Előző fejezet Következő fejezet

5. KATOLIKUS ANYAKÖNYVEK A XVIII. SZÁZADBAN

 

Az anyakönyvek vezetése 1747-től történik, természetesen latinul. A magyar nyelvű anyakönyvezést a hercegprímás 1835-ben írta elő. A keresztelési, házassági, halotti anyakönyveket már a kezdettől külön vezetik, egyes esetekben azonban még a latin szövegen keresztül is érződik az anyakönyvezető pap anyanyelve. Az első pap Postorcsich Rector Ecclesiae, vagyis templomigazgató. A templom­igazgató, pedig a plébánossal be nem töltött egyházközség és templom vezetője. Olyan helységekbe neveztek ki templomigazgatót, ahol előtte szerzetesek működtek.

Ez az adat nagyon érdekes. Tudni kell, hogy ferencesek vezették lakóhelyünkre az 1622-ben a letelepülőket. Az is ismert, hogy a törökök csak a ferenceseket, barátokat tűrték meg az általuk elfoglalt területen. A ferences barátok akkor, akárcsak az egyszerű emberek bosnyák ruhában jártak és fezt hordtak.

Antunovic a következőket írja a gyöngyösi rendházban fellelt feljegyzésekről:

„Szabadka lakosai, az ún. bunyevácok, a Szent Ferenc rendjébe tartozó 18 atya által vezetve, nagyobb részben Boszniából, kisebben pedig Dalmáciából érkeztek, s egyesek Szabadkán telepedtek le a mai rendház helyén, ahol egy római castellumhoz hasonló váracska állt, míg mások átköltöztek Szegedre. A kíséretükben érkezett ferencesek hamarosan visszatértek Boszniába, az egy Andjelija Sarcevic testvér kivételével. De mivel a szalvatoriánus főnök nem tűrte, hogy az Ezüst Bosznia állambeli ferencesek Szabadkán letelepedjenek.

Andjelija Sarcevic is, mihelyt egyes szalvatoriánusok a bunyevác nyelvet elsajá­tították, kénytelen volt Boszniába visszatérni." Ezért feltételezhetjük, hogy 1747-ig a községünkben csak szerzetesek működtek. Néhány esetben felismerhető a horvát nyelv ismerete, mert az egyes vezetékneveket ragozzák. Pl. Sapina ez a nőnemű forma, míg hímnemben Sapinnak hangzott. Czvionovicsi ez a többes szám alakja, egyes számban Czvionovics, stb

A házassági anyakönyvek 1747-től 1800-ig.

Ebben az 53 évben 758 házasságot kötöttek. Ebből két házasságot emelnék ki.

Az elsőt 1748-ban kötötték.

Die 17 novembris, Denuntiationibus tribus continui diebus festivis inter Missa Parochialia solemnia: Et nulloqve impedimento detecto, Ego Nicollaus Postorcsics, Rectur huius Ecclesiae Parovhialis SJacobi in Katymár, Juvenum Toman Spai jich incolam Katymariensem natione krovatum ex dergne et virginem Magdalenam ex Dalmatia loco Cgulin natam Michaelis Czinoeri incolae loci filiam in Ecclesia S. Jacobi interrogavi, eorumqve matuo consensu habito testibus Josepho Ispanjevich et Josepho Blessich incolis Katymariensibus ex Ritu S. Matris Ecclesiae in Missa celebratione benedixi. Magyar nyelvű fordítása (köszönet Bognár Andrásnak):

November 17-én - miután előzetesen három egymást követő ünnepnapon az ün­nepi plébániai misén kihirdettem (őket), és semmiféle akadály nem merült fel - én, Postorcsich Kilós, a Szent Jakabról elnevezett katymári templom igazgatója, Spaijcs Tamás nőtlen katymári lakost, nemzetisége szerint dergnei horvátot és a hajadon Magdolnát, aki a dalmáciai Ogulinban született Czinder Mihály helyi lakos leánya, Szent Jakab templomában kikérdeztem, s ők Ispanijevich József és Blessich József katymári lakos tanúk előtt kinyilvánították (házassági) beleegyezésüket. Ez megtörténvén az Anyaszentegyház szertartása szerinti (nász) misében megáldottam őket.

