A honfoglaló magyarok a történeti Borsod vármegyét több hullámban szállták meg, amely a Bükk hegyvidékének kivételével teljes egészében benépesült. Az első hullám a Sajó-völgyet a Bükk széléig sűrűn, innen a Rima torkolatáig ritkábban népesítette be. Megszállták a Bódva–Hernád közötti dombvidéket is, valamint a Bódva völgyét kb. a későbbi Borsod vármegye határáig. A XII. században a letelepedés egy lassabb hulláma is lezajlott.1
Anonymus szerint a megye területén két „hun” vezér telepedett meg: Örsúr apja Ousad és Bors apja Bunger. Bors építette fel Borsod várát, melynek első ispánja lett, s Árpád rábízta e vidék gondját. Anonymus elbeszélése két Borsod megyei ősnemzetség, az Örstől származó Örsúrnem és a Borstól eredő Miskolc-nem hagyományain alapul. Bár mindkét hagyománynak van történeti alapja, csak az egyik vezethető vissza a honfoglalás korába.2
A megye ősfoglaló nemzetségének kétségtelenül az Örsúr nemzetséget kell tekintenünk. Az Örsúr-nem eredeti központja, vára a megye déli részén feküdt, melyet a krónikák látszólag Örös faluban, Anonymus pedig a Bükk déli lejtőjén fekvő Örsúrvárában jelöl meg. Ami Bors nemzetségét illeti, igaznak kell tartanunk azon anonymusi hagyományt, mely szerint Bors, helyesebben Borsod a megye első ispánja volt, akiről Borsod vármegye a nevét nyerte, ennek azonban nem Árpád, hanem Géza vagy István király idejében kellett történnie. A nemzetségnek nevet adó Miskolc Bors utóda, és a nemzetség XI. századi ősapja lehetett.3
Eltérő álláspontok alakultak ki azzal kapcsolatban, hogy a honfoglalást követően a vidéket magyar, kabar, kun vagy besenyő eredetű népek népesítették be.4 Anonymus a XII. századi állapotokat feltüntetve így ír erről: „Ezután a vezér (Árpád) és főemberei elhagyták Szerencset, s átkeltek a Sajó folyón azon a helyen, ahol a Hernád vize beleömlik. A Hejő vize mellett ütöttek tábort, egészen a Tiszáig és Emődig, s egy hónapig maradtak ott. A vezér még ott Böngérnek, Bors apjának nagy földet adott a Tapolca vizétől a Sajó folyóig, amelyet most Miskolcnak hívnak, azon kívül odaadta neki azt a várat, melyet Győrnek mondanak. Ezt a várat Böngér fia, Bors a maga várával, Borsoddal egy vármegyévé tette. Azután Árpád vezér és nemesei felkerekedve a Nyárád vizéig vonultak, s tábort ütöttek a patakok mellett attól a helytől kezdve, melyet most Kácsnak mondanak. Árpád itt nagy földet adott Ócsádnak, Örsúr apjának. Örsúr, a fiú azután ott, annak a folyónak a forrásánál várat épített, amelyet most Örsúr várának hívnak. Árpád vezér és övéi innen továbbmenve lejutottak az Eger vizéig.”5
A megszállás rendjét a törzsfőknek az államalapítást kísérő leverése és a királyi várbirtok-rendszer létesítése bolygatta meg. Győrffy György Borsodban a terület kétharmad részének királyi kézbe kerülését mutatta ki. Az Örsúr-nem szállásterületének kisajátítását a X. század második felére vagy István király uralkodásának elejére tehetjük. Az elkobzott birtokokból részesülhetett az első ispán, Bors(od) nemzetsége, a Miskolcnem is. A kisajátított területet az Árpádok idegen törzsekből való katonasággal szállták meg, ezek településeinek emlékei lehetnek a vidéken előforduló törzsi helynevek.6
Ezek a megyében négy vidéken csoportosulnak; a Tisza partján a Sajó torkolat közelében, ahol a krónikák Örösön az Örsúr nemzetség eredeti központját jelölik meg (Keszi, Tarján, Kürt, Oszlár), a Hangony völgyében, Borsod vár körül és Miskolc közelében.7
Az újonnan kijelölt határvár szolgálatára rendelte István király a várkörnyéki falvakat, a Bükk hegység lakott helyeinek nagy részét és a Tisza mellékét. Huszonöt várbirtok – köztük Bába – nevét ismerjük: Bába, Balajt, Beleta, Bizs, Borsod, Császta, Csokva, Dédes, Nagygyőr, Jétyó, Kazinc, Kondó, Lánci, Montaj, Múcsony, Németi, Omány, Ormos, Palkonya, Parasznya, Pély, Radostyán, Sáp, Simon és Szuhogy. Eredetileg a vár alá tartozhattak a törzsnéven nevezett falvak jobbágy lakói és a két Lövő határvédő népelemei is.8
Bába 1266-ban István ifjabb király jóvoltából kikerült a borsodi várbirtokok közül, miután Domokos nádor bácsi és szebeni főispán hű szolgáját, serviensét, Jacow fia Dénest bábai földjével együtt – ahol ez idő szerint lakott – kivette a borsodi várjobbágyok közül, és a királyi serviensek és nemesek közé sorolta.9 IV. Béla fia, V. István király 1270-ben, illetve 1272-ben ezt az oklevelet megerősítette.10
A Bába nevét említő legrébibb oklevél 1266-ból
későbbi átiratban
(MOL. Dl. 613.)
Bába első hitelt érdemlő névszerinti említése a fentebb említett 1266-os oklevélhez kötődik. A Váradi Regestrumban 1234ben szerepel ugyan egy Baba-ról származó személy, aki László országbírónak volt poroszlója, de kérdéses, hogy tényleg a Hejő melletti faluból való volt-e.11
A falu első birtokosa az 1266-ban említett család volt, aki utóbb a településről Baba-inak neveztette magát.12 1293-ban ezen család nemes tagjai az egri káptalan előtt Baba-i András özvegyének, Domonkos feleségének hitbér és jegyajándék címen átadtak 1 királyi ekényi földet, s a birtokrész határát leíratták.13 A körülhatárolt birtokrészt még ugyanebben az évben az egri káptalan előtt átadták Baba-i András özvegyének, ez idő szerint Márton fia Domonkos feleségének. Az átadó Baba-iak: Imre fiai Simon és Péter, Jenek (?) fia Domonkos, Pál fia Péter és Jacow fia Dénes.14 Ezt az oklevelet Baba-i Mortun fia Domokos fia Bodus 1313-ban átíratta a káptalan camera-jában lévő másik példány alapján, mivel az egri káptalan által kiadott 1293. évi, Baba föld egy részével kapcsolatos privilégium egy példányát elvesztette.15
A Baba-i család tagjai 1272–1290 között – pontos keltezés nélküli oklevélben – királyi emberként szerepelnek egy szomszédos birtokügyletnél.16
A család tagjaival (Ine fiai: Simon és Péter, Pál fia Péter, Fenyr fia Domokos a maga és testvére, Pál nevében) ezt követően 1302-ben találkozunk, amikor egy egymásközti birtokvitában az egri káptalan előtt egyezkedtek. A vitatott telket és a folyó menti berket négy részre osztották.17
A következő évtizedekből kevés információnk van mind a faluról, mind a Baba-i családról. 1332-ben egy oklevél szerint a Hejőn a Babaw reme (Bába örvénye) nevű helyhez egy hídon lehetett átjutni. Ebből tudjuk, hogy a vármegye egyik fő útja átvezetett Bábán, innen ment tovább Miskolc felé.18
A falu Szent Péterről elnevezett egyházának papja 1332-ben 5, 1333ban 6, 1334-ben 3–5, 1335-ben 3–4 garas pápai tizedet fizetett.19
A környező települések által 1332–1335 között a legmagasabb fizetett tized a következő volt: Papi 13, Emőd 6, Gelej 2, Kürt 5, Muhi 12, Nyék 4, (Sajó)Örös 6, (Tisza)Tarján 8, Bikk 6, (Hejő)Keresztúr 5 és (Tisza)Keszi 8 garas.20 Ennek alapján úgy tűnik, Bába hasonló nagyságú, népességű volt, mint a környező települések többsége.
