|
József Attila költészete és személyes varázsa városunk egyik legjelentősebb irodalmi emléke. Hosszú lenne felsorolni azokat a monográfiákat, emlékkönyveket, tanulmányköteteket, memoárokat, amelyek költőnk vásárhelyi tartózkodásait és élményvilágát ismertetik. József Attila makói, kiszombori, szegedi időszaka után alföldinek számított, és hihetetlen gyorsan művésztársakra, barátokra lelt a zamatos couleur locale-lal megáldott Vásárhelyen. Mindenekelőtt családi kötelékek kapcsolták városunkhoz.
Sógora, dr. Makai Ödön egzisztenciális, anyagi, s nem utolsó sorban családi meggondolásokból költözött 1928. november 1. napján Hódmezővásárhelyre. Házassága József Jolánnal válságba jutott. A szegedi ügyvédi kamara 1929. január 8-i hatállyal jegyezte be a Szentesi út 24. sz. alá. Ezt a vidéket egy kicsit magáénak tudhatta Makó közelsége miatt is, ugyanis nagybátyja, Makai Emil (1870-1901) költő a Maros-parti városban született. József Etától hallottam: Miután Ödön — a család legifjabbja, mondhatnám a család Benjáminja volt — ügyvédi praxist nem igen folytathatott, inkább különféle gazdasági ügyekkel foglalkozott. A család úgy gondolta, Ödönnek is legyen egy állandó hivatala, így került ő Vásárhelyre. Makai, az anyaintézet, a budapesti Belvárosi Takarékpénztár megbízásából vezette Blantz Béla (1896-1944) igazgatóval együtt a Kereskedelmi Bank ügyeit.
Előbb Etus, majd 1928. december 24-én Jolán is megérkezett. Attila látogatóba legelőször 1929. január végén járt Makaiéknál, de február 8-án vagy 9-én már vissza is utazott. Február 17-én viszont a Nincsen apám se anyám verseskötet friss példányaival állított be sógorához.
Makaiék kezdettől fogva élénk társasági életet éltek a városban. A családot anyagi gondok nem sújtották. Makai értékes közírói tevékenységet fejtett ki zömében a helyi sajtóban. József Attila is gyakrabban tartózkodott náluk. Mivel Makai az irodalomnak és a művészeteknek melegszívű pártfogója volt, gyorsan kialakult a baráti társaság, amelynek tagjai voltak: Galyasi Miklós (1903-1974), Pákozdy Ferenc (1904-1970), Vízi Albert (1909-1982) költők, dr. Székely István (1901-1944), Bányai László (1904-1979), valamint sógora és dr. Blantz Béla révén a helyi zsidó hitközség prominens tagjai. Az összejövő társaságban kitűnt a költő szenvedélyes irodalmi és művészeti eszmecseréivel. Attila a nyarat nagyrészt Vásárhelyen töltötte. 1929. július 9-i keltezéssel 1932-ig érvényes útlevelét itt állították ki.
Mint egy modern francia színműben, a családi kapcsolatok átrendeződtek. Bányai, a fiatal ügyvédjelölt heves szerelemre lobbant Lucie (Jolánt becézték így) iránt, a sógor és Eta viszonya pedig nyílt titok volt. A párok rövidesen törvényesítették kapcsolatukat. Lucie, a korábbi győri primadonna, a baráti társaság fénypontjában érezhette magát. Annak ellenére, hogy a visszaemlékezők véleménye megoszlik Jolán színészi képességei felől, gyakran választotta sikereinek helyéül a világot jelentő deszkákat. 1929. augusztus 17-én a Nyári Színkörben, ekkor még dr. Makainé József Jolán néven, a Pótvizsga című egyfelvonásos jelenetben óriási sikert könyvelhetett el. Énekelt, táncolt és önfeledten játszott. A helyi sajtóorgánumok a produkciót „a szezon legnagyobb slágereként" emlegették. A következő év estélyen, amelyet a Stefánia Szövetség szervezett, szintén a Nyári Színkörben, már a teljes Makai-család részt vett. Fellépett a két József-nővér, a Politika című szatíra szövegét Attila és Ödön agyalták össze. Ebben a jelenetben sikerrel szerepelt még dr. Bányai László és Szász Ferenc hírlapíró is.
