Előző fejezet Következő fejezet

VII. Herend a polgári korban
(1849—1918)

 

 Az 1849—1850-ben Magyarországon berendezkedő Habsburg abszolutizmus hosszabb időre megszüntette ugyan az ország szuverenitását, de nem számolta fel a polgári jogintézményeket, sőt folytatta a birodalom keretébe illesztett ország modernizálását. A parasztság sorsát az úrbérrendezés végrehajtása, az új, polgári adóztatási, földnyilvántartási rendszer bevezetése, a szabad paraszti gazdálkodás biztosítása egyaránt befolyásolta. Az ország modernizációja az önkényuralom korában az intézményrendszer és a gazdasági szférára terjedt ki, 1867 után viszonta liberalizmus jegyében az élet minden területét áthatotta: kiépültek aliberális jogintézmények, kialakult a szabad versenyes kapitalizmus s polgáriasuk a társadalom. Az állam tudatosan a polgári intézményrendszer és a gazdaság felvirágoztatására törekedett, melynek eredményeképpen Magyarország iparosodó agrárországgá változott.156Az ország lakosságának több mint kétharmadát kitevő parasztság XIX. századi polgárosulása során megszabadult a rendi jogi,életmódbeli kötöttségektől, s a polgári értékrendhez idomulva hagyományos kultúráját, szokásait is átalakította. Gazdaságát, gazdálkodási technikáját és technológiáját korszerűsítette, és gazdasági szakismeretekre is szert tett, s a század végére már a szövetkezeti gazdálkodási formákat is kialakította. Mindennapi életében csökkent a vallás szerepe, bizonyos funkciókat a civil szerveződések vettek át.157

Ha például 1900-ban a veszprémi piacon megjelent volnaegy 1848-as „mintájú" herendi polgár vagy „szentgáli tekintetes úr",bizonyára köznevetség tárgyát képezte volna, mert öltözködésében,szokásaiban, gondolkodásában is lényegesen eltért a századforduló polgáriasuk parasztságától. Jól látta ezt Jankó János néprajztudós is,aki a millenniumi kiállításra készülve, sem Szentgálon, sem a környékén nem találkozott már az „eredeti" paraszti viselettel. Ugyanezt tapasztalta a lakáskultúrában is: a régi formákat csak a legszegényebbcsaládok őrizték meg, akiknek „nem tellett" cseréptetős, kéményes,szemes kályhás, több szobás lakásra.158

Herend az eddigi közfelfogástól eltérően hivatalosan már1849-ben községgé szerveződött, de községi önkormányzatról az1850-es években, jóformán 1867-ig alig beszélhetünk, mivel a községi elöljárókat nem a nép választotta, hanem a járási szolgabíró nevezte ki. A bíró és az esküdtek az állami, megyei közigazgatás helyi végrehajtó szerveivé degradálódtak.

A község az 1867 után kiépített több szintű polgári közigazgatás legalsó szintjén, a helyi önkormányzatok (községek, rendezett tanácsú városok) között helyezkedett el. Az 1871. évi községi törvény a megyei és állami közigazgatástól függő községeket három csoportba sorolta: a fejlett mezővárosok jogutódjai a rendezett tanácsú városok lettek, az önálló adminisztrációt (jegyzőt) foglalkoztató községeket nagyközségeknek, míg a közös jegyzőt tartókat kisközségeknek nevezték.159

A község korlátozott autonómiával élhetett: végrehajtotta a törvényeket, a kormányzati és közigazgatási szervek rendeleteit és utasításait, a maga területén azonban önállóan intézhette ügyeit. A törvényekkel összhangban helyi érvényű statútumokat (szabályrendeleteket) alkothatott, szervezeti-működési rendjét maga alakította ki. Kiterjedt igazgatási hatókörével élve beszedte a községi és állami adókat, irányította az egészségügyet, szegényügyet, gyámügyet, a mezeirendészetet, tűzrendészetet, karbantartatta a községi utakat-hidakat,figyelemmel kísérte a népoktatást.

A lakosság érdekeit a „törvényhozó", ellenőrző testület, a képviselőtestület képviselte, a döntések végrehajtásáról pedig a községi elöljáróság (bíró, jegyző, esküdtek, közgyám stb.) gondoskodott. Az igazgatás hatékonyságát rontotta, hogy a végrehajtás szintjén csaka jegyző számított szakembernek, így ő — s rajta keresztül az állam —befolyást tudott gyakorolni mindkét „laikus" testületre.

A községi önkormányzat autonómiáját a megye a járási főszolgabíró jóváhagyó, ellenőrző jogköre révén csorbította, ugyanakkor maga is küzdött az állami befolyás növelése, újabb és újabb állami közigazgatás területi szervek (adófelügyelőség, tanfelügyelőség, államépítészeti hivatal stb.) létrehozása ellen — meglehetősen kevés eredménnyel.

Herendet az 1872-ben megalkotott vármegyei szervezési szabályrendelet értelmében a veszprémi járásba, azon belül a bándi körjegyzőségbe osztották be. Bánd a körjegyzőség területének (Bánd, Herend, Márkó) földrajzi középpontjában feküdt, ezen kívül viszont semmi más előnyt nem tudott felmutatni. Herend már ekkor is kedvezőbb pozícióban volt: saját vasútállomással, távírdával és postával,porcelángyára révén ipari háttérrel bírt. s csak idő kérdése volt, mikor veszi át a székhely szerepkörét. Erre Bánd nem kis szembenállását legyűrve, a felső hatóságok támogatásával, 1898-ban került sor. Jegyzői hivatal, jegyzői lak építésére azonban a kölcsönös ellenségeskedés miatt sem 1898 előtt, sem azután nem nyílt mód, ezért a hivatal bérelt helyiségben működött a kiegyezés korában.

A képviselőtestület

A képviselőtestület a virilizmus elve alapján fele részben a legnagyobb állami adófizetők, fele részben pedig választott tagokból állt. A virilizmus intézménye lehetővé tette, hogy a hagyományos elit képviselői mellé a „polgári osztály" képviselői is részt vegyenek az önkormányzati hatalom gyakorlásában. Az 1870-es évekvégén működő képviselőtestület összetételét az első 1881-ből fönnmaradt listából állapíthatjuk meg. Fejes Dániel bíró mellett a „tősgyökeres" birtokos gazdákat Bachstätt János, Brotschol Ferenc, Dieber György és Müller Bálint képviselte. A „polgári osztályt" a társadalmilag még mindig peremhelyzetben lévő zsidó kereskedő, vállalkozó réteg adta: Gold Vilmos, Klein Márkus és Steiner Simon az ő körükből került ki. A herendi gyár tulajdonosai, mivel nem helyben adóztak, nem szerepeltek a virilis jegyzéken, így a képviselőtestületben sem kaptak helyet. Csak mint a község „jótevői" voltak hatással a település életére.

Az első fennmaradt képviselőtestület-választási jegyzőkönyvet azért is érdemes kicsit közelebbről megvizsgálni, mert nemcsak a testület összetételére, hanem a tagok anyagi helyzetére is rávilágít.

Pap Gyula, a veszprémi főszolgabírói járás alszolgabírája1881. május 30-án délután 3 órára hívta össze a községi választói névjegyzékre felvett választópolgárokat, akik közül 60 személy meg is jelent a képviselőtestületi választáson. A testületbe a virilisek közül 6rendes és 2 póttag, a választottak közül 6 rendes és 3 póttag került be,így a testület 12 rendes taggal kezdhette meg munkáját.

A legtöbb állami adót fizetők közül, adónagyság szerint a testületbe kerültek:

Rendes tagként: 1. Buchwald Pál 356 Ft 61 krajcár
  2. Fischer Géza 169 Ft —krajcár
  3. Klein Márkus 136 Ft 37 krajcár
  4. Mayer János 64 Ft 27 krajcár
  5. Steiner Simon 45 Ft 56 krajcár
  6. Gold Vilmos 41 Ft 11 krajcár
Póttagok: 1. Gissinger József 35 Ft 47 krajcár
  2. Schwarz Éliás 33 Ft 95 krajcár

Az új keletű polgári osztályt a képviselőtestületben a kispolgári egzisztenciák, jobbára zsidó származású kereskedők, iparosokképviselték, akik sajátos helyzetüknél fogva hátrányos helyzetbenvoltak a többségi lakossággal szemben. A megválasztottak közül 4 fősorsolás nélkül, 2 személy sorsolással került a testületbe:160

Sorsolás nélküli tagok: 1. Bachstätt János  
  2. Dieber György  
  3. Müller Bálint  
  4. Ujcz András  
Választással került be: 5. Brodscholl Ferenc (60 szavazattal)
  6. Scháner József (60 szavazattal)
Póttagok lettek: 1. Lennert Antal (13 szavazattal)
  2. Glück Antal (1 szavazattal)

 

3. Keller József (1 szavazattal)

A képviselőtestületi választást az elöljáróság megválasztása követte. A képviselőtestület a bírói és bíróhelyettesi tisztségre 3—3,az elöljáróira 6, a közgyámira 3 személyt jelölt. A községi választópolgárok kérésére az alszolgabíró a bírói hivatal betöltésére szavazást rendelt el, míg a többi tisztséget hagyományos módon, közfelkiáltással töltötték be. A szavazás Fejes Dániel újjáválasztását eredményezte (az ő 41 szavazata mellett Boros Antal csak 7, Gissinger József csupán egy szavazatot kapott). A helyettes bíró Bachstätt Lajos lett, a 6 elöljárót egyhangúlag elfogadták, közgyámmá, távollétében,Ozsvald Józsefet választották meg. Az 1881-től szolgáló elöljáróságtagjai lettek:

1. Fejes Dániel községi bíró
2. Bachstätt Lajos helyettes bíró
3. Ozsvald József közgyám
4. Bachstätt János elöljáró
5. Eckert János elöljáró
6. Frum Mihály elöljáró
7. Gruber József elöljáró
8. Lennert József elöljáró
9. Rith András elöljáró

A névsor azért is tanulságos, mert mutatja, hogy a végrehajtóhatalmat a törzsökös német gazdaréteg tartotta fenn magának. A képviselőtestület működése nem lehetett zökkenőmentes az 1880-asévekben, mert a körjegyző, Tamás Gyula, nem fordított elég gondot a testület adminisztrációjára. A testületi jegyzőkönyvekben szórványos bejegyzések maradtak fenn, melyek valamely elöljáró, többnyire a bíró kezétől származnak. A körjegyző 1891-től kezdve vezette rendszeresen a jegyzőkönyveket. A testületi üléseket elnökként a bíró vezette le, a napirendi pontokat indokolt esetben a jegyző adta elő, mindenesetben ő volt a jegyzőkönyvvezető. A jegyzőkönyvet az 1880-asévekben még minden testületi tag aláírta, az 1900-as években a hitelesítést a jegyző és bíró mellett két felkért testületi tag végezte, a község, illetve a körjegyzőség pecsétje azonban nem minden esetben szerepel a záradékban.

