XI. A település igazgatása

Hejőbába és a megyei közigazgatás

A középkorban a településhálózat a társadalmi, gazdasági struktúrának megfelelően alakult ki, rendező elvek nélkül. Az egyes uralkodók központosítást célzó egységesítési törekvései nem változtatták meg ezt a szerkezetet, a települések kialakulását, szerepkörük nagyságát a vonzáskörzet jellege határozta meg. A tatár és török dúlások a falvak és egész körzetek elnéptelenedését jelentették, ezeket azonban a legtöbb esetben újratelepítették. Igaz volt ez Bábára is, mely legalább három török dúlást vészelt át.1

Bába mindenkor Borsod vármegyéhez tartozott. Borsod középkori megyehatárai viszonylag állandóak voltak. Nagyobb változás csak Trianon után, 1923-ban következett be, amikor Borsodot egyesítették a csonka Gömör és Kishont vármegyével, majd 1938-ban az egyesült megye ismét két különálló törvényhatósággá alakult.2 A II. világháborút követően, 1950-ben a Trianon után megmaradt 25 vármegye száma összevonásokkal 19-re apadt. Ennek során Abaúj-Torna és Zemplén megyék maradék részét egyesítették Borsod, Gömör és Kishont megyével, és létrehozták Borsod-Abaúj-Zemplén megyét. Az új elnevezésben már elsikkadt több történeti megye neve. Az új megye központja a hajdani borsodi megyeszékhely, Miskolc lett.3

A vármegye a középkorban különböző districtusokra, adókerületekre oszlott, melyekből utóbb kialakultak a járások, amiket szolgabírák irányítottak. A járásokat előbb számmal (XV. század) vagy a szolgabíró nevével azonosították, nevesítették. A járás székhelye ott volt, ahol a szolgabíró lakott. Már a választás alkalmával különös figyelmet fordítottak arra, hogy más járásbeli nemes ne nyerhesse el ezt a tisztséget. Előfordult, hogy a szolgabíró lakóhelyváltozása miatt rövid időre egyik-másik település is járást cserélt. 1843-ban például Bábát és Alsózsolcát cserélték fel, mivel a járás szolgabírája Tiszakesziből Alsózsolcára költö-zött.4 Bábát 1836ban érintette még hasonló csere.5

A XVI. század végén a vármegye négy járásra oszlott. Ezek székhelyei a következők voltak: Vatta, Miskolc, Csát és Szendrő. 1596-ban a Vattai járást a török annyira elpusztította, hogy a vérmegye külön határozattal kénytelen volt azt végleg megszüntetni. Ettől fogva néhány évtizeden át csak három járásból állt a vármegye. Az elpusztult járást csak 1616-ban szervezte újjá Szirmay Ferenc szolgabíró.6

Utóbb ezt a járást Ónodinak, majd Egrinek nevezték el.7 Bába a középkorban a Miskolci járás települése volt.8

Borsod vármegye a XVIII. század végén
(Közli: Tóth, 1991.)

1873-ban a megye járásainak száma még mindig négy: Miskolci, Egri (neve Mezőkövesdire változott), Szentpéteri és Szendrői (neve Edelényire változott). A járások száma 1884-ben a Miskolci járás alsó szakaszából alakult Mezőcsáti járással bővült, majd 1885-ben a Szentpéteri felső járásból alakult Ózdi járással állandósult. 1940-ben még egy járás jött létre, a Mezőkeresztesi.9 1884-ben Bába átkerült a létrejött Mezőcsáti járásba.10 1950-ben a megye területén 14 járás volt: Abaúji, Edelényi, Encsi, Mezőcsáti, Mezőkövesdi, Miskolci, Ózdi, Putnoki, Ricsei, Sárospataki, Sátoraljaújhelyi, Szerencsi, Szikszói és Tokaji. Az elkövetkező években a járások komoly változásokon mentek keresztül. Ebből a községet annyi érintette, hogy 1981-ben a Mezőcsáti járás neve Leninvárosira változott, s a járás székhelyét is áttették Leninvárosba.11

Az Elnöki Tanács 23/1983. évi történelmi jelentőségű határozata a járási tanácsok után, 1984 elejével megszüntette a járási hivatalokat is. Ezzel a sok évszázados hármasfokozatú (megye, járás, község–város) igazgatási rendszer helyébe a kétszintű lépett.12

A polgári kor közigazgatásának legjellemzőbb vonása a központosítás és az egységesítés. A XIX. század második felében nem először vetődött fel a közigazgatás korszerűsítése. A rendezés első állomása az 1869: 4. tc. az igazságszolgáltatás rendezéséről, amely kimondta az igazgatás és az igazságszolgáltatás szétválasztását, az önkormányzatoktól független bíráskodási rendszer kiépítését. Ezt követte a területi igazgatás szerveinek egységes szerkezetbe foglalása. Az 1870: 32. tc. és az 1871: 18. tc. értelmében Magyarország közigazgatása a következők szerint épült fel. A területi igazgatás legfelső egysége a vármegyei és városi törvényhatóság, amely végrehajtotta a felsőbb rendelkezéseket és önkormányzati hatáskörben maga is alkotott rendeleteket és gondoskodott ezek végrehajtásáról. A megye területén lévő települések az igazgatási hierarchia legalsó szintjén álltak, a megyei törvényhatóság hatásköre alá tartoztak, bár rendelkeztek önkormányzati jogkörrel. Ennek tartalma a települések nagyságrendjétől, gazdasági, társadalmi súlyától függően változott. Ebből kifolyólag megkülönböztettek rendezett tanácsú városokat, nagyközségeket és kisközségeket. A kisközségek anyagi terheik könnyítésére közös igazgatási hatóságot, körjegyzőséget tartottak fenn.13

