X. A község lakóházai, építkezése

A település és a paraszti gazdaság legfontosabb eleme a telek volt. A telek egyik legfontosabb része a lakóházat és a gazdasági épületeket magába foglaló udvar. A finnugor eredetű „ház” szavunk eredetileg egyetlen helyiségből álló építményt jelentett. Régészeti ásatásokból ismert, hogy ennek az egysejtű háznak legismertebb típusa egy félig földbe sülylyesztett építmény volt, melynek tetőzetét ágasokra fektetett szelemen hordta. A veremház egyik sarkában kőből rakott, sárból készített vagy földbe vájt kemence volt. A Kárpát-medencébe érkezésükkor a magyarok már ismerték, majd letelepedve ismét létrehozták ezeket az építményeket. Az Árpád-kor folyamán a veremházak használata általános volt.1 A honfoglaló magyarság eredeti hajléka a sátor és annak tökéletesített formája a jurta (állítható falazatú, rácsos vázú nemezsátor) tehát korán helyet adott a téli szálláshelyeken megépített kezdetleges házaknak, amelyek építési anyaga részben fa, részben föld (vertföld, rakott sár, vályog) volt. Az első föld fölé épített vagy földbe vájt, egy helységből álló, négyszögletes vagy kerek alaprajzú házak valószínűleg még a sátrak helyhez rögzített másai voltak. Ezek a kezdetleges formák az alföldi parasztság gazdasági épületeinél, főleg a pásztorok magas, kontyos nádkunyhóinál szinte a mai napig nyomon követhetők.2

Az Árpád-kori magyar népi építészet „putriai” után a XVI. századból feltárt lakóházak már fejlettebb formákat mutatnak. Ezek már két vagy három helyiségből álltak, alaprajzi elrendezéseik a mai alföldi lakóházakkal szinte teljesen megegyezők voltak. Föltételezik, hogy a török hódoltsági területeken a házkultúra idővel visszaesett, az egy és két helyiséges, jórészt földbevájt kunyhók ismét elszaporodtak. A paraszti építkezés megújulása a XVIII–XIX. század fordulójára tehető, amikor elterjedtek a fejlettebb alaprajzok, a jobb építőanyagok, az időt állóbb szerkezeti megoldások.3

A Borsodi-Mezőség népi építészete Dél-Heves hasonló vidékéhez csatlakozik. Dél-Borsod hagyományos falusi épületállománya ma alföldi jellegű, történetileg azonban az Északi-hegyvidék lakóépítményeinek egyes jellemzői egészen a Tiszáig kimutathatók területén.4

A XVIII–XIX. században házépítő mesterember alig akadt a faluban. Egyszerű házaikat a parasztok a rokonság és a barátok közreműködésével maguk építették, legfeljebb a tetőfedés igényelt szakmunkát. Az építkezéshez a legutóbbi időkig a környéken található, ingyen megszerezhető anyagokat használták. Adott volt a fa (tölgy, éger, fűz), föld, szalma, nád, sás, sár és a zsúp.5

A bábai lakóházakról közvetett adataink vannak a XVIII–XIX. századból. 1735-ből arról tudunk, hogy a jobbágyok telkeit, házaikat sövénnyel választották el egymástól.6

Bábai falukép 1930 körül
(MNM. F. 206594. Györffy István, kb. 1930.)

1751-ből arról értesülünk, hogy a bábai határban Bay Sándor egy sárból és fából készült épületét, ami körül volt árkolva, Bükk András parancsára annak jobbágyai és taxásai lebontották.7

1774-ben arra van adatunk, hogy nemesi portákon a lakóházak mellett a bor tárolására pincéket használtak.8

1807-ből ránk maradt Szontag Katalin végrendelete, melyben összeírták a tulajdonában lévő épületeket, s azok jellemzőit. A nemesi lakóház hat öl hosszú és négy öl széles volt. A ház végében lévő vályograkással együtt értéke 500 rénesforintra rúgott. A ház mögött állt egy nyolc öl hosszú és harmadfél öl széles istálló, egy deszkából készült hizlaló ól, két fonott hizlaló kas, egy sövénykerítésű akol, egy aprómarha ólacska, egy méhes a kertben, egy három öl széles szekérszín, egy kb. 5,5 öles pinceház. Az udvaron ezen felül volt kút ágassal és egy vályú. A ház és a gyümölcsös is körül volt kerítve ócska sövénykerítéssel. A telekhez tartozó másik kis funduson egy négy öl hosszú és két öl széles cselédház állt.9

