Makó építészeti emlékei  (L-SZ)

 

 

 

Építészeti emlékek (A-CS)

Építészeti emlékek (D-J)

Építészeti emlékek (K)

Építészeti emlékek (T-V)

 

 

216. Erzsébet árvaház

Eklektikus, 1894.

Lonovics sugárút 17.

 

Erzsébet árvaház

 

 

Csanád megye törvényhatósági bizottsága 1890-ben úgy határozott, hogy a vármegyei árvapénztár tartalékalapjából megyei árvaházat épít. A hely kijelölésére Poór Endre elnökletével szakbizottságot hoztak létre. A bizottság Szuszogót találta erre alkalmasnak, és 1894-ben el is készült itt az intézmény. 1913-tól az Országos Gyermekvédő Liga kezelésébe került. Szeretet-házzá alakították át. 1914 után egyik szárnyát hadiárvák befogadására rendezték be. A háború alatt egy részét sebesült katonák lábadozó kórházaként használták. 1818–19-ben a nemzetőrség, majd a vörös őrség fegyverraktárát itt rendezték be. 1920-tól ismét hadiárvaház. 1935-től a városban működő csendőriskola laktanyája. 1940. szeptember 25-től Tüdőotthon és Tüdőgondozó Intézet, 1946. május 27-től a kórház tüdőosztályaként működött. 1951. január 17-én a tüdőgondozó a Lonovics sugárút 15. sz. alá költözött. Az egykori árvaház 1975. március 1-jétől a kórház ideg-elme osztályának ad helyet.

Erzsébet királynénak, a Magyar Vöröskereszt legfőbb elnökének tiszteletére épült a róla elnevezett árvaház. Az E alaprajzában őrzi a királynő nevének kezdőbetűjét. Az előkertes, egyedülálló épület végig alá van pincézve. A két, nyeregtetős oldalszárny sarokrizalitként emelkedik ki, amelyet gazdagon tagolt oromzata tesz hangsúlyossá. Az ablakok szegmentívesek, a félköríves kaput timpanondísz koronázza. A rizalit armírozva, a földszinti sáv vízszintes rovátkával van ellátva. Az épületen körbefut az öv- és az emeleti könyöklőpárkány. A nyeregtető egyhangúságát díszes tetőablakok teszik változatossá, középütt eredetileg timpanonnal zárt attika állt az intézmény föliratával. Alaprajzilag oldalfolyosós elrendezésű. A kivitelezést Kovács Sándor hódmezővásárhelyi mérnök végezte, a műszaki ellenőrzéssel Kardos Sámuel mérnököt bízták meg.

Kertjében 1966-ban helyezték el Radó Károly Fekvő nő című szobrát.

 

 

217. *Marosi fahíd

1878.

Maros-part

Doklein és fia

 

 

A középkorban és a hódoltság idején a Maroson Makó térségében gázlón lehetett átjutni. Ennek helye a folyó gyors folyása miatt változott, az első katonai fölvétel idején (1784) Zugoly nyugati felénél esett. Az 1770-es évek végén már dereglyén keltek át; a város 1780-ban kötött úrbéri szerződése említi, hogy a révecske forgalmát a „mostanában ott lévő hajóval” bonyolítják le. A révecske bérlője hosszú ideig a Túri család volt, ezért Túri-révnek nevezték. A kiszombori Rónay család 1846. pünkösd [május] hava 28-án kiváltságos királyi révjogot szerzett, és köteles révszabadalmat vásárolt. A rév helyét – mivel erre a célra a folyó 1842. évi átmetszésekor ásott új meder nem volt alkalmas – a mai strandhoz vezető útnál jelölték ki, Zomboron pedig a tornyos kastély mellől 12 öles utat indítottak, amelyet ma Régi makai útnak neveznek. A rév rohamosan növekvő forgalmára az évi haszonbérlet összegének gyors emelkedéséből következtethetünk: 1847-ben 246, 1850-ben 800, 1868-ban 3400 forint volt. Mivel a komp éjjel, árvíz és a téli fagyok idején nem közlekedett, szükségessé vált a hídépítés.

1871-ben a Rónay családtól a Közlekedési Minisztérium közvetítésével sikerül a városnak a révjogot negyvenezer forintért örök időkre megszerezni. Acélhíd építésének gondolata is fölmerült, tárgyaltak a resicai vasgyárral, amely három és fél hónap alatt szolgáltatta volna a vasanyagot; végül mégis az olcsóbb fahíd mellett döntöttek. Azt már nem mérlegelték, hogy hosszabb távon a vashíd az olcsóbb, hiszen a fahíd karbantartása sokkal több pénzt emészt föl. Az amerikai howe-rendszerű fahíd terveit az eszéki Doklein és fia cég készítette. Kivitelezésére előbb a szintén eszéki Klein és fia cég ajánlatát fogadták el, de végül a bécsi Birnbaum Adalbert és társa cég építette föl. 1877 júniusában kezdtek az építéshez, és 1878. március 14-én adták át.

Közúti kocsik és gyalogosok közlekedésére szolgált. A hídfőket téglából falazták, a mederben három jármot csináltak kétsoros cölöpözéssel. A főtartók alsó és fölső övei 3–3 24×32 cm átmérőjű tölgyfa gerendákból álltak, melyeket 24×24 cm-es ferde tölgyfa rácsok és 40–70 mm átmérőjű függőleges vasrudak kötöttek össze. A közúti gerenda hossztartókra helyezték a pallózatot. A kereszttartók egy része fogazott és ékelt hármas gerendatartókból, a járom mellettiek feszítő műből álltak. A jármok elé – a víz folyásával szemben – cölöpözött jégtörők épültek. A híd négy nyílásból állt, melyből kettő 27,55, kettő 28,05 m; a teljes híd 111,2 m hosszú volt. Az ártéri hidak 108 és 56 m hosszúak, a hidak szélessége 7,6 m. A rongálásnak kitett részeket olajfestékkel mázolták, a gerendacsatlakozásokat deszkából ácsolt kis nyeregtetőcskékkel védték az időjárás viszontagságaitól. A kivitelezés összege 140 000 forint, a jótállási idő 5 év. A bekerülési összeget a város 8% kamattal növelve 14 év alatt, 56 egyenlő részletben negyedévente fizette.

 

Marosi fahíd

 

 

Az Arad–Csanádi Vasút 1881. december 31-től negyven évre haszonbérbe vette a fahidat, és magára vállalta a híd építési költségeiből Makó várost terhelő adósságot. Vállalták, hogy a negyven év lejártával jó karban kötelesek a hidat átadni. A vasúti sínek irányában, a palló alá hossztartó gerendákat helyeztek. Makóra az első vonat 1883. január 6-án gördült be.

A vasúttársaságnak sokba került a jégtörők és a fajármok karbantartása, ezért a jármokat 1908-ban vasbeton pillérekre cserélték. A terveket Zielinski Szilárd (1860–1924) műegyetemi tanár – a magyar vasbetonépítés atyja – készítette.

A rácsos fahíd 1926-ig látta el föladatát, átadva helyét a korszerű acélhídnak.

 

Irodalom: Tóth Ferenc 1977. 25–45., Darvas–Tóth 1980.

T. F.

 

 

218. Vasúti acélhíd

1925.

Maros-part

Kossalka János

 

Az íves vasúti híd

 

A fölrobbantott vasúti híd

 

 

Az Aradi és Csanádi Egyesült Vasutaknak nyomasztó terhet jelentett a szerződéssel átvett fahíd karbantartása és időszakos fölújítása. Az ehhez szükséges amerikai vörösfenyő beszerzése az első világháború után szinte lehetetlen volt.  Az évi karbantartás 44 millió koronába került, a tizenöt évenként szükséges, az 1930-ban esedékes rekonstrukció 134 millió koronát igényelt volna. A várossal kötött szerződést 1921. december 31-én lejárta után már csak öt évre hosszabbították meg.

A vasúttársaság 1923-ban memorandumban fordult a városhoz, és fölajánlotta a meglévő vasbeton lábakra  kettős,  vasúti és közúti közlekedés céljára egymástól elkülönített vashíd építését azzal, hogy rajta Makó  közönsége számára mindenkor lehetővé teszi a közlekedést. Mielőtt a válasz megérkezett volna, mindössze 12 nap múltán a vasúttársaság közölte, hogy önálló vasúti hidat épít a fahíd fölött 18 méterre. Nikelszky Jenő polgármester kitartott az ikerhíd építése mellett. ACSEV képviselője kijelentette: ha a város előteremti a külön vasúti híd és a kettős hídépítési költsége közötti különbséget, nem ellenzi. A városi képviselő-testület ugyanakkor veszedelmesnek tartotta a kettős hidat.

A különálló vasúti híd tervét Kossalka János (1872–1944) műegyetemi tanár, az alépítményt Fábián Lajos cége készítette; a vas megmunkálását a diósgyőri vasgyár, a szerelést a Magyar Államvasutak Gépgyára végezte. Az építéshez 1924. július 16-án fogtak, és a hidat a forgalomnak 1925 júniusában adták át. Mivel a tervező íves-rácsos feszítő szerkezetet alkalmazott, a folyómederben elegendő volt két pillért építeni.

A második világháborúban, 1944. szeptember 24-én a visszavonuló magyar alakulatok fölrobbantották a hidat. Ez rendkívül szerencsés módon történt: makói szakasza a helyén maradt, a kiszombori része a pilléren kétkarú mérleg egyik száraként a vízbe, másik a magasba emelkedett.

Helyreállítására hamar sor került. Kiss András rozsnyói lakos, aki 1945-ben átmenetileg Makón lakott, írásban ajánlatot tett, hogy 20 ezer pengőért statikailag kifogástalan állapotba hozza a hidat. 1945 áprilisában kezdtek hozzá, és július 4-én már átadták a forgalomnak. Ez volt az országban az első híd, amelyet – polgári erőből – véglegesen helyreállítottak.

 

Irodalom: Tóth Ferenc 1977. 46–47., 54., Halmágyi Pál 1991.

T. F.

 

 

219. *Közúti acélhíd

1926–1927.

Maros-part

Szikszay Gerő

 

 

A vasúti híd elkészülte után az ACSEV megkérdezte a várost, ragaszkodik-e a fahídnak átadás előtti rendbehozatalához, amint ezt az 1881-ben kötött szerződésben rögzítették, vagy inkább elfogadja az erre a célra előirányzott összeget. Nikelszky Jenő polgármester szerint ezt a kedvező pillanatot nem szabad elszalasztani. Számítása szerint az új közúti híd valamivel több mint 2 milliárd koronába kerülne, de az ACSEV rekonstrukciós költségként fölajánlott 400 milliót; a fahíd anyagából megtérülne 200 millió; az állam előreláthatóan a közmunka váltságból hozzájárulna 200–300 millióval; a fönnmaradó rész törlesztését és kamatait bőségesen födözné a híd évi 300 milliós vámjövedelme. Az ACSEV a mederhíd fölújításának megváltási összegét 450 millióra emelte, és vállalta a két ártéri híd fölújítását. A polgármester javaslatát a képviselő-testület elfogadta.

 

A rácsos szerkezetű közúti acélhíd

 

 

A mederhíd tervezésével Szikszay Gerő miniszteri tanácsost bízták meg. Szélessége a fahídnál 1,6 méterrel keskenyebb, a kocsiút 4,8, a gyalogúté 0,6–0,6 m széles, hossza 110,8 m. Az új híd a meglévő, de megerősített pillérekre és hídfőkre épült. A vasbeton pilléreket egyenként 27 cölöppel erősítették meg. A fahíd mellé ideiglenes fahidat építettek. A vasszerkezetet a végleges helyén szerelték össze. A rácsos szerkezetű híd a hagyományos acélnál 25%-kal erősebb carbon acélból készült. Konzolos kéttámaszú rácsos tartóból áll, ezek konzolvégeit terhelte a két közben ráfüggesztett ugyancsak kéttámaszú szerkezet. A teherátadás a tartó végeknél helytálló csuklóval, a tartók két végénél konzolvégeken mozgó rúddal (inga) történt. A kivitelezéshez 1926 júliusában fogtak, és a hidat minden ceremónia mellőzésével november 16-án adták át.

Nikelszky Jenő polgármester személyes közbenjárására a minisztérium vállalta a két ártéri híd költségét is. A tervezést ezúttal is Szikszay Gerő végezte. A Makó felőli híd 102, a Kiszombor felőli 54 m hosszú. A kivitelezés 1927 őszén indult, és még abban az évben be is fejeződött.

A második világháború előtt a híd Makó felőli támfala megsüllyedt és kifelé hajlott. Haviár Győző műegyetemi tanár, miniszteri hídosztályvezető ellenőrző méréseket eszközölt, és a kimozdult ingákat beszabályozta.

A második világháborúban a visszavonuló magyar katonai alakulatok 1944. szeptember 26-án úgy robbantották föl a hidat, hogy csupán a Kiszombor felőli szakasza zuhant le. A szovjet hadsereg műszaki csoportjának irányításával október 18–23. között a hidat ideiglenesen helyreállították. A robotban naponként 200 makói lakos és 20–40 kocsi vett részt. A szükséges faanyagot részben makói üzemekben foglalták le, részben a Bálóligetben és a Maroslele melletti tölgyerdőben termelték ki. A rönköket a helybeli fűrésztelepek, a vasanyagot a helyi vállalatok készítették elő. A fölrobbantott szakaszon sűrű facölöpös jármokon nyugvó ideiglenes fahíd épült.

A város meg akart szabadulni a híd fönntartásának gondjától, ezért a képviselő-testület 1946. júniusi közgyűlésén úgy határozott, hogy a meder- és a két ártéri hídról az állam javára lemond. Az államosításra 1947. szeptember 25-én került sor. A város az államkincstár javára lemondott a révjogról. Az átadással az állam megszüntette a hídvámot. A helyreállítási költségek 80%-át az állam vállalta.

A híd műszaki állapota rendkívül rossz volt. A fajárom cölöpei – a kötések meglazulása következtében – elferdültek, a jégtörők kimozdultak a helyükről, az ingák szélső helyzetben voltak, vasékekkel rögzítették. A híd helyreállítására a hároméves terv keretében került sor. A fölrobbantott rész kiemelése és a helyreállítás hathetet vett igénybe. 1848. szeptember 10-én adták át a forgalomnak.

A híd a növekvő forgalom lebonyolítására csak ideig-óráig felelt meg.

 

Irodalom: Tóth Ferenc 1977. 47–52., Halmágyi Pál 1991.

 

T. F.

 

220. Fogház

Klasszicista, 1817.

Megyeház u. 2.

 

Fogház

 

A fogház bejárata

 

 

        A megyei börtönre az 1740-es évek elejétől vannak adatok. 1742-ben a pipások adóját börtönépítésre fordították. Két évvel későbbi megyei jegyzőkönyvben szerepel, hogy a börtönőr éves fizetése 48 forint. A kezdetleges épületből a rabok gyakran megszöktek, ezért Marczibányi Lőrinc alispán a vármegyeház építése mellett szorgalmazta börtön építését is. Minden bizonnyal 1745-ben el is készülhetett. Ez szerepel Lencz József 1787. évi fölmérésén, amelyet a megyeház telkéről készített. Az akkori földszintes épületben négy cella, köztük egy ablaktalan sötétzárka volt.

        A megyei börtön a régi börtön helyén, a mai városi bíróság épülete mögött, a megyeház telkén épült, a homlokzaton föltüntetett számjegyek tanúsága szerint 1817-ben. Szirbik Miklós 1835-ben megjegyezte: „van az udvarban, a keleti oldalon emeletes tömlötz, 60 rabok számára, de szükség esetén többnek is helyt ad”. A 24 m hosszú, kétszintes, klasszicista épület bejárata a homlokzat közepén volt, így a földszinti tengelyképlete 2+K+2. A járásbíróság építésekor, 1896-ban a bejáratot áthelyezték az épület keleti végére. A régi ajtó helyére rácsos ablak került, de fölötte továbbra is megmaradt a klasszikus fonadékkal körülvett MDCCCXVII évszám. A föld-szinten öt fekvő, az emeleten öt álló téglalap alakú ablak volt; az alsók lényegesen kisebbek. A hajdani koronázópárkányt az új fedélidom föltételekor leverték. A fogháznak hajdan volt pincebörtöne is, melynek téglafala még az 1960-as években is látható volt. Ugyancsak megmaradtak a cellák falaiba erősített vaskarikák is, melyekhez nehezebb vagy fegyelmi büntetéssel sújtott rabokat kötöttek. 1962-ben átalakították lakásnak.

        Az épület sivár egyhangúságát némiképp egy övpárkány enyhítette. Vigasztalanul komor hatású, díszítetlensége is utal rendeltetésére.

 

        Irodalom: Kelemen Ferenc 1970. 15., Szirbik Miklós 1979. 22., Gilicze János 1986. 34., Halmágyi Pál 1988. 13.

T. F.

 

 

221. Járásbíróság

Eklektikus, 1896.

Megyeház u. 2.

 

Városi bíróság

 

 

        A makói járásbíróságot 1872-ben állították föl. Eredetileg a volt törvényszék (Széchenyi tér 7.) épületében működött. A járásbíróság épületét 1896-ban a minisztérium építtette. A városi levéltárban kizárólag az építési vonal kitűzésére van adat.

        Kétszintes épület hangsúlyos középrizalittal; fölötte teknőszerű, erősen kiemelt tetővel, amelyet kovácsoltvas rács díszít. A homlokzat fölülete a földszinten kváderezett, az emeleten vonalkázott. A koronázópárkány fogazott, a rizalit főpárkánya fölé ballusztrádos fölfalazás készült. Az ablakok a földszinten íves, az emeleten vízszintes záródásúak erőteljes szemöldökpárkánnyal. A rizalitot ion-fejes pilaszterek tagolják, az ablakokat szemöldöktimpanon díszíti. Tengelyképlete: 4+5+4. Az épület utcafronti része kéttraktusos, középfolyosós; a belső szárny egyszakaszos, oldalfolyosós.

        A bíróság szolgálati lakásában született Mályusz Elemér (1898–1989) történész, az MTA tagja, a szegedi, majd a budapesti egyetem professzora.

 

 

T. F.

 

 

222. Régi múzeum

Romantikus,

1850-es évek

Megyeház u. 4.

 

A múzeum udvari homlokzata

 

 

        A telek eredeti tulajdonosa Tarnay Mihály volt, akinek szomszédja balról a megyeháza, jobbról (Kazinczy u. 2.) Gulyás György volt. (Gulyás György főbíró a reformkorban a privilégiumi harc vezetője. Bírói széke a múzeum gyűjteményében. Téglapilléres tornácosa házát 1988-ban bontották le.) Tarnay Sándor 1850-ben örökség útján jutott hozzá. Nem sokkal utána a régi épületet lebontva az 1850-es években építtette meg a tágas nemesi kúriát. Árverés útján dr. Borotvás Dezső (1844–1897) és neje Sarkadi Nagy Eszter 1878. március 5-én vásárolta meg. A nemesi származású Borotvás ekkor már a makói közkórház igazgatója volt. Halála után gyerekei örökölték. 1919-ben Glück (1919-ben Gálra változtatta nevét) Sámuel vásárolta meg. Tőle dr. Nagy Béla közjegyző vette meg. Államosítás után használta a parasztpárt és a Kiskereskedők Országos Szövetségének (KISOSZ) makói csoportja. 1951-től a múzeum tulajdona.

