A katolikus restaurációtól 1848-ig

1. FEJEZET

FELSŐÖRS A KURUC HÁBORÚK VÉGÉTŐL A KATOLIKUS

RESTAURÁCIÓ KEZDETÉIG (1711-1729)

A kuruc hadak 1709 szeptemberében elvonultak a Dunántúlról, majd fokozatosan az ország északkeleti részébe hátráltak, ahol 1711. május l-jén letették a fegyvert.

A török és kuruc háborúkat követő első béke-országgyűlést 1712. április 3-ra hívták össze Pozsonyban. Számos fontos ügy mellett szóba került, hogy a hadiadó pontosítása érdekében meg kell kezdeni az ország lakosságának és vagyonának összeírását. Ez az országos összeírás 1715. július 23-ra elkészült, azonban különböző hiányosságok miatt 1720-ban meg kellett ismételni. Az összeírás természetesen csak az adófizetésre kötelezett nem nemesi népesség adatait tartalmazta. Az adómentes nemesség az összeírásban nem szerepelt.

Felsőörsön három földesuraság — a prépostság, a veszprémi káptalan és Babocsay Pál — jobbágyait írták össze, A név után a vagyoni helyzet szerepelt: a föld esetében azt az összeget jelezték, ahány pozsonyi mérő (62,53 liter) gabonát az adott földön elvetettek. Általában úgy számolták, hogy két pozsonyi mérő (125 liter) gabonát vetettek el egy magyar hold (1200 négyszögöl) szántóföldön. A listán ezt p.m.g. (pozsonyi mérő gabona) rövidítéssel jelöljük. A következő rubrika a szénatermő rét nagyságát jelzi „kaszásban". Általában egy szekér szénát két „kaszásnyi" réten termeltek. Ennek rövidítése a listán: k.r. (kaszás rét). A harmadik rubrika a szőlőterületet jelzi „kapásban" kifejezve. Egy „kapás" szőlőterület általában másfél akó (81,5 liter) bort termett. Listánkon ennek jelzése: k.sz. (kapás szőlő).

Jobbágyok (colonusok): úrbéri kötelezettséggel járó birtokkal:

  p.m.g. k.r. k.sz.
Bacsó János bíró

5

1

12

Tisler Péter

4

_

3

Szalai Ignác

3

_

-

Szalai János

4

1

5

Kovács István

6

_

6

Bacsó István

3

1

3

Kapoly György

6

2

6

Örsi Ferenc

5

1

6

Bencsik Mihály

4

2

-

Tarsoly Mihály

5

-

10

Gaál Imre

4

_

7

Fülei György

4

-

3

Tálos Mihály

4

2

11

Bencsik István

6

_

12

Szabados (libertinus): földesúri szolgáltatásoktól mentes telekkel:


                                    p.m.g.     k.r.         k.sz.

Tihanyi György                   -           -         6 k.sz.

Zsellérek (inquillinusok): nem volt bérelt urasági földjük, legfeljebb irtásföldön telepített szőlejük, amely adómentes volt:

Tóth László                        -           -            -

Kaszás György                    -           -            3

Szőlősi István                     -           -            -

Lanti István                        -           -            3

Rózsa György                      -           -            1

A fent említett három földesuraság 14 jobbágycsaládja megművelt összesen: 66 pozsonyi mérő gabonát termő szántóföldet; 11 kaszás rétet és 90 kapás szőlőt.

A három földesuraság által birtokolt szőlőhegyeken más településeken lakók is béreltek szőlőket:

37 veszprémi lakos 235 kapás szőlőt bérelt,

8 egyéb közeli faluból való lakos 37 kapás szőlőt bérelt.197

Nem szerepelt a fenti összeírásban az a Vecsei István, aki 1718-ban kötött adásvételi szerződést: „...Anno 1718. Én Vecsei István adom tudtára mindeneknek ez levelemnek rendiben, hogy én sok szükségemtől kénszeréttetvén adom el Szala vármegyében Felső Eörsi határban két hold szántóföldemet Bencsik Mátyásnak, fiainak és maradékainak örök áron tizenöt forintokon; melynek (a földnek) szomszédjai fölyszélrül Ecclésia (egyház) földe; alszélrül Csente András földe; nap keletrül Ruzsa Istvány földe, napnyugatnál az sűrű (erdő). Mely földnek eladásában voltanak jelen akkori böcsületes emberek, ugymint Törvény Biró Tarsó Mihály, Esküt-tek: Lanti István, Bacsó János, Tálos György, maga az Bencsik Máthé. Melyrül is adom ezen Kezem Kereszt Vonyását falu pöcséttyével megh erősítve. Vecsei István X."198

Különböző hiányosságok miatt - az 1715. évi országos összeírást -1720-ban meg kellett ismételni. Felsőörsön újra a három nagy földesuraság - a veszprémi káptalan, a felsőörsi prépostság és Babocsay Pál ezredeskapitány — jobbágyait írták össze, megismételve az 1715-ben összeírt adatokat. A listán az előző összeírásban használt rövidítéseket használjuk:

Jobbágyok

(colonusok)

p.m.g. k.r. k.sz.
Sipos Mihály bíró

4 3/4

-

Fülei János

4 1/2

1

6

László György

5

-

-

Tálos Mihály

10

2

1

László István

4 1/2

1

9

Bencsik István

5

2

-

Örsy Ferenc

4

1

-

Marton Imre 2 1/2

      _

1

Tarsoly Mihály

2 1/2

     1

        2

Kovács István

5 1/2

    —         6
Bacsó János  2        -         1
Zsellérek (inquilinusok): p.m.g. k.r. k.sz.
Szőlősi István

9

Kiss Ferenc

-

-

9

Tislér Péter

1

9

Bacsó Péter

_

3

Lőrincze János

_

2

Bencsik Mihály

-

-

3

Szalai József

1

1

Rózsa Mihály

-

-

Lanti István

_

        2

Kovács György

-

-

        4

Mészáros István

        4

összesen:

59 1/4

9

     122

A fent említett három földesuraság birtokain számos más településen élő személy is bérelt szőlőket Felsőörsön: Veszprémből 47, más településekről 6 személy; összesen 536 kapás szőlőt. Az összeírás szerint egy kapás szőlőben átlagosan három és fél pozsonyi akó (190 liter) bort termeltek.

Az összeírás szerint Felsőörsön élt: 11 jobbágy és 11 zsellér család; a faluban dolgozott egy „mester" (tanító) és egy református lelkész; összesen 240 lélek élt a községben.199

1722. május 3-án Rumerskirch János Kristóf önként leköszönt a préposti méltóságról és eltávozott. A kegyúr — özvegy Batthyány II. Ádámné, Strattmann Eleonóra - Platschläger János Mihályt, az ausztriai Penzing falu plébánosát nevezte ki felsőörsi prépostnak és Kovácsi falu plébánosának. Az új prépost, hogy közelebb lehessen a teljesen református kézen lévő javaihoz, - Kovácsi faluba költözött. Nagy erővel látott hozzá javainak visszaszerzéséhez. Sikerült erőszakos eszközökkel visszavenni a préposti kúriát és a préposti birtokokat. A reformátusok azonban nem hagyták magukat: bírói úton kitessékelték a prépostot a házból és birtokokból! Az eset után a prépost soha többet nem jött Felsőörsre, s 1729-ben Kovácsi faluban halt meg.200

Kratarics István - 1725-ben - eladta (az 1710-ben) királyi adományként kapott felsőörsi nemesi telkét. A vevő ifjú Kenessey István és testvére: Kenessey Judit volt, aki feleségül ment nemes Antal Mártonhoz. Felsőörs későbbi történetében szereplő Antal-család ezzel a házassággal került a községbe, s él ott napjainkig. Antal Márton és Kenessey Judit házasságából született Antal Mózes.

A török és kuruc háborúk befejeztével - mint mindenhol, ahol az elmúlt másfél évszázadban megfogyatkozott a földművelő lakosság - a veszprémi székeskáptalan, mint Felsőörs egyik legjelentősebb földesura, földjeit úrbér fejében jobbágyainak adta ki. Allodiális (majorsági) földet Felsőörsön nem tartottak meg. Veszprém körzetében csak Jutason volt majorsági föld, ahová a felsőörsi káptalani jobbágyoknak is el kellett járni úrdolgára, robotra. A munkajáradék - a robot (szántás, vetés, kaszálás, aratás) azonban nem volt sok. Miután - 1727-ig - semmiféle úrbéri szerződés (urbárium) nem volt, a felsőörsi káptalalni jobbágyok (akárcsak a környező falvak káptalani jobbágyai is) azt végezték robotban, amit rájuk róttak („...quae ipsis injungitur...") A kötelező robot zöme fuvarozásból állott: az alsó- és felsőörsi káptalani jobbágyok elsősorban tüzifát és a környező birtokokon leadott bortizedet szállították a káptalan székhelyére: a veszprémi várba.

Hasonló volt a helyzet a terményjáradékok terén is. Mivel a káptalan csak saját szükségletére (konyhájára) szedte be a terményjáradékokat, általában csak az egyháznak járó terménytizedeket szedték be, a földesúri jogon beszedhető termény kilencedek beszedésétől eltekintettek.

Pénzjáradékot is csak egy falu — Nagypécsely — fizetett. A többi húsz káptalani birtok (köztük a felsőörsi is) - 1727-ig - összesen 425 forintot fizetett. Ez egy birtokra nézve alig 20 forintot jelentett.

A veszprémi káptalan a művelhető földeket kiosztotta a jobbágyoknak. Gyakorlatilag mindenki annyi földet vett igénybe, amennyit akart, illetve amennyit a birtokában levő igásállatokkal (ökrökkel) meg tudott művelni. Ezért figyelhető meg, hogy nagyjából azonos szántót műveltek meg a felsőörsi jobbágyok. Zsellérsorban - föld nélkül - csak azok maradtak, akiknek igásállatai nem voltak.

A majorsági gazdálkodás kiterjesztését gátolta - egyrészt - a jobbágyok gyér igásállat állománya. (Lásd: az 1696. évi összeírást!) A fő ok azonban az volt, hogy a majorsági birtok terményeinek - az állandó pénzhiány és a naturális gazdálkodás miatt - nem volt piaca. Az 1720. évi országos összeírás Felsőörsre vonatkozó részében is feljegyezték: „...Res suas venales distrahere quidem possunt sed laboriose...": - azaz: az értékesítési nehézségek miatt itt is a cserekereskedelem volt az uralkodó.

Zala vármegyére még az 1730-as években ez volt jellemző. Mint Bél Mátyás írta: „...Egyébként e dús vidék lakosságának boldogtalan sorsára vet szomorú fényt, hogy mindazokat a terményeket, melyeket mezőgazdasági munkával itt előállítanak, sehol sem tudják pénzre átváltani. Ez pedig ... nem ritkán oly mértékben elkedvetleníti a termelőket, hogy alig foglalkoznak többet a földműveléssel, mint amennyi elég arra, hogy életüket éppen hogy eltengessék, az adót kifizessék és a katonákat táplálják: és ez a fő oka annak a szegénységnek, amely a falusi földművelő népségre ránehezedik."

A mezőgazdasági termékeknek nem volt ára. A sokat emlegetett 1720. évi országos összeírásban olvasható, hogy Felsőörsön egy akó (54,3 liter) bor ára: 48 krajcár volt.

Viszonyítási alapul álljon itt néhány felsőörsi földár (ezek zömében a jobbágyok közt szabad adásvétel tárgyát képező irtásföldekre vonatkoztak):

1708: a veszprémi Keresztes Péter a felsőörsi Tálos Mihálynak és fiának Gergelynek két hold földet adott el tíz forintért (azaz: 600 krajcárért)...

1710: Bóhás Imre két hold irtásföldet adott el a felsőörsi határban Márkus Imrének tizenhárom forintért (azaz: 780 krajcárért)...

1718: Vejtei István két hold szántóföldet adott el a felsőörsi határban Bencsik Máténak tizenöt forinton (azaz: 900 krajcárért)...

1722: Segesdi György egy hold földet adott el hét forintért Kaszás Sándornak (hét forint = 420 krajcárral).

1729: Pecze István egy hold földet adott el Tislér Péternek hét forintért (azaz: 420 krajcárért).

Az akkori pénzérték átszámítás szerint egy forint egyenlő volt 60 krajcárral (illetve 120 dénárral). Így egy hold - egy „kis magyar hold" (1200 bécsi négyszögöl) - szántóföld ára a XVIII. század első felében kb. 8,5 akó (540 liter) bor árával volt egyenlő.

1727-ig a felsőörsi földibirtokosoknak semmiféle úrbéri szerződésük (úr-báriumuk) nem volt jobbágyaikkal. Elsőnek - 1727-ben - a veszprémi káptalan igyekezett szerződésben rendezni úrbéri kapcsolatait. Annak ellenére, hogy Felsőörsön a káptalannak továbbra sem volt allodiális (majorsági) birtoka, elsősorban a munkajáradék (a robot) emelkedett. Ugyanis a közeli jutasi majorság földjeit a káptalani birtokokon élő jobbágyok művelték meg - szántástól a behordásig - robotban. A káptalan a szerződésben úgy kívánta, hogy a robot napkeltétől napnyugtáig tartson. A jutasi majorsági földek megművelésén kívül robotban kellett elvégezni a felsőörsi káptalani jobbágyoknak az uraság mindenféle fuvarozását is. Az évi robotot évi 52 (heti egy) napban szabták meg, ha a jobbágy igásállatokkal ment dolgozni; évi 104 (heti két) nap volt a gyalog- vagy kézi robot. Az évi robotot meg lehetett váltani 16 forinton. A terményjáradék nem változott 1727-ben. A földesúri termény-kilencedet csak a szőlő után kellett leadni, más termény után nem. A szerződés szerint azonban a jobbágyok megígérték, ha netán szükség lenne a más termékek kilencedére, azt is leadják. Az egyházi tizedeket - továbbra is - a felsőörsi prépostság szedette be, még a káptalani jobbágyoknál is. Az ún. ajándékok (culinaria, munera) megmaradtak a korábbiak szerint: Minden jobbágycsalád adott évente egy vágni való sertést (vagy helyette 5 forintot), egy ludat, egy pár csirkét, tíz tojást, egy pint (kb. 2,5 liter) vajat, néhány zsup szőlőt és gyümölcsöt, s ún. asztali borral (vinum mensale) kellett ellátniuk a káptalani urak asztalát. A föld nélküli zselléreknek családonként egy-egy csirkét kellett adniuk évente. A káptalani birtokon minden jobbágy továbbra is „örökös" jobbágy maradt, tilos volt számukra az uradalomból való elköltözés (még házasodás esetén is!), s az uradalom úriszéke volt a kizárólagos joghatósága. A zsellérek viszont továbbra is szabadmenetelűek voltak.

A Felsőörsön lévő másik két földesuraságnál - a prépostság és az Ányos-család (Ányos Ferenc) birtokain - azonban (1767-ig) semmiféle úrbéri szerződés nem volt az uraság és jobbágyai között. Az 1767 novemberi úrbáriális felmérés során (lásd: 227. sz. jegyzetet) a két birtok jobbágyai egyértelműen azt vallották, hogy „...minden adózásuk csak az bé vett Szokás szerént vettetődtek, mely Szokás minthogy gyakran változott, annak bizonyos eredetirül nem igen emlékeznek!" Munkajáradék — a robot — sem volt megszabott: „...úgy szintén az robotnak dolgában semmi módgyam regulája, s száma mind eddig nem volt, hanem ki többet, ki kevesebbet (: az mint az idő és szükség magával hozta :) robotolt akár vonyós marhával, akár gyalog." Terményjáradékban kilencedet nem adtak. Csak az egyháznak - a felsőörsi prépostnak - fizették a termékek tizedeit. Ajándék viszont volt: minden háztól évente adtak az uraságnak egy kappant, egy pár csirkét, hat tojást, valamint szőlőt és gyümölcsöt.

 

2. FEJEZET

PADÁNYI BÍRÓ MÁRTON FELSŐÖRSI PRÉPOST,

ÉS A KATOLIKUS RESTAURÁCIÓ FELSŐÖRSÖN

(1729-1745)

Platschláger prépost halála után - 1729 januárjában - gróf Batthyány Lajos alkancellár kegyúr és Acsády Ádám veszprémi püspök közös elhatározással Padányi Bíró Márton bicskei plébánost nevezték ki felsőörsi préposttá és egyúttal veszprémi kanonokká. Miután a prépostság ekkor minden javadalom nélkül volt - a kúria és a birtok a helyi református egyház kezén jövedelmezett - Padányi kikötötte, ha jövedelmezőbb egyházi méltósághoz jut, úgy a prépostságról azonnal le fog mondani.

Kinevezése után - egyébként változatlanul Veszprémben lakott - első dolga volt, hogy a felsőörsi egyházi tized megtagadóit perbe fogva. Következő munkája abban nyilvánult meg, hogy a prépostság Velencei-tónál levő birtokait - a dinnyésdi-pusztát - Pákozd, Börgönd, Nenye és Szerecsen felöl határhalmokkal jelöltette körül.

Két esztendővel beiktatása után - 1731-ben - az 1681. évi 25. törvénycikkre, a „Salvo iure dominali"-ra hivatkozva, teljes erővel a régi prépostság jogainak és javainak visszaszerzéséhez látott. A hiteleshelyek és a királyi bíróságok előtt tiltakozott a foglalások és eltulajdonítások ellen. Pert indított a felsőörsi reformátusok ellen a templom, a préposti kúria, az ingatlanok és a jogok nagy részének elbirtoklása miatt. Ugyanakkor pert indított a Felsőörsön birtokosok ellen is, a tized megtagadása miatt. Ez utóbbi perben az új prépost elsősorban a község legnagyobb földesuraságával: a Fajszi Ányos családdal került szembe.202

Még javában folyt a per, mikor 1732. május 7-én Padányi Bíró Márton prépost szerződést kötött a veszprémi Perger Jánossal, a kőműves-céh mesterével egy új préposti kúria felépítésére. Az építkezés árát 300 forintban, 22 „kila" búzában (egy „kila" azonos volt a pozsonyi mérővel = 62,39 literrel) és egy akó (= 54,3 liter) borban állapították meg. A vállalkozó volt köteles „...jó értelmes kőméves mester legényeket adni, akik közül egy Parlér lészen, akinek is szokott fizetésén kívül én (ti. Perger János) tartozom adni minden napra, amikor dolgozik egy-egy garast" (azaz 3-3 krajcárt - Szerző). A munkához tartozott az épület teljes bevakolása, a kapu felépítése és egy bolthajtásos pince építése is.

