Kazár alsófokú népoktatásának vázlatos története

Szomszéd András

Jobbágy iskola, jobbágy iskolázás Kazáron a canonica visitatiok tükrében

Az 1331-ben Myserfakazara néven említett településnek1 1397-től volt plébániája.2

Az oktatás szervezett formája a kora középkortól fogva az egyházhoz kötődött. Az egyház a kö zépkorban az oktatást magának tartotta fönn. Ez a jogot az apostoloknak adott Krisztusi parancsra építve mondta magáénak, mely parancs így szólt: „Tanítsatok minden népet!" Az első iskolák a kolos torok környékén alakultak ki, akárcsak az első falusi, mezővárosi iskolák ott, ahol anyaegyház mű ködött. A középkorban a jobbágytömegek szervezett oktatásban - főleg a kora középkorban - nem részesültek. Nevelésük, képzésük helye a család volt, ahol a szülőktől sajátították el az életükhöz, mindennapi tevékenységükhöz szükséges gyakorlati ismereteket, erkölcsi magatartásuk szokásait. Tartott mindez a reformáció megjelenéséig, amikor is a reformáció és ellenreformáció harcának eredményeként a templomos helyeken elterjednek a falusi kisiskolák, s lassan a 16. században a filiákban is. Ezeknek az egyházi kezelésben lévő iskoláknak feladatukká tették a hit terjesztését, s emel lett a legelemibb ismeretek oktatását.

Az elemi iskolák tananyagát a katolikusok először 1560-ban a nagyszombati zsinaton határozták meg. A zsinaton hozott határozat szerint tanítani kellett az elemi katekizmus szövegét, az egy házi szertartásokon elhangzó énekeket, s keveseknek az írást és olvasást, majd később alkalmanként négy alapműveletig a számtant. Ezekben az iskolákban a tanítás hatékonyságát nagyban befolyásolta, hogy egy jó ideig nem volt tanító képzés, aki az elemi ismeretek birtokában volt az taníthatott ha a közösség felfogadta. A földesurak nem érdekeltek az iskolák alapításában, s az iskolák alapításá nak feladatát a 18. században is a közösség, a falu kapja meg, s az itt lakók anyagi ereje erre nem mindig volt elégséges. Sőt a pedagógiával foglalkozó szakemberek mindegyike sem tartotta szüksé gesnek a földesúri udvartartás gyermekeinek az írás és olvasás tanítását. Példának hozzuk fel Bornemisza Pétert, aki a 16. században működött és így vélekedett az alsóbb néposztályok tanításáról: „Jobbágyaid, cseléded... intsed, hogy minden háznál minden nap elmondják a magyarok magyarul, a tótok tótul a katekizmus ismereteit".3

A fentebb vázolt igénnyel a 17. század elejére a katolikus kisiskolák szervezete megszilárdult, az egyház megyék - az államhatalom teljes támogatásával - nagy energiával ösztönözték a falusi kato likus egyház közösségeket a kisiskolák alapítására és annak fenntartására. 1611-ben ugyancsak Nagy szombaton többek között elrendelik, hogy az egyházmegyék vezetőinek szokásos egyházi látogatá sa során a helység iskoláját és a tanítóját is meg kell látogatni a püspöknek vagy helyettesének, és meg kellett győződni a tanítók és tanulók tudásáról, magatartásáról a tanítás módjáról. Ezekben a vizitációkban egyre gyakrabban találkozhatunk a „Schola, ludimagister, ludirector" kifejezésekkel, s ha csak pár szó vagy pár mondat erejéig időközönként megemlítik az egyházközség iskoláját s jobb esetben annak tanítójának nevét is. Vidékünkön ezeknek a határozatoknak a végrehajtását nagyban befolyásolta a török tényleges illetve időszakonként való betöréses jelenléte, mely 1548 óta szinte állandó volt megszállás vagy be-beütések formájában. A legkorábbi forrás „Canonica visitatio" 1674-ből való.

Kazár egyházi hatósága a 18. század hetvenes éveiig az esztergomi fő egyházmegye volt. 1776- ban Mária Terézia rendeletére megszervezték a rozsnyói egyházmegyét és Kazár is átkerült mint anyaegyház (mater) ebbe az újonnan szervezett egyházmegyébe. Kazár filiái voltak (Mátra)Novák, (Mátra)Szele, (Homok)Terenye és Vizslás községek. (Egy időben 1705. Kisterenye, Salgótarján és filiai (Baglyasalja, Zagyva, Barna, Somosújfalu) és Nemti községek anyakönyveit is itt vezették.

Az 1674-es visitatio anyagából megtudhatjuk Kazár faluról (possessio), hogy a „parochia kényel mes házzal bírt, nemrég építették". Az egyháznak és papnak jövedelme volt, ami azonban nem rend szeres. Megjegyezzük, akkor éppen a vidék török megszállás alatt volt. Az iskoláról és tanítóról semmit nem szólt a forrás. A közeli Kisterenye esetében is csak annyit tudunk meg a forrásból, hogy „a plébánosnak a paplak mellett van egy pincéje, ahol az iskola épülete is áll. ami egyben az iskolamester háza is. "Valószínű, hasonló volt a helyzet Kazáron is. Annál is inkább, mert a felszabadító háborúk idején illetve közvetlen utána a környék mintegy tucatnyi falvának Kahár volt az egyházi központja, példának említhetjük, hogy Kisterenye is 1705-ig Kazár filiájaként működött, de idetartozott a már említett falvakon kívül Baglyasalja és Salgótarján település is.

