoltságot - a megszálló katonai vezetők, tisztviselők és javadalombirtokosok nemzeti hovatartozását tekintve - teljes joggal nevezhetők délszláv hódoltságnak is.

E történelmi valóságnak legfontosabb és objektív bizonyítékai a személynevek, melyeket a magyarországi katonai és polgári "török" elöljárók viseltek.

A Török Birodalom központi igazgatási rendszerében jelentős mértékben vették igénybe a már korábban meghódított tartományokból azon alattvalók szolgálatait, akik, felvéve a mohamedán vallást, teljes jogú tagjaivá váltak a Birodalomnak. Ezek nem jogfosztott, alávetett hitetlenként nyomorogtak, hanem az Oszmán Birodalom által egy későbbi időpontban meghódított ország elöljárói, elnyomói és haszonélvezői lehettek.

E sarkalatos politikai elv - hogy a meghódított népeket egymás ellen használják fel - gyakorlati alkalmazása következtében a "török" hódoltság idején a legmagasabb kormányzói méltóságokon kívül, délszlávok, rácok, szerbek, dalmátok, illírek és más balkáni renegátok irányították és adóztatták Magyarország megszállt tartományait.

Érd település török-kori névadója is az oszmán hadsereg szolgálatába lépett renegát bosnyák katona lehetett. A XVI-XVII. századi magyar szóhasználat a török hadsereg szolgálatában álló idegen nemzetiségű személyeket - függetlenül rangjuktól - "pribék"-nek nevezte.

Hamza bég is pribék volt. Előéletéről alig tudunk többet, minthogy Simontornya parancsnokaként kapott utasítást Szulejmán szultántól a Buda alatt találkozó két fontos hadi út közelében védőmű építésére.

Hamza bég neve a XVI. századi végvári harcokban vált félelmessé és országszerte ismertté. A kortársak egyik legvitézebb "török" katonaként ismerték.7

Az érdi palánkvár felépítése után a béget Székesfehérvárra vezényelték, ahol a vár parancsnokaként csaknem másfél évtizedig működött. A róla elnevezett érdi erősség azonban továbbra is a nevét viselte.

Hamza bég Székesfehérvárra szóló áthelyezésének időpontját pontosan nem ismerjük, de mindenképpen 1549 után történhetett, mivel az érdi határban fekvő Székelegyház pusztát Halil bég defterdár 150 akcse tapu - illeték lefizetése után Hamza bég javadalmaként lajstromozta.8

Ezen adat nem csupán Hamza bég érdi tartózkodásának meghatározásához nyújt támpontot, de közvetve a bég által épített és nevét viselő erőd, Hamza bég palánkjának építéstörténetéhez is.

A Székesfehérvárra átköltöző Hamza bég egész rokonságával együtt érkezett új állomáshelyére. Vele ment öccse és ennek fia is.

Székesfehérvár parancsnokaként Hamza bég jóval nagyobb erők felett rendelkezett, mint Érden. Hatalomvágya és határtalan ambíciói folytonosan katonai manőverek, lesvetések szervezésére és portyázásokra sarkalták. Hamza bég nem csupán a királyi oldalon álló végvárakat háborgatta, de nem riadt vissza a török által megszállt területeken létező, helyőrséggel nem védett falvak kirablásától sem. Különösen kedvelte a hadi útvonalakon katonai kíséret nélkül közlekedő kereskedők sarcolását.

Ilyen céllal indult 1556 őszén a Duna menti portyájára, ahol azonban kereskedők helyett a tihanyi, devecseri és győri várak hasonló céllal portyázó magyar vitézeire bukkant.

Hamza bég martalékul két törököt küldött a magyar csapat útjába, akik félrevezetve a végvári magyarokat, azt vallották, hogy csupán néhány török jön utánuk. A mintegy ötven főnyi magyar sereg a kevésnek hitt törökre rontott. Ám a leshelyekről több, mint ezerötszáz török rontott elő. Az ütközetben, amely Paks közelében zajlott le, a magyar csapatnak több, mint fele elpusztult. A gyászos eseményről Takaró Mihály tihanyi várkapitány számolt be Nádasdy Ferencnek, 1556. október 11-én írott levelében.9

Hamza bég a fontosabb magyar végvárakba kémeket épített be. A Tatán működő besúgója jelentette 1558 nyarán, hogy a tatai huszárok, Eszéky János kapitány vezetésével elvonultak Komáromba lovakat patkoltatni. A várban csak a gyalogság maradt, őrködés helyett tivornyázásba merülve. Hamza bég lecsapott a részeg katonákra, s könnyedén elfoglalta a fontos végvárat.10

Hamza bég katonai sikereit a hírszerzésben tapasztalható kiváló érzékének köszönhette 1561-ben, mikor azt híresztelték, hogy maga a király szándékozik ellene hadat küldeni, fölényesen közölte, hogy semmiféle ellene irányuló katonai készülődés nincs folyamatban, mert ha lenne, ő bizonyosan tudna róla.

"Mert énnékem hat esztendeje, hogy Bécsben lakik a kémem, kinek felesége, gyermeke vagyon ott, ki ha akarja misét mond, ha akarja deák, ha akarja német, ha akarja magyar, ha akarja kapás, ha akarja katona, ha akarja sántál, ha akarja ilyen ép lábon jár, mint te és minden nyelven jól tud. Azért, ha bánja az ti királyotok, keresse meg Bécsben."

Hamza bég mesterkémjének létezéséről Ormányi Józsa tudósította Csányi Ákost, 1561. május 28-án, Sümegen kelt levelében.11

Az Érdről elszármazott Hamza, fehérvári bég az 1550-es években oly tekintélynek és népszerűségnek örvendett a legmagasabb török kormányzati körökben, hogy 1559-ben az elhalt budai kormányzó Tuygon pasa egyik lehetséges utódjaként is számításba vették. Hamza bég, Dervis bég, Araszlán bég és banjalukai bég versengett a budai beglerbégségért. A szultán azonban nem közülük választott, hanem a temesvári pasát emelte a budai kormányzópasa máltóságára.12

Hamza bég a számára kedvezőtlen szultáni döntés után még inkább igyekezett bizonyítani katonai képességeit és elszántságát, olyannyira, hogy azt a legfelsőbb katonai vezetés is megsokallta.

Nádasdy Kristóf egyik, 1561. szeptember 30-án kelt levelében egy török fogoly tájékoztatása alapján az alábbiakat írta:

"Hamza bégre mostan a császártól csauszok jönnek; mert sok panaszt tettek reá, hogy igen pusztítja a császár földjét és hogy ő nem török és a törvény szerint meg akarják ölni."13

A fenyegetésnek - úgy tűnik - nem volt komoly alapja, hiszen Hamza bég továbbra is vad, fosztogató és öldöklő portyákat hajtott végre. S hogy a szultáni harag sohasem fordult ellene, arra legbeszédesebb bizonyíték, hogy midőn Hamza bég fivérének fia a tatai és pápai magyar végváriak fogságába esett, maga a szultán járt közben 1569-ben a királynál az ifjú Hamza kiszabadítása érdekében.14

Noha Hamza bég - mint a fentiekből látható - a saját rokonságából fogságba esett személy kiszabadítására koronás főket is képes volt mozgósítani, maga nem sok emberséget mutatott rabjai vagy a neki szolgáló ügynökök sorsa iránt. Több erre utaló példát is ismerünk. Közülük kettőnek véres kimenetele különösen jellemzi Hamza bég mindenkori magatartását.

A történeti irodalomból jól ismert Molnár János kétfelé szolgáló kém esete 1561-ből. A sümegi várkapitány, abban a hitben, hogy Molnár az ő hűséges hírszerzője, egy bizalmas, de félrevezető levéllel küldte Fejérvárra Hamza béghez. Molnár János azonban - mivel a másik gazdája Hamza bég volt - felfedte a levélnek a valóságtól eltérő, megtévesztő szándékát. Molnár cselekménye a végvári katonák tudomására jutott, egyik kémútja alkalmával elfogták. A rászedett sümegi kapitány ítéletében úgy döntött, hogy Molnárt "kínra vessék". A kettős kém fájdalmas kínvallatás közben múlt ki, de Hamza bég a legcsekélyebb kísérletet sem tette - fogolycserével vagy pénzbeli kiváltással - ügynöke megmentésére.15

A másik embertelen és a végvári katonai erkölcsök íratlan, de erős és mindenkire kötelező érvényével szembeni cselekedete Hamza bégnek 1570 körül történt. A végvárak vidékén vitézségéről messze földön híres Ormándy János egy portyája során Hamza bég fogságába esett. Végvári szokás szerint a pénzbeli váltságra ítélt foglyot becsületszóra szabadon engedték, hogy a váltságdíjat összegyűjtse. Gyakori szokás volt, hogy a fogoly helyett egy rokona ült be a tömlöcbe, s mindaddig raboskodott, amíg az eredeti fogoly a váltságdíjjal meg nem érkezett. Ormándy János helyett testvéröccse Ormándy Péter palotai vicekapitány vállalta a időleges fogságot, hogy bátyja összegyűjthesse a pénzt. A tömlöcből szabaduló Ormándy János nem hagyta el azonnal fogsága színhelyét, hanem a védőműveket "mustrálta", amiért Hamza bég katonái megölték őt, apródjával együtt.16

Pétert - noha bátyját, az eredeti foglyot Hamza ölette meg - nem engedték szabadon. Még 1572 őszén is fogoly volt. Ekkor Miksa császár kérte a budai pasát, hogy segítse Ormándy Péter kiszabadítását. A pasa válaszából világosan kitűnik, hogy Hamza bégnek, rabjai dolgában, még ő sem parancsolhat.

Egy részlet Musztafa budai pasának Miksa császárhoz intézett leveléből:

"Az több dolgok között emléköztetett Fölséged követe az Ormandi atyafi felöl, jóllehet az mi hív szolgánktul is Ibrahim agátul izent volt a Fölséged, kit minekünk híven megbeszéllöt Ibrahim aga. Azért mi az Fölséged kívánsága szörént eljárunk az dologban, jóllehet nem mi rabunk Ormandi Petör, hanem Hamza bég rabja, és mi őneki nem parancsolhatunk. Ha a mi rabunk volna bizonnyal higyje Fölséged, hogy első kérését sem hagytuk volna Fölségednek; hiába hogy így történt az dolog, minek nem illett volna lönni, hanem elbocsátottuk volna; mindazál valamint s valahogy lehet vagy pénzünkkel vagy egyéb módon megszabadíthatjuk, érte leszünk és megszabadítjuk.17

A gyilkosságot és a "kezes" rabbá tételét nem csupán a végvidékeken, de a diplomáciában is mélységesen elítélték. Hamza bég, a végváriak bosszújától tartva, Nizzába szökött és magával hurcolta Ormándy Pétert, ahol továbbra is fogva tartotta. Csak a konstantinápolyi királyi követ közreműködésével sikerült Ormándy Pétert kiszabadítani Hamza bég fogságából.

Hamza hatalmát és összeköttetéseinek mérvét szemlélteti, hogy még külföldön is - igaz, a török birodalommal szövetséges francia királyság területén - képes volt foglyokat tartani.

Hamza bég történeti szerepének és cselekményeinek mélyebb felderítését nemcsak a források viszonylagos hiánya, hanem az a körülmény is megnehezíti, hogy a bégről számos, forráskritikailag nem ellenőrzött adat vált közismertté. Ilyen például Kereskényi Gyula volt érdi plébános Hamza bég és Szapáry Péter kapcsolatáról közölt története.18 Eszerint Szapáry Péter földbirtokos Hamza bég fogságába került, aki oly embertelenül bánt vele, hogy igába fogva szántani kényszerítette. Később Szapáryt egy török főtisztért kicserélték, majd a Buda felszabadításáért folyó harcokban maga Hamza bég is fogságba esett. Lotharingiai Károly, ismerve Hamza bég kegyetlenkedéseit, kiszolgáltatta őt az egykori szenvedő rabnak, Szapáry Péternek.

Ám Szapáry - mint a felebaráti szeretetről szóló tanítómesében - nem állt bosszút, hanem békejobbot nyújtott és megbocsátott ellenségének, aki a megtorlástól félve, mérget vett be. De a nemes viselkedés olyannyira megindította Hamza béget, hogy haldoklása perceiben felvette Krisztus hitét és keresztényként halt meg.

E romantikus történetet egyetlen forrás sem említi. Az meg egyenesen érthetetlen, hogy két történelmi korszakban elő személyt, a XVI. század 40-es, 60-as éveiben működő, Érden várat építő, majd fejérvári parancsnokként ismert Hamza béget azonosítják a Buda felszabadításáért folyó harcokban elfogott Hamza béggel. A két korszak között 120 esztendőnél nagyobb a különbség. Hamza bégnek bibliai életkorral kellett volna rendelkeznie, hogy a két történelmi korban szerepelhessen.

Mint fentebb említettük, az érdi palánkot megépítő Hamza bégnek testvérei és rokonai is éltek Magyarországon, s ugyancsak katonáskodással foglalkoztak. Ezek leszármazottja lehetett az a későbbi Hamza bég, aki Szapáryval kegyetlenkedett. A két Hamza azonosságát már Károly János is kétségbe vonta a századfordulón megjelent nagy megyei monográfiájában,19 jelen kutatásaink pedig bizonyossá tették, hogy a magyarországi török hódoltság idején egy Hamza-dinasztia létezett és tevékenységük szorosan kapcsolódott Érd történetéhez.

Az első Hamza erődöt épített Érden és egy egész történelmi korszakon át - sőt azon túl is - nevével jelölték a települést. Még a XVIII. század végén is olykor feltűnik a Hamzabég-Hamzsabég, németesen Hanselbek alak Érd megjelölés helyett, vagy annak kiegészítőjeként. Legtovább, a mai napig, a Hamzsabégi út őrizte meg az egykori érdi hatalmasság emlékét, Budán.

A későbbi rokonok, vagy a Hamza-család leszármazottjai, akik közül a Szapáry Péterrel kegyetlenkedő Hamza tette leginkább ismertté nevét, szívesen tartózkodtak híres ősük egykori lakhelyén, ahová valószínűleg anyagi érdekek és javak kötötték őket.

E körülményből származnak a félreértések és tévedések Hamza bég szerepének és tevékenysége időhatárainak megítélésében.

Hamza bég a hadak útján a XVI-XVII. században

Hamzabég-Érd harcászati szempontból nem volt jelentős erősség a XVI-XVII. században. Védműve - korabeli szóhasználattal - csupán palánk volt, kettős gerendasorból és körédöngölt földből készült építmény. A helységet azonban nem erődítése, hanem fekvése tette elsőrendűen fontos katonai célponttá.

Három hadiút, a fehérvári, az eszéki utak metszésében, és a hadak vonulása, szállítása szempontjából talán még fontosabb útvonal, a Duna mellett feküdt. Minden Budára vagy Budáról induló hadmozdulat érintette Hamza bégről elnevezett helységet.

Joggal adódik a kérdés, hogy az ilyen nagyfontosságú csomóponton miért nem létesítettek erősebb védőművet, miért nem építettek várat a gyengébb palánka helyett?

A kérdésre a történelmi események és a helyi sajátosságok egyértelmű választ adnak.

Buda elfoglalása (1541) után a megszálló török hadseregnek elsőrendű feladatává vált, hogy e legfontosabb, de legtávolabb fekvő katonai objektummal az állandó és zavartalan összeköttetést biztosítsa a Török Birodalom központjával. E célt szolgálta Szulejmán szultán rendelete a Duna vonalán és az eszéki hadiút mentén létesítendő erődök építésére.

