A polgárosodás útján

1. FEJEZET

A NAPÓLEONI HÁBORÚKTÓL A MAGYAR

POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG

(1815-1849)

A napóleoni háborúk - 1815. évi - befejezését követően, Felsőörs egyik legjelentősebb földesurasága, a veszprémi káptalan folytatta 1814-ben megkezdett birtokfelülvizsgálatait.

Az 1814—1815. évi rossz termésviszonyok miatt a káptalan vetőmagrozst adott el felsőörsi jobbágyainak, az alábbi feltételekkel: ha azonnal fizet valaki, akkor 8 forintot kell fizetni egy pozsonyi mérőnyi (62,39 liter) mennyiségért. Azonban ha valaki csak a következő — 1816. — évre képes fizetni, úgy egy pozsonyi mérőért 9 forintot fizet. A következő években -1817-ben - negyven pozsonyi mérő rozst adtak el a megszorult jobbágyoknak. A káptalan nem bízott meg bennük: egymásért is felelősséget kellett vállalni a gabona árának visszafizetéséért.

1816-ban a veszprémi káptalan felsőörsi szántóföldjein az alábbi gabonatermés volt, feltüntetve azt is, hogy ebből mennyi járt kilenced formájában a káptalannak:

termett:                                   ennek kilencede:

22 kereszt és 13 kéve búza         21 kéve búza

245 kereszt rozs                        24 kereszt és 21 kéve

46 kereszt és 22 kéve árpa           2 kereszt és 8 kéve

40 kereszt és 16 kéve zab            3 kereszt és 1 kéve.

A cséplés (nyomtatás) után a tényleges termés volt:
 

termés:                         annak kilencede:

270 pozsonyi mérő rozs  31 pozsonyi mérő rozs

120 pozsonyi mérő árpa  46 pozsonyi mérő árpa

65 pozsonyi mérő zab     8 és 4/8-ad pozsonyi mérő zab.

1818—1819-ben a veszprémi káptalan újra szabályozta felsőörsi birtokán a bérleteket: a bor és húskimérésért 1818-ban 41, 1819-ben 25 forintot fizetett a község.270

Az 1828. évében újabb nagy országos összeírás zajlott le, melynek Felsőörsre vonatkozó adatai a következők:271

a nem nemesek száma: 109 családban - 633 lélek. Ezek közül: 33 jobbágy, 71 zsellér, 25 nemes szolgája, 12 polgár és kézműves; 170 fiúgyermek és 320 nő.

Nemesek száma: hét igazolt és három igazolatlan nemesi család.

(Részletesen lásd a továbbiakban!) Volt a községben nemesi közbirtokosság. A község határában felmértek 443 kapás szőlőt, melyből a helybeliek 290, nem helybeliek 153 kapás szőlőt műveltek. A bor áraira vonatkozólag - az utóbbi hét év átlagát számolva: egy pozsonyi akó (54,3 liter) bor ára Felsőörsön 1 forint 54 és fél krajcár ezüstben; váltópénzben: 4 forint 46 és egynegyed krajcár.272

1828-ban a veszprémi káptalan újabb összeírást hajtott végre felsőörsi birtokán. Megállapították, hogy a községben a káptalannak van 22 jobbágycsaládja, ezek 3 és 3/4 sessión (telken) élnek; van még kilenc házas-és egy házatlan zsellércsalád is.

Az 1828. évre a veszprémi káptalannak járt 564 nap gyalogrobot; az előző évi hátraléka a jobbágyoknak 133 nap volt. Haszonvétel volt 13 nap, így összesen 711 nap. Az előző - 1827. évből - előre leszolgáltak 79 napot, a káptalan elengedett 12 napot, a jobbágyok megváltottak 18 napot, napi 20 krajcáron az igás- és 10 krajcáron a kézi robotot.273

Az 1829. évi nemesi összeírás szerint Felsőörsön öt igazolt nemesi család lakott:

Antal-család:

Sámuel (akinek atyja Péter), fia: László.

Péter (akinek atyja Péter), fia: Dániel.

János (akinek atyja Márton), fiai: Dániel, János.

Gábriel (akinek atyja Márton), fia: -

Ferenc (akinek atyja Péter és annak atyja Mózes,

s annak atyja: Márton).

 

Bolla-család:

Mihály (akinek atyja Mihály), fia: -

András (akinek atyja Mihály, annak atyja András), fia: -

 

Mészely (Mészöly)-család:

István (akinek atyja Gergely), fia: -

 

Tallián-család:

József (akinek atyja a még élő II. Ignác), fia: János.

Gábor (atyja a még élő II. Ignác), fiai: Ignác, Lázár, József.

István (atyja a még élő II. Ignác), fia: Pál.

 

Lengyel-család: az Antal-családban házasodott be Lengyel István,

aki feleségül vette Antal Zsuzsannát:

István (akinek atyja Mihály), fiai: Károly, István.274

1830. május 9-én Vajki György prépost meghalt, s utódjául a kegyúr, herceg Batthyány Fülöp Niklesz János körmendi alesperest nevezte ki. Beiktatása azonban csak egy évvel később, 1831. július 22-én ment végbe, amikor országszerte a kolerajárvány dühöngött. Zala vármegye azon szerencsés területhez tartozott, ahol a járvány viszonylag nem nagy pusztítást végzett. Az egész vármegyében összesen 70 ember halt meg. Felsőörsön ebben a járványos esztendőben 21 ember halt meg, többen közülük kolera megbetegedésben. Az új prépost 1831 őszén - a járvány megszűnése alkalmából - Szent Rozália tiszteletére kápolnát akart építeni a Malomvölgy fölött emelkedő Misketető nevű magaslatra, az Örsi-család hajdani kőpalotájának ekkor még álló romjai közé. A kápolnához vezető utat pedig Kálváriává szándékozott kiépíttetni. A telek tulajdonosai — református birtokosok lévén - azonban tiltakoztak a kálvária megépítése ellen, s csak egy fakereszt felállításába egyeztek bele. A keresztet 1833-ban állították fel, s azt Niklesz prépost 1834. július 2-án áldotta meg. A kereszt 1866-ban még állt, aztán rövidesen tönkrement. Időközben a Szent Rozália oltárkép is elkészült, de azt a prépostsági templom déli kórusán helyezték el.275

Az 1830-as évek Felsőörséről ad érdekes leírást Oláh János a „Balaton mellyéki tudósítások barátságos levelekben" címmel a Tudományos Gyűjtemény 1834. számában: „...Felső Örs, magyarokból és kevés németekből álló jó nagy helység. Utszái rendetlenek, és veres kövekből épült házai többnyire vakolatlanok lévén, igen idomtalanok. Van itt prépostság is, mellynek temploma felette régi és mesterséges épület. A' reformátusoknak is van templomjok. Felső Örsnek nagy határa van, mellyben vágások után szép erdeje nevelkedik. Nevezetes szőlőhegyeire nézve, mellyek igen tiszta ízű és jó zamatú borokat teremnek. Itt a' szőlők igen drágák, és csak urak s városi jómódú emberek bírják leginkább, mellyeket budai módon kezdenek mívelni...

A' mi illeti a' Balaton melléki lakosokat: talám az egész világon nincsenek olly jószívű, adakozásra hajlandó és barátságos emberek, mint ezek. Itt a' szőlőhegyen ha valaki keresztülmegyen, és a ő szóllások szerént lyukas pincét (kinyílt ajtajút) lát, és hivatlanul bé nem tér, azért dorgálást, pirongatást és szemrehányást nyer...

Öltözetjek a' Balaton mellékieknek a' sorshoz, s állapothoz képest külömbözö. Nemes helységekben a' férfiuji nem szép setét vagy világoskék öltözetben, de magyarosban jár, ellenben a' szép nem (ti. a nők) igyekezik itt is követni a módit, és nagyon városiassan öltözködik. Az adózó nép (ti. a parasztok - Szerző) szűrben, ködmenben jár, feleségeik is igen együgyüen viselődnek, de a' már most nevelkedő leánykák módi (ti. divat — Szerző) után futnak, szüléiknek minden ellentállása mellett is!"

Az 1830—1840-es években — a község régi földbirtokos családjai mellett — új birtokos is megjelent Felsőörsön. Özvegy Schmertzing Antalné - született: Jeszenszky Anna — vásárolt birtokot a községben. Férje: báró Schmertzing Antal Hannibál (sz.: 1787) cs.kir. kamarás és huszárőrnagy volt, 1818-ban vette feleségül nagy-jeszeni Jeszenszky Annát, akitől 1820-ban született Tádé nevű fia. A báró Schmertzing-család az 1827. évi magyar országgyűlésen nyert honfiusítást. Az 1840-es években br. Schmertzing Antal már nem élt; Tádé nevű fia pedig a m.kir. udvari kancellárián dolgozott mint fogalmazó. Felsőörsön csak az özvegy élt - abban a községnek a keleti szélén, az Alsóörs felé vezető út mellett épült emeletes épületben, amely mögött terül el napjainkban is a Bárókert (a korábbi Ányos-kert). Egy 1847. április 14-i tanúkihallgatás adatai szerint br. Schmerzingné elsősorban a Tallián-családtól vásárolt birtokokat. A Tallián-család 18 jobbágycsaládja közül megvásárolta Tálos Gergelyné 3/8-os, Bencsik Ferenc 3/8-os, Bencsik István 1/4-es és Kis Mihály 3/8-os jobbágytelkét. Ezek a birtokok az 1844-45-ös évre módosultak.276

1844-1845-ben - a feudalizmus alkonyán - készült el „Felsőörs Község Birtok Könyve", amely földesuraságok szerint sorolta fel a község jobbágyi lakosságát, megjelölve házhelyének és birtokának, irtásföldjeinek nagyságát, s felsorolta a községben élő zselléreket is.277

A felsorolásoknál az alábbi rövidítés rendszert alkalmaztuk: házhely (hh), szántóföld (szf), rét (r), káposztás és kenderföld (kk), négyszögöl (nöl.). Egy magyar hold = 1200 négyszögöllel.

 

1. Veszprémi székeskáptalan birtokai: 12 jobbágy család.

Jobbágyok:

Bak Péter: hh. (1386 nöl.), szf. (9 tagban 10.317 nöl.), r. (3 tagban 4787 nöl.), kk. (262 nöl.); irtásföld: 5 tagban 10.664 nöl.

Sipos Mihály: hh. (492 nöl.), szf. (5 tagban 4208 nöl.), r. (6 tagban 5512 nöl.), kk. (400 nöl.); irtásföld: 8 tagban 14.379 nöl.

Dégi János és István: hh. (863 nöl.), szf. (17 tagban 22.836 nöl.), r. (8 tagban 7379 nöl.), kk. (439 nöl.); irtásföld: 3 tagban 17.776 nöl.

Vas Györgyné: hh. (734 nöl.), szf. (5 tagban 4008 nöl.), r. (4 tagban 5913 nöl.).

Sipos Pál: hh. (812 nöl.), szf. (6 tagban 9719 nöl.), r. (5 tagban 8306 nöl.), kk. (270 nöl.); irtásföld: 6 tagban 5468 nöl.

Korpádi István: hh. (960 nöl.); szf. (9 tagban 9005 nöl.), r. (3 tagban 154 nöl.); irtásföld: 4 tagban 9391 nöl.

Korpádi Sándor: hh. (960 nöl.), szf. (8 tagban 6423 nöl.), r. (1196 nöl.), kk. (637 nöl.); irtásföld: 4 tagban 5549 nöl.

Korpádi János: hh. (766 nöl.), szf. (7 tagban 7431 nöl.), r. (2845 nöl.), kk. (256 nöl); irtásföld: 4 tagban 4787 nöl.

Sipos György: hh. (766 nöl.), szf. (10 tagban 9238 nöl), r. (5 tagban 5784 nöl.), kk. (312 nöl); irtásföld: 11 tagban 19.736 nöl.

Sipos István: hh. (275 nöl.), szf. (8 tagban 5770 nöl.), r. (2250 nöl.), kk. (557 nöl); irtásföld: 8 tagban 6090 nöl.

Csapó Márton: hh. (1399 nöl), szf. (10 tagban 8369 nöl.), r. (3995 nöl.), kk. (396 nöl); irtásföld: nincs.

Lőrincze János: hh. (367 nöl.), szf. (7 tagban 9692 nöl), r. (3995 nöl.), kk. (217 nöl.); irtásföld: 2 tagban 4299 nöl.

 

A veszprémi káptalan zsellérjei:

Bak Mihály: hh. (469 nöl), szf. (zálogban Tálos Ferenctől 241 nöl.), kk. (183 nöl.); irtásföld: 5 tagban 9830 nöl.); Farkas János: hh. (494 nöl.), kk. (581 nöl.); Sipos Péter: hh. (198 nöl.), kk. (68 nöl.); irtásföld: 5 tagban 5913 nöl.; Heller György: hh. (512 nöl.), kk. (20 nöl.); irtásföld: 1 tagban 1162 nöl.; Poór István: hh. (474 nöl.), kk. (103 nöl.); Rósa Ferenc: hh. (61 nöl.), kk. (16 nöl.); Közi Bagi Ferenc: hh. (233 nöl.), kk. (204 nöl.); irtásföld: 4 tagban 5142 nöl.; Csapó Sándor: hh. (223 nöl.), kk. (273 nöl.); irtásföld: 5 tagban 9030 nöl.

A veszprémi káptalan „úri birtoka": szántóföld 5 tagban 39.542 nöl. Káptalani birtokok összesítve: házhelyek (10.541 nöl.), szántóföldek (107.019 nöl.), rétek (51.049 nöl.), káposztás- és kenderföldek (3470 nöl.), haszontalanok (3223 nöl.); összesen: 175.312 nöl. Ebből: úrbéri birtok: 179.713 nöl., irtásföldek: 177.841 nöl., úri birtok: 44.449 nöl. A teljes birtok összesen: 402.003 nöl.

Felsőörsi prépostság birtokainak jobbágyai: öt család:

özv. Somogyi Mihályné: hh. (731 nöl.), szf. (9 tagban 7253 nöl.), r. (1660 nöl.), kk. (452 nöl.); irtásföld (5 tagban 6849 nöl.).

Somogyi János: hh. (731 nöl.), szf. (9 tagban 7072 nöl.), r. (1510 nöl.), kk. (230 nöl.); irtásföld: 5 tagban 6901 nöl.

Tálas Ferenc: hh. (1245 nöl.), szf. (11 tagban 7920 nöl.), r. (5 tagban 1616 nöl.), kk. (182 nöl); irtásföld: 6 tagban 10.261 nöl.

Lőrincze István: hh: (1449 nöl.), szf. (11 tagban 8266 nöl.), r. (1532 nöl.), kk. (226 nöl.); irtásföld: 5 tagban 10.327 nöl.).

Vas Antal: hh. (737 nöl.), szf. (9 tagban 13.062 nöl.), r. (1248 nöl.), kk. (153 nöl.); irtásföld: 2 tagban 3296 nöl.

Prépostság zsellérei: hat család.

Kis Sipos István: hh. (199 nöl.), kk. (104 nöl.); irtásföld: 2 tagban 2248 nöl. Székeli Istvánné: hh. (114 nöl.), Bognár Tamás: hh. (248 nöl.), Fehér Fülöp: hh. (210 nöl.), Nagy Józsefné: hh. (221 nöl.), Oroszi Márton: hh (524 nöl.).

Korcsma és a r.katolikus tanítói (mester) lak: 166 nöl., a mester (tanító) káposztása: 30 nöl.

Prépost „úri birtok": házhely (9036 nöl.), cselédház (171 nöl.), szántó (24 tagban 178.537 nöl.), rét (8 tagban 13.848 nöl.), kenderföldek (265 nöl.).

Préposti birtok összesen: jobbágyi házhely (4893 nöl.), jobbágyi szántó (43.573 nöl.), jobbágyi rétek (7506 nöl.), jobbágyi káposztáskertek és kenderföldek (1247 nöl.), összesen: 57.219 nöl. Zselléri házhelyek (1516 nöl.), káposzta-kenderföldek (111 nöl.). Jobbágyoknál levő irtásföldek: szántóföldek (35.594 nöl.), haszontalanok (361 nöl.). Zselléreknél lévő irtásföldek: szántóföldek (2748 nöl.). Vidéki jobbágyoknál vagy zselléreknél levő földek: szántóföldek (95.376 nöl.), haszontalanok (516 nöl.).

A prépostság úri birtoka: 214.116 négyszögöl.

Összesítve a préposti birtokokat: úrbéri birtok (58.846 nöl.), irtásföldek (134.595 nöl.), úri birtok (214.116 nöl.).

Magán földesuraságok Felsőörsön:

Dallos Györgyné (született: Tallián Erzsébet) jobbágyi birtokai: 12 jobbágycsalád.

Baróti Mózes: hh. (213 nöl.), szf. (4 tagban 2934 nöl.), r. (3 tagban 1417 nöl.), kk. (167 nöl.); irtásföld: 4 tagban 8080 nöl.

Fehér Ádám: hh. (340 nöl.), szf. (4 tagban 3166 nöl.), r. (1425 nöl.), kk. (220 nöl.).

Lőrincze Sándor: hh. (777 nöl.), szf. (3 tagban 2580 nöl.), r. (7 tagban 4345 nöl.), kk. (533 nöl.); irtásföld: 3 tagban 10.498 nöl.

Varga Sándor: hh. (777 nöl.), szf. (2 tagban 2047 nöl.), r. (7 tagban 4157 nöl.), kk. (882 nöl.); irtásföld: 3 tagban 7981 nöl.

Tálas Józsefné: hh. (532 nöl.), szf. (4 tagban 3327 nöl.), r. (5 tagban 3462 nöl.), kk. (754 nöl.); irtásföld: 7 tagban 8344 nöl.

Tálas Péter: hh. (532 nöl.), szf. (3 tagban 2823 nöl.), r. (5 tagban 3762 nöl.), kk. (656 nöl.); irtásföld: 7 tagban 8916 nöl.

Tálas István: hh. (827 nöl.), szf. (3 tagban 6110 nöl.), r. (3699 nöl.), kk (840 nöl.); irtásföld: 7 tagban 14.833 nöl.

Tislér József: hh. (497 nöl.), szf. (3 tagban 2917 nöl.), r. (5 tagban 3455 nöl.); irtásföld: 7 tagban 8817 nöl. Tislér Mihály: hh. (497 nöl.), szf. (3 tagban 2841 nöl), r. (4 tagban 6163 nöl.), kk. (294 nöl.); irtásföldek: 7 tagban 7672 nöl.

Tarsoly József: hh. (533 nöl.), szf. (8 tagban 10.675 nöl.), r. (4 tagban 5502 nöl.), kk. (398 nöl.).

Kovács István: hh. (544 nöl.), szf. (4 tagban 4586 nöl.), r. (5 tagban 4595 nöl.), kk. (497 nöl.); irtásföld: 1 tagban 14.989 nöl.

Figuli István: hh. (172 nöl.), szf. (5 tagban 7343 nöl.), r. (3 tagban 2372 nöl.), kk. (426 nöl.); irtásföld: egy tagban 4900 nöl).

 

Dallosné zsellér birtokai: 25 család

Csapó György: hh. (169 nöl.), kk. (43 nöl.); Bóday János: hh. (223 nöl.), kk. (123 nöl.); özvegy Angyal Jánosné: hh. (162 nöl.); Kálmán György: hh. (211 nöl.), kk. (62 nöl.); Gyenis Mihály: hh. (225 nöl.); Kis Mihály: hh. (289 nöl ), kk. (26 nöl.); Csapó István: hh. (145 nöl.), kk. (33 nöl.); Fejes Dániel: hh. (235 nöl.), kk. (153 nöl.), Frank György: hh. (219 nöl.), kk. (30 nöl.), Haraszt Ferenc: hh. (268 nöl); Molnár István: hh. (292 nöl.); Bognár József: hh. (349 nöl.), kk. (24 nöl.); Strenner István: hh. (176 nöl.); Vas Jó-zsefné: hh. (262 nöl.); Perger István: hh. (187 nöl.); Haraszt József: hh. (159 nöl.), Vas Antal: hh. (143 nöl.); Fehér Bálint: hh. (150 nöl.); Haraszt Lőrinc: hh. (220 nöl); Vas János: hh. (223 nöl.), Poor Jakab: hh. (236 nöl.); Frikk Jakab: hh. (248 nöl.); Angyal István: hh. (267 nöl.); Árpók János: hh. (279 nöl.); Steigerwald András: hh. (267 nöl.), kk. (17 nöl.).

Dallosné zsellérei közül háromnak volt irtásföldje: Bódai Jánosnak: 3 tagban 2829 nöl.; Kis Mihálynak: 6 tagban 15.485 nöl.; Molnár Istvánnak: 4 tagban 8665 nöl.

Dallosné úri birtoka volt: házhoz való kert (21.033 nöl.), házhely (1802 nöl.), cselédház (113 nöl.), összesen: 22.948 nöl. Szántóföld: 32 tagban 129.862 nöl; rét: 11 tagban 20.232 nöl; káposztás- és kenderföld: 2486 nöl.; haszontalanok: 8 tagban 1735 nöl.

Dallosnénak összesen:

jobbágyállomány: házhelyek (6725 nöl.), szántók (51.349 nöl.), rétek (44.354 nöl.), káposzta- és kenderföldek (5994 nöl.), haszontalanok: 1445 nöl. Összesen: 109.867 nöl. Irtások: szántók-rétek (94.939 nöl.), haszontalanok (85 nöl.).

Zsellérállomány: házhelyek (5718 nöl.), szántók (290 nöl.), káposztáskertek-kenderföldek (662 nöl.), irtások: szántók (26.980 nöl.), haszontalanok (54 nöl.). Vidéki jobbágyoknál lévő földek: szántók (8692 nöl.), haszontalanok (349 nöl.).

Dallosné birtokai összesen: úrbéri birtokok (116.537 nöl.), irtásföldek (131.099 nöl.), úri birtok (181.596).

Báró Schmertzing Antalné (sz. Jeszenszky Anna) jobbágyi birtoka: 5 család.

Bentsik Ferenc: hh. (181 nöl.), szf. (5 tagban 4193 nöl.), r. (7 tagban 4299 nöl.), kk. (214 nöl.), irtásföld: 2 tagban 1494 nöl.

Bentsik István: hh. (1267 nöl.), szf. (9 tagban 12.823 nöl.), r. (5 tagban 4940 nöl.), kk. (33 nöl.); irtásföld: egy tagban 854 nöl.

Kis József: hh. (623 nöl.), szf. (8 tagban 4927 nöl.), r. (4 tagban 3084 nöl.), kk. (18 nöl.); irtásföld: 3 tagban 575 nöl.

Kis Péter: hh. (990 nöl.), szf. (9 tagban 5568 nöl.), r. (3 tagban 1925 nöl.).

Bentsik Péter: hh. (586 nöl.), szf. (5 tagban 4039 nöl.), r. (7 tagban 4797 nöl.), kk. (292 nöl.); irtásföld: 2 tagban 1012 nöl.

 

Schmertzingné zselléri birtokai: két család

Bagi Ferencné: hh. (129 nöl.), kk. (133 nöl.); irtásföld: egy tagban 680 nöl.

Kövesi Lőrinc: hh. (354 nöl.); irtásföld: egy tagban 717 nöl.

Schmertzingné úri birtoka: házhely (1114 nöl.); ún. „alsó malom": 238 nöl.; szántóföld: 23 tagban 63.532 nöl; rét: 4 tagban 2904 nöl.; haszontalan: 4 tagban 1189 nöl.

Összesen:

jobbágyi állományban: házhely (3647 nöl.), szántó (31.550 nöl.), rétek (19.045 nöl.), káposztáskertek-kenderföldek (557 nöl.), haszontalanok (1766 nöl.). Összesen: 56.565 nöl. (Báró Schmertzingné háza a mai Fő utca 15. sz. - volt dr. Köves Béla-féle ház; a fentebb említett 1114 négyszögöles házhely ma is a Bárókert nevet viseli).

Zselléri állományban: házhelyek (483 nöl.), káposztáskertek és kenderföldek (133 nöl.); irtások: szántók (1397 nöl.).

Úrbéri birtokok: 57.181 nöl.; irtásföldek: 5374 nöl.; úri birtok: 68.977 nöl.

Tekintetes Bezerédy Ferenc úr jobbágyi birtoka: egy család:

Varga János: hh. (634 nöl.), szf. (14 tagban 20.353 nöl.), r. (5 tagban 175 nöl.).

Zsellérei: Téglás Istvánné: hh. (154 nöl.).

Úri birtoka: házhely (212 nöl.), major (1844 nöl.), cselédház (153 nöl.), árendásház (126 nöl.), összesen: 2335 nöl. Szántóföld: 19 tagban 34.350 nöl., rét: 3 tagban 3666 nöl., kenderföld: 260 nöl., haszontalan: 255 nöl.

 

Tekintetes Mórocza Károly úr magánbirtoka: egy jobbágy- és négy zsellércsaláddal.

Bagi Sámuel jobbágy: hh. (575 nöl.), szf. (5 tagban 9844 nöl.), r. (3 tagban 2041 nöl.), kk. (211 nöl.); irtásföld: 3 tagban 7598 nöl.

Zsellérei: Kultsár József: hh. (78 nöl.), kk. (354 nöl.); Lőrincze József: hh. (696 nöl.); Tarsoly Ferenc: hh. (693 nöl.), kk. (142 nöl.); irtásföld: 2 tagban 622 nöl.); Dezső József: hh. (771 nöl.).

Úri birtoka: házhely (211 nöl.), szántó: 12 tagban 26.787 nöl., rét: 3 tagban 4255 nöl., káposztás: 39 nöl., haszontalan: 433 nöl.

 

Mórocza Krisztina magánbirtoka: egy jobbágy- és öt zsellércsaláddal.

Jobbágyi birtok:

Pap János: hh. (497 nöl.), szf. (5 tagban 6125 nöl.), rét: 1542 nöl.; irtásföld: 5645 nöl.

Zsellérek:

Tálos József: hh. (212 nöl.); Szücs János: hh. (161 nöl.), kk. (134 nöl.); irtásföld: 1099 nöl.; Fülei Ferenc: hh. (640 nöl.); Huszár Istvánné: hh. (699 nöl.); Kaszás Sámuelné: hh. (524 nöl.).

Úri birtoka: házhely (1080 nöl.), szántó: 14 tagban 32.433 nöl., rét: 2 tagban 3439 nöl., kenderföld: 161 nöl., haszontalan: 1020 nöl.

 

Tekintetes Roboz Istvánné: (sz.: Mórocza Terézia) asszonyság magánbirtoka: két jobbágy- és két zsellércsaláddal. Jobbágyi birtoka:

Kaszás István: hh. (1681 nöl.), szf. (8 tagban 16.320 nöl.), r. (4013 nöl.), kk. (143 nöl.); Csente Mihály: hh. (372 nöl.), szf. (4 tagban 5563 nöl.), r. (421 nöl.), kk. (69 nöl.). Zsellérei: Pap István: hh. (920 nöl.), kk. (183 nöl.); Katona Sipos György: hh. (711 nöl.), kk. (110 nöl.).

Úri birtoka: házhely (748 nöl.); szántóföld: 14 tagban 35.526 nöl., rét: 4901 nöl., haszontalan: 1544 nöl.

 

Néhai Mórocza Lajos utódai: egy jobbágycsaláddal:

Pohl Mátyás: hh. (200 nöl.), szántó: 8 tagban 8906 nöl.; rét 4 tagban 3672 nöl., kenderföld: 209 nöl.

 

Nagyságos Kopátsy József úr (Veszprém vármegye II. alispánja) magánbirtoka: egy jobbágy- és négy zsellércsaláddal:

contractuális (szerződéses) jobbágya: Vámos Péter: hh. (245 nöl.), szf. (13 tagban 29.235 nöl.), káposztás-kenderföld (157 nöl.).

Zsellérei: Osvald Mihály: hh. (514 nöl.); Lőrincze Péter: hh. (225 nöl.); Bán Sándor: hh. (551 nöl.); Szép Pál: hh. (?), rét (633 nöl.), kk. (310 nöl.).

