Előző fejezet Következő fejezet

7. ÚJ TANÁCSHÁZA ÉPÜL KATYMÁRON

 

Ki hitte volna a tanács vb. vezetőin és a szorgalmas tanácsi építőbrigád tagjain kívül, hogy 1970-ben felépül és beköltözhető állapotban lesz a katymári új tanácsháza. A község lakosságának jó része, de ezen túl még egy-két egyéb községi vezető sem hitte

A tíztagú tanácsi építőbrigád ez év április elején kezdte meg az új tanácsháza alapozási munkálatait, de ekkor még a régi tanácsházának a fele állt. A tanácsi apparátus még ott dolgozott, egészen június közepéig. Ekkor költözött ki teljesen, mert a bontást az építkezéssel együtt tovább kellett folytatni mind az építkezési anyag, mind a terület felhasználás végett.

A tanács ideiglenes jelleggel a volt régi általános iskolából maradt régi tanteremben kapott helyet, ahonnan december 5-én kezdte meg átköltözését az új otthonába. Az új tanácsháza nyolc irodából, egy tanácsteremből és egyéb szükséges mellékhelyiségekből áll, összesen tizenöt helyiségből. A teljes építési költség összege: 1.200.000 forintba került, melyből a régi bontásból hozzáadott saját anyag 300.000 forint értékű. A hátralevő munkák: még mintegy 100 négyzetméter parketta lerakása, a külső vakolat és kőporozás, valamint a terület rendezése.

Községi tanács építőbrigádja

Az új tanácsháza (ma polgármesteri hivatal) ünnepélyes átadását, illetve átvételét 1971. április 4-re, vagy május 1-re tervezik.

Döntéshozatal:

A 70-es évek tanácsvezetésének döntése alapján került sor az előző (régi) tanács­ háza lebontására. A lakosság közül többen megkérdőjelezték lebontását,  (mivel nem előzte meg felmérés, nem tudni a megoszlást.) Ütköztek a gondolatok, nevezetesen: építeni kell új tanácsházát vagy sem? Jóllehet, hogy a nosztalgia, a hagyományőrzés motiválta az „ellenzőket". Egy biztos. A község központjában mint építészeti stílus is egyedi volt. Áradt belőle a község hagyományőrzése. Pl. A főbejárati oszlopkettős, ami külön felhívta magára az arra járó (k) figyelmét. Kiemelkedően beleillett a község építészeti környezetébe. Az állagát belső építéssel, átalakítással lehetett volna biztonságossá, az épület belső „világát" pedig modernebbé tenni. Ugyanakkor új köntösbe öltöztetni.

Ebben reménykedett sok szakember, míg a „haladóbb" oldal (az „erősebb") az ellenérveket sorakoztatta fel. Ez valósult meg. A felépítésével szinte a legújabb építési stílust, ha úgy tetszik, egy egyszerű sima vonalat kapott Katymár község. A mai községlakó ezzel a modern polgármesteri hivatallal él együtt, ezt elfogadta, és ezt őrzi meg emlékei között.

A régi tanácsháza folyosóján a falba épített MÁRVÁNYTÁBLA hívta fel magára a figyelmet. Ezen a márványtáblán Katymár község alapító vezetőségének a névsora volt látható és olvasható.

Ezt az emlékeztető táblát a bontáskor a tanács építőbrigádja, annak vezetője Nákity Félix, az akkori gazdasági vezető, illetve előadó Sármány Gyula javaslatára a tanácsháza pincéjében helyeztette el. Sorsáról éveken keresztül nem lehetett tudni semmit. Amikor ezeket a sorokat írom, elképzelhető, hogy visszakerült az új tanácsháza falára, hogy a jelen és a következő generáció is emlékezni tudjon.

Községi tanács bontása
Polgármesteri Hivatal

A községi tanács megalakulása az 1950-es évekre tehető. Megkísérlem 1950-től a községi tanács elnökeinek, helyetteseinek és titkárainak szolgálati éveiket kronológiai sorrendben bemutatni.

Tanácselnökök:  
Fekete László 1950. 10. 22-től 1951.04. 15.
Koncsek Ljosné 1951.04. 16-tól 1952.01.20.
Antal Márton 1952. 01. 21-től 1952. 10.31.
Pilharcz Márton 1952. 10. 01-től 1954. 11. 16.
Nagy István 1954. 11. 16-tól 1954. 12. 16.
Czindrity József 1954. 12. 14-től 1955.08.31.
Papp György 1955. 09. 01-től 1956. 10. 19.
Czindrity József 1956. 10. 30-tól 1959. 11. 15.
Vida Miklós 1959. 11. 16-tól 1961.04. 17.
Vinkó Sándor 1961. 11. 01-től 1986.

