|
|
Halász Judit Kossuth-díjas, érdemes művész a makói Hagymaház színpadán ma vette át a város polgármesterétől a Páger Antal színészdíjat. A zsúfolásig megtelt nézőtér szűnni nem akaró tapssal köszöntötte a szemmel láthatóan meghatódott művésznőt.
Ahogyan az egy szakmai elismerés adományozásával együtt jár, az egy esztendeje alapított Páger Antal-színészdíj átadása felemelő élmény volt. Ugyanakkor mégis szebb, mint a többi, hiszen a díj a miénk: a város hozta létre és a mi Téni bácsink emlékét hirdeti, reméljük örök időkre. Mindazok, akik ott voltak február 7-én a Hagymaház nagytermében egy új hagyomány megszületésének emelkedett pillanatait élték át. Miközben részesei lehettek a Makó méltán híres szülöttéhez illő kedves ceremóniának, meggyőződhettek arról, hogyan kel életre múltunk egy legendája olyan erővel, hogyha kellően vigyázunk rá, most már a miénk is marad. Ez a legenda Páger Antal. A makói pénzügyigazgatósági altiszt fia, aki 1899. január 29-én itt látta meg a napvilágot, s istenáldotta tehetségét a városnak és a géneknek tulajdonította. Aki alig 20 évesen hagyta el szülőhelyét, de olyannyira szerette, hogy megbocsátani is képes volt neki. Aki a makói táncoskomikusságból indulva a színészi jellemformálás utánozhatatlan zsenijévé lett, aki a cannes-i nagydíjnál és a Kossuth-díjnál is nagyobb elismerést vívott ki magának: a közönség végtelen szeretetét és megbecsülését. Okkal lehetünk rá büszkék és joggal vállalhatjuk szellemi örökségének ápolását.
Szerencsére mindig éltek a városban olyan személyek, akik fontosnak tartották éreztetni vele: a makóiak szeretik őt. Olyan köztiszteletnek örvendő helybeliek, mint Gerzanits Elemér, a város egykori anyakönyvvezetője. A gyermekkori jó barát Buenos Airesben, a számkivetettség éveiben is tartotta vele a kapcsolatot, levelei jelentették Páger Antal számára szinte az egyetlen érintkezési lehetőséget a hazával. Dr. Forgó István, hivatalban lévő tanácselnökként hosszú évekig fáradozott azon, hogy Téni bácsi újból láthassa Makót. Dr. Tóth Ferenc, a múzeum ma már nyugdíjas igazgatója az iránta érzett tiszteletből, Halász Bálint pedig önszorgalomból kutatta a színészóriás kalandos életútját. Az ő munkájuknak köszönhetően adta ki a Keresztény Értelmiségi Szövetség 1992-ben az Emlékezés Páger Antalra című füzetét, és kezdeményezte ugyanabban az esztendőben egy emléktábla elhelyezését a Barcsay utcai szülőház helyén álló épületre.
Nem volt tehát előzmények nélküli az a hagyományteremtő munka, amely 1999. január 29-én Páger Antal születésének 100. évfordulóján kezdődött. Októberben lesz négy éve annak, hogy az első emléknap előkészítésének nekilátott egy kis csapat. A szervezők a Hagymaház, a Páger Antal Stúdió, a Városi Televízió, az Ipartestület, az Árkádia Parkszínpad és az önkormányzat részéről vették ki a részüket a munkából, amíg szép lassan összeállt az ünnep forgatókönyve. Olyan program kerekedett, amely máig emlékezetes: ezen a napon vendégeskedett először a városban Páger Judit, a színész Magyarországon élő lánya, és a három unoka: Krisztina, Bea és Antal. A meghívottak között volt Nagy Anna Jászai-díjas színművész, aki a Pacsirta című filmben volt partnere, Gálffi László színművész, akinek a Vígszínházban volt szerencséje együtt játszani vele, Palásthy György filmrendező, aki számos filmet készített Páger Antal főszereplésével. Ekkor vette fel nevét az utódok hozzájárulásával az Ipartestület mozija, az esti színházi előadásról a PÁST gondoskodott és hetekig látható volt a Hagymaház aulájában az a kiállítás, amely róla készült fotókat és személyes tárgyakat egyaránt tartalmazott.