Hónapokig újsághírnek és beszédtémának számított a városban Makaiék 1930. február 8-i vidám farsangi mulatsága. A tréfás menülapot, a Kínálgatót, egybefűzve A kasztosok emlékkönyvébe versezettel, minden résztvevő családhoz eljuttatták. Előbbi Attila, utóbbi Jolán szerzeménye. A vendéglátók, Makai, a két József-nővér és a zulukaffer leányzónak öltözött Attila egyaránt jelmezesen járultak hozzá a kitűnő hangulathoz. A jelenetet fénykép is megőrizte. Szántó Judit (1903-1963), József Attila élettársa visszaemlékezésében leírja, hogy a saját autóját vezető és házi bált rendező Jolánra úgy néztek Hódmezővásárhelyen a félrehúzott függönyök mögül, mint egy dámára. Igaz, hogy Hódmezővásárhelyen nem Attila állt az előtérben, hanem inkább Jolán. Attilát már csak később ismerték meg.
Hódmezővásárhelyről a későbbi időkben egy-egy kedves karácsonyi küldemény örvendeztette meg Attila szívét. Nem a csomag tartalma, hanem, ahogy mondta: „Nézd, Jutkám, Hódmezővásárhelyen sok a disznó. Ha elküldenek egy sódart, vagy birsalmasajtot, ott más nincs, mint ennivaló..." Attila az 1933. január 13-án keltezett levelezőlapon így nyugtázta a küldeményt:
Vásárhelyről disznó jő,
fazekunkban disznó fő,
hurka, kolbász, májas, véres:
ízlik annak, aki éhes —
ahogy futnak szagos percek,
ütemükre hurka serceg,
szánk zsíros mosolytól fényes,
ahogy rád gondolunk édes.
Az 1925-ben alapított Bartha Miklós Társaság 1930. május 21-én a Tisza Szálló különtermében — a Deák F. u. 13. sz. épületet azóta lebontották — vitaestet tartott. Itt mutatták be József Attilának Fábián Dániellel (1901-1980) közösen írt Ki a faluba című röpiratát. A röpirat a falukutatás kezdete egyik alapművének tekinthető. Fábián doktor a mozgalom egyik vezéralakja volt. A korabeli tudósítás szerint József Attila hozzászólása után Galyasi-Reisinger Miklós dr. és Bányai László dr. a vásárhelyi művelt ifjúság nevében örömmel és lelkesedéssel köszöntötték a Bartha Miklós Társaság eszményi hevületektől irányított vezetőit. Fölszólalásaik nyomán egyhangúan határozták el a jelen voltak, hogy megalakítják a Bartha Miklós Társaság hódmezővásárhelyi baráti körét.
Egybehangzó vélemények szerint ettől kezdve datálható összeismerkedése a Műveröm tagjaival és Csorba Péter (1853-1937) vőféllyel,kérővel, gügyüvel, a népélet egyik jellegzetes alakjával. Galyasi Miklós legényszobáját Kohán György festőművész felesége, Balló Margit iparművész nevezte Műverömnek. Pákozdy Ferenc leírása szerint ... tele volt képpel, szoborral, könyvvel, szabadsággal, szerelemmel. Egy veremre való Mont Parnasse volt az a szoba. ... A fin du siécle és a XXI. század külképviselete a vásárhelyi ugaron.
Dr. Szemző Miksa (1876-1929) zsidó hitközségi elnök működésétől kezdődően még erőteljesebben jelentkezett a magyar, a zsidó és egyetemes kultúrát ápolni kívánók köre. Megalakítják a Hódmezővásárhelyi Izraelita Kultúrcsoportot, amely helyi és fővárosi művészek, rabbik és írók szerepeltetésével sok feledhetetlen előadást rendezett, s nagymértékű kulturális működést fejtett ki. 1932. december 14-én a zsidó hitközség kultúrcsoportjának estélyén A legújabb magyar költészetről József Attila nagysikerű előadást tartott.