Egy 1810-es évekből ránk maradt levélben Filep György kérte a helyi elöljáróságot, hogy becsüljenek meg egy közös házat Bikkné portáján, s azt osszák ketté Bikkné és Róka Jánosné között. A falu elöljárói a kérést teljesítették. Innen tudjuk, hogy a ház vertfalból készült talpfákkal, 8 öl hosszan és 6 öl szélesen. A pitvarajtó vashevederekkel volt összefogva. Két ablaka volt, ezen felül a belső padka kemencével, a külső padka katlannal készült. A háznak volt padlása, kéménye, sár és vízvető gerendája, a tetőzet szarufás volt. A ház mögött kettős marhaól állt, a kert alját sövény zárta le. A lakóház és tartozékainak összes értéke 123 rénesforintot tett ki.10

Náddal fedett, sátortetős disznóhodály
a legelőn 1930 körül
(MNM. F. 206605. Györffy István, kb. 1930.)

Sövény kerítéses bábai lakóház 1930 körül
(MNM. F. 206601. Györffy István, kb. 1930.)

1818-ban a község a jegyzői lakást a bábai erdő égerfáiból és vertfallal építette.11

Múzeum 1967-es népi építészeti gyűjtésének adatait, illetve a vidék építészeti sajátosságait is számba véve, a következőket mondhatjuk el a XVIII–XIX. századi bábai falusi lakóházakról, a népi építkezés jellemzőiről.12

A vidék építkezését elsősorban a vert- és a vályogfalak jellemzik. Bábán mindkettő jelenléte bizonyított, de kezdetben a vertfal volt az elterjedtebb. A vályog aprószalmás, törekes, pelyvás, sásos sárból vagy agyagból készült, megszárított, de ki nem égetett tégla. Bábán a vályog közé nem pelyvát, hanem szalmát kevertek. A vertfalú házaknál két deszka közé rakták a sarat, majd erre a célra készült bunkóval alaposan beleverték. A sár közé időnként fagallyakat tettek. Ezt a munkát folyamatosan végezték egészen addig, amíg a tervezett magasság el nem készült. A sárcsinálás és vályogvetés a cigányok dolga volt, akik bábai jelenlétéről 1758-tól tudunk.13 Kőből sokáig csak egy-egy uradalmi épület és a két templom épült.14

Nyeregtetős, sárral tapasztott
falú, náddal fedett pásztorkunyhó
a legelőn. Az ajtó előtt a pásztor
gyerekeivel 1934 előtt
(MNM. F. 206613.
Györffy István, kb. 1930.)

A vidék jellemző tetőszerkezete az ágasfás-szelemenes, az egyenes oromzatú kontyolt nyeregtető. Az ágasfás-szelemenes tetők dísztelen oromzata többnyire tapasztott sövény, esetleg vályog. A szarufás tetők szélesebb elterjedésével együtt a deszkaoromzatok is egyre inkább meghatározói lettek a település-nek.15

A házakat Bábán jórészt náddal fedték,melyhez az alapanyagot a Hejő menti területekről helyben szerezték be.16 Idővel azonban a nád egyre jobban fogyott, minősége romlott, ezért elterjedtek a zsúp vagy szalmatetős házak.17 Helyi sajátosság, hogy a szomszédos falvaktól eltérően a házak mennyezete nem deszkából, hanem nádból készült. Ezt azzal magyarázták, hogy a bábaiak szegényebbek voltak, mint a szomszédos falvak parasztjai.18

Bábai tetőszerkezet 1967-ben
(MNM. F. 210661. Kresz Mária, 1967.)

Nádtetős ház 1934 előtt
(MNM. F. 206585. Györffy István, kb. 1930.)

