X. Földindulás (1945—1950)

A német megszállás alól 1945 április közepén véglegesen felszabadított Magyarországon a szovjet hadsereg rendezkedett be. Megbízatásuk a nemzetközi megállapodások szerint addig tartott volna, amíg az ország demokratikus rendje ki nem épül és meg nem szilárdul. A hidegháború kitörése azonban tartós megszállássá változtatta a szovjet jelenlétet, melynek csak 1991ben szakadt vége.

A Szovjetunió a Szövetséges Ellenőrző Bizottság révén nemcsak azt garantálta, hogy demokratikus állami-társadalmi berendezkedés alakul ki Magyarországon, hanem nyomást gyakorolva a magyar belpolitikára, a kommunista párt hatalomra kerülését is előmozdította. A magyar politikatörténet-írás az elmúlt évtizedekben az 1945—1948 közti időszakot némi tautológiával a „népi demokratikus forradalom" címkével látta el. Olyan történelmi átmeneti időszakként kezelte, mely a földreformmal, a szocializálással, a nép szociális és kulturális színvonalának emelésével mintegy megalapozta a szocialista társadalmi-hatalmi berendezkedést. Mindez azonban nem a népi akarat megvalósulása volt, hiszen az 1945. és 1947. évi választásokon a magyar nép a polgári demokrácia mellett szavazott. Ami 1948-ban, a kommunista párt hatalomra kerülésekor és azután történt, azt a tekintélyelvű uralomhoz szokott lakosság inkább elviselte, mint támogatta.

Különösen igaz ez a német nemzetiségi községekre, melyek megfélemlített lakossága igazi érzelmeit ki sem merte fejezni. Herend a második világháború utáni három évben olyan politikai, társadalmi és morális átalakuláson ment át, amely csak a XVIII. századi betelepítéshez hasonlítható. A változások az élet minden területén éreztették hatásukat: a földreform megváltoztatta a birtokviszonyokat, a német lakosság politikai jogfosztása a helyi közéletet, a kitelepítés a község társadalmának arculatát és etnikai viszonyait.

Az 1945 utáni néhány év a „magántörténelem" szintjén is gyökeres változásokat hozott. Családok szakadtak szét, s a szabadság érzetét sokakban a félelemérzet váltotta fel. Még a kiépülő új hatalommal rokonszenvezők is elítélték a kollektív büntetés módszereit.

Háborús újjáépítés és Konszolidáció

A község elfoglalása után egy kisebb szovjet alakulat maradt a faluban, amelynek feladata a faluhoz közeli erdőben egy lőszerraktár kialakítása volt. A front elől elmenekülő és lassan visszaszivárgó férfilakosságot Herendről és a szomszédos falvakból is hadimunkára vezényelték. A fiatalok és a nők az erdei tárolóhely kialakításában, a férfiak a lőszerszállítmányok kirakodásában, a lőszerraktárhoz vezető út kiépítésében és a lőszer szállításában vettek részt.

1945 áprilisában Veszprém megyében lassan helyreállt a közigazgatás, megkezdte ténykedését a megyei alispáni hivatal. Herenden a közigazgatás újraindítását a helyén maradt körjegyző, Pesovár János biztosította. Ő 1949-ig állt a körjegyzőség élén. 1949 februárjától helyezték át a zirci járás főjegyzőjévé.323 Helyét Gönczöl Károly volt tési jegyző vette át, aki a tanácsválasztásokig maradt a községi igazgatás vezetője.324

Községi bíróvá 1945-ben is Brotschol Mihályt választották, e tisztséget 1945—1949 között folyamatosan ő viselte, annak ellenére, hogy ingatlanait elkobozták, s mentesítése 1949-ig nem történt meg.325 Az első és legfontosabb teendők közé tartozott a község köznyugalmának, közrendjének a helyreállítása. Ennek érdekében szervezték meg a fegyvertelen, nemzeti karszalagos jelzéssel ellátott polgárőrséget, amely az elöljáróság utasításait hajtotta végre. Rövidesen megjelent az újjáalakult Magyar Néphadsereg egy alakulata is, amely Gyulai Mihály alezredes parancsnoksága alatt a közúti és vasúti szállítmányok biztosítását végezte.

1945 áprilisában—májusában egymás után alakultak meg a helyi politikai szervezetek, megindult az iskolai oktatás, a gyári és a mezőgazdasági munka. A baloldali pártok bázisát a gyári munkások képezték. Először a Magyar Kommunista Párt községi szervezete jött létre április 3-án. Vezetőségét három porcelángyári munkás alkotta: Blagatinseg Jenő, Farkas József és Szilágyi József.

A parasztság a Kisgazdapárt választói bázisát adta. A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt helyi szervezete áprilisban alakult meg Eckert Antal elnökletével. Az első politikai jellegű megmozdulásra május 1-jén került sor. A porcelángyár munkásai Stadler Henrik vezetésével felvonulást rendeztek a felszabadulás tiszteletére. A felvonuláson, melyen 10—12 személy vett részt, transzparenst is vittek, melyre a következő feliratot festették: „Éljen a felszabadító Szovjet Hadsereg!" A felvonulókat a szintén ünneplő lőszerraktári szovjetek vendégelték meg.

A Szociáldemokrata Párt porcelángyári szervezete ezt követően alakult meg. Első titkárává Csányi Józsefet, szervező titkárává Tiszttartó Sándort választották.

A Községi Nemzeti Bizottság a pártalapszervezetek kiépítése után, a demokratikus pártok (Kisgazdapárt, a két munkáspárt) és a gyári szakszervezet 4—4 képviselőjéből alakult, elnökévé egyhangúlag Pesovár János körjegyzőt választották meg.

A gazdasági élet is lassan újraindult. Május 20-án 180 fővel — a dunántúli porcelán- és kerámiagyárak közül elsőként — kezdte meg termelését a porcelángyár, amely háború előtti létszámának alig több, mint egyötödét foglalkoztatta ekkor, s alig 40%-os kapacitással működött.326 Június 1-jén megalakult a végleges üzemi szakszervezet. Elnöke Szilágyi József lett. Még ebben a hónapban megszervezték a rendőrséget is.