A Budai Pasaság térképe a XVII. századból

A szultáni parancsot azonnal végre kellett hajtani, így a leggyorsabban megépíthető védművet, a palánkot választották. Valódi erősség megépítését a folytonos háborúk és a végváriak szüntelen portyái sem tették lehetővé. De a helyben fellelhető építőanyagok is csupán könnyebb szerkezetű erőd létesítésére voltak alkalmasak.

Hamza bég (Érd) katonai vonzását nagyban növelte az a körülmény is, hogy "taracklövésnyi" távolságra feküdt a fővárosnak tekinthető Budától, ahova minden kereskedő-karaván igyekezett, a Hamza bégnél találkozó hadi útvonalakon. E kereskedők kirablása a fizetetlen végvárak katonaságának szinte a megélhetés forrását jelentette.

Nem kevesebb támadást provokált ki a végváriak részéről Hamza bég személye. A híres "török" főtiszt - valójában délszláv renegát - rabul ejtése minden végvári vitéz legfőbb vágya volt. Ilyen céllal egy portyát vezettek a magyar végváriak Veszprémből, Tatáról, Tihanyból, Hamza bég "szerája" ellen.

A támadások Hamza bég és állomáshelye ellen, Pecsevi török történetíró elbeszélése szerint, azonnal Érdre vezénylésekor kezdődtek.20 Az Érdre - valószínűleg Simontornyáról - vonuló béget és az őt kísérő janicsár csapatot a veszprémi katonák Földvár (Dunaföldvár) térségében meglepték, nagyrészüket levágták és minden poggyászukat magukkal vitték. Az esetet megbosszulandó, a budai pasa sereget vezetett Veszprém ellen és a várat időlegesen el is foglalta.

A Hamza bég ellen végrehajtott támadás 1552-ben zajlott le, s ez az időpont valószínűsíti Hamza bég érdi parancsnokságának kezdetét is.

A portyák, rajtaütések igen gyakoriak voltak, ám írásos nyoma csupán azoknak maradt, melyek magas rangú katonai és polgári vezetőknél - esetenként az uralkodónál is - tiltakozást vagy magyarázkodást váltottak ki.

1567. szeptember 9-én Musztafa budai pasa arról panaszkodik gróf Salm Ecknek, hogy magyar végváriak Hamzsabég alatt, a fehérvári úton "áros" (kereskedő) zsidókat fogtak el, áruikkal, barmaikkal és szolgáikkal együtt. Kéri a károsultak elbocsátását.21

1569. november 15-én a budai pasa egyenesen Miksa császárnak jelenti, hogy a tataiak az elmúlt napokban Hamzabég palánkjától 700 ökröt, Adony mellől pedig 2000 juhot hajtottak el:

"Nem tűrhetök, hogy néminemű ellenkezők felől ne emléköznék felségednek: kik minden képpen azon töreködnek, hogy mivel az frigynek ártalmára akarnak lönni; az el mult napokban az tataiak alá jüttenek, Hamza bek párkányátul 700 ökröket ragattanak el. Ismég ottan hamar az győriek Adony párkányból 2000 juhot vittenek el".22

Esztendő sem telt el, a budai pasa 1570. október 9-i levele ismét a magyar végvári katonák zsákmányolásáról értesíti Miksa császárt, panaszolván, hogy: "itten közel hozzánk az érdi barmokat, juhokat mind el vivék".23

A végvári katonaság nem csak alkalmi zsákmányolásokat, rablásokat hajtott végre a törökök fontosabb útvonalain és az azok mentén fekvő helységekben, hanem gyakran meghatározott szolgálatokra és adózásra is kényszerítette a helységek lakóit. Ilyen céllal íródott a veszprémi vicekapitány Huszár Péter levele is:

"Úrnapján ex Veszprém: Thétényi, berki, érdi bíráknak, polgároknak mind fejenkint. Azt akarom tinektek tuttotokra adnom, hogy Paksy György, János fia ide emberét küldötte az vitézlő Nagy Jánost az mi kegyelmes urunk parancsolatjával, az római császár és magyarországi király parancsolatjával.

A magyarországi király megparancsolta, hogy bejöjjetek, s ha nem jöttök, meghagyta, hogy rátok küldjek és eldúljalak, égesselek benneteket. Énnékem immár nincsen mit mívelnem, az én kegyelmes uram parancsolatát kell cselekednem, ha ez levélre föl nem jöttök, ha mi rajtatok esik, én nékem okot vele ne adjatok, hanem tulajdonítsétok azt magatok siketségének és engedetlenségének!"24

Buda környékének török ábrázolása metszeten és térképen (Hamzabég nyíllal jelölve)

1576 májusában a budai pasa Trautson János főkapitányt értesíti arról, hogy: "ugyanazon holnapnak 14. napján az tataiak, komáromiak az Hamza Bék Érd nevű kastéllya alatt, a fűvön valami lovak vannak, üres fékökkel reájuk jöttenek kiket el akartak lopni, de mivel hogy őrzőket vetöttünk, azok eszükben vötték és hiában jártanak."25

Rövidesen, az év december 12-i keltezéssel, Ernő főherceg is kapott panaszlevelet Musztafa pasától a végváriak újabb zsákmánylásáról:

"Ismét az mai napon a Hamza bek kastellya mellett, ki Budához nem messze, valami szegény kereskedő törökök jűnek volt, az tataiak reá találtanak, kit le vágtanak, s kit el vittenek bennök."26

Az újesztendő elején, 1577-ben a budai pasa ismét Ernő herceget keresi meg, intézkedést sürgetve a végvári portyázások beszüntetése érdekében: "Az el mult holnapnak (január) 22. napján az tataiak, komáromiak, és mind az többi, az érdi kastély alól barmokat, juhokat el hajtanak, kiket nyilván tudunk, hogy mostanis az komáromi szigetben vannak."27

Vejsz pasa Rudolf császárhoz intézett, 1579 nyarán írott levelében arról tudósít, hogy a Buda környékét immáron szinte az egész végvidék portyázó katonasága - a tatai, a győri, a komáromi, a várpalotai, a veszprémi, a pápai és a kanizsai őrség - támadja: "Tatábul három uttal Budához közel, Hamza bek kastélyára rohantak, barmokat mind el hajtották, másszor is még az palánkra ütöttek, kit meg öltek bennök, s kit el vittenek. Harmadszor, hogy utat állottak, azonközben kézben akadtak."28

Pár nap múltán, 1579. július 1-jén Vejsz pasa Ernő főhercegneka végváriak újabb támadásáról ír:

"Budához közel egy tarack lövésnyire, Hamza bek szerájára, az tataiak, komáromiak éjjel reá rohontanak, valamint egynehány törököket fekvésükben találtanak, kit meg öltek s kit el vittenek, juhokat, barmokat, lovakat el ragatták."29

Hamza bég ezen portyázások idején már régen nem a róla elnevezett érdi palánkvárban szolgált. A szultán egy katonailag fontosabb erődbe, Székesfehérvárra vezényelte. De a Hamzabég elleni támadások ezután sem csillapodtak, mivel azokat elsősorban a hely stratégiai jelentősége, s csak kisebb részben a névadó iránti gyűlölet és leszámolási vágy váltotta ki.

Hamza bég és palánkjának nevét a portyázó magyar végvári vitézek a lesvetés különös taktikájában is felhasználták.

A XVI. század második felében szélesen alkalmazott szokássá vált az a megtévesztő lesvetés, hogy a portyázó végvári vitézek egy kisebb csoportja, török ruhát öltve, bekiabált egy-egy török erőd őrségének, miszerint ők Hamzabég szerájához tartozó katonák, de néhány magyar portyázó végvéri katona a közelben megtámadta őket. A helyőrség, mivel csak néhány portyázóra számított, nyomban kivonult, hogy megtorolja a hamzsabékiek elleni támadást. Ekkor a rejtekből előugratott a végváriak egész portyázó serege. Levágta és elfogta a török őrséget, olykor még az üresen hagyott erődbe is benyomult és felgyujtotta azt.

E furfangos lesvetés leírását Ferhát budai pasának Ernő főherceghez intézett, 1590. április 23-án kelt leveléből ismerjük:

"A magyarok "török süvegben az hatalmas császár várai alá jönnek, ha hol mit csalhatnának; kik mondják: mi Hamzabég szerájbeliek vagyunk, hamar jöjjetek segítségre, kevés az magyar és it és ott vannak! Kik penig más várbelieknek mondják magokat és azképpen akarják kicsalni őket."30

A portyázásoknak gyakori áldozatai voltak ártatlan emberek, gyermekek és asszonyok. Erről panaszkodik Vejsz pasa Ernő főhercegnek 1579. október 3-án írott levelében:

"A tataiak, komáromiak, az Hamza bek párkánya alól két uttal (két rajtaütéssel) juhot, barmot ragattanak el, harmadszor ismét éjjel be ütöttenek, valami törökök veszteg fekvén feleségökkel, gyermökökkel, kit ugyan ott meg öltenek, kit meg sebösítenek, két férfiat, egy asszonyi állatot vittenek el."31

"Csak itt Buda körül, Érd, Zsámbék és Vál környül mennyit el koncoltatnak és rabságba vitetnek"32 - idézi a harci cselekményeket 1580 elején a budai pasa.

A végvidéken "Fekete bég"-nek elkeresztelt Nádasdy Ferenc 1583. május 18-án váratlanul nagy erővel, és "minden hadi szerszámával" megtámadta Érdet, Zsámbékot és Vál helységet. Az erődítményben nagy károkat tettek, számos törököt levágtak, a falut pedig feldúlták. Ali budai pasa Rudolf császártól kért segítséget a békeidőben is folytonosan portyázó, száguldozó, zsákmányoló végváriak ellen.33

A XVI. század végén végetért az a "békés" állapot, melyet példákkal jellemeztünk, s melyet a korabeli szóhasználattal "frigy"-nek neveztek. 1590-ben elkezdődött az időtartamáról "tizenöt éves háború"-ként ismert ellenségeskedés.

E háborúban Hamzabég palánkja és a helység elpusztult.34 Az erődöt a gyakran átvonuló török seregek újraépítették, de a falu puszta maradt, csaknem egy évszázadon keresztül. Olykor ugyan megjelent a régi lakosság, vagy bizakodó új telepesek, de egy nagyobb hadvonulás elől újra elfutottak.

A tizenötéves háború idején "Hamzabég mezeje" a török hadsereg gyülekezőhelyének szerepét töltötte be több hadjáratban. Itt gyülekezett 1602-ben a Budát megszálló keresztény seregek ellen indított török, tatár "felmentő" csapat.35 A haditanács és a további katonai célok meghatározása, valamint a hadrend kialakítása a következő esztendőkben is "Hamzabégnél, Sóskút völgye" mellett történt.

Kjátib Cselebi közlése szerint az itt 1604-ben összegyülekezett török haderő vezérkarában ellentétek alakultak ki a további cselekvés kérdésében.

"Sokan azt mondták, hogy Esztergom ostroma nehéz, azért ez évben Bécs felé a hitetlenek országában portyázást kell végezni. A defterdár efendi és a hadsereg kadija e véleményt nem fogadták el, de a többiek hajlottak arra a véleményre s másnap elmentek. Az úton azonban a szekerek összetorlódtak úgy, hogy néhányat ott hagytak. Pirongatni kezdték őket, hogy a janicsárok ennyi podgyásszal mennek-e zsákmányolni s midőn a szerdár ezt meghallotta, ,megváltoztatta tervét és elhatározta az ostromot. Ez is igaz."36

A XVII. századot, szinte teljes egészében, háborúk töltötték ki, melyek során Érd, azaz Hamzabég gyakran került a hadi események gyújtópontjába. Annak ellenére azonban, hogy a pusztulás ekkor jóval meghaladta az előbbi században történteket, alig maradt fenn ezekről írásos emlék. A lakóiról elhagyott puszta helyek említését - melyek sorába a tizenötéves háború óta Érd is tartozott - még a hadi események leírásában sem tartották szükségesnek. Érd-Hamzsa bég - neve csupán a legnagyobb hadivállalkozásokban bukkan fel ismét, a Buda visszafoglalásáért indított 1684-1686. évi hadjáratokban.

Buda visszavételére 1684 nyarán minden addiginál erőteljesebb kísérlet történt. Károly lotharingiai herceg július 14-étől 57000-nyi sereggel szállta meg Budát. Az elhúzódó ostrom - október 30-ig tartott - az eleséghiány és a járványok következtében, seregének több, mint fele, 34.000 ember elpusztult. A seregben 9000 magyar katona szolgált, akiknek sem a herceg, sem a császár nem fizette meg zsoldját.

A felmentési kísérlet során a legnagyobb csatározás Érdnél-Hamzabégnél - zajlott le 1684. július 22-én.

Az érdi csatát a budai őrség megerősítése céljából érkező szerdár tevés osztagai és a császári lovasság vívta, "Hamza bej szerája" mellett.37

A csata a török egységek szétverésével és megfutamításával megkezdődött. A török sereg töredékei csak a Száván túl, Eszéknél verődtek össze, és a szerdár itt kezdte meg a menekülők sereggé történő újraszervezését.

Az érdi csata jelentősége az 1684-es visszavívási kísérletben mindenekelőtt abban állott, hogy lehetővé tette az ostromgyűrű bezárását és elhárította a délről várható hátbatámadás veszélyét.

Az újonnan sereggé formált haderőből csupán jelentéktelen létszámú csapat jutott be a budai várba, de semmi módon nem befolyásolta az események alakulását, mert a keresztény sereg a nagy emberveszteség következtében, 1684. októberének végére, ütőképtelenné vált.

Buda felszabadításának következő kísérlete 1686-ban kisebb erőkkel indult, mint a két esztendővel korábbi. A parancsnok, Károly herceg, július 14-én szállta meg a várost, melynek agg parancsnoka augusztus végéig öt rohamot vert vissza. Buda török védői abban bíztak, hogy a közben Érd mezejére érkezett török sereg felmentheti Budát, vagy soraikból jelentősen megerősödhet a közben erősen megtizedelt őrség.

Szulejmán pasa nagyvezér augusztus elején foglalta el hamzabéki táborát. A Buda felől naponként kibocsátott lovas különítmények olyannyira zavarták az Érdnél táborozó törököket, hogy azok képtelenek voltak kibontakoztatni Buda felmentését vagy őrségének megerősítését előkészítő hadmozdulataikat.

A török táborban - amely a Hamzabég palánkja mellett a Duna-partig elterülő sík mezőn, Tétény szomszédságában feküdt - gyűjtötték össze azokat az önkéntes vállalkozókat, akik késznek mutatkoztak bejutni az ostromlott Buda várába. A jelentkezőknek fejenként negyven forintot ígért a nagyvezér. Mindezt augusztus 23-án közölte az Érden portyázó magyar csapattal egy szatmári magyar származású ifjú, aki Tétény közelében szökött át a keresztény katonákhoz. Az ifjú helyzete, hogy miként került a török táborba, tisztázatlan.38

A kor történetírói szerint a Hamzabégnél táborozó szerdár elsősorban nem valamilyen felmentő operációt tekintett feladatának, hanem arra törekedett, hogy a megfogyatkozott várőrségnek minél nagyobb számú erősítést küldhessen és, hogy jelenlétével nyugtalanítsa Buda ostromlóit. A nagyvezér minden igyekezete ellenére is csupán néhány száz janicsárt sikerült bejuttatnia a Fehérvári kapun át az ostromlott várba.39

A hatodik roham eredményeként, 1686. szeptember 2-án, Buda felszabadult. A várvívók közül elsőnek magyarok, a Petneházy Dávid által vezetett hajdúk nyomultak be a mai Úri utcába.