 

Polgármesterek:  
Pál László 1986-1990
Pál László 1990-1994
Hebők Béla 1994-1998
Hebők Béla 1998-2002
Hebők Béla 2002-2006

 

7.1. KÖZSÉGÜNK HÁZAI

Községünkben kétféle építésű házakat különböztetünk meg, így található a parasztház és a keresztépület. Többségében parasztházakat építettek. A házak száma a XVIII. század végén, de leginkább a XIX. században már 1200 ilyen parasztház épült. Ezek telkeinek a nagysága 200 - 600 négyszögöl területű. Többségében jellemző a 600 négyszögöles telek, annál is inkább, mert ennyi feltétlenül szükséges az állattenyésztéshez. A telkek alapja, téglalap. Általában a nagyobb telkek a község szélén vannak, míg a falu belsejében a telkek kisebbek. Érthető is, mert az állattenyésztéssel foglalkozók itt találhatók. A telkek beépítése úgy történt, hogy elől van az épület, míg hátul az udvar található. Olyan ház nincs, legalábbis nagyon kevés a számuk, ahol kert volna a ház előtt.

A parasztházaknál az utcára csak egy szoba néz, ezt nevezik vendégszobának. Közvetlen mögötte van a hálószoba, amit konyhának neveznek. Utána következik még egy szoba, ez a hátsó szoba, ebben tartják a befőttet. Szobák után van a kamra. Legtöbb helyen a konyha, ahol főznek, a kamra után található. Van azonban, hogy külön építenek konyhát. Végül ezek után következik az istálló. Az istállóhoz van építve a fészer, ahol a gazda a gépeit és a gazdasági eszközeit tartja.

Május 1. u. télen

Az ilyen építésű parasztház kb. 50 méter hosszú, és 8 méter széles. Építési anyaguk vertfaí, vályog, tégla és terméskő. Hogy egy- egy gazda milyen anyagból épít, azt mindenkor az anyagi helyzete (jelenkorban is) határozza meg. Azonban a későbbiek folyamán már téglából épült házaink vannak. Ám községünk keleti részén találunk még számos vertfalú házat, sőt elvétve még a község középső részén is. Ezeket a házakat azonban egyre inkább kezdik átépíteni.

A legújabban épült házaink között találhatók a terméskőből épült házak. Faházat már nem találni, holott még 1875-ben kb. 20 ház épült fából.

Utcarészlet

A házak fedésére szolgál a nád, a pala és a cserép. Náddal nem fedik a házainkat ma már, mert a tető nem tart soká, míg a cserép sokkal előnyösebb, tartósabb és esztétikailag is elfogadottabb.

A község főutcája

Parasztjaink azt mondják, egyszer kell cseréppel befedni, és akkor már nincs gond. Vagyis egy biztonságérzetet ad a gazdának. Palával már csak az a gazda fedi be a házát, aki gazdag. Ez esetben némi ellentmondást látunk, vélünk felfedezni a pala illetve a cseréppel történő fedés között. Ugyanis a későbbiek során a tehetősebb gazdák a cserépfedés mellett döntöttek. így a tető szerinti megoszlás is megállapítható. Községünk kb. 1200 háza közül 4 százaléka cseréppel, 2 százaléka náddal, míg a többi palával fedte be.

A kedves olvasót közelebb kalauzoljuk most az egyes házak belsejébe. Azt tapasztaljuk, hogy általában egyforma rendszert alkottak úgy a különböző helyiségek, mint a szobák berendezései. Az épület mellett majdnem minden háznál a virágoskert van, melynek terjedése a kamráig tart. Vele szemben van a konyhakert, a kettő között van az út. Az előudvar az istálló kezdetével véget ér, majd innen következik a gazdasági udvar. A gazdasági udvarban találhatók az ólak, a kukoricagóré, karám, szalma, kukoricaszár, a széna és a trágyadomb. Nem minden háznál, de ezeken az épületeken kívül található a WC.

1910-ben épült lakóház

A szobák berendezései:

A vendégszobában található két ágy, egy szekrény, egy asztal négy székkel, és egy dívány. Van az előkonyha, majd a hálószoba, melyben szintén két ágyat, egy asztalt négy székkel, egy díványt és egy mosdót találunk. A hátsó szoba berendezése azonos a vendégszobáéval. Tovább haladva, következik a kamra. Hogy mi található benne? Mindenekelőtt két részre van osztva, és pedig egy éléskamrára és egy szerszámkamrára. A szerszámkamrában vannak a kisebb olyan szerszámok, melyeket a gazda szinte a mindennapos életében használ. Ilyenek pl. a fűrész, a fejsze, a kalapács, a mérleg (mázsa) stb. A főzőkonyhában pedig megtalálható szinte minden olyan edényféleség, felszerelés amelyekre a ház asszonyának a főzés alkalmával szüksége van.

A gazdasági udvar első épülete az istálló. Ebben vannak a lovak és a tehenek, sőt itt tartja a gazda a moslékos hordót is. Az istállók általában tágasak és tiszták. A többi elhelyezése már nem egyöntetű, hanem házanként különböző. Fontos szerepet játszik községünk udvaraiban a kutak elhelyezése. Ritka az olyan gazdasági udvar, ahol a kút a gazdasági udvarban van. Rendszerint az előudvarban látható, messze a trágyadombtól. Házaink általában mind külsőleg, mint belsőleg megegyeznek. Kivételt csak egy esetben láttam a községben, ami fennmaradt régi építésű bunyevác ház a Kolozsvári utcában. Ezt érdeklődésem eredményeként jegyezhettem fel Filipovity István községi harangozó jóvoltából. Jellemző, hogy sok a dísz rajta. Külsőleg fehér meszelésű, fakapuval ellátott ház. Arról árulkodott, hogy az eltelt évtizedek bizony eléggé megkoptat­ták, de az is látszott rajta, hogy tulajdonosa nem nagy gondot fordít rá.

