A totalitárius államhatalom falun

1. FEJEZET

FELSŐÖRS ÉS AZ 1950-ES ÉVEK

(1950-1956)

Az 1950. évtől - a többpártrendszerű demokrácia végleges felszámolásával - megvalósult a „proletárdiktatúrának" nevezett egypártrendszerű államvezetés, a Magyar Dolgozók Pártjának totalitárius politikai és gazdasági teljhatalma. Megindult az új rendszer valós vagy vélt ellenségei elleni hajsza. Már 1949. november 17-től megkezdődtek a letartóztatások az ún. Standard-ügyben. A letartóztatottak elleni vád: kémkedés, idegen hatalmak részére történt adatszolgáltatás volt. Az elsők között tartóztatták le dr. Juszth István (1897-1971) volt felsőörsi prépost-plébánost, aki 1948. december 10-én már eltávozott a községből. Néhány nappal később -1950. január 24-én - Felsőörsön a fenti váddal letartóztatták dr. Köves Ferenc volt miniszteri osztálytanácsost is, aki ebben az időben Felsőörsön - a földreformot követően meghagyott 5 k.hold földjén gazdálkodott családjával együtt. Az 1950. február 17-21. között lezajlott ítéletkihirdetések során két halálos ítélet kihirdetésére és végrehajtására került sor, s közel huszonöt személyt ítéltek súlyos börtönbüntetésre. Juszth István prépostot 15 évi, dr. Köves Ferencet pedig - mint 24. rendű vádlottat - 6 évi börtönre ítélték. Köves Ferenc 1956. augusztus 16-án szabadult legálisan; dr. Juszth prépost viszont az 1956. október 23-i forradalmat követő napokban szabadult ki börtönéből, s rövidesen elhagyva az országot Spanyolországba emigrált, s ott halt meg 1971 márciusában.

A falusi „osztályharc" növelése érdekében „kulák"-ká minősítették azokat a birtokosokat és nagygazdákat, akik korábban bérmunkásokat alkalmazva, tőkés gazdálkodást valósították meg birtokukon. Felsőörsön „kulák-listára" került: dr. Köves Ferenc családja, özvegy Tálos Gézáné, özvegy Csapó Károlyné és Vass Ferenc, stb. - összesen tizenkét család. Ezek ellen - 1956 júniusáig, illetve október 16-ig - megkülönböztetett szigorral jártak el a terménybeszolgáltatások és adóztatások ügyében.

1950 márciusától megkezdték az „osztályidegen" családok ingatlanainak államosítását: többek között állami tulajdonba vették - a még 1945 júniusában három és fél évi börtönre ítélt, s a börtönben meghalt dr. Köves Béla ügyvéd, illetve dr. Köves Miklós ügyvéd - házát a Fő utca 15. sz. alatt. Az épület első emeleti részén a Terményforgalmi Vállalat gabonaraktárat alakított ki, a földszintjén pedig a községi óvoda rendezkedett be, s ott működik azóta is. Államosították dr. Köves Ferenc lakóházát (az ún. Köves-kúriát a község középpontjában), ahová lakókat költöztettek be, illetve az általános iskola egy részlege települt. Államosították a volt prépostsági malmot és a hozzátartozó (a földreform során a prépostságnak meghagyott) 1039 négyszögöl tartozék-területtel együtt. A prépostság-plébánia birtokában így csak 774 négyszögöl birtok maradt, ebből azonban csak 400 négyszögöl volt használható, a többi 374 négyszögöl vízmosásos terület volt, melyet ráadásul a mezőgazdasági termelőszövetkezet szeszfőzdéje cefre tárolásra használt.

A 2700/1949. eln. sz. miniszteri rendelet értelmében - 1950. március 7-én került sor egy hét tagú bizottság közreműködésével a volt (és 1948. június 16-án állami kezelésbe vett) r.katolikus elemi iskola ingatlanjainak államosítására. A bizottság élén Tóth László és Sokoray József állami tanítók álltak, a volt egyházi iskolát pedig Páter Takács Gergely ferences-szerzetes, megbízott plébános képviselte. „...A héttagú államosítási bizottság - rögzítette a jegyzőkönyv - a népi szervekkel egyetértésben a következő döntést hozta: a II. sz. alatt feltüntetett 144 négyszögöl tanítói lakást (két szoba, egy konyha, egy kamra, egy előszoba, mellékhelyiségek: rozoga istálló és fáskamra) tartozékaival együtt, valamint a feltüntetett földterületet (: a Lucernás-dűlőben 1 katasztrális hold 94 négyszögöl szántó, a Koldustelek-dűlőben 8 katasztrális hold 530 négyszögöl szántó, a Középsok-dűlőben 205 négyszögöl szántó és 769 négyszögöl rét) teljes egészében állami tulajdonba megy át.

Az iskola 500 négyszögöl területen fekszik. A következő részekből áll: két tanterem, egy előtér és egy irodahelyiség.361

Az iskola államosítását követően Páter Takáts Gergely helyettes plébános távozott a községből, s 1950. október 1-től Markó Marcell József ferences szerzetes vette át a plébánia vezetését, s ő is özvegy Sveizgut Antalné által átadott szobába költözött.

Az 1949-ben elfogadott alkotmány előírásainak megfelelően - 1950. június 15-től megkezdődött a megyei, majd járási tanácsok megválasztása, s 1950. október 22-én megkezdték a községi tanácsválasztásokat. Felsőörsön 1950. október 27-én választották meg a községi tanácsot. A községben egy szavazókör működött. A választók száma 592 személy volt (274 férfi és 318 nő), ezek közül 587-en vettek részt a választáson, s valamennyien a Népfront jelöltjeire szavaztak.

Az 1950. október 27-i első alakuló tanácsi ülésen jelen voltak a községi választási bizottság tagjai, a megválasztott tanácstagok és póttagok, valamint a termelőszövetkezeti csoport, a MNDSz, a DISz, a Földművesszövetkezet képviselői és sokan mások, valamint Fejes József a balatonfüredi járási tanácstól. A Községi Tanács vb-elnöke Csók Gyula, helyettese Simon Gábor, a vb tanácstitkára pedig Vízkeleti László volt.

Az alakuló ülést követő - 1950. november 6-i - tanácsülésen már csak a tanácstagok: Steiger Gyuláné, Bartl Mihály, Ruzsa Antal, Varga Antalné, Szalai Istvánné, Némedi József, id. Venczli József, Németh Gábor, id. Angyal Imre, Korpádi Gábor, Strenner István, Tálos Lajos, ifj. Kiss József, Vízkelety László, Ács Antal, Mecséri László, ifj. Nagy István, Tavasz Imre és Csizmadia Károly vettek részt.

A vb-elnök közölte, hogy október 17-én a vetési munkák befejeződtek, s a továbbiakban a legfontosabb feladata: az állami beszolgáltatások végrehajtása. Javaslatára három ún. „behajtási brigádot" szerveztek: 1. Simon Vince felelős: Ruzsa János és Király Anna tagok; 2. Mecséri László felelős: Kiss Katalin és Szendrey Ernő tagok; 3. Spiegelhalter Hilda felelős: Ács Antal és Tavasz Imre tagok részvételével. Mindezek ellenére - a december 5-i tanácsülésen — a vb-elnök kénytelen volt közölni, hogy a beszolgáltatások tekintetében a község megint hátralékban van. A lakosság búzában 8%-ot, árpában 27%-ot, szálastakarmányban 30%-ot, burgonyában 28%-ot, tengeriben 42%-ot, napraforgóban 42%-ot teljesített a beszolgáltatás során. A beszolgáltatások további szorgalmazására — a korábban megalakított „behajtási birágádok" mellé - egy újabb tíztagú bizottságot választottak.

A beszolgáltatások szorgalmazása mellett a másik fontos feladat volt - mint azt Simon Gábor vb-elnökhelyettes hangoztatta -, hogy a szőlőtermelő tanácstagok lépjenek be a termelőszövetkezetbe, s azt szorgalmazzák a község egyénileg dolgozó gazdái között is.

A Dózsa TSzcs változatlanul nehéz helyzetben volt, annak ellenére, hogy 1950 őszén már volt valamiféle zárszámadás. „...Zárszámadáskor terményt, bakancsot, pálinkát, zoknit osztottak - emlékezett vissza Mecséri Lászlóné — Igaz, ez még szegényes zárszámadásnak számított, de mindenképpen újabb bizakodásra jogosító eredménynek tartotta a szövetkezet tagsága... A szövetkezetnek alig volt állatállománya, felszerelése, a belépők jobbára két kezük erejét hozták. A szövetkezet adminisztrációja rendkívül kezdetleges volt. A járási tanácsnál dolgozó könyvelő irányította a számadást... A szövetkezetet nagyon sújtotta a beszolgáltatás. A learatott és elcsépelt gabonát mégis a begyűjtőhelyre szállítottuk, eleget akartunk tenni a kötelezettségnek. Nehezítette helyzetünket, hogy nem volt szakemberünk. Az elnökök a cselédsorból kerültek ki, állandóan váltották egymást. Volt esztendő, hogy három elnök is irányította a szövetkezetet."362

1950 őszére a régi prépostsági templom tetőzete beázott, s az épületet komoly veszély fenyegette. Az 1950. október l-jétől a plébánosi teendőket ellátó Markó Marcell József ferences szerzetes első felhívására a lakosság összeadta a javításra szükséges pénzösszeget. Sőt, az összegből 850 forint megmaradt. Ezt az összeget kiegészítve - 2500 forintért - sikerült Nagy Lajos balatonfüredi villanyszerelővel a templomba a villanyt beszereltetni. Először 1950. december 24-én, karácsonykor — az éjféli misén — gyulladt ki a villanyfény a több mint hétszáz esztendős régi templomban. Ugyancsak a hívek adományaiból - erre a karácsonyra - vásároltak egy betlehemi szoborcsoportot, melyet először ekkor állítottak fel.363

Az 1950. december 5-i tanácsülésen elhangzottak következtében, december 18-án - 30 egyénileg gazdálkodó gazda (23 k.hold 580 nöl. szőlővel és 6 k.hold 050 nöl. gyümölcsössel) - szőlőtermelő csoportot alakított.

Az 1950. december 29-i, majd az 1951. január 26-i tanácsülés központi témája továbbra is a begyűjtés volt. Mivel a lakosság ennek nagyon vontatottan és kedvetlenül tett eleget, az 1951. január 26-i tanácsülésen Simon Vince és ifjú Angyal Imre tanácstagok 50-50 kg kenyérgabonát ajánlottak fel terven felül, a begyűjtési verseny serkentése érdekében. Egyidejűleg Csók Gyula vb-elnök felszólította a tanácstagokat, hogy vállaljanak a beszolgáltatás lendületének fokozása érdekében a parasztság körében népnevelő munkát. A vb-titkár - Vízkelety László - is beszámolt arról, hogy a „behajtási eredmények" jók: a pénzadó 101%-ban, a búzaföldadó pedig 88%-ban rendezett. Azonban a - Köveskút-pusztán működő Dózsa György TSzcs mellé - a község gazdáiból szervezendő termelőszövetkezeti csoport nem tudott kibontakozni: „Termelőszövetkezeti csoport alakítása végett úgy a vb, mint a tanácstagok háziagitációt folytattak, valamint népgyűlés is történt! —jegyezték fel az 1951. január 26-i tanácsülési jegyzőkönyvben - A megalakulás azonban a mai napig sem történt meg."

Az állami begyűjtés 1951 tavaszán is vontatottan haladt. Az 1951. március 8-i tanácsülés adatai szerint a községben a begyűjtést globálisan 42%-ban teljesítették (kenyérgabonából: 241%; árpából: 20%; zabból: 133%; kukoricából: 6%; szénából: 60%-os volt a teljesítmény). Pedig a községi tanács mindent megtett, amit lehetett: „A tanács tagjaiból - rögzítették a jegyzőkönyvben - elszámoltató bizottság alakult, mely házról-házra járva teljesítette az elszámoltatást és előmozdította a begyűjtést!... A községi tanács tagjai vállalták, hogy a kötelességüket 100%-ban teljesítőkből újabb brigádot alakítanak, s ezek a brigádok a begyűjtési idény utolsó napjai eredményének fokozása érdekében március 15-én, vasárnap is, házról-házra járva fokozzák a begyűjtést. A begyűjtés érdekében Vízkelety László vb-titkár versenyre hívta ki Varga Antalné párttitkárnő tanácstagot, valamint versenyre hívták ki a tanács többi tagjait. Simon Gábor vb-elnökhelyettes és tanácstag a versenykihívást elfogadta." A tanácstagok ügybuzgósága meghozta az eredményt - az 1951. április 2-i tanácsülésen a vb-elnök bejelenthette: a március végére befejezett első negyedévi begyűjtést 115%-ban, a pénzügyi bevételeket pedig 230%-ban teljesítették! Sőt, a tanácsnak sikerült elérnie, hogy Felsőörs dolgozó parasztsága - állattenyésztési és takarmánytermelési — versenyre hívja ki Alsóörs dolgozó parasztságát! A verseny ellenőrzésére azonnal egy öttagú bizottságot neveztek ki.

Az 1951. év második negyedévi beszolgáltatásánál azonban érezhetően visszaesett az egyénileg dolgozó gazdák begyűjtési versenylendülete. Június 6-án összehívott tanácsülésen Csók Gyula vb-elnök bejelentette, hogy a tervek szerint a II. negyedév végére, június 30-ig a község gazdáinak 29 ezer darab tojást kell beszolgáltatni, de az ülés napjáig (június 6-ig) mindössze 12 ezer darab tojást adtak le! A vb-elnök kijelentette, hogy a beadásnak június 30-ig meg kell történnie! Újra megkezdődtek a „versenykihívások"! Mecséri László MDP párttitkár és a mezőgazdasági állandó bizottság elnöke felhívta a tanácstagokat, hogy „...hívják ki egymást versenyre!" A felhívásra Ács Antal állami iskolai igazgató és tanácstag azonnal versenyre hívta ki Ruzsa Antal tanácstagot. A verseny feltétele volt: június 30-ig a tojásbeszolgáltatási kötelezettségüket 100%-ra teljesítik, s egyúttal a növényápolási munkákat is idő előtt elvégzik! Ruzsa Antal tanácstag a kihívást elfogadta és kijelentette: „Beszolgáltatási kötelezettségét 100%-on felül fogja teljesíteni!"

A község dolgozó gazdáit nem lelkesítették a tanácstagok kölcsönös versenykihívásai. A július 8-i tanácsi jegyzőkönyv adatai szerint - a június 30-án lezáruló II. negyedévi beszolgáltatási akció végére a tojásbegyűjtés 60%-ra, a baromfibegyűjtés 8%-ra, a szálastakarmánybegyűjtés pedig 45%-ra sikerült! „...Vannak azonban olyan gazdálkodók - méltatlankodott Csók Gyula vb-elnök a július 8-i tanácsülésen -, akik még ezen a téren semmit sem teljesítettek, annak dacára, hogy úgy a községi Tanács V. B., mindpedig a tömegszervezetek kiküldöttjei is a helyszínen kérték fel a beszolgáltatási kötelezettségük teljesítésére (a gazdákat)". A vb-elnök ismét felkérte a tanács és a tömegszervezetek tagjait, hogy népnevelő munkával hassanak oda, hogy a beadás terén lemaradt gazdákat beadási kötelezettségükre serkentsék, annál is inkább - hangoztatta a vb-elnök - „...miután a begyűjtés terén Alsóörs községgel versenyben állunk!" Befejező mondataiban a vb-elnök arra kérte a tanácstagokat és rajtuk keresztül a község parasztságát, hogy „...a beadásra előírt kenyérgabonát, valamint takarmányt közvetlenül a cséplőgéptől szállítsák be a terménybegyűjtőhöz, mert ezzel is a béke ügyét szolgáljuk, s ez újabb lendületet ad a szocialista építésnek, erősíti a béketábort!"