Herend község képviselőtestületi jegyzőkönyvének részlete (1883),Veszprém Megyei Levéltár
Excerpt front the minutes
ofthe body of representatives of Herend(1883), Veszprém County Archives
Auszug aus dem
Protokoll des Gemeindevertreterrates der GemeindeHerend (1883), Komitatsarchiv Veszprém

 

Az 1891—1913 közötti időszakban megtartott testületi ülések számát a következő oldalon lévő statisztika mutatja.

A jegyzőkönyveket meghatározott minta szerint vezette a körjegyző: az ülés keltezését, a megjelent tagokat, majd a tárgyalt napirendi pontokat és az arra hozott határozatokat egyenként bejegyezte, végül a jegyzőkönyvet hitelesítették. Határozathozatalkor név szerinti szavazásra ritkán, negyedszázad alatt kb. 3—4 esetben került sor, olyan esetben, amikor nagyobb beruházásról vagy jelentősebb kölcsön felvételéről döntöttek.

Steinmacher József körjegyző működése idején, 1906-tólkezdve vált rendszeressé a ma is ismert kéthasábos jegyzőkönyvi forma: a jegyzőkönyvi ív baloldalára a napirendi pontokat, jobb oldalára a testületi határozatokat jegyezték fel. Az üléseket és a határozatokat is külön-külön, évente újrakezdődő sorszámozással látták el, ami áttekinthetővé tette az ügyvitelt.

 

17. sz. táblázat A herendi képviselőtestület üléseinek száma (18911913)

Ssz. Naptári év Ülések száma Ügyek száma
1. 1891 1
2. 1892 8 __
3. 1893 4
4. 1894 3
5. 1895 4 __
6. 1896 3 ___
7_ 1897 3 __
8. 1898 4
9. 1899 3
10. 1900 5 __
11. 1901 2
12. 1902 6
13. 1903 10
14. 1904 10 __
15. 1905 11
16. 1906 6 17
17. 1907 17 25
18. 1908 8 18
19. 1909 10 19
20. 1910 8 15
21. 1911 13 24
22. 1912 24 20
23. 1913 9 24
24. 1914 8 20
25. 1915 10 19
26. 1916 4 11
27. 1917 1 2
28. 1918
29. 1919

 

A testület egy-egy alkalommal az 1880—1890-es években legtöbbször egy-egy ügyet tárgyalt, a századfordulótól kezdve két-három ügyet, de megnőtt az ülések száma is, ami az adminisztráció növekedését bizonyítja. A testületi közgyűléseknek három típusa alakult ki: a rendes, rendkívüli közgyűlés és a rendkívüli díszközgyűlés. A tavaszi rendes közgyűlésen az előző évi költségvetés végrehajtását tették napirendre (ezen a vármegye számvizsgáló kiküldöttje mindenkor megjelent), az augusztus végén vagy szeptemberben megtartott őszi ülésszakon a következő évi költségvetési tervezetet tárgyalták. Ha egyéb kérdés felmerült, azt rendkívüli közgyűlésen intézték el. Rendkívüli díszközgyűlést egyetlen alkalommal tartottak: 1911. március 15én, amikor Farkasházy Jenő porcelángyáros Kossuth arcképével ajándékozta meg a községet, melyet az ülésteremben helyeztek el. 1896ban, a millennium évében május 9-én az iskolában tartott községi ünnepély után a községházán tartottak díszközgyűlést.161

Herend képviselőtestülete díszközgyűlésének jegyzőkönyve(1911. márc. 15.), Veszprém Megyei Levéltár
Minutes of
the general assembly of the body of representativesof Herend (15 March 1911), Veszprém County Archives
Protokoll
der Festversammlung des Gemeindevertreterrates vonHerend (15. März 1911), Komitatsarchiv Veszprém

 

A képviselőtestületi jegyzőkönyvekből körvonalazódik a testület hatásköre, ügyköre:

A község gazdálkodását az egész korszakban meghatározta, hogy nem volt érdemleges ingatlanvagyona. A testületi üléseket mindenkor a bíró házában tartották meg, amely a hivatali ügyintézésnek némi familiáris színezetet adott. Községházát csak 1905-benvásároltak, benne a Herendi Segélyző Egylet és a Tejszövetkezet kapott bérelt helyiséget.165 A körjegyző továbbra is bérelt lakásban lakott és működött, melynek költségeihez a község arányosan hozzájárult.166

A községnek annyi közös területe sem volt, hogy a vármegye tűzvédelmi felhívásának eleget tegyen, s 1908-ban közös szérűskertet jelöljön ki.167 Ezzel szemben jelentős ingatlant szerzett a herendi közbirtokosság, a vadászati jog is ennek tulajdonát képezte, a képviselőtestület csak felkérésre intézte a vadászati jog árveréssel történő bérbeadását. A vagyonleltárba hosszú ideig csak a hivatali helységben elhelyezett ingóságok kerültek be. A községi háztartás költségeit (a tisztségviselők és alkalmazottak fizetését) az állami adók alapján kivetett évi 40—45%-os, ritkábban 50—55%-os községi pótadókból fedezték, s ha nagyobb beruházásba kezdtek, kölcsön felvételére is szükség volt.1897-ben, amikor az állami elemi iskolát építették, a Veszprémi Takarékpénztárból vett fel a község 6000 korona összeget.168 1900-ban,amikor pásztorház építését határozták el, a Herendi Segély Egylettől vettek fel kölcsönt.169 1903-ban tűzoltószertárat úgy tudtak építeni,hogy dr. Óvári Ferenc, a kerület országgyűlési képviselője „saját zsebből" biztosította az építési költséget, a község adta hozzá az építőanyagot és a fuvart.170 Horhi puszta átcsatolása után, 1905 tavaszán a kataszteri munkálatokat elvégeztették, e célra 500 korona kölcsönt vettek fel.171 1906-ban kezdeményezte először a megye, hogy a körjegyzői hivatalt kapcsolják be a közigazgatási távbeszélő-hálózatba,de ez elöl a község szegénységére hivatkozva elzárkózott.172

A község pénzgazdálkodása három pénztár kezelését jelentette: a házipénztárából fedezték a község saját kiadásait, a szegényalapi pénztárból a szegények segélyezését, míg a tűzoltóalap pénztárából a tűzoltószertár fenntartását és a tűzoltóeszközök beszerzését. Mindhárom pénztárról évente számadást kellett készíteni, melyet a vármegye is megvizsgált.

Herend képviselőtestületi jegyzőkönyve a körjegyzőség pecsétjével(1911. december 29.), Veszprém Megyei Levéltár
Minutes of the body of representatives of Herend with the official stampof the district notary (29 December 1911), Veszprém County Archives
Protokoll des Gemeindevertreterrates von Herend mit dem Stempel desNotariates (29. Dezember 1911), Komitatsarchiv Veszprém

 

A házi költségvetést a községi tiszségviselők (körjegyző, bíró,közgyám), továbbá a városlődi körorvosi állás fenntartása szinte teljesen lemerítették, így Herend csak a legszükségesebb alkalmazotti létszámmal gazdálkodott: előbb kettő, majd egy kisbírót, egy községi szülésznőt, egy éjjeliőrt, két marhapásztort fogadtak, a kötelező húsvizsgálói állást 1908-ban Bánddal közösen szervezték meg, a tanítókat eleinte az egyház, később az állam fizette, a község csak nyugdíjalapjukhoz járult hozzá.173

Az iskola ellenőrzését az 1907-ben felállított iskolai gondnokság révén gyakorolták.174 A bírót azzal is igyekeztek tehermentesíteni,hogy a bor- és húsfogyasztási adó behajtását bérbe adták, melyből több alkalommal bonyodalom keletkezett. Az adófizetési morált javította a községi illetékesség intézménye: a községi törvény szerint ugyanis minden egyes személynek községi kötelékbe kellett tartoznia, ezt pedig csak úgy tudta elérni, ha rendszeresen fizette az adót. Különben nem ismerték el községi illetőségét, amely számos hátránnyal járt.

A képviselőtestület gazdálkodási tevékenysége mellett külön is meg kell említenünk a törvényhozói szerepét, melyet a szabályrendeletek számával mérhetünk le. A képviselőtestületi jegyzőkönyvek szerint a következő szabályrendeletekről van tudomásunk:

  1. Herend kisközség szervezési szabályrendelete(1872 után keletkezett, nem maradt fenn.)
  2. Herend tűzrendészeti szabályrendelete (1900)
  3. Szabályrendelet a körjegyző fizetéséről (1903)
  4. Szabályrendelet a marhalevél iktatásáról (1903)
  5. Új szabályrendelet a marhalevél kezeléséről (1906)
  6. Húsvizsgálati szabályrendelet (1909)
  7. A húsvizsgálati szabályrendelet módosítása (1912)
  8. Új községi szervezési szabályrendelet (1912)
  9. Köztisztasági szabályrendelet (1913)

A szabályrendeleteket is a vármegye hagyta jóvá, amely bizonyos fokig önmérsékletre, a törvényesség követésére intette a községet. A szabályrendeletek betartását a veszprémi járási főszolgabíró rendszeresen ellenőrizte.

Az első világháború küszöbén találkozunk először a tudatos településtervezés, községfejlesztés nyomaival. A herendi képviselőtestület 1914. február 24-én tartott ülésén foglalkozott először egy addig ismeretlen tárggyal: az „utczák szabályozása" kérdéskörével. Természetesen nem jószántából. A veszprémi járás főszolgabírójának3749/1912. számú rendelete utasította községet, hogy a vármegyei építési szabályrendelet 2. paragrafusa értelmében rendezze az utcákat, állapítsák meg az „építkezési vonalakat". A képviselőtestület tagjai a település térképe fölé hajoltak és meghozták a község első építésrendészeti határozatát, mely a következőképpen hangzott: „Miután a jelenlegi utczákat rendezni nem lehet, mert oly szilárd épületek állnak hogy azokat elbontani nem lehet, azonban újabbi építkezéseknél tekintettel fog lenni arra, és az elöljáróságot utasítja, hogy az építkezési engedélyek kiadásánál az épületek úgy legyenek építve,hogy az utcza szélesebb maradjon és az épület szabályosabban álljon, ha esetleg új utcza lenne létesítve, akkor ott az építkezési vonalakat a képviselőtestület fogja majd megállapítani. A képviselő testületutasítja az elöljáróságot, hogy a községi térképet amelyen a régi utca kék vonallal van jelelve, új építkezéseknél a piros vonal lesz az irányadó s úgy némileg idővel kissé rendezve lesznek az utcák. 175

A rendszabály tehát figyelembe vette a múlt örökségét: a nemesi birtoklás következtében még a XVIII. században kialakult szabálytalan telek- és településszerkezetet, melynek korrigálására csak újutcasorok kialakításával, hosszú távon nyílt lehetőség.

