Makó építészeti emlékei  (D-J)

 

 

Építészeti emlékek (A-CS)

Építészeti emlékek (K)

Építészeti emlékek (L-SZ)

Építészeti emlékek (T-V)

 

 

 

196. *Régi zsinagóga

Kora klasszicista,

18. sz. vége

[Deák Ferenc u. 6.]

 

 

        Stanislavich Miklós csanádi püspök az 1740-es években engedélyezte a zsidóság letelepedését Makóra. Eredetileg a görög katolikus városrész mellett, a mai Deák- és Eötvös utcában (Kis- és Nagyzsidó u.) laktak. A II. József-kori népszámláláskor 458 személyt vettek számba, számuk 1850-ben 1120 volt.  1773-ban már volt rabbijuk Zélig Jakab személyében, ekkor tehát imaházzal rendelkeztek.

 

Régi zsinagóga

 

 

        Zsinagógájuk Júda Halévi (1778–1824) rabbi működése idején épült a mai Maros áruház helyén. Vertics József 1778. és 1781. évi térképén még nem szerepel, először Vertics 1804-i, méretarányosan Fejérváry Ferenc 1814. évi mappáján tűnik föl. A Makói Hírlap 1914-ben százévesnél idősebbnek írta, 1911. március 14-én pedig arról tudósított: „rövid időn belül eltűnik az izraelita egyház udvaráról a 120 évvel ezelőtt épült zsinagóga”. E szerint 1791 körül emelhették. A város krónikása, Szirbik Miklós 1836-ban megjegyezte: „Népességekhez képest vagyon jó nagy Synagógájok tserép fedélre”. Az új zsinagóga elkészülte után, 1919-ben bontották le.

        A koronázópárkánnyal ellátott templom fehér meszelésével puritán épületként hatott. ÉNY–DK tájolású volt. A mintegy tornaterem nagyságú – Gazda Anikó számítása szerint – külső mérete 12,20×17,60 m – zsinagóga egyszerű megjelenésű, de az akkori lakóházakból tömegével magasan kiemelkedett. Tetőzete kontyolt. Oldalhomlokzatát öt lizéna tagolta, az így kialakított négy faltükörben egy-egy fölül íves, alul párkánnyal ellátott egyrétegű, 12 osztatú ablak került. A magasra helyezett, szerény malterkerettel ellátott ablakok templomi célra készültek. A bejárat előtti kőoszlopos, bolthajtásos belépő minden naivsága ellenére festői hatású volt; utólag ragaszthatták az épülethez, és stílustörést okozott.

        Belseje is egyszerű, hivalkodás nélküli volt, fehérre meszelve. Az északnyugati oldalon volt a nők részére szolgáló lépcső és karzat. A délkeleti felén a klasszicizáló oltár, fölötte a falra fölvitt stukkódíszítésű baldachin, amelyet Dávid koronája díszített. Az oltár rácsának faragott fagyertyatartói rokokó stílusúak voltak, a mennyezeti csillár hasonlóképpen. Mellette a tóratekercsek halmaza.

 

Oltár és a tóratekercsek

 

 

        1843. november 28-án a zsinagógát kirabolták. Az erről készült jegyzék bepillantást enged fölszereltségének színvonalára.

1.   Mintegy ötven latot nyomó ezüst égő lámpa három láncon csüngve, három oroszlány fejökön a láncokra alkotott Lámpán felyül egy abroncs formát képező kerekségen héber betűkkel kimetzve olvasható Ujhelyi Rachel neve, ki azt a templomnak ajándékozta, becsültetett 250  forintra.

2.  Egy mintegy tíz latot nyomó ezüst ibrik. 35 forint.

3.  Egy hegyes tornyot képező mesterségesen készült filigrán ezüst fűszertartó az ajtó felett sima ezüsttel kijavíttatva vagyon, becsültetett 75 forintra.

4.   A kórházi perselyt fel törve mintegy 10 pengő forint lehetett benne, 25 forint.

5.   Két Oltár előtti függönynek selyem s arany anyagú s tsak az alsó részt, t. i. a vászon visszahagyatott. 30 forint.

        A 415 forintnyi kár nem térült meg, csak a szétzúzott ezüstholmik kerültek elő. A templomrablót Aradon börtönbe vetették.

        A hazai zsidótemplomok közt ebben a zsinagógában hangzott el először magyar nyelvű prédikáció, Sveiczer Fábián mondta  1814. augusztus 2-án. A külföldön járó zsidó kereskedők Makóra is elhozták a német zsidók vallási reformtörekvéseit. Az előimádkozó asztalt már 1850-ben a templom közepéről a frigyszekrény elébe helyezték. Makón a templomi kultusz modernizálása a kórusos istentisztelet követelésében nyilvánult meg. 1858. június 2-án a következő határozatot hozták: „Mi alolírottak önként s meggyőződésből beleegyezünk, hogy a helybeli izraelita templomban rendezett kórusos istentiszteletet vezessék be, a mint pl. Bécsben, Pesten, Szegeden, Nagybecskereken, Kecskeméten és sok más községben fennáll; sőt az istentisztelet szabályozását is szükségesnek tartjuk s érezzük s hamar megvalósítását kívánjuk”.  A cs. kir. helytartóság illetékes ügyosztálya 1858. november 19-én engedélyezte a kórusos istentiszteletet, és tudomásul vette Ullmann Salamon (?–1863) rabbi nyugdíjazását. Ezután a konzervatív irányzat került fölül, és a hitközség 1860. február 8-án 96 szavazattal 21 ellenében az istentisztelet régi formája mellett határozott. A jogaiba visszahelyezett Ulmann Salamon halála után kiújult a két tábor közötti ellentét. Az 1864-ben megválasztott Fischer Antal Enoch (1826–1896) rabbi erkölcsi komolyságával helyreállította a rendet. Ő lett a makói neológ hitközség első rabbija. Alakját költő fia, Makai Emil (1875–1901) több versében megörökítette.