A munka tereprendezéssel kezdődött, mivel a telek déli és nyugati irányban erősen lejtett. Ezért a telket teraszosan feltöltötték, illetve kőbástyával megerősítették. Még így is szükség volt a déli szárny 2 méterrel való megemelésére. Az építkezés nem ment simán. A helybeli református lakosok botokkal támadták meg a kőműveseket és a munkásokat. Az egyik napszámost többször meg is ütötték, s Stummer Mátyás kőművest és a pallér feleségét kővel hajigálták meg.203

A felsőörsi reformátusokat az háborította fel, hogy Padányi Bíró Márton prépost 1736 májusában - amikor az építkezés már megindult - a kőművesekkel leromboltatta a préposti házban működő református imaházat. A reformátusok részéről Szilágyi Sámuel írásban tett panaszt Habsburg III. Károly császár-királynál az imaház elfoglalása miatt. Az elrendelt vizsgálat 1739 júniusáig elhúzódott.

A református lelkészi lakot azonban ekkor még nem szüntették meg a préposti kúriában, Deáki István predikátor továbbra is az épületben maradt családjával egyetemben.

1736 júniusában ugyanis Padányi Bíró Mártont még a prépostság birtokügyei foglalták le. Június havában Zala vármegye kiküldöttei - Bedekovics Menyhért főszolgabíróval az élen - Almádi-pusztáig bejárták a felsőörsi szőlőhegyeket és mezőket. Birtokról-birtokra jártak, végignézték Csoroszkó, Cseralla, Hágógyöp, Nagyhegy, Bereknyom (Lovas felé), Újhegy, Formó, Kert-szőlő dűlőket. Megállapították, hogy melyik birtok vagy birtokrész tized-, kilenced- vagy csak hegyvám fizetésre kötelezett, illetve melyeket birtokolnak nemesi jogon. Augusztus 6-án a megyei közgyűlés döntött a vizsgálat alapján, s kiadta a prépostnak a Testimoniálist. Zala vármegye alispánja és a királyi Tábla döntése az alábbi volt: a Nagyhegyet, illetve a környező hegyeket művelők kötelesek tizedet (dézsmát) fizetni. Ez vonatkozik az Ányos-család jobbágyaira (colonusaira) is, kivételt képeznek azok, akik mint kétségtelen földesuraságtól szőlőt vásároltak (és azokat nemesi jog illeti). A birtokügyekben elindított vizsgálat és per 1736. november 21-re — a prépost teljes győzelmével — véget ért.204

1736 júliusában a régi templomot - nem tudni milyen formában, de még időnként használták a helyi református hívek. Ezzel kapcsolatos volt az a botrány, amely 1736. július 22-én tört ki. Ezen a napon - Mária Magdolna napján - Padányi Bíró Mártonnal az élen megérkezett Veszprémből a katolikus hívők körmenete Felsőörsre. Egy korabeli - pontosan az események utáni évben felvett -jegyzőkönyv az alábbiakat rögzítette: „...Hogy az elmúlt esztendőben (ti. 1736-ban), amidőn processzióra kijött volna Bíró Márton felsőörsi prépost feles néppel és deákokkal Veszprémből, akkor legelőbbenis a deákok és mások a torony (ti. a régi templom toronyról van szó!) ajtajára menvén beverték és az ottlévő embereket kihúzták s megverték, az után rohantak a Prédikátor házára és ott sok alkalmatlanságot véghez vivén a Prédikátort is futásra ejtették. Ez meglévén sokszor említett Prépost Úr a Fölsőörsi esküitek némelyikét fegyveres kézzel maga elibe hajtotta és azokkal nagy igyekezettel reverzálist kívánt, ezen szókat adván elejik, hogyha egy hét alatt a Prédikátort ki nem szállítják a Parochiális házból és arra reverzálist (kötelezvényt) nem adnak, azonnal felprédáltatja minden jószágát... Erre kötelezvén Prépost Uram is magát, hogy azon egy hétre kijő és akkor asszignálják kezéhez a Parochiális házat..."

A megjelölt hétfőre azonban a prépost nem ment ki Felsőörsre: „Aminthogy Felsőörsi Bírák egybegyűlvén várták maga igéreti szerint Prépost Uramat, azalatt Alsóörsrül hivatták fel némely embereket és másokat is a végre, hogy ha ki talál jönnei Prépost Úr, kérjenek még csak egy hetet is... De Prépost Uram ki nem jött. A várakozás alatt történt, hogy Prépost Uram egy Baka Ignác nevű inasa Füreden lévén onnét jött Felsőörsbe, s mind a Parochiális házat, mind pedig az oratóriumot lepöcsétölte, de nem az Uráéval. Ezen pöcsétölést Felső-Örsi eskütt Uraimék le is szaggatták."

A pecsétek leszaggatása felháborította Padányi Bíró Mártont, s ezért azonnal panaszt tett a királyi udvarnál.205

A fentebb leírt eset újabb botrányos események okává vált rövidesen. Ugyanis Padányi Bíró Márton prépost 1736 augusztusában úgy határozott, hogy helyreállíttatja a romos állapotban álló régi templomot. Ez is súlyos vitákkal járt együtt, mert a helyi református gyülekezet azt is vitatta, hogy a templom egyáltalán és valaha is a katolikusoké volt-e?! Itt is vármegyei vizsgálatnak kellett megállapítania, hogy a templom még romladozva is az ősi katolikus templomépítési formákat viseli magán!

A munkálatok kezdetekor - 1736. augusztus 26-án - katolikus egyházi szertartást rendeztek a templomnál. Padányi Bíró Márton prépost ezen alkalommal is körmenettel - veszprémiek és más községbeli katolikusok sokaságával - vonult Felsőörsre. A templomon kívül celebrált szentmise alatt a katolikusok a templom oldalán sorakoztak fel. Egy református csoport a torony körül gyülekezett. Miután azok ott megakadályozták, hogy harangozzanak, kitört a verekedés. Más tanúvallomás szerint a kocsmában kezdődött a verekedés. Annak ellenére, hogy a misét celebráló prépost megüzente katolikus híveinek, hogy hagyjanak fel a rendetlenkedéssel és botrányos viselkedéssel, a tömeg megrohanta a református predikátornak a közelben - a régi préposti kúriában - lévő lakását. A tömeg betört a házba, s Deáki István predikátort - a nála vendégeskedő lovasi lelkésszel együtt - üldözőbe vették, s hegyen-völgyön át kergették.

A református anyakönyv szerint Padányi Bíró Márton ekkor kijelentette, hogy addig a községből ki nem megy, amíg pecsétes levelet nem kap a falutól, hogy a prédikátort kilakoltatják a régi préposti kúriából. A bíró és az esküdtek állítólag a levelet erre vonatkozólag kiadták. Az ügy valójában 1736 novemberéig elhúzódott. A felsőörsi református gyülekezet 1736. november 22-én adott ki egy nyilatkozatot és kötelezvényt arról, hogy a predikátort nyolc nap alatt kiköltöztetik a régi préposti kúriából, illetve hogy a prépostsági jogokat és javakat önként visszaadják. Az 1736. november 21-22-ig elhúzódó viták során Padányi Bíró Márton prépost meggyőződhetett arról, hogy a helyi református gyülekezet ellenállásnak legfőbb mozgatója Fajszi Ányos Krisztina asszony, zalabéri Horváth Ferenc özvegye volt. Azt állította, hogy a prépost által követelt földeknek ő a földesura és tulajdonosa. A vármegyei vizsgálat és a tanúvallomások azonban megállapították, hogy valójában ezeket a földeket az Ányos-család ősei adományozták a prépostságnak, így azokat sem ő, sem a református gyülekezet nem tarthatta a sajátjának.206

A préposti kúriából kilakoltatott Deáki István predikátor kezdetben a falu házában lakott, s ott tartották az istentiszteleteket is a reformátusok.

A prédikátor azonban rövidesen - 1738-ban - Varga Istvánné házacskájában kapott szállást, s az udvar végében lévő színben tartották az istentiszteletet is. Padányi Bíró Márton prépost tehát győzött, s ezt a győzelmét naplójában is megörökítette: „...A préposti fundusról a lelkészt és az iskolamestert elűztem ( Praedicantem et Ludi-Magistrum exturbare..."), épületeiket, köztük az imaházat teljesen lebontattam!"207

Mintegy diadala betetőzésére, Padányi Bíró Márton prépost 1736 őszétől elrendelte a romosan álló középkori Mária Magdolna templom helyreállítását. Mint fentebb említett naplójában írta: „...Ecclesiam ... e cineribus resuscitando..." - azaz: az egyházat „hamvaiból építtettem újjá!" Valóban - a templom siralmas állapotban lehetett 1736-ban. Az 1962. évi helyreállítási munkálatok során kiderült, hogy a déli mellékhajó a földszinti lőrés-ablakok felső részéig romos volt, az északi hajó fala pedig a lőréses ablakok alsó szintjéig hevert romokban. Mindebből következtetve, elsősorban az oldalhajók boltozata minden bizonnyal beomlott, s a főhajó boltozata is rongált állapotban volt.208 A helyreállítási munkáknál Padányi Bíró Márton összegyűjtette a lehullott köveket és visszarakatta eredeti helyükre. A torony földszinti boltozatát, a nyugati főkapu sérült részeit és a párkányokat kijavították. Mindezek ellenére néhány gazdag románkori részlet áldozatul esett a helyreállításnak.

A templomépület helyreállítása 1737-re elkészült. Ezt jelzi a - főhajót és mellékhajót elválasztó - diadalívre írt felírás: EXALTAVIT ET EXALTABIT DEVS HOC SAXVM - vagyis: „Megdicsőítette és megdicsőíti Isten e sziklát." A chronosztikonban benne rejlik az 1737-es évszám.

A diadalív ormán - a kegyúri családnak - a Batthyányiaknak címere látható.

A templom belső berendezéseinek munkálatai még évekre - 1743-1745-re — elhúzódtak.

Padányi Bíró Márton prépost nagy ügybuzgalommal végzett munkája során lassan éledezni- kezdett Felsőörsön a katolikus felekezet. Már az 1734. évi egyházi összeírás szerint tíz katolikus lélek élt a faluban.209

Padányi Bíró Márton - nem tudva azt, hogy a XIII-XVI. században általában a felsőörsi prépost látta el a plébánosi teendőket, 1737-ben külön plébániát akart szervezni Felsőörsön. Padányi prépost ezért 1737-ben — a veszprémi püspök útján — értekezletre hívta meg Felsőörsre a kegyurat: gróf Batthyány Lajost, illetve a falu földesurait: Fajszi Ányos Krisztinát, szalabéri Horváth Ferenc özvegyét és annak fiát: Horváth Zsigmondot. Megegyezés a plébánia dolgában nem történt. A plébánosi teendőket a prépostnak kellett továbbra is ellátnia. Ennek ellenére - 1738. január 6-án — Padányi Bíró Márton plébánost hozott a községbe: Szopkovics Józsefet, akit a veszprémi püspök is beiktatott hivatalába. Miután külön plébániaépület nem volt, az akkorra éppen elkészült és amúgy is üresen álló új préposti kúriában rendezték be a plébániát. Padányi Bíró Márton prépost amúgy is Veszprémben, a Várban épített házában lakott (a mai Vár utca 20. sz. alatt, melyet Padányi Bíró Márton építtetett 1733-ban még csak földszintes épületként).

Az így megszervezett felsőörsi plébánia határkörébe tartozott - mint fiókegyház - hét falu: Felsőörs, Alsóörs, Lovas, Paloznak, Kövesd, Csopak és Vörösberény. Az 1731-1748 közti években a hét faluban alig volt összesen kétszáz főnyi katolikus. A legrégibb felsőörsi anyakönyvben, a „Status animarum"-ban szereplő adatok szerint Felsőörsön a katolikusok száma az alábbi volt: egész vagy fél házaspár: 16 (ezek között öt újonnan megtért volt); özvegy vagy felnőtt ifjú és leány: 8 (köztök hat újonnan megtért); serdületlen gyermek: 3 (közülük viszont kettő kálvinistává lett).

Szopkovics József az új plébános beköltözött az újonnan épített felsőörsi préposti házba, amely ugyan még nem készült el teljesen (1748-ra készült el a teljes épület), de 1738-ban a ház egy része már lakható volt. A plébános azonban nem váltotta be a várt reményeket. Az anyakönyvezést csak 1738. május 5-én kezdte el, de minden sorrend nélkül. A hanyagságokért Padányi Bíró Márton prépost megdorgálta a plébánost.

A faluban ezek után két felekezeti iskola működött. A református tanító olvasást, írást és két számtani alapműveletet tanított. Nyáron a tanítás szünetelt, mert a tanulók a mezei munkákban segítettek szüleiknek. A katolikus tanító - mivel kevés tanulója volt - csak ábécét és olvasást tanított210

Miközben Padányi Bíró Márton felsőörsi prépost - rezidenciáját a veszprémi várban rendezve be, évről-évre emelkedett az egyházi ranglétrán: 1733-ban a veszprémi székesegyház főesperesévé, majd 1734-ben püspöki helynökké nevezték ki - Felsőörsön Szopkovics János plébános viaskodott a helybeli református gyülekezettel. Nem bírta sokáig: 1738. október 18-án minden bejelentés és búcsú nélkül megszökött Felsőörsről, s Iszkaszentgyörgyre ment. Több mint egy évszázaddal később - az 1846. évi egyház látogatási jegyzőkönyvben is megemlékeztek erről: „...A Helvetika vallást követőknek erőszakoskodásai miatt néhai Szopkovics János legutolsó felsőörsi Plébános 1738-iki október hó 18-iki napján Tettes Ns. Fejér Vármegyébe Iszka Szentgyörgyre menekülni kényteleníttetett..."

Új plébánost nem hoztak Felsőörsre. A plébánosi teendőket maga Padányi Bíró Márton prépost végezte - az anyakönyvek tanúsága szerint - mintegy éven át. Mivel továbbra is a veszprémi várban lévő palotájában lakott, munkájához segítség kellett, ezért 1739 és 1741 között négy-öt piarista és franciskánus szerzetes látta el a község katolikus egyházi szolgálatait.

1739-ben Mórocza Gergely és nemes Tóthy Ferenc a helyi református gyülekezetnek adományozta azt a telket, amelyen napjainkban a református lelkészi lak áll. A következő - 1740. - esztendőben a felsőörsi református hitközség egy kis befogadóképességű kőtemplom építéséhez fogott a kapott funduson. Már épültek a falak, mikor Acsády Ádám veszprémi püspök megintette a felsőörsi reformátusokat, hogy Felsőörs nem lévén articuláris hely, azaz nem tartozik azon helységek közé, ahol az 1681: 26. törvénycikk alapján a protestánsok nyíltan gyakorolhatják vallásukat és ahol templomot építtethetnek. Miután a felsőörsi reformátusok rá sem hederítve a püspöki figyelmeztetésre, folytatták imaházuk (oratóriumuk) építését, a püspök utasította Pöstényi Mihály veszprémi kanonokot, hogy az kérje fel Zala vármegyét a vizsgálat megtartására. Ennek során, 1740. július 27-én - Bíró Márton prépost, Pöstyéni Mihály kanonok és Acsády Ádám püspök nevében - újra felszólították a reformátusokat az építkezés leállítására. Azonban Kis Ferenc községi bíró, Bencsik Máté, Tihanyi Péter és Kaszás Sámuel esküdtek az imaház ajtajában megálltak, és az egész közösség nevében kijelentették, hogy az építkezéséét nem hagyják abba. Július 28-án a község házánál újra közölték velük az építkezési tilalmat, de minden hiába volt! A Mórocza-féle nemesi funduson felépült a kis templom, amely előtt fából ácsolt haranglábon függött a két - egy 100 és egy 40 fontos - kis harang. A templom melletti szűk telken felépítették a lelkészlakot és a református iskolát is.211

A felekezeti viszálykodások közepette, 1740 nyarán zajlott le az a birtokosztozkodás, amely számos személy- és dűlőnevet örökített meg a községben. Az osztozkodásban az egyik peres csoportban volt: Szalai János (akinek apja: Szalai György, nagyapja pedig Szalai Gergely volt), valamint két testvére: György és István. A másik peres csoporthoz tartozott (a fenti apa: Szalai György testvérének: Szalai Mihálynak az özvegye): Szalai Mihályné özvegy és fia: Mihály. A harmadik peres csoport (a fent említett nagyapa: Szalai Gergely leányának fiai voltak): Gáll András és Ferenc.

A perben álló rokonok felkérték Zala vármegye viceispánját, a Felsőörsön birtokos nemzetes és vitézlő Szegedy Ferencet, valamint a község bíráit és esküdtjeit, hogy tegyenek osztást családi birtokaikon.

A birtok első osztályú hely volt... A felső házhely „...az régi faluhelyen van, melynek szomszédja fölszélrül a fent említett Szegedy Ferenc viceispán jószága; alszélrül a falu földe." A középső házhely ugyancsak a régi faluhelyen volt. Szomszédai: napkeletről nemes Bodai János jószága, napnyugatról Szegedy Ferenc jószága voltak. Az alsó házhelyen ház nem volt.

Szántóföldek:

volt egy hold az Eresztvényben, szomszédai: keletről Zámbó Mihály, nyugatról Szegedy Ferenc földje (ezt kapta: Szalai János, György és István); a falu alatt, az „országút hosszában" két hold volt. Itt kapott részt: Szalai István, Gáll András és Ferenc, valamint Szalai Mihály özvegye és Mihály nevű fia. Nyugati szomszéd: Szántó Benedek földje. Egy hold föld volt a „...kútfőnél az országúttyára dűlőben", melynek szomszédai voltak: nyugatról Szegedy Ferenc földje; keletről Kutas família földje; ezt kapta: Szalai János, György és István. „Az Potyánkán vagyon egy hold", ennek szomszédjai: fölszélrül „szérűsföldek dűlnek reá", itt kapott földet Szalai Anna, Páll András és Gergely. „Az Cseresznyésben vagyon egy hold"; szomszédja: keletrül Szántó Benedek, nyugatról Szegedy Ferenc földje; ez jutott Szalai Mihály özvegyének és Mihály nevű fiának. „Az Heringében vagyon egy hold", szomszédja felszélrül „Ecclésia földje", alszélrül: Antal Mihály, alszélrül: Gáspár Márta földje; ez jutott Szalai Mihály özvegyének és Mihály nevű fiának. „Az Haraszt alatt vagyon egy hold", szomszédok: fölszélrül Domokos András, alszélrül Bodaj János földje; ezt kapta Szalai János, György és István.

