A falusi lakosság évszázadok alatt a generációkon keresztül öröklődő tapasztalati tudás alapján gyógyította magát. Felhasználva ehhez a növény- és állatvilág hasznosnak ítélt anyagait, de sokszor csak a babonás cselekedetektől reméltek gyógyulást.
A XVIII. század második felében a nagyobb falvakban már működött bába, azaz szülésznő. Alkalmazását mind a világi, mind az egyházi hatóságok kívánatosnak tartották. Az előbbiek elsősorban egészségvédelmi szempontból, az utóbbiak ezen kívül azért is, hogy szükség esetén az életképtelennek látszó csecsemőt azonnal meg tudja keresztelni. Sokáig a falu egyetlen, az egészségügy területén valamelyest járatos személye a bába volt.
A bába felfogadása kezdetektől a református consistórium hatáskörébe tartozott. Ők felügyelték, ellenőrizték tevékenységét, határozták meg bérét. Egyházi funkcionárius volt, aki hivatalát esküvel foglalta el. A kurátor engedélye nélkül a bába a község területét nem hagyhatta el. Ha rövid időre mégis eltávozott, köteles volt előzetesen bejelenteni, hogy kit fog maga helyett helyettesítőnek hátrahagyni. A consistoriális gyűlések gyakori témája volt a mindenkori „öreg asszonyok” felfogadása, díjazása, felügyelete. Ha működésükben hiányosságokat tapasztaltak, akkor figyelmeztették, illetve megintették őket. 1746-ban a településnek már volt bábája. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvben ezt olvashatjuk: „Van ebben a helységben öreg bába, aki kálvinista, akit dicsérnek a tudá-sáért.”1 Olykor előfordult, hogy alkalmatlan személy került a bábai székbe. 1842-ben ezt jegyezték le a presbitérium jegyzőkönyvében: „A bábával baj van. Részeges. Elfelejti a gyerek nevét, vagy a szülők nevét… felbukik a gyerekkel…”.2
Az 1880-as években már a község alkalmazta a bábát.3 A település 1909. június 29-én fogadta el a községi szülésznői állás szervezéséről szóló új szabályrendeletét. Szabályrendelete korábban is volt a településnek, az azonban nem maradt fenn. Az új községi bábai szabályrendelet elfogadásával a régi érvényét vesztette.4
Az 1908. évi XXXVIII. tc. 27 §-a értelmében kellett a községeknek megalkotnia a bábai állás rendszeresítésével kapcsolatos rendelkezésüket. E szerint az állást csak pályázati úton, oklevéllel rendelkező személy tölthette be. Megválasztása életfogytiglanra szólt. A bába hivatalba lépése előtt az 1886. évi XXII. tc. 85 §-ában foglaltak szerint köteles volt esküt tenni. Járandósága évi 120 korona volt, amit havi részletekben kapott meg. Szülésnél a szülőktől 4 koronát kapott. Szülésen kívüli bábai ténykedéséért 1 korona, külterületen 2 korona illette meg. Más községekben, illetve 2 km-en túl a faluban kilométerenként 2 fillér fuvardíj vagy természetbeni fuvar is járt neki. Fertőtlenítőszerekre évi 10 koronát kapott a községi pénztárból. Ha a szegény szülők az általuk fizetendő összeget nem voltak képesek kifizetni a bábának, akkor azt a település átvállalta.
A szülésznő köteles volt lakására kitenni a bábai „cégért”, a szegényeket ingyen ellátni, fertőtlenítőeszközöket beszerezni, a bábaeszközöket jó karban tartani, hívásra a szülőkhöz menni, ha szükséges volt orvosi segítség után küldeni, „tetsz halott” gyermeknél megkezdeni az újraélesztést és rögtön orvosért küldetni, betegágyas asszonyt 8 napon át naponta kétszer meglátogatni, minden szülést 24 órán belül bejelenteni az anyakönyvi hivatalnál, a halott csecsemőt a halottkémnél, ha írni-ol-vasni tudott a szülésről naplót vezetni, a szoptatásban, dajkaságban lévő csecsemőket havonként felkeresni, egészségügyi állapotáról jelentést tenni az elöljárósághoz. Józan, becsületes életmódot kellett folytatnia, s köteles volt mindenki felé illedelmes magaviseletet tanúsítania.