Bába az elfogadott törvény értelmében kisközség lett. (Korábban jogállását tekintve úrbéres falu volt.) 1902-től Nemesbikk székhellyel közös körjegyzőség része lett.14

1950-ben a városok és községek jogállása is módosult. A régi önkormányzatok helyét a választott tanácsok vették át, Hejőbába önálló tanácsú község lett.15 Már az első tanácstörvény megfogalmazásában szerepelt, hogy a kis létszámú községekben nem kell önálló tanácsokat alakítani, hanem több község közös tanácsát kell létrehozni. A rendelkezés eredményeként az aprófalvas Borsod-Abaúj-Zemplén megyében már 1950-ben is alakultak közös tanácsok. A folyamat elsősorban gazdasági okokból az 1960-as években felgyorsult. A gazdasági reform eredményeként ugyanis egymás után egyesültek a termelőszövetkezetek, s ezzel megindult a falvakból az elvándorlás, a község lakossága csökkent, s értelmetlenné vált a tanácsapparátus fenntartása. Így az államigazgatásban meghirdették az egy termelőszövetkezet-egy tanács rendezőelvet. A tervszerű korszerűsítés eredményeként megindult a közös tanácsok szervezése, a községek jogállásának átrendeződése. Ennek a folyamatnak a részeként szervezték meg 1970-ben Hejőpapi, Nemesbikk és Hejőbába összevonásával a közös tanácsot, melynek székhelye Hejőbábára került.16

A helyi önkormányzatok csak a rendszerváltás után, 1990-ben álltak fel újra. A rendszerváltás után, a helyi önkormányzatokról alkotott 1990: 56. tc. nyomán kialakult új igazgatási rendszerben eltűntek a települések jogállásában korábban volt különbségek, és a helyi önkormányzati alapjogokkal egyformán rendelkeztek a lakóhelyek közösségei.

Közigazgatási értelemben Hejőbábához tartozott külterületi lakott helyek a következők voltak: Baytanya (1902–1937), Bükktanya (1926), Bükk-Sebetanya (1937), Tarnaytanya (1937) és Hejőbába–Hejőpapi vasútállomás.17

A település közigazgatási területe 1990-ben 1867 hektárt tett ki.18

A II. világháború előtt Hejőbába állami anyakönyvvezetősége Nemesbikken volt. A törvényszék és a pénzügyigazgatóság Miskolcon, a XIX. században az adóhivatal is ott volt megtalálható. A járási bíróság telekkönyvi hatósággal felruházva és a XX. század első felében az adóhivatal, illetve a főszolgabíró Mezőcsáton székelt. Ugyancsak ott volt megtalálható a legközelebbi közjegyző és az ipartestület. Kezdetben a csendőrőrs központja is Mezőcsáton, majd Ónodon (1907), újra Csáton (1926), illetve Tiszapalkonyán (1937) volt.19 A II. világháború után önálló csendőrsége/rendőrsége lett a falunak, mely hosszabb ideig működött. 1946 májusában engedélyezte a vármegye, hogy a rendőrbiztosság Nemesbikkről Bábára költözzön, mivel a 7 község személyforgalmát lebonyolító bábai vasútállomás biztonsága azt megkívánta.20 A helyi rendőrőrs parancsnokai közül Kazup Gyula neve maradt ránk 1952-ből.21 A bábai rendőrőrs utóbb megszűnt. 1994 óta a Hejőpapiban létesített rendőri körzet része a település.22

A szocializmus évtizedeiben a régi, történelmi hagyományokra épülő közigazgatási beosztás új irányelveknek megfelelően teljesen átalakult.

A faluközösség a kapitalizmus koráig

Bába történetének korai évszázadaiból nem maradt fenn olyan forrás, amely a település belső életéről, működéséről tájékoztatna minket. A község igazgatását csak közvetve tudjuk rekonstruálni. A falu mindenkori vezetőségének legfontosabb feladata az volt, hogy a területén élő népességnek az életkörülményeit a lehetőségekhez képest a legjobban szervezze és irányítsa. A faluközösség önszervező ereje jelentős volt, amely mint az állam közigazgatási szervezetének legkisebb egysége jutott kapcsolatba a nagybirtokkal, megyével, egyházzal és a felsőbb kormányszervekkel.

A falu önkormányzatát lassú fejlődés során a helyi szükségletekhez mérten maga alakította ki. Ebben döntő szerepe volt a XIX. század közepéig fennállt földközösségnek. A település mindennapi életét a munka határozta meg. A földet ugyan nem közösen művelték, de a nyomáskényszer és a föld újraosztása szükségessé tette a település életét szabályozó belső törvények, rendtartások használatát, még akkor is, ha ezek nem voltak leírva.

A falusi önkormányzat szervei általában: a falugyűlés és az általa választott elöljáróság. Az elöljáróság élén a bíró állt, akit egy évre választottak. A település ügyes-bajos dolgait ő intézte és irányította. A község első név szerint ismert bírája Tiszta Bálint 1564-ből.23 Munkáját a szintén egy évre választott esküdtek segítették. Bábán a XVIII. század végéig két–három esküdt segédkezett a bírónak. Az első esküdtek nevét 1770-ből ismerjük. Kóródi István, Budai Ferenc és Szarka János volt akkor a település három hitese.24 A bíró munkáját segítette a törvénybíró, vagy más néven a kisbíró is. Az első név szerint ismert bábai kisbíró 1716-ból Kiss János volt.25 Az éves bíróság rendesen Szent György napján (április 24.) kezdődött. Később a porciók elszámolása miatt a bíró hivatalba lépésének idejét a katonai év kezdetére, november elsejére tették át. Az írásbeli teendőket sokáig a pap vagy a tanító végezte. Az első jegyzőt (notárius) Bábán 1716-ból ismerjük. Szalay István volt akkor a falu notariusa.26 A jegyzői hivatal betöltése legtöbbször nem ment könnyen. Nehezen találtak a tisztségre alkalmas embert. Ez főleg a XVIII. század első felében okozott sok gondot, de a probléma még az1810–1830-as években is általános volt. 1818-ban a betöltetlen jegyzői állás miatt a földesurak a jegyzői lakást a tanítónak adták oda, de a tanító ekkor már nem lehetett a település jegyzője, a notariusra nehezedő feladatok (porció szedés stb.) miatt. A notariusok ettől kezdve sűrűn váltották egymást, amiben a szerény fizetésük is nagy szerepet játszott. A bábaiak legtöbbször a járási szolgabíróhoz jelentették be a jegyző iránti kérelmüket, aki hivatalból kiküldött valakit – ha tudott – a tisztség ellátására. Ezután a helybeliek a jegyzőt Bábára fuvarozták, majd ha a fizetéséről megegyeztek, az elfoglalhatta a hivatalát.27

