Természetföldrajzi viszonyok

Stirling János

 

Kötcse a Külső- Somogyi dombság északkeleti negyedében, a földrajzi szélesség 46° 12'-én, és a Greenwichitől keletre mért 17° 52'-én helyezkedik el.

A térség, mely a falut és környékét magában foglalja, a természetföldrajzi kutatók előtt nem tartozik a tudományosan eddig még feltáratlan területek közé: már a századfordulót követ első évtized végén az id. Lóczy Lajos irányításával és tevékeny részvételével megjelent, világviszonylatban ma is páratlan jelentőségű A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei című monográfiasorozat első kötetében értékes és részletes földtani adatokat találunk róla. 1 Ugyancsak e sorozatban jelent meg Cholnoky Jenő hidrográfiai munkája, mely számos értékes geomorfológiai, paleohidrográfiai adattal gazdagította a szakirodalmat. 2 Ma is időállónak bizonyultak azok a fejtegetései, melyekben a Somogyi dombság keleti részének szerkezeti viszonyaival foglalkozik, valamint azok, melyek a szerkezeti vonalaknak a vízhálózat és a völgyek lefutásában játszott szerepét taglalják.

Lóczy Lajos és Cholnoky Jenő munkásságának néhány hiányossága a századforduló táján még meglehetősen hézagosan kutatott pleisztocén-kronológia fogyatékosságaival magyarázható. Ezt igyekezett a két világháború közötti időszakban majd ez után is néhány kutató tisztázni. Közülük is kiemelkedőek Bulla Béla löszmorfológiai megfigyelései, 3 valamint az őt igazoló pollenvizsgálatok, melyek Zólyomi Bálint botanikus nevéhez fűződnek. 4

A holocén (földtörténeti jelenkor) kutatásában Kogutowicz Károly végzett úttörő kutatásokat. 5 Napjaink geomorfológiai eredményeit Marosi Sándor és Szilárd Jenő foglalták össze, melyeket e jelen tanulmányunkban is jól hasznosítottunk.- 6

A felszín geomorfológiai jellemzése

A Balatonföldvár-Andocsi- hát

Külső-Somogy községünket is magába foglaló, táji szépségekben gazdag és változatos részét alapvetően két nagy, egymástól élesen elkülöníthető formációval jellemezhetjük: egyrészt a Szólád-Nagy-toldi meridionális völggyel, másrészt a Balatonföldvár-Andocsi-háttal, melynek északnyugati felső harmadában található Kötcse. 7 A Szólád-Nagytoldi meridionális völgy a hát nyugati oldalát határolja, melynek magasabb völgyvállai a Balaton partjáról indulva délkelet irányban Kötcse határánál keskenyednek el. A Balatonföldvár-Andocsi hát mintegy 5-6 km széles, 30 km hosszú, ÉNy-DK irányú, mely Balatonföld vár és Balatonszárszó között töréslépcsős peremmel szakad le a Balaton felé, nyugatról pedig a hasonló szerkezetű, de denudációval átformált töréslépcsőkkel kapcsolódik a Szólád-Nagytoldi-völgy süllyedékére. Legmagasabbra kiemelt, foltszerűen a 300 méteres tengerszint feletti magasságot meghaladó tetőszintjei Kötcse és Kereki között húzódnak ÉÉNy-DDK-i irányban: az Almán-tető 317, a helyi szóhasználatban Csillogónak (Csillagó) nevezett Csillagos-hegy 314 m magas. Ez utóbbin egy kilátó található, mely egyben geodéziai háromszögelési pont is. E két tetőtől a Koppány völgyéig a hát egyenletesen alacsonyodva kb. 20 km hosszon 180-200 méteres átlagmagasságot ér el.

A hátat felsőpannóniai homok- és agyagrétegek építik fel, melyekre felsőpliocén kori keresztrétegzett homok és negyedkori üledékek települtek. A Congeria Balatonica (Balatoni kecskeköröm) tartalmú felsőpannóniai üledékek a Csillagos-hegy vízmosta DNy-i bepréselt oldalain tárulnak fel. A felső-pliocént követő kronológiát Szilárd Jenő alapvető kézikönyve így foglalja össze:

A felsőpliocén keresztrétegzett homok a hátfelszín magas részein csak keskenyebb mederkitöltések formájában, vékony foszlányokban jelenik meg a negyedkori rétegek alatt Kötcse környékén, Csicsal-pusztánál és Póca-pusztánál. A legmagasabb tetőkről pedig úgyszólván teljesen lepusztult. Észak felé a Balaton-árokra leszakadó lépcsőkön 5-10 méterre, a déli lejtőn Somogymeggyes vonalától délre pedig még ennél is nagyobb mértékben kivastagszik.

