Előző fejezet Következő fejezet

{31} A makói vöröshagyma

 

A vöröshagyma általános jellemzése

A hagyma kultúrtörténete. A vöröshagyma legismertebb és a legősibb kultúrnövényeink egyike. A különböző vad hagymafajok Dél-Amerika és Ausztrália kivételével a Földön mindenütt föllelhetők. A téli sarjadékhagyma Kínában, a póréhagyma a Földközi tenger környékén őshonos. Őshazája Irán. Sok fajtája és változata található Afganisztánban, Turkméniában egyaránt. A Pamír-fennsíkon is találtak vöröshagyma fajt. Iránból került át Egyiptomba, a Nílus völgyébe. Följegyezték, hogy Kheopsz piramis építésekor a munkások 1600 talentum értékű retket, vörös- és fokhagymát fogyasztottak el. A hagyma az első és a második dinasztia idején (Kr. e. 3200–2780) néptápláléknak számított; vörös- és fokhagymát egyaránt ábrázoló leletek kerültek elő. A zsidók Egyiptomban Kr. e. 1500 körül uborkát, dinnyét, vöröshagymát és fokhagymát ettek. Az Ószövetségben ez áll: „Visszagondolunk a halfélékre, amelyeket Egyiptomban enni kaptunk: az uborkára és a dinnyére, a póréhagymára, a vöröshagymára és a fokhagymára.”1 A hagyma Egyiptomból átkerült Görögországba, ahol Kr. e.-i évszázadokban már szintén több fajtáját ismerték. A filiszteusok városában, Askalonban nagy mennyiségben termelték. A görögöktől vették át a rómaiak. Plinius több típusát leírja.  Közép-Európában 5–6. században jelent meg. Rómából és Bizáncból terjedt át a szláv népekhez. Az iszlám népek között is megjelent. Szent könyvük, a Korán említi a vörös- és fokhagymát mint táplálkozásukban élvezett növényeket. A kínaiaknak és az indiaiaknak ősi fűszere, gyógyszere és tápláléka volt. A Skandináviából kalózkodó vikingek hosszú hajóútjain a hagyma volt az egyetlen vitaminforrás.

25. Lippay János könyvének címlapja

 

A hagyma szó hazánkban először 1211-ben fordul elő, mégpedig helynévként: „Uenit per stagnum Hagymas usque ad {32} Cutus”.2 A Besztercei szójegyzék 1395 körül: „cepe hagma” alakban ismeri. Szerepel a 15. századi Schlägli szójegyzékben is: „kék hagma par monyoró hagma […] veres hagma”.3

Szavunk valószínűleg a hagym alapszó származéka. A szóvégi a lehet képző vagy egyes számú 3. személyű birtokos személyrag. Ősi finnugor eredetű szó. Vogul megfelelőjének jelentése: ’egy vadon termő hagymaszerű növény (szárát és gyökerét leves fűszerezésére használták), hagyma’. Megtalálható a zürjén és a votják nyelvben is.4 Legáltalánosabb nyelvjárási alakja: hajma.5

Lippay János 1664-ben leírja szaporítását mind magról, mind dughagymáról. Beszámol különféle fölhasználásáról. Hazánk egész területén termesztik. Az elmúlt századokban legfontosabb termőtája Makó és környéke, ahol a dughagymás termesztési mód terjedt el. Másodlagos termesztőtájak:  Fertő-vidék, Szigetköz, a szolnoki, gyulai, derecskei, sarkadi terület.

Táplálkozási jelentősége kiemelkedő. Fűszerező képességénél fogva folyamatosan használják az ételek, hús- és halkonzervek ízesítésére. Saláta, savanyúság készül belőle. Tavaszi időszakban nyersen zöldhagymaként fogyasztják. Egyre növekszik fölhasználása szárítmányként.

Más zöldségfélékkel összehasonlítva sok fehérjét, pektint tartalmaz. Jelentős a szénhidrát-, ezen belül a cukortartalma is. A zöldhagymának különösen magas a C-vitamin tartalma.