        A műemlék jellegű épületet a Szegedi Tervezőiroda tervei alapján 1952-ben a múzeumi funkció figyelembevételével fölújították és átalakították. A főhomlokzat eredeti tagozatait megtartották, az udvari részen a középső fedett teraszt zárt előcsarnokká építették át. A beüvegezett terasz szélességében a folyosót egy-egy üvegajtóval zárták le. Két helyiség hajópadlóját tölgyfa parkettre cserélték. A beépített alapterület 414 négyzetméter volt. A szárazkapu bejáró deszka burkolatú volt, kiállítási célra továbbra sem volt alkalmas. Itt állt Telcs Edének Hollósy Kornélia szobra. A beüvegezett előtér József Attila-kiállításnak adott helyet. A nagyteremben és a bíróság felőli helyiségben állandó középkori régészeti, a kapubejáró felőli két szobában hagymakiállítás készült. Az udvar felőli előszobából balra iroda nyílt, jobbra a raktárhelyiségek húzódtak. 1963-ban beüvegezték a kapubejárót és a folyosó keleti szakaszát, a kapualját mozaiklappal burkolták. 1970-ben emeletráépítést terveztek az alapfalak igen bonyolult megerősítésével. Bontáskor derült ki, hogy a belső főfalak sárba rakottak, így statikai okok miatt a falazatot padlóvonalig le kellett bontani. A beruházási stop-rendelet miatt közel egy évtizedig állt az építkezés. Helyén épült föl 1981-ben az új múzeumi épület.

 

Varga Mátyás linó-metszete a múzeumról

 

Alaprajza 1954-ben

 

 

        A késő klasszicista épület főhomlokzatának tengelyképlete: 1+2+3+2+1 volt. A falpilléres középrizalit kissé előreugrott, ezt az ablakok fölött timpanonos tagozat és konzolos főpárkány díszítette. Az udvari fronton a tornác és a bejárat szegmentíves;  a  teraszt   klasszicista   timpanonzárta. Az egész épület alápincézett volt hármas tagolású dongaboltozattal. Alaprajzilag kéttraktusos oldalfolyosós elrendezésű volt.

 

        Forrás: Országos Műemléki Hivatal tervtára 4538.

 

T. F.

 

 

223. Régi kórház

Romantikus, 1862.

Návay Lajos tér 12.

 

Korabeli metszet a régi kórházról

 

A régi kórház alaprajza

 

A DMKE internátus alaprajza

 

 

        Az állandó megyei közkórház létesítése elég sokáig váratott magára, bár előzményei visszanyúlnak a 18. század végéig. 1791-ben katonai kórházat állítottak föl, ehhez az ágyneműt a város adta. A református egyház 1809-ben berendezett nyolcágyas ispotályáról Szirbik Miklós megjegyezte: „Csak egy szobából s konyhából áll; a szobában vagynak ágyak, asztal, székek; felvétetnek belé a minden gyámolítás nélkül való betegek, tápláltatnak, s melléjek gondviselő rendeltetik.” A többi egyház is igyekezett kórodákat létesíteni. 1853-ban a reformátusok 7, a római katolikusok 10, a görög katolikusok 4 ápoltról gondoskodtak. Ezek inkább a mai szociális otthon szerepét töltötték be.

        Az 1831. évi nagy kolerajárvány idején a mai Táncsics-telep közelében, a régi vásártér cédulaházát alakították át kolerakórházzá. A százágyas kórház vezetésével Urbanits Mihály kiszombori sebészmestert bízták meg. A zsidók külön kolerakórházat rendeztek be.

        A vármegye 1844-től szorgalmazta megyei közkórház létrehozását. A szükséges helyet Lonovics József püspök a László téren (az újvárosi templomok helyén) megajánlotta, sőt több ezer téglát is adományozott, továbbá egy betegágy alapítására 1000 forint tőkét le is tett. A nemes ügy mégis elakadt. Az épület csak 1862-ben készült el, rendeltetés szerinti működése 1866-ban kezdődött.

        Csanád vármegye közkórházát a II. József rendeletére selyemhernyó-tenyésztéshez létesített, 6460 négyszögöl területű, megyei tulajdonban lévő Epreskertben építették föl. Az egyedülálló, kétszintes épület arányainál fogva jó tömeghatású, de homlokzata várszerű ridegséget, zordságot fejez ki.  A főhomlokzaton hangsúlyos az enyhe kiugrású középrizalit, amelyet lépcsős attika koronáz. A kerek padlásnyílások körbefutnak az épületen. A vízszintes

tagolóelemek közül a szinteket elválasztó öv- és ablakpárkánynak jut meghatározó szerep. A nyílászárók a földszinten félkörívesek, az emeleten szegmentívesek. Az emeleti ablakok bemélyített keretűek, fölöttük szemöldökpárkány tagozatokkal. A két szint ablakkiosztása különböző, a földszint tengelyképlete: 3+2+K+2+3, az emeleté: 2+3+2. Az oldalfolyosós alaprajz a földszinten két, az emeleten egyszakaszos. Az épülethez az udvari fronton csatlakozott a kis tömegű lépcsőház és mellékhelyiségek. A telken még három különálló épület emelkedett: kelet felől a konyhai szárny (konyha, kamra, személyzeti helyiségek), északon a fürdőszárny (fürdőhelyiség, mosókonyha, mángorló, személyzeti helyiség), nyugati felén kis elmebeteg-pavilon.

        A 85 ágyas kórház néhány évtized alatt kicsinynek bizonyult, ezért új kórházat építettek, a régiben 1906 őszétől a DMKE internátusa működött. 1907-ben új szárnnyal bővült, az internátust 1939-ben Kassára telepítették. 1939-től 1944-ig a vármegye közművelődési épülete, itt helyezték el a megyei és városi könyvtárat, a levéltár és a múzeum anyagát. A második világháború végén szovjet katonai kórház. 1946-tól 1949-ig a József Attila Népi Kollégium otthona. A kórházi szárnyat 1950-től lakásnak használják. József Attila 1920–22-ben volt az intézet lakója. Itt lakott Gebe Márta, a költő első múzsája. A homlokzaton József Attilának bronz domborműves emléktábláját, Nagy Gyula (1907–1983) szobrász alkotását 1954-ben helyezték el.

 

        Irodalom: Bálint Nagy István 1928. 83–84., Barna János 1929. 232., Halmágyi Pál 1995. 32–62.

T. F.

 

 

224. Vöröskereszt

1855.

Ószegedi út

 

 

        A Historia domus szerint: „A szépen virágozni kezdő kisded hitközséget 1739-ben nagy csapás érte. Néhány hó alatt ugyanis 509-en estek a pestis áldozatául. Ezen csapás emlékére a szegedi úton Sz. Rozáliához címzett kápolnát építtetett, később ezen kápolna elpusztulván, helyére kereszt állíttatott.” A régi kéziratos térképek föltüntetik a kápolnát 1754-ben Capelle, az első katonai fölvétel (1784.) Rosalia Capel, Vertics (1778., 1781.) Sacritum néven.

A kápolna helyére állított keresztről az 1835. évi Canonica visitatio megjegyezte: „A Szegedre vivő út mellett egy fakereszt a Megváltó bádog

alakjával, jó állapotban van. 1824-ben Bálint Ferenc makói lakos által megújíttatott, és ő ugyanakkor meg is áldatta. Semmiféle külön adománnyal nem rendelkezik, de midőn az idő viszontagságai miatt megrongálódik, a helyi gazdagabb polgárok által, akik önként nyújtanak segítséget, tejesen megújíttatik, és illő állapotban őriztetik. Ide semmilyen körmenetet nem vezetnek.” A mai kőkeresztet, amelyet színéről a nép Vöröskeresztnek nevez, az 1859. évi Canonica visitatio szintén ismertette: „A Szegedre vivő út mellett egy kőkereszt a Megváltó kőből való alakjával; Bálint Ferenc makói lakos 1855-ben állította egy fakereszt helyére, és 50 forint alapítási tőkével látta el. Meg van áldva, jó állapotú, körmenetet nem vezetnek hozzá.”

Bálint Ferenc a katolikus városrészben, a mai Szent Anna u. 31. számú (Giba 1824. évi térképén 2725 topográfiai számú, 885 négyszögöles portájú) házban lakott, egész telkes jobbágy volt; földjét a déli határrészben művelte.

A kereszt rongálásakor, 1859-ben Makra Imre prépost-plébános panaszos levéllel fordult a városi tanácshoz; ebben az előzményeket is megemlítette: „Isten könyörületességének, ki a vidékünkön száz egynéhány év előtt pusztított döghalált kegyelmesen megszüntette, s a vidék lakosairól büntető ostorát levette, s azon kápolnát pótolja, mely itt hajdan Sz. Rozália tiszteletére állott.” Elpanaszolta, hogy ismeretlen személy a kereszt talpazatából fejszével kifeszegette a téglát.

A Vöröskereszt mellett 1938-ban Párducz Mihály régészeti föltárást végzett. Az egyik sírban 50 cm mélységben egy nagyobb tál, egy öblösebb alsótestű tál, hengeres nyakú edény került elő. A leletet a Zóki kultúra Makó-csoportjának nevezték el. A föltételezett temető többi részét nem tárták föl.

 

Forrás: ML 1859: 2539.

 

Irodalom: Maros 1885. szeptember 27., Banner János 1939., Lakatos Pál–Orbán Imre 1995. 90.

T. F.

 

 

225. Postapalota

Neobarokk, 1928.

Posta u. 7.

 

Postapalota

 

A posta homlokzata

 

 

A régi posta, amely a lovas postajáratokat bonyolította le, a mai Teleki László u. 14., József Attila u. 12., 14., 16. sz. házak 1200 négyszögöles telkén működött. Udvarán a postalovak és-kocsik befogadásra nagyméretű istállók, színek álltak. A szegedi postaút Makónál kétfelé ágazott: a Rákosi úton Gyula felé, az Aradi utcán Arad felé.  A postajáratok utasokat is szállítottak. A vasút elterjedésével megszűnt az országúti postaforgalom. A régi posta telkét – Battonyára költözése előtt – a Szárazéri Ármentesítő Társulat használta.

Az Úri u. 6. sz. alatt épült 1895-ben eklektikus stílusban a kétszintes postahivatal, amelyhez távírda és távbeszélő-hivatal is tartozott. Mivel az 1920-as évek második felében a megnövekedett forgalomnak ez az épület már nem felelt meg, a posta-vezérigazgatóság új postapalotát építtetett.

A fővárosi tervezésű palota építésére kilenc pályázat érkezett be. A munkát Papp József makói vállalkozó nyerte el. Három hónap alatt tető alá hozta az épületet. A 400 000 pengő költséggel épített új palotába 1928 novemberében költözött be a hivatal.

A kétszintes postapalota főhomlokzata szimmetrikus elrendezésű. A középrizalit enyhén kiugrik, a főpárkány itt fogazott kiképzésű. A négy armírozott falsáv az utcai frontot három szakaszra osztja, az emeleti szint tengelyképlete: 3+7+3. A két szélső bejárat íves, a középső vízszintes záródású. Az épület ékessége a barokkos oromzati fal. A jól megtervezett postapalota a szűk utcában kellőképpen nem érvényesül.

Az Úri utcai postahivatal építésekor bontották le Pulitzer József (1847–1911) amerikai újságíró, lapkiadó szülőházát. Az Úri utcai posta udvari szárnyában működött az 1930-as években a munkásotthon. Mindkét eseményt emléktábla őrzi.

 

Irodalom: MV 1927. aug. 26., szeptember 22.

 

T. F.

 

 

226. Régi városháza

MJ. Romantikus, 1859.

Széchenyi tér 6.

Koczka Ferdinánd

 

 

Az újjátelepülés után az első városházát a mai Gőzmalom utcában egy kisholdnyi nagyságú, négy utcára szóló telken emelték. A főépület pitvarból, ülésteremből, adószedői, két kancellári és cselédszobából állt. Az udvarban volt a tömlöc, az istálló, a kocsiszín és két hambár. 1817-ben a roskatag épületből el kellett jönniük. Előbb a Korona nagyvendéglőt kívánták megvenni, végül a Szegedi utca 7. alá költöztek.

Az új városháza építésének gondolata 1853-ban vetődött föl. A város rangjához méltó székház építéséhez megnyerték a Gyulán székelő megyefőnök, Nábráczky Antal egyetértését. Az építésre árlejtést tűztek ki, ennek hírét széles körben terjesztették. Két terv futott be: Mátéffy Pál helybeli mérnöké és Koczka Ferdinánd szolnoki építőmesteré. A városi tanács a drágább, Koczka-féle tervet választotta, mert korszerűbbnek, tetszetősebbnek, a célnak inkább megfelelőnek, jobb beosztásúnak, külső megjelenésében díszesebbnek tartotta. A tanács kikötött bizonyos változtatásokat: kifogásolta az emeletre vivő csigalépcsőt, téglalépcső helyett kőlépcsőt kívántak. A csigalépcsőt azzal vetették el, hogy a városbeli pórnép nincs hozzászokva. Az eredeti tervek elkallódtak, vagy ismeretlen helyen lappangnak.

 

Régi városháza

 

 

Az árlejtésre vonatkozó hirdetményt 1853 októberében a szomszédos városoknak (Szeged, Arad, Hódmezővásárhely, Nagyszentmiklós) is megküldték. Ismertették a föltételeket: az építési összeg 9000 ezüst forint, 10% bánompénz letétele, a munka kezdete 1854 tavasza, befejezés 1855. október 1. A november 20-ára kitűzött árlejtés vállalkozók hiányában eredménytelen volt. A január 22-i árlejtésen többen visszaléptek, végül a kivitelezést ketten vállalták: Koczka Ferdinánd építőmester a kőműves, Faragó Mihály helybeli ácsmester az ács-, asztalos-, lakatos- és üvegező munkát. A város kikötötte, hogy a kőművesmunkához téglán, mészen és homokon kívül, az ácsmunkához a szükséges fákon kívül más anyagot nem ad.  Marosi szállítás esetén viszont az építőanyagot a helyszínre fuvarozza. Az épület nyugati részét 1854 nyarára vállalták, a többit 1855-re. A város 2500 napszámot ajánlott föl. Mátéffy Pál költségszámítása alapján a kőműves munkáért 4586 forint munkabér jár. Faragó Mihály ácsmester az ácsmunkát 1435, az asztalosmunkát – a karzaton és falépcsőn kívül – 3915, a lakatosmunkát 1310 forintért vállalta. A két vállalkozóval 1854. január 24-én a szerződést megküldték a megyei főnökségnek jóváhagyásra.

1854 őszén Koczka Ferdinánd és a város között nézeteltérés támadt, amely addig fokozódott, hogy az építőmester ellen pör indult. 1855 tavaszán az építést fölfüggesztették, csupán a meglévő rész lakhatóvá tételét végezték el. Az építési vállalkozóval kötött szerződés 5. pontja szerint, ha a városháza keleti részének építése közbejött akadályok miatt az 1855. évről elmaradna, az építőmester joga a szerződéstől elállni. A pereskedés azt eredményezte, hogy az építkezés csaknem másfél évre leállt, és az építési vállalkozó fölbontotta a szerződést.

 

A régi városháza homlokzati rajza

 

 

A félbemaradt munka folytatására újabb árlejtést tettek közé. A legkedvezőbb árajánlatot tevő Ország Gazda Lajos kecskeméti kőműves mesterrel 1856. június 15-én kötötték meg a szerződést. Ő a hátralévő munkát 1998 forintért vállalta. Bár a kőművesmunka 1857 nyarára elkészült, az egyéb szakipari munka és a hiánypótlás elhúzódott, és az épület átadására csak 1859 júniusában került sor.

Felsőbb helyre 1860-ban jelenteni kellett a városháza építési költségeit. Ezek szerint a vállalkozó építészeknek kifizettek 26 282 forintot, az alku szerinti kisebb munkabérek 5596, az építkezési anyagok 19 730, a kiegészítő kiadások 5506 forintot tettek ki. Mátéffy Pálnak az elutasított tervért 50, Koczka Ferdinándnak a kiviteli tervért 200 forint tiszteletdíjat fizettek.

A munkálatok jelentős részét helybeli mesterek végezték. A városház homlokzatán elhelyezett órát Nagy Dániel makói mester készítette 1200 forintért. Nemigen remekelt vele, hiszen – ahogyan Tömörkény István A makói harc című karcolatában ezt humorosan leírta – „Egy szép téli reggelen ünnepélyesen fölcsattant egy boltajtó. Kilenc óra volt”. (A városház órája éppen fél ötöt mutatott. Mert tudni kell, hogy az érdemes klepszidra mindig ezt az időt mutatja.)” A bejárati tölgyfa kapu Faragó Mihály makói ácsmester munkáját dicséri, az erkély öntöttvas elemeit a Ganz vasöntöde készítette, a kőfaragómunkákat pesti mester végezte.

A Főtér nyugati felét lezáró emeletes városháza tömeghatásával különösen az építés idején impozáns épületként hatott. A főhomlokzat erőteljes középrizalitját bástyaszerű poligonális falpillérek keretezik, lépcsőzetes oromzat zárja. A középrizalitot hangsúlyossá teszi a három nagyméretű íves ablak és a díszes erkély. A két enyhe kiugrású sarokrizalit harmonikusan illeszkedik az épület tömegéhez; hármas ablakával, lépcsőzetes attikával töri meg a két épületszárny egyhangúságát. Tengelyképlete 1+7+3+7+1. Az ablakok egyenes és íves záródásúak tört vonalú szemöldökkel. A földszinten négy üzletet helyeztek el, ezek portáljai különbözőségükkel az épület egységét, tengelyképletét fölborították. A földszint közép-, az emelet udvar felé szélsőfolyosós.

A városháza bebútorozása 1331 pengőforintot igényelt. Legigényesebb berendezést kapott a polgármesteri szoba: politúros keményfa íróasztal, 4 fekete bőrös szék, álló fogas, mosdóasztal keményfából tállal és medencével, politúros dívány bőrrel, 2 politúros, bőrös karosszék, politúros kisasztal. A tanácsosi, másodtanácsosi, főjegyzői, másodjegyzői helyiségek berendezése azonos volt: íróasztal puhafából, keményfa lábbal, ruhafogas, 3–3 szék keményfából, mosdóasztal puhafából tállal és medencével. Adónyilvántartói szoba: festett puhafa íróasztal, 3 keményfa szék, mosdóasztal tállal és medencével, fogas. Mérnöki hivatal: festett íróasztal, rajzolóasztal, mosdótállal és medencével, almáriom, fogas, 3 szék keményfából. A csendbiztosi szobát régi bútorral rendezték be. Pénztári hivatal: álló íróasztal, elválasztó korlát, kőtáblájú asztal keményfából, mosdóasztal tállal és medencével, fogas. Iroda: 4 asztal, 4 szék keményfából, mosdóasztal tállal és medencével, 2 fogas. Tanács kisterem: meglévő asztalok lefestve, 12 öl kar nélküli pad. Levéltár: könyvek számára kaszli. Nagyterem: 8 tanácskozási asztal U alakban elhelyezve 8 öl hosszúságban, zöld posztóval bevonva, 36 szék, 24 folyó öl pad. A teremben karzat kialakítva.