Községi elöljáróság, hatalmi elit

A képviselőtestületi határozatok végrehajtásáról a községi jegyző a helybeli elöljáróság segítségével gondoskodott. A kiegyezéskorában visszaállított községi önkormányzat adminisztrációja egy ideig meglehetősen gyenge színvonalú volt. A Herend kisközséget irányítóbírák az 1860—1870-es években szinte kivétel nélkül „elmarasztással",azaz tartozással adták át hivatalukat utóduknak. Felelősségre vonásukra csak évek múlva került sor, amikor tartozásuknak csak egy részét tudták behajtani a községi pénztár javára. Az 1861—1874 között szolgálatot teljesítő bírák tartozását pl. csak 1881-ben kísérelték meg behajtani.A tárgyalás során a képviselőtestület megelédegett azzal, hogy a volt bírák tartozásuk fejében a herendi származású Spitzer Adolf „lelencgyermek" bécsi eltartási költségeit magukra vállalták. Nyilvánvalóan azért,mert ez kisebb összeget tett ki, mint a községi pénztár követelése.176

A körjegyzőket a vármegye nevezte ki, kinevezésük megfelelő végzettséghez volt kötve. Szakmai továbbképzésükről a század elejétől kezdve jegyzői tanfolyamokat szerveztek. A modern községi igazgatás megteremtésében Herenden három jegyző szerzett érdemeket: Gácser Lőrinc, Kutassy Kálmán és Steinmacher József. Munkájukat egyedül végezték, a jegyzői körhöz tartozó községek segédjegyzőt fogadni nem tudtak.

Gácser Lőrinc 1901-ig állt a körjegyzőség élén, Kutassy Kálmán 1902—1905-ig, Steinmacher József 1906—1925-ig vezette a jegyzői tollat. Életkörülményeikre egy jellemző epizóddal világíthatunk rá. Amikor Kutassy 10 havi betegeskedés után meghalt, s 1907 januárjában temetésére került a sor, két gyerekkel magára maradt özvegye temetési segélyért fordult a községhez, hogy férjét tisztességgel eltemethesse. A község figyelembe véve, hogy a jegyző sokszor díj nélkül fáradozott a község érdekében, a temetési költségek egyharmadát vállalta magára.177

A jegyző fizetését úgy határozták meg, hogy abból a lakbért is fizetni tudja. 1903-ban, Kutassy idején — a törvénynek megfelelően— először foglalták határozatba a jegyző fizetését. A következő tételekből állt:

18. sz. táblázat A herendi körjegyző fizetése 1903-ban

Ssz. Tétel címe Járandóság összege
I. Készpénz 400 korona
II. Lakbér 70 korona
III. Irodaátalány 40 korona
IV. Fuvarátalány 50 korona
V. Fűtési és világítási átalány 40 korona
  Mindösszesen 600 korona

Az évi 400 koronás tényleges készpénzfizetés a jegyzőnek és családjának igen szerény megélhetést biztosított. A többi alkalmazott fizetése jóval szerényebb volt: a községi szülésznő 1909-ig 120, attól kezdve 180 korona évi fizetést kapott.178 Fizetése a családi jövedelmet egészítette ki. A városlődi körorvosi fizetéshez a község 1908-ban 40koronával járult hozzá.179 A körorvos fizetése sem volt megfelelő,ezért 1909-ben másodállás vállalását is engedélyezték neki.180

Annak ellenére, hogy a bírói hivatal fizetéssel járt. nem lehetett népszerű szerepkör, melyet a bírák hivatali ideje bizonyít.

19. sz. táblázat A herendi bírák szolgálati ideje (1881—1917)

Ssz. Bíró neve Szolgálati ideje
1. Fejes Dániel 1881—1884
2. Brodschol János 1890—1893
3. Steinmacher János 1893
4. Buchvald Pál 1894
5. Ujtz András 1895
6. Moór András 1896—1899
7. Lennert János 1899—1902
8. Ekkert Ambrus 1902—1903
9. Eckert József 1903—1904
10. Steinmacher János 1904—1905
11. Fisch Mihály 1905—1906
12. Eckert Ádám 1906—1907 Lemondott
13. Gruber Lajos 1907—1908
14. Ekkert Mihály 1909—1910
15. Ekkert Ferenc 1910—1911 Lemondott
16. Pesovár Ferenc 1911—1913 Lemondott
17. Eckert Ambrus 1913—1915
18. Müller József 1915—1916
19. Eckert József 1916—1917 Lemondott
20. Eckert Ádám 1917

A korszak ismert bíróinak egyötöde idő előtt lemondott hivataláról azzal a sztereotip indokkal, hogy a hivatal viselését „családi körülményei" miatt vállalni nem tudja, mivel az „anyagi károsodással" jár. A képviselőtestület minden esetben elfogadta a lemondást, a körjegyző e határozatot továbbította a járási főszolgabírónak, aki viszont sosem mentette fel hivatalából az illetőt, akinek a következő tisztújításig kellett szolgálni. A XIX. század utolsó harmadában még előfordult,hogy egy bíró több évig is hivatalában maradt. Ahogy akkoriban mondták, „megmarasztották", vagyis újraválasztották. Ez az 1900-as évektől már nem fordulhatott elő. Különösen nehéz feladat elé állította az elöljáróságot az első világháború négy éve, mely nemcsak anyagi, hanem fizikai és pszichikai szempontból is igénybe vette a község vezetőit, hiszen a korábbinál jóval nagyobb terhelés és felelősség esett rájuk.

A községi képviselőtestületi jegyzőkönyv egy lapja (1905),Veszprém Megyei Levéltár
A page from tbe minutes of the body of representatives of Herend
(1905), Veszprém County Archives
Eine Seite des Protokoll des Gemeindevertreterrates von Herend
(1905), Komitatsarchiv Veszprém

A birtokviszonyok alakulása

Az 1848-ban jogi-társadalmi felszabadult herendi jobbágyság megfelelő földbirtok híján továbbra is a szentgáli birtokosoknak, a veszprémi káptalannak és a nagyvázsonyi Zichy-uradalomnak volt kiszolgáltatva. A jogi akadály azonban elhárult a saját tulajdonú föld vásárlása elől, így csak idő kérdése volt a paraszti népesség megerősödése.

A XIX. század második felében a földbirtokviszonyok Magyarországon hatalmas átalakuláson mentek keresztül: az 1850—1860-as években végrehajtott úrbérrendezés során megtörtént a szántó-, legelő- és erdőelkülönítés, a tagosítás, majd a mezőgazdasági üzemszervezet és gazdálkodás modernizálása, amely nem hagyta érintetlenül a nem úrbéresek lakta falvakat sem.

Herend birtoklástörténetében új fejezetet nyitott meg az1851. év. Ugyanis gr. Zichy Ferraris Bódog, a nagyvázsonyi uradalom tulajdonosa 1851. május 13-án Bécsben szerződést kötött Todesco Mór és Todesco Ede osztrák bankárokkal, akik az uradalommal együtt megvásárolták a herendi birtokrészeket is. A következőévben a veszprémi káptalan szorgalmazta a földrendezést, melynek során birtokcserét hajtottak végre: herendi birtoka helyett megfelelő területet Csapberek puszta mellett mértek ki számára, így összefüggő területhez jutott.

Az 1850-es években végrehajtott földrendezés során módosult a község határa: míg 1857-ben 649 holdat tett ki, addig 1864-benmár 811 holdra rúgott a község területe. A fennmaradt 1857. évi birtokkönyv alapján részleteiben is megismerhetjük a birtokviszonyokat. A békés megegyezéssel végrehajtott tagosítás során először az összesközös birtokból kimérték a római katolikus tanítónak megajánlott 6hold illetményföldet, további 0,25 holdat az iskola számára (faiskolacéljára), s ugyanekkora területet a temető és a mellette lévő murvabánya („murvagödör") bővítésére.

A tagosítás végrehajtásakor Herend egész határa 649,03 holdat tett ki. (Az ingatlanok területét századholdban adták meg.)181

20. sz. táblázat
Herend határának művelési ágak szerinti megoszlása 1857-ben

Sorszám Művelési ág Birtok nagysága
1. Belső birtokok 75,59 hold
2. Szántó 440,42 hold
3. Rét 106,28 hold
4. Legelő 26,74 hold
  Mindösszesen 649,03 hold

Összesen 142 birtokos között oszlott meg a község határa,ami azt jelenti, hogy egy birtokosra átlagosan 4,6 hold esett. A valóságban még ennél is rosszabb volt a helyzet. Ezt akkor látjuk, ha megnézzük, hogy milyen arányt tett ki a három nagybirtokos herendi részbirtoka:

21. sz. táblázat
A herendi nagyobb birtokosok birtokainak művelési ágak szerinti megoszlása 1857-ben

Ssz. Birtokos neve Birtoka Művelési ágak szerint
belterület szántó rét legelő
I. Todesco-uradalom 353,70 5,18 248,68 76,59 23,25
II. Veszprémi káptalan 7,03 3,77 3,26
III. Szentgáli közbirtokosság 91,33 33,84 43,88 10,12 3,49
  Mindösszesen 452,06 39,02 296,33 89,97 26,74

A kis község határának kétharmadát (69,61%) a három nagybirtokos bírta, további egyharmadán 139 birtokos osztozott. A Herendenlakó birtokosok 1857-ben csak jelentéktelen területeket birtokoltak.

