A kései és bomló feudalizmus korát Dél-Borsodban is nagy változások jellemezték. Intenzívebbé vált a természeti erőforrások kihasználása és a környezet átalakítása. A negatív hatások – török pusztítás, népesség csökkenés stb. – ellenére is megindult a fejlődés, javultak az életviszonyok, az életkörülmények.
A XVI–XVII. századi népességpusztulás erőteljesen érintette Dél-Borsodot, ahová leginkább a felvidéki megyékből érkeztek telepesek, döntően a XVIII. század első felében. Nagyrészt szlovák és jelentős számú ruszin betelepülők népesítették be a török-kor és a Rákóczi-szabadságharc alatt elpusztult, vagy megfogyatkozott népességszámú településeket. Cserépváralját vagy Bükkaranyost például kizárólag szláv, Vattát vegyesen szlovák és ruszin telepesek lakták. A betelepülés mellett a kivándorlás is jellemezte ezt a korszakot. Például Mezőkövesdről kisebb csoportok települtek a Délvidékre.1
A török kiűzése után, 1698-ban Bábát már lakták. Mind Alsó-, mind Felsőbábán éltek adózók.2 1708–1711 között a felsőbábai parasztok a rájuk nehezedő adók elől elmenekültek, illetve a lakosok egy része alsóbábai részekre költözött. Ettől kezdve a források jórészt már csak a Bába nevet említik. A faluba az 1710-es, majd az 1720-as évek közepén érkeztek nagyobb számban betelepülők, de az egész XVIII. század első felében tapasztalható volt új lakók bábai letelepedése.3 Bükk László az 1720-as években például Nemesbikkről hívott embereket Alsóbábára lakni, de voltak Ónodból származó emberei is, mint például a Biczó és a Csoma család.4 A népesség számában jelentős növekedés néhány évtizedig még sem volt tapasztalható. Ennek oka – sok más mellett –, hogy sokan elhagyták Bábát. Vályi István az 1720-as években szökött el.5 1746-ban az előbb említett Vályi István nagyobbik fia, felesége, két gyereke két ökörrel hagyta ott a falut. Vályi Bükk András örökös jobbágya volt. Ugyancsak Bükk Andrástól, és ugyancsak 1746-ban szökött el Tóth Kovács András és János, Tóth Vaszij 4 fiával és marháival.6 1768ban Laczkó alias Tóth Ferenc Bay Istvántól szökött el 4 lovával, két tehenével, de más családok is elköltöztek Bábáról.7
Borsod vármegye benépesülése a XVIII.
század elején
(Közli: Veres, 1984.)
A XVIII. század elején a tulajdonviszonyok még nem voltak letisztulva. Férfiágon az 1700-as évek elején a Bay családnak sikerült újra beiktatnia magát Bába birtokába. Az iktatásnak Bükk András, Szentpéteri András és Erzsébet, valamint Platthy Sándorné született Vay Borbála ellentmondtak.8
A település XVIII. századi első birtokosai közt tehát ott találjuk a Bay, a Bükk, a Szentpéteri és a Platthy családot. Ez utóbbi famíliáról többet is tudunk, mivel a XVIII. század végén kelt családi inventáriumba Bábával kapcsolatban számos hasznos információt lejegyeztek.9
Vay Ábrahámnak és feleségének, Ibrányi Annának Felsőbábán voltak porcióik. Három gyermekük volt: László, Borbála és Anna, akik között 1716. április l6-án felosztották a néhai szülők birtokait. A felsőbábai öt telek Borbálának jutott. Az ő férje volt Thúróc-Dévényi Platthy Sándor, aki felesége halála után lett a bábai porciók birtokosa. Platthy Sándornak és Vay Borbálának 7 gyermeke volt: Sándor, Ábrahám, Imre, László, Borbála, Anna és Mária. A bábai részek 1733-ban, az osztozkodáskor Imrének jutottak.10
A Platthy juss először Bükk Andrásnál, majd a Zontagh famíliánál volt árendába, akik azt Vályi István, majd annak fia elszökése után két taxásnak adták ki. Bükk Zsigmond idejében a két taxás Demjén István és Bartus Ferenc volt. Ezek halála után a jószág Bükk Zsigmondtól visszakerült a Platthyakhoz, utóbb Balogh Péter és a Lónyai család osztozott meg a javakon, de későbbi tanúvallomások szerint két féltelekrészt Bükk Zsigmond is a majorságához csatolt belőle, amit aztán taxásnak telkesített. Balogh Péter Molnár Györgynek, míg Lónyai Péli Sámuelnek adta árendába a földet. Ezeket egy 1799-es vármegyei vizsgálatból tudjuk, amely a Platthy juss egy részének hollétét volt hivatott felderíteni.11
1716-ban öt nemesi telke volt a családnak. Ebből kettő a templom mellett.
Vattay György (Bükk Lászlóné embere) és Orosz István taxása, Oláh Mátyás szomszédságában egy, a templom felett, a falu közepén Bükk Lászlóné telkei mellett, a negyedik és ötödik pusztán állt, felül Bay Sándor, alul Bükk Lászlóné szomszédságában, a telkek végén szilvással. A szántóföldek 3 nyomásban feküdtek. Az első a Kenderszékben, alulról Bay Sándor úri földjének szomszédságában. A második nyomás a Hegyes halmon volt, melynek felső szomszédja Borsi Mihály. A harmadik nyomás a Rakottyásban volt, ami 3 db földből állt. Az elsőnek Vályi, a másodiknak Szentpéteri uraság, a harmadiknak Bükk Lászlóné volt a szomszédja. Ezen kívül a közbirtokosokkal együtt birtokolt Pást nevű helyen Vályi István az urak számára felszántott egy szántóföldet. Rétjük volt a Platthyaknak a Barius ere mellett, Bay Sándor és a csürlei határ szomszédságában. Ennek nagyobb részét 1714-ben feltörték, és kölest vetettek bele. Volt még három kisebb rétjük is. Ezek közül egy a papi határban, egy a Tövis bokornál. Erdejük a felső két telek hátulján volt, tölgyfákból. Ezt tilalmazták, de a lakosok ennek ellenére azt irtották. Két jobbágyuk volt: Vályi István és annak fia, szintén István.12
A Platthy javakról 1780-ból van még információnk. Ekkor osztozott meg az itteni porción Platthy Erzsébet és Platthy Anna Mária. Erzsébeté lett a felsőbábai két telek és az ott lévő kocsmaház. Testvéréé az alsóbábai két telek. Az alsó- és felsőbábai határban lévő jussukat egyenlően osztották fel.13
Az osztozkodásból kitűnik, hogy az 1716-os állapothoz képest egy telek eltűnt. Ezt kerestették – mint fentebb láttuk – l799-ben. A vármegyei vizsgálat szerint az a Platthy javadalmat árendában használóknál volt. A falu két legtekintélyesebb XVIII. századi famíliája a Bay és a Bükk család volt. Mindkettő arra törekedett, hogy lehetőség szerint minél több földet szerezzenek meg maguknak Bábán. Nem riadtak vissza a törvénytelen eszközöktől sem.