A Betlehemi királyok vásárhelyi keletkezésű költemény, Eta nővérének Zsuzsi nevű kislánya 1929. december 12-én született. Etától hallottuk: „A verset nekem írta, a kislányom születésére... 'Egész helyes kis mama' — mondta nekem, a költeményben pedig így: 'boldogságos kis mama'." A vásárhelyi forrásvidéket idéző szakasz:
Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
Osztozunk Szabolcsi Miklós (1921-2000) véleményével: A Téli éjszaka valószínűleg még 1932. december végén, 1933. január elején íródhatott, talán még Hódmezővásárhelyen. E megállapítást Eta is alátámasztotta: „Vásárhelyen fejezte be a Téli éjszakát. Itt szőtte bele a következő képet is:
Téli éjszaka. Benne,
mint külön kis téli éj,
egy tehervonat a síkságra ér.
Emlékszem, ahogy e sorokat elmondta Ödönnek, és felhívta a figyelmet, hogy
Milyen vitrinben csillognak
ily téli éjszakák?
Az itteni lakásunkban volt ez a vitrin, tele csecsebecsékkel."
A színtér egyaránt lehet vásárhelyi látkép, a budai hegyek tükre, még inkább lelki táj.
Február végétől június végéig valamivel több, mint négy hónapot időzött egyhuzamban 1934-ben Vásárhelyen. Valószínűleg 1934. március 7-én a Villasor 14. sz. lakásban találkozhatott az ebédmeghívásra érkező Móricz Zsigmonddal. Az erről szóló emlékezése a Szép Szó 1938-as József Attila-emlékszámában jelent meg. A látogatás időpontját Eta is megerősítette.
Szabolcsi Miklós így összegezte József Attila vásárhelyi hónapjainak eseményeit: „befejezi és ciklussá szervezi az Eszméletet, elkészíti a következő gyűjteményes kötetet, a Medvetánc első kötettervét — és valószínűleg itt írhatta a Szappanosvíz és talán a Falu című verset is."
A Szappanosvíz keletkezéstörténetét József Etától a következőképpen hallottam: „A szegedi úton (akkor Villasor 14. sz.) a parkfürdővel szemben lévő ház emeletén laktunk, s egyszer kimentünk Attilával a folyosóra, s az udvarra tekintettünk, és ott lent valaki mosott, és kiengedte a szappanos lét a hűs udvar téglakocka vörösére. Mondtam Attilának, ahogyan folyt a víz, milyen érdekes, hogy ez a szappanos víz miként keresi a szabadulást, a kivezető utat, és végül mégis a kanálisba folyik: ,Fel-alá futkos, mint a rab. / A szappanosvizet eléri / a halál és továbbhalad.' így formálódott dallá e kis ötlet. Egészen biztos, ez a kis mozzanat, epizód adta Attilának az ötletet a Szappanosvíz megénekléséhez."
1935. július 25-én megszületett ifjabbik unokaöccse, Makai Ádám, s az ő látogatására leutazott a költő. Az alábbi vers 1935. augusztus 14. körül keletkezhetett. Az ifjú jövevénynek így örvendezett a költő-nagybácsi:
| Nincsen | Vess el | |
| e világon semmi kincsem, | gondot és várj tyúklevessel. | |
| Rád ám | Felnőtt | |
| számít a nagybácsi, Ádám. | ha leszel, és látsz egy delnőt | |
| Sorsom | a sorsod | |
| ezért hozzád visz a gyorson, | orrod alá ha tör borsot, | |
| élve | add el | |
| megérkezek péntek délbe. | e lapot s magad ne hadd el. |
1935. augusztus 16-án érkezett József Attila utolsó vásárhelyi látogatásra.