Az idősebb pleisztocént képviselő édesvízi mészkő, tarka agyagféleségek és kavicsmezők maradványai az Andocsi-völgy keleti és a Miklósi-völgy nyugati oldaláról ismeretesek. (...)

A középpleisztocén kori folyóvízi homok maradványai a felszínre csak kicsiny foltok alakjában kerülnek az Arrdocsi- és a Miklósi-völgy vonalában, a déli lejtő Koppány menti peremén, az említett völ­ gyek torkolatában azonban a fúrások vastagabb szelvényeket is feltártak.

A lösz vastagsága eléggé változatos. A magas tetőkön Kötcse környékén is megfigyelhetők 6-10 méter vastagságú löszrétegeket a Csillagos hegy déli lejtőjén. Másutt viszont gerinctetőkön 1-2 méter vastagságú löszös üledék alatt már a pannóniai felszín édesvízi mészkővel és konkréciókkal takart, mállott felszíne kerül elő. A lejtőkön és a peremlépcsőkön a lösz szoliflukciós, deluviális, suvadásos üledékekbe megy át. Igen szép lejtőlöszfeltárások sorakoznak többek között a nyugati lépcsőkön, ahol pl. Szólád térségében 10-15 méter vastagságban is feltárulnak.

A Balatonföldvár-Andocsi-hát szerkezeti mozgásokkal emelkedett ki mai magasságára. A hát mai tetőszintjei valószínűleg már a pleisztocén első felében is környeztük fölé magasodtak, de a középpleisztocén óta központi része még tovább emelkedett. A fiatal emelkedési szakaszra utalnak többek között a magas tető peremeit minden oldalról szabdaló, meredek falú mély vízmosások, amelyekben az erózió ma is igen erősen dolgozik. Az emelkedést főleg rétegtani megfigyelések igazolják. Már Lóczy Lajos megállapította, hogy a lignitcsíkos prosodacnás rétegsor a Csillagos-hegytől a Csicsalipusztákig 4 km-en belül 220 méterről 203 méterre, tehát 17 métert süllyed, ami a felszín általános lejtésviszonyaival is megegyezik. A hát DDK felé való enyhe, lépcsős lealacsonyodását ÉÉNy felé való les­zakadásait a keresztrétegzett homok magasságviszonyai is tükrözik. A hát szerkezeti feldaraboltsága Kötcse-Pusztaszemes vonalától északra igen nagyméretű és változatos. Az egyes szerkezeti vonalakat a völgyhálózat kitűnően jelzi. A hát északi részének viszonylag nagyobb mérvű és igen változatos szerkezeti feldaraboltsága minden valószínűség szerint azzal függ össze, hogy Visz-Kereki - Balatonendréd vonalában a Balaton csapásirányával megegyezően a legmagasabb tetőszintet keresztező alaphegységi antiklinális boltozat összetöredezett északi szárnyának egy részlete itt a felszín alatt csekély mélységben helyezkedik el, és törésrendszere, valamint mozgásviszonyai a felszín vékony üledékes takarójában jobban tükröződnek.

A hát szerkezeti mozgásokkal kiemelt és szerkezeti vonalakkal tagolt felszínét az eróziós-denudációs folyamatok és a lösztakaró tekintélyes mértékben átformálták.

A Kötcse környéki magas tetőszinttől DK felé a hát menedékesen lejtő felszínét a Koppány felé lefutó völgyek általában hosszú, 300-400 méter köztes gerincekre és helyenként valamivel szélesebb, zömökebb tetőkre tagolták. Keskenyebb és rövidebb gerincek keletkeztek, az Andocsi- és a Miklósi-völgy között.