A Platthy inventárium Bábára vonatkozó bejegyzéseinek
részlete 1716-ra vonatkozóan
(B.-A.-Z. M. Lt. XIII. 25. 11. d. 49. 66. fol.)
Bay Sándor az 1730-as években a Vay-Platthy javakból egy rétet el-foglalt.14 Ugyanezt tette a Szentpéteri családdal.15 1742-re a Szentpéteri família földjei jórészt a Bayak kezébe kerültek. Ez az ónodi út felé, az ún. Székes oldalon volt, a temető partján.16 A kibogozhatatlan ügy még a XVII. századra nyúlik vissza. 1696. március 27-én Bay Klára nagyatyja,Mihály és anyja, Sarkady Mária Sára eladtak bizonyos földeket Bay Ferencnek. Ezt 1702-ben Klára, akinek a férje Szentpéteri László volt, vissza akarta venni. Szentpéteri László Bay Sándor által megkárosított fia Szentpéteri Imre volt. Ehhez kapcsolódott a fentebb említett hatalmaskodás, az elszántott rét ügye, s végül ebből került ki nyertesen Bay Sándor.17 1753-ban lekaszált rétek miatt ismét a Platthy urakkal került szembe. A két uraság jobbágyai a vitás ügy miatt össze is verekedtek.18 1735-ben, majd 1742-ben az Ongán lakó Vattayak bábai pusztatelkére vetett szemet Bay Sándor és György, amit sokáig árendában használt a nemesbikki Tóth István. A telek felső szomszédja Szentpéteri Imre vicispán, alsó Bükk Lászlóné volt.19 A telekre a Bayak taxást ültettek, s ki akarták azt váltani a Vattayak maradékai (Vattay Mihály, Végh György és Balogh István) kezéből, ami éveken át tartó pert eredményezett.20 Ehhez az ügyhöz szorosan kapcsolódott a telek melletti ún. Czakó telek és ház ügye, amire a Bayakon kívül a Bükk család is igényt tartott.21
A Bay és a Bükk família közt számos nézeteltérés támadt a XVIII. században. Gyakoriak voltak a másik kárára elkövetett hatalmaskodások. Mindkét család szeretett volna a másik rovására birtokokat szerezni a faluban.22
1711-ben Bay Sándor földeket szántott el özv. Bükk Lászlóné, született Dőry Zsófia birtokából. 1725-ben Bay Sándor jobbágyai, a marháikat hajtották vissza a bikki határmenti területekről, közben átmentek Bükk László és András kenderföldjén. Erre a Bükk család kerülője, Kőszegi György, Pál Imre segítségével a marhákat a saját házához hajtotta.23 1733-ban a Nagy temető melletti laposan Bükk László foglalta el Bay Ferenc ottani földjét.24 1730 körül a Nagy temetőben, a Tövisközt Bay Sándor foglalta el a Bükk famíliától. Arról is tudunk, hogy Bükk László és felesége, Dőry Zsófia halála után bizonyos földek Bay Sándor kezébe kerültek a szögedi út mentén, a Nagy temetőben.25 Számos hasonló eset borzolta a két nemes család egymáshoz fűződő viszonyát, egészen a XIX. század első harmadáig. 1828-ból ismerjük az utolsó komoly nézeteltérést a famíliák között. Bay József fegyveresekkel többször elhajtotta a Bükk család örököseinek juh nyáját, mivel azok az alsóbábai rétjein legeltek.26
A fellelt források a XVIII. század elejére visszanyúló, a két család közötti nézeteltéréseket onnan eredeztetik, hogy a Bayak királyi donatiájukat Felsőbábán kívül ki akarták terjeszteni Alsóbábára is, ahol a Bükk család javai voltak. Szerették volna elérni, hogy Alsóbábát is beleértsék a királytól kapott adománylevélbe. Ez perek sokaságát eredményezte. A Bayak ez irányú törekvése a XVIII. században nem járt sikerrel, de kisebb-nagyobb földterületeket a Bükk és más családoktól megszerzett a família, s azokat utóbb sokszor törvényesíteni is tudták.27
A birtokszerzésre való törekvés a Bükk családdal kapcsolatban is elmondható. Hosszú évtizedek pereskedése eredményeképp a bábai Csanádi család javai a família kezébe kerültek. 1700 júliusában Csanády István a szepesi kamaránál kereste a részint szerzett, részint apjától örökölt bábai javait.28 A csanádi birtokok már ekkor a Bükk család használatában voltak, ami végül 1742-re törvényesen is az övéké lett.29 1728ban Bükk László Enyed Mihálytól szántott el földet a papi határ men-tén.30 1774-ben a Háromszög laposan Lőchey Zsigmond ugaron maradt földjét szántotta el előbb Orosz József, majd Bükk Zsigmond.31 1712-ben vitába keveredtek a vármegye nagyhatalmú alispánjával, Borsi Mihállyal is.32 Utóbbi azonban 1730-ban személyére és lányaira a Tibold-daróczi uradalom összes helységére – benne Bábával – új adományt nyert.33
A XVIII. században a bábai uradalom volt a Bükk család birtokainak központja.34 Bábán kívül többek között része volt az uradalomnak Szalonka, Velezd, Tapolca, Lövő, Harsány és Négyes. A birtokok különösen akkor szaporodtak meg, amikor Bükk László beházasodott a gazdag Dőry családba. Özv. Bükk Lászlóné 1725-ben osztotta fel a birtokot négy gyermeke között.35 Utóbb 1729-ben, 1749-ben, 1769-ben és 1783-ban osztották fel a család tagjai egymás közt a bábai javakat. Ezekből megállapítható, hogy a családi és rokoni kapcsolatok, a gyakori zálogcserék eléggé összekuszálták a tulajdonjogokat.36
A településnek a jelentős birtokterülettel rendelkező Bükk és Bay família mellett a XVIII. században is voltak kisebb nemesi birtokosai, így a Daróczi, a Végh, a Szaniszló az Orosz, a Lőchey és a Platthy család.37
1771-ben a Mária Terézia nevével fémjelzett urbárium elkészítésekor úrbéres földje és népessége volt Bükk Zsigmondnak, Lőchey Zsigmondnak, Orosz Jánosnak, Orosz Józsefnek, Bay Ferencnek, Bay Lászlónak és Bay Istvánnak.38
A birtokviszonyokban beállt változásokat ezt követően sem tudjuk végig vezetni. Számos elszórt adatokat leltünk fel, de folyamatosan és teljességében nem tudjuk bemutatni a változásokat. A családi és a rokoni kapcsolatok, az öröklési rend, a birtokaprózódás azonban a XVIII. századvégi állapotokat sem hagyta érintetlenül. Azokban újra és újra jelentős változások történtek. A XIX. század közepén a község nagyobb birtokosai a Bükk, a Bay, a Gombos, az Orczy, a Lónyai, a báró Seckendorf, az Okolicsányi, a Szerdahelyi, az Orosz és a Lőchey családok vol-tak.39 A XIX. század végén, 1893-ban Bay Barna 125, Bay Borbála 241, Bay Géza 180, Okolicsányi Emánuelné 208, Orczy Gyula 372, Sebők Antalné 129 kat. holdat tudhatott magáénak a falu határából, míg a Bükk család javaiból alakult Bükk-Sebe egyházi alapítvány bábai javadalma 936 kat. holdat tett ki.40
A település XIX. századi köztörténetéről kevés adatunk van. A fellelt források csak a falut és lakosságát ért nagyobb természeti katasztrófák lejegyzésére szorítkoztak, ami a korabeli emberek természettől való erős függésének, kiszolgáltatottságának bizonyítéka.