Úri birtoka: ún. Gelencsér-kúria (338 nöl.), szántóföld: 8 tagban 12.373 nöl., rét: 1156 nöl., káposztás: 129 nöl., haszontalanok: 2438 nöl.

 

Tekintetes Mórocza Dániel úr:

házhely: 1129 nöl., szántóföld: 16 tagban 37.822 nöl., haszontalanok: 599 nöl.

 

Tekintetes Rozsos Károly úr:

házhely: 700 nöl., szántóföld: 5 tagban 18.005 nöl., rét: 116 nöl.

 

Nagyságos Sütöri Péterné:

házhely a Gelentsér-kúriából 104 nöl., szántóföld: 6 tagban 4582 nöl., rét: 1699 nöl., káposztáskert: 132 nöl.

 

Lanti Ferenc:

házhely a Gelentsér-kúriából 208 nöl., szántó 2 tagban 6685 nöl., rét: 510 nöl.

 

Ifjú Gelentsér János:

házhely a Gelentség-kúriából 77 nöl., széréűskert: 27 nöl., szántóföld 5 tagban 3250 nöl., rét: 419 nöl., káposztáskert: 240 nöl.

 

Nagyságos Antal Lászlóné: (sz.: Mikó Terézia)

házhely: 673 nöl., szántóföld: 7 tagban 6012 nöl., káposztáskert: 137 nöl.

 

Nagyságos Lengyel István: (neje: Antal Zsuzsanna)

házhely: 960 nöl., szántóföld tíz tagban 22.066 nöl., káposztáskert: 800 nöl.

 

Nagyságos Antal Ferenc né: (sz.: Dallos Mária)

házhely: 823 nöl., szántóföld: 4 tagban 5427 nöl., rét: 207 nöl.

 

Nagyságos Antal Dániel:

házhely: 926 nöl., szántóföld: 11 tagban 17.765 nöl., rét: 203 nöl., káposztáskert: 502 nöl.

 

Nagyságos Antal János:

házhely: 32 nöl.

 

Bagi Ferenc:

házhely: 92 nöl., szántóföld: 4 tagban 1468 nöl., káposztás: 511 nöl.

 

Kovács János: (neje: Gelencsér Julianna)

házhely: 92 nöl., szántóföld: 10 tagban 8727 nöl., rét: 540 nöl.

 

Nagyságos Sándor József:

házhely: 31 nöl., szántóföld: 4 tagban 6444 nöl., káposztáskert: 292 nöl.

 

Nagyságos Bolla János, Ignác és András:

házhely: 151 nöl., szérűskert: 48 nöl., szántóföld: 14 tagban 21.172 nöl., rét: 4 tagban 4518 nöl., kenderes: 714 nöl.

 

Tislér János és Csapó János árvája:

házhely: 45 nöl., szántóföld: 6 tagban 4765 nöl., káposztás: 336 nöl.

 

Igen sok volt az 1-1,5 magyar holdas szabad kisbirtok:

Vámos János: irtás (4291 nöl.), Juhász Bagi Ferenc: irtás (497 nöl.), Pálfi Jánosné: szántó (3315 nöl.), Szatmáry János: szántó (1370 nöl.), Vörösmarty Péter: szántó (4279 nöl.), Sipos János: irtás (1712 nöl.), Király István irtás (29 nöl.), Pap Sándor irtás (1033 nöl.), Kisszőllősi Varga János (520 nöl.), nemes Mórocza Péter (3188 nöl.), nemes Hetési Mihály, János, Ferenc (4325 nöl.), Horváth Pálné (94 nöl.), nemes Pál Péter (1075 nöl), nemes Mórocza Ádám (1362 nöl.), Véghelitus Józsefné (701 nöl.), özvegy Tallián Pálné (2368 nöl.), nemes Tóthy Imre (1703 nöl.), Varga László (592 nöl.), Vörösmarty László (1409 nöl.), nemes Imre István (634 nöl.), Pap József (547 nöl.), Varjas János és Sándor (678 nöl.), nemes Hetesi Péter (785 nöl.), Varga Lőrincz árvája (137 nöl), Hetesi István (1881 nöl), Fábián János (500 nöl.), alsóörsi Kovács János (499 nöl.)

Különös birtokok voltak:

református lelkész: házhely (297 nöl.), szántóföld: 4 tagban 13.962 nöl., rét: 1711 nöl., káposztáskert: 260 nöl.

Református tanító: házhely (297 nöl.), káposztás (285 nöl.). Református gyülekezet: 280 nöl. Katolikus templomhely: 655 nöl. Faluháza: 92 nöl., ennek kertje: 257 nöl. Mészárszék (35 nöl.), kocsma (41 nöl.), kovácsműhely (18 nöl.), pásztorház (255 nöl.).

Megfigyelhető volt, hogy a földesúri birtokokon milyen nagy százalékot tettek ki az ún. „úri birtokok", a majorságok, melyek megművelése részben a jobbágyok kötelező robotmunkájával, illetve bérmunkában történt. Erre vonatkozó részletek ismeretlenek.

1846. május 26-án lezajlott egyházlátogatás felmérést készített a prépostság jövedelmeiről és javairól. A felmérések ebben az esetben is négyszögölben történtek. Az átszámításhoz szükséges tudni, hogy 1200 négyszögöllel számoltak egy magyar holdat.

„I. A Felső-Örsi Anya Templomnak Jövedelmei:

1. Vagyon egy ezer váltó forintokból álló Töke pénze, melly száztúli hat forint kamatra Tekintetes Vizeki Tallián István Somogy Vármegyei Tábla Bíró Úrnál, ugyan T. Ns. Somogy Vármegyébe kebelezett Osztopányi helység közbirtokosnál és lakosnál van kiadva.

2. A templom tornyában két harang van, az egyik ötszáz fontos és Grazban öntötték 1748-ban, a másik kétmázsás és 1744-ben öntötték.

 

II. A prépost és a plébános jövedelmei:

a prépost birtoka a következőkből áll:

- a házánál kertje és belső fundusa van (9323 négyszögöl), egyik szomszédja Somogyi Mihály, pásztorház; Szeketi Ferencné; a másik az utcák, Fehér Fülöp, Oroszi Márton, Tekintetes Dallosné asszonyság rétje és a malom ül.

Egyik kenderföld 77 négyszögöl, a másik 188 négyszögöl. Vagyon kétkerekű malma, káposztás kertje, gyümölcsöse és szőlleje (összesen 8120 négyszögöl). Egyik szomszédja a felső malom, másik Lőrincze István és Fehér Ádám.

 

Szántóföldek:

az Irtásban az egyik: 40.017 négyszögöl, egyik szomszédja a falu földje és a másik az országút; a másik: 17.807 négyszögöl, egyik szomszédja Sipos György, a másik Bagi Ferenc; a harmadik: 3406 négyszögöl, egyik szomszédja Lanti Ferenc, a másik Mórocza Károly. A peszelyi birtok: az egyik: 18.077 négyszögöl, egyik szomszédja Tálos Péter, a másik Tálos József; a másik: 10.193 négyszögöl, egyik szomszéd Lőrincz István, a másik Tálos Ferenc; a harmadik: 4894 négyszögöl, egyik szomszéd Pohl Mihály, a másik Lőrincze István; a negyedik: 1593 négyszögöl, egyik szomszéd Pohl Mihály, a másik Bentsik Péter.

Vakolai-birtok: 1961 négyszögöl; Osztorui birtokok: az egyik 6094 öl, a másik 5280 öl, ennek egyik szomszédja Gyenis Mihály, a másik a vámosi út."

Az összeírás sorra felsorolta a birtokokat: a Gálosban két birtok (egyik 2840, a másik 18.514 négyszögöles), a Cinegében is két birtok volt (az egyik 4507, a másik 8337 négyszögöles), a Kódistelekben ugyancsak kettő (1449 és 3202 öles), a Fánkban egy 1064 öles, a Papantalban egy 908 öles, a Bacsonhídban egy 2273 öles, a Formóban egy 876 öles, a Mikepalotában egy 1085 öles, Borsóföldön egy 26.618 öles, stb. Volt még a prépostságnak Felsőörs határában 118 hold és 1057 négyszögöl irtásföldje is, az ún. Irtásokban, a Gálosban és a Peszekútnál, melyek különböző jobbágycsaládok kezén voltak.

Felsőörs község határa (1865):

I. Beltelek, II. Malomvölgy, III. Csorai dűlő, IV. Mikepalota,

V. Jegenye, VI. Kishegy, VII. Forrná, VIII. Kertalja, IX. Szilas,

X. Középsok, XI. Üreghegy, XII. Felsőhegyi jobbágyi erdők-legelők,

XIII. Hegyalja, XIV. Hosszúdűlő, XV. Pozza, XVI. Főszőlők,

XVII. Pityorka, XVIII. Újkúti dűlő, XIX. Temetői oldal,

XX. Koldustelek, XXI. Aprós, XXII. Peszely, XXIII. Zsiat.

A látszólag nagy birtok valójában keveset jövedelmezett. A prépostságnak járó egyházi tizedek értéke egyre fogyott: 1846-ban a felsőörsi gabonatized értéke már csak 11 forint 32 krajcárt, a bortized pedig 201 forintot hozott. Különböző regáliákból 20 forintot, a malom után 24 forintot, egyéb jobbágyi szolgáltatások után pedig 23 forint 20 krajcárt szedett be a prépostság. Ez összesen évente 279 forint 52 krajcárt jelentett. Jelentősebb volt a prépostság bevétele a dinnyési uradalomból: ott a 40 telek után 1000 forintot, a kocsma után 30 forintot, a halászóvíz után 20 forintot, összesen 1050 forintot kaptak.

Az 1846. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv számos más - a község életére vonatkozó - adatot is tartalmazott. Leírást adott a préposti házról is. A kúria épületében öt préposti szoba, egy kápláni szoba, egy ispáni szoba, egy cselédszoba, egy konyha, két kamra és egy boltozott pince volt. A ház udvarában volt egy fészer, két - 8-8 lóra való - istálló. A kúria melletti majorságban volt a béresház, vele egyvonalban és egy fedél alatt a pajta, húsz szarvasmarhának való istálló; külön fedél alatt 300 birkát befogadó istálló, mellette három sertésól, a majorház kertjén kívül 12 öles szénáspajta és egy jégverem.

Volt még egy „fundus instructusa" is, ez állt egy cselédszobából, egy kis kamrából, egy konyhából, egy présházból (melyben volt egy egész prés, három vasabroncsos nagy kád, öt csöbör, egy faabroncsos 8 akós (434,5 literes) törkölyös hordó, stb. A malomban volt két nagy malomvám hombár, két vasabroncsos finak, egy vasabroncsos fél mérő, egy vasabroncsos bocska, egy vasabroncsos kád, két hosszú rosta, két kerek szita, egy hosszú szita, egy hosszú szitás láda, két vasdorong, egy szitarázó vas, egy malomhoz való szájbőr, stb.

A felsőörsi katolikus mester (tanító) jövedelmei:

1. Keresztelés utáni beavatáskor a nemtelenektől 10, a nemesektől 20 krajcár; 2. Esketéskor a nemtelenektől 14, a nemesektől 28 krajcár volt a bevétele. 3. Temetéskor a nemtelenektől 45 krajcár, a nemesektől 1 forint 30 krajcár járt neki. 4. Mindegyik iskolás gyermektől a téli iskola fűtésért 3 krajcárt kapott. 5. Mindegyik iskolás gyermektől a téli napokon egy kis hasáb fűtőfa volt az övé. 6. A préposttól évi 140 forintot kapott. 7. A toronyórának naponkénti felhúzásáért évi 20 forint volt az övé. 8. Kapott még négy mérő (249 liter) tiszta búzát. 9. Kapott 20 pozsonyi mérő (1086 liter) rozst. 10. Kapott egy pozsonyi mérő (62,3 liter) árpát. 11. Kapott hat szekér tűzifát. 12. Övé volt a prépostság által évente felszántott és a mester gabonájával bevetett fél hold föld teljes termése.

A mester (tanító) lakása a préposti korcsma házának elején volt (minden fenntartását a prépost vállalta). A távlati elképzelés az volt, hogy alkalmasabb helyre építenek egy tanítói lakást, és kijelentették: egy a tanításban is gyakorlottabb mesterre lenne szükség!" Ugyanis a tanító - az 1816 és 1848 között itt működő mester: Szántó János 1846-ban már 58 éves korban volt.

Az egyházlátogatás felsorolta a községben álló feszületeket. A falu határában három fa- és egy kőkereszt állt a megfeszített Üdvözítő képével. Az egyik fakereszt a falutól keletre emelkedő Öregszőlő-hegyben állt: 1817. október 10-én állíttatta Rölth József, és Kopácsy József veszprémi püspök szentelte fel. A következő fakereszt a község nyugati szélén, a temetőben állt. Állíttatta néhai Vajky György prépost. A harmadik fakereszt a község délnyugati részén, a Mikepalota-puszta helyén volt, Niklesz János prépost adományából. A kőkereszt a falutól keletre állt. Tekintetes Antal Ferenc-né háza elé, tekintetes Dallosné asszonyság fundusára állíttatta a Füredi út mellé 1827-ben Buzer Éva Oroszi Imréné.

A jegyzőkönyv a temetőről azt írta: „...hihetőleg néhai Padányi Bíró Márton idejében (1729-1745), a közmezőből szakasztották ki". A temető fel volt szentelve, be volt kerítve, és a temetkezés sorban, válogatás nélkül történt benne. Egyedül csak a katolikusok temetkeztek itt. A reformátusok temetője a szomszédban terült el.

Míg az egyházlátogatási jegyzőkönyv csak megemlítette a tanítóval kapcsolatos legfontosabbakat, egy 1846/47. évi összeírásból megismerhetjük a felsőörsi római katolikus iskola tananyagát. A tanítási évek sorrendje fordított volt, mind az manapság szokásos. A gyermekek az első évben a 3. osztályba jártak, majd ezt követte a 2. és az 1. osztály.

A fiúk tananyaga: 3. osztályban „betüismerést, és elméjekhez képest ismereteket (ti. tanultak) vallástanbul." 2. osztályban „...rövidebb kivonatot (tanultak) a keresztény tudományból és a Szent írásból; írást, olvasást, betűfoglalást és némely nemét a számolásnak" (tanulták). 1. osztályban a „...Szent írásból az Újszövetséget; a mezei rendőrséget, földleírást, négy közönséges nemét a számolásnak, írást és olvasást" (tanultak).

A leányok tananyaga: 3. osztályban ugyanaz volt „mint a fiúké". A 2. és 1. osztályokban „...a szentségektől az utolsó kenetig, a bibliából: a szentírást Krisztus mennybemeneteléig; számtant, írást, olvasást" (tanultak).279

Egy 1848-ból fennmaradt javadalmazási kimutatás szerint ebben az esztendőben 32 fiú és 24 leány után kapott a tanító 64 forintot és 24 pozsonyi mérő (1495 liter) gabonát. Mint bizonytalan jövedelem volt feltüntetve: 6 forint 20 krajcár. Az utolsó tíz év átlagos jövedelme alapján Szántó János mester (tanító) átlagos évi jövedelme 52 forint 48 krajcár volt. Egyéb járandósága: bor ( a collectábul mit kaphat...") és másfél öl fa, azonkívül „szabad faizás" (erdőhasználat). Említés történt még fél hold szántóról és 18 négyszögöl kertekről, tovább a stólajövedelmekről (keresztelő, esküvő, temetés), amelynek összege valószínűleg azonos volt az 1846. évivel.280

Egy 1848. évi lélekösszeírás szerint Felsőörsön 653 ember élt. Még mindig a reformátusok voltak abszolút többségben: 385 lelket számláltak, míg a katolikusok száma 251 személy volt. Ebben az évben jegyezték fel először a faluban letelepedett izraeliták számát: 17 lélek élt a községben.

A helyi református gyülekezet az 1840-es években is - Perei János és Faa István lelkipásztorok vezetésével - folyamatosan készült egy új és nagyobb templom építésére. A pénzbeli felajánlások és adományok állandóak voltak, de építkezésre majd csak a század végén került sor.281

1847-ben Zala vármegyében újra összeírták a nemességet.282

Az Antal-család öt ágból állt már:

Antal Dániel (Péternek, Péter fiának a fia), fiai: -

Antal Péter (Péternek, Péter fiának a fia), fiai: -

Antal László (Lászlónak, Sámuel fiának a fia), fiai: -

Antal János (Péternek, Márton fiának a fia), fiai: Dániel és János.

Antal József (Ferencnek, Péter fiának a fia), fiai: -

 

A Bolla-család négy ágból állt:

Bolla Mihály (Mihálynak, András fiának a fia), fiai: -

Bolla János (Andrásnak, Mihály fiának a fia), fia: András.

Bolla András (Andrásnak, Mihály fiának a fia), fia: —

Bolla Ignác (Andrásnak, Mihály fiának a fia), fia: György.

Lengyel István (Mihálynak a fia), fiai: István, József, Antal, Ignác.

Kovács-család: kinek N. Veszprém Vármegyétül nyert Nemes Bizonyságlevele 1824. június 6-án a J.Könyv 1412. száma alatt kihirdettetett.

Kovács János (Sámuelnek, másik Sámuel fiának fiai), fia: János.

Kovács István (mint fentebb!), fiai: Dániel, István, Gábor, János.

Kovács József (mint fentebb); fia: Gábor.

 

Varga-család: kinek N. Bizonyságlevele 1824. június 6-i N. Veszprém Vármegye közgyűlésén 1413. sz. alatt kihirdettetett.

Varga Sándor (Istvánnak, Sándor fiának a fia), fiai: Sándor és Péter.

 

Dallos-család: Nemes Sopron Megyébül eredtek, s az 1842. év November 7-i közgyűlés 3475. sz. alatt kihirdettettek.

Dallos Pál pap (Györgynek, Márton fiának a fia).

Dallos György szolgabíró (Györgynek, Márton fiának a fia), fia: - (Ő volt Vizeki Tallián Erzsébet férje)

Dallos Mátyás (Györgynek, Márton fiának a fia), fia: —

Az 1848. március 15-i polgári forradalom - illetve az áprilisi törvények - értelmében Felsőörsön is megszüntették az úrbéri szolgáltatásokat, elsősorban a robotot. A rövidesen kibontakozó szabadságharc miatt itt is majd csak az 1853. évi császári pátens hajtotta végre a jobbágyi telkek tulajdonba vételét annak, akinek volt jobbágytelke (illetve annak része). A zsellérek természetesen nem jutottak földhöz.

Az 1848 májusától meginduló nemzetőri, majd honvéd toborzások Felsőörsön is éreztették hatásukat.

A katonaállítási lajstromok alapján megállapítható, hogy az alább felsorolt -jobbágy- és zsellér származású - fiatal férfiakat mozgósították (részben önkéntes jelentkezés, másrészt sorshúzásos alapon) a magyar honvédhadsereg Zala vármegye által kiállított 47. és 56. honvédzászlóaljaiba.

Felsőörs községből: Angyal György kőműves, Bagi József, Brevicz József, Bugovics József földműves, Csapó Gábor, Csapó József erdőőr, Dégi Sándor, Fekete Mihály, Hanik János, Jó Ferenc, Kalocsa János, Kemény Lőrinc, Kiss János, Kovács István, Lőrincz Imre földműves, Nagy János, Puha István, Sipos János, Sipos Sándor, Somogyi Sándor, Sütöri István földműves, Szabó Pál, Takács István, Tálos Mihály, Fülei József, Varga Péter közhonvédek.283 Tiszti rangban egyedül az - 1880-1890-es években mint postamester Felsőörsre költözött — Kerkápoly Tivadar honvédszázados volt. Ő is a zalai 47. honvédzászlóaljban szolgált kezdetben mint főhadnagy, majd 1849. március 16-tól századosként.284

A 47. honvédzászlóalj az I. hadtest kötelékében szerepelt, s különösen kitüntette magát Buda várának - 1849. május 4-21. közti - ostrománál, ahol is a május 21-i rohamnál ez a zászlóalj tört be elsőnek a várba. Az 56. honvédzászlóalj - a II. hadtest kötelékében - a tavaszi hadjáratban, Buda ostromában és a királyrévzsigárdi ütközetekben tűnt ki. A szabadságharc végét Komárom várának őrseregében érte meg.285

A szabadságharc alatt Felsőörsöt katonai események nem érintették.

A község háborús veszteségei ismeretlenek. Jelentős emberveszteségeket okozott viszont - az otthon maradt polgári lakosságnak - az 1849 nyarán kibontakozó kolerajárvány, amely elsősorban a háborús eseményeknek volt a következménye. Felsőörsön csak a katolikus lakosságból 34 ember halt meg a járványban.286

 

2. FEJEZET

FELSŐÖRS POLGÁRI FEJLŐDÉSE

A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁSTÓL A SZÁZADFORDULÓIG

(1850-1900)

Két évvel a szabadságharc után az alábbiakat írták Felsőörsről (1851): „Felső-Örs, magyar falu Zala vármegyében, a Balatontól fél órányira; utolsó posta: Veszprém. Lakja: 583 református, 400 katolikus, 20 zsidó lakos: Katolikus par.egyház, mely egyszersmind a helyi prépostság temploma; igen régi és mesterséges épület. Van itt református anyatemplom is. Házai rendezetlenek és szinte vörös kövekből épültek. Határa nagy. Fiatal erdeje gyönyörű. Szőlőhegye híres nemes bort terem, s az itteni szőlőket főleg urak bírják, s kitűnőleg megműveltetik."287

Annak ellenére, hogy 1848 áprilisától megszűntek a nemesi előjogok és kiváltságok, a volt kisnemesség (amely paraszti vagy iparos munkából élt) - a hivatalos okmányokban (elsősorban a református egyház anyakönyveiben) - továbbra is feltüntette családneve előtt a „nemes" titulust. Így pl. 1852-ben nemes László István és nemes Antal Julianna anyakönyveztették István nevű fiukat; nemes Lengyel Ignác földműves és Csapó Erzsébet Károly nevű fiukat íratták anyakönyvbe; 1853-ban nemes Varga Sándor földműves és Kis Lídia anyakönyveztették Julianna nevű leányukat, s ugyanebben az évben kötött házasságot nemes Antal László asztalos és Tálos Zsuzsanna, illetve nemes Sörös Mihály vincellér és Németh Zsuzsanna anyakönyveztették Klára nevezetű leányukat. Nemes Bott Lajos református lelkész és Miklós Julianna házasságából - 1852-ben - született Eszter keresztelőjén a község szinte egész nemessége felvonult, mint keresztszülő: tekintetes Dallos Györgyné (sz.: Tallián Erzsébet), Dallos Leopoldina kisasszony, Antal Ferencné (sz. Dallos Mária), tekintetes Dallos György és neje: Mórocza Krisztina, tekintetes Mórocza Dániel és neje: Semléri Julianna, tekintetes Rosos Károly és neje: Bezerédi Jozefa, Beze-rédi Anna kisasszony, stb.288

1853. március 2-án Habsburg I. Ferenc József császár kiadta az „Úrbéri Pátens"-t és a „Kárpótlási és Földtehermentesítési Nyílt Parancs"-ot, melyekben kimondta az úrbéri kapcsolatból és a földesúri joghatóságból eredő jogok, járandóságok és kötelezettségek megszűnését, valamint a volt jobbágyoknak a kezükben lévő úrbéri földbirtokok fölötti szabad rendelkezés jogát, s a földbirtokosoknak az országos jövedelmekből leendő kárpótlását.

Még folytak az előkészületek, amikor 1854. január 20-án meghalt Niklesz János felsőörsi prépost. Utódává a kegyúr - herceg Batthyány Fülöp - Köves János enyingi plébánost (1813-1887) nevezte ki 1854. január 26-án. Köves prépost feljegyzéseiben azt írta, hogy a prépostságot igen elhanyagolt állapotban vette át. A dolgok helyreállítása céljából elődje hagyatékából 2957 forintot ítéltek meg neki, de ebből egy fillért sem kapott. Niklesz prépost - temetői - síremlékét is saját pénzéből emeltette. A préposti kúriát is lakhatóvá tette (sic). A prépostság legnagyobb jövedelmét adó Dinnyéspusztát - sok utánajárással és 5000 forint költséggel - visszaváltotta a kegyúrtól: herceg Batthyány Fülöptől, aki azt korábban az előző préposttól olcsó pénzen bérbevette. A visszaváltás után a pusztát - a kegyúr nagy neheztelésére! - újból bérbeadta, de most 14 ezer forintért. Miután az elmúlt több mint egy évszázadban sem a templomon, sem a préposti kúrián alaposabb tatarozást nem hajtottak végre, 1854—1887 között összesen 120 ezer forintot költött a két épület helyreállítására. Ebből csak a préposti lak javításaira 2194 forintot adott ki.289

Köves prépost irodalmi tevékenységgel is foglalkozott: 1856-ban jelent meg — Pesten, Müller Emil könyvnyomdájában — az „Örsi regék Örs szittyavezér életéből" című munka. A prépost barátságban volt Vas Gereben (polgári nevén: Radákovics József) költővel, aki unokatestvére volt a prépost testvéröccse — Köves Péter — feleségének, Pintér Teréziának.290 Mórocza Dániel helyi földbirtokos, a felsőörsi prépostság történetének első feldolgozója - 1876-ban megjelent művének befejező soraiban az alábbiakban emlékezett meg Köves János prépostról: „...Kitűnő és nemes szívű emberbarát, az irodalom hű és tiszta jellemű kertésze, minden szép és nemesnek buzgó pártolója, híveinek igazi atyja s bajaiban vigasztalója, törhetetlen és szilárd minden hazai ügy előmozdításában! Ebbéli törekvésében két jó gazda rokona nagy segítségére van, úgymint Köves Péter, a prépost testvére és ennek fia: Köves Ede. Szellemi tekintetben úgy iparkodik javára lenni prépostságának a mostam nemes férfiú, hogy annak úgyszólván minden nyomáról krónikát ír. Van egy régi pásztorbotja, antik szoborral azon."

Köves Péter (1817-1892) és neje: Pintér Terézia (1826-1915) 1858-1859 fordulóján már Felsőörsön éltek. Itt született 1859. január 7-én első gyermekük: Gizella (aki rövidesen: 1859. szeptember 6-án elhunyt).291

1851 és 1860 között a felsőörsi r.katolikus iskolában Tóth Antal volt a tanító. Évi átlagjövedelme - 1851-ben - 75 forintot tett ki. „...A mestert (a tanítót) - írta egy korabeli feljegyzés - egyébiránt a prépost kegyelemből tartja!" A későbbiekben sem változott sokat a helyzet. Egy 1853. évi kimutatás szerint - tíz évi középátlagot tekintve - a tanító évi jövedelme továbbra is csak 92 forint volt. Az 1860. évben is csak fél telek tanítói javadalmazásról írtak, s ismét megemlítették, hogy „...a többi a prépost kegyelmétől függ!"292

Az 1855. év szomorú eseménye volt a kolerajárvány, amelynek során a községben 14 személy halt meg. Az év halottainak teljes száma: 36 személy volt. A járványban vesztették életüket: Bernárdi Istvánná Lippert Terézia (46 éves), Kövesi József (38 éves) és Kövesi István (3 éves), Fejér Zsófia (2 éves), Barcza Ádám pásztor (36 éves) és Barcza Erzsébet (5 éves), ? Anna asszony (33 éves), Czibók Erzsébet (27 éves), Kovács Teréz (53 éves), Major István préposti molnár (58 éves) és Major Karolina (8 éves), Bolla Ignácné Kövesi Erzsébet (40 éves), Krits Ferenc (65 éves) és Szabó Istvánné Ruzsa Erzsébet (44 éves).