Ez a pár évtized elég nehéz próbáló időt hozott az akkori lakosokra, hadak betörése: Járványok, pestis, rabló csapatok tizedelte a lakosságot, olyannyira, hogy egyes települések ideiglenesen (a példának hozott Kisterenye 1686 és 1692 között lakatlan, valószínű, temploma, paplaka is erősen meg sérült) lakatlanná vált, vagy lakosai védettebb helyre költöztek átmenetileg. Kazár is megszenvedte a hadak járását. Az 1688-as egyházlátogatási jegyzőkönyv erről a vidékről a következőket jegyezte fel: „Fülekpüspöki, Somosújfalu, Salgótarján Kazár kietlen pusztahelyek, elpusztult templomok és parochia jellemzik e helyeket. Kazáron a templom megmaradt, de üresen, különben az egész falu teljesen leégett".4 Az újratelepítések a kilencvenes évek elejére tehetők.5 Egy fiatal - alig 25 éves pap - Béllay János került Kazárra 1695-ben. Az új plébános az anyakönyvet 1695-től kezdte vezetni. Ebből az anyakönyvből tudjuk, hogy nemcsak papja Bella János buzgólkodik a lelkek épülésén6, hanem olyan személy illetve személyek is vannak a faluban, akik többek között oktatással is foglalkoznak. 1696-ban Berkes Tamás, 1698-ban Berényi Imre, 1700-ban pedig Bozsik Gergely a faluban a „Schola rector". 1713-ban valószínűleg Kazáron Szécséni Mihály az iskola tanítója. Sőt, 1729-ben nem mint keresztszülő, hanem mint keresztelő szerepel a kazári tanító, Almási István. A felsorolásból ki tűnik, hogy a falvak tanítói gyakran változnak. Az egyházak a lelkek gondozása mellett a tanítást is szorgalmazták, s a plébánosok mellett mindig ott voltak az iskolamesterek, „akik a maguk egyszerű módján és primitív környezetében adtak lehetőséget arra, hogy a gyerekek" némi oktatásba részesüljenek.7

Az elkövetkezendő időszak már békésebb éveket hoz a településre. Megszilárdul a földesúri hatalom, lezajlanak az el- és visszavándorlások. A falu lakossága gyarapszik, bár a létszáma a 260 főt alig haladja meg. Egyházmegyei schematizmus 1731. Kazár mater) Közülük 150 fő volt gyónóképes, akik korukat tekintve 10 év vagy a fölöttiek lehettek. A 110 fő nem gyónóképes - akik még nem vol tak elsőáldozók - között kell keresnünk azokat a személyeket, akik időnként oktatásban részesülhettek, legalábbis 1755-ből ismerjük a „Ludirector" nevét Csajber Ferencnek hívják az iskola tanítóját, aki minden bizonnyal ellátta a jegyzői teendőket is ,és munkája ellen semmiféle kifogást nem hoznak föl, sőt dicsérik. Volt lakóháza, ami egyben iskola céljára is szolgált. Megélhetését biztosította, hogy - valószínű földesura - biztosított számára földet, amit a kor szokásának megfelelően a szántástól a termény betakarításáig a helybéli lakosok végeztek el. A gyerekek tanításáért készpénzként a lako soktól 10 krajcárt kapott tanulónként, a tanulók száma ismeretlen. A filiákban is ugyanő tanított. Ebből következtethetünk arra, hogy a tanítás nem lehetett mindennapos, mert öt helységben ezt elvégezni egy személynek lehetetlen volt. Plébánosának neve Várady László, aki Nagyszombatban tanult, ott szentelték pappá, és így nem meglepő, hogy a magyaron kívül a szlovákot is beszélte.

A 18. században Magyarország uralkodói (Mária Terézia, II. József) igyekeztek megreformálni az iskolai oktatást. Mária Terézia a ratio edukationis kiadásával 1777-ben kifejezett óhaját közli, ami kor az állam által ellenőrzött közoktatást szeretné megvalósítani, és a felekezeti iskolákat is állami felügyelet alá helyezi. Igyekszik gyakorlatiasabb oktatást bevezetni, hogy ezzel a parasztságot is meg nyerje az oktatás céljára.8 A rendeletet megelőzően korábban összeíratja az országban működő felekezeti tanítókat 1770-ben és 1772-ben.9 Ezeknek az összeírásoknak Kazárra vonatkozó adataik a következők:

1770-ben Hetényi István Kazáron a tanító, tanítványainak száma tíz mindkét nemből. Amit ta nít, arról a következő mondat olvasható „Az előírt norma szerint tanít a vikárius úr által előírt metódust követi itt és a filiákban is.". Ebből a megjegyzésből arra következtethetünk, hogy a rozsnyói egy házmegyében kiadtak egy általános utasítást, amely nagy vonalakban meghatározta a tanítandó anyag körét.

Továbbiakban fölsorolja Hetényi István jövedelmét, mely nagyrészt természetbeni, de annak meghatározzák akkori pénzbeni értékét is, illetve a tételek között készpénz is szerepelt. E szerint ka pott a közösségtől 21 pozsonyi mérőnyi kétszerest (mixtum = búza és rozs keveréke). A falu adott neki egy szekér szénát beszállítva udvarára. A földesúr biztosított 16 szekér (gally)fát. Ebből az iskolát is kellett fűtenie. Azonkívül biztosítottak számára egy pozsonyi mérőnyi nagyságú kenderföl det. Készpénzként két forintot és 12 dénárt kapott. Miután ebből nem lehetett volna megélni, és a tanítónak a tanítás mellett és a jegyzői teendőin túl egyházi feladatai is voltak, Ennek a külön tevékenységnek jövedelmét úgynevezett stólapénzként említi a forrás. E szerint egy egyszerű temetés ára 20 dénár volt, egy énekes temetés ára 40 dénár, a különböző ünnepek alkalmával adandó ételek pénzbeni megváltása (kolenda) értéke 15 dénárt tett ki. A forrás még megemlíti, hogy a rendszere sen iskolába járó tanulók szüleinek egy forintot kellett tandíjként leróni a tanítónak.

