|
|
A község mai határában az emberi telepek történetét évezredek óta nyomon lehet követni. Azt azonban nem állíthatjuk, hogy területén évezredek óta folyamatosan éltek emberek, mivel az éghajlat természetes változásai (felmelegedési-lehűlési periódusok váltakozása) miatt nem mindig volt alkalmas emberi település céljára.
A késő római korban, a Kr. u. III—IV. században a Szőlőmahegy (Szőlőmál-hegy) keleti lejtőjén római telep nyomaira bukkantak a régészek. A mai község területén vezetett át a Csapberek puszta— Pogánytelek (Gyulafirátót)—Hajmáskér irányába tartó közlekedési út. melynek egyik ellenőrző pontja volt a szőlőmáli telep. Datálásában a római bronzpénzek voltak a szakemberek segítségére.
A jelenlegi falu területén a középkorban több kisebb falu állt. A falutól északra Szent István nevű dűlő őrizte meg a Szent István vagy Bakonyszentistván nevét. Az egykori Németi vagy Nemti szintén dűlőnévként élt tovább. A falutól nyugatra Horhi pusztát találjuk, még távolabbra fekvő Himréte-dűlő az egykori Himháza falu nevét őrizte meg. Szent István, Németi, Horhi puszták területe 1908-ig Szentgálhoz tartozott, csak ekkor csatolták hivatalosan Herendhez. A szintén Szentgálhoz tartozó himházi dűlőben a herendiek már a XIX. század második felében birtokot szereztek, de közigazgatásilag csak 1956-ban került a községhez.
 |
| Szentistván elpusztult falu határában talált XIV—XV. századi feszítőzabla(Árpás Károly rajza)
Bridle from the 14th—15th centuriesfound at the edge of the village of Szentistván (drawing by Károly Árpás) Zaum vom XIV—XV. Jahrhundert in derFlur des Dorfes Szentistván gefunden(Zeichnung von Károly Árpás) |
 |
| Veszprém megye közigazgatásibeosztása 1488-ban (Solymosi 1984) Administrative division of Veszprém County in 1488 (Solymosi 1984) Einteilung der Verwaltungsahschnitte des Komitates Veszprém im Jahre 1488 (Solymosi 1984) |
Tudvalévő, hogy a honfoglaló magyarok 895—900 között szállták meg a Kárpát-medencét, 900-ban foglalták el a mai Dunántúlt. A félnomád életmódot élő nép keletről nyugatra haladva a síkságot és a folyóvölgyeket szállta meg. Az itt lévő szláv népességet leigázta, és fokozatosan magába olvasztotta. Veszprémet és környékét a fejedelmi Árpád törzs vette birtokba. Az államszervezés idején Veszprém mint földvár a királyi birtokok központjává, s az egyik legkorábban szervezett egyházmegye székhelyévé vált. A XI—XII. században a királyi vármegye, majd ennek felbomlásával és a nemesi vármegye kialakulásával a XIII—XIV. században a nemesi vármegye központja lett. A vármegye élén a király által kinevezett ispán állt, aki gondoskodott az adók behajtásáról, a rend fenntartásáról, a törvények végrehajtásáról. Bíráskodott a területén élő lakosság peres ügyeiben, háború esetén parancsnoka volt a területről hadra kelt seregnek. A király bizalmasaként tagja volt a királyi tanácsnak. E tisztséget 1313-tól a veszprémi püspökök a XVIII. század derekáig örökös címként viselték.