(Ezek a feljegyzések 1954-ből valók.)

Katymár községnek van egy tanyavilága is. Építésüknél megfigyelhető, hogy a tanyák általában a közutak mentén helyezkednek el. Az épületek nagyon hasonlítanak a falusi házakra. Berendezésükben nem találunk lényeges eltéréseket. A legnagyobb részük cseréppel fedettek. A tanyai ember csak akkor látható a faluban, amikor valami elintézni valója van. Ezek a tanyai családok a műveltségtől távol esnek, mert sem rádiójuk, sem újságjuk nincs. Igen gazdagok az állatállományban, és általában jómódúak.

Roglaticai egyablakos nádas tanya

Lakóhelyünk az 1950-es és 1960-as években, láthatóan fejlődik az utcai gyalogos közlekedése is. Szilárd burkolatú járdákat építtet a községi tanács. Ugyanis eddig a község központi területén volt jellemző a kövezett járda. Ez az építkezési folyamat egyre inkább bővül és az úgynevezett periférikus sáros utcák, nehezen közlekedő járdáit is felváltja a szilárd burkolatú járda. Sajnos az utcákon történő közlekedés is - főleg egyes területein a községnek - nehézkes. Sárosak az utcák nagy többsége.

A község központjában, a három utca találkozásánál (Lenin utca, mint főutca, Kossuth Lajos utca és Sztahanov utca) találjuk a fontosabb épületeket, intézményeket, így pl. a Községi Tanácsházát, az Általános Iskolát, szemben a római Katolikus temp­lomot, az iskola mögött a Művelődési Házat. A kultúrházban főleg ifjaink találnak művelődési lehetőséget. Szórakozásuk, olvasási igényük itt biztosított. A központtól egy kissé távolabb ugyan, a falu északi részén találjuk az egészségházat, ahol az anyák gyermekeinek az ellátása ingyenes. Vasútállomásunk a község déli felében, a falu szélén van. Emeletes épület és jól berendezett.

Lényeges és fontos megemlíteni, hogy népünk igényli az egészséges életmód biztosítását. Nyári időszakban a poros utakat öntözőkocsi locsolja.

Lakodalmas menet

 

7.2. ÉLELMEZÉS ÉS A RUHÁZKODÁS MEGFIGYELÉSE

Községünkben a nép, a lakók élelmezése az akkori gazdasági viszonyoknak megfelelően bőségesnek mondható. Tápláló és aránylag változatos is. Falunk élelmezése önellátó Törekszik minden család, hogy szorgalmas hétköznapi munkájával megkeres­se és megteremtse az élelmet. Feltűnő az élelmezési kultúrájukban, ami egyébként egészségtelen is, hogy táplálkozásuk rendszertelen. Ez nemcsak abban áll, pl., hogy reggel nem tejet, vagy kávét fogyasztanak, hanem szalonnát vagy egyéb nehéz ételt. A másik hibás szokás és rendszertelenség, hogy közvetlenül lefekvés előtt vacsoráznak. Mindezt természetesnek tartják és azt vallják, hogy előbb a jószágállományt kell ellátni. Az étkezési időpontok nincsenek megszabva, akkor étkeznek, amikor ráérnek. Ez részben érthető is, mert a nehéz fizikai munkát végző emberek nem bírják nehéz élelem fogyasztása nélkül. így népünk főtápláléka a hús és a bab. A megfigyelések azt bizonyítják, hogy élelmezésükben ugyan rendszertelenség van, mégis kevés a megbetegedések száma, ugyanis legtöbbjük jól edzett és fejlett.

Érdemes megemlíteni szokásaikat is. Nem maradhatnak el az úgynevezett családi, rokoni vacsorák, lakomák, az aratás, a szüret befejezése után. Ez így van a névnapok alkalmával is.

Községünk népének igen változó a ruházkodása. A magyarok iparos viseletet hordanak, a bunyevácok parasztviseletben járnak. Azonban a ruházkodásukban van célszerűség is, mert nyáron világos és könnyű ruhát hordanak, míg télen sötétet és vastagot.. Népviseletük csak a bunyevácoknak van, bár már ez is veszendőbe megy. Kedvenc színük a bordó és a fehér. Nők elől kivarrt csipkés ing fölé selyem vagy bársony mellényt (pruszlikot) hordanak. Szoknyájuk hosszú, bokáig érő széles harang formájú, szintén selyem vagy bársony. Kötényük aranypaszomántos szegélyű, lábukon selyem vagy fekete bársony papucs. Hajuk hátul a fején lapos kontyba összefonva. Téli felöltőjük a kabát (tyurak) meggyszínű vagy sötétkék bársonyszövet, értékes, drága prémmel vagy paszománttal díszítve.