1857-ben leégett a préposti malom (talán összefüggésben volt a kolerajárvánnyal, hiszen ott halt meg Major István molnár és Karolina nevű kislánya!) A helyreállítást a biztosítási összeg fedezte, de a prépost még 200 forintot költött a malom újjáépítésére.293

1857-ben megindult a község határában lévő földesúri és úrbéri volt jobbágyi földek tagosítása. A munkák 1864-ig elhúzódtak. Mindenek előtt -1857-ben - felmérték a község határát. Megállapították, hogy a község határa 3954 katasztrális hold, amely az alábbi művelési ágakra oszlik: szántóföld: 2259 k.hold (57,2%), rét: 285 k.hold (7,2%), szőlő: 167 k.hold (4,2%), legelő: 167 k.hold (4,2%), erdő: 1076 k.hold (27,2%).294

A tagosítás előkészítéseként a szántóföldeket három osztályba sorolták: az 1. osztályú 1100, a 2. osztályú 1200, a 3. osztályú pedig 1300 négyszögöllel volt számítható. A réteknél az alap az volt, hogy egy szekér széna (melyet tíz mázsával számoltak) hány négyszögölön termett meg. Az 1857. március 22-én meginduló munka 1857. november 3-ra készült el az alábbiak szerint:

 

Szántóföldek:

Mikepalota (kőpados, sovány föld): III. osztályú; Csóra-Formó és Csiker dűlök: északi része I. osztályú, déli része III. osztályú; Bacsóhidi dűlő (az alsóörsi és öreghegyi utak közötti terület): I. osztályú; Főszőlő, Papantal, Tilos-dűlők (melyek az Öreghegyre és az Ürgehegyre vezető utak által vannak bezérva): I. osztályúak; Pityorka és Felsőerdő közti terület: II. osztályú; Pottza és Vörösdomb-dűlők (vízhordásos, köves földek): III. osztályú; Czinegedűlő és Koldustelek részei a veszprémi úttól keletre: I. osztályú; Asztaghely (dombos fekvése miatt): III. osztályú; ettől északra a Berektű, Zsiat, Kisirtás-dűlők: II. osztályúak; Gálos-dűlő (a veszprémi határig ez a legjobb minőségű föld): I. osztályú; Vakola-dűlő: I. osztályú és II. osztályú; Pesze-dűlő (a legjobb földek): I. osztályú; Kis-völgyi kenderes földek és káposztás kertek: I. osztályú; Koldustelek (az országúttói nyugatra): III. osztályú.

 

Rétek:

Malomvölgyi-rétek (1200 négyszögöllel számolva), Jegenye-rétek (900 nöl-lel számolva), Csikeri-rétek (1000 nöl-lel számolva), Középsoki-rétek (900 nöl-lel számolva), Vakola-rétek (900 nöl-lel számolva), Délői-rétek (800 nöl-lel számolva).295

Mindezen előkészületek után - 1857. november 7-én - elkészült a „Fel-sőörsi aránytagosítási egyezség". Ebben részt vettek a földesuraságok: a veszprémi káptalan képviselői, Köves János prépost, özvegy Dallos Györgyné (sz.: Tallián Erzsébet), báró Schmertzing Antalné (sz.: Jeszenszky Anna), Kopácsy József, Bezerédy Gyula, Bezerédy Imre, Rosos Károly, Roboz Istvánná (sz.: Mórocza Terézia), Mórocza Károly, ifjú Dallos Györgyné (sz.: Mórocza Krisztina); résztvettek az összes nemes és agilis (félnemes) közbirtokosok; valamint a volt telkes jobbágyok és házas zsellérek.

A három érdekelt csoport a tagosítás, az elkülönítés és úrbéri egyezség dolgában az alábbi egyezséget hozta.

Miután Felső-Örsön mindeddig sem szabályozás, sem tagosítás, sem elkülönítés nem történt, a jobbágysággal rendelkező földesurak az alábbiakban folyamodtak a Tekintetes Császári-Királyi Úrbéri Törvényszékhez:

a) Mindenek előtt az 1853. évi március 2-án kelt Császári Nyíltparancs 27. § és az 1856. évi február 2-án kelt Úrbéri Ügyrendtartás 159. § rendeletéhez képest, a törvényes arányosság érdekében a közbirtokosok között egyezkedés útján az egyetértés kieszközlését kérték.

b) A hivatkozott Cs. Nyíltparancs értelmében a tagosító-elkülönítést elrendelni: 1. A szántóföldek-rétek osztályozását; 2. A szükséges hitelesítéseket, a legelőknek, az erdőknek és az irtásföldeknek becslését, bírói rendjének kieszközlését is kérelmezték.

A rendezés alapján az 1768. évi úrbéri állapotokat tekintették:

birtokos:              telekegység:          zsellérek száma:

veszprémi

székeskáptalan:    két    2/8-os telek  egy házas zsellér

prépostság:          egy   3/8-os telek   hat házas zsellér

Tallián-család       öt     2/8-os telek   hét házas zsellér

Ányos-család        egy   5/8-os telek            --

A fentiek 1857-re megváltoztak:
veszprémi

székeskáptalan:    három 6/8-os telek  kilenc zsellér
prépostság:          egy    3/8-os telek   hat házas zsellér

özv. Dallosné:       három5/8-os telek   huszonhat zsellér

br. Schmertzingné: egy    3/8-os telek  két zsellér

Kopácsy József:     -       3/8-os telek   két zsellér

Mórocza-család:     egy    6/8-os telek   kilenc zsellér

Mórocza Károly:      —                         egy zsellér.

Az érdekelt felek közölték a cs.kir. Úrbéri Törvényszékkel, hogy „...A volt jobbágyokkal történt megállapodás szerint a jobbágyság új szántóföldjeit és rétjeit, valamint a községi birtokot a Jegenye, Mikepalota, Csóra, Fornó, Csiker, Középsok, Hosszi, Papantal, Főszölők, Pityorka, Pottza, Vörösdomb, Czinege, Ásztaghely, Gálos és Kisirtások területéből kapják. Mivel csak erdei legelők vannak, ezeket Mikepalota, Czinege, Csapás, Felső-hegy és Főszőlők feletti területeken utalják ki számukra.

A maradványföldek a földesuraknál maradnak. Az irtásföldeket a földesurak - az irtási költségek és az ott végrehajtott beruházások megtérítése mellett - visszaválthatják."

A törvények értelmében a földesurak - minden a volt jobbágyoknak átadott telek után - az államtól kötvényben 550 forint kárpótlást kaptak, mely utólag és folyamatosan került kifizetésre.

A tagosítások során a volt földbirtokosok új helyeken kihasított birtokokat kaptak az egyezség szerint:

Olyan határozat született, hogy a prépostság új — tagosított — birtokát egy tagban fogja megkapni a Malomvölgy, Borsóföld, Fánk, Koldustelek, Csapás, Déllő, Kenderföldek, Vakola, Peszei-dűlő, Alsó- és Felsőcser területén, „...olyan megjegyzés mellett, hogy T. Rosos Károly Úr zsellér házának déli sarkától a Csepétöig, ismét pedig az Alkút-völgyig, egyenes vonal lészen húzandó, melly a Prépostsági birtokot a jobbágyi birtoktól fogja elválasztani."

„Ahol a Prépostsági birtok végződik, a Peszei-völgyön elkezdve a Hársfa irányába egyenes vonal lészen vezetendő éjszak felé a Weszprémi határig, s ezen vonal, és a mostani Országút által zárt területen fogja az összes kisnemesség birtokát kivenni; erdei és legelői illetékességét pedig az ún. Haraszt, Temetőföld és Les-mezőből, ott kezdve, hol a Jobbágyságé végződik a Főszőlők felett."

„Hol a jobbágyi és községi szántóföldek végződnek, az ún. Zsiat, Kisirtás, Berektű és Gálosból a Mórocza-családbeliek fogják illetőségüket megkapni, olly formán, hogy Bezerédy Imre Úr közvetlenül a szabadi határbeli szántóföldjéhez fogja csatolni szántóföldjeit; erdejét pedig a szabadi határban Rosos Károly Úr erdejével összeköttetésben; ha pedig mérnöki számítás esetén ez nem sikerülne, ez esetben az Aprósban, Dallosné erdeje mellett fogja megkapni. Kopácsy József szántóföldjeit a Weszprémi út és a határ mentében kelet felől, mellette pedig a szabadi határ mentében kelet felől, mellette pedig a szabadi határ felé Bezerédy Gyula Úr fogja kivenni (ti. a földjeit); egyébként erdeit a Mórocza-család ahol a Káptalani-erdő végződik, az ún. Aprósban fogja kikapni.

Schmerzingné szántóföldbeli illetőségét a préposti birtokkal összeköttetésben észak felé, az új csapás mentében, a kisnemesség birtoka mellett, erdei illetőségét pedig az ún. Aprósból, a fajszi határ mentéből kapja ki.

Dallosné szántóföldbeli illetőségét a Weszprémi határ mentében, a Kis-nemességet választó vonaltól nyugatra, erdei illetőségét pedig a Mórocza-család és a prépostság között fogja megkapni.

A veszprémi káptalan szántóföld és rét illetőségét a Kéri-pusztávali összeköttetésben, báró Schmerzingné és Dallosné birtokai között, erdei illetékességét pedig — szántóföldjeivel összeköttetésben — az ún. Aprósból kapja ő is.

A vidéki birtokosok illetőségüket az ún. Csipke és Csikesz dűlőkben kapják meg az országúttói nyugatra.

Mórocza Dániel és Rosos Károly házhelyeit rendesen kiegészítik, új házhelyek pedig a Csirában és a Füredi-út mellett - özvegy Pap István házáig — lesznek kiosztandók. Báró Schmerzingné mostani belsősége négy holddal meg fog nagyobbítatni.

Református tiszteletesnek mostani birtoka egy egész telekre, a református tanítóé fél telekre fog kiegészíttetni; a katolikus tanító részére pedig fél telek lészen kijelölendő a Közbirtokosság által. A katolikus tanító részére új ház fundus, a reformátusok részére egy új templom-hely, a református iskola részére szintén új belsőség fog célszerű helyen kijelöltetni. A katolikus temetőt is szükség szerint megnagyobbítják; a református és katolikus iskolák fiataljai részére tervezett faiskola céljára egy célszerű helyen 300 négyszögölt fognak kihasítani. Agyaglyuknak egy holdat a Koldustelekben, kőfejtőnek pedig a mostani kőfejtőnél két holdat, murvagödörnek az Asztaghelynél egy holdat közös használatra kijelölnek. Az Új-kút, Déllő, Peszei és Középsok itatók ezentúl is közös használatban maradnak. A kisnemességnek újból felépítendő malomhoz szükséges területet a Malomvölgyben jelölnek ki, és az ehhez vezető közút a Jegenyei-rétekhez is használható lesz.

A marhahajtó főcsapások 10 öl (kb. 20 méter) szélességben, a közlekedési- és tagutak 3 öl (kb. 6 méter) szélességben, a dűlőutak pedig másfél öl (kb. 3 méter) szélességben lesznek kijelölve.

A közbirtokosok az erdei járandóságukat illetően egymás közt megállapodtak abban, hogy amennyiben az egyik vagy másiknak erdeje silányabb fákkal lenne jelenleg benőve, egyik a másikat kárpótolni fogja.

Végül a volt földesurak és közbirtokosok részéről nyíltan és határozottan kijelentettetett, hogy azon esetben, ha ezen tagosító elkülönítési, illetőleg Úrbéri Egyezség, bármely pontjában is, felsőbb megbírálás folytában változást szenvedne, megszűnik a volt Földes Uraságokra nézve kötelező erejűnek tekinteni, mert az Egyezségnek egyik pontja a másikat feltételezi."

Az egyezséget minden érdekelt aláírta, s ellátták a község pecsétjével. Aláírta Solyomváry Ferenc is, a cs.kir. Úrbéri Törvényszék kiküldöttje is.

A következő esztendőben, 1858-ban megkezdődtek a tagosítások. Már az első év végére panaszok merültek fel jogtalan birtokeltulajdonítások miatt. Öreg Kovács István - 1858. szeptember 15-én - panasszal fordult a cs.k. Úrbéri Törvényszékhez a veszprémi káptalannal szemben. „...Az Felső-Örsi határban az ún. Főszőlők alatti dűlőben, 788. térképszám alatt, s 713 négyszögöl nagyságú föld jelenlegi birtokosa, s tulajdonosa öreg Kovács István felsőörsi birtokos. Ezen említett föld ember emlékezettől fogva nemes Antal-család birtoka volt, 1851-ik évtől fogva pedig öreg Kovács István, ki Antal Lászlónétől vette meg örök áron, de a tekintetes és főtisztelendő veszprémi káptalannak róla dézsmát vagy tizedet és valamelly censust vagy készpénzt is fizettek. Most, a felsőörsi birtok szabályozás és tagosítás alkalmával a T. Káptalan ezen földet a maga birtokához íratván a birtok könyvben. Alulírt figyelmeztette a működő Sárnpék József mérnök urat, hogy azon föld öreg Kovács István tulajdona, tehát annak nevére írja, de ő a T. Káptalantól más utasítást kapván, a szerint tett... Én nem hiszem, Tekintetes cs.kir. Úrbéri Törvényszék, hogy a törvény megengedje a birtok eltulajdonításnak illyen módját!"

A tagosítási munkálatok során - 1858-ban - Mórocza Dániel felsőörsi birtokos és helytörténeti kutató egy feljegyzést állított össze a cs.k. Úrbéri Törvényszéknek, melyben azt bizonygatta, hogy Felsőörsön összesen hat nemesi sessió (telek) és négy kúria (nemesi jogú ház) található, ami összesen tíz sessiót jelent.

Az Antal-család két sessiót birtokol (mivel korábban Antal Péter birtokát Mórocza Lajosnak adta el, Antal Sámuel unokái pedig szántóföldjeiket nemes Kovács Istvánnak, házukat és házhelyöket Miklós Mihálynak adták el, Antal Dániel és ifjabb Antal János ugyanakkor Farkas János kovácsnak adta el házhelyét és birtokai egy részét). Ennek jóvoltából az Antal-család jelenleg (1858) az alábbi ingatlanokat birtokolta Felsőörsön:

Antal Zsuzsanna (Lengyel Istvánná) birtokol        3/4-ed sessiót,

özv. Antal Ferencné (és árvája: József) birtokol    1/4-ed sessiót,

Antal Dániel, János és Farkas János birtokol        2/3-ad sessiót,

Antal Péter után Mórocza Lajos utóda birtokol      1/4-ed sessiót.

Antal Sámuel utóda jogával
Miklós Mihály birtokol                                        1/4-ed sessiót,

ami összesen két sessió.

 

A nemes Bolla-család és oldalágai összesen egy sessiót birtokoltak Felsőörsön 1858-ban, az alábbi elosztás szerint:

Bolla Ignác, András testvéreik jogával is bírtak:     6/12-ed sessiót,

Bolla János birtokolt:                                         3/12-ed sessiót,

Csapó János birtokolt:                                        2/12-ed sessiót,

Erdélyi Sándor József maradékai bírtak:                 1/12-ed sessiót,

ami összesen egy sessió.

Mészöly István örökösei (akinek anyja Tóthy Zsuzsanna volt) fél sessiót birtokoltak, a hajdani Tóthy-féle régi egész nemesi kúriának északi felét (melynek északi szomszédságában egy prépostsági jobbágy-hely terült el). A régi sessió déli felét (53. sz. topográfiai megjelöléssel) - ugyancsak fél sessió nagyságban - Rosos Károly birtokolta.

A Mészöly-örökösök (52. topográfiai számú) házától délre volt nemes Kovács-család fél sessiója, melyet korábban nemes Kovács István vásárolt meg néhai Antal Sámuel unokáitól.

A Mórocza-család - a 136., 137. és 138. Top. számok alatt - egy egész nemesi házhelyet birtokol. Itt lakott 1858-ban Mórocza Károly királyi szolgabíró úr és osztályosai. A telken még két nemesi zsellérház is állott. A másik Mórocza-féle nemesi házhelyet a református egyház birtokolta: lévén rajta régi temploma, iskolája és igen szűk parochiális épületei. A harmadik Mórocza-féle nemesi sessiót Gelencsér András birtokolt zálogban. Itt volt még Kopácsy József úr (Pest kerület m.kir. főtörvényszéki elnökének) három része is.296

Kultúrtörténeti érdekesség, hogy 1859. szeptember 23-án a községben járt Rómer Flóris történész: „...Megnéztem a sajátszerű homlokzatú - kora román időszakba eső — templomot. Ennek a prépostságnak első hiteles említése 1258-ból való — faragványait Eitelberger úr ugyan durváknak nevezi, azonban mi mégis, minthogy e durvább emlékből is kevés maradt fenn, igen tiszteletre méltó maradványnak tekintjük, és szívből sajnáljuk, hogy üszkös tetejű tornya a külső, valamint az oltárfülkék közé fészkek gyanánt rakott karzatok e templom belső méltóságát és egyszerűségét zavarják. Halhatatlanná tehetné magát valamelyik prépost úr, ha ezen, Örs dicső nemzetségének ájtatos buzgalmát örökítő, Veszprém megye egyik legdíszesb régiségét eredeti alakjába visszahelyezné! Felső-Örs olyan pontja hazánknak, melyen évenkint ezren vonulnak keresztül a balatoni édenbe zarándoklók; az anyag a határban található, a részvét pedig ily mű iránt az egész megyében könnyen ébreszthető.

Mórocza János felsőörsi lakos szőlőjében egy pár év előtt nagyobb számmal találtattak vastag, két lábnyi hosszi római téglák, sőt a legnagyobbik, melyet eddig láttam, a négy négyszöglábnyit, melyet a megyei főnök ő nagysága, egy római kőoszloppal együtt, múzeumunknak ajándékozni kegyeskedett, ugyan azon szőlőből ásatott ki. Hallottam Bezerédy főbíró úrtól, miszerint még — legalább a rajz szerént azt kellé ítélnem — egy egész hypocaustum (a fűtendő helyiség alá épített sokoszlopos tér, melyben a külső tűzhely forró füstgázai keringtek, majd a falakba épített cserépcsöveken keresztül távoztak - Szerző) lappang azon a helyen, mely, minthogy a minden utasítás nélküli ásatás felsőbb rendelet következtében folytattatni megtiltatott, még érdekes kutatás tárgyául szolgáland."297

Az 1859. évben továbbra is a földek tagosítása folyt. Mindenki elégedetlen volt a tagosítási munkákkal. A volt jobbágyság panaszait a veszprémi Balázs Dávid ügyvéd - 1859. március 20-án - terjesztette a Veszprémben működő Cs.k. Úrbéri Törvényszék elé. Közölte, hogy az Alkút, Asztaghegy és Pityorka községi birtokon 1300 négyszögöl hiányzik. A falu végén kijelölt református iskola helye nem célszerű. „...A kiosztandó ház helyek minden szabály nélkül, összevissza mérettettek ki, különösen Kis Sipos Mihálynak jelenleg az új út miatt elvesztendő ház hely nem ott adatott ki, ahol neki ajánlva volt, hanem a mérnök önkénye szerint az országút mellett hasznavehetetlen formában és területen.

Az irtásföldekre nézve Figuli István, Tálos Ferenc, Bencsik Péterné, Lőrincze István és Imre részére „...olyan birtokok mérettek ki, melyek vad pagonyok, és nagy részint a régi felmérés alapján haszonvehetetleneknek voltak kijelölve, de e mellett mérnöki formájuk is ollyan, hogy azokat szántani, és általában veteményezni nem lehet." De panaszkodtak mások is: „...Lőrincze István részére a Főszőlőki út mellett a vállalkozó mérnök úr által kimért földjét, mellyet a tulajdonos adott joga folytán elkövetett, felszántott, megtrágyázott, és ősszel elvetett, most tavaszon a kikelt vetemény legázolásával mérnök úrnak helyettese elmért, betett határköveket kihányatta, és földjét hosszában útnak alakította át, a megmaradt és múlt év őszén kimért utat az út hosszában lévő és egy tagba kivett szomszéd birtokához csatolta - minő jogon? - ő tudja!..."

Sipos Mihálynak - újra kiadott földjéből - két hold hiányzott! Követelte, hogy azt adják meg neki! Korpádi János, Poór Mihály, Sipos Pál, Vas András, a Dégi-utódok, Kovács János, Fischer Ignác, Bencsik Péterné közölték, hogy jogos rét igényüket nem elégítették ki. A mérnök megígérte, hogy a réteket a Jegenyében megkapják, de erre nem került sor, ugyanakkor Kaszás Jánosnak még feleslegesen is adott rétet a Jegenyében.

Sipos Mihály nem kapott semmit átadott irtásföldjéért, Bencsik István pedig használhatatlan minőségű földet kapott. Az említett Sipos Mihály -az 1843. évi fakadék alkalmával kővel betöltött és haszontalan, szakadékos helyet kapta rét fejében; a Jegenyében kapott kis részhez pedig a kősziklapartot is hozzászámította a mérnök. Az ügyvéd — a jobbágyok nevében kérte a törvényszéket, hogy utasítsa a tagosítás vezetőjét: Sárnpék József hites-mérnököt a sérelmek orvoslására.

Néhány héttel már ment az újabb panaszlevél a cs.k. Úrbéri Törvényszékhez: „...Felső-Örsi tagosítási egyezségben a volt jobbágyságnak a földjei és rétjei kihasítására nézve ház szám szerint s mindenkor a kisebb számmal kezdve lett meghatározva, azonban a működő mérnök úr ezt figyelembe sem véve, a szájasabb volt jobbágyok kívánatéra a szegényebbek tetemes megkárosításával - elszórva adta ki a birtokukat. Múlt szombaton irtás földjeinkre nézve a Pozzi-dűlőben nagyon szembe tűnő válogatással tapasztalánk megkárosíttatásunkat!"

De nemcsak a volt jobbágyok méltatlankodtak a tagosítások során tapasztalt lelkiismeretlenség és rendetlenség miatt, hanem a volt földesuraságok is. Különösen sok panasszal élt báró Schmertzing Antal cs.k. kamarás özvegye, Jeszenszky Anna közbirtokos is, elsősorban fia — báró Schmertzing Tádé - révén. Az első komolyabb panaszt 1859. szeptember 13-án tették: „...Báró Schmertzingné kis (föld) tagja a prépostság és a veszprémi káptalan birtokai közé esett, minden oda vezető út és csapás nélkül, csupán délkeleti részén, az itatókút mentében lett volna csapásra szolgáló hely; ugyanakkor fajszi erdejétől teljesen elzárták. A lakóházát, mely előbb a falu főutcáján volt, s ablakja az utcára szolgált, az most már mélyen az udvarába esik. „...A kis házi kertemmel rézsút eső zsellér pedig, melly előbb pásztorház vala, most a hídon aluli vizesárkot mindinkább nyakára nyomja, és így a zápor vízzel elárasztja." November 12-én újra panaszkodott a bárónő, hogy (a kijelölt új földbirtok) „...tagok összevissza változtatása a munkálkodó mérnöknek a felek teljes beleegyezése nélkül hatalmában" nem állhat! Ez önkényeskedés a mérnök részéről!

Az 1860. esztendőben még mindig folyt a földek tagosítása, változatlanul az érdekeltek - volt jobbágyok és volt földesurak legteljesebb - elégedetlenségével. A volt jobbágyok jogi képviselője - a veszprémi Balázs Dávid ügyvéd - újabb és újabb panaszlevelekkel árasztotta el a cs.k. Úrbéri Törvényszéket. Ugyanis a volt felsőörsi jobbágyok - 1860. február 17-én -újabb panaszokkal álltak elő. Közölték, hogy a kezdeti egyezségben a jobbágyok marháinak itatására az Újkutat és a Peszei-patakot jelölték ki. Azonban közben kiderült, hogy az Újkút a nemesi közbirtokossággal is közös. Egyébként is a volt jobbágyság kb. 150 marháját azon egy gémeskút vizével itatni nem volt elegendő, ugyanis a Peszei-patak nyáridőn - így pl. az elmúlt nyáron is! - telejsen kiszáradt. „...Így marháink a vízhiány miatt elveszésnek vannak kitéve!" Megkísérelték a kút ásását is, azonban siker nélkül. Korábban a Kopasz-hegy alatti források szolgáltak a tehén és sertéscsordák itatásával, de ezek most a nemesi közbirtokosság és a prépostság újonnan kapott földjeire kerültek.

A katolikus temető bővítésekor a földmérő mérnök - minden bejelentés nélkül - a református temető nyugati részéből egy holdnyi területet elvett. A két felekezeti iskolához két - 300-300 négyszögöles - oltványos kertet terveztek kialakítani. A mérnök azonban ezt a két helyet olyan silány helyen jelölte ki, ahol vízállások és agyaggödrök vannak. Ennek a területnek használhatóvá tétele többe kerülne, mint amennyit az egész ér! A tervezett református templom helyéül a földesurak és a közbirtokosság a jelenlegi pásztorház telkét jelölte ki.

A volt jobbágyság legelői három külön-külön, egymástól távol eső területen vannak. A lakosság kérte, hogy legalább kettő legyen egymás mellett, hogy a csorda az egyikből a másikba átmenni tudjon. „...Mivel összekötő csapást nem jelöltek ki — írta a panaszlevélben a volt jobbágyságot képviselő ügyvéd -, most ha a Czinegéből a Pityorkára akar hajtani pásztorunk, vissza kell hajtani a nyájat a falu végéig, s ilyenkor a marhák mind haza futnak!" Panaszként említették meg azt is, hogy nem adták meg a volt jobbágyoknak a kért agyag- és földvételre alkalmas helyet sem, pedig arra legalább egy két holdas terület szükséges.

Az úrbéri törvényszék továbbította a panaszokat a tagosítást vezető Sárnpék József hites-mérnökhöz, aki 1860. május 5-én írásban válaszolt a községnek. „...A helyviszonyokat ismerve - írta -, részre hajlás nélkül így nyilatkozhatom. Ahol csak lehetett, kedvezve volt (ti. a lakosságnak), s nagy figyelem fordíttatott arra, hogy a volt jobbágyságnak itatója elegendő legyen; én birtokukon négy helyet tudok, ahol itathatnak, a víz a birtok négy sarkán van: Újkút, Peszei-víz, alsóörsi határszélen és a Jegenye réteken! Ha kevés a víz, több kutat kell ásni; véleményem szerint a Pityorkai-csapáson a völgyben hamar vízre lehetne jönni, csak akarni kell és lesz víz!"298

A tagosítási munkák nagyon elhúzódtak. A községi elöljáróság 1862. május 29-én az alábbiakat jelentette az adóhivatalnak. A tagosítási mérnöki munka 1859-re ugyan elkészült, de annak hitelesítése — a község és az érdekeltek többszöri kérelmére! - eddig még nem történt meg. Így aztán az újonnan kialakított földbirtokokra eső adó megállapíthatatlan volt. „...Míg tehát - írták - a birtok megállapítva nem lesz, és a tagosító mérnöki munkálat hitelesítve nem lészen, mindaddig senki birtokát rendesen adó alá felvenni nem lehet!"299

Miután a tagosítási munkálatok a szőlőket nem érintették, a bortermelés zavartalanul folyt az 1850-1860-as években. Sőt, a szőlőterületek jelentősen növekedtek is. Míg 1857-ben 167 katasztrális holdon műveltek szőlőt Felsőörsön, az 1857-1860 közti években a szőlőterületek nagysága 265 katasztrális holdra növekedett.

1862-ben Zala vármegye gazdasági egyesületének borászati szakosztálya több körzetben - így Badacsonyban, Keszthelyen és Balatonfüreden - szőlőkiállítást rendezett. A felsőörsi szőlősgazdák a balatonfüredi kiállításon vettek részt.300

Az 1863. évi országos összeírás szerint Felsőörs község lakosságának létészáma: 480 lélek, a lakosság anyanyelve a magyar volt. Adóhivatala és utolsó posta: Veszprémben működött, és a nagykanizsai hadfogadó kerülethez tartozott.301

1864 januárjára végre befejeződött a tagosítás, és Felsőörsön kialakultak azok a területi- és birtokviszonyok, melyek 1945-1946-ig érvényben voltak. A tagosítások során kialakult az az új birtok területi elosztás, amely - megváltoztatva a XIV-XIX. századi úrbéri birtokrendszert, teljesen új területi helyzetet alakított ki az 1857. november 7-i elképzelések alapján.