A cséplést követő gabona beszolgáltatásáról nem rendelkezünk adatokkal. Viszont az 1951. november 18-i tanácsülés adatai szerint az őszi betakarítást követő begyűjtési verseny nagyon eredményes volt. Csók Gyula vb-elnök lelkes beszámolója szerint: a községre kukoricából előírt mennyiség 250 métermázsa volt (leadtak: 303 métermázsát), napraforgóból a kötelező mennyiség 93 métermázsa volt (leadtak 153 métermázsát), burgonyából 150 métermázsa leadását írták elő (s leadtak 169 métermázsát). A tojás és a baromfi begyűjtésben a község továbbra is nagyon lemaradt. „Ezért a Községi Tanács V. B. — jelentette be a vb-elnök — a nem teljesítőkre kénytelen volt bírságot, illetve kártérítést kiszabni. A kiszabott kártérítés összesen: 20 601 forint volt. Ebből a kulákokra kiszabva: 10 276 forint, a dolgozó parasztokra kiszabva: 10 325 forint. Azonban a kiszabott kártérítésekből eddig csak 2090 forint lett befizetve! Az adóbefizetés terén is nagy lemaradások tapasztalhatók. A zálogolások befejeződtek legnagyobb részben. A lefoglalt zálogtárgyak transzferálása (elárverezése -Szerző) folyamatban van, különösen a lefoglalt bormennyiség beszállítása folyik... A hátrálékos dolgozó parasztok száma: huszonöt... Az őszi mezőgazdasági munkálatokban is lemaradások tapasztalahtóak! Így különösen az őszi mélyszántás nem folyik abban az ütemben, ahogyan kellene. Ennek egyik fő oka az, hogy az aszófői gépállomás dolgozói nem teljesítik teljes mértékben a reájuk bízott feladatokat. Különösen ott a hiba, hogy jóformán teljesen gyermekek végzik a traktorszántást, s így a felelősséget sem lehet velük szemben felvetni!..." Súlyosan érintette a községet, hogy a község lakossága számára megtartható 1000 liter tej mennyiségét 1951 november hónapra 400 literre szállították le. Így 1951. november 15-re a község lakossága részére nem maradt tej a beszolgáltatást követően: „Így előállt az a helyzet - hangsúlyozta a vb-elnök -, hogy a község csecsemői, terhes- és szoptatós anyái részére a hónap második felére már nem lehetett hatóságilag tejet kiadni! Ez káros következményekkel van a családvédelemre, mert ha nem gondoskodunk a gyermekeinkről, a nemzet jövő generációjáról, úgy nem tudunk erős, egészséges nemzetet kialakítani! Azért erős kézzel kell a tejbeszolgáltatást szorgalmazni, illetve behajtani, mert ha a község a kivetett havi tejmennyiséget 100%-ban beszolgáltatja a tej-begyűjtőhöz, úgy a község tejben ellátatlani részére is biztosítva lesz a szükséges tejmennyiség!"

A beadási kötelezettség akadozása azonban nemcsak az egyéni parasztságra volt jellemző. Az 1951. december 8-i tanácsülésen hangsúlyozták, hogy a Dózsa TSzcs is lemaradt a betakarítási munkákkal, és ebből adódóan a beszolgáltatásokkal. Azonban ennek az az oka, hogy jelenleg a 368 katasztrális holdon mindössze harminc tag dolgozik, a többi az állattenyésztéssel és a belső munkákkal van elfoglalva. Ennek egyetlen megoldása az volt - a vb-elnök beszámolója szerint -, hogy erősíteni kell a tagság létszámát.

Az 1951. december 8-i tanácsülés botrányos szenzációja az volt, hogy bejelentették; a balatonfüredi Járási Tanács V. B. Csók Gyula felsőörsi tanácselnök ellen fegyelmi eljárást indított és állásából azonnali hatállyal elbocsátotta. Az ok az volt, hogy Csók Gyula állandóan részeg. „Csók Gyula kért ezután szót - örökítette meg a tanácsülési jegyzőkönyv - Bejelentette, hogy ő mindig a népért dolgozott, mert a népből való. Nem tagadja, hogy a bort szereti, és azt sem tagadja, hogy többször részeg állapotban volt az irodában is! Neki nagy családja van, és ő már több esetben is meg akart válni az elnöki tisztségtől, de ez nem sikerült. Gondolta, hogy ha majd többször részeg lesz, így majd leváltják!" A tömeghangulat azonban - mindezek ellenére - Csók Gyula mellett volt. „A megjelentek legnagyobb része éltetni kezdte (ti. Csók Gyulát), és azt kiabálták, hogy csak Csók Gyula kell továbbra is vb-elnöknek, mert ez a nép akarata!" A balatonfüredi járási tanács kiküldöttje azonban ragaszkodott a felsőbb határozathoz. Csók Gyulát leváltották, s helyébe Jani Imre került. Meg kell jegyezni, hogy Vízkelety László vb-titkárt már korábban - 1951. október 20-án - leváltották, s helyét Ruzsa Antal foglalta el.364

Az 1952. év első hónapjának nagy szenzációja volt az eddigi jegyrendszer megszüntetése. Azonban ez - az 1951. január 9-i tanácsülés szerint - komoly problémákat idézett elő a község kenyérellátása terén. Ugyanis az alsóörsi pékség ezekután nem szállított kenyeret Felsőörsre, s a lakosság kénytelen volt kenyérszükségletét Veszprémből vagy Balatonalmádiból beszerezni.

A tanács legfontosabb tevékenysége továbbra is az állami beszolgáltatások hajszolása és annak regisztrálása volt. A március 6-i tanácsülés kimutatást készített az 1952. év első negyedévének beszolgáltatási kötelezettségéről és annak konkrét teljesítéséről:

                              előírás          teljesítés       százalék

baromfi                    265 db             212 db          80%

tojás                   17 744 db          6 644 db          39%

szarvasmarha               5 db                2 db          40%

hízottsertés                14 db                9 db          61%

tej                       15 644 liter      11 344 liter        72%

Az előírt első negyedévi 45 ezer forintos összegből (adó, bírság, békekölcsön, borfogyasztási adóhátralékok, stb.) - március l-ig - csak 35 822 forintot tudtak beszedni a lakosságtól (82%).

A begyűjtési beszámolók és adatok áradatában - 1952. április 9-én tartott tanácsülésen hangzott el konkrétan a községre vonatkozó felszólalás. Strenner István tanácstag közölte, hogy a „...község jelenleg egyik legfájóbb pontja, hogy a község középpontjában a felszabadulás utáni 7. esztendőben még romokban hever a volt Hangya épülete, amit a Földművesszövetkezetnek kellene átadni, ugyanis a Földművesszövetkezetnek nincs sem megfelelő üzlete, sem pedig vendéglője!" A tanácsülés tudomásul vette a bejelentést, de évekig továbbra sem történt ezen ügyben semmi!

Továbbra is a begyűjtés maradt a központi téma a tanácsüléseken. Már a következő, 1952. május 6-i ülésen is ez volt a központi kérdés: „...A hízósertések leadásánál van még probléma a kulákok terhére beütemezett és 1951-52. gazdasági évre leadandó hízósertéseknél. Így Vass Ferenc és özvegy Talos Gézánénak összesen 390 kg súlyú hízósertést kell leadni az 1951-52. gazdasági évre. Sem özvegy Tálos Gézánénak, sem pedig Vass Ferencnek nincs hízósertése, habár nevezettek megfelelő időben lettek figyelmeztetve a hízósertések leadására vonatkozólag. Amennyiben ezen kulákok a terhükre előírt hízósertéseket nem adják le, úgy ellenük bűnvádi eljárást azonnal megindítja a községi Tanács Végrehajtó Bizottsága."

A köveskút-pusztai Dózsa György TSzcs sem teljesítette beadási kötelezettségét rendesen. „...A helyi tsz vezetésével pedig a vb azonnal vegye fel az érintkezést! - adta ki az utasítást a vb-elnök - figyelmeztesse a vezetőséget, hogy a tervet a tsz-nek is maradéktalanul teljesítenie kell. Azért a vezetőség gondoskodjon arról, hogy a nagymértékű tojás és baromfi beadási hátralékát június 15-ig feltétlenül rendezze. A tsz hátralékért a felelősséget a tanács a tsz vezetőségére hárítja!"

Egyúttal utasították a tsz vezetőségét arra is, hogy - mivel a község északnyugati határában - az ún. Felsőtelki-dűlőben nagyon elszaporodtak az ürgék és az egerek - ezeket a tsz-nek is ugyanúgy irtani kell, mint az egyénileg dolgozó gazdáknak! Mivel szénkéneg nincs, mind a gazdának, mind a tsz-nek vízzel kell az ürgéket és egereket irtani!

A május 6-i tanácsülésen újra terítékre került a romokban heverő volt Hangya épület újjáépítése. „Ugyanis lehetetlen állapot az, hogy a Földművesszövetkezet italboltja a kultúrotthonban van. Ott ugyanis, ahol a kultúrház könyvtárának kellene lenni, most kocsma van." Ács Antal iskolaigazgató javasolta, hogy onnan - a kultúrház kisterméből - a kocsmát záros határidőn belül távolítsák el!

Az 1952. augusztus 6-i tanácsülés újra a begyűjtési ügyekkel foglalkozott. „...A vb-elnök beszámolójában felhívta a lakosság figyelmét arra, hogy a most következő Alkotmány Ünnepére Felsőörs község is tegyen felajánlást... A község vállalja, hogy a községben a cséplést augusztus 15-re, a begyűjtést pedig augusztus 17-re 100%-ra teljesíti!" A begyűjtés közvetlenül a cséplőgépektől történt most is, s „...a 63 gazdálkodó közül 59 100%-ban vagy azon felül tett eleget a beszolgáltatási kötelezettségének!"365

1953. február 9-én a Veszprém Megyei Malomipari Egyesülés le akarta állítani a községben megmaradt egyetlen malmot is. Ugyanis a másikat - a Kocsis-féle malmot - már az államosításkor leállították. A tanácsülés javaslata az volt, hogy a ráfizetéses malmot adják át a Dózsa György TSzcs-nek, az majd üzemelteti. „...A jelenlegi malom üzemeltetéséhez havonta 2 kg olajra van szükség, mert egyébként a malmot vízierő hajtja, teljesen ingyenben van! Remélhető, hogy az egy alkalmazott fizetését a malom megkeresi!"

1953. november 4-én újabb „vb-elnök válság" robbant ki Felsőörsön. A Járási Tanács V. B. - október 24-i hatállyal - fegyelmi úton állásából elbocsátotta Jani Imre vb-elnököt is. Egy későbbi - 1957 márciusi megállapítás szerint Jani Imrének is azért kellett mennie, „...mert szerette az italt és bizonyos tekintetben nem ismert mértéket. Többször előfordult, hogy a vb-ülésen vagy tanácsülésen épp ennél az oknál fogva nem jelent meg, vagy ha megjelent, ittas állapotánál fogva választóit nem tudta képviselni!'

A járási tanács az ügyben a községi tanács tudta és értesítése nélkül intézkedett. Simon Vince tanácstag tiltakozott az eljárás ellen: „...a tanácstagok nem akarnak bólogató Jánosok lenni!" Más tanácstagok is méltatlankodtak, hogy Felsőörsön ez már a második elnök leváltás a „...dolgozók tudta nélkül!" A járási tanács azonban most is hajthatatlan maradt, a leváltást végrehajtották, s Sáfár Máriát nevezték ki vb-elnöknek.

Ezen kis közjátéktól eltekintve, a tanácsi közgyűlés központi témája továbbra is a begyűjtés volt! Miután a begyűjtés tervezett üteme most is lemaradt, újabb felajánlásokat tettek november 7-re, a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom" tiszteletére. Az új vb-elnök nem ismert megalkuvást: „...A begyűjtés terén fel kell számolni most már végleg a hátrálékosokat (sic!). Amennyiben a hátrálékosok termelők a beadásra előírt hátrálékos terményeiket a felszólítás dacára sem szolgáltatják be, úgy a beadási kötelezettségüket meg kell emelni 10%-kal, és a helyszíni elszámoltatást kell végrehajtani!... Felsőörs község dolgozó parasztsága — szónokolt a vb-elnöknő - megértette államunk célkitűzéseit és azt, hogy Központi Vezetőségünk határozataival nem csak az egész nép, hanem különösen a parasztság helyzetét is kívánta megkönnyíteni! Felsőörs község dolgozó parasztsága Nagy Imre elvtárs és Rákosi Mátyás elvtárs beszédjeinek ismertetése után fokozott kedvvel iparkodott beadási kötelezettségét teljesíteni, aminek az eredménye az, hogy a községben súlyos lemaradások nincsenek!... A Dózsa TSzcs is példamutatóan járt elő a mezőgazdasági munkálatok elvégzésénél!"366

Az 1954. esztendő is a begyűjtési láz jegyében telt el. „...A begyűjtés biztosítása érdekében - hangoztatta a június 8-i tanácsülésen Sáfár Mária vb-elnök - a helyi begyűjtési szervek munkáját állandóan figyelemmel kísérjük, többször ellenőrizzük! ...Az adóbevételi tervek biztosítása érdekében a hátrálékosokkal szemben személyes népnevelő munkát fogunk kifejteni!... A jó adófizetőket pedig a községben népszerűsíteni fogjuk dobszó és egyéb módon! (sic!)"

A begyűjtési ügyek áradatában a tanácsülések alig foglalkoztak községi problémákkal. Kivételt képezett az 1954. július 13-i ülés. Ezen felvetődött az Újtelep - a Rákosi Mátyás, Szabadnép, József Attila és Táncsics Mihály utcák - gondja. Ugyanis itt nem volt kút, s az itt élő lakosság kb. 700 méteres távolságból volt kénytelen a vizet hordani. A tanácsülés megnyugtatta a lakosságot, hogy a székesfehérvári Kútépítő Vállalat 1955 májusától megkezdi a munkát egy új kút kiépítése céljából. Ugyancsak nagy gondja volt a községnek, hogy Felsőörsön még mindig nem volt orvos. Az időszakos orvosi rendelő pedig - a községi tanácsház épületében - a rendőrpihenővel volt egy szobában! A szülésznő is a tanácsház épületében - egy kis szobából és egy nagy teremből álló lakásban - lakott. Erre az épületrészre pedig a községi tanácsnak is szüksége volt: elsősorban a helyi DISZ (Demokratikus Ifjúsági Szervezet) és a Magyar Dolgozók Pártja községi pártbizottsága számára.

Nagy gond volt a község általános elhanyagoltsága. Különösen rendetlen volt a községen átvezető út - a Fő utca, valamint az Úttörő (volt Szent Imre) utca, ahol az általános iskola működött.

A község központi és legszebb részén terült el a Szabadság tér, itt volt a Hősök Kertje. „...Jelenleg ezen kert kerítése - rögzítette az 1954. július 13-i tanácsülés jegyzőkönyve - olyan rossz állapotban van, hogy oda minden állat bejár és a parkot teljesen tönkre teszik. Hiába csináltatja meg a község társadalmi munkával a parkot, azt azonnal tönkreteszik az állatok!"

Ezen az 1954. július 13-i tanácsülésen merült fel a helyi plébánia ügye is. Az egyházközségnek volt egy - három szobás és mellékhelyiségekkel ellátott - háza, azonban ezt már évek óta a Magyar Posta bérelte (évi 450 forintért). Az 1951. évi államosításkor ezt az épületet meghagyták az egyház tulajdonában. Miután a plébánia már évek óta az Úttörő utcában bérelt (évi 400 forintért) egy kis szobát, most az egyházközség arra kérte a tanácsot, tegye lehetővé a posta kiköltöztetését az egyház tulajdonában lévő házból. Lehetőséget kínált az, hogy a postaépület mellett lévő ház állami, illetve községi tulajdonban volt. A községi tanácsnak lehetősége volt, hogy a postahivatalt ide költöztesse, s ezzel az egyházközség visszakapja épületét, a plébániát ebben rendezze be. Angyal Imre tanácstag jogosnak tartotta az egyházközség kérését, mivel a volt préposti-plébánia épület évek óta a Dózsa TSzcs birtokában volt. Miután hasonlóan nyilatkozott Tálos Lajos és ifj. Strasszner Ferenc tanácstag is, a tanácsülés határozatot hozott az épületnek az egyház részére történő visszaadásáról. A posta is elismerte az egyház igazát, de egyelőre a cseréből nem lett semmi.

Az 1954. augusztus 10-i tanácsülés is fontos községi problémákat tárgyalt. Vita alakult ki a közös orvosi rendelő - rendőrpihenő ügyében. Az előadó körorvos egy külön orvosi rendelő építését szorgalmazta. Vita alakult ki a községi állami iskola helyzetéről is. Szóba került, hogy az állami iskola II. sz. épülete a Szabadság téren iskolai célra nem alkalmas. Az itt lévő két tanterem teljesen sötét, itt tanítani vagy tanulni nem lehetett! Többen ajánlották, hogy a legcélszerűbb az Úttörő utcai állami iskola I. sz. épületének bővítése lenne. Itt volt hely bőven, és az épület nyugati részén akár két nagy tantermet is fel lehetett volna építeni.