A falu első embere a bíró volt. Ő járt el helyi ügyekben, szervezte a falu belső életét, képviselte a községet kifelé, ő volt az állami és földesúri hatalom akaratának közvetítője. Fizetése vajmi kevés volt. Javadalmazása annyiból állt, hogy a reá eső adó és egyéb terheket a község viselte. Évente értékelték munkáját, és gyakorta – ha nem találták elég buzgónak és hasznosnak tevékenységét – nem tetszésüknek adtak hangot. Neki kellett gondoskodnia a földesúri szolgáltatások beszedéséről, az állami adó behajtásáról, a katonai fuvarok megszervezéséről, a falu határán belül a vármegye által körözött bűnözők felkutatásáról, a közmunkák megszervezéséről. Kezelte a falu jövedelmét, őrizte az adó „rovásnyelveit”, vezette a falu könyvét és intézte a földek kiosztását. Felelős volt a falu határáért.

A következő esetek ékesen bizonyítják, hogy a mindenkori bírónak és elöljáróságnak nem volt könnyű dolga. 1798-ból arról tudunk, hogy a helyi bírót Orosz János bábai nemes megverte, mivel az neki nem tetsző módon viselkedett. A helyi elöljáróság sérelmével a vármegyéhez fordult, aki Orosz Jánost pénzbüntetésre ítélte, aki azt kárpótlás gyanánt át is adta a bábai bírónak és esküdt társainak.28

Ugyancsak 1798-ban a bábai birtokosok kérték a vármegyét, hogy segítsenek a faluban elszaporodó tilalomszegés, rendetlen cselekedetek megfékezésében, mivel azt a helyi elöljáróság nem tudja végrehajtani.

Előfordult, hogy a bíró a lakosok gyermekeit illetlen viselkedésért rendre utasította, mire azok szülei fel akarták gyújtani a falu első emberét. A vármegye közbenjárására összehívták a falugyűlést, ahol mindenkit köteleztek a jó rend megtartására.29

Bábán gyakran előfordult, hogy úrbéres telek nemesek kezén volt. Ilyenkor az azt birtoklónak – nemesi származásától függetlenül – viselnie kellett az úrbéres telekre nehezedő kötelezettségeket, így adóznia kellett utána. A bíró feladata volt az ilyen nemesektől az adó beszedése, amit csak nagyon nehezen tudott végrehajtani. 1798-ban, 1819-ben és 1832-ben is tudunk olyan esetről, amikor az adó beszedéséhez a vármegyétől kellett segítséget kérnie.30

1822-ben gyújtogatás volt a faluban. A helyi elöljáróság nem tudta kideríteni, hogy az okozott károkért kik voltak a felelősek. Vármegyei vizsgálat következett, több mint 30 tanú kihallgatásával. Teljes bizonyosságot ugyan nem nyert, de a vizsgálat azt derítette ki, hogy a helyi nemesek közül Orosz Károly, Lőchey György és Mihály volt vádolható a gyújtogatással. A fent nevezett személyekről az is kiderült, hogy már korábban is sok bajt okoztak a helyi lakosságnak. Gyakran káromkodtak, botrányosan viselkedtek, iszákosak voltak, s nemesi származásukat tolvajlással lealacsonyították. Orosz és Lőchey nemcsak Bábán, de (Hejő)Csabán, Nyéken és Ónodon is hírhedt nevet vívott ki magának. A vármegye ezeket a nemeseket megintette, és megfigyelésüket a helyi elöljáróságnak feladatává tette, azokról jelentést kellett készíteniük az alispánnak. A gyújtogatásban résztvevő, illetve abba belekeveredő nemtelen lakosokat: Csörsz Mihályt, Lukács Jánost, Tari Mártont és Nagy Istvánt elfogták, s a vármegye fogházába kísérték.31

1806-ból a bábai bíró emberségét bizonyítja egy forrás. Kovács Jánosné – akinek férje katona volt – egy másik katonával 4 éves kisfiát hátrahagyva elszökött. A kisfiút senki sem akarta magához venni, mire a főbíró, Bartus János ingyen, jutalom nélkül befogadta.32

1798-ban a bábai bírák arról panaszkodtak, hogy az épphogy nemességet nyert Kóródi család kivonja magát a közös terhek viselése alól, holott úrbéres telken laktak. Azt is sérelmezték, hogy Platthy úr fundusán lévő fél házhely után a falu viseli a terheket, pedig Mácsay(?) András azt árendában bírta. Az ehhez hasonló ügyek gyakran ismétlődtek.