Az Árpád-korban nemcsak Veszprémben, hanem tágabb környékén is falvak gyűrűje található királynéi, hercegi szolgálónépekkel. Lövöldön királyi vadászok, Vámoson a királyné szakácsai, Lovason királynéi tárnokok, Alsóörsön királyi szakácsok és tárnokok, Szentgálon királyi pecérek, majd vadászok éltek.33 A Bakony rengetegét a honfoglalás után a fejedelmi törzs, majd I. Istvántól (1000—1038) a magyar király birtokolta, és vadászterületének tekintette. Az első szállások a Bakonyban vadászházak és szerzetesi kolostorok voltak. Szentgálon és környékén kiváltságos királyi népek falvai helyezkedtek el. Okleveleinkben csak a XIII. századtól tűnnek fel a falvak, de korábbi létezésükre részben a névadási szokásból, részben régészeti leletekből következtethetünk.34
 |
| Herend régészeti lelőhelyei Veszprém megye régészeti topográfiájaalapján (1969)
Archeological sites of Herend based on the archeological topographyof Veszprém County (1969) Archäologische Fundstellen in Herend gemäss der archäologischen Topographie des Komitates Veszprém (1969) |
Szentistvánt királyi vadászok lakták, legelső okleveles említése 1319-ben történt.35 A XV. században részben nemesek, részben jobbágyok éltek benne. 1536 után már lakatlannak mondják, a század második felében az Essegvári család birtoka. A török korban a szentgáli nemesek szerezték meg, területe Szentgál nagy határát gyarapította. A falu templomának romjai még 1785-ben is látszottak, a körülötte lévő temető sírjait az 1960-as évek mélyszántásai bolygatták meg. A falu területét cserépmaradványok mutatták. 1908-tól csatolták Herendhez.36
Németit vagy Nemtit a 1086-os keltezésű, de a XIII. században keletkezett oklevél említi először. Az oklevél a bakonybéli bencés monostor határjáró oklevele (metalis), amelyet azzal a céllal készítettek, hogy igazolják az apátság régi birtokjogait.37 A határleírás két forrást is említ, melyek nagy valószínűséggel azonosíthatók. Az elsőnél egy hatalmaskodást történt: Márton meggyújtotta Bere bíró ekéjét. Ez a mai „Kétbíró-kútnál" történhetett, ettől dél felé egy útnál húzódott Nemti határa. A hatalmaskodás nemcsak a határleírás miatt fontos, hanem gazdaságtörténetileg is. Hiszen ennek alapján bizonyosan állíthatjuk, hogy a XIII. században ekés földművelés folyt a község határában. Valószínűleg vaspapucsos faekét használtak. Ennek a felső részét hamvasztotta el a hatalmaskodó. Megemlíti még a forrás a „Bikkszárkutat" — ez pedig nem más, mint a Bányatelep vízellátására igénybe vett forrás.38
A községet királyi vadászok lakták a XIII—XVI. században. 1233-ban, 1439-ben is említik.39 Az utóbbi esetben ismét hatalmaskodás miatt: a bakonybéli apát azt panaszolja a királynál, hogy a németi és horhi lakosok a területén vadásznak és más erőszakoskodásokat követnek el. Az 1488-ban készült adóösszeírásban Horhival együtt 21 forint adóval szerepelt, ennek alapján népes falunak számított.40 Benne egyetlen egytelkes (curialis) nemes is lakott, aki fél forint adót fizetett. Még a XVI. század első felében is lakják. Az 1531. évi adóösszeírásban a török által felperzselt faluként említik, de ez nem jelentette azt, hogy lakosai is végleg eltávoztak. Ezt bizonyítja, hogy 1550-ben önálló plébániával bíró helység, 10 nemes lakja. Utoljára 1557-ben tűnik fel az adóösszeírásban: ekkor 10 lakott, s 6 üres (elhagyott) telkét veszik számba. Pusztulása Veszprém 1552-ben történt elestével, török kézre kerülésével magyarázható. Szintén Szentgál határába olvadt, onnan csatolták Herendhez 1908-ban.41