A községben élő 45 volt jobbágy- és 64 volt zsellércsalád birtokába jutott összesen: 1091 katasztrális hold művelhető földterület.

A többi - mintegy 2000 katasztrális hold föld - Felsőörs nagy- és kisbirtokosai között oszlott meg. Nagyságrendben a nagybirtokok a következő sorrendbe állíthatók:

prépostság: 204 k.hold, Dallos-család: 192 k.hold, veszprémi káptalan: 166 k.hold; Mórocza-család: 82 k.hold, báró Schmertzing Antalné: 72 k.hold; Rosos Károly: 62 k.hold; Roboz Istvánné 57 k.hold; Mórocza Károly: 33 k.hold; ifjú Dallos Györgyné (Mórocza Krisztina): 33 k.hold; Lengyel István: 29 k.hold; Bolla Ignác: 18 k.hold; ifjú Dallos György: 17 k.hold; Bezerédy Gyula és Imre: 15-15 k.hold; Farkas János: 12 k.hold; Kopácsy József: 11 k.hold; Kaszás Dániel: 18 k.hold; Bolla János, Antal Ferencné, Kovács János 9-9 k.hold; Lanti Ferenc: 7 k.hold; Csapó János: 6 k.hold; Miklós-örökösök: 5 k.hold; Gelencsér-utódok és Kovács Istvánná: 4-4 k.hold; Sándor József, Antal János, Antal Dániel, Gelencsér Ferenc, Sütöri János, Sütöri Péter: 3-3 k.hold;, Bagi Péter, Tislér Mihály 2-2 k.hold.302

Az 1869. évi összeírás a népesség jelentős növekedését regisztrálta: Felsőörsön 700 lélek lakott 161 lakóházban.303

A lélekszám növekedésében tényező volt, hogy az 1840-1860-as években számos német nemzetiségű család költözött Felsőörsre a közeli német falvakból, elsősorban Veszprémfajszról. Megfigyelhető volt, hogy ezek a német telepesek - a r.katolikus plébánia házassági és születési anyakönyveinek tanúsága szerint — sűrűn házasodtak össze az őshonos magyar (katolikus) lakossággal. Az 1851. évi r.katolikus házassági anyakönyv szerint -az év során kötött hét házasságból - öt volt vegyesházasság: Michl Ferenc Oroszi Katalint, Previcz József Kurcz Máriát, Gál Jakab Kippel Rozáliát, Miklós Mihály Lies Teréziát, Horváth János pedig Strenner Teréziát vette feleségül. Ugyanez tükröződött az 1856. évi születési anyakönyv adataiból: Vass György és Klopp Terézia házasságából Julianna, Beleznay Albert és Fromm Katalin házasságából Karolina, Rodenpikker Ferenc és Kovács Magdolna házasságából József, Fehér Mihály és Haiser Mária házasságából Mária, Pohl Mihály és Haraszt Magdolna házasságából József nevű gyermek született.

A katolikus népesség növekedése jelentősen tompította az eddigi felekezeti feszültséget. 1872. október 2-án megnagyobbították a katolikus temetőt. Az új rész közepére Köves János prépost kőkeresztet állíttatott fel 100 osztrák forint értékben. „Az idő igen szép, igen kedvező volt — írta naplójában a prépost - Lélekemelő volt az igen népes kimenet, a künn végzett ájtatosság, melyre a helybeli reformátusok közül is igen sokan megjelentek. A szent ünnep emlékére a hívek a temetőn kívül, a nyugati részen este népünnepélyt rendeztek, s a reformált ifjúsággal együtt a katholikus hívek közösen esti 9 óráig szép csendben és békében mulattak."304

Köves János prépost az 1870-es években sokat költött a templomra és a préposti javakra. A malom javítására és felszerelésére 1867-ben 200, 1873-ban 320 és 1876-ban 300 forintot adott ki. 1876-ban a templom tetőzetének javítására 280 forintot fizetett, s a főoltárra új képet festetett Bécsben 158 forintért. Mindezek ellenére névtelen levelekkel zaklatták és ócsárolták, szemére vetették, hogy még csak jó emlék sem marad utána!305

Az 1876. év jelentős eseménye volt, hogy ebben az évben jelent meg Mórocza Dániel helyi birtokosnak „Felső-Örs és prépostsága" c. könyve, amely napjainkig egyik legjobb feldolgozása a témának.

Köves prépost elleni hangulatkeltésnek egyik epizódját a prépost az alábbiakban írta le naplójában, 1879. szeptember 2-án: „...Magam Sümegen Ő Excellenciájánál (ti. a veszprémi püspöknél) töltvén névnapomat, az úgynevezett mesterház (tanítói lak) — mi a prépostság sajátja — esti 9—10 óra között kigyulladt és egészen leégett. Minden valószínűséggel a bentlakó mester (tanító) család gondatlansága miatt, ezt egészen újra kellett építtetnem, mi többe, mint ezer forintba került. Nem lehet említetlenül hagynom, hogy a mester (ti. Czumpf Imre, aki 1862-1880 között volt itt tanító) többek előtt, mintegy dicsekedve mondotta: 'No, itt hát volt illuminátió! (ti. díszkivilágítás!) a prépost nevenapján!' "306 A helyreállított tanítói lakást — mint régebben is volt - újra náddal fedték be.

Az 1879. év egyik eseménye volt, hogy 1879. december 11-én nyílt meg a felsőörsi postahivatal, mely a veszprémi postahivatallal naponta közlekedő gyalogos küldönc útján volt összeköttetésben.307

Az 1880. évtől a balatoni szőlővidéken megjelent - a következő tíz esztendőben - a teljes szőlőkultúrát megsemmisítő filoxéra vész. Elsőnek a zirci apátság sólyi szőlejében, majd Balatonkenesén jelentkezett a járvány. Három évvel később - 1883-ban - a vész megjelent a Szentkirályszabadja és Felsőörs közti út mentén is egy öreg szőlőben. A következő, 1884. évre Felsőörs 242 katasztrális hold szőlőterületén már 47 katasztrális holdat lepett el a pusztító járvány.

1885-ben Veszprémben megalapították azt az amerikai szőlőtelepet, melynek feladata volt, hogy ellássa a Balaton északnyugati körzetének szőlővidékét gyökeres amerikai vesszőkkel. Még ebben az évben - 1885-ben - Felsőörsön is megismerkedtek a Riparia és Solonis vesszők ültetésével.308

A filoxéra-vész tragikus éveiben - 1885. november 15-én - Cseh Sándor felsőörsi református lelkész (1877-töl) az összehívott presbiteri gyűlésen újra a tárgyalás központi témájává tette a közel másfél évszázada elhúzódó templomépítés ügyét. Ugyanis a régi — még 1742-ben épített — kis templom teljesen használhatatlanná vált, és az istentiszteleteket kénytelenségből az iskolában tartották. Néhány héttel később - 1886. február 16-án - a közgyűlés megállapodott Brenner Lőrinc építőmesterrel, hogy a templomot 11 150 forintért felépíti. Hosszas vita után elhatározták, hogy a lelkészlak előtti Bagi-féle funduson építik fel az új református templomot. A templom alapkövét 1886. május 17-én reggel 08 órakor helyezték el. Az építkezés gyorsan haladt, s 1887. szeptember 29-én elkészült az új templom, melyet rövidesen felavattak.309

Az 1870-1880-as években jelentős birtokátrendeződés zajlott le Felsőörsön. Köves János prépostnak két rokona települt le az 1850-60-as évek fordulóján: a testvére, Köves Péter (1817-1892) és egy távolabbi rokona, a Zalaszentgrótról ide költözött Köves György (1833-1904). Néhány évtized alatt e két személy felvásárolta a régi birtokosoktól a földeket, s teljesen új birtokviszonyokat alakítottak ki a századfordulóra Felsőörsön.

Köves Péternek (és Pintér Teréziának) három gyermeke volt:

János (1844-1909), aki jogi pályára lépett, majd királyi ítélőtábla-bíró volt (neje: Schill Adél);

Ede (1846-1922) - neje: Bezerédj Irma (1861-1925), aki a községben birtokos Bezerédj-családból származott (atyja: Bezerédj Ferenc, anyja: Mórocza Eszter);

Mária (1852-1925 után).

Köves Péter — 1864 után — megvásárolta özvegy Dallos Györgyné (sz.: Vizeki Tallián Erzsébettől; az 1862-ben meghalt Vizeki Tallián József leányától) a hajdani Tallián-féle udvarházat, valamint a Peszely-, az Ányi-háza-, Liliom-dűlőkben fekvő szántóföldeket és az Öreghegyben lévő szőlőt továbbá a veszprémi káptalantól is megvásárolta a felsőteleki földeket. Ezzel egy kb. 300 katasztrális holdas birtokot alakított ki.

A fentebb említett Köves György (1833-1904) - 1880 körül - feleségül vette a rokon Köves Máriát (1852-1925 után). Ez a Köves György volt a másik - még az előbb említett Köves Péternél is jelentősebb - birtokszerző. Ő elsősorban a báró Schmertzing Antalnétől (sz. Jeszenszky Annától), illetve annak fiától: báró Schmertzing Tádétól vásárolta meg azok birtokait, valamint a mai Fő utca 15. sz. alatt lévő házukat (a ma is Bárókertnek nevezett belsőségekkel). Köves György építtette 1878 körül - a kb. 500 katasztrális holdnyi - birtok központjában Köveskút-pusztát. A birtok (1925-ben!) még mindig 430 k.holdból állt, s ebből szántóföld volt: 214 k.hold, kert: 3 k.hold, legelő: 44 k.hold, rét: 2 k.hold és erdő: 163 k.hold.

Köves György (és Köves Mária) házasságából születtek: Gizella (tl872), Béla (1872-1950 k.), György (1874-1918), Andor (1876-1908), Miklós (1888-1950 k.).

Köves György 1904-ben bekövetkezett halála után Andor nevű fia gazdálkodott a birtokon (aki egyébként Veszprém vármegye árvaszéki ülnöke volt; neje: Kemény Ilona; gyermekük nem szültetett). Köves Andor - és édesanyja: özvegy Köves Györgyné - gazdálkodott a köveskút-pusztai birtokon, egészen Andor 1908-ban bekövetkezett haláláig. Ezt követően - özvegy Köves Györgyné - a köveskút-pusztai birtokot haszonbérletbe adta több egymást követő bérlőnek. Ugyanis az örökösök - Andor testvérei: Béla, György és Miklós jogi diplomát szerezve, ügyvédi pályán dolgoztak Budapesten. A haszonbérbe kiadott birtok - az 1945 júliusi földreformig - dr. Köves Béla (illetve annak fia: Köves István) és dr. Köves Miklós közös tulajdonába maradt. A köveskút-pusztai birtok - 1945 júliusában - teljes elkobzás alá került (illetve földigénylőknek osztották fel).

Köves Péter halála (1892) után a kb. 300 k.holdas birtok másodszülött fiára: Köves Edére (1846-1922) szállt. Az elsőszülött - Köves János (1844-1909) birtokot nem kapott, jogi pályán működött, mint királyi ítélőtábla-bíró. Köves János és neje: Schill Adél házasságából négy gyermek született: két leány (Olga: 1872; Margit: 1877-1945), valamint két fiú: Emil (1875-1945) és Jenő (1879-1943). Emil jogi pályára ment, s később a székesfehérvári királyi törvényszék elnöke lett; Jenő pedig katonai pályára lépett. Miután Köves Ede (és Bezerédj Irma) házassága gyermektelen volt, Ede 1922-ben bekövetkezett halála után a 139. k.holdas birtok (70 k.hold szántó, 2 k.hold szőlő, 1 k.hold kert, 4 k.hold rét, 2 k.hold legelő és 58 k.hold erdő) dr. Köves Emilre szállt. Dr. Köves Emil (és Koller Mária) házasságából születtek: Ferenc (1905-1980), Mária (1906- ), András (1908-1945).

1887. december 2-án meghalt Köves János prépost, akit a felsőörsi temetőben - korábban felépített - sírkápolnában temettek el. Később az egész Köves-család is ide temetkezett. A kegyúr - herceg Batthyány Strattmann Ödön - 1888. január 19-én - Vurglich Ágostont, az örsi kerület esperesét nevezte ki préposttá. Vurglich rövidesen - 1888. november 25-én - felmérést készített a prépostság jövedelmeiről és kiadásairól.

Felsőörsi földbirtokok: belsőségi kertek (5 hold 1320 négyszögöl), szőlő (2 hold 400 négyszögöl), szántóföld (137 hold 463 négyszögöl), rét (12 hold 816 négyszögöl), legelő (26 hold 184 négyszögöl), erdő (161 hold 1439 négyszögöl); földadó alá nem eső terület (11 hold 620 négyszögöl), együttesen: 357 hold 445 négyszögöl; ennek évi jövedelme: 176 forint 65 krajcár.

Dinnyési földbirtok: 2856 hold 1122 négyszögöl; évi jövedelme: 14 884 forint 34 krajcár.

A Felsőörsön elveszett úrbérség megváltásából (négy kötvény alapján): 1120 forint.

Szőlődézsma örökváltsági egyezségéből: 165 forint.

Malomból: 20 mázsa búza, 80 mázsa rozs, 24 pár csirke, 4 db arany (itt nem tudjuk, milyen értékről - 4 vagy 8 forintos aranyról, avagy dukátról van-e szó?) - összesen: 240 forint.

Bormérési jog: 40 forint. Területváltság (a Déli Vasút Társaságtól) Dinnyésen: 4488 forint 42 krajcár.

Összes évi bevétel: 20 772 forint.

 

Kiadások:

országos adóra: 290 forint 32 krajcár. Megyei és községi pótlékok: 62 forint.

Fizetések: káplán (évi fizetése: 300 forint, évi ellátása: 300 forint); tanító (évi fizetése: 200 forint, évi ellátása: 150 forint); egyházfi: évi fizetése 40 forint.

Templom és iskola: évi 200 forint. Illetékek: 57 forint 48 krajcár.

Épületek tatarozása: 200 forint.

Összesen: 1800 forint 80 krajcár.310

A következő - 1889. évből - való a kántortanító díjlevele, mely az alábbi javadalmakat tartalmazza:

1. Készpénz - évnegyedenként fizetve a prépost által:
    negyedévenként 50 forint                     Összesen: 200 frt.

2. A Ferenc József-féle alapítvány után évi         24 frt. 50 kr.

3. Terményekben: 8 mázsa búza, 20 mázsa rozs,

    4 mázsa árpa                                                      90 frt.

4. Földekben: belsőség (1650 nöl.), rét (1480 nöl),

    szántó (133 nöl.)                                                 80 frt.

5. Tűzifa: 8 hold erdői után évi failletmény                  40 frt.

6. Stólajövedelem: kis- és nagy halott után 40 kr.,

    énekes mise után: 20 kr., koporsós gyászmise után: 40 kr.,

    keresztelés után: 10 kr., egyházkelés után: 10 kr.,

    esketés után: 50 kr.,

    ha a menyasszony idegen farába megy: 1 forint,

    mennyegzőt hirdető cédula után: 20 krajcár.

7. Az iskola fűtéséért és tisztogatásáért minden gyermek után 2 krajcárt kap.

Az iskola fűtéséhez szükséges fát a tankötelesek hordják össze.

A tanító évi teljes jövedelme pénzre átszámítva: 440 forint.311

1890-re a - tíz éve tomboló - filoxéra járvány gyakorlatilag megsemmisítette a Balaton-felvidék teljes szőlőkultúráját. Felsőörsön - szemben az 1873. évi 242 katasztrális hold szőlővel - összesen 12 katasztrális hold (sic!)maradt!312

1890 körül Vizeki Tallián Lázár Ferenc veszprémi püspök (1811-1896) a családi örökségét képező Felsőörs-Öreghegy-i szőlejét (mely szőlőben korábban — 1870-ben — kőkeresztet állíttatott) a veszprémi papi szemináriumra hagyta. A 6,5 katasztrális holdnyi szőlőt néhány évvel előbb a filioxéra teljesen kipusztította.313

Ezzel egyidejűleg - 1893-1896 között - Vurglich Ágoston prépost nagyarányú tatarozást hajtott végre a régi templomon és a kúrián. Kijavíttatta a templom tetőzetét, majd az árpádkori épületrészeket megtisztíttatta a XVIII. századi vakolattól, hogy érvényre hozza a középkori építmény stílus-szépségeit. A préposti épület tetőzetét zsindelyről cserépre cseréltette le, s az épület déli oldalán - az eddig nyitott folyosó északi része elé - két új szobát, egy fürdőszobát és egy WC-t építtetett. Tevékenységéhez tartozik, hogy a Misketetőn kőkeresztet állíttatott a Niklesz prépost által emelt és időközben teljesen elkorhadt fakereszt helyébe.314

1895-ben újabb országos összeírás készült el, melyben Felsőörs adatai is szerepelnek. A község állatállománya: 204 gazdaságban volt 461 db szarvasmarha, 106 ló, 493 sertés és 2731 baromfi. A község határa összesen 3090 katasztrális holdat tett ki. Ebből szántóföld volt: 1647 k.hold (53,3%), kert: 15 k.hold (0,5%), rét: 114 k.hold (3,7%), szőlő: 16 k.hold (0,5%), legelő: 274 k.hold (8,9%), erdő: 898 k.hold (29%), egyéb: 126 k.hold (4,1%). A népesség száma: 769 lélek, 161 lakóházban.316

Vurglich Ágoston prépost 1896-ban - a fentebb említett tatarozási munkálatok befejeztével - a templom két régi, XVIII. századi harangját átöntette. Annak ellenére, hogy csak az egyik volt elhasadva, mindkét régi -egy 320 és egy 160 kilogrammos XVIII. századbeli — harangot átöntette. Az 1896-ban elkészült két új harang közül az egyik (347 kg-os) Szűz Mária képével volt díszítve, a másik (182 kg-os) pedig Szent Ágoston tiszteletére lett felszentelve.

A század utolsó éve: 1899 - jelentős kulturális esemény éve volt. Ekkor — 1899. január 22-én — alakult meg hetven taggal a r.katolikus olvasókör, melynek elnöke Fábián János káplán, jegyzője és könyvtárosa Csendes Gyula kántortanító volt. Az olvasókör célja az volt, hogy előmozdítsa a katolikus lakosság szellemi és társadalmi érdekeit; erősítse a valláserkölcsi szellemet, táplálja a közművelődést - a politikai élet teljes kizárása mellett. Az olvasókör megszakítás nélkül működött 1947-ig.316

Vurglich Ágoston prépost (1889. augusztus 4.)

 

A préposti lak főbejárata (1896)

 

A préposti lak déli szárnya (1896)

 

A préposti lak délnyugatról (1896)

 

A préposti lak belső udvara (1896)

 

A préposti templom (1896)

Vass András műkertészi oklevele (1912)

 

3. FEJEZET

FELSŐÖRS A SZÁZADFORDULÓTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ VÉGÉIG

(1900-1918)

A XX. század első esztendejét nagyarányú népszámlálás és általános összeírás nyitotta meg. Felsőörs lakossága 1900-ban 733 léiekből állott, s lakott a községben egy külföldi honos személy is. Az összlakosságból 362 fő volt férfi és 371 fő volt nő.

6 évnél volt fiatalabb: 102 fő, 6-11 éves volt: 76 fő, 12-14 éves volt: 42 fő, 15-19 éves volt: 57 személy, 20-39 éves volt: 209 ember, 40-59 éves volt: 161 személy, 60 évnél idősebb volt: 86 fő. Nőtlen-hajadon volt: 338 személy, házas volt: 327 fő, özvegy: 66 személy, törvényesen elvált volt: 2 fő.

Anyanyelv: magyar (410 fő), német (8 fő), magyarul beszélt: 732 ember. Vallási megosztás: római katolikus (410), ev. református (308), ágostai h.ev. (8), izraelita (7), egyéb (2). Ír-olvas: 567 személy: A lakóházak száma: összesen 158. Valamennyi kőből és téglából épült. Tetőzetük változó: cserép, pala, bádog: 33, zsindely: 13, nád vagy zsúp tetővel: 112.

A község kereső lakossága: férfi (20 fő), nő (6 fő).

Önálló: férfi (11 fő), nő (5 fő); segédmunkás: 7 fő, tanonc: 2 fő, szolga: 1 fő (összesen: 9 férfi és 1 nő).

Vállalkozó: segéd nélkül (12 fő); segéddel dolgozó vállalkozó: 6 (ebből egy segéddel dolgozik: 4, két segéddel dolgozik: egy, 3-5 segéddel dolgozik: egy vállalkozó). A vállalkozók száma összesen: 18.

Iparágankénti megoszlás:

vas- és fémipar: kovács (7 fő), lakatos (1 fő), gépgyártás (1 fő);

ruházati ipar: cipész-csizmadia (5 fő), egyéb (4 fő);

élelmiszeripar: malomipar (3 fő), hentes-mészáros (1 fő);

építőipar: kőműves (1 fő); egyéb (1 fő), vendéglátóipar (2 fő), iparral mellékesen foglalkozó férfi (3 fő).317 A statisztika külön nem nevezte meg azt a két kőbányászt - Angyal Jánost és idősebb Angyal Imrét -, akik a Csiker-dűlő déli végződésénél, az Öreghegyet a Kisheggyel összekötő, és az Alsóörsre vezető utat keresztező kőpadnak vöröskő anyagát bányászták. Többek között ebből épült meg - 1908-ra - a veszprémi Károly-temp-lom.318

1907-ben jelentős közigazgatási változás történt. Az ősi tapolcai járásból levált a balatonfüredi járás, melyhez Felsőörs is tartozott.

1910-ben újabb népszámlálás zajlott le az országban, melynek adatai szerint: 820 fő lakta Felsőörsöt 176 lakóházban. Két fő élt külföldön. A lakosság nemek szerinti megoszlása: férfi (430 fő), nő (390 fő). Életkor: 6 évnél fiatalabb (109), 6-11 éves (94), 12-14 éves (49), 15-19 éves (63), 20-39 éves (225), 40-59 éves (186), 60 évnél idősebb: 94 fő. Családi állapot szerint: nőtlen-hajadon: 394 fő, házas: 356, özvegy: 65, törvényesen elvált: 5 fő. Anyanyelv: magyar (819 fő), német (1 fő), magyarul beszélni tud: 820 fő. Vallás: római katolikus (512 fő), református (299 fő), ágostai hitv.ev. (4), izraelita (5 fő).

Ír-olvas: 653 fő.

Lakóházak: kőből vagy téglából épült: 160; kő- vagy téglaalappal vályog vagy sár: 15; fa vagy más anyag: 1 ház. Összesen: 176 ház.

Házak tetőzete: cserép vagy pala (50), zsindely (18), nád vagy zsúp (108 ház).

Összes kereső: 378 fő, eltartott: 442 fő. Összesen: 820 fő.

Mezőgazdaságban kereső:    275 fő,    eltartott: 336 fő.

Iparban keresö:                    29 fő,      eltartott: 42 fő.

Közlekedésben kereső:            8 fő,      eltartott: 10 fő.

Közszolgálatban vagy

szabadfoglalkozásban:             8 fő,      eltartott: 13 fő.

Napszámos:                          35 fő,      eltartott: 33 fő.

Házi cseléd:                          19 fő,        eltartott: 5 fő.

egyéb:                                   2 fő,        eltartott: 2 fő.

 

Mezőgazdaságban

   birtokos 100 k.holdon felül: 2;             haszonbérlő: 1

          100-10 k.hold között: 36

                 10 k.holdon alul: 45

               részes földműves: 23

                              kertész: 2

Segítő családtag: 109 fő összesen (ebből férfi: 22, nő: 27; eltartott: 248).

Mezőgazdasági munkás: 16 éven alul (-), 16 éven felül: 43 fő, eltartott: 26 fő. Közülük saját lakóházzal rendelkezik: 9 fő.319

A község életét részleteiben megörökítő községi képviselőtestületi jegyzőkönyvek - a második világháború pusztításai miatt - csak töredékesen maradtak meg. A háborút túlélt első kötet az 1910. június 25-től 1914. november 22-ig terjedő időszakot öleli fel. Az első kötet - 1910. június 25-én - megörökítette a község elöljáróságának névsorát: Molnár Ferenc körjegyző; Vass István községi bíró; községi képviselők: özvegy Köves Györgyné, Köves Ede, Vértessy Károly, Csapó Károly, Rásky Imre, Csapó Sándor, Beck Sándor, Frick János, Jezerniczky Miklós, Pohl Mihály, Tálos Imre, Sveizguth Antal.

Az első ismert képviselőtestületi ülés a körjegyzőség elhanyagolt épületével foglalkozott, elsősorban kapu kellett a körjegyzői lakra, mert a

község legforgalmasabb utczáján levő középület (úgy néz ki), mint aminek se ura, se gazdája nincsen!"

Az első ismert — 1910. június 25-i közgyűlés másik napirendi pontja a kisbíró fizetésének emelésével kapcsolatos probléma volt. A kisbíró ugyanis bejelentette, hogy a jelenlegi - évi 200 koronás - fizetéséből megélni nem tud. Ezért kénytelen napszámba járni, ami viszont lehetetlenné teszi hivatali munkájának ellátását, s kénytelen 84 éves anyjával, vagy „...fejletlen és felelősségre nem vonható leányával" helyettesíttetni magát. A közgyűlés végül is úgy döntött, hogy a 40 koronás havi fizetést elutasították, de megszavazták, hogy a kisbíró kapjon napi 1 korona fizetést. Ennek fejében viszont - külön díj nélkül! - kötelességévé tették a lovasi hivatalos küldemények kézbesítését is. Ugyanakkor megszüntették — az évi 200 koronás fizetése mellett felvett - 60 koronás levélhordói és 20 koronás évi irodatisztogatási díjait.

A képviselőtestület árgus szemekkel figyelte a hatóság minden pénzügyi kiadását, s nem hagyta, hogy az adózó polgárok pénzét a legkisebb mértékben is pazarolják! Az 1910. augusztus 11-i közgyűlésen mindent megtettek, hogy csökkentsék a községi kiadásokat. Törölték a községi csendőrszállás 50 koronás bérletét, s a csendőrpihenőt a községháza tanácstermében rendezték be. Törölték a ,,szegényalap" emelésére tervezett 20 korona összeget is, mert az „...alap elég nagy, gyarapítani nem kell!" A község határában lévő hidak javítására tervezett 200 koronát 150 koronára csökkentették. „Az előre nem látható költségekre" előirányzott 500 koronát pedig 200 koronára szorították le. Az új irodabútor vásárlására tervezett 400 koronát is 180 koronára szállították le, „...mert igen sok lesz (így) a pótadó!" A törléseket a képviselőtestület egyértelműen megindokolta, mert „...a lakosság haragját a túl magas pótadó miatt magukra vonni nem akarják!"

Ugyancsak az 1910. augusztus 11-i közgyűlés témája volt az 1911. évi községi közmunka megszervezése is. A hatóság úgy tervezte, hogy 1911. évre 143 kétfogatú és 12 egyfogatú igás, és 350 kézi napszámot vetnek ki a község lakosságára közmunka címén. Végül is a képviselőtestület úgy határozott, hogy „...minden igavonó jószággal rendelkező közmunka kötelezett egyes fogat után egy napot, kettős fogat után két napot, minden a községben - tégla- vagy kőépületben lakó lakos - hat, a vályog vagy vertfalú házban lakó lakos pedig négy napot, a háznélküli lakos - illetve a 18 évet betöltött, de 60 évet el nem ért családtagok egy-egy napot kötelesek szolgálni közmunkában. Egy közmunkanap váltsága: kettős fogat után 6 korona, egyes fogat után 3 korona, kézi napszám után pedig 1 korona 60 fillér.