1343-ból Fener fia Domokos nevét ismerjük Bábáról, 1344-ben az innen származó Laurencius volt egy birtokügyletnél esküdttárs, míg 1347-ben Ónodi Istvánnak voltak bábai esküdttársai.21
1383. július 5-én Baba-i Jakab fia István fiai: Miklós, Balázs és János, Albert fia: János fiai: Benedek, Egyed és Miklós, valamint nevezett Jakab fia: Péter fia: Gergely pereskedett bábai birtokrészekért Baba-i Mátyás fia Miklós ellenében.22
1388-ban Baba-i Miklós halálával fiú ágon kihalt a Baba-i család egyik ága. Zsigmond király erre Miklós leányait, Orsolyát és Margitot fiúsította, s új adomány címén birtokaikban megerősítette őket. A rokonság más tagjai ebbe azonban nem akartak beletörődni.23 Orsolya és Margit hamarosan perbe keveredett a fentebb már említett bábai birtokrészekért. 1391-ben Bábáról Jakab fia Péter, János fia Miklós és István fia András – mint osztályos atyafiak – be akarták magukat iktatni Bikki Imre fia Tamás királyi emberekkel néhai Baba-i Mátyás fia Miklós birtokrészeibe. A beiktatásnak azonban Mátyás fia Miklós özvegye, s leányai, Orsolya és Margit ellentmondtak. Hivatkoztak István ifjabb király oklevelére, melyben őseiket, Dénes fia Jacowot, s nem Jacow többi atyafiát vette ki a borsodi várjobbágyok közül. Zsigmond király – mint láttuk –1388-ban Orsolyát és Margitot fiúsította, s a Baba-i Miklós halálával a koronára szállott birtokokat nekik adta. Ennél fogva Bebek Demeter nádor a birtokrészt 1397-ben nekik ítélte, s az egri káptalannak megparancsolta, hogy Baba-i Miklós lányait iktassa be, János fia Miklósnak és István fia Andrásnak pedig örök hallgatást parancsolt. Királyi embereknek ajánlotta Négyesi Jánost, Vattai Dénest, Szemere Mátyást és Szalontai Dénest.24
A vitás birtokügylet ezzel még nem ért véget. Az egri káptalan Rozgonyi Simon országbíró parancsára Zalontha-i Lukács és más királyi emberek jelenlétében Orsolyának és Margitnak csak 1409. december 28-án adta ki az őket megillető bábai javakat, a Baba-i Miklós fia György, Vmcke fia Bálint, Pál fia Mátyás, Miklós fia Péter, Barabás fia Mátyás, László fia Mátyás, Jakab fia János fia Jakab, Vmcke fia Antal fia Mihály fia Balázs, Antal fia László, István fia Balázs, Péter fia Gergely, Pál fia Jakab, András fia István és János kezén lévő birtokrészekből.25
Az országban általános volt, hogy a kisebb nemesek között idővel felaprózódott falvak majd mindegyike adott nevet az egyes ott lakó családoknak, melyek hol hosszabb, hol rövidebb ideig voltak birtokuk tulajdonában. Házasság, magszakadás, öröklés vagy vétel útján idővel a birtokok elaprózódtak, s több nemesi családnak szolgáltak lakóhelyül. Mint láttuk, így volt ez Bábán is. A falu kezdetben egyedüli birtokos családja, a Baba-i család tagjai kezében – valamivel több, mint egy évszázad alatt – felaprózódott a bábai javadalom.26
A birtokviszonyok tisztázását további két dolog nehezíti. Először, a Baba-i család leszármazási tábláját nem tudjuk megrajzolni, a rokoni kapcsolataikat a kisszámú forrás miatt nem lehet levezetni. Másrészt nehezíti a tisztán látást birtokviszonyokban a nemesi földek gyakori zálogba adási szokása. A zálogösszeg visszafizetéséig – amely gyakran soha nem következett be – a birtok és az ahhoz kapcsolódó minden kedvezmény, szolgáltatás a zálogbirtokos kezébe ment át. A zálogleveleket örökölték, s tovább is adhatták. Évtizedek alatt ez sokszor kibogozhatatlan, kusza, sokszor teljesen új birtokviszonyokat eredményezett, számtalan peres eljárást vonva maga után. A korabeli Magyarországon a kölcsönzött pénz biztosítékaként nyújtandó ingatlant – főképpen földbirtokot – tehát nemcsak lekötötték, hanem ténylegesen átruházták, birtokába adták a hitelezőnek. Az átadott föld haszonvételei – jobbágyszolgáltatások, kisebb regálék stb. – pótolták a kamatot, amelynek szedését az egyház tiltotta. A hitelező viselte a birtoklással járó közterheket, és végül a tulajdonos fizetőképességekor vagy a szerződés leteltekor vissza kellett adni a zálogbirtokot és elfogadni a visszafizetett összeget. Ha az adós a szerződés lejártával sem tudott fizetni, nem vesztette el tulajdonjogát; a zálognak nem volt elévülési, elbirtoklási határideje. A zálogösszeg akár az utódok által, évszázadok múltán is kifizethető, a birtok kiváltható volt. Kiváltáskor a kivitelező a hasznos beruházásokra, a tulajdonos az okozott károk megtérítésére tarthatott igényt.
