XI. Herend a tanácsrendszer korszakában (1950—1989)

A sztálini diktatúra éveiben (1950—1956)

A Magyar Dolgozók Pártja, amely a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülésével alakult, bevezette a proletariátus diktatúráját, s gyors ütemben megkezdte szovjet mintára a szocialista társadalom építését. Folytatták és 1949 végére befejezték az ipari-kereskedelmi szektor államosítását, s 1950-től megkezdték a szocialista tervgazdálkodást. Az első ötéves tervben (1950—1954) meghirdették a szocialista iparosítást, amely a nehéz- és gépipar fejlesztését, a mezőgazdaság korszerűsítését tűzte ki célul. A megalomániás terv a nemzeti jövedelem 63 százalékos, az ipari termelés 90 százalékos, míg a mezőgazdasági termelés 35 százalékos felfuttatásával számolt, s azt ígérte, hogy az életszínvonal is mintegy 35 százalékkal javulni fog.

Az első év sikerei alapján 1951 februárjában az MDP II. kongresszusán a tervszámokat az egyes területeken két-háromszorosára emelték, s olyan beruházásokba kezdtek, melyek kivihetetlenek voltak. A gyorsított ütemű iparosítás a nehézipari, gépipari létesítmények sorát, 75 nagyüzemet hozott létre, de mindezt a könnyűipar és a mezőgazdaság terhére, amelynek következtében a lakosság életszínvonala stagnált, sőt visszaesett. 1951—1952-ben már súlyos ellátási gondok jelentkeztek.

A Rákosi Mátyás vezette Magyar Dolgozók Pártja ideológiai téren is átvette a sztálini elméletet az osztályharc éleződéséről, s a koncepciós perek sorozatával leszámolt nemcsak a párton kívüli, hanem a párton belüli (vélt vagy valós) ellenséggel is. Sztálin halála (1953) után a Szovjetunióban megkezdődött a harc a sztálinisták ellen, ami Magyarországon is belpolitikai válságot okozott, melyből a Nagy Imre-vonal átmenetileg megerősödve került hatalmi pozícióba.

A Nagy Imre-kormányzat korrekciót hajtott végre a gazdaságpolitikán: visszafogta az ipari beruházásokat, növelte a mezőgazdasági beruházásokat; csökkentette a paraszti beszolgáltatás terheit, javított a közellátáson, de a párton belüli erőviszonyok nem tették lehetővé a szektás politika felszámolását. Rákosi félreállítására csak 1956 nyarán került sor, a párt azonban a szektás kommunisták ellenállása miatt képtelen volt a megújulásra.

Az 1949 augusztusában elfogadott szocialista alkotmány fogalmazta meg az állami berendezkedés elveit; Magyarországot népköztársasággá nyilvánította, melyben a termelőeszközök társadalmi tulajdonban vannak, és „minden hatalom a dolgozó népé". A törvényhozási és végrehajtó hatalom egyesítésével 1950-ben bevezették a szovjet típusú közigazgatást: a helyi, járási, megyei tanácsigazgatást. Minden szinten két testületet hoztak létre: a választott tanácstestületet, amely a nép döntéshozó szerveként működött, s a kinevezett vezetők által irányított végrehajtó bizottságot, amely a testületi döntés végrehajtásáról gondoskodott. A népgazdasági tervet megyékre, településekre, azon belül termelési egységekre lebontva valósították meg a tanácsok közigazgatási eszközökkel segítették a tervteljesítést.

A helyi tanácsokat mindenütt egyszerre hozták létre. Herenden is 1950. október 22-én alakult meg a tanácsrendszer. Megszűnt a herendi körjegyzőség, Bánd és Márkó önálló tanácsigazgatást kapott. A herendi községi igazgatás élére az alábbiak kerültek:371

A testületek vezetőinek kiválasztásánál a feltétlen politikai megbízhatóság volt az elsődleges szempont. A szakmai hozzáértésnek, különösen az 1950-es évek elején, elhanyagolható jelentősége volt, A szükséges ideológiai felkészültséget és a (sokszor hiányzó) szakismereteket a rendszeres továbbképzések biztosították. A túlzott tervek fegyelmezett végrehajtatása érdekében a felsőbb párt- és állami szervek ügyeltek rendszerint máshonnan irányítottak át bürokratákat a vezető posztokra. Akkor, amikor éppen szükségét látták a változtatásnak. A választójogúak a politikai következményektől tartva szinte kivétel nélkül részt vettek a tanácsválasztásokon (1950, 1954), de központi tervutasításos gazdálkodás szinte lehetetlenné tette a helyi érdekérvényesítést.

Herendi sztahanovisták (1951), Herendi Porcelánmúzeum Ace workers in Herend (1951), China Factory of Herend Herender Aktivisten (1951), Herender Porzellanmuseum

Herend a környező agrárfalvakhoz viszonyítva kedvező pozícióból indulhatott 1950-ben, mivel az állami iparpártoló politika révén az ország szegényes viszonyai közepette is fejlődhetett. Míg másutt községfejlesztésről 1956 előtt nem beszélhetünk, Herend infrastrukturális ellátottsága ezekben az években is javult. A községi tanács már rögtön megalakulása után, az 1950. október 27-én megtartott ülésén felvetette, hogy a község vízellátását a gyárral közösen kellene megoldani. Évekig a pénzhiány gátolta a megvalósítást. 1955. január 26-án azonban a tanács elfogadta a vízellátási tervet, amely fővezetékkel és 9 utcai csappal 240 000 forintba került, a társadalmi értéke ezen felül megközelítette a 25 000 forintot (ez családonként 3—3 m-es árokszakasz kiásását és betemetését feltételezte). A munkálatok során kézi erővel mintegy 1050 köbméter földet kellett megmozgatni. A törpevízmű munkálatait egy három tagú szervezőbizottság irányította, melynek elnöke Bachstadt Lajos, tagjai Galambos István és Krug Gyula voltak. A vízmű 1956 nyarára már működött, a fenntartására vonatkozó szabályrendeletet a községi tanács június 2-i ülésén fogadta el.372

A község gazdasági életében két jelentős fejlemény történt, mindkettő munkaerő-kereslettel járt. A hatalmas iparosítási hullám igényelte a gyengébb minőségű fűtőanyagot is, ezért a kormányzat 1952-ben ismét megnyitotta a herendi szénbányát. A kitermelés fokozása érdekében a bányában, katonai felügyelet mellett, politikai foglyokat és közbűntényeseket is alkalmaztak, számuk 1956-ban már megközelítette a 200 főt.373

A mezőgazdasági termelésben a propagált új üzemformát, a termelőszövetkezetet a megyében 1948-tól kezdve egyre több helyen honosították meg. Herenden csak 1954. március l-jén alakult meg 11 taggal az I. típusú termelőszövetkezeti csoport, amely a Csapberek puszta területét vette át művelésre. Az állami támogatás és kedvezmények ellenére sem tudott megerősödni. 1957. október 31-én megszűnt.374

A helyi FMSZ felszámolása 1951-ben vette kezdetét. Hűtlen vagyonkezelés és sikkasztás vádjával pert indítottak az FMSZ vezetői ellen, de célt nem értek vele, mert leltárhiány helyett némi többletet találtak, s ezért kénytelenek voltak felmentő ítéletet hozni. Az eset után Szántó Sándor már nem vállalta az elnökséget, ezért 1952 nyarán Kaszala Lászlót, a szentgáli FMSZ ügyvezetőjét bízták meg a herendi ügyek vitelével. A vezetőség nélkül maradt FMSZ vagyonát rövidesen a szentgáli FMSZ vette át. 1953 őszén a herendi központi épületet könyvjóváírással, 130 000 Ft értékben a Vendéglátóipari Vállalat vette át, míg a többi létesítmény a Veszprém megyei Kiskereskedelmi Vállalat kezelésébe került. A munkástelepülésnek számító Herendet ettől kezdve a vállalat Népbolthálózata látta el. A szövetkezeti tagok száma az átszervezéskor kb. 450 főt tett ki.375

