MŰHELY

Ivanics Géza

Ép testben ép lélek

Az élet realitása ez az örök érvényű igazság: Ép testben ép lélek. Az embert küzdelmes élete során lépten-nyomon veszélyhelyzetek egész sora kíséri. Ezek az élet rizikófaktorai alattomos módon, élvezeti forrásként jelentkeznek: a nikotin, az alkohol, a kábítószerek és szinte felsorolhatatlan a lista. Milyen csábító árukínálat várja például a vásárlót, amikor kimegy a piacra. De tudjuk-e, hogy hány dózis mérget viszünk haza — jó pénzért — a kívánatos zöldségekkel, gyümölcsökkel. Ma már az ember környezetét (levegő, víz, föld ) folyamatosan teszi tönkre, ezzel életlehetőségeit leszűkíti. Egyre nyugtalanítóbb figyelmeztetések hangzanak el az egészséges életmód védelmében. Mindinkább előtérbe kerül a prevenció.

A nemzetközi tapasztalatokkal összhangban (jogharmonizációra törekszünk!) nekünk is meg kell állapítani, hogy a társadalmi- gazdasági változások jelentősen alakították át a lakosság életmódját.

Az életformaváltozás eredménye, hogy a nemzet alacsony egészségi szintre süllyedt vissza. Világosan mutatják a statisztikai felmérések a halálozási arányokat, a különböző betegségek százalékos előfordulásait, a magyar sorkötelesek egészségi állapotát. A megváltozott munka- és életkörülmények mozgásszegény, inaktív életformát is jelentenek. Sokan úgy gondolják, hogy a munkájuk során kifejtett aktivitásuk elegendő terhelést is biztosít egészségük, fizikai, szellemi állapotuk optimális fenntartásában.

Természetesen ez nem igaz, mert az egyoldalú terhelés egészségtelen, amit sokoldalú mozgással fel lehetne oldani. Tehát a káros szenvedélyek, a táplálkozás, a negatív környezeti hatások mellé jelentős mértékben zárkózik fel, mint egészségkárosító tényező a mozgásszegény életmód. Ezekben a torzulásokban kell keresnünk az egészségromlást kiváltó, fenntartó okokat. A kép akkor lesz teljes, ha megemlítjük még a közgondolkodást, az egészség, mint érték elfogadásában. Az egészséges életmódra törekvés normái a társadalmi közgondolkodás értékrendjében az utolsó helyre szorulnak. Ha pedig a társadalom életkor szerinti rétegződése szempontjai kerülnek vizsgálódásunk tárgyává, kiderül, hogy a legveszélyeztetettebb, a legkiszolgáltatottabb a gyermek. Különösen az iskoláskorúak. Az iskolába járás számtalan kényszert, kényszerhelyzetet is jelent. Az iskolai élettel kapcsolatos tevékenység jellemző tendenciája a kevés mozgás és a sok, zárt helyen való szellemi munkálkodás. A felnövekvő korosztály hatéves kortól tizenhat éves korig kötelező iskolai oktatásban részesül. Ezért tehát ifjúságunk teljes egészének élettevékenységét az iskolai munka, az iskolába járás következményei határozzák meg. A napi életrend kialakulását is az iskola formálja, irányítja. Ebben az életrendben értékek, normák, elvárások fogalmazódnak meg. Ebben az értékhierarchiában a testi nevelés az utolsó helyet foglalja el. Tehát az iskolai élet is veszélyforrás! A mozgáshiány felszámolása az egyik legfontosabb nemzeti érdek!

A testkultúra, a testi nevelés igénye nem új keletű. A testnevelés történetének áttekintése bizonyítja, hogy a társadalmi fejlődés különböző szakaszaiban a testkultúra iránti elvárások akkor fokozódnak, amikor az adott kor emberétől magasabb szintű szellemi és fizikai teljesítményt követelnek. A felkészítés az iskolában szervezetten, tervszerűen, szakszerűen valósulhat meg.