Ez az első emléknap határozta meg a későbbiek jellegét, hangulatát. A rendezvény sikerén felbuzdulva döntés született arról, hogy január 29-én ezentúl minden évben lesz olyan része a programnak, amelyen megidézzük Téni bácsi alakját, beszélgetünk legendás alakításairól, hogy ne felejtse el őt sem a szakma, sem a szülőváros és legyen olyan esemény is, amely a mai színház- és filmművészettel kapcsolatos.
A színészdíj alapításának ötlete mindkét gondolattal rokon. Mindamellett, hogy maradandó emléket állít Páger Antal színészi nagyságának, lehetőséget teremt arra, hogy a város a kortárs színművészet vérkeringésébe bekapcsolódjon. Maga az ötlet már az első Páger nap után megfogalmazódott, szándék rá két évre lett belőle, amikor is a díj alapítását a képviselőtestület elfogadta. A városatyák és családtagok támogatták azt az elképzelést is, hogy a díj Téni bácsi pecsétgyűrűjének pontos mása legyen. Ezek után a tett következett: olyan embereket találni az öt fős kuratóriumba, akiknek a díjazottra vonatkozó döntését a színészszakma elismeri. A tagságra három színész: Tordy Géza, Hegedűs D. Géza és a szülővárost képviselő Szalma Tamás kapott felkérést, a filmszakmát Réz András esztéta, a családot pedig Gyarmati Antal, az egyetlen fiúunoka képviseli. Az alapító szándéka szerint a díj évente egyszer, egy színésznek adományozható, mégpedig olyannak, akinek játékára jellemző a págeri hitelesség és eszköztelenség. A grémium 2001. november 12-i ülésén egyhangúan Halász Judit Kossuth-díjas, érdemes művészt tartotta elsőként alkalmasnak erre. Valamennyi név garancia arra, hogy a gyűrű értékes hazai elismerésévé válik a színész szakmának, egyike lesz azoknak, amelyet minden esztendőben büszkén vehet át a díjazott.
Számomra a február 7-i átadási ünnepséget valami különös hangulat járta át, egyszerre volt őszinte és megható. Őszinte, mert tiszta és önzetlen volt a szándék, amely Páger Antal alakját ekképpen akarta megőrizni s mert a kuratórium egy emberként javasolta díjazottnak a népszerű színésznőt. Őszinte volt a közönség tapsa is, amellyel Halász Juditot ünnepelte. Mélységesen emberi érzéseket és emlékeket öntött szavakba a művésznő a jellegzetes Páger-gyűrű láttán, s ha hozzátesszük, hogy mindez Téni bácsi lánya és unokája előtt történt, már a megható jelző is érthető. Ezért volt és ezért lesz más, szebb és több számunkra minden hasonló alkalomnál a Páger Antal-színészdíj átadása. Mostantól, reméljük örök időkre.
Ajándék minden Halász Judittal töltött pillanat, a színpadon és azon kívül. Az olasz napfény ragyogott szőke hajában, a Mirandolina címszereplőjeként, miközben fülig szerelmes kisinasként ugrabugráltam körülötte. Volt kétségbeesett szeretőm a Jó estét nyár, jó estét szerelemben, a családot összetartó anyámat játszotta Az ügynök halálában, s válaszolni nem tudó feleségemként küzdött velem az Árulás című darabban. Jó volt a szemébe nézni, érezni vére ritmusát az Össztáncban, miközben megtörtént velünk az egész XX. század. Kislányaim a dalain nőttek fel, s dúlták össze öltözőjét egy-egy vígszínházi koncertje után. Szépség, érzékenység, műveltség és okosság. Ez mind Halász Judit. Nála méltóbbat ma nem tudok, aki a Páger Antal-díjat átvehetné. A Vígszínház történetében Páger Antallal évtizedeken át összefonódott művészi pályája. Ez a nagymúltú színház volt a közös otthonuk, színészi otthonuk, s színészi életük rangos terepe. Ez a százéves, igazi polgári hagyományokkal rendelkező szellemi műhely, mind a mai napig egy színpadnyi Európát jelent a magyar színházi életben, ahol a közönség mindig azt érezheti, hogy „minden ember fenség". Ennek a szolgálatában teljesedett ki Halász Judit művészete.