A második házasságot 1750-ben kötötték

Die 8-va Novembris, Denuntiationibus tribus continuis diebus festivis inter Missae Parochhialis Solemnia nulloqve impedimento legitimo detecto, Ego Nicoalus Postorcsich Rector huius Eccleae Parochialis S. Jacobi Apostoli in Katijmar. Marcum Postorcsich juvenem oriundum ex Dalmatia loco Bribir, nunc incolam Katymariensem in Ecclesia interogavi, eorumqve mutuo consensu habito solemniter verba de Prezenti Matriomnia Conjunxi, Praesentibus posteactis ex Ritu S. Matris Ecclesiae in Missa celebratione benedixi. A magyar nyelvű fordítása:

November 8-án, - miután három egymást követő ünnepnapon, az ünnepi plébániai misén kihirdettem (őket) és semmiféle törvényes akadály nem merült fel -, én Postorcsich Miklós a Szent Jakab apostolról nevezett katymári plébániatemplom igazgatója, dalmáciai Bribirből származó, most katymári lakos, nőtlen Postorcsich Magdolnát kikérdeztem, s miután (házassági) beleegyezésüket kinyilvánították, ünnepélyes szavakkal összekötöttem őket a házasságra. Azután jelenlétükben tartott, az Anya­szentegyház szertartása szerinti (nász) misében megáldottam őket. A nászmise - az esküvő előtt vagy után tartott mise, ahol a felek is ünnepélyesen jelen vannak. Azért írta le a pap ilyen hosszadalmasán ezt a két esetet, mert nászmisével volt egybe kapcsolva az esküvő. Az egyik pár, valószínűleg a rokona volt, a másik meg bizonyára gazdag család volt. (dengre szó valószínűleg elírás lehet, ha de genere lenne, akkor feltétlenül nemességre utal.)

Csak ebben a két esetben van ilyen hosszadalmas leírás, és a származási helyne­vek jelölése is. Felmerülhet a kérdés, hogy más esetben, miért nem közölte azt a bejegyző? Vagy olyan régen jöttek, hogy ő nem tudhatta, esetleg maguk sem tudták, vagy ezeket az embereket jobban ismerte, és rokoni szálak fűzték hozzájuk. A két esküvő 1687 után 61 illetve 63 évvel történt, ez azt jelenti, hogy a szülőknek nagyon fiatalon kellett jönniük erre a területre, vagy 1687 után. Az utóbbira a család szétszakadása adhatott okot.

A házasságkötések időrendi megoszlása

Legmagasabb a házasságkötések száma 1787-ben, amikor a madarasiak házasságkötése megemelte a számot, majd az 1777-es év, amikor a júniusi magas szám felborította az egyensúlyt, a házasságkötések száma 1784-től magasabb az átlagnál jellemző az állandó hullámzás.

A házasság kötések hónapok szerinti megoszlása

  1. november 559 ez az összes házasság 73,7 %-a,
  2. február és június 41 házassággal szemben.
    Júniusnál ki kell emelni egy eddig megmagyarázhatatlan okot. 1777 júniusában 24 házasságot kötöttek, ennek okára eddig még nem sikerült magyarázatot kapni. Ez több mint a fele az 53 év alatt júniusban kötött házasságnak.
  3. Január 40 házasság, míg a többi hónapban minimális a házasságkötések száma, decemberben nincs is, márciusban pedig csak egy van. Tehát a házasságkötések ideje ősszel november, -aratás, betakarítás és szüret után - és tavasszal január, február, karácsony és a téli prélók után és még a nagyböjti időszak előtt.

Az özvegyek száma ebben a második időszakban nagy, jelölésük 1780 óta állandó.

A házasságkötések nemzetiség szerinti megoszlása

Itt a három nemzetiség egymás közötti házasodása áll a központban.

A megfigyeléseket végző magyarnak vette azokat, akik csakugyan magyar szár­mazásúak, továbbá azokat, akiknek a származását nem tudta megállapítani, de valószí­nű, hogy cseh, vagy szlovák származásúak.

A házasságkötések területi kiterjedése

A katolikus egyház előírásai közé tartozott, hogy a házasságkötés a menyasszony lakhelyén történjék. Ezért nagyon ritka eset, hogy a menyasszony vidéki. Ez 11-szer fordult elő, ez a leányszöktetések száma.