Azok megoldása – amit a lakosok elvártak – mindenkor a bíró és az elöljáróság feladata volt.33

A XVIII. század végén a nemesi közösségekre jellemző módon, a bábaiak a bíró mellé két tizedest választottak, akik a hivatalviselésük idejére a feudális terhek alól mentesültek, azokat a lakosok átvállalták.34 Feladatukról, ténykedésükről keveset tudunk. A szomszédos nemesi közösségben, Hejőpapiban a tizedesek feladata volt, hogy járják a falut, ellenőrizzék a lakosok életét, vigyázzák a tűzrendészeti szabályok betartását, ügyeljenek a falu tisztaságára. Ha valami szabálytalant tapasztaltak, azt jelentették a nemesi közösség választott elöljárójának, a hadnagynak, akinek tudta nélkül még a falut sem hagyhatták el. Papiból a hadnagyok esküszövegét is ismerjük.35 Valószínű, hogy Bábán is hasonló feladattal választották meg őket. Ha hozzávesszük, hogy Bábán 1798-ban directort említ egy forrás, akkor elképzelhető, hogy a szomszédos nemesi települések rendtartása, belső igazgatása hatással volt Bábára.36 (Directornak általában a kuriális nemesi közösség, a közbirtokosok elöljáróját nevezték.) Az is lehet, hogy az úrbéresek mellett Bábán is külön igazgatási közössége volt – más dél-borsodi településekhez hasonlóan – a nemességnek.37 Ezt az általunk fellelt források alapján nem tudtuk eldönteni.

Mint láttuk, az önkormányzat feladatköre a bíró kezében összpontosult, és tevékenysége a bíráskodáson kívül a falu egész életét felölelte, s a helyi adottságokhoz és hagyományokhoz mérten igen sokoldalú volt.

A faluközösség egyik legsúlyosabb összetevője volt az autonóm bíráskodás. Eredetileg a falusi bíráskodásnak is a falugyűlés volt a legfőbb szerve. Később ez változott, de időnként így is előfordult, hogy nagyobb horderejű, az egész falut érintő ügyekben a „falu színin” láttak törvényt. Általában az igazságtevés autonóm hatáskörének gyakorlása is az ennek megfelelően a botjával fellépő bíróra szállt, aki esküdttársaival együtt többnyire a maga házánál, a falu székén, „füstin” folytatott rendszeres bíráskodást.

Legsúlyosabb megítélés alá a falutörvénybe ütköző cselekvés és magatartás esett. Ugyancsak nagy vétséget követett el az, aki a falugyűlés, valamint a bíró közakaratát kifejező határozatainak nem tett eleget, még súlyosabbat, ha azok ellenére cselekedett. A közösségi élet alapját biztosító együttes gazdálkodás terén elkövetett mulasztások megtorlása, a személyes torzsalkodások elsimítása szintén a bíró feladata volt. Leginkább kártételek, tolvajlások, dohányzás, káromkodás, ünneptörés, templomkerülés, nyelveskedés, részegeskedés, civódások, duhajkodások és árdrágításban hozott ítéletet.

A perek a következőképpen folytak le. Miután a felek a kitűzött időre megjelentek, megtörtént a perfelvétel. A felperes a nyilvános szóbeli tárgyaláson röviden előadta keresetét; az alperes érdemben válaszolt, szintén szószaporítás nélkül. Legfeljebb egyszer következett erre felelet és ellenválasz. Ha ezek alapján a bíró esküdtjeivel együtt már tisztán látott az ügyben, rövid úton kimondták az ítéletet. Ha szükségesnek látszott, meghallgatták a két fél tanúinak eskü alatt tett vallomásait is.

A bábai bíró számadása 1800/1801. évről
(B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/e. 1482/1816.)

A bíró volt a felelős a falu határáért. Szokásban volt, hogy Szent György napján az elöljáróság kíséretében bejárta a falu határát, megvizsgálta, hogy nem szántottak-e el belőle más településhez. Ilyenkor megújították a határjeleket, amire telekkönyv hiányában nagy szükség volt.

Az államszervezeti hivatalszerűségnek kibontakozása során a falu a földesúri terhek mellé egyre több közigazgatási feladatot kapott. Ilyen volt a közadók kezelése, a katonaság beszállásolása, a közmunka és a közfuvar teljesítésére való felügyelet. Ezekhez járult még az egyházi tized behajtása körüli tevékenység. A bírónak az általa vezetett számadásról a vármegye felé elszámolást kellett készíteni. Azt a vármegyei számvevő évről-évre szigorúan megvizsgálta, s ha hiányt tapasztalt, akkor azt behajtották a számadást benyújtó bírón. A források között összesen 14, a bábai bírók által benyújtott számadást leltünk fel. Ezek közül 3 bírónak kellett a helység átvizsgált számadásában tapasztalható hibák miatt különböző nagyságú pénzösszeget befizetnie a vármegye kasszájába. 1792-ben Munkátsi Péter 6 rénesforint és 30 krajcár, 1793-ban Soltész András 22 rénesforint 22 krajcár, míg 1794-ben Kóródi Ferenc 9 rénesforint megfizetésére lett kötelezve. Ezek az összegek nem magasak, hiszen a számadásokban szereplő bevétel és kiadás összegek jórészt 1100 és 1500 forint között mozogtak. (1819-ben például Kurucz Pál bíró 1353 forint és 55 krajcár bevétellel és 1276 forint 54 krajcár kiadással, míg 1826-ban Tóth Ferenc bíró 1150 forint 9 krajcár bevétellel és 1089 forint kiadással számolt el.)38 A vármegye más téren is igénybe vette a falu közigazgatási szervezetét. A falvaknak éberen kellett őrködniük a közbiztonság rendjén, és részt kellett venniük a rablók üldözésében, a szökött jobbágyok felkutatásában.39 Az ezzel kapcsolatos hírek továbbítása a bíró feladata volt. Járványok idején neki kellett a vesztegzárak felállításáról gondoskodnia. Ő tétette közhírré dobszóval a vármegye és a szolgabíró rendelkezését. Neki kellett megoldania posta hiányában a stafétaszerűen faluról falura továbbított leveleknek a címzetthez való eljuttatását. A falu bírájának és elöljáróságának segítségét a helybéli egyházak is igénybe vették (pl. a papok és rektorok járandóságainak behajtásánál).

