XVI. Oktatás, művelődés,civil szervezetek

A felekezeti iskolák

A középkorban a falu plébánosai, majd iskolamesterei elsősorban azokat a gyermekeket oktatták, akik egyházi szolgálatra készültek. A XVI. századtól kezdve már olyanok is gondoltak a tanulásra, akik a job-bágyi állapotból ki akartak lépni. A falusi fiatalok tanulási lehetőségei azonban a török hódoltság miatt egyre jobban szűkültek. A megszűnt plébániák, elhagyott kolostorok a falusi oktatás halálát is jelentették. A hódoltsági területeken mintegy másfél évszázadig alig lehet falusi, plébániai iskolákat találni. 1699-ben egész Borsod vármegyében csak 7 katolikus plébánia volt, 1715-ben is csak 12, s még 1761-ben is csak 23 településnek volt saját plébánosa.1

Bába esetében a XVII. századból tudunk működő iskoláról, amikor reformátusoknak volt elemi iskolája. A nemesbikki kántortanító járt át, és tanított a faluban, amiért a bábaiaktól minden ágytól 4 poltura, fél szapu búza és ugyanennyi tavaszi gabona járt neki 1665-ben. Temetésen éneklésért 12 dénárt kapott.2 Valószínű, hogy az ismeretlen időben felállított intézmény Bába 1683–1685 körüli pusztulásakor szűnt meg.

A falu XVIII. századi benépesülésével egy időben a reformátusok szervezték meg a helyi oktatást. Az első működő református iskolamester, akit névszerint ismerünk Váradi András 1736-ból.3 Az 1746-os katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyv is csak református iskoláról és kántorról tesz említést. „Van tanító, kálvinista, közös háza (?) közepes állapotban. Kis kert is van hozzá, karbantartására a község felügyel, mint fentebb említettük a prédikátortól 3 köblöt, a falutól 6 köblöt kap. Temetésért 4 garas, tanításért 8 RFt összesen. Összes jövedelme 28 RFt.”4

Az 1757-es református egyházlátogatási jegyzőkönyv a rector jövedelméről a következőket jegyezte fel: „Minden külön kenyeres gazda 1 véka búzát és 4 polturát. A zsellérek fél vékát és 4 poltrát. A prédikátorok a magok jövedelmekből adnak 2 köblöt. Vetést adnak 2 köblöt, az egyik őszi, másik tavaszi. Fát 3 szekérrel. Halottól, akármikként temettetik, 8 poltra, amelynek 4-e a harangozásért, 4-e az éneklésért. Didactrum ordinarium. Sabbathale 1 véka tavaszi. Canacularis csirke.”5

A reformátusok ezt követően a XX. század közepéig működtették iskolájukat, míg a katolikusok a XIX. század elején szervezték meg a magukét. 1806 körül a helyi katolikus vallású földesurak az egri érsek kérésére állítottak fel iskolát a notariustól elvett jegyzői lakásban.6 A katolikus elemi iskola felállításáig a katolikusok is a református iskolát használták. Az 1771. évi iskola összeírás szerint a bábai református elemi iskolában 18 református és 1 katolikus gyerek tanult.7

Bábai iskola összeírás 1771-ből
(E. É. Lt. AV. 568./1771.)

„Minden faluban a templom mellett iskola is legyen.” Katolikus és protestáns egyházi törvények ezt már régóta elrendelték. A XIX. század első felében a katolikusok és protestánsok egyaránt kettős cél érdekében szervezték falusi iskoláikat éppen úgy, mint korábban bármikor. Egyrészt a vallás elemeit és az erkölcsi ismereteket oktatták abból a meggondolásból, hogy híveik vallásos emberré való nevelését már idejekorán elkezdjék, másrészt a falusi iskola fontos volt az egyházaknak a papi utánpótlás szempontjából is. Az alsópapság nagy része ugyanis paraszti sorból származott. Ebből következik, hogy a falusi iskolákat vallások szerint szervezték. A tanítás módja és színvonala mindkét iskolában a gazdasági adottságoktól és a kor társadalmi igényeitől függően alakult, amit nagyban befolyásolt a tanító személye. Sokszor – főleg a XIX. század első feléig – a tanítók is csak elemi iskolát végeztek. Amit és ahogyan ők tanulták meg az olvasást, írást és számolást, úgy tanították ők növendékeiket.

Az iskolamesterek egyben egyházaik kántorai is voltak. (A katolikus tanító 1869-től, az önálló plébánia felállítása után töltötte be ezt a tisztséget, addig azonban ő volt a harangozó.) Munkakörük így kettős volt. Elsősorban egyházi férfiúnak számítottak, akik szakmai képzettségüket szükségszerűen alárendelték a vallás, a helyi papok és az egyházközösség érdekeinek. Időbeli elfoglaltságuk túlnyomó része tanítói tevékenységükből eredt, de az egyházi szertartásokon történő közreműködésük volt mindig az elsődleges (reggeli misék, temetések stb.). Ez még a XX. század első évtizedeiben is igaz volt. 1920-ban a katolikus iskola megválasztott tanítójának, miután a templomban meghallották énekelni és orgonálni, el kellet hagyni a hivatalát, mert az eklézsia elégedetlen volt ének- és zene tudásával. Elégedetlenségük oly fokú volt, hogy még a tanító által kilátásba helyezett pert is vállalták.8

A felekezeti iskolákban fennállásuk alatt általában egy-egy tanító oktatta a tudományokra a tanulókat. Általában ott és akkor alkalmaztak segédtanítót, ahol azt a gyermeklétszám megkívánta. Erre Bábán a katolikus elemi iskolában 1928-ban került először sor, amikor Szende Izabellát vették fel az akkor megkapott második tanítói állásra.9

A kántortanítók neve mindkét iskolában hiányosan maradt fenn, főleg a katolikus iskolamesterek neve hézagos.10

Ismert református kántortanítók Bábán: Váradi András (1736– 1742), Bikszegi János (1742–1748), Diószegi András (1748–1753), Füredi János (1753–1766), Nagy Sámuel (1766–1773), Paksi András (1772–1776), Simon György (1776–1791), Bartók József (1791– 1831), Lovas Sámuel (1831–1843), Lovas Gerzson (1843–1844), Kürti Gábor (1844–1862), Nagy Károly (1862–1866), Czövek István (1866–1872), Balogh István (1872–1877), Balla József (1877–1891), Lángi Gyula (1891–1923), Konkoly L. Elemér (1923–1933), Zádory Bertalan (1933–) és Rácz A. Kálmán (–1949).

Ismert katolikus kántortanítók Bábán: Horváth Károly (1829), Melker János (–1866), Molnár Gyula (1866–1868), Cziffelmájer István (1868–), Levendórszky István (–1877), Breznay Lajos (1877) Vihrabali József (1877–1879), Lieszkovszki Lajos (1879–), Melcher Gyula (1872–1912), Rubinka György (1914–1919), Rabecz Lajos (1919–1920), Bata Joachim (1920), Vizinczei István (1920–1925), Kacsmarik Ödön (1925–), Szende Izabella (1928–) és Karádi Ödön (1937–1950).

A tanítók bére igen alacsony volt. Jövedelmük nem volt egységesen szabályozva. A pedagógust a református gyülekezet fogadta fel, időnként a földesúr beleegyezésével és az esperes jóváhagyásával. Közvetlen feletteseik az iskolafelügyelők voltak, akik az érdemes, presbiterséget viselt férfiak közül kerültek ki. A katolikusoknál a fenntartó kegyurak, illetve az iskolaszék joga volt ugyanez. A tanítók járandóságának mértékét a közösséggel kötött kontraktusok határozták meg.