„Az Kecskekörömben vagyon egy hold", szomszédai: keletről Forintos János, nyugatról Szántó Benedek földje; itt kapott földet: Szalai Anna, Páll András és Ferenc. „Az Fölső Mezőn az Göbécsesben való egy hold", melynek szomszédja keletről Gáspár Márton földje, nyugatról Antal Mihály földje; ezt kapta: Szalai Mihály özvegye és Mihály nevű fia. „Az Magyalon vagyon egy hold", szomszédai: az erdő, keletről öregebbik Bodai János, nyugatról Szántó Benedek földje; itt kapott Szalai János, György és István. „Az Padragi Gyalogúiban vagyon egy hold, mely az Kondorföld"; szomszédai fölszélrül Csepelj Mihály, alszélrül ifjabbik Bodaj János földje; ez jutott Szalai Annának, Gáll Andrásnak és Ferencnek. „Ismét az Pannikában vagyon egy hold", szomszédja: fölszélrül és alszélrül Lakat Mihály földjei; ez jutott Szalai Annának, Gáll Andrásnak és Ferencnek.

„Az Gyalogútban vagyon egy hold", szomszédjai: felszélrül öregebbik Bodaj János földje; alszélrül Zámbó András földje; ezt kapta Szalai Mihály özvegye és Mihály nevű fia.

Rétek:

„Az Virágos Mezőben avagy mezőre dűlőben az bozótban vagyon egy darab rét", szomszédai keletről Bodaj János rétje.

Aláírások: „nemes Kelemen Péter törvénybíró; esküttek: nemes öregebbik Bodaj János, nemes ifjabbik Bodaj János, nemes Bocskaj Péter; tanúk: Forintos János, nemes Forintos Miklós, nemes Kutas Márton."212

Az 1741. év eseménytelenül telt el: Padányi Bíró Márton prépost - mint a veszprémi káptalan követe — a pozsonyi országgyűlésen vett részt. Minden bizonnyal a prépost távolléte is hozzájárult ahhoz, hogy a felsőörsi reformátusok a következő - 1742. - esztendőben befejezték az imaház (oratórium) és paplakás építését azon a telken, ahol majd közel százötven év múltán felépíthették ma is álló templomukat.

A prépost távollétében - 1741-ben Páter Zovárdics Jób, majd 1743-ban Pater Lukács látta el az egyre bővülő létszámú katolikus hívő lelki szükségleteit mint káplán. Közben a régi prépostsági templom belső munkálatai is folyamatosan tartottak. Az 1743. évre elkészült a díszes préposti stallum, a szószék, valamint a toronyba szerelt óra. A következő években megérkeztek - Grazból - a harangok is: egy 1744-ben öntött 160 kg-os, valamint egy 1748-ban öntött 320 kg-os harang, melyek 1896-ig szolgálták az egyházat.

A helyi református hagyomány szerint a prépost a templom helyreállítási munkálataihoz állítólag a helyi református gyülekezettől is pénzt és bortizedet követelt azon a címen, hogy a gyülekezet több mint száz éven át használta a templomot és a kúriát, s azon idő alatt az épületeken semmiféle javítást nem eszközöltek.213

Erre a református bortizedre azonban soha nem került sor. Bíró Márton valóban elérte, hogy Felsőörsön minden egyházi tizedet a prépostságnak kellett befizetni (akárcsak a korábbi évszázadokban). Kivételt csak azok a felsőörsi jobbágyok képeztek, akik a veszprémi káptalan szolgálatában álltak, és a közeli Almádi-hegyen művelték szőleiket. Ezek a jobbágyok a veszprémi káptalannak fizették a bortizedet.214

Az 1745. esztendő emlékezetes maradt Felsőörs történetében. Ebben az évben - az orgona elkészültével és beépítésével - befejeződött a középkori templom helyreállítása. Azonban nemcsak a belső berendezés, de a templom külső megjelenése (a vakolattal borított középkori vöröskő falak, a részben befalazott és barokkos ízlésben ovális alakban újra kialakított ablakok) egy - akkor divatos - barokk templom külső képét mutatták (egészen az 1893-96-os évekig).

A nagy változást azonban Padányi Bíró Márton távozása idézte elő. Ugyanis 1744. október 10-én meghalt Acsády Ádám veszprémi püspök. Az egyházmegyei papság, Zala vármegye közgyűlése és a Cancellária - nem utolsó sorban Mária Terézia királynő - ismerve Padányi Bíró Márton kíméletlen erélyű hitbuzgalmát a rekatolizáció érdekében, 1745. március 18-án öt iktatták be a veszprémi püspöki méltóságba. A püspöki méltósággal együtt elnyerte Veszprém vármegye főispáni és a királynő kancellárja címet is. Rövidesen - 1746-ban magyar királyi tanácsos, majd 1747-ben valóságos belső titkos tanácsossá választották, s élete végéig (1762-ig) a királyi udvar teljes bizalmát élvezte.

Padányi Bíró Márton azonban továbbra is gondját viselte küzdelmei színhelyének — Felsőörsnek. Még püspöki kinevezése esztendejében — 1745-ben - elrendelte, hogy Mária Magdolna ünnepén a veszprémi hívők vonuljanak körmenetben a veszprémi székesegyháztól a felsőörsi régi templomig — ami közel tíz kilométeres távolságot jelentett. Ez a szokás hosszú évekig - még Bíró Márton halála utánis - fennmaradt.

A kegyúr — gróf Batthyány Lajos főkancellár — Horváth Istvánt, Kőszeg szabad királyi város plébánosát és Vas vármegye tábori káplánját nevezte ki felsőörsi préposttá. A kegyúr ebben az esetben kikötötte, hogy a prépost költözzön Felsőörsre. Miután Horváth István tábori lelkész is volt, és a tábori élettől rögtön nem tudott megválni, utasította a kegyúr, hogy átköltözéséig tartson Felsőörsön egy káplánt. Horváth prépost azonban húzta-halasztotta az átköltözés végrehajtását, s nem hagyta el Kőszeget. Padányi Bíró Márton veszprémi püspök azonban hajthatatlan maradt. Ő, aki oly hosszas küzdelmet folytatott a felsőörsi prépostság felemeléséért (és a préposti jövedelmet is évi 1500 forintra emelté fel!), a kifogásokat nem fogadta el. Ugyanis már 21 hónap telt el a préposti kinevezés óta. Horváth István vitába szállt a püspökkel: tagadta a veszprémi püspök joghatóságát az ügyben, mivel a felsőörsi prépostság az esztergomi érsek joghatósága alatt állott. Padányi azonban bizonyította, hogy a felsőörsi prépostság a veszprémi káptalanba van bekebelezve és annak personátusát képezi. Ugyanakkor az a tény, hogy a felsöörsi prépostok egyúttal plébánosok is voltak, egyértelmű, hogy a veszprémi megyéspüspökök joghatósága alatt állnak. A hosszú vita után - 1749-ben - Horváth István Felsőörsre költözött, az előző évben - 1748-ban - véglegesen felépült és elkészült új préposti kúriába.

Az új épület minden igényt kielégített. Abban az időben az épület főbejárata az a kettősszárnyú kőkeretes ajtó volt, amely ma a „Vén Oroszlán" vendéglő bejárata. A kapu külső szárnyai kifelé, a belsők befelé nyíltak. Az ajtókeret felső részében — amely vörös homokkőből készült — van a kegyúri családnak a Batthyányak címere. A címert felülről veszi félkörbe az építkezés befejezését megörökítő évszám: MDCCXLVIII. (1748). A kapubejárat kétoldalán 3-3 zsalugáteres ablak teszi harmonikussá az épület főhomlokzatát.

A kapun belépve, a kúria tágas előcsarnokába az ún. „kőebédlőbe" jutunk (amely napjainkban a Vén Oroszlán vendéglő ivója). Az előcsarnokból - a főbejárattal szemben - egy ugyancsak kétszárnyú ajtón át az udvarra léphetünk.

Az előcsarnokból jobbra a személyzeti szárnyba nyílott két ajtó. Itt volt két cselédszoba (az első kettő), majd a konyha (ebből kettő is volt), majd a padlásfeljáró után a kocsiszín, az istálló, a kamra és a faház következtek egymás után. Az épületnek ezen északi szárnya az úttal párhuzamos, és nyugati végén volt a kocsibejáró kapu.

Az előcsarnokból balra nyílott a préposti lakosztály. Az ajtót barokk ízlésű vasrácsos ajtó zárta le (ez a vasajtó jelenleg a déli szárny utcai bejáratába van építve). Az előcsarnokból nyíló rövid folyosó baloldalán két szoba volt: a vendégszoba és a kisebbik kápláni szoba (ma a múzeumi kiállítás szobája). A vendégszobával szemben - a kis folyosó jobb oldalán - volt az ebédlő (a mai községi könyvtár). A rövid folyosó jobbra fordult. Az épület déli oldalán húzódó folyosó ekkor még déli irányba nyitott volt. (A déli szárny két szobáját és fürdőszobáját 1893-ban építették az épülethez.) A XVIII. században déli irányban nyitott folyosó jobb oldalán — az említett ebédlő meghosszabbításában - három egymásba nyíló szoba volt (illetve van). Az épület minden kifelé nyíló ablakát díszes vasrács zárta el, s az épület tetejét zsindely fedte.

Padányi Bíró Márton szerint a templom helyreállítására és a préposti kúria felépítésére összesen 12 ezer forintot költött. Jogos büszkeséggel írta 1746-ban római ügyvivőjének: „...A prépostság részére (ti. Felsőörsön) alapjaitól kezdve olyan kőházat építettem, hogyha ezt a mágnás családok valamelyik tagja foglalná is el, kívánalmainak tökéletesen megfelelne."

Az épület alatt nagy pince épült, s a déli folyosóról lépcsőzet vezetett le az -épülettől délre kialakított - kertbe. A kertet magas kőfal kerítette be.215

Ebbe az új préposti lakba költözött Horváth István új felsőörsi prépost.

1750-ben újabb általános összeírást rendeltek el. Ennek adatai szerint Felsőörsön 43 jobbágy és 6 zsellércsalád lakott. A szántóföldek őszi termése 605, a tavaszi termés 82 pozsonyi mérő volt. A helybeliek szőlőiben 875 akó bor termett.

Öt évi nyugalom után - 1750-ben - újra fellángolt a felekezeti villongás Felsőörsön. A református gyülekezet újra megkísérelte a régi templom és a kúria visszaszerzését. Tömeges tanúkihallgatásokat eszközöltek arra nézve, hogy a török idők óta állandó vallásgyakorlatuk volt Felsőörsön, s katolikus lelkész emberemlékezet óta nem működött a községben, s Bíró Márton erőszakkal vette el templomukat. A vádakra Padányi Bíró Márton veszprémi püspök is támadásba lendült, s tanúkat vonultatott fel a katolikusok igazának bizonyítására. Sajnos, Padányi Bíró Márton ebben az esetben erősen manipulálta a történelmi tényeket. Olyan tanúkat vonultatott fel, akik azt állították, hogy amíg Fehérváron a „török volt az úr" — azaz 1543-tól 1681-ig (sic!), s mikor 1681-ben (sic!) a török Bécs alá vonult, Felsőörs és Alsóörs, és az egész környék puszta hely volt, a lakosság Tihanyba, Veszprémbe és Kanizsára menekült és oda is költözött. Csak onnan jártak ki felsőörsi szőleik művelésére és üregekben húzták meg magukat a törökök miatt! A vita 1756 januárjáig elhúzódott, s a tanúk mind azt vallották, hogy Alsóörs és Felsőörs népe az 1683. évi török és 1707. évi császári (Rabutin) támadás idején is legfeljebb néhány napra hagyta el faluját, de a vész elmúltával azonnal hazatértek. (Lásd: az 1683. és 1707. évi hadjáratok leírásánál elhangzott tanúvallomásokat).

Padányi Bíró Márton a manipulált adatokat arra akarta felhasználni, hogy bizonyítsa: a lakatlan falvakban a reformátusok vallásgyakorlatot nem folytathattak! A tanúvallomásokkal azt igyekezett bizonyítani, hogy a felsőörsi református lakosság csak a török hadsereg bécsi kudarca (1683) után 4-5 évvel szállingózott vissza - a török megszállás másfél évszázada után - Felsőörsre. Így a reformátusok csak valamikor az 1690-es évek elején telepedtek volna meg Felsőörsön, ekkor foglalták volna el a régi katolikus templomot, s hoztak ide predikátort. Annak ellenére, hogy Padányi Bíró Márton érvei nem feleltek meg az igazságnak - a pert megnyerte, s a bíróság a felsőörsi reformátusok követeléseit elutasította, és a prépostságot jogaiban megerősítette.

Valószínű, hogy ez a — bár győzelmes — per is hozzájárult ahhoz, hogy Horváth István prépost 1751-ben javadalmat cserélt Bezerédj Ferenc vasvári-szombathelyi kanonokkal. Padányi Bíró Márton veszprémi püspök tiltakozott a csere ellen, üzérkedést és az ő joghatóságának megsértését látta az ügyben! A csere ennek ellenére végbement.216

 

3. FEJEZET

EGY ÚJ FÖLDESURASÁG - A VIZEKI TALLIÁN CSALÁD

MEGJELENÉSE

A felekezeti villongások közepette bizonyos átalakulások történtek a feudális birtokviszonyok tekintetében Felsőörsön. Valamikor az 1740-es évek végén új földbirtokos jelent meg a községben. Meghalt Zalabéri Horváth Ferenc özvegye: Fajszi Ányos Krisztina asszony. Fia - Zalabéri Horváth Zsigmond - a család birtokainak egyik részét kapta. Testvérhúga - Zalabéri Horváth Terézia - az Ányos-család egyes felsőörsi birtokrészeit örökölte: tizennyolc jobbágy- és hét zsellércsaládot. Az örökség mintegy 135 hold úrbéres szántóföldből és 20 kaszás rétből állt, s ide tartozott kb. 35 hold szőlő is.

Az Ányos-család - Ányos Ferenc földesúr - birtokában mindössze öt jobbágycsalád maradt kb. 40 hold szántófölddel, 5 kaszás réttel és 4,5 hold szőlővel.

A két család majorsági földet a faluban nem tartott, valamennyi földjüket jobbágytelkekre osztották szét.

Továbbra is megmaradt a két egyházi földesuraság: a prépostság (hat jobbágy- és egy zsellércsaláddal, valamint kb. 55 hold szántófölddel és 5,5 kaszás réttel). A veszprémi káptalan birtokán kilenc jobbágy és öt zsellércsalád lakott.

Az Ányos-család leányágáról származó Zalabéri Horváth Terézia férjhezment - Vizkeleti Tallián Ádám volt veszprémi alispán fiához: Vizkeleti Tallián Ignáchoz, a Dessewffy-huszárezred ezredeséhez, majd generálisához.

Vizkeleti Tallián Ignácné - született: Zalabéri Horváth Terézia (megboldogult édesanyjához hasonlóan) feltehetően református érzelmű volt. Valószínű, hogy ezzel magyarázható az, hogy a család nem fizette meg a prépostnak járó egyházi bortizedeket. Ennek volt következménye az a botrány, ami 1752-ben történt. Az új prépost - Bezerédj Ferenc - kiűzte a felsőörsi templomból az oda látogató Vizeki Tallián Ignác generálist és családját. Vizeki Tallián generális valószínűleg még abban az esztendőben elhunyt, mert 1752-ben feleségét már mint özvegyet emlegették.

Az 1740-1750-es években Felsőörsön tovább folytak a szőlő adás-vételek. Tálos Gergely (aki a Tallián-család jobbágya volt) - 1740. július 3-án a veszprémi Kiss Mihálytól tíz tallérért megvásárolt „...egy darab rétet (mely korábban) sűrűs és erdős volt, egy hold földdel együtt." A vásárolt földnek „...szomszédgya allrészrül Antal Mártony Uram réttye, fölső részrül Fő Szőllők Kuttya; napkeletrül Bencsik Máté Úr földgye, napnyugatrul Sütöri János (agilis) földgye." Tálos Gergely és felesége: Méreg Zsuzsanna megvette a földet magának, valamint fiainak: Tálos Ferencnek,
Pálnak, Mihálynak, Gergelynek, Péternek és Istvánnak. Hét évvel később 1747-ben - a korábban (1718-ban szereplő) Vecsei István özvegye eladott egy „kaszáló erdőt" két forinton testvéröccsének Bodai Mihálynak (akinek fia: Bodai Ferenc 1764-ben mint a Tallián-család zsellére szerepel). A következő adásvételi szerződés két káptalani jobbágy között ment végbe; 1750. július 22-én Szalai György - „...sok és el kerülhetetlen szükségeimtül viseltetvén kénytelenétettem el adnom..." - egy hold szántóföldet négy és fél forintért, az ugyancsak felsőörsi Sipos Ferencnek. Az eladott szőlő szomszédjai: „...napkeletrül való szomszédsága a Csik Szőlő, délrül való szomszédsága az közönséges Országh uttya, napnyugatrul való szomszédsága Fülöp János, északrul való szomszédja Fülöp János..."

Az egyre sűrűbben benépesedő szőlőhegyeken rendet kellett tartani. Ezért a veszprémi káptalan - 1752. december 18-án - kiadta az alsó- és felsőörsi szőlőhegyeire érvényes „Articuli Promonthoriales" („Szőlőhegyi Cikkelyek") című rendelkezéseit:

  1. Hegybíráknak, hegymestereknek, esküdteknek istenfélő embereket válasszanak. A választásra a szőlősgazdák Szent György napja táján (április 24. körül - Szerző) üljenek össze. A 12 esküdtből egy a főesküdt vagy vice hegymester. Ha földesúr tisztje nincs közöttük, az eskütétel előtt be kell jelenteni az uraságnak vagy tisztjének. Ki nem fogadja el 4 forint büntetést fizet, melyből három az uraságé, egy a községé. A jegyző értelmes legyen.

  2. Az első dolguk, hogy a gyepűket megjárják, akinél ez rossz, felszólítják annak megjavítására. Ha öt nap múlva nem csinálja meg, úgy 4 forinta büntetése, melyből kettő az uraságé. Ha marha megy a szőlőbe és kárt tesz, a kárt is megfizeti.