A földesúri igények növekedése és a közigazgatási teendők egyre nagyobb mértékben a falusi bíróra való hárítása következtében a bíróság mindinkább teherré vált. Nem kárpótolták a bírát az állásával járó kedvezmények sem. A bírói tisztség hanyatlásának jele, hogy a szabad bíróválasztás rendjét a falu szere mentén sorjában haladó bíróság váltotta fel. Házról-házra, kézről-kézre járt a falusi bíróság, és aki csak tehette, kihúzta magát alóla.

Az 1832/36. évi országgyűlésen szóba került a falu belső igazgatásának ügye is. A törvény szerint a községek bírájukat a földesúr által kijelölt három alkalmas községi lakos közül választhatták, az esküdteket azonban a földesúri kijelölés nélkül teljesen szabadon. Szavazati joggal a házzal vagy egyéb vagyonnal bíró lakosok rendelkeztek. A jegyző nem esett évenkénti választás alá, rendesen hosszabb időre, általában életfogytiglan választották. Az 1832/36. évi országgyűlés a notáriusról így rendelkezett: „Jegyzőt pedig, aki jó erkölcséről és ügyességéről ismeretes, a földesúr jóváhagyása mellett az illető község szabadon fogad.”40

Bába ismert bírái és jegyzői a 1848-ig

A jobbágy-földesúr/nemes viszony a legtöbb esetben atrocitásoktól mentes volt, hiszen mindkét félnek érdekében állt a békés termelőmunka biztosítása. A falu lakói általában nem hagyták el lakóhelyüket, a szabad költözés jogával legtöbbször csak azok éltek, akiket a körülmények (természeti katasztrófa, háborúk, rablások, föld kimerülése stb.) erre rákényszerítettek. Erre főleg a XVIII. században került sor. 1629-ben például Kövér Dorottyától Kodas Mihály és Tóth Mészáros János távozott el.41 1737-ben Budai István cseléd, örökös jobbágy szökött el szekérrel Bay Sándortól.42 1746-ban Bükk András jobbágyai közül Tóth Kovács János és András, Tóth Vaszij 4 fiával és marháival Törökszentmiklósra távoztak. Vályi István feleségével, két gyermekével és két ökrével ment el Bábáról.43 Laczkó alias Tóth Ferenc 1767 őszén 4 lányával, 2 fiával, 4 lovával és 2 tehenével szökött el Bay Istvántól.44

Egy kielégítően működő parasztgazdaság feje ok nélkül nem hagyta ott földjét. Bábán a XIX. században már nem tudunk nagyobb arányú elköltözésről. A jobbágy látóköre nem igen terjedt túl faluja határán. A falusi embereknek sem országos jogaik nem voltak, sem a megyei politikába nem kapcsolódhattak bele. A paraszt belekényszerült az elzárkózó, befelé forduló életformába.

A XIX. század első feléből (1839/40) leltük fel a település pecsétnyomóját. A pecsétnyomó felirata érdekes módon francia nyelven íródott. Magyarra lefordítva megegyezik a település mai címerében olvasható szöveggel: „A szeretet egyesít bennünket”. A pecsétnyomó képén két lángoló szív lebeg. A francia felirat magyarázatát csak találgatni tudjuk. Elképzelhető, hogy valamelyik bábai nemes a napóleoni háborúk idején elvetődött francia földre, ahol megtetszhetett neki ez a francia mondás, s hazatérte után ezt a bábai pecsétnyomóban is megjelenítette. A pecsétnyomók sárgarézből készültek, alapjukba belevésték a pecsétképet és a feliratot. Az iratra felmelegített viaszt csepegtettek, majd erre nyomták a pecsétnyomót. A pecsét kidomborodva jelent meg a viaszpecséten. Tintát csak a XIX. század végétől használtak.45

A település hivatalos ügyeit a mindenkori bíró házánál, a XVIII. század második felében már az erre a célra épített faluházban intézték. A faluházában tárolták a helység ládáját, ahol a községgel kapcsolatos hivatalos iratokat őrizték. Szükség esetén az elöljáróság ebből vette ki a ténykedésükkel kapcsolatos okiratokat.46

A község és igazgatása a kapitalizmus korától napjainkig

Az 1848. évi törvények nem tartalmaztak a földesúri hatóság alól felszabadított falu szervezetéről részletes intézkedéseket. Az abszolutizmus korában napvilágot látott rendeletek sem tekinthetők a falusi önkormányzat rendezésének. Az állami közigazgatás alá került falu új szervezetét csak 1871-ben állapították meg.

A törvény a községi önkormányzatot egységes alapelvekre fektette le. Megállapította a falu közigazgatásának rendszerét: 1. A községekről általában. 2. A községi hatóságról és illetőségről. 3. A községek jogairól és teendőiről. 4. A községi képviseletről. 5. A képviselő-testület gyűléséről. 6. A községi elöljáróságról. 7. Az elöljárók és képviselők felelősségéről. 8. A községi háztartásról.

A község az önkormányzati jogot képviselő-testülete által gyakorolta, mely fele részben választott, fele részben virilistákból (a legtöbb adót fizetőkből) állt. A közgyűlés elnöke a bíró volt. A képviselő-testület határozatait és a felsőbb törvényhatóság rendeleteit az elöljáróság hajtotta végre. A község minden ügyének intézése első fokon a kisgyűlés keretében működő elöljáróság feladata volt. Az elöljárók teendőit és létszámát a községi szabályrendelet állapította meg. Az elöljáróságot a község – a jegyző kivételével – három évre választotta tisztújító széken a szolgabíró elnöklete alatt. A polgári korban különös jelentőségre tett szert a községi jegyző, aki a közigazgatás tényleges vezetőjévé vált. Ő lett az államhatalom legfőbb helyi képviselője. Szép lassan háttérbe szorította a választott testületet és annak vezetőjét, a bírót. A bíróság azonban továbbra is nagyra becsült hivatal volt. Tőle várták a vitás ügyek, a nézeteltérések elsimítását.