A legkorábbi református díjlevelekről már volt szó. 1792-ben a református tanító bérét a korábbiakhoz képest más alapokra helyezték, az a tanítandó anyag függvénye lett. Az ABC-s könyvet tanuló fiú vagy leány gyerek után 1 véka búza, 1 véka árpa, 8 poltura járt neki. Ha a diák már megtanult olvasni, 1 véka búza, 1 véka árpa és 8 garas volt a fizettsége. Ha énekes könyvet, Szent históriát, katekizmust vagy lideriust oktatott, 1 véka búzára, 1 véka árpára és 10 garasra számíthatott. Ha a gyermek deákkönyvet tanult, 1 véka búzát, 1 véka árpát és 1 rénesforintot fizetett a szülő a tanítónak.11

A XIX. század közepén a református tanító jövedelme döntő részben már a tanítói földből, annak hasznából származott. Rossz termés esetén sokszor kénytelen volt állami vagy egyházi segélyért folyamodni, hogy megélhetése a szűkös időkben is biztosítva legyen. Ehhez folyamodott Balogh István 1857-ben.12 A tanító földje (a Nagy temetőben) a tagosítások befejezése után a földesúri adományok révén meghaladta a 14 kat. holdat.13

A XIX. század végén (1896-ban) minden földbirtokos és földdel rendelkező gazdától 1 véka gabonát és fél véka árpát, cselédektől, kocsisoktól, béresektől fél véka gabonát és negyed véka árpát, házas és házatlan gyalog emberektől 1 véka gabonát és fél véka árpát kapott. Megillette 2 öl kemény tüzifa, amit a gyülekezet az udvarára hordott. Földje 21 osztályzott holdat tett ki. Tandíj gyanánt minden iskolaköteles gyerektől fél véka gabona, 1 véka árpa és 20 krajcár járt neki. A temetési díj 20–40 krajcár között mozgott. Koporsóba tételért külön kapott 20 krajcárt.14

A termékben való fizetést 1909-ben felváltotta a pénzbeli járandóság. A búza, árpa, fa illetményét átszámolták pénzre, amit a tanító negyedévente előre megkapott. Ez a 14 kat. hold tanítói föld haszonélvezete és a stóla díjon felül összesen 655 koronát tett ki.15

A katolikus tanítók legrégibb díjlevelét 1852-ből ismerjük. E szerint volt egy 1 vékás kender földje, gyerekenként 1 Ft-ot és 1–1 véka gabonát és árpát kapott. A harangozói feladatok ellátásáért 2 köböl gabona is megillette.16

A tagosítások során a földbirtokosok jó indulatából a katolikus tanító is kapott szántóföldet a Ronyosban, ami miatt új díjlevelet készítettek. 1869-ben javadalma a következőkből állt: 22,7 hold szántóföld, amit maga művelt vagy műveltetett, minden gyermek után 1 véka rozs és 1 véka árpa, 1 hold házi kert. A föld művelése nagy teher volt a tanító számára, mert nagy volt az utána fizetendő állami adó.17

A későbbi díjlevelek megkülönböztették a tanítói és a kántori fizetését.18 1912-ben, mint tanító 14 kat. hold föld (a Rongyos-dűlőben) haszonbér értékére, azaz 223 korona 73 fillérre, tandíj kárpótlás címén 168 koronára, fizetéskiegészítés címén 400 koronára, failletmény váltságaként 40 koronára és az iskolai pénztárból 21 korona 36 fillérre számíthatott. Kántori fizetése az egyházi hívektől párbér címén 144 korona (30 fő egyenkénti 60 vékás fizettségének pénzbeli értéke), párbérpénz címén 24 korona, míg a stóla 40 korona volt. Ezen felül kapott egy szolgálati lakást az egyházközségtől.19

A tanító fizetése még az állami segéllyel együtt is alacsony volt. (Ha a tanító fizetése nem érte el a 400 koronát, azt az 1893. évi XXVI. tc. alapján államsegélyből kiegészítették.)20 Nem csoda, ha a bábai tanítók közül többen csak rövid ideig tartózkodtak a faluban – ha csak tehették –, rögtön továbbálltak. A legfőbb oka a XIX. századi gyakori tanítócserének az iskolamesterek alacsony jövedelme volt. Sokszor még ezt a csekély fizetést sem kapták meg időben. A bér körüli viták az elemi iskolák fennállása alatt állandóak voltak mind a katolikusoknál, mind a reformátusoknál.

Az első tanítókról kevés feljegyzés szól. Ebből arra következtethetünk, hogy a tanítók kötelességtudó és kötelesség teljesítő férfiak voltak, akikkel kevés baja volt a fenntartóknak. Bartók József református tanítóról 1812-ben ennyit jegyeztek fel: „hivatalának hűséges folytatásáért az eklézsia előtt kedvessége vagyon”.21 Lovas Sámuel református rector tevékenységét így értékelték 1837-ben: „hivatalában eljár az Szent Egyház megelégedésére.”22 Az 1844-es iskolai látogatási jegyzőkönyv Lovas Sámuel fiáról, Gerzsonról úgy tartotta: „mogorva, de tanításban jó, rendszerető.”23

A jó tanítók mellett szép számmal találkozunk olyan iskolamesterekkel, akik nem örvendtek közmegbecsülésnek. Az 1863-ban Bábára került Nagy Károly és az őt 1866-ban követő Czövek István református tanítók a források szerint „kegyetlenek voltak”. Utóbbi a gyerekeket ok nélkül és gyakran verte.24 1868-ban, két évi tanítói munka után a Mályiból Bábára került katolikus Molnár Gyulát azért bocsátották el, mert részeges csavargó volt, misére, templomba nem járt, gyakran káromkodott, jövedelmét „elbandázta” és a tanítás elől Egerbe szökött.25 1884-ben a református presbitérium az egyházmegyei közgyűléshez írt levelében Balla Józsefre panaszkodott. „Rosszakaratú, dacoskodó, mindenkit sértegető, senkivel békességben élni nem kívánó természetét tovább nem tűrhetjük. Ő akar intézkedni, kit mikor confirmáljon meg a lelkész, az egyházból jelentés nélkül távozik, s illetéktelen helyen kisebbíti, s hurcolja meg a lelkészi hivatalt, jó akaratú tanácsait, utasításait semmibe veszi, sőt dacból azokkal épen ellenkezőleg cselekszik. Több temetésen botrányt csinált. A gyermekeket fenyíti túlságos mértékben, az egyes egyházhíveket is sértegeti. A tanító úr neje, sőt kisebb mértékben maga is az erkölcsiség szempontjából szomorú példát mutatnak iskolai növendékeinknek. Továbbá a hét évi itt lakása alatt gyümölcsös kertjében egy oltványt sem tud felmutatni, hanem az oltási gyakorlat helyett a gyemekeket trágyahordásra és kertásásra használja”. 26

Nem mindenki volt azonban ilyen. Sőt volt, aki kifejezetten közmegbecsülésnek örvendett. A legismertebb tanítók egyike a református Zádori Bertalan volt. Rimaszécsen született 1912-ben. Oklevelét 1933ban Sárospatakon szerezte meg, s rögtön utána Bábára került. A Tűzoltó Egyesület parancsnoka, a Polgári Lövészegylet vezetője, leventeoktató, a gazdakör jegyzője, községi könyvtáros és népművelési előadó volt egyszerre.27