        Kecskeméti Ármin szerint: „Az igénytelen épület a maga idejében nagyszerű volt, mert az az exilium korszakában teremtetett”. A nagy időket megért zsinagóga közben állagát tekintve kezdett elavulni, ezért 1872-től mozgalom indult új zsinagóga építésére.

 

        Irodalom: Kecskeméti Ármin 1929. 19–59., Kovács Gyula 1929. 14–15., Gerő László 1989. 126–127.

 

T. F.

 

 

197. *Neológ zsinagóga

Mór-szecessziós, 1914.

[Eötvös u. 1.]

Baumhorn Lipót

 

A neológ zsinagóga homlokzati rajza

 

A zsinagóga metszete

 

 

        A 20. század elejére a régi zsinagóga szűk, avult épületnek számított, biztonsági szempontból sem volt kifogástalan. A hitközség képviselő-testülete 1872-ben elhatározta, hogy a templom „átidomítására” gyűjtésbe kezd. A tervezésre már 1907-ben pályázatot írtak ki. Eredményeképpen Baumhorn Lipót (1860–1932) építészt, Lechner Ödön egykori munkatársát bízták meg. Ő tervezte többek között az esztergomi, szegedi, szolnoki, gyöngyösi és újpesti zsinagógát. Az alapkövet 1911. október 5-én tették le, fölavatása 1914. szeptember 2-án a tóra frigyszekrénybe helyezésével, az örökmécses meggyújtásával kezdődött, majd Kecskeméti Ármin főrabbi ünnepi beszéde következett.

 

A zsinagóga alaprajza

 

 

        Németh Andor városi mérnök nem tartotta szerencsésnek a rendelkezésre álló helyet: „Tessék elképzelni – mondotta – egy monumentális, 130 ezer koronás imaházat, benyomva az épülethez arányított szűk területre, vakolatot hullató és csúnya tűzfalak közé, amely úgy fog a szemlélőre hatni, hogy azért van ott, hogy levegő és világosság ne jusson a templomra”. A templom építését a főtér rendezésével kívánta összekapcsolni. A hitközség intézőbizottságának javasolta, hogy a templom megfelelő elhelyezésére vásároljanak olyan telket, ahol kellően érvényesül a zsinagóga.

        A centrális elrendezésű templom kupolája négy erős falpilléren nyugodott. A falak festése szerencsésen illeszkedett az építészeti stílus keleties ornamentikájával. A nagyméretű ablakok üvegfestményei témájukat az ószövetségből merítették. Az előtérben márványtábla örökítette meg a zsinagóga építését:

 

ISTEN DICSŐSÉGÉRE

A HÍVEK ÁLDOZATÁBÓL ÉPÜLT E TEMPLOM

FÖLAVATTA

DR. KECSKEMÉTI ÁRMIN FŐRABBI

1914. SZEPTEMBER 4-ÉN

MIDŐN A HITKÖZSÉG ELÖLJÁRÓI VOLTAK

DR. DÓZSA SÁMUEL

elnök

LŐWINGER MIKSA

h. alelnök

DR. DÓZSA SIMON

pénzügyi

SINGER SÁMUEL

jótékonysági elöljáró

MAROSI IMRE

pénztáros

DR. NAGY SÁNDOR

ügyész

GEIRINGER KÁROLY

MORGENSTERN ADOLF

templomgondnok és

PURJESZ MÓR

a hitközség jegyzője

 

        A nagykupola a második világháború alatt megsérült. A makói zsidóság helyreállíthatónak tartotta, ám a városi vezetés lebontását szorgalmazta. Az Országos Izraelita Hitközség – a helyi zsidóság megkérdezése nélkül – 1965-ben fél millió forintért lebontásra eladta a zsinagógát a makói Kossuth Termelőszövetkezetnek. Műemléki védettséget nem élvező, történeti értékű épület volt.

 

        Forrás: MH 1911. október 7., 1914. február 14. szeptember 3., szeptember 6.

 

        Irodalom: Gerő László 1989. 227.

T. F.

 

 

198. Ortodox zsinagóga

Romantikus, 1895.

Eötvös u. 15.

 

 

        A zsidó hitközségek életében a 19. század második felében modernizációs folyamat kezdődött. Ugyanakkor beteljesültek az emancipációs törekvések is: az 1867. évi 17. tc. kimondta zsidók polgári egyenjogúságát. Az 1868–69. évi országos zsidókongresszus megalkotta a neológ hitközségek szervezeti szabályzatát. Makón a konzervatív irányzat képviselői előbb zugistentiszteleteket kezdtek tartani, majd 1872-ben különváltak. Paskesz Jonász, az ortodox izraelita hitközség elnöke 1872. március 13-án folyamodott a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumhoz, hogy a neológok kezébe jutott közösségi vagyont egyenlően osszák szét.

 

Az ortodox zsinagóga homlokzati rajza

 

A zsinagóga alaprajza

 

 

        Zsinagógájukat 1895-ben építették. A zsinagóga össze van építve egy lakóházzal, amely korábban imaházul szolgált. A lakóházat a Giba-féle térkép 1824-ben zsidóházként tünteti föl: a 250 négyszögöles telken Paskov Áronnak két egymással össze nem épült háza állt. Az 1880. évi kataszteri fölmérésig semmi változás nem történt. Az utcai épület szolgálhatott lakóházul, a különálló belső épületben alakították ki az ortodox imaházat. Ennek berendezése nagyrészt máig megőrződött. Az ortodox zsinagóga megépülése után – minthogy ezek a helyiségek fűthetők voltak – téli imateremként használták.