Az 1871-es törvény a falvakat nagy- és kisközségek kategóriájába sorolta. Bába 1895-ben kisközség besorolást kapott, Nemesbikkel alkotott közös körjegyzőséget.47

Közigazgatási ügyekben elsőfokú fellebbezési fórum a törvényhatóság (vármegye); másodfokú a kormány (belügyminiszter) lett. Minden területnek valamely községhez kellett tartoznia. A község saját belügyeiben maga határozott és rendeleteket alkotott, azokat saját választott elöljárói által hajtotta végre. A falu maga rendelkezett vagyona felett, adót vetett ki, hajtott be. Gondoskodott az utak fenntartásáról, kezelte a tűz-és közrendészetet, valamint a szegényügyet.

A falvakban száz lakosként egy képviselő-testületi tag volt választandó. Nagyközségekben húsznál kevesebb és negyvennél több nem lehetett. Legalább minden tavasszal és ősszel közgyűlést kellett tartani, előbbit az előző évi számadások megvizsgálása, utóbbit a jövő évi költségvetés megszavazása ügyében.

Bába község képviselő-testületének legrégibb névsorát 1886-ból ismerjük: Orczy Gyula, Bay Bertalan, Bay Barnabás, Csillag András, Kóródy Lajos, Csirke Gábor, Szabó István, Szőllőssy József, id. Kóródy János, Trízsi János, ifj. Kóródy János, Somodi József, Veisz Sámuel, Fekete Miklós, Szarka András, Szarka István, Kóródy József, Lőchey György és Frósi Miklós. A képvi-selő-testület a községháza tanácstermében tartotta üléseit.48

A képviselő-testület határozatait és a törvényhatóság rendeleteit az elöljáróság hajtotta végre. Tagja volt Bábán a bíró, a törvénybíró, a körjegyző – ez utóbbi Nemesbikken székelt –, az esküdtek, a pénztárnok és a kisbíró. A jegyző munkáját időnként adóügyi jegyző, segédjegyző vagy jegyzőgyakornok segítette. A segédjegyzői állás első betöltésére 1912-ben került sor, amit utóbb rendszeresítettek.49 Időnként felfogadott ideiglenes kisegítő segítette a hivatali munkát.

A település 1935. évi zárszámadásának részlete
(B.-A.-Z. M. Lt. V. 181. 1. d. 6730/1935.)

A falu közbiztonságára egészen az 1950-es évek közepéig az éjjeliőr vigyázott. Béréhez a lakosok házanként fizetendő összeggel járultak hozzá, 1954-ben ez 2 forintot tett ki. Aki azt nem fizette meg, annak egy éjjel, mint soros éjjeliőrnek kellet szolgálatot teljesítenie.50

A község költségvetésének magába kellett foglalnia a település minden rendes és rendkívüli kiadását. A község alkalmazottainak bérét saját maga fizette. A jegyzői javadalom része volt a Rakottyásban egy közel hat holdas földbirtok. A jegyző bérét jelentősen növelte az úti átalány, az iroda költségeire adott pénzösszeg és a napidíja.51 A községi költségvetést terhelte az elöljáróság fizetésén felül az irodaszerek költsége, a levelekre ragasztott bélyegek, a vágóbiztos fizetése, a községháza fűtésének, világításának, takarításának, a hivatalos nyomtatványok vásárlásának, az állami és megyei útfenntartáshoz való hozzájárulás, a körorvos úti- és lakbérátalánya, a távbeszélő fenntartása, a közegészségügyi kiadások, épületek javítása, fenntartása, a tűzoltási és közművelődési feladatok ellátáshoz kapcsolódó kiadások, a tankötelesek törzskönyvezésének, a hivatalos lapok vásárlásának, kisegítő munkaerő díjazása, költségei stb. A falu lehetőségéhez képest gondoskodott Bába szegényeinek ellátásáról, segélyezéséről. Ezek összessége magas összegeket tett ki, és erősen terhelte a község költségvetését.52

A bevételek az általunk ismert költségvetési éveknél legtöbbször a kiadások alatt maradtak, ami szigorú költségvetési fegyelmet követelt az elöljáróságtól. A bevételeket újra és újra kivetett pótadókkal kellett növelniük. 1875-ben három fajta pótadót is kivetettek a lakosokra, mivel a bevételek messze a kiadások mögött maradtak. Az országos adónem összegének 8,5 %-át, a földadó után 0,5 %-ot, míg a ház, házbér, személyi kereset és jövedelmi adó összegének 4,25 %-át kellett a bábaiaknak a községi pótköltségvetésbe befizetni.53 Az 1920-as évek végén a helyzet valamivel jobb lett. 1928-ban például a község bevételei 16 579 pengő 85 fillérre, míg a kiadások csak 14 575 pengőre és 84 fillérre rúgtak. A bevételek a következő tételekből álltak össze: igazgatás (681 p 23 f), adókezelés (9374 p), vagyoni igazgatás (206 p) és különfélék (10 660 p 23 f). A kiadási előirányzat tételei voltak: igazgatás (4736 p 23 f), adókezelés (10 p), közegészségügy (89 p), tanügy és testnevelés (653 p), közművelődés és egyház (166 p), szegényügy és népjólét (16 p), közlekedés (390 p), vagyonigazgatás (351 p) és vármegyei kiadásokhoz való hozzájárulás (3020 p).54