A jórészt eróziós eredetű völgyek kiszélesítésében és feltöltésében, lejtőik lankásításában, valamint a köztes hátak lekerekítésében a periglaciális szoliflukció derázió és a suvadások működtek közre. Igen szép szoliflukciós üledéksor tárul fel a Somogymeggyes környéki gerincek, valamint a Kis-Koppány völgy Kapoly-pusztát északról övező lejtőin. Viszonylag nagyméretű suvadásformák tagolják és lépcsőzik az Andocsi völgy nyugati lejtőit, Somogymeggyestől délre. A lecsúszott kőzettömegek még a patak folyásirányát több helyen megváltoztatták. A számos völgylejtőn felhalmozódó finoman rétegzett löszös lejtőüledékeken kívül, melyek a régebbi szoliflukciós, suvadásos formákat is befedik, a periglaciális derázió tevékenységéről különösen a DDK felé húzódó gerinceken igen szép deráziós lépcsők tanúskodnak. Az egyes gerincek 5-6 db. 5-10 méter ugrómagasságú, szelídperemű deráziós lépcsőn át alacsonyodnak le a Koppány felé." 8

A lösz általában csak a gerincek és a tetők síkabb felszínein halmozódott fel, egyengetve a kisebb völgyekkel tagolt mélyedéseket. A lejtőkön többnyire más lejtőüledékekkel keverve és rétegezve jelentkezik.

Igen változatos formák tagolják a hát kötcsei magas tetőszintjét. Itt a különböző irányból hátravágódott völgyek, vízmosások, deráziós fülkék a magaslatot minden oldalról béreseitek és csipkézik, valóban csillagra emlékeztető formára alakították. Innen eredhet a Csillagos-hegy elnevezése is.

A magas tetőtől északra a lépcsőzetesen lealacsonyodó hát-törésvonalak vetősíkok által megszabott ÉK-DNy-i, majd a Marócifa-tetői merev megtörés után ÉÉNy-DDK-i irányú, mindössze néhány száz méter széles, meredek, 15-20 fokos lejtőkkel határolt lépcsős gerinccé keskenyedik, és a Balatoni-medencébe mélyen belenyúlva, Balatonföldvárnál festői szépségű abrázióval alámosott 40-45 méteres szakadékos partfallal végződik.

Talajviszonyok

Kötcse térségében a művelésbe vont területek talajai legnagyobb hányadában csonkult, agyagbemosódásos barna erdőtalajok, alsó szelvényükben közepes meszel látottságúak, erősen kötöttek. Bázisokban gazdag üledékes, löszös, márgás alapkőzeten találhatók. Víz és tápanyaggazdálkodásukra jellemző, hogy kolloidokban gazdag, vízgazdálkodása kitűnő, középső szintjében vízduzzasztó hatást is kifejt. Levegőzése jó, tápanyag feltáródása gyors. Erdőgazdasági tekintetben is a legjobb talajnak tekinthető.

A művelés szempontjából osztályozva elsőosztályú talajok a község területének 40 százalékán fordulnak elő. Humuszban gazdag feltalajuk mélyrétegű, morzsalékos, könnyen művelhető. A másodosztályú talajok tápanyagban és talajszerkezetben még nem romlottak le, de kötöttebbek, és felső rétegükben lemosódottak. Ezek a talajok teszik ki a község művelésbe vont területének csaknem a felét. A fennmaradó tíz százaléknyi talaj a harmadosztályú minősítésbe sorolható. Ezek táperőben gyengék, humusztartalmuk minimális, erősen leromlottak, emiatt a gépi művelésük gazdaságtalan.

A község talajai általában kötöttek, legnagyobb részben közepesen kötöttek. Erősen kötött talaj csak a büki, a pipadűlői, a magyali dűlő egy részén van. Itt a szárazság idején a feltalaj megrepedezik, emiatt nagyon lényeges az őszi szántás. Középkötött talajok találhatók a pócai területeken, a magyali talajok nagyobb részén, a bókavölgyi, a csillogói, fáncséi, páskomi, újhegyi, cserivölgyi, nagyvári, kotyoréi, löki és a réti dűlőkben. Laza talaj mindössze az úrréti dűlő mellett fekvő homoki dűlőben és a fáncsé köves út mellett elterülő réti földeken van. 9

A felszíni vizek jellemzői. Természetes vízfolyások 10

Kötcse kül-és belterülete három nagyobb befogadó vízgyűjtő területén van: egyrészt a Balaton, másrészt a Nagykoppányon keresztül a Kapós, harmadrészt a Kiskoppányon keresztül a Sió vízgyűjtőjén. Helyi jelentőségű közcélú vízfolyásai közül a legnagyobb a Büdösgáti-víz (Nagymetszés), valamint az Andocsi-vízfolyás, a Csoroszlya patak és a Kiskoppány-patak. Ezek mindegyike a Magyar Állam tulajdonában és a Dél-Balatoni vízgazdálkodási Társulat kezelésében vannak.