Eredményként könyvelhetjük el azt is, hogy 1950-től kezdve az általános iskola mellett Herend a szakmunkásképzésnek is otthont adott. Az MTH a Herendi Porcelángyárhoz kötődően ipari tanuló iskolát szervezett, amely évente 40—45 tanuló beiskolázását tette lehetővé a porcelánfestő szakmában. A tanulók nemi összetétele ezekben az években lényegesen megváltozott: a nők aránya elérte az 50—60%ot, ami az jelentette, hogy a gyár történetében egy új tendencia érvényesült. Megkezdődött a szakma elnőiesedési folyamata, mely napjainkig tart.376

A művelődés terén jelentős előrelépés történt 1955-ben, amikor a német anyanyelv ismét iskolai tantárgy szintjére emelkedhetett. Keller Gyula iskolaigazgató az 1955. június 12-én megtartott tanácsülésen javasolta, hogy fakultatív alapon vezessék be a német nyelv tanítását. 1955 szeptemberétől azok a gyerekek, akiknek szülei emellett voksoltak, már a német nyelv rejtelmeivel ismerkedhettek a herendi általános iskolában.377

Forradalom Herenden 1956 őszén

1956 nyarán, kora őszén a klasszikus lenini tétel igazolásaképpen megteremtődtek a forradalom feltételei Magyarországon. A hatalmi elit uralmát fenntartani nem tudta, a nép pedig nem óhajtott a régi módon élni. A közel-keleti háború miatt kedvezőek voltak a külpolitikai feltételek is.

A Budapesten október 23-án kirobbant fegyveres felkelés hamarosan a vidéki Magyarországra is hatást gyakorolt. A munkásság és parasztság a maga kezébe vette sorsának irányítását: elsöpörte a sztálini diktatúrát, kiépítette saját önigazgatási rendszerét, s késznek mutatkozott a forradalom eredményeinek fegyveres megvédésére is. Veszprém megyében mindaddig a Vegyipari Egyetem lett a megyei forradalmi események központja, amíg meg nem alakult a Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács, amely rendeleti úton kezdte meg a megye kormányzását. A kibontakozó többpárti demokráciának a november 4-én bevonuló szovjet tankok vetettek véget. Herenden 1956. október 24-én jelentek meg a veszprémi egyetemisták, akik nemcsak nyomtatott követeléseiket ismertették a lakossággal, hanem megszervezték a porcelángyári munkások, valamint külön a szénbányában dolgozók tüntetését. Mindkét üzemben megalakult a Forradalmi Munkástanács. A szénbánya munkástanácsa egyenként megvizsgálta az ott dolgoztatott rabok ügyét, s a súlyos bűncselekményt elkövetők kivételével szabadon engedte őket. A volt politikai foglyok, a „feketevágásért" vagy a beszolgáltatás nem teljesítéséért elítélt parasztok hazatérhettek családjaikhoz, a súlyos bűntényeseket a veszprémi ügyészség börtönébe szállították.

Október 26-án mindkét üzemben beszüntették a munkát. A bányában csak annyi szenet termeltek, amennyi a veszprémi kórháznak kellett. A porcelángyárban a munkástanács elbocsátotta Fehér Ferenc igazgatót, és a gyár vezetésével Gyöpös mérnököt bízta meg. A két munkástanács 4—4 tagot delegált a Községi Forradalmi Tanácsba. Október 27-én a Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács rendeletére a lakosságot nyilvános gyűlésre hívták a porcelángyári kultúrotthonba, ahol megválasztották a község 4 delegáltját, majd Téczeli János elnökletével megalakult a Községi Forradalmi Tanács. A tanács első és legfontosabb teendője a közrend és közbiztonság fenntartása volt. E célból megalakították a nemzetőrséget, amelynek parancsnokául Téczeli Kovács Eleméit nevezték ki. A nemzetőrséget a jutasi laktanyából beszerzett fegyverekkel szerelték fel, de fegyvert csak a szolgálat idejére kaptak a nemzetőrök. Kivéve azt a 3—4 személyt, aki állandóan készenlétben állt. A nemzetőrségben néhány katona is jelentkezett, miután a szénbányából a parancsnokuk eltűnt. A szénbánya párttitkára viszont a helyén maradt, őt a nemzetőrség a veszprémi ügyészségre szállította, hogy ügyében törvényes igazságot szolgáltassanak.378

A szovjet alakulatok 1956. november 4-én Veszprémbe is bevonultak, és kisebb harcok után elfoglalták a megyeszékhelyet. Megkezdték a lakosság pacifikálását, a szocialista rendszer restaurálását. A lakosság kezében a sztrájk maradt az egyetlen hatásos fegyver. A két üzem dolgozói november 26-ig nem vették fel a munkát. 1956. december 7-én a herendi nők szerveztek békés tüntetést a szovjet megszállás elleni tiltakozásul. A tüntető csoport a porcelángyárból indult, majd a falubeliek is csatlakoztak hozzá. A 180—200 nő némán vonult a római katolikus temetőbe, ahol a második világháború alatt elhunyt székely katonák sírjánál rótták le kegyeletüket.379

A Kádár-rendszer Konszolidálása

A Kádár János vezetésével megalakult Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány szovjet katonai és gazdasági támogatással gyorsan újjászervezte a párt- és államhatalmat, a fegyveres erőket; a felszámolt munkástanácsok helyére 1957 februárjától felállította a munkásőrséget, s pragmatikus módon fogott hozzá a sztálinista gazdaságpolitika felszámolásához, egy működőképesebb gazdasági struktúra kialakításához. Az új mezőgazdasági politika arra irányult, hogy megnyerje a parasztság bizalmát, és a megfelelő technikai feltételek biztosításával kiépítse a termelőszövetkezeti rendszert. Az 1959—1961 közti tszszervezések eredményeképpen a parasztság 90%-a a szövetkezeti szektorba került. A MSZMP 1962. novemberi (VIII.) kongresszusán úgy ítélték meg az átalakulást, hogy Magyarországon befejeződött „a szocializmus alapjainak lerakása", s megkezdődhet annak teljes felépítése, amely a nép jólétét fogja biztosítani. A szocialista rend helyreállítása a lakosság tömegeinek megrendszabályozásával, az 1956-os „ellenforradalmárok" felelősségre vonásával járt együtt. A felelősségre vonást minden szinten végrehajtották: az iskolákban éppúgy, mint a közigazgatási apparátusban, vagy az üzemekben.

A herendi forradalmárok elfogására 1957 júliusában került sor. Először Téczeli Jánost vette őrizetbe a politikai rendőrség, majd a többieket: a Községi Forradalmi tanács 3 tagját és Kovács Elemért, a nemzetőrség volt parancsnokát. Később két személyt kiengedtek, ők szabadlábon védekezhettek. Vádat emeltek még egy gyári munkásnő, továbbá a gyári munkástanács elnöke és titkára ellen. A vád: „...a népi demokratikus államrend ellen irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel'' volt.