Baba-i Mátyás fia Miklós fentebb már említett leányai, Orsolya és Margit 1416. január 8-án az egri káptalan előtt két egyenlő részre osztották a bábai javakat.27 Január 27-én a káptalan már jelentette Zsigmond királynak, hogy a január 8-ai parancsára Szalontha-i Márton királyi ember és László mester, a Szent Péter és Pál-oltár rektora, két egyenlő részre osztotta Bábát, és beiktatta annak felső felébe Orsolya asszonyt, alsó felébe Margit asszonyt és gyermekeiket. Arról is határoztak, hogy a felosztásra nem került haszonvételeiket a felek – amíg ők vagy utódaik másként nem kívánják – közösen fogják használni. Ezt a felosztást tekinthetjük alapnak a falu Alsó- és Felsőbába részeinek kialakulásához.28
A Baba-i család más tagjai is gyakran szerepelnek a következő évtizedek okleveleiben. 1416. január 14-én az egri káptalan jelentette Garai Miklós nádornak, hogy Baba-i Pál fia Jakabot beiktatta a Borsod vármegyei Palkonya elnéptelenedett birtokrészébe, az egri káptalan jogainak fenntartásával.29 A család kezébe került Palkonyával más oklevelek is foglalkoznak. 1449-ben Baba-i Bertalan fia Gál, mint birtokszomszéd volt jelen Palkonyán azon a birtokbeiktatáson, ahol a váradi káptalan az egri káptalant iktatta be Dob-i György fia László és György porciójába.30
1452-ben a palkonyai sóvám ügyében Baba-i Albertet, 1453-ban Palóczi László országbíró, királyi embernek Baba-i Mihályt vagy Baba-i Domján deákot, vagy másik Mihályt jelölte egy palkonyai jobbágyot ért sérelem miatt lefolytatott eljáráshoz.31 1480-ban Baba-i Gált javasolta Mátyás király – mások mellett – királyi embernek egy Palkonyán lekaszált réttel kapcsolatos peres eljáráshoz.32
A család más tagjai is gyakran szerepelnek különféle oklevelekben királyi emberként vagy birtokszomszédként. 1400-ban Baba-i Jakab, 1419-ben Baba-i Balog és Mihály voltak királyi emberek.33 1443-ban Martinus, 1447-ben Mihály, 1463-ban egy szomolyai és alsóábrányi birtokcserénél Tamás és Lajos, 1486-ban Gál volt homo regius.34 Ez utóbbit 1483-ban szolgabíróként említi oklevél.35
A XV. században a Baba-i családon kívül már más famíliák is birtokhoz jutottak a faluban. Időrendi sorrendben haladva először az ónodi Czudarok kapnak új adomány címén bábai javakat. 1416 januárjában Zsigmond király az egri káptalanon keresztül a család Benedek, Simon és Jakab tagját iktatta be a nekik adományozott birtokokba. Bába mellett (Sajó)Örös, (Tisza)Szederkény, Igrici, Belső Bőcs és Ónod tartozott ekkor a Czudarok uradalmához.36
1437-ben arról értesülünk, hogy Csányi Jakab fia András bábai részbirtokát 37 aranyforintért eladta Gecsei Mihály fia Benedeknek.37 A Csányi család bábai jelenlétéről még 1486-ból van tudomásunk. Csányi András, Belsei András és Ilona bábai részét 40 aranyforintért ekkor zálogosította el Barakonyi Jánosnak.38
1449-ben egy oszlári birtokbeiktatáson Baba-i Bartokon kívül a faluból való Karatou Mihály és fia Gál, Gergely és Benedek vett részt, mint birtokszomszéd.39
A Sydo családdal 1450 júliusában találkozunk először a falu birtokosai között.40 Csíkvári Antal vármegyei monográfiájában ugyan már a
XV. században – a Baba-iak mellett – a település birtokosai közé soroljaa famíliát, de ezzel kapcsolatos okleveles adatot mi nem leltünk fel.41
A ládi szerzetesek 1461-es bábai birtokügyével kapcsolatos oklevél
(MOL. Dl. 15551.)
A Balogh család 1460-ban tűnik fel Alsóbábán.42
A Monthay család bábai jelenlétéről 1461-ből és 1476-ból van ada-tunk.43
Chyther-i Miklósnak és Miklós nővérének, Luciának Felsőbábán voltak részbirtokai 1461-ben.44
Az említett Monthay családból Péter és Chyther-i Miklós felsőbábai és szalontai részbirtokába az egri káptalan 1461 márciusában a sajóládi pálos kolostor szerzeteseit iktatta be.45 Erre 1461. március 10-én került sor, amikor is a káptalan képviselője mellett jelen volt Korhy László királyi ember, Miskolci Benedek pap, egyházuk Szent Háromság oltárának igazgatója, Balogh Benedek alsóbábai és Lugnay György (sajó)szegedi birtokszomszéd.46 Három évvel később a szerzetesek a Baba-i családdal egyezkedtek, pontosították birtokaikat. A ládi remete barátok vicariusa, másrészről Baba-i András fia Lukács és testvérei: Jakab, továbbá Baba-i György fia Miklós fia, s Gergely felesége Luca megegyeztek abban, hogy az úgynevezett Felsőrész (Felsewreez) a barátoké, az Alsórész (Alsoreez) nevű föld a bábaiaké legyen.47
Egy 1480-as években kelt okirat szerint (melynek első egyharmada hiányzik) a borsodi alispán előtt a Senyery család egy tagja, néhai Senyery Simon unokája bábai birtokát Runyai Zsoldos Tamásnak zálogosította el 3 forintért.48 Ugyanez a Zsoldos Tamás 1483. május 15-én Papiai Albert borsodi főispán előtt megidéztette Ládházi Egyedet és feleségét Annát, az általa nekik elzálogosított bábai részbirtokok kiváltására, vagy záloglevél kiállítására, amit azonban azok megtagadtak.49
Bába felosztása Alsó- és Felsőrészre a ládi pálosok és a Baba-i család
között 1464-ben
(MOL. Dl. 15925.)
A fentebb elmondottakat összegezve azt mondhatjuk, hogy a falu XIII–XIV. századi birtokos családjának, a Baba-iaknak a kezében a bábai birtokok felaprózódtak, azok egy része magszakadás, vétel, házasság, öröklés stb. következtében más nemesi famíliák kezébe kerültek. Hos-szabb-rövidebb ideig a falu XV. századi birtokosai közt a Baba-iakon kívül ott találjuk a Czudar, a Csányi, a Gecsei, a Karatou, a Sydo, a Monthay, a Chyther-i, a Balogh, a Zsoldos, a Ládházi családot és a sajóládi pálos szerzeteseket. Csíkvári Antal a település XV. század végi birtokosai közt említi a Szilágyiakat, a Karácsonyiakat és zálog címén a Barkonyi családot, ugyanakkor több általunk fentebb feltüntetett családot nem sorol fel. Az általa említett Szilágyi és Karácsonyi családot okleveles adatokban nem leltük fel.50
A XVI. századi oklevelekben egyre többször fordul elő az Alsó- és Felső-Bába elnevezés, ami a falu egyes birtoktesteinek, nem pedig önálló községek megkülönböztetésére szolgált. A település továbbra is több nemesi birtokos kezén volt.