 

A zsinagóga metszete

 

 

        Az 1895-ben megépült zsinagóga ÉNY–DK tájolású, hajóját az utcafronton gazdagon tagolt lépcsőzetes attikafalas homlokzat zárja. A középső függőleges sávot két poligonális pillér fogja össze, fölül bástya kialakítással; rajta félköríves, rózsa- és négyzetes ablakkal; vízszintes tagoló-elemként ívsor, párkány és négyzetes fogazatos falsík zárja. A szárnyakon az ikerablakokat félkörív fogja össze, az oldalhomlokzat főpárkánya itt övpárkányként hangsúlyosan tagolja az utcafrontot. A főhajó elé féltetős belépő épült. A kapuzati előépítmény is hármas tagolású: középütt két fölmagosított pillérrel összefogott kapu van, az oldalszárnyakra az előteret megvilágító 2–2 ablakot helyeztek ívsor díszítéssel. A főhajó tömegéhez az utcafronton egy-egy toldalék csatlakozik: a jobb oldali kapuval ellátva kórus följáró, a bal oldali földszinti részen kovácsoltvas-kapuval ellátott udvari bejáró. A tetőzet mind a főhajónál, mind a toldalék építményeknél kontyolt.

        A zsinagóga alaprajzilag előtérből és imateremből áll, amelyhez toldalékként lépcsőház csatlakozik. Az imatér dongaboltozatos, a függőleges falat lábazati és övpárkány tagolja, a belső teret három oldalról a nagyméretű, íves záródású ablakok jól megvilágítják. A dobogóval ellátott imateret kovácsoltvas rácsozat veszi körül. A kettős karzat farácsozatával kellemes hatást kelt. Berendezése hiányos és vegyes; benne tárolják a neológ templom padjainak egy részét. Itt van elhelyezve a mártírok táblája 496 névvel. A zsinagóga beázása miatt romos állapotú, a karzat alatt alá van dúcolva.

        A zsinagógával egybeépített lakóház 19. század eleji, patinás, klasszicizáló épület. Az utcai helyiség födémét és nyeregtetőzetét lebontották, romos állapotú. A zsinagóga fölépítése előtt és télen utána is 1944-ig a lakóház belső helyisége imateremként szolgált, régies berendezése ma még teljes. Eredeti tervrajz és műszaki leírás nem maradt fönn, de a dortmundi főiskolások 1993-ban a zsinagógáról fölmérési dokumentációt készítettek.

        Az épület műemléki védettséget nem élvez, állaga napról napra rohamosan pusztul.

 

        Irodalom: Kecskeméti Ármin 1929. 49–57., Gerő László 1989. 127.

T. F.

 

 

199. Erdei Ferenc szülőháza

Erdei Ferenc tér 9.

Eklektikus, 1794.

 

 

Erdei Ferenc írja: „Az Arad felé vezető hosszú, széles utca elején áll a ház. Az út, amely előtte vezet, a Szeged–Arad közötti országút, a hadak útja is […] Hat utca összetorkolásából keletkezett névtelen térre néz a ház: iskola, patika, üzletek vannak itt, s a legrégibb artézi kút. Alközpontja ez a keleti városrésznek […] Ez a református városrész, s ez a hagyma bölcső-helye.”

A ház több mint kétszáz évvel ezelőtt, 1794-ben épült. Első tulajdonosa Kelemen Ferenc (1732–1812) egy telkes jobbágy volt. Mivel elveszítette szeme világát, legkisebb fia, István lett a gondviselője. Ő 1796-ban megnősült, és még abban az évben az apja portáján különálló alsó házat is emelt. Ezt az állapotot rögzíti az 1824. évi térkép. 1840 körül az alsó és fölső épület összekötésével harmadik lakrészt is kialakítottak. Ebben született Erdei Ferenc. 1850-ben a házban 19 lakót írtak össze, de Kelemen Sámuel feleségével és öt gyermekével anyjának tanyáján élt. 1852-ben öröklés és vásárlás címen Szűcs B. Istvánné Kelemen Sára tulajdonába került, ekkor a gazdaházból zsellérház lett. 1857-ben 760 forintért a szintén zsellér Baranyi Sámuel, 1859-ben Kádár József földesgazda vásárolta meg. Az új tulajdonos rangos házzá alakította át: a födémet megemelte, a tetőt nád helyett cserép alá vette, a ház elé kis-, a konyha elé nagyereszt épített. A kémény vakolatába bevésték az átalakítás évét, 1859-et. 1875-ben Marjai Péterné Kádár Julianna örökölte a házat, és 1876. december 5-én csereszerződést kötött Erdei Ferenc nagyszüleivel, Erdei Andrással és Lőrincz Sárával. Így jutott föl az Erdei család a 140 négyszögöles telkű Nádasdy utca 17-ből a 600 négyszögöles portájú házba, amely 44 méter mélyen húzódott be a telekre. Két évtized múlva ők is fölújították a házat: a konyha szabadkéményét lepallatolták, de a kémény kürtőjét meghagyták; ott füstölték a húst, deszkaajtón a konyhából rakták föl; a tetőcserepet átrakták, a tetőt újra szegték. Valószínűleg a napsugaras házvég is ekkor keletkezett, gangdeszkával ellátott ereszaljat alakítottak ki, új utcai kerítés készült. Mindez 1896-ban történt, ez az évszám a ház homlokzatára is fölkerült.