A Veszprém Megyei Bíróság különtanácsa 1957. november 12én kezdte tárgyalni a herendi ellenforradalmárok ügyét. A tárgyalás négy napig tartott. Ezalatt mintegy 70 tanút hallgattak ki, majd meghozták az ítéletet: Téczeli János bányász, a Községi Forradalmi Tanács elnöke 8 évi fegyházat kapott. A tanács egy tagját 3 évi börtönre ítélték, egy másikat 8 hónapi fogházra (de az ítélet végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztették). Az ítéletet a Legfelső Bíróság is helyben hagyta.380

Hivatalosan 1957 márciusáig Téczeli János maradt a tanácselnök. Utódai viszonylag hosszabb ideig töltötték be e tisztséget, biztosítva a közigazgatás kiegyensúlyozott működését. A forradalom leverése után a következő tanácsi vezetők határozták meg Herend fejlődését:381

A községi tanács 1957-ben megnövekedett területen fejtette ki tevékenységét, mivel 1956-ban Szentgáltól 1550 kh területet csatoltak Herendhez. Az 1960-as években végrehajtott közigazgatási racionalizálás Herendet ismét kistérségi hatáskörrel ruházta fel. 1969. július 1-től Bánd és Márkó községi tanácsokkal együtt községi közös tanácsot hoztak létre, melynek székhelye a legfejletteb település, Herend lett. Ezen pozícióját az 1989-es rendszerváltásig megőrizte.

A gazdasági viszonyok alakulása

A Veszprém Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztálya által vezetett hivatalos nyilvántartás szerint a herendi Bakonyalja Tsz 1959március 2-án alakult meg. Működési engedélyét március 5-én adták ki. 1973 végéig önállóan működött, 1974. január 1-től a Márkó-Herend Vidéke Tsz-be olvadt.382

Irodalmi est a könyvtárban Pintér Tibor előadóművész részvételével (1370-es évek), Herendi Porcelánmúzeum Recital of literary pieces in tbe library with the participation of Tibor Pintér (1970s), China Factory of Herend Literaturabend in Bücherei mit der Teilnahme des Vortragskünstlers Tibor Pintér (in den siebziger Jahren), Herender Porzellanmuseum

A Bakonyalja Tsz mintegy 160 kh területen alakult meg 96 taggal. A tsz elnökévé Brotscholl Mihályt, főmezőgazdászává Biber Imrét választották. Főkönyvelővé végül Kovács Elemér lett.383 A Herendi Porcelángyár vezetésében 1957-ben személycserét hajtottak végre. Kóczián Ferencet igazgatóvá, Felek Bélát a gyárfőmérnökévé nevezték ki. 1960-ban az igazgatói székbe Felek Béla vegyészmérnök-közgazdász került, aki a szocialista korszak végéig irányította az üzem életét. A porcelángyár jelentős beruházásokat hajtott végre: 1975-ig korszerű üzemrészek (massza-pince, korongos műhely, festészet) épültek, a régi fatüzelésű kemencéket gáztüzelésűre állították át. Javult az infrastrukturális ellátás is. Üzemi konyha létesült 1000 fő ellátására, modern kultúrház és könyvtár épült.384

A porcelángyár 15 éves fejlesztési tervéből az 1980-as évek elejére igen jelentős beruházások valósultak meg:

1969: Művelődési Ház;

1970: fehérárú gyártócsarnok, 5 db Dupoex-kemence, 100 férőhelyes munkásszálló;

1971: fatüzelésű kemencék lebontása;

1972: transzformátorcsere;

1973: festészet 100 dolgozó részére, alapanyag-tároló;

1974: földgázprogram végrehajtása, nyersgyártócsarnok (I.) építés;

1975: 100 férőhelyes óvoda építése;

1976: gipszforma-tárolók, új porta, 2 db Dupoex-kemence építése;

1977: új festőhelyiségek, szociális létesítmények, dekor-alagútkemence, üzemcsarnok építése;

1978: üzemi étterem építése;

1979: szakmunkástanulók részére diákotthon építése;

1980: TMK-műhelyek (karbantartó műhelyek) építése;

1981: a gyártmányfejlesztő-épület átadása; a 17 millió forint költséggel épült gyártmányfejlesztési-épületben a tervek szerint kaptak helyet az irodák, az irattár, műszaki könyvtár, az egészségügyi létesítmények, a telefonközpont, porcelánbolt raktárral és a vendégszobák;385

1982: a második 100 férőhelyes óvoda építése, elkészült a nyersárugyártó-csarnok, a masszaüzem, bemutatóterem, porcelánbolt, lakótelepi földgázvezeték I—II. ütem; nyolc millió forintos költséggel üzembe helyezték az első számítógépeket (VT 20, TPAL).386 A porcelángyár gazdasági önállóságát több tényező is korlátozta. 1981-ig nem volt önálló vállalat, s 1985-ig exportjoggal sem bírt. Termékeit a külpiacokon külkereskedelmi vállaltatok segítségével értékesítette, így nemcsak a világpiaci hatásokkal szemben volt kiszolgáltatott helyzetben, hanem a magyar iparpolitika, az anyavállalalat és a külkereskedelmi vállalatok is meghatározták mozgásterét. A magyar gazdasági modernizáció a központi tervutasításos rendszer meggyengüléséhez és a vállalati önállóság növeléséhez vezetett.

A magyar gazdaságpolitika az „olajválság begyűrűzésével" (az 1970-es évek második felétől) a gyárat exportbevételei növelésére ösztönözte. 1980-tól egyre inkább az olajtermelő arab országokat célozták meg áruikkal.387

Az 1981. január 1-jével önálló vállalattá váló gyár a HUNGEXPO által rendezett kiállítás révén már jelentős megrendeléseket kapott az arab országoktól.388 1982-től kezdve az ARTEX Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével dr. Felek Béla vezérigazgató és Kovács József kereskedelmi osztályvezető Svájc és Kanada irányában is piackutatást végzett. Az érdeklődés fokozására a gyár két kiváló festője Bernben, Genfben, Torontóban és Montreálban a helyszínen mutatta be mesterségbeli tudását.389 Később ezt a módszert alkalmazták a távolkeleti és amerikai piackutatás esetében is.

A világpiaci verseny sikere érdekében 1983-tól a dolgozói érdekeltség új formáját vezették be: öt gazdasági munkaközösséget (gmk) szerveztek, amely újdonságnak számított, hiszen eddig évtizedeken át a szocialista brigádok jelentették a legkisebb termelési egységet. Később a bevált egységek számát tovább növelték. 1984-ben már hat gmk működött, a készárú 5,8%-át ezek állították elő mintegy 15 millió Ft értékben.390

1985 két lényeges változást hozott: január 1-től átálltak a heti 40 órás (öt napos) munkaidőre, a gyár pedig önálló külkereskedelmi jogot kapott.391 Versenypiaci pozícióját ekkor nem befolyásolta hátrányosan, hogy a rendőrség nyomozást indított a porcelántárgyakkal üzérkedők és a márkavédjeggyel visszaélők ellen.392 A tervek túlteljesítésének köszönhette a gyár, hogy 1986-ban elnyerte az MSZMP Kongresszusi Zászlaját és a minisztertanács és a SZOT Vörös Zászlaját. Az eredményesen működő vállalat 1986-ban már 40 országba exportálta termékeit. Szakmunkástanulóit a II. évtől tanulmányi szerződéssel ösztönözte, a szakmunkások részére pedig mesterfestő tanfolyamot szervezett, melynek elvégzése után magasabb fizetést biztosítottak részükre. A gyárigazgató mellett Vállalati Tanács működött, amely a vállalat vezetőiből került ki.393