Vidéki vidékivel kötött házasságot 24 esetben, ez azért történt, mert abban az időben az illető községben nem volt pap, esetleg szöktetésről van szó. Madaras, a szomszédos falu esetében 1789-ig nem volt parókiája, ezért megelőző években Katymáron kötöttek házasságot.

354 esetben házasodott össze katymári katymárival, ez az összes házasság 46, 7 %-a, míg katymári vidékivel 369 esetben kötött házasságot.

Az első öt település szomszédosnak mondható. Katymár és Bácsalmás között ugyan ott van Madaras, de magyar illetve német település. Gara és Katymár határos, különösen a tanyavilága, Szabadka a bunyevácok egyik központja, tanyavilága a leg­kiterjedtebb volt, ugyanez a helyzet Bajával is. Bácsbokod és Katymár között ott volt ugyan Bácsborsód, de ebben az időben, még csak egy utcából állt, ezért lakóinak a száma is minimális volt. Ugyanakkor 17 olyan településsel találkozunk, ahonnan egy-egy házasulandó származik, néha más megyéből is. (Pl. Szentes, Monostorszeg, Nova Bánija, Pétervárad.) Ehhez a csoporthoz tarozik a 2-3-4 házasulandós csoport: Bácsborsód 3, Szeged 2, Dávod 2, Bezdan 3, Tataháza 2, Mátéháza 4, Batina 2.

Amiről a vezetéknevek árulkodnak

Legelőször is megismertetnek bennünket a nemzetiségi összetétellel. Az 53 év alatt 397 vezetéknév bukkant fel.

Ebből 12 német:

„Magyar" névvel 103 esetben találkozunk, ezek intenzíven 1764 után jelentkeznek, nagy részük vidéki különösen a madarasiak házasságával emelkedik meg a számuk. 1787-1789-ig terjedő időszakban meghaladja a húszat. A magyar neveknél ki kell emelni a felvidékre utaló neveket.

1748 Kapcsaníj, Gumboc, Lokotus, Klajó,
1751 Kocsis,
1755 Pendli, Szabó,
1756 Tóth, Vida,
1757 Konopkó,
1758 Somló, Santó,
1759 Fülep,
1760 Pintér, Le vaj,
1762 Berta,
1764 Kollor, Kollár, Passaski, Klibaníj, Gijarmati=Gyarmati, Farkós, Farkas, Csisovski,
1765 Maszák, Lendvaj,
1766 Szilagi, Hegedűs,
1767 Somogi, Bertók, Markó, Lasztóczi, Fodor,
1768 Papulyas, Miskolczi,
1769 Pap,
1771 Nagy,
1772 Hódos, Szalkaj,
1773 Takács,
1775 Szabados, Soós, Lorecz,
1776 Perkataíj, Odos, Odas,
1777 Illis, Csonka, Ikervári, Sziplarski, Mészáros, Lebeda, Borsos,
1778 Nitraj = Nyitrai,
1780 Csanika, Szakács, Juhász,
1781 Defti, Nótár, Sztoikó,
1784 Temesvári, Ternák,
1785 Aanyáz,
1786 Büki,
1787 Odor, Podali, Volár, Haniják, Luko, Kalinis,
1788 Köszögi, Dósa, Bencsi (k), Natsiák, Fulja, Szokoli, Túri, Czampó, Kolopár, Morvaj, Tosák, Madaraszi, Czindel, Toara, Halasi, Berkesi.
1789 Fises, Kis, Balás, Saági, Vígh, Rubin.
1790 Mohacsek, Komeszár,
1791 Rostás,
1793 Mattyas,
1794 Febó, Nusz,
1796 Szukope, Búzák, Szompó,
1797 Varga,
1799 Birkás,Antali, Proressa

A "magyar" és német nevek elemzésére nem térek ki.

 

A bunyevácokat 281 vezetéknév képviseli.