Elhangzott Makón, 2002. február 7-én
Halász Judit a Páger-díjjal
1729-ben Návay János nagyváradi kanonok tulajdonába került Földeák területe. Mivel Nagyvárad Szent László városa (ott helyezték örök nyugalomra), a Návayak magukkal hozták tiszteletét Földeákra is. 1857 novemberében az új földeáki templomot Szent László tiszteletére szentelték, vagyis Szent László a templom védőszentje. A főtér és a gyógyszertár is az ő nevét viseli. László, István király után az első jelentős uralkodó, uralkodása (1077-1095) alatt éli első virágkorát a korai feudális Magyar Királyság. Magántulajdont védő szigorú törvényei legendásak. László volt az az uralkodó, akiben erények sora egyesült: alázatosság, jámborság, nagylelkű hősiesség, lángoló hazaszeretet, józan belátás, a családi és egyéni sérelmek fölé való emelkedés képessége, a tévedések felismerése és jóvátétele — ezekből adódott össze az a nagyság, mely megacélozta nemzete erejét is, hitet adott neki, s utat mutatott a jövőbe.
Földeákon 2001. november 12-én Szent László-díszkutat avatott Göncz Árpád, volt köztársasági elnök. A kút alkotója Tóbiás Klára szegedi szobrászművész. A díszkút talapzata süttői szakított mészkő. A talapzat két domborműve hadba vonuló sereget ábrázol. A kútfej különlegessége, hogy lófejből folyik alá a víz. Szent László király alakja életnagyságnál kisebb, tetőtől talpig vértezetben, fején stilizált koronával ábrázolja a művész. Kezében a királyi hatalmat szimbolizáló országalma és a csatabárd, mely a magyar szent királyok közül egyedül László király attribútuma. A szobor a megfáradt, sok harcot megvívott öreg királyt ábrázolja.
Kedves Barátaim! Földeák lakói, fiatalja, öregje! Köszönöm szépen, hogy engem hívtak meg a kút felavatására. Büszke vagyok rá! Büszke, mert Földeák történetével Magyarország egész történetét példázni tudja. Földeák történetében, mint a csepp vízben a tenger, benne van egész Magyarország története. A honfoglalás korától hosszú-hosszú ideig változatlanul éltek itt. Földeák nemesi település volt. A történelem viharai következtében a lakosság elpusztult, elkerült innét. Kétszer dúlta fel a török, egyszer teljesen, és fölégette. A török megszállás idején sanyargatta úr — mégpedig jogtalanul—, és sanyargatta a török, kétfelé adózott, élete majdnem ellehetetlenült. Miután felégették, fél évszázadon belül ismét benépesült, immár a környékből. Mindvégig magyar lakossága volt és az az óriási szerencse érte, hogy békességben, egymás közös javára tudott együttműködni a Návayakkal. Ennek a jelképe talán az, hogy a Návayak családi címerét választotta a község, az egész közösség a maga címerének is. Ők hozták ide Szent László tiszteletét, így történt, hogy a közösség Szent László védelme alá helyezte magát.