Az év második felében új munkalehetőséget kínált a szomszédos szentgáli határban megnyitott szénbánya, amelynek veszprémi tulajdonosai Herenden is toboroztak munkásokat.

A közbiztonság szilárdnak tűnt, a közhangulat mégsem volt nyugodt. Júniustól fogva megkezdődtek a razziák, s a politikai rendőrség a volt Volksbund-tagokat, a Németországból, a frontról hazatérő Volksbund-tagokat és SS-önkénteseket elfogta és kényszermunkára vitte. Az internáltakat részben Veszprémben (a romeltakarítási munkákon), részben az úrkúti és ajkai bányában dolgoztatták. A politikai megtorlás megyeszerte általános volt. A megyei börtöntörzskönyv adatai szerint 1945 júniusától az év végéig összesen 105 személyt, köztük több herendit tartottak fogva. A környéken végrehajtott razziák már jelezték a hatóságok szándékait. Városlődön június 26-án, Lókúton június 22-én, Tótvázsonyban július 6-án és 9-én tartottak razziát, melynek során Városlődről 19, Lókútról 26, Tótvázsonyból 10 személyt vettek őrizetbe. A politikai okokból letartóztatott személyeknek többsége német nemzetiségű volt. Az előzetes letartóztatásban lévők fele nő volt, többgyermekes asszonyok, akiket nehezen nélkülöztek otthon, ezért gyakran megszöktek. A fogházból kényszermunkára vitték őket, ahol az orosz őrség figyelmét kijátszva, megszöktek. A 105 fő közül 41 személy tért önkényesen haza, 8 személy kétszer is a szökést választotta.

A népellenes bűncselekmények vádjával elítélteket általában félévi-egyévi szabadságvesztésre ítélték, a szökevények büntetési tételét viszont 3—4 évre emelték.327

Földosztás, vagyonelkobzás, szocializáció

A földosztás

A hivatalos propaganda a magyar parasztság „ezeréves álmának" megvalósulásának tekintette a földosztást, amelyet a nagybirtokok kárpótlás nélküli elkobzásával, és háborús bűnösök birtokainak elvételével kívántak megvalósítani.

Az 1945. március 17-én kiadott 600/1945. M.E. sz. földreform-rendelet, amely a szegényparasztság földhöz juttatásához a nagybirtokokat és a hazaárulóknak minősített „fasiszták" elkobzott birtokait kívánta igénybe venni. A rendelkezés szerint a földesúri birtokok 100 kh feletti részét és a paraszti birtokok 200 kh feletti részét államosították, csupán az antifasisztának minősített személyek tarthatták meg 300 kh-ig birtokaikat. A rendelet egy csapásra megszüntette az évszázadok óta fennálló nagybirtokrendszert. A nagybirtokok felparcellázásával a 650 000 igénylő nagy részének földhöz juttatását segítették elő. Az újgazdák országos átlagot tekintve alig több mint 5 kh területhez jutottak.

A politikai döntéshozók nem számoltak a döntés közgazdasági következményeivel: hogy milyen károkkal jár az exportképes mezőgazdasági nagyüzemek megszüntetése, s a gazdaságtalanul termelő, egy-egy családot fenntartani képtelen kisgazdaságok létrehozása.

„A földreform végrehajtásának és az egész újjáalakuló életnek az élén mindenütt az egyszerű munkás-, paraszt-, és népéhez hű értelmiségi emberekből alakult nemzeti bizottságok állottak. Ők fogtak neki, gyakran minden paragrafuson áttörő jóakarattal, egyszerű józansággal és lendülettel a fasizmus maradványainak felszámolásához, a romok eltakarításához, a termelőmunka megszervezéséhez, a falu és város normális életének megindításához. Eleinte ellátták a közigazgatási teendőket is, amíg a hivatalos kormányszervek meg nem alakultak. A nép a legnehezebb körülmények között is képes volt irányítani az ország és szűkebb pátriája életét. Az ország életének, a demokratizálásnak, a munka megkezdésének a motorja mindenütt a kommunista párt volt."— értékelte forradalmi pátosszal és „balos" elfogultsággal a történelmi léptékű változásokat az 1970-es évek népszerű történelemkönyve.328

Herenden 1945 áprilisában Eckert János elnökletével alakult meg a Községi Földigénylő Bizottság, amely felmérte a földigénylőket, majd úgy határozott, hogy a körjegyzőség területén, a Márkóhoz tartozó Csapberek pusztán fogja a földhöz juttatást elvégezni. E célra dr. Vitéz Pintér Kováts Zsigmond 65 holdas birtokát vették igénybe, s osztották fel 10 igénylő között. Jól tudták, hogy a vitézi telek tulajdonosa, mint tartalékos orvos főhadnagy, 1944 decemberében a veszprémi Repülő Akadémiával együtt Németországba ment, s onnan még nem tért haza.

Amikor Pintér Kováts Zsigmond 1945 júniusában hazatért, meglepve tapasztalta, hogy a Vitézi Szék által Kupcsik Józsefnek bérletbe adott földjét a herendiek kiosztották és bevetették. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a Veszprém Megyei Földhivatal 1945. június 6-án a „sváb" tagokból álló herendi Községi Földigénylő Bizottságot feloszlatta.329

A helyzettel Pesovár János körjegyző sem volt teljesen tisztában, ezért 1945. szeptember 11-én határozott utasítást kért Megyei Földhivataltól, hogy a Községi Termelési Bizottság kit kötelezzen a föld megművelésére, hogy a termelési és beszolgáltatási tervet teljesíteni tudják. A Megyei Földbirtokrendező Tanács ugyanazon a napon kelt 4028/1945. sz. határozatában világosan leszögezte, hogy a feloszlatott Földigénylő Bizottságnak az ingatlanok felosztására nincs semmiféle intézkedési joga, annál is inkább, mivel a földreformról szóló 600/1945. M.E. sz. rendelet 10. paragrafusa értelmében a 100 hold alatti birtokokat (függetlenül attól, hogy vitézi telkek-e vagy sem) felosztani nem lehet. A tulajdonos és a bérlő közti vitás kérdéseket polgári úton kell megoldani.