A közmunkákat az alábbiak szerint osztották el:

2-1 fogattal

kézi napszám

Fő utca

4

8

Kövess utca

-

2

Templom utca

2

4

Közi

4

8

Posta utca

4

6

Csáva utca

5

10

Főszőlőki út

25

57

Szilas utca

10

10

Ujhelyi út

4

25

Kishegyi út

15

40

Kishegyi út kinyitása

10

60

Öreghegyi út

60

120

összesen:

143

350

Az 1910. október 13-i közgyűlés fő témája a „közbába" (szülésznő) díjszabása volt. A november 21-i közgyűlésen viszont lemondott Vass István községi bíró, „...mivel kis gazdasága az ö folyamatos ottlétét kívánja!"

Az 1910. december 10-i közgyűlésen rendezték a község utcahálózatát. Megadták az utca pontos nevét, kezdetét és végét, valamint pontos hosszát:

1. Malom utca: kezdődik a törvényhatósági útnál és végződik a — prépost malom érintésével - Köves Ede malmánál. Hossza: 0,4 km.

2. Köves-utca: kezdődik a községi kovácsműhely előtt (a mai polgármesteri hivatalnál - Szerző) a törvényhatósági útnál, majd Keller Béla házánál ketté szakadva: egyik része végződik a törvényhatósági útnál, a másik a Liliom-tónál. Hossza: 0,3 km. (Ez a mai Petőfi utca - Szerző).

3. Templom utca: kezdődik a préposti laknál elhaladó törvényhatósági útnál és végződik Lőrincze Imre háza előtt elhaladó Csáva utcánál. Hossza: 0,1 km (Mai Úttörő u.)

4. Csáva utca: kezdődik Tislér János és Tálos István háza előtti törvényhatósági útnál, és végződik idősebb Steinbach János házánál. Hossza: 0,5 km.

5. Sütöri-köz: kezdődik a törvényhatósági útnál, és végződik Sütöri Dániel házánál. Hossza: 0,01 km.

6. Közi-utca: kezdődik a jegyzői lak háta mögött a törvényhatósági útnál és végződik a - Spitzer-féle pálinkafőzde érintésével - Sütöri Károly házánál. Hossza: 0,2 km.

7. Ruzsa utca: kezdődik Köves Györgyné kastélya (a mai Fő u. 15. sz. óvoda - Szerző) előtt elvonuló törvényhatósági útnál és végződik Ruzsa János háza előtt. Hossza: 0,03 km. (A 8. és 9. sz. utcák nem szerepelnek).

10. Erdei út: kezdődik a Partos-tetőt érintő Balatonalmádi és Vörösberény felé vezető vicinális utcánál, és végződik a Szentkirályszabadja felé vezető vicinális-út Pityorka-dűlőn átvonuló részén. H.: 1,0 km.

11. Szabadi-dűlőt: kezdődik a törvényhatósági útnál és végződik a dűlő végén. Hossza: 1,0 km.

13. Erdei út: kezdődik a Köves-utca végén (a Heller-féle háznál) és a Liliom-tónál, és a felsőörsi határnál végződik. Hossza: 1,5 km.

14. Jegenyési út: kezdődik a prépostsági malomnál és végződik a lovasi határnál. Hossza: 1,5 km.

15. Kishegyi-út: kezdődik a Csáva utca végétől, vagyis idős Steinbach János házánál - és a Kishegyen átvonulva - tart a lovasi határig. Hossza: 1,5 km,

16. Újhelyi út: kezdődik a Ruzsa utca végétől, vagyis Ruzsa János házától, s végződik Kaszás Dániel földjeinél. Hossza: 0,25 km.

17. Dögtéri út: kezdődik az Árok utcánál és végződik a dögtérnél. Hoszsza: 0,2 km.320

Az 1911. év képviselőtestületi közgyűlései közül a július 10-i ülésen a képviselőtestület - azon reménytől táplálva, hogy ezzel majdan a község vagyonosodását segíti elő! - azt javasolta, hogy a község vásárolja meg a felsőörsi volt úrbéri birtokosság régi korcsmaházát 1500 korona vételárért, illetve 500 korona költség megtérítés fejében. A képviselőtestület egyhangúlag a javaslatot megszavazta. A vásárlásra és egy új kocsma építésére szánt pénzt a Veszprémi Egyházmegyei Alapítvány Hivatal Pénztárától szándékoztak felvenni 50 évi törlesztésre. Az augusztus 24-i képviselőtestületi ülésen Próder József veszprémi építőmester már leadta a tervrajzot és a költségvetést. A képviselőtestület csak annyi módosítást kért, hogy épüljön ott két closett piszoárral együtt, s legyen ott egy mészárszék is, illetve használják fel a régi épület bontási anyagait. Így sikerült a költségvetést 10 ezer koronára leszorítani. Ezt viszont Próder vállalkozó nem fogadta el. Így az építkezésekre vonatkozó pályázatot hirdetett meg a község.

Közben — már 1911 márciusától — megkezdődött a régi iskola átépítése is. Különös módon a községi képviselőtestület ezzel egyáltalán nem foglalkozott, ezt a római katolikus egyház fedezte pénzügyileg. A munkálatok kezdetén egy régi bűnügy maradványai kerültek napfényre, melyről a Veszprémi Hírlap 1911. április 2-i száma az alábbiakban számolt be: „Rejtélyes lelet! A felsőörsi róm. kat. iskolánál végzett átalakítási munkálatok közben, a pince talajában, alig egy ásónyomnyira, egy emberi csontvázra bukkantak a munkások. Mivel az iskola régebben, még a nyolcvanas években is korcsmaépület volt, bizonyos, hogy a csontvázban most egy régi bűntény nyoma került napfényre. Vannak, akik még emlékeznek arra, hogy annak idején a korcsmáros családjának egy férfi tagja állítólag vásárra indult és nyomaveszett. Nem lehetetlen, hogy ez került és porladt el a pincében. A mindenesetre gyanús leletről jelentés ment az illetékes hatósághoz!"

Az iskolaépület és a tanítói lakás helyreállítása még az év során elkészült. A tetőt - az eddigi nádtető helyett - cementpalával fedték be. Az építkezés és a felszerelés 8200 koronába került.

Időközben befutottak az új kocsma építkezésre érkező pályázatok (kivéve Próder Józsefet). Hosszas vita és alkudozás után az elöljáróság Plank Mihály és Nyirő György vállalkozókkal kötötte meg a szerződést 125 ezer koronás összegért. A testület - Bak Sándor és Frick János képviselők személyében - építési felügyelőséget választott 1911. szeptember 23-án.

A körjegyző javaslatára a közgyűlés elfogadta, hogy a 15 ezer koronás kölcsönt - 50 évi tőke- és kamattörlesztés mellett - a Veszprémi Egyházmegyei Alapítványi Hivatal Pénztárától veszik fel, mert itt ajánlották a legmérsékeltebb visszafizetési feltételeket. Fedezetül a község tulajdonát képező körjegyzői lakot és a megvásárolt régi korcsmaépületet íratták át. Határozat született arról is, hogy az évenkénti tőke- és kamattörlesztést a községi adókból fizetik.

Az 1911. október 23-i közgyűlés szerint az építkezések megkezdődtek, s előreláthatóan 1912 közepére fejeződnek be.321

1912 nyarán az építkezés még tartott. Ebben az időben - pontosan 1912. július 11-én a községi képviselőtestületi közgyűlésen újabb nagyszabású terv merült fel. Molnár Ferenc körjegyző ismertette, hogy A Balaton vidéke annyira előrehaladt, hogy az rövid idő alatt világ-fürdővé növi ki magát, de ez sok kívánni valót vár a Balaton melléki községektől, nevezetesen a villany világítás is egyik ezen sok közül, mit a fürdőközönség elvár a Balaton-parti községektől, akkor midőn ö pénzével jön ide, s így iparkodik a forgalmat és értékesítést fokozni, hogy ennek ellenében e vidék is áldozzon az ők kényelmére valamit. De tovább a villanyvilágítás olcsóbb és nem oly tűzveszélyes, mint az eddig használatban lévő petróleum, és még az erős áramfejlesztés következtében gazdasági szempontból is nagy szerepet fog játszani, mert gazdasági gépek hajtására is felhasználható. Ami a lakosságot illeti a világításnál, ezt a vállalat kiküldött és jelen lévő két megbízottja kifejti azzal, hogy egy 25 gyertyafényű láng óránkénti világítása 1,2 fillérbe kerül, vagyis hekto watt áram óránként 6 fillérbe, és ez 5-5,5 óráig elegendő, tehát világos, hogy olcsóbb a petróleumnál. Ennek ellenére a vállalat a községétől évenként 500 koronát kér 50 éven keresztül, és a közvilágításra 20 lámpát fog állítani fényárammal." A képviselőtestület az ajánlatra nem adott határozott választ, tekintve, hogy a község újabb terheket nem tud a vállára venni. Közölték, hogy az elképzeléseket közlik a lakossággal, és egy szűkebb körű értekezlet után fognak végérvényesen határozni.

Miután a közgyűlés nem határozott, az 1912. július 21-i tanácskozáson Molnár Ferenc körjegyző bejelentette, hogy „...nagyságos özvegy Köves Györgyné úrnő és nagyságos Vurglich Ágoston prépost úr a községet terhelő közvilágítási költségek felét magukra vállalták, hogy ezzel a község terhein könnyítve mozdítsák elő már most a kínálkozó alkalom felhasználása mellett a közvilágítást." Ezen bejentés után Kövess Ede képviselő ellentmondott a villanyvilágítás bevezetésének, hivatkozva a község nagy anyagi terheire, mondván: „...ilyen luxus kiadást nem tanácsol megszavazni, de meg nincs is joga ehhez a képviselőtestületnek, mert nagyon félő, hogy ezzel nem az utókor háláját, hanem gyűlöletét vonnák magukra, akik ezt most megszavaznák!" Végül is szavazásra bocsájtották a kérdést: 6 igen és 10 nem szavazat után a villamosítási tervet a közgyűlés elvetette.

1912. november 24-i községi képviselőtestületi ülésen a körjegyző bejelentette, hogy a megyei bizottsági közgyűlés utasította a községet a közvilágítás bevezetésére. A megyei bizottsági közgyűlés arra hivatkozott, hogy az évi 500 korona közvilágítási költségekből 270 koronát magánosok (t.i. Vurglich Ágoston prépost és özvegy Köves Györgyné) fizetnek be, a megmaradt 230 korona költség a község teherbíró képességét nem veszélyezteti! „...Továbbá, mivel a Balaton vidék fejlődése utóbb minden támogatás nélkül is kényszeríti a községet a villany világítás bevezetésére - közölte a megyei bizottsági közgyűlés -, a kedvező alkalom felhasználása mellett a villany közvilágítás bevezetését és a költségek fizetését fogadja el (ti. a képviselőtestület), és a szerződést irassa alá!" A felszólításra a képviselőtestület — a szerződés alábbi módosítása mellett! — egyhangúlag elfogadta a közvilágítás bevezetését: 1. A közvilágítási összeg félévenként utólag fizettetik. 2. A magánfogyasztók 25 gyertyafényű lángja lámpánként és óránként 2 fillérnél magasabb nem lehet. 3. A vállalat 500 korona évi bér összegért tíz egész éjjel égő és hat fél éjjel égő lámpát, köteles az utcákon felállítani.322

Közben - 1912 augusztus közepére - a kocsma építkezése befejeződött, és a község akciót indított annak bérbeadására. Miután a bérbeadási akció egymás után három alkalommal kudarcot vallott, 1913. január 18-án összeült községi képviselőtestületi ülésen Molnár Ferenc körjegyző azt a javaslatot tette, hogy az elöljáróság szabadkézből adja át a kocsmát a községben - éppen akkor megalakuló - „Hangya" Fogyasztási Szövetkezet helyi csoportjának. A képviselőtestület határozatot hozott, hogy a „...községi korcsmát többet nem hirdeti árverés útján, mert ezzel az üzlethelyiség jó hírnevét veszélyeztetné és forgalmi értékét csökkentené!" Néhány nappal később — az 1913. január 25-i képviselőtestületi ülésen a szövetkezet ügyintézője - Kaszás Dániel közölte, hogy „...megbízatása szerint 450 korona évi bérért a szövetkezet részére - 1913. február 1-től 1915. december 31-ig - bérbe veszi a községi kocsma épületét az összes üzlet-, lakó- és mellékhelyiségeivel együtt." A képviselőtestület tizennégy tagja közül tizenhárman a javaslatot elfogadták, ellenszavazat nem volt, egyedül Spitzer Dezső tartózkodott a szavazástól. Rövidesen Spitzer Dezső fellebbezést nyújtott be a korcsma bérbeadását illetően. Hamarosan kiderült, hogy miért. Ugyanis a döntés után Spitzer arra tett ajánlatot a szövetkezet megbízottjának, hogy ő - a szövetkezettől - évi 700 korona bérért átvenné a kocsmát, azon feltétellel, hogy ő „...ezen üzleteket albérletbe adhatja!" Ebből egyértelmüleg bebizonyosodott, hogy „...Ő (ti. Spitzer Dezső) nem a község anyagi helyzetén szándékozott javítani, hanem a kocsma és mészárszék ipart a saját kezében monopolizálni, és ezzel a tisztességes verseny megakadályozásával a fogyasztó közönséget a saját érdekeinek kiszolgáltatni akarja!" A képviselőtestület azért arra szólította fel a törvényhatóságot, hogy utasítsa el Spitzer Dezső fellebbezését, „...mert ebben az esetben a szépen fejlődő fogyasztási szövetkezetet semmisíti meg (ti. Spitzer), miután egyéb, a Szövetkezet céljaira alkalmas épület a községben nincs!"

Alig ülepedett le a villamosítás és a községi kocsma ügye, 1913. november 22-én újabb kiadások elé került a község lakossága. A járási főszolgabírói hivatal ugyanis felszólította a községeket, hogy - a hivatalos ügyek gyorsabb intézése érdekében, a közbiztonság és közveszély elhárítása céljából - a körjegyzői hivatalok körtelefon által lépjenek kapcsolatba a főszolgabírói hivatallal, Balatonfüreddel. A képviselőtestület viszonylag rövid vita után elfogadta az évi 120 koronás költséget. De feltételül szabták, hogy a „magányosok privát ügyeik elintézésére is használhassák külön díjazás nélkül, és a körjegyzői hivatalba vezetett telephon összeköthető legyen a fő — vagyis az országban most létező és még ezután létesítendő — telephon állomásokkal!"

Az 1914. év első - március 14-i - képviselőtestületi ülés központi témája a gyalogjárók építése volt. Csapó Károly községi bíró előterjesztette, hogy a „...a község szép fekvése, vidéki forgalma kívánatossá tenné, hogy a házak előtt gyalogjárók létesítessenek." Kérte, hogy „...felkérhesse dobszó útján a lakosságot arra, hogy ... ezzel a semmibe nem kerülő munkával (tegye lehetővé) az utcza széppé és esős időben is járhatóvá tételét!"

1914. július 28-án kirobbant az első világháború. Érdekes módon ennek a tragikus eseménynek semmi nyoma a község közgyűlési jegyzőkönyvében. A háború első jele az volt, hogy 1914. október 3-án a képviselőtestületi ülés központi témája a hadikölcsön jegyzésének tárgyalása és a felajánlandó összeg megállapítása volt. Hosszas vita után végül is a „szegény alapból" emeltek le 700 koronát a hadikölcsön céljára. Egyébként ez a 1914. november 22-i képviselőtestületi ülés az utolsó - folytatása csak 1925. június 24-én datált.323 A háborús Felsőörs egyetlen forrása a r.katolikus plébánia Historia Domusában — Padányi Sándor ideiglenes adminisztrátor - feljegyzéssorozata. Ennek adatai szerint a mozgósítás során mintegy 92 felsőörsi férfi került ki a frontra. A hadköteles férfiakat elsősorban a nagykanizsai 48. közös- és 20. honvéd gyalogezredekbe hívták be, és vitték a frontokra. A tüzérségnél szolgált három ember és a haditengerészetnél teljesítették katonai szolgálatukat ketten (Strenner István pl. 8 évet töltött a flottánál).

Már a háború első évében „...Egy kis változatosságot hozott a község életébe a hadifoglyok megérkezése - írta fent említett munkájában Padányi Sándor ideiglenes adminisztrátor —, akiket mezei munkára adtak ki. Először szerbek, majd oroszok jöttek. Állandóan volt a községben 50-60, úgy hogy sokaknak agyában szeget ütött az a gondolat mi lenne, ha ezek fellázadnának?! No, de szegény lezsarolt, a háborúba belefásult embereknek ilyen gondolat eszük ágába sem jutott. Szeretettel teljes fogadtatásban részesültek, minden fogolytartó gazda a maga hozzátartozóira gondolt, aki talán messze Muszkaországban szintén ilyen sorban van. Örömmel hallgatták a mieink azoknak (ti. az oroszoknak) két szólamú énekét, jól esett látni, hogy eljártak a templomba. Megható volt, milyen buzgó imával kezdték meg az aratást. Végig néztek a levágandó táblán, térdre estek, imádkoztak, s úgy kezdték a munkát. A becsületük azonban rövid idő alatt nagyon alászállott, mert kitűnt, hogy a muszka lusta, részeges, csak inni és kártyázni szeret, amint a munkában leállt, azonnal leült a poros földre. Pincefeltörések is napirenden voltak, egymást meg is késelték, s ami a legcsúnyább volt tőlük, rendesen a nagy munka előtt élelemmel, szeszes itallal, s gazdának legjobbik dohányával és csizmájával megugrottak. A szerbekre kevesebb volt a panasz. Az orosz foglyok értették a háziipar egyes ágait, fafaragás, szalmafonás, kosárkötés, de egyébként nem sokat tanultunk tőlük... Erkölcsi kihágásokra a foglyok ittléte bebizonyítottan egy esetben vezetett, ezenkívül még egy gyanús eset volt; egyébként asszonyaink és leányaink mintaszerűen viselkedtek."

Az egyetlen tragikus félrelépést - egy O. M. nevű felsőörsi katona (aki közben orosz hadifogságban volt!) felesége: R. K. követte el, aki orosz hadifoglyokkal élt itthon vadházasságban. A kapcsolatokból egy törvénytelen gyermek is született, aki azonban rövidesen meghalt. A háború után hazatért férj elhagyta feleségét, s összeállt egy M. T. nevű növel. Közben R. K. is meghalt, mire a férj feleségül vette ágyasát.

A háborús esztendőkben Felsőörsön az iskolai tanítás rendben tovább zajlott. A katolikus iskola tanulói - 1915 karácsonyán - pásztorjátékqt adtak elő „A hős karácsonya" címmel. „Kétszer adtuk elő — írta a Historia Domust vezető Padányi Sándor - nagy sikerrel. A 60 korona tiszta jövedelmet a kárpáti falvakra, a vak és rokkant katonáknak és a hadi özvegyek és árváknak küldtük. Ezenkívül az iskola évenként 10-12 koronát gyűjtött a katonák karácsonyára, egyszer 45 db tojást a veszprémi katona-kórházba." A háború alatt a vallási élet észrevehetően javult: „...Bevonuláskor majdnem mind meggyóntak, olyanok is, akik ezt máskor nem szokták tenni... A háborús ájtatoskodások alatt a templom mindig tömve volt."

1916-ban kiváló sikerrel ülte meg az iskola a felnőttek résztvételével a „Kárpát-napot" a templom melletti téren, Vurglich Ágoston prépost elnökletével, valamint Csendes Gyula kántortanító úr és a gyermekek közreműködésével. A nap 65 korona gyűjtést eredményezett.

1916 nyarán a katolikus templomból - hadi célokra - elvitték az 1896-ban öntött 182 kilogrammos „Szent Ágoston" harangot. Egyidejűleg elvitték a református templom egyik harangját is.

1916 őszén - román hadsereg betörésekor - erdélyi menekültek is érkeztek Felsőörsre mintegy 12—14 családdal. Jobbára nők és gyermekek voltak Marostorda vármegyéből. Két gyermek itt halt meg. „Kevés erkölcsi érzékkel bíró nép volt — írta Padányi Sándor a Historia Domusban —, amelyeknek feltűnt, hogy errefelé az asszonyok mily sokat dolgoznak. Náluk nem így van. A tél beálltával sok kárt tettek a prépostsági erdőben, bár Vurglich prépost úrtól ajándékba elég sok fát kaptak. Pincetörésben is volt részük. Elszállásolásuk és élelmezésük minden gondját Molnár Fe-rencné jegyzőné viselte, aki fáradthatatlanul járt-kelt érdekükben. Kozma Antal gyergyószárhegyi fiú Csíkmegyéből ezen a réven alapított családot, itt, messze hazájától feleségül vevén Varga József vincellér leányát, Ágnest. Az Öreghegyen telepedtek le."

1916. november 20-án meghalt Vurglich Ágoston prépost, akit ugyancsak a felsőörsi temetőben helyeztek örök nyugalomra. A kegyúr - herceg Batthyány-Strattmann László — Horváth Lajos szentszéki titkos tanácsost és fiainak nevelőjét neveztette ki préposttá. Az 1916. december 15-i kinevezést követően — az egyházi hatóságok engedélyével — Horváth Lajos 1922-ig továbbra is a herceg udvarában maradt, mint a herceg fiainak nevelője. Addig is - 1916 novemberétől 1922-ig - az említett Padányi Sándor adminisztrátor látta el a plébánosi teendőket.

Felsőörsön az iskolai oktatás a háború végéig akadálytalanul folyt. Csak az utolsó hónapokban - 1918 novemberében szünetelt két hétig a községben is fellépő ún. „spanyol járvány" miatt. „Itt említjük meg - írta Padányi Sándor adminisztrátor -, hogy bár a fél falu benne volt, haláleset csak egy történt. Előző év (1917) telén pedig hastífusz uralkodott, amely két halálesetet követelt."

1918 novemberében végetért a háború. Tizenhatan nem tértek haza, hősi halált haltak vagy eltűntek nyomtalanul;

ANGYAL György: rokkant lábakkal jött meg a frontról és itthon halt meg. BARABÁS Ferenc: eltűnt. BARTL József: eltűnt. BOLLA István: nőtlen fiatalemberként a kárpáti harcokban halt hősi halált (közben megkapta a kis- és nagyezüst vitézségi érdemérmeket). DERHAN József: eltűnt (két árvája maradt). ÉVERT István: eltűnt. GALAMBOS József: özvegye és három árvája maradt. HITTER Ferenc és HITTER György: testvérek voltak (apjuk a Köves-malom molnárja volt, mind az öt fia a frontot megjárta. Ferenc a kisezüst-, György pedig a bronz vitézségi érmet kapta meg korábban). HORVÁTH Gábor: két árvája maradt. LENNERT József: nyomtalanul eltűnt. LŐRINCZ József: özvegye és két árvája maradt. NAGY Bálint: a szeminárium vincellérje volt, s a háború első napjaiban hősi halált halt. VASS György: nyomtalanul eltűnt. VÉBER Ferenc: nyomtalanul eltűnt. ZÁMBO Ferenc: a kárpáti harcokban már az első támadásokban hősi halált halt; özvegye és egy árvája maradt.

Közvetlen a háború után még eltűntnek nyilvánították, de megjöttek: Buzás Pál, Ruzsás István, Zömbik Lajos.

Súlyosan megsebesülve - rokkantan - tértek haza: KÖVESS Miklós (aki fél szemét elvesztette; vitézségéért megkapta a kis- és nagyezüst vitézségi érmet, s Signum Laudist és a Károly csapatkeresztet); MARKÓ István kovácsmester, TÜSKE Mihály köveskúti bognármester is súlyosan megsebesült, STRENNER Kálmán és BOGNÁR János (aki megkapta a kisezüst vitézségi érmet) megrokkanva jött vissza a háborúból.

Könyebben megsebesültek (zárójelben a kapott kitüntetéseik): Kálmán József, Horváth József, Ruzsa István, Mezár Bálint (Károly csapatkereszt), Horváth Károly, Strenner József (Károly csapatkereszt), Kakacska Vendel, Vas Gábor (bronz- és kisezüst vitézségi érem, Károly-csapatkereszt), Vas Imre, Kleska János (kisezüst vitézségi érem), Tóth József (bronz- és kisezüst vitézségi érem, Károly-csapatkereszt), Horváth Ferenc, Angyal Imre, Strenner Ferenc (bronz- és kisezüst vitézségi érem, Károly-csapatkereszt), Strenner Antal (kisezüst vitézségi érem, Károly-csapatkereszt), ifjú Vas István (bronz vitézségi érem, Károly-csapatkereszt), Buzás József.

Orosz hadifogságban voltak:

Ruzsa József, Oszter Mihály, Vass András, Strenner Ferenc (bronz vitézségi érem, Károly-csapatkereszt; kétszer megszökött a fogságból), Steiger András, Bolla Mihály, Vincze Károly, Angyal Imre, Horváth József, Cser-tán József (bronz- és kisezüst vitézségi érem, Károly-csapatkereszt). Olasz hadifogságban volt: Buzás József.

Résztvettek a háborúban és épségben hazatértek: Ruzsa Sándor, Ruzsa János, Ruzsa Imre (az előbbi fia), Galambos István és fia: István (bronz vitézségi érem, Károly-csapatkereszt), Bartl Mihály, és fia: ifjú Mihály, Strenner Ferenc, Strenner István (8 évig volt tengerész), Strenner Vendel (bronz vitézségi érem, Károly-csapatkereszt), Strenner Antal (bronz- és kisezüst vitézségi érem, Károly-csapatkereszt), Kakacska György, Sveiszguth Antal, Venczli János, Venczli József (bronz- és kisezüst vitézségi érem), Varga József (kisezüst vitézségi érem), Németh Károly, Hitter Sándor, Hitter Kálmán, Horváth Gyula, Bognár Imre, Nagy István, Steiger Mihály (Károly-csapatkereszt), Pohl István, Pohl József, Angyal Ferenc, Drexler Lajos (Károly-csapatkereszt), Bognár Ferenc, Nagy József, Vas István (Károly-csapatkereszt), Simon József (kisezüst vitézségi érem), Csertán János (bronz-, kis- és nagyezüst vitézségi érem, Károly-csapatkereszt), Csertán Mihály, Buzás Mihály, Bolla János.324

 

4. FEJEZET

FELSŐÖRS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT

(1919-1941)

Az első világháborút követő forradalmi események Felsőörs történetében jelentéktelenek voltak. „Az (1918. évi) októberi forradalom - írta Padányi Sándor adminisztrátor kéziratos feljegyzéseiben - községünkben egyáltalán semmi zavart nem okozott. Örömmel néztük a harctérről egyenként szállingózó hozzánktartozókat, s legfeljebb egy-egy lövés a levegőbe jelezte esténként, hogy még nincs itt egészen a béke galambja. A földosztási mánia egyeseket magával ragadott, a veszprémi szeminárium szőlejét már tagosították, de nem kellett két hét, az illetők maguk is szégyelték és letagadni iparkodtak a dolgot. Hívőink bizony a háborúban ki lettek cserélve. Az emberfeletti megpróbáltatások megőrölték erejüket, megrontották egészségüket, tönkre tették idegzetüket. Az asszonyaik nem győztek panaszkodni, volt aki még azt is kívánta, bár meg se jöttek volna! A fiatalabbak templomi rendetlenségükkel okoztak sok kellemetlenséget! Egyik jobblelkű, éltesebb hívő bevallotta, hogy a harctéren egy borzasztó helyzetben megfogadta, hogy soha többet templomba nem jön! De becsületére legyen mondva, ott van minden vasárnap...

Az 1919 március végére kitűzött - de meghiúsult - választásokra talán két hang kivételével az egész község a kisgazdapárt mellett foglalt állást. A három demokrata agitátor, aki puhatolózni jött, s gyűlést is hirdetett, tanácsosabbnak tartotta minden szó nélkül odébb állni. A március 21-i kommunista mozgalommal szemben ugyanolyan állást foglaltak el, mint általában a kisgazdák mindenütt... Március 27-én Leidly lovag, alsóörsi birtokos két társával próbált ilyen eszmékkel a községházán babérokat aratni, de mikor egyikük vigyázatlanul a katolikusok tudatlanságát hozta fel, vádolva papjaikat, olyan zenebona támadt, hogy jóllehet minden módon mosták magukat és szépítgették a dolgot, csak a statáriumnak köszönhették, hogy ép bőrrel menekülhettek... Az első direktórium - hét katolikus és három református taggal - nagyon jólelkű, józan gondolkodású emberekből alakult meg, az ő okosságuknak köszönhetjük..., hogy addig községünk semmiféle zaklatásnak nem volt kitéve...