1833 szeptemberében a hetekig tartó esőzés és jégverés okozott komoly károkat a faluban. A Hejő megáradt, a réteket elöntötte a víz, a sarjút, a szénát elvitte az ár. A település károsultjai voltak: özv. Kiss Mihályné, özv. Tóth Mihályné, Bitzó István, Tóth János, özv. Csillag Mihály, ifj. Kiss Mihály, Pogári András, Szarka András, Kiss István, Tóth András, Nagy Mihály, Pogári István, özv. Kóródi János, Kóródi József, Soltész András, Bartus János, Barkó János és Szabó János.41
Ugyancsak 1833-ban, augusztus 21-én tűzvész pusztított a faluban. A leginkább Soltész András, Medve Mátyás és Kurutz János károsodott, akiknek emiatt az adóját is elengedte a vármegye.42
A település XIX. századi történetének legnagyobb tragédiája 1852ben következett be. Az falu nagy része, – mintegy 60 ház a templommal együtt, – a lelkészlak és az iskolaépület kivételével leégett. A tűz Szerdahelyi úr kamrájának kéményében keletkezett, s a nagy szélben hamar átterjedt a szomszédos épületekre.43 1853 májusában a református presbitérium tagjai által az egyházmegyei széknek írt levélben ezt olvashatjuk: „A múlt, s elemi tsapásokkal, de kivált tűzvésszel gazdag 1852. év sokaknál szomorú emléket hagyva, de aránylag senkinél inkább nem, mint a minden tekintetben tehetetlen bábai ref. egyházközségnél. Az április 22-én legdühöngőbb szélben kiütött tűz ugyanis nem tsak, hogy az egyház tagjainak nagyobb részét mindenéből megfosztván nyomor mélyébe süllyeszté, de az egésznek is legdrágább birtokát, a templomát, s tornyát is porhamuba döntötte, nem hagyván abból egyebet, tsak a vérző keblek kisergetésére az összehasadozott füstüs falakat. A megrongált falakat a vagy tsak a vég elmúlástól megmenteni óhajtnánk, de mindég gyengék és szegények, most pedig nyomorúlt koldusok, mit tehetnénk egyebet – szánatos helyzetünkben Nagytiszt. Esperes Úr előtt esdénk az iránt, hogy a felügyelete alatt lévő tiszt. lelkészurakat s ns. egyházakat részünkre segélygyűjtés s adás végett felszólítani méltóztassék.”44
A falu lassan újjáépült, de tűzesetek – ha nem is olyan nagy, mint 1852-ben – máskor is kárt okoztak Bábán. Ilyen esetről tudunk 1889ben, 1894-ben, 1898-ban és 1899-ben.45
1863-ban az országos aszály okozott nehéz heteket, hónapokat a faluban. A község lakóinak ellátására felvett kölcsönnek még 1889-ben is volt hátraléka.46
1903-ban a hosszú ideig tartó esőzés és egy, a lakosság által is érzékelhető földrengés okozott kisebb-nagyobb károkat a faluban és az egyházi épületekben.47
1936-ban nagy jégverés pusztított Hejőbábán. A Fried uradalom dohány pajtáit, cselédházait teljesen újra kellett fedetni. A református templom mellett lakó Villányi Andor nyugalmazott gimnáziumi igazgató lakóházán 24 tábla ablakot vert be a jég. Kárt okozott a jég a Bay és az Orczy uradalomban, illetve a kisgazdák vasút és a Muhi puszta melletti földjein is.48
A polgári átalakulás (1848) után indult lassú fejlődésnek a vidék. A gazdaság tőkés átalakításának másik előfeltétele a korszerű infrastruktú-ra-rendszer megteremtése volt. Ebben nagy előrelépést jelentett a vidék számára a postahálózat kiépítése és az 1859-től meginduló, dinamikusan fejlődő vasúti közlekedés. A XX. század elején a közúti forgalom kialakulása is kedvező hatással volt Dél-Borsod fejlődésére. A Miskolc–Budapest közötti vasútvonal 1870-ben, míg a Nyékládházát Mezőcsáttal összekötő 1906-ban épült meg. A vasút- és közúthálózat építése a történelmi nyomvonalon haladt, kisebb eltérésekkel az ősi közlekedési folyosókat követve. A Borsodi-Mezőség kiváló gabonatermő területének ezáltal jelentősen javultak az értékesítési, szállítási lehetőségei.49
A vidék népességének megélhetését a honfoglalás korától a mezőgazdaság adta, ami a Tisza-völgy alacsony folyóhátain a halászattal egészült ki. A Bükk előtere nagy múltú szőlő- és gyümölcskultúra, valamint külterjes állattartás hagyományait őrzi. A táj központjai, Mezőkövesd és Mezőcsát, alapvetően mezőgazdasági települések voltak.