26. A vöröshagyma jellegzetes kémiai vegyületei

 

10. táblázat

A vöröshagyma táplálkozási értéke

Értékmérő Mértékegység Fejeshagymában Zöldhagymában
Szárazanyag % 14,00 8,7
Víz % 86,00 91,3
Fehérje % 1,20 1,96
Zsír % 0,10 0,43
Szénhidrát % 8,30 4,80
Rost % 0,70 1,35
Hamu % 0,60 1,14
B1-vitamin mg/100 g 0,05    
B2-vitamin  mg/100 g 0,03   
B6-vitamin mg/100 g 0,40    
C-vitamin mg/100 g 10,00 17,8
Nikotinsav   mg/100 g 0,80  
Energiaérték joule 197,00 122

(Forrás: Balázs Sándor 1989. 614.) {33}

 

A vöröshagyma legfontosabb zöldségnövényeink egyike. A világ hagymafogyasztása rohamosan emelkedik. 1950-ben 5 millió, 1960-ban 7 millió tonna volt a földkerekség hagymatermelése. Az 1980-as években a világ vöröshagyma-termőterületén 1,5 millió hektáron több mint 20 millió tonna termést takarítottak be. A két legnagyobb hagymatermelő ország Kína és India. Európában vezető hagymatermelő állam Spanyolország, Olaszország és Hollandia. Afrikában messze kimagaslik Egyiptom termelése. Magyarországon termelt mennyiség 1950-ben 50 ezer, 1960-an 70 ezer, 1984-ben 180 ezer tonna volt. Hazánkban a hagymával beültetett terület csökkent, de új fajták megjelenésével a termésátlagok emelkedtek, így a termés mennyisége nőtt.6 Részarányunk a világtermelésben csökkent; 1960-ban 1%-ot tett ki, 1984-ben 0,79%-ot.

 

11. táblázat

A világ vöröshagyma termelése 1948–1969-ben

  Termő  terület (1000 ha)  Termés (1000  tonna)
  1948-52 1967 1968 1969 1948-52 1967 1968 1969
Európa 190 240 242 227 2252 3649 3290 3620
Ausztria 1 1 1 1 14 18 26 25
Belgium 1 1 1 18 25 22 17
Bulgária 9 15 8 1 87 130 58 87
Csehszlovákia 10 12 14 14 105 142 181 185
Dánia 1 1 1 1 14 19 23 15
Franciaország 14 11 11 11 187 194 208 197
NDK 6 3 3 3 97 70 59 44
NSZK 3 1 1 1 52 18 19 13
Görögország 13 14 13 12 138 134 120 127
Magyarország 8 10 12 12 78 174 168 154
Olaszország 15 25 24 24 192 480 464 468
Hollandia 6 8 9 9 173 261 266 300
Lengyelország 15 22 26 28 129 306 347 316
Portugália 5 4 3 3 82 83 58 55
Románia 27 36 35 35 178 248 148 245
Spanyolország 24 37 38 36 447 969 967 837
Svajc 1 15 7 10
Anglia 4 4 5 4 88 98 120 121
Jugoszlávia 26 33 34 34 125 216 203 212 {34}
Észak-és Közép-Amerika 48 91 97 96 415 907 813 917
Kanada 3 4 4 4 60 102 123 103
Mexikó 10 18 18 19 41 112 115 118
USA 49 42 44 41 943 1297 1310 1273
Dél-Amerika 48 91 97 96 415 907 913 917
Argentina 7 15 17 16 112 217 224 213
Brazilia 25 48 51 51 115 250 273 275
Chile 2 4 4 4 72 104 81 100
Kolumbia 3 3 4 4 24 35 38 40
Equador 2 6 7 7 20 99 104 100
Paraguay 2 2 2 2 6 18 17 17
Peru 3 8 7 8 42 126 123 126
Venezuela 2 2 2 1 15 38 33 24
Ázsia 151 276 274 277 1173 3133 3244 3421
Burma 13 22 20 21 53 91 85 90
Ceylon 4 8 7 7 17 38 35 49
Kína,Taiwan 4 5 6 6 26 54 66 77
Irak 10 21 22 21 45 155 151 147
Izrael 1 2 2 2 8 35 28 40
Japán 38 62 62 61 591 1543 1668 1723
KoreaiKözt. 3 8 8 8 26 102 109 141
Libanon 3 3 3 2 38 44 38 30
Pakisztán 19 55 57 55 120 398 410 398
Fülöpszig. 3 5 5 5 7 16 15 15
Szíria 4 6 7 7 41 54 60 60
Thaiföld 3 16 18 18 4 37 40 40
Törökország 43 61 56 62 186 550 525 585
Afrika 51 104 92 107 480 839 778 901
Algéria 3 8 7 8 60 42 30 35
Marokkó 3 7 6 7 31 63 55 60
Nigéria 1 2 2 2 20 38 39 27
Dél-Afrika 4 5 6 6 33 39 52 50
Tansania 4 6 5 6 8 14 12 18
EAK 30 64 55 65 281 615 469 585
Óceánia 3 5 6 6 60 84 116 111
Ausztrália 3 4 5 5 49 59 88 80
New-Zeland - 1 1 1 11 25 28 31
Világ össz. 565 863 867 860 5640 10744 10420 10959

