A makói hagyma olykor ihletője volt irodalmi és művészeti alkotásoknak is. Nem annyira helyi születésű művészek választották témául, inkább az itt megforduló, hosszabb rövidebb időt itt töltő személyeket ragadott meg.

József Attila Makón európai műveltségű értelmiségi öreg barátokkal kötött életre szóló barátságot, a paraszti életmóddal itt közvetlenül nem találkozott, de 1922 nyarát a közeli Kiszomboron töltötte, amelynek emlékei későbbi műveiben is fölvillannak. A Párizsban írt Kiszombori dalban keservesen emlékezett: "Csak kapáltam nap mint nap egyre."

Móra Ferenc, a tiszteletbeli makai egyik gyermekmese-karcolatában maradandó emléket állított a hagymának. Diplomaták címen ismert munkája 1909-ben "Az Én Újságomban" Híres barack, híres hagyma címen, 1911-ben a Szegedi Napló Máról holnapra című állandó rovatában A híres hagyma meg a híres barack címen látott napvilágot.

 

Míg az irodalomban véletlenszerűen, alkalmilag jelent meg a hagyma világa, addig a képzőművészetben fontos szerephez jutott. Egyrészt az élet kívánta meg, hogy a reklámgrafika maradandó műveket hozzon létre, másrészt a Makói Művésztelep ide hívta a Kárpát-medence sok kiváló magyar művészét, akiknek Makó és a hagyma egyet jelentett és számunkra klasszikusnak számító alkotásokkal fejezték ki a város szellemiségét.

A Hagyma Részvénytársaság széleskörű üzleti tevékenységet folytatva levélpapírt is terveztetett. Ezen nem a hagyma lett a fő motívum, hanem az 1912-ben fölépített hagymaraktár.

Hoffmann János (1870-1954) a makói gimnázium jeles rajztanára Lotz Károly és Székely Bertalan tanítványa volt. Tájképfestő volt, de tanártársának, Márton Györgynek fölkérésére vállalta két hagymás tanulmányának illusztrálását.

A makói gimnázium kiváló művésztanárának, Ecsődi Ákosnak két tanítványa választotta az alkalmazott grafika művelését: Szilvásy Nándor és Szekeres István. Mindkettejük munkái között előfordul a hagyma téma is.

Szilvásy Nándor makói születésű (*1927) grafikus és festőművész. Makó Város Tanács fölkérésére 1974-ben tervezte meg Makó város címerét. Szilvásy Nándornak sikerült elérnie, hogy a címer fő alakja a hagyma legyen, mert Makónak csak ez lehet az egyetemes jele.

Szekeres István (*1929) makói születésű grafikus művész mélyen őrizte a város paraszti hagyományvilágát, annak tisztaságát és romlatlanságát. Jól ismerte a makói hagymás életet. A Budapesti Makóiak Baráti Köre fölkérésére készült el 1972-ben a baráti kör emblémája, amelyen egy leegyszerűsített hagymaforma fog össze két kezet. Ennek az emblémának az alapötletét használta föl 1989-ben a Hagymatanács jelképének megalkotásakor. Hagymás emblémájának nagyszerűsége abban nyilvánul meg, hogy minden felesleges részletet elhagyott, a legegyszerűbb megjelenítéssel fejezte ki a mondanivalót. Műve bekerült a világ legjobb védjegyeiről készült tokiói gyűjteményes kötetbe, amely 36 emblémáját közölte.

A Marosmenti- és a későbbi grafikai telepnek is tagja volt Barabás Márton (*1952). Az 1977-ben offszet technikával készült Fokhagymák című hiperrealista eszközökkel készült munkáját tárgyszerűség és műgond jellemzi.

1991-ben Jámborné Balog Tünde nagy elhivatottsággal szervezte meg Gilinger Katalin igazgató segítségével a Makói Művésztelepet, amely a Kárpát-medencei magyar művészek nemzetközi kolóniája lett. A telepnek 1992-ben vendége volt a Csík megyei Gyergyóalfaluban született Márton Árpád (*1940) festőművész. Csendéletsorozatát Makói emlék I., II., III. címen készítette. Hagyma motívumú pasztelljei könnyedek, átszellemültek.

Orth István a Tolna megyei Nagyszékelyen született (*1945). Tanulmány című munkája az 1990 utáni politikai változás szellemében fogant. Konkrétan a hagyma genezise; csupán a gyökereit és levágott szárát jeleníti meg, mégis előremutatók, mert épek a gyökerek és egy kis hajtás már megindult. Lesz újjászületés. Hagyma plakátján a hagymát mint világmárkát mutatja be.