Hetényi Istvánt már 1770 vége felé Foltinyi /dzse/követte a tanítók, kántorok és jegyzők sorába, vallásos római katolikus férfiú volt. Tudott tanítani olvasást, írást és számtant, de „a szülők nem taníttatják gyermekeiket ezért nem is fizettek". Az ő jövedelmi összeírás szerint 50 pozsonyi mérő búza, 10 forint készpénz, három szekér széna és 16 szekér fa. Valószínű, inkább mindezt kántori és jegyzői tevékenységéért kaphatta.

1774-ben - valószínű a rozsnyói egyházmegyében átadandó községek szerepelnek itt - készült egy összeírás, amely tárgyunkhoz szolgáltat némi adalékot. „Fából készült a parókia", továbbra is Sze le, Vizslás, Homokterenye és Novak falvak Kazár filiái, a tanító nevét bár nem említik, de megjegy zik a következőket Szelén és Vizsláson ugyanaz a személy a tanító, mint Kazáron. Az iskola épüle tét fából készítették, akárcsak Novákon. Tették ezt akkor, amikor a tűzesetek elharapózása miatt a megye többször rendeletileg tiltja a házak derekának bárdolt fából való készítését".10

A tanító jövedelmét biztosította kertje, „szolgálati" földje, a jobbágyoktól családonként kapott fél pozsonyi mérő búzát, a zsellérek és egyedülállók (özvegyek) ennek felét adták. Zabból és hüvelye sekből azonban nem adtak tanítójuknak, de tűzifát kapott a földesúrtól, amit a falu lakói felvágva szállítottak be az iskolához. Továbbiakban fölsorolja a stólapénzt, amely megegyezik a fentiekkel.11

Az eltelt közel egy század alatt a falu lélek száma 1755-ös 260-ról 1761-ben 270-ra, 1802-ben 563, 1832-ben 548 főre gyarapodott. 1829-ben Jankovics Miklós segítségével a falu lakossága mivel az is kolások száma megnőtt, egy kőből épült iskolát csináltatott.12 Az összeírás szerint az 526 főt kitevő lakosság 72 családba szerveződve 67 házban lakott) Az 1862-es canonica visitatio szerint 16 fő járt iskolába. Az iskolát „negligálta"vagyis nem látogatta 23 fő. A tanító ekkor Rocsák Mihály volt, aki 1826 és 1855 között egymaga tanított a településen.13 Tőle a staféta botot az 1831-ben Vizsláson született Kluka Antal vette át. Aki az 1860-ban megtartott visitatio szerint 25 fiút és 36 lányt taní tott egymaga. Itt már csak három iskolakerülőről esik szó. Valószínű, ő állította össze azt a statisztikát is, amely az 1850-es évek végén a kazári materhez tartozó településeken ((Mátra)Szele és Vizs lás településeken, 1797-ben (Mátra)Novák és Homokterenye önálló plébániát alapított Mátranovák székhellyel. Schamtizmos Rozsnyó 1830. 58-59. p.) Négy fő tanszemélyzet volt a három elemi népiskolában a hitoktatóval együtt. Az oktatás nyelve magyar, s a tanítói jövedelem pénzbeni része 245 forint. Az 1860-as visitatioban fölsorolták a három osztályos triviális iskola tananyagát, e szerint a egyosztályos egytanítós iskolában tanítottak: írást (scriptura), elemi matematikát (arithmetica), tör ténelmet (história), hittant (biblica), és éneket (cántus).

Az eddig ismertetett időszak iskolafenntartója az egyház volt kizárólag, de a terheket a hitköz ség lakossága rótta le. Az államhatalom beavatkozása Mária Terézia alatt és 1845-ben szabályozták a tanítók társadalmi helyzetét. Az előbbi intézkedés fő célja sí „közjó" és Jegyelem" fenntartása és az volt, hogy minden alattvaló rendelkezzen a műveltség minimumával. Ez a törvény előírta, hogy a 7-12 éves gyermekek számára kötelező legyen az oktatás. II. József 1788-ban az iskoláskort 6-12 éves korban szabta meg, és kötelezővé tette mindenütt a német nyelv oktatását. A két intézkedés azonban az óhaj szintjén maradt, mert ennek sem személyi feltételei, sem a községek anyagi tehetségei nem voltak meg. A jobbágy-családok sem küldték minden időszakban szívesen a gyerekeket is kolába, s erre az alacsony szankciók sem kényszerítették nagyon őket.