A XVI. század első feléből keveset tudunk Bábáról. 1503 márciusában a jászói konvent előtt személyesen jelent meg néhai Monthay-i Péter Ilona nevű leánya, akinek férje bábai Zarwady János volt. Ilona saját férje, valamint gyermekei: György, Ilona és Orsolya nevében előadta, hogy három Borsod megyében fekvő ingatlanát – köztük a bábai ingatlanait, melyet Sagh-i Horwath János többször is zaklatott – 200 aranyforintért eladja az egri káptalannak.51
1505-ben a Mátyus (Mathyw) család Benedek nevű tagja tűnik fel, mint birtokos a faluban.52 1510-ben Hatvani (Hathwan-i) András és felesége Posog-i Ilona, Erzsébet leányának neve fordul elő oklevélben, mint bábai részbirtokos.53 Egy másik oklevélből arról értesülünk, hogy Hatvani András és felesége, Ilona másokkal együtt Posog possessión lévő egész portiójukat az egri káptalannak adták azzal a kikötéssel, hogy az adományozók elhunyta után a káptalan köteles lelki üdvükért miséket mondatni. Fedezetként a bábai birtokukat is megjelölték.54
1511-ben, amikor Kisfalud possessió egészébe beiktatták Tamás esztergomi bíboros érseket, ott volt, mint birtokszomszéd Bábáról Mátyás (Matthwsa) Máté, Baba-i Baltazár és Borsod vármegye szolgabírája, Baba-i Benedek.55
A fentebb említett Hatvani András 1515-ben felsőbábai javait 62 forintért zálogba adta Pethyen-i Erzsének.56 Ugyanő 1522-ben királyi emberként van megemlítve egy szomszédos birtokbeiktatáson.57
A békés, nyugalmas időszaknak a török megjelenése hamarosan véget vetett. A török hódoltság Borsod megyére 1544-ben, Mehmed budai pasa hadjáratával köszöntött be. Mehmed pasa 1544 tavaszán nyolcezres seregével Hatvan irányából tört a megyére és Heves megye középső részét, valamint a borsodi Bükkalját végigpusztítva egészen Miskolcig hatolt, majd onnan visszafordult. A török sereg mintegy 45 faluból közel négyezer magyar foglyot és számtalan állatot hajtott el. Nyomukban mindenütt felégetett és kifosztott falvak – ilyen volt Bába is – maradtak. A török sereg megjelenésekor Hatvan őrsége felgyújtotta a várost és a várat, s Egerbe menekült. A megfélemlítés légkörében Mehmed pasa, a birtokába került hatvani várban azonnal megkezdte egy új szandzsák székhelyének kiépítését. Az első Borsod megyei falu, amelyről biztosan tudjuk, hogy már 1544-ben behódolt, Cserépfalu volt. A hatvani törökök 1544 tavaszától 1548-ig Heves és Borsod megye területén mintegy 130 helységet kényszerítettek rendszeres adózásra.58
Az 1546. évi pozsonyi országgyűlés 40. törvénycikke Mehmed budai pasa fenyegető, hódoltató levelei miatt Heves és Borsod megye részére is segítséget helyezett kilátásba. A segítség a török adóztatás területi kiterjesztése ellen kellett, mivel a be nem hódolt falvakat erre a törökök katonai erőszakkal kényszerítették. Eger várának további megerősítése ekkor merült fel, szemben a hatvani török erőddel. Az egri várakhoz tartozó falvak adójövedelmeire főlegények, tisztviselők (officiális) kerültek kinevezésre, akik meghatározott terület adójövedelmeit bizonyos számú katona tartására fordították. Ilyen módon már a török terjeszkedés elején a megye adófizető lakossága egyszerre szolgálta a hatvani törökök és az egri magyar végvár kölcsönös ellátmányi területét.
1544-ben a török Bábát is kirabolta.59 Az ugyanebben az évben készült dica-jegyzék szerint Alsóbába 4 forintot, Felsőbába 3 forintot adózott. Ez az összeírás azonban még a török támadás előtt készült. Alsóbábán Thylai Bertalan, Felsőbábán Mátyás Mihály és Szemere Péter van birtokosként feltüntetve.60
Ezt követően hosszú éveken át nem tudunk semmit a faluról. Dicaés dézsma-jegyzékekben neve nem szerepel. Könnyen lehet, hogy az 1544-es török támadás után pár évre elnéptelenedett, pusztává vált a település. Legközelebb az 1553-as dica-jegyzékben tűnik fel a neve Baaba névalakban. Annyit tudunk róla, hogy 2,5 nemesi portája volt. 1555-ben és 1556-ban a dica-jegyzékek mind Alsó-, mind Felsőbábán 5–5 nemesi portát említenek meg.61 A török által elpusztított falu tehát az 1550-es évek elején újra népesült. Népessége a következő években is növekedett. 1564-ben a dica-jegyzék Alsóbábán 3 egész és 8 fél telket említ meg 5 betegség miatt pusztává (deserta) lett telek mellett. Egy zsellérről is tudunk. Felsőbábán 4 fél telket és 4 puszta telket írtak öszsze. Az előbbi birtokosának Fancsy János, utóbbinak Figedi János van feltüntetve. A népesebb Alsóbábát hódolt, míg Felsőbábát hódolatlan területként említik.62
A pogányok környékbeli megjelenése a vármegye legsűrűbben lakott területét – Bükkalja az Eger-völgyétől, Mezőkövesd, Miskolc városokon át Szikszóig – vetette vissza a fejlődésben. Az 1544-es török támadás Bábára is pusztulást hozott, amit az 1550-es évekre kihevert a falu, ez azonban nem jelentette azt, hogy a töröktől végleg megszabadult volna a település. 1564-re – a pontos időpontot nem tudjuk – a népesebb Alsóbába már hódoltsági település volt. 1562-ben a szomszédos Papit török támadás érte. Szeptember 10-én Kara Dsafer hatvani bég rátört Papira, ahonnan négy gyermeket és egy lovat rabolt el, majd behódoltatta a falut.63 Könnyen lehet, hogy Alsóbába is ekkor lett a hódoltság része. A török jelenlét a nagy hadjáratok szüneteiben is állandósult.
A hatvani szandzsákban Eger vára magányos sziklaként ékelődött be, s körös-körül már a szomszédos falvakban is török birtoklás volt. A sikertelen 1552. évi török ostrom után Heves és Borsod megye a korábbi kettősadózású terület állapotában maradt. Az ezzel kapcsolatos 1553as török-magyar megállapodás egészen 1596-ig fennállt. A kisebb csatározások között kiemelkedő jelentőségű volt az 1553–1559 között folyó nógrádi várháború, amelynek során Hamza szécsényi szandzsák bég 1554. szeptember 4-én bevette Fülek várát. Fülekkel együtt néhány hónap leforgása alatt Gömör, Torna és Borsod megyék területén mintegy újabb 400 falu hódolt meg. Első szandzsák bégjének kinevezésétől, 1555. január 30-ára keltezhetjük a füleki szandzsák megalakulását, amely a fenti, újonnan meghódolt 400 falut foglalta magában.64
1564-ben meghalt Ferdinánd király, s a megszakadt béke következménye a török és a törökbarát erdélyi csapatok Borsod megyei megjelenése volt. A török, az erdélyi és a császári csapatok 1565. évi borsodi hadműveleteinek következménye a török területi terjeszkedés előrenyomulása lett. 1567 körül már Ajnácsko, Dédes és Putnok palánk várában is török helyőrség szolgált. Az 1568. február 17-én megkötött drinápolyi béke ezt a helyzetet rögzítette.