(Forrás: ZKIK  I. 559-1.) {35}

12. táblázat

Jelentősebb hagymatermelő országok 1974–1984-ben

  Össztermelés  (1000 tonna)  Terület (1000 hektár)
  1974-76 1982 1983 1984 1974-76 1982 1983 1984
Világ termelés 11 775 22 397 22 245 23 109 1479 1677 1619 1633
Kína 2 363 2 760 2 823 3 038 201 229 229 221
India 2 083 2 530 2 700 2 782 215 236 260 265
USA 1 510 1 889 1 740 1 885 44 51 49 49
Szovjetunió 1 429 2 100 2 030 2 150 158 172 173 175
Japán 1 052 1 257 1 170 1 154 29 29 29 30
Spanyolország 848 1 051 959 1 114 34 34 32 34
Törökország 687 1 025 1 000 1 100 62 71 70 75
Brazilia 371 671 725 711 54 62 67 69
Egyiptom 674 651 452 400 26 16 15 15
Olaszország 490 494 498 488 21 20 20 20
Hollandia 361 561 410 582 12 12 11 12
Pakisztán 288 452 475 475 28 43 45 46
Lengyelország 338 422 411 470 25 26 25 25
Románia 281 290 356 300 38 30 35 30
Jugoszlávia 258 319 311 315 39 42 43 43
Irán 314 965 736 700 30 54 42 40
Egyesült Királyság 190 231 203 300 7 7 7 7
Magyarország 141 148 143 180 10 7 7 8

(Forrás: Botos–Füstös 1987. 23.)

Vannak önellátó és exportáló országok. Legtöbb hagymát Hollandia exportál. Az európai államok között Magyarország hagymaexportja jelentős.

13. táblázat

Jelentősebb hagymaexportáló országok (1000 tonna)

  1978  1979 1980 1981  1982 1983
A világ exportja 1461 1478 1616 1919 1686 1704
Hollandia 423 434 437 452 478 470
Spanyolország 193 200 198 300 216 256
USA 113 71 117 192 65 84
India 54 80 181 202 153 150
Olaszország 90 102 94 103 84 57
Pakisztán 47 22 69 75 34 76
Törökország 21 76 33 99 180 134
Egyiptom 57 24 42 20 15 31
Magyarország 26 20 23 38 28 30
Franciaország 10 14 19 25 28 31
Románia 12 14 14 12 10 10

 (Forrás: Botos–Füstös 1987. 24.) {36}

14. táblázat

Nyugat-európai országok egy főre jutó hagymafogyasztása 1981-ben (kg)

Olaszország 7,6
Dánia 7,4
Nagy-Britannia 7,4
Belgium 7,0
Hollandia 6,8
Német Szövetségi Közt. 6,4
Ausztria 4,7
Franciaország 4,3
Svédország 3,9
Finnország 1,7
Svájc 1,3

(Forrás: Guba Mária 1985. 18.)