A testkultúra akkor érte el virágkorát az ókori görög társadalomban, amikor felismerték Pithagorasz, Szókratész, Platón, Arisztotelész bölcselete folytán, hogy a test és a szellem egységes egészet képez, és a nevelés folyamatában ez elválaszthatatlan. Ezért a fejlődő gyermek nevelésében és képességeinek kifejlesztésében a testnevelésnek döntő szerepet biztosítottak. Nevelési céljaik elérése érdekében feltételrendszerüket is megteremtették. Remek oszlopfolyosókkal körülvett, platánsorokkal körülültetett, hideg-meleg fürdőkkel, öltözőkkel, társalgószobákkal ellátott díszes épületeket gymnasium-okat építettek. A személyi feltételeket és a szaktudást legalább olyan fontosnak tartották, mint a létesítményeket. Tekintélyes egyén (gymnasi archos) volt a főfelügyelő, aki igazgatta a tanítókat és az ifjakat. A tanítóktól (szakembertől ) megkövetelték, hogy pontosan ismerje a gyakorlatok hatásait a különböző szervekre, és ennek megfelelően, tervszerűen dolgozzon. Megkövetelték, hogy jártas legyen a futásokban, ugrásokban, a korong- és kopjavetésben, a birkózásban. A testnevelésben a fiúk, a lányok egyaránt részesültek, mert tudták, hogy erős, egészséges nemzedék csak így születhet. Legnagyobb versenyük a rendszeresen megrendezett olimpiai játékok. Az olimpiai eszmék meghatározóak voltak az egész társadalom életében.

A rómaiaknál a testgyakorlás csak a katonai kiképzést szolgálta, később cirkuszi látványosság lett. A középkor vallásos embereszménye elvesztette, kiiktatta a nevelésből a testi nevelést. A lovagok képzése előírta ugyan a futást, ugrást, vívást, lovaglást, fegyverforgatást, úszást de ezeket kizárólag a hadviselés céljából űzték.

A reformáció kezdte feloldani a szigorú aszkétizmust. Rendszeres testnevelés még nem folyt az iskolákban. Az orvosok, gondolkodók azonban már hirdették a testnevelés szükségességét, elhanyagolásának káros következményeit. Michel de Montaigne (1532-1592) Kísérletek című művében írja: "Szükségesnek tartom, hogy a külső illem és kellem a lélekkel egyszerre képződjék." Rousseau (1712-1778) Emil című művében fejtette ki nevelési elveit. A testnevelésről vallott nézetei ma is helytállóak: "Folytonos testgyakorlatokat tétessetek növendékeitekkel, hogy értelmesek és okosak lehessenek." J.B. Basedow (1723-1790) Philantropium nevelőintézetében a testnevelést napi gyakorlattá tette. Pestalozzi síkra szállt az ember harmonikus neveléséért. A gimnasztikai gyakorlatanyagot rendszerbe foglalta. A testnevelést, mint tantárgyat intézetében bevezette. P. H. Ling (1776-1839) a svéd torna megalapítója. Érdeme: anatómiai ismeretek alapján dolgozta ki a gyakorlatok élettani hatásait. Rothstein Németországban a tudományosan megalapozott testnevelés híve.

Magyarországon 1839-ben alapított Fuchs Christian tornaintézetet gyerekek részére Pesten. Bakody Tivadar, Szontágh Ábris, Batufalvi orvosok és Matolay Elek 1865-ben a Torna Tűzoltóegylet-et alapították meg. Ebből vált ki és alakult meg a Nemzeti Tornaegylet. Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter 1867-ben rendelte el az iskolai testnevelés bevezetését. Haladó pedagógusok már az 1910-es években határozottan sürgették a mindennapos testnevelés bevezetését. Az elemi és polgári iskolákban Budapesten 1912-től az óraközi testgyakorlást írták elő. A gyakorlatanyagot is közlik, aminek végrehajtását szigorúan ellenőrzik. Az 1930-as években a "tanszemélyzet minden tagjának lelkiismeretére bízzák", így lassanként abbamarad, elfelejtődik. Hóman Bálint vallás- és közoktatási miniszter, a testnevelés nagy barátja kísérelte meg 1933-ban a mindennapos testnevelés bevezetését, sajnos a nagy lelkesedés ellenére ez is csak kísérlet maradt. Országos elterjesztése nem sikerült.