Tilos volt a szülő nőt nem bábára bízni, elhagyni, az orvos utasítása, tanácsa nélkül orvosságot rendelni, terhesek, szülő nők titkát másoknak elárulni, betegeket orvosok engedélye nélkül ápolni, sebeket tisztítani, halottakat mosni, öltöztetni, szennyes ruhát mosni, vadat nyúzni, állati belet tisztítani, nyers bőrökkel, húsvágással, húskiméréssel foglalkozni. Ha állásáról a bába lemondott, 60 nappal korábban az elöljáróságnál azt be kellett jelentenie.
A szülést követő 2–3. napon, többnyire a reggeli órákban, a templomban történt a keresztelés, ahová az újszülöttet a bába kíséretében a keresztanya vitte el. A keresztapa, a komák már korábban ott voltak. Amikor hazatértek, azzal az egész Európában ismert szólással állítottak be: „Pogányt vittünk, keresztényt hoztunk.”5
A bábát sokfelé boszorkánynak is nevezték (vasorrú bába). Ezt maga a bába szó magyarázza, mely szláv származék, és „öregasszony, boszorkány” jelentéssel bír. Alakjukhoz tapad az a sok mindenféle praktika, eljárás, amit a magyar nyelv együttesen babonának nevez.6
Az első név szerint bába neve 1914-ből maradt ránk, Demeter Jánosné volt akkor a szülésznő. Fizetése a szabályrendeletben foglaltaknak megfelelően állapíttatott meg.7
A falu népe egészen az 1950-es évekig sokszor kereste meg a községi bábát egészségügyi bajaival, gondjaival, mint az itt élő egyetlen, az egészségügy területén jártas személyt. A bába a II. világháború után is közmegbecsülésnek örvendett a faluban.8 Szolgálati lakásnak megkapta a Bükk-Sebe Alapítvány gazdaságában lévő Kerekes-féle lakást.9
A bába mellett időnként a helyi kovácsmester is foglalkozott „gyógyítással”. A XX. század első felében sok helyi lakos fogát húzta ki. Spárgát kötött a fogra, majd a madzagot befogta a satuba. Melegített vasat érintett a beteg arcához, mire az a fejét megrántva kihúzta a fogat.10
Rendszeres orvosi ellátás csak a XIX. század második felében, a körorvosi állások megszervezése után alakult ki. Az 1876-ban megalkotott első közegészségügyi törvény e téren megszabta az állam, a megyék és a községek teendőit. A jogszabály meghatározta a lakások, munkahelyek, iskolák, közintézmények egészségügyi minimumát, előírta a járványok megelőzésével és leküzdésével kapcsolatos teendőket. A városokat és a hatezer főnél nagyobb falvakat orvos tartására kötelezte, akiknek a szegény betegeket ingyen kellett gyógyítaniuk. A kisebb községeknek közösen kellett körorvost fogadniuk. Noha a törvény előírásainak csak lassan tudtak érvényt szerezni, az eredmények kétségbe vonhatatlanok.11
Hejőbába közegészségügyi szervezetileg is a vármegye Mezőcsáti járásához tartozott. A megye egészségügyének élén a vármegyei tisztifőorvos állott, akinek a vármegyeházán volt egy sötét, szűk kis irodája. Innen irányította, ellenőrizte az egyes járások körorvosait.12 Hejőbába a járáson belül a Nemesbikki Közegészségügyi Körhöz tartozott.13 A körorvos székhelye Nemesbikken volt. Kezdetben a körorvos körjárata során havonta csak egyszer, majd kéthetente, az 1930-as évek végén hetente, később már hetente kétszer látogatta meg a bábai betegeket falujukban.14
A két világháború között Gyenes József volt a legismertebb körorvos, aki 1923-tól volt hivatalban Nemesbikken. A II. világháborúban szerb, olasz, román és albán fronton harcolt, s mint hadnagy szerelt le. Több kitüntetéssel tért haza. Izsákon született 1892-ben, Budapesten 1920-ban szerzett orvosi diplomát.15
A legközelebbi gyógyszertár szintén Nemesbikken volt.16 Az ottani gyógyszerészek közül a két világháború közötti évekből Molnár Ernő nevét ismerjük.17
Ebben az időben a lakosság egészségügyi állapotában már jelentős javulás volt megfigyelhető. A nagy járványos betegségek ideje a XIX. század végén lejárt, a babonás gyógyítás kezdett a régmúltba veszni. Időnként még fel-felütötte a fejét egy-egy kisebb járvány – 1902-ben például vörheny (ami miatt az iskolát is bezárták), 1906-ban és 1911-ben ismét vörheny, 1916-ban kanyaró gyanús betegségek, 1918-ban spanyolnátha okozott riadalmat a faluban –, de ezek mérete, kiterjedése nem közelítette meg a korábbi századokban pusztító betegségek erejét.18 Eltűntek a régi nyári tífusz és vérhas járványok is. Gyakorlatilag megszűnt a csecsemőhalandóság, javultak az életkörülmények, az emberek kezdtek tudatosabban figyelni egészségük megőrzésére.