 

22. sz. táblázat
A Herenden lakó birtokosok birtokállománya 1857-ben

Sorszám Birtokos neve A birtok megoszlása Összesen
beltelek szántó rét
1. Brotschol Ambrus 3,36 ______ 3,36
2. Brotschol János 2,51 ______ 2,51
3. Bukvald Antal 0,73 0,73
4. Czodek József 0,12 ______ ______ 0,12
5. Ekkert Ferenc 0,29 ______ 0,29
6. Ekkert Gáspár 1,31 ______ 1,31
7. Ekkert János ______ 0,59 ______ 0,59
8. Ekkert Mihály ______ 2,64 ______ 2,64
9. Faiskola (iskola) 0,25 0,25
10. Fischer Móricz 0,85 2,55 3,40
11. Fogel Károly 0,12 0,12
12. Glükk Antal 0,34 0,34
13. Glükk József 1,82 1,82
14. Peshova Jánosné 3,88 3,88
15. Ried József 0,38 0,38
16. Ríz Pál 0,46 0,46
17. Római kat. tanító ______ 6,01 ______ 6,01
18. Scharf Jakabné 0,77 0,77
19. Schwarz Éliás 0,13 0,13

Az 1848 előtti rendi világ súlyos hagyatéka, hogy a lakosok kezén alig volt ingatlan. Az 1850-es években csak néhány család tudott némi beltelekhez, külső törpebirtokhoz jutni. A birtokosoknak csupán 13%-a volt herendi lakos, a többség szentgáli vagy a szentgáli „atyafiság" révén Veszprém és Zala megyében élő „kisnemes"volt. A birtokforgalom adatai ugyanazt a települési kapcsolatrendszert jelölik ki, mint a házassági kapcsolatok: a települések köre Szentkirályszabadjától Vámoson át a Balaton-felvidéki falvakig, Balatonhenyéig terjedt.

A kisbirtokos nemesi örökösödési szokások (a vagyon megosztása) miatt olyan belső telkek is kialakultak, amelyben egy birtokoscsak egyhatvanad részben élhetett a beltelek, s néhány század hold erejéig a kültelek tulajdonjogával. E nagy szóródást mutatja a vidéki birtokosok névsora is. (A birtok méretét négyszögölben adtuk meg.)

23. sz. táblázat
A szentgáli és más vidéki birtokosok birtoka Herenden 1857-ben

Ssz. A birtokos neve Birtoka
1. Barcza Dániel 703
2. Barcza János utódai 136
3. Barcza József 702
4. Békási Tamás István 44
5. Békefi István 93
6. Békefi Sára  
  (Meszlényi Jánosné) 93
7. Belga Kis Jánosné 37
8. Belga Kis János 338
9. Béndek Sámuel 513
10. Benedek Kis János 316
11. Béni Tamás Dániel 720
12. Berecz György 357
13. Berecz Lajos 757
14. Bernát János 773
15. Bika Tóth János 524
16. Bódai Jánosné 237
17. Bognár Jánosné 166
18. Csajági Mihály 132
19. Csapó Gábor 629
20. Csapó János 800
21. Csapó József 6874
22. Csarmasz János 540
23. Csarmasz Jánosné 31
24. Cseh László 1580
25. Csirke János 138
26. Dezső Bálintné 2281
27. Dezső Péterné 379
28. Dienes Bálint 260
29. Dienes család 1532
30. Dienes Ferenc 613
31. Dienes Imre 503
32. Dienes Istvánné 1015
33. Dienes János utódai 197
34. Dienes Józsefné 3874
35. Dienes Sándor 5730
36. Dömötör Gáborutódai 580
37. Dömötör János 136
38. Fábián József 429
39. Fábián Mózes 724
40. Fazekas Jánosné 200
41. Fischer Dezső 7588
42. Fülöp János 93
43. Gombás Béla, Lajos 1205
44. Gombás Benjámin 684
45. Gombás Istvánörökösei 88
46. Gombás Károly 882
47. Gombás Mózes 88
48. Gombás Sándor 409
49. Hegyi György 689
50. Hegyi János 716
51. Horváth Dániel 1350
52. Horváth Gábor 742
53. Horváth János 596
54. Járdánházi Gáborné 185
55. Kása Mihály 54
56. Kelemen Gáborárvája 794
57. Kelemen István 512
58. Keresztes Ferencné 5824
59. Kis Barcza Gábor 1110
60. Kis Barcza Jánosutódai 3290
61. Kis Elekné 4394
62. Kis Lajosné 37
63. Kis Mózes 750
64. Kis Péter 1976
65. Kis Sándor 10198
66. Kovács Istvánés János 9639
67. Kőmíves Jánosné 702
68. Körmendi Mihályné 2042
69. Lőrincze Ferencutódai 2979
70. Lőrincze Gábor 265
71. Major János 793
72. Meleg János 240
73. Mihály Tamás István 219
74. Miklós Jánosés Éva utódai 60
75. Miklós Zsuzsannautódai 60
76. Nemes János 3061
77. Nemes Károly 2443
78. Nemes Mária 575
79. Nemes Sámuel 689
80. Nemes Sándorutódai 16 825
81. Nyíró Dániel 6951
82. Nyíró Gábor 824
83. Pálfi Jánosné 37
84. Pálfi József 69
85. Pálfi TamásBenjámin 1800
86. Pálfi Tamás Dániel 1801
87. Pálfi Tamás Gábor 4664
88. Parragi István 756
89. Pintér Éva utódai 40
Ssz. A birtokos neve Birtoka
90. Pintér József 777
91. Pintér Sára utódai 40
92. Pongrácz János 2182
93. Pór Erzsébet 2340
94. Pór Pál 1776
95. Rák György 30
96. Rák János(vak) 1225
97. Somody Imre 175
98. Somogyi Dánielné 258
99. Somogyi János 409
100. Somogyi Sándor 474
101. Südi Benjámin 856
102. Szabó János 1674
103. Szigeti Bálint 31
104. Szőke István 336
105. Szőke Istvánné 37
106. Tamás Dánielné 795
107. Tamás Ferenc 3893
108. Tamás Istvánné 303
109. Tamás János 179
110. Tamás Lőrinc 4500
111. Tamási Péter 2219
112. Tóth Sándor 462
113. Tóth Sándorné 5412
114. Varga Bálint 859
115. Varga Dánielné 258
116. Vörös Istvánné 1966
117. Vörös Mózes 1992
118. Zsebők Dániel 265
119. Zsebők Ferenc 607

A herendiek többsége továbbra is bérelt földön gazdálkodott. Báró Todesco és felesége, Anna von Lieben csak 1891-ben parcellázta ki birtokát a lakosok között. A földrendezés műszaki munkarészei 1893-ra készültek el.182

A 311 kh 168 négyszögöl birtokot 38 502 Ft becsértékben vásárolta meg 54 vevő, akik közt a kijelölt 16 dűlő értéke szerint többdarabban osztották ki a földet. így az egy főre eső 5—6 holdat ki-ki2—3 kis parcellában kapta ki, melyen eredményesen gazdálkodni szinte képtelenség volt. A birtokosztásnál a hagyományos parasztiszemlélet uralkodott: az eltérő földminőség miatti viták elkerülése érdekében döntöttek úgy, hogy az osztásnál ki-ki a jobb és kevésbé jóföldből is kapjon. Mindenkor a föld értékét vették figyelembe.

Az újbirtokosok, akiket a faluban „pusztabirtokosoknak" is neveztek, a föld vételárát úgy tudták kifizetni, hogy egymásért jótállva, közösen vettek fel a Veszprémi Takarékpénztár Rt.-tői100 000 korona kölcsönt, ezáltal rögtön jelzáloggal terhelték megbirtokaikat. A vétel során nemcsak földhöz, hanem malomhoz és kocsmához is jutottak, melyeknek jövedelme szintén a közös pénztárat gyarapította. A közös akció szervezett keretek között zajlott, s egy közbirtokosság létrejöttét eredményezte. A közbirtokosság éléna pusztabíró állt, aki gondoskodott a kamatok beszedéséről és a kölcsön törlesztéséről, a közös utak, a szőlőmáli dűlőben lévő kavicsbánya, az agyaggödrök használatának rendjéről, az utak jó karban tartásáról. Hogy a törlesztéssel gondok voltak, mutatja, hogy közbirtokosság később a malom és kocsma eladására kényszerült,hogy eleget tehessen fizetési kötelezettségének. 1892 őszén a volt Hantos-féle (a mai Kossuth utcában álló) kocsmát alakították át az állami iskola céljaira.183

A Todesco-féle birtok felosztását rövid időn belül még két nagy jelentőségű változás követte: 1892-ben végrehajtották a szentgáli tagosítást, 1899-ben pedig a Hegyi puszta kiosztási munkálatait.184Ismételten számos herendi birtokát mérték ki. A századelőn újabb területekkel gyarapodott Herend. 1906-ban a lakosok megvásároltak Ambrus Bálint szentgáli gazda tanyáját a hozzá tartozó 66 kh szántóval, 228 kh erdővel, majd 1908-ban dr. Csomasz Béla veszprémi ügyvéd 100 kh erdejét, 300 kh tanyás ingatlanát. Ezzel a két összefüggő területtel elérték a Hajag vonulatát, mely útját állt a további terjeszkedésnek. A új gyarapodás felosztása az első vételhez hasonlóan történt,a vevők több kis parcellához jutottak hozzá. Kölcsönhöz szintén a Veszprémi Takarékpénztár révén jutottak.185

Herend 1857. évi földkönyvének egy lapja, Veszprém Megyei Levéltár
A page from the land property records of Herend in 1857,
Veszprém County Archives
Eine Seite des grundbuches von Herend aus dem Jahre 1857,Komitatsarchiv Veszprém

A folyamat ezzel nem állt le: a belügyminiszter 1908. augusztus 5-i hatállyal Szentgáltól Herendhez csatolta a Herenddel teljesen összeépült Horhi pusztát (Diófa u., Kereszt u., Petőfi u., a Kossuth u. egy része), mely mintegy 1 200 kh hold területgyarapodást (szántó,erdő) jelentett.186 A közigazgatási területrendezés kedvező hatással volt a község fejlődésére, hiszen nőtt az adóalanyok száma. A horhi lakosok számára ez ugyanakkor relatíve nagyobb adóterheket jelentett a korábbiaknál, ezért az egyesítést vonakodva hajtották végre. Herend fokozatos területi gyarapodása nem tekinthető egyedi jelenségnek. A német falvak szorgalmas és takarékos parasztjai a XIX. század második felében a nagybirtok vagy a tönkremenő magyarparaszti kisbirtok rovására terjeszkedtek a Balaton-felvidéken, s a szentgáli parasztnemesek rovására a Bakonyban. A szentgáli nemesi közbirtokosság birtokainak erodálása révén gyarapodott Lókút-Óbányapuszta, Hárságy- és Gyertyánkútpuszta, Bánd, Márkó, Pénzeskútés Kőrisgyőrpuszta németsége.