A bunyevác nevek képzés szerinti csoportosítása. A vezetéknevek képzése szuffixális (szótőhöz járuló)

A képzők lehetnek:

I. Egyszerűek:

II. Összetettek

III. Egyéb (25)

Néhány esetben az -ov képző elé járul a „k" mássalhangzó, az -ic képző elé járul a „cs", „s", „t"

Egyes alakok több változatban, képzővel és anélkül, a képzők cserélődésével for­dulnak elő, ezzel is hangsúlyozva azok későbbi mivoltát. Egyes nevek mellett, nézzük Urosevics Daniló adatait, aki a nevek előfordulási területét is vizsgálta. (A név mellett az évszám az első írásos előfordulást jelenti az illető Bácskai községben, a jugoszláviai tájegység pedig azt a vidéket, ahol Jugoszlávi­ában ma is előfordul.)

Továbbá az 1720. évi összeírásban előforduló nevek.

Az ity-re végződő vezetéknevek:

A keresztelési anyakönyvekkel kapcsolatban az eddig leírt vezetéknevek mellett, most lássuk 10 éves keresztmetszetet a keresztnevekből is a XVIII. század második felének közepéből. (1771-1781)

10 év alatt 80 keresztnév fordult elő, ebből 36 női és 44 férfi név.

Női keresztnevek:

(A keresztnév utáni szám az előfordulást jelöli). A keresztnevek megjelenési sor­rendben szerepelnek.

Angéla 5, Mária 64, Agáta 33, Apolónia 7, Julianna 22, Margit 25, Ráchel 1, Katalin 53, Magdolna 31, Jozefa 4, Maxrianne 1, Erzsébet 5, Luca 9, Borbála 13, Éva 23, Ágnes 27, Franciska 21, Judit 1 Bonaventúr 4, Martha 14, Terézia 13, Anasztázia 29, Anna 26, Urla 1, Petronilla 10, Rozália 18, Annamária 1, Veronica 9, Zsuzsanna 1, Mathia-Matil 10, Vita 1, Ilona 5, Dominika 1, Oliva 6, Antónia 1, Klára 1.

Férfi keresztnevek:

Pál 21, Ferenc 22, Mátyás 31, György 26, József 25, Antal 28, Márton 12, Péter 21, János 25, Zsigmond 1, Lőrinc 11, Mihály 20, Imre 1, Miklós 9, Balázs 7, István 17, Gergely 12, Márk 22, Lázár 7, Illés 3, Domonkos 1, Rókus 4, Lukács 4, Károly 8, Simon 5, András 8, Tamás 8, Fülöp 4, Jakab 19, Ambrus 3, Bartal 4, Marin 2, Ádám 6, Gábor Í.Dávid 3, Sándor, Albert, Ignác 1, Szaniszló 3, Demjén 1, Tádé 2, Fábián 1, Ágoston 2, Izsák- Izsaiás 1.

Ebben az időszakban 889 névre kereszteltek meg, két esetben két nevet kapott az újszülött. A megkeresztelt a keresztszülők nevét 66 esetben, a szülök nevét 17-szer, a szülők és keresztszülők nevét együtt egy esetben kapta.

A női nevek közül gyakoriság szempontjából az első 10 helyet foglalják el a következők:

név ossz. német sorr. magyar sorr. buny. sorr.
1. Mária 64 - - 16 1 48 1
2. Katalin . 53 1 2 12 2 40 2
3. Magdolna 31 - - 5 4 26 4
4. Anasztázia 29 - - 2 6 27 3
5. Ágnes 27 - - 3 5 24 5
6. Margit 26 1 2 7 3 29 8
7. Margit ???              
8. Agáta 23 2 1 2 6 19 8
9. Eva 23 - - 2 6 21 -
10. Julianna 22 - - 3 5 19 -

Az első két név magasan kiemelkedik, míg a harmadiktól nagy a tömörülés. Ha az összes előfordulásból külön választjuk az egyes nemzetiségeket, akkor a sorrendben változás következik be. A Mária és Katalin bunyevácoknál és a magyaroknál megőrzi előző vezető helyét, míg a németeknél a nyolcadik helyen lévő Agata kerül az első helyre. A magyaroknál pedig a hatodik Anna név kerül a harmadik helyre.