Karsai Ildikó nemcsak makói születésű (*1954), de a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolában, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányai után sem szakadt el a Maros-parti várostól. Munkássága két sínen fut: a kozmikus világra kitekintő grafikája nagyon érzékenyen idézi meg a természet jelenségeit a mikrovilágtól a makrovilágig; másik területe a reklámgrafika. Ő lett a Makói Hagymafesztivál grafikusa, ami az évenként ismétlődő rendezvényeknek rendkívül egységes művészi hátteret teremt. A rendezvény emblémáját úgy tervezte meg, hogy a hagyma Földünk glóbuszává magasztosul. A Makói hagymás kötetek sorozat és az alkalmi megjelenésű könyvek a város művelődéstörténetében a legszebb munkáknak számítanak. 1997-ben készült Hagymanaptára átmenetet képez grafikájának két területe között. Rajzai néprajzi hitelességükkel gondos és tetszetős illusztrációk. Az egyes oldalak precíz megszerkesztésével, kalligrafikus betűvetésével áttöri az alkalmazott grafika mezsgyéit.

Pethő János (Derekegyháza 1898 - Makó 1973), a város naiv festője 1963-ban vett kezébe ecsetet. Hagymaszárítás című képén megörökítette a hagyományos makói dughagyma hőkezelését. A hagymaszárításnak benne élő emlékképét festette meg.

Az 1925-27-ben működő Rudnay Gyula-féle makói művésztelep fölújítására hozták létre 1971-ben a Marosmenti Művésztelepet. A művésztelepnek 1971-ben művészvendége volt Horváth János és Dér István, mindkettejük munkássága az alföldi festészetbe gyökerezik. Horváth János Hagymaszedő című festménye széles ecsetkezeléssel szinte drámai magasságba emeli a hagyma témát. Dér István (1937-1993), a telep vezetője a közeli Csanádpalotán született. Hagymaszedők című képén a táj és az ember egysége maradéktalanul érvényesül.

A telepen 1973-ban részt vett Schéner Mihály (*1923), aki Hagymaboldogító - Makói háziáldás című olajfestményén a népművészet eszközeivel, saját szerzésű folklórszerű versével vidám hangulatú művet alkotott.

Makó legnagyobb élő festőművésze, Jámborné Balog Tünde (*1938). Batik képei népi ihletettségűek, ez hatja át hagymás ábrázolásait is. A nagy magkakas című triptichon középső részének főalakja a komikusan szomorú emberarcú nagykakas, a bal oldalinak vidám butella-legény, a jobb oldalinak a hagymalány, a Hagymaangyalka. 1980-ban a televízió felvételt készített a batikfestés technikájáról, ekkor keletkezett a Hagymalány című műve. 1990-ben nagyméretú, balladai tömörségű Hagymaváros című batikképét alkotta a hagymaföldön térdelő paraszt pár mögött a várossal.

Márton Árpád a hagymás pasztell sorozat mellett olajképeket is festett. A Makói triptichon első darabjának, az Alkonynak profán angyali üdvözlet jellege van. A középső mű, a Termés kifejlett hagymákból az égi fényben csüngő hagymafüzér. Harmadik darabja a Nyár. Itt a nő, mint valami bőségszaruban, egy tálban tartja a termést, a hagymafejeket.

Földessy Péter Munkácson született (*1944), az ungvári Iparművészeti Szakiskolában tanult. Eredeti tehetség. A makói ihletésű Hagymakarneválját őszinte jókedv hatja át.

A Szabadkán élő Gyurkovics Hunor Pécsett született (*1951), a belgrádi Iparművészeti Főiskola grafikai szakán tanult. Feszület című festményén puritán egyszerűséggel rajzolódik ki a csupasz házfalon két enyhe ívet alkotó, egymást keresztező fokhagymafüzér. Az Égő hagymák című festmény hajladozott szárú, zöld mező fölött lebegő vöröshagymáit nézve a pünkösdi lángok lobogására kell asszociálnunk.

Az 1960-as évek végén a múzeumi baráti kör egyik összejövetelén vetődött föl, hogy meg kellene mintáz-tatni a hagymát, mint a város jelképét. Ebből a gondolatból született Végvári Gyula hódmezővásárhelyi művész muráliája a csipkeház homlokzatára. Végvári Gyula az Iparművészeti Főiskolán végzett, az 1960-as években került Hódmezővásárhelyre, ahol a majolika gyár iparművésze volt. A Munkácsy-díjas művész Hagyma kerámiájával igazodott a csipkeház architektúrájához. Több szintet átfogó kompozíciója - a rendelkezésre álló falfelületnek megfelelően - vertikális jellegű, egy függőleges tengelyre épülő centrális elrendezésű munka. Az építészeti ornamentikához igazodva, négyzetekbe kom-ponálta bele a hagymát, és annak szerkezeti elemekre bontott metszetét.

 

Ismeretlen naív iparművész Makó kertészeti termékeivel díszítette a dalos verseny makói jelvényét. Az 1876-ban alakított nagyhírű Makói Dalárda 1933-ban országos dalosversenyen, ahol kétszáz dalárda és húszezer dalos vett részt, könnyű dalcsoport kategóriában harmadik helyet ért el. A korabeli sajtó megemlítette: "a makói hagymából igen ötletesen összeállított lírás jelvényükkel a felvonuláskor külön nagy sikert arattak".

A lírát étkezési hagymából és dughagyma füzérből alakították ki, húrjait fokhagymából és zöldségből. Nem hiányzott róla az elnyert serleg, a nemzetiszínű szalag, Liszt Ferenc domborműve és a dalárda tényleges líra jelképe sem.