A birtokszerzés folyamatát egy másik gazdasági-társadalmifolyamat kísérte: az amerikai kivándorlás. Az első kivándorlónak a nevét is megőrizte a krónika: Krug Péter 1890-ben csomagolta össze holmiját, hogy Hamburgban vagy más európai kikötőben hajóra szálljon. Őt a századfordulóig többen követték, majd megkezdődött a tömeges kivándorlás. Sokan azért keltek útra, hogy az USA-ban megfelelő munkát találjanak, pénzt keressenek, s azt hazatérve birtokvásárlásba fektessék. De tervüket nem minden esetben tudták megvalósítani, ők az amerikai állampolgárok számát gyarapították. A kivándorlást tehát nemcsak az agrárproletáriátus léttől való szabadulás, hanem a tőkeszerzés vágya is motiválta. A bakonyi német falvak fiataljai számára üzleti vállalkozás is volt az „amerikai kaland".187

Paraszti gazdálkodás és életmód

A paraszti életvitel 1848 után is a hagyományos keretek közt zajlott. Tavasztól őszig nemcsak a földművesek, hanem az egyébként háziiparral fogalakozók is a határban dolgoztak: vagy saját birtokukon, vagy másokén: a szentgáli gazdák tanyáin, a nagyvázsonyi uradalom tábláin vagy másutt. Az aratás után jó ideig eltartott a cséplés,hiszen többnyire a „grófi szérűn" marhákkal csépeltek. Abban az esetben pedig, ha zsuppszalmára volt szükség, kézi cséppel pergették ki a szemet. A mezőgazdasági munka legfőbb célja a család élelmezésére szükséges kenyérgabona előteremtése volt.

Télen a férfiak egy része szintén az uradalom erdeiben találtmunkát: fakitermeléssel foglalkoztak, s egész héten az erdőn éltek,csak szombatonként tértek haza családjukhoz. A távolság miatt praktikusabb volt, ha az erdőben épített kunyhókban húzták meg magukat. Kenyér, szalonna, főtt krumpli s más egyszerű étellel táplálkoztak. A faszerszámkészítésből élők a szentgáli erdőn megvásárolt fa feldolgozáséival, kosárfonással töltötték idejüket.

A kiegyezés után időszakosan tömeges munkaerőt foglalkoztattak az ipari nagyberuházások: a vasútépítés s a gyári beruházások. A Nyugati Vaspálya Társaság 1870-ben kezdte építeni a Veszprém—Herend—Városlőd helységeket is érintő vasútvonalat, amely jelentősföldmunkákkal járt együtt, s emberek százait foglalkoztatta.188 A vasúta község határában haladt, az állomás a falutól 1 km távolságra épült,de jelentősége vitathatatlan: az 1950-es évekig, a rendszeres és olcsó autóbuszjáratok beállításáig a vasút uralta a tömegközlekedést. A vasúti alkalmazás néhány családnak Herenden is biztos megélhetést és garantált nyugdíjat jelentett. Hasonlóan jótékony hatása volt az 1885utáni porcelángyári beruházásoknak, melyek mintegy 60 porcelángyári munkásnak megélhetést, a helybeliek egy részének kereset kiegészítést biztosítottak.

A porcelángyár évtizedei

A herendi porcelángyár az 1850-es évektől megtalálta sajátstílusát és Fischer Mór tulajdonos irányítása alatt virágkorát élte, melyet királyi udvari és főúri megrendelések és a nemzetközi elismerések fémjeleztek. 1851-ben a londoni világkiállításon az ómeisseni vázáival és a kínai motívumokkal díszített tállal első osztályú érmet nyert el a gyár. Viktória angol királynő ekkor rendelte meg a kínai hatást tükröző virággallyas-lepkés mintájú étkészletet, az ún. Viktóriaszervízt, amelyet később egyszerűen csak Viktória-mintának neveztek. A világhírre szert tett gyár egymás után kapta az angol arisztokraták megrendeléseit, és az újabb elismeréseket. 1853-ban New-Yorkban, 1855-ben Párizsban, 1862-ben Londonban, 1873-ban Bécsben nemzetközi, 1862-ben pedig Pozsonyban hazai kiállításon utánozhatatlanul finom kidolgozású kínai stílusú porcelánjaival szerzett elismerést a gyár. I. Ferenc József s nyomában az osztrák és magyar főurakis állandó megrendelőjévé váltak.189 A király Fischer érdemeit 1870ben magyar nemességgel és a Farkasházi előnévvel jutalmazta.190Fischer Mór ezekben az évtizedekben két irányba specializálódott: az arisztokraták megbízásából pótolta a régi készletek hiányzódarabjait, ugyanakkor régi stílusok (pl. a kínai Ming-porcelán) egyéni színeket tartalmazó utánzásával kísérletezett. Fiai is segítségére voltak: Fischer Leó a kereskedelmi ügyeket, Dezső a gyártástechnológiát,Vilmos a kínai festészetet irányította. A gyár termékeit pesti és bécsi lerakataik segítségével forgalmazták.

Az 1873-as világválság után a gyár súlyos anyagi nehézségekkel küzdött. Fischer az üzletet 1876-ban fiainak adta át, akik nem tudták jövedelmezővé tenni a gyártást. A kormányzat a csődtől tőkeinjektálással mentette meg a gyárat, melyet olcsóbb, magyaros motívumú, de művészileg igénytelenebb termékekkel sem sikerült rentábilissá tenni. A sorozatos kudarcok után a Herendi Porcelángyár Rt.-ét az új tulajdonostól, az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt.-től 1897-ben az alapító unokája, Farkasházy Fischer Jenő vásárolta vissza.

Farkasházy kitűnően képzett, s nagyapjához hasonlóan kiváló ízléssel megáldott keramikus volt, aki a régi tradíciókat, modelleket

elevenítette föl, sőt egy időben, a századforduló táján a modern francia és dán technikákkal is kísérletezett.191

A gyár hanyatlását az 1870-as években a technikai innovációra való képtelenség is előmozdította. Az európai gyárak szénfűtésű kemencék, matricák, sablonok és más technikai újítások alkalmazásával a korszerű tömegtermelésre tértek át, s az iparművészet irányába orientálódtak, Fischerék viszont megmaradtak a klasszikus manufakturális színvonalon. Berendezésük 1865 táján 3 égetőkemencéből, 7 korongból és egy lójárgányból állt, a szakmunkások száma (korongos, formázó, festő) alig haladta meg a 20, a főként női és gyermek napszámosok száma a 30 főt. A gyár festészeti részlegében Fischer Rudolf mesterfestő mellett több ismert cseh, porosz és helybeli festő működött:192

24. sz. táblázat
Herendi szakmunkások a XIX. század második felében

Név Működési idő Megjegyzés
Antal Károly 1869—1881 festő
Fischer Rudolf 1857—1876 mesterfestő
Fogl (Vogel) Károly 1867—1874 főkorongos
Klein Mór 1872—1873 festő
Stabler Károly 1865—1878 mesterfestő, plattendorfi (cseh)
Stengler Ádám 1874 előtt is festő
Ulrich Jakab kb. 1874—1891 festő
Vánkün (Weinkühler?) 1876 előtt is festő, Zedlitz (porosz)
Wettengl Rezső 1866—1873 festő

A festők többsége külföldi származású volt, de képzésükről keveset tud a kutatás. Antal, Ulrich és Vogel a környékről kerülhetett ki.(Az Ulrich család feltehetően Városlődről került ide.) A gyár úgy biztosította a szakemberek utánpótlását, hogy tanoncokat szerződtetett. A tanoncidő ekkoriban négy év volt, de a szerződésekben azt is kikötötték,hogy a felszabadulás után még négy évig a gyárban kell dolgozniuk a mesterlegényeknek. A gyár így olcsó munkaerőhöz jutott. Mivel szakmunkásait sem fizette túl, előfordult, hogy azok a szerződés lejárta előtt eltávoztak. Schőnig Antal másként járt el: 1875-ben önálló festőműhelyt létesített, mely valószínűleg nem lehetett hosszú életű.193

A herendi gyárudvar 1885 előtt,Herendi Porcelánmúzeum fotóarchívuma
Factory yard of Herend before 1885,Photoarchives of Herend China Factory
Der Hof der Herender Porzellanmanufaktur vor 1885,Fotoarchiv des Porzellansmuseums Herend

 

A részvénytársaság megalakítása után jelentős beruházásokat hajtottak végre: 1885-ben az udvari földszintes szárnyat emeletesre építették, majd rátértek a kőedény gyártásra is. A munkáslétszámot 42főről 80 főre emelték, de a szakszerűtlen vezetés csődbe vitte a gyárat. Az új tulajdonos, Farkasházy Jenő művészileg igényes termékek előállítására törekedett, ennek érdekében 1897-ben a Dunántúlon elsőként beindította a gyári tanoncképzést, de a gazdálkodást elhanyagolta. A gépi berendezések egy részét is eladta. 1900 táján a munkáslétszám már 20, később 10—12 főre apadt.194 A gyárnak alig volt jelentősége a falu életében, Mindössze néhány családnak biztosított megélhetést.1914 előtt Fischer János korongos, az égetők közül Eckert András,Eckert József, Édl István, Fischer József, Müller Bálint, Pichner Mihály,Wolf József nevét ismerjük. A világháború alatt a gyárban érdemleges munka alig folyt, a festők jobbára raktárra termeltek.195

Háborús évek és a Tanácsköztársaság

1914. augusztus l-jén a községben jól látható helyeken az általános mozgósítást (Allgemeine Mobilisierung) elrendelő falragaszok és a király „Népeimhez" intézett szózata jelentek meg. Az első bevonulók hazafias lelkesedéssel, a közeli győzelem reményében indultak a veszprémi vasútállomásról a frontvonalra, nem is sejtve, hogy a villámháború 4 évig tartó világháborúvá szélesedik.

A sorozatos behívások következtében lecsökkent a munkaképes férfilakosság létszáma.