A férfi neveknél gyakorisági szempontból az első tíz helyen a következő nevek állnak:

név ossz. német sorr. magyar sorr. buny. sorr.
1. Mátyás 31 - - 1 6 30 1
2. Antal 28 - - 5 3 23 3
3. György 26 - - 2 5 24 2
4. József 25 - - 3 4 22 4
5. János 25 1 1 7 1 17 7
6. Ferenc 22 - - 1 6 21 5
7. Márk 22 - - 1 6 21 5
8. Pál 21 1 1 3 5 17 7
9. Péter 21 - - 3 5 18 6
10. Jakab 19 - - 6 2 13 8

A férfineveknél már teljesen felborult a sorrend, szétválasztva a nemzetiségi csoportokat. Itt már csak a bunyevácoknál tudta megőrizni az elsőséget a Mátyás név, így pl. a magyaroknál a tizedik helyen szereplő Jakab név kerül a második helyre. Ez azért is következett be, mert a férfineveknél sokkal kisebb a szóródás mint a női neveknél.

A születési anyakönyveknél még egy érdekességet tapasztalunk, ugyanis a születések száma hónapokra lett bontva, majd minden hónap két részre 1-15-ig tartó első részre és 16-30, 31-ig tartó második részre, azaz két hetes periódusokra. A tíz éves időszakot nézve a következő a tapasztalat. Korábban már láttuk, hogy a házasságkötések száma novemberben a legmagasabb, így következtetni lehetne, hogy így történik július és augusztus hónapokban is. Nem így történt.

A legtöbb szülés február 15-től április 15-ig volt. Első helyen a március 1-15-ig terjedő időszak áll 56 születéssel. Ha visszaszámolunk kilenc hónapot ez a június elejétől, július végéig tartó időszak. Tehát az aratást megelőző időszakra esik a fogamzás időpontja. A legkevesebb szülés június elejétől július közepéig tartó periódusra esett. Itt is visszaszámítva ez megfelel a szeptember közepétől október végéig tartó időszaknak. Tehát a legnagyobb őszi munkák idejére esik. Ehhez hasonlóan alacsony a születések száma decemberben, ami megfelel a március közepétől április közepéig tartó nagyböjti időszaknak.

Visszatérve egy gondolattal a vezetéknevek jelentésének megoszlásához és a török szóból képzett nevekhez, az alábbiakat jegyezném meg. Ezek a vezetéknevek alátámasztják azt, hogy egyes csoportok felvették a muzulmán hitet. A törökök az elfoglalt Bosznia területén térítő politikát folytattak, egyes feltevések szerint már a XVII. század kezdetén Bosznia és Hercegovina lakosságának háromnegyede az iszlámhoz tartozott. Muzulmánokat is hoztak magukkal a ferences barátok és később megkeresztelték. A faluban ma is tartja a hagyomány bizonyos családokról, hogy török származásúak. Ilyenek az Allagák és a Krékityek.

 

5.1. FÖLDRAJZI NEVEK EREDETE

Ezeket a neveket már az új hazában vették fel. Feltehető, hogy előzőleg nem volt vezetéknevük, vagy az új név megkülönböztető jelző volt. így a Budmicsics, Budich, Budanovich névcsalád szerbeket takar, akik Budáról vagy ahogy a szerbek nevezték Budim-ból tértek vissza első magyarországi települési helyükre. Ha pedig ide visszatértek, akkor maradtak ezen a területen rokonaik, akikhez visszatérhettek. Tehát az 1598-ban nem hagyta el minden család ezt a területet. Ugyanezt támasztja alá az Osztrogonacz , esztergomi név is.

Katymár község Bács-Kiskun megye déli részén található a Jugoszláv határon. Lakóinak száma az 1970. Évi népszámlálás adatai szerint 3482 fő. Három nemzetiség lakta község. A bunyevácok 30 - 35 százalékát, A németek 10-15 százalékát alkotják a lakosságnak, míg a többi magyar.

Lakóhelyünk nevével először 1388-ban találkozunk, amikor az okiratban Kachmar néven, mint Töttös László birtoka szerepel. Hatalmaskodási perek tárgya volt hosszú időn keresztül. 1420-ban Töttös László fiának, Töttös Jánosnak volt a birtoka. Csánki 1393-ban Kogmar, 1406-ban Kachmar, 1466-ban Kathmar és 1499-ben Kathymar néven említik. 1520 és 1521. évi Bodrog vármegyei dézsmajegyzékben Kachmar és Katthmar is szerepel.