A hejőbábai vasútállomás az 1910-es években
(Fotó: Ósvay Lajos tulajdona)
A XIX. századi térképek vízzel borítva ábrázolják a Borsodi-Mezőség csaknem egész területét. Az erdőállomány tragikus csökkenése meggyorsította a hegységekben a csapadékvíz és az olvadó hólé lefolyását, ami a vidéken heves áradásokban és magasabb árvízszintekben nyilvánult meg. A XVIII–XIX. századi nagy árvizeket lényegében ezek a jelenségek befolyásolták és a meg-megismétlődő pusztítások kényszerítették a társadalmat a vízügyi munkálatokra; folyószabályozásra és árvédelemre. A folyószabályozás a XIX. század közepén először a Tisza dél-borso-di szakaszát érintette. Az árteret szegélyező árvédelmi töltések építésére csak 1936–1939-ben került sor. A Bükk felől érkező patakok szabályozása, a Hejő 8 km2-es mocsarának lecsapolása, a talajjavító munkák és a síksági területek mezővédő erdősávjainak telepítése fontos tényezői voltak a kultúrtáj fejlődésének. Dél-Bor-sod síksági területei ezt követően az iparivá átalakuló megye „éléskamrájává” váltak.50
A XIX. század végén még külterjes állattartás folyt a vidéken, virágzott a betyárvilág, vásárosok szekerei verték fel a puszta porát vagy vesződtek a tengelyig érő sárban. A puszta számottevő állatállomány eltartását tette lehetővé. Ez a külterjes állattartás azonban nem élte túl a korszerű módszerek bevezetésének korát. A mai gazdasági építmények már alig idézik a múltat. A mezőgazdaság tőkés átalakulásának korszaka az 1848-as jobbágyfelszabadítástól az 1920-as évekig tartott, mivel a módszer- és eszközváltáshoz szükséges pénztőkével a parasztság nem rendelkezett. A megművelt földterület nagysága növekedett, a földművelés és állattenyésztés extenzív jellege csökkent, és a rideg állattartást felváltotta az istállózó állattenyésztés. A határhasználat és talajművelés is korszerűbbé vált a nyomásrendszert követő váltógazdálkodással, a tagosítással, az istálló- és műtrágya alkalmazásával, valamint az öntözés elterjedésével.
A Borsodi-Mezőségen, a magyar föld egyik legkiválóbb gabonatermő területén a búzatermelés táj- és életformáló tényezővé vált. A kukorica-, a napraforgó- és a dohánytermesztés is a megye ezen alföldi területeire koncentrálódott. A gyümölcstermelés a Bükkalján ért el számottevő eredményeket. Az állattarás ugyan veszített jelentőségéből, de napjainkig fontos szerepe van a régióban.
A nagyipar megyei előretörése mellett a vidék tradicionális kézműves- és házipara – ha csökkenő teljesítménnyel is –, tovább funkcionált. A hagyományos kisipari ágazatok; a csizmadia, szabó, kovács, mészáros, kőműves stb. mesteremberek a piachelyektől távolabb lévő falvakban még sokáig megőrizték pozícióikat. Dél-Borsod mezőségi városaiban (Mezőcsát, Mezőkeresztes, Mezőkövesd stb.) a virágzó szűcsipar, a bőrdíszművesség, az agyaglelőhelyeken a gerencséripar méltó említésre. A XIX–XX. század fordulóján jelentős fazekas központ volt Mezőcsát, Mezőkeresztes, Ónod és Miskolc. Mezőkövesden a XIX. században kifestő műhely létesült. A környék kisiparának legősibb és egyik leginkább decentralizált ágazata a malomipar volt, amely a XIX. század második felében is nagyrészt a vízenergiát hasznosította. A Matyóföld (Mezőkövesd, Tard, Szentistván) hímzéskultúrájára a XX. században jelentős (exportra is termelő) háziipar épült. A megye kendertermelésének és -feldolgozásának döntő része is itt összpontosult. A vessző- és gyékényfonás, a cirokseprű készítés napjainkig élő népi foglalkozás.51
Az ellentmondásos fejlődést hamarosan megszakította az I. világháború. 1914. július 28-án az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának, a ezzel kezdetét vette a minden korábbinál nagyobb pusztítást hozó, 1918-ig tartó világégés. Az I. világháborúban 168 helyi lakos vett részt, akik közül 41-en haltak hősi halált, míg 3-an lettek hadirokkantak. A volt katonák közül 2 személyt avattak vitézzé. Hősi emlékművét a község 1929-ben avatta fel.52 A katolikus templomkertben lévő emlékművet a községi önkormányzat 2001-ben felújította. Az I. és II. világháború hejőbábai áldozatainak emlékére a képviselő-testület 1993-ban egy új emlékművet is felállított.53 Az I. világháborús református áldozatoknak a református templomban külön emléktáblája van, amit az Amerikába szakadt Barkó Katalin készíttetett.
Az I. világháború bábai hősi halottai: Balogh Ferenc, Barna Pál, Bartus Béla, Bartus Gyula, Benőcs Pál, Birinyi János, Birinyi Lajos, Csörsz Mihály, Farkas András, Figeczki Imre, Figeczki Miklós, Frózsi Gyula, Győri József, Gyurcsik Miklós, Hangó Gyula, Hercz Aladár, Horváth Sándor, Iván József, Kardos Károly, Kiss János, Kiss József, Körömi József, Kurucz Lajos, Laczai Sándor, Marada Imre, Nagy Ferencz, Nagy Sándor, Pocsai András, Ruzsbánszki István, Stefán János, Szabó Sándor, Szarka István, Szepesi József, Szerencsi János, Tarjáni Mihály, Tatár Ferencz, Tóth Sándor, Ujhelyi János, Varga Dániel, Várallyai József és Virág Mihály.
A lakosok egyre nehezebben élték meg az I. világháború éveit. A templomok harangjait – három kivételével – háborús célokra lefoglalták.
Egymást követték a nehéz gazdasági évek, a rossz terméseredmények. 1918 tavaszán alig volt olyan család a faluban, akiknek volt őrölni való gabonája, mert a korábbi év fagykárai miatt nem termett elég. Árpát és kukoricát őröltek össze, abból készítettek kenyeret. Az üzletekben egyre több terméket csak jegyre lehetett megvenni, majd egyes cikkek teljesen eltűntek a polcokról. Nem volt hús, zsír, petróleum. A terményrekvirálás azonban ekkor sem szünetelt. A háború miatt előírt beszolgáltatási kötelezettségeket teljesíteni kellett, amiről szuronyos katonák gondoskodtak.54
Az I. világháború református hősi halottainak
emléktáblája a református templomban
(SRKA. C. 14269. Várady J. felvétele)
A földeken mutatkozó munkaerőhiányt orosz hadifoglyokkal próbálták pótolni. A dolgozó hadifoglyokat a gazdának kellett kosztoltatni, akik fizetést nem nagyon kaptak. 1916–1918 között egyre többen szöktek meg közülük.55
1918 őszére a Monarchia és Németország háborús veresége már nyilvánvaló volt. Október 17-én maga a volt miniszterelnök, Tisza István ismerte el a képviselőházban elmondott beszédében, hogy a háborút elvesztettük. Az ország politikai életében felgyorsultak az események. 1918. október 24-én Nemzeti Tanács alakult Károlyi Mihály vezetésével. Október 30–31-én a lezajlott Őszirózsás forradalom eredményeként Károlyi Mihály alakított kormányt. November 3-án a már nem létező Osztrák-Magyar Monarchia letette a fegyvert. November 13-án IV. Károly gyakorlatilag lemondott uralkodói jogainak gyakorlásáról. November 16-án összeült a Nagy Nemzeti Tanács, és a törvényhozó hatalom kompetenciájába tartozó döntéseket hozott. Az I. számú néphatározat többek között kimondta, hogy Magyarország minden más országtól független és önálló Népköztársaság. A bel- és külpolitikai nehézségek közepette a Károlyi-kormány hozzálátott, hogy lerakja a demokratikus Magyarország közjogi alapjait.