A szénbányát, mely a Várpalotai Szénbányászati Tröszt egységeként működött, a vállalat vezetése 1967-ben véglegesen bezárta. 1968-ban a szénbánya épületeinek és a lakótelepnek a hasznosításával a porcelángyár egy új üzemet hozott létre: a Városlődi Majolikagyárat, amely 1990-től Herendi Majolikagyár néven, állandó szakmunkás-hiánnyal küzdve működik.394

Kulturális viszonyok, művelődés, egyház a Kádár-rendszerben

Iskolák

Bár a községi közös tanácsi közigazgatás kiépítését gazdaságossági megfontolások is indokolták, a tanácsi költségvetés hosszú időn át nem tudott korszerű technikai-oktatási feltételeket biztosítani az állami általános iskola számára. A növekvő népesség miatt már az 1960-as években szükség lett volna egy új iskolaépület-együttesre, a beruházást azonban évről évre halasztották. A tervezett négy tantermes iskola 1969—1974 között épült fel, hivatalos átadására 1974. január 4-én került sor.395 A tantermek mellett természettudományi, valamint politechnikai teremmel, irodával, tanári szobával, úttörőszobával, szertárral és ebédlővel, valamint egy 100 adagos konyhával is ellátták.396 1980-ban a községi tanács a régi 2 tantermes iskolát 4 tantermessé alakíttatta. A legkisebb tanterem 32, a legnagyobb 52 m2 alapterületű lett, s átmenetileg megoldotta a gyermekek elhelyezését.397 Az új iskola bővítésére 1976 őszén nyílt lehetőség: ekkor a tanács Hegedűs Lászlóné megyei tanácstag 50 000 forintos felajánlásával megvásárolta az új iskola telkével szomszédos mintegy egy katasztrális holdnyi területet Galambos Istvántól. A megvásárolt telken társadalmi munkával salakos sportpályát alakítottak ki, majd az 1980as évek végén az új iskolát 8 tantermes épületrésszel bővítették.398 1985-ben ismét jelentős beruházásra került sor. Összesen 826 000 forintot fordítottak az iskolára. Bitumenezték és szegélyezték az addig salakos sportpályát (595 000 Ft), beépített szekrényeket készíttettek (50 000 Ft), 60 tanulóasztalt és ugyanannyi széket vásároltak (118 000 Ft), beszereztek két számítógépet (17 500 Ft) és egy számológépet (11 900 Ft). 1985 őszétől a gyermekek megismerkedhettek a számítógéppel, amely napjainkra már nem egy családban a mindennapi élet részévé vált.399

Az általános iskola személyi feltételei 1956 után is megfeleltek a követelményeknek. Az igazgatók — ha rövidebb ideig maradtak is állásukban — helyismeretük révén kiegyensúlyozott iskolavezetést tudtak biztosítani. Iskolaigazgatók voltak:

Keller Gyula  1950—1957

Jenei Ferenc 1958—1961

Ancsányi Sándor  1961—1963

Hollós Győző  1963—1967

Kozma László 1967—1978

Horváth Lászlóné400 1978—1984

Kauker Márton401 1984—1998

Keller Gyula halála utáni váltás bizonytalansága sem jelentett törést az iskola munkájában, hiszen Jenei Ferenc már 1938-tól, Hollós Győző 1940-től, Ancsányi Sándor pedig 1959-től Herenden tanított. Kauker Márton a szomszédos Hárskútról került át tanárként Herendre, s mire igazgató lett, kellő helyismeretet szerzett.

1956 után 12—13 tanerővel működött az iskola, de az iskolaszervezeti változások megkövetelték a folyamatos létszámnövelést. 1960-ban a bándi, 1974-ben a márkói felsőtagozatot „körzetesítették" Herendre. 1975 őszétől a bándi alsótagozatosok maradék része (elsőmásodik osztály) is a központi iskolába járt. Ezzel végleg megszűnt az iskola Bándon. Hárskúton és Márkón az alsótagozat a rendszerváltásig működött, mert a szülők ragaszkodtak ahhoz, hogy az alsótagozatos gyermekek helyben tanuljanak.402

A körzeti iskolában a rendszerváltás idején, 1990-ben már 32 pedagógus 23 tanteremben 56l tanulót tanított. Azóta a pedagógusok száma valamelyest emelkedett, a tanulólétszám viszont lényegesen apadt.403

A tanított tananyagot, miként a Horthy-rendszerben is, a központilag kidolgozott Tanterv és Utasítás (1962) újabb és újabb kiadásai határozták meg, melyek előírták a oktatásnevelés céljait, osztályokra bontva a tanítandó tárgyakat, az életkornak megfelelő minimális követelményeket. Ha a summás ítélet kockázatát is vállaljuk, azt mondhatjuk, hogy a mindenkori „szürke átlag"-ra szabták a követelményeket, az iskolarendszer sem a kimagasló tehetségűekkel, sem az átlagosnál gyengébb képességűekkel nem tudott mit kezdeni. A szaktanáron múlott, hogy az órán kívüli munkaformákban: a szakköri vagy akár az úttörő foglalkozásokon mennyire volt képes egyéniségre szabottan átadni a tudástöbbletet.

A herendi iskola úttörőcsapata pl. 1984 tavaszán I. helyezést ért el a német nyelvű tudományos-technikai úttörő versenyen. A Krein Józsefné tanárnő által felkészített csapat tagjai voltak: Drexler Ferenc és Kerner Ferenc.404

A herendi általános iskola az elmúlt három évtizedben jelentős mértékben hozzájárult a társadalmi mobilitás felgyorsulásához, a hagyományos parasztság és paraszti életforma eltűnéséhez, a munkásosztály és értelmiség újratermeléséhez. A 8. osztályt végzettek nagyobb hányada a hatvanas évektől kezdve a szakmunkás pályát választotta, kisebb részük tanult középiskolában, s szerzett felsőfokú képesítést. A Kádár-rendszerben kiképzett és Herendre visszatért értelmiségieknek köszönhető, hogy a nemzetiségi kultúra egy korszerűsített változata napjainkig is tovább élt.

Az általános iskolát végzettek pályaválasztási orientációját évtizedeken át pozitívan befolyásolta, hogy a porcelángyár Szakmunkásképző Intézetet tartott fenn. A kellő kézügyességű, rajzkészségű tanulók helyben, kedvező körülmények között tanulhattak tovább, a vidékieknek pedig a gyár 1979-től diákotthoni elhelyezést is biztosított. A 324. Szakmunkásképző Intézetben az 1980-as években leánykórus is működött, amely eredményesen szerepelt a szakmunkástanuló intézetek kórustalálkozóin. 1984-ben pl. továbbjutottak a megyei együttesek kórustalálkozójára.405

Egyházi viszonyok

A Kádár-rendszer alatt három plébános látta el az egyházi szolgálatot, ami elősegítette a katolikus egyház fennmaradását. A plébánosok sora így következik:

Döbröczönyi István 1946—1970

Tóth B.László 1970—1980

Jokesz István 1980—1997

Sabjanics Miklós  1997—

Döbröczönyi István elődjétől, dr. Androsits István plébánostól használható állapotban vette át a templomot, s kezdte meg működését. Androsits ugyanis a háborúban súlyosan megrongálódott toronysisakot és sekrestyetetőzetet benzineshordók felhasználásával saját kezűleg javította ki. Az orgona 24 hiányzó sípját Marsalek Károly orgonaépítővel pótoltatta.