A magyar hősöknek e csoportját négy nappal később besorolták abba 8600 főből álló seregbe, melyet Badeni Lajos őrgróf vezetésével a Dráva vidékére küldtek, azon török hadsereg üldözésére, amely Buda elfoglalásáig Hamzabégnél - Érden - tartózkodott.

Buda elestének hírére a szerdár azonnal tábort bontott Érden és pánikszerűen, felszerelésének egy részét hátrahagyva, elvonult a helységből.

1686. szeptember 4-én az utolsó török is elhagyta Érdet, amely másfél évszázadon keresztül hivatalosan is, később pedig a szokás erejénél fogva sokáig - török nevet viselt.

A Budát felszabadító keresztény seregből kiváló üldöző egység 8600 főt számlált, melynek több, mint egyharmada - 2500 ember - magyar volt.

Ez az üldözősereg, a felszabadító hadjáratról katonai vezetők által német, francia és olasz nyelven írott napló szerint szeptember 6-án érkezett első állomására: "larmee est marche Oerd" (a sereg Érdre vonult).

Egy éjszakát töltöttek Érden, s valószínűleg arra sem maradt idő, hogy a korábban itt táborozó törökök hátrahagyott felszerelését magukhoz vegyék, szeptember 7-én zárt és szigorúan meghatározott hadrendben tovább vonultak Ercsibe.40

A Dráva felé vonuló üldözőhadsereg mozgásáról a Hadtörténelmi Intézet Térképtárában egy vázlatsorozat található, amely pontosan rögzíti a mozgó sereg rendjét és az útközben előforduló természetes, vagy mesterséges tereptárgyakat. E vázlaton Hamzabég már nem szerepel. A Buda környéki erősségek közül egyedül Adonyt tünteti fel, amely közvetett adat lehet arra vonatkozólag is, hogy Érd-Hamzabég- erődje ekkor már nem létezett.

De nem csak az erőd pusztult el, hanem "pusztává lön az Budát környező tájék, egészen Fehér váráig".

Ebvári vigasságok

A török hódoltság idején, különösen a XVII. század elejétől, a Budán keresztülhaladó császári követségek előkelőit a budai pasa rendszerint vadászkiránduláson látta vendégül. A szórakozás székhelye a Hamzabég palánkja közelében elterülő vadakban gazdag vidék volt, amely már a magyar királyok idejében is kedvenc szórakozóhelye volt az udvarnak.

A Kutyavár a XIX. század végén (Károly János: Fejér vármegye története c. kötetből)

A hagyomány szerint Mátyás király e helyütt megerősített kastélyt építtetett a vadászebeket gondozó királyi pecérek számára, melyet Kutya- vagy Ebvárnak neveztek el. Érd már korábban is belépett azon helységek sorába, melyek a királyi udvartartás kiszolgálásában vettek részt, mivel az érdi Duna-szigeten a királyi fegyverhordozók kaptak birtokokat a XIII. század óta. E települések a királyi székhely közelében helyezkedtek el (például: Solymár, Nagykovácsi) s külön kiváltságokkal is rendelkeztek.

A diplomaták XVI-XVII. századi érdi kirándulóhelyéről "Toldalagi Mihály követségi naplója és jelentései Bethlen fejedelemhez, 1627-ből" című munkája tudósít.41

Egy részlet Toldalagi Mihály naplójából:

1627. "13DIE APRILIS, kedden, az vezér pasával és mufti efendivel menék ki vadászni, sok szarvasokat, őzöket találánk; őzet, nyulakat is nehezen fogánk, onnan visszatervén a Hamza bék - szárájához, (csak közel az hol az régi magyar királyok peczéreket és ebeket tartottak egy négyszegű kőkastélyban kit az törökök Köpekhiszárnak42 hínak) egy szép forrás patak mellett megszállánk. Az vezér mind össze hivatván az urakat, mind együtt rosz felestökömet evénk; ott oztán nádmézes viz ital közben sokat tudakozék az vezér az erdélyi állapot felől, kihez, a mit illett s tudtam, és is feleltem. Végtére kérdé azt, ha én nekem hány kővárom vagyon, vagyon-e vagy egy? Mondám, nincsen; hanem udvarházaim vannak, kiknek némelyikét ő felsége adta, s némelyik azelőtt is enyim volt. Kire ugy mondá az pasa, jól cselekedte az én atyámfia, hogy azt is adta; de nem udvarházat, két vagy három falut, de kővárat kellett volna adni, az mennyit, minden emberek mondják énnekem. hogy szolgáltál neki! Én arra azt mondám, hogy ő felsége eszes ember, meg tudja ítílni, kinek mennyit kell adni, a nekem is annyit adott. Arra ugy mondá oztán: nó, minthogy most hatalmas császár és a vezérek az békességet parancsolják, vigyük véghez csak az békességet, vagy itt vagy ott, de kőváradnak kell lenni! Azután lovakra ülénk és haza jövénk."43

A Kutyavárat - valószínűleg az odalátogató előkelő törökök és magas rangú vendégek védelmére és a hadi utak további biztosítása érdekében - a XVII. század elején a törökök erőddé képezték ki.

Érd területén íly módon, a török világban két megerősített objektum létezett.

Tanúvallomások községi határokról, az érdi rác lakosságának a környező helységekben folytatott szabad életéről és a Budától Fehérvárig terjedő vidék pusztává válásáról

Arany János költeménye két helység közötti határ esküvel történő meghatározásáról szól, melyben az esküt tevő öreg Márkus ladányi földet szórt csizmájába, s így esküdött a tarcsaiak birtokán arra, hogy ladányi földön áll. Ám az Isten büntetését, hamis tanúzásért, e ravaszságával sem kerülhette el: testét kivetette az elárult föld és örvények sodrában kísértett.

A középkortól a XIX. századig gyakran került sor Magyarországon a határmezsgyék tanúvallomások alapján történő meghatározására. A XVI-XVIII. századi hadi események, a földesurak hatalmaskodásai következtében olykor falvak tűntek el, váltak lakatlan pusztává, vagy idegen úr fennhatósága alá. E körülmények és a földnyilvántartás kezdetleges volta vagy hiánya miatt, a határok megállapításakor az idős emberek emlékezetése hagyatkoztak.

A tanúkat törvényszéki eljárás során idézték meg, esküre kötelezték - egykorú szóhasználattal "meghiteltették" - és vallomásaikat jegyzőkönyvbe foglalták.

A vallomások záradékában hiteleshelyi- vagy törvényszéki ítélőbírák megállapították a feltételezhető helységhatárokat és hitelesítették a vallomásokban közölt adatokat.

Természetesen ezen eljárás keretében is mód nyílott, mégpedig a tanúk célzott kiválasztásával, a határper eredményének befolyásolására.

Az alább idézendő törvényszéki határ-megállapító eljárás alkalmával Érd, Tárnok és Martonvásár határait kívánták megállapítani. A feltett hét kérdésre adott válaszokból azon részeket idézzük, amelyek Érd XVIII. századi határaira vonatkoznak és közvetett adatokkal szolgálnak az érdi lakosság összetételére, termelőtevékenységeire és adóterheire a török korszakban és a kuruc háborúk idején.

Tanúvallomási jegyzőkönyv szabad királyi Pest városának
Táblabírósága előtt

Martonvásár-Tárnok és Érd helységek határának és határjelzőinek vizsgálata tárgyában, 1732. november 3. és november 9. között.

A bírósági vizsgálat Érdet illető részeit tartalmukban az eredetivel megegyezően, de írásmód tekintetében a maihoz közelítve közöljük:

2. "Mondja meg igazán a Tanú ... a Budára Fejér Várbul menő országot útja mellett való kő, az mely jelenségeket mind szemeivel látta, s hitet is melettük le tette, ezek valóságos választó határ kövek e, a kik külömböztetik Tordastól s Marton Vásárjátul Tárnokot, s Érdet és mindenkor igaz különböztető határkövetnek tartattak ezek lenni a felül írt puszták s helységek között és tudja e, s hallotta az Fatens, avagy látott e valaha másutt, más határ különböztető köveket ezeken kívül föl állani a hosszú árok közelében a Budai út mellett, azon felül vagy alul, avagy valahol ezeken kívül, igazán mondja meg.
3. Tudja és az Tanú avagy csak hallotta és? hogy Török világban a régi Tárnoki s Érdi Ráczok nem csak (a) hosszú árok formáig való földet, hanem egész Tordast, Marton Vásárját, Szent Lászlót s Sz. Miklóst is szabadon bírták és, de midőn néhai Sajnovics Mátyás Uram magáévá tötte volna felül írt pusztákat mindgyárást, és soha nem engedte... nékiek másként élni, mint kilencedet kiadván, s kiadták és mindenkor még a kurucz háború előtt is ő kegyelmének azon egész földekbül, és nem néhai Szapárinak... Marhájukat is egyedül az ő kegyelme engedelmébül szomszédságbul fordulás képpen ott járatták és igazán vallja és mindeneket mongya meg a Fatens, hogy néhai Szapáry uramnak, egész a kövekig való földről, a dézsmát ki nem adta, hanem Sajnovics Mátyás uramnak (szolgált vele).
4. ...
5. Tugya és Tanu azt is, hogy Érdiek hasonlóképpen bé- s által szántván ugyan kurucz háborúban, midőn Néhai Sajnovics Mátyás Uram Győrött be volt rekesztve ellenség miatt, Budai Út mellett föl álló nagy kő vagy Halom? úgy Batta felé föl álló kő között nap nyugatra, s mindgyárást első Eösztendőben ő Kegyelme Győrbül beszabadulván, azoknak is elhajtotta és ökreiket, s ki ökreit s hány ökrét, nevezze meg az Gazdákat, s meddig s hány hónapig és hol tartotta magánál s addig ke nem adta és, míglen azokbul az bé szántott földekbül, mint a saját földjeirül ki nem hozták helységbül járandó kilencedet ő kegyelmének Tordasra, azután békével bírta és Szapari Uram akkorbéli Ura Tárnoknak s Érdnek, az nap nyugat felé való földet Sajnovics Uram?
   
   Mongya meg az Fatens, az első Eősztendőben szabadsága nélkül az Érdiek (által) lekaszált (szénát) elhordatta és, s meg égette és? Melyik helyen, mutassa meg a helyét az Fatens, mindeneket igazán valljon meg.
6. ...
7. Tugya és azt is bizonyossan, hogy Budának megvétele után, csaknem egészen a kurucz háborúig ezt az földet, Buda s Fejér Vár között egy földes úr sem lakhatta, nagy pusztaság s tolvajok miatt nem mervén meg maradni, s akkor Ercseiek, Érdiek s Tárnokiak széltiben éltek és mindenütt valahol tetszett nekiek, senki sem állhatván ellenek, mind ezekrűl valamit tud, voltaképpen vallya meg az Tanú?"

Következnek a tanúvallomások

Első tanú Tárnoky Mihály 52 éves Sóskútról

A 2. ponthoz: "Ama helyen hol a Fatens hitet is letette, úgy onnan dél felé lemenvén Budára Fejér Várbul menű Ország Útya mellett föl álló kőhöz, a Fatens 19 Eősztendeig lakván Tárnokon, a most itt álló két köveket valóságos választó köveknek tugya, akik is megkülönböztetik Tordastúl s Márton Vásárjátúl Tárnok s Érdet... más határ külembeztető köveket a felül írt két köveken kívül, soha sem látott se nem hallott."

A 3. ponthoz: "Halotta öreg Emberektül, hogy a Török Világban a régi Tárnoki s Érdi Ráczok nemcsak a hosszú árokformáig való földet, de egész Tordast, Marton Vásárját, Szent Lászlót s Szent Miklóst is szabadon bírták, és ahol teczett nékiek, ott éltek. Mindenz peniglen Néhai Sajnovics Mátyás Uram, (mikor) magáévá tötte a felül írt pusztákat, azonnal nem engedte a tordasiaknak máshol élni, hanem a sokszor nevezett földekbül kilencedet tartóztak megadni. Ámbár pedig a kurucz háború előtt keveset szántottak, de (ha) velaki a most meg írt köveken és a köztük levő Puszta Kúton napnyugat felé szántott, mindenkor néhai Sajnovics Mátyás Uramnak sohasem pedig néhai Szapári Péter Uramnak adták meg az kilenczedet. Amint is maga a Fatens valamikor szántott a fölül írott köveken és a köztük levő Puszta Kúton alul napnyugat felé, a kilenczedet soha sem Szapári Péter Uramnak de mindenkor Sajnovics Mátyás Uramnak adta. A marhákat pedig... Sajnovics Mátyás Uramnak engedelmébül járatták a felül írt Budára Fejér Várbul menő Ország Útja mellett, mindazon által azért is Eősztendőnkint bizonyos számú kaszásokat tartóztak adni..."

A 7. ponthoz: "Budának megvétele után, csaknem egész a kurucz háborúig az földet Buda és Fejér Vár között egy Földes Úr sem lakhatta, tolvajok vagy pusztaság miatt. Akkor pedi Ercsiek, Érdiek és Tárnokiak teczések szerint sokszor nevezett pusztákat élték, bizonyosan tudja, minthogy akkor a Fatens is Tárnokon lakott, és valahol a Fatensnek is teczett, ott minden háborgatás nélkül s szabadon élt."

Második tanú Bukva Miklós, kb. 60 éves, Sóskútról

A 7. ponthoz: "Sokszor hallotta, hogy Budának megvétele után csak nem a kurucz háborúig, ezt az földet Buda s Fejér Vár között egy földes Úr sem lakhatta akkor pedig Ercsiek , Érdiek, s Tárnokiak tetszésük szerint sokszor nevezett Pusztákat élték..."

Hetedik tanú Becsei János, 86 éves, Sukoróról

A 2. ponthoz: "Negyven Eősztendőnek előtte Gyúrón lakván... a betőkkel megjegyzett föl álló követ, ahol is a Fazens meg esküdött, s a másik, Budára Fejés Várbul ország út mellett lévő magasan föl álló fejér követ valóságos határ különböztető köveknek lenni amelyek Tordastól, Marton Vásárjátul Tárnokot s Érdet külömböztetik, vallja."

A 3. ponthoz: "A Török világban sokszor látta a Fatens, hogy régi Tárnoki s Érdi Ráczok nem csak a hosszú árokformáig való földet, de Tordasi s Marton Vásári, Szent Lászlói, Szent Miklósi pusztákon, valahol csak teczett, szabadon éltek, amint a Fatens is... valameddig Néhai Sajnovics Mátyás Uram a sokszor írott pusztákat magáévá nem tette, ennek utánna senki nem merte élni annyiszor írt Pusztáknak írt fölgyét engedelme nélkül."

Kilencedik tanú Radovanyavity István, kb. 60 éves, Budáról

A 3. ponthoz: "A Fatens jól tugya, hogy a Török Világban a Tárnoki s Érdi Ráczok nem csak a hosszú árokformáig való földet, de valahol teczett Tordasi, Márton Vásári és több pusztáknak határain kedvük szerint éltek, mihelyt pedig Néhai Sajnovics Uram a fölebb írt pusztákat megáévá tötte, azonnal a puszták földét szabadon élni nem engedte..."

A 7. ponthoz: "Hogy Budának megvétele után csaknem egész a kurucz háboruig itt a tájon egy Földes Úr sem lakhatott, puszta állván ez a föld, majd nem tizeneöt Eösztendeig, akkor Ercsiek, Érdiek, s Tárnokiak valahol nekiek teczett szabadon mindenütt éltek."

Tizedik tanú Tataranovics Márton, kb. 60 éves, Budáról

A 3. ponthoz: "Hogy a török Világban Tárnoki s Érdi Ráczok nem csak a hosszú árok formáig való földet, de teczéssek szerint, valahol teczett Tordasi, Márton Vásári, Szent Lászlói és Szent Miklósy határokon szabadon éltek, de magáévá tévén ezeket a pusztákat Néhai Sajnovics Uram ezután szabadon éltek vagy sem, Fatens nem (tudja), minthogy akkor már Érden nem lakott."