A törökök 1590-ben 22 adózó házzal tüntették fel. Katymár szerb lakóit 1598-ban a bácskai szerbekkel együtt, mintegy 39 falu és kb. 15000 lakosát, Esztergom vidékére költöztették. Ugyanis amikor Esztergom a törökök kezéből visszakerült a császár kezé­ be, a császár Pálfy Miklós esztergomi várparancsnokot megbízta, hogy az elpusztult, néptelenné vált vidéket betelepítse. Pálfy Bácska felső részéből telepített Esztergomba szerbeket. Feltételezések szerint, kisebb számban azonban maradtak szerbek, erre később visszatérek.

1640-ben Katymár Milojkovics Miklós birtoka nádori adományozás folytán 1663-ban Boy Mihály, Darnikovics Miklós és Szalatnyai Horváth György volt Katymár birtokosa. Az 1669. évi Bács megyei összeírás nem említi, de már az 1715- ben 14 gazdát tüntetnek fel az okiratok. 1724-ben a Czobor uradalmi összeírásban Kachmarként van feltüntetve.

1763-ban Cothmann udvari tanácsos telepített a környékre németeket, erre az idő­ re esik a falu rendezésének az időszaka A falu alaprajzában jól láthatók a mérnöki tervezés nyomai. II. József-féle felmérésen a mai helyén szerepel a falu, mint az egyik része Szenta is.

1800-ban Latinovits József és János vették meg Katymárt a kincstártól és katymári előnevet is kaptak. 1846-ban Latinovits Sándor özvegye a falu részére két országos vásár engedélyezését kéri, amit meg is kap. Mijo Mandity falusi tanító 1884- ben megindította Katymáron a NEVENT, amelyet Antunovity és Kujundzsity segítségével 1914 augusztusáig megjelentetett.

1940-ben a község lakosainak száma 4067, ebből 414 magyar, 2377 német és 1377 bunyevác.

A vélemények nagyon eltérnek a telepítés idejéről. Egyet biztosan tudunk, hogy az idevándorlás több hullámban történt. És, hogy nem az őshazából (ebben az esetben párszáz éves balkáni letelepedési helyükre vonatkozik) érkeztek erre a vidékre. Először a törökök elől menekülve Boszniából, Hercegovinából, Dalmáciába, pontosabban a tenger mellékére költöztek. Ez a folyamat már a XIII. században elkezdődött és a XVII. századig tartott. LIKA - Krbavába az új lakosság bevándorlása a török uradalom alatt kezdődött. Az első likai telepítés 1550-5l-ben folyt le, és tartott a XVI. és XVII. századon keresztül. A törökök ide nagy számú pravoszláv és muzulmán lakosságot tele­pítettek, továbbá kisebb számban katolikusokat is, főleg Boszniából. Ha Boszniában az 1624-ben végzett összeírást összehasonlítjuk az 1600-ban végzettekkel, megállapít­ hatjuk, hogy az otthonok száma több mint egy harmadával csökkent.

Atanasije Crgicevic (Athanasio Georgico) 1626-ban Boszniában tett útjáról jelenti, hogy a lakosság csökkenésének oka a különböző területekre, de mindenekelőtt a Duna túlsó partjára történő kivándorlás. A kivándorlás oka pedig a Musztaj bég elleni lázadás volt. A lázadás pontos időpontjáról adatunk nincs. M. Brajkovic a tengermelléki és likai bunyevácokról 1702-ből származó jelentésében azt állítja, hogy a bunyevácok a török területekről 80 évvel azelőtt szöktek át a horvát tengerpartra. Ez azért is jelentős és érdekes, mert 1622-ben történik az okiratokban említés a bunyevácokról a Duna mentén. A bari érseknek egy 1633-ból származó a smederevói templommal és a török alatt lévő magyarországi településekről szóló jelentésében írja.

„Seranno qvattro milla anime csatoliche. Li fratri Bosinesi hanno cura... Mi fu detto che tutto qvesto paese hogiddi Backa conteneva 400 villagi schismatici dilingua illirica et de catholici non ariva a 30 villagi". (Dr. Jovan Erdeljanovic: O poreklu Bunjevaca, Beograd, 1930. 61. P.)

