Az Egyház az üdvösség intézménye. A plébánia az egyházi alap-szervezet. A plébániatörténet is egyháztörténet és üdvösségtörténet. A plébánia nem légüres térben él, hanem a világegyházban és adott helyen, adott közösségben. Jászkarajenőn a templom és lakosság, a közösség és plébánia élete, története összefonódott. Ennek megfelelően mindezek egysége fejeződik ki e néhány oldal történetében.
A katolikus egyház megjelenésében az egész világon élő katolikus keresztények társasága, amelynek látható feje a római pápa. Az egyház belső tartalmában természetfölötti, kegyelmi valóság, Krisztus Misztikus Teste. Történelmi tény, hogy Jézus Egyházat alapított és annak milyenségét meghatározta. Mivel az Egyház nem csak látható szervezet, hanem természetfeletti valóság, azért nemcsak a történelem tárgya, hanem a hit tárgya is. Nem érthetnénk a két vértanú pap helyben maradását, amikor tudták, hogy kimondták rájuk a halálos ítéletet, ha nem hittel közelítenének az eseményekhez. Az egyháztörténelem mélyebb megértéséhez a hit vezet. A hit az értelem, az akarat és az isteni kegyelem közös műve, szükséges az Egyház isteni elemeinek megismeréséhez. A történeti Jézus az Egyházban él, de nem emlékként, hanem természetfeletti valóságában. Az Egyház önazonosságát hit nélkül megismerni képtelenség. Aki hit nélkül figyeli az egyházat, csak részlegesen ismerheti meg.
A plébánia a krisztushívők állandó jelleggel megalapított közössége, melynek mindenkori gondozója a saját plébános, segítői a káplán és a hitoktatók. Általános szabály szerint a plébánia területén lakó minden katolikus a lakhelye szerint tartozik az illetékes plébániához, függetlenül attól, hogy milyen mértékben gyakorolja vallását. Tehát közösségről van szó, területi alapon.
Honfoglalásunk millecentenáriuma alkalmával újra emlékezzünk magyar szentjeink hősiességét „idéző" énekünkre:
„Isten, hazánkért térdelünk elődbe, Rút bűneinket jóságoddal född be. Szent magyaroknak tiszta lelkét nézzed Érdemét idézzed!"
Ez csengjen vissza életünkben, amikor Jászkarajenő rövid egyháztörténetét és vértanú papjainak életéről szóló ismereteit vesszük kezünkbe. Talán országosan sem fordult elő, hogy egy községben egyszerre lett vértanú-áldozat plébános és káplán. Hadd legyünk mi is tiszták, hősök, szentek; énekeljük meggyőződéssel, amikor a jövő évezredbe akarunk átlépni és gyermekek, unokák jövőjét akarjuk tervezni, építeni.