Az első nagyobb épület-fölújításra az első világháború előtt került sor. Már 1905-ben napirendre tűzték, ugyanis nem felelt meg rendeltetésének, a helyiségek egy része – a szobák egymásba nyílása miatt – sötét; a levéltár két udvari helyisége nedves; a bejárat boltozata repedezett; a nagytermet, az iktatót, a kiadót és az árvaszéki jegyző szobáit alá kellett dúcolni; a fedélszék és a födém teljesen elavult. Papp József városi képviselő 1911-ben olyan rozoga épületnek tartotta, hogy új városháza építését javasolta. A fölújításra még 1909-ben meghirdetett pályázatra négy munka futott be, ebből kettőt értékeltek. 1911-ben a Mérnöki- és az Államépítészeti Hivatal javaslatára úgy döntöttek, hogy a nagyterem fölötti lapos tetőt manzárdtetővel cserélik ki, ezzel tetszetősebb külsőt kívántak adni az épületnek, valójában építőművészileg elrontották a főhomlokzatot. Németh Andor budapesti mérnök terveit Széll József és Juhász János makói vállalkozók kivitelezték.

1922-ben ismét napirendre került a városháza bővítésének gondolata. Ki is sajátították a mai Marczibányi tér területét, és a városháza mögött kialakítandó utcába kétemeletes épületet kívántak emelni és összeépítették volna a régi épülettel. A rendőrségnek a földszinten adtak volna helyet.

A városházával határos kasznárlak lebontásával és a városi bérpalota fölépítésével a két épület között utca keletkezett, így a továbbiakban egy északi szárny létesítése vált természetessé. A belügyi tárca az építéshez hatvanezer pengővel járult hozzá. Szabó Imre városi főmérnök 1939-ben elkészítette a terveket. Az új szárny párkánymagassága azonos maradt a régi épületével, de ide két szint helyett hármat alakított ki. Mivel a telek hegyes szögű volt, a bővítmény sarkát levágta, az emeleti részen megismétlődött a hármas ablak és a lépcsős attika; miként a régi szárnyaké, az új is nyolc ablakos lett.  A helyiségeket középfolyosóra fűzte. A városház régi szárnyának padlásterében a levéltár részére – a díszterem vonaláig – is kialakított egy szintet, amelyet a kerek padlásablakok világítottak meg. Az első világháború előtt megépített ormótlan és szerencsétlen tömeghatású manzárdtetőt eltávolították, és visszaállították Koczka Ferdinánd eredeti tetőszerkezetét. A kőművesmunka kivitelezését Vasváry Béla makói építőmester, az ácsmunkát ifj. Fodor Ferenc makói ácsmester végezte.

Féja Géza 1937-ben találóan jegyezte meg: „A megyei város belső berendezésére élénken rávilágít a megyeháza és a városháza. A két épület arca mindent megmagyaráz [...] A városháza már távolról sem vár. Rozzant, ütött, kopott, elhanyagolt, dagadtságában is kispolgári épület. Jobb napokat látott, pocakot eresztett, de tönkrement, lerongyolódott kispolgárhoz hasonlít. Minden köve nagy alázattal hirdeti, hogy ő másodrendű intézmény, hiszen megyeszékhelyen vagyunk.”

A városháza színházi előadásoknak, más kulturális rendezvényeknek is helyet adott, de főleg politikai küzdőtér volt; ahogyan Erdei Ferenc megjegyezte: „fellegvára Makó népe demokratikus ellenzéki harcainak”. A tanácsi rendszer létrehozásakor, 1950-ben a városi tanács – Farkas Imre javaslatára – átköltözött a volt megyeházába, a városház pedig járási tanácsház lett, majd 1979-től úttörőház. Jelenleg Gyermek- és Ifjúsági ház; továbbá hivatalok működnek benne.

 

Irodalom: Féja Géza 1957. 269., Kelemen Ferenc 1959.,  Erdei Ferenc 1972. 264.

T. F.

 

 

227. *Megyei törvényszék

Klasszicista, 1831.

[Széchenyi tér 7.]

 

A megyei törvényszék épülete 1900 körül

 

Városi bérházzá eklektikus stílusban átépítve

 

 

Az igazságszolgáltatást 1869-ig a megye látta el. A megyei törvényszék épülete a mai Posta utca és Széchenyi tér sarkán állt. A Posta utca nyitásakor, a korábban hozzáépített toldalék déli sarkát megcsonkították. Átépítéskor, az 1920-as évek második felében az alapban talált iratdoboz tanúsága szerint 1831-ben épült. Miután az 1869. IV. törvénycikk az igazságszolgáltatást állami föladattá nyilvánította, az épület királyi törvényszék, 1872.-től pedig járásbíróság. 1896-tól a városi rendőrség hivatala lett, 1920-tól az átszervezett államrendőrség kapitányságának székhelye. 1926-ban az államépítészeti hivatal életveszélyesnek, a fogdát egészségtelennek nyilvánította. Az emeleti helyiségeket kiürítették, és a rendőrség részére az Angol–Magyar Bank makói fiókjának főtéri épületében béreltek helyiségeket. Városi bérház épült föl a helyén.

1831-ben Giba Antal volt Csanád vármegye mérnöke, és miként a megyeházát, minden bizonnyal ezt a megyei épületet is ő tervezte. Az épület utcafrontja 24,20, szélessége 12,75 m volt. Homlokzata aszimmetrikus, földszint eredetileg 2+2+2+1, az emelet 2+3+2+1 tengelyes volt. A klasszicista épület középrizalitját széles lizénák tagolják, vízszintesen alul könyöklőpárkány, a szintek között öv-, fönt koronázópárkány fut végig. Az ablakokat vakolatkeret övezte. A rizalit emeleti nyílászárói elé erkélyt építettek, amelynek kovácsoltvas rácsozatát klasszicista lantmotívum díszítette. Az épülethez kis összekötő kerítéssel téglából falazott, klasszicista kapu csatlakozott. Később a kapu elbontásával 8,80 m hosszúságú toldalékot építettek. Az épület testéhez hátul folyosó csatlakozott. Az épület funkcióváltozása után a földszinten üzlethelyiségeket nyitottak.

A vaskos, nehézkes épület leromlott állapotában csekély építőművészeti értéket képviselt.

 

Irodalom: Kelemen Ferenc 1970. 20–21., Kovács Gyula 1929. 22. Fotó Homonnai 1998.

T. F.

 

 

228. *Kasznárlak

19. sz. eleje

[Széchenyi tér 8.]

 

Giba Antal fölmérése a Kasznárlakról 1833-ból

 

 

A mai bérpalota helyén állt a püspök földesúr nagy magtára, a granárium. Kezelője a kasznár volt, így az épületet granáriumnak és kasznárlaknak, kasznári

kvártélynak nevezték. A város Christovics Imre püspökkel 1780-ban még kedvező szerződést kötött, pénzben megváltotta az urbariális kötelezettségeket. Természetben 150 köböl búzát és 150 köböl zabot kellett beszolgáltatni, valamint 60 boglya szénát, 2000 kéve nádat vagy gyékényt és 60 akó makói bort (1 köböl = 64 liter, 1 akó = 53,3 liter). Ennyi termény még nem igényelt nagy magtárat és pincét, de a Vertics József 1786. évi fölmérésének katasztere szerint az uraság szénáskertje 1641 négyszögöles volt. Föltételezhetően ezen a területen épült föl szakaszosan, az igényeknek megfelelően a granárium.

A Kőszeghy László püspökkel 1804. december 28-án kötött úrbéri szerződés 6. pontja értelmében minden jobbágytelek után 6 pozsonyi mérő búzát és 6 pozsonyi mérő árpát vagy zabot kötelesek esztendőnként beszolgáltatni. Ekkor az adózás alapjául 591 7/8 urbariális sessio képezte, így 3550 pozsonyi mérő búzát és 3550 mérő árpát vagy zabot kellett beszolgáltatni (egy pozsonyi mérő = 62,5 liter). Tíz akó törkölyös bor után negyven icce (egy icce = 0,8484 liter) színbort kellett beszállítani. Ettől kezdve volt szüksége az uraságnak nagyobb dézsmabegyűjtő helyre. Minden bizonnyal a szerződés megkötése után, 1805 körül épült a granárium. Állt egy kisebb és egy nagyobb gabonamagtárból, egy nagy pincéből és a kasznári lakásból. A Fejérváry-féle térkép 1815-ben a két magtárat, Giba 1824. évi mappája valamennyi épületet ábrázolja.

A kasznárlak átalakításakor, 1833-ban Giba Antal Csanádi Püspök Uradalma részéről P. Makó Várossában Kettős Gabona Tárnak Pintzéjének és Kasznári Lakó Háznak Ábrázolatja. 1833. címmel pontos fölmérést

készített az egész telekről. A régi városháza és a bérpalota közötti utca vonalában húzódott a kéttraktusú, dongaboltozatos pince, fölötte földtöltéssel. A főtér felőli része le volt rekesztve, így két pincelejáratot alakítottak ki. A pincével párhuzamosan, a telek keleti felében, teljes szélességében az emeletes magtár állt. A négy helyiségre osztott épület eredeti alaprajzi elrendezése: magtár, magtár, istálló, magtár. Az egyharmad részt kitevő istállót is magtárrá alakították. A telek végében állt a kisebb gabonatár. Giba idejében a két magtár közé húzták föl az új – az előbbihez képest kis méretű – istállót.  A kasznárnak főtérre néző 2 szobás, konyhás, 2 kamrás, cselédszobás, ivószobával és tornáccal ellátott lakása volt. A lakás és a magtár között téglakerítés, nagy- és kiskapu volt.

 

A kasznárlak gimnázium felőli homlokzata

 

 

A márciusi forradalom eltörölte az úrbéri kötelezettségeket, így új szerepköre lett a kasznárlaknak is. Főleg üzlethelyiségként hasznosították. A kasznárlak melletti kerítést elbontották, ott is üzleteket hoztak létre. Az épület lebontása (1925) előtt nem kisebb iparosok és kereskedők béreltek itt helyiséget, mint Kocsis Mihály üveges, Kiss Antal szabó, Kácsik Sándor késes, Winkelhoffer Lajos cukrász, Sztancsul Dezső fodrász, Adorján Ernő kenyérárusító és szállítási vállalkozó, Beckó Miksa cipész, Rotter Gyula vaskereskedő, Nemes Károly trafikos, Dominusz Kornél órás, Popper Gyula drogista, a városi temetkezési vállalat. Itt bérelt helyiséget a hagyma-részvénytársaság, az udvarban lakott Zeide József bádogos. A megmaradt magtárat szintén kiadták. Ekkor már a város volt az épület tulajdonosa.

Megjelenésében dísztelen, sivár épület tömegével uralta a főteret. Az üzlethelyiségek nyitása után is megmaradtak az emeleti magtárablakok. Jól döntöttek a városatyák, amikor bontását rendelték el.

 

Irodalom: Tóth Ferenc 1982f.

T. F.

 

 

229. Városi bérpalota

Neobarokk, 1927.

Széchenyi tér 8.

Orth Ambrus

 

 

A dísztelen és ormótlan kasznárlak helyére Speyer-kölcsönből épült a reprezentatív városi bérpalota.

Az eredeti elgondolás szerint a kétemeletes épületben szállodát, éttermet, kávéházat, hangversenytermet kívántak elhelyezni, a földszinten üzlethelyiségeket, hivatali helyiségeket és magánlakásokat. A nagyterem hangversenyek, kulturális estélyek, kamaraszínházi előadások, tánc-mulatságok tartására szolgált volna. A földszinten kapott volna helyet az anyakönyvi hivatal, nyolcvan négyzetméteren esketési terem. Az épületet négyfrontosra tervezték, de ha a rendelkezésre álló kilencmilliárd – fontolgatták – nem lenne elegendő, a hátsó front beépítése elmaradhat. Későbbiekben Fried Ármin javaslatát, hogy a külföldi kölcsönnel a lakásínségen kell enyhíteni, a képviselő-testület is magáévá tette, így végül csak lakások és üzlethelyiségek épültek.

Az első díjjal kitüntetett terv készítője, Orth Ambrus budapesti építész 25 millió koronás pályadíjban részesült, egyben megbízták a részletes terv és költségvetés elkészítésével. A kivitelezésre hatvan pályázat érkezett be; öt pályázó az egész épületre tett ajánlatot, a többiek részmunkákra. Papp József makói építési vállalkozó ajánlatát fogadták el. A vállalkozó harminc nap alatt 18 millió korona költségen megépítette a húspiacon (mai Csanád vezér tér) a kasznárlak üzleteinek elhelyezésére a barakk épületet.  Orth Ambrus terveit Dudás István építész és Papp József átdolgozta. A munkálatok 1927. február 26-án kezdődtek, a befejezés határidőre, november 1-jére megtörtént. Alvállalkozóként helyi kisiparosok is bekapcsolódtak a kivitelezési munkákba.

 

A városi bérpalota

 

 

Az épület – pénzügyi okok miatt – háromfrontos lett. A Korona felőli íves homlokzat a legdíszesebb, ezt kupola és változatos, gazdagon tagolt attika is kiemeli. A földszinti üzletsor falfelületei simák és kopárságig dísztelenek; a barokk pompája az első és második emeleten jut érvényre. Az első és második emelet egységes architektúrájú; a két szintet az íves szakaszon a lábazattal és fejezettel ellátott oszlopok, a két szárnynál pillérek fogják össze; a két szintet a stukkódíszes ablakkeretek is egybekapcsolják. Az épület középső szakaszát a kupola uralja, a két szárnyát enyhe manzárdtető emeli ki. Vízszintes tagoló elemként az áttört kőmellvédes erkélysor és az erőteljes fény-árnyék hatású koronázópárkány a meghatározó. Tengelyképlete: 1+5+5+5+1. Az ablakok a középső szinten félkörívesek, fölül – miként a földszinti üzleteké – egyenes záródásúak. A régi városháza felőli homlokzat tengelyképlete (1+5+4) is kifejezi, hogy az épület nincs befejezve, még 3 ablaknyival meg kellett volna toldani. A kéttraktusos, oldalfolyosós elrendezésű épületnek három bejárata van. A 14 lakásból 3 volt ötszobás, előszobával, loggiával, konyhával, kamrával, cselédszobával, fürdőszobával; 3 négyszobás, 4 háromszobás; 4 kétszobás.

A bérpalota első nagy fölújítása, korszerűsítése, a lakások komfortos megosztása 1982-ben fejeződött be. Mivel műemléki környezetben van, a homlokzat új színvilágát az Országos Műemléki Felügyelőség határozta meg.

A volt városi bérpalota fővárosi tervezésű, látványos, gazdagon díszített épület. Találóan jegyezte meg Féja Géza: „A költekező esztendők emléke, rengeteg pénzt vertek bele”.

 

 

Forrás: ML Városi bérpalota. Kigyűjtött iratok.

 

Irodalom: Féja Géza 1957. 178., Tóth Ferenc 1982f.

T. F.

 

 

230. *Püspöki vendégfogadó

18. sz. vége

[Széchenyi tér 10.]

 

 

Hívták nagykocsmának, város kocsmájának, Korona vendégfogadónak. Vertics József 1776. évi kataszteri fölvételében a 149. tétel alatt szerepel város kocsmája megnevezéssel, 22×20 öl nagyságú, 640 négyszögöl területtel. 1802-ben nyolc kocsma működött Makón; becsértékük 200–300 forintot tett ki; a nagykocsma értéke 1539 forint 29 krajcár volt. A tanács 1817-ben városháza céljára akarta megvásárolni. A püspök földesúr mint tulajdonos nem is akadályozta ezt a szándékot, de az árban nem tudtak megegyezni.

A város a 18. században megváltotta a földesúrtól az úri jogokat, ez a kocsmáltatási jogra is kiterjedt. A városi tanács a nagykocsmát házi kezelésben üzemeltette, a többit haszonbérbe adta. Kőszeghy László püspök 1802-től a regálék használatát visszavette a várostól, ettől kezdve a püspöki uradalom magánembereknek adta bérbe a nagykocsmát.

Az uradalom 1832-ben Giba Antalt bízta meg toldaléképület megtervezésével; földmérőnk a régi épületről és a telekről pontos fölmérést készített: Ábrázolatja Püspök Makó Városában lévő Korona Vendég Fogadónak és az udvarban a régi épület mellé építendő Ujj Mészárszéknek October 19.én 1832 címmel. Kocsiállásos udvarral ellátott fogadó volt, az udvar közepén 12 pilléren nyugvó, nyitott kocsiszínnel, az északi felében 13 férőhelyes vendégistállóval. Az L alakú épület főnézete a megyeházra szolgált. Az épület jobbára kéttraktusos, az udvar felől nyitott tornáccal. Helyet adott négy vendégszobának, egy biliárd-, egy borivó szobának, a bérlő két szobából, cselédszobából, konyhából, kamrából álló lakásának. Az épület két végén mészárszék működött. A kamrák alá voltak pincézve. Az épület külső egyhangúságát megtörte a két mészárszék és a borivó elé épített téglapilléres ámbitus.

 

Giba Antal helyszínrajza a püspöki vendégfogadóról 1832-ből

 

 

A Koronát bérlő vendéglős, Denhoff kávéházát és szobáit 1846-ban egy évre ellenszolgáltatás nélkül fölajánlotta összejöveteli helyül az akkor megalakult Makói Nemzeti Körnek. A kör jegyzője azzal hárította el az ajánlatot, hogy „a Korona vendégfogadói épület ósága, omláshozi közelsége – s javítások, fal általi törések, ajtónyitások félőssé teszik az épületbeni létezést. Különben is a nedves épület korhadt talajának alantisága miatt a patkányok tanyája, úgy a terére az árucikkek alá hordott elbűzhödött szemét és udvarának rondasága egészségtelenné és alkalmatlanná teszik az épületet, mibe a vendégek csak szorultságból szállanak bele”.

Az épület megért a bontásra, amely az önkényuralom éveiben be is következett. Helyén épült föl a Korona Szálló.

 

Forrás: CSP MU Fiskális iratok.

 

Irodalom: Kelemen Ferenc 1933. 65–66.

T. F.

 

 

231. Korona szálló

VK. Eklektikus, 1855.,

1905., 1929., 1967.

Széchenyi tér 10.

Koczka Ferdinánd, Csorba József

 

A Korona Szálloda eredeti homlokzat terve 1903-ból

 

 

A régi püspöki vendégfogadó a 19. század közepére rozoga állapotba került, ezért a püspöki uradalom igazgatója fölszólította a várost az általa bérelt vendégfogadó kiigazítására. Mivel a válasz elutasító volt, maga az uradalom fölújítás helyett már új fogadó építésére szánta rá magát.