 

Az Erdei-ház alaprajza

 

 

A ház utcafrontja kétablakos volt, erőteljes koronázópárkánnyal, ablak fölött hangsúlyos szemöldökpárkánnyal. A napsugaras házvég közepére zsalugáteres ablak, a deszkaszegély csúcsára nyárs került. Az utcai homlokzatot fehérre meszelték, őzbarnával húzták el a lábazatot; az oromzatot, a deszkaszegélyeket és a napsugaras házvéget sárga olajfestékkel mázolták.

A háznak utca felőli része volt a legrangosabb. Ez állt tisztaszobából, konyhából, lakószobából, kamrából, az utóbbi alatt pincével. A tisztaszobát

(nagyházat) sohasem lakták; kéménye sem volt. A hat és fél méter hosszú, harminckét négyzetméteres szoba padozata döngölt föld, a födém nagygerendás, fala fehérre meszelt volt. A gerendatokos ajtó a fal vastagságában borított, a teli ajtó befelé nyílt. A homlokzat vonalába beállított ablakok pallótokosak, kétrétegűek; a külső ablaktáblák kifelé, a belsők befelé nyíltak. Közöttük vasrács és csíkos roletta volt. A mennyezetről díszes porcelántartályos, opálburás petróleumlámpa függött. Az ágyak eredetileg a ház hátulja felől voltak, egymás végében, később párhuzamosan középre helyezték őket, eléjük asztal és szék került. A két ablak között barna fakeretes tükör, alatta háttámlás keskeny dívány. Az ajtó mögött állt a csipke nélküli vászonterítővel letakart sublót, tetején sorakozott a disznóöléskor használt sok porcelántányér, porcelántál, paprikás tál és egy nagytál. A pálinkásüveg sem hiányzott róla. A csipkefüggönyök korcába firhangpálcát húztak fekete esztergált végekkel. Az ágyakat zöldes színű, nyomott mintás ágyterítővel takarták le. A falra nem akasztottak semmit, a párhuzamos ágyak fölött Kossuth kép függött.

Eredetileg a nagykonyhában főztek, miután gondviselésbe adták magukat, ez tiszta konyhává lépett elő, és előszoba szerepet töltött be. Az ajtótól jobbra állt az almárium, a fazékálló, balra a fogason tartották a hétköznapló, de nem munkaruhákat. Alatta deszkára helyezve sorakoztak a bádogkanták. Átlósan csikófejes berakott tűzhely volt, mellette a belső szoba kemence szája. A falon cseréptálat és csíkmákszűrőt tartottak.

A lakószobában (kisházban) a fölső ágyon a nagyapa aludt. Az ágy és a kuckó között kecskelábra ácsolt vacok volt. Az udvar felőli jobb sarokban egyszerű kivitelű, sárga sarokpad állt, sarkán kenyérkosárral. A padról nem hiányzott a biblia és a zsoltár sem. Az ajtóval szemben, a mestergerenda alatt, a falon fakeretes tükör, alatta sublót foglalt helyet. Az ajtó mögötti alsó ágy a nagymama fekhelye volt, a konyha felőli falon kis tékát tartottak. Az ágyak és a vacok előtt háttámlás puhafa székek sorakoztak.

Az eresz alól négy-öt grádics vezetett föl a kamrába, amelynek gerendatokos ajtaja befelé nyílt. A kamrának léckerítéssel leválasztott hátsó részét kelerájnak hívták; itt tartották a füstölt húst, zsírt, befőttet. A kamra elülső részében – amelyet ferslógnak neveztek – ládában és zsákokban tárolták a búzát, innen lehetett följutni a padlásra. A pince szolgált állandó helyéül a boroshordóknak, dézsáknak és teknőknek; de krumplit, zöldséget és takarmányrépát is ott tároltak. A ház elején végig ereszalja húzódott.

Az alacsonyabb gerincmagasságú, de a főépülettel azonos szélességű alsó házban laktak Erdei Ferencék. Ez az épületrész konyhából, szobából és istállóból állt.

Az épület e szakaszát nagyeresz már nem árnyékolta, itt csupán repülőeresz futott végig. Az udvarról a konyhába lehetett belépni. Itt a házhátuljánál középütt állt a konyhaszekrény, üveges fölső részében tartották a tányérokat, tálakat, bögréket, evőeszközöket; alsó részében a zománcos és öntöttvas edényeket. Mellette állt egy vasállványos mosdó és alacsony, szögletes kisasztal. Az udvar felőli falnál tartották a stelázsit. Nem hiányoztak az ülőalkalmatosságok: támlás fenyőfa székek, sámli és kisszékek. A szobában balról kemence, az ajtó mögött vetetlen ágy, amelyben a két fiú, Ferenc és Sándor, egymásnak lábtól aludtak. A fölső ágy teli volt párnával, dunnával. Az ajtóval szemben állt az almárium, mellette tükör és ingaóra. Az ablakon firhangpálcára húzott egyenes csipkefüggöny, alatta fölakasztható vászon sötétítőfüggöny. Az ablak alatt állt a szögletes asztal, székekkel. Téli hónapokban a kemence fölé szerelték föl a hagymaszárító-rácsot. Az első világháború után vezették be a villanyt, az egyszerű bádogcilinder alatt tizenötös izzó pislogott. A végjászlas istállóban egy-két lovat és tehenet tartottak.

