KILÁTÓ

Jámborné Balog Tünde

Gyurkovics Hunor, a Kárpát-medence vándora

Pompás építmény, hatalmas és erős vár a magyar kultúra és művészet vára. Ezer esztendeje kezdték építeni eleink valóságból és képzeletből, hitből és gondolatból szilárd falait és büszke tornyait. Ez a vár tart meg bennünket ezer esztendeje a Kárpát-medencében, ez a vár oltalmunk és erősségünk a mában is, pedig az elmúlt évtizedek megpróbálták kikezdeni köveit, falfirkákkal piszkítani be lábazatát

És mégis, még mindig magasodik a vár.

Írók és képírók, követ-fát faragók, színészek, muzsikusok; elismert mesterek és névtelen szellemi szegénylegények; filléreiket adó kisemberek és vagyonukat áldozó nagylelkű mecénások építik; műveik és adományuk az építőkő, vérük a malter.

Ezt a várat nem tudta szétdarabolni Trianon. Bástyái Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken és Délvidéken emelkednek, határokon átível kupolája. Ez alá a tető alá gyűlünk össze mi is, akik eljöttünk ma a Szervátiusz Alapítvány és Klára asszony hívására, hogy tanúi legyünk egy ünnepi eseménynek. Szervátiusz Tibor harmadszorra adja át az édesapja emlékére alapított Szervátiusz Jenő-díjat egy, a kortárs magyar művészet nemzeti identitásának érvényességét, folytathatóságát életművével bizonyító képzőművésznek és egy művészettörténésznek.

Felemelő tisztem, hogy elmondjam, mivel érdemelte ki a szabadkai grafikusfestő, Gyurkovics Hunor ezt a kitüntető elismerést.

Ki ez a Gyurkovics Hunor?, kérdezhetik az érdeklődők, mert a honi sajtó nem sok ügyet vet a határon túli magyar művészekre, de ezt kérdem magamtól én is, mert bár régóta ismerem, most döbbenek rá, hogy milyen keveset tudok róla. Ki ez a szikár, szakállas ember, aki bogárhátú, sárga autójával és Szőrnek szólított, nehézkesen mozgó, de szárnyaló szellemű festőbarátjával harminchárom évvel ezelőtt megérkezett Makóra, az akkori Marosmenti Művésztelepre? A másik művészt azóta legyűrte a betegség, a vidáman berregő kis autó széthullott a nagy jugoszláv álommal együtt, a viszonylagos jólét után háború és szegénység köszöntött be a Délvidékre, de Hunor barátunk az maradt, aki volt. Ifjúi hévvel, tele szívvel és tele vázlatkönyvvel, mindig új tervekkel érkezik, és művésztelepről művésztelepre viszi a soha el nem lankadó lendület. Kettős erő hajtja, ezért nem fáradt bele ennyi év alatt a vándorlásba: az önmagához és a magyarsághoz való hűség.

„Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját." Gyurkovics Hunor Pécsett született 1941. decemberének utolsó napján, és kisgyermekkorát egy szlavóniai magyar faluban, Harasztiban töltötte. Elemibe, mint életrajzában írja, református lelkészapja saját pátriájába, a délvidéki Baranyába, Vörösmartra küldte; művészeti középiskolát Újvidéken végzett. Felsőfokú tanulmányokba a belgrádi iparművészeti akadémián kezdett, és ott diplomázott grafika szakon 1969-ben. Első önálló tárlata egy évvel később Zágrábban nyílt, és ezt kiállítások tucatjai követték nagy városokban és kis falvakban, otthon, a vajdaságban, és itt, az anyaországban, sőt külhonban is, Svájcban és franciaföldön. Mostanra már biztosan túl van a századikon.

Bár életét művészetére tette fel, és sok időt tölt távol otthonától, van családja, szorgalmas és türelmes felesége, három tehetséges és törekvő leánya, és van tisztes polgári foglalkozása is: művészet-tanár. Tanítók nemzedékei nőttek fel a keze alatt a szabadkai pedagógiai főiskolán.