Az első építési szakasz. A Korona vendégfogadó kapcsán jól lemérhető, hogy a 19. század közepén a városrendezési elvek miként fogalmazódtak meg, de az is, hogyan lehetett végrehajtani. A város mérnöke, a kitűnő fölkészültségű Mátéffy Pál, a régi vendégfogadó lebontásakor a Szépítő Bizottság nevében javasolta, hogy a város az üres fogadói telket szerezze meg a piactér nagyobbítására és szépítészeti szempontból; kínáljon föl csereterületet. Amikor pedig az épület kitűzését végezték, az új fogadót nem pontosan a régi helyére, hanem a mai Deák Ferenc utca kiegyenesítése végett ötlábnyival beljebb javasolta. Elképzelései nem valósultak meg; a püspökséggel nem jött létre csereegyezség. Az utcavonal kialakításáért hónapokig folyt a vita; a tulajdonos a megyei főmérnök javasolta háromlábnyi beljebb vitelt sem vette tudomásul, mondván, ahhoz a területhez elidegeníthetetlen joga van. A megyének a két városrendezési célt nem sikerül megvalósítania. 1854 augusztusára az uradalmi kassza kiürült, de az építkezés leállításából kiszámíthatatlan kár származott volna, ezért Csajághy Márton uradalmi igazgató a helyi római katolikus egyháztól kért kölcsönt.

A kiviteli terveket Koczka Ferdinánd szolnoki építőmester – a megbízó kívánsága szerint a régi épület helyére készítette, vagyis a mai Deák Ferenc utcai frontra. A kivitelezéssel is őt bízták meg. 25 000 forintért vállalta a nagy vendégfogadónak, mellette depónak [raktárnak] és boltnak fölépítését, az utcai falkerítés, az istálló és a kocsiszín kijavítását. Kikötötték, hogy a földszinti falakat az ablak boltozatáig meszes malterba kell rakni, a többi sárga agyaggal készüljön. Az építtető gondoskodott tégláról, homokról, nádról és a falkötő vasakról. A vállalkozó által beszerzett anyagot a püspökség mérnöke ellenőrizte. A mester három évig vállalt felelőséget munkájáért. Csajághy Sándor püspök tűzrendészeti és biztonsági célból kissé módosított a terven.

A kétszintes, 45×16,8 m nagyságú épület középrizalitos. Koczka Ferdinánd ezt attika fallal is ki akarta emelni, de az uradalom a tető fölötti antik falnak elhagyását óhajtotta. Így csupán a rizalit szélességében a folyamatos könyöklőpárkány, valamint a szakaszos szemöldökpárkány tölt be hangsúlyozó szerepet. Az emeleti szint tengelyképlete: 4+5+4. A tervező az épület két szárnyán, a koronázópárkány alá kerek padlásablakokat helyezett, mint másik épületén, a (régi) városházán is. Fontosnak tartották a szerződésben rögzíteni, hogy az emeleti ablakok mértékül szolgálnak, a „földszinti osztályban elő jövő ajtók és ablakok a szimmetria végett ehhez alkalmazandók leend”. Meghatározták a nyílászárók méretét is: „A földszinti külső ajtóknak magossága 10 láb, szélessége 4 és 1/2 láb, a földszinti ablakok magossága 5 láb, szélessége 3 láb, az emeleti dupla ajtóknak magossága 8, szélessége 4 láb, az ablakoknak magossága 6 láb, 6 hüvelyk, szélessége 3 láb, a többi egyfelé nyíló ajtók pedig magosságban 7 láb, szélességben pedig három láb kiterjedésben határoztatván meg” [láb = 12 hüvelyk = 31,6 cm; hüvelyk = 2,63 cm]. A rizalit ablakkeretei díszesek, a szárnyakon az ablakokat mélyített keret övezi. A tetőszerkezet az épület északi felén tűzfalas, a délinél lekontyolt. Födése hódfarkú cserép. Az udvari homlokzaton a középrizalit erőteljesen kiugrik. Alaprajzi elrendezése szimmetrikus. Az új épület földszintjén volt ivószoba, kávéház és étterem; a 19. század végére módosult: kártyaszoba, kávéház, sörcsarnok. A főépület északi felében üzleteket alakítottak ki. Az épületben 14 vendégszoba volt.

Az új főépület mellett nem jól mutatott a Giba Antal által 1832-ben tervezett mészárszék, ezért 1856-ban elbontatták, és a régi anyag fölhasználásával újat építettek. Később a mai főhomlokzat felőli utcafrontra négy üzletet, belől éttermet építettek.

Az épület gyorsan leromlott, ezért a városi tanács 5648/1899. számú határozatával általános fölújítást kívánt, még a földszinti helyiségek boltozati belméretét – amelyek középen négy méter magasak – is átépítésre javasolta. Minderre két hónapi határidőt szabtak. Dessewffy Sándor püspök saját kezű hétoldalas föllebbezést nyújtott be. Az épületről megjegyezte: „A nélkül, hogy kétségbe vonnám, miszerint az 1850-es évek elején épült Korona vendéglő, habár szilárd, erős tégla épület is, kényelem és csín tekintetében mindenekben megfelelne a jelen kor igényeinek, tekintve mindazon által, hogy az épület terjedelmét tekintőleg nagyon nagy, és nem áll arányban a vendéglőt gyéren felkereső közönségnek – átalakítása és modernizálása éppen nagyságánál fogva, oly sok költségbe kerülne, hogy azon költségek árán egy egész új épületet lehetne felépíteni”. Megállapította, hogy a vasút kiépítésével a város elveszítette gócponti jelentőségét, megszűnt a vidék központja lenni. Csak néhány utazó vigéc fordul már meg Makón. A város két vendéglőjének (Korona, Nemzeti Szálloda) naponta nincs 12 étkezőjénél több, így luxus lenne hetvenezer forint költséggel fölújítani a Koronát vagy százezer forintért újat építeni.

A püspök 1900 márciusában, újabb beadványában megállapította: „Tény ugyan az, hogy említett szálloda 50 évvel ezelőtt épült, s hogy ezek szerint nem modern divatú, kivitelben azonban monumentális, szilárd, elég tágas, kényelmes, nagy udvarral, kerthelyiséggel bír, jó levegőben és világosságban nem szűkölködik, és így minden hygéniai előnyénél fogva az ország bármely vidéki vendéglőivel kiállja a versenyt”. Föltette a kérdést, hogy a hatalom kezei között a 19. század végi nagyhangzású korkövetelmények: tűzrendészet, egészségügy, közbiztonság jelentősége hová süllyedt, amikor „Makón, a hatóság ténykedéséből, ingoványos posványra telepesített 6000 polgártárs vegetál, állandó lázban tespedve, dögvészt terjesztő szellőzhetetlen putrikban egy rakáson, mint a méhraj, – a főtérnek közvetlen közelében nyílt csatornában hónapokon keresztül poshad a szennyvíz”.

Az alispán szakértőbizottságot jelölt ki a Korona állagának megvizsgálására. Ez nagyban mérsékelte a város rosszhiszemű kifogásait. A püspökség ezután Papp József építési vállalkozó költségvetése alapján a legfontosabb renoválást elvégezte.

A második építési szakasz. Dessewffy Sándor püspök sérelmesnek találta a város szőrszálhasogató határozatát, de Makó érdekeit és emelkedését mindenkor szívén viselte (az általa fölújíttatott püspöki lakban évente hónapokat töltve innen irányította egyházmegyéjét, hathatósan támogatta a gimnázium és a színház építését), így 1903-ban hozzá kezdett a Korona Szálló teljes átépítéséhez. Csorba József kőművesmesterrel megterveztette a mai főépületét, amely harmonizált a meglévő épülettel; azonos az emelet tengelyképlete, a földszinti nyílászárói szegmentívesek, az emeletiek vízszintes záródásúak, de a kor igényeinek megfelelően reprezentatívabb és látványosabb.

 

A főhomlokzat 1905-ben

 

A szálloda mai homlokzata

 

 

A bővítést Dessewffy Sándor két szakaszban kívánta megvalósítani: 1905-re megépült a főtérre nyíló étterem, fölötte az emeleti nagy táncterem. Ez akkor ötablakos volt, a mai elhibázott hatablakos homlokzattal szemben.  Az új homlokzat és a réginek földszinti fölülete rusztikus kiképzésű. Az övpárkány magassága nem változott, de a földszintre is nagyméretű, kosáríves nyílászárók kerültek. Az emeleti homlokzatot hat oszlopfejes falsáv, pilaszter tagolja; itt a rusztikus jelleg kevésbé hangsúlyos, de az emeleti szintet a nagyméretű, kerek záródású ablakok uralják. A rizalit messze kimagasodik a régi épület tömegéből. A táncterem 20,9 m hosszú, 10 m széles és 5,50 m magas, az utcai ablakok 2×4 m belméretűek. A táncterem a főlépcső folyosójából közelíthető meg, az egyik kijárata a női ruhatárba vezet. A nagyterem alatt kapott helyet a tágas étterem és a polgári sörcsarnok. Ezek mennyezete vasgerendák közötti téglaboltozat, a táncteremé csapos gerendafödém, három méterenként egy-egy vasgerendával megerősítve.

A régi és új épület között akkor alakították ki a mai gyalogbejárót, az ajtó fölé üvegfedelű száraz állással. A régi épület főtér felőli sarkán a kártyaszobát, konyhát és kávéházat egybenyitották, a középfal kiváltására középre vasoszlopot állítottak; ez az impozáns méretű kávéházi terem megközelíthető lett az új gyalogbejárón, a mellette lévő sörcsarnokból, két ajtóval az utcáról. A sörcsarnokot is megnagyobbították. A régi épület lépcsőházát megszüntették, ez az udvari front északkeleti sarkába került. Ekkor az épületnek tizenkét utcai és kilenc udvari szállodai szobája volt, mindegyik külön bejárattal. Tervezésnél statikai számításokat is végeztek, pl. az étterem és sörcsarnok közé 2 db 4,75 m magas, 220 mm külső átmérőjű, 25 mm vastagságú vasöntésű oszlop került, melyeknek egyenkénti terhelése 31 500 kg.

A harmadik építési szakasz. Dessewffy püspököt betegsége, majd 1907-ben bekövetkezett halála megakadályozta abban, hogy a Korona gimnázium felőli szárnyát megépítse. A püspökségtől 1918. június 30-án 480 000 koronáért a Makói Népbank vásárolta meg a Koronát. A bank 1929-ben megépítette a gimnázium felőli szárnyat. Így vált a szálloda egységes architektúrájú épületté. Két vonatkozásban viszont vétettek az építészeti szabályok ellen. A bank használta helyiségeket – beleértve az 1905-ben épült részt is – a jobb megvilágítás végett vízszintes záródású, széles ablakokkal látták el, de a jobb szárnyon megmaradtak a szegmentíves nyílászárók. A középrizalitra páros számú ablakok kerültek, így az eredeti, helyes tengelyképlet (4+5+4) helyébe 3+6+3 került. Erre a módosításra azért került sor, mert nagyon leszűkült a bérpalota és a Korona telke közötti utcaszélesség. Ezen úgy segítettek, hogy a két szárny 3–3 ablakos lett, ennek következtében az utca szélessége mintegy négyméternyit szélesedett. (Ebből a szempontból szintén előnyös lett, hogy az 1854-ben megkezdődött építéskor 3 vagy 5 lábnyival nem vitték beljebb az alapozást.) A gimnázium felőli oldalhomlokzat szerényebb megjelenésű. A hely annyira szűkös, hogy rizalit sem jöhetett számításba, de középső szakaszát mégis kiemelte szerény kovácsoltvas erkéllyel, és ezen a szakaszon megszakad a kerek padlásnyílások sora. Tengelyképlete 5+5+5.

Az új szárny építésével a szálló nemcsak jelentősen bővült, de egyben megszűnt a főhomlokzat csonkasága, és az épületet modernizálták (gőzfűtés, a szobákban hideg-meleg víz, csempézett fürdőszobák). Az üzlethelyiségek száma az eddigi hatról tizenötre növekedett, a szállodai szobáké harminchatra.

A negyedik építési szakasz. 1945 után városrendezési elgondolásból fölmerült a Korona épületének lebontása és új szálloda, valamint vendéglátói egység építése, de a tervgazdálkodási rendszerben beruházást nem engedélyeztek, csak fölújításra adtak keretösszeget. 1963–67-ben állami beruházással újították föl a Béke Szálló (ekkor így hívták) egész épületét. A könyvtár felőli melléképületet lebontották, és rejtett beruházásként kétszintes, középfolyosós vendéglátói kiszolgáló részleget építettek; a földszinten fagylaltüzem, az emeleten cukrászüzem működött. A hátsó homlokzat építőművészeti megjelenésére nem gondoltak.

A város művelődéstörténetében a Korona fontos szerepet töltött be.  A nagyvendéglőt 1877–1880-ban Steingassner József, Tömörkény István édesapja bérelte. Juhász Gyula érzékletesen idézte föl: „A kisváros kellős közepén van a Korona, amely abban az időben olyan volt, mint valami karavánszeráj. Nagy forgalom, különféle népek jöttek ide és szálltak meg, utazók és kereskedők tanyája ez a Korona, és a Pista fiú alaposan szemügyre veheti az élet mindenféle vándorát. Úri vadászok éppen úgy megfordultak ebben a makói csárdában, mint a hallgatag bennszülött polgárok; medvetáncoltató oláhok és majomtáncoltató szavojaiak váltakoztak torontáli svábokkal, belgrádi fuvarosokkal, mindenféle vásárosokkal, baráberekkel és csiszárokkal. Magyar, német, francia beszédek vegyültek itten, Görbe Sámuel presbiter és Diós-Szilágyi uram elmélkedtek a világ dolgai felől; egy leendő író számára a legjobb iskola volt ez.”

A Márciusi Front 1937. február 28-án a Válasz irodalmi estjén bontott zászlót. Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula és Veres Péter tartott előadást. Október 3-án pedig Ország és irodalom címmel rendeztek estet. Ezen Sárközi György a Válasz történetéről, Kovács Imre a földkérdésről, Veres Péter a munkásság és parasztság kapcsolatáról, Erdei Ferenc a parasztság társadalmáról, Féja Géza a polgárságról és az irodalomról beszélt. 1938. február 6-án a Szép Szó estjén József Attilára emlékeztek. A műsort Saitos Gyula vezette be; Ignotus Pál A magyar író mai problémái, Fejtő Ferenc József Attila, a felnőtt, Remenyik Zsigmond Téli gondok, Gáspár Zoltán Dudari-látomás címmel tartott előadást; Horváth Béla saját verseiből, József Jolán és Forgács Sándor József Attila verseiből adott elő. A Korona falán márványtábla őrzi Tömörkény István, a Márciusi Front és Fátyol Mihály cigányprímás emlékét.

A Koronának noha több szakaszban épült, különböző korok hagyták rajta nyomukat, architektúrája mégis egységes, a város legszebb eklektikus épülete.

 

Forrás: ML 1854: 1109, 1899: 5648, 1900: 5 1340. CSP MU számadási melléklet 1856: 607.

 

Irodalom: Juhász Gyula 1941. 12.

T. F.

232. *Naschitz-ház

Klasszicista, 1821.

[Széchenyi tér 11.]

 

Naschitz-ház 1950 körül

 

Naschitz-ház udvara

 

 

        Károlyi Mihály, az épület későbbi tulajdonosa elmondása szerint, az 1821. évi árvíz idején az épülőfélben lévő ház az árvízkárosultak menedék helyéül szolgált. Giba Antal 1824. évi térképműve alapján a 689 négyszögöl területen levő háznak Nasetz Wolf, az 1880. évi kataszteri fölméréskor Naschitz Farkasné a tulajdonosa. A műemlék jellegű épületet a főtéri csipkeházak építésekor, 1964-ben bontották le.

        Alaprajza fekvő E alakú, szimmetrikus elrendezésű volt. Legdíszesebb az épület utcai homlokzatának középső, rizalitszerűen kiugró egyemeletes szakasza volt, amely szép vonalozású manzárdtetejével messziről magára vonta a figyelmet. A 40 m hosszú utcai homlokzat szárnyai azonos nagyságúak voltak: 12,75+14,5+12,75 méter. A 4 m széles cseh boltozatú kapubejárat homlokzati fölületét sugaras vakolatdísz koronázta. A klasszicista stílusban épült házon függőleges tagolás uralkodott. Ez különösen az emeleti részen volt szembetűnő, ahol a lizénák az egész épület magasságában végigfutottak. A két középső ablak bemélyedt faltükre fölött babérfüzérek, a koronázó párkány alatt triglifek, az ablakok alatt csúcsíves vakolatdíszek, egy-egy szélső ablak fölött rozettás fülke díszlett. A földszinti kapu és az oldalszárnyak nyílásai ívesek, amiket általában az üzletek portáljai teljesen eltakartak. Valamikor az udvari homlokzatot árkádsor övezte, akkor szélső folyosós elrendezésű volt az épület. Az árkádok beépítése teljesen tönkretette az udvari homlokzatot, a 20. században az épületbelső már szánalmasan hatott. A maga korában a város régi magánépületei közül a legrangosabbnak számított, jó arányaival monumentális hatást keltett.

        Az államosítás után az épület a földműves szövetkezet tulajdonába került. A szocialista időszakban a hatalommal szembeni egyetlen makói népi ellenállás ennek a háznak az udvarában zajlott. Az alacsonyan megállapított hagymaár ellen 1950. július 27-én több százan tiltakoztak. A jogos elégedetlenkedőket letartóztatták, és a bíróság el is ítélte őket.

 

        Irodalom: Kelemen Ferenc 1970. 15–16.

T. F.

 

 

233. *Nemzeti Szálló

Eklektikus, 1892.

[Széchenyi tér 18.]

Kardos Sámuel 

 

A Nemzeti Szálló főhomlokzata

 

 

        A soros beépítésű kétszintes épületet a Makói Ipar- és Kereskedelmi Társulat építtette 1892-ben. A gondosan megtervezett épület földszintjét a félköríves záródású nyílászárók között enyhén kiugró, de erőteljesen kváderezett falsíkok tagolták, alul golyvázott lábazattal. A tervező az emeleti szint rusztikás falát hosszú, keskeny, vízszintes záródású, bábos mellvédű ablakokkal törte meg, fölöttük íves ablakkerettel. Tengelyképlete: 3+l+3. A vízszintes tagolást fokozta a széles övpárkány, valamint a könyöklő és vállpárkány, továbbá a triglifekkel és rozettákkal díszített koronázó párkány. A középrizalit a földszinten kváderezéssel, az emeleten pilaszterrel vált hangsúlyossá. A hódfarkú cseréppel födött tetőzet egyhangúságát – a homlokzat hármas tagolásának megfelelően – hármas díszes tetőablak törte meg.

        A főépületnek a bejárattól jobbra eső része a bank helyiségeit foglalta magában, balra a kávéház és az ebédlő helyiségeit alakították ki. Az emeletet hosszú ideig az úri kaszinó bérelte, itt kapott helyet a ruhatár, könyvtár, olvasó, ebédlő, társalgó és a nagyterem. A befelé nyúló, jellegtelen féltetős épületszárny szintén kétszintes volt, a szobákat oldalfolyosóra fűzték.