1919 augusztus elején a bolsevizmus bukása óriási örömet keltett az egész községben. Bár a direktórium kifogástalanul viselkedett, annak három tagját - Bakk Gábort (református), Pozsgai Józsefet (református) és Ruzsa Antalt (r.katolikus), mint gyanús egyéneket fogolytáborba vitték. 1920 elején hazajöttek, március végén azonban újra elvitték őket."

Mindhármukat a zalaegerszegi internálótáborba hurcolták, s ki akarták őket végezni. A községben birtokos dr. Köves Emil székesfehérvári törvényszéki elnök azonban közbenjárt értük, s mindhármukat megmentet-te.325

Az 1920-as évek - az egyre növekvő gazdasági gondok közepette - eseménytelenül teltek. Egyetlen jelentősebb esemény zajlott le: 1921. augusztus l-jén - a lakosság közadakozásából - a préposti kúria előtti téren felállították az első világháború hősi halottainak emlékművét. Az egyszerű kőkereszt formájú emlékművet Nagy János veszprémi és Győri Miklós balatonalmádi kőfaragók készítették. Eredetileg a kereszt felirata csak ennyi volt: „Föltámadunk! Az 1914—1918 világháborúban meghalt felsőörsi hősök emlékére emelték a r.kat. ifjúság közreműködésével a jószívű adakozók. 1921." A hősök neveit majd csak 1938-ban vésette fel a kereszt jobb és bal oldalára Horváth Lajos prépost.326

Az 1922. év központi kérdése a takarékoskodás volt. Ennek első megnyilvánulása az volt, hogy az 1922. november 18-i közgyűlésen a képviselőtestület bejelentette: a balatonfüredi orvosi körből kiválik, s Csopak székhellyel egy új orvosi kör létesítését kérelmezi a törvényhatósági bizottságtól. Indokul hozták, hogy a balatonfüredi orvosi kör székhelye 12 km-re van Felsőörstől, s „...a körorvos havonta csak egyszer teljesít hivatalos látogatást, s ennek egyszeri fuvardíja a jelen körülmények között 1200 koronát tesz ki. Miután Csopak község csak 7 km-re fekszik ide, szükség esetén sokkal rövidebb idő alatt lehet a körorvost elhozni. A község lakossága különben is vagy a Csopakon lévő magánorvost hívja, vagy pedig Veszprémből hoz orvost megbetegedés esetén, mert sokkal közelebb van."

1922. december 14-i közgyűlés vitáján a képviselőtestület — a rohamosan kibontakozó inflációra való hivatkozással — megtagadta a körorvosnak, a körjegyzőnek és a postamesternek fizetendő ún. „beszerzési segély" kiutalását. Egyidejűleg megtagadták a postamester évi 552 koronás (állam által fizetett) lakbérének 4000 koronára való kiegészítését is. Ezt csak akkor vonták vissza, mikor a postaigazgatóság bejelentette, hogy a lakbérkiegészítés megtagadása esetén megszünteti a felsőörsi postahivatalt.

A képviselőtestület ugyanekkor határozatot hozott arra nézve is, hogy - miután a községben hegyközség nincs -, a határban lévő pincéknek állandó őrizetéről az érdekelt gazdák gondoskodjanak. Javasolták, hogy — takarékossági meggondolásokból - ők maguk tartsanak felváltva állandó őrséget. Ennek megszervezésével és ellenőrzésével a képviselőtestület - az 1923. évre - hegybírói minőségben az alábbiakat bízta meg: Öreghegyen idősebb Vass Istvánt, a Kishegyen idősebb Vass Györgyöt, a Főszőlőkben és a Potza-dűlőben Korpádi Gábort.327

1923 áprilisában - 1790 óta újra! - felvetődött az óhaj, hogy a balatonfüredi járást csatolják Veszprém vármegyéhez. A felsőörsi képviselőtestület „...tekintve, hogy a község földrajzi és gazdasági helyzete ezt felettébb megkívánja! - csatlakozott a mozgalomhoz."

1923-ban felmérték Felsőörs földtulajdonnal rendelkező birtokosait. A két legnagyobb birtokos: özvegy Kövess Györgyné (500 k.hold) és dr. Kövess Emil (300 k.hold) volt. A prépostság ugyancsak 300 k.holddal rendelkezett. Csapó Károly 50 k.holdat birtokolt, Kaszás Gyula, idősebb Vass György 45-45 k.holdat birtokolt. Tálos Géza birtoka 40 k.holdas volt. Tis-lér Jánosnak 35 k.holdja volt. Kaszás Zsigmond, idősebb Korpádi Sándor, Tislér Sándor, Vámos János 30-30 k.holdat birtokolt. Vass Istvánnak 25 k.holdja volt. Katzburger Fülöp, Hitter és Schneller, özvegy Lőrincze Im-réné 22-22 k.holdat birtokolt, Prigly Ferenc, Szalay Károly, a református egyház és a veszprémi papnövelde 20—20 k.hold gazdája volt. Farkas Kálmánnak 18, ifjú Figali Dánielnek 15 k.hold földje volt. A volt úrbéresek 130 k.holddal rendelkeztek. Földbérlő volt Kukorelly Ferenc (700 k.holdon).

Iparosok voltak: ács (Angyal János), asztalos (Mecséri László), bognár (Tüske Mihály), cipész (Angyal Ferenc, Tálos Sándor), kőműves (Bodó István), mészáros (Teischmann József), szabó (Tavasz István), kovács (Pozs-gay József és ifjú Sebestyén János).

Cséplőgéptulajdonosok voltak: Kukorelly Ferenc, Pohl Ferenc, Tálos Géza. Malomtulajdonosok (vízimalmokkal): Borsos Sándor és Csizmadia József.

Borkereskedők: Fleck János és Zámbó Sámuel. Kocsmáros: Spitzer Dezső. A községben működött a Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet.328

Nagy ünnepe volt - 1924. augusztus 10-én - a község református gyülekezetének. Az Ecclesia Harangöntő Társaságtól vásárolt 120 kg-os harangot avatták fel. A szertartást Szücs József alsóörsi lelkipásztor, a veszprémi egyházmegye esperese végezte.329

Egy évvel később - 1925-ben - Horváth Lajos prépost az első világháború után megmaradt (Szűz Mária képével díszített 347 kg-os) harang mellé még két új harangot öntetett: a „Szent Mária Magdolna könyörögj érettünk" feliratú 186 kg-osat és a Szent József tiszteletére szentelt 81 kg-os harangokat. Ezek ünnepélyes megáldására 1925. június 25-én került sor ünnepélyes keretek között.330

1925-ben részletes felmérést készítettek el Magyarországon földbirtokosairól és földbérlőiről, mely fölmérés Felsőörsre is kiterjedt:

 

Felsőörs község úrbéresei: 350 katasztrális hold:

szántó: 9 k.hold; kert: -; szőlő: -; rét: 2 k.hold; legelő: 108 k.hold; erdő: 219 k.hold; nádas: —; földadó alá nem eső terület: 12 k.hold.

 

Felsöörsi prépostság: 359 katasztrális hold:

szántó: 134 k.hold; kert: 1 k.hold; szőlő: -; rét: 11 k.hold; lelgelő: 89 k.hold; erdő: 113 k.hold; földadó alá nem eső terület: 11 k.hold.

 

A prépostság Gárdonyban lévő birtoka: 2600 k.hold. Ebből: szántó (1678 k.h.), kert: (1 k.h.), rét (189 k.h.), legelő (240 k.h.), nádas (97 k.h.), földadó alá nem eső terület: 395 k.h.

 

Kövess Emil (Székesfehérvár): 139 katasztrális hold:

szántó: 70 k.hold, kert: 1 k.hold, szőlő: 2 k.hold, rét: 4 k.hold, lelgelő: 2 k.hold, erdő: 58 k.hold, földadó alá nem eső terület: 2 k.h.

 

Kövess Györgyné özvegy: 430 katasztrális hold:

szántó: 214 k.hold, kert: 3 k.hold, szőlő: -, rét: 2 k.hold, legelő: 44 k.hold, erdő: 163 k.hold; földadó alá nem eső terület: 4 k.hold.

 

Kukorelly Ferenc és Társa: 264 katasztrális hold:

szántó: 214 k.hold, rét: 2 k.hold, legelő: 44 k.hold, földadó alá nem eső terület: 4 k.hold.

Veszprémi római katolikus káptalan: 134 katasztrális hold (csak erdő, semmi más).

Kisbérlet: 70 k.hold (csak szántóföldek).331

Az 1920-1930-as évek fordulóján nagyarányú parcellázások indultak meg Felsőörsnek a Balatonra nyíló határában. A Tisztviselőtelepnek elnevezett területen 120 házhelyet osztottak ki, melyeken 30 nyaraló és lakóház épült.332

Az 1930. évi összeírások szerint a községben 885 lélek lakott 192 lakóházban. Erre az időre a római katolikus népesség abszolút fölénybe került: 620 katolikus mellett a reformátusok száma 256 lélek volt, s a községben lakott még 9 evangélikus is.333

1935-ben a prépostságnak jövedelem-bevallást kellett készíteni. Ennek érdekében végzett felmérés szerint a prépostságnak Felsőörsön 351 k.hold birtoka volt. Ebből 122 k.hold volt szántó, 2,5 k.hold kert, 5,4 hold rét, 39,5 k.hold legelő és 170,5 k.hold erdő. Ehhez a gazdasághoz az alábbi felszereléssel rendelkeztek: 8 db eke, 1 db traktor, 3 db ökrösszekér, 1 db lovasszekér, 1 db vetőgép, 3 db fa-henger, 1 db szecskavágó, 1 db daráló, 1 db körfűrész, 1 db rosta, 1 db triőrozó (2070 pengő összértékben).

A gazdaság állatállománya: 6 db hízósertés, 19 db süldő, 37 db malac, 7 db borjú, 1 db ökör, 1 db tehén, 10 db tejelő tehén.

A dinnyési birtok teljes élő és holt felszerelése a birtok bérlőjének tulajdonát képezte.

1935-ben a terményekből összesen 7272 pengő jövedelme volt a prépostságnak. A termelési költségek viszont természetben 3073 pengőt, készpénzben 1987 pengőt tettek ki (összesen: 5061 pengő értékben).

A prépostság felsőörsi birtokán a föld mindenütt köves, sziklás volt, felettébb kevés volt a termő humusz. Ezért a szántóföldek csak 2. és 3. osztályúak voltak. Az erdő is sziklás talajon terült el, szálfát nem termett. A csenevész faanyag csak tűzifának volt alkalmas. Egyedül a rét volt az, amely esős időben sok termést adott. A patak partján elterülő legelő és rét elsőrendű volt, de a sziklás domboldalakon már nagyon silány termést hozott.

Miután szőlei a prépostságnak nem voltak - és a bortized 1848-tól megszűnt! - a Forrásvizén álló régi malom felett lévő régi présház és az alatta húzódó hatalmas - a tizedborok befogadására épült - pince szerepe megszűnt. A pince használaton kívül állt, a présházat pedig (1935-ben) cseléd-lakásul használták.

A prépostság tulajdona volt (ugyancsak 1935-ben) a régi templom szomszédságában álló iskolaépület, melyet a régi urasági kocsmából építtetett át 1911-ben Vurglich Ágoston prépost. Az iskola mindössze egy tanteremből és egy kis, szertárnak való szobából állott. Itt volt még a tanítólakás is: két szobával, egy konyhával és kamrával, valamint a szűk udvaron álló istállóval és az épület alatt húzódó régi pincével.

1929-ig Csendes Gyula kántortanító (sz.: 1865-ben) látta el egymagában az oktatást. A tanulók létszáma - a r.katolikus iskolában! - változó volt: az 1924-1925. tanévben 27 fiú és 19 leány, valamint 32 ismétlő (18 fiú és 14 leány) volt a létszám; az 1928-1929. tanévben 31 fiú és 23 leány (valamint 19 ismétlő: 10 fiú és 9 leány) járt iskolába.

1929. szeptember 1-jével Csendes Gyula nyugdíjba vonult, s Venczlik László kántortanító került választással a felsőörsi r.katolikus iskolához. A 26 esztendős kántortanító - 1939 nyaráig tanított a községben, s egy 1937. április 14-én kiadott minősítés szerint: „Venczlik László tanító fellépése nyugodt, beszéde higgadt, jó módszerrel eredményes munkát végez."

A tanulók létszáma évről évre gyarapodott: az 1934-1935. tanévben pl. 46 fiú és 51 leány (valamint 31 ismétlő: 19 fiú és 12 leány) járt az egy apró tanterembe.

1937 márciusától bővült a katolikus iskola tantestülete: Venczlik László kántortanító mellé alkalmazták a 27 éves Varga Eszter tanítónőt (évi 750 pengő fizetéssel).334

Az 1930-as évek első felében többször szóba került egy új és korszerű elemi iskola építése. Az építkezésre - Horváth Lajos prépost szorgalmazására - 1936. augusztus 10-től került sor. Az új iskola a Szent Imre utcában, a Lőrincze-féle telken - 500 négyszögöles területen - épült fel. Csak a telek ára 1100 pengő volt. Az építkezéshez a kormányzat 5000 pengős államsegéllyel járult hozzá. A tervezést és a kivitelezést a veszprémi Szloboda Sándor vállalkozó végezte el, igen jó minőségben. Az épület 1937 márciusára elkészült, s a prépost áldotta meg ünnepélyes szertartással. Eredetileg - 1948-ig - a jelenlegi épületnek csak a nyugati szárnya állt: egy 10x6,3 méteres tanterem és egy 4x3 méteres szertár. Az épület keleti szárnya több mint tíz évvel később - 1948-ban - épült fel.335

Sajnos, a község töredékesen fennmaradt iratai az eseményt nem örökítették meg. A szórványos közigazgatási anyagból csak a községi képviselő-testület - 1937. november 6-i - névsora maradt meg napjainkra. Az elöljáróság állt: Pálffy Sándor községi bíróból és Somogyi Lajos körjegyzőből. Községi képviselőtestületi tagok voltak: Galambos István, Bagi Gábor, Bartl Kálmán, Horváth Ferenc, Sebők Nándor, Csapó Károly, Vass Ferenc, Spitzer Dezső, Steiger András, Rásky Imre, Gáty Ferenc, Steiger Mihály, Kiss Károly, Pohl Ferenc, Pozsgai József, Angyal Vendel, valamint a fent említett községi bíró és körjegyző.

Horváth Lajos prépost 1938. december 19-én este 18 óra 30 perckor hirtelen, szívgörcs-szerű tünetekkel - elhunyt. A felsőörsi temetőben temették el, ahol síremlékét ma is gondozzák.

Utódául dr. Justh Istvánt (1897-1971) nevezték ki, aki anyai ágon (édesanyja gróf Batthyány Mária volt) a nagy kegyúri család tagja volt. Az első világháborúban mint tüzértiszt szolgált, s csak ezt követően lépett papi pályára (1927-ben szentelték fel). Préposti kinevezése előtt Háromfán volt plébános. Új hivatalát azonban csak 1940-ben foglalta el.

Egy 1939. március 28-án kelt irat szerint Felsőörsön a község által iskola továbbra sem volt, csak a r.katolikus és a református iskola működött.

Venczlik László kántortanító 1939-ben távozott az iskolától (Veszprémben folytatta pedagógiai munkáját). Helyét Békefi Aladár (sz.: 1911. Románd) népiskolai kántortanító vette át.

1939 májusában a katolikus egyházközség - Albrecht József adminisztrátor vezetése alatt (mivel az új prépost: dr. Juszth István hivatalát még nem foglalta el) - megvásárolta a templomtól délre elterülő telket (1300 pengőért), hogy azon egy katolikus kultúrházat építsenek. „...Nagy eseményt jegyzek be! - írta a Historia Domusba az adminisztrátor - Czapik püspök úr 3000 pengőt adományozott a kultúrház építésére. Én is teszek hozzá 1000 pengőt. 5000 pengőért csinálhatunk házat, ha követ, vizet, kavicsot, fuvarokat és kézimunkát adunk. Nagyszerű, 1000 pengőt csak ösz-szeszedünk még valahonnan! Kár, hogy a Venczlik elment a nyáron be Veszprémbe mesternek, de talán az új, Békefi is jó segítség lesz! Igen készséges úrigyerek..." Az építkezés 1939. november 13-án elkezdődött. „Sok ellenségem van - folytatta a Historia Domusban Albrecht József adminisztrátor — Különösen az 'atyafiak' részéről dühösek érte, hogy a 'koldusok' (ti. a katolikusok) előbb tesznek erre szert! De hál' Istennek, a híveim nagyszerűen jönnek, dolgoznak. Többet is mint kellene! És milyen büszkék! Este munka után mindennap jönnek nézni, hogy már mennyire van! Teaestünk nagyszerűen jövedelmezett. A villany bevezetési költségek már megvannak!" 1939. december 16-ra tető alá került a ház, már csak a vakolási munkák voltak vissza. Végül is az építkezés 1940 tavaszára fejeződött be, s a megnyitó ünnepségen a műkedvelő színtársulat a „János vitéz" című színművel lépett fel, ami 960 pengő bevétellel járt.336

1940. november 16-án lezajlott dr. Juszth István prépost beiktatása. Az új prépost jelentős átalakításokat végeztetett el a kúrián. Az épület északi szárnyát — a személyzet számára — korszerű lakószobákká alakíttatta át. Felújíttatta az épület teljes villanyhálózatát, korszerű vízvezetékrendszert építtetett ki, majd a belső udvart feltöltötte, és parkosítással annak korábbi gazdasági jellegét végérvényesen megszüntette. Ő vágatta azt a kiskaput, amely az épület délkeleti sarkán manapság főbejáratul szolgál, s a kapura a régi préposti lakosztály belső vasrácsos ajtaját szereltette.337

Annak ellenére, hogy Európa szerte - 1939 óta - tombolt már a második világháború, Magyarország csak 1941-ben sodródott a háborúba. Ebben a tragikus emlékezetű esztendőben Felsőörs össznépessége 920 lélek volt, akik 215 lakóházban laktak.

Őstermelésből (földművelésből) élt: 700 fő (76,1%), ebből kereső volt 351 fő (77,3%).

Iparból-bányászatból élt: 173 fő (18,8%), ebből kereső volt 78 fő (17,2%).

Más foglalkozású volt: 47 fő (5,1%), ebből kereső volt 25 fő (5,5%).

Összesen: 920 fő (100%), ebből kereső volt 454 fő (100%).

 

A földtulajdon-viszonyok az alábbiak voltak:

100-50 k.hold 5 (0,7%),     ebből kereső: 1, családtag: 1 fő.

50-20 k.hold 36 (5,1%),     ebből kereső: 10, családtag: 7 fő.

20-10 k.hold 64 (9,1%),     ebből kereső: 19, családtag: 14 fő.

10-5 k.hold 85 (12,2%),     ebből kereső: 28, családtag: 17.

5 k.hold alatt 202 (28,9%),ebből kereső: 72, családtag: 33.

 

Birtokos-bérlő együtt: 392 fő (56,1%), ebből kereső: 130, családtag: 72.

Gazdasági cseléd-munkás: 306 fő (43,7%), ebből kereső: 148 fő.338

 

 

 

5. FEJEZET

FELSŐÖRS A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN

(1941-1945)

A község hadköteles férfi lakosságát elsősorban az 1942 februári mozgósítással hívták be katonai szolgálatra, túlnyomórészt a soproni 4. honvéd gyalogezredhez, illetve az annak alárendelt veszprémi 4/III. és 34/III. zászlóaljakhoz. Ezek a csapatok - a soproni 7. könnyű hadosztály kötelékében - 1942. május-júniusában a doni arcvonalszakaszra kerültek.

Egyetlen katonáról tudunk, akiről még a hadijelentések is beszámoltak: Pohl József molnársegédről (sz.: 1917-ben Felsőörsön). Minden valószínűség szerint a 4. honvéd gyalogezred egyik alegységének páncéltörőágyú irányzója volt. Az 1942. nyári nagy harcok során tüntette ki magát: „...Vitézségi éremmel tüntetett ki kilenc honvédet a hadseregparancsnok! - írta meg a Függetlenség című újság - ezek egyike volt „...Pohl József tizedes, az egyik páncéltörő ágyú irányzója két szovjet harckocsi közül az egyiket közel engedte és harcképtelenné tette, a másik harckocsira pedig olyan halálos tüzet indított, hogy az is kénytelen volt tüzelését megszüntetni." Ez a bátor katona — 1942 szeptemberére - eljutott a Don folyóig, s az 1943. január 12-ét követő szovjet áttöréskor ismeretlen körülmények között hősi halált halt.339

Pohl József neve a tizedik abban a névsorban, mely márványba vésve sorakozik azon a hősi emlékművön, melyet 1990-ben állíttatott a község lakossága. A többi hősi halált halt katona: Angyal Flórián, Angyal József, Borzák Imre, Bugovics Ferenc, Csapó Kálmán, Holczhauser János, Mecsé-ri Gábor, Nagy Lajos, Pecze Gyula, Pohl József, Somogyi Imre, Somogyi Károly, Steiger Lajos, Sveizgut Antal, Szecsődi Károly, Szecsődi József, Tálos Gyula, Tálos Zsigmond hősi halálának körülményei ismeretlenek. Vass Kálmánt a bevonuló szovjet katonák lőtték agyon kishegyi házánál.

Az 1943-1944. évi népszámlálási adatok szerint Felsőörsnek 919 lakója volt. Pontos adatokkal nem rendelkezünk, hogy ezek közül mennyi volt a zsidó vallású polgárok létszáma. Valamennyiüket deportálták 1944 júniusában. Azoknak a neve - akik soha nem tértek haza - ugyancsak ott szerepel a hősi emlékmű márványtábláján: Sebők Miklósné, Sebők Erika, Spitzer Dezső, Spitzer Dezsőné, Ungvári Béláné és Wermer Julia.

1944 nyarán - id. Bartl Kálmán írásos feljegyzése szerint - Juszth István prépost zsidó munkaszolgálatosok alkalmazásával feltárási munkálatokat végzett a régi templomon. A toronyalj déli oldalán lévő - ekkor még befalazott - fülkét kibontották. A fülkében női csontvázat találtak, minden melléklet nélkül.340 Ugyancsak a nyári hónapokban a templom tornyából - hadi célokra - elvitték az 1925-ben felszerelt 186 kg-os harangot.

A háború közvetlen szele 1944 nyarán - az amerikai légitámadások során érintette a községet. Április 3-tól kezdve számtalanszor húztak el a Balaton légterében a támadó vagy a támadásból visszatérő amerikai bombázórepülőgép kötelékek. Július 7-én déli 12 óra 30 perc körül - északi irányból, Veszprém felől - egy, a kötelékétől elszakadt, magányosan repülő, sérült és füstölve égő B-24. „Liberator" típusú amerikai négymotoros bombázórepülőgép jelent meg Felsőörs északi légterében, mintegy 1700 méteres magasságban. A bombázógép a hajnali órákban szállt fel az olaszországi Spinazzola repülőtérről, s - több száz más géppel együtt - a Bécs körüli német olajfinomítókat bombázta. Az MACR 6568 lajstromjelű repülőgép az amerikai 15. hadműveleti légihadsereg 55. bombázószárnyának 460. bombázócsoportjához tartozott (Price ezredes parancsnoksága alatt).

Az 1944. július 7-én lelőtt amerikai B-24 Liberator bombázó egyik motorja

 

A sérülten menekülő amerikai bombázórepülőgépet a - veszprémi repülőtérről bevetett m.kir. 101. honi vadászrepülő-osztály egyik pilótája (a veszprémi illetőségű) Benkő Lajos hadnagy üldözte Messerschmitt Me-109. G-6. típusú vadászrepülőgépén.

A mai Szabadságpuszta és Felsőörs közti sávban a Vörösberénynél tüzelőállásban lévő magyar 103/II. légvédelmi üteg négy 80 mm-es ágyúja, illetve a Danuvia gyártelepen összpontosított 203. légvédelmi tüzérosztály egy 40 mm-es gépágyús szakasza is tüzet nyitott a bombázóra. Így eldönt-hetetlenné vált, mi váltotta ki a bombázórepülőgép pusztulását. Utólag Benkő Lajos hadnagy és a 103/II. légvédelmi ágyús üteg 2-2 pontot kapott a gép lelövéséért.

Benkő Lajos hadnagy ekkor - a Balaton felett fordulatot hajtva végre - szemből támadta az amerikai bombázót, amely már lángolva égett, és személyzete ejtőernyővel menekült a gépből. A kilenc főnyi legénységből öten kiugrottak, s ejtőernyővel szerencsésen földet értek a szentkirályszabadjai katonai lőszerraktár, a murvabánya és Királykút körzetében. Nagyjából a Kopasz-tető légterében - mintegy 1700 méteres magasságban - a bombázógép váratlanul felrobbant és darabokra hullott széjjel. Az égő roncsok még a földön is robbantak. Két amerikai fedélzeti-lövész a robbanás pillanataiban hagyta el a gépet. Ezek zárt ejtőernyővel zuhantak le és szörnyethaltak. A gépben maradt Robert E. French hadnagy főpilóta és Sam J. Idrales hadnagy másodpilóta - mindketten szörnyethaltak, és a gép roncsai között elégtek. Miután az öt amerikai katona ejtőernyővel földet ért, a keresésükre vezényelt veszprémi magyar katonai alakulatok támogatására - Ács Antal kántortanító és leventeoktató vezetésével - a felsőörsi leventék is kivonultak. Mind az öt amerikai katonát elfogták, s Veszprémbe kísérték. A halott amerikai katonáknak Felsőörsre történő elszállítása és eltemetése a községi hatóságokra hárult.

A r.kat. temetőgondnok - id. Bartl Kálmán - az alábbiakat jegyezte fel a „Temetői Pénztári Naplóban": ,,1944-ben egy nagy amerikai repülőt, úgy hívták, hogy légi-erőd, meglőtték, és égve széjjelrobbanva a források (a malomvölgyi források a falutól északnyugatra), a nyugati hegy tetején lezuhant. Egy ember egy iharfa lombjai közé esett, ez élve maradt. Négyen meghaltak: kettő a gép roncsai alatt elégett, kettő pedig kiugrott, de nem nyílott ki az ernyőjük és felismerhetően meghaltak. A repülő leeste után másnap a járási katonai parancsnok századosi rangban, mint temetőgondnokot hivatott be a prépostsághoz, és kiadta a parancsot, hogy a temetőben ássunk sírt az 'angol hősöknek'. Két méter széles, két méter mély és két méter hosszú sírt ásattak. Délután kocsival kimentünk a halottakért. Nagy meleg volt, már oszlásnak indultak. Hogy a fertőzést elkerüljük, Simon Vince lemeszelte őket. Két halottat a repülőroncs alól húztam ki. Az egyiknek a nyakában ezüst nyaklánc lógott a legitimations klapnival, ebben volt a neve. Simon Vince elvitte gazdájának, Keöves Emil dr. törvényszéki tanácselnöknek. A nevére nem emlékezem. A többinek az azonossági jelét nem találtam meg. Így egyiknek a nevét sem tudtam feljegyezni. Estefelé temettük el őket, négyet három koporsóba, mert csak annyit kaptunk Füreden. De nem sokáig pihentek a mi temetőnkben. Az egyik napon tudtunk nélkül elszállították őket".

Az alsóörsi anyakönyvi hivatal halotti anyakönyvének 1944. július 8-ikai bejegyzésében (17., 18., 19. és 20 folyószám alatt) anyakönyvezték a négy halott amerikai katonát:

„A felsőörsi m.kir. postahivatal távbeszélőn bejelentette, hogy 1944. július 7-én 12 óra 30 perc körül Felsőörs község határában, a Kopasz-hegyen egy ellenséges amerikai bombázórepülőgép lezuhant. A községi elöljáróság a helyszínre kiszállván megállapította, hogy a repülőgépben elszenesedett holttest fekszik. A holttest azonossági jegyén SAM J. IDRALES név és 0-700339. T. 43-40. szám van bevésve. A hulla a legnagyobb valószínűség szerint amerikai repülő volt. Életkora és alakja megállapítható nem volt, ruhája elégett."