E rövid történeti áttekintés után feltétlenül szólni kell az 1980-as évek Csongrád megyei újításáról. Ekkor viszont országos méretűvé vált - két-három év alatt - a mindennapos testnevelés. A siker zálogát a módszer jelentette. Az egészségvédő mozgásprogramot eljuttathattuk hangkazettán az ország általános iskoláiba. Ezzel a lehetőséggel bátran éltek is az iskolák.

Divat lett a mindennapos! Divattá válhatott, mert:

1. A mozgásanyag, a mozgásfejlődés törvényszerűségeire épült.
2. Létfontosságú készségeket fejlesztett (mozgáskoordináció, erő, állóképesség stb.)
3. A tanulókat kellő hatékonysággal motiválta.
4. Az óravezetést a tanár egyszerű eszközökkel tudta megoldani.
5. A gyakorlatanyag tervezett, élettanilag bemért volt, és a felkészülés nem terhelte a pedagógust.
6. 6.  A foglalkozást bármilyen körülmények között meg lehetett tartani (tornaterem, tanterem, udvar, pálya stb.)
7. A fiziológiai hatások mérését a módszer biztosította.
8. A nevelő szerepét, jelenlétét megduplázta, mert a diktált mozgásanyag mellett ő segíthetett, kiegészítő feladatokat adhatott.
9. A legfontosabb, hogy a gyermekek körében frenetikus sikert aratott.
10. A mozgásanyag az egészségmegőrzést célozta és ellensúlyozni tudta az egyoldalú terhelés (ülés) káros hatásait.
11. Ellenzőinél jóval többen igényelték, elfogadták és terjesztették.

A Művelődési Minisztérium a mozgalmat felkarolta, sajátjának tekintette. Mindez a siker a magyar pedagógia történetében azonban nem következhetett volna be, ha nem olyan ember áll - ebben az időben - a Csongrád megyei Művelődési Osztály élén, aki valamikor igen sikeres testnevelő tanár, szakfelügyelő, majd főiskolai tanár (pszichológiai tanszék) volt, mindezeken felül jó menedzser, kiváló vezető egyéniség, városunk szülötte Dr. Keczer Tamás.

A rendszerváltás az iskoláztatás struktúráját is megváltoztatta. A különböző iskolafenntartók (állami, önkormányzati, egyházi, magán stb.) még nem jutottak el az egészség megőrzéséig. Az iskola működtetésének anyagi gondjai forgácsolják szét minden energiájukat. Az iskola csepp a társadalom tengerében, de mint a természetben a tenger cseppje is tartalmazza a hatalmas víz minden tulajdonságát, anyagának összetevőit, úgy az iskola is magán viseli a társadalom minden problematikáját.

Ha emlékezetünk előhívta, megidézte az ókori Róma költőjét, Juvenalis Decimus Juniust, akitől idéztük az örökérvényű mondást: Ép testben ép lélek azaz "Mens sana in corpore sano" és azt látjuk, hogy az ember mérgezi környezetét, saját magát, szociális és egzisztenciális problémák keserítik életét, őrjítő stressz tartja állandó izgalomban, mozgásigénye a minimálisra csökken, a felnövekvő nemzedék pedig olyan mintát kap, melyet a sivár provinciális gondolkodás és szokásbeli életvezetés indukál, a teljes idézet kívánkozik ide: ORANDUM EST UT SIT MENS SANA IN CORPORE SANO vagyis "Emberek imádkozzunk azért, hogy ép testben ép lélek lakozzék". Emberek! ...hát imádkozzunk!