A XVIII. században, a falusi iskolában csak hittant és olvasást tanítottak, az írás tanulásáért gyakran külön tandíjat kellett fizetni. (Erre Bábán is láttunk példát.) Számtant is csak kivételes esetben oktattak. A magyar közoktatásügy rendezésére először 1777-ben került sor (I. Ratio Educationis). Ekkor indult meg az intézményes tanítóképzés is. A Ratio tantervei és szervezeti rendelkezései a protestáns iskolákra nem terjedtek ki. 1806-ban került sor a II. Ratio Educationis kiadására, amellyel szemben a protestáns iskolák ismét tiltakoztak, féltve tanügyi autonómiájukat. A következő évben ők is megpróbálták egységes koncepcióba foglalni a tananyagot, az iskola-szervezetet, a rendtartást. A reformátusok számára 1807-ben adták ki a Tiszántúli egyházkerület nevelési és oktatási rendszerét tartalmazó Ratio Institutionist, amelyet „Álmosdi Ratio”-nak is neveznek, az elfogadó zsinat helyéről.

Ez a szabályzat a következő módon szervezte meg az elemi iskolákat. A kezdő gyermekek már meglévő két osztályához ugyanis még kettőt kívánt szervezni azok számára, akik nem tanultak tovább a latin iskolában. A tananyag meghatározása a köznapi élet szükségleteit szolgálta. Noha elképzelései nem mindenben valósultak meg, a XIX. század közepéig gyakorlatilag e rendelkezések alapján folyt az oktatás-nevelés a magyarországi református iskolák többségében.

A tananyag mindkét iskolában igen szegényes volt. Általában külön tananyaga volt a fiúknak és a lányoknak. Nemenkénti osztályokról azonban a XVIII–XIX. században egyik felekezeti iskolában sem tudunk. A gyerekek előbb kettő, majd három, végül négy osztályba voltak sorolva. A tananyag classisok szerint „bővült”.28

Az 1791. évi iskolaösszeírás szerint a bábai református iskolában hittant, olvasást, írást és néha számolást tanítottak.29

A református iskolalátogatási jegyzőkönyvek is tudósítanak minket a tanulandó tantárgyakról. Ezek jórészt a következők voltak: útmutatás a jó vallásra, időszámlálás, bevezetés a szent történetekbe, zsoltárok, dicséretek, olvasás, számvetés 4 rendes eleme (1853). 1859-ből arról tudunk, hogy tanítottak gazdasági ismereteket és a babonáról is beszél-tek.30 Az 1868-as iskolalátogatási jegyzőkönyv szerint a 3 osztályos vegyes iskola tantárgyai a következők voltak: olvasási gyakorlatok, alkalmi könyörgések és szabályok, a számok elemei, írás, olvasás, éneklés (I. osztály), bevezetés a szentek történetébe, világ és földismeret, zsoltárok, elemi számtan, írás, éneklés (II. osztály), keresztény vallás rövid foglalata, erkölcs tudomány, Magyarország története az Árpádok alatt, világ és földismeret, írás, olvasás, éneklés és számtan (III. osztály).31

A katolikus iskola tantárgyainak felsorolását csak 1852-ből leltük fel, de az is hasonlóan szegényes volt: olvasás, írás, hittan, számvetés, szentírási történetek naponta 4 órában és magyar nyelv.32

A tananyag akkor bővült valami mással, ha a tanító valamiben jártas volt. Előrelépést az 1868-as Eötvös-féle népiskolai törvény hozott, amely meghatározta az elemi iskolában tanítandó tantárgyakat, a heti kötelező óraszámokat.

A XIX. század második felében Eötvös József nevével fémjelzett 1868. évi XXXVIII. törvénycikk rakta le Magyarországon a világi jellegű, polgári közoktatásügy alapjait. A népiskolai oktatás a dualizmus későbbi korszakában is, az abban kijelölt keretek között folyt, feladata lényegében az írás-olvasás és számolás megtanítása volt.

Az elemi oktatás 1908-ban lett ingyenes. Az egyházat az elvesztett tandíj jövedelme helyett az állam segéllyel kárpótolta, de ezt a rendeletet a kormány arra is felhasználta, hogy nagyobb nyomást gyakoroljon az iskolákra a tankötelezettség végrehajtása céljából.

A századfordulóra a gazdasági fejlődés, átalakulás a paraszti társadalom változását is maga után vonta. Az urbanizáció előrehaladása, a gazdaság fejlődésével együtt járó és a lakosság tömegeinek életkörülményeit átalakító viszonyok, valamint a kultúra tömeges terjedése már az első világháború előtt is sok százéves megrögzöttséget mozdított ki helyéről. Igaz, a látókörök beszűküléseinek hatására az áttörés lassult és korlátozottabb lett.

Református elemi iskolások Konkoly Elemér
tanítóval az 1930-as évek elején
(Fotó: özv. Nagy Sándorné tulajdona)

Az iskolák szemléltető eszközei sokáig szegényesek voltak. 1868-ban a református iskolában mindössze egy számológép és egy földgömb volt.33 1918-ban hasonlóan szegényes a szemléltető eszközök lajstroma, de már vannak térképek.34 A katolikus iskola szemléltető eszközeiről 1926-ból van információnk. E szerint az iskola rendelkezésére állt: magyar címer, Magyarország és Borsod vármegye térképe, papír olvasótábla, fa körző, Himnusz falitábla papírból, számológép, egy rossz állapotban lévő földgömb, magyar zászló, selyemhernyó tenyésztésről szemléltető kép, néhány történelmi szemléltető tábla, a Föld képe féltekékben és néhány fizikai kísérleti eszköz (közlekedő edények, kis kalmármérleg, üvegrúd, üvegbúra, 1 db üvegcső, 1 gázfelfogó henger és 1 db retorta).35

Az iskolába járó gyerekek száma változó volt. A falusi iskolák tanulóinak létszámát a szülők társadalmi helyzete és az évszak határozta meg. Az adatokból kitűnik, hogy a szülők többsége csak a XIX. század második felében járatta iskolába 6–12 éves csemetéjét. Sok volt a hiányzás. Az 1829-es egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint az iskoláskorú katolikus gyermekek száma 41 volt, abból 22 járt alkalmanként iskolába.36 1852-ben a 20 katolikus iskolaköteles gyermekből télen 12, nyáron 10 járt iskolába.37 A református iskolalátogatási jegyzőkönyvek hasonló nagyságú hiányzásról tudósítanak minket. 1805-ben azt jegyezték fel: „gyerekek értelmesen feleltek, csakhogy kevesen voltak jelen”.38 1853-ban szintén kiemelték a sok hiányzót.39

Általában télen telt meg az iskola épülete. Tavasztól őszig a családok nagy többségében minden munkáskézre szükség volt, s ilyenkor kiürültek az iskolapadok. A jobbágyok terhei ugyanis nem személyre szóltak, hanem az egész családjára; a földműves és más munkákban a férj és feleség, valamint a gyermekek egyaránt részt vettek. Ez azzal a következménnyel járt, hogy a jobbágyok gyermekei közül csak az járhatott iskolába, aki a termelésben nem volt lekötve. Ilyen gyermek természetszerűen még télen is kevés volt, tavasztól őszig viszont minden jobbágygyermek a mezőgazdaságban tevékenykedett. Télen a szegénység, a gyermekek téli öltözetének hiánya is akadályozta az iskolába járást. A szorgalmi időszak általában októbertől augusztusig tartott, de a falusi iskolákban a nagyszünet idejét részletekben is ki lehetett adni, alkalmazkodva a mezei munkához.