Bába a török adóztatás szempontjából az ónodi náhije falvai közé tartozott. A náhije területileg Bőcs–Sajólád–Sajópetri–Hejőkeresztúr– Emőd–Mezőnyárád–Mezőnagymihály–Borsodivánka–Poroszló vonal mentén hosszasan húzódott a Tiszáig, majd a Tisza és a Sajó folyó mellett visszafelé Bocsig. A náhije falvai többségükben lakatlanok voltak, határukat a lakott települések külső műveléssel használták, s így adóztak utánuk.65
A falvakban megjelenő török adórovók a falvak bíráival és esküdtjeivel együtt készítették el az adózás alapjául szolgáló adókatasztert, amihez a hároméves átlagtermést vették figyelembe. Az Oszmán Birodalomban senki saját földjét magáénak nem tekinthette, mivel minden föld birtokosa a szultán volt. A török kincstár a szultán nevében ismerte el a paraszti földbirtoklást, ha magukat a defterbe felíratták, s adóikat megadták. Az egyes falvak adóit pedig azért osztotta ki a török szultán a katonák és a tisztviselők között, hogy az adók közvetlenül az állami szervek ellátmányát szolgálják. Bába töröknek fizetett adójának pontos nagyságát ezekből az évekből nem ismerjük. A dica-jegyzékek csak azt jegyezték fel, hogy Bába töröknek hódolt falu volt, vagy hogy a töröknek adót fizetett.66
1566-tól a dica-jegyzékekben csak Alsóbába van feltüntetve. 1566ban 10 portával Fancsy János birtokában, 1572-ben 11 porta nemesi tulajdonban, 1574-ben 8,5 porta Kövér Ferenc birtokában, míg 1576ban azt jegyezték le róla, hogy Alsóbába a nemeseké, s töröknek hódolt puszta 6 adózóval. 1577-ből 8 gabona tizedet fizető lakosáról tudunk. 1578-ban 3 portával ismét adót fizetett a töröknek, birtokosa Kövér Ferenc volt. 1581-ben 6 tizedfizető lakosa ismert. 1582-ben és 1584-ben a dica-jegyzékek szerint a nemesi falu pusztán állt Muhival, Ónoddal, Oszlárral, Tarddal, Arnóttal együtt. 1599-ből is hasonló feljegyzés maradt ránk: „Baba pusztán álló falu”. 67
Az 1576-os gabonadézsma-jegyzék a bírón kívül egy zsellért, 2 féltelkes és 2 pauper (szegényebb) jobbágyot említ meg. A gabonatermés adatai elhanyagolt gazdaságra utalnak.68 1583–1594 között csak szőlő-dézsma-jegyzékben szerepel a falu neve. Egy bábai lakos művelt szőlőt Emődön, egy pedig Nyéken.69
A fentebb taglalt adatok alapján valószínűsíthető, hogy a község északi része, Felsőbába jórészt már az 1560-as évek közepén elnéptelenedett. Alsóbába ugyanakkor 1574-ig nem mutatta a pusztulás jeleit. 1575 körül azonban a település újra nehéz éveket élt át. Természeti katasztrófa, török pusztítás vagy valami más ok miatt rövid időre Alsóbába is pusztává vált, majd 1582 körül hosszabb időre elnéptelenedett a település. Ez utóbbi pusztásodás oka a török újbóli megjelenése, amit a források 1583-ra tesznek, de a dica-jegyzékek adatai alapján valószínű, hogy az már 1582-ben bekövetkezett.70
A XVI. század második felében, a zavaros időkben a tulajdonviszonyok is összekuszálódtak. 1554-ben Szőlőssi (Zölőssy) János özvegye, Zula Kata tiltakozott az ellen, hogy Szőlőssi Orsolya miskolci szőlője mellett eladja felsőbábai birtokrészét.71
Bábát említő 1560-as
birtokadományról szóló irat
(MOL. Magyar Kancellári LevéltárLibri regii. 3. köt. 665.)
1579-ben Plinyi Miklós tiltakozott az ellen, hogy Bárius András mind a tavalyi, mind a harmadévi búzáját elcsépeltette, s a bábai jobbágyok által sem adja meg az őt megillető részt. Plinyi Mihály azt is közölte, hogy a török miatt nem tudta birtokjogát gyakorolni Bábán. Az előbb említett Bárius családdal először 1560-ban találkozunk Bábán.72
1580-ban Polyák Zsófia, néhai Mátyus Tamás özvegye, fia János és leánya Anna kereste a faluban régi jussát.73 Egy évvel korábban, 1579ben Mátyus Tamásné azért emelt panaszt, mert Kövér Ferenc Alsóbábán elfoglalta rétjét, földjét és erdejét.74 1582-ben az említett Kövér Ferenc tiltotta a szegedieket, bikkieket és felsőbábaiakat alsóbábai puszta földjeinek élésétől.75
1580 és 1590 között számos adatunk van arra, hogy Csorba (Chorba) Mihály a Báriusokkal, illetve a Hatvani családdal pereskedett bábai javak tulajdonjogát illetően. A vitatott birtokok Felsőbábán voltak: Pap rétje, Pap földje és az ún. Zavardy rész.76
1578-ban Bárius, mint néhai Bárius István Ferenc nevű gyermekének törvényes gyámja kért szolgabírót és esküdtet, hogy néhai Bárius István özvegyét, Csernelyi Mihály mostani feleségét, Csitneky Klárát intsék meg a jegyajándék végett, ami az ő részére az alsózsolcai és bábai javakból és birtokjogból jár.77
Ugyancsak 1578-ban Alsóbábán Fáncsy, alias Deghy Anna, 1579ben Bábán Bornemissza János és Gergely, illetve gyámjuk Chernel Pál, 1581-ben Felsőbábán Girincsi László, 1582-ben Alsóbábán Hatvani János, 1590-ben Felsőbábán Bárius Demeter, illetve gyámja Keczer András és felesége, Demeter anyja, Pásztói Orsolya, Bábán Pataky Pálné született Fáncsy Anna és fiai, Kövér Ferenc és István, leánya, Kövér Dorottya, illetve Meczky Benedek és Fáncsy Katalin, 1591-ben Hatvani János és leánya, Hatvani Zsófia, illetve Fáncsy Deghy Anna és gyermekei, Ferenc, István és Dorottya van feltüntetve birtokosként.78
A XVI. század végén Borsod vármegye nevezetes családja, a Lászlófalvi Rinót család is Felső Bába részbirtokosa lett. A família eredeti neve Szuhafői volt. Szuhafői Rénold (magyarosan Rinót) 1510–1521 között többször volt Borsod vármegye alispánja. Utódai letették a Szuhafői nevet, s családi névül felvették atyjuk keresztnevét. A család fészke Lászlófalva volt. Felsőbábán kívül birtokuk volt Tardonán, Harsányban, Kürtön, Paraszt-Bikken, Kesziben, Dersen és Százdon.79
A XVI. század végén a település birtokos családjai tehát a következők voltak: Plinyi, Mátyus, Fáncsy, Kövér, Hatvani, Csorba, Csernely, Bornemissza, Rinót és Bárius.80
A török-magyar határon az 1568-as drinápolyi békét követő évtizedekben sem volt teljes a nyugalom. Az 1590-es évek elején azonban a határvidék – főleg Horvátország – valóságos tűzfészekké vált, s a helyi összecsapásokból 1591–1593 folyamán nemzetközi méretű háború bontakozott ki. III. Murád török szultán 1593 augusztusában hadat üzent a Habsburg uralkodónak, és ezzel kezdetét vette az úgynevezett tizenöt éves háború. A keresztény bécsi udvarban, s főleg Magyarország területén sokan hitték, hogy elérkezett egy sikeres felszabadító háború lehetősége, és a törököt kiűzhetik hazánk területéről. Csalódniuk kellett.
1594-ben a katonai sikerek és kudarcok még kiegyenlítették egymást, de a törökellenes összefogás 1595-ben (Habsburgok, Erdély és a román fejedelemségek) már fényes eredményeket hozott. A császári és királyi csapatok visszafoglalták Esztergomot és bevették Visegrádot. Az erdélyi csapatok elfoglalták Lippát, Solymost, Aradot, Csanádot, Világost és Jenőt. Gyurgyevónál a Bocskai István vezette erdélyi, császári és moldvai szövetséges hadsereg nagy vereséget mért az elpártolt román vajda megbüntetésére indult Szinán nagyvezér seregére.
A következő évben a katonai helyzet jelentősen megváltozott. A török a magyarországi hadszíntéren 30 év után újra a szultán személyes vezetésével indította meg támadását. A császári főparancsnok, Miksa főherceg kétheti ostrom után bevette Hatvant, de ezután túlzott óvatosságból visszavonult Esztergom alá, így a padisah akadálytalanul zárhatta körül a jól megerősített és felszerelt Eger várát. Az olaszbástyás, jól védhető várat háromheti ostrom után a német zsoldosok – Nyári Pál és a főtisztek véleménye ellenére –, a szabad elvonulás feltételével feladták. Miksa főherceg nem sietett Eger felmentésére. A törökök a német zsoldosok előzetes, Európa-szerte hírhedté vált hatvani vérengzését az elvonuló egriek lemészárlásával torolták meg. A vár eleste újabb rést ütött az északi megyék, valamint a bányavárosok védelmén, és a török immár megszervezhette Magyarországon harmadik területi kormányzóságát, az Egri vilajetet, élén a beglerbéggel.