Az öregasszonyok téli kendője a vastag, hullámos felületű, feketére festett gyap­júkendő. A lányok nyakán több sor arany vagy ezüstpénzt viselnek. A férfiak viselete a keresztbe tört fekete kalap, elől ráncba varrt (ramedli) fehér ing, aranygombokkal díszítve. Selyem vagy bársony mellény ezüstgombokkal fekete ruha és keményszárú csizma vagy fekete bőrpapucs. Ezekből csupán a házi készítésű harisnya maradt meg. Ez a népviselet az évtizedek multával teljesen veszendőbe ment. Csak emlékként maradt fenn. Már az 1950-es években a nemzetiségi kultúrcsoport működése alatt is nagy fejtörést okozott a ruhák felkutatása, illetve beszerzése.

 

7.3. KATYMÁR KÖZSÉG FÖLDRAJZA

Észrevehető, hogy községünk fekszik a legmélyebben, míg körülötte levő területek mind magasabban. A község legmagasabb helye délen található, ez a Gubin-hát, amely 127 méter magas a tengerszint felett. A község 101 méter a tengerszint felett. Lakóhelyünk keleti része magasabb, mint a nyugati.

Lakóhelyünk vízrajza:

A déli oldalon, szinte a kertek alatt folyik egy patakocska, melynek neve: KÍGYÓS.

Három tavat találunk, kettőt a határ nyugati részén, (Fekete, Fehér) és egyet a délkeleti oldalon. (Priszpa). Erdőséget a határ déli és keleti részén találunk, nem nagy kiterjedésben. Nádas csak a tavak mentén látható. A talajnemet figyelve az a tapasztalat, hogy legtöbb a homokos talaj. Ilyen homokos talajt találunk a község északi, keleti, de a déli területeken is. A homok fekete, kivétel a keleti részen, ahol sárga homokot találunk. A különböző talajnemek így megtalálhatóak községünkben. A legtermékenyebb talaj a lösz ami a község nyugati részén van. Érthető, hogy a település inkább nyugat felé húzódik. A tanyacsoport itt található nagy számban. Egyébként a község települése is nyugat-keleti irányú. Legtöbb utcája ebben az irányban helyezkedik el, míg sok észak-déli irányú utca is van. A települést mondhatjuk zárt településnek. Az utcák eléggé rendezettek, aránylag egyenesek, egy néhány régi építésű utca kivételével.

Ha a dűlőneveket nézzük, ezek sok mindent elárulnak. Van egy dűlő amit Roglaticanak neveznek, valószínű azért, mert régebben Katymár volt a neve. A Növi vinográdi elárulják, hogy ezt a területet újonnan telepítették szőlővel. Itt találjuk még a Carski put és Sírcin nevű dűlőket is.

 

7.4. LAKÓHELYÜNK VOLT FÖLDBIRTOKOSAI

A földbirtokaik 200-3000 kataszteri holdig terjednek. Számuk a háború után csökkent. Mindegyiknek külön gazdasága és nagyszámú állatállománya volt. Gazdaságaikban sok cselédet alkalmaztak, foglalkoztattak. A megélhetés mindenki számára biztosított volt addig, amíg dolgozott. Az összegyűjtött kis vagyon és ház azonban a sok gyermek között felaprózódott és kezdhették élőről a vagyongyarapítást.

A felszabadulás (1945) utáni földosztás ugyan átmenetileg segítséget jelentett a szegényebb rétegnek azzal, hogy földet, sőt házat is kaptak, de nem rendelkeztek igával és gazdasági eszközökkel sem.

Az iparosokról mint társadalmi rétegről csak annyit jegyeznék meg, hogy számuk nem jelentős. (Az iparosok c. fejezet részletesebben foglalkozik ezzel a területtel.) Az 1944.avi adatok 156 iparost tüntetnek fel. Az utóbbi három év alatt számuk 50-re csökkent. Szerves egységet alkotnak. Községünk ellátja őket munkával. Jelenleg a község kulturális életében vezető szerepet töltenek be. Átlagos intelligenciájuk és ismereteik meghatározóak lakóhelyünk kulturális életében. Szívesen bekapcsolódnak községünk értelmiségi vonzáskörébe, melyek tanítóságból, papságból, a közigazgatás vezetőiből, az orvosokból, gyógyszerészből és néhány földbirtokosból áll.

 

7.5. KÖZSÉGÜNK ÉRTELMISÉGI CSOPORTJA

A római katolikus egyházi és az általános iskola tanítói kara:

Református iskola vezetői:

Délszláv tannyelvű állami elemi iskola vezetője:

Közigazgatás vezetői:

Egyesületeink a következők:

A fent felsoroltak valamennyien a lakóhelyünk lakóinak, népének társadalmi színvonalát igyekeznek emelni.