        Az 1871-ben alapított Makói Kereskedelmi és Iparbank Rt. 1927-ben beolvadt az Angol–Magyar Bank Rt-ba, és ettől kezdve ennek fiókja működött az épületben. Az úri kaszinó fölépülése után az általa használt helyiségeket a kereskedők egylete bérelte. Az Angol–Magyar Bank megszűnésekor, 1940-ben az épület a Makói Gazdasági Hitelszövetkezet tulajdonába került; S Bálint György elnök javaslatára 1940-ben háromszintes bérlakássá alakították, homlokzata sima, modern küllemű lett. A főtér rekonstrukciója során bontották el.

        Az 1905-ben a darabont-kormány elleni alkotmányos küzdelmek idején a Nemzeti Szálló adott helyet a megyei törvényhatósági bizottság üléseinek, amelynek szószólója Návay Lajos és Justh Gyula volt.

T. F.

 

 

234. *Régi megyeháza

Klasszicista, 1780.

[Széchenyi tér 22.]

Vertics József

 

 

        Marczibányi Lőrinc alispán már 1744-ben szorgalmazta megyeháza építését. A következő évben a szükséges anyagot be is szerezte. Az építkezés méretére utal, hogy a szállítással két kocsit és hét embert bíztak meg. Az 1747. május 10-i tisztújító ülést minden bizonnyal már ott tartották. Ennek a legrégibb megyei széképületnek sem terve, sem leírása nem maradt ránk. Már 1751-ben, 1754-ben és 1758-ban javításáról kellett gondoskodni. Csupán annyi bizonyos, hogy a székház az akkori város peremén szerzett nagy telken magányosságban épült föl. A jelenlegi városháza (volt megyeház) telkén kellett lennie; ekkor már létezett az orosz és zsidó fertály, ezektől beljebb jelölték ki a helyét.

        Ez a legrégibb megyeháza néhány évtized alatt szűknek, korszerűtlennek bizonyult, az 1780-ból származó följegyzés avultnak említette. Az újabb megyei székház tervezésével Vertics Józsefet (1747–1828), Békés, Csanád és Csongrád vármegye földmérőjét bízták meg. Két változatot készített, az alaprajzi elrendezésben nagy a hasonlóság közöttük, mindkettő E alakú, a tanácskozó terem háromablakos, az épület bejárata az udvar felé esett. A nagyobb tömegű változatot bizonyára pénzügyi okok miatt utasították el, pedig ez inkább magán viselte a középület jelleget. A tanácskozóterem központi szerepét egyrészt a falsík kiugratásával, középrizalittal tette hangsúlyossá, ahol a három kerek záródású zöld zsalugáteres ablakot négy ion féloszlop fogta közre, másrészt reprezentatív módon alkalmazta a barokkos manzárdtetőt. A hátsó fronton ambitus futott végig, innen egy előcsarnokból a közgyűlési terembe lehetett jutni; onnan 3–3 hivatali helyiség nyílt, a két szélső kiugró szobában tervezte elhelyezni jobbról a levéltárat, balról a pénztárat. Az épülethez két hivatalnoki lakás is tartozott.

        A megépített változat tömeghatásában szerényebb, inkább nemesi kúria hangulatát idézte. A főhomlokzat ablakkiosztása hasonló: 5+3+5. Klasszicizáló, közelebbről XVI. Lajos stílusú volt. A középrizalitot a nagyméretű ablakok között lizénák, két szélén ion féloszlopok tagolták, amit timpanon koronázott. A két sarokrizalit szerény megjelenésű volt. Homlokzatának hossza 45 méter. Az E alaprajz ebben a változatban tisztábban érvényesült; a két szélső helyiség gondosan beépült az épület tömegébe. Az udvari homlokzat volt díszesebb és mozgalmasabb.

        Az épület rendeltetésszerű használatáról pontos tájékoztatást kapunk az 1787.-ből származó fölmérésből, amelyet Lencz József kőművesmester készített, de Vertics József ellenőrzött. A megyeháza északi szárnyában lakott a másodalispán. Ötszobás lakásához konyha, éléskamra, kert, udvar, az udvaron istálló, kocsiszín, továbbá szolgájának házacskája tartozott. A közgyűlési terem mellett két szobában a földmérőbizottság dolgozott; déli szárnyában a főszolgabírói lakás három szobája konyhával, kamrával egészült ki; illetve kerttel, udvarral, istállóval és kocsiszínnel. A megyeháza udvarának közepén, a düledék mellett állt még egy házacska, a mai nagykapu helyén pedig a megyei írnok kis épülete, a telek keleti felén a négy cellából álló börtön.

        A régi megyeháza több mint fél évszázadig ebben a formájában töltötte be szerepét. Mivel masszív épület volt, nem kellett lebontani; a reformkorban Giba Antal tervei szerint kibővítették, az eredeti falak ma is dacolnak az évszázadok viharaival.

 

Vertics József első terve

 

Vertics József megvalósult tervének alaprajza

 

 

        Irodalom: Kovács Gyula 1929. 16., Kelemen Ferenc 1970. 4–5., Halmágyi Pál 1988. 11–13.

T. F

 

 

235. Megyeháza

M. Klasszicista, 1839.

Széchenyi tér 22.

Giba Antal

 

Udvari homlokzat Griesszer József 1825. évi tervén

 

Giba Antal 1830. évi tervének udvari homlokzata

 

 

        A város legszebb és legértékesebb világi építészeti emléke. Az ország klasszicista megyeházai között a szekszárdi mellett szokták emlegetni.

        A Vertics József tervezte régi megyeháza a reformkor hajnalára szűknek bizonyult. Az új megyeháza megvalósulása igen vontatottan haladt.

        1. 1821 februárjában Schéner Györgyöt, Csanád vármegye földmérőjét emeletráépítés megtervezésével bízták meg, amelyet kézenfekvően oldott meg: a földszintet érintetlenül hagyta, az emelet – ahová a közgyűlési terem előcsarnokából indított lépcsőn lehetett följutni – ennek pontos mása lett. A közgyűléstől kinevezett küldöttség szerint „az adózó nép terhelése nélkül [...] a kívánt építés meg nem történhet.”

        2. A közgyűlés 1824 decemberében foglalkozott újólag a megyeháza, különösen a levéltár leromlott állapotával. A bővítési terv és a költségvetés elkészítésével Griesszer József szegedi építőmestert bízták meg, és ő ezeket 1825. március 8-án be is nyújtotta. Korunkra az udvari homlokzat és egy sarokszelvényrajz maradt fönn. Ő is megtartotta Vertics épületének 45 méteres alapját, a meglévő falakra húzott emeletet. Alkotása könnyed és tetszetős. Az udvari front közepén 12,5 m hosszúságban, emeleti magasságba nyúló, négy karcsú oszlopon nyugvó elől és oldalainál nyitott kocsiföljárót tervezett, amelyet széles homlokpárkány és fölötte timpanon koronázott.

 

Giba Antal 1830. évi tervének utcai homlokzata

 

 

A nyitott földszinti és emeleti folyosók karcsú oszlopai is jó hatásúak voltak. Két szélső udvari szárnyán szélesebb tükörbe egy-egy ablakot helyezett, amelyet szemöldökpárkány, fölötte félkör zárt. A copf stílusú épületterv monumentális hatású. A költségvetési összeg, 8218 forint nem állt rendelkezésre, ezért az építést ismét elhalasztották.

        3. A széképület tetőzete és a törvényszéki szoba födéme 1829-ben málladozni kezdett, ezért a decemberi közgyűlésen ismét fölvetődött az emeletráépítés. Giba Antal Csanád megyei földmérő 1830. március 23-i rajza továbbra is E alaprajzú volt, az udvari szárnyakat külső élükön megszélesítve egy-egy szobasorral megnövelte. Az immár emeletes épület főbejáratát négy hatalmas, főpárkányig magasodó oszlop, fölötte timpanon ékesítette. A bővítés során öt szolgálati lakást (főispáni, alispáni, főjegyzői, aljegyzői, adószedői) tervezett. A főispáni lakás mellett két szobát fegyvertárnak szándékoztak berendezni. A 30 000 forintot igénylő építkezést az 1830. decemberi főispáni beiktatás nagy költségei miatt utasították el.

        4. Ugyanezen a közgyűlésen Vásárhelyi János főjegyző meggyőzően ecsetelte a kancellária nedves és avult állapotát, valamint a tetőzet roskatag voltát. A katasztrofális helyzet elhárítására ismét Giba Antal készített tervet, amely a tető újraépítésére és két új szoba (levéltár, írnoki szoba) létesítésére terjedt ki. A helytartótanács Budán székelő Építészeti Főigazgatósága a tervet és a 4141 forintos költségvetést 1831. március 25-én elfogadta, de az építkezés ennek ellenére nem kezdődött el.

        5. Az építési ügyekkel megbízott küldöttség a közgyűlésen, 1832. áprilisában azzal érvelt, hogy ésszerűtlen lenne új tetőt emeletráépítés nélkül fölrakni. Bemutatták Giba Antal díszes és célirányos tervét, amely mindössze 8685 forintba került volna. A homlokzat kialakításában megismételte előző tervét, de elhagyta az oldalirányú bővítést, viszont egy szinttel megemelte az épületet. Griesszer tervének hasznos ötleteit ügyesen fölhasználta. A közgyűlés a tervet nagy lelkesedéssel fogadta el. Elhatározták, hogy az építkezés az adózó nép legkisebb megterhelése nélkül, a megyei nemesség adományából folyjék. Tököli Péter alispán jó példát mutatva fölajánlott 200, Vásárhelyi János főjegyző 100 forintot. A közgyűlés végére 975 forint gyűlt így össze. Az építés szorgalmazására bizottságot választottak; elnöke Vásárhelyi János, 1833-tól Tarnay Mihály táblabíró, 1836-tól Nyéky Antal főjegyző lett. Megindultak az előmunkálatok és az anyagvásárlások. 1833-ban olyan alacsony volt a Maros vízállása, hogy kénytelenek voltak az anyagbeszerzést leállítani.

        6. A küldöttség 1833. augusztus 30-i ülésén új elképzelés született: olyan épületről álmodoztak, amelynek századokra terjed tartóssága, és küllemében igazodik a kor szelleméhez. Fölmerült a tanácskozóteremben karzat szükségessége is. Giba Antal végre szabadon engedhette fantáziáját. Az 1833. december 11-i ülésen bemutatta új tervét. A főhomlokzatot az utca frontjára helyezte, ide került a kocsiföljáró, az udvari homlokzatot árkádsor ékesítette. A levéltárnak tágas, a kancelláriának világos helyiséget tervezett, és megfelelő főjegyzői, adószedői és levéltárnoki lakást alakított ki. Öt nap múlva a közgyűlésnek is bemutatták a tervet, de vitát nem nyitottak róla.

        7. A decemberi közgyűlés napjára Giba Antal újabb tervezetet készített, de ez nem került a közgyűlés elé. Az 1834. február 8-i közgyűlés az előbbi változatot vitatta meg. A megyei vezetők körében viszont elterjedt a hír, hogy van egy tekintélyes palotát ábrázoló terv is, de ilyen horderejű kérdésben csak a megye valamennyi nemese dönthet, ezért március 13.-ra összehívták a generalis congregatiót. Itt megismerkedtek a különféle tervezetekkel, és kivitelezésre méltónak a nagyobb alaprajzú, díszes palotát találták. Ezek szerint az épület hossza 76, szélessége 18 m lett volna. A főhomlokzat az utcára nézett, a költség 13 877 forint volt. Az építés április 15-én kezdődött. A megbízást a legelőnyösebb ajánlatot tevő Lipovszky Henrik szegedi építőmester nyerte el. Bizonyos részföladatokra makói mesterek kaptak megbízást: az ácsmunkára Faragó Mihály és Fazekas Ferenc; az asztalosmunkára Őhring Péter és Pápai Imre; a vasmunkákra Molnár István és Asztalos József; az üvegezésre Nacsa Lőrinc és Dányi Antal, majd Iritz Mózes; 300 000 tégla égetésével Kurucz Sándor téglamestert bízták meg. Teljesség igénye nélkül megemlítjük, hogy bizonyos munkákat Szentiványi Dániel aradi asztalos, Vékony Gábor aradi lakatos, Ivánkovics Kálmán üveges, Komjáthy Ignác hódmezővásárhelyi lakatos, Frantz Anna radnai kőfaragó cég, Szandleutner Mihály nyergesújfalusi kőmetsző, Alter Jakab pesti asztalos, Renler István pesti lakatos végzett.

        8. Az 1834. júliusi közgyűlés a módosítások sorát fogadta el: a főlépcső a főbejárattól közvetlenül jobbra kerüljön, a folyosó vonuljon az épületen végig, a karzat a nagyterem rövidebb falára kerüljön, az odavezető lépcső a főlépcső folytatásában legyen. A módosításokkal a költségvetés 15 971 forintra emelkedett. Ezek figyelembevételével Giba Antal elkészítette a végleges kiviteli tervet. 1835. július 3-án került sor a zöldág ünnepségre. Néhány lövésre puskaport szereztek be, 29 keszkenőt vásároltak, ugyanis ennyi kőműves és ács legény dolgozott ekkor az építkezésen. Az új főispánt, Kállay Istvánt 1837. szeptember 25-én a már elkészült nagyteremben iktatták be hivatalába. A nagy mű 1839 júniusában készült el. Az alkotó, Giba Antal november 29-én megvált hivatalától.

        Giba Antal az 1780-ban emelt épület fölhasználásával, az alapfalak megerősítésével építette meg az új megyeházát. A Vertics-féle középrizalitot megtartotta, a szimmetrikus szerkezetnek megfelelően északi irányba tovább bővítette, így a 76 méteres főhomlokzatot igen hosszú (44 m) kiugró falsík töri meg. Ennek középső része elé 18 m-es, hat zömök pilléren nyugvó, 5,5 m mély árkádos portikuszt helyezett, melynek emeleti traktusára kovácsoltvas ráccsal kerített födött kilátót (vesztibült) tervezett. A kilátó két szélén iker, ezek között 4 szóló, ion fejes oszlop látható. Ezekre erős tagolású főpárkányzat támaszkodik, amelyet az eredeti terv szerint kétlépcsős attikafal zárt, 1906.-tól pedig nagyméretű timpanon koronáz. A szélesen elterülő homlokzatot és a tető síkját arányosan bontja meg a középrizalit és a portikusz. Vízszintesen az egész épület homlokzatán végigfutó kettős, erős vonalú övpárkány osztja meg, fölül erőteljes koronázópárkány zárja. A homlokzat emeleti része a díszesebb. Itt az ablakok közötti faltükröt ionfejes lizénák törik meg, a földszinti tengelytagozódás azonos az emeletivel, de itt a fal tükrét lizénák nem tagolják. Eredetileg az ablakok 6 szemesek voltak, és mindkét szinten vízszintes záródásúak, félköríves vakolatdísszel. Átépítéskor az ablakokat 4 szemesre cserélték ki, az emeleti ablakok félköríves záródásúak lettek. Ezzel a változtatással fokozták a fölső szint díszítettségét. A földszinti ablakok vállpárkányra fűzve íves szemöldökű kiképzésűek. A földszint tengelytagozódása: 6+3+2+kapu+2+3+6.

        Az udvari homlokzat nyitott boltíves árkádsora fokozta az épület nyugodtságát és erőt sugárzó hangulatát. Az 1970-es évek közepi beüvegezése architektúráját nagyban rontotta. A földszinti és emeleti folyosók, valamint a földszinti helyiségek cseh boltozatúak. A tetőzet ún. német fekvő fedélszék, héjazata hódfarkú cserép.

        A Megyeház utcai kovácsoltvas kapu méltó az épülethez, magas szintű iparművészeti alkotás. Elkészítése évekig húzódott. A tervet és az árajánlatot a Krassó-Szörény vármegyei ruszkabányai (Ruskberg) vashámortól kérték, de az 1502 font súlyú kapuért sokallták a 400 forintot, ezért már-már hajlottak arra, hogy fából készíttetik el, de ezt a fölkért makói asztalosok sem helyeselték. A kapu tervét a vashámor bányatulajdonosai, a Hoffman Testvérek mint kovácsművészek készítették. A kivitelező szintén ruszkabányai Matheus Dudeck német lakatosmester volt. Az elkészült kapu a tervezettnél lényegesen nehezebb lett: 2783 fontot nyomott, ára 1679 forint 48 krajcár lett. Fölállítását 1843-ban makói mesterek végezték. A kapun nincs semmi fölösleges dísz, egyszerű mértani formák tagolják, és fejezik ki ünnepélyességét. Tervezője nem ismerhette az épületet, de az építész és az iparművész egyaránt benne élt korának stílusirányzatában.

        A megyeházát később többször átalakították, fölújították és bővítették. A nagyterem csaposgerenda födéme idővel lehajlott, ezért 1887-ben a gerendafödém alá helyezett vassínt a padlástérbe erősített erős mestergerendához csavarozták. A főispáni és alispáni lakást amerikai parkettel burkolták. 1902–1905-ben a boltozott, nyílt kéményt és a füstölőkamrával ellátott konyhákat alakították át. 1906-ban jelentősebb átépítésre került sor. A főhomlokzat portikuszának attikafalát lebontva 3,70 m magasságú, 17,70 m hosszúságú timpanont építettek. A tetőszéket és az emeleti födémet kicserélték, a díszterem fölé vasbeton födémet készítettek, a főispáni és az alispáni lakást fürdőszobával és vízöblítéses WC-vel látták el, az udvaron artézi kutat fúrtak, az épület két szárnyánál emésztőgödröt létesítettek. (A Megyeház utcai oldalkertben lefödött4 m mély, 2 m belső átmérőjű építmény nem a régi piactér nagy kútja, hanem emésztőgödör.) Az 1906. évi fölújítás megváltoztatta az épület külső képét. A régi tetőnél jóval meredekebb hajlásszögű fedélidom nyomasztóan hat az amúgy sem magas épület tömegére.

 

Mai főhomlokzat

 

 

        1929-ben Tarnay Ivor kezdeményezésére a székház Úri utca felől háromszintes szárnyépülettel bővült. A tervpályázatra érkezett 11 pályamű közül a nyertes Tóbiás László szegedi műépítész lett. A kivitelezésre 35 cég ajánlkozott, megbízást Czigler Arnold szegedi építészmérnök, építési vállalkozó kapott. A kivitelezés végösszege 205 879 pengő 77 fillér lett, az átadás ideje 1929. október 11. A helyiségeket a szükséges legkisebb méretben tervezték: a földszinten házfelügyelői lakás, gazdasági helyiségek, kőnyomda, inasszobák, állatorvosi szoba, garázsok; az első emeleten számvevőség, gazdasági és testnevelési felügyelői hivatal; a második emeleten levéltár, orvosi és vendégszobák. A közlekedést középfolyosó szolgálja. A fő- és melléképületet íves nyaktag köti össze, benne irattári szobákkal, fölötte tetőterasz műkő ballusztráddal. Az utca felől alacsony falú vasráccsal elkülönített előkert. Utcai homlokzata igazodik a főépülethez (nyitott árkádos bejárat, ionfejes lizénák, timpanon, íves záródású ablakok), de ennek szerényebb utánérzése. Az emeleti szinteket víz-szintesen nem tagolja, vertikálisan ionfejes lizénák, a középrizalitnál kannelurozott lizénák fogják össze. A földszinti ablakok kerek záródását a bejárat árkádsora indokolja. A főépület földszinti ablakainak vállpárkánya a nyaktag ballusztrádja alatt, a szárnyépület első emeletének ablakpárkányaként alkalmazva ötletesen köti össze a régi és új épületet. A szárnyépület tengelyképlete: 1+3+3+3+1.

