|
Hervay Gizella költő nevét sokan hallották, de verseiről, életéről nem sokat tudunk. Makón született 1934. október 14-én, s most volt 20 éve annak, hogy 1982-ben önkezével vetett véget életének. Mint nő és anya mindent elveszített. Férje, Szilágyi Domokos 1976-ban öngyilkos lett, fia 1977-ben a bukaresti földrengés áldozataként halt meg. Idegeit e tragédiák felőrölték, ez vezethetett halálához. Verseiben nem tud megbékélni nagyanyáink sorsával, ő nem így szeretne élni: Két összeborított tányér közé / egész élete belefért. Lázadva vállalta az asszonyi sorsot, a kiszolgáltatottságot. Kiszolgáltatott, mert nő, mert költőnő. A hetvenes évek végén Erdélyből Magyarországra települt. Idegenség-érzete egyre fokozódott. Fehér a magány, mint az ing. / Fehér az ing, fehér a halál. / Csak az él, ki társra talál. / Szótlanom, egyetlenem, / tenyered tenyeremen. Verseiben nem a lágy érzelmek dominálnak, hanem a szigorú tárgyilagosság; a személyes gyász és az egyetemes közép-európai életérzés keveredik bennük. Képei kettős tükörként egyik oldalon a költőnő belső világát ábrázolják, másfelől a külvilág jelenik meg, mindkettő diszharmóniáját ábrázolva. Születtem, mint más. A felelősséget /vállalom. Közép-európai / számítás szerint/Kérem a másolatot. A magábafordulás, leegyszerűsödés, tömörség jellemzi utolsó verseit. A verscímek is ezt mutatják: Itt, Rekviem, Rend, Zuhanások, Űrlap. Költészete az utolsó években még feljebb ívelt, napjaink lírájának élvonalába emelkedett.
Korell Gertrúd
Emlékezzünk a költőre posztumusz kötete, a Lódenkabát Kelet-európa szegén záróversével:
MÉG EGY HIÁNY A SZÁMADÁSHOZ
AZ VOLTAM AKI NEM LEHETTEM
NINCS FELMENTÉS NINCS HALADÉK
ELÁRVULTAM ÚGY SZERETTEM.
ELŐBB A SZAMOS A MAROS MÚLIK EL
TORKOMBA FULLAD A DUNA IS
KITERÍTHETŐ TÁJ
TÖBBESSZÁMBAN PUSZTULOK EL.
SE EMBER SE ASSZONY CSAK VÁDIRAT
ALULTÁPLÁLT VENDÉGMUNKÁS
ÉRVÉNYTELEN ÉRVERÉSSEL
SZÜKSÉGHAZÁBAN SZÜKSÉGHALOTT
ITT FEKSZEM
SÓ A SZÁMON
MÁR CSAK A HALLGATÁS JÖHET
HARMADIK HONFOGLALÁSOM
|