A község vezetősége 1914. augusztus 15-én foglalkozott először a hadba vonultak ügyével; segélygyűjtő bizottságot állítottak fel, amely a hadba vonultak családtagjai részére gyűjtést indított. A helyi bizottság elnökévé Czuczay Gyula igazgatótanítót, tagjaivá Eckert Ambrust, Eckert Andrást, Eckert Józsefet és Széli Józsefet választották,akik rövidesen megkezdték a gyűjtést.196 Munkájuk eredményeképpen198 korona gyült a segélyalapba, melyet dr. Kronfeld Lajos körorvos(Városlőd) egymaga 25 koronával egészített ki 1915 júliusában.197

Rövidesen megérkezett a veszprémi járási főszolgabíró rendelete, amely a közbiztonság megszilárdítása érdekében polgárőrség szervezését szorgalmazta. Többek közt a következőket írta: „...miután a községben van ugyan állandó éjjeli őr, de sok férfi bevonult, tehát az nem elegendő a rend és közbiztonság ellenőrzésére, tehát javaslom azéjjeli őrség megerősítését vagy a polgári őrség szervezését." A képviselőtestület augusztus 31-én polgárőrség felállítását határozta el. Úgy döntött, hogy az éjjeliőr mellé a háború végéig minden nap este kilenctől reggeli négy óráig négy embert büntetés terhe alatt vezényelnek őrszolgálatra a 16—60 éves korosztályból. A szolgálatra minden háztulajdonost köteleztek. Nők szolgálatát nem engedélyezték, s még az Amerikában lévő férfi családját is „egy alkalmas férfi" felfogadására kötelezték.198

1915 tavaszán a „háborús idők alatt" várható járványok elleni védekezés céljából a község megalkotta „Köztisztaságának rendészetéről" szóló szabályrendeletét, melyet 5 hitelesített példányban terjesztett fel a vármegyei törvényhatósági bizottsághoz jóváhagyás végett. A határozatot szabály szerint kihirdették, de 15 napon belül fellebbezést senki sem nyújtott be ellene.199 1915. április 30-án egy újabb háborúsintézkedést hoztak: elhatározták, hogy az állam által kért hadikölcsöncéljára a község Veszprémi Takarékpénztárban a szegényalap javára lekötött összegből 400 koronát „jegyez". A tennivalók intézésével Müller József községi bírót bízták meg.

A háború elhúzódásával a családok megélhetése is egyre nehezebb lett: legtöbb családban frontra vitték a kenyérkeresőt, munkáját a fiatal fiúknak vagy az asszonyoknak kellett elvégezni. A háborúskonjunktúrát háborús infláció váltotta fel, nőttek a nyersanyagok,élelmiszerek, iparcikkek árai. Mire 1918-ban a háború véget ért, nemcsak a családok élték fel tartalékaikat, az ország is az összeomlás küszöbére érkezett. Az első világháború szomorú statisztikája: a keleti és olasz harctereken 25 katona vesztette életét.200 A hősi emlékmű a következők nevét őrizte meg számunkra:201

  1. Bauernhuber János
  2. Brotschol Antal
  3. Buchwald György
  4. Eckert József
  5. Farkas József
  6. Feith János I.
  7. Feith János II.
  8. Glück Antal
  9. Keller Mihály
  10. Král Ferenc
  11. Krieg József
  12. Krug Mihály
  13. Lennert József
  14. Linzmayer Ferenc
  15. Müller Bálint
  16. Obermayer Ferenc
  17. Steinmacher János

1918 őszén felbomlott a Monarchia, Magyarország köztársaság lett, majd rövid idő múltán baloldali fordulat következett. 1919március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot, s megkezdődött a proletárállam kiépítése. Herenden is megalakult a Községi Munkás- és Paraszttanács, amelynek elnökévé egy módos parasztgazdát választottak. A direktórium rövid ideig tartó működése során végrehajtotta a megyei direktórium rendeleteit, de kollektivizálásra nem került sor. A község anyagi helyzete katasztrofális volt, már évek óta „hiánygazdálkodást" folytatott.

25. sz. táblázat
Herend község költségvetése 1918
1919-ben

Naptári év Bevétel Kiadás Hiány
1918 2385 K 70 f 5566 K 50 f 3180 K 50f
1919 2868 K 04 f 8031 K 20 f 5163 K 20 f

 

A fedezetlen hiányt utóbb, 1921-ben az 1918. évi állami adóhoz viszonyított 62%-os, 1919-ben 95%-os pótadó kivetésével kívánták előteremteni. A „boldog békeidőkben" a pótadó mértéke általában50% alatt maradt, s rendkívüli esetben sem haladta meg az 55%-ot!202A község vezetői közvetlenül a devecseri ellenforradalom leverése után letartóztatták a korábban Herenden tanító ..ellenforradalmárt", Krassovszky Gyulát, akit Devecserbe szállítottak, és a forradalmi törvényszék által három társával együtt halálra ítélték és kivégezték. A proletárdiktatúra bukása után a helyi tanács vezetőit a fehérterrorista különítményesek letartóztatták és Veszprémbe szállították. Egy részüket megverték, majd hazaengedték, néhányukat — így Auerbach György kocsmárost — viszont a megyei fogházba zárták.203Az 1919 őszén kezdődő megtorlás két személy egzisztenciáját is súlyosan érintette. Steiner Sámueltől és Auerbach Györgytől is bevonták ital- és kávémérési jogát, vagyis iparengedélyét. A büntetőakció a veszprémi járási főszolgabíró 2338/1919. sz. rendeletére indult, mely a képviselőtestületet arra szólította fel, hogy tegyen javaslatot a „proletárdiktatura alatt a kommunisták érdekeit előmozdító" ital és dohányárusok engedélyének bevonására. Steiner Sámuelt úgy állították be, mint aki a „proletárdiktatúra alatt agitált", a „vörös katonáknak és terroristáknak" szállást adott, 26 éves fia pedig a kommunista sajtótermékeket árusította a boltban. Auerbach György nemcsak segítette a „vörös" propagandát, hanem munkásszakszervezet helyi elnöki tisztét is betöltötte. Elvtársaival a lakásában tartott gyűléseket, és szervezkedett a „fehér érzelmű" jegyző elmozdítása érdekében. „Agitátorokat és vöröskatonákat" hozatott Veszprémből, akik házkutatást tartottak a jegyző lakásán. Igen alapos munkát végezhettek, mert a rekvirálással mintegy 5000 korona kárt okoztak.204

Szinte bizonyos, hogy Steinmacher József körjegyzőt személyes bosszúvágy is fűtötte, amikor a két kommunista-szimpatizánsjövőjéről szóló döntést meghozatta. Ha valamivel nagyvonalúbb, elsimíthatta volna a két személy „kisiklását".

Egyház és művelődés

A területileg és demográfiailag is növekvő település a XIX.

század második felében is megmaradt Szentgál filiájának. Ez a helyzet hosszú távon nem volt fenntartható, mivel a herendi katolikus közösség jobban gyarapodott, mint az anyaegyházbeli.

A polgárosodás évtizedeiben az alábbi szentgáli plébánosok látták el a herendi fiókegyházat:205

Szilvásy Eduárd 1846—1855
Sperg István 1855—1861
Modrovits János 1861—1865
Vieder Rupert 1865—1883
Georgi Gyula 1883—1890
Boor Antal 1890—1895
Bohnenstingel Mátyás 1895—1897
Rankó Andor 1897—1901
Schmiedt Antal 1906—1918

Egy-egy lelkész átlagosan 8 évet töltött Szentgálon, ami azt mutatja, hogy viszonylag kiegyensúlyozott körülmények között dolgozhattak. Fő törekvésük az egyházi élet megerősítése, az épületek fenntartása volt. E téren Bohnenstingel nevét kell megemlíteni, aki báró Hornig Károly veszprémi püspök segítségével 1896-ban restauráltatta a szentgáli templomot.206 Schmiedt Antal, ki puritán, egyenes ember hírében állt, a szentgáli R. K. Kört szervezte meg.207 Arról nincs tudomásunk, hogy a herendi egyházzal bármelyikük is kiemelkedő gondossággal törődött volna. A herendiek csak 1919-ben fordultak a veszprémi püspökhöz, aki méltányolta kérésüket. így az önálló plébániát 1919. március 12-én Herend első plébánosa, Gősy István, foglalhatta el. A plébános lakásáról és ellátásáról a községnek kellett gondoskodnia. Új épület emelésére az adott körülmények között gondolni sem mertek, ezért maradt a legkézenfekvőbb megoldás: az óvodát alakították át plébániává, a telekre gazdasági melléképületeket emeltek. A plébániai javadalmat földvásárlás révén kívánták biztosítani, erre azonban csak a kommün bukása után került sor.208

A kiegyezés után felerősödő s kormányzati szinten jelentkező magyar nacionalizmus céljai érdekében felhasználta a részben államosított közigazgatást, annak helyi intézményeit, a társadalmi szervezeteket, sőt a magyar haderőt is. A türelmetlen magyar nacionalizmusaz óvódától és az az iskolától várta a nemzetiségi lakosok elmagyarosítását nemcsak nyelvi, hanem kulturális értelemben is. Ennek a törekvésnek köszönhette Herend, hogy oktatásügyét, közművelődését államilag is támogatták. S ennek köszönhette, hogy a XX. század elején már óvodája s állami elemi népiskolája volt.

Az óvodát a kultúrapártolói tevékenységéről nevezetes veszprémi püspök, báró Hornig Károly hozta létre 1905-ben. Az állami iskolával szemben, a templom mellett vásárolt e célra a püspök egy lakóházat nagy telekkel, s ebben alakították ki a korszerű óvodát,amely az óvónő lakásául is szolgált. Az óvoda közel másfél évtizedig szolgálta a magyarosítás ügyét. Az óvónő ugyanis magyarul tartotta a foglalkozásokat. A gyermekek már bizonyos fokú magyartudással kerültek az elemibe, amely viszont ekkor már teljesen magyar tannyelvű volt, a németet még tantárgyként sem tanulták. Az óvodamegszűntetését a veszprémi püspökség 1919-ben engedélyezte,mégpedig azért, hogy az újonnan felállított plébániának helyet tudjanak biztosítani.

Az iskola 1849 utáni fejlődésének két szakaszát különíthetjük el. 1891 őszéig római katolikus felekezeti elemi népiskola működött a községben, melyet Vargyas Endre Veszprém megyei királyi tanfelügyelő buzgóságának köszönhetően államosítottak. Az államosításnak kettős hatása volt az iskolára: lényegesen javultak az oktatás tárgyi és személyi feltételei, ugyanakkor erőteljesebben megindult a község magyarosítása.