Óriási gond volt a községben az ivóvíz biztosítása. A Szabadnép utcai zárt és kerekes kút - annak ellenére, hogy 1954-ben 650 forintért a községi tanács rendbehozatta, azt használni nem lehetett. A Szabadnép utcában lévő ún. Forráskút is használhatatlan volt, bár sokan hordtak innen vizet permetezésre és egyéb célokra. Azonban a sok belemeregetett piszkos edénytől, valamint a benne fürdő libáktól a víz állandóan piszkos volt. Angyal Imre tanácstag hangoztatta, hogy a Forráskút vize ivásra alkalmas lenne, csak gondozni és vigyázni kellene rá, mert a „...községi tanács vb funkcionáriusai nem ülhetnek állandóan a kút körül, hogy valaki meg ne rongálja a kutat!" Tekintettel a fontos községi vízellátásra, olyan határozatot hozott a tanácsülés, hogy elsősorban a Szabadnép utcai zárt- és kerekeskutat kell rendbetetetni, majd az ugyanezen utcában lévő sudaras (gémes) kutat, végül a Forráskutat.

Az 1954. szeptember 14-i tanácsülés újra a begyűjtési és adóztatási problémákkal foglalkozott. Szeptember 1-jére a cséplés befejeződött, s miután a begyűjtés a cséplőgépektől történt, különösebb lemaradás nem volt. Adófizetés terén azonban súlyos visszaesés történt: a község eddig a járásban általában a 3-5. helyen volt, azonban most a 19. helyre esett vissza. Ennek okát Sáfár Mária vb-elnöknő a csökkenő szigorban látta: „A községben eddig csak zálogolások voltak! A zálogolásokat azonban nem követte a transzferálás, illetve a lezálogolt tárgyaknak az elszállítása és annak értékesítése!... Mert bizonyára sokkal jobban meggondolták volna magukat azok a gazdálkodók az adók befizetésére, akiknek a lefoglalt tárgyait el is szállították volna, sőt ez az intézkedés a lakosság körében is jobban fokozta volna az adóbefizetések teljesítését!" Antal Gyula a termelési bizottság elnöke mentegetni próbálta az adófizetésben elmaradottakat. Közölte, hogy a közelben - a Danúviában - állomásozó magyar honvédség katonái rendszeresen dézsmálják a dolgozó parasztok szőleit. Így azok a csemegeszőlőt nem tudják piacra vinni, nincs pénzük, s ez is hozzájárult az adó be nem fizetéséhez.

Az általános gazdasági visszaesés - egy 1956 februári tanácsülési jegyzőkönyv adatai szerint - a Dózsa TSzcs-nél is mutatkozott, ahol „...jobboldali elhajlások" következtek be. Ebben az évben több tag kilépett a termelőszövetkezetből, s a vezetőség is állandóan változott.367

1955. január l-jétől a községben lévő állami malom és a szeszfőzde a község tulajdonába került. Ezért felszólították a Dózsa TSzcs-t, hogy gabonáját ezentúl ne hordja a veszprémi Irénke-malomba, illetve a jutas-pusztai malomba. Hasonló felszólítást kaptak a község egyénileg dolgozó gazdái is. Javasolták nekik is, hogy használják ők is a községi malmot. Nagy gond volt, hogy - amióta Csóka Ferenc molnárt a malomból menesztették és helyét Bordács István foglalta el — senki nem akart a községi malomban őröltetni, mert olyan silány lisztet kaptak. A helyzetre való tekintettel tanácsülési szavazás és döntés született: a malom vezetését Csóka Ferenc molnárnak adták vissza.

A „felszabadulás" közelgő 10. évfordulója újabb lehetőség volt a begyűjtési kampány fokozására. Sáfár Mária vb-elnöknő — az 1955. március 23-i tanácsülésen — közölte: ,,...A felszabadulási ünnepségből azonban akkor veszi ki a község lakossága leginkább a részét, ha az országos verseny-mozgalomhoz csatlakozva, mindenki eleget tesz állampolgári kötelezettségének. Így Felsőörs község lakosságának elsősorban is meg kell javítani az adófizetési készségét, valamint a beszolgáltatási kötelezettségét 100%-ra kell teljesíteni! Ugyanis az adóbefizetés és a beszolgáltatás terén nagyon le van maradva a község lakossága!" A tanácsülés úgy határozott, hogy a fentieket megszívlelve! - csatlakoznak az országos versenymozgalomhoz.

1955 tavaszán újra az iskola ügye volt terítéken. Már az 1955. január 15-i tanácsülésen elhangzott az a vélemény, hogy a Szabadság téren (a volt dr. Kövess Ferenc-féle házban) működő II. sz. állami iskola két tanterme nem felel meg a követelményeknek, annak ellenére, hogy igen sokat költöttek az épületre. Egyetlen célravezető megoldás az lenne, ha az Úttörő utcai I. sz. állami iskolát bővítenék, mert az itt működő két terem nagyon kevés. Felvetődött az a gondolat is, hogy megfelelő iskola lenne a Fő utca 15. sz. alatti - volt dr. Kövess Béla-féle ház (amely ekkor államosított épület volt). Ennek földszintjén a községi óvoda működött, emeletét pedig a Terményforgalmi Vállalat gabonaraktárnak használta. Az egyik elképzelés az volt, hogy az óvodát tegyék át az Úttörő utcai I. sz. iskolába, a gabonaraktárat pedig költöztessék el valahová, az itt élő lakókat pedig telepítsék át a Szabadság téri (dr. Kövess Ferenc-féle épületben működő) II. sz. iskolába. Így a Fő utca 15. sz. alatti - volt dr. Köves Béla-féle - épületben ki lehetne alakítani egy négy tantermes központi iskolát. Tálos Lajos tanácstag elutasította a fenti elképzeléseket, s ő a régi református iskola két tantermének rendbetételét javasolta. Végül is minden maradt a régiben, változtatások nem történtek.

Miután 1955 májusában az országos politikában a Minisztertanács határozata alapján a termelőszövetkezetek megerősítése volt újra cél, a felsőörsi tanács 1955. május 17-i ülésének is ez volt központi témája. Sáfár Mária vb-elnöknő beszámolójában hangoztatta, hogy: „...Ha visszatekintünk az elmúlt évekre, megállapíthatjuk, hogy a felsőörsi Dózsa Termelőszövetkezet a nagyüzemi gazdálkodás terén eredményeket ért el. Ha végignézzük a község határát, rögtön megállapíthatjuk, hogy a termelőszövetkezet gabonája és kapásnövényei sokkal szebbek, mint az egyénileg dolgozó parasztságé. Állatállománya is szépen fejlődik, csak még a takarmány termelése terén mutatkoznak némi hiányosságok. Hiányosságok vannak a taglétszámban is. Ugyanis a tsz gazdaságának területe alig apadt pár katasztrális holddal, amit Szentkirályszabadjának leadott. Ugyanakkor a taglétszám csökkent, részben kizárásokkal, részben pedig kilépőkkel."

A tanácsülés véghatározata az volt, hogy a tanács vb legfőbb feladata — az önkéntesség szigorú betartása mellett! — a kis- és középparasztoknak meggyőzése arra vonatkozólag, hogy lépjenek be a tszcs-be. Szőcs István tsz-tag is reményét fejezte ki annak, hogy „...Felsőörs község egyénileg dolgozói is rá fognak lépni a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára!"

A politikai vezetés újabb nyomást gyakorolt az egyénileg gazdálkodó parasztságra azzal, hogy elrendelte a „kötelező szabad felvásárlást". Az 1955. július 20-i felsőörsi tanácsülésen már reagáltak erre. Antal Gyula tanácstag, dolgozó paraszt felháborodásának adott hangot, hogy „...az állam kötelezően elrendelte a szabad felvásárlást. Szerinte ez a dolgozók érdekeit sérti... (mert) még a szabadon megmaradó gabonával sem rendelkezhet a dolgozó parasztság... Ez végeredményben annyit jelent, hogy mindenkinek megemelték a beszolgáltatási kötelezettségét, mert szabad gabonája senkinek sem lehetett, illetve azt is be kell szolgáltatni!" Számos tanácstag támogatta a hozzászólást. Egyedül Mecséri László MDP párttitkár kelt az állam védelmére, hangoztatva, hogy az állam által a kenyérgabona métermázsájáért fizetett 260 illetve 280 forint azonos a szabadpiaci árral!

A parasztságra nehezedő nyomás Felsőörsön is meghozta várt eredményét: 1955 őszén 14 egyénileg gazdálkodó paraszt belépett a „Dózsa György TSzcs"-be.368

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa - 1956. január 31-i hatállyal a balatonfüredi járást megszüntette, s Felsőörsöt a veszprémi járáshoz csatolta.

Az 1956. február 15-i tanácsülésen ifjú Pozsgai Károly, a „Dózsa György TSzcs" elnöke ismertette a termelőszövetkezet terveit a tanácstagokkal. Beszámolója szerint a 600 négyzetméteren tervezett gombatenyészet már megvalósult, s csak ebből 70 ezer forint tiszta jövedelem várható. Tavaszra megnyílik a 4 k.holdas öntözéses kertészet, s megkezdik 5 k.hold szőlő telepítését is. Az elnök nagy eredménynek tartotta, hogy a tsz-tagok és az egyéni gazdák már barátkoznak egymással, s a „...fiatalok együttesen szórakoznak!"

A községi tanács vb — a március 23-i tanácsülésen — azt tervezte, hogy a tszcs jelenlegi 57 főnyi tagságát - 1956. december 31-ig - „beszervezés útján" 25 családdal növeli. Ennek céljából „...23 tagból álló népnevelő csoportot kell szervezni! Ebben 12 községi és 11 tsz-tag lesz!" A terv szerint „...mindegyiknek egy-egy dolgozó- és középparaszttal kell majd állandóan foglalkozni a meggyőzés eszközével, a belépési nyilatkozat érdekében!" Ugyanakkor 120 dolgozó- és középparasztot szerveztek be a termelőszövetkezet meglátogatására.

Újra „versenymozgalmakkal" igyekeztek a parasztság hangulatát befolyásolni. A tanács - Felsőörs község nevében - párosversenyre hívta ki Szentkirályszabadja községet. A Dózsa TSzcs ugyanakkor a lovasi Új Élet Tsz-t és a veszprémi Vöröscsillag Tsz-t hívta ki termelési versenyre. Felsőörsön háromtagú versenybíróságot szerveztek: Sáfár Mária vb-elnök, ifjú Pozsgai Károly tsz-elnök és Mecséri László párttitkár személyében.

Minden lelkesítés ellenére a begyűjtés vontatottan haladt. Az 1956. május 15-i tanácsülésen értékelték az 1956. év első negyedévi beszolgáltatási akciót. Kiderült, hogy az első negyedévre kötelező 36 db sertés 4032 kg-os mennyiségéből csak 2295 kg-ot adtak le, a hiány 1737 kg volt! A tej és tojás leadásoknál különösebb lemaradások nem voltak.

Az általános neveltségi és morális helyzetre vetett világot két hozzászólás a május 15-i tanácsülésen. Ács Antal iskolaigazgató közölte, hogy a legnagyobb gondot az jelenti az iskola és a nevelők számára, hogy „...nagyon sok gyermek nem tartja tiszteletben az idősebb embereket. A tanulóknak egy része nem köszönti az utcán az idősebbeket, vagy zavarba jön, ha találkozik a felnőttekkel, hogy vajon köszönjön-e, vagy sem!"

A másik téma a mezőőri tisztség kinevezése volt. Több tanácstag véleményét foglalta össze Tálos Lajos, amikor az alábbiakat mondta: nem kell mezőőr, mert „...így is lopnak, meg akkor is lopnak, ha mezőőr lesz!" A tanácsülés a mezőőr alkalmazását leszavazta, mert „...nem látja biztosítva (így sem) a mezőgazdasági termékeknek a lopástól való megóvását!"

A Központi Pártvezetőség 1956 júniusi határozata értelmében Felsőörsön is megalalkult egy tíz tagú bizottság, melynek feladata volt, hogy vizsgálja felül az ún. „kulákok" ellen elkövetett igazságtalan rendelkezéseket. A bizottság a Felsőörsön nyilvántartott tizenkét „kulákból" nyolcat azonnal mentesített a „kulákság alól". Négy személy továbbra is „kulák" maradt. Ezek azonban - özvegy Tálos Gézáné, özvegy Csapó Károlyné, Vass Ferenc és dr. Kövess Ferenc - tiltakozó jegyzéket adtak be, s az ő helyzetük felülvizsgálatát is kérték. A négyből hármat felmentettek, de dr. Kövess Ferenc esetében ragaszkodtak a „kuláksághoz", a következő indokkal: „...tekintve, hogy a nevezett a múltban miniszteri osztálytanácsos volt, 74 katasztrális hold ingatlana volt és állandóan cselédeket tartott. Nevezett jelenleg 5 k.holdon gazdálkodik, négy gyermeke van. A felszabadulás után cselédet nem tartott, azonban mind osztályidegent kell kezelni!"

A vitában a tanácstagok jelentős része - Tálos Lajos, ifjú Korpádi Sándor, Vass László, ifjú Strasszer Ferenc, Sebestyén János, Szalai János, stb. - dr. Kövess Ferenc érdekében és mellett szólaltak fel. Hangoztatták dr. Kövess Ferenc édesapjának: dr. Kövess Emilnek emberi magatartását az 1919-1920-ban elhurcolt felsőörsi direktóriumi tagokkal szemben. A volt direktóriumi tagok fiai is felszólaltak, hogy apáikat az akasztófától mentette meg annak idején dr. Kövess Ferenc édesapja! Többen azt hangoztatták, hogy a Kövess család cselédeit mindig rendesen megfizette, és azokkal jól bántak! A tanácsülés végül is dr. Kövess Ferencet is felmentette a „kulákság alól."

Az egyre növekvő országos és helyi feszültség miatt a népszerűtlen Sáfár Mária - 1956. július 31-én - leköszönt a községi tanácsban betöltött vb-elnöki tisztéről, és eltávozott Felsőörsről. Az 1956. augusztus 15-i tanácsülés ideiglenesen ifjú Strasszner Ferenc helyettes vb-elnököt bízta meg az elnöki teendők ellátásával. Ugyanezen az ülésen két tanácstagot — Simon Gábort (aki az 1954. évi alakuló ülés óta meg sem jelent a tanácsüléseken) és Ruzsa Jánost (aki ugyancsak nagyritkán vett részt az üléseken) - lemondatták tanácstagságukról.

A tanácsülés egyetlen beszámolóját Szőcs István tsz-tag tartotta, aki elmondta, hogy a Dózsa TSzcs-ben augusztus 5-re befejezték az aratást. A kombájn 50 katasztrális hold búzát aratott le és csépelt ki; az aratógép 27 katasztrális holdról vágta le a gabonát; 63 katasztrális holdról pedig aratóbrigád takarított be. Az év során a termelőszövetkezet egy - 30 vagonos - raktárat épített (részben állami támogatással, részben saját erőből). Az 1956. év során 24 taggal növekedett a létszám, s a belépők között már két „középparaszt" is volt! Ez igen nagy eredménynek számított! Augusztus hónapban pedig vásároltak egy 3,5 tonnás tehergépkocsit 125 ezer forintért és 25 évi részletre.

Ez a teherautó rövidesen gyászos hírnévre tett szert. Ugyanis 1956. szeptember 9-én, vasárnap a termelőszövetkezet vezetősége 23 termelőszövetkezeti tagot jutalomból Budapestre vitt az Országos Mezőgazdasági Kiállításra. A jól sikerült kirándulás után, vasárnap estére indultak vissza, s szeptember 9-ről 10-re forduló éjszaka Veszprémen át közeledtek hazafelé. Éppen hogy elhagyták Veszprémet - mikor a mai körgyűrű és a Csopak-Felsőörsi-i útelágazás közti útszakaszon bekövetkezett a tragédia. A Veszprém Megyei Népújság 1956. szeptember 13-i számában a következő híradásban közölték a szörnyű szerencsétlenséget: „Súlyos gépkocsi baleset történt vasárnap éjjel a Veszprém és Felsőörs közti útszakaszon. A felsőörsi Dózsa Tsz tulajdonát képező tehergépkocsi, mely 23 személyt szállított hazafelé, Veszprém határában - ezideig ismeretlen okok miatt - az árokba futott és az egyik útmenti fának ütközött. A baleset következtében két személy a helyszínen, míg négy személy a kórházba szállítás (ti. a veszprémi kórházba való szállítás — Szerző) közben életét vesztette. Többen súlyos és könnyű sérülést szenvedtek. Az ügyészi és rendőri vizsgálat azonnal megindult a rendkívül súlyos baleset okainak megállapítására."