A II. világháború után a lakosok közül egyre többen rendelkeztek betegbiztosítással, így az orvosoknak egyre több munkájuk lett. A vidéki orvosoknak gyakorlatilag évente csupán három hét pihenőjük volt, amikor szomszédos orvosok helyettesítették, de ha azok mentek el szabadságra, akkor neki kellett pótolni – nem kevés túlmunkával – a kollégát. Segítséget ebben a helyzetben az ápolónők alkalmazása jelentett. Az 1950-es években Nemesbikk is kapott ápolónőt (később asszisztensnek hívták őket), aki segédkezett a sebkötözésnél, az injekciók beadásánál, a beteg lakásán ellenőrizte, hogy a beteg betartja-e az orvosi utasításokat. Ő ügyelt a rendelőben a rendre.
A helyiek, ha kórházi ápolásra szorultak, Miskolcra vagy Mezőkövesdre mentek.19
Az orvosi és a fogorvosi rendelő
Hejőbába 1967-ig volt a nemesbikki orvosi körzet települése. 1967-ben, a bábai orvosi rendelő és orvosi szolgálati lakás megépítése után Hejőbába lett az orvosi székhely, s Nemesbikk egészen 2001-ig hozzá tartozott. A szomszédos település csak akkor kapott önálló orvosi státust.20 (A helyi tanács 1958-ban már tervezte önálló orvosi rendelő és gyógyszertár felállítását, s a Nemesbikki Körorvosi Körtől való elszakadást, de az a felsőbb hatóságok beleegyezése nélkül nem valósulhatott meg.21 A körorvosi kör és Bába orvosa volt Schlusser Frigyes (1953-ig), Schneider Sebestyén (1953–1955), Fegyverneki Ferenc (1955– 1963), Borhy Endre (1963–1968) és Orosz János (1968-tól napjainkig).22 A rendszerváltás után, 1992-ben az egészségügyben is reform vette kezdetét. Bevezették a kártyarendszert, lehetővé vált a szabad orvosválasztás.
A gyógyszertár
Önálló fogorvosi körzete 1978-tól van a településnek (ekkor épült meg a fogorvosi rendelő), melyhez kezdetben hat, jelenleg négy település tartozik. A község fogorvosa 1988 szeptemberétől Mohamad Fawaz Hitou.23
1945 előtt a faluban nem lakott állatorvos. Olykor-olykor Nemesbikken vagy Mezőcsáton élt állatorvos, akihez a bábaiak problémáikkal fordulhattak. 1938-ban szervezték meg a Sajószögedi Állatorvosi Kört, melyhez Sajószöged, Nagycsécs, Muhi, Tiszaszederkény, Sajóörös, Tiszagyulaháza, Tiszapalkonya, Tiszaoszlár, Nemesbikk és Hejőbába tartozott. A bábai képviselő-testület 1937. július 23-án csatlakozott a körállatorvosi körhöz. A körállatorvos teendőit az 1928. évi XIX. tc. 114. §-a, és a törvény végrehajtásához kötődő rendeletek írták elő. A körállatorvos tagja volt a helyi képviselő-testületnek. A körállatorvost évi három heti szabadság illette meg, amit a főszolgabíró engedélyezett, akinek meg kellett oldania az állatorvos helyettesítését.24
A II. világháború után hatóságilag szervezték meg az állatorvosi intézményt Hejőpapi székhellyel, melynek élére Vashegyi Endre, majd Bánáti László, illetve Zelenák László került. A község jelenlegi állatorvosa Tuskó László, aki hat településnek körállatorvosa.25
A település gyógyszertára 1981-ben létesült.26
Az egészségvédelmet szolgálták a halottak eltemetésével kapcsolatos rendelkezések is. Már 1820-ban királyi rendelet írta elő, hogy minden községben halottasház építendő, amelyben felöltöztetés után 48 óráig kellett felravatalozni a halottakat.27 A bábai hullaház meglétére 1893-ból leltük fel az első adatot.28
Először 1725-ben említi általunk fellelt forrás a bábai Alsó-temetőt Bükk Ferenc földjének szomszédságában, melyet a nemesbikkiek műveltek.29
A Nagy temető – mint bábai helynév – 1733-ban, majd 1738-ban szerepelt először írott forrásban.30 Ezt a falutól ÉK-re lévő terület valószínűleg valamikor temető lehetett, de hogy azt mikor és kik, bábaiak vagy mások használták, nem tudjuk.