A fentebb említett Horhi szintén 1908-tól számítható Herend határához. Ekkorra már lakott része, a mai Petőfi Sándor és a Diófa utca, már teljesen egybeépült Herenddel. Ez azonban nem azonos a középkori faluval, mely Herendtől északra, az ún. Horhi-árok környékén feküdt. Először 1300-ban említi oklevél, királyi vadászok faluja, miként 1470-ben is.42 A veszprémi királyi vár tartozéka volt. A XVI. században néptelenedett el. 1505-ben már a közeli Essegvár tartozéka, az Essegvári család birtoka. Később a szentgáli nemesek használják a pusztát.43
A harmadik királyi vadászfalu, Himbáza nevét a 8-as számú műút mellett a Himréte-dűlő őrizte meg. Már a XV. században elnéptelenedett. Az 1488-as adóösszeírásban már nem szerepel.44 Pusztaként Essegvár, majd ennek pusztulása után Döbrönte tartozéka, a XVIII. században több nemesi család (Gombás, Sibrik, Niczky) részbirtoka. Teljesen a szentgáli nemesek kezére került. Az utolsóként, 1956-ban csatolták Herendhez.45
Herend középkori történetéről viszonylag keveset tudunk. Először 1326-ban, egy „kegyes adomány" ügyében említik forrásaink.46 Nevezett év szeptember 3-án Zobody Anna a maga és Erzsébet leánya nevében atyai örökségéből 3 hold szántót adományoz a veszprémi káptalannak. Ebből következik, hogy a XIV. században több részbirtokos tulajdonában van, s jobbágyok is lakják, akik a földet művelik. S nemcsak jobbágyok, hanem egytelkes nemesek is, mert arról értesülünk, hogy 1358-ban a község keleti határát királyi népek bírják.47 Ezek valószínűleg szentgáli, vagy németi, vagy horhi nemesek. 136l-ben, amikor a veszprémi káptalan Mesteri falujára vonatkozó határper folyik, arról is tudósítanak a források, hogy a leveldi (városlődi) karthauzi kolostor is részbirtokos Herenden.48 1370-ben a pannonhalmi bencés apátság szintén részbirtokos. 1399-ben már a vázsonyi vártartomány ura, Vezsenyi László is herendi részbirtokos.49 1439-ben újabb részbirtokossal egészül ki a felsorolás: I. Albert Hogyorszi Jakabot részesíti birtokadományban. 1472-ben Hunyadi Mátyás király Vásonkő várát és tartozékait — köztük Bakonyherendet is — leghűségesebb hívének, Kinizsi Pálnak adományozza. Az augusztus 22-én Esztergomban kelt adománylevelet 1473. január 8-án megerősítik, miáltal a legnagyobb herendi birtokosnak Kinizsit ismerték el."50 Kinizsi herendi jobbágyai ugyanis 1488-ban 19 forint hadiadót fizettek a kincstárba.51 Emellett tizedszedési jogot gyakorolt Herenden és a szomszédos falvakban: Horhiban, Németiben, Bakonyszentistvánon, továbbá a „Hegyen" a veszprémi káptalan.
 |
| Zápolyai István, Kinizsi Pál és Újlaki Lőrinc nagybirtokosok adózó birtokai 1488-ban (Solymosi 1984) Tax-paying landholders of landlords István Zápolyai, Pál Kinizsiand Lőrinc Újlaki in 1488 (Solymosi 1984) Steuerpflichtige Besitztümer der Grossgrundbesitzer István Zápolyai, Pál Kinizsi und Lőrinc Újlaki im Jahre 1488 (Solymosi 1984) |
Lábjegyzet:
33. GUTHEIL 1977, 113—118.
34. KRISTÓ 1994. 77—78.
35. PESOVÁR 1976. 4.
36. PESOVÁR 1976. 5.
37. PESOVÁR 1976. 4—5
38. PESOVÁR 1976. 5—6.
39. A Pannonhalmi Szent-Benedek Rend története VIII. 508—509.
40. SOLYMOSI 1984.
41. PÁKAY 1942. 120—121.
42. PESOVÁR 1976. 6—7.
43. PESOVÁR 1976. 7,
44. SOLYMOSI 1984. 179.
45. PESOVÁR 1976. 7—8.
46. KUMOROWITZ 1953. 168. 5Z. regeszta
47. KUMOROVITZ 1953. 487. 5Z. regeszta
48. KUMOROVITZ 1953. 552., 553. sz. regeszta
49. SÖRÖS Pongrác: A bakonybéli apátság története I. Bp. 1904. 112.
50. Gróf Zichy család okmánytára. XI, 122—129.
51. SOLYMOSI 1984. 177—196.
|
|