A legalsó épület szintén nyeregtetős volt, de gerincmagassága a középső résznél is alacsonyabb. Eredetileg ez is lakóház volt, Erdei Ferenc-ék életében két helyiséget foglalt magába: a kocsiszínt és a libaházat.

 

Az udvar földes volt, az első világháború előestéjén kövezték ki. A gémeskút az utcai kerítés felől esett. A gabonatároló fölső része kukoricagóré volt, a temető felőli hambár, alatta két disznóóllal.

Az Erdei család ötvennégy évig lakta a házat. A birtokbavétel azt jelentette, hogy Erdei András a hagymatermeléssel, a libázással a zsellérsorból olyannyira fölemelkedett, hogy képes volt nagy gazdaházat vásárolni. „Semmi luxus nem volt ott az ég adta világon – emlékezett Erdei Sándor, Ferenc öccse –, minden nagyon puritán volt, de a gazdálkodás ment. Egyik legkedvesebb gyermekkori élményem, hogy ott állandóan pezsgett az élet.” A házban egy nagyon kedves hagyomány élt: a gyermekek fölavatása. „Amikor az újszülött unokát megkeresztelték a templomban – idézte föl Erdei Ferenc –, akkor onnan egyenest a nagyanyámhoz kellett vinni. Az e vidéken hagyományos sarokpad és asztal volt a szobában, s nagyanya erre az asztalra tette a pólyás csecsemőt, kibontotta a pólyából, meztelenre vetkőztette, megnézte, hogy ép-e és fiú-e vagy lány, s aztán egy ősi dallam dúdolása közben hóna alá nyúlva ringatta a kisdedet: »já-ra-ti-li-li-li-li«. S ilyenkor minden csecsemő kinyitotta a szemét, de egyik sem sírt. Később ismertem rá: az a dallam ez, amit Bartók Béla a »Medvetánc«-ban dolgozott fel. Engem is, öcsémet is így avatott fel nagyanyánk, s ott a szülői, nagyszülői házban tanúi voltunk minden unokatestvérünk felavatásának. És az asztalt szertartásosan állták körül a nagycsalád tagjai.”

 

Irodalom: Erdei Ferenc 1972. 314–316., Tóth Ferenc 1985b. 250–268.

T. F.

 

 

200. *Serház

1760 körül

[Gőzmalom u. 4–8.]

 

 

Az 1754-ben a Maros közeléből áttelepített sóház helyén az 1760-as években a püspöki uradalom sörházat épített.

 

A serház helyszínrajza

 

 

Christovich Imre püspök az 1780. évi úrbéri szerződésben a sörházat átadta a városnak: „Minthogy a városnak serháza, ott lévő malma, kocsmája és némely aprólékos épületei az uraságnak birodalma alatt tűz által megemésztettek, melyekért az uraság az Maros mellett lévő maga serházát, ott lévő serfőzőnek házával és mindennemű épületekkel, kerítésekkel, tulajdon maga nagy kazánjával és az serfőzéshez kívántató eszközökkel együtt a városnak örökösen által ád.”

A sörház 1185 négyszögölnyi területen terült el a mai Tükör, Gőzmalom (1880-ig Serház) és Liget utca határolta területen. Legfontosabb épület maga a serház volt. 1798-ban fölszerelése serkazán, hűtő, komlós-hordó, áztató-kád, másló-kád és 23 sereshordó volt. A pálinkafőzőben két kazán működött, mindenik három csővel. A serivó ház két paddal és egy sárkemencével volt ellátva. Az udvaron kút és szárazmalom volt mindenféle eszközökkel. A serfőző lakóháza két szobából, konyhából, két kamrából állt; tartozott még hozzá lóistálló és két sertésól.

1798-ban adta ki utoljára a város a sör-házat Gerén János serfőző úrnak három évre és hét hónapra. Az évi haszonbér összege 350 forint volt. Hét hónapig a haszon az árendátoré, utána a város kocsmájában kimért sör haszna a városé.

Amíg az árpának köblét a makói piacon 1 forint 30 krajcárért vagy annál olcsóbban meg lehetett venni, a város egy akó sörért 1 forint 30 krajcárt fizetett; ha az árpa piaci ára magasabb volt,2 forintot fizetett az árendátornak. A bérlő a pálinkaházban főzött pálinkát szabadon árulhatta a sörházban, de másutt tilos volt.

Kőszeghy László püspök 1802-ben visszavette a várostól a regálékat, így a sörházat is. Ettől kezdve az uradalom árendálta. Ilyen bérlő volt Wiblitzhauser József is, aki 1829-ben a római katolikus temető kápolnáját építtette.

Dessewffy Sándor püspök 1897-ben kezdeményezte a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnál a sörház eladását, mivel már harminc éve használaton kívül helyezték. Becsértéke ekkor 4500 forint, jövedelmezhetősége 251 forint.Az árverésen nem volt érdeklődő, végül becs-értéken alul Iritz Sámuel kereskedő vásárolta meg. Az új tulajdonos magtárnak használta, és nagy tímárüzemet működtetett benne. A sörház egy méter vastag falát 1922-ben kezdték bontani; egy utolsó falrész 1970-ig emlékeztetett az ódon épületre.

 

Forrás: ML 1790. 3., 1798. 5., 1872. 567. CSP MU Fiskális iratok 1897.

 

Irodalom: Reizner János 1984. 124–125.

T. F.

 

 

201. Görög katolikus temetőkápolna

MJ. Klasszicista, 1847.

Hosszú u. 1.