Gruber János újbirtokos panaszáról felvett jegyzőkönyv (1945), Veszprém Megyei Levéltár Record on János Gruber's complaints, who was given a piece of land (1945), Veszprém County Archives Protokoll über die Klage des Landbesitzers János Gruber (1945), Komitatsarchiv Veszprém

Mire szeptember 25-én Pintér Kováts Zsigmond a Földhivatalnál megjelent, a herendiek a termést betakarították, így csak a következő évre tudta visszaszerezni birtokát, amelyre augusztus végén felfogadta Bujtás András konvenciós cselédet. A termelés beindításához a bérlő által elvitt gazdasági eszközök mellett 3 tehenet, 5 sertést és 10 birkát is visszakövetelt. A herendi birtokosokkal szemben csupán egy esetben tudott eredményesen eljárni: a két hold földjuttatásban részesült Gruber János fél holdnyi krumpliföldjéről a termés felét Pintér Kováts szedette ki. Gruber a termés felénél többre tartott igényt. Azzal érvelt, hogy mivel a Vármegyei Földbirtokrendező Tanács a juttatást nem hagyta jóvá, a helyi szokások szerint a földhasználat után a termés kétharmada jutna a munkavállalónak.330

A törvénytelennek minősített földosztás után a volt tulajdonos visszakapta birtokát, a község népének újabb akcióra nem volt lehetősége. A körjegyző 1945. november 15-én a következőt jelentette a Megyei Földhivatalnak: „...a Megyei Földhivatal Herend, Bánd és Márkó községekben a községi Földigénylő Bizottságok működését felfüggesztette, így (a) földbirtokrendezés terén érdemleges intézkedés nem történt, a bizottságok működésüket nem is kezdhették meg, így a mai napig sem elkobzás, sem igénybevétel nem történt. "331

Mivel a német anyanyelvűek földhöz juttatása a rendeletek értelmében lehetetlenné vált, 1946. március 23-án a földigénylő magyarokból alakult meg a Községi Földigénylő Bizottság, amelynek elnökévé Szántó Sándort, tagjaivá id. és ifj. Kovács Józsefet, Varga Jánost Papp Jánost, póttagjává Nagy Lászlót választották.332 A Földigénylő Bizottság július 11-én esküdött fel a Magyar Népköztársaságra: az elnök a körjegyző, míg a tagok a KFB elnöke előtt tették le az esküt.333

A földreformrendeletben előírt módon, a központilag kiadott „összeírási íveken" külön-külön összeírták a ház- és földigénylőket. Az igényeket a következő táblázatban foglaljuk össze:334

36. sz. táblázat
Herendi földigénylők kimutatása (1946)

A felmérés során kitűnt, hogy összesen 22 igénylő van, akik közül 16 házra, 11 földre (Szőke Ottó rendőr csak házhelyre) tart igényt. Többségük agrárproletár, vagy iparos volt, aki önellátásra kívánt termelni a neki juttatott földön. Két (ház)igénylő nem Herenden lakott: Pribék István porcelángyári festő Szentgálról járt át dolgozni, míg Vizi János Ajkacsingeren lakott.

A Községi Földigénylő Bizottság 1946. június 3-án tárgyalta a kérelmeket. Megállapította, hogy részben lemondás, részben más ok (elköltözés, másutt lakás) miatt több személy igényjogosultsága megszűnt, a többieket végleges juttatásra javasolták. Visszavonta igényét: Földi Mátyás, Kovács József, Papp János, Remetei Ádám, Szőke Ottó. Molnár Lajos és Nagy László kitelepítésre jelentkeztek és elköltöztek, Vizi János ajkacsingeri lakos nem tudott megfelelő községi bizonyítványt felmutatni.335 A határozatot nem vették komolyan. 1946. június 15-én ugyanis Pribék István szentgáli lakos, porcelángyári munkásnak, valamint Pethő Sándor rendőrőrmesternek, herendi rendőrbiztosság parancsnokának házjuttatását javasolta Megyei Földhivatalnak Szántó Sándor, a Községi Földigénylő Bizottság elnöke.336

Az elkobzott Volksbund birtokokat és házakat már 1946 augusztusában az igénylőknek juttatták, de azok közül a föld művelésétől többen elálltak, így kb. 12 hold terület maradt kiosztatlanul, melyet a helyi KFB a volt birtokosoknak akart kiadni művelésre.337

37. sz. táblázat
A Herenden földjuttatásban részesültek névsora (1946)

Az elkobzott volkbundista birtokokat nincstelen és törpebirtokos igénylőknek juttatta a Veszprém Megyei Földhivatal földbirtokrendező csoportja.

A Szenes Béla veszprémi mérnök által kimért, s 1946. augusztus 10-én birtokba adott ingatlanok, kiosztott házak a bándi gazdákon kívül a helybeli gyári munkások életkörülményeinek javulását segítették elő.338

Az Országos Földhivatal megállapítása szerint a földreformrendelet alapján kiosztott ingatlanok 90 holdat tettek ki, míg az összes kiosztásra kerülő sváb ingatlanok 800 holdra rúgtak.339 A földreform Herenden sokkal inkább a magyar lakosság szociális helyzetének javítását, mintsem életképes parasztgazdaságok létrehozását szolgálta. A földjeiktől és birtokaiktól megfosztott parasztok helyét elfoglaló „újbirtokosok", összesen 104-en, 1947-ben megalakították érdekvédelmi-képviseleti szervüket, az UFOSZ-t (Újbirtokosok és Földmunkások Országos Szövetsége), amely később DÉFOSZ néven folytatta tevékenységét. E szervezetnek meghatározó szerepe volt abban, hogy a helybéli német nemzetiségi lakosság teljesen háttérbe szorult, kiszolgáltatottá vált, jogi-politikai érdekképviseletre gondolni sem mert.

Az ideiglenes birtokbavételt az ügyek özönével elárasztott Veszprém Vármegyei Földbirtokrendező Tanács még 1946 végén sem hagyta jóvá. Így fordulhatott elő, hogy a földigénylőknek juttatott kis erdősávokat a volt tulajdonosok, „...a volksbundok (...) zavartalanul vágják és üzletelnek, továb(b)ra is boldogulnak, mi magyarok pedig megint háttérbe szorulunk és boldogulni nem tudunk, mert oly hosszúra nyullik a végleges megerősítésünk." — panaszolta 1946. december 6-án a megyei földbirtokrendező tanácshoz írott levelében Szántó Sándor, a Községi Földigénylő Bizottság elnöke.340

A földreform végleges eredményéről az 1947 júniusában készült felmérésből nyerhetünk adatokat. Eszerint földhöz juttatás csak helyben történt, 8 családfőt és 32 családtagot, összesen 40 személyt érintett. A családfők közül 4 munkás, 3 földműves, 1 iparos. A hivatalosan elvégzett felülvizsgálat során mindnyájukat telepítésre alkalmasnak találták.