Az események hatására helyi Nemzeti Tanács, majd a Tanácsköztársaság idején helyi diktatórium alakult a faluban. Tevékenységükről nem leltünk fel hitelt érdemlő forrást.56 Szendrey tiszteletes 1940-ben írt munkájából annyit tudunk, hogy 1919. július 20-án Kóródy Kálmán, Molnár Benjamin, Barna János a direktórium nevében átvették az iskolát, s a református anyakönyveket. Az egyház és a falu élete azonban ment tovább az évszázados síneken.57 Tudjuk továbbá, hogy 1919-ben a településen is megalakult a helyi Vörös Őrség.58 Ezenkívül a település 14 vörös katonájának a nevét ismerjük: Barna József, Csapó István, Csapó Károly, Czaga Béla, id. Dayka Sándor, D. Fülep János, Gere Pál László, Horváth Károly, Molnár Albert, Nagy István, Papp János, id. Snajder János, id. Szarka János és Szelényi Sándor.59
1919. augusztus 1-én a Tanácsköztársaság elbukott. 1919. augusztus 15-én a Mezőcsáti járást az 1. sz. román hegyitüzér ezred tartotta megszállva, ami nagy terhet jelentett a járás falvaira.60 A román megszálló csapatok novemberig tartózkodtak a községben. A házakat mind átkutatták, fegyvereket keresve. A rekvirálások során élelmet gyűjtöttek, de erőszakoskodásaikról nem tudunk. A régi rend ezt követően helyre állt.
Még a Tanácsköztársaság bukása előtt a románok elől menekülve rosszul felfegyverzett vörös katonák érkeztek vasúton. Az állomáson a vonatról leszállva azt kérdezték, merre van Hejőbába. Az állomás ugyan közelebb volt Hejőpapihoz, de az állomás neve miatt a messzebbi Bábát „keresték fel”, ahol a helyi nagygazdákat számos inzultus érte.61
Az 1920. június 4-én megkötött trianoni béke a hejőbábai lakosok körében is elkeseredettséget és mélységes ellenszenvet váltott ki. Nem volt szükség propagandára, hogy általánossá váljon a revízió igénylése. A község népe is évtizedekig élt abban a reményben, hogy sikerül változtatni az erővel kikényszerített igazságtalan határokon. Az 1920-as évek elején nehéz gazdasági évek köszöntöttek a községre. Nőtt az infláció, nehezebb volt a megélhetés, kevés volt az élelem. Gazdasági fellendülés csak az 1920-as évek második felében következett be, összefüggésben a mezőgazdaság tőkés átalakulásával. A gazdaságok gépesítettsége növekedett. A Nagyatádi-Szabó István nevével fémjelzett földosztáshoz kötődően a községben is lezajlott a házhelyrendezés és a földosztás. A település lassan nőtt, fejlődött.62
Képeslap a faluról az 1930-as
évekből
(Fotó: Ósvay Lajos tulajdona)
A fellendülésnek az 1920–1930-as évek fordulóján bekövetkező gazdasági világválság vetett véget. Az eladási, értékesítési nehézségek nehezítették a miskolci- és a csáti piacra termelő gazdák megélhetését. A helyi gazdálkodás korábbi húzó ágazatát, a gabonatermesztést érintette leginkább a válság. A bajokat tetézte az 1933. július 7-ei orkánszerű nagy vihar, ami mind a falun belül, mind a határban óriási pusztítást végzett. A termést a viharral együtt jött jégverés szinte 100 %-osan elvitte. Természeti katasztrófaként említendő meg, hogy 1925 körül kisebb földrengés volt az országban, amit Bábán is észleltek, de károkról nem tudunk.63 1936-ban ismét nagy jégverés pusztította el a határt.64
Képeslap Hejőbábáról 1940-ből
(Fotó: Ósvay Lajos tulajdona)
A gazdasági válság utáni fellendülésnek a kirobbanó II. világháború hamar véget vetett. Magyarországnak ugyan évekig sikerült semlegesnek maradni, de a kassai bombázás után (1941. június 26.) Magyarország hadba lépett a Szovjetunió ellen. A gyárakat átalakították hadiüzemi termelésre, sorozásokkal feltöltötték a hadsereget, egyre több embert küldtek a frontra. A közellátás rosszabbodott. 1944 nyaráig még távol volt a front, de Miskolcot már angolszász légitámadás érte (július 2), amely súlyos pusztításokat okozott. Bevezették a beszolgáltatást és a jegyrendszert. Kezdetben csak cukorra és petróleumra adták, de rövidesen követte ezeket a fontosabb élelmiszerekre és közszükségleti cikkekre kiterjesztett jegy is. Utóbb a családok ún. vásárlási könyvet kaptak, amelybe a szappan-, textil- és lábbeli vásárlásokat a kereskedők kötelesek voltak bevezetni. Ezekből a cikkekből csak a megszabott mennyiséget lehetett vásárolni. A front közeledett. Egyre nehezebb lett az élet a községben. A lakosok közül egyre több embert vittek el katonának, majd a különböző gépekre, lovakra, kerékpárokra is rátette a kezét a katonaság. Bevezették a beszolgáltatási kötelezettséget, ellenőrizték a lakosok élelmiszerfogyasztását. Az ország német megszállása után (1944. március 19.) a helyzet még rosszabb lett.65