Az 5. ponthoz: "Hallotta, hogy Néhai Sajnovics Mátyás Uram Érdieknek négy ökrét elhajtatta, de mikor, mi okra nézve, és ki ökreit, a Fatens nem tudgya."

A tizenegyedik tanúként kihallgatott Vajkovics Mihály kb. 60 éves pesti lakos megerősítette a korábbi tanúvallomásokat, új adatot nem közölt.

A jegyzőkönyv záradékában a Királyi Tábla eljáró jegyzője a tanúvallomásokat megerősítette és hitelesítette, Marton Vásáron, 1732. november 9-én.

Fejér megye Levéltára. Causae Civilis. Fasc. III. proc. 57., 1732. november 3-9.

Tanúvallomási jegyzőkönyvek Érd és Batta határairól, Fejér vármegye kiküldött elöljárói előtt, Érd, 1743

A vizsgálati kérdések:

"Primo: Lé tett hite után valya meg a Tanú, hol született e világra és Érden lakott és valamikor? és tudgya és bizonyossan, avagy hallotta és? hogy Battán felyül a Duna mellett, nap kelet felűl a régi Potentia sánczának alsó végétűl elejétül fogvást Érdi ás Battat határok egymástul külömbösztetnek?

Secundo: Azon Sáncznak alsó végétül egyenessen nap nyugot fele tartván az Érdrűl Battára menő úton alul lévő ötödik leg nagyobb halomnak nemde nem és elejétűl fogvást ezen nevezett halom választotta é el Battát Érdtül? és Érdiek ember emlékezetitül fogvást ezen halomig békességesen bírták és Érdi földet? és az meg nevezett jeleken főlyül lévő szőlőkbűl Érdi M. Uraságnak a szokott Dézsmát mint valóságos Érdi földtül ki adták?

Tertio: Azon halomtúl a most nevezett után által menvén nap nyugot felé azon ut mellett fölyül lévő negyedik halomnak nemde és ez is Érdtül Batát elválasztó határ?

Quarto: Innend igyenessen Délnek által menvén, a mezőn a Király Uttyának, a Méltóságos Érdi Urasság mostani szántó fölgyei alsó széléig, nemde nem és mai napig is, most titulált M. Érdi Uraság, vagy Jobbágyai mint valóságos Érdi földet békességessen szántotta, vetette, ugy háborgatás nélkül rajtok termett gabonát be is takartatta, s takartatták?

Quinto: Onnand azon szántó földeknek barászdáján éjszak felé menvén Ercsibul Budára vezető posta útig, és azon posta úton által menvén nap nyugot felé a szántó földeken keresztül a Tárnok felűl le jővő érnek szolgáló völgyecskének, nemde nem ezen völgy Érdet Batátúl valóságossan különböztető jel légyen?

Sexto: Azon völgytűl hármas ereken által menvén ingyenessen deél, és nap nyugotta közt tartván Battárul Tárnok fele vezető Érdőllő uton által Battát és Érdet különböztető gyöpös megyenek nagy darabon bizonyos és nagyon látszatos árok mentiben az első hegynek nap nyugot felűl való oldaláig, a holis azon árok el-enyészedvén, onnan tovább egyenesen dél, és nap nyugat köt menvén a Battai szántó földek végén (a hol 20. 30. 40. 50. s több, kevesebb lépésekre Battaiak Érdi Földnek bé-szántották) bizonyos körtvély fa bokornak egész a Tökölyi helységnek Mártony Vásári földrűl takarodo aljáig, nemde nem addig tartotta és bírtattatott é Érdi föld?

Septimo: Ezen most nevezett takarodo uton által igyenessen tovább is dél, és nyugot közt tartván mint egy három dűlő föld hosszat az egész Ercsirűl Tárnokra vezető utig menvén, és azon utnak éjszak, vagy is nap kelet felűl beló részen 60. lépésnyire lévő bizonyos árok dombon fekvő vörös kőig nemde ezen vörös kő választotta és el egymástul Érdi, és Ercsi Terenumokat? ezen ductuson főlyül 670 nagy lépésnyire szélességű Bataiak által szántott és vetett földek? nemde nem valóságos Érdi földön vannak é?

Octavo: Nemde mind az főlyűl circumscribát jelek légyenek és valóságos Érdi földet, elsőben Batatúl, az után Ercsitül elválaszto határok, és mind ezeken fölyül Érdiek mint magok salyáttán a Fatensnek emlékeszetitül fogvást szántották? vetették? kaszálták és marhájok legeltették minden tilalom, és háborgatás nélkül."

Tanúvallomások az 1743. augusztus 16-i vizsgálat alkalmával:

Az első Tanú Miancska János, kb. 71 éves, Perkátáról:

"Az 1. kérdéshez - Huszon nyoltz esztendeje miota Érdrül el vette lakását, és annak előtte harmincz esztendeig lakott Érden és vallya bizonyossan és tudgya, hogy Batán föllyül a Duna mellett nap kelet felül a régi Potentia Sánczának elsó végénél elejétül fogvást Érdi és Batai határok egymástúl megkülönböztettek.

"A 2. kérdéshez - Tudgya azt is, hogy azon sáncznak alsó végétűl ingyenessen Nap Nyugot felé tartván az Érdrül Batára menő uton alul lévő ötödik nagy halomnak, melynek felét Batához, felét pedig Érdi Terrenumhoz tartozandónak tudgya. Vallya azt is, hogy ezen nagy halomtul ingyenessen a Duna felé a Potentia Sánczának alsó végéig considerálvá,44 mindenkor ez most nevezett jeleken föllyül veló szőlőkbül mint avalóságos, Érdi földön lévőkbűl ugy adtanak Dézsmát, és Érdre hordattak azon azon jeleken alúl pedig (jól lehet egy Uraság bírta, mind a két helységet) Batára hordották a Dézsmát.

A 3. kérdéshez - Tudgya valóságossan a (kérdésben) nevezett halmot Érdtül Batát elválasztó jelnek lenni.

A 4. kérdéshez - Hogy azon negyedik halomtúl ingyenessen Délnek menvén a mezzős által a Király Köves Úttyának az M. Érdi Uraság mostani szántó fölgyei alsó széléig tudgya, hogy azon földeket M. Érdi Uraság szántattatta, arattatta, és ednihányszor a Fatens azon el menvén ez előtt való Esztendőkben valamint most ugy Érdi Parasztságot a szerint azon földön szántani látta.

Az 5. kérdéshez - Tzdgya azt is, hogy az Érdrül Budára vezető posta uton Éjszak felé az Uraság fölgyeinek fölső szegleténél által menvén Nap Nyugot felé fordulván a szántó földeken keresztül s Tárnok felül le jővő Érnek szolgáló Völgyecskének, melly völgyet vallja a Fatens, hogy fele része Érdhez, fele pedig Batához tartozandó légyen.

A 6. kérdéshez - Vallya azt is a Fatens, hogy azon Völgytül hármas erekben által menvén, ingyenssen Dél, és Nap Nyugotta közt tartván Batárúl Tárnok felé vezető erdollő úton által Batát és Érdet különböztető Gyöpös megyének nagy darabon bizonyos, és nagyon láczatos árok mentiben, az első hegynek Nap Nyugot felűl való oldaláig, a hol is azon árok elenyészedvén, onnénd tivább ingyenessen Dél és Nap Nyugot közt menvén, a Batai Szántó földek végén (a hol 20. 30. 40. 50. s több kevesebb lépésekre Bataiak bé szántottak Érdi földben) bizonyos körtvély fa bokornak, egész a Tököli helységnek Márton Vássári földbül takarodó úttyáig tartotta, és addigis bírattatott Érdi föld.

A 7. kérdéshez: - Bizonéttya azt is, hogy ezen most nevezett Tököli takaródó úton által menvén továbbis ingyenessen Dél, és nap nyugodt közt tartván egész az Ercsibül Tárnokra menő útig, és azon útnak nap kelet, vagyis Éjszak felül való részen, mert egy 60. lépésnyire klvős árok dombon fekvő vörös nagy kőig (ahol a Fatens hitét le is tette) a melly követ a Fatens a táján Érden laktában a földben ásva tud lenni, azon követ vallya, továbbis valóságos Érdi, és Ercsi földeket elválasztó határnak lenni, és ezen ductuson föllyül 670 Nagy lépésnyi szélességű, s "mind egy jó három hold hoszaságú dűlő földni földeket, mellyeken a Fatens Szemeivel mai napon Gabona kereszteket látot, s azon Földet a Fatens Érden laktából tudgya, hogy Érdiek szántották, sőt a" Fatensnek földgye nem meszsze a meg nevezett kőnél volt, és azon földeket minden háborgatás nélkül, mint Érdi földet bírták, és Érdre abbúl járandó Dézsmát ugyan Érdi Uraság számára bé is hozták.

A 8. kérdéshez: -Vallya és tudgya, hogy a Duna mellett lévő Potentia Sanczának Bata felé szolgáló alsó farkátul el kezdvén a circumscribált 45 jeleken el menvén valamint e mai napon a Fatens vezetett egész Ercsi utig, és a mellett lévő Nagy Vörös Kőig (a hol a Fatens hitét le is tette) azon jelek választyák el egy mástul Érdet Batátul és hasonló képen Ercsitül, és ezen Telken föllyül mindenkor Érdiek, mint valóságos igaz földeket háborgatás nélkül szántották, vetették, kaszálták és pascualtál.46

A második tanú Mihalovics Mihály, kb. 50 éves, Ercsiből.

Az 1., 2. és 3. kérdéshez - Érden született és világra, és több harmincz esztendejénél, hogy lakását Érdrül el vette, és vallya, hogy az felül nevezett három punctumokban följegyzett határok bizonyossan Érdi földet Batátúl el-választó jelek legyenek, és azon jeleken fölül Érd felül lévő Szőlőkbül Érden alul lévőkbűl pedig Batára hordták a tartozó dázsmát, ezt pedig onnand tudgya, hogy Gyermek korában az nevezett Sáncznak végén lévő határon eleget játszott, sőt az Attyának szőleje azon határ mellett fölül Érd felé volt.

A 4., 5., 6., 7. és 8. kérdéshez - Vallya, hogy az első bizonyság ez fetensnek Attyát ugyan itt Érden négy esztendeig béresül szolgálta, és attul hallotta, hogy mind a punktusokban leírt határ jelek valóságos, Érdet elsőben Batátúl, az kőnél pedig Ercsitül különböztető határok légyenek. Hallotta azt is, hogy azon jeleken föllül lévő földeket Érdiek mint magok sajáttyukat szabadon bírták usualtal."47

(Az 1743. szeptember 14-i, folytatóéagosan felvett jegyzőkönyvekből azon tanúvallomásokat idézzük, amelyek a fentiekkel szemben új, vagy a korábbiaknak ellentmondó adatokat tartalmaznak.)

A harmadik tanú Agics János, kb. 72 éves, Budáról

"Az 1. kérdéshez - huszonöt esztendeje, hogy Érdrül el vette lakássát, az előt pedig cir. 20 esztendőig lakot Érden, és vallya, hogy midőn Istenben boldogult idősbb M. Groff Szapáry Péter Uram ő Nagysa Érdet Battával együl bírta; M. Groff a Fatensnek jelenlétiben a két falu határját és képpen mutatta ki (mint hogy Battai lakosok még akkoron nem laktanak Battán, hanem Érden)...

A negyedik tanú Mundér Mihály, kb. 52 éves Budáról

A 7. kérdéshez - ezen uttól dél és napnyugot közt jó három dűlő föld hosszára menvén, az Ercsibűl Tárnokra vezető utnak éjszaka felűli részen 60. lépésnyire bizonyos árok dombon fekvő vörös kőig tartotta a Fatens Érdi határt, és ezen punctumban ductuson fölyül, a mely cir. 670 nagy lépésnyi szélességű Báttaiak által szántott és vetett földeket csudálkozással mai napon szemlélt a Fatens, hogy azon vetések valoságos Érdi földön vannak. Valya azt is a Fatens, hogy Tomanics Úr Tisztartóságában azon földet Bataiak szántották, és kaszálták, melly szántásson termett zabot és árpát ugy le kaszálták, szénát, Érdiekek elhordatot, említett Tomanics nevű Tisztartó, mely el-hordásson a Fatens mag is lejen volt."

A hatodik tanú Androjovics jános, kb. 44 éves, Tökölről

A 7. kérdéshez - "Ezen Tökölyi takarodo uton... egy jó három dűlő föld hosszat igyenessen az Ercsi út mellett fekvő vörös kői mely követ a Fatens valóságosan Érdi földet Ercsitűl elválasztó határnak bizonyít. Emlékezik arra is jól, hogy Tárnok felé nem olyan nagy darabon ugyan mint most szántottak volt be Battaiak Érdi földben Andrássi Istvány Uram Tisztartóságában, jó éehet Batta és Érd egy Uraságé lévén, mégis hogy hír nélkül Battaiak azon földet meg szántották, Andrássy Istvány Uram akkorbéli Tisztartó ugyan Érdiekkel elhordatta, és a Fatens maga is azon hordásban jelen volt szekerével.

A 8. kérdéshez - Bizonyíttya, hogy a circumscribált jelek a Potentia Sánczának Batta felül végétűl a nevezet vörös kőig a szerént tartotta Érdet Battátul elválasztó határoknak, és a szerént is bírta, Érdi lakossok is bírták békességessen."48

(A további - 1743. szeptember 14-én és huszonhárom évvel később, 1766. június 15-én ugyanazon kérdésekre felvett - tanúvallomások lényegileg nem különböznek a fentiektől.)

Érd "átvilágítása" a XVIII. század elején

A magyar történelem írott forrásai között igen kevés olyan hiteles okmány található, amely egy-egy korról, eseményről, vagy helységről megközelítően teljes és részletes ismeretanyagot közöl. E kivételes ritkaságok között említhetjük az "Érdi örökség javainak összeírását" 1719-ből,49 amely összeírás kiterjed Érd fekvési, lakóinak nemzetiségi, vallási adataira, a helység lakóinak pénz- és természetbeli adóterheire, a gabona- és borkilenced mennyiségére, az adózási rendtartás hiányára, a legelők, rétek és erdők állapotára és használati módjára, a szőlőművelés állapotára, a dunai szigeten létesíthető vizatanyákra, a gazdaság fejletlenségére és a rác lakosság magaviseletének kritikájára.

Az összeírás végül közli az Érddel szomszédos helységek égtáji fekvését.

Az 1719-ből származó leírás olyannyira alapos áttekintést nyújt Érd helységnek a XVIII. század eleji állapotáról, hogy - mai terminológiával - akár "átvilágításnak" is tekinthetnők.

Érd mezőváros vagy birtok

Ezen helység Budán alul egy postával vagyon az Duna parton, mellyet mostan pápista Ráczok laknak, kik vagyon circiter hatvanig való gazda.

Ezek a jobbágyok summásan fizetnek az Urasághnak ft. 150., és egy Tábla földet, kibe circit. száz pozsonyi mérő vetődik el, tartoznak háromszor megh szántanyi és bé vetnyi.

Item50 tartoznak mind az Gabonábul mind az Borbul kilenczedet az Urasághnak praesentalnyi mely gabonabeli kilenczedbül évenként circiter három négy száz köröszt, az Borbul penigh circit. eötven akora valo provenial.