27. A vöröshagyma termőterülete, termésátlaga és termésmennyisége (1969–1973 évek átlaga)

Hazánk vöröshagyma-fogyasztása jelentős. Bruder János régebbi adatai szerint egy főre eső fogyasztás évi 3,6 kg volt. Illés Imre pozsonyi háztartási monográfiája szerint 13 család évi hagymafogyasztása 5,12 kg volt fejenként. A Magyar Népélelmezési Bizottság legolcsóbb táplálkozási normájában 16 kg-ban állapította meg a hagymafogyasztás évi fejadagját.  Az 1939. évi országos mezőgazdasági kiállítás adatai szerint egy hattagú mezőgazdasági munkáscsalád legkisebb évi hagymafogyasztási fejadagja 9,17 kg. Budapesten az 1930-as évek második felében az egy főre jutó évi vöröshagyma-fogyasztás 8–10 kg volt.7 {37}

15. táblázat

Budapest hagymafogyasztása 1935-től 1940-ig

  Vöröshagyma  Zöldhagyma
  Fogyasztás (q) Egy fő/kg   Fogyasztás (q) Egy fő/kg
1935/36 93 669 8,84 3924 0,37
1936/37 85 741 8,04 4855 0,46
1937/38 89 742 8,32 7451 0,69
1938/39 110 866 10,17 8456 0,78
1939/40 111 538 10,12 7680 0,70

(Forrás: Bruder János 1954. 8.)

 

Az egy főre jutó fogyasztásban nemzetközi összehasonlításban jelenleg is elöl állunk. A fogyasztás fejenkénti mennyiségében az egyes társadalmi rétegek között különbség mutatkozik. 1982-ben az inaktív társadalmi rétegekben elérte a 9,7 kg-ot; ezt követte 7,6 kg-mal a paraszti és kettős jövedelmű családok fogyasztása; a munkás családokban 7,1, a szellemi foglalkozásúaknál mindössze 5,3 kg.8

Hagymának nevezzük a növényeknek azt a képződményét, amely úgy áll elő, hogy közvetlenül a gyökér fölött, a száron sűrűn sorakozó levelek meghúsosodva egymásra borulnak és gömbölyded formát alakítanak ki. A húsos levelekben tartalék tápanyag halmozódik föl, hogy ez majd egy későbbi időben a magtermés táplálására szívódjék föl. A hagymafélék Linné-féle rendszer szerint a Liliaceae család Allioideae alcsaládjába tartoznak. A hazánkban termesztett hagymafajták (Allium sp.) fajai – levelük alakja alapján – két csoportba sorolhatók:

Hengeres, csöves levelűek

Allium cepa: vöröshagyma

Allium ascalonicum:  salottahagyma

Allium fistulosum:  téli  sarjadékhagyma

Allium  schoenoprasum:  metélőhagyma

Lapos (szálas) levelűek

Allium sativum:  fokhagyma

Allium porrum:  póréhagyma

Üzemi termesztésben a vöröshagyma, a fokhagyma és kis területen a póréhagyma fordul elő, a többi hagymafaj a házikertek növénye.

Növénytanilag évelő, lágy szárú növény. Bojtos gyökérzete nem hatol mélyen a talajba, a gyökerek zöme 10–30 cm-es talajrétegben helyezkedik el. Kétszer fejleszt gyökeret: először a mag csírázása után bojtos gyökérzetet, amely a nyár végén elpusztul; majd a hagymatönk szélén az őszi csapadék hatására koszorú alakban újat fejleszt. A szár talajfelszín alatti megvastagodott húsos leveleiből és száraz buroklevélből képződik a hagymatest. Ennek alsó részén elhelyezkedő rövid szártagú hajtás a hagymatönk. A szárrészt a tőálló és csöves levelek alkotják, melyeknek fölületét hamvas viaszréteg {38} borítja. A magtermés évében a hagymalevelek hónaljából a hagymában lévő virágzati rügyek számától függően 1–6 magszár (bördő) keletkezik. Végén képződik az 5–8 cm átmérőjű gömb alakú ernyővirágzat 200–500 virággal. Toktermése, többnyire háromélű, fekete színű, zsugorodott magvakkal.

28. A vöröshagyma metszete
a: nyak, b: buroklevél, c: tápanyag-raktározó húsos levelek, d–e: rügykezdemények, f: tönk

A vöröshagyma egyedfejlődésének első szakasza a csíranövény stádium.