Vajnai János rajza
Nagy költőnk születési centenáriumához közeledve ünnepre készül minden makói, aki szereti a költészetet. A kerek évforduló kapcsán újságcikkek és meghívók segítségével szeretném felidézni a makói József Attila-emlékbizottság első öt évének munkáját a rendezvények tükrében.
Őrzöm a Csongrád megyei Hírlap 1962. december 2-i számát, amely közli Péter László összeállítását a költő halálának 25. évfordulója alkalmából. Saitos Gyula, a Makói Friss Újság szerkesztője, akit a fiatal diákköltő a „Legelső és legkedvesebb szerkesztőm"-nek nevezett. A tizennyolc éves költő címmel megírja, hogy József Attila számára miért volt jelentős az 1923-as esztendő. Döme Mihály gimnáziumi tanár a Makói Tükör című irodalmi lapban Makó és József Attila címen azt fejti ki, hogy miként fonódott össze az „indák példájára — Makó és József Attila" neve.
Akkoriban vetődött fel, létre kellene hozni egy olyan szervet vagy társaságot, amely összefogná, irányítaná városunkban József Attila emlékének ápolását. Lelkes irodalompártolók segítségével, gondos előkészítés után 1967-ben létrejött a József Attila Emlékbizottság. A következő években a Bizottság gondozója lett a költő hagyatékának és alakítója a város irodalmi, közművelődési arculatának. A bizottság elnökének dr. Forgó István városi tanácselnököt, titkárnak Szalma István művelődési osztályvezetőt választották meg. A bizottság már az első öt évben gazdag programot kínált.
Munkájuk eredményeképpen Makó városa már 1967-ben nagyszabású rendezvénysorozattal készült a költő halálának 30. évfordulójára. A József Attila Hetek programja december 1-jén a városházán kezdődött a város vezetőinek megemlékező összejövetelével. Itt Döme Mihály iskolaigazgató tartott előadást József Attiláról, elemezve azokat a vonzalmakat, amelyek a városhoz kötötték. Ekkor született meg a határozat, hogy az „évenként megrendezendő emlékünnepségeket a jövőben a költő születésnapjával kötik össze". A program a művelődési házban a Versényi Ida által rendezett irodalmi, zenei műsorral folytatódott. Dr. Forgó István megnyitójában hangsúlyozta, hogy Makó fogadott fiából édes fiává vált József Attila. Ezután dr. Tamás Attila kandidátus tartott előadást, majd a műsorban Jancsó Adrienne fiatalkori József Attila verseket mondott, Bánki Zsuzsa a Külvárosi éj című verset szavalta el, Neményi Lili a költő megzenésített verseivel aratott sikert. A múzeumi József Attila-kiállításon bemutatásra kerültek fotó-dokumentumok és a Petőfi Irodalmi Múzeum kéziratai. A vasárnapi megnyitón dr. Tóth Ferenc múzeumigazgató bevezetője után dr. Madácsy László, a JATE docense tartott előadást József Attila költészetéről. Az iskolák is megemlékeztek. A Bartók Béla iskola és a zeneiskola emlékhangversenyt adott december 16-án, melyen közreműködött az iskola énekkara, a zeneiskola tanárai és a József Attila Gimnázium irodalmi színpada.
Érdemes a műsort végigtallózni. Az énekkart Boleman Dénesné és Csaplár Angéla vezényelte, a zenekart Markó Leó. Műsorközlő K. Szabó Anna tanárnő volt. A tanárok közül fellépett: Dobó László, Markó Leó, Olléné Zámbó Zsuzsa és Stanics Béla. A gimnáziumi ünnepség után a diákok megkoszorúzták a költő emléktábláját. Az ipari tanulók is tisztelegtek a költő emléke előtt. Magnóról Kelemen Ferenc emlékezése szólalt meg, majd a személyes ismerős, Brauswetter Béla idézte fel emlékeit. A fiatalok ezután fáklyás menetben vonultak a költő szobrához. December 4-én a megyei TIT irodalmi szakosztálya a városháza dísztermében tartotta emlékezését. Sipka Sándor egyetemi adjunktus megnyitója után Koczkás Sándor, az ELTE docense előadásában József Attila pályájának és költészetének néhány vitatott problémáját elemezte.