Ezen helységhnek szántó földgye, réttye semmi rendtartásban nintsen, az ki hol akar ottan szánt vet és kaszál, mivel mind a szántó földgye, mind peniglen réttye öléghéséges, és harmadik negyedik esztendőben ha vesznek ebből egy rendbelit, mind ujabbat szánt. Réttyét penigh, mivel épen kevés szükségük vagyon tél által reája, kijárván télben sokan az marháival, azért ki mennyit akar annyit kaszál és takarít.

Ezen helységnek Szölö hegye igen szép vagyon, és az Budai bornak igen javával vetekedik, sőt felül is haladná, ha jól bánnának véle és ide való módon szűrnék, kit már Budai némely Uraimok practikálnak is. Ezen Territoriumnak az szöleiben más idegeny helységbeliek is birnak. (tulajdonnal).

Ezen helységhnek épületre való erdeje nintsen, hanem giz gaz aprólék bokor vagyon az is kevés. Pascuatiója51 alighogy vagyon, mind az helyiséghbelieknek, mind az Urasághnak, mivel most is az Uraságh feles marhát és lovat tart ottan, az ki az (legelőn) elődik.

Vagyon ezen helységhnek egy szigetecskéje, ki körül az Duna egy felől másfelől az ... foly, mellyeken lehetne mind viza tanyákat, mind más féléket csinálnyi, de ezek az Istentellen gaz Rácz Emberek, mivel hátukon házok, semmivel sem gondolnak, hanem éjjel nappal részegeskednek.

Gazdaságát valamennyire akarná az Ember, az Uraságh sokkal nagyobb hasznára lehetne csinálnyi, és könnyen is mindent distrahálhatna52 minden nap jó áron, ha azokat a gaz Rácz népöket lehetne reguláznyi.

Ezen helységhnek Buda felől való szonszádja az Duna parton Tétény nevű helységhnek határai kikben controversalodnyi53 akar az Tétényi possesióval, sokkal bellebb akarja határait joznyi, az Érdi határra, hollott penigh az mint sokaktul informáltattak mégh Tétény Sárkány familiának örökje volt, mivel aztbeszillik, holott Darócziné Asszonyom szájábul hallották, kinek leánya az mostanyi Possesörnek54 az Felesége hogy Sárkán Ambrusnak három fia volt, egyikének (éleshelye) ki még ismerszik most is mindenüt Tétény, másiknak Érden, az harmadiknak Tárnokon volt.

Ennek dél felől való szomszédja Százhalom nevű helységh ... Nap Nyugott felől való szomszédja peniglen Tárnok nevű helységh, és északrul Berky és Diossi praediumok.

(Magyar Országos Levéltár. P. 1341. Batthyány cs. hercegi levéltára. 46. csomó, fasc. 15. N. 9.)

A szabad költözés, robot és a lakosság összeírásával kapcsolatos nehézségek

Az érdi és ahhoz tartozandó Budán alól lévő jószágunknak apprehensiója55 keörül való reflexiók

Szükséges megh gondolni, s egymással tanácskozni, hogy ha köllessék e Érdre az több helységekbül is a lakosokat összehívni, vagy helyről helyre menni és ugyanaz helységeket a lakosokkal és szegény emberekkel edgyütt átvenni számukra?

Egyébiránt nekünk tanácsosabbnak látszik lenni helységről helységre kimenni és elkülönítve átvenni minden helységet, az érdi franciskanus plebános jelenlétében.

Ezen vad emberekbűl és akaratos Nemzetséghbűl álló lakóknak és embereknek jó szótt köll adni először és mindenek fölött és az említett plebános eőket capacitaltatni, hogy minden lehetséges módon igyekezünk eőket támogatni és képtelent és lehetetlent tőlök nemis kívánunk, seőtt aki közülök edgyik, vagy másik helységünkben és az mi jószágunkban, s alattunk megh maradni a jövendőben nem akarna, kitt nem remélünk, tehát az ollyan az ott való tisztviselőnél magát időbe béjelentse, ha tudni illik valamivel nekünk, avagy másnak is az helységhben tartoznék, meghfizesse, másként szabadon el bocsáttatik, s oda mehet, az hová akargya.

Ha csak kívángyák, edgyik, vagy másik helységbeliek az ollyatin szabad migratiójok éránt való levelünket nékiek kiadni és megh cselekesszük, mikor megh kívánnyák, aláírásunk és pöcsétünk alatt ki is adgyuk nékiek. És igy annyival inkább nem nehezíthetik az helységekben lévő gazdáknak, házaiknak összeírását. Szükséges és illendő lévén minden földes urnak tudni, mennyi szántó, és minémeő emberei legyenek edgyik vagy másik heylségben, és jószágában, ki is ő nékiek előítéleteül nem szolgálhat, mivel eörököss jobbágyainknak - hacsak magon nem akargyák - absolute nem kívánnyuk eőket tartani, következőleg attul ilyenképpen nem is félhetnek.

Holott pedigh mint afféle megh átolkodott kitván Nemzetségh az illyen rationabilitásnak sem engedve, kit nem reménlünk, tehát ugyan csak valamelly móddal ki köll tanulni, hogy hány gazdábul és házbul áll edgyik vagy mássik helységünk.

Nem különben mennyire való vetést tehetnek, kiki az maga territóriumjában edgyik is másik is közülök, avagyis az egész territóriumját minden helységhnek megh visgálni, hogy mennyi szapu gabonát eöszvösséggel lehetne vetni?

Nem külömben hány szekér széna gyűthethető eöszve edgyik vagy mássik helységh territoriumában?

Robotot, az mint lehet végeztetni köll az helységekbeli lakosokkal, hacsak makacsok lesznek és valami kevés robottát sem akarnának tenni, az mint Szapáry Péter uramnak is tettenek, leghaláb pótolják az ollyan kiss robottát a censusba számolva megh lássuk osztán béresekkel miképpen gazdálkodjunk...

Vienna, die 10. Novembris. 1722. Comes 58 Nicolaus Illésházi.

(Magyar Országos Levéltár. P. 1341. Batthyány cs. lt. Lad. 23., fasc. 15. N. l4.)

Földesúri urbariális követelések és jobbágyszolgáltatások az érdi Illésházy-birtokon

Az érdi jobbágyok urbariális kötelezettségeit meghatározó, 1722. december 9-én kelt okmány az érdi birtoknak a Szapáry grófoktól való visszaváltása után keletkezett. A földesúr, Illésházy Miklós kancellár egyoldalúan határozta meg a maga jogait és a jobbágyok kötelességeit, anyagi terheit és szolgáltatásait. Éppen ezért jelen okmány - noha először foglalta írásba részletesen az érdi jobbágyság edóterheit és szolgáltatásait - nem tekinthető úrbéri szerződésnek, annak ellenére sem, hogy Illésházy kijelentése szerint "az érdi lakosokkal léptünk ilyen végzésre".

"Mi eörökös Trencsényi Gróff Illésházy Miklós, azon nemes Trencsén és Liptó Vármegyéknek eörökös Feő Ispánnya, kegyelmes koronás királyunk ő Fölsége Titok Tanácsa, komornékja, és Magyar Országhi udvari Cancellariusa. Adgyuk tudtokra az mostani s jövendőbeli Tisztviselőinknek, és mind azoknak, kiket ezen alább meghírtt dolgok illetni foghnak: Hogy mi Istennek ő szent fölségének ingyen való kegyelmébűl bizonyos eörökös jószágunkat kiváltván az mult napokban Tekéntetes és Nagyhságos Szapáry Péter uramtul ő kegyelmétűl, az többi keözött pedigh Érd neveő Mezző Városunkat is, az kinek Lakossival léptünk ilyen végzésre, az mint következik tudni illik.

Előszer is. Az mi az említet Érdi várossunkat illeti, hogy annak Lakossi tovább is azon uri oltalmunk és gondviselésünk alatt alkalmatossabban megh maradhassanak, tehát az előbbényi és megh nevezett Nagyhságos Szapáry Péter uramnak esztendőnként általok adni szokott készpénzbeli Censussok, és az Berki pusztátul való valamelly árendájok, és szolgálattyok helyett, nálok és az ő hasznokra hagyván az ott való, másként ugyan az urasságot, ugy mint bennünket törvényessen is illeteő kocsmát, mészárszéket, és a piaczokon léveő boltnak is jövedelmét, hogy az mostani súlyos közönséges terheket könnyebben viselhessék, fizetni foghnak nekünk esztendőnként Négyszáz Rhenes58 forintott, , id est florenos 400.59

Másodszor. Ahoz tartozni foghnak némeő gabonabéli, ugy eőszi mint tavaszi termésbeli, nem külömben borbéli kilenczedet nékünk presentálni, és híven ki adni, és aszt bé hordani az hová kívánni foghjuk, és alkalmatossabban eshetik. Az Berki pusztánktul ott veniálható60 kilenczedestül mindazon által mentek lesznek, továbvaló dispositionkigh.

Harmadszor. Ha a szükségh ugy hozná magával, hogy az urassághnak gabona hordáskor, és széna takaráskor az ő segétségekre szükséghe legyen, megh találván eőket az Bírájok által, az Tisztviselőnk az eránt is illendő segítséggel foghnak lenni.

Negyedszer. Hasonlóképpen, midőn vagy Határunk oltalmára, avagy Vadászatra, vagy más mulhatatlan szükséghre kívántatni foghnak az urassághnak tartozni foghnak fegyverrel is, akár lóháton, akár gyalogh, az mint at szükségh hozza, szolgálni, és eleő állani.

Eötödször. Nem külömben midőn az urasságh közikben mennyi találna, vagyis arra rendelt embere, tehát illendeő gazdálkodással, és szolgálattal lesznek az urassághoz, az embereihez is.

Hatodszor. Hogy az urasságh bora könnyebben pénzre fordíttathassék, tartozni fognak minden esztendőben negyven akót az urassághtul megh venni folyó árán, seőtt nem idegentűl, hanem az urassághtul venni foghnak, hasonlóképpen illendeő árán.

Hetedszer. Az Duna vizén léveő és forgó malmoktul is úgy mint mindenkitül külömben tartozni foghnak esztendőnként egy jó mertékeő aranyat és urassághnak fizetni. Ehez az urassághnak, vagyis szolgáinak, és cselédgyének szükségére mindenkor ingyen, és legh kissebb malomvám vétele nélkül az uraságh gabonáját eürülni s eöröltetni foghják.

Nyolczadszor. Az fölül emlétett adójóknak meghfizetéssére, és egyéb kötelességeknek is véghbenvitelére tartozni foghnak az előttünk léveő uj, ugymint az Ezerhétszáz huszon harmadik esztendőtűl foghva esztendőnként, és addighlen, az méghlen mostani alapottyokban lesznek, és az urassághnak is tetczeni fogh.

Kilenczedszer. Fönt tarttya az uraságh magának ezen lakossok között az leendő Báróknak, Eskütteknek. Hegymestereknek, Erdeő és Mezző Eőrőzőknek is választássát, kik is az urassághoz hittel lesznek kötelessek, azonkívül az illendeő és megh érdemlett, s történheteő birságokat, ugy az uraságot illeteő egyéb igazsághot, mellyek éránt jó és illendeő rendelésseket tévén az urasságh azokhoz fogják magokat alkalmasztalni, s azok éránt az tisztviselőknek is engedelmeskedni.

Tizedszerés utollyára. Az föllyebb nevezett Érdi várssunkbéli lakossok keőzüll edgyik vagy másik ezen végezésünket, és egymással való megh edgyezéssünket ha jövendőben megh állani, és itten eleő számlált adóját az urassághnak megh adni s egyéb kötelességének eleget tenni nem akarna, hanem máshová az mi urassághunk alól el menni és távozni igyekeznék - kiben mi ellent tartani fogunk, abban bizonyossak lehetnek - tartoznak olyanok elmentelek előtt, és mindenkor Szent György nap előtt három holnappal az urasságh tisztviselőjénél magokath megh jelenteni, s külömben el se mehessenek, ugy hogy azon holnapnak forgássa alatt, az mivel az urassághnak vagy másnak azon jószágunkban tartoznának fizessék megh.

Holott pedigh valaki közülök titkonloppal és szökve menne el - kire is az ehylség Bírájának szükséges jó vigyázással lenni, hogy az urasságh tisztviselőjének idején értéssére adhassa, midőn afélétt észre venne, az olyannak mindennemeő és akárminéven nevezendeő ingó és ingatlan javai az urassághra szállani fognak, az közönséghez igasságh is aszt hozván magával.

Ezeknek bizonyságára, és a megh nevezett Érdi Várossunk lakossinak kívánságokra adtuk ki ezen saját kezünk subscriptiójával61 és petsétünkkel megh erősített levelünket. Bécsben, die 9-a, Decembris, Anno Domini 1722."

Gróff Illésházy Miklós mp.62

(Magyar Országos Levéltár. P. 1341. Batthyány cs. l.t. Lad. 23., fasc. 19. N. 5. Regulatio obligations Urbarialis Oppidi Érd et Possessionum Tárnok és Szászhalom.)

Az érdi birtok kiterjedése, állapota és szolgálónépének jellemzése

Az érdi- és hozzá tartozó birtoktestekről és azok jobbágyairól 1722. november-decembr hónapokban készített részletes leírást két gazdasági szakértő, abból az alkalomból, hogy a XVII. század végén zálogba adott birtokot gróf Illésházy Miklós visszaváltotta Szapáry Péter zálogbirtokostól.

A birtok és szolgáló népének jellemzése érinti a gazdaság, a művelési kultúrák minden ágát, a jobbágyok földhasználati szokásait, terheit és szembenállását a birtokigazgatás szándékaival, valamint a földesúri fejlesztési elképzeléseket. Kitér továbbá a jelentés az érdi birtok területén meglévő történelmi emlékeke - Ebvár, kastély, templom, mecset - állapotának ismertetésére és megóvásuk érdekében tett intézkedésekre.

A terjedelmes jelentés magyar nyelvű szövegében halmozottan fordulnak elő udvariassági formulák, melyeket lényegesen csökkentve, az értelem igénye szerint vontuk be a szövegbe. Ezeknek jelentős része további latin nyelvű magyarázatokat fűz egy-egy szövegrészhez. E betoldásokat lefordítottuk illetve összevontuk az eredeti mondanivaló tárgyszerű megtartásával.

"Érdemünk fölött való nagy jó kegyelmes urunk, kegyes Patronusunk és Principalisunk.

Minekutánna mi Excellentiád kegyelmes parancsolattya szerént Érdi vagyon külömben Hamzabéki, s több ahhoz tartozandó, mostanában Szapáry Péter urtul eö Nagyságától kiváltott eörökös jószágoknak apprehensiójára, revíziójára, conseriptiójára63 és amennyire lehetne, egyszersmind jó rendben vételére nézve is, Excellentiád kegyes instructiója szerént megh gondolván magunkban, hogy tudniillik jobb lészen de Loco ad Locum64 mennünk és ott az Nemes Vármegyének egy szolga Bírája és Esküttye előtt, az incolákat65 egészen összehíván az Uraságh házánál az ott való jószágot Excellentiád számára kezünkhüz vettük: és azután az többi hozzátartozandó jószágoknak, úgy mint Százhalom vagy Százfalu, avagyis mint most hívatik Batta, és Tárnok neveö faluknak, nem külöben Berki, és Diódi, vagyis Diósdi praediumoknak, vagy Pusztafalu helyeknek színére is kimenvén, Excellentiád részére eörökösen birtokba és kezünkhöz vettük azon birtokokat, lakosaikkal egyetemben.

November 20-21-én véghez vévén az egész Érdi s ahoz tartozandó jószágok számbavételét, asz Érdi lakossokat kiparancsoltatuk és az Nemes Vármegye Embereivel együtt kimenvén az Diódi vagy Disósdi praediumra, hogy ez ott való határbéli contraversiákat66 is azoknak jelen létében megh láthassuk és megoldhassuk egy alkalmatossággal.