A rendelkezések alapján 1947 nyaráig összesen 9 Volksbundtag házát koboztak el, közülük 8 házat másnak juttattak. Az elkobzott ingatlanok 38 kh-at tettek ki, ebből 18 kh szántó, 13 kh erdő, 5 kh rét, 1—1 kh kert és földadó alá nem eső terület (fanet). A telepesek szántóból őszi szántás után 8 kh-at, tavaszi alá 10 holdat (5 holdat gabonával, 5 holdat kapás növényekkel) vetettek el saját erőből. Sem vetőmagot, sem takarmányt nem kapta. Lovaik, mezőgazdasági gépeik nem voltak. Összesen 3 szarvasmarha, 4 sertés és 80 apró háziállat volt a birtokukban.341

A statisztikai adatok nem teljesen feleltek meg a valóságnak: valójában a lejelentett ingatlanoknál több volt a juttatottak kezén. 1947 márciusában Szántó Sándornak, a Községi Földigénylő Bizottság elnökének birtokában 7 hold erdő, Kovács Józsefnek 6, Nagy Ferencnek 5, Papp Jánosnak 2 hold erdeje volt. Fakitermelési engedélyt Öllösi Gusztáv, a szentgáli erdőgondnokság mérnöke adta ki számukra. Kovács Józsefnek 1947. január 8-án 15 kh hold ingatlant (szántót, rétet, erdőt) juttattak, de 9 kh-ról szeptember 30-án lemondott. A „papíron" juttatott birtokok egy része azonban még az eredeti tulajdonosok használatában volt. Szántó Sándor elnök még 1947. január 17-én is azt jelentette, hogy a „...volksbundisták a tőlük elkobzott erdő birtokból a fát zavartalanul termelték és egyesek termelik. "342

A Megyei Földhivatal vezetője 1947. február 10-én Táskay Mihályt, a Telepítési Osztály előadóját arra utasította, hogy szálljon ki Herendre, s a községi telepeseket, ha szükséges, karhatalom igénybe vételével helyezze be a nekik juttatott házingatlanokba.343

Táskay a községi elöljáróság, a volt Községi Földigénylő Bizottság képviselőinek és Kamondi Károly rendőrjárőr-vezető és Csanádi János rendőr kíséretében február 12—14-én a „helyi telepesek behelyezését, valamint a volksbundisták összeköltöztetését" végrehajtatta. Február 12-án a „behelyezést" oly módon hajtották végre, hogy a „volksbundista" saját kérelmére, ideiglenesen még a házában maradhatott, családja együtt élt a telepes családdal.344

38. sz. táblázat
A herendi telepesek elhelyezésének kimutatása

A bizottság egyetlen házigénylőt utasított el, Pethő Józsefet, de a döntés indoklását nem foglalta írásba. Az eljárás befejezése után megállapították, hogy „A behelyezés, valamint az összeköltöztetés tervszerűen, minden zavaró körülmény nélkül ment végbe. "345

Február 14-én az 5236/1945. IV. M.T. sz. elkobzási határozatában feltüntetett svábok ingóságainak elkobzását és a telepesek közti szétosztását kezdte meg a bizottság. Az elosztásról leltárt vettek fel. Az eljárás során derült fény arra, hogy a Földalap tulajdonát képező házakban a szénbánya bányászai laktak „albérletben", s havi 20—25 Ft lakbért fizettek a „volksbundistáknak". Ily módon történő elszállásolásukról Téczeli József bányamester gondoskodott.

Az ingóságok szétosztása után a csekély állatállomány (4 db szarvasmarha, 2 db borjú) és terménykészlet (120 kg búza, 110 kg rozs, 140 kg árpa) szétosztásáról is gondoskodott a bizottság. A terményt vetőmag címén vették át a telepesek. E napon Nagy Ferenc telepes közölte, hogy a 204. számú házat megtartja, a többi juttatásáról lemond.

Az elkobzás hátralévő részének a február 15-én való bevégzésével a bizottság a községi elöljáróságot és a Községi Földigénylő Bizottságot hatalmazta fel.346

Ezzel látszólag elintéződött a dolog, csakhogy 5 juttatott még áprilisban sem lakott a neki ítélt házban. Vagy a volt tulajdonos ellenállása miatt nem tudtak, vagy a ház rossz állaga miatt nem akartak beköltözni, s a szükséges javításokat elvégezni. Az 1947. április 10-én vizsgálatot végző bizottság megállapította, hogy özv. Horváth Istvánné, Horváth Mihály, Molnár Pál és Nagy Ferenc „saját hibájukból nem foglalták el a nekik futtatott ingatlanokat", melyeket ezután a „Szlovákiából áttelepített magyarság részére igénybe lehet venni." A telepesek számára ugyanis a 132 000/1947. F. M. sz. rendelet 27. paragrafusa előírta, hogy a telephely kijelölésétől számított 60 napon belül el kell foglalni az ingatlanokat. A Megyei Földhivatal április 26-án az érintetteket megfosztotta juttatott házingatlanuktól. Horváth Mihály, Molnár Pál és Nagy Ferenc azonban fellebbezést nyújtott be, melyben azt bizonygatták, hogy a „...házingatlanok legnagyobb része javításra szorult, valamint a volt tulajdonosokat többszöri felszólításra karhatalom igénybevételével lehetett a lakásból kilakoltatni." A házak „...szlovákiai magyarok betelepítési (...) céljára nem alkalmasak. " Érveiket elfogadva az Országos Földhivatal 1947. október 25-én jogerősen visszahelyezte a három személyt házingatlanába, melyet a volt tulajdonosok kiköltöztetése után rendbe is hoztak.347