 

Udvari árkádsor a beüvegezés előtt.

 

 

        Féja Géza szerint „a megyeháza nagyhatású régi épület, semmi mütyürke sem rontja meg rajta az anyag önmagában rejlő egyszerű nagyvonalúságát. Nem is épület ez, hanem vár. Magabízó erőt és győzhetetlenséget hirdetnek falai.”

        A város közéletének fontos színtere volt az épület. A nemzet csalogánya, Hollósy Kornélia 1863. szeptember 13-án az akkori nagy aszály károsultjainak javára itt tartotta hangversenyét. A művésznő 1879-től Lonovics József főispán hitveseként a ház lakója volt. 1888. szeptember 8-án a kisteremben adta át a Kelemen László emlékünnepség rendező bizottsága Hollósy Kornéliának, az ünnepség fővédnökének a tiszteletüket kifejező koszorút. A Stefánia Szövetség Tarnay Ivor alispán és Diósszilágyi Sámuel szervezésében itt tartotta 1925–1930-ban jótékonysági hangversenyeit. Az énekesek közt Anday Piroska, Basilides Mária, Marschalkó Rózsi, Sándor Erzsi, Székelyhidy Ferenc; a hegedűsök sorában Telmányi Emil és Vécsey Ferenc; a zongoraművészek közül Jeanne-Marie Darré, Dohnányi Ernő, Fischer Annie lépett föl. Bartók Béla 1929. április 5-én tartotta koncertjét.

        Espersit János itt rendezte meg 1909. február 2-án Tornyai János, 1913. március 16-án és 1926. március 26-án Endre Béla maradandó értékű tárlatát. Rudnay Gyula növendékei 1925. augusztus 29-én mutatkoztak be. 1931. november 27-én Vén Emil gyűjteményes kiállítására került sor.

        A József Attila Irodalmi és Művészeti Társaság 1947-től itt tartotta rendezvényeit. Máig az irodalmi és művelődési élet fontos színtere. Csanád megye megszűnése után Farkas Imre javaslatára ide költözött a városi tanács. 1990-től az épületet városházának nevezik.

        A megyeháza mindenekelőtt politikai küzdőtér volt. A reformkorban, a 48-as forradalom és szabadságharc idején a liberális nemesi ellenzék politikája hatja át. Návay Tamás főispánt, Dedinszky Józsefet, Sántha Sándor másodalispánt a császári törvényszék halálra ítélte, kegyelemből várfogságot szenvedtek.

        Eötvös József 1869. januárjában lányához és nászához, Návay Tamás főispánhoz látogatott, és a díszteremben beszédet mondott a kiegyezés védelmében.

        A legszenvedélyesebb politikai küzdelem 1905–1906-ban folyt. Návay Lajos (1870–1919) az alkotmányos bizottság elnökeként vezette Kristóffy József belügyminiszter és a darabont-kormány ellen. A vármegye törvényhatósága a makói születésű belügyminiszter leiratait megsemmisítette. A megye két politikai irányzata: a 48-asok Justh Gyulával az élen és a 67-esek Návay Lajos vezetésével vállvetve küzdöttek a magyar alkotmány sérthetetlenségéért. Találóan állapította meg Erdei Ferenc: „Erre a vármegyeházára már Justh Gyula idején fölszállott a páva”.

 

        Irodalom: Návay Lajos 1906., Kovács Gyula 1929. 16–18., Kelemen Ferenc 1970. 5–19., Erdei Ferenc 1972. 162–165., Féja Géza 1990. 177–178., Tóth Ferenc 1982c. 16–19., Halmágyi Pál 1988. 14–24., Péter László 1988. 25–29., Tipity János–Tóth Ferenc 1992. 17–19.

 

T. F.

 

 

236. Makói Takarékpénztár

Neogót, 1899. körül

Széchenyi tér 25.

 

 

        A helyén állt földszintes házat Hankovszky Sámueltől 1893. november 28-án vásárolta meg a Makói Takarékpénztár Rt. A bankok államosítása után, 1950. július 25-én a Pénzintézeti Központ, majd 1951-ben a kincstár tulajdonába került, kezelője a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága lett.

        A fővárosi tervezésű épület tervdokumentációja elkallódott vagy ismeretlen helyen lappang. Eredetileg a földszinten üzlethelyiségeket, az emelet Széchenyi tér felőli szakaszán a takarékpénztárt, a Hunyadi utcai fronton külön bejárattal kéttraktusú, oldalfolyosós lakást alakítottak ki.

        A takarékpénztár 1918-ban a Hunyadi utcai három földszinti bolthelyiséget mozivá, kabarészínházzá építtette át. A Széchenyi tér felől kialakított vesztibülből nyílt a pénztár és ruhatár, tovább haladva a váró, a büfé és a nézőtérre vezető lejtős lejárat. A nézőtér csapószékes soraiban 198, a hátsó- és oldalpáholyban 107 ülőhelyet alakítottak ki. A nézőtér négy kijárata a Hunyadi utcára vezetett. A vetítőkamrát megfelezett szinttel a ruhatár és pénztár fölött hozták létre. Mivel az áramszolgáltatás 21 órától kezdődött, benzinmotoros generátorral saját áramforrással is rendelkeztek. Alispáni engedély kikötötte, hogy a mozi kabarészínházként addig használható, amíg a város a színházi jogot megkapja.

        Az államosítás után, 1950. január 1-jétől másfél évig az emeleti szintet az akkor megalakított múzeum használta. 1951-től a Széchenyi tér felőli részébe a járási pártbizottság költözött, a Hunyadi utcai frontján az addigi reprezentáns lakást megosztották. A fölújítás során a tetőgerinc kovácsoltvas rácsát eltávolították, a homlokzatot jellegtelenül egyszínűre mázolták. A csipkeházak fölépülése után, 1970-ben az épület homlokzatát fölújították. Az április 14-i bejáráskor úgy döntöttek, hogy a főtér felőli homlokzatról a fölösleges díszítéseket, az ablakok körüli sima díszítő vakolásokat, a rozettákat, valamint a középen lévő oromfalas, kőszobros attikát el kell távolítani.

 

Makói Takarékpénztár

 

 

        A mozit az 1960-as évek végén még igényesen fölújították, de egy évtized múltán bezárta kapuit. A mai kaszinó tervdokumentációja 1988-ban készült. Ekkor szüntették meg a Hunyadi utcai kaput, ennek belső terét összenyitották a kaszinó termével.

        Arad felől közelítve a főtérhez, a kellemes benyomást keltő épületnek a sarka lecsapott, amit látványossá tesz csúcsíves ablakaival, tört vonalú kupolájával a konzolon nyugvó zárt erkély. Az épület homlokzatának ritmusát a földszinti félköríves és az emeleti gótikus nyílászárók adják. A két utcai homlokzatot a szintek közötti osztó és könyöklőpárkány, valamint az ívsoros koronázó párkány fogja össze. A Széchenyi tér emeleti szintjét oszlopok tagolják, ennek megfelelően az ablakkiosztása: 1+2+2+2+1. Az épületen hangsúlyosak a vertikális elemek: a magas csúcsíves ablakok, a meredek oromfalak, a karcsú tetősüveg, a tetőgerinc kovácsoltvas rácsozata, a hófogó fiálék.

        1956. október 26-án, a forradalom makói kezdetén az ifjúság, a gépgyár és más üzemek dolgozói az épület előtti térre vonultak. A Kossuth szobor lábazatához helyezték a Kossuth-címert, elénekelték a Himnuszt és a Szózatot, elszavalták a Nemzeti dalt; miközben a járási pártbizottság helyiségében géppuskát állítottak föl.

        A takarékpénztár a makói historizmusnak egyedülálló világi épülete.

 

T. F.

 

 

237. Polgári leányiskola

Eklektikus,

1901., 1925.

Szegedi u. 4.

Papp József, Kövecs Antal

 

A polgári leányiskola homlokzati rajza

 

 

        Eötvös József 1868. évi oktatási törvénye szellemében Makó 1880-ban létrehozta a községi polgári fiúiskolát a volt Galamb kocsmában, a mai Szegedi u. 4. alatt. A gimnázium megalakulásakor, 1895-ben már be is zárta kapuit. A gimnázium építése láncolatos intézményvándorlást indított el: a gimnázium telkéről az adóhivatalt a régi polgári leányiskola épületébe, a leánypolgárit a fiúpolgáriba, a volt kocsmaépületbe költöztették. Ennek helyén készült el Papp József tervei alapján 1901-ben az új, földszintes polgári leányiskola. Már létrejöttekor szűknek bizonyult. Bővítése 1913-tól állandóan napirenden szerepelt, végül 1925-ben Kövecs Antal tervei alapján emeletet húztak rá. A négy polgárit elvégzett leányok részére 1942-ben kétéves háztartási gazdasági szaktanfolyamot terveztek, és ekkor újabb emeletet akartak ráhúzni, de a háború miatt ez nem valósult meg. A Zrínyi Ilona polgári leányiskola az általános iskolai hálózat megszületéséig működött; ekkor átadta helyét a Bartók Béla Ének-Zenei Általános Iskolának.

        Az eredeti földszintes iskola magában álló, előkertes, szokványos eklektikus épület volt, de a középrizalit hatalmas, íves záródású ablakaival, díszes attikafalával fölhívta magára a figyelmet. Enyhe kiugrású sarokrizalit és lépcsőzetes attikafal sem hiányzott, de ezek már nem hangsúlyosak. A rizalit sarkai rusztikás kiképzésűek voltak. Tengelyképlete: 2+2+4+2+2, a két szárny ablakszemöldökei fölött timpanonos dísszel. Az előkert díszes vasrácsos kerítését 1981-ben, a Bartók-szobor fölállításakor bontották el. (Másodlagos fölállítása a Szép u. 34. sz. háznál.) Belső tagolása is egyszerű: a négy tanterem és igazgatói-tanári szoba hátsó folyosóról volt megközelíthető.

        Az emeletráépítést 1925-ben Kövecs Antal tervezte és kivitelezte. A középrizaliton a két szintet pilaszterek fogják össze, fölül timpanon koronázza. A betétes tölgyfa kapu az épület középpontjába került. A földszinti nyílászárók a rizaliton ívesek, az épület földszinti szárnyain íves vakolatdíszítésűek, az emeleten vízszintes záródásúak vakolatkerettel, szemöldök- és könyöklőpárkánnyal. Az övpárkány és a koronázó párkány körülövezi az épületet. A sarokrizalitra nyílászáró nem került, itt a homlokzat a földszinten rusztikás, az emeleten armírozott. Az átépítés során a folyosó középső szakasza előcsarnokká szélesedett; az épület lépcsőházzal és tornateremmel bővült.

        Az 1919. január 30-i zendüléskor az épületben elszállásolt csendőrök öt tüntető életét oltották ki. (Az 1969-ben állított emléktábla hibás: K. Szabó József és Köteles József azonos; anyja volt Köteles vezetéknevű. Wiesenberg Lajos gimnáziumi tanulót eltévedt lövedék ölte meg.) A várostörténész Kelemen Ferenc (1890–1973) emlékét itt őrzi márványtábla, mivel 1923–47 közt igazgatóhelyettese, majd igazgatója volt a polgári leányiskolának.

 

        Forrás: ML PH 1901. 5120., 1913. 9140.

 

        Irodalom: Kelemen Ferenc 1930. MÚ 1942. szeptember 20.

 

T. F.

 

 

238. Szent István plébániatemplom

M. Barokk, 1765–1772.

Szent István tér

 

 

        Szeged felől a városba érkezőt a Szent István plébániatemplom impozáns látványa fogadja, hiszen az 56 méter magas templom méltóságteljesen emelkedik a katolikus városrész fölé.

        Makó középkori temploma átvészelte ugyan a török hódoltság pusztításait, de a Maros ostromló árja ellen már nem lehetett megvédeni, ezért a hódoltság után már nem használhatták. Az újjátelepülés után, 1712-ben a mai Szent István téren paticsfalú, vesszőből font, kívül-belül tapasztott templom épült. Az elbontott régi templom köveiből 1718-ban megépítették azt a római katolikus templomot, amely 1772-ig szolgált Isten házaként. Pontos helyét nem ismerjük, de következtetni tudunk rá, ugyanis a köztéri Mária-szobrokat mindig a templomok bejárata előtt állították föl. A makói Mária-szobor a mai parókia előtti tér nyugati részében állt, ezért az 1772-ben lebontott templom a Mária szobor és a mai parókia közötti téren állhatott. Falusias, szerény megjelenésű templom lehetett. Hajója alacsony, tornya nem volt, 1772-ig azt a haranglábat használták, amelyet még a paticsfalú templom idején ácsoltak. Ebben volt fölállítva a Nádasdy László püspök által 1717-ben ajándékozott 317 és 100 font súlyú harang. Ez a templom a 18. század közepére elavult, a gyorsan növekvő számú hívők befogadására nem volt elegendő, ezért már az 1760-as évek elejétől napirendre került bővítése vagy újraépítése.

        Gerlitze János bíróságában 1765-ben „kérdés tétetett a végett, hogy építtessék-é új templom [a régi] helyébe, avagy csak a régi reparáltassék és mellette egy új torony fölállíttassék”. A városi tanács konzervatív tagjai „mindnyájan egyenlő akarattal azt kívánták, hogy csak a régi templom renováltassék, a fala föllebb emeltessék és a végibe egy torony fölállíttassék.” Engl Antal püspök új templom építése mellett döntött, de nagylelkű mecénásként anyagiakban is önzetlenül támogatta a szent ügyet.

        A templom tervezőjét nem ismerjük. A terveket minden bizonnyal a püspökség bocsátotta a makóiak rendelkezésére. Az építészeti megoldások hasonlósága alapján föltételezhetjük, hogy a makói és az 1768–73-ban épült csanádpalotai templomot ugyanaz a kéz tervezte. Egy ismeretlen helyen lappangó levéltári adat szerint, amelyről Kelemen Ferenc kéziratos följegyzést készített, a makói katolikus hívek képviseletében Sterk János címzetes kanonok 1765. január 8-án az építési munkák elvégzésére német nyelvű szerződést kötött Makó város tanácsa előtt Hinelbader János óaradi polgári építőmesterrel. A megállapodást Jurkovich György városi hites jegyző vezette. A szerződés tervrajzról, határidőről és költségvetésről nem szólt. Ezeket az érdekeltek a részmunkák megkezdése előtt külön alku tárgyává tették. Mivel az építés megkezdésekor nem állt az építtető rendelkezésére a szükséges összeg, a munkálatokat szakaszosan végezték.

Az építés mozgatója és lebonyolítója Gerlitze János főbíró és templomgazda volt. Ő maga hat év alatt ötezer forint adománnyal járult hozzá a templom építéséhez. Az építési költségekről csak részösszesítés maradt fönn.

Az 1768-ig befolyt bevételek így alakultak:

A csanádi püspök adománya                           3377,–

A városi pénztárból                                       7371,36

A hívek adománya                                          954,–

Egyházi járandóságokból                               1288,–

Gerlitze János hat évi adománya                    4723,02

A vármegye adománya                                   1000,–

 

Összesen                                                  18 713,38

 

Kiadások a templom építésére 1768-ig:

Tégla                                                         5647,35

Faanyag                                                     3108,26

Mész                                                          2329,79

Vas                                                            1117,38

Kőművesek munkadíja                                  5499,30

Ácsok munkadíja                                            795,36

A toronykereszt és felszerelése                        153,–

 

Összesen                                                  18 648,44

 

A fönnmaradt kevés bizonylatból kitűnik, hogy a gerendákat, deszkákat, léceket, zsindelyt Erdélyből szerezték be. A falazáshoz 1 326 000 téglát használtak föl. Az építés hét évig húzódott, csak olyan ütemben voltak képesek a kivitelezést folytatni, ahogyan a pénzügyi lehetőségek engedték.

A továbbiakban a templomot rendszeresen gondozták és renoválták. 1790-ben a torony zsindelyezését tetszetős bádogfedéssel cserélték ki. Róka József apátplébános különösen sokat tett a templom modernizálásáért. 1816-ban Walter Tamás temesvári orgonaépítővel tizennyolc változatú, 8700 forint értékű orgonát készíttetett. Elhelyezéséhez a kórus kicsinynek bizonyult. Bővítésekor a templomtérben két oszlopot helyeztek el, és az oldalkórusnál boltívet alkalmaztak. A kőművesmunkát Nepper József szegedi, az ácsét Faragó János makói mester, a festést Szikora György (1788–1862) helyi professzor, templomfestő végezte. A torony 1832-ben kapta mai formáját. 1854-ben Csajághy Sándor (1788–1862) megyés püspök új főoltárképet festetett. A templom tetőzetét szintén 1854-ben, a toronysisakét 1857-ben újították meg. 1895-ben a belső restaurálásra 3657 forintot költöttek.

1903-ban kétmanuálos, tizennyolc regiszteres pneumatikus kúpládás rendszerű orgonát rendeltek a pécsi Angster orgonagyárból. Csepregi Imre pápai prelátus a templomkerítés bástyáit Giba Antal 1824. évi térkép alapján Szabó Imre városi főmérnök tervei szerint az 1930-as években rekonstruáltatta, a Havi Boldogasszony kép elhelyezésére pedig oldalkápolnát emeltetett. A Maros menti Mária Napok alkalmából, 1948-ban a templomot kívül-belül újrafestették. 1972-ben, fönnállásának 200. évfordulójára Nagy Imre szegedi grafikus tervei alapján, az Országos Műemléki Felügyelőség 200 000 forintos támogatásával, Koczkás Imre makói kőműves elvégezte a templom fölújítását. Homlokzatát nemes vakolattal látták el. 1982–84-ben Katona Pál esperes buzgalmából alapos belső fölújítást és átalakítást végeztek. Bugár Mészáros Károlynak, az Országos Műemléki Felügyelőség szakreferens mérnökének tervei alapján új liturgikus teret alakítottak ki. A szembemiséző oltár tartóoszlopa két kezet mintázó márványtömb, amely az oltárlapot mintegy tálcát tartja. A templom festési tervét szintén Bugár Mészáros Károly készítette. Az 1968-ban lebontott Szent János téri kápolna Nepomuki Szent János szobrának a kórus alatt alakítottak ki zárt részt.

A szabadon álló, egytornyú, barokk stílusban épült templom külseje egyszerű. A homlokzat egységes architektúráját megbontotta az 1833. évi toronysisak-átépítés. Az eredeti gúla alakú, zsindellyel födött, falusias hatású sisakot 1790-ben szerencsésen, a templom stílusához igazodva barokk bádogborítású sisakkal cserélték ki. A reformkori fölújításkor a Királyi Országos Építési Főigazgatóság helyesen ismerte föl, hogy ilyen nagyságú és tömeghatású templomtesthez aránytalanul kicsi a torony, ezért egy hasábformátumú építménnyel megemelték, erre került az egyszerű vonalvezetésű bádogsisak. Sajnos azonban, ezzel a változtatással megbomlott a templom stílusegysége, a bővítmény a kor ízlése szerint klasszicizáló modorban készült.