Az átlagos hiányzás tanévente 50–60 nap között mozgott. A mulasztási számok végig magasabbak a fiúknál. Ez érthető, hisz őket kevésbé lehetett nélkülözni a mezőgazdasági munkáknál. Sok múlott a tanítón is, aki képességével, adottságaival befolyásolhatta a gyerekek iskolába járásának gyakoriságát.

Bábán a XIX. században felekezeti iskolánként 20–60 fő között mozgott az iskolába járó gyerekek száma. Jelentősebb növekedés a XIX–XX. század fordulóján következett be, összefüggésben a népességszám növekedésével. Részletesebb adatokkal a református iskolára vonatkozóan rendelkezünk, de az ott tapasztaltakat – a felekezeti megoszlást figyelembe véve – jellemzőnek vehetjük a katolikusokra is.40

A hejőbábai felekezeti iskolák tanuló létszáma

A tanulók félévente adtak számot tudásukról. A vizsgán általában nemcsak a tanító, hanem a kiküldött „vizsgabiztos”, a vizitátorok és az iskolaszék tagjai is részt vettek. A jól felelőket olykor megjutalmazták, a hiányos előmenetelt mutatókat – nem különben a tanítót – megfedték, de olykor az elégedettségüknek is hangot adtak.

Az iskolákat a helyi vizitátorok rendszeresen látogatták, ellenőrizték. A látottakról feljegyzéseket készítettek, ami alapján megállapíthatjuk, hogy a feltárt eredmények a mindenkori politikai és gazdasági élet változásait tükrözik. Utóbb a vizitátorok személye mindkét felekezetnél az iskolaszék tagjaiból került ki. Ők képviselték a fenntartó eklézsiákat és a szülőket is.

Az iskolák fenntartása az egyházaknak komoly terhet jelentett. A kiadások a felekezetek teherbíró képességéhez képest nagyok voltak. Újra és újra megmutatkoztak a fenntartás anyagi nehézségei. A trianoni katasztrófa után a helyzet még roszszabb lett. Az egyházak egyre többször fordultak segélyért a helyi képviselő-testülethez, amely lehetőségéhez képest az iskolák államosításáig segítséget nyújtott a felekezeti iskoláknak.

Tanfelügyelői iskolalátogatási jegyzőkönyv
részlete a református iskolában 1927-ben
(SRKL. R. A. IX. 4/3.)

Az iskolák költségvetéséből a katolikus iskola 1918. évi bevételeit és kiadásait mutatjuk be. A bevétel múlt évi maradványból (39 korona 7 fillér), a temető és a tanítói szántóföld bevételéből (186 korona), a hitelszövetkezettől az iskola használatáért a gyűlések alkalmával kapott összegből (28 korona), a község pénztárából kapott pénzből (8 korona) és 5 %os iskolai adóból (380 korona) állt össze. Ez összesen 641 korona 7 fillért jelentett. A kiadási tételek a következők voltak: 20 métermázsa kőszén fuvarral együtt (200 korona), tűzkár biztosítás (19 korona 12 fillér), kéményseprés (10 korona), iskola meszelése (30 korona), failletmény és fizetés kiegészítés a tanítónak (61 korona 36 fillér), fuvardíj a tanítói gyűjtésre (10 korona), iskola napi seprése és téli fűtése (34 korona), országos tanítói nyugdíjba (24 korona) és előre nem látható kiadásokra (100 korona). Ez összesen 488 korona 48 fillért tett ki.41

Először a reformátusoknak volt saját iskolaépülete. A XVIII. századi iskolaépület – amiről korábban már volt szó – helyett az 1800-as évek elején, a templom felépítése után építettek egy újat.42

1878. március 31-én határoztak a romban lévő iskola lebontásáról, s egy új építéséről. Az épülethez gyalogember 500 vályogtéglát vetett, amihez még 10 000 téglát vásároltak. Az asztalos és ács munka 1000 forintba került. Az iskolát 1879-ben átadták, de az egyházközség vállán 700 Ft-os adóság maradt, amit csak 1883 áprilisában tudtak kifizetni a felszámolt takarékmagtár tőkéjéből.43

Az iskoláról 1918-ban a tanfelügyelő ezt jegyezte le: „A tanterem padozata nagy darabokban ki van lyukadva, az iskola bútorzata 3–4 db rozoga, avult és teljesen célszerűtlen padból, 1 rozoga asztalból, 1 elég jó szekrényből áll. A tanteremben a felsoroltakon kívül 2 zsák gabona, 1 gazdasági gép s más egyebek voltak. A tanterem takarítását a tanulók végzik, természetesen nem elsőrendűen. A tanítói lakás ablakai rozogák, az istálló összeomlófélben van. A gondos rendtartásnak semmi nyoma nem látszik. A tanulók fenn voltak az iskolában, s egy nagyobb fiú kérdezte ki tőlük a leczkét. Lángi Gyula tanító nem volt otthon.”44

1928-ban az iskolát és az ahhoz tartozó melléképületeket felújították, de az továbbra is szűk volt. 1936-ban az iskolát új berendezésekkel tették barátságosabbá.45

A református iskolában, 1915-ben létesítettek népiskolai és tanítói könyvtárat.46

A katolikus iskolát a jegyző lakásából alakították át a helyi földesurak 1806 körül. Két szobából (egyikben a tanító lakott, a másikat használták iskolának), kamrából és konyhából állt. Az iskolaudvaron istálló és veteményes kert díszelgett.47

Ehelyett az épület helyett 1838-ban építettek új iskolát.48 Az 1852. évi iskolaösszeírás szerint ez csak egy szobából állt, amit tanteremnek használtak, de felszerelése nem volt. A hossza 2,5 ölt, szélessége 2 ölt, a belső telek nagysága 50 négyszögölt tett ki.49

1869-ben a következőket jegyezték fel róla: „közrendű épület, náddal fedve, egy kis tanteremmel, egy tanítói lakószobával és egy kamrával bír. Van egy istállója és egy hold kertje.”50

1875-ben az épületet 1 szobával kibővítették. A munkát a nemesbikki Lukács István végezte el 722 Ft-os költséggel.51 Az iskola udvarára 1883-ban ástak kutat.52 1895-ben az iskola újabb bővítésen esett át.53 1909-ben a kéményét rakták újra.54

A katolikus elemi iskola alaprajza az 1875-ös
toldás után
(E. É. Lt. A. IV. r. sz. 1083. 2714/1875.)