A katolikus iskolát az 1870-es évek elején bővítették, de1878-ban már szűknek bizonyult. Egy tanító egy tanteremben 120—140 gyermeket tanított; képzelhetni, milyen eredménnyel! Igaz, zsúfoltságról csak télen panaszkodhatott, mert „ nyári időben az iskolatömöttsége ellen nem igen lehet panasz, mert ekkor a falitáblák kivételével alig akad lakója."209 Az iskolában németül folyt a tanítás,de a szülők elhanyagolták gyermekeik taníttatását. „Minthogy maguk nem tanultak és mégis megélnek, azt hiszik, hogy gyermekeik is meg fognak élni, elég ha megtanulnak dolgozni, de azt, hogy dolog és dolog közt nagy különbség van, nem tudják felfogni. Innen van, hogy ezen szülők sokkal szívesebben fizetnek bizonyos állatjaik őrzéséért mint gyermekeik tanításáért"— hangzik a szigorúbírálat. Ezzel szemben a helybeli zsidók másként gondolkodnak:ők a föld alól is előteremtik a havi 2—3 ft tandíjat, hogy gyermekeik tanítását biztosítsák.

Rozsics József 45 évig Herenden működő tanítófolyamodása tűzifasegélyért (1892), Veszprém Megyei Levéltár
Request of József Rozics, a teacher who
was working in Herendfor 45 years, for firewood (1892), Veszprém County Archives
Ansuchen des Lehrers
József Rozsics über kostenloses Feuerholz, der45 Jahre in Herend unterrichtete (1892), Komitatsarchiv Veszprém

 

Hangulatos leírást ad Neszmélyi Antal körorvos arról, milyenis volt a falusi ifjúság élete az 1870-es években. A gyermekek 6 éves korukban kezdtek iskolába járni, de az oktatás csak néhány hónapigtartott. Tavasszal, amikor a „libák kikeltek", a gyermekek is otthagyták az iskolát. Három-négy télen át tartott az iskoláztatás, majd mikora gyermek 10 éves lett, apja már „kifogta szántogatni". Ekkor már eljárt a „kislegények társaságába", ahol valamely „kocsmafészerben"pár liter borral „felavatták". Legénykorában szívesen megdézsmálta akerteket, gyümölcsösöket, majd 16 évesen a nagylegények közé állt. Kocsmába járogatott, evett-ivott és verekedett: ez jelentette számára aművelődést.210

Az iskola államosításának körülményeiről szemléletes leírást ad Czuczay Gyula iskolaigazgató: „Az a népiskola, mely a népoktatás kívánalmainak meg nem felel, átka a község lakosainak. Ezek a gondolatok foglalkoztatták kétségkívül nagyságos Vargyas Endre kir. Tanácsos tanfelügyelő urat is, Veszprém vármegye volt tanfelügyelőjét211, midőn a 80-as években hivatalos körútja alkalmakor Herend község felekezeti iskoláját is több ízben meglátogatta. E látogatások arról győzték meg őt, hogy Herend község egy tanítós elemi iskolájában az oktatás ügye kritikán aluli.

Mindennek inkább, csak iskolának nem nevezhető épületben sínylett a község népoktatása. A 150—160 tanköteles gyermeknyájként egy 8090 köbméter űrtartalmú tanteremben, őskori szerkezetű padokban szenvedte át a napi szorgalmi időt. A testet és lelket egyaránt kínzó, bűzös levegő; a testet kimerülésig fárasztó rossz, ingó-bingó padok a tanköteles gyermekben nem a tudás vágyát, hanem az e helyről való megszabadulás vágyát keltették fel csupán. Az oktatás már e körülmények hatása miatt is sikertelen maradt.

Taneszközökkel való fölszerelése sem volt kedvezőbb. Néhány falitábla darab, egy térképtől megvedlett vászondarab, egy festéktől régen megfoszlott feketetábla képezték felszerelését az iskolának. Ilyen szomorú körülmények között csodálkozhatott-e a jobbérzésű szülő, ha gyermeke elhagyva az iskolát, sem írni, sem olvasni meg nem tanulhatott.

Nincs szándékom sérteni az egyént, ki e szomorú körülmények idejekor a tanítói hivatalt töltötte be, annyit azonban megkell jegyeznem, hogy ha e nyomasztó helyzetben nagyobb ügybuzgóságot fejt ki, ma községünk lakosai között kevesebb azon felnőttek száma, kik szégyenére azon kornak és tanítónak, olvasni, írninem tudnak. "212

Vargyas tanfelügyelő először a herendi porcelángyár segítségével igyekezett az iskola színvonalát emelni. A részvénytársaság„tudva azt, hogy munkásai között különösen a porcelánfestők között legkiválóbbak ezen község szülöttei", évi 200 ft támogatást ígért, de nyomasztó anyagi helyzete miatt ezt megadni már nem tudta. Ekkor a minisztériumhoz fordultak. Gr. Csáky Albin közoktatásügyi miniszterleiratában úgy foglalt állást, hogy amennyiben a község lakosai kérik,hajlandó egy magyar tannyelvű állami iskolát felállítani. A községírásban kérte a változtatást.

Az állami iskola megszervezése véget vetett az izraelita felekezeti iskolának is, amelyről keveset tudunk. Fejes Dániel említett tudósításának megírásakor, 1878-ban, már létezett. A reformkori házitanító (vándortanító) szerepét vette át ez az iskola, amely az1870 után Herenden lakó zsidóság elemi oktatásáról gondoskodott.1881-ben Singer Vilmos okleveles tanító működött az egy tantermesiskolában.213

A herendi zsidóság történetével — beleértve a gyáros Fischercsaládot — nem foglalkozott a helytörténetírás. Már az 1840-es években zsinagógát tartó közösség egy jó félszázad alatt szinte elfogyott,csak néhány család maradt a faluban. A zsidó lakosság alakulását a következő táblázat mutatja.

26. sz. táblázat
Herend község katolikus és zsidó népességének alakulása (1855
1912)

Év Lélekszám Összesen
r.k. izraelita
1855 760 50 810
1865 800 100 900
1875 678 108 786
1885 764 68 832
1895 875 29 904
1905 793 21 814
1912 1132 11 1143

Az egyházmegyei névtárakból az tűnik ki, hogy a helybeli zsidóság 1881 utáni egy-két évben 30—40%-kal megcsappant. Valószínűleg az antiszemita mozgalmak is arra ösztönözték az itt élőket,hogy a nagyobb védelmet jelentő városokba költözzenek. Ezzel folyamatos elvándorlás vette kezdetét Veszprémbe, sőt Budapestre, mely a zsidó iskola sorsát is megpecsételte. A hagyomány szerint a zsidó iskola színvonalasabb volt, ezért a katolikusok közül is többen ebbe járatták gyereküket. Az iskola 1885 táján egy bérelt 6x4 méteres alapterületű, 3 m belső magasságú, tapasztott földes padozatú szobában működött. A gyermekek régi típusú, 5—5 személyes fapadokban ültek, amelyekre fény egy nagyméretű ablakból vetődött. Az osztályterem ajtaja közvetlenül a tanítói lakás konyhájába nyílt. A terem szegényes bútorzata egy asztalból, egy székből és egy nagy falitáblából állt. A taneszközök közül egy régi magyar nyelvű Magyarország-térképet vettek leltárba, melyet Skrzevszky Adolf adott ki. A tanító egy szobakonyhás, kamrás lakásban lakott és 258 ft értékű fizetésért tanított az elemi iskola 6 osztályában és a 3 évfolyamú ismétlő iskolában.214

A Herendi Állami Elemi Népiskolát egy ideiglenesen e célra bérbe vett épületben 1891 novemberében nyitották meg. A tanítás két tanerővel Schmal Gyula igazgató és Szalay Veronka tanítónő közreműködésével, két tanteremben folyt. 1892-ben a lakosok megvették a Hantos nevű kocsmát, így az iskola az 1892/93. tanévben már ebbe költözött át. „Így lett az egykori bakonyi betyárok tanyájából a népoktatás szent ügyének és szelídett erkölcsöknek szentelt hajlék. "215 Az iskolát ebben a tanévben 3, a következő tanévben 4 tanerőssé fejlesztették. 1892-benŐrley János elnökletével megalakult az iskolai gondnokság, amely megszervezte, hogy a november 14-i beiratások után már a horhi gyerekek is a herendi iskolába járhassanak. 1898-ban újjáalakították az állami iskolai gondnokságot, amelynek elnöke Gácser Lőrinc körjegyző, tagjai pedig az elöljárók és tekintélyesebb lakosok lettek: Brotschol János, Czuczay Gyula, Ecker(t) Ádám, Eckert József, Farkasházy Jenő, Fischel Mihály, Krug János, Steinmacher Antal, Steinmacher József, Straub Mihály,Ujtz András.217 1904-ben már dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselővolt a gondnokság elnöke, aki a következő években is saját költségére vett tankönyvekkel, imakönyvekkel, színes ajándékkönyvekkel támogatta a szegény gyermekek taníttatását.218

A Trieszti Általános Biztosító Társaság levele Gold Vilmoshoz (1892),Veszprém Megyei Levéltár
Letter of the General Insurance Company of Trieste to Vilmos Gold(1892), Veszprém County Archives
Brief der Allgemeinen Versicherungsgesellschaß Triest an Vilmos Gold(1892), Komitatsarchiv Veszprém

 

1899-ben a tárgyi feltételek is javultak. A kultuszminisztérium dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő közbenjárására, a községi lakosok anyagi támogatásával megvásárolt 1600 négyszögöles telkenfelépíttette a modern, 4 tantermes, igazgatói irodával és szolgálati lakással ellátott iskolát. Csuczay Gyula igazgató nem kis büszkeséggel írhatta le a mai „régi iskoláról": „Az új épület úgy külső impozáns voltára, valamint belső beosztása és fölszerelése tekintetében páratlanul áll a vármegye területén. "219

Az iskolát az 1899/1900. tanévben birtokba vehette a 208 herendi tanköteles. Az igazgató jóleső érzéssel állapította meg a második ezredév küszöbén, hogy a „növendékek, fokozódott örömmel látogatják a népnevelés ezen kedves otthonát", s kijelentette, hogy a testület,. kötelességérzetének tudatában teljesíti nehéz feladatát abból a célból,hogy Herend község lakosságának újabb generációja ne csak a hasznos ismeretekben legyen gazdagabb, hanem ami fő, nyelvben és érzésben is legyen azzá, amivé lennie kell, legyenek magyarokká."220 A korszakból az egyes tanítók neveit hiányosan ismerjük:221

27. sz. táblázat
Az ismert herendi tanítók névsora (1875
1923)

Ssz. Név Szolgálati idő Beosztás
1. Czuczay Gyula 1895—1923 igazgató 1897-től
2. Dieber György 1877—1878 igazgató-tanító
3. Farkas Gyula 1897—1898 osztálytanító
4. Formen Margit 1901—1907 osztálytanító
5. Fűzik Aranka 1895—1896 osztálytanító
6. Horváth Emília 1903—1907 osztálytanító
7. Kalina Emília 1892—1894 osztálytanító
8. Kiszling István 1894—1895 osztálytanító
9. Klein Gizella 1898—1899 osztálytanító
10. Kránitz József 1898—1907 osztálytanító
11. Präger Kálmán 1893—1897 igazgató
12. Rozsits József 1875 igazgató-tanító
13. Sárközy Lujza 1895—1898 osztálytanító
14. Schmál Zsigmond 1891—1893 igazgató
15. Szalay Etelka 1894—1895 osztálytanító
16. Szalay Veronka 1891—1907 1901-től Kránitz Józsefné

A fenti táblázat egyszerre két megfigyelésre is lehetőséget ad.Először az tűnik fel, hogy az államosított iskola kezdi alkalmazni először a női munkaerőt. Az első tanítónő Herenden az 1891-ben idehelyezett Szalay Veronka, akit újabbak és újabbak követnek. A tanítónői állások meghonosodása elősegíti a női emancipáció gondolatának elfogadását paraszti környezetben is.