A canonica visitatiokból leszűrhetők, hogy a falusi iskolák nem játszottak döntő szerepet a job bágy réteg művelődésében, s mivel a fenntartásuk kizárólag a felekezetek fenntartása volt, így annak mindenkori lehetősége nagyban befolyásolta az iskola hatékonyságát. Szerpük azonban az anyanyelv megtartásában nagy volt. Az oktatás általában a 3-5 hónapos késő őszi, téli hónapokra kor látozódott, ha akkor meg a lábbeli hiány nem akadályozta meg az oktatásra való mindennapi járást. Az iskolák hatékonysága elég alacsony, a falu műveltségi szintje az 1870-es népszámlálás adatai szerint az alábbiakban nézett ki. Kazár lakosainak száma 743 fő, közülük olvasni tudott 158 férfi és 207 nő, összesen 365-en. írt és olvasott 25 férfi és 21 nő összesen 46 fő. Sem írni sem olvasni nem tu dott 199 férfi és 133 nő. Összesen 332 fő.14

Érdekes, hogy a nők közül arányaiban többen tudtak olvasni, mint a férfiak. Ez a többlet tudo mányuk többek között anyjuktól származik, akitől látták a katekizmus és az imakönyvek forgatását. A fiúk fölserdülve inkább a mezőkön élték életüket, az állatokat legeltették és az őrzés közben még azt a keveset is elfelejtették ami időközben az iskolában rájuk ragadt. A viszonylagos eredményte lenségért az utókor nem róhatja meg egyértelműen csak a kor tanítóját, hiszen őt tehettek talán a legkevesebbet, mert kántorkodni, jegyzősködniük kellett. Le kellett küzdeni a szülők közömbössé gét, s mindezek leküzdéséhez az államhatalomnak is lépnie kellett, hogy a tanítói pályát és a köz igazgatási megbízásokat szétválasszák. Erre az 1850-es években történtek kísérletek. 1853-ban „A Nógrád Megyei Császári Királyi Hatóság október 17.-én kelt" intézkedésében a következőket olvashat juk: ,A községek jegyzői egyszer s mind cántorok és tanítók lévén jelen halmozott foglalatosságoknak meg nem felelhetnek, úgy másrészről következik az, hogy a néptanító cántorok, s egyszersmind jegyzők. A tanítói hivatásnak egyáltalján meg nem felelhetnek a tanulmányok ügyetlen gyermekekkel adatnak elő." Ezért a tanítói állásokat a továbbiakban csak a kántori állással lehet összeegyeztetni.15 Az el következendő évtizedben 1864-ben Mikus József volt Kisterenye, Vizslás és Kazár jegyzője, aki „is kolát végzett, kitűnő képesítése volt". A tanítandó gyermekek száma 61 fő volt Kazáron.16

A magyar közoktatás mérföldköve volt az 1868-as év. A törvényhozás ekkor fogadta el az 1868: XXXVIII. törvénycikket, mely törvény népiskolai törvényként ismeretes, de előterjesztőjéről Eötvös éle törvénynek is nevezik. Ennek a törvénynek a lényege, hogy általános tankötelezettséget vezetett be 6-12 év között, illetve korig a mindennapos iskolába és 13-15 év között pedig ismétlő iskolák fel állítását írja elő. Az általános tankötelezettség mellett a törvény intézkedett a népoktatási intézmények felállításáról, az iskolák állami felügyeletéről és kimondta Európában először „minden gyermek anyanyelvén nyerje az oktatást".

A mindennapos iskolába járó növendékek 10 éves korukig a szünidő kivételével egyformán tartoztak iskolába járni. A tíz évesnél idősebb gyermekekre nézve azonban a földműveléssel foglalkozó községekben az iskolaszék megengedhette, hogy a szünidőn kívül még két hónapi, a legnagyobb munkaidőben csak vasárnapi iskolába járjanak a tankötelesek. A törvény iskola fenntartónak ismer te az államon kívül az önkormányzatokat (városokat, falvakat), az egyházakat (felekezeteket), társu latokat és magánosokat, mindazokat, akik anyagi áldozatokat tudtak hozni az oktatásért képesek voltak iskolát, vagy iskolákat fenntartani.17 Kazár esetében egy tantermes, egy tanerős katolikus nép iskola volt, amelynek átlagos tanuló létszáma a kezdeti 70 főről 100 fő körülire emelkedett, tanító pedig egy volt, Kluka Antal. Az iskola jellegét tekintve katolikus elemi népiskola s miután a húszas évektől Kazárnak kegyura nincs teljes egészében a római katolikus hívekre hárul ennek a fenntartása. 1899-re megszervezték a kétszintes elemi iskola építését, (ma ez közintézmény) s államsegéllyel megalakult a második tanítói állás, amelyet 1898 és 1900 között Hegedűs János segédlelkész töltött be „ideiglenesen és teljesen díjtalanul".18 1900/1901 és 1901/1902 tanévekben Breznay Károly tanította a II-V. osztályokat 57 illetve 72 fős osztálylétszámokkal. Az elsős tanulókról nincs adat. 1902/1903. tanévtől kezd Kazáron tanítani Túlesik Endre akinek működését az 1905/1906. tanévig lehet követni az anyakönyvekben. 1902/1903. tanévben a II-V. osztályokat tanította összevontan. Az első osztályokról adat megint hiányzik, ezeket minden valószínűség szerint Kluka Antal igazgató-tanító tanította. A Kazári Római Katolikus Elemi Népi Iskola II-V. osztályában 1902/1903. tanévben 51 fő tanult, a II. osztályban 17 fő, a III-ban 22, a IV-ben 10 fő, V-ben 2 fő járt. Ezek a számadatok az iskolába való járás tendenciára mutatnak rá, mely szerint a magasabb évfolyamok létszáma ará nyosan csökken amiből következik, hogy kevesen tettek eleget az iskola kötelezettségnek. Ez az 51 fő összesen mulasztott 973 félnapot, melyből „kimentett" igazolt 482 félnap, és „nem mentetett ki" 491 félnap. Három harmadikos egyáltalán nem járt iskolába, az V. osztályt mindössze két lány látogatta, Kovács Jolán és Weisz Jolán. Az első osztályokban és nemlétező VI. osztályban könyvet nem használtak a forrás szerint.19 S ezek után tekintsük át, hogy hogyan alakul Kazár község lakosságának létszáma az adott időszakban.