A Büdösgáti víz Karád külterületén ered, teljes hossza 17,5 km, ebből a közbenső 4650 m a 7+550 km és a 12+100 km szelvények között Kötcse határában van.

A vízfolyás völgyére jellemző a rendszertelenül mutatkozó fakadó víz, melynek következtében a térség egyes részein pangóvizes, vizenyős területek vannak. A felszín alatti vizek egy része a dombok lábainál a szintvonalakkal párhuzamosan a felszínre lép, hosszan áztatják a domblábi területeket. A víz felszínre kerülésének másik módja, hogy koncentráltan, források formájában jelenik meg a felszínen. Nemcsak a külterületen, hanem a belterületen is vannak ilyen források, pl. a Magyar utca végén, a Sós­dombi út környékén, stb. Ezek a vizek útárkokon, vagy egyéb árkokon keresztül, esetleg a felszínen lefolyva jutnak a Büdösgáti-víz medrébe.

A völgyfenéki területek víztelenítésére korábban már történtek beavatkozások. Ezek célja kettős volt: egyrészről nagyüzemi táblákat alakítottak ki, másrészről a réteket igyekeztek alkalmassá tenni szántóföldi művelésre. Ennek érdekében 1970-ben a Büdösgáti-vízfolyás völgyének kötcsei szakaszán 3740 méter hosszon lecsapoló csatorna készült, melynek tervezését és kivitelezését a Dél-Balatoni Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat szakemberei végezték el. A csatornák befogadója a Malom­árok, a Csoroszlya-patak és a Büdösgáti-víz.

A Büdösgáti-víz teljes vízgyűjtő területe a kötcsei alsó szelvényben 35,8 km 2. Az 1969-ben megé­pített meder a hosszú idő átlagában 10 évenként előforduló nagyvizek levezetésére lett méretezve.

A Csoroszlya-patak Nagycsepely külterületén ered, torkolati 300 méteres szakasza van Kötcse területén. A vízgyűjtő terület nagysága 21 km2 melyből a Kötcséhez tartozó terület megközelítőleg 1 km2. A patak az öt évente előforduló nagyvizek levezetésére alkalmas. (NQ2o%= 7,5 m 3/s.)

A Kiskoppány-patak a Kötcse külterületén levő Felső-Póca területén ered és 3 km-es lefolyás után lép át Pusztaszemes külterületére, közben 1,3 km-hosszon természetes határt képez a két község között. A Kiskoppány-patak, valamint a szintén Kötcse területén eredő Andocsi vízfolyás is, vízmosásos területen, vízmosásban ered. A Kiskoppány vízgyűjtőjére Kötcse területéből kb. 6 km 2 esik. Az NQ2o% mértékű vizek levezetésére 1970-ben építették ki.

Az Andocsi-vizfolyás a Páskom vízmosásaiban ered, az Aszóvölgyben. Aszód-réten át, egy 800 méteres szakaszon Somogymeggyes-Kötcse határát képezve, 3 km hosszúságban halad át Kötcse területén, majd Somogyacsánál torkollik a Nagykoppányba. A patak szabályozása 1969-ben történt meg. A nyugati mellékág, melyet Birkás-házi vízfolyásnak is neveznek, 2,8 km hosszon folyik dél felé, és An-docs térségében torkollik az Andocsi-vízfolyásba. E patak medernyomvonalának szabályozása és kiépítése az Andocsi-vízfolyással egyidőben történt meg.

A Kötcsei-vízfolyás a Sósdombon levő forrásokból ered és néhányszáz méteren útárokként halad végig a falu középső részén, majd a közutat keresztezve folyik a Büdösgáti vízfolyás felé. A közúti híd veszélyeztetettsége miatt 1969-ben vímosáskötő gátat kellett építeni. A híd és a gát közötti szakasz részben természetes hordalékkal feltöltődött, részben mesterséges feltöltést alkalmaztak.

Érdekes kuriózumnak számít a Som-folyónak nevezett kis vízfolyás, melyről a régiek megfigyelése szerint az a hír járja, hogy különleges összetételű vize lehet, mert emberemlékezet óta még nem fagyott be. Vizének vegyelemzését a harmincas években azért nem végeztették el, mert nem volt rá pénz. Igaz, a vegyelemzés azóta sem készült el."