 

1952-1953

Katymár község vezetősége:

Állami Általános Iskola tanítói kara:

Magyar nyelvű óvoda:

Délszláv tannyelvű iskola:

Délszláv tannyelvű óvoda:

Községi elöljárók megválasztása:

Községünkben 1945 előtt nem volt számottevő magyar nemzetiségi lakos. Túlsúlyban német és bunyevác anyanyelvűek lakták a községet. Természetesen a község irányítói, illetve vezetői is (német és bunyevác) nemzetiségi személyek képviselték a falu lakosságát. A községi bíróválasztás pl. úgy történt, hogy egyik alkalommal német anyanyelvű bírót választottak, ez esetben bunyevác volt a helyettese. Miután lejárt a bírónak a mandátuma (4 év) akkor a választáskor a fordítottja volt. Bunyevác anyanyelvű volt a bíró és német ajkú a helyettese. Az 1940-es években Ispánovity Pál volt a bíró, helyettese pedig Snobl Ferenc. Ennek kapcsán feltétlenül szükségesnek tartom Ispánovity Pál bíró, és Snobl Ferenc helyettes kapcsán, kegyetlen sorsuk történetét leírni.

Keserű János katymári lakos szavaiból:

(Az elbeszélt történetének előzménye. Több esetben „megkörnyékeztem" Keserű Jánost, mire megnyílt és az alábbiakban mondta el vele történt tragikus történetét)

„Mi katymári lakosok Hornyák Sándorral, mint határvadász honvédek a tényleges sorkatonai szolgálatunkat töltöttük Baján. Váratlanul kivezényeltek bennünket Katymárra és parancsba kaptuk, hogy 1941. április 20-án Ispánovity Pál bírót és Snobl Ferenc bíró helyettesét Bajára kísérjük, de úgy, hogy »ne érjenek Bajára!« Katymárról haladva Bácsborsód felé, az Oncsa soron leültettük őket az árok partján, hogy reggelizzenek. Miközben reggeliztek, hátulról agyonlőttük őket. Ezek után mindkettőnket letartóztattak és 10 év letöltendő börtönbüntetésre ítéltek bennünket."

Erről a tragikus esetről Dr. Harsányi Béláné, Katymár község volt állatorvosának felesége nagyon röviden (bár szíve szerint elzárkózott volna ettől a nyilatkozattól) így emlékezett:

„Puskadörrenést hallottam Oncsa felől. Odamentem. Szörnyű volt a látvány. Sárikámmal voltam előrehaladott terhes. Sárikám miután megszületett, gyorsan kiderült róla, hogy sajnos szellemi és fizikai ártalom érte. A lakosság ezt nem tudta, és meg titokban tartottam, hogy Sárikámnál mi okozhatta ezt a problémát. A látott eseménynek tudom be. Nagyon megviselt és nem tudok szabadulni az akkor látott szörnyű tragédiától, látványtól."

(Megjegyzés: Rendkívül előzékenyen megköszöntem Harsányinénak ezt a nyilatkozatát, külön azt, hogy nem akart erről beszélni, ám mindezeket elmondta nekem. Még csak annyit ehhez, hogy magam is tanítottam Sárikát. Nehezen kezelhető gyerek volt.)

 

7.6. TÁRSADALOM

Községünk társadalmi megoszlása élesen elhatárolódik, különösen a foglalkozás és a vallás szerint. Legerősebb és legnagyobb társadalmi osztályt alkot a római katolikus polgárság. Érthető, ugyanis az anyagi jólét részesítette előnyben őket. Ők a község vezetői és elöljárói. Gyengeségei, amelyek elsőbbségüket veszélyezteti az „egyke", amely jellemző volt az említett családokban. Sőt a legtöbb családban egy fiú és egy lány gyermek van.

1944-ben mintegy 80 százalékot tett ki a katolikus polgárság. A háború után a számuk egyre fogyott a kitelepítések miatt. így az 1947. évi statisztika már csak 50 százalékot mutat. Ezeknek a családoknak a vagyona 20-200 kataszteri holdig terjed. Az „egyke" nem adott elég munkaerőt, és így kénytelenek voltak földjüket bérbe kiadni a szegényebb katolikus tömegeknek. Ezt azért is tették, hogy a családi vagyon egyben maradjon. Hasonlóképpen azért történtek és történnek az egybeházasodások is, amelyet már nehéz lenne megakadályozni, mert legtöbbjük sógorságban vagy rokonságban van. Ezekből származik az anyagi jólét.

A háború után kezd eltűnni a nagy válaszfal, ami a vagyonosabb és a szegényebb tömeg között fennállt.

Jelenleg a második legnagyobb társadalmi osztály a reformátusság. Ők 1946-ban telepedtek le községünkben. Anyagiakkal küzdenek, főleg azért, mert teljesen nincstelenek, és nem is tanúsítanak nagy szorgalmat. Jogaik ugyanazok mint a többi társadalmi osztályoké. A többgyermekes családok igyekeznek gyermekeiket valamilyen mesterségre tanítani.