1921-ben hosszas viták után az iskolaszék új iskola építését határozta el, amit a lelkész feleslegesnek tartott. Szerinte a régi épületet kellett volna felújítani.55 A két nézetet végül ötvözték, s az iskola 1922-ben felépült, illetve újjáépült. Az épületről felvett 1925-ös leltár a következőket tartalmazza: „Az iskolaépület áll 1922. évben épített, cseréppel fedett iskola teremből és előszobából. Egy tető alá építve vele, szintén újonnan fedett, de régebben épített két padlós szobából, egy földes konyhából és egy földes előszobából s ebből nyíló padrajáróból álló kántortanítói lakás. Az első szobában egy jó karban lévő kályha van. A konyhában egy régen használt, kiégett, kivül-belül tapasztott takarék tűzhely áll. A padláson van a második szobába tartozó használaton kívűli vaskályha csövek nélkül. Az iskolához tartozó melléképületek: cseréppel fedett, megrepedt falú, karám nélküli disznóól, mely belől nagyon hiányosan van tapasztva. Van egy náddal fedett épület, melyben kamra és istálló van. A kamra földes és zárnélküli akasztóval van ellátva. Az istálló belül régen nem volt tapasztva, s így sok helyen vakolatlan. Az istálló mellett deszkából csinált árnyákszék áll. Az istálló mellett áll a gyermekek illemhelye, egy fedél alatt két ülőkével. Az istállótól oldalt áll egy cseréppel fedett fásszín, melyben két egymás fölött álló tyúkól van. Ezzel egybeépítve, de nem egy tető alatt van az istálló szeneskamrája. Az udvaron betonkávás gémeskút, a kertben pedig egy sütőkemence van. Az egész udvar és kert drót és deszkakerítéssel van körül véve. A beltelekből a kert 1235 négyszögölet, az udvar 362 négyszögölet tesz ki. Van a határban kántortantói földjavadalom, mely 14 holdat és 168 négyszögölet tesz ki, mely a Nagylapos dűlőben két oldalról dűlő út által, másik két oldalról a Tarnay-féle birtok által van határolva.”56

Szecsányi Rezső plébános iskolaépítéssel
kapcsolatos levelének részlete 1921-ből
(E. É. Lt. AN. r. sz. 1086. 6004/1921.)

Az iskola épületét 1925-ben új berendezéssel látták el.57 Az iskolaszék az 1926. évi VIII. tc.-nek megfelelően 1929-ben egy második tanterem építéséről határozott.58 Az 1929 szeptemberére elkészült.59 Az építéshez 1800 pengő kölcsönt vett fel az egyház, ami még 1935-ben – gazdasági világválságellenére – is terhelte az eklézsia költségvetését.60 Államsegélyből az iskolát 1938-ban felújították.61

Az állami oktatás

A történeti fejlődés hosszú évszázadai során az iskoláztatás, az iskola fenntartása, a nevelés szinte kizárólag az egyházközségek joga, feladata volt. Az 1948-ban végrehajtott államosítás a felekezetek e jogkörét megszüntette. Az államosításig mindkét egyháznak 6 osztályos iskolája volt. A katolikus gyerekek két tanteremben, a reformátusok egyben tanultak. 1945-ben összesen 176 gyerek járt a két felekezeti iskolába, akiket 4 tanító oktatott a tudományokra. 1948-ban Hejőbábán már 239 tanulója volt az államosított iskoláknak.62

Az iskola helyreállításáról szóló levél a községi
elöljáróságnak 1848-ból
(B.-A.-Z. M. Lt. XVII. 62. 1. d.)

1948-ban az állami iskola megkapta a volt Bay kastély épületét. A romban lévő épületet társadalmi munkában tették az iskolai oktatás számára használhatóvá. A helyi földműves szövetkezet a gerendákat biztosította, a helyi mesteremberek (Márton József, Kazai Ferenc, Kis János, K. Tóth József, ifj. Marada Károly, Molnár János, Győri János és id. Tóth József Károly) a kétkezi munkát végezték el. A lakosokra minden kat. hold után 2 kg csöves kukoricát vagy 40 fillérnyi iskolai adót vetettek ki. Az iparosok, nyugdíjasok, kereskedők minimum két forintot fizettek. Négy szekér szedte össze a később értékesítésre került kukoricát. Minden szekéren a Nemzeti Bizottság 2–2 tagja ült, akik nyugta ellenében adták át az összegyűlt terményt Rácz Kálmán igazgatónak.63

Ettől kezdve 1958-ig négy helyszínen folyt az oktatás; egy tanterem működött a jelenlegi iskola helyén, egy az óvoda nagycsoportjában, egy a református iskolában, egy a későbbi napköziben és egy a katolikus iskolában osztott tanrendben délelőtt–délutáni tanítással.64

Angyalfi tanár úr az iskolásokkal
a volt Bay kastélyban az 1950-es
évek elején
(Fotó: Szekeres Jánosné tulajdona)

Az iskola főbejárata az 1960-as években
(Fotó: Kállayné Sebők Erzsébet tulajdona)

1958-tól az új iskola épületében a négy felső tagozatos osztály kapott helyet, ami lehetővé tette az állandó délelőtti oktatást. Az alsó évfolyamok továbbra is a régi helyeken tanultak.65 Hejőbába község általános iskolájának körzetesítése a nemesbikkivel – a politikai akaratnak megfelelően – az 1967/68. tanévtől valósult meg.66 A nemesbikki felső tagozatos gyerekek ettől kezdve a bábai iskolába jártak tanulni. A körzetesítés 1996-ban szűnt meg, de a bikki 5–8 osztályos gyerekek ma is a bábai általános iskola bejáró tanulói.67

1968-ban az iskolabővítéssel további négy új tanterem (2 földszinti, 2 emeleti) és egy pedagógus szolgálati lakás épült. Ez lehetővé tette, hogy az 1969/70-es tanévtől a Bay-féle kastélyban megszűnjön az iskolai oktatás, ahol egy 25 férőhelyes óvodai csoportot alakítottak ki, ami néhány év múlva további csoporttal bővült a kastély udvarán található különálló épületben. A gyereklétszám növekedése miatt napjainkban ez is kevésnek bizonyult, így 2001 októberében a volt napközi épületében, a konyha mellett újabb óvodai csoport kialakítása vált szükségessé. Ezzel egyidejűleg az 1–4 évfolyamos napközi csoport az iskola épületében került elhelyezésre. (Korábban – az 1950-es években – az óvoda és a napközi otthon idényjelleggel működött.)68

Az iskolát 1972-ben emeletráépítéssel további két tanteremmel bővítettek. A volt református iskolát az 1970-es évek végén lebontották, helyén a napközi csoport részére egy foglalkoztató termet alakítottak ki, ami 1986-ban 300 adagos községi konyhává bővült.

Az óvoda épülete

1970-től már csak az iskola főépületében folyik az oktatás. 1988 szeptemberében újabb 4 tanteremmel és új bútorzattal gazdagodott az intézmény. Ekkor került átadásra az iskola tornaterme is. 1970-ig széntüzelésű kályhák, 1982-ig olajkályhák fűtöttek. Ezt követően hőtárolós kályhákkal, majd 1997-től gázfűtéssel oldották/oldják meg az iskola fűtését.

1994 áprilisától a Hejőbábai Körzeti Általános Iskola felvette Zrínyi Ilona nevét. Az iskola hagyományt teremtve minden év áprilisában a Zrínyi hét gazdag, színes eseménysorozatával emlékezik a névadóra, négyévenként nagyszabású rendezvényen találkoznak az iskola volt nevelői és diákjai.

1995-től az iskolában zeneoktatás folyik (zongora, szolfézs), ami 1999-től fúvós hangszerekkel bővült. Ugyanekkortól nyílt lehetőség a számítástechnikai teremben az Internetezésre.

1996-tól külön program szerint készíti fel az iskola a roma tanulóit a továbbtanulásra, a szakmai ismeretek megszerzésére.