18. folyószám alatt; első mondat ugyanaz... (megállapították), hogy „...a repülőgépben elszenesedett holttest fekszik. A holttest azonossági jegyén BOB E. FRENCH név és 0-681374 T. 43-44. szám van bevésve." (Folytatás mint fennt.)

19. folyószám: első mondat ugyanaz, mint fennt... „...a lezuhant repülőgép közvetlen közelében egy angolszász repülőöltözetben lévő, valószínűleg amerikai repülőkatona hullája fekszik. Neve megállapítható nem volt. Életkora 20-25 év között. Alakja középmagas, erőstermetű. Borotvált bajuszú és arcú, rövid barna hajú. Jobb gyűrűs ujján jegygyűrűvel, hátán ejtőernyővel."

20. folyószám alatt: első mondat ugyanaz, mint fenn... „...A lezuhant repülőgéptől 6 méter távolságra egy angolszász repülőöltözékben lévő, a valószínűség szerint amerikai repülőkatona hullája fekszik. Neve megállapítható nem volt. Életkora 18-23 év között. Alakja középmagas, szikár. Borotvált bajuszú és arcú, hosszú szőke hajú. Hátára ejtőernyő szerelve."341

1944 őszén - a közeledő front jeleként - egyre több kelet-magyarországi menekült vonult át a községen, illetve maradt Felsőörsön. Október 20-án délelőtt menekültek érkeztek a községbe: Gyergyószentmiklósról négy, Nagyszalontáról öt és Debrecenből hat - összesen 15 - magyar állampolgár.

1944. december 3-án a támadó szovjet hadsereg - a 3. Ukrán Front 4. gárdahadseregének csapatai - elérték a Balaton déli partját. Azonban a Balatontól északra és délre kiépített védőállások - a Margit-vonal - előtt a szovjet támadás elakadt a német 6. és 2. páncélos hadseregek ellenállásán. A Balaton északnyugati partvonalán kiépített - és a Margit-vonal középső szakaszát képező - ún. balatoni védőállásokba a 3. magyar hadsereg II. hadtestének 25. és 20. magyar gyalogoshadosztályai vonultak fel.

1944. december 3-tól 1945. március 24-ig - néhány szórványos átrepülésen kívül a hadi események Felsőörsöt nem érintették. Csak a Balatontól északra-északkeletre tomboló harcok ágyúdöreje jelezte, hogy néhány kilométerre háború dúl. Kezdetben - 1945 januárjában - még csak a távoli háborúra utaló utasítások érkeztek: január 13-án az 1. sz. balatonfüredi útbiztosság értesítette a körjegyzőt, hogy a községen átvezető útszakaszon - ahol a gyorsjárművek megcsúszásának veszélye állt fenn - tároljanak homokot, 1 km/25 m3 mennyiségben. Egyidejűleg a magyar 25/2. lövészszázad parancsnoka - Daróczy Béla főhadnagy - közölte a körjegyzővel, hogy ,,...a község területén bárhol található összes drótot hadihasználatra igénybe veszem. Ennek elszállítására oda járőrt útbaindítok. Megjegyzés: a Hangya (szövetkezet) készletében vagy bármely üzletben található sima vagy tüskés drótot is!"

1945 január-február hónapokban Felsőörsre - pontosabban a község bortermelő szőlőire - a közelben összpontosított német és magyar katonaság jelentette a legnagyobb veszélyt. Számos pincefeltörés és lopás történt.

Szlovák Mihály vincellér - a budapesti Suszter Ferenc szőlőbirtokos alkalmazottja 1945. január 13-án - jelentést tett a felsőörsi körjegyzőségen. Elmondása szerint előző napon, január 12-én a m.kir. honvéd határvadász-zászlóalj GH-jának megbízottja jelent meg a pincénél, s-a vincellér tiltakozása ellenére - 620 liter bort fizetés nélkül elszállított. „Ugyanaznap este - magát megnevezni vonakodó, katonai ruhában lévő - öt főből álló csoport újabb 200 liter bort vett igénybe és szállított el ugyancsak fizetés nélkül... Miután a katonaság e jelzett bor mennyiségeket beleegyezésem nélkül erőszakkal vette igénybe és fegyverével fenyegetett, így a nevezettek ellen a feljelentést ezennel megteszem!"

Néhány nappal később - Tóth Lajos felsőörsi kisbirtokos nevében - Frick Lajos községi elöljáró tett feljelentést. A feljelentés szerint január 17-én Frick Lajos, id. Varga József és Csizmadia Károly együtt indult el Tóth Lajos öreghegyi-szőlejébe. „...Amikor a pincéhez értünk, a pincében három német katonai ruhába öltözött egyént találtunk - Bánky Pál felsőörsi lakos magyar állampolgárral (együtt), akik a pincéből demizsonokkal bort vittek el és özvegy Szalai Gyuláné Felsőörs-Öreghegy-i lakos lakásába szállították. Én a német katonákat felelősségre vontam cselekedetükért, akik ránk fegyvert fogtak, s így velük szemben eljárni nem tudtam. Tóth Lajos borkészletéből mintegy 16 hektoliter bor hiányzik hordóstól, mely részben elvitetett, részben pedig a pincében kieresztetett..."

Január 22-én délben Csapó Károly felsőörsi kisbirtokos Öreghegyi-dűlőben lévő szőlejében egy német katonai gépkocsi jelent meg: „...A mintegy hat főből álló német csoport - panaszolta el Csapó Károly a körjegyzőségen - reám és feleségemre puskát szegezve arra kényszerítettek, hogy részükre bort adjak ki, azzal, hogy ők ezt a bort a betegeknek viszik Balatonalmádiba. A nevezettek mintegy 800 liter bort - saját hordómba - feltették az autóba, és minden fizetés nélkül Balatonalmádi felé távoztak. Ezen német csapathoz később egy felsőörsi lakos civil egyén is csatlakozott, akinek nevét nem ismerem, de akit személyesen ismerek és tudom, hogy hol lakik! Ez az egyén is tíz liter bort vitt el minden kérés és fizetés nélkül!" Ezen vallomástétel után Csapó Károly közölte a hatósággal, hogy ezekután borbeszolgáltatási kötelezettségének nem tud eleget tenni!

Január 25-én német katonák betörtek Lőrincze Sándorné (Szalai Emma) és öccse: Szalai Károly tulajdonában lévő öreghegyi pincébe, s onnan 24 hektoliter fehérbort és a hozzá szükséges hordókat ellopták. A károsultak még az éjszaka folyamán jelentették ezt a Felsőörsön állomásozó német parancsnokságnak. A német parancsnokkal azonban kiszálltak a helyszínre, ott a lopás tényét megállapították, majd a borszállító gépkocsi nyomán eljutottak Balatonalmádiba, a Mária-lak nevű villához. A feljelentést ebben az esetben is megtették.342

1945. január 23-án - felsőbb utasításra - elvégezték a katonai szolgálatot nem teljesítő felsőörsi férfiak összeírását. Összesen 136 embert írtak össze, az alábbi korosztályokból: 1898-1910 (61 fő), 1911-1924 (44 fő), 1925-1927 (9 fő), 1928-1930 (22 fő). Január 30-án pedig - a várható kiürítés miatt! - a község állat- és vontatógép állományát mérték fel. Ennek alapján megállapították, hogy a községben van: 64 üsző, 164 tehén, 4 bika, 26 ökör, 36 ló, valamint 3 db benzinüzemelésű- és 1 db nyersolajüzemelésű traktor; továbbá: 28 db lóvontatású- és 26 db marhavontatású szekér.

Az állandó katonai átvonulások miatt a lakosságra hárult az utak karbantartása és a hóeltakarítás. A feszült helyzetben botrányos esetek is lezajlottak. Február 4-én Angyal Imre elöljáró házról-házra járva szólította hóeltakarítási munkára a lakosságot. Ennek során felszólította Lengyel István kisbirtokost is, hogy menjen munkára a Felsőörs és Veszprém közti vármegyei közútra. Lengyel ekkor kijelentette: „Ha száz csendőrrel jössz is értem, akkor sem megyek ki havat hányni!" Felesége ugyancsak megtagadta a munkát. Mikor a lakosság az esetről értesült, a munkára való felszólításkor mindenki azt mondta: „...hogy kiállok, ha Lengyel István is kiáll!" Angyal Imre kénytelen volt az ügyet a községi katonai parancsnokságonjelenteni.343

Az 1945. március 16-19-én megindított szovjet - bécsi támadó - hadművelet rövidesen áttörte a Balaton északi-északnyugati térségében kiépített német védelmi állásokat.

Valamikor 1945. március 18 körül egy német kötözőhely települt Felsőörsre. A frontvonalból hátra szállított sebesült német katonák közül öt ember meghalt: Wolfgang Harz lovaskatona, ? lovasezred 1. századából (1926. 11. 25-1945. 3. 18); Gerhard Goverst tartalékos hadnagy, a 4. német lovashadosztály 5. lovasezredének 2. századából (1922. 6. 17-1945. 3. 21); Andreas Kreis főőrvezető a 23. német páncéloshadosztály 23. páncélos felderítő-osztályából (1909. 8. 28-1945. 3. 24), Hans Werner Siebecke főőrvezető a 4/I/8. alakulattól (1921. 9. 16-1945. 3. 22), és egy ismeretlen német katona.

Március 22-én a Veszprém és Balatonkenese között védő 6. német hadsereg déli - Litér és Balatonkenese közti - szárnyát alkotó I. német lovas-hadtest parancsnoksága (Gustav Harteneck tábornok) Felsőörsre települt. Ennek a napnak a délutánján a lovashadtestnek alárendelt 3. német lovashadosztályt kivonták az arcvonalszakaszból, s - részben Felsőörsön át — Tapolca felé vonták vissza. Ezt követően az I. lovashadtest északi szárnyán (Litér és Szentkirályszabadja körzetében) a 4. német lovashadosztály, déli szárnyán (Balatonfűzfő, Vörösberény térségében) a 23. német páncéloshadosztály foglalt el védelmi állásokat.

Március 23-án a hajnali óráktól a szovjet 9. gárdahadsereg és 6. gárda harckocsihadsereg erői megkezdték a - Veszprém É., Kádárta, Litér, Balatonfűzfő között kiépített - német „Mária"-vonal áttörését. Már a hajnali órákban beékelődtek - Litérnél - a 6. német hadsereg IV. SS páncélos- és I. lovashadtestei közé. Délután 13—14 óra között a szovjet főcsapás Veszprémtől északra — a Rátóti Nagymezőn bontakozott ki. A szovjet csapatok benyomultak Veszprémbe, majd délután 15-16 óra között elfoglalták Szentkirályszabadját és Balatonfűzfőt.

Az esti órákra a szovjet páncélos ékek Herendig törtek előre, a német 6. SS páncéloshadsereg I. SS páncélos hadtestének csapatait Városlődig vetve vissza.

Ezzel egyidejűleg - március 23-án este - a 6. német hadsereg IV. SS páncélos- és I. lovashadtestei - „Klára"-vonal fedőnévvel - új főellenállási vonalat igyekeztek kiépíteni Veszprém Ny (Csatárhegy), Vilma-puszta, Veszprém DNy (Városi-alsóerdő), Miklósháza-puszta (ma: Szabadságpuszta), Meggyes-puszta, Szentkirályszabadja vasútállomás, Szentkirályszabadja DNy-D (Alsótelek, Kőhegy), Pinkóc, Vörösberény, Tobruk védelmi terepszakaszon. Ezzel egyidejűleg az I. német lovashadtest parancsnoki harcálláspontja - Felsőörsről - Balatonkövesdre (Csopak D) vonult vissza.

Március 24-én hajnali 02 óra 30 perckor a 37. szovjet lövész- és 18. harckocsihadtestek csapatai két ponton mértek csapást a „Klára"-vonalra. Egy lövészezred erejű - és 15 db harckocsival megerősített - harcsoport Szentkirályszabadja körzetéből tört előre Meggyes-puszta és Miklósháza-puszta irányába, hogy Danuvia-gyártelep körzetén át Veszprémfajszig törjön előre. A másik csapást Vörösberénynél indították ugyancsak egy lövészezred erővel és hat páncélossal.

Hajnali 04-06 óra között - erős tüzérségi előkészítés után - egy szovjet harccsoport: két harckocsi, gépvontatású tüzérség, gyalogság, majd a második lépcsőben nagyszámú lovasság Miklósháza-pusztára nyomult be. Az egyik szovjet harckocsi a kastélyig és a silóházig tört előre, s ágyújának tüzével kilőtte a Danuvia felé hátráló két német lövészpáncélost. Néhány perc múlva egy német katona páncélököllel a szovjet harckocsit is megsemmisítette. A szovjet harccsoport a Danuvia-gyártelep felé folytatta elő-nyomulását, azonban a gyártelep kapujának közelében a másik szovjet harkocsit is (lánctalp) találat érte.

Március 24-én a délelőtti órákban a 27. szovjet hadsereg főerői - a 35. lövész- és 18. harckocsihadtestek - a Veszprém-Tapolca közti műút kétoldalán indítottak támadást a IV. SS páncéloshadtest ellen. Délelőtt 11 óra körül Nemesvámosnál áttörtek, de Nemesvámos és Tótvázsony között további előnyomulásuk ideiglenesen elakadt. Ezzel egyidejűleg egy szovjet harccsoport - Danuvia-gyártelep körzetén át - Veszprémfajszig tört előre. A Csopak felé hátráló 9. SS „Hohensatufen" páncéloshadosztály utóvédjei a Nosztori-úton egy sérült harckocsijukat felrobbantották.

Március 24-én délelőtt és a délutáni órákban az I. német lovashadtest északi - bal - szárnyát képező 4. német lovashadosztály a „Klára"-vonal Köveskút-puszta, 260 mp., Asztaghely, Felsőörs 1 km É-ÉK, 286 mp, Felső-hegy 322 mp közti szakaszában védett, Nordenskhoeld vezérőrnagy parancsnoksága alatt. A lovashadosztály 5. és 41. lovasezredei, a 70. páncélos felderítő- és 70. páncélvadász-osztályok összesen hat zászlóalj erőt képviseltek 5004 napi, illetve 2400 főnyi harcoló létszámmal; 7 db nehéz páncéltörő ágyúval, 2 db rohamlöveggel, valamint 3 könnyű- és 3 nehéz aknavető üteggel. A lovashadosztálynak volt alárendelve a 25. magyar gyalogoshadosztálytól átadott 26/I. zászlóalj ismeretlen erőkkel és létszámmal.

 

Második világháborús német katonasírok a katolikus temetőben

 

Miközben Nemesvámostól délnyugatra tombolt a harc, a déli óráktól kezdve a 37. szovjet lövészhadtest 316. lövészhadosztálya — páncélosokkal megerősítve — arra kapott parancsot, hogy Köveskút-puszta és Meggyes-puszta vonalról támadjon Felsőörsön át Alsóörsre, s zárja le az I. német lovashadtest déli szárnyán - Balatonalmádi és Káptalanfüred körzetében — harcoló 23. német páncéloshadosztály visszavonulási útján Balatonfüred irányába. A szovjet támadások délután 17 óráig nem tudták a 4. német lovashadosztály védelmét áttörni. A német csapatok elhárító tüzében kilenc szovjet páncélos megsemmisült. Egy T-34 harckocsit a Meggyes-puszta és Danuvia közti vasúti töltésen ért találat. Az út délnyugati oldalán - Kisirtásban három, a Peszei-dűlőben két T-34-es harckocsi pusztult el. Az országúttói keletre - az ún. Vass-kanyarban két SZU-76-ös könnyű roham-löveg, attól délre, a Dobogó-dűlőben egy T-34-es harckocsi égett ki a német csapatok tüzében.

A Felsőörstől 1-2 km-re dúló harcok során a községet szovjet aknavető belövések érték. Különösen a református templom körzetét, ahol találatokat kapott a református iskola, Lengyel Gyuláné háza, valamint a „Hangya" szövetkezet épülete, amely teljesen leégett. Délután 16 órakor — heves szovjet csatarepülőgép támadások kíséretében - megindult a szovjet áttörés. Délután 17 óra körül a 4. német lovashadosztály utóvédjei - 4 magyar és 2 német katona holtestét visszahagyva - az Aprós-erdő, Kopasz-tető, Hosszú-hegy, Kis-hegy új védelmi terepszakaszra vonultak vissza. A hátráló német katonák a község északi szélén (a sportpályával szemben) egy kiégett kétéltű gépjárművüket (Kübelwagen), valamint a préposti major kapujánál egy nehéz rohamlövegüket hagyták vissza. Az utóbbi felrobbantásakor a szemben lévő Strenner Kálmán-féle ház is leégett.

Délután 17-18 óra között a 316, szovjet lövészhadosztály benyomult Felsőörsre, majd a község déli szélén - a Csiker, a Bárókert és Csóra területén - ideiglenes védelembe ment át. A szórványos harcok során a szovjet katonák egy polgári személyt - Vass Kálmánt - agyonlőttek.

A Kis-hegy körzetébe visszavonult 4. német lovashadosztály csapatai az esti órákig - egy nehéz rohamlövegükkel támogatott - ellenlökésekkel akadályozták meg, hogy a szovjet csapatok elérjék Alsóörsöt, s ezzel átvágják a balatoni műutat.

A március 24-ről 25-re forduló éjszaka az I. német lovashadtest csapatai - a 4. német lovas- és 23. német páncéloshadosztályok, valamint a magyar 20. gyalogos- és „Szent László" gyalogoshadosztályok csapatai a Hidegkút és Balatonfüred közti új fővédővonalba vonultak vissza, s ezzel a harcok Felsőörstől eltávolodtak.344

 

6. FEJEZET

FELSŐÖRS A HÁBORÚT KÖVETŐ

POLGÁRI DEMOKRATIKUS IDŐSZAKBAN

(1945-1949)

A háború okozta zűrzavarból újjáéledő közigazgatás első teendője a háború nyomainak eltüntetése volt. Az első rendelkezés 1945. április 20-án jelent meg - kidobolták a községben, hogy „...Felhívjuk a lakosságot, hogy akinek a földjén kilőtt páncélos, felrobbantott gépkocsik vagy aknamező van, azt azonnal jelentse a községházán! Felhívjuk továbbá a lakosságot, hogy akinek birtokában katonai eredetű puskák, ruhák és egyéb hadfelszerelési tárgyak vannak, úgy azokat azonnal vigyék a községházára!" Két nappal később — április 22-én — a körjegyző jelentést küldött a balatonfüredi főszolgabíróságnak, hogy fel nem robbant bombák, aknák és tüzérségi lövedékek az egész körjegyzőség (Alsó- és Felsőörs, Lovas) területén találhatók. Lelőhelyüket a községi bíróval nyilvántartásba vették. Katonai puskákat, ruhákat és más hadfelszerelési tárgyakat azonban a lakosság nem szolgáltatott be.

Komoly tehertételként nehezedett a lakosságra, hogy április 23-án elrendelték a kötelező munkaszolgálatot Április 24-től - előreláthatólag május 1-jéig - a körjegyzőség mindhárom községéből községenként 10-10 férfit és 10-10 nőt kellett munkaszolgálatra rendelni Balatonfüredre. A kijelölteknek április 24-én reggel 06 órára kellett a balatonfüredi Zsigmond utcában lévő Polusin-villában jelentkezni. Felhívták a lakosság figyelmét, hogy az aki a névjegyzéken szerepel és mégsem jelenik meg: internálva lesz! Egyidejűleg a községeknek két-két lovasfogatot is Balatonfüredre kellett vezényelni, ugyancsak munkaszolgálatra.

A Balatonfüreden állomásozó szovjet alakulat ellátása is a lakosságra hárult. Április 30-tól a felsőörsi körjegyzőség három községe köteles volt egy vágómarhát, egy sertést, egy mázsa burgonyát, 25 kg babot, 10 kg zsírt, 10 kg vöröshagymát és 10 kg vegyes zöldséget leszállítani az említett balatonfüredi szovjet alakulatnak.

Az esetleges zavarok megelőzésére — 1945. május 4-én — felmérték a Felsőörsön található gabonaféléket. Megállapították, hogy van 8480 métermázsa zab. Ugyanakkor egy korábbi főszolgabírói utasításra meg kellett semmisíteni a szeszesitalokat. Május 9-én Dávid Aladár körjegyző jelentette a főszolgabíróságnak: „...Tisztelettel jelentem, hogy a körjegyzőségem lakosságát a még nála lévő szeszesitalok megsemmisítésére dobszó útján felhívtam. A megsemmisítést a községek rendőrségével ellenőriztettem!" Az intézkedés - amely nyilván a közrend és a közbiztonság megőrzése miatt - került kiadásra, elsietett volt. Ugyanis másnap - május 10-én -a főszolgabíró közölte a körjegyzővel, hogy a szeszesitalok megsemmisítésére kiadott rendelkezést - az orosz katonai parancsnokság kívánságára! — az alispán visszavonta.345

A debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány minisztertanácsa által -1945. március 17-én - elfogadott, a földreformról szóló 600/1945. számú rendelete Felsőörsön 1945. április 22-én került szóba. Ezen a napon datált a helyi hatóság egy Kimutatást, mely az alábbi kérdéseket-válaszokat tartalmazta:

1. Mekkora terület kerül a községben szétosztásra: 26 k.hold.

2. Igénylők száma: 9.

3. Április 22-én estig mennyi van szétosztva: 6 k.hold. (Házhelyek).

4. Hány igénylő kapott: 7.

5. Összes kiosztott terület: 3600 öl.

6. Mennyi a községben a bevetetlen terület: 280 k.hold.

Május 8-án kiderült, hogy a községi Földigénylő Bizottság mind az öt tagja a Független Kisgazdapárt tagja volt. A központi kiküldött - aki viszont a Nemzeti Parasztpárt tagja volt — kifogásolta a bizottság munkáját. Ez nem lehetett alaptalan, mert egy hónappal később - június 5-én - megállapították, hogy a helyi Földigénylő Bizottság semmiféle működést nem fejtett ki. Feltehetően ezzel függött össze az, hogy május 14-én felfüggesztették állásából Stumpfhauser József körjegyzői hivatalvezetőt (sz. 1917, Veszprémfajsz), illetve május 19-én a Magyar Államrendőrség Veszprémi Rendőrkapitányságának Politikai Osztály őrizetbe vette és Budapest VI. kerület Andrássy út 60. sz. alá előállította Felsőörs egyik legmódosabb birtokosát: dr. Kövess Bélát.346

Közben — 1945. május 9-én (azon a napon, amikor Európában hivatalosan is véget ért a világháború) Felsőörsön megkezdődött a tanítás a r.katolikus és református iskolában: Farsang Mária Firmina és Ráskay Gizella tanítónőkkel. Mindketten menekültként érkeztek Felsőörsre. Ugyanis Ács Antal kántortanító — mint katona — még nem tért vissza a háborúból. Felesége - Ács Antalné - ugyancsak mint menekült távolt volt. A korábban elmenekült Gáty Ferenc református lelkész azonban május 9-re hazatért már. A három iskola - a régi és az új katolikus, valamint a református — iskola közül egyedül a református iskola tetőzete sérült meg a háborús események során. A mezőgazdasági munkák mielőbbi normalizálása érdekében - május 6-án - felmérték a községben található mezőgazdasági erőgépeket és a működtetésükhöz szükséges üzemanyagkészleteket;

Frick és Tóth: „Ford" traktor: 20 lóerős (petróleum-benzin meghajtásos). Javítás alatt. Két ekéje van. Üzemanyag nincs.

Bogdán Mátyás: „Rába" traktor: 20 lóerős (benzin meghajtású), üzemképes, két ekéje van. Üzemanyag nincs. „Diesel" traktor: 46 lóerős (gázolaj-benzin meghajtású), üzemképtelen, üzemanyag nincs. „Gaze" traktor: 20-25 lóerős (benzin-petróleum meghajtású), teljesen üzemképtelen, üzemanyag nincs.

Holczhauser János: „Hoffer-Schranz" traktor: 20-25 lóerős (gázolaj meghajtású), üzemképtelen, üzemanyag nincs.

 

Rövidesen - május 17-én - közellátási szempontból összeírták a község állatállományát is, valamint a vetésterületet:

állatállomány: ló (27 db), ökör (39 db), borjú (50 db), tenyész koca (50 db), süldő (100 db), malac (63 db), juh (65 db), kacsa (59 db), lúd (59 db), tyúk (450 db).

Vetésterület: búza (136 k.hold), rozs (127 k.hold), árpa (126 k.hold).

Ennek igen komoly jelentősége volt, mivel csak így volt érzékelhető, hogy a szovjet katonai parancsnokságok - az elmúlt egy hónap alatt - milyen jelentős mennyiségű terményt és állatot vettek igénybe Felsőörsről:

terményekben (métermázsában számítva): búza (121), rozs (67), árpa (96), zab (91), tengeri (50), burgonya (73), takarmány (456);

egyéb termékek (kilogrammban): liszt (3245), zsír (832), hús (780), cukor (113), bor (113 liter), mák (392 kg).

Állatok: 42 db ló, 160 db tehén, 21 db ökör, 87 db sertés, 923 db tyúk, 13 db liba, 35 db juh.

Bizonyosan volt összefüggés a fentiekkel, hogy amikor — május 28-án — közhírré tették, hogy a 18-42 éves férfiak, illetve a 20-24 éves nők önként jelentkezhettek a magyar demokratikus hadseregbe, Felsőörsről senki sem jelentkezett.347

Június közepén újra a háború szomorú maradványairól tárgyalt a közigazgatás. Június 9-én a körjegyző közzétette, hogy „...Körjegyzőségem területén ideiglenesen eltemetett katonák holttesteinek temetőbe való át-hantolását szeptember hó végére halasztottuk. Bombatámadás által elhalt katonák személyazonosságát a községek bírái és a lakosok ismerik, azokról hozzátartozóikat értesítettem." A fentieknek előzménye az volt, hogy június 8-án — a Népjóléti Minisztérium és a vármegyei alispáni hivatal felhívására - a körjegyző körlevelet adott ki három községének: „...Felhívom a bíró Urat, hogy ha a temetőn kívül eltemetett holttestek nem lennének elég mélyen elásva, akkor Bíró Úr közmunka igénybevételével megfelelő vastagságú földréteget hordasson rá, az így képzett sírt árkolják körül, hogy az esővizet levezesse. A sírokat, főképpen az orosz katonai sírokat megfelelő ideiglenes síremlékkel lássa el. Az így eltemetett emberi holttestek az ősszel lesznek a temetőbe áthelyezve. Amennyiben az elásott állati hullákon sem volna elég vastag földréteg, Bíró Úr oda oda hordasson földet, Bíró Úr e rendeletem végrehajtását jelentse!"

Az utólagos felmérésekkel megállapították, hogy a községben vívott szórványos harcok során négy magyar, két német és három szovjet katona halt meg, s valamennyien ideiglenesen vannak a község határában eltemetve.

Az 1945. április 23-án megalakult felsőörsi földosztó bizottság július elejére teljesen csődöt mondott. Július 8-án a községi földigénylő bizottságot újra meg kellett szervezni: „A felsőörsi földigénylő bizottságot újra kellett alakítani, mert az előző Földigénylő Bizottság megállapítása szerint sem földigénylő, sem megváltás alá eső ingatlan a községben nem volt! Ezt köszönhette a szegény lakosság a reakció suttogó propagandájának. A második Földigénylő Bizottság igyekezett a megérdemelteken segíteni, és ezért vagyunk hátralékban a munkával!" - írta jelentésében Bodai Ferenc, az új Földigénylő Bizottság elnöke.