Az 1746-os katolikus canonica visitátióból tudjuk, hogy a község temetője a falun kívül található. Nem volt megáldva, nem volt bekerítve, de elég nagy volt. A kálvinisták és a katolikusok közösen használták.31
A XIX. század közepén a két felekezet már külön temetővel rendelkezett, egymás szomszédságában.32
1859-ben, a végrehajtott tagosítások alkalmával mind a régi református, mind a külön álló katolikus temető területét a földesurak adományából közel 4–4 holdra megnövelték. A katolikus temető fű és fa haszna a katolikus elemi iskolát, a reformátusé a gyülekezetet illette.33
A katolikus temetőről az 1877-es egyházi leltár a következőket jegyezte fel: „A h.bábai rom. kat. híveknek a község észak keleti részén vagyon egy külön temetőjük, egészben véve körülbelül 4 hold területű, mely körülárkolva és fiatal akác-sövénnyel bekerítve vagyon.”34 A temetőt 1938-ban 400 pengő költséggel körbekerítették, amit utóbb kovácsolt vaskapuval akarták díszíteni.35 A temetőben lévő régebbi kőkeresztet 1868 májusában állíttatta özv. Lőchey Györgyné. A kőkereszt fenntartására 15 Ft-os alapítványt is létreho-zott.36 A kőkeresztet 1903-ban az alapítványi kamatból – 90 forintos összeggel – felújítottak. Öntött vasból, valódi aranyozással feszületet kapott (28 cm magas, 24 kg súlyú).37 A temető másik kőkeresztjét 1938-ban Marada József és Iván Júlia állította.38
A katolikus temető 1938-ban
felállított kőkeresztje
A református temetőnek az 1914. július 19-én elfogadott temetői szabályrendelete maradt ránk. Ebből tudjuk, hogy pontos kiterjedése 3 kat. hold és 810 négyszögöl volt. 39 A rendelet törekedett arra, hogy a temetkezési, illetve a sírok elhelyezkedése bizonyos szabályszerűséget mutasson. E célból a temetőt egy főúttal és a főúton keresztül haladó dűlőúttal négy egyenlő részre osztották. A sírokat minden egyes részben sorban, egymás mellett helyezték el úgy, hogy a sírkövek minden sírnál a dűlőútra nézzenek. A sírhelyek hosszát 2 méterben, szélességét 1 méterben, a sírok közötti távolságot szintén 1 méterben határozták meg. Családi, bekerítendő sírboltoknak 2–4 sírhely volt igényelhető.
Református kopjafa 1966-ban
(SRKA. C. 9117. Sipos L. felvétele)
Az egyházi adót fizető református családok halottaik részére ingyen kaptak sírhelyet. Más felekezetűek egy sírhelyért 10 koronát voltak kötelesek fizetni. Bekerített sír-Régi síremlék helyért adót fizető református egyháztagnak 5 koronát, más vallásúnak vagy idegennek 20 koronát kellett fizetnie. Sírhelyet a temetőgondnok vagy a Temető Bizottság nélkül senki sem választhatott.
A temetőben lévő haszonfák és füvek az egyházközség tulajdonát képezték. A temető jövedelméről a temetőgondnok számadást vezetett, amivel évről évre el kellett számolnia az egyháztanácsnak. A befolyt jövedelmet elsősorban a temető fásítására, csinosítására fordították.
Régi síremlék
a temetőben
A sírok kivilágítása a református egyház hitelveivel nem volt összeegyeztethető, ezért a szabályrendelet még a más vallásúaknak sem engedte meg azt. A Temető Bizottság ennek betartását szigorúan ellenőrizte. A reformátusok és katolikusok mellett – azok szomszédságában – külön temetője volt az izraelita felekezethez tartozóknak.