A 2001/2002-es tanévtől az iskola lánytanulói korszerűen felszerelt háztartástan tankonyhában bővíthetik e téren ismereteiket. 2000-ben 211 tanuló 10 tanulócsoportban, 18 pedagógus keze alatt, 11 osztályteremben tanulhatott.

Az általános iskola

Az általános iskolát mindig kitűnő igazgatók irányították: Ádám István (1949–1955), Tóth József (1955–1960), Várallyai Gabriella (1960–1970), Vanczák Ernő (1970–1973), Szendi Adolf (1973–1995) és Szabó Györgyné, Lázár Mária (1995-től).

A változó összetételű tantestület legnevesebb tagjai közé tartozott Sallai Józsefné, Szendi Adolf igazgató és Demeter Béláné.

Bábai úttörők 1968 körül
(Fotó: Mezei Zoltán tulajdona)

A tantestület tanárai és Bábai úttörők 1968 körül végzettségük 2000-ben: (Fotó: Mezei Zoltán tulajdona) Bakosné Árvai Tünde (biológia-könyvtár, oktatásinformatika), Bodnár Ágnes (biológia-testnevelés), Bodnár Mária (magyar-történelem), Bűdi Béláné (tanító), Demeter Béláné (magyar-történelem-rajz, igazgató helyettes), Farkasné Tóth Ildikó (matematika-technika-informatika, DÖK vezető), Homa Ágnes (magyar-történelem), Juhászné Váradi Ilona (tanító, GYIVI felelős), Kiss Norbert (fizika-technika), Kozák Ildikó (tanító, alsós munkaközösség vezető), Lázár Mária (biológia-földrajz, közoktatatás vezető, igazgató), Marada Edit (tanító, napközi otthon vezető), Simon Valéria (kémia-biológia-földrajz), Szabó Ilona (tanító), Szépi Magdolna (ének-zene), Takácsné Surjánszki Blanka (angol-történelem-orosz, osztályfőnöki munkaközösség vezető), Tanyiné Gondol Ágnes (matematika-fizika) és Zsíros János (testnevelés-biológia).

Az óvoda óvodapedagógusai 2000-ben: Csomós Józsefné vezető óvónő, Demeter Istvánné, Nagy Éva, Kóródiné Iván Éva és Kovalcsik Tamásné.

A szocialista korszakban az iskolához kapcsolódott az úttörőmozgalom meghonosodása. A helyi úttörőcsapat Zrínyi Ilona nevét vette fel, s a korszakra jellemző tevékenységet folytatott. A rendszerváltás után az úttörőmozgalom elhalt.

Az iskolán kívüli művelődés, a civil szervezetek

Az iskolán kívüli művelődés szervezett formái csak a XIX–XX. század fordulóján alakultak ki. A polgári fejlődés hatására szerveződtek a közösségek egyesületekbe. Korábban a paraszti társadalom tagjai a faluközösség évszázados hagyományait továbbadva szerezték meg a mindennapi élethez szükséges tudásanyagot és alakították ki sajátos kultúrájukat és szokásrendszerüket. A létrejött szerveződések – az iskolán kívül – az elsők között ismerték fel a kulturális értékközvetítés fontosságát.

A XIX. század végén, 1893 táján a református egyház szervezte meg a település első művelődő közösségét, a Református Énekkart. Vezetője Lángi Gyula református kántortanító volt. Az énekkar 3–4 évig működött, majd a tagok számának csökkenése után feloszlott.69 Hamarosan azonban egy új dalegyletet szerveztek. Ez a Bábai Evangélikus Református Dalegylet már 1897-ben táncmulatságot szervezet a faluban.70

A XX. század első évtizedeiben is a református egyház volt az iskolán kívüli művelődés legfőbb szervezője. A dalegyleten kívül volt ifjúságiés leányegylete, s rövid ideig működtették a Confirmandus Gyermek Egyletet is. Alapszabály szerint ezek az 1920-as évektől működtek.71

1930-ban alakult meg Hejőbábán a Polgári Lövész Egylet 68 taggal. Az egyesület megfogalmazott célja a céllövő sport iránti érdeklődés felkeltése, ébrentartása és a céllövés gyakorlása volt. A céllövő sporton kívül nagy hangsúlyt helyeztek a tagok vallásos és hazafias érzésének erősítésére is. Az egyesület vezetői előbb Konkoly Elemér, majd Zádori Bertalan református tanítók voltak.72

1927 után alakult meg a Községi Tűzoltó Egyesület, melynek létrejöttét gyakori tűzesetek elleni védekezés igénye hívta életre. A tűzoltáshoz szükséges felszereléseket a falu elöljárósága szerezte be, s tárolta a tűzoltószertárban. A tűzoltó felszerelés 1927-ben 1 darab kétkerekű billenő mozdonyfecskendőből és hengerből (szívó-nyomó tömlő 100 m/m-es átmérő), 4 darab 35 m nyomó tömlőből állt, ami igen szegényesnek volt mondható. (Kézi fecskendő a Friedféle malomban és a Bay gazdaságban volt még.) Az első ismert tűzoltóparancsnok 1927-ben Konkoly Elemér tanító volt.73 1945-ben Gere Pál László vezette a 24–50 év közötti tűz-oltókat.74

Körjegyzői kimutatás a tűzrendészeti felszerelésekről 1945-ből
(B.-A.-Z. M. Lt. V. 181. 1. d. 423/1945.)

A fiatal fiúk, férfiak vallásos és nemzeti szellemű nevelésére, valamint a testedzésre az iskolán kívül is nagy gondot fordítottak. Ennek egyik szervezete a cserkész-, a másik a leventemozgalom volt. A cserkészet Magyarországon 1912-ben jelent meg, de csak az I. világháború után terjedt el. Programja szerint a cserkészet lelkileg kiegyensúlyozott és vallásos, fizikailag erős, életrevaló és gyakorlatias fiúkat akart nevelni. Tagjait, akik egyenruhát viseltek, ennek érdekében katonai szervezettségű őrsökbe, rajokba és csapatokba osztották, s katonás életformához – tisztelgés, táborozás, felderítés, hadijátékok stb. – szoktatták. A leventét ezzel szemben a testnevelés fontosságának a szándéka hívta életre 1921-ben (LIII. tc.). A törvény minden 12 és 21 év közötti olyan fiút levente kötelesnek tekintett, aki nem járt rendszeres testnevelést nyújtó iskolába, illetve nem vonult be katonai szolgálatra. A leventék leszerelt tényleges vagy tartalékos tisztek – leventeoktatók – irányításával hétvégenként rendszeres test- és menetgyakorlatokon vettek részt, melyek során a fegyverhasználat alapjaival is megismerkedtek.75

A Levente Egyesület Hejőbábán 1924-ben alakult meg, vezetője a mindenkori református tanító volt (Konkoly Elemér, Zádori Bertalan).76 Az egyesület elméleti foglalkozásait vasárnaponként, kezdetben a katolikus iskolában tartotta, ami miatt a katolikus iskolaszék gyakran panaszkodott, mert a leventék nem úgy viselkedtek, ahogy az elvárható lett volna. Szerették volna elérni, hogy a református iskola is biztosítsa összejöveteleikhez a helyiséget, ami később be is következett.77 A református egyház ugyanakkor azért berzenkedett, mert a sok vasárnapi levente verseny miatt a kántorjaik – akik egyben levente parancsnokok voltak – nem tudnak ott lenni a templomban.78 A leventék gyakran rendeztek táncmulatságokat és színi előadásokat. A II. világháború után az egyesület feloszlott.