A név szerint említett vízfolyásokon kívül több névtelen is van. A Dél-Balatoni Vízgadálkodási és Talajvédelmi Társulat birtokában levő adatok szerint együttesen mintegy 20,4 km hosszú vízfolyás fordul elő Kötcse kül-és belterületén, nem számítva ezekhez azokat a felszíni vízelvezető árkokat, melyek a község több utcájában megtalálhatók, valamint az időszakosan vizet szállító egyéb medreket. 12

Éghajlati jellemzők

Térségünk a Kakas-féle éghajlati beosztás szerint a mérsékelten meleg, mérsékelten száraz, enyhe telű (B3) körzetbe esik. 11

A makroklimatikus sajátosságokat jelző adatsorok a Regionális Atlasz, illetve a Magyarország Ég­hajlati Atlasza és Adattára alapján állnak rendelkezésünkre. Eszerint a napsütéses órák száma éves átlagban 1900-2000 között mozog. Egy korábbi mérés szerint ugyanez az érték 1850-2050 között mozog. A derült napok száma (amikor a felhőzet kevesebb mint 20%) 50-70, a borult napoké pedig 100-120. A derült napok maximuma augusztusban van, 50 éves átlagban 10, 3; ezt követi szeptember, 8,7; és július 7, 9. A derült napok minimuma decemberben következik be, ekkor 3,0; a tavaszi hónapokban 5-6, ősszel 3-8 nap között váltakozik. A borult napok átlagos száma júliusban a legkevesebb (3,4), augusztusban alig valamivel több (3,8). A borult napok maximuma decemberben fordul elő, megközelítőleg 13 értékkel. Az egész évi borult napok száma 84,8, ami alatta marad a budapesti Meteorológiai Állomáson mért 112 napnak.

A besugárzás évi összegének az utóbbi időben kimutatható emelkedése közelít az Alföldön mért értékekhez. Az UVB sugárzás különösen a nyári hónapokban magas, maximumát a délelőtti órákban éri el 10 és 14 óra között, ekkor a mért érték meghaladhatja a 7, 4-et is. Érdekes, hogy az UV sugárzás 12 óra körül viszonylag alacsonyabb.

léghőmérséklet

Kötcse levegőhőmérsékletének adatait csak a szűkebb régió átlagaiból tudjuk megállapítani, mert a községben mérőállomás nem volt és most sincs, és egykori intézői napijelentések sem állnak rendelkezésünkre. Legközelebb észlelőállomások Karádon, Tabon, Balatonszemesen és Balatonlellén vannak. A nagyobb régió és az országos átlaghoz való többnyire 50 éves átlagokat alapulvevő adatsorai részint az Országos Meteorológiai Szolgálat kiadványaiból, részint az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal által 1982-ben kiadott kiadványából állnak rendelkezésünkre.

Az észlelőállomások adatai és az országos adatsorok interpolálása után megállapítható, hogy az évi középhőmérséklet 10,0-10,5 C° között mozog, az évi közepes ingás 22,1 C°. A legmelegebb hónap a július, középhőmérséklete 21 C°, ezt követi az augusztus (20,2 C°). Az utóbbi tíz év (1984-1994) mérései szerint ez az érték enyhén emelkedő tendenciát mutat, de ebből hosszabb távú következtetéseket elhamarkodott lenne levonni. A leghidegebb hónap a január (-1, 4 C°). A legmagasabb évi középhőmérséklet 11,8 C°, a júliusé 23,5 C°, az augusztusé 22,7 C°.

A hőmérséklet közepes napi maximumának évi értéke 14,5 C°. A júliusi maximum 26,3 C°, az augusztusi 25,5 G°. A napi középértékek minimuma júliusban 15,7 C°, augusztusban 15 C°. Decemberben a maximum 1,7 C°, a minimum -4,3 C°. Januárban a maximum 3,9 C°, a minimum -3,1 C°.

A nyári napok száma (amikor a hőmérséklet maximuma meghaladja a a 25 C°-ot) 73,5, a kánikulai napok száma (amikor a hőmérséklet maximuma nagyobb mint 30 C°) 17. Az 1982 és 1994 között mért adatok ennél az 50 éves átlagnál magasabb értéket mutatnak, különösen az 1987-es esztendőben, amiből következően a csapadékmentes napok száma is nagyobb értéket mutat, mint a sokéves átlag.