A harmadik társadalmi osztályt a szegényebb római katolikusok, annak tömege alkotja. Eddig számuk elég nagy volt, mert a vagyonosak cselédeiként dolgoztak. Ma azonban földet kaptak és szorgalmas munkájukkal egyre inkább biztosítják maguknak a jobb életkörülményeket. Számuk aránylag megfogyott, így kb. mintegy 5 százalékra tehető

KIMUTATÁS

Lakóhelyünkön a családi ünnepek társadalmi rendezéseiről

NÉVADÁS
1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971
3 5 2 2 1 - 2 4 8 4
HÁZASSÁGKÖTÉS
13 12 12 10 10 15 12 22 15 12
Ebből KISZ esküvő
11 7 7 4 8 6 5 12 7 7
TÁRSADALMI TEMETÉS
- 1 1 - 2 1 - 6 6 4

Lakóhelyünk néprajzi viszonyai:

Községünk lakosságának nincsenek sajátos használati tárgyai és eszközei. Így sajnos népművészetről kevésbé lehet beszélni. Legalábbis ez jellemző a magyar nyelvű családok asszonyai vagy férfiai esetében. Nem így a bunyevác családok esetében. Ugyanis náluk találhatók a háziszőttes terítők, törülközők és fehérneműk a sajátos színükkel. A régi idősek esetében a férjhez adott lány kelengyéjét saját maga és szülei készítették. Ma már ez nem tapasztalható. Az ősi családi érték kihalt. Talán nincs rá igény? Vagy miután a gyáripar tömegcikkei megjelentek, vásárolni kezdték, így szinte teljesen kiszorította a népi, házi ipari készítményeket.

Azonban az 1970-es években községünk termelőszövetkezeteiben megalakulnak a nőbizottságok. A téli hónapokban megszerveződnek az ún. kézimunkaszakkörök Ezzel egyidejűleg különböző a nőket érintő előadásokat is tartanak. így kerül sor Barity Ignáczné községi védőnő előadására is, amely az egészségüggyel kapcsolatos témakörű.

Kőhalmi Károlyné a községi általános iskola pedagógusa pedig a család és az iskola kapcsolatát igyekszik közelebb hozni és annak szükségességét megértetni a szülőkkel. Általában népesek ezek az összejövetelek. Egyébként kedves összejövetel volt, amelyen megrendezésre került pl. a farsangi bál, amikor is közösen halászlét főztek és farsangi fánkot sütöttek. A vacsora után kitűnően szórakoztak.

Ezek az összejövetelek nemcsak helyi jellegűek voltak. Egyik ilyen alkalommal meghívták a csataljai kézimunka szakkör tagjait is, akik segítségükre voltak, a szép keresztszemes kézimunkák elsajátításában. Kézzelfogható eredmények bizonyították a lelkes asszonyok fürge ujjait. A téli szakköri sorozatokat kiállítással zárják le, amelyen a termelőszövetkezet asszonyai mellett bemutatják munkáikat az Irodagéptechnikai Vállalat szakköri tagjai is. Külön kiemelten szeretném bemutatni a következő kézimunka kiállítást.

Gazdag kiállításon volt szerencsém - meghívással - részt venni, ahol bemutatták a termelőszövetkezet asszonyai a téli munkájuk eredményeképpen végzett kézimunkáikat. Faliszőnyegek, párnák, térítők, csipkék sokasága várta a látogatókat. Ezt hűen tükrözi a vendégkönyvbe történő bejegyzések, amelyekből kiderül, hogy a látogatókban nem volt hiány.

Müller Józsefné (Magyar u.) szakszerű kalauzolásával végignéztük a gazdag kiállítás anyagát. Értékes kezdeményezés, dicséretes munka, biztató eredmények. Sőt, ha figyelembe vesszük, hogy az asszonyok csak karácsony táján kezdték el először a közös kézimunkát, akkor az eredményeket több mint biztatónak, ragyogónak kell minősíteni. A kiállítás anyagában feltűnően sok a modern, subamintás párna és a falvédő. De vannak szép népi motívumokkal díszített darabok is.

Kiállítás anyaga

Kalocsai és tiszavidéki minták. Novak Ferencné és Fekete Bertalanné térítői, Müller Józsefné faliszőnyege és párnái. Balázs Andrásné keresztszemes tűzéssel készített finom színárnyalatú szalvétája. Árpás Józsefné és Patocskai Istvánná vert szalagmintás csipkéi külön dicséretet érdemelnek.

A színek kevésbé szerencsés megválasztását könnyen a kezdők rovására írhatná a látogató, és nem lenne igaza! Különösen az egyik faliszőnyeg piros alapanyaga „kiabáló jajvörös." Mert az asszonyok panaszkodnak, hogy csak három színben (fehér, fekete és ez a jajvörös) kapnak alapanyagot a budapesti népművészeti bolttól, s rendszerint csak fehéret és vöröset vásárolnak, mert a feketével nem nagyon tudnak mit kezdeni.

Sajnálatos, hogy csak egyetlen olyan párna szerepel a kiállításon, amelyen helyi nép motívumok is felfedezhetők. Pedig a három katymári nemzetiségnek (magyar, bunyevác, német) is vannak hagyományai. A bunyevácok régen olyan divatos pregac-szőttesét tudom megemlíteni, s hogy a három nemzet „tulipános ládáinak" különböző a díszítése és a színe. Egy ilyen csodálatos népi motívumokkal ellátott díszítésű ládát láttam Horváth Istvánná Magyar utca 9 szám alatti ház bunyevác asszony szobájában.