Az 1967-es decemberi ünnepi hónap közelsége miatt 1968. tavaszán csak kisebb megemlékezéseket tartottak, 1969 áprilisában azonban megrendezték az irodalmi hetet. A művelődési házban 3-án kamarakiállítást nyitott Tóth István művelődési osztályvezető, 4-én történt meg a József Attila Könyvtár alapkőletétele. 10-én este a Korona Szálló dísztermében a Kiadói Főigazgatóság, a Magyar Irók Szövetsége és a József Attila Emlékbizottság közös rendezésében került sor a Költészet Napja országos megnyitójára, amelyen Szabolcsi Miklós akadémikus mondta el gondolatait; fellépett Garai Gábor Kossuth-díjas költő és Neményi Lili, Bárány Frigyes, Demjén Gyöngyvér, Szalatnay István előadóművész. A műsort Versényi Ida, a Szegeti Nemzeti Színház rendezője szerkesztette.
A József Attila Irodalmi Hét 1970 eseményei április 11-én kezdődtek a városháza dísztermében a Költészet Napja megnyitó ünnepségével. Fellépett Jancsó Adrienn, Bitskey Károly és Berdál Valéria. Ladányi Mihály és Weöres Sándor-költemények hangzottak el. Az újvárosi székházban a múzeum rendezésében József Attila emlékkiállítás nyílt, amit Szalma István ajánlott a közönségnek. 13-án a TIT rendezésében tudományos tanácskozást szerveztek, amelyen dr. Forgó István köszöntötte a megjelenteket. Előadást tartott: dr. Bárczy Géza akadémikus, Imre Samu kandidátus és Gábor Tibor főelőadó. 18-án az Ifjú Zenebarátok hangversenyét rendezték meg Bartók, Kodály, Wiener és Járdányi-művekből.
A József Attila Irodalmi Ünnepségek 1971 alkalmából szép meghívó készült Tar István József Attila szobrának képével. Az események április 3-án József Attilaanyagból összeállított fotókiállítással kezdődtek a múzeumban, Döme Mihály megnyitójával. Lezajlott az általános iskolások szavalóversenyének városi döntője is, a négy középiskola külön-külön ünnepelt. A Költészet Napja ünnepélyes megnyitóját 15-én este a városháza dísztermében tartották. Fábián Gyula író bevezetőjében köszöntötte a megjelenteket. Az est költővendégei voltak: Bella István, Fodor András és Simai Mihály. Közreműködött: Gordon Zsuzsa és Jancsó Adrienne. 18-án több szervezet rendezésében került sor Szóljatok szép szavak címmel az amatőr színjátszók' rádiós vetélkedőjének megyei döntőjére. A Városi Eszperantó Kör tagjai is tisztelegtek a költő emléke előtt. 20-án délután a Ki mit tud József Attiláról címmel meghirdetett vetélkedőn versenyeztek a középiskolák csapatai. A TIT irodalomnyelvi szakosztálya 23-án Makón rendezett előadói konferenciát, amelyen Sipka Sándor egyetemi adjunktus tartott előadást. A záróünnepséget aznap este a Korona Szállóban Költészet és zene címen rendezte meg az emlékbizottság. Irodalmi bevezetőt Szalma István, a bizottság titkára mondott. A műsorban felléptek a Szegedi Nemzeti Színház művészei és a zeneiskola tanárai. 24-én a tanulóifjúság küldöttei tisztelegtek József Attila főtéri szobra előtt.
Fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a József Attila Emlékbizottság már működése első öt évében bizonyította életképességét, létrehozásának szükségességét. Elismerést érdemelnek hozzáértő és fáradhatatlanul munkálkodó vezetői és tagjai.