A templom főhomlokzata igen tagolt. Vízszintes osztó elem a bejárati ajtó szemöldökének magasságában és a koronázópárkány folytatásánál kialakított párkány. Az épület sarkánál fejezetes falpillérek futnak, az ajtótól jobbra és balra viszont kettőzött falsávok, miként a templombelső terében vagy a csanádpalotai templom homlokzatán. A torony sarkait is pilaszterek díszítik. A homlokzat sima felületét három szoborfülke töri meg. Az oromfal barokkosan íves, csigavonalas végződéssel. Az ajtó fölött Engl Antal püspök rokokó címere. A sima oldalhomlokzatot csak az íves ablakok és az egyszerű falsávok törik meg. A templomkerítés a 19. század első felében épült, hiszen a kapuk klasszicista stílusúak.

A külső homlokzat egyszerűségét kárpótolja a templombelső gazdag tagoltsága, arányos szerkezetű fölépítése. A hajót a szentélytől diadalív választja el. A hajó három hajószakaszból áll, amelyhez a kórus alatti félszélességű traktus csatlakozott. A hajószakaszokat egy-egy cseh boltozat födi. A boltozatszakaszokat két-két hevederív választja el. A boltozat súlya a vaskos pillérekre nehezedik, amelyeket páros pilaszterek tagolnak kompozit oszlopfővel. A templombelső terének megalkotása szakavatott tervező munkája, lényeges átalakításra nem is szorult. Minden későbbi változtatás csak rontott az architektúrán, a kórus kibővítése pl. a belső térszerkezet rendjét bontotta meg. A szentély is cseh boltozatú, az apszis negyedgömb-kupola födésű. A templombelső dinamikus hatását a golyvázott lábazat, a pilaszterek rendje, vörös márványt utánzó festésük adja. Föltűnő a szentély szokatlan hosszúsága.

A Szent István tiszteletére fölszentelt templom eredeti főoltár képe nem ismeretes. A jelenlegit Beneventura Emler (1831–1862) bécsi történeti festő készítette 1854.-ben Rafael modorában. Témája: Szent István a koronát fölajánlja Máriának. A napba öltözött Máriát a magyarok Nagyasszonyaként ábrázolja, ahogyan Mátyás király óta 1946-ig a magyar pénzeken – még a kálvinista Bethlen Gábor aranyain is – látható. Az érett kompozíciójú, gondosan megfestett kép önmagában is impozáns munka, de azzal, hogy az oltárkép mellett jobb oldalon bárddal és királyi jogarral Szent László, balról a lábakhoz helyezett koronával Szent Imre herceg fehér márványszobra áll, az oltáregyüttes a magyar nemzeti királyság eszméjének hordozója. A három Árpád-kori szent együttes ábrázolása a reformkorban a nemzeti függetlenség gondolatának kifejezőjévé vált. Azzal, hogy az oltárkép a Bach-korszakban keletkezett, híven jellemzi Csajághy Sándor csanádi püspöknek, a kép megrendelőjének töretlen kiállását a nemzeti eszme mellett. Ezt a hazafias hitvallást erősíti az oltárképen a korona díszasztalkájára helyezett magyar címer megjelenítése.  Mindez  az  önkényuralom  idején bátor  és  hazafias  megnyilatkozásnak  számított. A főoltár építészeti tagoló elemén balról vándorbottal a kezében Szent Rafael arkangyalt ábrázolja, amint harsonával hirdeti az utolsó ítélet közeledtét; jobbról az ítélet angyala, Szent Mihály arkangyal látható, kezében mérleggel és lángpallossal. A főoltárkép alatti fölirat:

 

ARAM HANC SUMTIBUS ECCLESIAE EXSTRUCTAM

IMAGINE DIVI ECCLESIAE PATRONI ORNAVIT

PIA MUNIFICENTIA ILL[USTRISSI]MI ET R[EVERENDI]SSMI DOMINI

ALEXANDRI CSAJAGHY

EPISCOPI CSANADIENSIS

ANNO 1854

 

 

 

Szent István plébánia-templom

 

Templombelső az 1930-as években

 

A templom alaprajza

 

 

(Ezt a templom költségén állított oltárt szent védnökének képével a nemes és tisztelendő Csajághy Sándor püspök úr kegyes bőkezűsége díszítette. 1854.)

A márvány oltárszekrényt Fischer János és Fiai szegedi kőipartelepe tervezte és kivitelezte 1939-ben. A tabernákulum ajtaját a Szeged-Csanádi Vasút Részvénytársaság makói műhelyében munkahelyi elfoglaltságuk után a munkások fölajánlásból készítették. A szentségházat Takács Rozália emeltette, amint ezt az oltár mögött meg is örökítették:

 

EZ OLTÁRSZEKRÉNYT

ISTENBEN BOLDOGULT JÓ SZÜLEI

ÉS FÉRJEI

TÖRÖK MIHÁLY

ÉS GERSTNER ISTVÁN

R.K. TANÍTÓ EMLÉKÉRE

S ISTEN DICSŐSÉGÉRE EMELTETTE

AZ ÚR 1939-DIK ESZTENDEJÉBEN

TAKÁCS ROZÁLIA

SZ. ISTVÁN TÉR 18. SZ. ALATTI LAKOS

 

A szószék hangvetőjén a lángoló szív a legfőbb erényt, a szent szeretet királyi erényét jelképezi. Az aranyozott puttók attribútumuk szerint különböző erényeket szimbolizálnak. Az egyik kezében tükröt tart, ez a justiciát, az igazságot jelenti. (A többi amorett attribútuma már hiányzik.) A szószék kosarának három oldalán aranyozott kartusokban Krisztus példabeszédeinek reliefjei láthatók. A bal oldali a csodálatos halfogást mintázta meg, a jobb oldali ennek lelki átvitt értelmét, az emberi szívek halászását. A középső relief a magvető példabeszédét örökítette meg, ami a szószéki igehirdetésre utal: jó talajba hulljon a mag a hallgatóság szívében.

A szószék játékossága, változatos díszítése, az aranyozott kartusok mozgalmassága, az amorettek játszi kedvessége már túlmutat a barokk stílusjegyen, tetszetős rokokó megjelenést ad a szónoki pulpitusnak. A Szent József és Szent Anna mellékoltár viszont késő barokk stílusú. Mivel megjelenésében a szószék nem harmonizál a mellékoltárokkal, fölmerült, hogy a mellékoltárok korábban keletkeztek, és netán a régi templom berendezéséből valók. A festékrétegek föltárása egyértelművé tette, hogy mind a szószék, mind a mellékoltárok az új templom első berendezései voltak: mindhárom alapszíne márványozott vörös volt. A stílusbeli különbség abból adódik, hogy nem azonos személyek készítették őket.

A Szent József mellékoltár képe jó karakterű alföldi barokk festmény. Szent Józsefet a kis Jézussal ábrázolja, széken ülve kis angyalka tartja kezében Szent József attribútumát: Áron kivirágzott vesszejét. Az ovális képen Szent Mihály arkangyal legyőzi Lucifert. Szent Mihálynak nagy volt a kultusza, ő a választott nép őrangyala. Mint harcos szent közel állt István királyhoz is, tehát a Szent István titulusú templomban illett őt ábrázolni. A két kép közötti mezőben fölirat olvasható: Szent József könyörögj érettünk.

A Szent Anna mellékoltár képei naivabbnak, provinciálisabbnak látszanak. Szent Anna asszony – mint valami makói matriárcha – tanítja olvasni a kis Máriát, akinek feje fölött ott van a tizenkét csillagú korona. Mögöttük a Szűzanya édesapja, Szent Joachim áll, és ott vannak az angyalok, akik a rózsakoszorút hozzák a mennyből. Szent Anna lábánál látható attribútuma: kis kosárban a kézimunka. Ő a családi otthon becsületét és tiszteletét öregbíti. Hazánkban nagy volt a kultusza: Szent Anna tisztelete a ferencesek Mária-kultuszának sarjadéka. Az ovális oltárkép Alexandriai Szent Katalint vértanúságának eszközeivel: a kerékkel és karddal ábrázolja. Mögötte vizet festett az ismeretlen festő, hiszen Katalin a hajósok védőszentje is. Nem hiányozhatott a török hódoltság után a makói templomból Szent Anna szellemisége. Bálint Sándor szerint Szent Anna támogatott bennünket a török elleni harcban, hálásak voltak a hívek, hogy a haza megszabadult az ellenségtől. Az oltár fölirata: Szent Anna, könyörögj érettünk.

A klasszicista keresztelőmedence idegen ugyan a templombelső barokk világától, de önmagában kiváló munka. Tetején szoborkompozíció: Keresztelő Szent János a Jordán vizéből Jézust megkereszteli.

Jelenleg a szentélyben áll a Páduai Szent Antal oltár, Herling aradi oltárkészítő munkája. A Szent Antal-szobor Münchenből származik. Az oltárt Péli Istvánné Török Rozália készíttette 1898-ban. A Szent Ferenc oltár szintén a századfordulóból való. A hordozható Mária 18. század végi fafaragvány. Ritka szép alföldi barokk alkotás. A 19. század közepéről származó Mária-szíve szobor mentes a sablonos munkáktól: Mária nem a szívére mutat, hanem áldást ad, az emberek felé nyúl.

A templom legnagyobb kincse a Havi-Boldogasszony kép, amelynek előképe a római Sancta Maria Maggiore templom kegyképe. A makói kép a Szűzanyát ábrázolja bal karján a kis Jézussal. A Szűzanya kék palástját a homlok fölött kereszt, jobb vállán csillag díszíti. Jézus baljában könyvet tart, jobbjával áldást oszt. Az 1995. évi restaurálás egyértelművé tette: csak mondai értéke van annak hagyománynak, hogy a festményt Szegedről a városnak 1552. évi török elfoglalásakor menekítették Makóra. Az viszont valószínű, hogy a szegedi ferences barátok hozhatták ide, hiszen ők három ízben is ellátták az itteni hívek lelki gondozását. A többször átfestett kép 18. századi, kvalitásos munka, Makó legrégibb művelődéstörténeti emlékeinek egyike.

A magyar nemzeti színjátszás megteremtője, Kelemen László 1806-tól 1812-ig a templom orgonista kántora volt. Ebben az időben alkotta, és ebben a templomban hallhatták hívei azt a kilenc karácsonyi éneket, amely ilyen irányú munkásságából fönnmaradt.

Kovács Gyula városi főmérnök találóan állapította meg: „Ez a templom a XVIII. századbeli épületek közül a legnívósabb alkotás. Meglátszik az egész épületen, hogy rendszeres tervezés alapján hozzáértő mesteremberek építették fel. Külseje nagyon egyszerű, csak a nyugati homlokzat van gazdagabb párkány-díszekkel ellátva s fülkékkel díszítve. […] Enteriőrje igen jó hatású, a mennyezet cseh boltozata jól csoportosított pillérkötegeken nyugszik s a szentély  arányos diadal ívvel van a templomtértől elválasztva. A pillérek faragott akanthus levelekkel díszített fejei primitívek, nyomottak. Általában a részletkiképzések a templomtér szép arányai mellett háttérbe szorulnak. Felszereléséből kiválóbb munka az amorettekkel díszes rokokó szószék s a klasszicizáló keresztelő medence”.

 

Irodalom: Kovács Gyula 1929. 12., Csepregi Imre 1937., Péter László 1984., Tóth Ferenc 1993. 627–30., 634–36., Lakatos Pál–Orbán Imre 1995. 64–69., (A szimbolikus ábrázolások értelmezését és képzőművészeti értékelését ezúttal köszönöm dr. Szilárdfy Zoltán művészettörténésznek.)

 

T. F.

 

 

239. Szentháromság-szobor

1888.

Szent István tér

 

Svób Antal rajza a Szentháromság szoborról 1889-ből

 

 

Állíttatta Fodor Péter (Árpád u. 3.), a szükséges 16–20 négyzetméter helyet a polgármesteri hivatal adta ajándékba. Kijelölését a városi mérnökre, a városgazdára és az apátplébánosra bízták. A szoborterv Schvób Antal városi mérnök másolatában maradt fönn.

Fölállításakor már pestis elleni bajelhárító szerepe nem élt, minden bizonnyal hálaadásból emelték. A több lépcsős, lábazatos és oszlopfejes oszlop tetejét a Szentháromság ékesíti, lejjebb a kard, kulcs és kereszt attribútum alapján Szent Pál, Szent Péter és Nepomuki Szent János alakja került, fölöttük egy-egy szárnyas angyalfej-relief. A kor ízlésének megfelelően itt már nyoma sincs a pompázó díszítésű és mozgalmas kivitelű barokk megformálásnak, egyszerűség és hivalkodásnélküliség jellemzi. Az emlékmű alakjait eredetileg színesre festették. A szoborcsoportot 1940-ben Bácskai Karle István szegedi szobrászművész restaurálta: a foltokban meglévő festékréteget levéste, a hiányzó részeket pótolta, nedvesség és fagy ellen preparálta, az időjárás viszontagságaival szemben ellenállóvá tette. A második világháború után többször megrongálták, Gajdos Dezső kőfaragómester állította helyre. Jelenleg több figurája meg van csonkítva.

 

Forrás: ML Mérnöki Hivatal iratai 1888. 288.

 

T. F.

 

 

240. Szűz Mária szobor

MJ. Barokk, 1760 körül

Szent István tér, templomudvar

 

 

Eredetileg a templom előtti téren állt, az 1950-es években az egyház politikai nyomásra kénytelen volt a templom udvarába, az apszis mellé áthelyezni. Minden bizonnyal eredetileg nem puszta térre helyezték, hanem a kor szokása szerint a régi katolikus templom bejárata közelében állhatott. Ha 1772 után, vagyis a mai templom fölállítása után emelték volna, helyét minden bizonnyal az új templom határozta volna meg. Az 1754. évi térkép még nem ábrázolja, először Vertics József 1778. évi úrbéri térképe tünteti föl. Pontos helyét Giba Antal 1824-ben jelöli.

A nép kűképnek nevezte, Giba Antal föliratozása: B[oldogságos] Szűz-Anya képe. A református Kovács Gyula könyvében tévesen Szent Anna szobornak írta. A szoborhoz vezető utcát, a mai Szent Anna utcát eredetileg Kűkép utcának nevezték (1806).

 

Szűz Mária szobra

 

 

Az 1835. évi Caninica visitatio idejére már elhomályosult fölállításának ideje: „Az első szobor, amely kőből van és Boldogságos Szűz Máriáé, a plébániának nevezett téren található, igen régi és jó állapotú, nem tudni, ki által és mikor állíttatott föl, adománnyal nincs ellátva. A hívek kegyes adakozásából tartják fönn, akik, különösen a jámbor asszonyok, nemcsak ennek a fönntartására fordítanak figyelmet, hanem egy ügyesen hozzáillesztett lámpásról és annyi olajról is szoktak gondoskodni, amennyi a mécsesnek táplálására szombati napokon és az ünnepek vigiliáin majdnem egész éjszakára elegendő. Ide külön körmenetet nem vezetnek, de magánájtatoskodásokat a templomból való elmenetel vagy az ide való jövet alkalmával, valamint a kálvária kápolnából visszatérők szoktak végezni.”

A szobor eredetileg magas lábazatra helyezett, kannelúra nélküli kompozit oszlopon állt, Mária fején glóriával. A 20. század elején festett léckerítés vette körül. Az állaga ma rossz, külleme vedlett. A jelenlegi elhelyezés művelődéstörténeti és szakrális értékéhez nem méltó, és alapos restaurálásra is szorul.

 

Irodalom: Lakatos Pál–Orbán Imre 1995. 87., Inczefi Géza 1970. 249.

T. F.

 

 

241. Katolikus elemi és polgári fiúiskola

Neobarokk, 1928., 1933.

Szent István tér 6.

Kövecs Antal

 

A régi és az új katolikus iskola 1927-ben

 

Az iskola homlokzati rajza 1931-ből

 

 

Az 1811-ben épült földszintes, fehérre meszelt katolikus népiskola az 1920-as évekre rozogává vált, ezért Bezdán József pápai prelátus kezdeményezésére az egyháztanács 1927 nyarán új elemi- és polgári fiúiskola építését határozta el. A vázrajz és a költségvetés elkészítésével Kövecs Antalt bízták meg. Az egész iskola fölépítésére nem volt födözet, ezért először az elemi iskolát, vagyis a templom felőli részt építették meg. A vállalkozó lebontotta a régi épületrészt, ingyen elkészítette a részletterveket. A tégláról, cserépről és homokról az építtető gondoskodott. Kövecs tíz hónap alatt kulcsátadással elkészült a munkával. 1928 szeptemberében elkezdődhetett a tanítás. Az építkezés folytatása szükséges lett volna, hiszen 1928. december 15-én az államépítészeti hivatal a régi épületet életveszélyesnek nyilvánította, de a kezdődő világgazdasági válság miatt ehhez államsegélyt nem kaptak. A tanfelügyelőség az épület rendbehozását rendelte el, az egyháztanácsi szemle a tantermek aládúcolása mellett döntött.

Csaknem ötéves kényszerszünet után – a minisztérium által elfogadott terv és költségvetés alapján – 1933. április 7-én nyilvános versenytárgyaláson a Makói Kőművesmesterek Alkalmi Csoportja (Csala Ferenc, Keserű István, Hévizi Imre, Varga István, Szabó István és Siket István makói és Kiss István szegedi kőművesmester); az asztalos-, lakatos-, mázoló és üvegező munkák elvégzésére Zombori Lajos asztalosmester mint legelőnyösebb ajánlattevők nyerték el a munka kivitelezését. Október 12-re el is készültek. A kőművesmunkák 45 456 pengő 23 fillért, az egyéb szakipariaké 5883 pengő 25 fillért tettek ki. A díszes neobarokk épület a második ütemben is Kövecs Antal tervei szerint épült meg, amiből áldatlan pör kerekedett. Az új iskolát október 29-én Glattfelder Gyula megyés püspök áldotta meg.

A manzárdtető és az íves oromfalú középrizalit nemcsak a földszinti íves ablakaival, de az emeleti szint mozgalmas szemöldökpárkányával is magára vonja a tekintetet. A sarokrizalitok már kevésbé dinamikusak, ezt a nyugodtabb hatású timpanonnal is érzékelteti. A második és negyedik szakasz sem hivalkodó; itt a legpompázóbb az ajtók fölötti szemöldökdísz, melyben az építkezés évszámát is föltüntették: a jobb ajtó a munka kezdetét, 1927-et, a balszárnyon befejezést, 1933-at. A homlokzat tengelyképlete: 3+4+4+4+3. Az alaprajzi elrendezés egyszerű: egytraktusú oldalfolyosós szerkezetű.