A katolikus egyházkormányzat szempontjából 1977-ig a plébánia a városlődi, attól kezdve az ajkai esperesi kerülethez tartozott. A plébánosok 1948 után igen nehéz körülmények között végezték munkájukat, melyet két évtizeden át lépten-nyomon akadályozott az államhatalom: a kommunista párt a párttagságon, a közigazgatás az iskola és tanácsi szervezet révén a szülőkre gyakorolt nyomást annak érdekében, hogy a gyermekeket, fiatalokat és felnőtteket is távol tartsa az egyháztól. Az állami tanítót nemcsak arra kényszerítették, hogy lemondjon kántori teendőiről, hanem annak érdekében is agitálnia kellett, hogy minél kevesebb gyermek járjon hitoktatásra, részesüljön vallásos nevelésben. Az egyházra nehezedő nyomás az 1970-es évektől fokozatosan gyengült, a hitélet új lendületet vehetett.

A túlélésre berendezkedő helyi egyházkormányzat folyamatosan gondoskodott az egyházi ingatlanok, épületek, felszerelési tárgyak karbantartásáról. Nem egy esetben a külföldi (németországi) segítségnek köszönhető, hogy a beruházások sikerrel jártak. Az eseményeket időrendben tekintjük át:406

1947. március 18-án dr. Bánáss László megyéspüspök megáldotta a Szent Erzsébetet ábrázoló porcelánablakot, amely a második világháborúban összetört ablak helyére került a gyár gyűjteményéből. (Az eredeti két példányban készült.) Bánáss püspök közbenjárásának is köszönhető, hogy a kitelepülésre kötelezettek alig egynegyedét telepítették ki.

1950. december 3-án Badalik Bertalan püspök megáldotta a Slezák harangöntő készítette új 300 kg-os nagyharangot, amely az 1944 májusában hadicélra elvitt harang helyére került.

1968-ban a templomot kívül tatarozták, a temetőben ravatalozót építettek. 1971-ben Tóth B. László plébános megújíttatta a lelkészlakot, 1972-ben elvégeztette a templom statikai vizsgálatát és megerősítését. 1973-ban Simon József ácsmester bakonyi (pálihálási) fenyővel kicserélte a templom tetőszerkezetét, a következő évben Takács János mérnök tervei alapján Jánis Ferenc ács és Hauschnecht Rudolf bádogos új tornyot készített, a hívek közmunkával új sekrestyét építettek.

1975-ben megújították a templombelsőt. A kőmívesmunkákat Borisz János, a festést Farda János mesterek végezték. A keresztelőkutat Novotny József iparművész pap restaurálta, a szószéket ambóvá alakította, a tabernákulumot aranyozta és asztaloltárt készített. A győri bencés atyák Szent Lajos és Szent Imre szobrot, a plébános Mária szobrot ajándékozott a templomnak.

A renoválási munkálatok 1976-ban az orgona villamosításával (Kult László orgonaépítő végezte), a keresztek áthelyezésével és parkosítással, 1977-ben vas harangállvány, gyóntatószék és padok készíttetésével folytatódtak. (Az előbbi Gombos Lajos, az utóbbiak Jáger Sándor asztalos kezemunkáját dicsérik.)

Az egyházközség 1978-ban ismételten lefestette a templomkülsőt, a falat kőrisfával burkoltatta, műparkettát ragasztatott fel s elkészíttette a világháborús hősök emléktábláját. 1978. szeptember 3-án dr. Klempa Károly veszprémi püspök megáldotta a templomot, a hősi emléktáblát és bérmálást is végzett.

A több mint egymillió forint értékű nagy felújítási munka 1979-ben zárult: Kovarcsik József villamosította a harangokat, Závory Zoltán festőművész pedig a keresztelőkút fölé megfestette a Krisztus megkeresztelkedése c. képet.

Az egyházközség terheit jelentős mértékben csökkkentette, hogy a temetőt 1978-ban a tanács vette kezelésbe. A következő évben 65 000 Ft költséggel és 106 000 Ft költséggel gondoskodott vízvezetékkel történő ellátásáról. A hathatós segítséget a plébános a szószékről, az egyházközség képviselője pedig a december 10-i falugyűlésen személyesen köszönte meg a tanácsi vezetésnek.407

1980. április 7-én mintegy 150 hívő jelenlétében áldotta meg Jokesz István plébános az 1945. március 16-i székely hősi halottak síremlékét.408 1981. július 5-én mintegy 500 hívő és 26 pap jelenlétében a herendi templomban ünnepelték Jokesz István papi működésének 25. évfordulóját.409

Az egyházi élet Jokesz István működése idején is élénk. Az 1976 júliusában szolgálatba lépő Wéber Gyula kántor vezetésével neves egyházi kórus alakult, mely máig működik. Arnold Mária és Gősi Józsefné segítségével 1983-tól kezdve sikerrel újították fel a Christkindl-Spiel karácsonyi népszokását (betlehemest).410

Nemzetiségi hagyományápolás

A Herendi Közös Községi Tanács 1978-ban felmérte a területén lévő német községek lakosságának anyanyelvi tudásszintjét, melynek eredménye pontosan mutatta, hol tartanak az egyes nemzetiségi községek az anyanyelvvesztés folyamatában.

39. sz. táblázat
A lakosság német nyelvtudása a Herendi Közös Községi Tanács területén

A térség községei közül az anyanyelvi kultúra terén a jövő lehetőségeit tekintve Bánd és Herend helyzete volt a legkecsegtetőbb, hiszen ezekben a községekben a felnövekvő nemzedék egy része is valamilyen szinten elsajátította a német nyelvet, míg Hárskúton és Márón márcsak a közép és idősebb nemzedék tagjai beszélték anyanyelvüket. A herendi körzeti általános iskola német nyelvű képzése biztosította a továbbiakban a nyelvi kultúra megőrzését, a nemzetiségi

216 o. hiányzik!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Munkásgyűlés az új kultúrházban az 1970-es években Workers' meeting in the new cultural centre in the 1970s, Arbeiterversammlung int Kulturhaus in den siebziger Jahren

külsődlegesen is kifejezésre juttatták: továbbra is használták a céhládát, benne őrizték dokumentumaikat. Ünnepi alkalmakkor céhkorsóból ittak, tagjaik temetésén részt vettek, a koporsót maguk vitték és céhlámpákkal világítottak. Amikor a céh iratait és tárgyait a veszprémi múzeum átvette, az ügyes kezű mesterek hű másolatot készítettek a céhládáról és a korsóról, hogy hagyományaikat folytatni tudják. S folytatják is, mind a mai napig.

A Társulat nem volt bejegyzett egyesület, tagjai a helyi iparosokból kerültek ki, akiknek 1950 után már csak töredéke volt önálló iparos, a többség gyári munkásként dolgozott. Az 1970-es évek közepén pl. csak 7 főfoglalkozású vagy másodállású iparost tartott nyilván a tanács, a többiek az üzemben dolgoztak.421

Az Iparos Kör tagjai évente legalább két gyűlést szoktak tartani: az elsőt december végén, az év utolsó szombatján, a másikat újév elején, Vízkereszt (január 6.) utáni szombaton. Délelőtt misén vesznek részt a plébániatemplomban, este pedig zártkörű mulatságot tartanak. Ennek színhelye évtizedeken át a porcelángyár étkezdéje volt.