A dél-borsodi lakóházak többnyire szoba–konyha–kamra alaprajzi elrendezésűek. Kivételként a Hejő és a Sajó közötti részeken feltűnő gyakorissággal már a XIX. század első felében két lakóhelyiséges házak épültek.19 Igaz ez Hejőbábára is. A faluban sok volt a cselédház, mégpedig két féle. Az uradalmi cselédházakban több lakás volt. Ilyen a „nyolcas” épület. Míg a falu házai között lévő cselédházak rendszerint két család lakóhelyéül szolgáltak.20

Az íves, oszlopos tornácú házak a nemesi portákon a XIX. század utolsó harmadában terjedtek el.

A lakóépítmények tüzelőberendezése alföldi jellegű. A boglyakemencék, a konyhai tüzelőpadkák a visszahúzódó belül fűtős, belső füstelvezetéses kemencék helyét foglalták el. Az Alföldön megszokottal szemben itt gyakran a szabadkémény csak a konyha hátsó részének felét, kétharmadát borítja, a konyhai tüzelőpadkák mindössze a kemence szája előtt figyelhetők meg. Bábán minden házban volt nagy búbos kemence, jó széles padkával és suttal. Télen azon melegedett a család. A kemencét – fa hiányában – leginkább szalmával fűtötték, de abból sem volt mindig elegendő. Télen ilyenkor a férfiak elindultak „gazolni”, s nagy köteg gyékénynyel, kákával vagy sással tértek haza. A szegény nép úgy segített a tüzelő gondján, hogy nyáron kijárt a marhalegelőre, és a füvön széthullott és a lepényszerű, vékony, kiszáradt marhaürüléket (ganéjt) összegyűjtötte. Ezt a padláson elraktározta télire, vagy nyáron a szabad konyhán eltüzelte. Nem csak szedték, de maguk is készítettek a szarvasmarha friss trágyájából tőzeget, téli tüzelőt.21

Lakóház a református paplak
szomszédságában 1967-ben
(MNM. F. 210667. Kresz Mária, 1967.)

A házak a XVIII– XIX. században igen szegényes felszerelésűek voltak. A paraszti háztartások működésének megfelelően a tárgyak gerincét a női munka eszközei, tárgyai alkották, nagy vagyoni és szociális különbségekkel. Az épületekben meglehetősen kevés bútor volt. A bútorzat nem volt mindig egyöntetű, darabjait külön-külön készítették vagy vásárolták.

A gazdasági építmények közül első helyen a jószág védelmét szolgáló ólakat kell megemlíteni. A nagyobb, jórészt az uraságnál épített ólakat nevezték istállónak. Ezek főleg a lovaknak és a szarvasmarháknak biztosítottak fedelet. Külön tartották a baromfit, a sertéseket és a juhokat.

A learatott gabonát úgynevezett pelyvásban csépelték és tárolták. Korábban e célra gabonavermeket ástak. A terménytároló építmények sorát egészítette ki a tengeri góré, melynek többféle változata is volt.

Bábai lakóház, udvar és kerítés 1934 előttről
(MNM. F. 206589. Györffy István, kb. 1930.)

Csapóné, korábban Kiss Péter háza
1967-ben a Kossuth u. 27. szám alatt
(MNM. F. 210666. Kresz Mária, 1967.)

A Magyar Néprajzi Múzeum által végrehajtott népi-építészeti gyűjtés keretében a település régi lakóházait 1967-ben felmérték. Ezek közül három lakóépületet mutatunk be.22