A temetők jelenleg is egyházi tulajdonban vannak, fenntartásáról az önkormányzat gondoskodik. A temető ravatalozója 1982-ben épült meg.40
A temető a ravatalozóval
Közegészségügyi intézmény volt a dögtemető is. Körül volt kerítve, mert a rászoruló cigányok és a kutyák az odahordott döglött állattetemeket gyakran szétkapkodták, azok húsát elfogyasztották.41 Később a falu úgynevezett dögkutat létesített, amit 1959-ben újra ásott, mert a régit nem ásták elég mélyre, ami miatt a kutyák az állattetemeket kikaparták. Ebbe kellett a döglött állatot beledobni és petróleummal lelocsolni.42 Ma már a nagy, elpusztult állatok tetemeit az erre szakosodott cégek szállítják el, melyből takarmányfehérjét készítenek.
A zsidó temető
Az intézmény a B.-A.-Z. Megyei Semmelweis Kórház „terápiás célgazdaságaként” kezdte meg működését, az államosított Orczy uradalmi kastélyban és a tsz-től kapott gazdasági épületekben 50 fő elhelyezésével, a község belterületén.43
Az intézmény 1989-től a B.-A.-Z. Megyei Önkormányzat fenntartásában működik, ahol 375 ellátott személy tartós elhelyezését oldják meg 3 pavilonban, 7–8 ágyas szobákban, 50 fős gondozási egységben. (1984-ben és 1985-ben készült el két 100–100 fős pavilon.)44
Az intézmény alaptevékenysége: krónikus pszichiátriai betegségben szenvedő azon 18 éven felüli személyek teljes körű ellátása, ápolása és gondozása, akik akut gyógyintézkedést nem igényelnek, nem veszélyeztető állapotúak, egészségi állapotuk, valamint szociális helyzetük miatt önmaguk ellátására segítséggel képesek. Az intézmény törekszik minden ellátott esetében, hogy olyan életminőséget teremtsenek, amellyel elősegítik a rehabilitációjukat. Ennek keretén belül átadásra kerül 2002-ben egy 10 fős lakóotthon.
Ellátási területük B.-A.-Z. megye településeire terjed ki. Az ellátás igénybevétele önkéntes, az igénybevevő kérelmére történik, melyet az intézményvezető felé kell benyújtani. Ha az ellátást igénybevevő cselekvőképtelen, kérelmét a törtvényes képviselő terjeszti elő. A korlátozottan cselekvőképes személy kérelme a törvényes képviselőjének beleegyezésével történik, ha köztük vita van, arról a gyámhatóság dönt. Előgondozás után a kérelem – melynek melléklete a gondnokkirendelő határozat, a korrajzkivonat – várakozói nyilvántartásba kerül.
A volt Orczy kastély,
a Pszichiátriai Otthon főépülete
A hatályos jogszabályt betartva a soronkívüli bizottság döntése alapján történik a férőhely kijelölése. Az ellátásért fizetendő térítési díj nem haladhatja meg a jogosult jövedelmének 80 %-át. Az intézményi térítési díjat minden év elején a fenntartó önkormányzat közgyűlése állapítja meg. Egyszeri bekerülési költség nincs.
Az intézmény „Házirend”-jében fogalmazódnak meg a lakókat megillető jogok és kötelességek, az Érdekvédelmi Fórum működése. Az intézmény a Pszichiátriai Betegek Országos Érdekképviseletének regionális központja.
Az orvosi ellátást egy általános orvos és két pszichiáter szakorvos biztosítja heti kétszer négy órában. A pszichiátriai otthon 161 főfoglalkozású dolgozója közül – jelentős részük hejőbábai lakos – 96 fő szakdolgozó, a szakképzettségi arány 91 %-os. Az ellátottak számára a szabadidő hasznos eltöltésére irányulóan terápiás céllal foglalkoztatást szerveznek (zeneterápia, biblioterápia, kreatív foglalkozás és színjátszás). A lakók aktív résztvevői a munka jellegű foglalkozásoknak is (állatgondozás, kertészet, külsős szerződéses foglalkoztatás). Sportjellegű tevékenységre rendelkezésre áll a kondicionáló terem és a futballpálya.
Az intézmény missziós nyilatkozatában alapvető követelmény az együttműködés, mely az ellátást igénybevevők és a dolgozók közötti bizalomra, tiszteletre épül. A dolgozók munkájukat legjobb szakmai tudásuk szerint, hivatástudattal, humánus és empatikus magatartással végzik.