Országos József Attila-szavalóverseny, Makó 1967
Soós Zsuzsanna
Makainé József Etelka
Szerettem gimnáziumba járni, talán a legszebb négy év volt eddigi életemben. Szorgalmas voltam, becsületesen készültem minden órára, de természetesen voltak kedvenc tantárgyaim, ilyen volt a magyar nyelv és irodalom is. Magyar szakkörre is szívesen jártam, nagyra becsült tanárnőnk, dr. Szabó Mihályné, Margit néni biztatott, hogy érdemes külön is foglalkoznom a versmondással. Szerettem a verseket, már általános iskolában sokat megtanultam a kötelezőkön kívül is. Édesanyám kérdezett ki mindig, s ő javított ki, ha nem jól hangsúlyoztam. Iskolai ünnepélyeken rendszeresen szavaltam.
A gimnáziumi évek tovább fejlesztették a a versmondó készségemet, s Margit néni mellett Pápay Endréné, Nelli néni is biztatott, erősítgették önbizalmamat, mert lámpaláz nehezítette a közönség előtti szereplésemet. Humán osztályba jártam, ráadásul csak lányok voltunk, harmincan. Volt egy osztálytársam: Soós Zsuzsanna, aki született tehetség volt, mondtuk is neki, hogy a színművészetire kellene jelentkeznie. Házi versenyeken közösen is részt vettünk. A kultúrházban is felléptünk versmondó versenyen. Ezekről fénykép, emléklap, ajándékkönyv tanúskodik.
Legnagyobb élményem — melyet a mai napig büszkén mesélek gyerekeimnek — negyedikben volt. 1968 tavaszán, Balatonszárszón rendeztek József Attila emlékére szavalóversenyt az ország nagy költőnkről elnevezett középiskolái számára A makói József Attila Gimnáziumot egy harmadikos fiúval ketten képviseltük. Igazán nagy megtiszteltetésnek éreztem, és buzgón készültem. A kötelező vers a Fiatal életek indulója volt, a szabadon választott az Elégia lett. Tanárnőim szerint ez a vers illett egyéniségemhez legjobban. Nehéz volt megtanulni a szöveget és az előadásmódot. Nagyon sokat gyakoroltam otthon is, szakkörön is, magnóra mondtam, úgy hallgattuk közösen vissza, javítottunk, ahol kellett.
Végre eljött az utazás ideje, a nagyon hideg tavaszon még a Balaton is jeges volt. Száznál többen gyűltünk össze a kétnapos versenyre. Első nap a kötelező verssel mutatkozott be mindenki, az igazi megmérettetést azonban a választott versek előadása jelentette. Elhangzott a nagy költő minden jelentősebb verse, A Dunánál, Anyám, Ars Poetica, A város peremén, Eszmélet, Hazám, Kései sirató, Levegőd, Mondd, mit érlel, Nagyon fáj, némelyik többször is.
Egyszer csak egy fiú lépett a mikrofon elé, és nagy-nagy átéléssel elkezdte szavalni az Ódát. A hatalmas teremben megállt a levegő, a sok diák a karzaton is lélegzetvisszafojtva hallgatta az előadást. A légy zümmögését is meg lehetett volna hallani, erre tisztán emlékszem, még most, harminchét év távlatából is. Óriási élmény volt, meg is nyerte a versenyt.
Jó volt ott lenni és most emlékezni.
Bibliográfia a makói József Attila Városi Könyvtár helyismereti gyűjteményében található cikkekből és önálló kiadványokból
Adatok József Attila életéhez, költészetéhez/ Péter László = Tiszatáj, 1954. 1. sz. p. 71-75.
József Attila makói kapcsolatai verskötet-ajánlások tükrében/ Tálas Géza = Tiszatáj, 1955. 5-6. sz. p. 391-394.
József Attila, a makói diák/ Péter László = Köznevelés, 1955. 7. sz. p. 166-167.