  3. Utat és kaput csak a község engedélye szerint lehet tartani.

  4. Ki a szőlőhegyen káromkodik, ha nemes ember 4 forintot fizet, ha paraszt 12 pálcával büntettetik, mely ugyanennyi pénzen megváltható. Negyed része a községé, háromnegyed része az egyházé.

  5. Vasárnap és egyházi ünnepeken, nemkülönben a szombati napon (melyet az égi háborúk ellen szoktak megünnepelni) a szőlőben - akár a gyepűn belül, akár azon kívül — dolgozni nem szabad. Aki dolgozik, annak büntetése 4 forint, melynek háromnegyede a templomé, egynegyede a községé. Szent mise előtt gyümölcsöt szedni vagy rázni, bort venni, szekéren vinni nem szabad.

  6. Mindenszentek napja tájban (november 1. - Szerző) minden szőlős gazdának a hegymester házához be kell jönni és hite szerint megvallani, hogy az elmúlt évben valakit valahol káros helyen a szőlőben, gyümölcsösben látott-e, ha okát adni nem tudta: a büntetése 4 forint. Ha az esküdtek kedvét keresi, alkudhat, ha a bírságot nem akarja megadni a földesúrnak vagy tisztjének, azt jelenteni kell. Ekkor ők szedik be.

  7. A sokféle út a szőlőben káros, ezért minden ember az ő régi útját használja. Ha más utat használ, a büntetése egy forint. A hegymesterhez vagy esküdthöz mehet más úton is.

  8. A tolvaj büntetése 24 forint, melyből 20 forint a földesúré, 4 a községé... Ki pincét tör fel vagy nagyobb lopást követ el, azt el kell fogni és a földesúrnak átadni, aki a vármegye tömlőcébe küldi... A paráznaság házasoknál 24 forint, szabad személyeknél 12 forint, melyből két rész az uraságé, a többi a községé. Az orgazdákat kétszeresen büntetik.

  9. Ha idegen embert találnak a szőlőben, azt megfoghatják, a hegymester és az esküdtek egy forint bírságra ítélhetik. Ha valaki látja a tolvajt, de egyedül nem bír vele, segítséget hívhat. Aki nem segít, annak büntetése 4 forint. Ha bújkáló személyeket vadászni látnak, fogják meg, a puskájukat vegyék el. Ez a szőlőpásztorokra is vonatkozik, mert Szent György naptól szüretig senkinek nem szabad vadászni.

  10. Marhát a szőlő aljában vagy a szőlőben őrizni nem szabad Szent Györgytől Szent Mihály napig. Ki ott találja a disznót - feles kártételben - elviheti. Ha nem tudja, hogy kié, vagy behajtani nem tudja, megölheti és a hegymesternek jelenti... Ha öreg marha, tehén, ökör vagy ló a károkozó, a kárt meg kell becsültetni és a károsultat ki kell fizetni... Ha valaki szánt szándékkal behajtja a marhát a szőlőbe, a marhát be kell hajtani és a büntetése 24 forint. Ebből két rész az uraságé, egy a községé.

  11. Kik a szőlőhegyen egymást gyalázzák, 4 forint a büntetésük. Ha vért is ontanak, 12 forint, melyből a sértett a testsebéhez képest kártérítést kap. Ha kardot vagy puskát fog valaki, azt megfoghatják, majd az urasághoz vagy tisztjeihez viszik.

  12. A mesgyeszegés büntetése 4 forint.

  13. Mikor a gyümölcs érik és az uraság abból akar, a hegybírák és a hegymesterek megengedhetik, egyébként nem szabad. A hegybíráknak, hegymestereknek és pásztoroknak nem szabad a fát megrázni és a gyümölcsöt hazavinni. Nem szabad egyik szomszédnak a másikéba átmenni, sem szőlőt, sem gyümölcsöt szakítani vagy felszedni 4 forint büntetés terhe mellett.

  14. Ki a gyepűjét vagy kapuját meg nem csinálja és ezért a marha ezért kárt tesz, az 3 forint bírságot fizet.

  15. Ki a gyepűjét kijjebb teszi, 24 forint a bírsága. Ebből 20 forint a megkárosítotté, 4 forint a községé.

  16. Ha valaki tüzet csinál és ebből kár keletkezik, az uraságnak 4 forint, a bíráknak 2 forint jár, s a kárt is meg kell fizetni.

  17. Hogy a távollévő (szőlőtulajdonosok) kárt ne szenvedjenek, a hegybírák ellenőrizni tartoznak. Amennyiben a vincellér vagy szőlőmunkás káros munkát végez, úgy 12 pénzt (dénárt) fizet. Ha a kár nagyobb, úgy a gazdát értesíteni kell. Csak férfi szőlőpásztorokat szabad tartani, aki szabad és rossz életű asszonyokat alkalmaz, az büntetésül 12 forintot fizet. A szőlőpásztor csak az őrzött szőlőben járkálhat, szőlőn kívül ok nélkül nem járhat. Első ízben egy forint a büntetése. Ha ezért kár esik, azt megfizeti.

  18. Csak a vármegye által meghatározott munkabért szabad fizetni. Ha valaki alattomban többet ígér vagy más formában akarja a más munkását elcsalni, minden elcsalt munkásért 50 pénzt (dénárt) fizet.

  19. Míg meg nem kezdődik a szüret - 12 forint büntetés terhe mellett - szőlőt szedni nem szabad. Míg a kilencedet és a tizedet meg nem adták, a hegyről bort elvinni nem szabad.

  20. Ki egy évig a szőlejét nem műveli vagy a járandóságát nem fizeti ki, attól a szőlő elvehető.

  21. Ki borát a hegyvám szedése előtt almával vagy körtével összekeveri és a tizedbe (dézsmába) vagy hegyvámba ilyet ad, vagy ilyen kevert bort tiszta bor gyanánt elad, vagy más hegyre viszi, a bírsága 12 forint. Ebből 4 forint a községé, azonkívül az uraságnak mint károsultnak jó bort kell adni.

  22. Aki puszta parlag szőlő művelésével felhagy és azon építkezik, azt megtarthatja, de ezért a járandóságot az uraságnak meg kell fizetnie.

  23. Alattomban - a hegymesterek és esküdtek híre nélkül - szőlőt venni 24 forint bírság terhe alatt - nem szabad. Szőlővásárlás csak az uraság tudtával, s az eladó fél jelenlétében lehetséges.

  24. Ha szomszéd a szőlő eladása ellen ellentmond, azt csak az eladástól számított egy év és egy napon belül teheti, másként keresethez nem jut!
    Ha a törvényes vérrokon vagy örökös távol van és az eladásról nem tud, vagy azalatt nem jelenhetik meg, vagy árva és igazságát nem tudja keresni — az ilyen a maga igazságát nem veszítheti el. A szőlőt visszaszerezheti hosszas pör nélkül is.

  25. Ha valamelyik instans atyafi vagy adós a szőlőből jusst követel, tartozik azt az uraságnak vagy tisztjének jelenteni.

  26. Ha valamelyik atyafi vagy adós a szőlőből jusst kíván, és azt elfoglalni akarja, a foglalást Gyertyaszentelő Boldogasszony napjától Gyümölcsoltóig tartozik megtenni.

  27. Ha valaki a hegymestert vagy az esküdteket igazságtalanul megvádolja, a böntetése 4 vagy 2 forint. Ha az egész népet mocskolja, 12 forintot fizet. A bírákat - ha vétenének is! - nem illik gyalázni, ilyen esetben fellebezni kell!

  28. A hegybíráknak és esküdteknek a díjazása: asztalpénz: 40 pénz (dénár), idézésért naponta: 12 pénz (dénár), becsüs munkáért: 40 pénz (dénár), bevalló levélért: 1 tallér; mesgyeigazításért: 24 dénár jár.

  29. Sokan — nem gondolva a földesúr kárával — mihelyt a szőlő érni kezdett, szőlőt vittek haza vagy a piacra eladni. Ilyen esetben a büntetés 4 forint."217

 

4. FEJEZET

ÚRBÉRI SZERZŐDÉSEK FELSŐÖRSÖN

AZ 1750-1760-AS ÉVEKBEN

Az 1750-es évekre végetértek azok a nagyvonalú kapcsolatok, amelyek a földesurak és az azok földjeit (kisebb-nagyobb ellenszolgáltatások árán) bérlő és művelő jobbágyok között voltak.

A lakosság általános létszámnövekedése, Veszprém városának lassú kibontakozása és az abból adódó piaci lehetőségek növekedése arra késztették a földibirtokosokat, hogy növeljék majorsági gazdálkodásukat.

Mindenütt - így Felsőörsön is - megfigyelhető volt, hogy a földesurak növelték jobbágyaik munka-, termény- és pénzjáradékait.

Felsőörsön továbbra is két egyházi (káptalani- és préposti) - és két világi (Ányos- és Tallián-családok) nagybirtok volt.

Felsőörsön elsőnek - 1752-ben azok a jobbágyok írtak panaszos levelet, akik özvegy Tallián Ignácné földjeit bérelték. A jobbágyok azt tették szóvá, hogy a földesúrasszonynak a korábbi szerződések értelmében a művelt szőlők után csak „fél kilencedet", azaz a termésnek egy tizennyolcadát voltak kötelesek leadni földesúri terményadóban. „...Most pedig mi rajtunk szegény Jobbágyain egész kilencedet vesz és vészen..." — panaszkodtak a jobbágyok. Ugyanakkor az irtásföldek ügyében is panaszt emeltek: „...Vannak azon kívül némely irtás földek, mellyek az ellőtt mint egy 30 esztendővel erős erdők voltak, némely részeit Édes Atyáink, rész szerént pedig magunk irtottuk ki, ugyan ezeknek is a Tized kiadásában nem háborgatattunk, de tavali esztendőben hatalmasson meg vette rajtunk az Földes Uraságh, Urbáriumnak tenora (szelleme - Szerző) pedig azt tartya, hogy az irtás földek régi Ususban (szokásban - Szerző) maradgyanak..." Elpanaszolták még azt is, hogy az uraság a bérelt telekhez nem tudott adni - kötelezően! - rétet. Helyette földeket adott. Ezért pedig ők nem kötelesek sem tizedet, sem robotot adni! „...Kire való nézve együgyű térd hajtással siránkozással esdeklünk Méltóságos Kegyelmes Urunk Kegyelmessége előtt, méltóztassék Nagyságod mind ezek eránt bennünket Kegyeimessen meg vigasztalni, melly Kegyes Grátiáját Nagyságodnak meg hálálni, és tündöklő hosszú élteért s boldog Uralkodásáért Istenünk előtt szívbül esedezni meg nem szűnünk. Méltóságos Kegyelmes Urunknak alázatos együgyű szolgája Tettes Szalabéri Horváth Theresia Fölső Örsi Jobbágya."218

Hogy a címzett - Galánthai Eszterházy László királyi comissárius - mit tett, vagy válaszolt — nem ismerjük. Sajnos, a panaszos levél a kérelmező jobbágyok nevét sem tartalmazza.

A veszprémi káptalan, mintegy előkészítendő egy új úrbéri szerződést, 1753. április 12-én összeiratta a birtokain - így a Felsőörsön - élő jobbágyait. Az összeírás szerint a községben a veszprémi káptalan jobbágya: 13 családfő, 16 fiú. A megművelt föld: 74 hold szántó (amely 177 pozsonyi mérő gabonát terem), továbbá egy és háromnegyed kaszás rét, 21 kapás szőlő. Az állatállomány: 22-ökör, 11 ló, 8 tehén, 5 borjú és 11 juh volt.

Az árendások - azaz olyan jobbágyok, akik évente vagy több évre előre pénzben kifizették úrbéri munka- és terményjáradékaikat - évi 16 forintot fizettek ki Szent Tamás ünnepén (december 21-én), tovább adtak egy hízott disznót (vagy helyette további 5 forintot), s Szent Mihály napján (szeptember 29-én) adtak még két tyúkot, tíz tojást, egy ludat és egy pint (kb. 2,5 liter) vajat. A tizedeket (dézsmát) Veszprémbe kellett szállítani. Úrdolgában (robotban) a majorsági rétek kaszálása és a lekaszált széna beszállítása volt a dolguk. Kötelessségük volt még a majorsági szőlők megmunkálása is.

A rétek használata, a legeltetés, az erdei makkoltatás, a kocsma és a húsmérés közös volt a jobbágyok és a közbirtokosság tagjai (compossessorok), valamint más lakosok részéről.

A veszprémi káptalan felsőörsi birtokához tartozott - már évszázadok óta - Pórfajsz (Poor Fáész) prédium, azaz majorsági birtok, melynek 31 holdas (és 82 pozsonyi mérő alá való) földjét hat család művelte.

1755. január 8-9-én a veszprémi káptalan úriszéket tartott, melyen urbáriumot dolgoztak ki - többek között - felsőörsi jobbágyaik számára is. Mindenekelőtt meghatározták az úrbéri szolgáltatások alapját képező ideális „egy jobbágytelek" („hely") fogalmát és nagyságát. Az úriszék - az 1514. évi 16. articulus értelmében - az egész telek (sessio) nagyságát 32 jugerum (kb. 48 k. hold) szántóföldben szabta meg úgy, hogy az megfeleljen a kettős forgónak. Ugyanis a kétnyomásos gazdálkodás során a szántóföldet két részre osztották (a 32 jugerumot 16-16 jugerumra). A kettéosztott földterület egyik részén kapott helyet az őszi és (vagy) a tavaszi gabonavetés. A másik földterület legeltetésre szánt ugar maradt, melyet az ott legelő állatok természetes módon megtrágyáztak. A következő évben a két földet megcserélték.

Minden egész telekhez tartozott egy - két-hat szekér szénát termő - rét is.

Az ideális „egy egész telkes" jobbágy évi munkajáradéka (robotja) 52 nap igás- vagy 104 nap kézi robot volt. A robot igényelhető volt: szántáskor, aratáskor, behordáskor, csépléskor, fahordáskor, a bor és gabonatizedek és kilencedek összegyűjtött termékeinek Veszprémbe való behordásakor. Robotban kellett a faluban lévő urasági malmot javítani, mikor erre szükség adódott.

Minden egésztelkes jobbágy évi egy - 12 mérföld (kb. 96-100 km) távolságon belüli - hosszúfuvarral is tartozott az uraságnak. Az egésztelkesek kötelessége volt még évente egy öl tűzifát is az urasághoz behordani.

A pénzjáradék (census) egy egésztelkes jobbágynál évi 4 forint összeget tett ki. Egy egész telek után ajándék is járt az uraságnak: évente 12 csirke, két kappan és 25 db tojás.

A terményjáradékot - a földesúri kilencedet - minden terményből le kellett adni. Minden tehén után kötelező volt évente egy meszely (kb. 6 dl) főzött vajat is az uraságnak leadni.

Amennyiben a jobbágy csak egy fél- vagy negyed telekkel rendelkezett, úgy a fenti szolgáltatásoknak is csak a felét, illetve negyedét kellett adni vagy teljesíteni.

A szőlővel rendelkező jobbágyok vagy zsellérek kötelesek voltak - a fentieken kívül - fizetni még évi 50 dénárt (egyharmad magyar forintot), vagy egy mérő (62,3 liter) zabot, egy kappant (vagy két csirkét) és egy kenyeret.

Súlyosan érintette a jobbágyságot, hogy az eddigiekben szabadon adható-vehető, valamint adómentes irtásföldeket az uraság kötelezően megválthatta a jobbágytól: egy-egy kaszás rétet vagy egy hold szántóföldet 4 forint áron. Ugyanakkor az irtásföldek után — „terragium" címen — minden hold szántóföld után egy-egy gabona „keresztet" vagy tizedet, minden irtásrét után (minden szekér széna után) 40 dénár censust szedhetett be a káptalan.

Az igásállatok hiányában földet bérelni nem tudó - de házzal rendelkező - ún. házas zsellérek évi 18 napot, a ház nélküli zsellérek pedig évi 12 nap gyalogrobotot teljesítettek az urasági majorsági földön. Ezenkívül tartoztak az uraságnak előfogatot adni, levelet hordani, évenként négy napot segíteni vadászatnál vagy halászatnál. A házas zsellérek pénzjáradékként („census ordinarius") évi egy-egy forintot (60 krajcár) fizettek két részletben; a házatlan zsellérek ugyanakkor évi 40 dénárral (20 krajcárral) tartoztak a földesúrnak, a káptalannak.

Az 1755. évi urbáriumban a káptalan a földesúri regálékat teljesen magának sajátította ki. Kivételt képezett a faluban levő kocsma, melyet fél esztendeig a jobbágyság használt. A falu határában történő legeltetés továbbra is mindenki számára szabad maradt. A faizás, az erdőhasználat — eleven fának kivágása, kertelni való vessző, szőlőkaró vágása - azonban ezentúl már csak az uraság engedélyével történhetett. Az engedély nélküli kártevés három napi gyalogmunkával volt büntethető.