A község zsidó lakossága nem kerülte el szomorú sorsát. 1944 májusában a még a faluban élő 10 családot (32 főt) előbb Miskolcra, majd az ottani gettó felszámolása után Auswitzba szállították. Birtokaikat, üzleteiket lefoglalták, majd igénylőknek kiosztották.66 Egy 1945-ös kimutatás már 34 elhurcolt bábai zsidó lakosról tudott, akik neve, foglalkozása és életkora (zárójelben) a következő: Fried Izidor földbérlő (63), Fried Izidorné háztartásbeli (54), Fried Andor földbérlő, munkaszolgálatos (31), Fried Andorné háztartásbeli (22), Fried József földbérlő (60), Fried Józsefné háztartásbeli (48), Fried Mihály földbérlő, munkaszolgálatos (23), Fried Lívia háztartásbeli (20), Klein Mór lókereskedő (62), Klein Mórné háztartásbeli (55), Hercz Fáni magánzó (50), Weisz Lajos hentes, munkaszolgálatos (40), Weisz Lajosné háztartásbeli (32), Weisz Sándor foglalkozás nélküli (10), Weisz István foglalkozás nélküli (6), Friedmann Hilus malmi mázsás (60), Friedmann Hilusné háztartásbeli (55), Friedmann József molnár, munkaszolgálatos (33), Neumann Jakab (45), Neumann Jakabné háztartásbeli (40), Neumann Elza háztartásbeli (17), Neumann Ilona háztartásbeli (10), Kohn Dávid kereskedő, munkaszolgálatos (38), Kohn Dávidné (33), Kohn Éva iskolai tanuló (13), Kohn Hugó iskolai tanuló (11), Kohn Sarolta iskolai tanuló (7), Fischer Henrik metsző (28), Fischer Henrikné háztartásbeli (28), Fischer Oszkár iskolai tanuló (9), Fischer Éva iskolai tanuló (7), Fischer Hedvig iskolai tanuló (5) és Fischer Sámuel (3).67 Közülük a legtöbben soha nem tértek vissza. A bábai zsidó temetőben 1947-ben az életben maradt zsidó lakosok a meggyilkoltak emlékére emlékművet állítottak, amely a községi és a nemesbikki áldozatok nevét tartalmazza: Fried Izidor (1884), Perger Erzsébet (1891), Fried József (1887), Schlichter Angella (1898), Friedmann Hilus (1882), Krajni Jetti (1889), Kohn Dávid (1906), Fischbein Izabella (1909), Klein Mór, Hercz Szerén, Groszberg Vilmos, Goldberger Ida, Fischer Henrik (1913), Roth Ilona (1912), Neumann Jakab (1897), Lefkovits Gizella (1889), Herskovits Jenő (1911), Friedmann Malvin (1911), Klein Ferenc (1892), Unger Mária, Berger József (1897), Blechner Malvin (1888), özv. Kohn Hermanné, özv. Adler Fáni, Weisz Lajosné (1910), Mohr Piroska, Dr. Fried Andrásné (1919), és Taub Katalin (1919). Gyerekek: Berger László (1916), Fried István (1944), Fischer Oszkár (1935), Fischer Andor (1939), Kohn Hugó (1933), Klein Sándor (1937), Klein István (1932), Weisz Sándor (1935), Weisz István (1936), Fischer Éva (1937), Groszberg Júlia (1908), Herskovits Klára (1941), Herskovits Márta (1944), Kohn Sári (1936), Neumann Elza (1929) és Neumann Ilona (1931).
A szovjet hadsereg a debreceni páncélos csata után átkelt a Tiszán, s november 5–6 körül megindult az előrenyomulás Ároktőnél. Az ezen a szakaszon felállított 70. magyar gyalogezred a támadás megindulásakor szétszóródott. A támadás egyre nagyobb tért nyert, és Ároktő elfoglalása után Mezőcsát, majd Gelej irányába folytatódott.68 Az oroszok közeledtének hírére a németek a mezőcsáti vasútvonal összes hídját, átereszét felrobbantották, a hejőbábai vasútállomást felégették.69
A hejőbábai vasútállomás 1944-ben, a németek
általi felégetés előtt
(SRKL. K44. VI. 7. Szikszay K. felvétele)
Hejőbábát 1944. november 5–6-án orosz légitámadás érte. A német csapatok Hejőpapiból Bába irányába vonultak vissza, a Mezőcsát irányából Miskolc felé támadó oroszok elől. A németek és a magyarok által el nem vitt lovakat mind összeszedték. Az egyik kilőtt páncélosuk a bábai vasútállomás bakter háza mellett maradt.70 A faluban az oroszok a Jármy Aladár-féle kastélyt hadi célokra 1946 júniusáig lefoglalták, míg az iskolában az orosz őrség székelt.71 A harcok november 10-én értek véget a községben.72 Ez azonban nem jelentette a szenvedések végét. A fel nem robbant bombák, lövegek a harcok elmúltával is több halálos kimenetelű vagy rokkantsággal járó balesetet okoztak mindenfelé. Az orosz katonák jelenléte sok keserűséget okozott a lakosoknak.
A II. világháború hősi halottai és áldozatai Hejőbábán: Bágyi István, Benőcs Lajos, Böszöri János, Csörsz Kálmán, Galuska Imre, Gulyás Vencel, Gyurcsik János, Gyurcsik József, Hajdú Gyula, Hangó Elemér, Horváth András, Horváth István, Husonyica Pál, Károly István, Kovács Gábor, Kiss János, Lipusz István, Marada Sándor, Marada János, Marada József, Marada Ferenc, B. Nagy József, Olej Ferenc, Stefán Pál, Szarka András, Szekeres János, Tóth Sándor, H. Tóth János, Tóth Benedek, Tóth József, Tóth Lajos és Varga Lajos.
1946. május 13-án a Nemzeti Bizottság a vármegyének panaszolta, hogy a múlt éjjel több civil ruhába öltözött orosz katona behatolt a bábai lakóházakba, és bántalmazta az ott lakókat. Az esetről megjegyezték, hogy az gyakran ismétlődik. Emiatt állandó őrszolgálatot, éjjeliőröket szervezett a község, ami gátolta a munkateljesítményt.73 1945-ben a román katonák Tóth Istvánt fosztották ki, akinek a holmiját a lakosoknak eladták.74 Arról is tudunk, hogy az oroszok a faluból vittek el embereket munkaszolgálatra.75 A községben német származású, fasiszta érzelmű egyén nem volt. A nyilasokkal szimpatizánsok még az oroszok érkezése előtt elhagyták a falut.76 1945. március 2-i kimutatás szerint az oroszok elől elmenekült bábaiak a következők voltak: dr. Orczy László földbirtokos (anyja: Édeskúthy Irén), aki korábban tagja volt a Magyar Élet Pártnak, Orczy István földbirtokos (anyja: Édeskúthy Irén), szintén M. É. P. párttag, Jármy Aladár földbirtokos, volt Kisgazda Párt tag, Jármy Aladárné született Bay Ilona (anyja: Kölcsey Ilona), Jármy Jella (anyja: Bay Ilona), Ádám Endre gazdasági ispán, Hámáry Lajos gazdasági számvevő, Hámáry Lajosné háztartásbeli, Hámáry Mária és Hámáry Melinda. Távozásuk okaként a kiürítési parancsot, szülői látogatást és katonai szolgálatot jelöltek meg.77
Az oroszok a gazdák szekereire is igényt tartottak. Élelmezésük a község elöljáróságára hárult. Kellemetlen kötelesség volt ez, hisz a falu lakóitól – akik maguk is nélkülöztek – ha kellett, erőszakkal vették el az élelmet.
