|
|
|
Örömmel tapasztaljuk, hogy a Jászság szakirodalma évről évre gyarapodik. Számos tudományos és helytörténeti kutató foglalkozik ma is e sajátos történelmi múltú nép eredetével, magyarországi letelepedésének körülményeivel, szokásaival, életmódjával, s munkáik rendre napvilágot is látnak. Ritkaság számba megy azonban, az olyan szerző, akinek 35-50 éve a múzeumok adattárában szunnyadó munkáit egymás után jelenteti meg a hálás utókor. Rusvay Lajos ilyen kiváltságos író. Jóllehet már nem lehet közöttünk, hiszen 1999-ben örökre eltávozott ősei földjéről, de emlékezete munkái révén örökre fennmaradt. Jásztelek életrajza című kötetét 2001-ben adta ki a Jász Múzeumért Alapítvány, ebben az évben pedig Jászapátiról írott monográfiáját jelenteti meg a Jászapátiak Baráti Egyesülete. A mintegy hatszáz oldalas mű Rusvay Lajos egyik jelentős alkotása, amelynek anyagát sok éven át kitartóan gyűjtötte: kutatott múzeumokban, levéltárakban, a városi irattárban, könyvtárban és az emberi emlékezetben. Rusvay Lajos Jászapáti szülötte, ezért is volt rendkívül fontos számára, hogy szülővárosa történelmét a nagy elődök (Gyárfás István, Fodor Ferenc, Vándorffy János) nyomdokain haladva feldolgozza.
Munkájában igen terjedelmes részt szentel a Jászkunság történetének, s csak ezt követően foglalkozik Jászapáti múltjával, gazdálkodásával, szokásaival, életmódjával, viseletével, erkölcsi és vallási életével. Mivel Rusvay Lajos dolgozatát 1969-ben zárta le, így az őstörténeti része is természetszerűen a kor történelmi szemléletéhez, tudományos felfogásához igazodik, s nem veszi figyelembe a későbbi kutatások legújabb eredményeit. Ennek ellenére mégis úgy határoztunk, hogy néhány kisebb módosítás mellett, nem változtatunk az eredeti íráson. A könyv nyelvezete, a szó szerint idézett levéltári forrásokon túl is igen régies, s emiatt kissé nehezen értelmezhető. Minden bizonnyal nagy hatással volt a szerzőre a 19. század közepének kissé körülményes beszéd és írás stílusa, amelyet könyvében is oly nagy szeretettel alkalmazott, így néhány finomítás kivételével, s a jelenkori magyar helyesírás szabályainak figyelembe vételével, meghagytuk a mű eredeti stílusát.
Rusvay Lajos a feldolgozás során teljességre törekedett, s igyekezett minden témát eredeti levéltári adatokkal is megerősíteni. A munka legnagyobb értékét éppen azok, a már elérhetetlen levéltári források jelentik, amelyek a második világháborúban megsemmisültek, de Rusvay Lajos még abban a szerencsés helyzetben volt, hogy forgathatta őket. Sajnos a sem a levéltári sem pedig az irodalmi források hivatkozásai nem minden esetben pontosak, de ennek ellenére is komoly értékkel bírnak.
A könyv, amelyet most kezében tart a kedves olvasó, Jászapáti első részletes helytörténeti monográfiája. Az eredeti forrásokat feldolgozó és elemző, kiváló munka a kezdetektől az 1940-es évek közepéig kíséri végig e nagy múltú jász város történetét, gazdálkodását és kultúráját. A feldolgozás a második világháborúval zárul, bár a szerző ezt az időszakot csupán érinti, de részleteiben nem ismerteti. Az írásos anyagot hatalmas fotó melléklet teszi még hitelesebbé. A régi, ma már ismeretlen latin kifejezések rengetegében pedig Győri Gyula szómagyarázatai igazítanak el bennünket.
Rusvay Lajos helytörténeti monográfiáját, amely minden bizonnyal a további jászsági kutatások egyik nélkülözhetetlen forrása lesz, tisztelettel ajánlom minden érdeklődő szíves figyelmébe.
|
|
|