A falvak önkormányzatának ügyében az 1755. évi káptalani úriszék nem változtatott a korábbi szokásokon. A bírákat és esküdteket továbbra is az uraság jelölte ki, a választás azonban a jobbágy lakosság joga maradt. A vegyes felekezetű községekben — mint Felsőörs esetében is — évente kellett váltogatni a református és a katolikus bírókat, de mindig úgy, hogy helyettese a másik felekezetből való legyen. A községi bírók évenkénti elszámolással tartoztak. Továbbra is érvényben maradt, hogy az uraság tudta és engedélye nélkül házat építeni nem lehetett, telket-szőlőt venni, eladni, cserélni is csak az uradalom tudtával és beleegyezésével volt lehetséges. Az állami - vagy hadiadó (dicá) - összegét a falusi önkormányzat csak az uradalom megbízott tisztjének jelenlétében és tudtával oszthatta szét családokra.220

1758-ra elkészült a Felsőörsön lakó jobbágyság - a veszprémi káptalan jobbágyainak — vagyoni felmérése. A vizsgálat megállapította, hogy egész telkes jobbágy nem volt köztük, csak résztelkes. Fél telkes volt hét család, tehát úrbérben használt szántóföldjük nem haladta meg az évi 16 pozsonyi mérő súlyú gabonavetést. Műveltek még tíz és háromnegyed kapás szőlőt és három kaszás rétet. Állatállományuk volt: 28 ökör, 6 ló, 7 tehén, 12 sertés és 17 juh. Negyed telkes volt két család, tehát úrbérben használt szántóföldjük nem haladta meg az évi 8 pozsonyi mérő (azaz: kb. 500 liter) gabonavetést. Volt még 11 kapás szőlejük és 5 kaszás rétjük. Állatállományuk: 28 ökör, 9 ló, 9 tehén, 14 sertés, 17 juh. Három család volt árendás (akik pénzben fizették ki úrbéri szolgáltatásaikat). Volt 3 kapás szőlejük, állatállományuk pedig 3 lóból, 2 tehénből és egy sertésből állott.221

Miután 1755. március 11-én Zala vármegye is megerősítette a veszprémi káptalan úrbéri szerződését, s azt 1760-ban bevezették, valóságos zendülés tört ki a káptalan falvaiban. A falvak - köztük Felsőörs -jobbágysága azonnal a királynőhöz: Habsburg Mária Teréziához nyújtott be panaszt. Sajnos, ez a levél nem maradt fenn, csak a lényegét ismerjük: jelenlegi terheik elviselhetetlenek! A királynő után - 1760. október 20-án - a felső- és alsóörsi, lovasi, paloznaki, csopaki és füredi jobbágyok kérvényt adtak be Zala vármegyéhez is. A jobbágyok kérték, hogy a királynőhöz beadott panaszt törvényesíthessék, és egy szolgabíró kiküldését kérték addig, míg az új úrbárium megváltoztatását a vármegye elrendeli!

Míg ezekre sor kerülhet, addig is kérték az alábbiakat:

1. Az uraság a marhák után makkpénzt ne vegyen! Eddig szabadon legeltethettek, most pedig fizetni kell! 2. A tized Veszprémbe vitelét az igazi fuvarba ne számíthassák. 3. Egy héten csak két napot robotoljanak. 4. A szekérre ne rakjanak annyi fát, hogy a szekér a fa súlya alatt összetörjön. 5. A hozzájuk beszállásoltak ingyen ellátását ne kívánják, mivel a kocsmát, mészárszéket, a földeket és a réteket az uraság elvette. Így a községnek beneficiuma nincs. Az uraság kocsmájából hozott bort nekik kell fizetniök; szénát, abrakot úgy kell megvenni dupla áron. Amíg az új úrbáriumot meg nem írják, addig a 16 pozsonyi mérő alá való földet - vagyis nyolc holdat - pontosan mérjék ki, s ne 'gondolom!' formán adják ki a földeket. A szántóföld mellé adjanak ki hat szekér szénát termő rétet. Az irtott és a pénzen vett földeket az új úrbáriumig az uraság ne csatolja a telekhez (sessióhoz), azok után censust ne vegyen, ha már azt beszedte, úgy fizesse vissza. Nádat pedig engedjenek vágni. Mivel az úrbárium szerint az egész telkes (helyes) marhával 52 napot, gyalog pedig 104 napot kell hogy szolgáljon, az egész telkestől 52 napnál többet ne hajtsanak be. Egy embert két marhával együtt két napi-, két ember négy marhával pedig négy napi munkának számolták el.

A veszprémi káptalan falvaiban élő jobbágyok kérésére - 1761. május 18-án Paloznakra érkezett Dóczy János Zala vármegye szolgabírája és Szabó Farkas esküdt. Kihallgatták a felső- és alsóörsi, lovasi, paloznaki, csopaki és füredi jobbágyok küldötteit. A vármegyei emberek első kérdése az volt, hogy a jobbágyok panaszaikkal miért nem az urasághoz, illetve a vármegyéhez fordultak, mert azok is kivizsgálták és orvosolták volna gondjaikat! Fölösleges volt azonnal a királynőhöz menni! Ki bujtogatta fel erre őket!? A káptalan képviselői szerint Demovics Krimon volt a felbújtó, mert arról tudták, hogy a falvakat végigjárta.221 Hogy ki volt ez a Demovics Krimon? - nem tudjuk.

A fenti úrbéri szerződések kizárólag a veszprémi káptalan jobbágyaira vonatkoztak. A prépostság, valamint a két világi uraság - az Ányos és a Tallián családok - jobbágyaival 1767 előtt semmiféle úrbárium nem készült. (Lásd a későbbieket!)222

A két világi uraság - a Tallián és az Ányos családok - a birtokukban lévő szőlőhegyeket és bérbe adták.

Talliánné Szalabéri Horváth Terézia úrasszony öt - egyenként egy jugerumnyi (holdnyi) és 90 pozsonyi akó (4887 liter) bort termő - szőlőt adott bérbe a család három jobbágyának: Tálos Gergelynek, Lőrincze Imrének, valamint egy zsellérjének: Eörsi Ferencnek, továbbá Korpádi Györgynek, aki a veszprémi káptalan jobbágya volt.

Tizennyolc felsőörsi - de különböző uraság alá tartozó - családnak adott bérbe fél jugerumnyi (holdnyi) és 45 pozsonyi akó (2443 liter) bort termő szőlőt. Ezek közül a Tallián-családhoz tartozott hat jobbágy: Kiss Mihály, Bencsik István, Tislér Gergely, Tislér János, Tislér János II., Poór Mihály; a Tallián család zsellére volt két család: Lőrincze János és Bódai Ferenc. A veszprémi káptalan jobbágya egy család volt: Sipos Péterné; zsellérje pedig két család: Szőlősiné és Lanti Ferenc. A prépostság jobbágya volt: Varga György. Ismeretlen — de felsőörsi lakos — volt: Korpádi Ádám, Palánki Ferenc, Faragó István, Kiss György, Komárominé és Varga Péter.

Extrenus - azaz nem felsőörsi illetékességű, más faluból való - bérlő 26 család volt még a Tallián-birtokon;

egy jugerum (hold) területű és 90 akót termő szőlőt bérelt:

négy veszprémi, két alsóörsi és egy-egy szentgáli és szentkirályszabadjai család; háromnegyed jugerumnyi (holdnyi) és 67,5 akó bort termő szőlőt egy szentgáli család bérelt; fél jugerumnyi (holdnyi) és 45 akó bort termő szőlőt bérelt: négy veszprémi, négy szentkirályszabadjai, két alsóörsi, egy vámosi és egy szentgáli család; egynegyed jugerumnyi (holdnyi) és 22 akó bort termő szőlőt bérelt: két veszprémi és egy bozsoki család.

 

Fajszi Ányos Ferenc szőlőbirtokaiból bérbeadott:

egy holdas és 90 akó (4887 liter) bort termő szőlőt két felsőörsi káptalani jobbágynak: Lanti Istvánnak és Szalai Jánosnak, valamint Kiss Mihálynak (aki viszont a Tallián-család jobbágya volt). Egy hasonló szőlőt bérelt egy szentkirályszabadjai család. Félholdas és 45 akó (2443 liter) bort termő szőlőt egy veszprémi család bérelt.223

Az úrbéri szerződések éveiben újra és újra fellángoltak a felekezeti zavargások Felsőörsön. Az 1752-től (1775-ig) Felsőörsön élő Bezerédj Ferenc prépost is rövidesen összetűzött a helybeliekkel. Saját jobbágyaival is évtizedeken át perben volt a bortizedek miatt. Néhány évvel később Galgóczy Mihály felsőörsi református predikátorral tűzött össze, akit 1760-ban azzal vádolt meg a veszprémi püspök előtt, hogy hatalmaskodást követett el a Kozma-telek dűlővel kapcsolatosan. A részletek ismeretlenek. Ugyanebben az évében - 1760. február 22-én - a község lakói botrányos körülmények közepette a préposti kúriát támadták meg. A vármegyei hatóságok léptek közbe, s az események több résztvevője börtönbe került. A részletek ugyancsak ismeretlenek.224

A legbotrányosabb eseményekre 1765. július 23-án került sor a préposti kúriától néhányszáz méterre, a Veszprém felé vezető úton. Sajnos, az eseményeket részletesen megörökítő jegyzőkönyv az érthetetlenségig töredékes formában maradt fenn a Veszprém Megyei Levéltárban. Viszont megmaradt — a sértett — Mórocza Sámuel alsóörsi nemesúr által tett panaszlevél, melyet 1765. augusztus 2-án vett fel Lovas községben Hompász József, Zala vármegye esküdtje:

„...Alul írott Sentibus recognescáltam, hogy Nemzetes Mórocza Sámuel Uram elsőízben (amit a szolgálóm jelentett) nálam lévén, s házamtól távol létem miatt azkorban nem találván, másodízben ismét Júliusnak 28-ik napján most folyó 1765-dik esztendőben hozzám jövén panaszkodott azon, miképpen tudniillik Fő Tisztelendő Fölső Örsi Prépost Bezerédy Ferenc Uram és Assumpsusai által meghurcoltatott volna, amitis Testében esett sérelmeit és sebeit jelentvén mutogatta. Ezekben 1-mo Emiétett Mórocza Sámuel Ur a bal halántékán felül mutatott egy sebet, melyet úgy mondotta, hogy a Prépost Ur maga a Fölső Örsi falu végén felül emiétett Prépost Ur új rezidenciális házához mintegy 300 lépésnyire az Ország Útban töb-bizben megtaszigálván s avval meg nem elégedvén, mentéjét nyakábul lehasogatta volna és egy görbe fejü somfa bot kampós végével ütötte volna meg. Ezen sebét szemeimmel megvizsgálván tapasztaltam, hogy ütés jele volt, mivel megtetszett a sebnek egy kevéssé föl dagadása és a dagadásán való varas volta, úgyszintén a karján is kék jelek látszottak, mellyek vagy ütéstől vagy erős fogdozásbul következhettek. Jelentette eő Kegyelme azt is, hogy Tisztelt Prépost Uram Mestere (ti. a tanító - Szerző) mint Assumptus emiétett Mórocza Sámuel Uram mellének a puskát két helen szögezvén, még az emiétett napon is fájt volna. De én a mellén Mórocza Uramnak a puska vég heleit nem tapasztallottam, azt állítván eő Kegyelme, hogy külső jelei azért nem volnának, mivel két lájbli (mellény - Szerző) volt (rajta), és a Mester nem úgy öklelte a puskával, hanem mellének két ízben is szegezvén úgy nyomta, hogy tolta volna véle. 3-o Beszéllette azt is többször nevezett Mórocza Ur előttem, hogy a Prépost Ur a szekérrül mintegy négy lépésnyire napkeletrül az hegy felé hurcolta, s nevezetesen pedig maga Tisztelt Prépost Úr a feje tetején lévő hajánál fogva annyira húzta volna előre Mórocza Uramat, hogy nem kevés fájdalmát érezte légyen. Ezen okra nézve eő Kegyelme fejét megtekéntvén és tapogatván egyebet nem tapasztaltam, hanem a feje tetején való föl dagadást, mellyet midőn egy kevéssé nyomtam, eő Kegyelme fájlalta. Mégis negyedszer jelentette gyakran emiétett Mórocza Úr azt is, hogy mindezen már előszámlált hurcoltatásával, minden után Prépost Úr parancsolattyábul Assumpsusi által az rezidentionalis háza felé mintegy húsz lépésnyire kezénél-lábainál fogva a szekérhez lett hurcolva. Szorongatási által belső része úgy megromlott volna, hogy gyomra és vékonya meg dagadván mindez óráig rosszul érezné magát. Amintis tapasztaltam eő Kegyelme gyomrát által kötve lenni, az akkori környülálló dolgairul pedig következett foglalatosságaim miátt bővebben meg nem vizsgáltathatván, 2-o Augusti végtére eő Kegyelme hozzám jövén requiráltatott, hogy akkor értő személlyel is vizsgáltatnám meg, evégre Lovasi öreg német Pergelné kenyőasszonyt hívattatván alig gyomrát és vékonyát eő Kegyelmének külső képpen vizsgálván, az eő szokott módja szerént meg is kenvén, emiétett Öreg Asszony referálta a gyomrának való nagyon meg dagadását és vékonyában való meg rándulását, mellyis ugymond azon hurcolódás miatt következett. Mellyrül gyakran nevezett Mórocza Úr rekvisitiójára és kívánságára attam ezen pöcsétemmel megerősített testimóniumomat. Signat Lovas 2-0 Aug. 1765. Hompasz József T. N. Zala Vármegyének Esküttye."

A vizsgálat során megállapították, hogy ez a tetlegességig fajuló vita a felsőörsi prépost és Mórocza Sámuel között a Dobogó nevű hely Czinege-hegyi földjeiért robbant ki az említett - 1765. július 23-ik - napján.225

 

Felsőörs falu úrbéri tabellája: 1764

(Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg)

 

5. FEJEZET

 MÁRIA TERÉZIA KIRÁLYNŐ ÚRBÁRIUMÁNAK BEVEZETÉSE

(1767)

Annak ellenére, hogy Felsőörs egyházi és világi földesurai majorsági birtokokat nem alakítottak ki a községben, a növekvő lakosság és a bővülő piaci lehetőségek miatt észrevehetően emelkedtek a földárak a XVIII. század első felének áraihoz képest. A felsőörsi Sütöri János 1766. február 9-én tíz forintért adta el egy holdnyi szántóföldjét az ugyancsak felsőörsi Bodai Mihálynak. A két személy közül az első - Sütöri János agilis (félnemes) volt, Bódai Mihály pedig jobbágy vagy zsellér a Tallián-birtokon. Néhány évvel később - egy korábban elzálogosított egy holdas szántóföldet a Bereknyomi-dűlőben — öt forinton adott el Márkus Pál a Tallián-család jobbágya Csapó Mártonnak a veszprémi káptalan jobbágyának.226

Az országosan megélénkülő majorsági gazdálkodás mindenütt a jobbágyság munkajáradékának (a robotnak vagy úrdolgának) jelentős növelésével járt. A viszonylag kis terményjáradékokhoz szokott jobbágyság köreiben mindenütt zavart és méltatlankodást váltott ki a robot növelése. Számos helyen zavargások és szolgálatmegtagadási mozgalmak bontakoztak ki.

A parasztságnak - mint állami adóalapnak - védelmére, Habsburg Mária Terézia királynő 1765-ben új és országos úrbéri törvényt (urbáriumot) dolgoztatott ki, s ezt 1766. december 29-től Zala vármegyében is bevezette. Ennek alapja az átlagosan 18-22 holdból álló szántóföld (Zala vármegyében az I. osztályú földből 18, a II. osztályúból 20, a III. osztályúból 22 holdat számoltak), 6-8 holdnyi rét és háromnegyed hold belső telek alkotott „egy teljes telek"-et. „Egy teljes telek" után a földesúr évi 52 nap igás-, illetve 104 nap kézi- vagy gyalogrobotot követelhetett. A robotmunka pénzben megváltható volt: az igás napot 20, a kézi napot 10 krajcárban számították. A nyolcadtelkes és házas zsellér — akinek évi 18 napot kellett robotolni - munkáját nem válthatta meg pénzen. A házatlan zsellérek, kereskedők és iparosok - évi 12 nap kézi robotjukat - megválthatták úgy, hogy 6 napért fizettek 1 forintot. A pénzjáraték (a census) minden házas jobbágy és zsellér számára évi — két részletben megfizethető — egy forint (fél tallér = 60 krajcár = 120 dénár) volt.

1767. november 23-án három Zala vármegyei bizottság szállt ki Felsőörsre. Az egyik bizottság a prépostság és az Ányos-uraság jobbágy elöljáróit (a prépostság részéről: Jaksa Gergelyt és Rósa Pált, az Ányos-uraság részéről: Márkus Pétert és Tarsoly Mihályt) hallgatta ki. A második bizottság özvegy Tallián Ignácné jobbágyainak küldötteit (Tálos Gergelyt és Bencsik Mihályt), a harmadik bizottság pedig a veszprémi káptalan felsőörsi jobbágyainak képviselőit (Korpádi Györgyöt, Sipos Pétert, Sipos Györgyöt és Kovács Györgyöt) hallgatta ki.

A feltett kilenc kérdés ugyanaz volt mindhárom bizottságnál. A válaszoknál elsőnek a préposti uraság (p.u.), majd az Ányos-uraság (Á.u.), utána a Tallián-uraság (T.u.), s végül a veszprémi káptalan (v.k.) küldötteinek válaszát közöljük:

1. kérdés:

„...Vagyon-e most, és minémü Urbáriuma ezen helségnek? és mely időtül fogva hozatott be?"

Válasz:

„Még ekkoráig Urbárium felül semmit sem tudnak!" (p.u., Á.u., T.u.) „Ezen Felső-Eörsi N. Veszprémi káptalan jobbágyainak vagyon Urbáriumuk, melly a T.N. Káptalan által 1755-dik esztendőben csináltatott, és 1760-dikban introducáltatott (ti. bevezettetett). V.k.

2. Kérdés:

„Az hol pedig semmi Urbárium nem volt, az Parasztok Jobbágyi Szolgálatra hajtattak-e, az eránt lett Contractus (szerződés), vagy bévett szokás szerént? melly időtül fogva kezdődött azon Contractus, vagy vétetődött bé a szokás? Mostanyi Urbárium előtt volt-e más? és minémü? Mikor kezdődött az mostanyi Kötelességeknek szolgálattya, vagy szokása?"

Válasz:

„Minthogy se Contractusuk, se Urbáriumok ezen két Földes Uraság Jobbágyainak nincsen, minden adózzásuk csak az bé vett Szokás szerént vétetődnek, mely Szokás minthogy gyakran változott, annak bizonyos eredetirül nem igen emlékeznek; hanem hogy midőn Ányos Úr Jobbágyi néhai Báró Babocsai Pál Generális Úr által bírattanak, minden szolgálatnak, s adózásnak rendi volt. Annak Kezérül el esvén mintegy 30 esztendőktül fogva semmi rendtartás közöttük nincsen!" (p.u., Á.u.) „Mint hogy Contractusok sincsen, minden adózásuk, az bé vett szokás szerént vétetödnek, mely mivel az Helységbelieket emlékezetnie majd egy, majd más módon változott, annak kezdete felül egyebet nem mondhatnak, hanem hogy miglen Néhai Báró Babocsai Pál Generális Úr által bírtott ezen Ányosi Jószág, minden adózások szabott rendi és maga volt (sic!), ellenben miolta Talliánné Asszonyomra szállott, az előtt circiter 30 esztendővel, semmi rendtartás az robotban!" (T.u.)