A juttatási eljárás 1948-ban is folytatódott. Tavaszi Emil, a herendi Hangya Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet boltvezetője 1948. január 12-én azt kérte a Megyei Földhivataltól, hogy megkaphassa sógora, Vida József elkobzott kislődi szikvízüzemének berendezését, hogy önállósíthassa magát. A Földhivatal május 19-én arról értesítette, hogy a szikvízüzemet a helyi Földműves Szövetkezetnek juttatta.348

A kitelepítés után egészben vagy részben felszabaduló lakásokra a porcelángyári munkások közül is többen jelentkeztek, főleg olyanok, akik távolabbról jöttek ide munkát keresni. Szűts Lajos balatonudvari származású munkás január 26-án nyújtotta be lakásigényét Linzmayer Ferenc elkobzott 27. sz. házának felére. Mire azonban a Földhivatal 1948 májusában intézkedett volna, a folyamodót a gyárból elbocsátották.349

A németek kitelepítése után visszamaradt bútorok összeírása (1948), Veszprém Megyei Levéltár List of the furniture remaining after the resettlement of the Germans (1948), Veszprém County Archives Inventar über die zurückgebliebenen Möbel nach der Vertreibung der Deutschen (1948), Komitatsarchiv Veszprém

Steinbach István gyári figuraöntő, aki Szűtscsel egyidőben adta be kérelmét, már szerencsésebb volt: Féger András örököseinek elkobzott házát, mely telepítésre alkalmatlan volt, a Földalap 5 tagú családjának haszonbérbe adta június 10-én.350

Dömötör Sándor hentes és mészárosmester apósának, Eisenbart Jánosnak 11. számú államosított házát kapta vissza, részint azért, mivel üzletének működtetésére közérdekből szükség volt, részint pedig azért, mert számlákkal tudta bizonyítani, hogy a házat a világháború alatt és után is a saját költségén bővíttette. Az ügyintézés több, mint fél évet vett igénybe: február 24-én beadott kérelmére október 15-én született meg a várva várt földhivatali határozat.351

A kitelepítés után a „fináncleltár" szerint Herenden mindössze három métermázsa vetőburgonya maradt, melyet özv. Müller Jánosné lakásában tároltak, s vetőmagként az UFOSZ-tagok részére juttattak a földhivatal munkatársai.352 A burgonya mázsájáért a juttatottak 36 Ft-ot fizettek be az Országos Hitelszövetkezet csekkszámlájára.353

A Megyei Földhivatal kiküldöttjei 1948 januárjában és április elején mérték fel a kitelepültek után hagyott ingóságokat, terményeket, bútorokat, állatokat, melyeknek egy része már a felmérés pillanatában ki volt osztva.354 1948. április 4-én 53 kg burgonyát talált a jegyzői hivatal, melyet a MOSZK-nak (Magyar Szövetkezeti Országos Központ) szolgáltatta be.355

A Földalap tulajdonát képező, eddig fel nem használt ingóságokból más községek telepeseinek is juttatott a Megyei Földhivatal: pl. Becskereky József szűcsi (bakonyszücsi) lakosnak, aki nősülés előtt állt, 1948 márciusában bútorokat juttattak.356

A kitelepítésre várók még a „sváb fináncleltár" felvétele után is igyekeztek értékeiket ismerősöknek, rokonoknak „juttatni". Az 1945 óta folyó „vagyonmentés" megakadályozására a rendőrség gyengének bizonyult, s érdemben csak későn reagált. Kampányszerűen csak 1948 júniusában mérték fel, hogy az alapleltárral összehasonlítva mi a tényleges helyzet, mely „bűnjelek" hiányoznak. A hiányzó ingóságoknak csak egy részét tudták azonosítani, a többit a tanúvallomások szerint a kitelepítettek „tüntették el". A hiányzó tárgyak a káposztáshordótól a Singer varrógépig 1949-ben bekerült a földhivatali nyomozócsoport „bűnjelnyilvántartásába".

A kitelepítés előkészítése és végrehajtása

A háborús bűnösöknek tekintett volksbundisták kitelepítéséről szóló rendelet 1945. december 30-án jelent meg a hivatalos lapban. A kitelepítés előkészítése több szakaszban zajlott. Először a német anyanyelvű lakosság politikai felülvizsgálatára, majd összeköltöztetésére, később pedig németországi áttelepítésére került sor. Az első minősítést az országos Népgondozó Hivatal jóváhagyásával már 1946 júniusában elkészítette a községi elöljáróság, megjelölve, hogy kik az elsősorban Németországba áttelepítendő személyek.

A politikai felülvizsgálatot végző ún. Hármas Bizottság 1947 májusában jelent meg Herenden, s hosszas vizsgálattal tisztázta, hogy ki felelt meg a nemzethűség követelményeinek, s ki tekinthető hazaárulónak. A második csoportba tartozó minden ingatlanvagyonát elvesztette, s számíthatott arra, hogy bármikor Németországba fogják telepíteni. A kitelepítés előtt a kitelepítendőket össze kellett telepíteni, hogy az ily módon felszabadult elkobzott házakat, ingatlanokat is juttatás céljára lehessen felhasználni. 1947. május 7-én a körjegyző azt jelentette, hogy községeiben (Bándon, Herenden és Márkón) a „svábok" kitelepítése vagy összetelepítése még nem történt meg, a kitelepítendők névjegyzékét sem ismeri a lakosság. A lakosság nyugalma érdekében azt kérte, hogy a kitelepítés utáni visszamaradt vagyonokra vonatkozó utasítást csak az összetelepítés megkezdésekor kelljen kihirdetnie.357

Pesovár János körjegyző 1947. június 4-én Összesítő kimutatás a Veszprém vármegyei telepítésekről című statisztikai kérdőív kitöltésével átfogó adatszolgáltatást készített Herend földbirtokpolitikai helyzetéről. A Megyei Földhivatalnak 3 példányban megküldött adatlapból megtudjuk, hogy Herenden kitelepítés még nem történt, máshonnan ide német családokat nem telepítettek. A Volksbund-ingatlanokra elkobzási határozat készült, azt a Megyei Földhivatal jóvá is hagyta. Az elkobzott javakról juttatási javaslat és felhasználói terv is készült, a műszaki munkarészeket elkészítették, sőt a Megyei Földhivatal már jóvá is hagyta. A kitelepítendők egyéni leltárait szintén felvették. Az elkobzott vagyonok leltározását 1947 szeptemberében kezdte meg egy pénzügyőrökből és pénzügyi tisztviselőkből álló csoport. 84 német anyanyelvű család „élő és holt gazdasági" felszerelését vették leltárba. A leltározás célja az volt, hogy a kitelepítés előtti vagyonmenekítést meg tudják akadályozni.