Kazár község lélekszám alakulása 1880 és 1949 között20

1907-ben külterületi lakott helyek: Székvölgybánya, (Lajos táró), Székvölgypuszta (Szőrös pusz ta). 1913-ban a fentieken kívül Aranyospuszta, Ortáspuszta.

Megjegyezzük, hogy a faluban a bányászkodás már a 19. század második felétől folyt kisipari módszerekkel, majd a század elején nagyipari módon történt a kiaknázás. 1919-től közvetlenül a falu mellett épülni kezd Kazár-Bányatelep. 1922-ben 26 különböző komfortfokozatú altiszti és munkás lakás épül. 1923-ban egy háromszobás bányamesteri lakás, hat kétszobás altiszti lakás, 34 egy szobás munkáslakás (56 nm), és ekkor épül föl az iskola két tanteremmel (220 nm) és kettős taní tói lakás.21

1912-ben a tanítók a faluban: Mojzes Zsigmond (Helyenként Moyzesnek írva), Hriaovszky János, Csekey Sándorné Moór Irén.22 1915-ben Hricsovszky János helyett Dianovszky Szaniszló került tanító nak a településre.23 Őt hamarosan a hadszinttére vszik, Onnan tért vossza a faluba tanítani.24 Ekkor a megye legtöbb iskolájában a 10 éven felüli gyerekek a mezőgazdasági munka idején csak vasárnapi iskolába jártak.

1917-18-ban a III-IV. osztály tanítója Moyzes Zsigmond volt. A két osztály nemek szerinti meg oszlása az alábbi képet mutatta.

Kazár községi elemi mindennapos népiskola III-IV. osztályának nemek szerinti megoszlása 1917-18.

Ebbe az osztályba 84 fő iratkozott be, az osztálylétszám év végére 73 főre csökkent. Osztályt ismételt három fiú, illetve négy lány. Rendkívül nagy a mulasztás. Volt olyan tanuló, aki egymaga 54 napot hiányzott, amiből mindössze nyolc napot igazolt. Igazoltan mulasztottak a fiúk 271 félnapot, a lányok 177 félnapot. Ugyanez az igazolatlan mulasztásoknál a fiúk esetében 608 félnap, a lányok esetében 368 félnap. Ebben a részben összevont osztályba kellett volna járni Csekey Irénnek a jegyző lányának is, de ő magántanuló volt.

1907-ben foglalkozik a képviselő testület25 a második tanítói állás nyugdíj vonzatával. Azonkívül az iskola fenntartásának költségeit is tárgyalják, ekkor már gazdasági ismétlő iskola is működik a településen. 1908-ban ugyancsak az iskola fenntartásával kapcsolatosan felvetődik az iskola udvarának rendezése, vonakodva fogadják el a költségeket miután ez az iskola nem községi iskola „s így ezen munkálatok keresztül vitele a község mint erkölcsi testület nem kötelezhető".26 1909-ben már meg történhetett az iskola átvétele, mert a 67. sz. véghatározat értelmében már községi gazdasági iskoláról beszélnek és az ismétlő iskolát is ennek szellemében viszik tovább. Ugyancsak itt tárgyalnak a második tanítói állásról.27 Még ebben az évben kezdetét veszi az iskola épület tulajdonjogának ren dezése. 1910-ben a tanköteles összeírásoknak megfelelően Kazár községben 228 tanköteles volt, amiből 178 a mindennapos iskolásoknak a száma. Minderre két tanerőt alkalmaznak. Az egy tan erőre jutó tanulói létszám 89 fő, de ez csak az átlag, mert az első második osztályokban összesen 106 gyermek van még a III-VI. osztályba 72. így szükségessé válik a harmadik tanerőnek a beállítása és véglegesen itt tisztázódik az iskola jellege, mint ahogy a jegyzőkönyvbe olvashatjuk „az iskola jellegének megváltozása annyival is inkább könnyen megy, mert eddig is teljesen a politikai község tartotta fenn államsegéllyel az iskola épületet és az egyéb járulékos terheket is a politikai község viselte". Ekkor határoznak a harmadik tanítói állás bevezetéséről is.28 A szükségessé váló harmadik tante rem kialakítását a volt községháza épületéből „eszközölték". 1912-ben a 2/25.sz. határozat értelmében a katolikus egyház az iskola fenntartó váltásba belemegy, de kiköti, hogy az iskola jellege nem változik és a kinevezendő tanítók esetében mindig kell lenni olyan személynek aki a kántori teendőket is elvégzi. Az iskola átadásának jegyzőkönyvét szószerint közöljük:

„Kivonat Kazár község képviselő testületének 1912. május 2-án tartott rendkívüli gyűlése jegyzőkönyvéből"

25/1912.jzkvi.sz.

Előadó előterjeszti a kazán hitfelekezeti iskolának községi kezelésbe vételével kapcsolatban a rozsnyói

r.)ómai) kath(olikus) püspök leiratát.