Miután a szerencsétlenség Veszprém határában történt, a meghaltakat a veszprémi anyakönyvi hivatal halotti anyakönyvébe jegyezték be: Horváth István traktorvezető (született: 1928), Pozsgay Károly segédmunkás (sz.: 1909), Szirbek Irén növénytermesztő (sz.: 1940), Horváth Lajos traktorvezető (sz.: 1935), özvegy Németh Istvánné született Csécsi Anna (sz. 1891) szeptember 10-én a kora hajnali órákban meghalt. Sáfár Kálmán traktorgépész (sz.: 1938) utólag - szeptember 26-án - halt meg a veszprémi kórházban.

A kor mentalitására jellemző, hogy a legközelebbi - szeptember 19-i - tanácsülésen említést sem tettek a tragikus eseményről. A tanácsülés témájaként csak a legfrissebb eredmények szolgáltak: végre elkészült az új földművesszövetkezeti székház és üzlet (a háborúban elpusztult Hangya Szövetkezeti székház helyén), befejeződött a már nagyon várt autóbuszmegálló építése a község központjában, s elkészültek a zárt és szivattyús berendezéssel ellátott kutak, melyeknek jóvoltából a nyár folyamán a községben járványos megbetegedések nem történtek. Egyedül a már évek óta kérelmezett orvosi rendelő nem készült el. Az orvosi rendelés továbbra is a tanácsházán zajlott, a rendőrpihenő helyiségében.

Az 1956. október 16-i tanácsülésen - ekkor még senki nem sejthette, hogy utoljára! - fellángoltak a szenvedélyek a beszolgáltatási ügyek miatt. A központi téma az ún. kukorica-rendelet volt. Ugyanis új és országos rendelet született, amelynek értelmében azoknak a gazdáknak is be kellett kukoricát szolgáltatni, akiknek földjén - egy katasztrális holdon - tíz métermázsánál kevesebb kukorica termett. Mivel Felsőörsön számos ilyen gazda volt, mindenki azon a véleményen volt, hogy ez „...a beszolgáltatás emelését jelenti!" Antal Gyula tanácstag és dolgozó paraszt a tanácsülésen bejelentette: „...A gazdálkodóknak takarmány gabonát, hízott sertést, valamint baromfit és tojást is kell leadni, ugyanakkor még szabad kukoricáját is! Az illetékesek úgy látszik megfeledkeznek arról, hogy a földek csak egyszer teremnek egy évben, de arra sem gondolnak, hogy a parasztság miből fog hizlalni részben a saját háztartási szükségletére, részben pedig a beadási kötelezettség teljesítésére!"

Tálos Lajos is támogatta a felszólalást: ő is sérelmesnek tartotta a parasztságra nézve ezt a rendelkezést. Javasolta a tanácsülésnek, hogy ne fogadják el a községre megadott tervet, mert ezzel a parasztság állattenyésztését bénítják meg! „...Hogyan lehet állatfejlesztésről beszélni akkor, amikor a szükséges takarmányt a gazdálkodónak az állam részére be kell szolgáltatni!" Az állam védelmére most is csak Mecséri Lajos párttitkár szólalt fel. Miután a tanácsülés többsége is tiltakozott a kukorica-rendelet ellen, a 43/1956. sz. tanácshatározat végül is nem fogadta el a Járási Begyűjtési Hivatal által megadott 314 métermázsás felsőörsi kukorica beadási tervet.

Nagy vita volt a - július 31-én eltávozott Sáfár Mária által megüresedett vb-elnöki tiszt - betöltése körül. Ács Antal iskolaigazgató Galambos Imrét javasolta, aki „...egyszerű munkásszülők gyermeke, aki a saját szorgalmából szerezte meg még a felszabadulás előtt a jegyzői oklevelet, és aki a felsőörsi körjegyzőségben dolgozott igen hosszú éveken keresztül!" Galambos Imre a javaslatot megköszönte, majd kijelentette: „...vele szemben igen nagy igazságtalanságot követtek el annak idején egyes pártfunkcionáriusok, amikor jegyzői állásából elmozdították! Ő továbbra is csendesen és nyugodtan akar dolgozni a Veszprém és Vidéke Földművesszövetkezetnél, mint könyvelő."

A kialakuló vita során Simon Vince elmondta, hogy özvegy Tálos Gyuláné volt felsőörsi párttitkár volt az, aki megindította Galambos Imre ellen „...becstelen és a szocialista törvényességet lábbal tipró hadjáratát!" A tanácsülés végül is - a 44/1956. sz. tanácshatározatban - tizenkilenc szavazattal (és ellenszavazat nélkül) Galambos Imrét javasolta a községi tanács vb-elnöki tisztébe.369 Kinevezésére azonban már nem került sor: az 1956. október 23-án kirobbanó forradalom eseményei Felsőörs községet is magukkal ragadták. Jelentős eseményekre a községben nem került sor. Itt is megválasztották a Községi Forradalmi Tanácsot, melynek elnökéül Kálmán Istvánt - a kultúrház igazgatóját - választották. A bizottság tagjai között a község közéletének eddig is ismert személyei szerepeltek: Ruzsa Antal, Rásky Mihály és még többen mások.

Felsőörsön - ellentétben más községekkel - a termelőszövetkezet feloszlatására nem került sor. „...A magtárakban volt elég gabona, kedvező zárszámadás előtt állt a tagság. Ezt a józanul gondolkodók látták, s ellenálltak a közös vagyont herdálni szándékozókkal. Szinte naponta volt közgyűlés, de végül is nem hordták széjjel a közös vagyont. 'Sokan mondták, osszunk széjjel mindent' - emlékszik Kovács Imre - Már-már úgy tűnt, hogy nem tudunk ellenállni, amikor az egész osztozkodás megbukott az osztozkodók arányán. Ezen még a rendbontók sem tudtak megegyezni. Akinek kevés munkaegysége volt, azonos arányban akart osztozni, aki meg többet dolgozott, munkaegység szerint javasolta az osztást. Végül a baromfiállományt kiosztották munkaegység arányában, a többi közös vagyon egyben maradt."

„A faluban nem történt különösebb esemény - vallotta Mecséri László-né párttitkár - Volt ugyan egy terv, ami szerint a kommunistákat a kultúrotthon színpadára felállítják, s megbélyegzik őket erkölcsileg! Ebből szerencsére semmi nem lett!" A legjelentősebb események abban merültek ki, hogy az 1950-es évek elején adott utcaneveket megváltoztatták: a Szabadnép utca újra Hóvirág utca lett, a Rákosi Mátyás utcát Kinizsi Pál utcának, az Úttörő utcát pedig Kossuth Lajos utcának nevezték el. A békés események miatt a megtorlás is jelentéktelen volt: az események vezetőit legfeljebb rendőrségi felügyelet alá helyezték.

 

2. FEJEZET

FELSŐÖRS AZ 1960-AS ÉVEKBEN

Az 1957. február 27-i tanácsülésen - 1956. december 21-i visszamenőleges hatállyal - Ruzsa Antalt nevezték ki a községi tanács vb-elnökének, Jasper Imrét pedig vb-titkárnak.

Az 1957. év nyarának legnagyobb gondja a forradalom alatt szétzilált termelőszövetkezeti mozgalom megerősítése volt. Ezt szorgalmazta a legmagasabb szintű párt- és államvezetés, illetve a megyei párt- és államvezetés egyaránt. A Veszprém megyében működő tsz-ek általában véve gyengék voltak. Az MSZMP Veszprém megyei Végrehajtó Bizottsága 1957. augusztus 21-i ülésén megállapították, hogy a megyében működő 81 termelőszövetkezetből harmincötben volt szakmailag képzett vezető, s mindössze harmincháromban volt naprakész könyvelés, a többiben az adminisztráció nagyon hiányos volt. Ez utóbbiak közé tartozott a felsőörsi Dózsa Tsz is, melynek jegyzőkönyvei csak töredékeiben maradtak fenn napjainkra. Ezen ritka dokumentumok közé tartozik az 1957. november 2-i taggyűlés jegyzőkönyve. A dokumentum igen értékes korjellemző. A taggyűlésen az elnök feltette a kérdést a tagoknak: mindenki mondja meg, kíván-e maradni a közös gazdaságban, vagy nem! „...Mert ez így nem mehet, hogy a munkában csak 3—5 ember vesz részt!" Hosszú vita után 18 tag közölte, ők továbbra is a tsz-ben kívánnak dolgozni! Miután 12 tag a gyűlésen nem jelent meg, dönteni az ügyben nem lehetett. Egyöntetű a vélemény csak abban volt, hogy a tagok kérték a régi vezetőség leváltását, és új vezetőség választását. A jelölő bizottság Horváth Jánost és Hujber Józsefet jelölte elnöknek. A tagság titkos szavazással Hujber Józsefet választotta meg.

Felsőörs község legnagyobb gondja továbbra is az ivóvíz kérdése volt. Az 1958. március 26-i tanácsülésen került először szóba — mint az egyetlen lehetséges megoldás! - egy törpevízmű építésének gondolata. Különösen nagy volt a gond az Újtelepen. Az itt kiosztott 42 házhelyen - 1945 óta - csak kilenc lakóház épült fel, mert a vízhiány miatt az emberek nem mertek építkezni. Hasonlóan nagy volt a vízhiány az Öreghegyen is, ahová 2 km-ről hordták a vizet. Itt új kútra nem volt szükség, mert özvegy Klose Ferencné telkén volt egy bedőlt kút, amit kisebb összeggel rendbe lehetett volna hozni.

1958. január 1-jével nagyjelentőségű esemény zajlott le a helyi termelőszövetkezet életében. A felsőörsi Dózsa Tsz egyesült a balatonalmádi Haladás Tsz-szel. A jogutód neve: Felsőörs Dózsa MgTsz lett.

Az első közgyűlés 1958. január 4-én zajlott le. Ezen határozatot hoztak, hogy aki távollétét az előző napon nem jelenti be az elnöknek, vagy brigádvezetőjének, attól igazolatlan hiányság címén két munkaegységet levonnak. A következő - 1958. január 28-i közgyűlésen már két konkrét fegyelmi ügyet kellett megtárgyalni. Megtárgyalták Zsigmond József ügyét, aki „...két nap nem vett részt a munkában a szomszédok veszekedése miatt!" A vezetőség határozatára az illetőtől négy munkaegységet levontak. A másik ügy az volt, hogy Pálinkó István 1958. január 25-én a munkát nem vette fel. Ezért 17 db marha elszabadult, a köteleket elszaggatták. A fegyelmi bizottság határozata az volt, hogy Pálinkót részesítsék írásbeli megrovásban, és fizettessék meg vele a 17 db kötél árát.371

1958. szeptember 16-án Kovács Józsefet bízták meg a községi tanács vb-elnöki tiszttel, Ruzsa Antalt pedig a vb-titkári hivatallal kárpótolták.

Az új vb-elnök - 1958. szeptember 19-én tartott - tanácsülésen bejelentette, hogy a tervezett törpevízművel kapcsolatban olyan sok műszaki- és pénzügyi akadály merült fel, hogy annak megépítését egyelőre el kell halasztani. Az újtelepi kút megépítése viszont feltétlenül szükséges, mert az már nem tűrhet halasztást.372

1959 januárjában egyre több szó esett a termelőszövetkezetek újra szervezéséről. Ezért a január eleji községi tanácsülésen már a helyi termelőszövetkezet fejlesztése volt a központi kérdés. A vb-elnök közölte, hogy a Dózsa Tsz létszáma nagyon kicsi. Meg kell oldani, hogy a még egyénileg dolgozó gazdák nagy számban lépjenek be a tsz-be. „...Ha pedig a jelenlegi termelőszövetkezetbe nem akarnak belépni - tapintott a lényegre a vb-elnök -, úgy azt javaslom, hogy alakítsanak maguk egy teljesen új termelőszövetkezetet, és ott jó példát tudnak majd mutatni a Dózsa Tszcs tagságának. Községünkben működik a Szőlőtermelő Szakcsoport. A szakcsoport már egy lépéssel előbbre van a szocialista nagyüzemi gazdálkodáshoz! Kérem a szakcsoport tagjait, hogy alakítsák meg a mezőgazdasági termelőszövetkezetet. Ehhez minden segítséget és támogatást megkapnak a helyi Pártszervezet és a községi tanács vb-től, de a felsőbb szervektől is!"

Mecséri Lászlóné községi párttitkár az alábbiakban emlékezett vissza ezekre a napokra-hetekre: „...Elhatároztuk, hogy Felsőörs szocialista község lesz. A termelőszövetkezet szervezésében segítettek a Balatonfűzfői Papírgyár dolgozói. Három hétig egyfolytában jártuk a házakat, agitáltunk a termelőszövetkezeti mozgalom mellett. A falu egyéni gazdái nem sokat hederítettek ránk. Volt, ahol már vártak bennünket, hiszen úgyis tudták, hogy minden este megjelenünk. Az agitátorokat leültették, borral kínálták, de kikötötték, hogy ne szóljon egy szót sem, mert úgyis tudják, mit akar mondani. Nagyon nehezen boldogultunk, mert elsőnek senki nem akarta aláírni a belépési nyilatkozatot. Talán, mert megunták az emberek a sok győzködést, elkezdődött a belépés. Azt azonban soha nem árultuk el, ki volt az első. A gazdák ezután kikötötték, hogy az egykori cselédekkel nem hajlandók dolgozni. Így alakult meg 1959. február 27-én a felsőörsi Rákóczi Termelőszövetkezet. Az első elnök Frick András lett, aki nagyon fiatalon kapott bizalmat. Áprilisban már Mesterházi Lajost is hazahívták könyvelőnek az ÉDÁSZ-tól."

Az 1959. évi statisztikai adatok szerint 58 olyan család lépett be a Rákóczi Tsz-be, akik családonként 7 katasztrális holdnál nagyobb földterületet vittek be a szövetkezetbe. Ugyanez mutatkozott meg a bevitt állatállomány esetében is.

A Rákóczi Tsz-be a község jómódú gazdái léptek be, akik a későbbiekben is bizonyítani akarták szakmai fölényüket. Szakembert is hívtak a gazdálkodás irányításához. Bella József már az első hónapokban a szövetkezetbe került. Nagy gond volt az, hogy a „Rákócziban" rövidesen két pártra szakadt a vezetés. Frick András fiatal, ambiciózus ember volt, szinte mindenki barátja volt a községben. A másik csoport Bella József köré sorakozott fel, akit viszont jól képzett szakembernek tartott mindenki. Így már kezdettől fogva meghasonlott a vezetés a Rákóczi Tsz-ben.

Az 1959. évi statisztikai adatok szerint Felsőörsön két termelőszövetkezet működött:

a Dózsa György Mezőgazdasági Termelőszövetkezet (elnöke: Kovács Imre): 82 taggal dolgoztak 670 k.hold földön (melyből 517 k.hold volt a szántóföld). Az 1950. évi állatállományról nem közöltek adatokat.

A Rákóczi Ferenc Mezőgazdasági Termelőszövetkezet (elnöke: Frick András): 118 taggal kezdte meg működését 743 k.hold földön (melyből 566 k.hold volt szántóföld). Igen jelentős volt - a jómódú gazdák belépésének jóvoltából - az állatállományuk: 266 db szarvasmarha (ebből 140 db volt a tehén), 335 db sertés (ebből 52 db koca), 57 db ló, 555 db juh.

Miután Felsőörs parasztsága így 100%-ban a két termelőszövetkezetben dolgozott - 1959. február 24-től a község „termelőszövetkezeti község" lett.373

Az 1959. március 20-i tanácsülésen a Rákóczi Tsz elnöke jelentette, hogy nagy lendülettel megkezdték a tavaszi vetéseket: eddig elvetettek 65 k.hold árpát, 20 k.hold zabot, 70 k.hold aprómagot, s 25 k.holdon végeztek fejtrágyázást.