József Attila Makón: Életrajzi részlet/ Péter László = Irodalomtörténet 1957.1. sz. p 9-33.
József Attila és Makó = Tiszatáj, 1959.10. sz. p. 12.
Ilyennek ismertem: Emlékezés József Attilára/ Kelemen Ferenc = CsmH. 1960. január 31. p. 3.
A kiszombori versek/ Péter László = Tiszatáj, 1962.12. sz. p. 8.
A tizennyolc éves költő/ Saitos Gyula = CsmH. 1962. december 2. p. 7.
József Attila Makón/ Saitos Gyula. - Bp.: 1964. - p. 199.; 19 cm
József Attila Makón/ Bárdos Pál = Tiszatáj, 1965.1. sz. p. 52-53.
József Attila makói támogatói a politikai küzdelmekben: Néhány adalék a történelmi hűség kedvéért/ Tamasi Mihály = Tiszatáj, 1967. 5. sz. p. 487-492.
József Attila Makón/ Kovács András = CsmH. 1967. december 16. p. 2.
József Attila a Makói Reggeli Újság szerkesztőségében/ Kelemen Ferenc = = A makói Múzeumi Baráti Kör Értesítője, 1968.1-2. sz. p. 9-13.
József Attila emlékeim/ Brauswetter Béla = A makói Múzeumi Baráti Kör Értesítője, 1968.1-2. sz. p. 6-9.
József Attila emléktábla leleplezése/ Szalma István = A makói Múzeumi Baráti Kör Értesítője, 1968.1-2. sz. p. 14-17.
„A versíráshoz nagy hajlama van": József Attila egykori osztályfőnöke a proletárköltőről/ [Eperjessy Kálmán] = CsmH. 1971. december 23. p. 4.
Makón, József Attila utóélete után kutatva/ Papp Zoltán = Magyar Nemzet, 1972. december 9. p. 3.
Diákom: József Attila/ Eperjessy Kálmán = Köznevelés, 1973. 4. sz. p. 12.
37 éve halt meg József Attila: Makói emlékek idézése = CsmH. 1974. december 3. p. 4.
József Attila makói diákévei: Egykori tanárának visszaemlékezése/ Eperjessy Kálmán. - Makó: 1975. - 19 p.; 24 cm. - A Makói Múzeum Füzetei; 16.
József Attila makói éveiből: A költészet napjára/ Szabó Margit = Mezőgépgyári Dolgozó, 1976. április 17. p. 3.
József Etelka az öccséről: Beszélgetés - egy makói látogatás kapcsán/ Rácz Sándor = CsmH. 1976. április 16. p. 5.
Abbázia vagy Volosca?/ Tóth Ferenc = Somogyi-könyvtári Műhely, 1-2. sz. p. 1-6.
József Attila, a makói diák/ H. Kovács Mihály = CsmH. 1980. április 9-18. p. 4.
Beszélgetések József Attiláról: [1-3.]/ Tóth Ferenc = CsmH.. 1980. április 22-24. p. 5.
Epizódok József Attila gimnáziumi éveiből/ Tóth Ferenc = Honismeret, 1980. 4. sz. p. 7-10.
A kiszombori nyár/ Kiss Mária = Tiszatáj, 1980. 4. sz. p. 75-81.
Az ifjú költő makói olvasmányai/ Tóth Ferenc = Tiszatáj, 1980. 4. sz. p. 70-74.
A makói József Attila-emlékfa sorsa/ Rácz Sándor = Honismeret, 1981. 2. sz. p. 8-9.
A „Megfáradt ember" versben és szoborban/ Tóth Ferenc = CsmH. 1984. január 14. p. 7.
Ércbe öntött utcatábla/ Tóth Ferenc = CsmH. 1984. június 24. p. 5.
József Attila emlékek ápolása/ Tóth Ferenc = Makói Nyár, 1984. p. 3.
Az első József Attila-est Makón/ Péter László = CsmH. 1988. február 6. p. 7.