Véghatározat

Kazár község képviselő-testülete egyhangúlag utasítja a község elöljáróságát, hogy az iskola állami keze lésbe való átvétele iránt haladéktalanul intézkedjék ill. az erre vonatkozó intézkedéseket tegyék meg. Kijelenti egyben a képviselő testület, hogy Püspök Úr Őméltóságának azon feltételeit, hogy

1. a jelenlegi tanerők minden illetményükkel átvétetnek,
2. legyen mindig olyan férfi tanító ki a kántori teendők végzésére alkalmas és képes
3. a vallási botrányt okozó tanító elmozdítandó
4. a tanerők a lakosság vallási számarányának megfedlelő felekezetűek legyenek
5. a vallás tanítására hetenként kettő óra, az egyházi ének gyakorlására egy óra fordítassék
6. a kath. tanítók a kath. tanulókkal a vallásgyakorlatokon kötelesek részt venni
7. a helybeli plébános az iskolaszéknek illetve gondnokságnak mindenkor elnöke legyen
8. a vallás tanításáért a plébánosnak méltányos tiszteletdíjat fizet, egyhangúlag elfogadja, s ezen feltételeket az állammal szemben is kiköti." hangzott a megállapodás, melyet az egyház kötött a községgel mikor az iskolát átvette.

Az államosításra más körülmények között bár csak 1948-ba került sor.29

Az iskola létszáma az 1920-as évektől lassan emelkedik, majd 200 körül stagnál. Ekkora azonban belép egy társulati iskola is, amely az odaköltözött bányatelepi gyerekek oktatását maradandó an megoldja. A falusi elemi népiskola mindennapos hallgatóinak létszáma az adott időszakban az alábbiak szerint alakult.

A kazári községi elemi népiskola létszámadatai

1923/24. tanévtől az osztálylétszám 164-ről 186 főre emelkedett. Közben a hat osztályos elemi népiskoláról 1940/41. tanévtől kezdik bevezetni a VII. ill. VIII. osztályokat is. Ezalatt az időszak alatt a településen még két bányatársulati iskola működik az egyik a már emiitett bányatelepi a másik pedig Székvölgypusztán más néven Lajos-tárón. A kazári bányatelepi társulati népiskola statisz tikai adatait 1923/24. és 1945/46. között lásd a mellékletben.

A tárgyalt időszakban az iskolának négy illetve a végén hat fős tantestülete volt. A tanítás részben osztott formába folyt. A tanuló csoportok száma általában négy volt. Legnehezebb körülmé nyek között az elsős másodikos osztályokban tanítók voltak. A tanítói járandóság az államsegély fel vállalása után nagyrészt pénzbeni megváltás után történt, de mindehhez különböző pótlékok illetve lakbér járult. Ezek szemléltetésére közöljük a tanítói járandóságok nagyságát és összetételét az 1936/37. iskolaévre. A közlés szó szerinti.

„A KAZÁRI községi elemi népiskola igazgatóságától.

Tárgy: Tanítói helyi járandóságok

F. hó 12.-én kelt felkérésére a kazári községi elemi népiskola tanítóinek járandóságait az alábbiakban közlöm, azzal, hogy a tanítói fizetések változásáról az illetmény hivatal semmiféle átirattal nem értesíti az érdekelt tanítót s így értesítés nélkül folyósítja az esedékes magasabb illetményt.

Kazár, 1936. október, 12.

A tanítói metodikára a század tizes éveiben a következő olvasási módszert találtam. Az itt következendő iskola versecske érdekesen mutatja, hogy mi módon tanították hajdan az iskolákban a kisgyermekeket az olvasás művészetére.30

A II. világháború alatt a négy tanerő közül egyet katonai szolgálatra vittek, ezen időszak alatt a többletmunkát az otthon maradt három pedagógus Moyzes Zsigmond, Zsuffa Kálmánné és Tuboly Irén végezte, akiknek Kazár község képviselő testülete 1944-ben túlmunkadíjat szavazott meg a kö vetkező indokkal „a községi képviselőtestület előtt ismeretes, hogy az 1943. évben négy tanerő helyett há rom végezte el a háborúval kapcsolatos munkatöbbletet. Méltánosnak tartja ennélfogva a képviselő tes tület, hogy a tanítási időn túl terjedő munkálatokért a tanítói kart jutalomba részesítse. A jutalom a jól teljesíteti és tanítási órákon is túlmenő munka jutalmazásául állapíttatott meg."3I

A II. Világháború hadműveletei különösebben nem viselték meg a falut, de miután a Kazár község és bányatelepi társulati iskola kereteit kinőtte és a későbbiekben látni fogjuk két szükség terem igénybe vétele is időszerűvé vált. 1946-ban tanterem és tanítói lakás építésére a megyei hatóságok 180.000 Ft-ot jelölnek ki.

A kazári elemi népiskola tanulói és tanítói létszáma a fennmaradt dokumentumok alapján a következő mód rekonstruálható.

A kazári elemi általános népiskola osztálylétszáma és tanítói létszáma 1940/41. és 1948. között

x= 4., 5. fiú; xx = 5., 6. lány; + = 7., 8. lány; ++ = 7., 8. fiú; ? = nincs adat; * = államosítás után

1945-48. között a kazári iskolák jellege annyiban változott, hogy a bányatársulati iskola egyre jobban a községi iskolával kerül kapcsolatba értve alatta az igazgatást is. Teljes egyesítése 1948-ban történt meg.

A kazári iskola az államosítás évében

Az 1948-as évben végrehajtott iskola államosítás Kazáron részben formális volt, hisz a bányatár sulati iskolát is államosították 1946 végére a bányákkal együtt. (MÁSZ iskolák) A nyolc osztályos elemi népiskolákat már korábban 1946-ban szeptember 17-én általános iskolákká minősítették egy körlevéllel, melynek szövege a következő „az általános iskola megnyitásával a népiskola megszűnt, s ezzel egyidejűleg megszűnt a régi igazgatói megbízatás is. Felhívom a tantestületet, hogy az általános is kola igazgatójának személyére vonatkozólag... titkos szavazással megállapított véleményét három nap múlva felterjesztés mellett közöljék hivatalommal", ki igazgató személye nem változott, a tantestület általános iskolák tantestületté alakult át.