1967-ben a falu legrégebbi háza Milécz Imre borbélymester háza volt a Fő (akkor Néphadsereg) út 71. szám alatt. Az épület a XIX. század elején, esetleg a XVIII. századvégén készült. A ház alaprajza duplasoros, a műhely, illetve a szoba mögött kamra volt, a konyha mögött ún. „szalmáslik”. A lakóház vertfallal, kontyfedéllel, mindkét végén vértelekkel, szarufasorral, torokgerendás födélszékkel, a gerendák fölött nádazott padlással és nádtetővel épült. A konyhát boltíves fal választotta le a pitvarban. Egyedülálló a szalmáslik nevű helyiség, amit két oldalt fűtöttek, s ide takarítottak, mikor szalmával tüzeltek. A kemence 1967-ben már nem volt meg. A bútorok Mezőcsátról származtak, s hasonlóak voltak Hejőpapi kisnemesi házainak berendezéseihez. Az épületben 52 évig egy öreg zsidó lakott, s boltot üzemeltetett benne, majd Bartus Sándor gazdálkodóé lett, akitől az 1930-as Marhaállás, náddal fedett sátortetős hodály évek végén vette meg a legelőn 1930 körül Milécz borbély. A házat az 1960-as évek végén lebontották.

Uradalmi cselédház a „nyolcas” lakás 1967-ben
(MNM. F. 210670. Kresz Mária, 1967.)

A „nyolcas” cselédház napjainkban

Milécz Imre borbélymester háza és a.
Korábban szatócsbolt, még korábban talán két lakásos családi ház
(MNM. F. 210653. Kresz Mária, 1967. ill. MNM. EA. 8480.)

alaprajz

Régen két lakásos épület volt az ún. „pásztor vagy csordásház” a Fő (akkor Néphadsereg) út 122. szám alatt. 1967-ben Görömbölyi Dániel lakta a termelőszövetkezet tulajdonában lévő lakóházat. A XIX. században épült „farazatos” vértekkel, kontyfedéllel, szarufasorosan, torokgerendás fedélszékkel, nád padlással, fehérre meszelt fallal. A tetőzetét akkor még cserép fedte. A Fő (akkor Néphadsereg) út 1. szám alatt özvegy Szarka Jánosné háza „kétvégű”, régi cselédház volt, melyben két cseléd család lakott. A XIX. század első felében vagy közepén épült fehérre meszelve, barna lábazattal, vert falból, egyenes deszkás oromfallal, nyeregtetővel, szarufasoros torokgerendával. A régi náddal tapasztott mennyezetet csak az 1960-as évek elején cserélték fel deszkákkal. A tüzelőberendezése nyitott konyha, a szobában mázolt, csonka gúla alakú kemence. Berendezése hagyományos, az asztalsaroknál rendkívül hosszú élésládával. A Szarka család 1923-ban vette az épületet az egri Bükk–Sebe Alapítványtól 77 mázsa tiszta, rostált búzáért.

Marhaállás, náddal fedett sátortetős hodály
a legelőn 1930 körül
(MNM. F. 206609. Györffy István, kb. 1930.)

A Bábai–Szőlőssy kúria tornáccal 1934 előtt
(MNM. F. 206591. Györffy István, kb. 1930.)

Özv. Szarka Jánosné „kétvégű” cselédháza és alaprajza
(MNM. F. 210672. Kresz Mária, 1967. ill. MNM. EA. 8480.)

és alaprajza

A tsz tulajdonában lévő, Görömbölyi Dániel által lakott, korábban két lakásos
lakóház
(MNM. F. 210671. Kresz Mária, 1967. ill. MNM. EA. 8480.)

és alaprajza

Más említést érdemlő régi bábai lakóházat is lefotóztak 1967-ben, de leírás nem maradt fenn róluk. A régi nemesi udvarházakról, azok jellemző sajátosságairól mi sem leltünk fel adatokat.

A lakóházak számának alakulását 1787-től tudjuk nyomon követni. 1787-ben 92 lakóépülete volt a falunak.23 A XIX. században 100–170 között mozgott a falu lakóházainak száma. Nagyobb arányú növekedés csak a XX. század utolsó kétharmadában figyelhető meg.

Lakóházak, lakások számának alakulása

A hagyományos alaprajzú házak átépítésének első fázisában a tetőt cserélték le cserépre, az alaprajz és a tetőforma azonban sokáig meg-maradt.24 A szocializmus évtizedeiben a régi lakóházak lakóterét előbb új helyiségek hozzáépítésével megnövelték, majd az új beosztású, sátortetős kockaházak építését kezdték el. Az 1980-as évektől jelentek meg az egyedi tervek alapján készült, nagyobb alapterületű családi házak.