A Mezőgazdák Körének alakuló ülésén készült jegyzőkönyv
(B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. 829. 3969/1737.)

A Mezőgazdák Köre 1937 márciusában alakult meg 70 taggal. Elnöke Szabó Sándor, díszelnöke Bay Bertalan, alelnöke Kiss János, díszalelnökei Orczy István, Jármy Aladár és Dr. Orczy László volt. A gazdakör célja röviden: az önművelést, a mezőgazdasági fejlődést, földművelést, állattenyésztést, gyümölcstermesztést stb. fejleszteni, a gazdaközösség körében megfelelő társadalmi élet teremtése, az együvé tartozás érzetének ébren tartása stb. Összejöveteleiket a népházban tartották.79

A Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet 1939 januárjában alakult meg. Egyházi elnöke Gulyás István, világi elnöke Karádi Ödön, ifjúsági elnöke Kiss István, jegyzője Kazai Bertalan, titkára Juhász József lett. Az egylet célja volt: a katolikus földműves és földmunkás egyének valláserkölcsi nevelése; nemzeti, szociális érzésük elmélyítése; a földművelő élethivatás és a család gondolatának ápolása; szak- és általános műveltség szolgálata, illetve a nemes szórakozásról való gondoskodás.80

A Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet alakuló
üléséről készült jegyzőkönyv 1939-ből
(B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. 829. 4015.)

A Hejőbábai Asszonyszövetség 1944 márciusában 78 taggal alakult meg vallási, lelki, szociális és kulturális céllal. Elnökévé Nyáry Ilonát, alelnökké Szőllőssy Máriát, titkárrá Demeter Ilonát, jegyzővé Herkélyi Ilonát választották meg.81

A Fogyasztási Szövetkezet országos mozgalom részeként az 1910-es években alakult meg.82 A szövetkezet könyvelői a katolikus tanítók közül kerültek ki (Rubinka György, Rabecz Lajos).83 A szövetkezetnek volt egy boltja, egy korcsmája és egy iroda helyisége.84 1945 után fuzionáltak az új földműves szövetkezettel.

A két világháború között a felekezeti tanítók gyakorta létesítettek színjátszó csoportokat, akik különböző népszínműveket tanultak be, majd adtak elő a község lakosságának. Az előadásokat a római katolikus iskolában tartották. Ilyenre került sor például 1929. március 31-én, április 7-én. A bevételt az új római katolikus iskola építésére fordították.85 Táncmulatságokat, népművelődési előadást a református iskolában is gyakran rendeztek, amelyeken szívesen részt vettek a bábaiak.86

A színjátszó kör az 1940-es évek elején
(Fotó: Császár Győzőné tulajdona)

A fentebb felsorolt egyesületekről, civil szerveződésekről az ország hasonló ténykedéseit ismerve elmondhatjuk, hogy a nevükben is meglévő célkitűzés mellett klub-jellegű kisközösségeket alakítottak ki. A II. világháború után ezek az önszerveződések felbomlottak, míg a Fogyasztási Szövetkezet beolvadt az új földműves szövetkezetbe.

Új egyesület először 1945 októberében jött létre. Ekkor alakult meg a Hejőbábai Vadásztársaság, melynek tagjai: Snajder János, ifj. Kiss József, Kosztor József, id. Juhász István, Árvai József, Gombos Lajos, Szerdahelyi János, Marada Bertalan, ifj. Marada János, Kazai Ferenc, ifj. Juhász István és Balogh János.87

A szocializmus nem kedvezett az alulról jövő kezdeményezéseknek, nem támogatta a politikailag nehezen ellenőrizhető csoportok, szervezetek megalakulását (kivételt a Kommunista Ifjúsági Szövetség jelentett). Ennek ellenére hosszabb-rövidebb ideig számtalan szervezet működött Hejőbábán, hol intézményesített, hol azon kívüli keretekben. Tudásuk, lehetőségük mértékében mindannyian hozzátettek valamit a község gyarapodásához.

Műkedvelő színielőadás 1958-ban
(Fotó: Polonkai Jánosné tulajdona)

A magyar országgyűlés 1989-ben fogadta el az egyesülési- és gyülekezési jogról szóló II. törvényt, mely lehetővé teszi a civil kezdeményezésekből egyesületek alapítását.

Az elmúlt évtizedek legfontosabb egyesülete a községben a sportegyesület volt. A sportegyesület az 1950-es években kezdte meg működését, melynek irányítása sokáig az úttörővezetők kezében volt. Volt futball, sakk, asztalitenisz, röplabda és tekeszakosztálya.88 1961-ben felvetődött egy női kézilabda szakosztály felállítása is, de annak megvalósulásáról nem tudunk.89 Az évek múlásával az egyesület egyre inkább csak a labdarúgásra összpontosított.

A polgárőrség helyisége

A hejőbábai focicsapat az 1963/64-es idényben feljutott a megyei II. osztályba. Ezt követően a mezőcsáti területi bajnokságban szerepelt az együttes. 1999–2001 között ismét a megyei II. osztályban játszottak.90

A sportkör cégbírósági bejegyzésére 1999 októberében került sor. A sportegyesület elnöke Virág Gyula. A futballpályát az elmúlt évtizedekben kétszer újították fel. Először 1963-ban, majd 2001/2002-ben.91

A község sportéletéhez kapcsolódó adalék, hogy a hagyomány szerint Orczy István bábai földbirtokos az 1930-as években, Párizsban agyaggalamb-lövő világbajnok lett.92

A Hejőbábai Polgárőr Egyesület 1993-ban alakult meg. Elnöke Kazai József. Az egyesület célja a működési területükön található közösségi és személyi tulajdon fokozott védelme, a bűnmegelőzés, a közrend és a közbiztonság erősítése, a lakosság biztonságérzetének, nyugalmának biztosítás.93

A Hejőbába Gyermekeiért Alapítvány 1992-ben Szendi Adolf igazgató kezdeményezésére alakult meg. A kuratórium elnöke: Demeter Jánosné. Az alapítvány célja a hejőbábai általános iskola oktatási színvonalának folyamatos bővítése, a hátrányos helyzetű tehetséges tanulók továbbtanulásának támogatása.94

A művelődési ház

A Gyógyító Képzelet Alapítvány 1999-ben jött létre. A kuratórium elnöke Juhász Barnabás. Az alapítvány célja a hejőbábai Pszichiátriai Otthonban lakók lakókörnyezetének folyamatos javítása, a szabadidő kulturált eltöltésének segítése.95

A művelődés intézményesített keretei a II. világháború után alakultak ki. 1946-ban rendbe tették a régi kultúrházat (népház).96 Ott működött a mozi, s ott tartották meg a régi községi rendezvényeket, téli népművelési előadásokat, vagy nézték az emberek a KISZ televízióját.97 A kultúrházat 1982-ben a régi malomépületbe helyezték át. Az intézmény azóta Művelődési Házként működik. A régi kultúrház épületet 1988-ban lebontották.98

A községi könyvtár az 1950-es években jött létre. 1960-ban 515 darabos könyvállománya 112 beiratkozott olvasója volt.99 A könyvtárat 1961-ben áthelyezték a KISZ klubba, ahol hetente kétszer lehetett a könyveket kölcsönözni.100 A könyvtár az 1960-as évek második felében a Bay-kastélyba, majd a régi tanácsházába, azt követően az 1970-es évek végén az új tanácsháza épületébe költözött. 1982-ben a Művelődési Ház könyvtártermében, 1998-tól az általános iskolában került elhelye-zésre.101

Könyvtári kötetek és olvasók száma

Az 1970-es évektől kezdődött az a folyamat, amelynek során megváltozott a szabadidő eltöltésének módja. A televízió változatos műsorkínálata és a kényelmi szempontok miatt egyre csökkent a helyi rendezvények iránti érdeklődés. A gépkocsik számának növekedése lehetővé tette azt is, hogy a bábaiak az igényesebbnek tartott kulturális rendezvényeket akár távolabbi helyeken is felkeressék. Emiatt a fenntartás anyagi nehézségeivel is küszködő helyi kulturális intézmények közönséget vonzó és közösséget formáló tevékenységet napjainkban már csak módjával tudnak végezni.