Az új Földigénylő Bizottság megállapította, hogy a volt községi nyilas vezetőnek - Szemenyei Antalnak - elkobozható ingatlana nem volt. Helyettese - Tüske Imre - szegény napszámos volt (1200 négyszögöl ingatlannal), ennek elkobzásától viszont eltekintettek.

Miután a veszprémi székeskáptalannak a felsőörsi határban csak kb. 300 katasztrális hold erdeje volt, azt teljes egészében állami kezelésbe vették, Így a községben három birtokelkobzásra került sor.

A prépostság birtokában volt 252 katasztrális hold és 348 négyszögöl (ebből: 134 k.hold szántó, 1 k.hold kert, 11 k.hold rét, 89 k.hold legelő és 113 k.hold erdő).

Az erdő és a legelő a község tulajdonába került (összesen: 202 k.hold). Az összesen 146 k.hold szántóból, kertből és rétből mindössze 42 k.holdat (ebből 39 k.hold 739 négyszögöl szántót) koboztak el a Borsóföld, Fánk, Vakola és Déllő dűlőkben. Ugyanis - mivel a prépostság tartotta fenn a templomot, a plébániát, a r.katolikus iskolát - célvagyonként a prépostság birtokában hagytak 104 katasztrális hold 227 négyszögöl birtokot. A megmaradt földek között szerepelt a préposti ház, udvar, a templom és tere, a Malomvölgyben kb. 7 k.hold rét, a Borsóföldön 232 négyszögöl házhely, a Fánk dűlőben 25,5 k.hold, a Vakolában 29 k.hold és 28 nöl., a Déllőben 31,5 k.hold.

A 74 éves dr. Köves Bélának, és az első világháborús hadirokkant dr. Köves Miklósnak - a köveskút-pusztai osztatlan birtoka - összesen 435 k.hold 1513 négyszögöl volt. Ebből 219 k.hold 1238 nöl. volt szántó, 4 k.hold 1398 nöl. volt a kert, 2 k.hold 580 négyszögöl volt a rét, 4 k.hold 872 négyszögöl a legelő és 199 k.hold 1094 négyszögöl az erdő. Adó alá nem eső terület volt 4 k.hold 1131 négyszögöl. Az erdő és legelő itt is a község tulajdonába került. A megmaradt kb. 232 k.hold birtokból (amiből 219 k.hold 1238 négyszögöl volt a szántó) 220 k.hold 1249 négyszögöl területet elkoboztak. Meghagytak a volt tulajdonosoknak 4 k. hold 136 négyszögöl területet (dr. Köves Bélának 3 k. hold 1092 négyszögöl beltelket, feleségének: Bezerédy Ilonának 92 négyszögöl udvart; dr. Köves Miklósnak pedig 552 négyszögöl területet).

A birtok zöme - a köveskút-pusztai majorság - 1908 óta haszonbérben volt (pillanatnyilag Bogdán Mátyás bérlő kezelésében). Bogdán Mátyás kárpótlásul 10 k.holdat kapott további használatra. Bogdán Mátyás utólag - 1949. január 21-én - visszaperelte a Köveskút-pusztán maradt ingóságait: egy magtári mérleget, egy „Hanomag" és egy „Rába" traktort, az általa elvetett vetőmag mennyiséget, valamint az 1930-ban telepített gyümölcsösének 1942-ben készített drótkerítését.

Alig zárult le a birtokelkobzás, dr. Köves Bélát (Budapest, VII. k., Dózsa György út 68. sz.), az Országos Ügyvédi Kamara elnökét letartóztatták, majd 1945. július 24-én - háborús bűnösség vádjával - három és fél évi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték; tehát a számára meghagyott ingatlant is elkobozták.

A Köves-család másik ágának - dr. Köves Emil volt székesfehérvári törvényszéki elnöknek a fia: dr. Köves Ferenc miniszteri osztálytanácsos 139 k.holdas birtokot örökölt. Az ebbe tartozó 58 k.hold erdőt, 2 k.hold legelőt és 2 k.hold adó alá nem tartozó területet (összesen: 62 k.holdat) a község tulajdonába adtak át. A maradék 73 k.holdat (70 k.hold szántót, 1 k.hold kertet és 2. k.hold szőlőt) elkobozták, s a négy gyermekes családnak mindössze öt holdat hagytak meg megélhetés céljára.

A fentebb leírt elkobzásokkal egyidejűleg - 1945 augusztusában - további tizenhárom magánszemélytől és a református egyháztól szántóterületeket és kerteket sajátítottak ki, hogy azokat házhelyek céljára kiparcellázzák. Július 18-án sokan tiltakoztak e terv ellen, mivel ezek a földek a község legjobb termőföldjei közé tartoztak. Ugyanakkor a község nyugati szélén - a Veszprém felé néző oldalon - voltak már kijelölt házhelyek. A tiltakozások ellenére a 305-308., 347-350., 673-678., 810-811., 816-817. kataszteri helyrajzi számok alatt szereplő területeket parcellázták, s ott házhelyeket adtak el. Itt épültek ki - 1948 után - a mai Petőfi Sándor és Dózsa György utcák. Házhelyigénylő ugyanis volt bőven: 1945. augusztus 9-én már negyven család nyújtotta be ilyen jellegű igényét.

A birtokelkobzások után felmérték a földigényeket. Összesen 61 föld-igénylő jelentkezett. Ezek közül kilencét nem fogadták el, s végül is 52 igénylő között 217 katasztrális hold földet osztottak ki: 10 k.holdat hárman, 5 k.holdat 22-en, 3 k.holdat 25-en kaptak, két k.holdat egy család kapott, s egy kertész 700 négyszögöl földet igényelt. Valamennyien már földbirtokkal rendelkező gazdák voltak. További 142 k.holdat osztottak ki negyven olyan gazdának, akinek birtoka 5 k.hold alatt volt; 142 k.holdat osztottak ki 40 volt napszámosnak; 75 k.holdat kapott 12 volt gazdasági cseléd.

A birtokviszonyok az alábbiakban alakultak a földreform után:

             reform előtt                                            reform után

0-5 k.hold között 42 gazda 126 k.holddal           79 gazda   313 k.holddal

5-25 k.hold között97 gazda 1363 k.holddal       100 gazda 1393 k.holddal

25-50 hold között 10 gazda 300 k.holddal          10 gazda   300 k.holddal

50-100 hold között 2 gazda 112 k.holddal           2 gazda    112 k.holddal

100-200 hold között 1 gazda 129 k.holddal         1 gazda    100 k.holddal

200-1000 hold között 3 gazda 1100 k.holddal      1 gazda    350 k.holddal

közbirtok 1 gazda 350 k.holddal                        1 gazda    350 k.holddal

útmenti részek 1 gazda 120 k.holddal                 1 gazda    120 k.holddal

 

A földreform után a község birtoktípusai az alábbiakban alakultak:

Magánbirtok: szántó (1488 k.hold 1093 nöl.), kert (76 k.hold 450 nöl.), szőlő (175 k.hold 318 nöl.), legelő (36 k.hold 32 nöl.), erdő (631 k.hold 1364 nöl.)

Közbirtok: erdő (420 k.hold 31 nöl.), rét (5 k.hold 640 nöl.)

Állami birtok: erdő (370 k.hold 191 nöl.)

Összterület: 3120 k.hold 1031 nöl.348

1945. augusztus 17-én Felsőörs községgel közölték az állami beszolgáltatás termény mennyiségét: ez évi 97 métermázsa búzát és 47 métermázsa rozsot jelentett. Külön számolták a szovjet hadsereg élelmezésére beszolgáltatott sertések felhizlalására kivetett takarmányt, melyet augusztus 24-én kellett Balatonfüredre szállítani: 20 métermázsa árpát, 15 métermázsa zabot és 15 métermázsa tengerit.

A felsőörsi gazdatársadalom azonban minden nehézség ellenére talpraállt - különösen az állatállomány terén. Az 1945. szeptember l-jén végrehajtott állatösszeírás szerint: 227 db szarvasmarha, 28 db ló, 62 db juh, 6 db kecske, 242 db sertés és 2001 db szárnyas volt a birtokukban.

A termelés helyreállítása érdekében - 1945. augusztus 8-án - Dávid Aladár körjegyző a képviselőtestület elé terjesztette az alábbiakat. A képviselőtestület kérje a veszprémi főispánt - aki egyúttal közellátási kormánybiztos is volt - a körjegyzőségben található kenyérgabona visszatartását vetőmag céljára, illetve a beszolgáltatandó kenyérgabona felhasználását az ellátatlanok számára. Egyúttal kérte, hogy a képviselőtestület hasson oda, hogy a beszolgáltatásnak mindenki eleget tegyen. A további bonyodalmak elkerülése végett a képviselőtestület nevezzen ki egy bizottságot, amely kivizsgálja, hogy kik azok, akik ennek nem tesznek eleget. A bizottságba Antal Gyulát, Venczli Józsefet és Vass Istvánt delegálták.

Ugyanezen a képviselőtestületi ülésen szóbakerült a közbiztonság kérdése is. A Magyar Allamrendőrség a későbbiekben - 1945 novemberében - igényt tartott egy épületre Felsőörsön. Elsőnek a Fő utca 27. sz. házat jelölték ki (két szoba, egy konyha, egy kamra), ahol Tislér Béla és neje lakott. Tislér tiltakozása után a rendőrség végül is dr. Köves Ferenc lakóházába költözött be.

Miután az államrendőrség - csekély létszáma miatt - feladatát ellátni nem tudta, községi rendőrséget szerveztek Strenner Antal községi rendőr-parancsnok vezetésével. Községi tűzoltóparancsnoknak Farkas Györgyöt választották meg.

1945. július 12-én - az új politikai helyzetnek megfelelően - újraválasztották a községi képviselőtestületet, az elmúlt hónapokban szerveződő politikai pártok arányainak figyelembevételével. A községi bíró továbbra is Tislér János maradt, s a körjegyzői hivatalt változatlanul Dávid Aladár töltötte be. A községben csak két párt működött: a Független Kisgazdapárt (melyet idős Rásky Imre, Strenner Antal, Strenner Gyula, Farkas György és dr. Köves Ferenc képviselt) és a Magyar Szociáldemokrata Párt (melyet Galambos József, Venczli József, Bátonyi Lajos, Bodai Ferenc és Varga Imre képviselt). A Magyar Kommunista Pártnak egyetlen tagja volt a községben: Antal Gyula, akit udvariaságból szintén beválasztottak a községi képviselőtestületbe. Szavazati joggal rendelkeztek még: Frick Lajos helyettes községi bíró, valamint Vass László, ifjú Rásky Imre, Somogyi Zsigmond, Tóth Lajos és ifjú Angyal Imre elöljárók.349

1945. szeptember 19-én a Belügyminisztérium - a BM. 4. 330/1945. M. E. sz. rendeletében bejelentette, hogy a balatonfüredi járást Zala vármegyétől Veszprém vármegyéhez csatolja. Az átcsatolásról a felsőörsi képviselőtestületet is megszavaztatták. A testület egyhangúlag kijelentette: továbbra is Zala vármegyéhez akarnak tartozni! A szavazás eredménye azonban nem befolyásolta a belügyminisztériumot, mely 1946. január l-jével végleges döntést hozott az ügyben.

Miután az államhatalom egyre nagyobb terheket rótt a gazdatársadalomra, Felsőörsön is megalakították a Termelési Bizottságot (Pohl József, Galambos István, Antal Gyula, Korpádi Gábor, Vass István, ifjú Angyal Imre, Strenner Gyula tagokkal) és a Terménybeszolgáltatási Bizottságot (Vass Gusztáv, Gáspár Lajos, Ruzsa József, Tálos Géza, Bugovics Ferenc és Galambos József részvételével).

Miután a község házi jövedelmei alig csordogáltak, 1945. december 1-jén a képviselőtestület azt javasolta, hogy vonják be Sebők Nándor vállalkozótól a gyümölcs- és szeszfőzde működési engedélyét, s az üzem működjön újra a község kezelésében.350

1945. december 28-án a községi képviselőtestület és a nemzeti bizottság egyhangúlag felfüggesztette hivatali állásából Dávid Aladár körjegyzőt. Az elbocsájtást azzal indokolták, hogy Dávid Aladár hivatali munkáját olyan felelőtlenséggel látja el, hogy az már rendőrségi vizsgálat tárgyát képezi. Helyébe Galambos Imrét választották.351

1946. január 1-jével - az 1945. M. E. és 93. 428/1945. IV. B. M. rendelet alapján — a balatonfüredi járást Zala vármegyétől Veszprém vármegyéhez csatolták át. Ezzel Felsőörs Veszprém vármegye részévé vált.

Bár a háború közel egy esztendeje véget ért, a község közelében - a királykúti-völgyben — állomásozó szovjet katonaság a lakosságnak igen sok gondot okozott. ,,...A beszolgáltatáson felül - írták a képviselőtestületi jegyzőkönyvbe 1946. február 18-án - a helyben és a környéken elszállásolt orosz alakulatok tűzifát és burgonyát kérnek, illetve visznek el az erdőről, autóval szállítják és más vidéken elcserélik! Ellenszegülni természetesen nem lehet, annál inkább, mert a községben az ellenszegülésnek már halálos áldozata is volt!" (Itt a kishegyi szőlőben agyonlőtt Vass Kálmánra utaltak!)

1946 folyamán a helyi földhözjuttatottak - 150 taggal - megalapították a Felsőörsi Földművesszövetkezetet. A fogyasztó-, értékesítő- és árubeszerző szövetkezet 25 k.hold legelőt művelt át szőlőoltványteleppé. A szövetkezet elnöke ifjú Steiger András, ügyvezetője Dely Árpád volt. A Földművesszövetkezet 1948 májusáig párhuzamosan működött az - 1913-ban alapított - „Hangya" Szövetkezettel.

Miután a „Hangya" Fogyasztási- és Értékesítési Szövetkezet épülete a harci cselekmények során porrá égett, 1946. október 20-án tartott képviselőtestületi ülésen vita alakult ki annak tovább üzemeltetése ügyében. A szövetkezet igazgatósági tagjai - id. Rásky Imre, Gáty Ferenc református lelkész, Tislér Béla és Vass Ferenc - kérték a képviselőtestületet, hogy adjanak a szövetkezetnek bérbe néhány helyiséget. Elsősorban a községháza régi tanácstermére gondoltak. Ezt viszont - 1945 májusa óta - a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete használta párthelyiségül. Szendrey Ernő képviselőtestületi tag tiltakozott a terem átadása miatt, mert arra a pártszervezet továbbra is igényt tartott. A képviselőtestület végül is szavazást rendelt el, s szótöbbséggel a szövetkezet mellett döntött. Végtére is a szövetkezet 1913 óta működött a községben, jelenleg 262 tagja volt, és mint közszükségleti cikkeket árusító üzletre, a községnek szüksége volt.352

1947. január 18-án a felsőörsi körjegyzőség másik két községe - Alsóörs és Lovas — azzal a kéréssel fordult a képviselőtestülethez, hogy a körjegyzőségi hivatalt - Felsőörsről - helyezzék át Alsóörsre. Kövess Ferenc doktor képviselőtestületi tag tiltakozását jelentette be, hangsúlyozva, hogy: amióta körjegyzőségek léteznek, az mindig itt Felsőörsön volt! Erre a célra Felsőörsön van irodaépület és lakás, amennyiben innen a hivatalt elviszik, ezekért bért kell fizetni. Ugyanakkor hetente kétszer - kedden és pénteken - az alsóörsiek és a lovasiak a veszprémi heti vásárokra úgyis Felsőörsön át mennek, s akkor módjuk van ügyeiket is elintézni itt. A szavazáson a képviselőtestület felsőörsi tagjai a Felsőörsön való meghagyás mellett döntöttek, a másik két község képviselőtestületi tagjai pedig ragaszkodtak kérésükhöz.

Kereken egy hónappal később, újabb — Felsőörsre nézve sérelmes — intézkedés történt. A balatonfüredi járás főjegyzőség - 476/1947. sz. rendeletével - a felsőörsi Tisztviselőtelepet (: Öreghegy :) Balatonalmádihoz csatolta. A terület összesen 102 k.holdnyi veszteséget jelentett Felsőörsnek, s ezzel Felsőörs számára elveszett 909 forint földadó és 863 forint házadó. Ez a község költségvetésében érzékeny veszteséget jelentett. Ráadásul az itteni birtokosok zöme felsőörsi lakos volt, ezek számára az átcsatolás sérelmes volt, ugyanis számos ügyben (adófizetés, beszolgáltatás, stb.) ezekután Balatonalmádiba kellett átjárniok. Galambos Imre körjegyző felkérte a képviselőtestületet, hogy tiltakozzanak a rendelkezés ellen. A névszerinti szavazáson a képviselőtestület mind a 17 tagja tiltakozását jelentette be! Ugyancsak ezen - az 1947. február 20-i - képviselőtestületi ülésen a helyi Nemzeti Bizottság közölte, hogy a képviselőtestületben - az eddigi egy kommunista képviselő mellé - még egy tagot delegál a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetétől: Szendrey Ernő személyében, aki egyébként - mint a szociális bizottság titkára - hivatalból már előzőleg is tagja volt a képviselőtestületnek.354

Az 1910-es évek óta húzódó közvilágítási ügy is lezárult 1947 áprilisában. A Veszprém vármegyei alispáni hivatal - 6379/1947. sz. rendeletében — kötelezővé tette Felsőörsön a közvilágítás megszervezését. Ez ügyben — április 19-én - a Balatonvidéki Villamos Művek Rt. képviselője tárgyalást folytatott Tislér János községi bíróval. Megállapodtak abban, hogy a cég 3 db 40 wattos és 5 db 25 wattos egész éjjel égő lámpát szerel fel a községben közvilágítási célból. A költségekhez a község a közadókból 12 vagy 15%-ig terjedő évi összeggel járul.

Ugyanezen a közgyűlésen rehabilitálták - a zsidótörvények végre nem hajtása miatt 1944 nyarán állásából felfüggesztett - Lehoczky Sándor volt felsőörsi körjegyzőt. A képviselőtestület a rehabilitációt nem akarta elfogadni, s közölték: „...Nem látja bebizonyítottalak, hogy kizárólag a zsidótörvények végrehajtásának elhanyagolása miatt függesztették volna fel állásából, mert nevezett körjegyző hivatalát tényleg hanyagul látta el!" Mivel a képviselőtestület teljes irattára a harcok alatt megsemmisült, állításait egyik fél sem tudta bizonyítani. A képviselőtestület azonban ragaszkodott határozatához: „Egyébként pedig a volt körjegyzőnek a lakossággal szemben tanúsított magatartása nem teszi kívánatossá, hogy ismét hivatalt foglaljon el, akár a körjegyzőségben, akár másutt is!" Azonban a felsőbb szervek - a balatonfüredi járás, a belügyminisztérium, a miniszterelnökség és a Szakszervezeti Tanács - ragaszkodtak a rehabilitációhoz, hangsúlyozva, hogy Lehoczky Sándor mindig is „...demokratikusan gondolkodó köztisztviselő volt!"

1947. május 22-én nyilvánosságra hozták Veszprém vármegye alispánjának végleges határozatát arról, hogy a körjegyzőség székhelyét - Felsőörsről - Alsóörsre helyezik át. Ekkor a képviselőtestület - a lakosság teljes egyetértésével - azt kérte az alispáni hivataltól, hogy Felsőörs önálló jegyzőséggé alakulhasson át.

Az 1947. május 31-i közgyűlés központi témája - az országosan meginduló 3 éves terv költségvetése volt. A terv elsősorban az újjáépítési feladatokkal számolt. A legégetőbb volt az akkor körjegyzői iroda céljára felhasznált (130. összeírási szám alatt szereplő és a község tulajdonát képező) épület helyreállítása. Az épület ugyanis - részben a háborús események során - olyan mértékben tönkrement, hogy azt használni már alig lehetett. A szakértők azonban a helyreállítást mintegy 50 ezer forintra becsülték, viszont az újjáépítési terv keretében az I. évben elvégzendő munkákra csak 25 ezer forintot állított be az elöljáróság. Miután a községnek bevétele nem volt, az építkezést az újjáépítési terv keretében csak segély felvételével tudták volna elvégezni.

1947. július 17-én lezárult a vita a körjegyzőségi székhely ügyében. Veszprém vármegye - 13.017/1947. sz. rendeletével - a körjegyzőség székhelyét Alsóörsre helyezte. A képviselőtestület ezt tudomásul vette. Galambos Imre körjegyző csak annyit kért, hogy - miután saját háza van Felsőörsön - továbbra is itt lakhasson, mivel a háborús károk miatt Alsóörsön a bérlet igen drága. A képviselőtestület is tett egy kiegészítő kérést: az alispáni hivatal engedélyezze Felsőörsön egy körjegyzői kirendeltség működését, mivel az Alsóörsre való átjárás a lakosság számára - különösen a nagy távolságra való köveskúti újgazdák részére, de a szőlőhegyi lakók részére is - igen nagy megterhelést jelent.355

Az új - most már községi - képviselőtestület első intézkedése (1948. július 12-én) az utcák elnevezésének véglegesítése volt. Döntöttek abban, hogy a községen átvezető főútvonal a Fő utca elnevezést, az Öreghegyre vezető út a Szilas utca, a községházától a Kerítési-dűlőig terjedő út a Közi utca, a tűzoltószertártól kifelé vezető út pedig a Köves-utca nevet kapta, a préposti háztól a Kishegy felé vezető utat pedig Szent Imre utcának nevezték el. Az 1945 után kiépülő új településrész két utcáját pedig Dózsa György és Petőfi Sándor utcának jelölték. „...Ezek az utcanevek — állapította meg a képviselőtestület - már korábban is használatban voltak, és azok annyira közismertek, hogy azok változtatása igen sok zavart okozna, de (ti. ezek a régi utcanevek - Sz.) nem is antidemokratikus jellegűek. Ki-vételt képez a két új utca, ezek elnevezése viszont időszerű volt már!"

A felsőbb járási- és megyei vezetés természetesen nem így képzelte el a fentről sugallt utcanév változtatási kampányt. A felsőörsi képviselőtestület — mely zömében konzervatív és vallásos gondolkodású személyből állt — ezzel kis fricskát szándékozott tenni a felsőbb (és egyre inkább balra tolódó) vezetés ellen.

Az egyház helyi személyiségei tudatosan tömörítették a hagyománytisztelő, vallásos erőket. Ennek céljából tettek lépéseket 1948. július 15-én. A felsőörsi r.katolikus egyházközség képviselőtestülete - Ács Antal kántor-tanító, dr. Kövess Ferenc miniszteri osztálytanácsos, Angyal Imre, Bugovics Ferenc, Frick Lajos, Galambos István, Steiger András, Strenner Imre, Vass Ferenc, Angyal Vendel, Pohl József, Tóth Lajos - „...a különböző kulturális és politikai irányzatok harcának idején!" - szükségesnek látta, hogy megalakítsák az egyházközség kulturális csoportját. Az alakuló ülésen az elnök: dr. Juszth István prépost-plébános bemutatta a csoport szabályzatának tervét. A szabályzat szerint a csoport tagja lehetett minden büntetlen előéletű magyar állampolgár, aki 16. életévét elérte, nemre való tekintet nélkül. „...A tagok kötelessége: a kulturális csoport életében és minden vallási megmozdulásban résztvenni; a kultúrnívó emeléséhez akár tevőlegesen, akár hallgatólagosan hozzájutni; a heti taggyűléseken pontosan résztvenni."356

Felsőörs népessége 1947-1948-ban 919 lélek volt. A növekvő népesség - és ennek megfelelően a tanulókorú ifjúság létszámának növekedése — egyre sürgetőbbé tette a községben működő iskola korszerűsítését, illetve bővítését. Ennek értelmében 1948. augusztus 3-án megkezdték a - háború alatt amúgy is megsérült és a mennyezet beomlásával fenyegető - régi iskola lebontását a Templom tér 59. sz. telken. Ezzel egyidejűleg megkezdték az - 1936-1939-ben épült - Szent Imre utcai új iskolának keleti irányú kibővítését még egy tanteremmel.

Ebben az időben két főnyi tantestület működött a község iskolájában, mely 1948. június 16-tól - az 1948: XXXIII. törvénycikk értelmében - az állam kezelésébe került. Az állami általános iskolában tanított és egyben igazgatója volt: Ács Antal, beosztott tanítónője volt: Ács Antalné. Díjazásukat 1947 februárjából ismerjük: Ács Antal fizetése havonta 283 forint, Ács Antalné havi fizetése pedig 146 forint volt. Az állami fizetéshez járult ekkor még az egyházi javadalom, amely (1948 decemberében) a Koldustelekben lévő 8 k.hold 530 négyszögöl földet jelentett.357

Felsőörs gazdasági és társadalmi életében egy új korszak kezdetét jelentette, hogy 1948. november l-jével - Dózsa György néven megalakult az első mezőgazdasági termelőszövetkezet. Megalapítója az a tíz család volt (kb. 56 fővel), akik a földreform során Köveskút-pusztán kaptak földet. A termelőszövetkezeti csoport gazdálkodását 100 katasztrális hold földön kezdte meg 1949 tavaszától.

1948. december 8-án - az Egyházmegyei Hatóság 128-28/1948. sz. rendeletében - szétválasztotta a felsőörsi prépostságot és plébániát. A prépost - dr. Juszth István - 1948. december 10-ével elhagyta Felsőörsöt. A plébánia vezetését 1948. december 10-től 31-ig Páter Horváth Bérárd, a káptalanfüredi Ferences Kolostor tagja látta el. 1950. január 1-től viszont Páter Takács Gergely ferences szerzetes és gimnáziumi tanár - a veszprémi Ferences Kolostor tagja - vette át a plébániát.

A prépostsági birtoknak - a földosztás óta meglévő - 102 katasztrális hold birtoka, valamint az összes ingatlan a plébániára szállt. Ebből a területből - mint a prépostsági malom tartozéka, az államosítás következtében - 1039 négyszögöl elveszett. A megmaradt 774 négyszögölből azonban csak 400 négyszögöl volt használható, a többi 374 négyszögöl vízmosásos terület volt, melyet hamarosan a mezőgazdasági termelőszövetkezet szeszfőzdéje használ fel cefre tárolására.359

Az országos politika általános balratolódásával együtt Felsőörsön is jelentkeztek ennek megnyilvánulásai. A következő év tavaszán - 1949. február 21-től - a felsőörsi r.katolikus egyházközség vagyonát képező Szent Imre kultúrházat bérbe kellett adni a helyi Földművesszövetkezetnek, amely erre az időre már magába olvasztotta a régi „Hangya" szövetkezetet is. Az első három hónapra kifizették a bérletet: 90 forintot, aztán ezzel a bér fizetése le is állt. Rövidesen a régi préposti kúria épülete is sorra került. A hatóságok az épületet a Dózsa György TSzcs számára lefoglalták. A plébánia elhelyezéséről senki nem gondoskodott. Az egyik hívő - özvegy Sveizgut Antalné - fogadta be a plébániát és Páter Takács Gergely ferences-szerzetes megbízott plébánost Szent Imre (ma Úttörő) utcai házának egyik szobájába.

1949 nyarán és őszén a Dózsa TSzcs-ben elmaradt a zárszámadás, mert nem volt mit szétosztani. A kevés szemestermény a következő évi induláshoz kellett. „Nyáron már tudtuk, hogy nem osztozkodunk - idézte fel évekkel később ezt az időszakot Kiss József tsz-tag - Pedig rendszeresen dolgoztunk. Én például masinálni jártam. Az asszony napszámba ment, hogy legyen a családnak ennivalója. Többünk fejében megfordult a szétválás gondolata. Mégis együtt maradtunk, mert állandóan azt hajtogattuk: az első évek lesznek nehezek, később majd könnyebben gazdálkodunk. Én is cselédember voltam a társaimmal együtt. Bíztunk abban, hogy a cseléd-sornál csak jobb lehet! Az idő minket igazolt!"360

Sajnos, a felsőörsi Dózsa György TSzcs irattára elveszett, elpusztult, s így annak első esztendeit rekonstruálni - adatok hiányában - nem lehet.