A téli és zord napok száma decemberben 7,3 illetve 12,1; januárban 6,0 illetve 1,8; februárban 4,7 illetve 2,9. Az őszi és tavaszi hónapokban ezek száma sehol nem éri el az 1,0-t.

csapadék- és szélviszonyok

Csapadékmérő-észlelőállomások Kötcséhez legközelebb Nagycsepelyen és Szóládon vannak.

Nagyjából Nagycsepely és Kötcse között húzódik a 650 mm-es izohiéta vonal, ami azt jelenti, hogy Kötcse szűkebb térségének éves csapadékmennyisége 650-700 mm között ingadozik. Ettől északra a délbalatoni parti sáv valamivel aridabb éghajlatú, az évi csapadékmennyiség nem haladja meg a 650 mm-t. Legcsapadékosabb hónap a május (65-70 mm), ezt követi az augusztus (63 mm), amelynek értéke csaknem azonos a júniuséval. Legkevesebb csapadék márciusban van (40 mm), de a téli hónapok havi átlagai is csak 35-40 mm között ingadoznak. Az utóbbi évtized aszályos nyarai ezeket az 50 éves adatokat némiképpen módosították.

Az uralkodó szélirány az É-ÉNy-i, melyet természetesen a domborzat, a beépítettség helyileg módosít. 14

Különösen történeti éghajlattani szempontból érdekesek azok a szórványadatok, melyek extrém hőmérsékleti és csapadékeloszlási eseményeket őriztek meg. A legkorábbi adat 1728-ból való: Május 28-án olyan jégveréssel kísért felhőszakadás volt Csepely határában, hogy a faluban a vetések teljesen elpusztultak és tönkrementek a szőlők és a rétek is. A lakosság az elemi csapás után más megyékbe költözött, mert a mindennapira való sem maradt meg. Telekiben a jég nemcsak a veteményeket semmisítette meg, hanem az egész falu környéke is rendkívüli károkat szenvedett. A korabeli feljegyzés szerint sem kenyeret, sem zabot, annál kevésbé szénát ez évben nem remélhet." A katasztrofális felhőszakadás Kötcsét is érintette, de nem okozott olyan súlyos károkat, mint a két másik faluban. Érdekes, hogy Szó- ládról ugyanekkor nem jegyeztek fel károkat. Feltételezhetjük, hogy a helyi zivatar epicentruma Nagycsepelyén volt. 15

Érdekes történeti adatokat említ Halász Pál is 1935-ben írott kéziratában: A legidősebbek visszaemlékezése alapján írja, hogy 1866 májusában olyan kemény fagy volt, hogy nemcsak a határban, hanem a környező falvakban is minden elfagyott. Erős májusi fagyok voltak még 1928-ban és 1935-ben. Az előbbi évben a mélyebb fekvésű helyeket kímélte meg a fagy, az utóbbiban a magasabban fekvőket.

1928-ban minden elfagyott, 1935-ben legalább a szőlőket megkímélte, mert viszonylag jó bortermés volt ebben az évben. Hatalmas jégverés volt 1916 május 13-án, a termés legnagyobb részét tönkretette. Ugyanekkor Teleki is súlyos károkat szenvedett, de Nagycsepely és Szólád nem kapott semmi csapadékot. Nyilvánvalóan következik az elmondottakból, hogy erős felmelegedés lehetett ekkor, melynek egy északnyugati irányból jövő viharos erejű széllel kísért felhőszakadás vetett véget. A súlyos következményű jégverések közül emlékezetes még az 1927. szeptemberében kitört vihar, mely pásztákban söpört végig. A korabeli feljegyzések megemlítik, hogy Kötcsére nem jellemző a gyakori jégverés, sokkal gyakrabban fordul elő Somogytúrban és Látrányban. Különösen csapadékos évnek tűntetik fel a feljegyzések az 1916-os, 1927-es éveket, ekkor a nyári zivatarok tettek kárt a szénában és a szőlőben jelentős eróziós károkat is okozva. A szárazságok közül az 1917-es év emlékezetes, amikor a vegetációs időszak olyan csapdékszegény volt, hogy az azévi takarmányszükségletet nem tudták megtermelni, és az állatállomány komoly veszélybe került. Nem volt más lehetőség, a község gazdái kénytelenek voltak az állatok nagy részét eladni.