„Minek előtte az Urbárium introducáltatott, még de Anno 1727 volt Contractusuk, melly szerént az Urbáriumok idejéig az maguk Robottyu-kat és más ... adózásukat tették, azulta pedig az Urbárium szerént trac-táltattak!"(V.k.)

3. Kérdés:

„Hol Urbarium vagy Contractus nem találtatik, az Földes Uraság által vett, vagy szokásban ment adományok mibül állottak; és mi móddal hozattak bé?"

Válaszok:

„Ezen két Uraságnak Jobbágyi minden háztul egy kappant, egy pár csibét, s hat tojást magok Földes Úri adományok neve alatt esztendőnként -s a mellett szőlő és gyümölcsbéli ajándékot adni szoktak!" (p.u., Á.u.)

„Se Urbáriuma, se Contractusa ezen Helységnek nem lévén, Talliánné Asszonyom Jobbágyi minden háztul esztendőnként egy föl kötözött Zsup szőlőt, avagy akinek szőleje nem volt és Zsup szőlőt nem adhatott, 17 krajcárt, egy kappant, egy pár csipét, s hat tojást adni szoktak, és ezen Szokás így maradt Talliánné Asszonyom bírásátul fogva!" (T.u.)

„Lévén ezen N. Káptalan Jobbágyinak elsőben Contractusa, aztán Úr-báriuma, azok szerint tractáltattak!" (V.k.)

4. Kérdés:

„Mi és minémű haszonvételi és fogyatkozásai vannak ezen helységnek?"

Válasz:

„Valamint in Opere Classificationis Terrenos föl vagyon téve, ezen Helységbeliek marháinak elégséges legelője-, a Szőlő Hegye az magok határában vagyon, Tűzre való fábul nem szűkölködnek, ámbár jó épületre való fa erdejekben nem találtatik. Ugyan az határokban vagyon két malma az Uraságnak. Mindennémű eladandó jószágaiknak Veszprémben alkalmatos piaca van. Rétekből mindazonáltal nagy szükséget látnak, az minthogy ha valami kevés szarvasmarhát tartanyi akarnak, annak kivántató Téli tartására más Külső Uraságok pusztáira messzebb excurrálni s azt ottan nagy Költséggel és Fáradtsággal procurálnyi kéntelenétettenek." (p.u.,Á.u.,T.u.)

„Valamint in opere Classificationis föl vagyon írva ezen Helységbeliek Marháinak a szükséges nyári pascuatiojuk (legelőjük), s tűzre való fájuk meg vagyon, találtatik az határjokban, s közel a Helységhez két malom, ha mi distraetiora való Jószágh vagyon, azt a szomszédságban Veszprémben comodé distrahálhatják, vagyon az magok határában alkalmatos Szőlőhegyek, s fél esztendeig való Mészárszéket is a T. Uraságtul bizonyos árendába bírják, egyedül a Rétekbül nem kevés szükséget szenvednek, de az is Fölséges Asszonyunk Kegyelmes rendelése szerént akképpen compensáltatott, hogy a Rétnek deffensusban (hiányában) minden egy Szekérrevaló rét helyett két pozsonyi mérő alá való Szántóföld adatott nekik, melyrül sem tizedet, sem kilencedet nem adnak." (V.k.)

 

5. Kérdés:

„Hány és minémű Szántóföldgyei s réttyei vannak valóban minden he-les (telkes) Gazdának? — s Jobbágynak? Minden hold hány Posonyi mérő alá való? Az Rettyeiken pedig lehet-e sarjut is Kaszálnyi?"

Válasz:

„Minden ezen Két Földes Uraság Jobbágyi nincsenek Urbárium által regulázva, azok között semminémü Qualitas nincsen, hanem ki több, ki kevesebb mérő alá való földet bírván, ahhoz képest tehet esztendőnként vetést is. Az rétekbül pedig ámbár (: az mint az negyedik punktumra meg mondották :) nagy fogyatkozást szenvednek, azon deffektusok mindazon által magok Földes Uruk által semmiképpen nem orvosoltatik. Azonban Ányos Ferenc Uram Jobbágyi közöl az Szántóföldekbül is némellyek hejánossan vannak azon okbul, hogy az Eleink megszorulván némely házhoz való földjeiket el zálogolván, most is idegen kéznél vannak, rész szerént pedig az Uruk által resuáltatván magok majorságbeli földei közé aplicáltattak." (p.u., Á.u., T.u.)

„Az Urbáriumnak introdoctiójátul fogva minden egész heles (telkes) Gazdának 16 hold föld 32 pozsonyi mérő alá való, s 6 szekér szénához való rét, avagy annak deffensusában (hiányában) minden szekér szénát termő rét helyett két pozsonyi alá való szántóföld adatott. Most pedig (: minthogy a Helység második classisban (osztályban) téttedődött Fölséges Asszonyunk Kegyelmes rendelése szerént az Házhelyen kívül négy hold szántófölddel és két szekérre való réttel :) avagy annyira való equivalenssel, minthogy a réteken sarjut nem kaszálhatni, megszaporíttatott." (V.k.)

6. Kérdés:

„Mi némü és hány napi robotot és hány marhával szolgált eddig minden Jobbágy? Tovább az robotra való menés és jövés bé számíttatott-e a robotba, vagy sem?"

Válasz:

„Valamint hogy ezen két Földes Uraság Jobbágyinak semmi Úrbáriuma avagy Contractusa magok Földes Urukkal nem volt, úgy szintén az robotnak dolgában semmi módgya, regulája, s száma eddig nem volt, hanem ki többet, ki kevesebbet (: az mint az idő és szükség magával hozta :) robotolt akár Vonyós Marhával, akár gyalog. Mivel pedig az Robotot az Helység határáig tették, se jövés, se menés nem acceptáltatott." (p.u., Á.u.)

„Valamint hogy ez Talliánné Asszonyom Jobbágyinak semmi Urbáriuma vagy Contractusa, úgy a robotnak semmi maga regulája vagy száma mind eddig nem volt, hanem ki többet, ki kevesebbet — az mint az idő magával hozta - robotoltak, mind Vonyós Marhával, mind gyalog." (T.u.)

„Minden egész heles (telkes) Jobbágy az Urbárium szerént négy Marhával és három szekerével esztendőt által 52 napot, avagy ha úgy kívántatott a helyet 104 napi kézi munkát szolgálni tartozott. Ha pedig csak két vonyós marhával ment is robotra, csak egy napi gyalogrobotban imputáltatott. A robotra való menést és vissza jövetelt, ami illeti (: ha Veszprémbe parancsoltatott robotra mennei :) mivel ezen Helység csak egy vagy legföllebb másfél órányira distál Veszprémtül, a Nemes Káptalan mindenkor úgy kivánta, hogy nap keltétül fogva nap nyugottig robotolyanak, mindazonáltal ha bár később érkeznek is, egész nap számoltatik, s következendőképpen az jövetek acceptáltatott. Ha pedig messzebb köllött nekik menni, mind menetelek, mind visszajövetelek imputáltatott." (V.k.)

7. Kérdés:

„Kilenced ekkoráig adatott-e az határban lett Termésbül? melly időtül fogva? és mifélébül? És ezen adó ezen Vármegyében lévő más Uraságoknál vagyon-e szokásban? azon fölül más adózások nevezete alatt mindenekkoráig mit szoktak az Parasztok magok Földes Urának akár készpénzül, akár in natura (természetben) adnyi, s azon adózás mibül állott?"

Válasz:

„Az mezei Termésbül semmi kilencedet még eddig nem adtak, hanem csak tizedet. Az Boraikbul mindazonáltal az Fölső Örsi Prépost Úrnak járó Dézsmán kívül Talliánné Asszonyomnak mint Földes Asszonynak némelyek egész kilencedet, némelyek felet, némelyek pedig Hegyvámot adnak az egész Szőlő Hegyekrül. Mit szoktak pedig az roboton kívül adózás képpen adnyi, az 3-dik punktumra meg mondották!" (p.u., Á.u., T.u.) „Még akkoráig a T. Uraság ezen Helységbeliektől semminémű termésekből kilencedet nem vett, minthogy e tájon más Földes Uraknál sem volt Ususban (szokásban), hanem a decimát mindenekbül kiadták. Az Adózásnak nevezete alatt pedig az Robotnak megváltásáért 16 forintot fizettetett. Egy sörtést vagy a helett öt öreg pint vajat, ezen kívül minden Gazda egy Ludat, két tyúkot, tíz Tojást, a Zsellér pedig egy Csirkét tartozott adnyi. Az Uraság decima gabonáját- s borát Veszprémbe vinni, szénahordásban, kaszálásban, vetésben, szőlőkapálásban, s egy szóval amire kivántatott, elől állni tartoztak. Az Urbárium föl állításátul fogva mindazon által csupán csak az Urbariális 52 napot szolgálták egy adózásnak nevezete alatt, minden Gazda egy Ludat, két csirkét, tíz tojást, és egy icce vajat az Uraság konyhájára adminisztrálni köteleztetett. A Vajat mindazonáltal még eddig az Uraság engedelmével meg nem atták." (V.k.)

8. Kérdés:

„Az Polgárok Szabad menetelűek-e? avagy Örökös Jobbágyok?"

Válasz:

„Az kik Ház heleket s azokhoz való appertinentiákat bírnak, Örökös Jobbágyi kötelességet recognescálnak!" (p.u., Á.u., T.u.)

„Az Heles (telkes) Gazdák mindnyájan magokat örökös Jobbágyoknak tenni egyenlőképpen recognoscáltattyák!" (V.k.)

9. kérdés:

„Hány számú puszta telek helek vannak ezen helségben, mennyi idötül fogva - és mely okból - s ki által bírattatnak?"

Válasz:

„Semmi puszta hell ezen Helségben nem találtatik!" (p.u., Á.u., T.u., V.k.)227 1768. május 1-jére mind a négy felsőörsi földesuraság jobbágyainál kiszámolták a művelt telekrész nagyságát, illetve az annak használatáért adandó úrbéri szolgáltatásokat. Mind a négy uraságnál megjegyezték, hogy a kilencedet terményben adják.

A táblázathoz szükséges rövidítések: t.r.n. (telekrész nagysága), sz.f.h. (szántóföld nagysága holdban), k.r. (kaszáló rét), i.r. (igásrobot száma napban), k.r.o. (kézi robot száma napban).

Préposti birtok

t.r.n.

sz.f.h.

k.r.

i.r.

k.r.o.
jobbágyai:
Rúsa Pál

3/8

8 3/4

2

21

42

Varga János

1/2

12

1

25

50

Pöröss István

3/8

9 1/4

1/4

18 1/2

37

Varga Ferenc

1/2

11

1

23

46

Jaksa Gergely

3/8

10

1

21 3/4

43 1/2
Varga György

1/8

4

_

7 1/2

15

Szabadmenetelű, maga házában lakó zsellér:
Pintér Mihály

-

-

-

18

Ányos Ferenc úr birtoka
jobbágyok:
Tarsol Mihály

1/4

6 1/2

1/4

13

26

Márkus Péter

1/4

6 1/2

3/4

15 1/2

31

Fülei Ferenc

1/4

5 1/2

1

11 3/4

23 1/2
Tarsol István

5/8

18

1

5

71

Bencsik János

1/4

6 1/2

1

27

54

Veszprémi káptalan birtokának
jobbágyai:
Sipos Péter

1/2

10

4

27

54

Sipos György

1/2

10

4

27

54

 

t.r.n. sz.f.h. k.r.

i.r.

k.r.o.
Korpádi János

1/2

10

4

27

54

Korpádi György

1/2

10

4

27

54

Csordás György

1/2

10

4

27

54

Kovács István

1/2

10

4

27

54

Sipos István

1/2

10

4

27

54

Csordás István

1/2

10

4

27

54

Kása Mihály

1/2

10

4

27

54

zsellérei:
Komáromi István

-

-

18

Kovács János

-

18

Kovács Sámuel _

18

Bozzai János _

-

-

18

Csuka György -

-

-

18

Özv. Tallián Ignácné birtokának
jobbágyai:
Tálos Gergely

3/8

9

1

19 1/2

39

Tarsoly Márton

3/8

10

2

22 1/2

45

Bencsik Mihály

3/8

10

1

20 1/2

41 1/2
Poór Mihály

1/8

1 1/2

1/4

3 1/4

6 1/2
Tislér János

3/8

10

1/4

19 1/2

39

Márkus Pál

1/4

7 1/2

1

16

32

Kiss Mihály

3/8

9

1/4

18

36

Bencsik Pál

1/4

7

1/4

14 1/2

29

(szabadmenetelű jobbágy)
Bencsik István

1/4

15

1

14 3/4

29 1/2
Lőrincz Imre

1/4

7

_

14 1/2

29 1/2
Tislér Gergely

1/4

7 1/2

1

15 1/2

31

Czente András

3/8

7 1/2

1

17

34

Tallós István

3/8

7 3/4

1

19

38

Tallós Pál

3/8

7 1/2

_

19 1/2

39

Tallós Mihály

1/4

8 1/2

1/4

16

32

Bencsik Mihály

1/4

6 1/4

1

15

30

Eörsi Ferenc

1/4

8 1/3

1/4

16 1/2

32 1/2
Molnár István

1/8

3 3/4

1

9

18

Saját házaikban lakó zsellérek:

Kiss Pál, Lőrincze János, Deső Pál, Hamar Ferenc, Bolla Mátyás, Kasza Ferenc, Bodai Ferenc.

Mind a négy földesúrnál a jobbágyok és zsellérek évente egyaránt fizettek 1-1 forint árendát; telekrészüknek megfelelő öl fát (pl.: 1/4-ed telkes 1/4-ed öl fát hordott be); kötelesek voltak évente leadni negyed- vagy fél icce vajat, valamint 1-1 kappant, 1-1 csirkét és 4-7-10 db tojást.228

 

6. FEJEZET

AZ ÚRBÉRI TÖRVÉNYEK BEVEZETÉSÉTŐL A NAPÓLEONI

HÁBORÚKIG (1768-1815)

Az úrbéri szolgálatok rendezése általában mind a két fél megelégedésére szolgáltak. Két - alábbi - dokumentum is bizonyítja, hogy a jobbágyok és a földesurak között Felsőörsön a megelégedés kölcsönös volt.

Az első nyilatkozatot - 1769. október 16-án - Ányos Ferenc felsőörsi jobbágyai adták ki:

„Mi alább meg írattak Tekéntetes Nemzetes és Vitézlő Ányos Ferenc Ur Jobbágyi adgyuk tudtára mindeneknek az kiket illet ez levelünknek rendiben, hogy mi emiétett földes Urunkkal számot vetvén az Úrbariális Regulationak értelme szerént Szolgálván, a mennyivel töbre Szolgálatunk találtatott, az a Füst pénzben (ti. az állami adóba — Szerző) bé Számiáltatott; Földes Urunk ellen pedig panaszunk nem lévén. Mellyrül adgyuk edgyenlö akarattal ezen Testimóniális Levelünket Saját kezünk kereszt vonyásával, és Helységünk pöcséttyével meg erősítve.

Signat Fölső-Eörs die 16-a okt. Anno 1769.

Pap Samu X Fülei Ferenc X Bencsik János X Tarsolly István X Márkus Péter X"229

Hasonló levelet adtak ki a káptalan, a prépostság és a Tallián család jobbágyai is 1769. december 14-én:

„Mi alább írottak egy részrül néhai Istenben boldogult Méltóságos Vizeki Tallián Ignátz Generális Úr meghagyott Eözvegye, néhai Méltóságos Szalabéri Horváth Therézia Asszonnak Jobbágyi, másrészrül Feő Tisztelendő Fölső Orsi Prépost Uram, és Tekéntetes Nemes Weszprimi Káptalannak Jobbágyi, s adgyuk tudtára mindeneknek az Kiknek illik ez levelünknek rendiben, hogy Nemes és Nemzetes Vitézlő Szabó Farkas Szolga Bíró és Dótzy László adjunktus Eskütt Uraim az Tekéntetes Nemes Vármegyének Emissiójábul az Úrbariális Regulationak értelme Szerint teendő Szolgálatnak visitátiójára kijövén, mellyet tülünk meg kérdezvén Semmi panaszinkat említett Földes Uraink, és azoknak tisztyei ellen nem mondhattunk, mert nem hogy többet szolgáltunk volna, hanem inkább még sokan közülünk napszámokkal is tartoznak. Mellyrül adgyuk egyenlő akarattal ezen kezünk kereszt vonyásával, és helységünk pöcséttyével megerősített megerősített Testimoniális Levelünket. Signatum Fölső-Eörs die 14-a December Annó 1769.

T. N. Káptalan részérül: Sipos György m.p., Korpádi György m.p. (azaz: saját kezűleg - Szerző).

Mélt. Talliánné Asszonyunk részéről: Tálos Gergöl m.p., Kiss Mihály X Fölső Eörsi Prépostság Jobbágyi részérül: Varga Péter X Joksa Gergöl X Rusa Pál X."230

Még ugyanebben az - 1769. - esztendőben két új összeírás készült. Az egyikben összeírták a nemeseket. Ebből kiderült, hogy Felsőörsön négy nemesi család élt.231

A másik összeírás a lakosságot, az állatállományt és a terményeket regisztrálta Felsőörs faluban:

Lélekszám: 410 fő. Ebből adózó: 141 személy (és 46 kívüllakó személy)

Állatállomány: 107 ökör, 52 tehén, 46 ló, 131 juh és kecske (235 db a kívül lakóké),

gabonafélék: búza (1028 mérő), árpa (222 mérő), zab (226 mérő); 319 kapás szőlő, melynek termése: 586 akó bor. További 23 kapás szőlőt kívüllakók művelnek, ennek termése: 44 akó bor.232

A hivatalos összeírások a község életéről alig adnak ízelítőt. Sajnos, ilyen részletek nem maradtak fenn. Életszerű adatunk csak az, hogy Bezerédy Ferenc prépost igen sok gondot okozott a falu népének és feletteseinek egyaránt. Izgága és nyugtalan ember lévén, állandóan és mindenkivel perlekedett. Főleg a felsőörsi jobbágyokkal állt hadilábon a tizedek megfizetésének ügyében. Végeláthatatlan perei közül egyedül a Velencei-tó melletti dinnyészpusztai birtok ügyében lezajlott per végződött — 1766-ban - sikerrel.