Egy kevés vadászatot instituáltunk67 vala az Emberekkel, az mellyben minémeö szerencséskénk szolgált, avvalis Excellentiádnak tartozó alázatos kötelességünk szerént elsö alkalmatosságal udvarolni el nem mulattuk.

November 22-én fáratságunk után meghnyugodván és az Nemes Vármegye Tiszteit annak rendi szerént Fehér várra magok házához vissza küldöttük.

Ezeknek expeditiója68 után, 23-án újabban összehívattuk az egész Érdi lakossokat, s azoknak jó szót adván Excellentiád részérül leghelseöben is eleikben adtuk: hogy Excellentiád jó, kegyelmes földes uruk kíván nékiek lenni, s minden ki teleheteő igasságos dolgokban foghja segéteni, protegálni és conserválni69 ; s nem is akarja eőket eörökös jobbágyivá tenni és tartani, hacsak magok nem akargyák, seőtt, hogy magok adósságát, kivel vagy az urassághnak, vagypedigh másnak tartoznának, meghfizetvén, lehessen nékiek szabad migratiojok: az erántis fog Excellentiád (ha csak kévánják) nékiek magha kegyes keze írássát pöcséttye alatt való szabadságot ki adni: mind ezeket franciskanus papjuk által eleikben adatván, kivántuk volna azonnal a köztük ighen szükséges consertiptióhoz kezdeni, de tartván attúl, hogy azután a magok szolgálattya iránt nehezebben ne végezzenek velünk; kénteleníttettünk azért az vélek leendő conventionokat70 keményebben ágálván vélek, egy egész heti vesződdésünk után nagy nehezen meg alkuttanak velünk.

Melly alkut is miképpen lehetett sok fáradságunk és veszűdéssünk után mind Excellentiád jövendőbéli hasznára, mind pedigh a szegénységhnek továbravaló megh maradássa elsőben is Érdiekkel, és azután az többi helységbeliekkel legjobban véghez vinnünk...

Azon alkalmatossággal az Bírákkal és Esköttekkel Excellentiád hűségére és az igassághnak annak rendi szerint való meghtartására az hiteket letétettük.

Véghez vívén az föllyebb említett dolgokat, az Embereknek kívántuk volna, azonnal az ott való szparianus71 tisztartót Thomanicsot Excellentiád kegyes parancsolattya szerént, s Excellentiád részérűl is a szegény embereknek tisztviselőjévé tenni, ha akarták volna eötet arra acceptálni72 minemeő okora nézve nem acceptálták és nem szenvedhették az egész lakosok eöszve szólakodván, scandalván ellene, seőtt cathegorice declarálván73 arra is magokat előttünk, hogy készszebbek lesznek az jószághbul kimenni, hogy semmint aszt tisztviselőjüknak tartani... kit ugyan ez okora nézve nem lehetett ottan stabilialnunk, s Tisztviselőnek tennünk, mind azonáltal kölletett eőtet ott az háznál hagynunk a véghre is, hogy mind az Háznak, Excellentiád kegyes engedelmébül Szapáry Péter ur ő Nagysága részérűl az télen által ottan telelő szarvasmarhának, bornak és ganonának jó gongyát viselhesse."

(A jelentés a továbbiakban közli, hogy a földesúr parancsának megfelelően, "bérándultak Budára", ahol a város elöljárói segítségével felkutatták az egykori Sárkány család budai házát és annak állapotáról jelentést készítettek, majd közbenjártak a Jezsuita rend emberei által "megh fogott Érdi szegény Embereknek" kiszabadítása érdekében.)

"dec. 3. Kívántuk volna az ott való lakossokat, házokkal és azok tartozékaival edgyütt az urasságh részére szűkség- s illnedőképpen conscribálni74 ; eöszve hívatnám eőket, arra mind instructionk, mind pedig tehetségünk szerint szép szóval kértük arra, hogy egyedül az urasághnak informatiójára, s magoknak jövendőbéli könnyebbségekre, hasznokra és jobb rendben való tartásokra nézve engednék magukat házukkal és jószágukkal összeíratni, nem lévén már szükség szükségh nékiek semmitülis tartani, mivelhogy magok Censussok és szolgálattyok eránt már korábban megh edgyeztünk vélek. Az összeírás nem egyébért, csak hogy utdhassa Excellentiák mennyi szántó emberei legyenek minden helységében, és ki mit bír azok közül az Excellentiád földibül, azmint illnedő és szükséges volna minden urasághnak tudni;

Mindezeket szép szóval és jó módgyával azmint legjobban lehetett eleikben adtuk, gondolván asztott, hogy az ilyen rationabilitasnak75 helyt adnak. De mint afféle értetlen, meghátolkodott Emberek, se az rationabilitásnak, se pedigh igaz keresztény hitünkkel tett közvetítésünknek helyt és eléghséges hitelt nem adván, mind együtt declarálták előttünk, hogy készebbek lesznek Excellentiád jószágábul mind ki menni, hogysemmint házokkal és javaikkal edgyütt összeírassák.

Szokatlanok lévén ehhez, aszt gondolván az értetlen szélvíz eszű emberek, hogy az által robotoló eörökös jobbágyokká lesznek...

Csak foghták magukat, és nagy kiáltással, nem is bucsuzván tőlünk, elmentenek dolgokra. Mellyetis amidőn nagy álmélkodással láttunk, végén utunkat Százhalomra, vagyis Battára és Tárnokra, kívántuk volna ott is az conscriptiókat véghben vinni és eleikben adván az Embereknek az dolgot mind szép szóval, mindpedigh külömkülömbféle rationalitásokkal eleget kértük arra, hogy engednék magokat összeíratni, az mint is eleinten látczattak vala reá állani; de mivel akkoron egy része a gazdáknak házoknál nem volt s azok nélkül nem akarván semmiben is immitálni76 ígérték, hogy 6-án magok megh fognak nálunk jelenni, és ha az többinek is ugytetszik, mint nékiek, foghják magokat edgyütt összeíratni, de nem hogy conscribáltatták volna magokat, seőtt mégh el sem jöttenek hozzánk, azon magok által hagyott napra, és azutánis nehezen: akkoris pedigh mint afféle eszeveszett emberek, edgyet értvén az Érdiekkel, magokat semmiképpen az kívánt összeírásnak magokat alávetni nem akarták, és Érdiekhez hasonló declaratioót tettenek előttünk.

Mindezeket megh látván, és az fölyebb megh írtt mód szerént tapasztalván, azért is, hogy az megh átolkodott fél keresztény, és merő pogány ábrázatú s hasonló természeteő Nemzetségh között valami veszedelemben ne essünk dissimuláltuk77 az dolgot és kénteleníttettünk azután mind magokat az lakossokat, mind házakat, és javaikat úgy venni számba, amint az ottvaló Szapárianus tiszttartó összeírásából kitetczik.

És mivel ezek min afféle határokban válogató jövevény meberek, főképpen az Érdiek magok Teritoriumjának beő voltábul annyi földet bírnak és használnak amennyi kinekkinek tetczik és kívántatik, mellyet is ekkoráigh magok között osztották föl esztendőnként az mint nékiek tetczett, azértis mennyit lehessen közülök egyikének, vagy másikának esztendőnként vetni, avagy kaszálni. A meglévő használat szerént az Érdiek vethetnek az magok mezzein, mellynek majd harmad része pusztán és paralagul áll. Esztendőnként circiter Ezer Pozsonyi szapu eőszi gabonát, tavaszit pedigh négy eött száz szapura valót, két s három esztendőre is eléghséges szántó fölgyök s mezzejék lévén, és ha ezeknek az puszta parlagh, másképpen mind jó gabona termeő fölgyei egészen műveltetnének, s bé vettetnének és Sajnovich úr által tőllük hatalmassan el foglalt jó darab Terrenumjok hasonlóképpen műveltetnék lehetne nékiek kétt Ezer szapuigh való vetést tenni magok mezzein esztendőnként. Réttye pedigh kevesebb lévén a midőn jó termésse volna is az fűnek, nem kaszálhatnának többet mind edgyütt esztendőnként két száz szekérre való szénánál, aszt mind réttyekrűl, mind parlagokrul, mind pedigh Berki praediumról, és szigettye körül is értvén; melly szigetnek kaszálható füvét az uraságh magának sajátíthatná ki."

(A jelentés következő szakai a százhalmi és tárnoki vetési szokásokat és mennyiségi adatokat ismertetik, majd az érdi és a környező birtoktesteket illető erőszakos foglalásokat és határvitákat közli. A földfoglaló hatalmaskodók ellen a jelentés peres eljárást javasol.)

"Az érdi urasági ház szolgaszemélyzete:

Mivel pedigh az ott való aeconomiának annak rendi szerént való folytatásához szolga rend és vonyós marha is kívántatik - kétt béres ekéhez és szekérhez szükséges lészen, azértis kétt eöregh, és kétt kissebb bérest tartanyi, hogy ottan hatt eökörrel szoktak az Emberek szántani: ahoz egy kocsis legény négy jó majorbéli Lovakkal, aki vetésnek ideinis kétt lóval fogh boronálhatni. Azonkívül egy jó majorné mindengéle majorsággal, mivel most ottan semminemeő majorságha nem maradt az uraságnak, ehez még egy szolgáló, és mindezeken kívül az minemeő szarvas, vagy másféle marhát is fogh tartani ottan az uraságh, ahoz is alkalmatos pásztor vagy gulyás fogh kívántatni.

Nem külömben, hogy az ott leendő Tisztviselő bizonyosan megh maradhasson és rendesseben dirigálhassa mind az aeconomiát, mind pedigh az ott való kemény nyakú Embereket, javasolt és szükséges volna kétt jó erőss Toót hajdu legényt, avagyis Drabontot tartani fegyveressen."

(A jelentés következő szakasza az urasági kezelésben maradó - allodiális - földterületek kijelöléséről szól.)

"Mindezeken az Tábla földeken kívül is utollyára az holl fogh teczeni s alkalmassabban eshetik az urasághnak, lehet elegendő szántó fölgye Tábla szerént is jövendőben, ha az Érdi Mezzeő, mellynek most harmad része pusztán áll, az ott való lakossok köszt rend szerént föl osztathatik, csak legyen kinek szántani, vetni és gabonáját bé takarítani. Melly szántó földeket föll osztássát és rendben vételét méltó volna az urasághnak mind maga jövendőbéli hasznára, mind pedigh az embereinek rend tartássára, parlagh földekbűl várandó jób hasznokra, az szokott kilenczednek rendessebben való alkalmazása eshetnék, noha ugyan ez nem kedvek szerént esnék az ott való lakossoknak, mivel ekkoráigh eők korlátozás nélkül válogattak és turkáltak az földekbűl az hol teczett.

Kaszáló rétet pedigh az urasságh részére más honnan nem lehet közellyebb helyen szerezni, hanem ha az Érdi szigetnek belseő és többire nádas részát, mellyet ekkoráigh az ott való lakossok inordinate78 bírtak és használtak. Az uraságh magának foglalná és az nádgyát majd kikeletre megégettetné, lehetne ottan jövendőben plus-minus harmincz szekérre való jó szénája. Az külső Érdi, vagyis inkább az Diósdi határon negyven és jó termésével a fűnek eötven szekérigh. Az Berkei határon Diósd felé circiter husz szekérigh. Az Tárnoki határon az vendégfogadó mellett tizenkettőigh. A Százhalmin pedigh az ott való szigettel edgyütt negyven szekérigh való jó termeő Rétye.

Hogy pedigh jövendőben valamelly közelévő erdei birtoka is lehessen az urassághnak, méltó volna azért az Érdi határon és rész szerént Berkin lévő csaritos erdőcskét egész az Berki réghi falu helyigh, és onnan egyenessen által Ebvárig esztendőrül esztendőre keményen megh tilalmazni az Érdi lakossoknak, és aszt esztendőnként nyessetni, tisztogattatni, s ugy nevelni és cinserválni mind az urassághnak mind pedigh az ottvaló lakossoknak jövendőbéli hasznára...

Az is hasznossan esnék, mind az urassághnak, mind pedigh a szegénységhnek, ha Érdre minden esztendőre három négy vásár esnék, az Budai és Pesti vássárokhoz három négy nappal előbb alkalmaztatván. Lehetne ő Fölségétűl cum jure gladii79 ki nyerni. Nem külömben az vámot is bevezetni, aki egész Budátul foghvást Fehérvárigh, és Földvárigh sehol sincsen a környékünkön. Itt pedigh helyessebben és alkalmassabban esnék törvény szeréntis az vámnak felállítása, hogy az országh uttyán léveő egy keő hídon kívül, lehetne az Fehér vári és Budai országh uton az uraságh vendéghfogadója mellett lévő kétt nagy és igen sáros éren és árkon által hídat csináltatni és az Érdi városnak véghén, azmint Buda felé mégyen az utt, az holl azelőttis keő híd volt, egy nagy éren vagy hídat, vagy pedigh jó töltést csináltatni, nem külömben Ercsi felé való utat is az Potentiana hegye köszt reparáltatni, mellyekért méltó és illendő volna Törvény szerént is az urasághnak maga hasznára s beöcsületire nézve is az vámot Érdre bevezetni, amellyis leghinkább vássári üdőben országh uttyában lévén alkalmas hasznot hozhatna esztendőnként az Urassághnak...

Ami pedig az Urasságh marhájának conservatióját illeti, hogy tudniilli legh elseőben is az juhoknak ha ezerigh valók lennének is, ighen alkalmatos helyek lehetne Ebvárnál, a melly épület csak puszta négy szegleteő és már egy részrűl egészen leromladozott, jó magas keő falbul álló lévén, ha csak fél födél alá vétetnének is ighen jó volna juhok akoljának, az holl magának is az juhásznak lehetne jó alkalmatossága, az juhoknak pedigh közel jó friss forrásos víze, s mind Berki, mind pedigh Dióssi praediumra ki járássa, és ott az dombháton és ritkás csariton, s az hegyoldalon is jó egésséghez pásztorkodás vagyon. És mivel már itten azon Ebvár épületében, amellyben régenten Máttyás király maga vadász kutyáit tartotta. Azon Ebvár négy szegleteő, circiter kétt ölni magasságú és tízölnyi szélességeő s akkora hoszszúságú, már egy részrűl egészen le romladozott és csak egy falbul álló réghi keő épület, mellynek is széthordását keményen megtiltottuk.

Mivel az Érdi, Százhalmi és Tárnoki lakossok semmi robotot80 nem akarnak teljesíteni, mellyre igen nagy szükséghe volna az urassághnak, azért szükséghes volna az urassághnak mind Érdre, mind Százhalomra, mind pedigh Tárnokra bizonyos számú olly jó embereket szerezni és bevezetni, az kik ha szintén cenzust nem fizetnének, s leghalább minden héten vagy holnapban valamelly napot szolgálnának és robotolnának az urassághnak, mellyben volna jó módja és alkalmatossága az urassághnak aeconomiáját jobban véghez vihetni, mind pedigh az puszta földek is nagyobb haszonra válnának.

Mivel az érdi malmocskánál léveő halastóbul is, ha azt a malmocskával edgyütt az előbbi módon magáévá tehetné és erdiekkel az mint kívántatik fele haszna fejében ki tisztittatná és jó rendben vétetni, s tovább is azon által megh halassétatván kétt féle hallal, ugymint csukával és ponttyal, alkalmas haszon és jövedelem fordulna, és ha ahooz az Dunán is, a holl ugyan mégh ekkoráigh nem volt, de lehetne valamely vizás tanyát és halászatot létesíteni.

