|
|
Nevem: Varga László. Csongrád megyében, Apátfalván lakom. A Maros itt folyik el a falunk mellett, a másik partján Románia van. Mikor megyek le az ártérbe, és átnézek a másik oldalra, eszembe jut, milyen jó, hogy én itt lakom Magyarországon.
Két testvérem van, Tamás nyolc éves és Réka négy éves. Anyukám tanító, sokszor tart kézműves foglalkozásokat gyerekeknek. Ilyenkor mi is megyünk vele, néha én is segítek neki. Apa gépész, ez azért jó, mert tud kelevézt csinálni.
Minden népnek fontos, hogy hazája legyen. A mi hazánk Magyarország, Európában élünk. A magyarok történelmével 4. osztályban kezdtem ismerkedni a magyar órákon. Már az első órán tetszett, csak az a baj, olvasni nem szeretek. Ötödik osztályban történelmet tanulok, és nagyon foglalkoztat a magyar nép történelme.
Ha jön a környékbe egy hagyományőrző csoport, akkor az egész család megy, mert mi nagyon szeretünk íjászkodni, kelevézt dobni, fokost és botot pörgetni.
Az ősmagyarok fegyvere volt a karikás ostor is. Öt éves voltam, mikor megkaptam az első karikás ostort, minden évben újat kell venni, mert annyit figurázok vele, hogy elkopik. Amíg kisebb voltam, a csúszdára álltam fel, onnan bírtam durrogtatni a legnagyobbat. A szomszéd, Józsi bácsi mutatta meg hogy kell fegyverként használni. El is tanultuk tőle. Sok gyerek kipróbálta már az ostoromat. Itt a faluban Boros Miklós Ernő tartott ismertető előadást a honfoglaló magyarokról, amikor falunap volt. Bemutatta a ruhákat, az ékszereket, a harci eszközöket és a lószerszámokat. A magyarok minden eszközüket a derekukon hordták, így a lóháton is mindenük kéznél volt. Vándorló nép volt a magyar, lóháton töltötték az életük nagy részét. Hogy könnyebb legyen nyeregbe szállni, a jobb kengyelt szélesebbre csinálták. Puha talpú, elől felfelé kunkorodó csizmában jártak, hogy jobban érezzék a kengyelt. Nagyon szép díszes ruhájuk volt. A férfiak ruházata: ing tarsoly, nadrág, öv, azon veretek, csizma, süveg, térdig érő kaftán. A nők ruházata: párta, hajkorong, térdig érő kaftán, nadrág, női csizma, öv. Fegyvereik és fegyvertartóik: szablya, íjak-nyilak, fokos, kelevéz, kétfajta íjtartó tegez, nyíltartó tegezek. Visszacsapó reflexíjuk volt. Legtöbb harcos két íjat használt, az egyik lövésre készen a másik pihentetőn volt, mert az íj hat óra után elfáradt és le kellett ajzani. A magyar férfiak nagyon jól tudtak lőni íjjal. A legügyesebbek a madarat is lelőtték röptében. Ezeket és még sok más érdekeset hallottunk az előadáson. Kipróbáltuk a kopjahajítást, az íjászatot. Én mutattam be az ostorpattogtatást.
A faluban most alakul egy hagyományőrző csoport, aminek mi is tagjai vagyunk. Szalamia János a vezetőnk, ő a szomszédunk és tud íjazni, tanít minket is. Íjászaton szoktunk versenyezni, nagyon nehéz eltalálni a célt, pontosan kell célozni és sokat gyakorolni. Mi a tesóimmal régóta járunk lovasiskolába, jól tudunk lovagolni. Mindig mi fárasztjuk le a lovakat, mert minket nehezen tudnak ledobni. A barátainkat is hívjuk, ők is ismerkedjenek meg ezekkel a sportokkal.
Többféle zenét is szeretek. Népitánc szakkörön népzenére táncolunk. Nagyon szeretem a hazafias rokkot, a Kárpátiát, a Kormorántól a Lovak álmát, a Magyarországról szóló megzenésített verseket, a Honfoglalás zenéjét. Kormorán koncerten voltam a nyáron, Kárpátia koncertre is el szeretnék jutni.
A magyarok az Urál hegységtől indultak, és a Vereckei szorosnál jöttek be a Kárpát-medencébe. Jancsitól, a szomszédunktól sok DVD-t kapunk, ami íjászatról és a honfoglalók életéről szól. Mi sokat tanulunk belőle. Szeretem a magyarokról és a lovakról szóló filmeket: Magyarok nyilaitól..., Honfoglalás, Csillag ösvényen, Monocerus, Hidalgó, Rózsa Sándor, Magyar vándor. Nemsokára kapok egy íjászfölszerelést, apa pedig csinál kelevézt (remélem). Ópusztaszerre minden évben elmegyünk. Egyszer Ági, az anya testvére, tábort tartott a gyerekeknek. Még jurtában is laktunk, nagyon kellemes volt. Olyan, mint egy ősmagyar háza. Voltak ott növények elvetve. Megnéztük milyen a köles, a rozs, az árpa. A skanzenben nagyon tetszettek a régi házak és a tanyasi iskola. Épp volt egy tanítási óra, kaptam is egy körmöst.
Még csak tizenegy éves vagyok. Eddig is már sok mindent megtanultam történelmünkről, falunkról, a múltunkról. Szüleim, tanítóim segítségével még sokat fogok tanulni. Érdekel a régészet, a családfakutatás. Ha nagyobb leszek, ezeket is meg fogom ismerni. A jövő héten Gyulára megyünk kirándulni. Nagyon kíváncsi vagyok a várra, mamám azt mondta, nagyon szépen fel van újítva. Végre látok egy igazi várat! Továbbra is szeretném az íjászatot és a kelevézdobást folytatni. Talán egyszer nekem is lesz korhű ruhám, legjobban egy süveget szeretnék.
A Magyar Kultúra Napja pályázat díjnyertes írása
Dömötör Mihály kiállításáról
|
|