Felettesével, a veszprémi püspökkel is nézeteltérései voltak. A püspök olyan jelentést kapott Felsőörsröl, hogy a - több mint 30 éve helyreállított - templom kívül-belül elhanyagolt állapotban van. Oltárait nem tartatja tisztán, gyertyatartói szedett-vedettek, a padozat burkolata töredezett, s a két mellékoltárnál (a Nepomuki Szent János és a Szentkereszt oltároknál) már régen megszűnt a misetartás, a legszentebb áldozat bemutatása. A templom környéke pedig nevetségre és csúfolódásra ad okot és alkalmat. Sajnos az utóbbinak okait a jelentés nem sorolta fel.233

1770-ben újabb általános összeírást hajtottak végre. Ennek adatai alig térnek el az 1769. évi összeírástól:

a nem nemesi rendű lakosság száma: 410 lélek, ebből négy iparos. A falu népe magyar és kivétel nélkül kálvinista hitű, református anyaegyházzal.

Állatállomány: 109 igás állat, 56 fejőstehén, 86 növendék alatt, 366 db birka, juh, kecske. Terméseik: 1084 pozsonyi mérő (azaz: 13 523 liter) gabona, elsősorban búza, valamint 496 pozsonyi mérő takarmánygabona. A rétekről 93 szekér szénát takarítottak be. A helybeliek 342 kapás szőlejéből 630 akó (azaz: 34 210 liter) bort termeltek.234

Az összeírásban szereplő négy iparos közül kettőnek a nevével találkozunk a korabeli iratokban. Az egyik Mórocza Ferenc kovácsmester, aki 1770-ben az alábbiakat írta: „...En nemes Mórocza Ferenc (Mórocza István fia, aki fia Mórocza Mihálynak, az pedig fia Mórocza Gergelynek) - a kovács mesterségemhez szükséges szerszámokért és a céhben leendő állás miatt, pénz hiányában - eladtam jussomat (örökségemet) báttyámnak: Mórocza Sámuelnek."235 A másik ismert iparos az a Varga Ferenc takácslegény, aki 1771. január 13-án vett bérbe egy házhelyet Felsőörsön Bogárdi Mészöly Istvántól. A szerződés szerint „...ezen árendás hellyre szabadon építhessen egy böcsületes házat." Az árenda - a bér - összege évi 3 forint, melyet „...a jövő esztendőben esendő Szent György naptul fogva másik Szent György napig" kell fizetni.236

Az úrbéri szerződéssel kapcsolatos ügyek még néhány évig elhúzódtak. A legtöbb vita a kilencedek ügyében - és elsősorban a Tallián-urasággal - volt. A felsőörsi hegyközség vezetői - „A Fölső Eörsi Promontóriumbéli Bírák és Esküttek" nevében Kis Péter „Feő Hegymester" 1772. április 22-én feljegyzést készített arról, hogy „...az Méltóságos Földes Uraságh Méltósághos Szalabéri Horváth Therésia Generálisné Asszonyom..." újra a teljes kilencedet kéri szőlőbirtokain, „...jól lehet nevezett Hegyünkben szőlőt Bíró Gazdák ez előtt ember emlékezetés fogva soha a Szőllőjekbül egész Kilencedet nem adtak." Ezeket a törvénytelen kilencedeket „...hatalommal meg vette, és ezen egész Kilenced bé hozását bé plántálni és bé állétani Kivánnya."237

 

Az úrbéri felmérések során - a préposti- és az Ányos-birtokok jobbágyaiihoz - feltett kérdések: 1767 (Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg)

A földek-szőlők adásvételei az urbárium bevezetése után is folytatódtak. Decsi Mihály - 1773. január 6-án - „...Fölső Eörsi Határban az Formói Diverticulumban a Nemes Veszprémi Káptalan Fundusán lévő egy Hold Szántó Földemet - kinek szomszédságában napkelet felül az Eszterházi Gróff Ő Nagysága fundusa avagy földje vagyon, nap nyugotrul az Formói Szőlők - Fölső Eörsi Csapó Mártonnak örök áron adtam ... úgy mint Tíz foréntokon."238 Néhány hónappal később, 1773. május l-jén csereszerződés ment végbe nemes Mórocza Sámuel és idősebb nemes Hetesi-famillia öregebb ága (István, János, Péter) között. Hetesi István és János a felsöörsi határban lévő Cziker nevezetű diverticulumban - Mórocza Sámuel földje melletti — két hold földet átadták Mórocza Sámuelnek. Ugyanakkor Mórocza Sámuel átadta Hetesi Istvánnak és Jánosnak a Középső-kútra nevű dűlőben - a Tóthi família rétje és földjei közt fekvő két hold földjét. A szerződés második részében Hetesi István, János és Péter egyik rétjüket adták át Mórocza Sámuelnek, aminek fejében Mórocza Sámuel a felsöörsi határban, a Pottza nevezetű diverticulumban - nemes Miskei Ádám és Korpádi György földjei szomszédságában levő - földjeit adta át a Hetesi testvéreknek. Mivel ez az átadott szántóföld sovány volt, Mórocza Sámuel a szerződést az alábbiakkal kiegészítette: A felsőörsi aklomban ezen esztendőben leendő Szent György napig (ti. április 24-ig) ami ganajt reá kihordhatnak, Ő kegyelmüknek hozzá adom.239

1774-tól újabb összeírások követték egymást. Elsőnek egy felekezeti felmérés történt. A Felsőörsön lakó 596 személy közül még mindig a reformátusok voltak abszolút többségben: a 434 református mellett volt még 7 evangélikus is, a katolikusok száma mindössze 155 lélek volt.240

1775-ben írták össze a felsőörsi családfőket az állami adó - a „dika" -megállapítása céljából. Ennek adatai szerint a faluban élt 34 jobbágy és 19 zsellér (ezek közül kettő - Sőtöri János és Gelencsér Mihály - volt ún. „agilis", azaz: nemesi rendből származó asszony férje). Valamennyi családnak - a hét házatlan zsellér családot leszámítva - volt 3. osztályú háza.

A jobbágy és zsellér családfőket - a birtokukban lévő - igaerő alapján csoportosították, nevük után feltüntetve szántóföldjüket (holdban) és szőlejüket (kapásban), valamint állami és vármegyei adóikat.

 

Négy ökörrel rendelkező

jobbágyok

szántó szőlő állami -és megyei adó összes
Tálos Gergely 18 10 10 ft. 11 kr. 2 ft. 99 kr. 13,10
Korpádi György 16 10 13 64 4 03 17,68
Sipos György 18 - 8 82 2 61 11,44
Korpádi Ádám 11 8 4 51 1 34 5,85

 

Négy ökörrel rendelkező

jobbágyok

szántó szőlő állami -és megyei adó összes
Dégi János 16 8 7 ft 89 kr 2 ft 34 kr 10,23
Bencsik István 8 4 6 57 1 95 8,52
Sötöri János 16 4 7 29 2 16 9,46
Sipos Péter 5 3 7 23 2 14 9,38
Kiss Mihály 9 4 7 47 2 21 9,69
Bencsik Pál 12 4 7 64 2 26 9,91
Tálos Mihály 12 5 ? ? ? ? ?
Tislér Gergely 10 6 ? ? ? ? ?
Tálos Pál 13 8 ? ? ? ? ?
Bencsik Mihály 5 10 ? ? ? ? ?
Zsellérek
Gelencsér Ferenc 1 4 3 66 1 08 4,75
Pór János - - 2 64 79 3,43

 

Három ökörrel és két lóval rendelkező jobbágy
Sipos István 14 - ? ? ? ? ?
Két ökörrel és három lóval rendelkező jobbágy:
Puha István 11 - 8 13 2 41 10,54
Két ökörrel és két lóval rendelkező jobbágy:
Varga Ferenc 6 - 2 93   88 3,82

Két ökörrel hét jobbágy és egy zsellér-, egy ökörrel és két lóval két jobbágy és két zsellér-, egy ökörrel és egy lóval egy jobbágy-, egy ökörrel két jobbágy-, két lóval hét jobbágy- és három zsellér-család dolgozott. Igásállat nélkül volt 21 földnélküli zsellér család.241

Ez a típusú állami adóösszeírás („Conscripitiones dicales") - 1775-től kezdve - minden esztendőben elkészült.

1775-ben a népszerűtlen Bezerédj Ferenc prépost eltávozott Felsőörsről. Sem távozásának körülményei, sem későbbi halálának ideje nem ismert. A prépostság kegyurai — gróf Batthyány József kalocsai érsek és testvére: herceg Batthyány Ádám Vencel - Glóser Gábriel kalocsai kanonoknak adták a felsőörsi prépostságot. Semmit nem tudunk róla, még azt sem, hogy egyáltalán Felsőörsön járt-e? 242

1778-ban újra összeírták a község katolikus lakosságát. Az 1774. évi összeíráshoz képest létszámuk - 155 főről - 122 főre csökkent. Egyébként ez az egyházlátogatási jegyzőkönyv foglalkozott először részletesen a felsőörsi katolikus tanító személyével. A „mester" a préposti kúriában kapott a préposttól egy egy szoba és egy konyhából álló lakást. A tanítónak ebben az időben javadalmi föld még nem járt. Munkájáért a préposttól kapott évente 20 forintot és húsz pozsonyi mérő (1248 liter) gabonát. Ezen kívül nagyobb temetéseknél 14-, kisebbeknél 7 krajcár járt neki.243

Egy 1780-ban elkészített felmérés szerint Felsőörsön az uraságok birtokában — és adóztatása alatt — összesen 733,5 kapás szőlő volt.

hegyvámos félkilencedes tizedes összesen

Ányos és Tallián

családok birtokában:

281,5 404 21 706,5

Mórocza-család

birtokában:

19 - - 19

Antal-család

birtokában:

6 - - 6
prépost birtokában: - - 2 2
összesen: 306,5 404 23 733,5 kap

 

Összeírás szerint Felsőörsön az Ányos és Tallián családok földesül alá tartozó szőlőhegyeken a bérlők hegyvámot és félkilencedet fizett összeírásban szereplő kilenc kérdésre adott válasz szerint a felsőőr; lősgazdák boraikat jól tudták értékesíteni.244

1780. augusztus 8-a előtti napokban botrányos események zajlót Felsőörsön. A kocsmatartási joggal rendelkező földesuraságok - a veszprémi káptalan és az Ányos-család - egyre nagyobb aggodalommal hogy nemes Magyarossy Ferenc felsőörsi lakos bort és sört árul a házánál, s ezzel konkurenciát teremtett a községben működő urasági kocsin Egy alkalommal több felsőörsi jobbágy - részben a veszprémi káp részben Ányos János emberei — rátámadtak Magyarossy Ferenc hí Pincéjéről leverték a zárat, majd egy 15 akós (kb. 815 literes) - vasabcsos hordót kigurítottak az utcára. A bort részint megitták, részint tötték, a hordót pedig összevagdalták. Bántalmazták Magyarossy Ferencet is: összevissza rángatták, ingét letépték. Állítólag mindezt földes parancsára tették a parasztok. Az ügyben megindult az eljárás, de a fejleményei ismeretlenek.245

Glóser Gábor prépost - 1780. augusztus 22-én Pesten bekövetkej halála után a kegyúri család és a veszprémi püspökség Mezőszegedi gedy János vasvár-szombathelyi kanonokot és pápóci perjelt nevei felsőörsi préposttá.246 Beiktatását - 1780. október 28-át - követően, tavaszán Felsőörsre költözött. O is Felsőörsön lakott, s ellátta a pléb teendőket is (sőt, az anyakönyvekben csak plébánosnak nevezte mŁ bár tartott maga mellett még egy papot. A préposti kúria az elmúlt  alatt sok károsodást szenvedett el. Ezért Szegedy prépost a Római S széktől engedélyt kapott arra, hogy mindkét javadalmát megtarthas épület kijavításának érdekében. Á préposti javadalmakért ő is im harcot vívott a még mindig túlnyomórészt református lakossággal.24

A község életének központi témája továbbra is a szőlőművelés v< legnagyobb értéket a szőlők jelentették. Aki csak tehette szőlőbirtokc sárolt magának. Egy ilyen adásvételi szerződés történt 1781. április 1 „...Én Pázmándi Sámuel attam el Mórocza Sámuel sógor uramnak és radékainak Felső-Örsi határban ... az út mellett észak felől fekvő, szerént másoktul szerzett, rész szerént hozzájuk való helyeken maga] tal nagy költséggel ültetett Curiális (azaz: nemesi jogú) szőleimet áron 1100 azaz ezeregyszáz Rhénusi forintokon (egy rhénusi forint magyar dénárral — Szerző) ...Az épületeket — mind az elébbieket, mind amelyeket magam tettem, valamint most vagynak - ezen átadásba értem: az öreg préssel, káddal, a szobában és konyhában lévő egy pár nyoszolyával, egy asztallal és valamik a falakban és a földben vagynak. Én Mórocza Sámuel kötelezem magamat, hogy azon nálam maradó ezer száz forintokat, mindenkor cum rato interesse tizenegy esztendők alatt venditor Uramnak minden hiba és fogyatkozás nélkül száz forintonként készpénzzel lefizetem."248

Az Ányos-birtok jobbágyainak elismerő levele: 1769

(Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg)

Az urbáriális törvények bevezetése óta rendezettebb viszdonyok közé került Felsőörs népessége lassú - de egyre növekvő tendenciát mutatott. A Habsburg II. József császár által elrendelt országos összeírás szerint 1785-ben a község lakossága (az 1774-ben összeírt 596 fővel szemben) 614 főre növekedett. Ez a 614 ember 130 családban él. A férfiak száma: 308 fő (ezek közül nemesi rendhez tartozik 30 férfi).

A 614 lélek közül: 2 pap, 30 nemes, 28 paraszt, 29 polgár, 79 zsellér, 32 egyéb, 104 fiúgyermek és 306 nő élt a faluban, ami összesen 610 személyt tesz ki!

A faluban élő 130 családból hét igazolt és három nem igazolt nemesi család. A faluban ugyanakkor 135 lakóház volt.

A nemesi családokra vonatkozó adat nem vág össze az 1786. évi Zala vármegyei nemesi összeírással, amely csupán egy nemesi családot említett: Kovács Sámuelt és annak Péter fiát.249

Az 1786. év egy érdekes esete volt a következő. Ezen esztendő Szent Dömötör napján - április 9-én - Hollósi Katalin eladta felsőörsi szőlejét 30 rénusi forintért nemes Mórocza Sámuelnek. „...Ez a szőlő — írta Hollósi Katalin az adásvételi szerződésben - Hollósi György Báttyám Uramat illetné, ha életben vagyon (mert messze földön katona)..." Hollósi György valóban katona volt a Dél-Magyarország területén a törökökkel háborúzó osztrák-magyar hadseregben.

Hollósi György azonban hírét vette huga adásvételi ügyleteinek, s 1788. március 21-én már megérkezett a levele Mórocza Sámuelhez: „...Nem tudom - írta a katona - az jó húgom hogy merte eladnyi, holott az szőlő az enyim, és engemet legkisebb levelével sem tudósított. Tehát én most tudósítom, hogy az szőlőkhöz hozzá ne merjen nyúlni az én jó húgom ... Egészség felől tudakozván egészségem legyen hála az Istennek jól szolgál ... Újsággal pedig eléggel bővelkedünk, mert itt márciustól fogva háborunk vagyon az törökkel, most Enikon (?) városát megvettük az töröktől ... Addig is kérem Báttyám Uramat, hogy a szőlőnek az ára jó helen legyen, ha valamikor még haza juthatok, fölvehessem ... Ezzel maradok igaz atyafi Hol-lósy György. Die 21 Marty 1788."260

Az 1780-as évek végén a felsőörsi katolikus plébániához tartozó falvak sorra önállósultak, önálló plébániák lettek.251

Közigazgatási téren is változásokat követeltek. Valószínűleg a növekvő adminisztráció következménye volt, hogy felmerült a Zala vármegyétől való elszakadás és a Veszprém vármegyéhez kapcsolódás gondolata (ami végülis 1946. január l-jével megvalósult). A csopaki hegyközség 1790. április 12-én tartott közgyűlésén hangzott el az alábbi megállapítás: „...Szörnyű nagy kárára van mind a nemességnek, mind az adózó szegénségnek, hogy ezen része a Nemes Vármegyének (ti. Zala vármegyének) csak mind egy túró zsák, úgy csúszik a Balatony és Veszprém vármegye közé!"252

A nagyértékű szőlőterületek bővítése állandóan folyt Felsőörs körzetében. A környező magaslatokon elterülő erdők irtásával igyekeztek új - és új irtásföldekhez, területekhez jutni. Az egyre nagyobb szőlőbirtokokkal rendelkező alsóörsi Mórocza Sámuel 1790. november 20-án szerződést kötött Lőrincze Mihály, Pór György, Bencsik Pál, Deső István, Bagi Ferenc, Horváth Márton, Zajda István, Sipos Mihály jobbágyokkal a felsőörsi határban lévő Berektó nevű diverticulumban fekvő harasztos kivágására és szőlőtelepítésre. A jobbágyok elvállalták az irtást. „...Kovács Sámuel és Sipos irtásai közt, a szabadi határ szélig mint illik, ki fogjuk irtani (ti. a harasztost), annak tuskóját és harasztyát a szükséges melegedésen kívül nem fogjuk elégetni, sem karónak feldolgozva eladni." A munkabér fejében fejenként 2-2 forintot előre felvettek azzal az ígérettel, hogy a jövő hétfőn a munkákat megkezdik.253

Az első névszerinti nemesi összeírásra 1790-ben került sor. Ekkor Felsőörsön négy igazolt nemesi család lakott: az Antal, a Bolla, a Mészel (Mészöly) és a Tallián famíliák.254

Az Antal-családot 1725-1740-ben - Antal Márton személyében - említették először (mint Kenessey Judit férjét). A család 1668. december 12-én kapta címeres levelét Habsburg I. Lipót királytól, mely levelet 1670-ben Zala és Somogy vármegyékben hirdettek ki.255 Az 1790. évi összeíráskor a család két ágát — Antal Márton és Kenessey Judit fiait — írták össze:

Antal Péter, akinek fiai voltak: Sámuel, Péter, János és Gábor.

Antal Mózes, akinek fia volt: Péter.

A Bolla-családról csak annyit tudunk, hogy az 1754—55. évi összeíráskor Zala vármegye igazolt nemesei között sorolták fel.256 Bolla Mihály (akinek atyja volt András), fiai voltak: Mihály és András.