A március 20-i tanácsülésen már megkezdődött a két termelőszövetkezet közti rivalizálás. Ugyanis a tanácsülés elutasította a Dózsa Tsz kérelmét, hogy a községi szeszfőzdét adják át nekik! Közölték a Dózsa Tsz vezetőjével, hogy miután most már két tsz van a községben, nem akarják a „Dózsát" továbbra is egyoldalúan támogatni. A szeszfőzde - 1945 utáni - építésében ugyanis főleg azok a gazdák vettek részt, akik most a Rákóczi Tsz tagjai! Ezért a legigazságosabb megoldás az, ha a szeszfőzde továbbra is a község kezelésében marad! A kialakuló vitában Mecséri László, a Magyar Szocialista Munkáspárt helyi bizottságának vezetője egyértelműen a Dózsa Tsz mellé állt, s végül is a szavazás a Dózsa Tsz-nek adta át a szeszfőzdét, ami nagy ellenérzést váltott ki a Rákóczi Tsz vezetésében és tagságában.374

A két tsz 1959 márciusától Felsőörs egész határát birtokolta. A tsz-tagok szerteszét elhelyezkedő földdarabjai miatt megindult a földrendezés, a szétszórt területeknek táblákba való összevonása. Ugyanis a nagyüzemi gazdálkodás csak így volt megoldható. A földrendezés és tagosítások 1959 augusztusára értek véget. Az ún. Földrendező Brigád azonban számos hibát követett el a csereingatlanok kijelölése során.

1959 áprilisában a székesfehérvári Víz- és Csatornaművek (38 500 forintos költségvetéssel) megkezdte Újtelepen a kút építését. Az 1959. május 15-i tanácsülésen bejelentették, hogy a kútásók már 8 méter mélyen dolgoznak, de ott egy vastag sziklarétegnek ütköztek, ami rendkívül lelassította a munkát.

Az általános iskola két tantermének betelepítése után most - 1959 májusában - az óvodát is dr. Köves Béla államosított házába költöztették, s igénybe vették annak 1 k.hold 103 négyszögöles kertjét is - négyszögölenként 20 forintos ellenszolgáltatás fejében. A tanácsülés mint nagy előnyt jelentette be, hogy a terület kőkerítéssel van körülvéve, és a kertben szép nagy fák is vannak, ami nagy előny egy óvoda esetében. Ugyancsak a Köves-féle épületben kapott irodahelyiséget az újonnan alakult Rákóczi Ferenc Tsz. Május 15-re a Rákóczi Tsz vezetősége közölte a tanácsüléssel, hogy - az Úttörő utca meghosszabbításában - létesített ötven férőhelyes tehénistálló építése jó ütemben halad, s a központi majornál elkészült a bőséges vízellátást biztosító kút is! Ezzel egyidejűleg a Dózsa Tsz vezetősége is bejelentette, hogy tíz katasztrális holdon befejezte dohányültetvényének telepítését.

A legnagyobb gondot az okozta, hogy a termelőszövetkezetbe lépett gazdák abbahagyták az állami adó fizetését! A községi tanács azonnal figyelmeztette őket: míg az egyéni gazdák az általuk használt föld után fizetnek adót, a tsz-tagok a háztáji föld után kötelesek adót fizetni!

A nyári hónapokra komoly problémák alakultak ki a két felsőörsi termelőszövetkezetben. Az 1959. június 19-i tanácsülésen a vb-elnök közölte beszámolójában, hogy a Dózsa Tsz-nél a növényápolási munkák nagyon elmaradtak („...a Megyei Pártbizottság részéről Papp János megyei párttitkár a helyszínen győződött meg arról, hogy ezen a téren áldatlan állapotok uralkodnak!") A Rákóczi Tsz-nél a munkálatok általában jobban haladtak, mivel a tagság és a családtagok jobban bekapcsolódtak a munkába. Itt inkább a közösségi szellemben voltak súlyos problémák: „...Hiba a Rákóczi Tsz tagságában az - hangoztatta a vb-elnök -, hogy egyes tsz-tagok megkülönböztetést tesznek 'pápista' és 'kálomista' tagok között. Most, amikor a szocializmust építjük a nagyüzemi gazdálkodáson keresztül, szinte hihetetlennek tűnik, hogy egyes felelőtlen egyének vallási villongást provokálnak ki a tsz-ben. Ez nem megengedhető, mert ezáltal csak a munka menetét zavarjuk!"

Közben egyre nehezebben alakult a kút építése az Újtelepen. A 8 méteres mélység után megjelenő vastag sziklapadon át csak kompresszorokkal lehetett folytatni a munkát. Egyre többen hangoztatták, hogy biztosra vehető, hogy legalább 35 méter mélységig kell leásni, hogy vizet találjanak. Ugyanis az Újtelep alatt levő - mintegy 30 méteres völgyben húzódó Hóvirág utcában levő kutakban bőven volt víz. Mindenki innen hordta fel az Újtelepre a vizet. Sokan felvetették még a tanácsülésen is, hogy miért kellett az Újtelepet ilyen lehetetlen helyen kijelölni annakidején!

Augusztus 14-én a Rákóczi Tsz bejelentette, hogy 200 ezer forint hitelt vettek fel, s ebből - még az ősz beállta előtt - 40 db szarvasmarhát, 20 db anyasertést és 150 db juhot akarnak vásárolni. Legnagyobb gondjuk az volt, hogy a tsz ingatlanai kb. 450 tagban voltak szétszórva a község határában, s így nagyüzemi gazdálkodást lehetetlen volt végezni.

Augusztus l-jével változás történt a községi állami általános iskolában: Ács Antal távozott az igazgatói állásból, helyét Bódai Ernő vette át.375

1959. szeptember 2-án Markó Marcell József felsőörsi plébános nyugalomba vonult, s helyét Czuppon Sándor vette át. „A legsürgősebb teendő - írta az új plébános a Historia Domusban - a templom állagmegóvása volt. Az Egyházmegyei Hatóság kiküldötte rövidesen az ügyben Vándor Ferenc építészmérnököt; az egyházközség képviselő-testületének nevében pedig az Országos Műemlékfelügyelőséghez fordultam segítségért. A kérő levélre nem érkezett válasz, a templom pedig az esőzések alkalmával alaposan beázott. A helyi tanácshoz fordultam támogatásért, amely az ügyet magáévá tette, mivel I. osztályú műemlékről van szó, és (a tanács is) az OMF-hez fordult segítségért."

1959 ősze kisebb-nagyobb helyi problémákkal telt el. Az Öreghegy villamosítására szánt 27 200 forintot a községben felszerelendő hangosító berendezésre használták fel. Mivel eddig az nem volt — megkezdték az utcanév táblák felszerelését. Leállt a kultúrház nyugati támfalának, az Úttörő utcai általános iskola kerítésének építkezése anyaghiány miatt. Leállt az újtelepi kút ásása is, mivel 22 méteren még mindig nem volt víz. Az október 9-i tanácsülésen újra felmerült a törpevízmű építésének gondolata, de az erre szükséges 1,5 millió forint képtelenül sok volt a község költségvetése részére!

Az október 9-i tanácsülésen a Rákóczi Tsz vezetősége bejelentette, hogy az új tehénistálló elkészült. Sikerült vásárolniuk 27 db előhasi üszőt a Tenyészforgalmi Vállalaton keresztül. Sajnos a villanyhálózat a tehénistállóknál még nem készült el, s így az elektromos meghajtású gépeket - egy szecskavágót, egy répavágót és egy darálót - nem tudták üzemeltetni. Elkészült az összekötő út is az Úttörő utca és a tehénistállók között (melyek a Formóban épültek fel.)

Az őszi búzavetés azonban nem indult még meg, mert a gépállomás a vetőgépet Alsóörsre vitte. A vetés csak a vetőgép beérkezése — október 9-ike után — indul meg: először a Dózsa-, majd a Rákóczi Tsz-nél.

Az egyre súlyosabbá váló vízgondok miatt — az 1959. december 18-i — tanácsülésen egy új javaslat született: építtessen a község artézikutat a posta előtt, vagy a Földművesszövetkezet előtt a Szabadság téren. Ez mellett az újtelepi kutat is be kell fejezni! Szóba került újra egy orvosi rendelő építése is. A tanácsülés ezt leszavazta azzal, hogy a tanácsházán működő rendelő egyelőre megfelelő!

A Felsőörsön dolgozó két termelőszövetkezeti csoport közti feszültség változatlanul tovább tartott. Az 1959. december 18-i tanácsülésen a Rákóczi Tsz elnöke, Frick András közölte: mindent megtettek a Dózsa Tsz-szel való jó együttműködésre, de „...minden igyekeztük dacára komoly nézeteltérések támadtak a Dózsa Tszcs egyes tagjaival, ami azt fogja eredményezni, hogy a két tsz tagságában az ellenségeskedést nem lehet belátható időn belül megszüntetni. Ilyen körülmények között a két tsz egyesüléséről nem is lehet beszélni!"376

Az Országos Műemlékfelügyelőség (OMF) válasza - Czuppon Sándor felsőörsi plébánosnak még az előző év őszén tett segélykérő levelére — 1960. február 10-én érkezett meg. Közölték, hogy a templom állagmegóvására 50 ezer forintot tudnak adni az 1960. évre. Ennek az ígéretnek a birtokában a plébános a nyergesújfalusi Eternit Művektől 19 200 db (40x20 cm-es méretű) műemléki palát és 100 db taréjkúpot rendelt meg. Már megtörtént a palarendelés és megindultak a tárgyalások az iparosokkal, mikor 1960. szeptember 5-én közölte az OMF, hogy a megígért összeget nem tudja folyósítani. A nehéz helyzetből a községi tanács és a megyei Idegenforgalmi Hivatal Igazgatósága (dr. Zákony Ferenc) mentette meg a plébániát, s közbenjárásukra - 1960. szeptember 23-tól - az OMF a plébánia címére folyósította az ígért összeget. Az első palaszállítmány 1960. november 30-án érkezett meg az alsóörsi vasútállomásra, ahonnan a község lakossága - a Rákóczi Tsz szállítóeszközeivel - még aznap estére Felsőörsre hordta azt. Miután a faanyag beszerzése is elhúzódott, a munkálatokat csak 1961. március 20-án kezdték el. Szerencsére az 1960-1961-es tél száraz és csapadékmentes volt, s így a felhalmozott építőanyagban kár nem esett.377

Minden eddigi feszültség ellenére - 1961. január l-jével a felsőörsi Dózsa és Rákóczi Termelőszövetkezeti Csoportokat egyesítették — Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezeti Csoport elnevezéssel, és Kovács Imre elnökletével.

Az egyesült tsz taglétszáma 160 fő volt (157 családdal), s az összterület 1575 katasztrális holdat tett ki (melyből 1115 k.hold volt a szántóterület). Mindkét tsz jelentős állatállománnyal rendelkezett:

a Dózsa György Tsz 15 lóval és 2 ökörrel rendelkezett, volt 34 tehenük, 30 üszőjük, 11 hízómarhájuk, 14 anyakocájuk és 162 hízósertésük, 352 anyajuhuk, 88 jerkebárányuk és 146 ürübárányuk, valamint 30 méhcsaládjuk.

A Rákóczi Ferenc Tsz állatállománya - 1960. december 31-én - 24 lóból, 34 tehénből, 27 üszőből, 25 bikaborjúból, 7 szopósborjúból, 49 hízósertésből, 14 anyakocából, 28 szopósmalacból állt.

Jelentősebb gépi felszerelést - 2 db Zetort, egy kettesekét, 3 db használható (és 3 db rossz állapotban lévő) vetőgépet, stb. a Dózsa Tsz hozott magával.

1961. április 14-én a Lenin Tsz elnöke - Kovács Imre - jelentette a községi tanácsülésen, hogy I. negyedévi leadási tervüket teljesítették: leadtak 60 db hízósertést és 11 db hízott marhát az államnak, s az év hátralévő részében még leadnak 143 db hízósertést és 37 db hízómarhát. Ugyanakkor közölte, hogy a tsz pénzügyi helyzete rossz, mert a Rákóczi Tsz az előző évben rosszul gazdálkodott, s a mérleghiánya kb. 200 ezer forint!

1961 június-júliusában megnyílt a Malomvölgyben - a veszprémi Városi Tanács V. B. által fenntartott - Úttörőtábor. Két hónapon át 600 úttörő és KISZ-tag táborozott, egyelőre még ideiglenes sátortáborban.

Nagyjelentőségű esemény volt, hogy hosszas előkészítés után — június 20-án megkezdődtek a Veszprém—Felsőörs—Lovas közti út korszerűsítési munkálatai. A tervek szerint július 24-től — három hónapra — az utat le kellett zárni, s a forgalmat kénytelenek voltak terelőútra irányítani. Miután az útvonal a községen át - a Fő utcán - vezetett, a Fő utca 28. sz. házat (amely útjába esett az út korszerűsítésének) augusztus 31-ig le kellett bontani. A községi tanács vb az útépítő vállalat részére irodát és a munkásoknak szállást biztosított. Ugyanakkor 240 nap társadalmi munkát is felajánlottak az útépítésnél.

Az újtelepi kút építkezését a székesfehérvári Víz- és Csatornamű Vállalat 1961. január 10-e körül - 22,5 méteres mélységben - abbahagyta, és elvonult. Szeptember 11-én a községi tanács vizsgálatot rendelt el, s megállapították, hogy a 22,5 méter mély kút alján 160 cm-es vízoszlop van. A veszprémi KÖJÁL vizsgálata szerint a víz fertőzésmentes és közfogyasztásra alkalmas volt. Csak a vízmennyiség volt nagyon kevés. Úgy döntöttek, hogy folytatják a kút mélyítését még legalább 1-2 méterrel. A munkát a Lenin Tsz vállalta, de mint az utólag kiderült, teljesíteni nem tudta.

Közben, 1961. március 21-én megkezdődtek a régi templom helyreállítási munkálatai. Május 2-ra az ácsmunkák (Fejes László és Debreczenyi Imre veszprémi, valamint Zana Imre alsóörsi ácsmesterek munkája) befejeződött a tornyokon és a hajókon. A szentélyen — anyaghiány miatt — a munka elmaradt. A bontás során a toronykereszt gömbjében egy cédulát találtak: ,,Ich Simon Gerlits Diesen Knopf. Sign. Veszprém gemacht den 27. August 1835. Gesribens: Georg Káspár Rimmer Meister." Az írást visszatették, és melléje egy kis cédulán felírva az ács (Debreczenyi Imre) és munkatársai nevét, valamint a bádogosét. Ez azonban téves, mert nem Lukács György, hanem a testvére: Lukács Elek készítette el, és tette fel a gömböt. A keresztet 1961. április 15-én tették vissza, és az írást is akkor helyezték el a gömbben. A helyreállítási munkálatokra - az OMF említett 50 ezer forintja mellett - a megyei tanács is adott 40 ezer forintot, a Balatoni Intézőbizottság pedig 20 ezer forinttal járult hozzá a templom helyreállításához.

Belső munkálatok nem voltak. Így az orgona - melyet még Bíró Márton adományozott 1745-ben a templomnak - továbbra is használhatatlan állapotban maradt. Az orgona kisebb mértékben még a háború alatt rongálódott meg, de a legnagyobb károkat a tűzőrséggel megbízott felnőtteket helyettesítő gyerekek okozták, akik szinte az egész orgonát szétszedték, és elhurcolták minden darabját. A sérült orgonát 1961. június 12-én szállították el az állami orgonagyárba, honnan augusztus 10-én érkezett vissza, teljesen felújítva.

A templom felújítási munkálatainak közepette — 1961. augusztus 18-án Czuppon Sándor plébánost Marcaltőre helyezték. Utóda dr. Körmendy József nyárádi plébános volt, aki 1961. szeptember 7-én vette át a felsőörsi plébániát.

Dr. Körmendy József 1911. december 12-én született Külsővaton (Veszprém megye). Gimnáziumi tanulmányait a pápai bencéseknél, illetve a veszprémi piaristáknál végezte, majd a veszprémi szeminárium növendéke volt. 1935. június 23-án szentelték pappá. Többfelé teljesítette papi szolgálatát, s közben - 1938. június 24-én - a budapesti Pázmány Péter Egyetemen kánonjogból doktorrá avatták. 1943. július l-jén - Zalaszentgrótról - került Nyárádra, ahol kezdetben adminisztrátor, majd plébános, ezt követően a pápai kerület helyettes esperes tanfelügyelője volt. 1947. május 19-től kerületi esperesként működött, felsőörsi áthelyezéséig. (Felsőörsi pályafutását lásd: az események időrendjében).