A Társulat ezenkívül kirándulást, majálist, bált is szervezett tagjainak. 1984-ban 68 tagja volt, akik közül kisiparosként 38 tevékenykedett.422 Vezetőségét elnök, titkár, pénztáros alkotja, tisztújítást 4 évente tart, s főként az évi tagdíjakból tartja fönn magát. Az 1986. december 22-én a Művelődési Házban megtartott tisztújításon Németh József lett az elnök, Presits Tamás a titkár, Galambos Miklós a pénztáros.423

Az Építők Népitánc Együttes 1967-ben alakult, de gyökerei régebbre nyúlnak vissza. Az első porcelángyári néptáncegyüttest Sólyom Ignácné szervezte 1950-ben. Erre hivatkozva 1985-ben ünnepelték fennállásuk 35. évfordulóját.424 Sólyomnétól később Pintér Tivadar vette át a néptáncoktatást, majd az 1970-es évektől hosszú időn át Temesi Ferenc volt a vezetője. Jelenleg Herend Táncegyüttes néven három csoportban (gyermekcsoport, utánpótlás és felnőtt csoport) működik, hetente egy alkalommal próbálnak. A modern táncműfajokat a Györe Judit, majd (1994-től) Kránitz József vezette Korall Sporttánc Klub képviseli, amely szintén heti rendszerességgel tartja összejöveteleit. A Klub 12 fős csapata az 1994. május 14-én megtartott országos táncfesztiválon elért eredményei alapján Magyarországot képviselhette az Európai Gyermektáncosok Fesztiválján. A rendszerváltás után, 1992. december 14-én 60 taggal, Temesi Ferenc elnökletével alakult meg Herend Táncegyüttes Baráti Köre, amely a hagyományos és modern táncok kedvelőit tömöríti.425 A porcelángyár támogatásával, Sólyom Ignác vezetésével 1952-ben jött létre a Munkás Színpad, amely rendszeresen szerepelt a helyi hivatalos ünnepségeken (Április 4., Május 1., Augusztus 20., November 7.) és a Veszprém megyei versenyeken. 1980. március 23-án a Herendi Művelődési Házban megtartott megyei minősítő versenyen a Részeges király szolgája c. színmű előadásával a Munkás Színpad arany minősítést kapott.426

A porcelángyár dolgozói adták a Vöröskereszt bázisát is. Az üzemi Vöröskereszt 1957-ben jött létre, a gyárban négy felnőtt és egy ifjúsági szervezete volt. 1980-ban ötödik szervezetként már a szakmunkástanulók vöröskeresztes csoportja is működött.427 A Vöröskeresztet a köztudat általában a véradásról ismeri, de feladatköre ennél jóval szélesebb volt: tagjai szívügyüknek tekintették az egészség- és családvédelmet, tanultak elsősegély-ismeretet és polgári védelmi ismeretet is. A helyi szervezet tagsága az 1970—1980-as években 600 fő körül mozgott. Évente átlagosan 400 dolgozó adott térítésmentesen vért, 90 dolgozó állt állandóan véradásra készen. A Veszprémi Kórház vérellátását a szocialista brigádokkal kötött „szocialista szerződéssel" biztosították. A dolgozókat jutalmazással ösztönözték a rendszeres véradásra. A sokszoros véradókat az évente megtartott „véradó ünnepségen" pénzjutalomban részesítették. 1977-ben pl. a huszonötszörös véradó 1500, a tizenötszörös 1200 Ft-os jutalomban részesült. Öszszesen 17 személy kapott pénzjutalmat.428

Itt jegyezzük meg, hogy a szocialista brigádok kötelességüknek érezték a bakonybéli és a dákai szociális otthon patronálását is, olyannyira, hogy e szokás a szocialista brigádok megszűnte után is fennmaradt, s a dákai szociális otthon lakóit a Dákáról elszármazott gyári dolgozók még 1997-ben is meglátogatták.

A porcelángyár futballcsapata (1938) Balról: Dömsödi Zoltán, Gősi Jenő, Szitnyai Félix, Kovács Elemér, Geisse Ottó, Majercsik Ernő, Gibba Lajos, Fülöp Frigyes, Barsai Gábor, Oszoli Miklós, Szeltner Lénárd Football team of Herend China Factory (1938) From left to right: Zoltán Dömsödi, Jenő Gősi, Félix Szitnyai, Elemér Kovács, Ottó Geisse, Ernő Mayercsik, Lajos Gibba, Frigyes Fülöp, Gábor Barsai, Miklós Oszoli, Lénárd Szeitner Fussballspieler der Porzellanmanufaktur (1938) Von links: Zoltán Dömsödi, Jenő Gősi, Félix Szitnyai, Elemér Kovács, Ottó Geisse, Ernő Mayercsik, Lajos Gibba, Frigyes Fülöp, Gábor Barsai, Miklós Oszoli, Lénárd Szeitner

A gyári szocialista brigádok vezetői 1975-ben alakították meg a Brigádvezetők Klubját, amely más klubbal is kapcsolatot létesített. 1985-ben a tapolcai Városi Brigádvezetők Klubját hívták meg találkozóra. A munkástalálkozón kultúrműsorral kedveskedtek a vendégeknek, akiket búcsúzóul herendi porcelán karkötővel ajándékoztak meg.429

A brigádvezetőknek a termelésirányítás mellett más feladatuk is volt: mozgósították a tagokat színházlátogatásra, író-olvasó találkozóra, s részt vettek Augusztus 20-ának, az Új Kenyér ünnepének a megszervezésében, melyet a munkás-paraszt szolidaritás demonstrálására is jó alkalomnak tekintett a párt és állami vezetés. A legöntudatosabb munkások tagjai voltak az 1957-ben megszervezett fegyveres milíciának, a munkásőrségnek. A herendi muskásőrszakasz parancsnokságát Kajdi Lajos porcelángyári gépkocsivezető látta el. Szakasza 1986-ban a Század legkiválóbb szakasza címet szerezte meg.430 A szervezet 1989-ig, felszámolásáig működött.

A Herendi Porcelán Sportkör a nagyközség sportéletének központja volt. A Herendi SK 1930-ban alakult, 1980-ban ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Elnökei voltak:431

Giba István és Pesovár János 1930—1952

Moór József 1952—1960

Sebestyén Gyula  1960—1962

Illés János 1962—1965

Bendi Imre 1965—1969

Sudár László 1969—1975

Bányai István  1975—1985

Sudár László 1985—1990

Bányai István 1990—1995

Glück László 1995—

Ez alkalommal számos sportolót oklevéllel és a porcelángyár által készíttetett sportköri porcelán jelvénnyel jutalmaztak. Bányai Istvánt, az SK elnökét az OTSH Kiváló társadalmi munkáért kitüntetésben részesítette. Az egyesület rendszerváltásig főként a porcelángyár támogatásából tartotta fenn magát. 1984-ben pl. 660 000 Ft költségvetéssel gazdálkodott, ebből 550 000 Ft-ot a gyár, 50 000 Ft-ot a gyári szakszervezet, 10—10 000 Ft-ot a Herendi Erdészet és a Veszprém és Vidéke ÁFÉSZ állt, a helyi tanács 5 000 Ft-tal támogatta. Saját bevétele csak 35 000 Ft-ot tett ki. Megnehezült az SK anyagi helyzete, amikor a rendszerváltás után a gyári támogatás lecsökkent, a költségvetés „hagyományos" szerkezete összeomlott, az egyesületnek helységbérletből és más módon kellett fedezni az ily módon keletkezett kiesést. Minden szakosztálynak volt felnőtt és ifjúsági csoportja. Az 1980-as években négy-öt (kézilabda, teke, labdarugó, asztalitenisz, tömegsport) szakosztály működött folyamatosan. Az egyesületet egy társadalmi elnök (dr. Hanák László), három ügyvezető alelnök (Sudár László, Jagodics Imre, Fischer Géza) és egy gazdasági vezető (Szedunka Ferencné) irányította.432

Szakosztályai:

1.) labdarúgó-szakosztály: a herendi labdarúgó csapat jobb éveiben bekerült az NB III.-ba, míg gyengébb időszakában a megyei I. osztályban küzdött az elsőbbségért.