 

A görög katolikus temetőkápolna

 

 

A görög katolikusok temetője 1777-ben létesült közvetlenül a két utcából álló településüktől keletre. Az 1942. november 9-i kánoni látogatás jegyzőkönyvében a kápolnáról ez áll: „A temető a város belterületén fekszik. A Tulipán, a Pozsonyi és a Hosszú utca vége határolják. Árok veszi körül, kis részben téglakerítés és sövény. Két kapuja van. A temetőőr tartja rendben. A temetőben néhai Ferenczy Lászlóné Fehérváry [Fejérváry] Mária hagyatékából 1847-ben a családi sír fölé kápolnát építtetett az egyház téglafallal, cserépfödéllel. Ennek felszentelését 1847. szeptember 20-án Erdélyi Vazul br. [báró] püspök végezte. A kápolna fenntartási alapja elértéktelenedett, a temető bevételeiből az egyházközség tartja karban. A kápolnát ravatalozás céljára használják. A kápolna tornyában egy kb. 50 kg súlyú harang van ezzel a fölírással: »A makói g. e. [görög egyesült] kápolna részére öntette Major János és neje Anna és fia János és ennek neje. 1875.« A temetőkereszt régi, fából készült, rongált. A temetőőr részére a temetkezési holmik befogadására alkalmas kamrával és melléképületekkel ellátott csőszlakás áll a temetőben. Ezt az egyházközség építette s rendesen karbantartja. – Az egyházmegyei főhatóság 2049–1932. sz. engedélye alapján a helybeli latin szertartású római katolikus hívek jogosultak halottaikat illetékes lelkészükkel, saját szertartásuk szerint temetőnkbe temettetni, a temetőszabályzatban megállapított sírhelytérítési díjnak a temető pénztárába való befizetése ellenében. Viszonosság alapján jogosultak híveink ugyanilyen feltétel mellett a latin szertartású római katolikus egyházközség temetőjének használatára.”

A kápolna puritánságig egyszerű, a falazott főpárkányon kívül semmiféle tagoló elem nincs rajta. A főpárkányt a főhomlokzaton kétsoros hódfarkú cseréppel födték. A háromszöges dísztelen oromzatból emelkedik ki a tömzsi torony, amelynek gúla alakú, alacsony sisakja cserepezve van; csúcsán elhelyezett gömbön eredetileg latin kereszt volt, újabban nyolc ágú kereszt. A toronytest oldalain egy-egy egyenes záródású, zsalugáteres ablak. Az ajtónyílás szegmentíves, az eredeti kétszárnyú ajtó zsaluzott volt, a jelenlegi betétes, nyolcágú kereszt rátéttel. A négyzetes alaprajzú kápolna félköríves apszissal zárul oldalain egy-egy vízszintes záródású ablakkal.

 

Irodalom: Tóth Ferenc 1997b.

T. F.

 

 

202. Gera János gazdaháza

1810 körül

Iskola u. 15.

 

 

A katolikus városrésznek, Bujáknak legjellemzőbb parasztháza. Tömeghatásában, épületszerkezetében háborítatlan maradt, tisztán őrzi a 19. század eleji Makó népi építészeti hagyományát.

A korra jellemző nagygazdaházat Gera János ötfertályos, 67 jugerum földdel bíró gazda építette. 1829-ben Cseh Demeter vásárolta meg 800 váltóforintért. Ő tizennégy hold földet örökség, negyvenkettőt vásárlás címén mondhatott magáénak. Ettől kezdve napjainkig ennek a családnak a leszármazottjai lakják, legtovább a Vajda család. 1874-ben vette meg Vajda Péter és neje, Tamasi Rozália; tőlük 1920-ban Vajda Mihály és neje, Csorba Julianna.

 

Az Iskola u. 15. sz. ház alaprajza

 

Szentlélek galambja a napsugaras oromzaton

 

 

Fésűs beépítésű utca közepén épült a ház, de utcanyitással sarokházzá vált. Az előkertes ház homlokzatáról a tagoló elemeket leverték, felülete teljesen sima. A ház elején repülőeresz fut végig, amely az ajtó előtt nagyeresszé szélesedik. Jelenlegi tagolása: szoba + előszoba + konyha + éléskamra + kamra + szín.

A ház oromzata egyedülálló szakrális jelleget őriz: a napsugaras házvég közepét lezáró háromszögre a Szentlélek jelképét, szálló fehér galamb bádogalakját helyezték. Pestisjárványok idején fogadalomból Szentháromság-szobrokat emeltek, majd pedig elterjedt a Szentháromságot jelképező, bajelhárító háromszög, közepén istenszemmel. A 20. század ötvenes éveiben még 5–6 istenszemes ház volt Makón; kizárólag napsugaras házvégeken fordult elő, a középre szögezett háromszögletű deszkába vésve. Megjelent a református ótemplomnak 1828-ban épült karzatának mellvédjén is. Gera János házát később is buzgó katolikusok lakták; az építtető a városi tanácsban esküdtként a katolikusok képviselője volt. A Szentlélek galambja, mint a Szentháromság jelképe, Makón kizárólag itt fordul elő.

T. F.

 

 

203. Faragó-ház

Klasszicista, 1850 után

Iskola u. 18.