Jármy Aladárné és leányai, Klára és Jellike
(Fotó: id. Bartus Sándor tulajdona)
A harcok befejeztével az élet újra indult. A lakosok hozzáláttak a romok eltakarításához. Az első feladatok közé tartozott a helyi közigazgatás életre keltése, továbbá a különböző népi szervek megalakítása és működtetése. E szervek sorában az első helyen a Nemzeti Bizottságot kell megemlítenünk. Helyi szinten az összes állami funkciót együtt gyakorolták a helyi elöljárósággal.
A Nemzeti Bizottság 1945 januárjában alakult meg, melynek első elnöke Fried József volt.78 A megalakuló politikai pártok 4–4 főt delegáltak a Nemzeti Bizottságba. 1945-ben a tagok: Kassay Ferenc elnök helyettes, Emődi Gyula, Nagy Sándor, Csapó Károly, Oláh János, Győri Sándor, K. Tóth József, Laczai András, Juhász György, Sneider János, Kosztor József, Horváth Lajos, Molnár János, ifj. Filep Ferenc, ifj. Csörsz Sándor és Kóródi Ödön. A bizottság elnöke Szerdahelyi János volt.79
A községben a II. világháború után – más településekhez hasonlóan – meghatározó szerepet vállaltak az újjáépítésben az illegalitásból kilépőés az újjászerveződő pártok. 1945-ben először a Kisgazda Párt, a Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, majd 1945. május 31-én a Nemzeti Parasztpárt helyi szervezete alakult meg.80 A Kommunista Párt és a Nemezeti Parasztpárt a Bükk-Sebe Alapítvány épületét használta párthelyiségül, majd a Klein Mór-féle lakás utcai részét, annak két helyi-ségét.81 A szociáldemokraták helyiségét az elöljáróság 1945 szeptemberében raktár céljára elvette.82 A kisgazdák székhelyét nem ismerjük.
A Földigénylő Bizottság – ahová a pártok szintén egyenlő arányban voltak delegálva – a földigénylőket gyűjtötte össze. Elnöke Fried József volt. A Földosztó Bizottság a földreform végrehajtásáért volt felelős. A Termelő Bizottságnak a gazdasági munkák elindítása, a folyamatos termelés biztosítása volt a feladata. Elnöke: Molnár Gyula volt. A közellátás érdekében alakult meg a Községi Közellátási Bizottság.83
Az említett bizottságok mellett a legnagyobb feladat a Nemzeti Bizottságra és a helyi képviselő-testületre, illetve a községi elöljárókra hárult. A bírót és az elöljáróságot 1945 júniusában választották meg. Minden párt állított jelölteket, akik közül a kisgazda Marada Bertalan lett a bíró, míg törvénybírónak a Nemzeti Paraszt Párt jelöltjét, Borsodi Bertalant választották meg.84
Mind az elöljáróság, mind a Nemzeti Bizottság az üléseit a községházán tartotta. Intézkedniük kellett többek között malom, hadisegély, adóbehajtás, szekérlopás, báli engedélyek megadása, pártok közötti ellentétek elsimítása, iparengedély kiadása, a cséplőgép üzembe helyezése, a cigányok megrendszabályozása, lakáskiutalás, igazolások kiadása, az orosz parancsnokság élelmiszerrel való ellátása stb. ügyében.85
Az élelem-beszolgáltatás kötelezettsége az egyik legsúlyosabb teherként nehezedett a lakosság vállára. Az előírt zsír, szalonna, hús, borsó, tej stb. mennyiségét akkor is elő kellett teremteni, amikor maguk is ellátásra szorultak. A tejbeszolgáltatást például nehezítette, hogy gyenge tejhozamú magyar fajta tehenek voltak a községben, illetve azokat kénytelenek voltak igába fogni, ami miatt kevesebb tejet adtak.86 A körjegyzői kimutatás szerint 1946-ban az 1700 fős lakosságból 800 főt kellett kenyérrel és lisztel ellátni, akik közül öszszesen 600 ellátatlan személy volt a faluban. Ezek ellátása nem kis feladat volt.87 1945-ben a község 3 üzletéből csak a Bartus-féle bolt üzemelt. A többi árú és tőke hiány miatt zárva volt.88
Az elsők között kellett megoldani a termelés újraindítását, a földek bevetését. Az igával rendelkezőket kötelezték a szántásra, akiknek az igaerővel nem rendelkező lakosok földjét is meg kellett művelni.
Meghívó a Nemzeti Bizottság ülésére 1946-ból
(B.-A.-Z. M. Lt. XVII. 62. 2.)
A tehénnel rendelkező gazdákat arra kötelezték, hogy tehenüket befogva igás munkát végezzenek, mert nem volt igába fogható marha a faluban. A termelés az erőfeszítések ellenére csak lassan indult meg. Nehezítette ezt a munkaerőhiány is. Sokan a frontról még 1946-ban sem tértek haza. Az újjáépítés lassan haladt. A legnagyobb feladat a vasútállomás helyreállítása volt.
A pártok legtöbbször együttműködtek egymással. Ha ellentétes vélemények voltak is közöttük, azokat általában elsimították, amiben a Nemzeti Bizottság közreműködött. Az 1945-ös parlamenti választások előtt Kassai Ferenc, a Nemzeti Bizottság elnökhelyettese például összehívta a helyi politikai pártok képviselőit, s arra kérte őket, hogy barátságban, viszálytól mentesen kampányoljanak.89
A Hejőbábai Községi Tanács VB. ülésének
jegyzőkönyv részlete 1960-ból
(B.-A.-Z. M. Lt. XXIII. 812. 1. a.)
Az országban bekövetkező politikai változások az együttműködést szertefoszlatták. A kommunista előretörés állandósult, majd a kommunista hatalomátvétel után a többi párt alapszervezetét feloszlatták. A község hamarosan a szocializmus keretei között kereste a boldogulás, a gyarapodás rögös útját. A Rákosi nevével fémjelzett évek a hejőbábaiak életét is megkeserítették. A kommunista diktatúra felülről irányított tanácsrendszere a mindennapokban is éreztette hatását. A félelem, az egymással szembeni bizalmatlanság mérgezte a helyi közéletet. A Kádár-korszak e területen már enyhülést hozott, de az igazi szabadság csak 1990-ben, a rendszerváltással köszöntött a község lakosságára.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc helyi eseményeivel kapcsolatban a levéltári forrásokban mindössze az 1956. december 22-ei tanácsülés jegyzőkönyvében találtunk egy bejegyzést. E szerint a rendkívüli tanácsülés felszámolta – a megyei tanácsokhoz hasonlóan – a kialakult államhatalmi kettősséget. 1956-ban a volt községi Munkás-Paraszt Tanács tagjai vigyáztak a közrendre, biztosították a lakosság ellátását. A tanácsülésen elhangzott javaslatot elfogadva tagjait beválasztották a községi tanácsba.90
1. Fata, 2001. 47.
2. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/d. III. 1. 498/1698.