A XX. század közepén Hejőbábán a lakóházak többségére még mindig a fentebb taglalt, a XVIII–XIX. századra jellemző sajátosságok voltak érvényesek. Az 1941. évi népszámlálás adatai szerint 262 lakóházban 339 lakás volt Bábán. Mindegyik épület földszintes volt, míg 11 alatt volt pince. A házak döntő többsége, 251 (95,8 %) még mindig vályogból készült, csupán 3 ház épült téglából vagy betonból. Alappal csak az épületek 46 %-a rendelkezett. A tetőzetnél már többségben volt a cserép- és palatető, de még közel 50 % a nád-, zsúpp- és szalmatetők aránya. 123 lakóháznak volt az udvaron kútja, a többi lakásnak 50–100 méter távolságból kellett a vizet elhordania. Az épületek helyiségeinek közel 90 %-a vertföld padozata volt. Csak néhány deszka és cement padozatú helyiség volt a faluban. A lakások többsége két és három szobás volt, s nagyrészük rendelkezett konyhával.

A lakások 1022 helyisége 1941-ben rendeltetésük szerint a következőképpen oszlott meg.25

A helyiségek rendeltetése 1941-ben

A XX. század II. felében – mint láttuk – jelentősen növekedett a bábai lakóházak száma. Az építkezés több évszázados rendje, hagyománya megváltozott. Az épületek szilikátból, téglából, salakból stb. épültek, egyre komfortosabb jelleggel. 1990-ben az 525 bábai lakás közül 506 volt családi tulajdonban, szemben a 19 állami és szövetkezeti tulajdonú lakással. Az 525 lakásból (524 lakóház) 403-ban volt palackos gáz, 317-ben házi vízvezeték, 321-ben szennyvíz gödör, 283-ban vízöblítéses wc, 173-ban központi fűtés, míg 352-ben más, egyedi módon megoldott fűtés.26 A lakások építési év, szobaszám és komfortfokozat szerinti megoszlását a túloldalon lévő kördiagramok szemléltetik.27

A lakások szobaszám szerint 1990-ben

A lakások komfortosság szerint 1990-ben

A lakások építési év szerint

Terhesanya és csecsemő gondozó

A hajdani Fried kúria

Régebbi bábai lakóházak napjainkban

Lábjegyzetek:

1. Sisa–Wiebenson, 1998. 237.
2. Dávid, 2001. 8–9.
3. Uo.
4. Fügedi, 1997. 139.
5. Fényes, 1851. I. köt. 60.
6. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. XVII. II. 348/1735.
7. Uo. IV. A. 501/d. XVII. III. 386/1751.
8. Uo. IV. A. 501/c. XVII. XV. 3303/1774.
9. B.-A.-Z. M. Lt. VII. 1/c. 19. d. Szontagné 1807-es végrendelete.
10. Uo. Filep György kérelmére adott elöljárósági válasz.
11. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/e. 4521/1819.
12. Kresz, 1967. MNM. EA. 8480. ill. Fügedi, 1997. 139–150.
13. Uo. ill. Bodgál, 1961. MNM. EA. 6817.
14. Csorba, 1990. 23.
15. Fügedi, 1997. 145.
16. Kresz, 1967., MNM. EA. 8480.
17. B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. 818. 3765/1927.
18. Kresz, 1967., MNM. EA. 8480.
19. Fügedi, 1997. 142.
20. Kresz, 1967., MNM. EA. 8480.
21. Uo. ill. Bodgál, 1964., HOM. NA. 1332. ill. Fügedi, 1997. 142–144. ill. Szikszay, 1978.,56–58. SRKA. Kf. 704.
22. Kresz, 1967., MNM. EA. 8480.
23. Danyi–Dezső, 1960. 42. A lakóház/év táblázat adatait helységnévtárakból és statisztikai kiadványokból vettük.
24. Kresz, 1967., MNM. EA. 8480.
25. Az 1941. évi népszámlálás. Lakóházak és lakásadatok községek szerint, 1982. 30-31. és 176–177.
26. Az 1990. évi népszámlálás B.-A.-Z. megyei adatai, 1992.
27. Uo.