 

 

A Faragó család egy évszázadig lakott ezen a helyen. Az 1824. évi fölvételkor a 482 négyszögöles portába 32 m hosszan nyúlt be a rangos háza zsellér ház, mögötte jutott még hely alsó épületnek is. A tulajdonosnak, Faragó Jánosnak szárazmalma az épülettel szemközt 196 négyszögöles telken állt. Házát 1804-ben örökölte édesanyjától, Faragó Mihálynétól. A Mindennapi jegyzőkönyvben 1827-ben már „néhai Faragó János” neve szerepel. 1841-ben a házat özv. Faragó Jánosné lakta két fiával. Faragóné halála után a négy örökös: Faragó Péter, Ferenc, Julianna és Anna a város bírájától kérte a ház fölbecsülését. A háromtagú bizottság 1850. október 5-én az épületet és a melléképületet annyira elhanyagoltnak találta, hogy kijavításának összegét (50 000 zsindely, 600 két öles léc, 200 szál deszka, 40 kocsi homok, 20 kocsi föld, 20 köböl mész, ácsmunka 300, kőművesmunka 200 forint) 966 forintra becsülte. Egy hétre rá, október 14-én Faragó Ferenc 279 forint 48 krajcárért megvette testvéreitől házrészüket.

Minden bizonnyal még 1851-ben Faragó Ferenc az ősi ház egy részét lebontatta, és ide építtette föl a jelenlegi házat. 23,6 méternyit lebontatott belőle, és oda a maga igényének megfelelő házat emeltetett. A családban jelentősen megváltozott az életmód. Faragó János házas zsellérként jól jövedelmező szárazmalom tulajdonosa is volt; háza méretben és fölszereltségben vetekedett a jó telkes gazdák házaival. El volt látva zsindellyel födött melléképülettel, deszka hambárral, ólakkal és a szárazmalomhoz szükséges lóistállókkal. Fia, Faragó Ferenc megyei tisztviselő, sőt polgármester lett; mint nem nemesi származású értelmiségi (honorácior) kisnemesi kúriákhoz hasonló polgárházat kívánt építeni. Az új ház építésében nem követte a helyi népi építészeti hagyományokat. Az udvari homlokzat kialakítását tartotta fontosnak. Középső szakaszát hármas boltíves árkádsor – a két szélső nyílás mellvédes kiképzésű – tagolta. A följáró a középső szakasznál volt. A tornácról ajtó vezetett az Iskola utcára néző nagyszobába, a Gőzmalom utcai szobába és a Szegedi utca felőli konyhába, innen nyílt a padlásföljáró is. A belső szobába csak a középső szobából lehetett bejutni. A konyhából nyílt a Gőzmalom utcára a kamra. Az Iskola utcára néző helyiség vendégfogadásra szolgáló, tisztaszoba volt. Az eredeti ablakok a mainál kisebbek voltak, a két réteg között vasrácsozattal készültek. Az ablakokat 1910 körül cserélték ki nagyobbra. A fő traktus alatt végig dongaboltozatos pince húzódik, valószínűleg az elbontott régi épület maradványa, ugyanis az udvar felé vak pinceablakok találhatók. A ház parapet magasságig téglából, fölötte vályogból épült. A fal vastagsága 55 cm. A mennyezet csapos fagerenda-födém. Mivel a konyha külső fala és a kémény 1920 körül bedőlt, a beomlás után ez a helyiség borított gerendafödémet kapott. A torokgerendás, viharlécekkel erősített tetőszerkezet bárdolt faanyagból készült. Zsindellyel födték, de 1925 táján ezt pala váltotta föl. Az udvart arborétumszerűen parkosíttatták és kerti filagóriát emeltek.

Az 1880. évi kataszteri térkép a mai házat és a régi épület megmaradt részét is föltünteti. Ez utóbbit a századforduló táján bontották le. Sajnos, a Faragó ház fokozatosan elveszítette varázsát. A tornác boltíveit befalazták, a bejárattól balra előszobát alakítottak ki, a nagyszobát három részre tagolták, a kerek szellőzőnyílású régi vályog oromfalat az első világháború előtt téglafalazásúval cserélték föl, a följárat helyén oda nem illő toldalékos kiugró verandát létesítettek, a régi konyha beépített tűzhelyét szétbontották, az Iskola utcai homlokzat lizénáit 1973-ban leverték. A Gőzmalom utcai homlokzatot az 1910. évi fölújításkor még jó ritmusban alakították ki (a középrizalit két ablaka mellett a balszárnyon azonos méretű ablakot, a jobbon vakablakot helyeztek el), de az 1973. évi fölújítás ezt is megsemmisítette, a filagóriát elbontották, a díszpark fáit kivágták.

A ház építője fontos szerepet töltött be a város életében. Az 1848-i törvények szellemében 1849. június 29-től augusztus 4-ig rendezett tanácsú városnak nyilvánított Makónak Faragó Ferenc lett a polgármestere. 1861. február 21-től, augusztus 22-ig ismét Faragó Ferencet választották meg polgármesternek. Az 1865-ben összehívott országgyűlésen Makót követként a népszerű Faragó Ferenc képviselte.

1876-ban bekövetkezett halála után négy gyermeke osztozott a jusson. Az örökösöktől 3/4 részt 1894-ben, 1/4-et 1895-ben Farkas János vásárolta meg. 1905-ben a városi tanács 12 380/1905 sz. határozatával a telket megosztották. A házat 197 négyszögöl területtel 1905-ben Hoffmann János és neje, Ladventzki Jozefin nevére vétel címen telekkönyvezték.

A házban lakott 1905-től Hoffmann János (1870–1954) a makói gimnáziumnak 1901–1932 közötti rajztanára. A jeles makói festő Lotz Károly és Székely Bertalan tanítványa volt. Szerepelt a Műcsarnok tárlatain, képviselve van a Nemzeti Galéria gyűjteményében. Főleg tájképeket festett.

 

Faragó-ház

 

 

Faragó Ferenc az egyik első makói honoráciori értelmiséginek tekinthető; háza jól példázta társadalmi rangját. Ma már jobbára csak tömeghatása sejteti egykori értékét.