A Mészel (Mészöly) családról is csak azt tudjuk, hogy az 1754-55. évi összeíráskor Zala vármegyében igazolták nemességüket.

Mészel István (akinek atyja Gergely volt, anyja pedig Tóthy Zsuzsanna), fia: nincs feltüntetve.

A Vizeki Tallián-család több mint fél évszázaddal előbb, az Ányos-családba való beházasodással került Felsőörsre. A család Habsburg II. Mátyástól - 1610. január l-jén kapta címeres levelét, melyet 1754-55-ben, majd 1763-ban igazoltak:

Vizeki Tallián II. Ignác, a magyar királyi kúria hivatalnoka (atyja: Vizeki Tallián I. Ignác generális, anyja: Zalabéri Horváth Terézia); II. Ignác felesége Tresztyánszky Zsófia volt, akitől születtek: József, István, Erzsébet és Julia.257

Egy - évtizedekkel később - 1847. április 14-én felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyv szerint a felsőörsi földbirtokosok számos jogtalan, sőt esetenként erőszakos intézkedést hajtottak végre jobbágyaik ellen. A legkevesebb panasz a veszprémi káptalan ellen volt. A tanúk elmondták, hogy egyetlen esetről van tudomásuk: Kása Mihály 4/8-ad telkes káptalani jobbágy halála után a káptalan nem telepített jobbágyot a gazdátlanná vált birtokra, hanem a jobbágyföldeket sokfelé szétosztották. Háza helyén Kovács János és Közi Bagi Ferenc 18 napos (azaz évi 18 napi robottal tartozó) zsellérek házai állnak. Az Ányos-családra sem volt sok panasz: ,,...Az Ányos família régi jobbágyhelyei ma is épen megvannak (ti. 1847-ben), csak a Fülei (ti. a Fülei jobbágycsalád - Szerző) házhelyéből vétetett el egy darab, és arra Rothmayer nevezetű szűcs építtetett 18 napos zsellérházat; ez később Bezerédj Ferenc t.bíró kezére jutott, s helyére építette mostani lakóházát." Súlyosabb panasz merült fel Szegedy János prépost ellen: „...a prépostság első jobbágyának, Ruzsa Pálnak háza elégvén, házhelyét a prépost lefoglalta, házi kertjéhez hozzá kerítette, de külső birtokait is úri birtoka (majorsága) alá vetette."

A legtöbb probléma a Tallián-családdal volt. „...Tallián Ignác - közölték a tanúk 1847-ben - Bencsik Mihály 1/4-es telkű jobbágy helyét foglalta el, az ö belső fundusára építette úri lakóházát (a község közepén álló mai ún. Köves-házat - Szerző); a Bencsik Mihály háza most az istállója Dallosné asszonynak; Tálos Pál háza ólaknak használtatik; Tálos István házának pedig csak gödre és puszta falai láthatók kertjében... Egyébiránt Attyafiaiktól hallották a tanúk, hogy a Tekintetes Tallián famíliának Felső-Örsön se külső, se belső úri birtoka (majorsága - Szerző) egy talpalatnyi sem volt régente, nem is lakott itt, hanem Dörögdön, de utóbb a Kapitány (Komáromy Sándor úr) házát becsültette el, és annak helyére, valamint az elszedett jobbágy házhelyekre (lásd fentebb! — Szerző) építtette mostani nagy házát, azon jobbágy házak utáni kertekből, néhány darab szántóföldekből, és a közös erdőkből tett fogalásaiból formálta és kerítette be mostani nagy házi kertjét. Mostani külső birtoka pedig részint az elszedett sessiós földekből áll, sok cserékkel megzavarva, részint irtásföldekből, melyeket jobbágyaitól mintegy 30 évek előtt (azaz 1810 körül - Szerző) elszedett."

A földesúri erőszakoskodások mellett — egy másik, 1846. április 18-i tanúkihallgatási jegyzőkönyvből - érdekes adatokat kapunk a falu XIX. század eleji topográfiáját illetőleg. A Szilas utcában három nemesi és öt zsellérház épült fel kb. 45 esztendeje (azaz 1800 körül). Ezekben most - 1846-ban — Pap István, Bagó József, Tarsoly Ferenc, Poór Mátyás és Dezső István zsellérek, illetve nemes Antal Lászlóné, Huszár Istvánná és Antal Ferenc urak laknak. Felsőörs déli részén — a Csóra nevű utcában — „abban az időben", azaz 1800 körül, 12 zsellérház épült a jobbágyi szántóföldekre. Ezen földek Lőrincz Sándor kertjénél és Rosos Károly kúriájánál kezdődtek, s déli irányba a szántóföldekig nyúltak. A község keleti szélén - „az Ányos-kertben" (a későbbi Schmertzing féle Bárókertben) - most álló négy ház kb. 30 évvel (azaz 1815 körül) épült; ettől keletre újra szántóföldek voltak (ti. a Csiker és Hosszi-dűlők - Szerző). A préposti major végében — azaz a község nyugati végében — három zsellérház volt; a veszprémi út melletti Cigány-dombon öt ház volt (mostanság: Bognár József, Fehér Ádám, Haraszt Ferenc, Tislér János, nemes Fejes Dániel zsellérek lakóházai)."258

Az 1767. évi úrbéri szerződésekben a veszprémi káptalan még eltekintett azon földesúri jogától, hogy minden termés kilencedét beszedje. A növekvő piaci lehetőségek miatt - 1792. március 5-én - a káptalan módosított korábbi engedményén, s felsőörsi birtokán - négy sessión (telken) és 18 házhelyen - élő jobbágyaitól megkövetelte a gabona-kilencedeket, s ami a legjobban érintette a jobbágyokat, az irtásföldek után is kilencedet követelt. Ugyanakkor a káptalan birtokában levő kocsma és mészárszék után a falu közösségétől évi 6 forint bérletet szedtek be.259

Ugyanezen esztendő - 1795. június 9-től - a Kis-hegynek Felsőörs felő néző részében, az ún. Újhegyen szőlőtelepítések indultak meg a Formói-dűlő (Felsőörs DK) felé. A telepítések 1825-re fejeződtek be.260

Az 1796. esztendő irodalomtörténeti érdekességű: ebben az évben költözött nagybátyjához — Szegedy János préposthoz — Szegedy Ignácnak, Zala vármegye alispánjának és királyi tanácsosnak árva leánya: Szegedy Róza (sz. 1775 — m. 1832). Szegedy Róza — aki előző esztendőben — 1795-ben ismerkedett meg Kisfaludy Sándor katonatiszttel és országos hírű költővel, négy évet élt Felsőörsön. Nagybátyjánál - a préposti kúria délkeleti sarok-szobácskájában, az ún. kápláni szobában - lakott. Itt kapta meg - 1798-ban - Kisfaludy Sándor újabb (levélben közölt) házassági ajánlatát, melyre igent mondott, s 1800 januárjában Gógánfán megtartották esküvőjüket.

Egy - 1798. március 12-én kelt - szerződésből újra ismerjük Felsőörs község elöljáróságát. Az öregbíró Sipos Mihály volt; elöljárók voltak: Kaszás Sámuel, Gelentsér János, Lanti Ferenc, Vámos István, Tálos Péter és Sipos István.261

Az új évszázad második esztendejében - 1801-ben - lezárult egy húsz éves per. Szegedy János prépost megnyerte a két évtizedes tizedpert. Mint a per nyertese kiegyezett a szőlőbirtokosokkal, akik 21 éven át nem voltak hajlandók az egyházi bortizedet leadni neki. Bejelentette, hogy megelégszik azzal, ha az elmaradt bortizedek kárpótlására átadnak neki 1500 akó (27 150 liter) bort, de ezt akónként (54,3 literenként) megválthatták 7 forinttal. Ennek az ügynek rendezése után viszont megkövetelte, hogy a továbbiakban az évi 200 akó (10 860 liter) mennyiségű bortizedet rendszeresen beszolgáltassák neki.262

Öt évvel a per befejezése után - 1806 áprilisában - Szegedy János prépost meghalt. Április 21-én temették el a régi préposti templom déli hajójában, a Nepomuki Szent János oltár elé, ahol sírja még napjainkban is megvan.

A főkegyúr - herceg Batthyány Lajos - 1806 májusában Fuxhoffer Józsefet, egy 63 éves jezsuitát nevezte ki felsőörsi préposttá. A soproni születésű (sz. 1743) jezsuita a teológia doktora volt, s a jezsuita rend feloszlatása után herceg Batthyány Lajos fiainak: Fülöpnek és Ivánnak volt nevelője.

Fuxhoffer József a prépostság átvétele után új személyzetet vett fel. Ezek a szerződések - kortörténeti érdekességek - napjainkig megvannak:

„Alul írott meg fogattam Somogyi Katit konyha szolgálónak, kinek is Esztendei fizetése lészen 18 forint, egy pár cipellő és kapca, és egy hosszu üng (ing), melly illendő fizetésért tartozik híven, s igazán szolgálni. Sig. Felső-Eörs, Die 1. July 1806."

„Alul írott meg fogattam Balázs Istvánnét Majorosnénak, kinek is Esztendei fizetése lészen 25 forint, egy pár cipellő és kapca, és egy hosszu ing; hetenként 12 font kenyér minden pénteken, és szombaton egy meszel (= fél icce = 6 deciliter) bor; mely illendő fizetésért tartozik híven, s igazán szolgálni, és keze alá adandóktul számot adni köteles lészen. Sig. Felső-Eörs. Die 1. July Anno 1806."

„Alul írott megfogattam Gáty Antalt kertészemnek és fűttőnek, kinek esztendei fizetése lészen: 45 forint, 18 pozsonyi mérő rozs (1123 liter), két pozsonyi mérő (124,78 liter) tiszta búza, egy pár csizma; minden pénteken és szombaton egy meszely (6 dl) bor. Mely fizetésért tartozik híven és igazán szolgálni, s a keze alá adottakrul számot adni. Melyek ezek: két új öntöző kanna, két kisebb és egy nagyobb kapa, egy új és egy avult ásó, egy új 30 öles (kb. 60 méteres) zsineg. Kiadatott Felső-Örsön, 1-a Juliusban 1806-ik esztendőben."

Ugyanebből az időből ismert a préposti majorságban termett gabona mennyisége is. Tiszta búza: 213 pozsonyi mérő; rozs 148 pozsonyi mérő; árpa 109 pozsonyi mérő; Dinnyésről hoztak zabot: 21 pozsonyi mérőt.

Fuxhoffer prépost gazdasági tevékenységének volt egyik megnyilvánulása, hogy 1808-ban a Forrás-vizén (a későbbi Királykút vagy Malomvölgyi-patak vizén) lévő prépostsági malmot - amely a három régi malom közül még megmaradt - átépíttette, valamivel közelebb a források felé, de a régi berendezések felhasználásával. Az elhagyott régi malomépületet viszont a közelmúltig istállónak használták.263

A XIX. század elején Felsőörsön a felekezeti viszályok elcsendesedtek. A helyi református gyülekezet szépítgette - 1742-ben épült - kis templomát: 1799-ben újra meszelték a falait, majd 1803-ban a rektornak szolgáló pulpitust emeltek. Vári Szabó Sámuel lelkész szolgálati idejében (1806-1813) - mint azt megőrizte a református egyház egy korabeli feljegyzése -„...Néhány egyháztagnak a lelkében vágy ébredt arra, hogy az Úrnak házát újjáépítsék, vagy legalábbis megnagyobbítsák. Ezek közül Bak Mihály gyűjtési akciót kezdett. Ennek eredménye 15 akó (814,5 liter) bor és 17 forint lett."264

Ezekben az években - 1792 áprilisa óta - háború dühöngött Európában. A Francia Köztársaság, majd a Francia Császárság, illetve Európa számos állama között kisebb-nagyobb megszakításokkal újra és újra fellángolt a háború.

Tizenhetedik éve dúlt a francia háború, amikor is 1809-ben Magyarország is hadszíntérré vált. Ennek az évnek a nyarán Napoleon francia császár hadserege elérte Magyarországot, s benyomult a Dunántúl területére.

A háború kitörésekor - 1809 áprilisában - akkor még nem tudta senki, hogy a magyar történelemben utoljára! - kihirdették a „generalis insurrectio"-t, s kötelezően mozgósították a magyar nemességet.

Zala vármegye is felállított egy nemesi lovasezredet és a 8. sz. gyalogoszászlóaljat. A felsőörsi prépostság egy - Puschhoffer József nevezetű személyt szerelt fel kiállítási kötelezettsége alapján a lovasezredhez, miután a prépostság évi jövedelme 2000-3000 forint között helyezkedett el. A felsőörsi nemesség négy embert állított hadba. Az összeírási lista szerint ifjabb Kovács Pétert „kívánságára a lovassághoz vezényelték"; Antal Gábor, Huszár István és Vázsonyi János viszont a gyalogoszászlóaljba került.

Szereplésükről semmit nem tudunk, ugyanis a lovasezred és a gyalogoszászlóalj későbbiekben összeállított névsorában egyikük sem szerepel.

A felsőörsieknek a járás székhelyén, Tapolcán kellett jelentkezniük. A Zala vármegyei csapatok 1809. május 18-ra fejezték be gyülekezésüket, majd mindkét seregtest a Marcal mentén foglalt állást Berzseny, Csögle és Vát faluk körzetében. Június 9-én - a Nyugat-Dunántúlon felvonuló francia csapatok elől - a zalai csapatok is a Győr alatti táborba vonultak vissza. Itt - Győrtől délre - zajlott le 1809. június 14-én az a véres ütközet, melyben a zalai csapatok is alaposan kivették a részüket. Különösen súlyos harcban vett részt a 8. sz. gyalogoszászlóalj délután 16 óra előtt a kismegyeri temetőnél, majd pedig délután 17 óra után a meginduló visszavonulás biztosításában.

Az 1809. október 14-i békekötést követően - a székesfehérvári összpontosításból - a zalai gyalogoszászlóalj november 7-re Vörösberénybe vonult, s innen széledtek szét a nemesi felkelők - az insurgensek - otthonaikba.265

Nincs tudomásunk arról, hogy a - Veszprémig előnyomuló - francia csapatok Felsőörsöt elérték-e?

Különleges pert fejezett be Fuxhoffer prépost 1811. április 27-én. A per alapját egy - 1471-ben (!) - kötött csereüzlet képezte. Ugyanis akkor a veszprémi káptalan Ujfalusi András felsőörsi prépost csopaki telkét, valamint ottani kilenced- és tized járandóságát elcserélte a káptalan badacsonyi (a Fajsz melletti balácai) pusztáján lévő 14 jugerum szántóföldjére, egy kádártai rétre, a veszprémi vár alatt fekvő két házhelyre, úgy hogy a prépost még fizetett 14 aranyforintot is. A csere lezajlott, de a veszprémi káptalan nem adta át a csereértéket, s az egész ügylet Ujfalusi prépost halála után feledésbe merült. Először - 1779-ben - Glóser Gábor prépost vetette fel az ügyet, majd 1803-ban Szegedy János prépost pert indított a veszprémi káptalan ellen. A pert végül is Fuxhoffer prépost nyerte meg 1811. április 27-én. Ennek értelmében a káptalan a badacsonyi (balácai) pusztán átadott 26 és 3/8-ad hold területet: konkrétan 14 és 2/8-ad szántót és 12 és fél hold rétet. Probléma maradt viszont az, hogy a kapott földek távol estek a prépostságnak régi balácai birtokaitól. így a per befejezése után újabb tárgyalások kezdődtek bizonyos földek cseréjére.

1814. február 16-án - 70 éves korában - meghalt Fuxhoffer József, akit a község temetőjében temettek el, s sírja ma is gondozott. Végrendeletében 1000 forintos alapítványt hagyott a régi templom javára. Azonban utódai ezt az összeget rövidesen el is költötték a szükséges javításokra.266

A kegyúr, herceg Batthyány Fülöp 1814-ben Vajki György veszprémi kanonokot nevezte ki préposttá. Vajki, aki 1830-ig látta el beosztását, kinevezésekor lemondott kanonoki stallumáról, mivel felsőörsi lelkipásztori (plébánosi) hivatalát - káptalanjával egyetemben - teljes mértékben ellátni akarta. Az egyébként is filozófiai hajlandóságokkal megáldott főpap az akkor éledező magyar irodalomnak nagy pártfogója volt. Ugyanakkor közismerten vendégszerető, kellemes társalkodó házigazda és jó gazda volt. Különösen a prépostság dinnyési uradalmában fejtett ki áldásos tevékenységet: a putrikban lakó cselédségnek kápolnát építtetett (s majd 1830-ban bekövetkezett halála után ezen kápolna elé épített kőkoporsóba temetke-zett!)267

1814-ben a veszprémi káptalan rendezte ügyeit felsőörsi birtokán. Megállapították, hogy a birtokon 3 és 6/8-os sessión nyolc házas zsellér él, akik kötelesek voltak 3 és 6/8-ad öl fát adni a káptalannak a kapott telekrészekért.

Összeírták az 1814. április 24-től 1817. április 24-ig érvényes árendákat (bérleteket) is.

A község által bérelt mészárszék és kocsma bére a fenti időszakra: 22 váltó forint (= a francia háború során inflálódó „bankóforint" vagy „váltó-forint" esetében 2,5 váltóforint ért egy ezüstforintot). A református egyház által bérelt egy hold szántóföldért a fenti időszakra 30 ezüstforint járt.

Farkas János házas-zsellér úrbáriális tartozása 10 forint. Ezt tartozik rendezni 1816. október 31-ig. Korpás István 1 és 2/4 holdas szántóföldjéért tartozik: 3 forinttal. A káptalan felsőörsi jobbágyai - a bérelt 15 és háromnegyed hold szántóföldért - 18 forint és 4 krajcár bért kötelesek fizetni 1815 október végéig.268

A veszprémi káptalannak - 1814-ig - Felsőörsön nem volt szőlőbirtoka. A káptalani gazdatiszt 1814-ben azt javasolta a káptalannak, hogy engedélyezzen a jobbágyok számára szőlőtelepítést a Tilosi-dűlőben fekvő 4 holdas irtásföldön. Így lehetőség lett volna a földesúri kilenced borban való szedésére is. A káptalan a javaslathoz hozzájárult, s 1816-ban elkezdődött a Főszőlők közelében a káptalani szőlők telepítése. Egyidejűleg -1815-ben - a felsőörsi közbirtokosság a Karsai-dűlőben levő földeket osztotta ki szőlőművelésre.269