A felsőörsi templom helyreállítási munkálatai - 1961. december 2-ára ifjú Németh László balatonfüredi cserepesmester tetőfedési munkálataival - befejeződtek.

A községet is érintő útépítési munkálatok miatt - 1961. november 30-án - az első világháborús hősi emlékművet a régi préposti kúria előtti térről át kellett helyezni a templom északi oldalára, ahol napjainkban is áll.378

1961. október 13-ra fokozatosan befejeződtek a gazdasági munkák. A Lenin Tsz elnöke - október 13-án a tanácsülésen beszámolt arról, hogy a szüreti munkák még folyamatban vannak a tsz 42 katasztrális holdas szőleiben. A 15 k.holdas burgonya vetésterületen a szedést szántóekével hajtották végre, melyhez az iskolai tanulókat hívták segítségül. A legsúlyosabb helyzet a kukoricáknál volt: az aszályos év miatt - az elvetett 150 k.holdról - mindössze 86 k.holdon volt termés. Ez pedig katasztrofális helyzetet teremtett az állattenyésztés vonalán.

1961. december 15-én a községi tanács összesítő adatokat közölt Felsőörs 1960. évi helyzetéről. A lakosság száma: 950 fő volt (798 bel- és 158 külterületen.). A lakások száma: 264 fő volt (205 bel- és 59 külterületen). A község közigazgatási területe 3087 katasztrális holdon feküdt.

A községben működő nagyüzemi gazdaságok az alábbiak voltak:

Állami Gazdaság (Veszprém): 90 k.hold.

Balatonfelvidéki Állami Erdőgazdaság (Veszprém): 700 k.hold.

Lenin Tsz: 1467 k.hold.

Szőlőterületek: Öreghegy, Kishegy, Főszőlők, Potza, Kerítés, Szilas dűlőkben.

Bánya: vöröskőbánya (Öreghegyi-dűlőben, a Lenin Mgtsz kezelésében); kavicsbánya (Cinegei-dűlő, a székesfehérvári Közúti Vállalat kezelésében).

Iskola: Úttörő-utca (két korszerű tanteremmel), Szabadság téren (két terem szükségmegoldásként). Orvosi rendelő: a tanácsházán.

Közellátási intézmények: egy vegyes bolt a Vörösberény és Vidéke Földművesszövetkezet kezelésében.

Kutak: kilenc közkút van a községben, de csak egynek a vize jó.

Belvíz viszonyok: a Liliomon át az összes csapadékvíz a községbe tör be, és igen nagy károkat okoz.

Villanyhálózat: 90%-os (50 db közvilágítási lámpa üzemel).

1961 végére elkészült a község belterületén keresztülhaladó műút. A község belterületén át lezajló és egyre növekvő átmenőforgalom miatt többször került szóba a község egyre romló köztisztasági helyzete. „...Felsőörs község köztisztasága igen nagy kívánnivalót hagy maga után — hangoztatta az 1962. június 15-i tanácsülésen dr. Paulik György körzeti orvos — Ha végigmegyünk a község Fő utcáján, legtöbbször igen szomorú kép tárul elénk. Meg kell őszintén mondanom, hogy amíg a műút el nem készült, sokkal tisztább volt a Fő utca, mint most, amikor modern műút vezet rajta keresztül!"

Az új — május 18-án megválasztott — községi tanács vb-elnöke: Müller József támogatta a község köztisztasági problémáinak rendezését, mivel a növekvő átmenőforgalom mellett, a Malomvölgyben működő Úttörőtábor is igen sok idegent hozott a községbe, s nem volt mindegy, hogy ezek az emberek milyen véleménnyel távoznak Felsőörsről!

A Lenin Tsz-ben mások voltak a problémák. Mint az új — 1962. április 20-án megválasztott - tsz-elnök: Korpádi Gábor 1962. október 19-i tanács-ülési felszólalásában elmondotta: „...felelőtlen, hanyag tsz-tagok nincsenek. A munkabrigádok a maguk területén a kiadott rendelkezéseknek megfelelően végzik el munkájukat!... Szólni szeretnék még a munkaerő kérdésének alakulásáról. Tagságunk túlnyomó része koros, nem teljes munkaértékű emberek. Szorgalmuk nagy, azonban ez nem pótolja a rugalmasságot, a feladatok gyors rendezését. Az átlag életkort figyelembe véve az egész tsz-tagságra 54,3 év, ami azt jelenti, hogy a növénytermesztés és szőlőművelés területén dolgozók átlagos életkora 59 év! Ez abból következik, hogy a szövetkezeten belül dolgozó fiatalabb korúak az állattenyésztés és az ipar területén dolgoznak... Előbb-utóbb meg kell találnunk a lehetőségét annak, hogy fiatalabb életkorúak jöjjenek sorainkba. Ez elég körülményes, mivel a község fiatalsága az iparban próbál elhelyezkedni!"379

Az 1962. esztendő legemlékezetesebb eseménye: a régi préposti templom nagyarányú helyreállítási munkálatainak kezdete volt. Az Országos Műemlékfelügyelőség részéről a tervezőmérnök: Erdei Ferenc, a régészeti munkatárs: Gergelyffy András volt.

Május 14-én az OMF sümegi kirendeltsége meghozta az állványokat.

Május 17-én a várpalotai építési csoporttól megkezdték az állványozást a templom déli oldalán. A feltárási és helyreállítási munkákat az OMF sümegi csoportja végezte el.

A feltárási munkálatok érdekében - első feladatként - a földtől kb. 2 m magasságban (és 1 m széles sávban) körös-körül leverték a vakolatot. Ugyanezt végezték el emeleti magasságban.

A vakolat eltávolítása után kétségtelenné vált a három-három pár ikerablak a mellékhajók (északi és déli) oldalán; előkerült a mellékhajók egy-egy románkori külső bejárata, s a sekrestyék egy-egy lőrés-ablaka. A külső emeleti részen - a déli oldalon - előkerült fél lőrés-ablak igazolta, hogy a mellékhajó eredetileg is emeletes volt, s nem Padányi Bíró Márton építtette a XVIII. század közepén a két oldalhajót (mint azt mindenki hitte!)

Pontosan meg lehetett állapítani, hogy a XVIII. század közepén a déli mellékhajó a lőrés-ablakok felső részéig romokban állt; az északi mellékhajó pedig még jobban: az emelet alsó szintjéig romos volt. A kutatás azt is megállapította, hogy a mellékhajók egyidősek voltak a főhajóval. Ezt igazolják a falkötések és a középkori vakolatmaradványok.

A torony az építkezés kezdetén előreálló toronynak indult. Ezt igazolta a körbefutó párkányzat, amely a torony keleti oldalán is szerepelt, egy elfalazott románkori ablakkal együtt. Az építés folyamán azonban módosítottak a terveken, s az oldalhajókat kihozták a torony nyugati frontjáig.

A templom belsejében a legérdekesebb felfedezés a kórus eredeti kváderkövekből épült főívének kibontása volt. Az északi mellékhajó emeleti részén — a főhajó két pillérében románkori pillér töredékek kerültek elő. Ez azt mutatta, hogy a felső empórium lelátója négy ívű szép románkori alkotás. A főhajó a világítást mindig a mellékhajók emeleti nyílásán keresztül kapta. A főhajó oldalán sehol nem találtak ablak nyomokat.

1962. június 22-én az OMF úgy döntött, hogy 1963-tól a helyreállítási munkákat egy felvonulással kell végigvinni.380

Az 1963. március 4-i új tanácsválasztás megerősítette Müller Józsefet a községi tanács vb-elnöki, Ruzsa Antalt pedig vb-titkári tisztében.

Az ősi templom helyreállítása körüli munkák jelentősen befolyásolták a község katolikus lakosságának vallási öntudatát. 1963. május 4-én nagy előkészületekkel lezajlott a bérmálási szentség kiosztása. Miután az elmúlt 15-17 év alatt a község katolikus hitélete sokat romlott, két nappal a bérmálás előtt Hegyi János kanonok, kerületi esperes bérmálási vizsgát tartott. A bérmálkozók az egész hittan anyagából kielégítő feleleteket adtak. ,,...A kancellár úr nagyon meg volt elégedve az eredménnyel - írta a Historia Domusba dr. Körmendy József plébános - Én szintén, bár sok kívánnivaló lett volna még! Főleg a katolikus öntudat nagyon gyenge, és rossz a fegyelem!"

A bérmálási szertartásra érkező dr. Klempa Sándor apostoli kormányzót a templom előtt - az egyházközség nevében - dr. Köves Ferenc volt miniszteri osztálytanácsos, egyházközségi elnök köszöntötte. Beszédében kitért a restaurálás alatt álló ősi, árpádkori templom múltjára, ígérve, hogy az egyházközség hű akar maradni ősei hitéhez, mert a templomot elsősorban Isten házának tekinti, csak ezután műemléknek!... Ennek demonstrálására az egész egyházközség — a szentmise alatt — közös áldozáson vett részt. „Az egész bérmálás felemelően szép volt - írta a plébános a Historia Domusban - De nagyon sokat szenvedtem előtte lelkileg! Elég nehéz volt az ifjúságot begyúrni az Úr igájába... Főleg a felsőosztályosokat! Sokat kell értük imádkozni!"

Valóban sok volt a fiatalsággal a probléma. Ugyanis az iskolai vezetés mindent megtett, hogy akadályozza az egyház vallásos nevelését. „...Az iskolába beírt tanulóknak - hangoztatta 1963. június 14-én tartott tanácsülésen Beke Ernő általános iskolai igazgató - mintegy 53%-a jár hitoktatásra, aminek megszüntetése érédekében csupán a VII-VIII-ik osztályokban értünk el eredményt!... A kettős nevelést meg kell szüntetnünk! Ennél elsősorban a kommunista szülőknek kell jó példával elöljárni. Gondoljunk csak arra, ha a kommunista szülők nem íratnák be gyermekeiket hittanra (sic!), úgy mintegy 22%-kal csökkenne a beírtak száma!"

Az előző év májusában megindult templom-restaurálási munkálatoknak a tervek szerint 1963. május 27-től folytatódnia kellett volna. Azonban még június 18-án sem kezdődtek meg - munkaerőhiányra hivatkozva! A helyreállítási munkálatok szünetében - 1963. június 24-én a veszprémi Bakonyi Múzeum régészeti csoportja, Éri István múzeumigazgató irányításával - megkezdte a templom régészeti feltárását. A munka kivitelezője: Tóth Sándor budapesti művészettörténész egyetemi hallgató volt. A segédmunkát Pálfi Károly nagyvázsonyi lakos, az OMF betanított munkása végezte. A kisegítő munkákat Angyal Imre, Sebők Tamás, Bartl Mihály és Kovács Zsigmond általános iskolai tanulók látták el.

A kutatás, amely elsősorban a padlószint feltárására szorítkozott, megdöbbentő eredményt produkált. Szinte bárhol bontották fel a kőpadozatot és ástak le a templom altalajába: sírokban fekvő (megbolygatott vagy bolygatatlan) csontvázak, illetve szétdúlt sírokból széthányt emberi csontok tömege került elő. „...A hajó ... szabályos temetőjelleggel rendelkezik a sírok sűrűsége következtében" - írta előzetes jelentésében (1964. augusztus 31-én) Éri István megyei múzeumigazgató az ásatás befejezésekor. Sírok kerültek elő a szentélynégyszögben; sírok voltak a déli és északi oldalhajókban, a főhajó padozata alatt, a toronyaljban, valamint az északi sekrestyében, amely a középkorban kápolna volt. A feltáráskor a déli sekrestyét nem kutatták át.

Az elmúlt évszázadokban szétdúlt sírok tömérdek embercsontja mellett 38 viszonylag ép sírt tártak fel. Szinte valamennyi meghatározhatatlan korú volt - a kormeghatározást elősegítő mellékletek hiánya miatt. Megfigyelhető volt, hogy egy-egy sírüregben egymást követően temetkeztek: az előző halott csontjait egycsomóba húzták össze, s melléje fektették a sír új lakóját. Az megállapítható volt, hogy az alapító és kegyúri Örsi-család XIII-XV. századi temetkezéseit követően az új birtokos családok tagjai is ide temetkeztek a XV-XVII. századokban. A sírokban nyugvó tetemek meghatározása teljességgel lehetetlennek bizonyult.

Megdöbbentő az ásatást vezető Tóth Sándor (akkor IV. éves művészettörténet szakos egyetemi hallgató - azóta már ismert művészettörténész a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen) ásatási naplója: „1963. június 24. (hétfő). Az 1. sz. kutatóárkot a szentélynégyszög teljes hosszában húztuk meg... A törmelékföldből az árok teljes hosszában és mélységében szétszórt emberi csontok kerülnek ki ... a csontokkal együtt nagy számban előkerült koporsószegeken kívül csupán két kerámiatöredék került elő. Június 25. (kedd) Az árok K-i végében, kb. 130 cm mélységben bolygatatlan sírt (1. sz. sír) találunk. A koporsó nyomai jól kivehetők voltak. Az ásás közben megbolygatott koponya alatt megtaláltuk halott hajának egy részét... (A sírban II. Ulászló magyar király egy 1510. évben vert dénárját találták)... A déli mellékhajó K-i végében megnyitottuk a 2. sz. kutatóárkot, mellyel É-D-i irányban átvágtuk a mellékhajót... A sziklaperem és a fal között lévő üregszerű mélyedésben kevert föld volt, melyből nagyszámú csont... került elő. Megkezdtük a 3. sz. blokk ásását is (a déli mellékhajó Ny-i, torony felőli végén — Szerző) ... a laza törmelékes föld itt is tele volt szétszórt csontokkal..." Június 26. (szerda): „Az 1. sz. kutatóárokban ... az előbbi (1. sz.) sírtól nem messze újabb sírfolt bukkant fel, ezúttal egy gyermeksír (2. sz. sír). A csontok már elporladtak, a nagyszámú koporsószegen kívül a sír földjéből későgótikus veretű érem körülvágott darabja került elő." Június 27. (csütörtök): az 1. sz. kutatóárokban, a faltól 115 cm-nyire „...koporsó nyoma mutatkozott. Alatta csakhamar előtűnt a váz alsó, medencétől lefelé eső része (3. sz. sír). A sír kibontása csak rábontás után lehetséges, ezért itt a munkát abba kellett hagynunk." Július 9. (kedd): „...A déli mellékhajóban megnyitjuk a 6. sz. kutatóárkot... Itt is sok a szétszórt csont, és előkerült két koponya, bolygatott helyzetben." Július 10. (szerda): „Előkerült az 5. sz. sír, egy gyermek sírja. Szerencsére bolygatatlan maradt a koponya, a rajta lévő pártával együtt." ...Július 15. (hétfő): „...A szentélynégyszög ÉK-i sarkában, 56 cm mélységben ... emberi csontoktól körülvéve későgótikus, bronz mellkeresztet találunk (7. sz. sír). Beljebb, az ÉK-i sarok közelében (újabb) sír nyomai mutatkoznak (8. sz. sír)." Július 16. (kedd): „...Az ásatás során előkerült csontokat a szentélynégyszög DK-i sarkában helyezzük el és temetjük vissza." Július 17. (szerda): „...A 9. sz. sír bontásakor a váz alatt ugyanolyan fehér elszíneződésű, rostos barna anyag került elő, mint a 3. és 4. sz. síroknál, tehát a három sír feltehetően közel egykorú..." Július 18. (csütörtök): „...A 8. sz. sír részleges felszedése után e sír K-i vége alatt egy további sír maradványai bukkannak fel (11. sz. sír). Kibontása után kitűnik, hogy ezt is, mint a 6. sz. sírt, a szentélynégyszög K-i falának alapozásakor vágták át; a sírból csak a koponya, a mellkasi rész és a felkarok maradtak meg. A 11. sz. sír tehát a templom építésénél korábbi... A koponya mellett, jobboldalt, ezüst S-végű hajkarika lát napvilágot, a. nyakcsigolyákon pedig vékony, gömbös fejű bronz tű maradványai, valamint szövetmaradványok..." Július 19. (péntek): „...A 11. sz. sír vázának felszedésekor egyébként a koponya alól még egy hajkarika, és további szövetmaradványok kerültek elő."

