Előszó

Így kezdi Kosa József történelmét írni jászkarajenői plébánosi működése idején:

„Az isteni gondviselés iránti mély hálával eltelten reszketve fogom meg a tollat, hogy azt, ami a plébánia legelső papja megkezdett, én is folytassam. De mielőtt ezt tenném, ahhoz emelem fel szívemet és lelkemet, aki életemet kezében tartja és azt végtelen bölcsessége szerint intézi. Te akartad, édes Jézusom isteni jó Szíve, hogy ezen a Te drága szent véreden megváltott híveid közé jöjjek, s őket az üdvösségnek általad kijelölt útján vezessem. Legyen is azért neked szentelve első írásom, szívem legelső hálaadása és imádságom első zsengéje. Add isteni áldásodat jászkarajenői papi munkámra, hogy csak azt gondoljam, beszéljem, s cselekedjem, ami előtted kedves, hogy mindenben a Te dicsőségedet s híveim lelki üdvösségét keressem, s munkáljam és hogyha meg kell egykor jelennem a pásztorok pásztoránál, előtted édes Jézusom, óh, hogy akkor azt mondhassam, akiket reám bíztál jászkarajenői híveim közül, egyet sem vesztettem el. Ehhez kérem isteni malasztodat, s a Te jóságos anyagi pártfogásodat, drága Szűz Anyám, kegyes pátronám, a szeplőtelenül fogantatott szép Szűz Máriám."

(Kosa József: História Dotnus bejegyzése)