A nyolcosztályos elemi népiskolát, amely ekkor szűnt meg Kazáron körzeti iskolává nyilvánítot ták, amelyhez hozzátartozott, legalábbis igazgatóságilag a tőle öt kilométerre lévő Mátraszelei iskola és idetartozott a korábbi Székvölgypusztai volt társulati iskola a bányateleppel együtt. Az iskola létszámának nemek és osztályok szerinti megoszlása az 1948/49. tanévben az alábbi képet mutatta.

A beírt tanulók megoszlása nemek és osztályok szerint Kazáron 1949. évben

A községi népiskola és a bányatelepi vállalati magániskola utódjaként működő kazári állami általános iskola tanulólétszáma 266 fővel az eddigi legmagasabb szintet elérve azt is jelzi, hogy kezd ték komolyan venni a tankötelezettséget, de azt most sem tudta még az állami szigor se kiküszöbölni, hogy a felső tagozatosok létszáma ne csökkenjen meredeken az alsóbbosztályok létszámához vi szonyítva. A túlkoros tanulók tudniillik automatikusan kimaradta. A korábbi évek- főleg a háború alattiak - fellazították a fegyelmet, s voltak olyan családok, akiknek gyermekei nem vagy csal ritkán látogatván az iskolát a fölső tagozatos osztályokat már nem érték el, s így nem csodálkozhatunk azon, hogy pl. az 53 beírt elsős tanulók között négy fő 13 éves volt, két-két fő a 12. illetve 11. évét már betöltötte, de 13 fő is egy-két-három évvel korosabb volt, mint az a 31 tanuló akikkel együtt kel lett volna elsajátítani az anyagot. Ez a negatív tendencia minden osztályba lényegileg kimutatható. Érdekes képet mutat a tanulók szociális helyzete a háború után három évvel.

Az első nyolc évfolyam tanulóinak ellátottsága Kazáron 1949-ben32

Megjegyezzük, hogy a kazári iskola bányavidéken volt. A tanulók szüleinek nagy százaléka bá nyai alkalmazott (179 gyermek édesapja bányász), s mint ilyenek az akkori politikai helyzetnek megfelelően kiemelt elbánásba részesültek, ezért ilyen viszonylag szép a statisztika. A gyenge ellátottsággal bírók mögött a viszonylag nagy számban jelenlévő cigány közösség gyermekeit kell keresnünk. Ezt a gyermeklétszámot összesen 6 tanító tanította, név szerint: Zsuffa Kálmán, Zsuffa Kálmánná (Gergely Ilona), Hegedűs Mária, Párdy Lászlóné (Révi Anna),. Fodor Ferenc és Nagy Rezső. Ez utób bit 1949. január 1-vel Ceglédre helyezték.

A 266 fős iskola tanulói hat tanteremben tanulhattak, melyből kettő volt saját, kettő bérelt in gyenes használatban (ez volt a bányatelepi társulati iskola) és kettő a pót tantermek száma. A tanu lócsoportok a fölső tagozaton önállóak, az alsó tagozaton három csoportot alakítottak ki az alábbi beosztásban. I-II. vegyes osztály községi iskolában 63 fővel (az első osztályosok száma 36, a másodikosoké 27 fő). A második csoportba tartozott a III-IV. vegyes községi iskola osztályai 56 fővel (20 harmadikos, 36 negyedikes). A bányatelepi iskolában volt egy hármas összevonás (I-II-III. osztályok 11-12-7 fővel). A telepi IV. osztályosok a falusiakkal tanultak akárcsak a felső tagozatosok. Mivel az osztálytermek és a tanítók száma eggyel kevesebb volt, mint a tanulócsoportok száma így joggal té telezhetjük fel a váltótanítás meglétét.

A tanítók leterheltsége a következő képet mutatta. Zsuffa Kálmán általános iskola igazgató ta nította az I-II-III. vegyes osztályokat, kötelező óraszáma 12 volt, ténylegesen heti 30 órába tanított. Zsuffa Kálmánná (Gergely Ilona) állami általános iskolai tanító tanította a III-IV. vegyes osztályt kö telező óraszáma 25, ténylegesen 30 órában tanított. Hegedűs Mária általános iskolai tanítónő tanított földrajzot, történelmet, testnevelést, rajzot, háztartási gyakorlatot heti 25 óra volt a kötelező óra száma ténylegesen 35-öt töltött a gyermekekkel. Pardy Lászlóné (Révi Anna) tanította az I-II. vegyes osztályt, azonkívül testnevelést és háztartási gyakorlatot, kötelező óraszáma 25 volt, valójában 34 órája volt hetente. Fodor Ferenc ének szakos tanító az éneken kívül számtant, vegytant, testnevelést is tanít többek között a 25 kötelező óra mellett 39 órában. Végezetül Nagy Rezső középiskolai tanár magyar-latin szakos magyart, németet, történelmet, kémiát és számtant tanított, az ő kötelező óraszáma 18 volt, valójában 37 volt a tényleges óráinak a száma.

Az általános iskolában választható tárgyként szerepelt ekkor nyolc idegen nyelv, Kazáron mindenki németet tanult. A gyakorlati oktatásból a fiúk gazdasági gyakorlaton, a lányok háztartási gyakorlaton vettek részt.