1929 után új nehézségek jelentkeztek. A nagy gazdasági világválság Hejőbábán is éreztette hatását. A kiadások nőttek, a bevételek csökkentek, az adókat nem tudták behajtani. A falu kényszerű takarékoskodásba kezdett. A gondokat tetézte az 1929-es nagy fagykár, s az állatállományban bekövetkezett pusztulás.55

A községnek sok gondot okozott az utak, hidak karbantartása, helyreállítása, a faluban felütő tűzkárok kezelése, a fellépő állat betegségek, járványok kezelése. A község lakói helyi és vármegyei közmunkára voltak kötelezhetőek, amiket általában az utak javítására használtak fel. A közmunkát legtöbbször pénzen is meg lehetett váltani. Közmunka alóli mentességet csak kivételes esetben adtak.56

Dr. Orczy László levele a képviselő-testülethez
1927-ből a vadászati jog bérbeadása ügyében
(B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. 818. 254/1928.)

A képviselő-testület gyakorta segítette az egyházakat, a felekezeti tanítókat a nekik járó adók, párbé-Dr. Orczy László levele a képviselő-ttestülethez ből a vadászati jog bérbeadása ügyében rek behajtásában, 1927-b(B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. 818. 254/1928.) döntött – általában árverés útján – a helyi vadászati jog haszonbérbe adásáról. Ez utóbbit általában valamelyik helyi földbirtokos kapta meg.57 1927-ben árverés mellőzésével 10 évre 160 pengő bérleti díj ellenében dr. Orczy László szerezte meg. Az árveréstől a vadállomány védelme, kímélése érdekében álltak el, mivel a földbirtokos Orczy nem üzletszerűen, hanem csak kedvtelésből vadászott.58 A fent leírtakon felül a községi képviselő-testület a legkülönbözőbb ügyekben járt el. Segélyt osztott a rászorulóknak, felügyelte a temetőket, a jégvermet, engedélyezte fa kivágását vagy kőkereszt felállítását, a Hejő védőgátjait, a tűzoltószertárt stb.

Bába ismert bírái és jegyzői 1848-tól 1950-ig

Az egyik legismertebb körjegyző Dobár Kálmán volt. 1930-ban került a nemesbikki körjegyzői székbe. Hivatása mellett 48 hold földet is bérelt, melyen őstermelést és haszonállat-tenyésztést folytatott. Neje Nagy Mária, gyermekei Kálmán és Dénes voltak. Tagja volt a Leventeés a Polgári Lövész Egyletnek.59

1950-ig a falu közigazgatásában az ismert politikai eseményeknek köszönhetően 1918/19-ben és 1944/45-ben történt jelentősebb változás. Ezekről korábban már szóltunk.60

A helyi önkormányzat tagjainak szabad választását a politikai hatalom 1948 után erősen befolyásolta. A helyi elöljáróság egyre kisebb jogkörrel, 1950-ig intézhette Hejőbába ügyes-bajos dolgait.

A magyar országgyűlés 1949. augusztus 18-án fogadta el a Magyar Népköztársaság alkotmányát, ami lényegében az 1936-os szovjet alkotmány „másolata” volt. Az alaptörvény értelmében a régi önkormányzati formák megszűntek. Az 1950 októberében lezajlott választások után az új községi vezetés, a formálisan választott Végrehajtó Bizottsággal – amit a járás vezetése hagyott jóvá – , élén a tanácselnökkel és tanácstitkárral, teljesen elvesztette önállóságát. A falut több kerületre osztották, minden kerületből 1 fő lett a tagja a helyi tanácsnak. Ahogy az elnevezés is utal rá, végrehajtója és kiszolgálója lett a pártállamnak. A tanácselnök funkciója mellett igen fontos feladata volt a tanácstitkárnak, akit szakigazgatási szerv vezetőjeként is tituláltak. A tanácstitkárnak kellett felügyelni a törvényességre, neki kellett irányítania a szakmai munkát.

Önálló tanácsa 1950-től 1970-ig volt a községnek. Az első helyi tanács 1950 őszén alakult meg. Tagjai voltak: Nagy István elnök, Börcsök Júlia VB titkár, Emődi Gyula, Horvát Lajos, Adorjányi Piroska, Arkó Jánosné, Márton József, Dezső Margit, Benőcs András, Marada József, özv. Horvát Andrásné, Jászai Gyula, B. Kis János, Vértes Lajosné, Kerekes Ferencné, K. Kovács Dániel, Kopcsik Lajos, Kardos Károly, özv Lipusz Istvánné, Borsodi Bertalan, Leske Mihály, Bene Illés. Póttagok: Szarka József, Emődi Angéla, Csörsz Kálmánné, Bartus Károly, Mészáros Irma, Pap János, D. Tóth József, id. Kovács Dániel, Varga Dániel, Szedahelyi János, ifj. Dajka Sándor és Gere Pál László.61 Az első Végrehajtó Bizottság tagja volt: Nagy István elnök, Börcsök Júlia VB. titkár, Emődi Gyula, Kerekes Ferencné, Kazai Bertalan, Kiss Józsefné és Bene Illés VB. elnökhelyettes.62 1970. június 1-vel Hejőpapi, Nemesbikk és Hejőbába összevonásával közös községi tanácsa lett a három településnek, Hejőbába szék-hellyel.63

Tanácsülés jegyzőkönyve 1960-ból
(B.-A.-Z. M. Lt. XXII. 812. 1. a.)

A község tanácselnöke volt: Nagy István 1950–1966, Kántor László 1966–1970, Bodnár Sándor 1970–1978, Veress László 1978–1986 és Juhász Barnabás 1987–1990.

A község VB titkárai voltak: Börcsök Julianna 1950–1953, Papp Károly 1954–1959, Dudás Kálmánné 1960–1963, Fróna Gyula 1963–1965 és Asztalos Ferenc 1966–1990.