A jogfosztott lakosság az 1945-ös első elkobzási határozattól kezdve benyújtotta fellebbezési kérelmét, de a legtöbb esetben másodfokon, sőt legfelső szinten, az Országos Földbirtokrendező Tanács szintjén is elutasítással találkoztak. A fellebbezések egy részét ugyanis már a megyénél „elfektették", s a határidő lejártával „ad acta" tették. A kevés kivétel közé tartozott Kajári Gyula és Vörös Tibor herendi lakos, akiket az Országos Földbirtokrendező Tanács 1947. szeptember 9-én véghatározatában mentesített az elkobzás alól. A Veszprém Vármegyei Földbirtokrendező Tanács is 5236/1945. IV. sz. mentesítő határozatában a döntést azzal indokolta, hogy a „nevezettek a nyilaskeresztes pártnak egyszerű tagjai voltak", így nem tekinthetők háborús bűnösöknek. Ezen határozat ellen a Népgondozó Hivatal kiküldöttje fellebbezett és a 3820/1945. M.E. számú rendelet 4. paragrafusának 2. pontjának alkalmazásával, a 600/1945. M.E. sz. rendelet 4. és 6. paragrafusának értelmében kérte az elkobzás kimondását. Az országos tanács azonban elutasította a fellebbezést. „Minthogy a 600/1945. M.E. sz. rendelet 6. paragrafusa kifejezetten felsorolja azt, hogy kik tekintendők olyanoknak, akikkel szemben a 600/1945. M.E. sz. rendelet alkalmazandó, és mivel Vörös Tibor és Kajári Gyula sem vezetői, sem szervezői, de még egyéb tisztséget viselő tagjai sem voltak a nyilas pártnak, azért velük szemben elkobzási ok fenn nem forogván, a fellebbezést elutasítva a Megyei Tanácsi határozatot helyben kellett hagyni" — írta OFT nevében Macskási József tanácsvezető a határozat indoklásában.358 Más megítélés alá estek viszont ugyanezen rendelet értelmében azok a kényszerrel besorozott SS-katonák, akik — mint Linzmayer Márton, Fuit Márton és mások — nem voltak Volksbund-tagok: ők az újra kért igazolásnál csak enyhítő minősítést kaptak, s a fasiszta mozgalom „támogatói" besorolásba kerültek. Kivétel Fuit Ferenc, akit — mivel az SS-behívásnak nem tett eleget, s a felszabadulásig bujdosott — mentesítettek a vádak alól.359

Papp János kanadai lakos apósa herendi vagyonáról érdeklődik (1948), Veszprém Megyei Levéltár János Papp, Canadian resident inquires about the property of his father-in-law in Herend (1948), Veszprém County Archives János Papp, Kanadischer Staatsbürger erkundigt sich über das Herender Vermögen seines Schwiegervaters (1948)

A herendi németek kitelepítésének közvetlen előkészítése 1947 őszén kezdődött meg. A Földhivatal mellé rendelt II. Bűnügyi Nyomozócsoport vezetője, Horvát Béla rendőrnyomozó-hadnagy szeptember 31-én hidegkúti állomáshelyéről küldöncöt menesztett azzal az írásbeli utasítással, hogy a földhivatal vezetője egy zárt borítékban adja át részére a Bánd, Herend és Márkó községek kitelepítendő lakosainak névjegyzékét. A jegyzékeket október 2-án személyesen kézbesítette Pesovár János körjegyzőnek. A jegyzékek pontosítását október 30-ig kellett elvégeznie.360

1947. december 17.—1948. január 6. között a községi elöljáróság elkészítette a 12 000/1947. számú kormányrendelet alapján a német anyanyelvűek összeírását és azt az öt névjegyzéket, amely a kitelepítés alá esőket és a mentesítettek körét tartalmazta. A községbe érkező, karhatalommal (a politikai rendőrség egy osztagával) biztosított Kivételező Bizottság dr. Pók Lajos elnökletével felülvizsgálta és kisebb módosításokkal jóváhagyta a jegyzéket.

A Herend és környéke kitelepítésre ítélt németségének elszállítását végző vasúti szerelvény 1948. január 12-én érkezett meg a herendi állomásra és január 14-én indult meg Németország keleti megszállási övezetébe. A kitelepítettek fejenként 50 kg-os csomagot vihettek magukkal. Herendről 11 család, 44 személy került a Drezdától délkeletre fekvő Pirna városába, ahol ideiglenesen barakktáborban helyezték el őket. A hazájukból elűzöttekről az 1970-es években visszafogottan emlékezett meg az egykori körjegyző: „A kitelepítés befejezése után az itt maradtak észrevehető szorongása engedett, de akik átélték, soha nem felejtették. Azok sem, akiket egyáltalán nem érintett. "361

A kitelepítés végrahajtásánál is történtek anomáliák. Redling Mihályt kitelepítették, mert későn érkezett meg a Kivételezési Bizottság javaslata, amely mentesítette az áttelepülés alól, így a III. sz. listára kerülhetett volna. Ez csak akkor derült ki, amikor Kuti József táci lakos a székesfehérvári vásárban megvásárolta a lovát, melynek járatlevele nem volt szabályosan kitöltve. Nem is lehetett, mivel a lovat februárban vette, amikor a tulajdonos már Németországban tartózkodott. A körjegyző azonban jóindulatú volt, s nem emelt akadályt az ellen, hogy a ló Kuti nevére kerüljön.362

Gyárállamosítás

A történelmi változások sora még eztán következett. Az államosítási folyamat szele már 1947-ben is megérintette a községet, a vihar azonban még váratott magára. A szénbánya államosítása után a porcelángyár következett.