Eger eleste után Miksa főherceg keresztény hadserege a török ellen indult, de az általa vezetett 60 ezer fős szövetséges sereg Mezőkeresztesnél több napos ütközetben alul maradt. A gyászos kimenetelű csata az Oszmán Birodalommal vívott másfél évszázados küzdelmünk egyik legvéresebb nyílt színi összecsapása volt, amely az ütközetet megelőző nemzetközi összefogás eredményeként felvillantotta annak lehetőségét, hogy a törököt – Mohács után hetven évvel – kiűzzük Magyarország és Erdély területéről. A csatavesztés után mindez közel száz évig csupán illúzió maradt. A győztesnek látszó keresztény sereg a katonák fegyelmezetlensége, a korán elkezdett fosztogatás miatt 1596. október 26-án III. Murád szultántól katasztrofális vereséget szenvedett. A csata 15 00 ezer fős keresztény veszteségét (a török hozzávetőleg 20 000 embert veszített az ütközetben) tetőzte a vereség után Borsod megyére zúduló csapás, ami a vidék falvainak sorsát egy évszázadnyi időtartamra megpe-csételte.81
A XVI. század végi pusztulás olyan nagyarányú volt, hogy Borsod megye negyedik, akkor vattai (később ónodi) járását átmenetileg megszűntették. Helységeinek száma a XVI. század derekán még 45 volt, 1596-ban azonban már csak 31.82 A török a mezőkeresztesi ütközet után többek között felégette Miskolcot, Görömbölyt, Tapolcát, Mályit, Keszit, Nyéket, Petrit, Szögedet, Kisfaludot, Palkonyát, Tarjánt, Oszlárt, Százdot, Csabát, Noszvajt, Aranyost, Harsányt, Kistályát, Tárkányt, Szomoját, Kisgyőrt, Sályt, Darócot és Papit.83 Csak két évtized múlva, 1616-ban az Aszalón megtartott megyei törvényszéki ülés hozott olyan határozatot, hogy az elpusztult falvak helyén az itt-ott már épülni kezdő falvakat addig is, míg a járást régi állapotába vissza nem állítják, Szirmay Mihály szolgabíró járásához csatolják, nehogy a közigazgatás teljes szüneteltetéséből valami baj származzék.84
A mezőkeresztesi csata után valószínűleg Bába is elpusztult. Az 1599-es dica-jegyzék feljegyzése pusztán álló falunak tünteti fel.85 A település két része közül Alsóbába évtizedekre elnéptelenedett, lakatlan puszta lett. A település a dica- és a dézsmajegyzékekben nem szerepel.86 Határát azonban élték, használták a szomszédos falvak lakói. A nemesi birtokaikra további tulajdonosaik a pusztulás évtizedeiben is igényt tartottak, legtöbbjük ezt kevés sikerrel tette.
1610-ben Bárius Demeter 12 Ft büntetés terhe alatt tiltotta a szomszédos település lakóit (ónodiakat, csécsieket, szegedieket, tarjániakat, oszláriakat és másokat) Alsó- és Felsőbába pusztán lévő birtokrészeinek élésétől.87
1615-ben Kövér Dorottya tiltotta minden alsóbábai földjének használatától a szomszédos településeket és határosokat. 1625-ben ezt újra megtette.88
Pusztatelkeitől tiltotta Alsóbábán a szomszédokat 1631-ben Kükmezei Kristóf, 1636-ban és 1637-ben Felsőpulyai Bükk Zsigmond, 1638-ban Csanádi Jánosné született Móré Kata, 1648-ban és 1650ben Csanádi János.89 Bükk Ferenc 1658-ban a nemesbikkieket tiltotta el Alsóbába erdejének vágásától és hordásától.90 1658-ban és 1663-ban ezt a tilalmát megismételte.91
Alsóbábával ellentétben Felsőbábát az 1610-es évek közepén már lakták. Ezzel kapcsolatos közvetett információnk, hogy Kövér Dorottya Haller György feleségével, Nyári Borbálával a felsőbábai jobbágyai, Pongrácz István és Szüts Mihály holléte miatt vitába keveredett.92 Azt is tudjuk, hogy 1620 körül a falu már adózott a töröknek, a XVII. század elején pusztán álló felsőbábai részek ekkorra már ismét lakottá váltak.93 A török adója utóbb 95 forintot tett ki. Ez a magas fizetett összeg népes települést feltételez.94 A felsőbábaiak az 1640-es évek végén – valószínűleg már jóval korábban is – az alsóbábai földeket is használták, azokat élték.95
Felsőbába korszakunkbeli birtokosairól nincs sok adatunk. 1612-ben Bárius Demeter, 1615-ben néhai Hatvani János leánya, Anna, id. Kürkmezey Lászlóné van feltüntetve birtokosként Felsőbábán.96 1616-ban az ún. Csorba Mihály részt, melyet korábban Malaky Gergely 50 forintért elzálogosított Hatvani Gergelynek, ki akarta váltani Lenkey Mártonné született Ludnay Anna és Dóczy Ferencné Ludnay Zsófia.97 1625-ben Malaky Gergely a zálogban lévő javait kiváltotta, de a zálogbirtokosok a pénzt nem vették fel.98
1621-ben Bethlen Gábor Kis Gergelynek adományozta azt a birtokrészt, amely néhai Zsigmond Pálé volt.99
1628-ban Vathay Boldizsárné született Márkus Ilona kért esküdtet és szolgabírót bábai részjószágainak (erdő, föld, rét) visszaszerzésére.100
1631-ben Szabó György Tarcsai Istvánt intette meg – kitől Alsó- és Felsőbábán birtokrészeket vett zálogba –, mivel azt sehol nem találja, így azt másoknak fogja elzálogosítani.101 1632-ben Szabó Gáspár kerestette a vármegyével felsőbábai rétjét és szántóföldjét.102
1631-ben Felsőbába birtokosai között találjuk Kürkmezey Tamást, Kristófot és Lászlót.103
1632-ben Kassai Györgyné született Hatvani Judit egyik felsőbábai jobbágyát, Móré Katalint, özvegy Kürkmezey Lászlóné Ónod kapujában elfogta és elzáratta.104
1659-ben részbirtokos a településen Garay Borbála, özvegy Bárius Andrásné.105 A néhai Bárius Péter javait 1668-ban írták össze bábai szőlőket is megemlítve.106
Mint látható Felsőbábán a XVII. században több nemesi család is osztozkodott. A kisebb birtokosok mellett azonban megjelent két tekintélyes, a település történetében egészen a XX. századig fontos szerepet játszó család is: a Bükk és a Bay család. A Bükk család első bábai említése 1614-re nyúlik vissza, amikor is Bükk György Kövér Dorottya férjeként szerepel egy a felsőbábai jobbágyok holléte miatt támadt per-ben.107 A következő évben György azonban meghalhatott, mert felesége, mint özvegy tiltotta 1615-ben az alsóbábai földjeinek élésétől a szomszédokat.108 Bükk György tehát házasság útján a Velezdi Kövér család birtokait megszerezve került Bába egy részének birtokába, s lett honos Borsod vármegyében. Utódai a későbbi századokban is megtartották a bábai javakat.109