Habár nem kényeztette el a sors, az elismerések nem kerülték el. Grafikai munkáiért Aranyforma díjat kapott Újvidéken (1974); első lett eszperantó világplakáttervével (1984). 1987-ben elnyerte a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep nívódíját, két évvel később a Káplár Miklós-plakettet ugyanott, és a XX. század utolsó esztendejében Millenniumi sorozatával Makón kiérdemelte a Csongrád megyei Közgyűlés díját, az új évezred első évében a Folyónk a Maros témában készült pasztelljeit a Makói Művésztelep díjazta. Művészetpedagógiai munkásságáért is kapott kitüntetést.

Szabadságát majd negyven esztendeje művésztelepeken tölti, nincs a Kárpát-medencének olyan tábora, ahol ne járt volna többször is. Eleinte kedvtelésből, új benyomások, gondolatok és a hasonló sorsú művésztársakkal való találkozások kedvéért ment, később pedig szükségből is: az ezredvégi Közép-Európa forrongó változásai sok művészt létbizonytalanságba taszítottak, és még azok is vándorlásra kényszerülnek, akik korábban nem szívesen mozdultak ki saját műtermükből.

Valaha, a huszadik század elejének tipikus magyar kultúrmunkásai a vándor könyvárusok voltak, akikről Krúdy Gyula festett felejthetetlen képet, „...újesztendő hetében útrakeltek Magyarországba, mint az aranyásók Kaliforniába, könyvet mentek eladni... Mentek vonaton, kocsin gyalog....Vágtattak csengős szánon az égbe nyúló Kárpátok között, erdélyi rengetegben utaztak, vicinális vonatok apró állomásain bukkantak fel.... ők vitték Magyarország nagy képes történetét a nemzetiségi vidékeken elrekedt magyarokhoz..."

A század végére a határon túli, vándorfestő lett az embléma, és a Kárpát-medence kis, vidéki művésztelepein telik meg tartalommal, kezd megújulni az ezredvég kiüresedő magyar művészete. A határon túliak még nem felejtették el történelmünket és hagyományainkat, és mikor nyaranta útra kelnek, magukkal hozzák ezt a tudásukat az anyaországba és a többi magyarlakta területre. így járta és járja be Gyurkovics Hunor is a Kárpát-medence művésztáborait Zentától Munkácsig, Kőszegtől Gyergyószárhegyig, Magyarlápostól Lendváig.

Munkálkodott többek között Balmazújvároson, Csurgón, Zalaszentgróton, Hajdúböszörményben, a Hortobágyon, Hajdúszoboszlón és minden augusztusban Makón.

Milyen életműve van egy vándorló rajzművésznek? Hány helyen gyűltek és gyűlnek művei? Hová szóródtak szét rajzai és festményei megbecsülhető nagysága, jellege és körvonalai.

Ennek a munkásságnak, amelyben szerves egységet alkot a festés és a rajzolás, alkotás és tanítás, a szülőföld: Haraszti és a szlavóniai magyar falvak néprajzi kincsének gyűjtése és megmentése; múzeumalapítás, az Aracs című folyóirat körüli kultúrmisszió, és ha kell, az írás is, — ennek a munkásságnak egyik jellemzője a kisebbségben élő magyar művész kóskárolyi attitűdje, a mindenesség, az ahogy-lehet és az amire-szüksége-van-népemnek parancsa, nagy részét azonban mégis a képzőművészeti alkotómunka teszi ki. Karakteres, néhány vonallal odavetett remek portrék, lényegre törő metszetek, könyvillusztrációk, a táj lelkét megragadó csodaszép akvarellek, jellemző formákra és színfoltokra redukált pasztellek és emblématikus tömörségű olaj és akrilfestmények — nem túlzok — százai, talán ezrei várják a számbavételt, amelyeken első pillantásra szembetűnő, hogy Gyurkovics Hunor számára a rajz a leg-adekvátabb kifejező eszköz, még ha festményeinek száma vetekszik is grafikáival.

„Grafikus alkat, ami festményein is megnyilvánul", írta róla Szilágyi Imre és Székelyhídi Ágoston is fontosnak tartotta megemlíteni cikkében, hogy „Gyurkovics Hunor főleg a rajzolás és metszés mestere". A művész így fogalmazta meg ars poeticáját a Makói Művésztelep számára írt önéletrajzában: „Grafikában és festészetben is kevés szóval, kevés eszközzel szólni, lényegeset kifejezni — tömören és velősen fogalmazni. Egyszerűségre törekszem, világosan és érthetően kívánok szólni a vizualitás nyelvén. Törekvésem szimbólum, jel formájában kifejezni gondolataimat."