A kommunista párt már jó előre előkészítette a terepet. 1947 júniusában a körzeti orvosi rendelőintézettel egyidejűleg körzeti titkári állást szervezett, hogy befolyását akadálytalanul érvényesítse. A titkári székbe megbízható fiatal kommunista került: Rózsahegyi (Roth) Tibor 23 éves volt kárpitossegéd, aki előzőleg a devecseri járási titkárságon dolgozott.363

A herendi porcelángyár államosítása a kommunista konspiráció szabályai szerint ment végbe. Gerő Ernő 1948. március 25-én délután 16 órára 594 munkáskádert hívott meg a budapesti Vasas Székházban tartott értekezletre, ahol bejelentette, hogy a mai naptól kezdve ők lesznek az államosított vállalatok vezetői. Veszprém megye 13 államosított vállalata egyikének, a herendi gyárnak az élére Poór Imre került.364 A kinevezési okmány tartalmazta munkautasítását is: tekintse a legsürgetőbb teendőknek a kapuőrség megszigorítását, a pénzügyi adminisztráció ellenőrzését, az utalványozási-cégjegyzési jog meghatározását, a vagyonleltár és a pénzügyi-termelési terv elkészíttetését. A dolgozókat március 26-án, nagypénteken gyűlésre hívták, ahol tájékoztatást kaptak a változásokról.365

1948 tavasza döntő fordulatot hozott a szénbánya életében is. Az állami szervek ugyanis májusban a gazdaságtalannak minősített üzemben beszüntették a termelést, a dolgozókat ettől kezdve néhány évig a Várpalotai Szénbányák foglalkoztatta.366

AZ FMSZ megszervezése (1949)

A Hangya Szövetkezet 1949 márciusában közgyűlést tartott, amelyen feloszlatta önmagát. Ugyanekkor a DEFOSZ tagjaiból megalakult a Herendi Földműves Szövetkezet, amely a Hangya vagyonát vette át. Elnöke Szántó Sándor, ügyvezetője Solti József lett. Az igazgatóságot Bauernhuber Ferenc, Bányai János, Eckert Béla, Glück Antal, Klein Mihályné és Kovács András alkották. A felügyelőbizottság Németh György elnökletével működött, tagjaivá Fódi Andrást és Scháner Andrást választották.

Az FMSZ két boltot és két italmérést működtetett. A régi Hangya-boltot (Kossuth u. 99.) és a Steiner-féle üzletet, továbbá a Scheller-féle (Kossuth u. 89.) és a Dávid-féle (Kossuth u. 132.) kocsmát. Ez utóbbi a későbbi Békeház.

Az FMSZ kezdettől fogva szerteágazó gazdálkodást folytatott: biztosította a termékfelvásárlást és a műtrágyaellátást, kicsiben-nagyban foglalkoztak sóeladással, a Békeházban gabonát tároltak, egy ideig a porcelángyáriak étkeztetését is vállalták. 1949-ben a Scheller-féle épületben mozit is üzemeltettek.367

Az FMSZ működésében már kezdetben zavart okozott, hogy 1949. szeptemberében váratlan leltározást tartottak a két boltban, s mindkettőben hiányt „találtak". Ennek következtében Tavaszi Emilt (a felső boltost) és Szeitner Lénárdot is leváltották. Ezzel megkezdődött a helyi szövetkezet felszámolása.368

A szabad művelődéstől a népművelésig (1945—1950)

Az 1945 tavaszán a szabadművelődés jegyében újjászervezett megyei művelődésügyi szakigazgatás irányítását a Páldy Róbert vezette Veszprém Vármegyei Szabadművelődési felügyelőség látta el. Legalsó szinten a városi-községi szabadművelődési felügyelők irányították a művelődési közéletet, amely tartalmában és részben módszereiben is megújult. Szakított a Horthy-korszak iskolán kívüli népművelési törekvéseivel, amely szerinte az uralkodó osztály hatalmi monopóliumának fenntartását szolgálta, és teljes figyelemmel fordult a népi kultúra felé. Feladatának tekintette a nép demokratikus szellemű nevelését, általános műveltségi szintjének emelését, az analfabétizmus teljes felszámolását, a népi hagyományok feltárását és ápolását. Ennek érdekében a szabadművelődés teljes eszköztárát igénybe vették: a filmvetítések, szabadművelődési előadássorozatok, ismeretterjesztő előadások éppúgy szerepeltek a palettán, mint a műkedvelő színielőadások.

A koalíciós pártpolitika bázisán nyugvó szabadművelődés teljes mértékben szakítani kívánt a szélsőjobboldalinak vagy egyenesen fasisztának nevezett Horthy-rendszerrel, annak művelődéspolitikájával. Ennek érdekében 1946-tól kezdve felülvizsgálták az ország könyvállományát és az antidemokratikusnak vagy fasisztának nevezett sajtótermékeket (közte számos értékes polgári művet) kiselejteztették. A koalíció erodálásával s a baloldali pártok hatalmi súlyának növekedésével politikai ellenőrzés alá vonták a civil szférát is: az ideológiai szempontból kártékonynak vagy nem kívánatosnak minősített vallási, kulturális, gazdasági stb. egyesületek, társaságok, körök sorát számolták fel 1946—1949 között.

A helyettük szervezett új társulatok, társadalmi-érdekvédelmi szervezetek már jórészt állami ellenőrzés alatt álltak, létük is az államhatalomtól függött (pl. UFOSZ, DÉFOSZ, MNDSZ).

A herendi szabadművelődés szervezetileg az iskolához és a gyári munkásművelődéshez kötődött. A községi szabadművelődést egy-egy tanító irányította. Munkáját megnehezítették a zilált helyi viszonyok, amelyek nem a különféle érdekcsoportok közeledését, hanem szembenállását erősítették. 1948-ig (a kitelepítésig) feszült légkör uralkodott a községben. A háború utáni években a lakosság életszínvonala messze az 1938-as szint alatt volt. 1946 augusztusáig, az értékálló forint bevezetéséig Európában is páratlan infláció zajlott le, a mindennapi életet cserekereskedelemmel tették elviselhetővé. 1946 után az alacsony fizetések (jövedelem), a nagy jóvátételi kötelezettségek, a beszolgáltatás rendszere, a vágyott jobb, szabadabb élet reményeit szertefoszlatták. A lakosságnak csak egy kis töredéke aktivizálódott a közélet terén.