Maga a család Bük, Büki és Büky néven is szerepel forrásokban. A família igen szerteágazó volt, leszármazottaik éltek Sopron, Pozsony, Szatmár és Bács vérmegyékben.110 Pulyai, illetve Felsőpulyai előnévvel az 1754/55. évi országos nemesi összeíráskor a bábai birtokos Zsigmond, László özvegye és Sándor Borsod vármegyében igazolta nemességét. A család címere: kék pajzson, zöld földön szemközt fordult két fekete medve ellenkező mellső lábaikkal ezüst kereket tartanak a magasba, sisakdísz: növekvő oroszlán kardot tart; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.111
1614-ben említett Bükk György fia, Zsigmond 1640-ben elzálogosított Felsőbábán egy egész- és egy fél házhelyet, Alsóbábán fél házhelyet a Nemesbikken lakó Birtha alias Kis Györgynek.112
Zsigmond fiáról, Ferencről azt tudjuk, hogy 1658-ban nem volt hajlandó kiadni Kürkmezey Ilonának, néhai Szabó Lukács özvegyének a nála zálogban lévő Pap Bálint, Pap István és Garay György nevű jobbágyok telkeit, hiába fizetné le érte a Kürkmezey Ilona a 200 forintot. A zálogba adás még Bükk Zsigmond idejére nyúlik vissza, és azóta számos sikertelen zálogkiváltási kísérlet történt (1625, 1635, 1635, 1649 és 1655).113 Kürkmezey Ilona 1659-ben sem tudta visszaszerezni Bükk Ferenctől a hajdan zálogba adott bábai javait.114
A Bükk család más kisebb nemesi birtokosok bábai javadalmát is megszerezte, de a família vagyona különösen akkor szaporodott meg, amikor Bükk László beházasodott a gazdag Dőry családba.115 A Bükk családnak birtoka volt Alsó- és Felsőbábán kívül Miskolcon, Nyéken, Vakarácson, Békés-Tokajon, Aranyoson, Tulloson, Diósgyőrben és Harsányban. A családi birtokok első felosztására 1725-ben, özvegy Bükk Lászlóné született Dőry Zsófia halálakor került sor, négy gyermeke és unokái között.116
A Bay család legkorábbi bábai jelenlétére 1641-ből, majd 1652-ből leltünk fel adatot. Előbb Bay Gáspár, majd Bay István van bábai birtokosként feltüntetve.117
Maga a család Nógrád vármegyéből származott, de megtalálhatjuk leszármazottaikat Szatmár, Bereg, Máramaros, Szabolcs, Zemplén és Borsod vármegyékben is. A família első Borsod vármegyében szereplő tagja László, aki az 1447. évi országgyűlésen képviselte a vármegyét. Nevezetes tagja még a család ezen ágának András és Ferenc, akik Dobó István mellett harcoltak Egerben, annak 1552-es török ostromakor. Nádori adományként Bay Zsigmond 1566-ban kapta meg Bekény, Elles, Máma, Felgyó és Anyás községet. Később Bába is a kezükbe került, melyre 1732-ben új adományt nyertek. A család Bábai előnevet viselő egyik, katolikus ága Győr vármegyébe szakadt. A család címere: kék mezőben hármas halom koronás középsőjén könyöklő páncélos kar kardot tart; sisakdísz: a kar, takaró: kék-arany, vörös-ezüst.118 Hogy a család milyen úton került Bába részbirtokába, nem tudtuk kideríteni, de a református família tagjai egészen a XX. század közepéig fontos szerepet játszanak a település történetében.
Bába történetének egyik leghomályosabb időszaka a XVII. század második fele. Alig tudunk valamit a településről. Az akkor protestáns falunak tulajdonképpen csak a fentebb felsorolt birtokosait ismerjük, illetve, hogy az egyházközösség Nemesbikknek volt filiája.119 1683 után a török kiűzésének éveiben a pogányok valószínűleg Bábát is felégették.
1737-ben az egri püspök kérésére a vármegyében számos tanút kikérdeztek azzal kapcsolatban, hogy 1681 körül és után néptelenek voltak-e a falvak. Bábai lakos ugyan nem szerepelt a tanúk között, de minden környékbeli falu (Papi, Keresztes, Örös, Igrici, Ónod, Nemesbikk stb.) kihallgatott lakosa egyöntetű véleménye volt, hogy a Tisza és Hejő menti település lakossága szétszéledt, elmenekült, s csak Eger keresztény visszafoglalása (1687) után kezdtek visszaszállingózni pusztává vált falvaikba. A legtöbb település azonban csak évtizedek múlva népesedett be.120
1683 és 1685 között Bába is elnéptelenedett. 1685-ben Bükk Ferenc alsó- és felsőbábai puszták javainak élésétől tiltotta el az ónodi katonákat, az igrici, a nemesbikki és más települések lakosait. A falu ekkor már néptelen volt, az erdejének fáit a szomszéd települések lakói vágták, szántóit, rétjeit azok használták.121
Bába egy része rövid időre a Rákóczi-birtokok közé került. Ott találjuk az 1687-es és az 1692. májusi összeíráskor is előbb, mint 40 Ft-ot jövedelmező, mint pusztán álló, lakatlan prédiumot.122
A település XVII. század végi történetéhez még három adalékkal szolgálhatunk. 1693 júniusában Csanády Judit és férje Latráni István Alsóés Felsőbába faluban lévő egész jószágát, úgyszintén prédiumbeli részét 50 forintért elzálogosította Szabó Györgynek.123 1696-ból azt tudjuk, hogy a kálvinisták által használt, egykori katolikus templomból csak romok látszottak.124
A két év múlva készült összeírás szerint, 1698-ban Alsó- és Felsőbábát már kilenc jobbágy lakta. A település tehát még a XVII. század végén újra benépesült.125
1. Varga, 1970. 15–16.
2. Györffy, 1963. 737.
3. Uo.
4. Varga, 1970. 16. ill. Györffy, 1963. 737–738.
5. Anonymus, 1977. 105–106.
6. Györffy, 1963. 740–742.
7. Uo. 741.
8. Uo. 741–742.
9. MOL. Dl. 613. ill. Györffy, 1963. 753. ill. Csíkvári, 1939. 63.
10. Csíkvári, 1939. 63. ill. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Bába 8. fol.
11. Györffy, 1963. 753. ill. Kandra K., 1889. 129.§.
12. Csíkvári, 1939. 63. ill. Fejér VII. 5. 520. I. VI. 1. 267. 1. VIII. 7. 106.
13. Györffy, 1963. 753. ill. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Bába 9. fol. ill. Fejér VII. 5. 520.
14. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Bába 11. fol. ill. Fejér VI. 1. 267.
15. AOT. III. 647. ill. Fejér VIII. 7. 106.
16. Györffy, 1963. 753.
17. AOT. I. 168.
18. Györffy, 1963. 753. ill. Dobrossy, 1996. 189.
19. Uo. ill. Kovács, 1987. 39.
20. Györffy, 1963. 749–750.
21. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Bába 22–25. fol. ill. AOT. IV. 397. ill. AOT. V. 122. ill. Csánki, 1890.
I. köt. 168.
22. ADH/Dancs cs. lt. 81.
23. Csíkvári, 1939. 64.
24. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Bába 27–29. fol. Az 1390-es oklevél Borovszky cédula-gyűjteményében
1381-es datálással van megemlítve. Valószínűleg ez azonban elírás. Mátyás fia Miklós akkor
még nem halhatott meg, mert 1383-ban maga személyében pereskedett bábai javak tulajdonáért
az atyafisággal.
25. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Bába 32. fol. ill. Csánki, 1890. I. köt. 168.
26. Borovszky, 1909. 66–67.
27. ZSOT. V. 1410.
28. ZSOT. V. 1412.
29. Sugár, 1980. 324.
30. Uo. 332.
31. Uo. 331 és 341.
32. Uo. 357.
33. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Bába 41. fol. ill. Sugár, 1980. 382.
34. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Bába 50. és 83. fol. ill. Sugár, 1980. 147. és 62.
35. Sugár, 1980. 81. fol.
36. ZSOT. V. 1412. és 1655. ill. Veres–Viga, 2000. 214.
37. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Bába 47. fol.
38. Uo. 82. fol.
39. Sugár, 1980. 294.
40. Uo. 336.
41. Csíkvári, 1939. 64.
42. MOL. Dl. 15487. ill. Csíkvári, 1939. 64.
43. MOL. Dl. 15551. ill. Csánki, 1890. I. köt. 168. ill. Sugár 1980. 418.
44. MOL. Dl. 15551.
45. Uo. ill. Csánki, 1890. I. köt. 168.
46. Uo.
47. MOL. Dl. 15925. ill. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Bába 72. fol. ill. Csíkvári, 1939. 64.
48. MOL. Dl. 15925. ill. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Bába 80. fol.
49. Uo. ill. Szendrei, 1904. II. köt. 74–75.
50. Csíkvári, 1939. 64.
51. Sugár, 1980. 173.
52. Tóth, 1990. 134.
53. Uo. 148.
54. Sugár, 1980. 379.
55. Uo. 282.
56. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Bába 91. fol.
57. Uo.
58. Vass, 1981. 49. ill. Borovszky, 1909. 85.
59. Sós, 1985. 105. ill. Borovszky, 1909. 85.
60. B.-A.-Z.-M. Lt. XXXII. 7. Borsod vm. dica-jegyzékei. A dica-jegyzékek adatait Bodnár Tamás
miskolci levéltáros átíratában használtuk fel.
61. Uo. ill. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Bába 4. fol.
62. Lásd a 60. lábjegyzetet.
63. Takács–Kovács, 2001. 51.
64. Vass, 1981. 53.
65. Uo. 59.
66. Lásd a 60. lábjegyzetet.
67. Uo. ill. XV. 17. Alsóbába 9–10. és 20. fol. ill. Bába 103. fol.
68. N. Kiss, 1960. 213.
69. Uo. 473.
70. Sós, 1985. 105. ill. Várady, 1989. 118. ill. Borovszky, 1909. 90.
71. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Bába 95. fol.
72. Uo. 501/c. XVIII. I. 99/1579. ill. MOL. Magyar Kancelláriai Levéltár. Libri regii. 3. köt. 665. o.
73. Uo. XV. 17. Bába 101. fol.
74. Uo. Alsóbába 15. és 17. fol.
75. Uo. 18. fol.
76. Uo. Felsőbába 8. fol. ill. IV. A. 501/d. XVIII. I. 19. ill. IV. A. 501/c. XVIII. II. 20/1580. és
XVIII. IV. 28/1590.
77. Barsi, 2001. 338.
78. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Alsóbába 11. fol., Bába 99. fol., Felsőbába 9. fol., IV. A. 501/d. X.
I. 69/1592., XV. 17. Felsőbába 11. fol., Bába 108–110. fol.
79. Borovszky, 1909. 253.
80. Lásd a 72–79. Lábjegyzet jelzeteit. ill. Csíkvári, 1939. 64.
81. Lénárt, 2000. 125–127. ill. Takács, 2001. 7–9.
82. Borovszky, 1909. 176.
83. Szendrei, 1904. II. köt. 112. ill. Borovszky, 1909. 262.
84. Sárközi–Sándor, 1973. 66.
85. B.-A.-Z.-M. Lt. XXXII. 7. Borsod vm. 1599-es dica-jegyzéke.
86. Uo. XVI. századi dica- és dézsmajegyzékek. ill. Csíkvári, 1939. 64.
87. B.-A.-Z.-M. Lt. IV. A. 501/c. X. I. 274/1610.
88. Uo. XV. 17. Alsóbába 26. és 28. fol.
89. Uo. 12., 35. fol. ill. IV. A. 501/b. X. III. 1/1636. ill. IV. A. 501/c. X. III. 11/1637. ill. XV.
17. Alsóbába 39. fol. és 36. fol. ill. IV. A. 501/d. X. I. 19/1638. ill. IV. A. 501/c. X. III.
119/1648. és XV. 17. Alsóbába 41. fol. ill. X. III. 136/1650.
90. Uo. XV. 17. Alsóbába 42. fol.
91. Uo. 43. fol. ill. IV. A. 501/c. X. III. 213/1658. és X. III. 304/1663.
92. Uo. IV. A. 501/c. XIII. VI. 262/1614.
93. Uo. XV. 17. Bába 116. fol.
94. Csíkvári, 1939. 64.
95. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Alsóbába 40. fol. ill. IV. A. 501/c. X. III. 136/1650.
96. Uo. XV. 17. Felsőbába 14–15. fol.
97. Uo. 16–17. fol. ill. IV. A. 501/c. XI. III. 70/1616.
98. Uo. IV. A. 501/c. XVIII. IX. 21/1625.
99. Uo. XV. 17. Bába. 114. fol. ill. Csíkvári, 1939. 64. ill. Borovszky, 1909. 369.
100. B.-A.-Z.-M. Lt. IV. A. 501/c. XIII. X. 36/1628.
101. Uo. XV. 17. Felsőbába 23. fol.
102. Uo. 26. fol. ill. IV. A. 501/c. XIII. XI. 148/1632.
103. Uo. XV. 17. Felsőbába 24. fol.
104. Uo. 25. fol.
105. Uo. Bába. 119. fol.
106. MOL. E. 156. U. et. C. 118:7/1668.
107. B.-A.-Z.-M. Lt. IV. A. 501/c. XIII. VI. 262/1614.
108. Uo. XV. 17. Alsóbába 26. fol.
109. Csíkvári, 1939. 64. ill. Borovszky, 1909. 254.
110. Nagy I., 1857. II. köt. 282.
111. Kempelen, 1911. II. köt. 486.
112. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Felsőbába 30. fol. ill. MOL. NRA. fasc. 947. nr. 35. ill. Borovszky,
1909. 254.
113. B.-A.-Z.-M. Lt. IV. A. 501/c. X. III. 213/1658.
114. Uo. XVIII. X. 41/1659.
115. Csíkvári, 1939. 64.
116. Borovszky, 1909. 254. ill. Takács–Kovács, 1998. 36.
117. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Bába 116. és 118. fol.
118. Nagy I., 1857. I. köt. 87–90. ill. Kempelen, 1932. 498.
119. Dienes, 2001. 197.
120. EÉ. Lt. AV. 685. irat.
121. B.-A.-Z.-M. Lt. IV. A. 501/c. X. IV. 81/1685. ill. XV. 17. Felsőbába 32. fol.
122. MOL. E. 156. U. et. C. 93:16/1687. ill. 5:15/1692. máj. 7.
123. MOL. NRA. fasc. 1754. nr. 49. ill. B.-A.-Z.-M. Lt. XV. 17. Alsóbába 45. fol.
124. Sós, 1985. 105.
125. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/b. III. I. 498/1698.