Az elemi iskolába 1935–1948 közt a Miasszonyunkról elnevezett szegény iskolanővérek tanítottak. A középfokú iskola Gróf Klebelsberg Kuno Római Katolikus Polgári Fiúiskola nevet vette föl. Az 1948. évi államosítás után Szent István téri Általános Iskola néven működött. 1959-ben a helyi munkásmozgalom alakjáról, Farkas Imréről (1893–1955) nevezték el. 1976-ban beolvasztották a Kun Béla (ma Kálvin téri) Általános Iskolába. 1991 őszétől újból a Miasszonyunkról elnevezett szegény iskolanővérek vezetése alatt Szent István Egyházi Iskolaként működik.

A lebontott fehér iskolában tanított az 1850-es évek elején Bárány Ignác (1833–1882) pedagógiai író, folyóirat-szerkesztő, tankönyvíró. Biró Albert vendégeként 1904-ben itt lakott Nagy István (1873–1937) erdélyi festőművész. A régi épületben született Biró Béla (1899–1982) művészettörténész, a kaliforniai Long Beach-i egyetem professzora, aki makói emlékeit kéziratos munkában, Kistorony címmel örökítette meg. (A kistorony a régi iskola harangtornya volt.) Az iskola előtti téren 1948. május 23-án Mindszenty József (1892–1975) bíboros érsek a Maros-menti Mária napok keretében lépett föl az egyházi iskolák államosítása ellen. Az iskola névadó tábláját Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió elnöke 1991-ben avatta föl.

 

Forrás: Belvárosi r.k. egyházközség irattára. 1933.

 

Irodalom: MV 1927. december 6. Budainé Keczer Csilla 1995.

 

T. F.

 

 

242. *Szent János kápolna

Romantikus, 1856.

Szent János tér

Kováts István

 

 

A város német ajkú lakossága az 1770-es évek közepén Nepomuki Szent János tiszteletére a piactéren kápolnát emelt. Ezt Vertics József 1778. évi térképén már föltünteti, Vertics 1805. évi mappáján Capella in Foro néven jelzi is. Giba Antal 1824-ben Makó első várostérképén szintén ábrázolja. A kis kápolna a mai csipkeházak felől, a Deák Ferenc utcával szemközt állt. Mivel a főtéren forgalmi akadályt okozott, és 1852-ben a városon átépítendő út vonalába esett, a tanács áthelyezését kérte a csanádi püspöktől, és hozzá 400 forintot, 20 000 téglát meg is ajánlott. Az egyházhatósági hozzájárulás után 1856-ban a Sokmalmok terén építették föl újra. A teret azután a kápolna titulusáról Szent János térnek nevezték el. Adományokból 76 forint 44 krajcár jött össze. A város utólag 25 000 téglát adott önköltségi áron. A kiviteli tervet Hoffer Károly (1815–1899) építész fölügyelete mellett a szintén szegedi Kováts István (1822–1902) építőmester készítette. A kivitelezést szegedi vállalkozóvégezte.

Az 1859. évi Canonica visitatio részletesen rögzítette a kápolna újbóli fölépítését: „Nepomuki Szent János vértanú kápolnája, melyet köztéren helyeztek el, és 1855-ben méltóságos Csajághy Sándor püspök úr, valamint a városi közösség híveinek a költségén építettek, és Csajághy Mártonnak, a csanádi püspökség jószágigazgatójának kegyes bőkezűségéből Nepomuki Szent János díszes szobrával ékesítettek. A helybéli plébános 1857. május 16-án áldotta meg. Nincs megadományozva, ezért a plébánia pénztárának a költségén tartják fönn. Nepomuki Szent János napján ott misét mondanak, és a vigiliáján, valamint egész oktávájában litániákat tartanak. Saját szent fölszerelése nincs. Ezeket, amikor szükséges, a plébánia templomából viszik oda. Ennek a kápolnának a gondját csekély ellenszolgáltatásért Németh János takácsmester viseli.”

 

Szent János kápolna

 

 

Délkelet–északnyugat tájolású kis kápolna a háromszögletű Szent János tér közepén állt. A kápolnatest oromfala a makói népi építészetben alkalmazott formát követte: a csúcsánál és a két szélén vízszintes lezárású. Romantikus elem a törtvonalú párkányzat alatti vakolat ívsor. A kaput egy-egy pilaszter, fölül párkány keretezte, fölötte félköríves és kör alakú vakolatdísszel. A kisméretű torony félköríves, keretezett ablaki zsalugáteresek, a sisak bádoggal volt födve. A bekerítéshez szükséges helyet a városi tanács engedélyezte. Eredetileg farácsozattal volt körülvéve; a téglapilléres, falazott lábazatú, kovácsoltvas kerítést Dessewffy Sándor püspök adományozta, 1899 májusában készült el.

Az Országos Műemléki Felügyelőség a műemlék jellegű kápolnának védettségét 1964-ben váratlanul törölte. A városi tanács 1968-ban városrendezési okokra hivatkozva lebontatta. (A bontási anyagot Kiss Mária Hortensia volt iskolanővér, Kiszombor falumonográfusa vásárolta meg 15 000 forintért.) Nepomuki Szent János szobra a belvárosi plébániatemplomban, a kórus alatti jobb ablaknál lett fölállítva. A kápolna oldalfaláról a vörös márvány tábla a múzeumba került. Fölirata: MŰEMLÉK / KEGYES ADOMÁNYOKBÓL / ÉPÜLT / 1856-IK / ÉVBEN.

A lebontott kápolna helyén Nepomuki Szent János emlékére dr. Nagyfalusi Mária főorvosnak, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat makói csoportja vezetőjének kezdeményezésére haranglábat állítottak. A fából ácsolt haranglábat Miholcsa József marosvásárhelyi szobrászművész, a Makói Művésztelep tagja készítette, akinek ars poétikája „magyarságban és művészetben nincs megalkuvás”. A harangot tartó két kereszt Nepomuki Szent János attribútumára, a keresztre utal; a harangláb melletti két korlát, pedig hídra, amelynek közeléből lökték vízbe a gyónási titok vértanúját. Az emlékművet a millecentenárium évében, Szent Gellért vértanú halálának 950. évfordulója alkalmából, 1996. szeptember 15-én a Magyar Máltai Szeretetszolgálat országos elnöke, Kozma Imre atya áldotta meg.

 

Forrás: ML 1852. 2213. ML Tü. jkv. 1854. 349. június 17. Római Katolikus Egyházközség irattára 1853. 3/28. Historia domus 1899. május, 1964., 1966.

 

Irodalom: Lakatos Pál–Orbán Imre 1995. 88.

 

T. F.

243. Pénzügyi palota

Eklektikus, 1898.

Szent János tér 19.

Cobel Lajos

 

Kétszintes pénzügyi palota

 

A mai háromszintes épület

 

 

        Csanád vármegye eredetileg a szegedi pénzügy-igazgatóság hatásköre alatt állott. A megye önálló pénzügy-igazgatósága 1895. augusztus 1-jén kezdte meg működését. Hatáskörébe négy adóhivatal tartozott: a makói, a battonyai, a mezőkovácsházi és az eleki. Hivatali helyiségei a Kossuth utca 2. sz. alatti hajdan Vincze-, majd Elek-féle házban voltak. Török Imrének a pénzügyi palota részére megvásárolt telke nem volt derékszögű, de Cobel Lajos tervező kérésére az építészeti szakosztály hozzájárult, hogy az építési vonal a Szent János téri saroktól 1,5 méterre a Teleki utca felé, a Teleki utcára merőlegesen álljon. Így a Szent János térnek ez a szakasza mintegy két méterrel szélesedett. A pénzügy-igazgatóság palotája eredetileg egyemeletesnek épült, de a trianoni békeszerződés miatt Csanád megyét érintő szanálási műveletek lebonyolítására szűknek bizonyult, ezért a pénzügyi kormány 1924-ben – Zolek Lajos miniszteri tanácsos tervezésében - második emelet ráépítésével bővítette. A hagyomány szerint az építés során a tetőszerkezetet nem bontották le, hanem fokozatosan megemelve építették rá az emeletet. A pénzügy-igazgatóság 1950-ben, a tanácsi közigazgatási rendszer életbelépésével megszűnt. Az épületben 1951-től 1995-ig az iparitanuló-iskola diákotthona működött.

        Eredeti állapotában jó arányú, kellemes tömeghatású volt. Tetszetőssé tette a díszes középrizalit, ahol az emeleti ablakok kettőzve vannak és a falsávok fejezettel ellátva. A középrizalitot párkányzattagolású attika zárta le. A két szélső rizalit sarkai armírozottak. A homlokzat keramittéglával burkolt. Az ablakok fölül íves záródásúak keramittéglával falazott kerettel, zárókővel ellátva. Tengelyképlete: 1+4+3+4+1. Az utólag készült szint sima vakolású, a koronázó-párkány a rizalitoknál fogazott. Az ablakokat sima vakolatkeret övezi, a sarokrizalitoknál hármas ablakokat alkalmaztak.

        Páger Antal színművész diákéveiben az épület szolgálati lakásában lakott, ugyanis édesapja hosszabb ideig pénzügy-igazgatósági hivatalsegédvolt. Alig múlt tízéves – idézte föl egyik makói előadásában –, amikor a palota udvarában mint huszárkapitány egy egész kis operettet eljátszott egyedül. Pál István adótanácsos a feleségével és más tisztviselők az emeleti ablakból nézték a rögtönzést. Összecsókolták és cukrot vettek neki. A kellékeket, a kardot, egyensapkát a fináncoktól kapta.

T. F.

 

 

244. Szentpéteri-ház

Klasszicista, 1835 körül

Szent János tér 40.

[Giba Antal]

 

A gazdaház Vörösmarty utcai homlokzata

 

 

        A 19. század harmincas éveiben épült ház nem népi építészeti gyökerekből táplálkozva született, a maga nemében a városban előzmény nélküli.

        Manapság környezetébe szerényen beilleszkedő ódon ház csupán füzéres ion oszlopfőivel hívja föl magára a figyelmet. Ez viszont azonos a megyeház és a tiszttartói lak díszítő elemeivel. Kelemen Ferenc azt a megállapítást is megkockáztatta: „ez a ház is Giba tervező közreműködésével épült”. Kutatónk föltevését a látvány benyomásán túl ma már az is valószínűsíthető, hogy az ingatlanok eladásáról vezetett jegyzőkönyv bejegyzése szerint 1830. április 20-án Giba Antal ennek a háznak a tőszomszédságában vásárolt árverésen házat: „P. Makó város árváira ügyelő deputáció eladta limitáció mellett néhai Maximilián Lozert és néhai Magdaléna Lózert halálokkal árváikra maradott házat, mely Mándoki István és Szirbik János szomszédok között vagyon, Tekéntetes Giba Antal úrnak Tekintetes Nemes Csanád vármegye főingellérjének örök áron váltóba ezerharmincöt forinton, azaz 1035 forinton. Ezen eladás a méltóságos földes uraság részéről jóváhagyván, tekintetes Szilágyi Sándor uradalmi fiskális úr commissióján által íródott.” (Gilicze János levéltáros szíves közlése.) Giba Antal, Csanád vármegye földmérője, 1839. november 29-én vált meg hivatalától, s költözött el Makóról. Szent János téri házát 1841-ben adta el Braun Józsefnek 1600 váltó forintért.

        Nem lehet kétséges, hogy a szomszéd a nagy tekintélyű inzsellért kérte meg háza tervezésére. Giba szakított az addig szokásos fésűs beépítéssel. A két utcára 40 méteres fronttal imponáló sarokházat tervezett. Az akkori gazdaházak téglapilléres tornácú, véges épületek voltak. Az L-alaprajzú, téglapilléres tornácú háztípus a 19. század végén jelenik meg, itt erre a megoldásra a két utcára szolgáló telek adta a lehetőséget. Az építtető, Szentpéteri József kimondottan jómódú volt; egy egész és egy negyed jobbágytelken gazdálkodott, a rákosi csárdánál lévő földjét 1811-ben apjától örökölte, a 180 út (sor) szőlőt vásárolta. 1861-ben állatállománya is jelentős: 4 ökre, 4 lova, 2 tehene, 2 tinója volt.

        A házhoz később a Szent János tér felől szárazbejárást kialakítva új szárnyat építettek. A bővítmény tömeghatásában és külső megjelenésében hasonló a régi házhoz, de itt a függőleges falsávoknak nincs fejezetük, a lábazata pedig golyvázott. Ez a toldalék az egykori Giba-féle telekre esik, tehát 1841 után létesült; de hosszabb ideig egy tulajdonosé volt.

        A ház fala a helyi gyakorlatnak megfelelően döngölt föld. A külső homlokzat dísze a gondosan tagolt koronázó párkány és ablakok közötti ionfejes, bojtdíszes pilaszterek sora. Az ablakokat mélyített vakolatkeretek övezik. Az udvari front ékessége az L alakú téglapilléres tornác volt, amelyet időközben mellékhelyiségek kialakításával teljesen tönkretettek, de a téglapilléreket – mint tartó elemeket – meghagyták, így rekonstruálható az eredeti állapot.

        Jelenleg négy tulajdonos között oszlik meg a ház, időközben ketten eltávolították az eredeti homlokzati tagoló elemeket, csupán a sarki házrész őrzi még az ion oszlopfejeket. Ez a ház a maga egyszerűségében is őrzi Giba Antal építőművészeti tevékenységének sokszínűségét.

 

        Irodalom: Kelemen Ferenc 1970. 18.

 

 

245. Csendőrségi palota

Neobarokk, 1929.

Szép u. 2.

Halasy Géza

 

 

        A csendőrségi palota laktanyának és csendőriskolának épült.  A csendőrség makói szárnyparancsnoksága a makói, csanádpalotai és kiszombori csendőrőrsöket ellenőrizte. A szárnyparancsnokság alá tartozott a makói csendőrszakasz-parancsnokság. Országosan azonos volt a csendőrség szervezeti fölépítése, de a csendőriskola révén Makónak kiemelt szerep jutott: itt székelt a III. gyalog tanosztály-parancsnokság.

 

A volt csendőrségi palota

 

 

Ehhez négy altanosztály tartozott: a szegedi, a szolnoki és két makói. A városban katonai laktanya nem volt, de a határ közelsége miatt fontosnak tartották a csendőrség megerősítését. – 1949. március 1-jétől 1954. szeptemberéig a Makói Tűzoltó Tanosztály, majd új nevén: a Makói József Attila Tűzoltóképző Iskolaparancsnokság működött benne. Egy-egy négyhónapos tanfolyamon négy század (kb. 400 fő), később három férfi és egy női század kiképzése folyt. A képzést 60 fős iskolatörzs látta el. 1954 őszétől az iparitanuló-iskola használja.

 

A palota homlokzati tervrajza

 

 

        A csendőrségi palota állami beruházásként épült. A terveket Halasy Géza budapesti építész készítette, a kivitelezést Tóth Imre és Littke Kázmér budapesti vállalkozók végezték. A rendelkezésre álló kis méretű telekre U alakú nagy épületet kellett bepréselni. Ennek egyik szárnya a Szép utcai front. A tervezők a barokk architektúrából a rizalitok nyújtotta változatosság és a nyílászárók mozgalmas megjelenésének eszközével éltek, egyébként sima az egész faltükör. Tengelyképlete: 1+3+6+3+1. A rizalitokon a földszinti részt – amely szuterénszerűen kopár – övpárkány választja el az emeleti szintektől. Az ablakkeretek szemöldökei szintenként egyre gazdagabb díszítésűek. A középrizalitot a főpárkány félköríves kiképzése és manzárdtető emeli ki. Belső elrendezése kéttraktusos középfolyosóval ellátva. A csendőrségi palota egyívású a rendőrkapitányság épületével.

T. F.

 

 

246. Nyéky–Kristóffy ház

Klasszicista, 1827. körül

Szép u. 6–8.

 

 

        A 15. népsorszámú házat a nemesi származású Nyéky Antal (1803–1847) vármegyei főjegyző építette 1835 körül. Halála után felesége, Návay Erzsébet és gyerekei: Alojzia Knotti Sebestyénné és kiskorú Ödön örökölte. 1872. október 13-án 4000 forintért Návay János (1836–1891) és neje, Dobsa Paulina vásárolta meg. 1878. január 7-én Návay Zoltán (1838–1881) vette meg, halála után kiskorú gyermekei: Iván, Sándor, Margit örökölte. 1882. június 28-án vétel útján id. Kristóffy József szűcsmester, tornyai birtokos tulajdonába ment át. Fia, Kristóffy József 1893-ban eladta a szolgabírósággal szemközti házat (ma Vásárhelyi u. 2.) és apja házába költözött. Id. Kristóffy halála után, 1915-ben gyermekei: Kristóffy József, Koronkai Ferencné Kristóffy Erzsébet, dr. Molitórisz Kálmánné Kristóffy Aranka, Kristóffy János örökölték. 1917. május 15-én 80 000 koronáért Eckhardt Vilmos vette meg. 1919-ben 180 000 koronáért Boros István és neje Koczka Katalin 1/4 –1/4 részt, Varga Jánosné Mágori Erzsébet 2/4 részt vásárolt meg. A következő évben a két család megosztatta a házat. Boros Istvánéktól 1924-ben vétel útján Boros Sándor és neje Mágori Erzsébet tulajdonába ment át, akiktől K. Kiss Imréné Boros Franciska örökölte. A ház másik fele vétel útján 1935-ben Kanász István és neje Kozma Erzsébet tulajdona lett, majd fiuk, ifj. Kanász István, majd neje Apjok Lídia örökölte. Kanászné örököseitől 1975-ben Forrai Istvánné Hegyi Erzsébet vásárolta meg. 

        Az első világháború végéig a város és a megye közéletében fontos szerepet betöltő nemesek birtokolták a házat. Jeles lakója volt Kristóffy József (1857–1928) 1879-től Csanád vármegyei tb. aljegyző, 1880-tól főjegyző, 1896-tól a nagylaki kerület szabadelvű programmal megválasztott országgyűlési képviselője, 1904-től Szatmár vármegyei főispán, 1905–1906-ban a Fejérváry-kormány belügyminisztere, 1911-től Békéscsaba országgyűlési képviselője.

 

A Nyéky–Kristóffy-ház renoválás előtti homlokzata

 

 

        Az utcai frontot a függőleges falsávok három tükörre osztják 1+3+1 képlettel. Eredetileg a homlokzat két szélső részén a faltükröt a koronázó párkány alatt homlokpárkány zárta, így az utcai front két vége sarokrizalitszerű hatást kelt. A középső három ablak fölötti széles fölületet szakaszosan ablakpárkány tagolja. Az ablakok enyhén keretezettek. A lizénák szélességében az épület lábazata is előreugrik. Az egész épület alápincézett, az ablakkiosztást követve a lábazatot pinceablaknyílások törik meg. Tetőzete kontyolt nyeregtető. Az utcai téglakerítés jellegtelen, de a téglából falazott kapupillérek méltóak a nemesi kúriához. Az épület keleti oldalhomlokzatán alakították ki a nyeregtetős, nyitott portukuszt.

        A kéttraktusú épületet megosztották, többször átalakították, így külső megjelenése és belső szerkezete alig emlékeztet az eredeti udvarházra.

 

        Irodalom: Kelemen Ferenc 1970. 25.

 

        Forrás: Telekjegyzőkönyvek (Felletár László földhivatal vezető és Gilicze János levéltáros szívességéből).

T. F.