A költő - ahogy a kortársak látták; Dokumentumok József Attiláról/ Papp Zoltán = CsmH. 1988. március 12. p. 6.
„Jött, megfogott és áthajított": Hatvanöt évi lappangás után került az ismeretlen József Attila-vers a makói múzeum gyűjteményébe/ Tóth Ferenc = CsmH. 1989. május 27. p. 1-2.
József Attila: A legutolsó harcos c. versgyűjteményéről/ Tóth Ferenc. - Makó. -1991. - Az Erdei Ferenc Társaság Füzetei; 4. - p. 1-13.
És keressük az igazságot: 90 éve született József Attila = RDV, 1995. április 6. p. 4.
József Attila az iskolatársak emlékezetében/ Tóth Ferenc = In.: A makói gimnázium 100 éve: 1895-1995. - Makó. - 1995. - p. 156-176.
Otthona volt Makó: József Attilára emlékeztek/ Szabó Imre = RDV, 1995. április 12. p.3.
József Attila Kiszomboron/ Tóth Ferenc = In.: József Attila kiszombori versesfüzetéről/ Stoll Béla, Tóth Ferenc. — Makó. - 1997. - A makói Múzeum Füzetei; 88. - p. 13-14.
József Attila relikviák Makón/ Tóth Ferenc = Makói História, 1997.1. sz. p. 4.
József Attila kéziratok vásárlásának kálváriája: Levél Péter Lászlónak/ Tóth Ferenc = Makói História, 1999. 2. sz. p. 6-9.
Visszaemlékezés: József Attila osztálytársa voltam: Részletek/ Balog József = Makói História, 1999. 2. sz. p. 9-11.
Egy kenyéren József Attilával/ Jámborné Balog Tünde = Marosvidék, 2001.1. sz. p. 13-18.
Első költői sikerét Makón aratta/ Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna = Marosvidék, 2003.1. sz. p. 43-44.
József Attila kiszombori emléktáblája előtt/ Péter László = Marosvidék, 2003. 3. sz. p. 17-19.
Összeállította: Mátó Erzsébet
Ha itt élnél közöttünk, Attila, most százéves
volnál, és befogadna, szívére venne földünk,
s ha nem is vagy velünk már, naggyá lettél fölöttünk,
mert utad megtaláltad a szegények szívéhez.
Egy vad, reménytelen kor eszméid letiporta,
szavaid szertehulltak, nem visszhangozták vissza,
az erőszak dühöngve döntött a durva porba,
otthont s népet akartál, hogy létünk legyen tiszta.
Az örömnek csupán kis, keserű maradéka
jutott neked, s Te mégsem némultál el soha,
temető volt az ország, az ember mostoha,
ki szólni mert s dalolni, a sírba hullt alélva.
De hiába rikoltott törvényt a gyáva önkény,
s hiába zárt magába a sötét, puszta mély,
ma újra él az Ember, s nyugalmat küld az éj,
verseid szétragyognak, mint nem múló, örök fény.
Kegyetlen kor viharja száguldott, mint a számum,
remények, vágyak égtek, és nemzet, és haza.
Azóta-eldübörgött... És él egy új humánum:
az emberség, igazság s testvériség szava.
Te fölülemelkedtél köznapi rímeken,
fojtott dalodnak végül szűk lett a szörnyű börtön...
Egy roncsolt sors feküdt a szárszói síneken:
nem bírtad már viselni a szégyent s gyászt e földön.
Most újra zeng a dallam, értelme van a szónak,
őrzi hangod békésebb, felhőtlenebb idő,
neved magasba szárnyal, s a végtelenbe nő,
akkor száműzött voltál, ma az igazak óvnak.
Mamához tértél vissza, kezétől kék az ég,
csillagként kell kigyúlni, s kihunyni nem lehet már,
Ti számot adtatok lenn, hogy „immár kész a leltár",
s együtt sugározzátok a Rendet és a Fényt.
|