Szent László négy évtized keserves küzdelmei és zűrzavaros állapota után Magyarországon a lovagkirály erejével egyesíteni tudta az országot. Békességre, megbékélésre, igazságosságra képes uralkodó volt, aki legközelebb került az összes Árpád-házi király és Magyarország valamennyi uralkodója közül a magyar nép lelkéhez. Legendája él és legendája mindenütt megmaradt. Szent László legendájának képeit mindenütt láthatjuk a régi Magyarország területén, ahol határőr közösségek, határt védő közösségek létesültek. Szent Lászlót, aki megmenti a rátámadó kun vitéz kezéből a magyar leányt. Ez gyönyörű, saját legendánk, de jó ha tudják, hogy nagyon-nagyon régi jelképeket tartalmaz, talán 2000 évnél régebbieket is, amely magyarországi magyar formát öltött, de voltaképpen kifejezése a jó és a rossz harcának. Szent László küzdelme, Szent László életműve a Magyarországra támadó rossz, a Magyarországra támadó ellenség elhárításának jelképe.
A jó és a rossz küzdelmében mindig a jó mellé kell állni, mindig az igazság mellé, a gyengébb mellé kell állni, mert ez az egyetlen, ami fennmaradásunkat biztosítani tudja. Szívemből kívánom Önöknek, hogy együttélésük legyen méltó a Szent László-i hagyományokhoz, és tartsák magukat társadalmi létükben, mindennapjaikban Szent László hagyatékához, amelyik éppen a jó és a rossz küzdelmének és a jó győzelmének jelképével erőt ad, hogy ezt meg tudják valósítani.
Köszönöm, hogy meghallgattak. Isten áldását kívánom mindannyiukra, a közösségükre és a kútra, amelynek tiszta vize, remélem, mindig erőt és felfrissülést tud adni Önöknek a nehéz napjaikban is.
(Szerkesztett változat)
Szentlőrinc városrészt nyugat felé a Fűrész utca határolja. Néhány portája találkozott a híres fűrészteleppel, amely a Liget utca vonalában nagy területen terjeszkedett. A szabad téren mi, a környékbeli gyerekek könnyen találtunk játszóhelyet. A sarok után, a szép fordított házban Béresék laktak. Játékunk közben gyakran találkoztunk a népes család tagjaival. György, az idősebb fiútestvér, a helyi Csanád Vezér Gimnázium negyedikes tanulója osztályvizsgára készült, ezért nem figyelte játékunkat. A házuk előtt terebélyesedő fehér nyárfa árnyékában a szorgalmas kisdiák kitartóan tanult, mert jövőjét lélekben maga előtt látta. Tizennégy évesen eldöntötte, hogy tanulmányait az esztergomi bencés gimnáziumban fogja folytatni. Mélyen vallásos szülei és pap nagybátyja először nem vette komolyan az elhatározást, de látva a fiú eltökéltségét, hozzájárultak tervének valóra válásához, és hamarosan a katolikusok fővárosában, Esztergomban folytathatta középiskolai tanulmányait, a kispapok kék reverendáját viselve. Példaképének a pap nagybácsit, Béres István kanonokot tekintette, aki a teológián tanított. Az ő oltalma alatt mélyülhetett el a tudományokban. A történelem azonban közbeszólt, a háború vihara hazasodorta. A tanulást itthon folytatta és érettségivel fejezte be a gimnáziumban, 1946-ban. A friss bizonyítvánnyal tarsolyában Esztergomban a papi szemináriumba jelentkezett. Ezután igen kevés időt töltött szülővárosában, legfeljebb szünidőben láttuk, amint kispap-ruhájában, öccse és nővérei társaságában a belvárosi plébániatemplomba igyekezett. Ez a hely ma is fontos számára, mert sokévi komoly munka után, a nehéz időkben, 1951. június 24-én, pappá szentelése után egy héttel, itt tartotta újmiséjét. Az emlékül kiosztott szentképhez ezt a bibliai idézetet választotta jelmondatául: Én pedig igen szívesen áldozok, sőt magam is áldozattá leszek a ti lelketekért. Káplánként a lelkipásztori feladatok ellátása mellett az egyházközség karmestere és orgonistája is egy személyben, papi hivatása mellett ugyanis életének legfontosabb meghatározója zenei érdeklődése és tehetsége. Leginkább az egyházi zene, a gregorián vonzza. 1956-ban már a szeminárium tanára.