Elgondolkodtam, hogy mennyivel szerencsésebb lenne, ha ezeket a motívumokat és gyönyörű színeket keltenék új életre és fejlesztenék tovább, „beoltani" vele a felnövő gyerekeket, nemzedékeket. Á kalocsaiak és a tiszavidékiek művészetének utánzása és eredményeik megközelítése úgysem sikerülhet könnyen: ott már komoly, régi hagyományai vannak a népművészetnek.

Értékes ez a kezdeményezés azért is, mert az együttes munka által természetes emberi közösség alakult ki a téli estéken, modern formában feltámasztható a régi fonók szövők vidám világa és eredeti kultúrája.

 

7.7. KÖZSÉGÜNK KÖZLEKEDÉSE ÉS FORGALMA

Lakóhelyünk közlekedése a korábbi években forgalmasabb, mozgalmasabb, gazdaságosabb volt. Forgalmasságát tekintve a községben áthaladó vasútvonalának köszönhette. Kovács Miklós az állomásfőnök vall mindezekről, sőt irodájában fogad, majd ár a beszélgetésünk kezdetén dokumentum halmazzal lát el.

Ma már nem oly szerencsés itt ebben a térségben a vasút működtetése, mert a közeli szerb határ miatt községünk „végállomás" lett. így csak Budapest és Baja felé van forgalom. A forgalom menetrendszerinti közlekedése azt jelenti a gyakorlatban, hogy mindössze két járat érkezik Katymár község vasútállomására. A gazdasági lappangás is rányomta bélyegét a forgalomra. Ez azt jelenti, hogy teljesen megszűnt a vasúti teherforgalom. Személyforgalma is egyre gyérebb. Nagyon kevés az utazóközönség.

Két műútja van községünknek. Az egyik: összeköti Bácsalmás-Katymárt, a másik pedig Bácsbokod-Katymárt. Ezek a műutak aránylag alkalmasak a közlekedésre. Korábbi években autóbusz bonyolította le a forgalmat.. Ma ez nincs, és bizony nagyon hátráltatja, szinte lehetetlen helyzetbe hozza községünk utazni vágyó, vagy kényszerülő lakosságot. Annál is inkább, mert megszűnt Bácsbokod és Katymár között a közvetlen kapcsolat.

Földes útjaink eléggé jó állapotban vannak, előnyösek, mert rövidek. így pl. Baja Katymárt egy földes út köti össze, amely 28 kilométer hosszú, míg a műút 32 kilométer. A háború folyamán műútjaink megrongálódtak, de javításuk megtörtént.. Községünk a külvilággal telefonon, távirón, a rádió és újság útján tart kapcsolatot.

Kiegészítésként még annyit, hogy a Katymáron áthaladó vasútvonal a század elején 1903) épült, Latinovits Pál főispánsága alatt, amely Bácsalmástól Zomborig terjedt. Trianon után a Jugoszláv határ a falu közvetlen közelébe került, így a vasútvonal végállomása Ólegyen puszta lett, mely a községünktől 3 kilométer távolságra van. Községünk lakossága sajnálattal vette tudomásul a vasút, a személy- és tehervonat megszűntetését. Következőkben a megszűnt vasúthálózat helyett autóbuszok menetrend szerinti közlekedése bonyolította le a személyi forgalmat 1962-től kezdődően. Ezzel községünk közlekedési arculata megváltozott.

A községi tanács vezetői 1963-ban építette fel az autóbusz várótermét 13000 Ft-os költséggel.

Vasút helyett autóbusz
 
A ma autóbusza

 

7.8. A FALU GAZDASÁGI ÉS KULTURÁLIS FEJLŐDÉSE

Fejlődést jelentett községünkben, hogy 1910-ben megépítették a szilárd útburkolatot a főutcán, majd egy évvel később 1911-ben a községi malom épült fel. Ám évtizedekkel később a megrongálódott állapota miatt lebontották. 1924-ben Nuber György építtette fel a téglagyárat, amely 80 embert foglalkoztatott és évente 2-3 millió téglát és cserepet gyártott. Ugyancsak 1924-ben láttak hozzá az egyemeletes kultúrház és az óvoda építéséhez.

Községi malom a vasútállomás mellett

A kultúrházban olvasókör is működött, melynek elnöke Dr. Schiling Mihály községi orvos volt. Kb. 800-1000 darab könyv volt a könyvtárban. A téli hónapokban fel­olvasóesteket, ún. „népművelődési előadásokat" szervezett, ahol magyar költők verseit olvasták fel, illetve színdarabokat adtak elő magyar nyelven.

A Gazdakört és a Dalárdát is 1924-ben szervezték meg.

1925-ben alakult meg a katymári Tűzoltó Egyesület, 1926-ban pedig a futballcsapat, amelynek a vezetője Puhl Miklós, az edzők pedig Petres Péter és Zorn Ödön voltak.

Ugyancsak 1926-ban alakult meg a MANSZ (Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége.) Első elnöke Latinovits János nagynénje, Oroszfói Mikó Erzsébet. legfőbb célkitűzésük a nyomor enyhítése volt.