Az 1990-es első szabad önkormányzati választás óta a község életét a szabadon választott képviselőtestület irányítja.

1990–1994 között képviselők voltak: Czaga Sándor, Farkasné Tóth Ildikó, Farkas Ödön (1991-ben lemondott), Kalóczkai Sándor (1991-ben elhunyt, helyébe Muszel Katalin lépett), Kóródi Sándor, Kovács István, Krajcsik Imre, Monoki László, Dr. Orosz János, Schuller Béláné és Tóth Béla.

A tanácsháza 1970-ben
(A fotó Mezei Zoltán tulajdona)

A képviselő-testület tagjai 1994–1998 között: Bodon Lászlóné, Czaga Sándor, Hangó Károly, Kovács István, Krajcsik Imre, Monoki László, Dr. Orosz János, Ósvay Lajos és Tóth Béla.

A választópolgárok akaratából 1998-ban ugyanozok a személyek lettek a képviselők, mint 1994-ben.64

A község polgármestere a rendszerváltástól napjainkig Juhász Barnabás.

Hejőbába jegyzője 1990–2000 között Asztalos Ferenc volt, 2000–től Nagy István tölti be a tisztséget.

A község képviselő-testülete 2002-ben

A falu önállóságának jelképe lett az újonnan készült és 2001-ben felavatott községi címer. Ennek leírása a következő: álló, háromszögletű ezüst katonai pajzs, melynek alsó harmada zöld színű vágással díszített. Az ezüst mezőben két vörös lángoló szív lebeg, melyek középső részükön kissé takarják egymást. A pajzson vörös és zöld ékkövekkel díszített arany ekevas korona nyugszik. A korona felett ezüst szalag lebeg „A SZERETET EGYESÍT BENNÜNKET” felirattal. A pajzs alatt ezüst szalag lebeg „HEJŐBÁBA” felirattal.

Lábjegyzetek:

1. Lásd a Birtoklástörténet című fejezetnél.
2. Högye–Seresné–Tóth, 1983. IX–X.
3. Turkovics, 1996. 17.
4. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/e. 3682/1843.
5. Uo. 411/1836.
6. Borovszky, 1909. 176.
7. Uo. 177.
8. B.-A.-Z. M. Lt. XXXII. 7. Borsod vm. dica-jegyzékei.
9. Högye–Seresné–Tóth, 1983. X.
10. Uo. 165.
11. Uo. XIII.
12. Turkovics, 1996. 41.
13. Högye–Seresné–Tóth, 1983. VII.
14. Uo. 165.
15. Uo. 165.
16. Uo. 165. és 167.
17. Turkovics, 1996. 156.
18. Az 1990. évi népszámlálás. 7. Demográfiai adatok, 1992. 300.
19. Helységnévtárak adataiból.
20. B.-A.-Z. M. Lt. XVII. 62. 1. d. 1946. ápr. 28.
21. Uo. XXIII. 812. 8/1952.
22. Takács–Kovács, 2001. 126.
23. Uo. XV. 17. Bába 6. fol.
24. Uo. IV. A. 501/b. XXII. I. 247/1770.
25. Uo. III. I. 523/1716.
26. Uo.
27. Uo. IV. A. 501/e. 4521/1818. és 4495/1830.
28. Uo. 304/1798.
29. Uo. 1812/1798.
30. Uo. XIII. 25. 9. d. 799/1798. ill. IV. A. 501/e. 2058/1819. és 1497/1832.
31. Uo. IV. A. 501/e. 1083/1822.
32. Uo. 1888/1807.
33. Uo. XIII. 25. 9. d. 799/1798.
34. Uo.
35. Takács–Kovács, 2001. 133.
36. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/e. 1812/1798.
37. Takács–Kovács, 2000. 176–177.
38. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/e. 2064/1795., 306/1828. és 1944/1838.
39. Uo. IV. A. 501/b. III. III. 225/1737.
40. Eperjessy, 1966. 231.
41. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. XIII. X. 130/1629.
42. Uo. IV. A. 501/b. III. III. 225/1737.
43. Uo. IV. A. 501/c. XVIII. IV. 934/1746.
44. Uo. XVII. XIII. 2807/1768.
45. B.-A.-Z. M. Lt. pecsétnyomó gyűjteménye.
46. Uo. V. 181. 1. d. 379/1886.
47. Högye–Seresné–Tóth, 1983. 165.
48. B.-A.-Z. M. Lt. V. 181. 1. d. 379/1886.
49. Uo. IV. B. 818. 2284/1912. ill. 1501. és 4329/1922. ill. 1799. és 4287/1922.
50. Uo. XXIII. 812. 1. a. 3/1954. 1954-ben Anta Géza töltötte be az éjjeliőri tisztséget.
51. Uo. VI. 101/b. Jegyzői javadalomra vonatkozó feljegyzések.
52. Uo. V. 181/a. 1. köt.
53. Uo. 1875-ös pótadó összeírás.
54. Uo. 181. 2. d. Hejőbába 1928. évi zárszámadása.
55. Uo. IV. B. 818. 1929–1930. évi bejegyzések.
56. Uo. 3612/1921., 3769, 3789, 4307/1921., 961/1922., 3353/1922., 3765/1927.
57. Uo. IV. B. 818. 4744/1922., 1041/1925., 3661. és 4017/1907.
58. Uo. 254/1928.
59. Csíkvári, 1939. -90.-
60. Lásd A település és környéke a XIX–XX. században c. fejezetnél.
61. B.-A.-Z. M. Lt. XXIII. 812. 1. a. Első tanácsi jkv.
62. Uo. 1950. nov. 4-ei jkv.
63. Högye–Seresné–Tóth, 1983. 167.
64. HBH. közlése.