Gazdasági ismétlő iskola

A népiskolai törvény előírta, hogy azok a tanulók akik 13 éves korukra befejezik a mindennapos iskola látogatását kötelesek továbbképzésen részt venni, amely főleg a téli hónapokban, mezőgazdasági környezetben fiúknak mezőgazdasági gyakorlatot jelentett (gyümölcs termelés, gazdasági isme retek, esetleg méhészkedés), a lányoknak pedig háztartási gyakorlatot. Az oktatást ezekben az iskola típusokban a mindennapos iskola tanítói végeztek külön díjazás fejében. Az adatok hiányossága miatt csak tippelni tudunk, hogy 1909. tájékán már volt gazdasági iskolája a településnek, anyakönyvek 1923-tól maradtak fenn hiányosan. Az iskola három évfolyamos volt, az anyakönyvek tanulsága szerint az alábbi létszámokkal.

A kazári községi gazdasági továbbképző iskola statisztikai adatai 1923/24-től

A statisztiak időszakában az említett tanítókon kívül itt tanított Moyzes Rezső és Mór Jolán tanítónő. A fenti kép mutatja, hogy az ezen iskola látogatottsága sem volt különb mint a mindennapos iskoláké.

Kazár-bányatelepi társulati elemi népiskolájának statisztikája33

+ = nincs adat

Forrás: NML VIII. 27//G. Anyakönyvek, előmeneteli és mulasztási naplók.

A Vallás és Közoktatási Minisztérium 1924-ben az újonnan szervezett kazári és kisterenyei társulati iskolákat nyilvános joggal ruházta föl.34

Az iskola méretei: hossza 21,4 m, szélessége 9,8 m, magassága 4,7 m. Összesen 986 légköbmé ter nagyságú. Utcai oldalán 1,5 m magas kváderkő lábazat. Az épület felmenő fala tégla, fedélszéke fából készült, tetőzete cserép. A termek padlózata hajópadló, a folyosón mozaik.35

A bányatársulati elemi vegyes iskolát Székvölgypusztára a Salgótarjáni Kőszénbánya RT. építette 1891-ben. 1892-be vette kezdetét az iskola első tanítója Kollmann József okleveles tanító volt, aki tagja volt az országos tanítói nyugdíjintézetnek is. Az iskola tannyelve magyar volt, s 1900-ig átlagosan 79 tanulója volt.

Az iskola méretei. Hossza 16,7 m, szélessége 12, magassága 4,2 m, 842 légköbméter. Alapja kő, felmenő fala tégla, fedélszéke fa, tetőfedése kátránylemez. Az épület padlózata felerészben föld. Építési ideje 1891.36

Jegyzetek

1. Győrffy 1998. 255. p.
2. Schematizmus 1860. 51. p.
3. Mészáros István: Az oktatásügy Magyarországon Bp. 1981. 270., 392. p.
4. Egyet. Könyt. Coll Hevenesi LXI. 219.
5. Vö.NML. IV. 7.A. Öi. 4/1828.
6. NML. IV. 1. b. 1697. máj. 9.
7. Borovi József: Egy Nógrád megyei régi anyakönyv Kazár, 1695. In. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 1696/3-4. 37-49. p. (Rozsnyói egyházmegyei schematizmus 1674. illetve Kazár község egy házi anyakönyve I. kötet adott évek.
8. Magyarország Történeti Kronológiája Il.k. Bp. 1982.588.p.
9. NML IV.l.b. öi: 115/1770, ill. 122/1772. A korral foglakozó tanulmány: Oborni Teréz: Nógrád várm egye népoktatása 1770-1772 között. In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1991. 9-57. p.
10. 10 Schneider Miklós: "...úgy a határozott a tekintetes vármegye..." Salgótarján 1981. 34-36.p.
11. NML IV.l.b. Fasc. D. Szn/1785. Rozsnyói egyházmegyei összeírás
12. NML IV.La. O. öi: 5.sz./1828. Canonica visitataiok. 1832.
13. Pacséri 1899. 139.p.) (Rozsnyói Egyházmegyei canonica visitatio 1832.
14. NML IV. 264. összeírás községsoros adatai.
15. NML IV.152.2709/ 1853.
16. NML IV.251. 642/1865.
17. Corpus Juris Hungaricum Magyar Törvénytár 1836-1868. Bp. 1896. 449-469 p.
18. Pacséri 1900. 139.p.
19. Anyakönyvi kivonat Kazár elemi iskola
20. Magyarország történeti statisztikai névtára Nógrád megye. Összeállította: Szomszéd András (Kézirat)
21. NML IX.5. Éves jelentések
22. Nógrádi Naptár az 1913. évre Losonc 1912. 136. p.
23. Nógrádi Naptár az 1916- évre. 90.p.
24. Nógrádi Naptár az 1918-as évre 90.p.
25. NMLV.417. 1. kötet 77. p.
26. uo. 178.0.
27. uo. 67.
28. NMLV.417. 1. kötet 51/1911.SZ. határozat
29. NMLV. 471. idézett jkv.
30. Nógrádi Hírlap 51.sz. 1909.dec.19. 37. évf.
31. NMLV. 471. 210/1944.sz. hat.
32. NMLXXTV. 501. szám nélküli iskola statisztikák
33. NML VIII. 278/G. Anyakönyvek, előmeneteli és mulasztási naplók.
34. Nógrádi Hírlap 1924.aug. 17. 52. évf./33.sz.
35. MOL. Z-223.p. Gazdasági Levéltár SKB RT. Titkárság 79/49.kötet Mizserfai Bányakerület építészeti leltár eredeti impurum 113.sz.
36. MOL. Z-223. Gazdasági Levéltár SKB RT. Titkárság 79/49. kötet