A harmincas években jött létre az Ipartestület, a Vöröskereszt (1933), illetve a Jé­zus Szíve Egyesület, amelynek tagjai havonta egyszer találkoztak. 1936-ban jött létre a Magyar Országos Védelmi Egyesület, 1937-ben pedig megalakult a Katymári Tejszö­vetkezet az Alföldi Zöldmező Szövetség fáradságos munkájának eredményeként. A Szövetkezet napi tejhozama 2500 liter tej.

Az 1920-as évek végén már volt a faluban egy artézi kút, a 30-as években újabb hármat építettek még. A községben a kártyázók és az italozók összejöveteli helye a Kaszinóban és a Temmer-féle vendéglőben volt.

 

7.9. EGÉSZSÉGÜGY

Az 1950-es években községünk lakóinak egészségvédelme kevésbé szervezett. Dr.Schiling Mihály magánorvos látta el ezt a területet. Ugyanebben az évben iktatták be községi orvosként Dr. Weber Antalt, akinek segítője Barity Ignácné községi védőnő és Dóra Nándorné szülésznő.

Dr. Weber Antal orvos (beiktatása: 1950. 03. 15.)

1962-től rendszeressé vált lakóhelyünkön az évenkénti önkéntes véradás napja. De általánossá vált a tüdőszűrés és a rákszűrő vizsgálat is. A községi tanács javította az ún. tárgyi feltételeket is azzal, hogy 1966-ban orvosi rendelőt adott át. Ebben az évben került sor a 30-as években épült egészségház bővítésére is.

Sor került a szociális intézkedések szélesítésére, pl. ingyen babakelengye utalványt kaptak a kismamák. A községi tanács segélyeket biztosít az arra rászoruló idős embereknek. 1960-ban 6 idősebb embert részesítettek havi rendszerességgel 200 Ft. Segélyben. Megoldódott községünkben az Öregek Napközi Otthonának létesítése. Szellemi „beruházásra" is odafigyelt a községi tanács, amikor ösztöndíjak oda­ítéléséről döntött. Ez a nagyságrend évi 66 ezer Ft.

Az 1960-as években nagyjelentőséggel bírt az a községi tanács rendelete, amely szerint létrehozta községünkben az idénybölcsődét. Ez azt jelentette, hogy a tavaszi munkák kezdetekor nyitott és az őszi munkák befejezésével zárt. Nagyon megkönnyítette a dolgozó szülők helyzetét, mert a bölcsődében elhelyezhették kisgyermekeiket.

Az 1962-es évben ez az idényjelleggel működő bölcsőde állandóvá szélesedett, így egész évben biztosította a gyermekek fogadását, elhelyezését és gondozását. Szakképzett gondozónők gondoztak és neveltek az intézetben. A férőhelyek bővítésére került sor 1966-ban, akikor 10 gyermekkel többet tudtak fogadni. A községi tanács vezetése erre bővítési kiadásra 259 ezer Ft-ot költött.

A bölcsőde dolgozói
 
Ballagó bölcsödések
 
Utcai közlekedés szabályai

 

7.10. A KÖZSÉG GYÓGYSZERTÁRA

Lakóhelyünkön a gyógyszertár alapításának éve: 1893. december 06. Sajnos nem tudjuk pontosan behatárolni a gyógyszerészek szolgálati idejét, csak megközelíteni. Nem találtam ezzel kapcsolatosan hiteles forrást. Ám sikerült azért a kronológiai sorrendet megtudni. Kerekes Antal gyógyszerész Május 1. u. 2 szám alatti gyógyszertárban dolgozott 1893. december 6-tól. Oblatek Etelka gyógyszerésznő követi őt ebben a gyógyszertárban 1897-től. Poseh Albert gyógyszerész szintén ebben a gyógyszertárban szolgál 1900-tól.

Heiszler (keresztneve ismeretlen) gyógyszerészről azt tudjuk, hogy ő már az akkori Lenin utcában (főutcán) az akkori ruhabolt melletti épületben, illetve gyógyszer­ tárban szolgált az 1900-as évek elején. (Ezek alapján, közben a Május 1. utcából a Lenin utcára telepítették a községi gyógyszertárat.)

Csépi nevű (szintén nem ismerjük a keresztnevét) gyógyszerész követi a sorrendben őt ugyanabban a Lenin utcai gyógyszertárban az 1900-as évek elejétől 1916-ig. Innen a gyógyszertárat visszahelyezték szintén a Május 1. utcába, csak nem a 2. szám alá, hanem a 7 szám alá, amelyben tovább dolgozott 1920-ig Schuch Károly a következő gyógyszerész, aki már nem a Május 1 utcai gyógyszertárban, hanem a Magyar utca (saroképület) 14 szám alatti gyógyszertárban szolgál 1927-ig. Őt követi Fábián Géza gyógyszerész ugyanebben a gyógyszertárban 1941-ig.

Móczár Gábor gyógyszerész látja el a gyógyszerészi feladatot 1941-1961-ig, majd nyugdíjba vonul és Torma Sándor követi őt (1972-től számomra megszakad ez az időszalag.)

 

   
Előző fejezet Következő fejezet