A forradalom leverése után nem akar bekapcsolódni a békepapi mozgalomba, ezért nyugatra menekül; két kispap tanítványával átbiciklizik a határon. Azóta Ausztriában él, ahol továbbra is papként működik. Több állomáshely után megbízzák egy bécsi plébánia vezetésével, ahol a lelki gondozás mellett kulturális szervezőmunkát is végez, hangversenyeket, kiállításokat rendez templomában. Ausztriában lehetőséget kap zenei tanulmányai folytatására. 1961-ben veszi kézhez a művészdiplomát a bécsi zeneakadémián. Ezután több helyen is tanít, többek közt a bécsi egyetemen és a salzburgi Mozarteumban. A gregorián zene nemzetközi hírű szaktekintélye. Részt vesz az arezzói nemzetközi kórusverseny zsűrijében. Hallatlan munkabírással 1990 óta Magyarországon, Erdélyben és a Felvidéken szervez gregorián kurzusokat, pótolva az elmúlt évtizedek itthoni zenei képzésének mulasztásait.
Egyháza szolgálatában, számtalan feladatának végzése közben észre sem vette az idő múlását. A hit- és zenetudomány művelésében a dolgos évek évtizedekké rakódtak. Fiatalos lendülettel szervezett, tanított, de az oltártól sem szakadt el. Felszentelési jelmondatához ragaszkodva cselekedett, a ti lelketekért. Így ért el papságának ötvenedik évfordulójához. Lelkének sugallatára hallgatott, amikor úgy döntött, hogy aranymiséjét szülővárosa szeretett templomában fogja tartani.
2001. június 24-én a Szent István plébániatemplomot zsúfolásig megtöltötték a hívek. A közvetlen rokonság, a régi ismerősök és sok fiatal foglalta el a padsorokat. Rövid várakozás után megszólalt az orgona és a bevonuló zsoltár ismert dallamára a szeretet és áldozat jelképét, a feszületet hozó cserkészek vezetésével a menet az oltár elé vonult. Az ünnepelt megilletődve mondta el köszöntő szavait. A liturgia bevezető része után a prédikáció következett, a szintén makói Török József professzor lépett a szószékre. Beszédét az alkalom méltatásával kezdte, azzal, hogy éppen Keresztelő Szent János ünnepére, a millenniumi ünnepségek idejére, Krisztus születésének kétezer, a magyar államalapítás ezer éves évfordulójára esik György atya jubileuma. Kitért arra is, hogy a jelenlévő idősebbek közül jó néhányan résztvevői voltak ötven évvel ezelőtti első szentmiséjének is és felidézte pappá szentelésének és újmiséjének történelmi körülményeit. Az újmise mindig megrendültség — mondotta —, egy olyan kegyelem bőséges áradása, amikor talán az sem számit, hogy a katolikus iskolát elvették, a benne tanító nővéreket száműzték és megszervezték az istentagadó mozgalmakat, amelyekkel elsősorban a katolikus egyházat akarták megsemmisíteni; Mindszenty József pedig börtönben szenvedett. Ezután György atya életútjáról beszélt és a kegyelemről, amely mindvégig kísérte, s amelyért most együtt adunk hálát. Ha valaki hűségesen kitartott ötven évig, méltán lehet emlegetni fejezte be prédikációját Török József.
Beszéde után teljes elmélyültséggel voltunk részesei az ünnepi misének, melynek végén meghatottan hallgattuk György atya könyörgését és fogadtuk arany-misés áldását, végül hálatelt szívvel és szép emlékkel távoztunk. Lelkünkbe véstük és magunkkal vittük az aranymisés jelmondatot: Énekeljetek az Úrnak új éneket!
 |
 |
 |
|---|
|
|