Július 20-ra befejeződött a szentélynégyszög és a déli oldalhajó feltárása. Július 20-tól a toronyaljban indult meg az ásatás. A toronyalj É-i oldalán, középtájon előkerült egy kváderből falazott sírhely. Ebben két gyermekcsontváz (13. és 14. sz. sírok) került elő. A sírhely végén — laza törmelék alatt „...széthányt felnőtt csontváz maradványait találtam meg - írta Tóth Sándor az ásatási jelentésben - a sír végében keresztbe rakott lábszárcsontok... szárkapocscsont ... két fél medence és keresztcsont (16. sz. sír)."381

Két középkori sírlap a préposti templom északi hajójában

(Fotó: Tóth Sándor)

 

A 17.sz.sír fedőlapja a préposti templom északi hajójában (Fotó: Tóth Sándor)

A préposti templom északi sekrestyéjében feltárt 22. sz. sír maradványai

(Fotó: Tóth Sándor)

 

A préposti templom északi sekrestyéjében feltárt

22. sír maradványai más nézetből

(Fotó: Tóth Sándor)

 

 

 

A préposti templomhajó 27. sz. sírjának maradványai

(Fotó: Tóth Sándor)

 

 

A préposti templom toronyaljának boltozatos sírfülkéje

(Fotó: Tóth Sándor)

 

 

 

A préposti templom főhajójának régészeti feltárása.

Előtérben a 27. és 30. sz. sírok maradványai

(Fotó: Tóth Sándor)

1963. július 20-án ideiglenesen befejeződött a feltárási munka, melyet majd 1964. január 27-től folytattak.

A templomban zajló feltárási munkálatokkal egyidejűleg a község élte megszokott életét. Az 1963. szeptember 1-jei tanácsülésen újra szóba került egy korszerű orvosi rendelő építése. A Rózsa utca 1. sz. alatt álló - Pecze Gábor tulajdonában lévő és használaton kívül álló - épületet jelölték ki. Az épületet társadalmi munkában lebontani szándékoztak, s helyébe tervezték az orvosi rendelő új épületét.

1963 végén a statisztikai hivatal közzétette a felsőörsi Lenin Mgtsz adatait: a tagok száma 162 fő volt (összesen 158 családdal); összes földterülete 1425 k.holdat tett ki, melyből 1029 k.hold volt a szántóföld. Kenyérgabonából 284 k.holdat, takarmánygabonából 255 k.holdat, kukoricából 87 k.holdat vetettek be. Állatállományuk: 165 db szarvasmarha (ebből 68 db tehén), 389 db sertés (ebből 51 db anyakoca), 38 db ló és 579 db juh volt. Gépi erejük 8 db traktorból állt.

1964. január 27-től - ugyancsak Tóth Sándor irányítása alatt - folytatódtak a templomi feltárási munkálatok: elsősorban a toronyaljban, az északi hajóban és az északi sekrestyében. Január 29-30-án megkezdték az északi oldalhajó közepén - a barokk-kori padlószint alatt 65 cm mélységben felderített, simára faragott vörös kőlap alatt lévő sírüreg feltárását. (17. sz. sír). A vörös sírkőlapot valamikor régen déli irányból megemelték — mint az utólag kiderült — sírrablási szándékból, s a sírlap a feltáráskor is kissé ferdén állt. Január 30-án a sírkőlapot leemelték: „A sírban idősebb nő csontváza nyugszik - írta az ásatási naplóba Tóth Sándor -; a szövetmaradványok a bordáknál, a karokon, a kezeken, a medencén, kisebb mértékben a lábszáron és a lábak között maradtak meg nagyobb összefüggő darabokban. A jobb térd környékén egy világosszürke, korongolt tál peremtöredéke került elő..." Egyidejűleg a toronyaljban is folyt a feltárás. A lefaragott padka szintjétől számított 141 cm mélységben előkerült a 18. sz. sír, körülötte egy korábbi sír félrerakott csontjaival. A váz alatt végig fekete elszíneződés mutatkozott, összefüggő szövetmaradványokkal és egy halotti vánkos 4 db fémszálas bojtjának maradványaival. Február 4-én Frech Miklós — a keszthelyi Balaton Múzeum munkatársa — megállapította a 17. sz. sír halottjáról, hogy a rajta talált szövetmaradvány két rétegű: ruha és felette szemfedő. A csontváz bolygatott volt: a fej természetellenesen hátrabillent, a mellcsont kettétört. „Valószínű, hogy a sírlap (ismeretlen korban történt) felemelésekor a holttest nyakáról valamit (nyakéket? - Szerző) letéptek!" Február 6-án az északi sekrestyében is sírkőlap bontakozott ki a barokk padlózat alatt. A sírkő eredetileg a padlószint fölé emelkedett, mert a középkori terrazzó-padló öntött anyaga felkapott a sír Ny-i zárókövére. A terrazzót helyenként vékony, igen erős fa-szenes réteg borította, valamiféle égés vagy tűz maradványai. Még a sírkőlap felvétele előtt - február 10-én - az északi sekrestye ÉK-i sarkában, a fal alapozása alatt, újabb olyan sír került elő, amely a templom építésénél korábbi volt. Ugyanezen a napon a toronyaljban — a bejárat előtt — egy kváderes sírüreget találtak, benne két — különböző korban eltemetett kisgyermek, illetve csecsemő maradványaival. (21. sz. sír). Február 26-án megkezdődött az északi sekrestyében lévő sírkőlap felemelése. A kváderekből épített sírüreget teljes egészében laza törmelék töltötte be. A sírüreg K-i végében egymásra hányt köveket és csontokat találtak (22. sz. sír). Március 2-án feltárták a 22. sz. sírt. A váz erősen bolygatott volt, de lényegében egyben maradt. Megfigyelhető volt, hogy a tetem nyakáról itt is letéptek valamit (nyakék? - Szerző). A sírrabláskor a holttest még egyben lehetett, mert a koponya elmozdításakor a gerincoszlop is ugyanabban az irányban elmozdult. A sírüregben megtalálták a - szorosan besüllyesztett - fakoporsó maradványait is. A sír végébe dobott medence helyén - tehát a halott csípőjének magasságában - egy zöld-fehér-kék színű üvegpasztából készített tőrmarkolatot találtak: rajta - egyértelműen román kori ízlésnek megfelelő - figurális és növényi díszítésekkel. Annak ellenére, hogy a sírban egy II. Lajos kori (1516-1526) csehországi veretű ezüstpénzecskét is találtak (amely talán a sírrabláskor került a csontok közé), a régészek arra az álláspontra jutottak, hogy a 17. és 22. sz. sírok igen koraiak, a XIII. századi temetkezésekből maradtak meg. A sírt - Frech Miklós — megkísérelte „in situ" kiemelni, de ez nem sikerült. A maradványok jelenleg a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum régészeti raktárában vannak. A feltárási munkák rövidesen — március 4-ével — újra leálltak, s majd csak 1964. június 29-én folytatódtak.

A legmagasabb szakmai körök figyelmét is felkeltő feltárási munkák hatására - 1964 tavaszán - a községi tanácsülések állandó témája volt a község rendjének és tisztaságának problémája. „A református templom előtt elkészített park - háborogtak az 1964. január 18-i tanácsülésen - liba- és malacnevelő lett! Ugyanis az ott lakók nem sok gondot fordítanak a park megőrzésére és annak fenntartására. A libákat és a malacokat kiengedik az utcára, és teljesen tönkreteszik a nagy gonddal elkészített parkot!" Az 1964. február 15-i tanácsülésen is háborogtak a tanácstagok: „Ami a Dózsa tér 4. sz. műemléképületnél (ti. a prépostsági laknál) elhelyezett sertésólakat illeti, meg kell állapítani, hogy azok igen nagy mértékben rontják a műemléktemplom környezetét!" Ugyanakkor közölték, hogy hiába próbálják parkosítani a volt prépostsági épület udvarát, a termelőszövetkezet traktorosai újra és újra tönkreteszik!

1964. június 29-től folytatódtak - újra Tóth Sándor irányítása alatt - a templom épületében korábban megkezdett régészeti feltárások. Június 29-én feltárták az északi oldalcsarnokban lévő 23. sz. sírt (ahol a törmelékben egy négyszögletes réz csatot és 2 db 1530 körüli pénzecskét találtak). Ugyanezen a napon feltárták az északi sekrestyében a 24. sz. sírt is, amelyből viszont egyértelműen középkori cserépedény maradványok kerültek elő. A feltárás során az is megállapítást nyert, hogy az északi sekrestye a középkorban kápolna volt, keleti falánál oltárral. Július 4-én az északi oldalhajó K-i végének déli oldalán eltemették az eddig feltárt emberi csontmaradványokat. Július 9-én kiderült, hogy a templomon kívül — pontosan a főbejárat előtt — is volt két kiépített sírhely. Ezek egyikében sem találtak emberi maradványokat. Viszont az egyikben — talán a XVIII. századi nagy helyreállítási munkálatok során - nagy tömegű faragott középkori követ ástak el.

Július 14-én megkezdték a főhajó közepén - É-D-i irányban - a 13. sz. kutatóárok kiásását. Azonnal előkerült egy Ny—K-i irányban fekvő csontváz (26. sz. sír), mellette egy gyermekcsontvázzal (26. sz. sír), melynek nyaki részén egyértelműen XIII—XIV. századi bronz ruhakapcsokat találtak. A július 24-én feltárt 27. és 28. sz. sírok alatt régebbi temetkezések maradványai (29. és 30. sz. sírok) kerültek elő. Ugyancsak a főhajó padozata alól került elő a 31. és 32. sz. gyermeksír, mindkettőben pártamaradványokat találtak, s a 32. sz. sírban — a gyermek lábánál — egy bőrszíj került elő apró bronzlemezekkel kiverve. Augusztus 6—8-án az északi hajóban még feltárták a 33. sz. sírt, de a főhajó padlózata alá nyúló - 34., 35., 36., 37., 37. és 38. sz. sírok feltárására már nem került sor. Nem végeztek ásatást a déli sekrestyében, amely pedig a középkorban valószínűleg ugyancsak kápolna lehetett. Feltáratlan marad a főhajó középső része is. Ezzel — 1964. augusztus 8-án a templomban végzett régészeti feltárás véglegesen befejeződött.

1965 nyarán két nagy esemény zajlott le: május 1-én ünnepélyes keretek között átadták a Rózsa u. 1. sz. alatti új orvosi rendelőt. Június 16-án délelőtt 11 órakor pedig megtörtént a helyreállított középkori templom műszaki átadása. Ott voltak az OMF vezetői, a helyi vezetők, és szinte mindenki, aki részese volt a nagy munkának! Dr. Körmendy József plébános jegyzőkönyvileg köszönte meg az OMF munkáját, és azt a kb. 660 ezer forintot, melyet az újjáépítéshez biztosítottak. A vezető mérnök: Erdei Ferenc és Szabó István építésvezető tudásának legjavát adta. Az átadást követően a helyi egyházközség díszebéden látta vendégül mindazokat, akik a munkálatokban részt vettek.

A restaurált templom (bazilika) egyházi átadására 1965. augusztus 20-án került sor: délután 16 órakor - a templom előtt felállított díszkapunál - dr. Köves Ferenc üdvözölte az egyházközség nevében dr. Klempa Sándor kormányzót. A főpásztor a portálé előtt kezdte meg a benedicálási szertartást, majd a templomot körüljárva folytatódott a külső szentelés. Ezt követően bevonultak az üres templomba, ahol sorra megszentelték a fő- és mellékoltárokat. Miután a hívek serege is bevonult, folytatódott a litánia. A főpásztor a szószékről közös imára szólította fel a híveket mindazokért, akik szellemi és testi munkájukkal hozzájárultak az ősi templom helyreállításához! Külön köszönet hangzott el az OMF felé is. Ezt követően köszöntötte a főpásztor Sallai László c. felsőörsi prépostot és balatonakali plébánost, aki elsőízben jelent meg ebben a minőségben Felsőörsön. Köszönet hangzott el a plébános - dr. Körmendy József fáradozásaiért is. Az egyházi programot - a Köves-iskolában - dísz uzsonna követte, mintegy 90 vendég részvételével.382

A műemléktemplom helyreállítása elismerést váltott ki a szakmai körökben is: az Építészeti Minisztérium a restaurálási munkának ítélte oda az 1965. évi „Nívó"-díjat.

Az 1965—1966-ra forduló télen a szélviharok kétszer is megbontották az 1961-ben - meglehetősen szakszerűtlenül - felrakott palatetőt a templomon.

1966 májusban a műegyetem IV. éves építészkara - Erdei Ferenc vezetésével - látogatást tett a helyreállított templomban. Ugyanezen a napon itt járt dr. Dercsényi Dezső professzor, az OMF igazgatóhelyettese is egy UNESCO küldöttséggel.

1966. május 29-én délelőtt 11 órakor a községi tanácsháza falán leleplezték a község szülöttének - Pápay Sámuel nyelvésznek és irodalmárnak (1770-1827) emléktábláját.

1966. június 2-án a Veszprémben ülésező MTA és UNESCO konferencia küldöttsége érkezett Felsőörsre hat autóbuszon és kb. hat személygépkocsin. A küldöttséget az üléselnök - Mohammed el-Fari - a kariói egyetem rektora vezette, s nagy feltűnést keltett a községben fehér turbánjában és a franciskánusok barna csuhájához hasonló hosszú köntösében. A küldöttség a templomba vonult (miközben Ekker Béla a veszprémi székesegyházi káplán az orgonán Bach műveket adott elő). A vendégek - kb. 30 nemzet képviseletében - mintegy százan voltak. Egyetlen kellemetlen dolog volt: a vendégek sehol nem találtak megfelelő WC-t, illetve büfét.

1966. augusztus 8-12 között a magyar filmgyártó vállalat a templom és a volt préposti ház körzetében - olasz miliőbe helyezett - filmet forgatott „Germán vakáció" címmel. Ennek volt jelentős következménye, hogy újra szóba került a préposti kúria restaurálása, és esetleges visszajuttatása az egyháznak!

Miután az 1966—1967-es tél viharai újra megtépázták a templom tetőzetét, 1967 áprilisában megkezdték - az 1961-ben szakszerűtlenül helyreállított — templomtető végleges rendbetételét. A szakszerű és alapos munkát az OMF székesfehérvári építésvezetősége végezte Nagy Dénes építésvezető irányítása alatt.383

Az ország párt- és államvezetői által meghirdetett „gazdasági mechanizmus" a község életében is jelentkezett. „Az új gazdasági mechanizmus — hangoztatta Balla János a járási tanács vb szakigazgatási vezetője az 1968. május 14-i tanácsülésen - magával hozza az ellátás javítását! Felsőörs község esetében azonban éppen az ellenkezője tapasztalható!" Ruzsa Antal vb-titkár az ülésen kérte a Szövetkezeti Igazgatóságot, hogy „...komolyan figyelmeztessék Dénes Imre boltvezetőt magaviseletének megváltoztatására, ha ez nem használ, fegyelmi úton váltsák le és helyette megfelelő szakembert állítsanak a vegyesbolt élére!"

„A felsőörsi vegyesbolt áruellátása nem kielégítő — támasztotta alá az elmondottakat Maurer Imréné tanácstag -, szerinte még a legszükségesebb közszükségleti cikkek sem állnak a közönség rendelkezésére... Kifogásolta továbbá, hogy igen sok esetben előfordul, hogy húsz-harminc vásárló szorong a vegyesboltban, ugyanakkor a boltvezető és a többi dolgozók kimennek a raktárba és megfeledkeznek a vásárlók kiszolgálásáról!"

Május 31-én Veszprémben rendezték meg a Magyar Régészeti-, Művészettörténeti- és Éremtani Társulat Vándorgyűlését. A program keretében délután 18 óra 30 perctől Veszprém város Vegyeskara - Zámbó István vezényletével - hangversenyt adott volna a felsőörsi templomban. Néhány órával a rendezvény előtt - déli 12 órakor - arra hivatkozva, hogy a karmesternek temetésre kellett mennie, az egész programot lemondták, illetve Veszprémben rendezték meg. Rövidesen kiderült: a valódi ok az volt, hogy az MSZMP megyei vezetése részéről megsokallták a katolikus, illetve vallásos jellegű rendezvényeket.384

A statisztikai hivatal adatai szerint - 1967-ben - a Lenin Tsz összterülete 1611 k.hold volt (ebből szántóföld: 1062 k.hold); kenyérgabonát 335 k.holdon, takarmánygabonát 129 k.holdon, kukoricát 218 k.holdon, cukorrépát 10 k.holdon, takarmánynövényeket 158 k.holdon termeltek.