Egy lemesi Adamovic Djuro nevű bunyevác 1625-ben nemességet kapott, amit 1626-ban ki is hirdettek Pozsonyban.

Cevapovic írja a XVII. század végéről (Synoptica Memorialis Catalog, 129. P.) a következő bunyevác parókiák vannak: Buda, Szentendre, Törökbálint, Tököl, Ercsi, Földvár, Csepel, Baja, Borsód, Almás, Katymár, Szentiván, Csávoly, Gara, Bókod, Szabadka, Vaskút, Dusnok, Bátya, Zombor, Miletic, Hercegszántó, Karasevó.

Míg mások úgy vélik (Unyi, Juga, Iványi, Evetovic és Ivic), hogy a bunyevácok 1687-ben jelentek meg először ezen a vidéken. Ez azzal is magyarázható, hogy erről az időről már is vannak konkrét adatok.

1687. július 9-én a bajor választófejedelemnél Sizar melletti gadiszállásán jelentkeznek a katolikus szerbek-bunyevácok vezetői, Diuju Markovié és Juro Vidakovic. Felajánlották a Haditanácsnak katonai szolgálataikat és engedélyt kértek a letelepedés­re Szegeden, Baján, Kalocsán, Szabadkán és környékén. A Haditanács elfogadja a jelentkezést, védelmi okból, és már szeptemberben 5000 bunyevác tartózkodott Bács­kában. Riccardi és Caraffa irányítja a letelepedésüket és tevékenységüket. Ehhez tudnunk kell, hogy 1686-ban Boszniából Szlavóniába települt mintegy 25000 ember, nagyrészt katolikusok, de voltak köztük muzulmánok és pravoszlávok is Szlavóniából, Baranyán keresztül jutottak el Bácskába. Boszniához ekkor hozzátartozott Dalmácia északi és középső része.

Ezek után megkíséreljük választ adni arra, hogy mikor is települtek Katymárra a bunyevácok?

Ha Katymár 1640-ben Milojkovics Miklós (akinek a neve szláv), birtoka, akkor lakóinak is kellett lenni, hisz ez a terület 1598-ban elnéptelenedett. Hogy benépesedjen ez a törökök érdeke is lehetett. Tehát valószínű, hogy az 1622-es betelepítéssel ide bunyevácok kerültek. Még akkor is fennáll ez az állítás, ha az 1669. évi összeírás nem tesz róla említést, de ugyanakkor Cevapovic parókiáról ír. Arról, hogy 1687-ben is települtek ide, hiszen az anyakönyvek erről is árulkodnak. Templom építéséről a mai falu helyén 1734-ből tudunk, amikor Szent Jakab a védőszentje. A falu mai helyén, hagyományból ismerjük, hogy a Crkviste mikrotoponim helyén állt a falu és a templom, amely egy tűzveszély áldozata lett. Leégett. Külön érdekesség, hogy ez a toponim Likában ismert.

Vajon ez a tűzvész nem esik-e egybe a Rákóczi szabadságharc idejével?

A magyar történetírás a „rácdúlások"-at emeli ki, míg a másik oldal így ír:

„Rákóczi felkelése (1703) elnéptelenítette Bácskát. Kurucai szörnyen könyörtelenek voltak, és mindent felgyújtottak, minden letapostak, ami útjukba került. Különösen bosszút álltak a szerbeken és a bunyevácokon, mert ezek nem álltak az ő oldalukon, hanem a császár egyetlen védelme voltak. A szerbek és a bunyevácok később visszafi­zettek ezért, amikor az ő vidékükre betörtek. Ez a vérontás és pusztítás egészen 171 l-ig tartott, a szatmári békéig. Csak ebben az évben tértek vissza Péterváradról a bunyevác családok, amelyek oda menekültek Rákóczi dühe elől." (Iván Ivanic: O bunjevcima, Letopis Matice Srpske, knj. 175. Növi Sad 1893.)

A templomot 1807-ben újjáépítették Szent János lett a védőszentje. 1901-1902-ben kibővítették. (A templom történetéről még a későbbiek folyamán szó lesz.)

 

   
Előző fejezet Következő fejezet