 

Forrás: ML Mindennapi jkv. 1850. október 8. Telekjkv. 17 130.

 

Irodalom: Kelemen Ferenc 1933. 79–82., Fejér Gábor 1983.

 

T. F.

 

 

204. Az első polgári leányiskola

Eklektikus, 1882.

József Attila u. 1.

 

 

Az Eötvös-féle közoktatási törvény szellemében kezdődött meg Makón a polgári iskolák létesítése. A város polgári leányiskola céljára a volt sóház telkéből 1875-ben a Pénzügyminisztériumtól 2411 forintért 1193 négyszögölnyi területet vásárolt. A községi polgári leányiskola bérelt helyiségekben 1880. szeptember 19-én megkezdte működését két, 1881-ben három, 1882-ben négy osztállyal. Az új iskolát 1882. december 3-án avatták föl. A négy tanerős intézetbe akkor 51 növendék járt.

 

Az első polgári leányiskola

 

 

A gondosan megtervezett főhomlokzat tengelyképlete 2+3+1+3+2. A kváderes díszítésű pilaszterek a lábazattól a koronázópárkányig futnak. A két szélső szárny ablakait vakolatkeret fogja össze. A könyöklőpárkány végigfut a homlokzaton, az ablakok fölötti erőteljes timpanon konzolos alátámasztású. A második és a harmadik szerkezeti egység 3–3 ablakát fönt hangsúlyos ablakpárkány és 1–1 timpanon fogja össze, a keret függőleges tagolói itt két oldalt lizénák, közbül féloszlopok. A főpárkány fogazott, a középre helyezett bejárati részt az attikafal is kiemeli. Tetőszerkezete kontyolt. Az előkertes épület kerítése kovácsoltvas rácsozatú tégla lábazaton. Belső elrendezése szimmetrikus. Áll négy tanteremből, két szoba, konyhás és egy szoba-konyhás lakásból.

A polgári leányiskola mindössze 12 évig működött ezen a helyen. A gimnázium építésekor az adóhivatalt a polgári leányiskola épületébe költöztették, a polgári pedig a volt Galamb-kocsmát kapta meg. Az épületen 800 forint költségen átalakítást végeztek: a felek fogadására szolgáló helyiségekben korlátot szereltek föl, a pénzügyőrök részére két helyiséget összenyitottak, és börtönt alakítottak ki.

A későbbiekben az Ipartestület használta az épületet, 1962-ben központi konyha céljára alakították át.

A kellemes küllemű épület kicsinységénél fogva polgári leányiskola céljára valóban nem volt alkalmas, ezért rendeltetése többször változott.

 

Irodalom: Barna János 1929. 146., 218.

T. F.

 

 

205. Számtartói lak

Klasszicista, 1835 körül

József Attila u. 3.

[Giba Antal? ]

 

 

A csanádi püspökség makói uradalmában fontos tisztet töltött be a számtartó vagy más néven tiszttartó. Ellenőrizte a szerződések pontos betartását, intézte a pénzbeszedést, számon tartotta a jobbágyok ingatlantulajdonában történt változásokat, elkészítette a dézsmalajstromokat, irányította a tizedbeszedést, fölvigyázta az uradalmi épületek és a töltések állapotát, ellátta a kasznár és az ispán fölügyeletét. A tiszttartók általában a püspök rokonságából kerültek ki, hiszen beosztásuk bizalmi állásnak számított. Kőszeghy László idején Kőszeghy Ignác, majd fia, Kőszeghy Ferenc töltötte be e föladatot. Rangjához méltó épületben lakott.

A volt megyeház és a számtartói lak építészeti elemei között igen sok a hasonlóság: azonosak a pilaszterfejek, a főhomlokzaton végigfutó vállpárkány, az ablakok fölötti félköríves szemöldökzáródás, a lábazati fülkék, és a számtartói lakon átalakítása előtt éppúgy voltak könyöklőpárkányok. Mindezek azonos tervező kezére vallanak. Bizonyosra vehető, hogy a számtartói lakot is Giba Antal tervezte. Az 1824. évi térképen még nem szerepel, de Szirbik Miklós 1835-ben már említette a tiszttartói házat. Giba Antal 1819–1825-ben a csanádi püspökség makói uradalmának volt földmérője, 1825–1839 közt pedig Csanád vármegye alkalmazásában állt.

 

Számtartói lak

 

 

A főhomlokzat négytengelyes. Az öt ion fejezetes és füzérdíszes falpillér, az erőteljesen kiugró koronázópárkány párkánylapja és a lábazat által körülzárt faltükörben egy-egy ablak áll. A keskenyebb, négyszemes téglalap alakú ablakokat 1926-ban a homlokzati architektúra meg-hagyásával szélesebb, hatszemes nyílászárókra cserélték ki, csupán az ablakszélességű könyöklőpárkányokat szüntették meg. A lábazat a falpillérek ritmusa szerinti tagolású. A hódfarkú cseréppel födött tetőzet két vége kontyolt. A hátsó homlokzat tornácát beüvegezték. Az épület földszintes, alápincézett és kéttraktusos.

Az ipartestület – Papp József elnök kezdeményezésére – 1926-ban megvásárolta iparos tanoncotthon céljára. A tanonc otthon mint mintaintézmény 25 tanonc befogadására volt berendezve. Célja művelt iparosok képzése, akik már legalább négy középiskolát végeztek. Későbbiekben ipartestületi székház lett.

A kúria-szerű lak a város számon tartott késő klasszicista emléke.

 

Irodalom: Barna János 1929. 147., Kelemen Ferenc 1970. 20–21., Gilicze János 1993. 398.

T. F.