Állatállományuk: 208 db szarvasmarha (ebből 71 tehén), hízómarha: 25 db, sertés: 640 db (ebből anyakoca: 69 db, hízósertés: 444 db), ló: 32 db volt.

Értékesítésük: hízott marhát 194 métermázsát adtak el (ebből állami felvásárlónak: 187 métermázsát), hízott sertést 404 métermázsát adtak el (ebből állami felvásárlónak 315 métermázsát).

A tsz tagsága 144 főből állt (125 családdal). Traktorállományuk tíz darabból állt.

A Lenin Tsz 1968. szeptember 9-i beszámolója szerint az árunövénytermesztés főterménye a búza volt, amely a közös szántóterület 36%-át tette ki. Az abraktakarmányok közül viszont a kukorica volt a legfontosabb, mely a közös szántóterület 20%-át tette ki. Az állattenyésztés terén: a meglévő 64 db tehén leadására az év folyamán sorkerült. A Felsőmajorban és Köveskútpusztán 86 db növendékmarha volt; a marhahizlalóban pedig 21 db bika, 17 db üsző és 6 db selejttehén állt. Az eddigiekben 45 db hízómarhát értékesítettek 241 mázsa súlyban és kb. 500 ezer forint értékben. Az év hátralévő részében további 50 db tehenet, 20 db üszőt és 15 db hízóbikát szándékoztak értékesíteni. A hízósertések száma 315 db volt (kb. 200 mázsa súlyban); a jelentés napjáig 417 db sertést értékesítettek (432 mázsa súlyban) és 900 ezer forint értékben.385

 

Egy ma is álló - nádtetős - régi ház

 

A Fő utca, háttérben a református templommal

 

A préposti lak homlokzata

 

Felsőörs látképe a református templommal

 

Polgármesteri Hivatal

 

Préposti lak

 

A Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság Műtárgyvédelmi Központja

 

A Köves-kúria homlokzata

 

A préposti templom főoltára

 

A préposti templom szentélye

 

Dr. Körmendy József prépost-plébános préposti díszben.

Pirosgombos reverenda, karing, kanonoki gallér, mellkereszt,

préposti süveg, préposti gyűrű, pásztorbot

 

A község központja (1991. szeptember)

 

A préposti süveg és mellkereszt

 

A második világháború hősi halottjainak és áldozatainak emlékműve

(1990)

 

Préposti pásztorbot

 

Református templom

 

Régi malomépület

 

A hajdani Csórom utca

 

3. FEJEZET

FELSŐÖRS - AZ ALSÓÖRSI - KÖZÖS TANÁCS HATÁSKÖRÉBEN

(1969-1990)

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 19/1969. sz. határozatával -1969. július 1-jei hatállyal - Alsóörs, Felsőörs és Lovas községeket közös tanácsba vonta össze - Alsóörs székhellyel.

Alsóörs község közös tanácsa az 1/1969. sz. rendeletének 1. § 1. pontja alapján Felsőörs községben - annak érdekében, hogy az érdekelt község lakossága a legszükségesebb államigazgatási feladatokat lehetőleg helyben igénybe vehesse - végrehajtó bizottsági kirendeltséget szervezett: „Alsóörs Községi Közös Tanács V. B. Kirendeltsége Felsőörs" címmel. Helye a volt tanácsházában volt. A kirendeltség két főből állt: egy fő kirendeltségvezető (Ruzsa Antal személyében) és egy fő hivatalsegéd. A kirendeltség 1973 júniusáig működött.386

Ezen a nyáron — 1969 júniusában — a Veszprémi Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya a malomvölgyi Úttörőtáborban — a sátrak fele helyére — kis faházakat építtetett. A terv szerint a következő évben újabb tíz faház épül majd fel. Így az eddigi 120 fővel szemben most 160 gyermek nyaralhatott itt.387

Ezen a nyáron - évekig tartó huzavona után - vendéglő és étterem nyílt meg a községben: konkrétan a volt préposti kúria épületében, a régi épület főbejáratának kapuboltozata alatt és a személyzeti szárny felhasználásával. A május 17-én megnyílt vendéglőnek az épület jogos tulajdonosa különösebben nem örült: „Félek nagyon a kocsmai elfajulásoktól!" — jegyezte fel indokoltan a Historia Domus-ban dr. Körmendy József plébános.

Június 21-én virradatkor újabb nagy vihar tombolt Felsőörs felett: a templomtorony egyik ablaka kiszakadt és a tetőzet is több helyen megbomlott.

1969. szeptember 30-án éjfélkor a személyforgalom a Veszprém és Alsóörs közti vasútvonalon hivatalosan megszűnt. Helyébe vasútpótló autóbuszjáratokat indítottak meg a Veszprém, Felsőörs és Alsóörs, valamint a Veszprém, Felsőörs és Balatonalmádi vonalakon. Szeptember 30-án ezen ügyben a községben járt Csanádi Sándor posta- és közlekedésügyi miniszter, akit a község vezetői az újjáalakított MÁVAUT pályaudvaron fogadtak ünnepélyesen.

Az 1970. év nagy eseménye volt, hogy — augusztus 15—23. között — hanglemez-felvétel volt a régi templomban. Megelőzően a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az orgonát villany-fújtatóval látta el, ami a hangerőt jelentősen növelte. A felvett műveket Lehotka Gábor orgonaművész adta elő.388

1971 március első hetében híre jött, hogy dr. Juszth István volt felsőörsi prépost - aki 1948. december 10-én hagyta el Felsőörsöt - 73 éves korában, Spanyolország fővárosában, Madridban meghalt. Juszth érdekes életpályát futott be. Az első világháborúban tüzérfőhadnagy volt, s csak a háború után választotta az egyházi pályát. Felsőörsi préposttá való — 1940. évi — kinevezésében bizonyára szerepet játszott az, hogy édesanyja a nagy kegyúri család sarja - gróf Batthyány Mária volt. Mint ismert, 1948. december 10-én távozott Felsőörsről, majd az ún. Standard ügyben - állítólagos kémkedés és idegen hatalmaknak történő adatszolgáltatás vádjával - 1949. november 17-én letartóztatták, s 1950. február 17-én bíróság elé állították számos társával együtt. Juszth Istvánt 15 évi börtönre ítélték, honnan 1956 októberében szabadult ki. Spanyolországba menekült, ott telepedett le, ahol a Spanyol Nemzeti Rádió magyar nyelvű adásainak egyházi munkatársa volt. Itt érte a halál 73 éves korában (1897-1971), március 12-én temették el Madridban. Mint volt felsőörsi prépostért - 1971. június 9-én este 19 órától - tartották meg a felsőörsi templomban a gyászmisét.

1971. április 29-én az alsóörsi közös tanács élén - dr. Czaun Ferencet - Podmaniczki Gyula váltotta fel a vb-elnöki tisztben. Az új vb-titkári pozíciót Turcsányi Lászlóné foglalta el. A közös tanács 31 tagja közül Felsőörsöt 12 fő képviselte.

A következő - 1971. május 27-i tanácsülésen bejelentették, hogy elkészültek a felsőörsi törpevízmű műszaki tervei. Egyidejűleg a Vízmű Társulat irányításával Nagy István tanácstagot bízták meg.

Az év végén - az október 14-i tanácsülésen - közzétették Felsőörs község lakosságának foglalkozás szerinti helyzetét: az adatok szerint a lakosság 35%-a a Lenin Mgtsz-ben dolgozott; 45%-a a közeli ipari üzemekben talált munkát; 10%-a pedig a Balatonalmádi üdülőterületen állt alkalmazásban, vagy a környező községekben vállalt idénymunkát.389

Az 1972. január 26-i közös tanácsülésen bejelentették, hogy - Felsőörs község egyik régi vágya - a Kishegy villamosítása befejeződött. Az örömbe azonban üröm is vegyült, mert a felsőörsi törpevízmű ügye semmit nem haladt előre. Az 1972. április 28-i községi közös tanácsülésen Nagy István tanácstag első kérdésként a törpevízmű sorsa felől érdeklődött. Kijelentette: „...Rohamosan megy az idő és egyre problémásan (sic) vetődik fel Felsőörsön a vízellátás!" Podmaniczki vb-elnök válaszában közölte, hogy a „...szervezési munkát megkezdték", de a legnagyobb probléma az 1 millió forint előteremtése, melyre fedezetet a mai napig sem sikerült szerezni. Ugyanis a törpevízmű mellett ott volt a préposti kúria helyreállításának a kérdése is, mely kb. 2 millió forintot igényelt a közös tanácstól.

Szerencsésebben alakult a felsőörsi református templom tatarozásának ügye az 1970-1972 közti években. Ugyanis lehetővé vált az elmúlt esztendőkben a zártkertben lévő földek eladása. Az itt kapott pénzen, Bakos Lajos püspök 25 ezer forintos segélyével és a helyi hívek által gyűjtött 25 ezer forintból megindult a helyreállítási munka. A munkálatokat Bagdi József berhidai kőművesmester vállalta, s 1972 tavaszára a külső- és belső tatarozás elkészült. Egyidejűleg rendbe tették a lelkészlakot is. A helyreállításnál a Lenin Tsz is sokat segített a fuvarokkal és a gépi munkával.

1972. november 28-án végre összeült a felsőörsi Vízügyi Társulás alakuló ülése, Szigeti Ferenc erdésztechnikus elnökletével. A tervek szerint a törpevízműhöz szükséges víztárolót a községtől keletre emelkedő magaslaton - a Liliomnak nevezett dombon - szándékoztak felépíteni. A nagyarányú - de a község lakosságára nézve szinte létfontosságú - vízmű építkezéshez a családi hozzájárulást kb. 7000 forintban szabták meg családonként, melyet öt vagy hét évi részletben kellett törleszteni.

1972 novemberében dr. Körmendy József felsőörsi plébánost megtisztelő megbízatás érte: dr. Lékai László veszprémi püspök őt bízta meg a püspöki könyvtár, valamint a püspöki és káptalani levéltár igazgatásával és vezetésével (ami heti két napi elfoglaltságot jelentett számára).

Felújítva a korábbi - 1962. április 2-i - tárgyalásokat, melyben az Egyházmegyei Hatóság arra kérte az állami hatóságokat, hogy a régi préposti kúria épületének legalább egy részét adják vissza a plébánia-hivatal, illetve a plébános részére, újabb megbeszélések kezdődtek, 1973. március 6-án az Országos Műemléki Felügyelőség részéről Erdei Ferenc műemléki tervezőmérnök érkezett Felsőörsre, aki tanácskozott Podmaniczki Gyulával, az Alsóörsi Közös Tanács vb-elnökével. A megbeszélést határozat követte: a keleti (utcai) front két helyiségében - a volt vendégszobában és a kápláni szobában (Szegedy Róza hajdani lakószobájában!) helytörténeti kiállítást állít össze a veszprémi Bakony Múzeum és a plébánia közösen, elsősorban a felsőörsön még megtalálható egyháztörténeti relikviákból. A vendégszobával szembeni hajdani ebédlőteremben a községi könyvtárat tervezték berendezni. Az épület déli szárnyában lévő nyolc helyiségben (134 négyzetméteren) a plébánia-hivatalt és a plébánosi lakást kellett visszaállítani. A tárgyalásokat követően rövidesen megindultak a helyreállítási munkálatok.

A felsőörsi törpevízmű ügye - a számos szervezési előkészítő munka ellenére - egyre idültebbé vált.

Az 1973. június 22-i tanácsülésen - a hozzászólásoknál Korpadi Zoltán tanácstag - mint azt a jegyzőkönyv megörökítette - „...a felsőörsi vízmű kérdésével foglalkozik, és elmondja, hogy két éve (az ügy) elkezdődött; a (korábban elhangzott) beszámolóból kitűnik, hogy a pénz (is) rendelkezésre áll; mennyit kell (tehát) még várni rá, hogy a munkák meginduljanak! Szigeti Ferenc tanácstag - mint a Vízmű Társulat elnöke - válaszában ismertette a helyzetet: „...A Lenin Mg Termelőszövetkezettel voltak tárgyalásban arra vonatkozólag, hogy generál kivitelezésben elvállalják a munkálatokat. Azonban május végén a termelőszövetkezet visszadobta a megbízást, és most kapkodhat a társulat, hogy honnan szerezzen kivitelezőt!" Mecséri Lászlóné párttitkár a termelőszövetkezet védelmére kelt: „...a termelőszövetkezet el akarta vállalni a munkát, csak nagyon sokan beleszóltak, és ezért nem vállalja a tsz a munkálatokat! Az elhangzott vádak tisztázására javasolja, hogy a jövő héten üljön össze a tsz és a társulat vezetősége, és beszéljék meg a dolgokat, mert ezek a vádak alaptalanok!"

 

A községi sportpálya

 

 

Ifjúsági tábor a Malomvölgyben

1973. július 15-én nagy ünnepe volt a sportkedvelő felsőörsi lakosságnak: az 1923-ban megalakult Felsőörsi Sport Egylet fennállásának 50. évfordulóját ünnepelték meg. Az ünnepség délután 14 órakor megnyitó beszéddel kezdődött a sportpályán, majd az ünneplő közönség a közeli temetőbe vonult, ahol megkoszorúzták az alapító tagok sírjait. Délután 15 órától labdarúgótorna kezdődött a Nemesvámos SE, a Szabadságpuszta SE és a Felsőörs SE csapatai között. Az ünnepség befejezésekor - 18 órakor - a győztes csapatnak átadták a Jubileumi Kupát.

Az év végén — 1973. november 17-én — újabb ünnepség és évforduló zajlott le Felsőörsön. Ezen a napon tartották a kultúrházban a termelőszövetkezeti mozgalom 25 éves jubileumi ünnepségét a Lenin Tsz szervezésében. Az új idők kezdetét jelentette, hogy még dr. Körmendy József plébános is kapott meghívót az ünnepségre.

Az ünnepi program keretében elsősorban a vezetőket tüntették ki: Mecséri Lászlóné párttitkár „Tsz arany emlékérmet" kapott; a Munkaérdemrend ezüst fokozatát kapta: id. Strasszner Ferenc; a Munkaérdemrend Bronz fokozatát kapták az első tsz-tagok. Többen kaptak Élmunkás-jelvényt. Az ünnepélyt „díszlakoma" követte: a tagok szendvicseket és bort kaptak. A hangulatot elrontotta, hogy míg a tagság a fent említett „lakomát" fogyasztotta, a vezetőség - a 'feketeruhások' - a tsz-pincénél folytatták az ünnepséget!391

1973-ban kiadták - az 1970. évi - népességfelmérési adatokat Felsőörsről is. A felmérés szerint a lakosság száma 972 fő volt, s a községben 228 lakóház volt található.

A foglalkoztatottság az alábbi képet mutatta:

őstermelők (földművelés):

318 fő (32,7%); ebből aktív: 136 fő (27,3%), inaktív: 51 fő (51%)

bányászat-ipar:

555 fő (57,1%); ebből aktív: 305 fő (61,2%), inaktív: 33 (33%)

más foglalkozású:

99 fő (10,2%); ebből aktív: 57 fő (11,5%), inaktív: 16 fő (16%).

Összes lakosság: 972 fő, ebből aktív: 498 fő, inaktív: 100 fő.

Az 1974. esztendő tavaszán - február 28-án - megindult a régi préposti lak helyreállítása, s május 30-án - a lakosság őszinte örömére, végre! - megkezdődött a község egészséges vízellátását biztosító törpevízmű kiépítése is!

Július végére elsőnek a préposti kúria északi - személyzeti - szárnya készült el, majd befejeződött a ház déli szárnyának restaurálása is. Július 20-án az elnökhelyettes — Mecséri Lászlóné párttitkár — átadta dr. Körmendy József plébánosnak (aki ettől az esztendőtől a káptalani és püspöki levéltár igazgatója is volt) az épület kulcsait, átadva ezzel ősi tulajdonosának, az egyháznak a déli szárny négy helyiségét. Közel negyedszázados száműzetés után a plébánia hivatal és a plébános visszatért az ősi épületbe.392

Az Újtelep házai