Hogy pedigh az Érdi templomokrul is illendeő és méltó emlékezetet tehessünk, azok éránt úgy informáljuk Excellentiádat, hogy megh építvén ezelőtt három esztendővel Érdiek többire magok és az egyház költségén, olly rendben hozván, hogy az mind nagyságára, mind pedigh bentlévő egy nagyobb, és kétt kisebb jeles oltárira, chorussára és mégh nem decorált cathedjára nézve akár melly nevezetes városhelyre is beillenék.

Az előbbeni réghi templomukat, mellyet az mellette léveő mecsettel és sekrestyécskével edgyütt mágh az örök épített föll, az réghi kastélnak omladékából, az ott leveő szép faragott, és más réghi kövekbűl, többi között pedigh azon réghi templom falának oldalában egy faragott kövön lévő kéttfejeő sárkányt ábrázoló czímerbűl.

Az mecsetet pedigh, a melly egészen faragott kőbűl lévén föllépítve, mégh jó állapothban vagyon, ha az uraságnak szükséghe volna reá, lehetne pro decore oppidi Érd81 és éjjeli őrhelyként alkalmazni.

Az érdi réghi kastély helyét is, mi karban légyen, ne feleitsük Excellentiádnak alázatossan jelenteni, hogy mégh kétt három darab fönt álló keő falávál, és az Potentiana hegye oldalában léveő hellel hellel bé dűlt és le romladozott erős keő bolthajtássos réghi pinczéjével edgyütt, mellyben ha mégh kitisztíttatnék egynáhányszáz vagy talán ezer akó bor is elférne."

(A jelentést Kerekes Mihály és Lippics Boldizsár, az Illésházy birtokok számtartói 1722. december 30-án fejezték be a Nagyszarván lévő birtokközpontban.)

(Magyar Országos Levéltár. P. 1341. Batthyány cs. lt. Lad. 23. fasc. 15. Nr. 17)

A délszláv népelem megjelenése és elterjedése Érden

A lakosság minden korábbinál pontosabb és személyre szóló számbavételét a török adóhatóságok kezdeményezték, szinte azonnal a megszállás után. A későbbi években ezen alapiraton jegyezték fel az újabb összeírásig beállott változások - halálozás, szaporodás stb. - adatait.

A török adóösszeírások elsőrendű, hiteles történeti források az ország területén a XVI. század második felétől végbemenő etnikai változások vizsgálatához, a belső migráció és idegen elemek betelepedési arányainak szemléletes ábrázolására is.

A budai szandzsák területén - közvetett adatokból következtetve - az első összeírást öt esztendővel Buda eleste után, 1546 táján készítették el, melynek adatait az 1559-es átfogó összeírásban is felhasználták.

Az érdi dzsámi a XIX. század végén (a Magyar Földrajzi Múzeum archívumából)

Az 1559-ben készült adóösszeírás "Ért" helységből 41 családfőt, illetve felnőtt fiú családtagot említ. Mivel a török adózási rendszer alapját nem az adóterhek alá vont földterület nagysága, hanem a rajta élő, adózás szempontjából számításba vehető felnőtt férfiak száma képezte, az összeírásba csak 41 fő került. Ha ebből kívánnók meghatározni Érd lakosságát a XVI. század közepén alapul véve a jobbágycsaládok akkori átlagos nagyságát - mintegy 220-250 főt tekinthetnők a helység teljes lakosságának.

Vizsgálatunk szempontjából azonban elsősorban nem a létszám, hanem a lakosság etnikai összetétele fontos, illetve azon körülmény észlelése hogy 1559-ben Érd lakossága teljes számában magyar volt.

Az összeírt családnevek között a magyar eredet vonatkozásában csupán egyetlen név - Polbárd - tekinthető kétségesnek, de nem zárható ki a "Perbáld", vagy a később előforduló "Bobrád" ilyen olvasása sem.

Mivel az említett összeírást a lakosság etnikai állapotáról alapvetőnek tekintjük, nevek szerint, teljes terjedelmében közöljük.

A folytonos háborúskodás "annyira juttatta immár az környülünk való szegény jobbágyokat az nagy szolgáltatás és sarcolás, hogy el köll pusztulniök - panaszkodott Musztafa pasa Ernő főhercegnek1578 tavaszán.83

Az érdi birtokot "Néhai Sárkány (Sárkáni) Ambrus majorságát Érdet immár magunk számára foglaltuk drága kincsünket..." - jelentette be Musztafa budai pasa Érd besorolását a török kincstári birtokok sorába,84 a budai kormányzópasa közvetlen igazgatása alá.85

A kiváltságos - hász-birtoki - jogállás nem jelentett lényeges könnyebbséget Érd lakossága számára. A pusztulás megállíthatatlanul terült szét az egész Buda-vidékre.

A pusztulás mérvének időbeli, folyamatos ábrázolására adathiány miatt nincs módunk. Csupán néhány időpontra vonatkoztatva észlelhetjük a magyar lakosság állandó csökkenését, majd teljes eltűnését. 1580-ban a török adóösszeíró Hamza bég szeráján 24 házat számolt össze.86 Károly János, Fejér vármegye történetírója név szerint is megnevezi az 1580-81-ben még Érden létező lakosokat.

Károlyi 20 családfőt - a húsz év előttinek csupán felét - és öt felnőtt fiúgyermeket sorol fel lajstromában.87 E névsor, noha csökkent létszámmal, még mindig tiszta magyar lakosságot rögzít. Az 1559-es összeírásból jelen vannak a Vörös, az Érdi, a Bobrád, a László, a Nagy, a Kösü, a Tisza, a Kis, a Pap, a Szabó és a Szarka család fejei, illetve leszármazói.

A magyar lakosság további csökkenését az említett adathiány következtében a következő évszázadban nincs módunk számszerűen ábrázolni. Csak a Buda visszavétele utáni időből, 1696-ból rendelkezünk támponttal az érdi lakosság etnikai megoszlásáról. E XVII. századvégi adatok azonban teljesen új helyzetet tárnak elénk: a magyar lakosság helyét idegen, délszláv elem foglalja el, oly nagymértékben, hogy a magyarok lakossági aránya 10% alá csökkent!

Mi váltotta ki ezt a folyamatot, a népesség ilyen mérvű átrendeződését, mi történt a török imperium alá került országrészekben, amely vidékenként a lakosság teljes kicserélődéséhez vezetett?

A török katonai és polgári igazgatás már bevezetésének első időszakától, lényegesen külömbözött az addig meghódított területeken, így a Balkánon is alkalmazott igazgatási rendszerektől. Magyarország meghódított tartományaiba nem telepítettek török nemzetiségű családokat, vagy valamely szorvány etnikumot. Még az állami tisztségviselőket is a korábban meghódított népek renegátjaiból, a török állam- és katonai igazgatásban önként szerepet vállaló személyekből jelölték ki.

A délszláv betelepülésről és annak a "török" hatóságok által ösztönzött folyamatáról Tinódi Lantos Sebestyén verses krónikában emlékezett meg:

A XVI-XVII. századi magyarországi török nyelvű iratokban feltűnően kevés a valódi török név. Ellenben annál több szerb, bosnyák, horvát - vagy más délszláv - név tódul elő, sőt, esetenként még abház személy is előfordul mint magyarországi "török" főtisztviselő.

Hamza bég, akiről a törökkori Érdet nevezték el, ugyancsak szerb-dalmát származású délszláv renegát volt, aki először simontornyai elöljáró - majd érdi várépítő - s végül fehérvári parancsnokként szolgálta a félhold érdekeit Magyarországon.

A katonai és polgári tisztségekbe helyezett balkáni renegátok jelenléte Magyarországon előkészítette , majd ösztönözte a balkáni népelemek bevándorlását a "török" által megszállt magyar területekre. A fő bevándorlási terület a Duna vonalára irányult így Érdet elsősorban érintette.

A Duna vonalára irányuló telepítéseknek védelmi célja is volt. A "török" hatóságok a lojális balkáni bevándorlókkal kívánták biztosítani a legfontosabb katonai útvonalakat.

A szerb, horvát, bosnyák és illír, gyűjtőnéven rácnak nevezett népelemnek helyet biztosítottak a hatóságok a magyarság által elhagyott, vagy erőszak révén pusztává vált földeken.

Az otthont talált rácok számára a megélhetésnek a hazainál sokkal jobb lehetőséget kínáltak a magyarországi körülmények. A magyar jobbágyok által elhagyott területeken szinte szabad földhasználat kínálkozott számukra. E szabad földhasználat - melyre vonatkozóan okmányainkban több utalás olvasható még a XVIII. század első évtizedeiben is létezett.

A kedvezőbb életlehetőségek a török kiűzése után is vonzóak maradtak a délszláv népelem számára. A szerbek lakta területekről nem szűnt meg az áramlás Magyarország felé.

1690-ben a törvénytelen és szabályozatlan bevándorlást a délszláv etnikum törvényesíteni és növelni kívánván, kérelmet terjesztett Lipót császár elé bevándorlásuk engedélyezése érdekében. Az uralkodó 1690. augusztus 21-i leiratában a szerbeket, mint egyházilag és politikailag önálló testületet az országba befogadta.88

Az egyházi és politikai önállóság deklarására e népelemet jelentős előnyökhöz juttatta és csökkentette irányukban a magyar hatóságok ellenőrzési, irányítási lehetőségeit.

A bécsi udvar e tudatos és legfelsőbb jóváhagyással szentesített telepítéspolitikájával nem a török háborúkban elpusztult lakosság pótlását kívánta elősegíteni, hanem a XVIII. század végétől egyre határozottabban jelentkező függetlenségi mozgalmakat igyekezett lojális népcsoportokkal ellensúlyozni.

Azonos céllal történt a mai névhasználat szerint a szlovák, akkor tótnak nevezett népesség betelepítése is, mely Érd szomszédságában, Tárnokon volt jelentős a XVII-XVIII. század fordulóján. Érd ekkori földesura Illésházy Miklós kancellár latolgatta annak lehetőségét is, hogy "tótokat" telepít az érdi rácok helyébe, mivel azok több szolgáltatást, így a robotot is. rendre megtagadták.89

További engedetlensége volt az érdi rácoknak, hogy megakadályozták az összeírást, melynek alapján adóikat és szolgálataikat megszabhatták volna. Az összeírások, így az adózások alól is magukat kivonó rácok az Érd határában bőségesen fellelhető pusztaföldeken vettek művelés alá egy-egy táblát, amely után nem fizettek a földesúrnak kilencedet, s ha ilyet a tiszttartó követelt, odébb álltak.

Egy korabeli, okmánytárunkban is idézett írat találóan jellemzi e telepesek vándorló életmódját: "azok az Istentelen gaz Rácz Emberek, mivel hátokon házok, semmivel sem gondolnak, hanem éjjel nappal részegesgetnek".90

A török hódoltság után betelepült rác lakosság egy része semmivel sem érdemelte ki a fenti jellemzést, mert letelepedése után mindenben elfogadta a fennálló körülményeket, s a katolikus vallásúak - akik az érdi telepesek zömét alkották - templomot építettek és a befogadó falut sajátjuknak tekintetták.

Az államilag támogatott telepítéspolitika II. Rákóczi Ferenc függetlenségi háborúja idején mutatta meg a valódi hasznát a bécsi udvar számára. A rác telepesek szinte teljes számban támogatták a Habsburgok katonai és polgári elnyomó intézkedéseit a nekik otthont nyújtó Magyarországon.

Sőt az ország némely vidéken hadseregnyi felfegyverzett bandáikkal magyar városok ellen támadtak. Ilyen volt az 1707. április 3-i támadás, amikor az alvó Kecskemétet 2000 lovas és 1000 gyalogos rác fegyveres rohanta meg. Többszáz embert gyilkoltak le és hajtottak el.

Természetes, hogy e viselkedés általános megdöbbenést és ellenérzést váltott ki azokon a területeken is a rácok iránt, ahol hasonló atrocitások nem fordulnak elő.

Érd lakossága, részben a pusztaföldek elfoglalása, részben a Lipót császár által eszközölt telepítések után, a XVII-XVIII. század fordulóján már kb. 85%-ban a délszláv etnikumhoz tartozott. A település 73 főnyi lakosából mindössze 11 volt magyar.91

A XVIII. század elejéről ismét rendelkezünk némi támponttal, ami az elszlávosodás arányát dokumentálja Érden. Az 1720-ból származó összeírás92 által feljegyzett 24 névből 4 tekinthető magyarnak. Ez a lakossági számarány vonatkozásában 16%-ot jelent, tehát nagyjából megfelel a huszonnégy év előtti arányoknak.

Az elszlávosodás és más nemzetiségek térfoglalásának érdi méreteit leginkább egy 1774-1775-ből származó dicalis összeírás reprezentálja legszemléletesebben.93

Ime a nevek, melyek minden kommentár nélkül is beszédes tanúi a történelemnek:

A bemutatott reprezentatív lakosságösszeírás 1774-75-ből tartalmazza valamennyi adóköteles érdi családfő nevét. A családot fenntartó férfi elhalálozása esetén a parasztgazdaságot irányító özvegy került a listára.

A névjegyzék következetesen "vigy" végződésűnek tünteti fel a más forrásokban "vics" végződésű szláv neveket.

A közölt névsor alapján meglehetős pontossággal következtetni tudunk a XVIII. századvégi etnikai összetételre, az ezen időre már újra betelepült Érd faluban.

E szerint Érden élt:

105 délszláv család, a lakosság 44%-a,
54 német család, a lakosság 23%-a,
46 magyar család, a lakosság 19%-a,
36 egyéb család, a lakosság 14%-a.

A még mindig túlnyomó délszláv lakossági arányt kezdi megbontani a német telepesek megjelenése és egyenletes gyarapodása, melynek észlelése azért is fontos, mert a jelenkori kutatások alapján a német népelem Érdre települését rendkívül csekélynek, szinte elhanyagolhatónak tekintették. A legutóbb kiadott Pest megyei tanulmánykötet a XVIII. századból csupán egy Hamzsabégre települő bevándorlóról tud, aki azonban rövid idő múlva tovább indult Szentlőrinckátára, majd Rádra.94

Némileg növekedett e magyarországi helységben a magyarok aránya is, ám ekkor már nemcsak a délszláv, de a német elem is megelőzte.

A lakossági összeírásban körvonalazódik egy újabb nemzetiségi csoport jelenléte és feltehető növekedése. Az északi szláv, korabeli szóhasználattal a tót lakosság itteni megjelenéséről van szó, mely lakosságnak Érdre telepítését Illésházy Miklós földbirtokos, e népelem lojális tárnoki magatartása folytán, már az 1720-as évektől tervezte.

Az egyéb gyűjtőszó alatt főként a Lengyelországból és Erdély nem magyar lakosságából Érdre költözött családokat említjük.

Az Érden történő betelepedés dinamizmusát szemlélteti egy 1760-ból származó összeírás, melyhez viszonyítva tapasztaljuk, hogy tizenöt esztendő alatt az Érdre települő családok száma 119-el gyarapodott, de maga az ismertetett összeírás is ennyi új bevándorlót említ.95

Egy új korszak kezdetén, a fejlődés, a gyarapodás évtizedeit jelzik az idézett számok Érd viharos múltjában.

Árvíz Érden

1784. április 22-én nagy pusztítást végzett Érden a Duna áradása. A károsultak segélyért a megyéhez fordultak:

"Tekintetes Nemes Vármegye Alázatossággal könyörgünk a Tekintetes Nemes Vgye előtt azon, hogy a Duna meg áradván huszon hét házakban kárt tett, nimellyket egészben el döntött, nimellyekből alig maradott meg nimely része a Falnak, úgy nimely Istalokban is és a takarmányban is nem kevés kárt okozott, alázatosan könyörgünk hogy vegye a Tettes Nemes Vgye méltó tekéntetben. Ezel kívánjuk hogy az Úr Isten hosszú élettel algya meg a Tettes Nemes Vrgyét, és mi Maradunk.