Miről gondolkozik, mit fogalmaz meg Hunor barátunk a vizualitás nyelvén, miközben járja a Kárpát-medencét, és csak úgy mellesleg, gyors ecsetvonásokkal papírra veti gyönyörűséges hegyeit és völgyeit, folyóit és rétjeit? Természetesen arról, ami a legfontosabb: életünkről és halálunkról. A múltunkról. A sorsunkról. A megmaradásunkról. Az értékeinkről. A hitünkről.

Művészetében a grafikai technikák, a rajzok, akvarellek, pasztellek is a megismerés, a látvány, a valóság feltérképezésének, analizálásának eszközei, míg festményei a szintézist adják, egy teljes, új világot, amelyben ember és táj, természet és történelem eggyé válik és mítosszá lesz.

Szimbolikája legjobb művein, mint például a hortobágyi Ós; föld darabjain vagy a makói Millenniumi sorozaton, egyszerre, gyakran egy alakzatba tömörítve, jelként idézi fel az ősök szellemét, a múlt történéseit és a tájat, alkalmazkodva a felgyorsult időhöz és rohanó világhoz.

„Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját."

Gyurkovics Hunor élete és munkássága ezt a hűséget példázza, akárcsak a Szervátiusz Alapítvány. Utóbbi létrehozói és a Kárpát-medence vándor művészei mindannyian a várat építik tovább, a magyar művelődés, a magyar művészet erődjét, amiben a múlt emléke, a jelen munkája és a jövő ígérete széttéphetetlenül összefonódik.

Adassék tisztelet és dicséret nekik.

A Szervátiusz Jenő-díj átadásakor elhangzott laudáció.

(Budapest, Hilton Szálló, 2005. november 13.)

 Papp János

Jeles makóiak itthon és a nagyvilágban 3.

Sorozatunk harmadik összeállításában újabb szakterületek makói születésű képviselőinek felsorolását adjuk közre. Forrásként a Kortárs magyar művészeti lexikon (1999-2001), a Magyar színházművészeti lexikon (1999), a Magyar életrajzi lexikon (2001-2003) valamint a Ki kicsoda köteteit használtuk.

Művészetek

Sport

Egyéb

Szekeres István rajza

 Urbancsok Zsolt

Interneten a makói zsidóság története

Szeptembertől elérhető a világhálón a makói zsidóság múltját és jelenét bemutató Makói Zsidó Honlap (www.mzsh.hu).

Egykor Makó adott otthont a Dél-Alföld egyik legnagyobb és legjelentősebb izraelita közösségének. A gazdag múlttal rendelkező zsidóságot a történelem viharai szétszórták, az itt élők hitközségi szervezete 250 év után megszűnt. Sok elszármazott zsidóban azonban továbbra is él a makóiság tudata, szülőföldjüknek, hajdan itt élt őseiknek és rabbijaiknak emléke. Ennek a virtuális közösségnek ma az Egyesült Államoktól Izraelig, Londontól Bécsig több ezer tagja van.

Szerzőtársammal, Gleszer Norbert néprajzkutatóval egy olyan honlapot hoztunk létre, amely a makói zsidóságról nyújt különböző kultúrakutatói olvasatokat, helytörténeti, szociográfiai, vallásetnológiai / kulturális antropológiai szövegeket. Honlapunkat úgy állítottuk össze, hogy bemutassuk Makó zsidó vonatkozású helytörténeti, vallási és kulturális vonatkozásait. Arra törekedtünk, hogy honlapunk kiindulópontul szolgálhasson mindazoknak, akiket az itt élt zsidóság múltja és jelene érdekel, valamint tájékozódhassanak azok, akik meg szeretnék ismerni Makónak ezt a sajátos arcát.

A honlap a MAZSÖK, valamint a Makói Zsidók Közössége támogatásával készült.

A makói rebbe és tanítványai az ortodox zsinagógában 2005. június 5-én