2.) Teke-szakosztály, a porcelángyár 1978-ban építtette a négypályás korszerű automata tekecsarnokát, melyet Április 4-e tiszteletére adott át a dolgozóknak dr. Felek Béla gyárigazgató. A herendiek ekkor az NB I.-es Ferencváros csapatával avatták fel a pályát.433 Felújítását 1986-ban végezték mintegy 2,8 millió forintos költséggel.434 A szakosztály az NB II.-ben versenyzett. A csapat Liptai Sándor szakosztályvezető irányításával 1998-ban NB l-es bronzérmes helyezést ért el.

3.) Asztalitenisz-szakosztálya a megyei I. osztályban szerepelt az 1980-as években.435 Vezetői voltak: Galgóczi István, Lennert Jenő, Bertalan Alfréd.

4.) Kézilabda-szakosztály: az egyetlen női szakosztály, amely az NB II.-ben játszott az 1980-as években, Bányai Istvánné volt válogatott kerettag vezetésével.436

5.) Rally-szakosztály: 1980-ban már az SK keretein belül működött. Évi rendszerességgel szokott bajnokságot szervezni, de tagjai más bajnokságokon is eredményesen szerepeltek.437 Néhány év után megszűnt.

6.) Taekwon-do-szakosztály: a koreai eredetű harcművészet kb. 1984 óta van jelen Herenden, művelői 1987-ben tömörültek a Porcelángyár SK-n belül önálló szakosztályba. A 14 év körüli fiatalok edzője Pátkai Zoltán, aki az évente két alkalommal megtartott övvizsgákra és a versenyekre sikerrel készítette fel tanítványait. Az alacsonyabb övfokozatok megszerzésére általában helyben, a magasabbakéra Budapesten nyílik lehetőség. 1990-ben 35—40 fiatal, többnyire porcelángyári dolgozók gyermeke volt a szakosztályban. Pátkai Miklós az 1990. évi davosi (Svájc) EB-n a magyar csapat tagjaként versenyzett, a herendi fiatalok ezen kívül helyezést értek el a megyei és országos bajnokságokon is.438

A porcelángyár tartotta fenn a Modellező Klubot, amely 1986-ban alakult.439 Katona Mihály szervezte, tőle néhány éve Kerner Ferenc vette át az elnöki teendőket.

A Herendi Horgászegyesület 1966-ban alakult 10 bányatelepi dolgozóval. Területén 3 állami tulajdonban lévő horgásztó volt 4,5 hektáron, melyet az egyesület évi bérlet fejében használhatott. 1983ban 134 felnőtt, 50 fiatal és 18 gyermek tagja volt az egyesületnek, s közel 300 000 forintos költségvetéssel gazdálkodott. Bevételei a tagdíjakból, a vendéghorgászok által fizetett napijegyek árából álltak. A bevételeknek átlagosan kétharmadát haltelepítésre fordították. 1983-ban 40 mázsa pontyot, 9 mázsa keszeget telepítettek és pisztrángkeltetéssel is kísérleteztek. A betelepített mennyiségből 33—34 mázsát a tagok, 6—8 mázsát a vendéghorgászok fogtak ki. Az egyesület évente 2—3 horgászversenyt és majálist szokott rendezni. Vezetőségét 5 évente választja. Elnöke 1983-ban Jagodics Imre volt. Zárszámadó közgyűlését év elején szokta tartani.440

A nagyközség zenei életében 1987-től van érezhetően jelen az óvónők által alakított Herendi Kvartett, amely az 1987. március 14én rendezett Veszprém megyei nemzetiségi kultúrfesztiválon szerepelt sikerrel. Rövid fennállás után megszűnt. Régebbi keletű a Szent Euszták Kórus, melyet Wéber Gyula egyházi karnagy vezet.441

A honvédelmi nevelést szolgálta a hivatalosan támogatott Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) herendi szervezete, az MHSZ Herendi Klubja, amely 1987-ben Bors Gábor elnökletével két szakosztályban működött: a lövész szakosztálynak 27, a tartalékos katonákat tömörítő szakosztálynak 39 tagja volt. A klub titkári teendőit Gyurkó Ferenc látta el, a tartalékos szakosztályt Kolesszár Ferenc vezette, a gazdasági ügyekéit Scháner Antal felelt, propagandista Kiss Gábor, sportfelelős Jenei István volt.442 Az Építők Napja a herendi tömegsport kiemelkedő eseménye volt. A szakszervezet és sportszervek által közösen szervezett labdajátékok, atlétikai versenyek egy-egy alkalommal 1500—3000 embert is megmozgattak.

Társadalmi változások

Az 1956 utáni évtizedekben lényegesen átalakult Herend nagyközség külső képe, a falu társadalma, de megváltozott az itt élők életmódja is. Összefoglalóan azt mondhatnánk, hogy városiasodási folyamat ment végbe, melynek eredményeképpen tagolt településszerkezet, fejlett infrastruktúra s városias társadalom jött létre.

A településstatisztika szintjén egy-egy térség infrastruktúrájának elemzésekor a közműveket szokás mutatóként megvizsgálni. Ide tartozik, hogy milyen arányú a közműves vízellátás, a közcsatornahálózat, a gáz és távhőszolgáltatás, a telefonhálózat és a belterületi utak kiépítettsége. Herend több tényező együttes figyelembevételével a Kádár-rendszer végén, s a rendszerváltás küszöbén Veszprém vonzáskörzetében lévő 17 település közül a legfejlettebbnek számított. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy Veszprém megyében a Balatonalmádi környéke mögött a veszprémi körzet infrastrukturális fejlettségét tekintve a második helyen állt, Herend térségen belüli helyzete kiemelkedően jónak nevezhető.

A nagyközség 1992-ben, az átfogó vizsgálat idején Veszprém városa mögött a második helyen állt a megyei települések rangsorában, megelőzve az összes többi várost Ajkától Zircig, s az összes községet.443 Ha az elmúlt hat év fejlődését az összes mutató szempontjából figyelembe vennénk, nem kizárt, hogy Herend Veszprém megye legvárosiasabb települése címet is kiérdemelné.

Van azonban a községi közös tanácsi korszaknak árnyoldala is: Herend társközségei 1990-ig közel sem fejlődtek ilyen mértékben. Infrastrukturális szintjüket tekintve Bánd, Hárskút, Márkó a megyei középmezőnybe tartoztak a rendszerváltás kezdetekor, s nem véletlen, hogy 1990-ben mindhárom település lakóinak fejében megfordult a szakítás gondolata.

Herend több szempontból is különleges helyzetű nagyközségnek számított: megőrizte népességmegtartó képességét, ipari település jellegét. Lakosságának 1960-ban már háromnegyedét (76%) az ipar és bányászat foglalkoztatta, a mezőgazdaság csak 14%-ának nyújtott megélhetést. Ezek az arányok a következő 30 évben tovább módosultak: az ipar megtartotta vezető szerepét, lényegesen csökkent a mezőgazdaságban dolgozók, s nőtt a szolgáltatásban elhelyezkedők száma és aránya.

A népességnövekedés ütemét az alábbi táblázat mutatja.444
40. sz. táblázat
Herend nagyközség népességének alakulása (1960—1990)

A nagyközség lakossága az 1960-as években mérsékelten, azt követően gyorsabban emelkedett. Az 1960—1990 közti időszakban a népesség másfélszeresére nőtt, s e tendencia a rendszerváltás után is folytatódott. A kedvező kép abból adódik, hogy a tendenciájában negatív irányú természetes szaporodást a pozitív vándorlási különbözet semlegesíti. Közérthetőbben: Herenden is fogy a lakosság, de ezt a bevándorlók magasabb aránya miatt nem lehet érzékelni. A herendi lakosság életkörülményei észrevehetően javultak az 1960-as évek óta.