Az állami elemi iskola 8 osztályos képzést biztosított a felnövekvő nemzedék tagjainak, akik az iskolán kívüli művelődésben is részt vettek. A kolaíciós időszakban Debrődy Rezső állt az iskola élén, őt Keller Gyula követte, aki 1949-ben igazgatóhelyettesként, 1950-től igazgatóként irányította nyolcosztályos állami általános iskolát. Az iskolában 1945—1947-ben 6—6,1947 őszétől 10 pedagógus dolgozott.369

1945-től megváltozott a társadalmi-állami ünnepek rendje, melyhez a szabadművelődésnek is igazodnia kellett. Az ünnepek hierarchiájában április 4-e, a felszabadulás; Május 1-je, a Munka Ünnepe, és Augusztus 20-a, az Új Kenyér, 1949-től a Szocialista Alkotmány Ünnepe foglalta el a fő helyet. A Március 15-ét nem tekintették állami ünnepnek, nem volt munkaszüneti nap, az iskola falai között ünnepelték meg. Az állami ünnepek előkészítése a szabadművelődési felügyelőre hárult.

Bár Herenden állami általános iskola működött, 1948-ban politikai nyomásra itt is akciót szerveztek annak demonstrálására, hogy a lakosság egésze követelje a felekezeti iskolák államosítását. A Függetlenségi Front május 8-án e célra akcióbizottságot hozott létre Eckert Gyula elnökletével. A bizottság május 21-én kibővített ülést tartott, melyre meghívta a Községi Nemzeti Bizottság, a MNDSZ, a pártok, a szakszervezet, sőt még a tantestület küldötteit is. Határozatot hoztak, melyben követelték a felekezeti iskolák mielőbbi államosítását. Ennek szövegét megküldték a Miniszterelnökségnek, a Belügyminisztériumnak, valamint a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak.

A község lakói ily módon „nevüket adták" a júniusi iskolaállamosítási kampányhoz. Az eset után Pesovár János körjegyző lemondott a Nemzeti Bizottság elnöki tisztéről, helyébe Simó József porcelángyári dolgozót választották a testület élére.370

Lábjegyzet:

323. PES0VÁR 1976. 54.

324. VeML XXIV.201.C. Veszprém Megyei Földhivatal Földbirtokrendező Csoportja iratai. 9833/1949. sz. i.

325. VeML XXIV.201.c. 2939/1949. sz. i. Brotschol Mihály folymamodása a birtokelkobzás alóli mentesítésért.

326. LAKÓ 1985. 83.

327. HUDI 1997. 90—91.

328. UKNGER—SZABOLCS 1976. 367.

329. VeML XXIV.201.c. A Veszprém Megyei Földhivatal Földbirtokrendező Csoportja iratai. 1312/1945. sz. i.

330. VeMI XXIV. 201.c.1110/1945. sz. i.

331. VeML XXIV. 201.c.5797/1945. sz. i.

332. VeML XXIV. 201.c.3134/1946. sz. i.

333. VeML XXIV. 201.C.2469/1946. sz. i.

334. VeML XXIV.201.C A földigénylők összeírása. 3136/1946. sz. i. A házigénylők összeírása. 3137/1946. sz. i.

335. VeML XXIV.201.c. A Községi Földigénylő Bizottság 1946. Június 3-i jegyzőkönyve. 4430/1946. sz. i.

336. VeML XXIV.201.c. 4433/1946. sz. i.

337. VeML XXIV.201.c. Szántó 5ándor, a KFB elnökének levele a Veszprém Megyei Földbirtokrendező Tanácshoz. Herend, 1946. szeptember 17.

338. VeML XXIV.201.c. Szenes Béla mérnöki munkadíjának rendezési ügye. 3689/1949.

339. VeML XXIV.201.c. 3689/1949. sz. i.

340. VeML XXIV.201.c. 10 061/1946. sz. i.

341. VeML XXIV.201.c. Összesítő Kimutatás a Veszprém vármegyei telepítésekről. Herend, 1947. június 4. 5944/1947. sz. i.

342. VeML XXIV.201.c. 8301/1947. sz. i.

343. VeML XXIV.201.C. 9998/1947. sz. i.

344. VeML XXIV.201.c. Jegyzőkönyv a telepesek birtokba helyezéséről, a volksbundisták összeköltöztetéséről.

345. VeML XXIV.201.c. Jegyzőkönyv a telepesek elhelyéséről. Herend, 1947. február 14. 13 588/1947. sz. i.

346. VeML XXIV.201.c 13588/1947. sz. i.

347. VeML XXIV.201.c. A herendi juttatottak ingatlanainak rendezésére vonatkozó iratok. 14 720/1947. sz. i.

348. VeML XXIV.201.c. 460/1948. sz. i.

349. VeML XXIV.201.c. 1321/1948. sz. i.

350. VeML XXIV.201.c. 1322/1948. sz. i.

351. VeML XXIV.201.C. 3361/1948. sz. i.

352. VeML XXIV.201.c. 4719/1948. sz. i.

353. VeML XXIV.201.C. 5159/1948. sz. i.

354. VeML XXIV.201.c. 7759/1948. sz. i.

355. VeML XXIV.201.c. 7010/1948. sz.

356. VeML XXIV. 201.c. 4152/1948.sz.i.

357. VeML XXIV.201.c. 4756/1947. sz. i.

358. VeML XXIV.201.c Az OFT véghatározata a herendi ingatlanelkobzások miatt benyújtott fellebbezésekre. Budapest, 1947. szeptember 9. 568/1947. sz. i.

359. VeML XXIV.201.c. Átminősítési ügyek. 9557/1946. sz. i.

360. VeML XXIV.201.C. 16 017/1947. sz. i.

361. PESOVÁR 1976. 53.

362. VeML XXIV.201.C 9585/1949. sz. i.

363. BÓKONY 1985. 118.

364. Ekkor államosították a Pannonia Áramszolgáltató Rt-t is.

365. LAKÓ 1985. 92—93.

366. PESOVÁR 1976. 54.

367. KOZMA 1986. 6.

368. KOZMA 1986. 45.

369. VeML VIII.259. A Herendi Állami Elemi Iskola iratai 1945—1948.

370. PESOVÁR 1976. 54.