Lábjegyzetek:

1. Sós, 1985. 42.
2. Dienes, 2000. 75.
3. Tóth, 1934. SRKA. At. 715. ill. SRKL. D. CXXXI. 74.109.
4. E. É. Lt. r. sz. 3412. 175–177. fol. can. vis. 1746.
5. Dienes, 2001. b. 116.
6. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/e. 4521/1818.
7. E. É. Lt. AV. 568.
8. Uo. AN. r. sz. 1086. 4578/1921.
9. Uo. 5072/1928.
10. Tóth, 1934. SRKA. At. 715. ill. E. É. Lt. forrásai közt.
11. Tóth, 1934. SRKA. At. 715.
12. SRKL. R. A. IX. 4/3. 1857. szept. 8.
13. B.-A.-Z. M. Lt. VII. 1/c. 49.
14. SRKL. D. CXLIII. 82.618.
15. Uo. 82.619.
16. E. É. Lt. 1852. évi iskolaösszeírás, az Egri Egyházmegyei Tanfelügyelőség iratai közt.
17. Uo. AN. r. sz. 1083. 1766/1869.
18. Uo. AN. r. sz. 1085. 6658/1907. és 2447/1912.
19. Uo. 1728/1912.
20. Uo. r. sz. 1084. 2561/1898.
21. SRKL. R. D. VII. 6/2. can. vis. 1812.
22. Uo. Kgg. II. 12. can. vis. 1837.
23. Uo. R. D. III. 5/5. isk. látog. jkv. 1844.
24. Szendrey, 1940. 16.
25. E. É. Lt. AN. r. sz. 1083. 478/1867. és. 950/1868.
26. SRKL. R. A. IX. 4/3. 1884. febr. 7.
27. Csíkvári, 1939. -504.-
28. SRKL. R. D. III. 5/5. isk. látog. jkv. ill. E. É. Lt. AN. r. sz. 1083–1086. Bábai katolikus iskolára vonatkozó feljegyzések.
29. E. É. Lt. AV. 568.
30. SRKL. R. D. III. 5/5. isk. látog. jkv. 1853. és 1854.
31. Uo. 1868.
32. E. É. Lt. Az Egri Egyházmegyei vonatkozó adatai.
33. SRKL. R. D. III. 5/5. isk. látog. jkv. 1868.
34. Uo. R. A. IX. 4/3. 1918. ápr. 12.
35. E. É. Lt. AN. r. sz. 1087. 45/1926.
36. Uo. can. vis. 1829.
37. Lásd a 32. lábjegyzet jelzetét.
38. SRKL. R. D. III. 5/5. isk. látog. jkv. 1805.
39. Uo. 1853.
40. Lásd a 28. lábjegyzet jelzetét.
41. E. É. Lt. AN. r. sz. 1086. 1412/1918.
42. SRKL. R. D. VII. 6/2. can. vis. 1799–1805.
43. Uo. R. A. IX. 4/3. 1881. ápr. 10. ill. Szendrey, 1940. 17.
44. Uo. 1918 ápr. 12. Még elmarasztalóbb véleménnyel volt a tanfelügyelő az iskola épületéről és a tanítás színvonaláról 1927-ben: uo. 1927. márc. 21. és 1931-ben. uo. 1931. dec. 10.
45. Szendrey, 1940. 21–22.
46. SRKL. R. A. IX. 4/3 1915. okt. 18.
47. E. É. Lt. AN. r. sz. 1548. 1893/1806.
48. Uo. 1838.
49. Uo. Lásd a 32. lábjegyzet jelzetét.
50. Uo. r. sz. 1083. 1766/1869.
51. Uo. 2714/1875.
52. Uo. 3062/1883.
53. Uo. r. sz. 1084. 868. és 4549/1895.
54. Uo. r. sz. 1086. 3527/1909.
55. Uo. 6004/1921.
56. Uo. r. sz. 1087. 45/1926.
57. Uo. r. sz. 1086. 152/1925.
58. Uo. r. sz. 1087. 5406/1931.
59. Uo. 438. és 5036/1929.
60. Uo. 602/1935.
61. Uo. 5491/1938.
62. Varga, 1970. 230.
63. B.-A.-Z. M. Lt. XVII. 62. 1. d. 1948/50. sz. jelentés.
64. HBH. közlése.
65. Uo.
66. B.-A.-Z. M. Lt. XXIII. 812. 1. b. 813/1961.
67. HBH. közlése. A további adatokat is innen.
68. B.-A.-Z. M. Lt. XXIII. 812. 1. a. 38/1951. ill. 115–10/1952.
69. SRKL. D. CXXXI. 74.109/1898.
70. B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. 818. 857/1897.
71. Tóth, 1934. SRKA. At. 715. ill. SRKL. R. A. IX. 4/3. 1915. júl. 30.
72. B.-A:-Z. M. Lt. V. 181. 1. d. 311/1930. ill. Csíkvári, 1939. -504.-
73. Uo. IV. B. 818. 3765/1927.
74. Uo. V. 181. 1. d. 423/1945.
75. Romsics, 1999. 179–181.
76. B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. 818. 674/1925.
77. Uo. ill. E. É. Lt. AN. r. sz. 1086. 152/1925.
78. SRKL. R. A. IX. 4/3. 1927. jún. 5.
79. B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. 829. 3969/1937.
80. Uo. 4015/1939.
81. Uo. 4310/1944.
82. Uo. IV. A. 818. 2988/1917.
83. E. É. Lt. AN. r. sz. 1086. 1031/1918.
84. B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. 818. 1814/1922. ill. Csíkvári, 1939. 64.
85. Uo. V. 181. d. 239/1929.
86. Uo. IV. B. 818. 3528/1925. ill. Csíkvári, 1939. 64.
87. Uo. XVII. 62. 3. d. 1946. nov. 21.
88. Uo. XXIII. 812. 1. a. 1959. márc. 18.
89. Uo. 1–4/1961.
90. HBH. közlése.
91. Uo.
92. Uo.
93. Uo.
94. Uo.
95. Uo.
96. B.-A.-Z. M. Lt. XVII. 62. 3. d. 1946. nov. 21.
97. Uo. XXIII. 812. 1. a. 115–10/1952. és 1–VIII/1960.
98. HBH. közlése.
99. B.-A.-Z. M. Lt. XXIII. 812. 1. a. 1–4/1961.
100. Uo. 1–20/1961.
101. HBH. közlése.