3. Részletesen lásd a Népesség száma és összetétele c. fejezetnél.
4. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/d. XVII. II. 1173/1725.
5. Uo. XIII. 25. 11. d. 66–68. p. Platthy inventárium.
6. Uo. IV. A. 501/c. XVII. IV. 934/1746.
7. Uo. XVII. XIII. 2807/1768.
8. Uo. XV. 17. Bába 131. fol. é. n. iktatási töredék.
9. Uo. XIII. 25. 11. d. 49. Platthy inventárium 66–68. p. Az inventárium
1824-ben Dessewffy Imre átiratában maradt fenn.
10. Uo.
11. Uo. 9. d. 799/1799.
12. Uo. 11. d. 49. és 66–68. fol.
13. Uo. 9. d. 780/1780.
14. Uo. IV. A. 501/c. XVII. IV. 737. és XVII. IV. 826/1742.
15. Uo. IV. A. 501/d. XVIII. IV. 212/1742.
16. Uo. IV. A. 501/c. XVIII. IV. 781–783. és 804/1742.
17. Uo. XV. 17. Bába 125. fol.
18. Uo. IV. A. 501/d. XVII. IV. 489/1754.
19. Uo. IV. A. 501/c. XVII. II. 348/1735. ill. XVII. IV. 78/1742.
20. Uo. IV. A. 501/d. XVIII. IV. 209/1742. ill. XVII. III. 386/1751.
21. Uo. IV. A. 501/c. XVII. III. 493/1736. A per kimenetelét nem ismerjük.
22. Uo. XV. 17. Bába 128. fol.
23. Uo. IV. A. 501/d. XVII. II. 172/1725.
24. Uo. IV. A. 501/c. XVII. II. 280/1733.
25. Uo. XVII. III. 723/1738. ill. IV. A. 501/d. XVIII. IV. 210/1742.
26. Uo. IV. A. 501/e 3174/1828.
27. Uo. ill. Lásd a fentebbi lábjegyzetek jelzését.
28. MOL. NRA. fasc. 1041. nr. 27/1700. júl. 15.
29. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. XVIII. XVIII. 1117/1726. ill. XI. III.
226/1742.
30. Uo. IV. A. 501/d. XI. I. 34/1728.
31. Uo. XVIII. VI. 807/1776.
32. Uo. IV. A. 501/c. IX. V. 886/1712.
33. Szendrei, 1886. I. köt. 133.
34. Csíkvári, 1939. 64.
35. Tóth, 1997. 57.
36. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. II. I. 7/1749., VII. I. 81/1769., XVII. XVIII.
4270/1783. ill.
XXII. II. 592/1784. A birtok felosztással kapcsolatos források közül különösen
az 1769-es szolgál számos hasznos adalékkal a település történetéhez. Teljes
körű feldolgozását ezeknek a forrásoknak terjedelmi és időbeli korlátok miatt
nem tudtuk elvégezni.
37. B.-A.-Z. M. Lt. XV. 17. Bába 129. és 137. fol. ill. IV. A. 501/b. XXII. I.
247/1771.
38. Uo. IV. A. 501/b. XXII. I. 247/1771.
39. Fényes, 1851. I. köt. 60. ill. Csíkvári, 1939. 64.
40. Baross–Németh, 1893. 101.
41. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/e. 3614/1833.
42. Uo. 3806/1833.
43. Kecskés, é. n. SRKA. At. 1590. ill. Szendrey, 1940. 13.
44. SRKL. R. A. IX. 4/3. 1853. máj. 4.
45. B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. 818. 4438/1889., 2881/1894., 1359. és 3329/1898. ill.
3091. és
3522/1899.
46. Uo. 1761. és 2272/1889.
47. E. É. Lt. r. sz. 1084. 4008/1903.
48. SRKL. R. A. IX. 4/3. 1936-os feljegyzések.
49. Frisnyák, 1994. 36. 40.
50. Fata, 2001. 47–51.
51. Uo.
52. Csíkvári, 1939. 64. Csíkvári helytelenül 32 hősi halált halt bábairól tud.
53. HBH. közlése.
54. B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. 818. 1015/1918. ill. Takács–Kovács, 2001. 72.
55. B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. 818. 4423/1916., 178. és 478/1917. ill. 289/1918.
56. Szőke, 1984., Lehoczky, 1969., Beráné–Román, 1975–78.
57. Szendrey. 1940. 20.
58. Uo. 1897/1919.
59. Kluger–Hubay, 1968. 118–119.
60. Nagy, 2000. 44.
61. Szikszay, 1978. SRKA. Kf. 704. 52.
62. B.-A.-Z. M. Lt. VII. 10. Hejőbába földbirtokrendezése, 1930.
63. Takács–Kovács, 2001. 76.
64. SRKL. R. A. IX. 4/3. 1936-os feljegyzés.
65. Csorba, 1994. 126. ill. Nagy, 2000. 47.
66. Dobrossy, 1994. I. füzet 50.
67. B.-A.-Z. M. Lt. V. 181. 1. d. 219/1945.
68. Borus, 1965. 187–188.
69. Szikszay, 1978. 27. SRKA. Kf. 704.
70. Takács–Kovács, 2001. 78–79.
71. B.-A.-Z. M. Lt. XXIII. 812. 1. b. 690/1950. ill. XVII. 62. 3. d. 1945. jún.
72. Varga, 1970. 229. ill. Kluger–Hubay, 1969. 8.
73. B.-A.-Z. M. Lt. XVII. 62. 1. 1946. máj. 13.
74. Uo. 1945.
75. Uo. V. 181. 1. d. 1945. jan. 29.
76. Uo.
77. Uo. 267/1945.
78. Uo. 1945. jan. 29.
79. Uo. XVII. 62. 2. Nemz. Biz. meghívó 1945.
80. Uo. 3. d. ill. XXI. 108. 309/1945.
81. Uo. XVII. 62. 1945. szept. l.
82. Uo. 1945. szept. 24.
83. Uo. 1945. aug. 24. és 1947. jún. 28. ill. XXI. 108. 5189. és 6546/1945.
84. Uo. XVII. 62. 3. d. 1945. jún. 28.
85. Uo. 1945–1946.
86. Uo. 1945. aug. 26.
87. Uo. V. 181. 1. d. 858/1946.
88. Uo. 73/1945.
89. Uo. XVII. 62. 3. d. 1945. szept. 22.
90. Uo. XXIII. 812. 1. a. 1956. dec. 22. rendkívüli tanácsülés.