Tettes Nemes Vrgynek Engedelmes Jobagyi Érdi Szegénységh"

Fejér megye Levéltára: ad Inst. 51-N. 172, 1784.

Az 1784. áprilisi árvízkárok összeírása

Kárt szenvedett 27 személy az alábbi kárértékben:

x házszám nélkül

Fejér megye Levéltára. Acta locorum. IV-A-73., 1784.

A lakosság összetételét jól kifejezi az a körülmény, hogy a felsorolt huszonnyolc személy közül - neve alapján - csupán kettő tekinthető magyarnak.

Érdi fatolvajok

Csibolthy Sándor szolgabíró megkeresése az érdi Illésházy-birtok tiszttartójához, Buda, 1722. nov. 29.

Szolgálok és az Ur Istentül minden szerencsés jókat mint nagy Jóakaró Uramnak kívánok kegyelmednek.

Tisztelendő Budai Jesus Társaságában lévő Collegiumnak Rectora Tiszteletes Honorius Lean Atyám Uram ő kegyelme Törökbálinthon, pilisi processuwsban lakozó jobbágyi panaszolkodnak előttem azon, hogy Nemes Fehér Vármegyében, a szomszédságban Érdi lakosok méltóságos Groff Illésházyy Miklós Méltóságos Magyar Országi Cancellarius Uram ő Excellentiája örökös jobbágyi tegnapi napon hatalmosul sokadmagokkal, circites ötvenen, vagy hatvanan Törökbálinthi erdőre el jöttenek, és ottan húsz szekér fát vágtanak, és el is vitték. Nem külömben más napon is ugyan a Törökbálinti erdőre hárman ugyan Érdrűl való jobbágyok fát vágni eljöttenek, s a fát melyet vágtanak ott vagyon, kiket is Törökbálinti lakosok mint tilalmas erdeikben és határukban tapasztaltattakat meg fogtanak, és nékem mint szolga bírónak mind magok, mind pedig emlétet Pater Rector Uram bé jelentették, s holnap eőket Pesthre a Tekéntetes Nemes Vármegye házához rendelni fogom, Isten adván érnem. Annak okáért mint hogy jóakaró Uramnak kegyelmednek akarám jelentennem, s egyszersmind... kegyelméd által intenem nemkülömben emlétet Érdieket is, hogy afféle hatalmosságtúl a más Vármegyében úgy, mint szomszédságban Törökbálinthi erdőben lévő fa vágástul, és hordástul, ugy akárminémű usussátúl magokat megtartóztassák és oltalmazzák. Másképpen hogyha ottan tapasztalatatnak és ottan ha mi rajtok történik magoknak tulajdonétsák, s el hiszem kegyelmednek is tudva lehet az, a vagyon is, hogy nem hatalmassággal, hanem Törvényel szokták afféle határokat keresni, s Méltóságos Ur is ő Excellentiája kegyelmed Principallisa96 bizonyosassan máskéen nem kévánnya, hanem igasságosan Érdieket, s azoknak határát az kép harmonyát tartani, nem a veszekedést, öldözést követni. Ám pediglen azon meg fogot három embert illeti - kik is mivel gyermek lévén az harmadik személt visszaeresztették, s ekygelmed arántak meg jelenvén kiadhatom.

Melyrűl is a midőn kegyelmedet mostan tudosétom az Ur Istennek oltalmában ajánlom kegyelmedet. Maradván

Ismeretlen jóakarója kész szolgája szomszédgya
Csilbothy Sándor, Nems Pesth
Pilis és Solth Megyéknek Szolgabírója.

"Házamra a méltóságos uraságnak van szüksége"

Segélykérő beadvány a megyéhez egy ház fondorlatos megszerzése tárgyában, 1775-ből.

"Tettes N. Vaár Megye Nékem Kegyes és Nagy jó Uraimnak!

Ez előtt 14 Esztendővel Istenben boldogult Nagy Mtgu Groff Illésházy Josef akori Judex Curiae Ő Excellentiáját kasznári hivatalul Érdi Helsegiben két Esztendőkig híven szolgálván, Censure alkalmatosságával mindenekrül számot adtam, amelyekrül ugyan végh Képpen absolváltottam, azután ugyan Érdi Helségben vévén egy rozant házott az Mlgos Uraságh endelemébül, a mellett ujanan ex fundamento meg Epitettem,- amely házom tölt 527 forintokba, magamnak elegendő kölcségem nem Lévén vettem föl Interesse 82. forintokat. bizonyos jó Emberemtül reaja, majd Esztendeig Lakván azon házomban, a mellytül az Mlgos Urasághnak árendátt Esztendönként 12 forintokat meg fizettem, azalatt Mlgos Uraságh fiscalissa Csepregi Caroll meg szolitta, és mondá, hogy azon házomra az Mlgos Uraságnak szüksége volna, és hogy valamit Költöttem reaja emgem böcsülettel az Mlgos Uraságh fogh excontentálni én azon assecuratiora oda engedvén azon házott, Mindedig meg egy Krajczart nem fizettek azon házomértt, holott három Instantiamat Nyuitottam eranta az Mlgos Urasághoz, egyikre sem adott választott. Kentelenitetem azért az Tettes N. Vár megye eleibe folamodni és alázatosságal könyörgöm, hogy az Tettes N. Vármegye méltoztattna azt az kegyesseget velem tenni, hogy azon házomra tett kölcségemet méltoztattna Kegyessen bonificaltattni. Melly velem tett Kegyessegit Tettes N. Vármegyinek elegendő képpen adando alkalmatosságagal meg hálálni elnem mulatom.

Tettes N. Vaarmegyinek Legkisseb Szegény Szolgája Kerznerico Joseff

Tettes N.V. Megyinek Districtualis Comissariussa mp"

Fejér megye Levéltára. Ad Inst. 42-N. 53, 1775.

Malom az érdi Sárkány Gát vizén

Anno 1718. die 14. Juli alkudtam megh Etyeki böcsületes molnár mesterrel Ondrasovics Mihallyal Érdi határban lévő Sárkány Gát névő vizen általa s egészen maga költségén fel álétandó két kerekű Malom iránth és aláb írt condiciók97 alatt.

Elsőben föllyeb írt Molnár tartozik azon helen két kerekű malmot magha saját költséghén fel állítani; és minden esztendőben szükséges repartiókat, malomkövék megh szerzéseit megha fáradsághával költségével szerezni, és innen másodszor, tartozni fogh, fel állétván az emlétet két kerekű malmot, minden esztendőben az őrlésnek elékezdésétül számítva Nyolczvan, azaz 80 posonyi mérő jó gabonát érdi tisztartom, vagy más arra rendelendő emberem kezéhez administrálni és fogyatkozás kívül ki mérni; s ahoz minden esztendőben egy ártányt, mellyet magham emberei foghnak adni, hellyre ki hizlalni számomra.

Harmadszor érdi cselédem s magham számára az minémű Gabonát őrletni akarnék, tartozni fogh malom vám nélkül megh őrleni.

Negyedszer pedig mint hogy köles törőt is jövendőben azon malomnál építetni idgyekszik; ezeken kívül, azt véghez vivén, tartozni fogh a fizetés tekintetében velem megh alkudni.

Ötödször. Mivel az olyatén malom fel építésin ugyan Etyeken lakozó böcsületes Hangyás Pál fogh fent írt Molnárnak bizonyos pinzel társulni, kiadásaival egyező jussa lészen.

Hatodszor. Nem praesentalvan nevezett molnár annak rendi s a szerződés szerint az fönt megjelölt gabonát, vagy nem hizlalván mint fellyeb az ártányt, avagyis megh nem alkudván az csinálandó köles törő iránt, sőtt megh alkudván is, az ollyatin alkut megh nem álván, vagy mind ezeket, mellyekre szerződésben kötelezte magát, akár minémű szín és preztis alatt, akár csak edgy eszztendőben nem teljesítvén, szabad lészen nékem és utódaimnak az malmot magham és maghok részire el foglalni...

Ezeknek nagyobb bozonsághára, egyetértvén szabad jó akarattyábul nevezett Ondrasovics Mihál molnár mester; attam ezen kezem írássával a pecsétemmel erősített levelemet.

Szápáry Péter

Magyar Országos Levéltár. P. 1341. Batthyány cs. lt. 47. cs., fasc. 19. fol. 66.

Idegen szavak és fogalmak jegyzéke

1. Salamon Ferenc: Két magyar diplomata a tizenhetedik századból. Budapest, 1884., 32–33. l.
2. Említik még Hamzsabég szerája, Hamzsabég kastélya néven is.
3. Zrínyi fia
4. Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660–1664, fordította Dr. Karácson Imre. Budapest, 1904. 213 l. (Török–Magyarkori Történelmi Emlékek. Török történetírók. III.)
5. Hermann E.: Budáról Belgrádba 1663-ban. Ottendorf Heinrich képes útleírása. (Pécs), 1943.
6. Hermann E.: i. m. 21. l.
7. Takács Sándor: Rajzok a török világból. I. köt. Budapest, 1915, 314. l.
8. Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1559. évi összeírása. Budapest, 1977., 62. l.
9. Komáromi András: Magyar levelek a XVI. századból. Történelmi Tár. Új folyam, VIII. köt. Budapest, 1907., 391–392. l.
10. Takáts Sándor: Rajzok a török világból. II. köt. Budapest, 1915., 184. l.
11. Magyar Országos Levéltár, Nádasdy-család levéltára. 7. cs. fasc. 4.
12. Takáts Sándor: A török hódoltság korából. IV. köt. Budapest, é. n. 67. l.
13. Nádasdy Kristóf levelét idézi Takáts Sándor: Rajzok a török világból. I. köt. Budapest, 1915, 314. l.
14. U.a.: 192. l.
15. Takáts Sándor: Kalauzok és kémek a török világban. – Takáts Sándor: Rajzok a török világból II. köt. Budapest, 1915., 160. l.
16. Takáts Sándor: Rajzok a török világból. I. köt., Budapest, 1915., 216. l.
17. A budai basák magyar nyelvű levelezése. I. 1553–1589. Szerk., Takáts Sándor, Eckhart Ferenc, Szekfű Gyula. Budapest, 1915., 55. l. 1572. szept. 18.
18. Kereskényi Gyula: Érd (Hamzsabég) és Batta (Százhalom) községek történeti vázlata, Székesfejérvár, 1874, 31–32. l.
19. Károly János: Fejér vármegye története. I–V. köt. Székesfejérvár, 1890–1904., IV. köt. 117. l.
20. Török Magyarkori Történelmi Emlékek. II. köt. Budapest, 1896., 272. l. (A továbbiakban: TMTE.)
21. A budai basák magyar nyelvű levelezése. I. 1553–1589. Szerk. Takáts Sándor, Eckart Ferenc, Szekfű Gyula. Budapest, 1915., 32. l. (A továbbiakban: Budai basák...)
22. Budai basák... 38–40. l.
23. U.a. 44. l.
24. Idézi Takáts Sándor: Régi magyar kapitányok és generálisok. Budapest, é.n. 308. l.
25. Budai basák... 105. l.
26. Budai basák... 133. l.
27. U. a. 138. l.
28. U.a. 167. l.
29. Budai basák... 171. l.
30. Idézi Takáts Sándor: Rajzok a török világból. I. köt. Budapest, 1915., 407. l.
31. Budai basák... 194. l.
32. U.a. 207. l.
33. Budai basák... 286. l.
34. Hamzabég palánkját 1602–ben Pográny Benedek naszádoskapitány pusztította el, a többi Duna menti palánkkal együtt. Egyedül Adony palánkját hegyta épen, ahol 200 magyar gyalogost helyeztek el.. Gr. Illésházy István nádor Följegyzései. 1592–1603. Magyar Történelmi Emlékek, VII. köt. Pest, 1863., 113. l.
35. Pecsevi Ibrahim tarikjából. TMTE. II. oszt. V. köt. 172. l.
36. TMTE. II. oszt. V. köt. 353. l.
37. Fekete Lajos: Budapest a török korban. Budapest, 1944, 44. l.
38. Dr. Erdélyi Gyula: Magyar hírszerző szolgálat a török hódoltség idején, különös tekintettel a budai pasalik területére – Török hódoltság–korabeli okmányok a Magy. kir. Hadilevéltárban. Budapest, 1936. 51–52. l. (A továbbiakban: Török okmányok...)
39. Fekete L. i. m. 60–61. l.
40. Dr. Timon Béla: Adatok Budavár 1686. évi visszavételéhez. 17–18. l. (Török okmányok...)
41. Kiadta Salamon Ferenc: Két magyar diplomata a tizenhetedik századból. Budapest, 1884. 32. l.
42. Köpek hiszar – Kutyavár.
43. Toldalagi M. idézett naplója: 32–33. l.
44. megvizsgálván
45. körülírott, megjelölt
46. pásztorkodtak, legeltettek
47. itt: használták
48. A kiemelt szövegrészek mellett egykori NB. Nota bene “jól jegyezd meg” jelzés szerepel. Fejér Megye Levéltára. Acta Locorum. 1743–1766. IV. –A–73.
49. Magyar Országos Levéltár. P. 1341. Batthyány család hercegi ágának levéltára. 46. cs., fasc. 15. N. 9.
50. item – továbbá, ugyancsak
51. legelője, legeltetési (lehetősége)
52. itt: alkalmazhatna, elterjeszthetne
53. ellentmondani
54. birtokosnak
55. átvétele
57. gróf
58. Rajnai forintot
59. azaz 400 forintot
60. befolyó
61. aláírásával
62. manu propria – saját kezével
63. birtokbavételére, ellenőrzésére, összeírására
64. helységről helységre
65. lakosokat
66. vitákat
67. rendeztünk, szerveztünk
68. elbocsátása
69. megtartani
70. itt: érintkezésünket
71. Szapár Péter alkalmazottja
72. elfogadni
73. kinyilvánítván
74. összeírni
75. ésszerűségnek
76. belebocsátkozni
77. tettettük
78. szabálytalanul
79. a pallosjoggal együtt. (A jus gladii a halálos ítélet meghozatalának, a vádlottak lefejezésének joga volt.)
80. a természetben végzett, meghatározott munkakötelezettség
81. Érd város ékességéért. E gondolat Érd város címerének ős–elképzelése. (K.L.)
82. Káldy-Nagy Gyula: A budai szandzsák 1559. évi összeírása. Budapest, 1977. 43. l.
83. A budai basák... 151. l.
84. U.a. 141. l.
85. Fekete L.: i. m. 249. l.
86. Velics Antal: Magyarországi török kincstári defterek. II. köt. Budapest, 1890., 530. l.
87. Károly János: Fejér vármegye története. IV. köt., Székesfehérvár, 1900., 136,. l.
88. Dr. Dudás Gyula: Bácskai és Bánsági szerbek szereplésének története. 1526–1711. Zobor, 1896., 42. l.
89. Magyar Országos Levéltár. P. 1341. Batthyány cs. lt. Lad. 23. fasc. 15., Nr. 17.
90. Magyar Országos Levéltár. P. 1341. Batthyány cs. lt. Lad. 23., fasc. 15. Nr. 9.
92. Károly J.: i. m. IV. köt. 136. l.
93. U.a. 138. l.
94. Pertóci Sándor: Pest megye újjátelepülése 1711–1760 – Pest megye múltjából. Budapest, 1963. 105. l.
95. Fejér megye Levéltára. IV. A.–9–a.
96. itt: elöljárója, gazdája
97. megegyezés szerint