A hőmérsékleti szélsőségek közül 1916 szeptembere emlékezetes, ekkor a nagy hideg súlyos károkat okozott a kukoricában és a szőlőben. A hideg után sok eső esett, emiatt nem lehetett kapálni. 1934. és 1935. nagy szárazsága is emlékezetes, ezekben az években a burgonya és a kukorica sínylette meg a szélsőséges időjárást. 16

A természetes növénytakaró

Növényföldrajzi szempontból térségünk a Külső-somogyi flórajárásba (Kaposense) tartozik, mely a Holarktikm flórabirodalom közép-európai flóraterületének Magyar (pannoniai) flóratartományának, ezen belül az előillír flóravidéknek (Praeillyricum) a része. A korábbi irodalomban ezt illír (Illyricum) flóratartománynak nevezték. Kötcse és környékének vegetációja bár átmeneti jellegű az illír és pannon flórák között, inkább a nyugat-balkáni flóratartományhoz lenne sorolható. Ezt mutatja az is, hogy csaknem 45 illír, atlanti, mediterrán és szubmediterrán faj csak itt fordul elő. 17

A csillagéi kilátó

 

Lábjegyzetek:

  1. Lóczy L: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. In: A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei. I. köt. 1. rész. Bp. 1913
  2. Cholnoky .1.: A Balaton hidrográfiája. In: A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei. I. kőt. 2. rész. Bp. 1918.
  3. Bulla B.: Der pleistozüne Löss im Karpathenbecken. Földtani Közi. LXVII-LXVIII. (1937-1938); Geomorfológiai megfigyelések a Balatonfelvidéke:!. Földr. Közi. (1943); A magyar föld geomorfológiai kutatásának tő kérdései. Földr. Könyv- és Térképtár Ért. II. évi (1951): 1-3. sz.; Magyarország természeti földrajza, Bp. 1962.
  4. Zólyomi B.: Magyarország növénytakarójának fejlődéstörténete az utolsó jégkorszaktól. A MTA Biol. Oszt. Közi. 1. köt. (1952), 4. sz.
  5. Kogutowitz K.: A Dunántúl és Kisalföld írásban és képben. Szeged, 1930.
  6. Marosi S. - Szilárd .!.: A Balaton somogyi partvidékének geomorfológiai képe. Földr. Közi. 1958, 4,sz.; Szilárd .1.: Külső-Somogy kialakulása és felszínalaktana. Bp. 1967. /Földrajzi Tanulmányok 1.1
  7. Szilárd .1: i. m. 84-88.
  8. Szilárd J.: i.m. 86-88.
  9. A szerző helyszíni mintavételei, valamint Mihály Gyula feljegyzései alapján. A szelvények leírása Járó Z.: Talajtípusok c könyve (Bp.
    1963.) alapján készült.
  10. A tágabb régióra összefoglalóan Stirling J.: Balatonszemes és környékének természeti viszonyai. In: Szemes. Tanulmányok Balatonszemes múltjáról és jelenéről. Balatonszemes, 1990,31-34.
  11. Halász P.: Kötcse község monográfiája. Kötcse, 1935. (Kézirat)
  12. Ezúton is megköszönöm Kiss Tibor igazgató úr (Dél-Balatoni Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat) értékes tájékoztatását.
  13. Marosi S. -Szilárd J.: Szántódpuszta és környéke természetföldrajza, (h. n.) 1986. /Szántódi Füzetek XI1I./47-6I.
  14. Marosi S. -Szilárd J.: i. m.; Stirling .1. i. m. 25-28, részben módosított adatokkal.
  15. Stirling .1. i. m. 56; Réthly A.: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701—1800-ig. Bp. 1970, 127. a Kaposvári Állami Levéltár Összeírása alapján.
  16. Halász P. i. in. 34. p.
  17. Részletes összefoglalás: Stirling.1.: i. m. 34-54.
  18. Danszky I. (szerk?): II. Dél-Dunántúli erdőgazdasági tájcsoport. Orsz. Erd. Főig. kiad. Bp. 1963. 146.
  19. Csapodi l. (szerk): Balaton 1982. Orsz. Környezet-és Természetvédelmi Hivatal kiadv. Bp. 1984. melléklet