Az 1990-ben készült felmérés szerint 943 lakás volt Herenden, melynek 85%-a 1945 után épült. Nem csoda, hogy ma a turista szinte „eredeti", múlt századi parasztházat nem is lát a községben. A jó arány úgy jött létre, hogy közel 40 múlt századi, közel 50 1945 előtti épületet lebontottak és újjáépítettek.

A lakások közül 1960 előtt 163, a hatvanas években 193, a hetvenes években 199, a nyolcvanasban 246 épült fel. A legnagyobb arányú lakásépítés kedvező OTP kölcsönnel az 1980-as években folyt. 1990 után, az állami lakásépítési támogatás fokozatos leépítésével évente átlagosan 16 családi ház készült el.

A lakások közművel való ellátottsága szempontjából is jelentős változások zajlottak le.

41. sz. táblázat
A herendi lakások felszereltségének alakulása (1970—1990)

A fejlődés óriási: a község lakossága néhány évtized leforgása alatt eljutott odáig, hogy a lakosság 92%-a vízöblítéses vécét használt (1990), szinte minden házban volt fürdőszoba, az újonnan épült kétszintes családi házakban pedig több is. A rendszerváltás kezdetekor a lakások 75%-a összkomfortosnak számított. A lakások 55%-a három vagy annál több szobás volt, ami a lakosság jómódjáról tanúskodott. Az élet minőségét legalábbis a technika szintjén az 1950-es évektől megváltoztatta a motorizáció. 1956 előtt a kerékpárt a motorkerékpár váltotta fel, az 1960-as évektől a tehetősebb lakosok udvarán megjelent a személygépkocsi (Wartburg, Skoda Octavia, Trabant), az 1970-es években megkezdődött a háztartások gépesítése. A hűtőszekrény, mosógép, a háztartási kisgépek (porszívó, mixergép stb.) nemcsak a női munkát tették könnyebbé, hanem a mindennapi életet, a fogyasztási szokásokat is átalakították.

A televízió, a magnó az 1960-as évektől kezdve háttérbe szorította a közösségi rendezvényeket, s olyan személyre szóló fogyasztói kultúrát alakított ki, amely az 1980-as évektől videomagnó, a kábeltévé és a személyi számítógép révén az egyént a nagy kulturális rendszerek hálózatára „csatlakoztatta". Napjainkra — kár lenne tagadni — nemcsak a nemzetiségi, a nemzeti kultúra is „leáldozóban van", hogy átadja helyét a multinacionális cégek által vezérelt McDonald's kultúrának, a fogyasztói világtársadalom törvényeinek.

Lábjegyzet:

371. FEJES 1982, 149.

372. PESOVÁR 1976. 55.

373. PESOVÁR 1976. 54—55.

374. ERDÉLYI 1982. 173., PESOVÁR 1976. 55.

375. KOZMA 1986. 5.

376. PESOVÁR 1976. 55.

377. VeML Herendi tü.jkv., 1955. június 12.

378. FE5OVÁR 1976. 57—58.

379. FESOVÁR 1976. 58.

380. PESOVÁR 1976. 58—59.

381. FEJE5 1982. 149.

382. ERDÉLY! 1982. 173.

383 PESOVÁR 1976. 59—60.

384. PESOVÁR 1976. 60.

385. PESOVÁR: herendi krónika. 1981. 9.

386. PESOVÁR: Herendi krónika. 1982. 12.

387. PESOVÁR: Herendi krónika. 1982. 2.

388. PESOVÁR: Herendi krónika. 1981. 7.

389. PESOVÁR: Herendi krónika. 1982. 12.

390. PESOVÁR: Herendi krónika. 1984. 10.

391. PESOVÁR: Herendi krónika. 1984. 26.

392. PESOVÁR: Herendi krónika. 1985. 11.

393. PESOVÁR: Herendi krónika. 1986. 12., 33.

394. PESOVÁR: Herendi krónika. 1975. 60. KOZMA: Herendi krónika. 1990. 54.

395. KOZMA László: Az iskola története Herenden. Kézirat, 3.

396. PESOVÁR 1976. 61.

397. PESOVÁR: Herendi krónika. 1980. 17.

398. KOZMA László: Az iskola története Herenden. Kézirat, 4.

399. PESOVÁR: Herendi krónika. 1985. 21.

400. 1984. július 15-ig.

401. 1984. július 16-tól. Az 1998/99-es tanévre is igazgatói megbízást kapott.

402. KOZMA László: Az iskola története Herenden. Kézirat, 3—4.

403. 1995-ben 36 pedagógus 485 tanulóval (az 1990-es tanulólétszám 87%-éval)foglalkozott. Kérdés, hogy hosszabb távon az önkormányzat miként dönt: csökkenő tanulólétszám mellett a pedagógusok számát is csökkenti, vagy a pedagógusok megtartásával a minőségi oktatást segíti elő. Veszprém megye statisztikai évkönyve. 1995.

404. PESOVÁR: herendi krónika. 1984. 15.

405. PES0VÁR: Herendi krónika. 1984. 10.

406. Herend R. K. Egyház Levéltára. Jokesz István egyháztörténeti jegyzetei, é. n. (1981. kr.)

407. PESOVÁR: Herendi krónika. 1979. 19—20.

408. PESOVÁR: Herendi krónika. 1980. 8.

409. PESOVÁR: Herendi krónika. 1981. 13.

410. PESOVÁR: Herendi krónika. 1983. 11—12.

hinyzik lábjegyzet!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!444

421. PESOVÁR: Herendi krónika. 1977. 47. 1977-ben önálló iparosként egy fodrász, egy autó-motorszerelő, egy központifűtés-szerelő, egy lakatos, két szobafestő, egy vízvezetékszerelő dolgozott a faluban.

422. PESOVÁR; Herendi Krónika. 1986. 26.

423. PESOVÁR: Herendi krónika. 1986. 26.

424. PESOVÁR: herendi krónika. 1985. 30.

425. KOZMA: herendi krónika. 1992.

426. PESOVÁR: Herendi krónika. 1980. 7.

427. PESOVÁR: herendi krónika. 1980  17

428. PESOVÁR 1978. 1977. 46.

429. PESOVÁR: Herendi krónika. 1985. 11.

430. PESOVÁR: Herendi krónika. 1986. 3.

431. PESOVÁR: Herendi krónika. 1980. 14., Bors Gábor polgármester, Moór József és Lugosi József ny. sportvezetők adatközlése.

432. PESOVÁR: Herendi krónika. 1985. 7.

433. PESOVÁR: Herendi krónika. 1978. 9.

434. PESOVÁR: Herendi krónika. 1986. 29.

435. PESOVÁR : Herendi krónika

436. PESOVÁR: Herendi krónika. 1985. 7.

437. PESOVÁR: Herendi krónika. 1980. 14.

438. PÁTKAI Zoltán: Taekvon-do 90. = Herendi Híradó 1990. 3. sz. 56.

439. PESOVÁR: Herendi krónika. 1986. 29. 1988. 4.

440. PESOVÁR: Herendi krónika. 1987. 56.

441. PESOVÁR: Herendi krónika. 1987. 56.

442. PESOVÁR: Herendi krónika. 1988. 4.

443. HORVÁTH 1995. 324—335.

444. Az áttekintés adatbázisa: Veszprém megye népszámlálási adatai 1970—1980—1990. KSH Veszprém Megyei Igazgatósága. Veszprém, 1993.