A másik észrevétel az, hogy az állami tanítók meglehetősen gyakran cserélődtek, de az iskola vezetése stabilnak mutatkozott. Czuczay Gyula közel három évtizeden át állt az iskola élén. Nagypécselyen született, 1895-ben helyezték Herendre, 1897-től 1923-banbekövetkezett haláláig igazgatta az iskolát.222 Idézett magyarosítási programját sikerrel valósította meg, amelyhez minden állami támogatást meg is kapott. Az állami iskoláztatás negyed százada alatt Herendlakói kétnyelvűvé váltak. Az anyanyelvhasználat egyre inkább a szűkcsaládi körbe szorult vissza.

A herendi iskola hivatalos levele Szentgál községhez (1901),Veszprém Megyei Levéltár
Official letter of the school of Herend to the village of Szentgál (1901),
Veszprém County Archives
Amtlicher Brief der Herender Volksschule an die Gemeinde Szentgál(1901), Komitatsarchiv Veszprém

 

Az iskola szocializációs szerepe 1867 után kézzel tapinthatóvá vált. A paraszti Herendről egyre többen szereztek iparos szakmát, de már olyanok is akadnak, akik középiskolába járnak. Tudomásom szerint az első, aki értelmiségivé lesz, Steindl József. Piarista tanárként vált ismertté. Családja halála után, 1867-ben keresztet állíttatott emlékére a falu bándi bekötőútjának elején. Díeber György tanító Gyulanevű fiát az 1890-es években a veszprémi piarista főgimnáziumba járatta.223 Az állami iskolából már sorra kerültek ki olyanok, akik továbbtanultak, és magasabb végzettségre is szert tettek. A magyarnyelv és beszéd terjesztése, melyért 1905-ben Kránicz József tanítót a tanfelügyelő minisztériumi kitüntetésre terjesztette fel, egy szempontból mindenképpen hasznosnak bizonyult: a hivatalos nyelv ismerete lehetővé tette, hogy a herendiek legjobbjai elvégezhessék a magyarközép- és felsőfokú tanintézeteket.224

Herendi iskolások (1906), Arnold Fotógyűjlemény
Pupils of Herend (1906), Arnold Photocollection
Herender Schüler von 1906, Fotosammlung Arnold

 

Lábjegyzet:

    156. RÁMKI 1987. 44—46.

    157. KÓSA 1991. 147—163.

    158. JANKÓ 1896. 10.

    159. CSIZMADIA—MÁTHÉ—NAGY 1982. 74—79.

    160. Az községi igazgatásról szóló áttekintés és a statisztikák a herendi képviselőtestületi jegyzőkönyvek alapján készültek. VeML V.341. herend község iratai. Képv. t. jkv. I. 1882—1912., II. 1913—1922.

    161. MOLNÁR 1996. 37.

    162. VeML V.341. Herend község képv. t. jkv. 1904. december 4.

    163. VeML V.341. Herend község képv. t. jkv. 13/1912. (IX. 10.) sz. határozat.

    164. Fejes Dániel községi bíró és herendi birtokos az 1870—1880-as években nagy támogatója volt az iskolaügynek. Azon ritka bírák egyike volt, aki felismerte a nevelés fontosságát. = VFH 1881. december 31. 2.

    165. VeML V. 341. Herend község képv. t. jkv. 1905. március 25.

    166. VeML V.341. Herend község képv. t. jkv. 1905. március 4.

    167. VeML V.341. herend község képv. t. jkv. 1908. május 2.

    168. VeML V.341. Herend község képv. t. jkv. 1904. január 10.

    169. VeML V.341. herend község képv. t. jkv. 1900. április 10.

    170. VeML V.341. Herend község képv. t. jkv. 1903. január 3.

    171. VeML V.341. Herend község képv. t. jkv. 1905. április 16.

    172. VeML V.341. Herend község képv. t. jkv. 1906. március 13.

    173. VeML V.341. Herend Község képv. t. jkv. 1908. augusztus 9. A kisbírói állás megszervezése.

    174. VeML V.341. Herend község képv. t. jkv. 1907. augusztus 4.

    175. VeML V.341. Herend község képv. t. jkv. 1914. február 24.

    176. VeML V.341. Herend község képv. t. jkv. 1881. június 8.

    177. VeML V.341. Herend község képv. t. jkv. 1907.január 16.

    178. VeML V.341. Herend község képv. t. jkv. 1909. február 8.

    179. VeML V.341. Herend község képv. t. jkv. 1908. november 29.

    180. VeML V.341. Herend község képv. t. jkv. 1909.  április 13.

    181. VeML IV.3.c. Processus urbariales. Herend földkönyve, 1857

    182. VeML IV.3c. Processus urbariales. A felosztott Todesco-birtok hitelesített földkönyve, 1893. A tagosítési munkálatokat Stetina Vince mérnök végezte. A földkönyvet 1893. május 16-án hitelesítették.

    183. PESOVÁR 1976. 22.

    184. VeML Közigazgatási adatlapok gyűjteménye. 5zentgál nagyközség közigazgatási adatlapja. 1925. VeML IV.3.c. Processus urbariales. Hegyi puszta földkönyve. 1899.

    185. PESOVÁR 1976. 22—23.

    186. PESOVÁR 1976. 27.

    187. A témát kitűnő monográfiában dolgozta fel PUSKÁS 1982.

    188. FESOVÁR 1976. 18—19.

    189. SIKOTA 1984. 31—33.

    190. SIK0TA 1984. 47.

    191. LAYER 1921. 721.

    192. MOLNÁR 1978. 275—277.

    193. Uo. 278.

    194. SIKOTA 1984. 66.

    195. SIKOTA 1984. 68.

    196. VeML V.341. Herend község képv. t. jkv, 14/1914 (VIII. 15.) sz. határozat.

    197. VeML V.341. Herend község képv. t. jkv. 1915. július 22.

    198. VeML V.341. Herend község képv. t. jkv. 15/1914 (VIII. 31.) sz. határozat.

    199. VeML V.341. Herend község képv. t. jkv, 6/1915 (III.16.) sz. határozat.

    200. PESOVÁR 1976.

    201. BÁNDI 1996. 140.

    202. VeML v.341. Herend község képv. t. jkv. 2/1921. sz. határozat.

    203. PESOVÁR 1976. 29—30

    204. VeML V.341. Herend község képv. t. jkv. 5/1919 (XI. 14.) sz. határozat.

    205. RAJCZI 1992. 323. Pfeiffer biográfiájában Modorovits János szerepel, valószínűleg elírás lehet. V.o. PFEIFFER 1987. 727.

    206. NÉVTÁR 1975. 113.

    207. PFEIFFER 1987. 900. Az egyházi jellemzés szerint „Erat vir rectus et Simplex."

    208. PESOVÁR 1976. 28.

    209. FEJE5 Dániel: herend. 1878. január 12. (levelezési rovat) = Veszprém, 1878. január 30. 2.

    210. NESZMÉLYI Antal: A falusi fiatalság. = Veszprém 1879. november 30. 1.

    211. VARGYAS Endre 1887—1897 között volt Veszprém vármegye tanfelügyelője, innen Esztergomba helyezték át, 1905- ben ment nyugdíjba. Számos tankönyvet, történeti munkát, ismeretterjesztő cikket írt. Tankönyveit 154 kiadásban és 242 változatban több, mint 3 millió példányban adták ki, szlovák és olasz nyelvre is lefordították. Veszprém vármegye földrajza c. tankönyve 1889-ben jelent meg Veszprémben. SZINNYEY XIV. Bp. 1914.914—916.

    212.CZUCZAY 1900.54.

    213. SINGER Vilmos: Herend. 1881. deczember hó 28. (levelezési rovat) = VFH 1881. december 31. 2.

    214. VeML VI.501. Veszprémi Királyi Tanfelügyelőség iratai. Iskolai törzskönyvek 1885—1886. 97. sorszám. A 258 ft-os fizetés összetétele: 200 ft készpénz (egyházi segélyből), 40 ft lakbér, 18 ft értékű tűzifa (2 öl).

    215. CZUCZAY 1900. 5.

    216. VeML V.402.x. 5zentgál nagyközség képv. t. jkv. 2/1892 (VIII. 14.) sz. határozat arról, hogy a szentgáliak a horhi iskolakötelesek miatt 5%-os iskolai pótadó kivetését vállalják iskolaépítésre. Uo. Iktatott iratok. 1667/1892.sz.i. Őrley János iskolagondnoksági elnök folyamodása a szentgáli elöljárósághoz a horhi iskolakötelesek herendi beiratásáért. Herend, 1892. november 9.

    217. Veszprém Vármegyei Naptár az 1902. évre. Veszprém, é.n. 34—35.

    218. Királyi tanfelügyelői jelentés. = VH 1905. november 12. 5.

    219. CZUCZAY 1900. 6.

    220. CZUCZAY 1900. 7.

    221. SCHEMATISMUS 1875., 1877., 1878. Megjegyezzük, hogy az egyházi névtárak legtöbbször nem közölték a tanító nevét. VeML VIII.259. Herendi Állami Elemi népiskola iratai 1891—1918. Az iskolai nyilvántartások 1907 után hiányosak.

    222. SZEGHALMY 1937. 654.

    223 VeML VIII. 52. A Veszprémi R. K. Főgimnázium névkönyvei. IV. osztály, 1892/93.

    224. Tanügy. Veszprém vármegye népoktatási állapota. = ZV 1905. július 21. 2—3.

     

      
    Előző fejezet Következő fejezet