A mag csírázása alacsony hőfokon (+5 °C) megindul, de csak +10 °C-ot meghaladó hőmérsékletnél kel egyöntetűen és gyorsan. A fiatal csíranövények teljesen a mag tartaléktápanyagából élnek, érzékenyek a talaj vízellátottságára. A kelesztő öntözés különösen szükséges csapadékban szegény, szeles tavaszi időjárásban.

29. A hagymafej jellemző alakjai

{39} A levél és gyökérképző szakasz a mi viszonyaink között május végéig tart. A magról vetett növénykék könyökszerűen meggörbült sziklevelükkel a talajfölszinre törnek. A sziklevelek visszahajló része kiegyenesedik, majd fokozatosan elszárad. Ez a kaszahányás állapota. Az átlaghőmérséklet még 20 °C alatt van, és a megvilágítás tartama sem éri el a hagymaképződés szempontjából kritikus nappalhosszúságot. A környezeti körülmények tehát a növényt gyökér- és levélképzésre ösztönzik. Az áprilisban kiültetett dughagymás növények gyökér- és lombfelületének kialakulása szempontjából a hő- és fényviszonyok hasonlóan kedvezők. A dughagymák azonban a vetőmaggal összehasonlítva óriási tartalékanyag-többletet tartalmaznak. Így e periódus végére nagyobb a fölszívó- és asszimiláló fölületük. Ezek birtokában később a fejképződési szakaszban nagyobb hagymatest kialakítására képesek.

30. A magról termesztett vöröshagyma fejlődési szakaszai

 

A fejképződési szakasz május végétől, június elejétől szeptember közepéig tart. A hagyma nagysága a szükséges csapadékellátottság és talajtápanyag-készlet mellett azon múlik, hány napig éri a szükséges hőmérséklet és napfény. A Makói fajta fejképződéséhez nélkülözhetetlen megvilágítási küszöbérték napi 15 óra, amelyre Makón mintegy két hónapig számítani lehet.

A nyugalmi szakasz a vegetációs életműködés lassú megszűnésével kezdődik. A talaj közelében a szárrész megpuhul, a lombozat megdől, fokozatosan elhalnak a gyökerek és a levelek. A hagymatestet alkotó húsos levelek közül a külső 2–3 db kiürül, elvékonyodik, és fölveszi a fajtára jellemző elszíneződést. Megkezdődik a szedés, majd a raktározás.

A virágdifferenciálódási szakasz. A vöröshagymának a vegetatív szakaszból a virágzási (generatív) fázisba való átmenetéhez meghatározott ideig tartó jarovizációs hőmérséklet szükséges. Az anyahagymák magtermő képessége azzal fokozható, ha télen a kritikus jarovizációs hőmérsékleti tartományban (+ 8–10 °C) tárolják. {40}

16. táblázat

Az anyahagymák tárolási hőmérsékletének hatása a virágszámra  és maghozamra

Raktári hőmérséklet   Általános virágszám Maghozam
°C db  kg/ha
3,6 190 754
8,0 214 943
12,0 238 983
30,0 54   159

(Forrás: Szalay Ferenc–Gábriel Andrásné 1976. 39.)

A virágdifferenciálódás föltétele, hogy a növény rendelkezzék megfelelő tartaléktápanyag-szinttel. A kisebb méretű (2–5 g-os) dughagymák még mesterséges jarovizációval (+10–12 °C tárolási hőmérsékletnél) sem kényszeríthetők fölmagzásra. A nagyobb méretű dughagyma, valamint az étkezési hagyma – fűtés nélkül raktározva – télen viszont fokozatosan jarovizálódik, kiültetés után magszárat fejleszt. A virágdifferenciálódási folyamat a legkedvezőbb 10 °C közelében rövid idő alatt kialakul, a kritikus jarovizációs hőmérséklettől távolodva lefékeződhet, sőt szünetelhet. A hőkezelt dughagyma nem jarovizálódik. A túl későn kezdett vagy korán befejezett hőkezelés veszélyeket rejthet magában. A fölmagzás fokozódik, ha hőkezelés előtt vagy után a tárolási hőmérséklet a jarovizációs hőoptimum közelében van.

17. táblázat

A tárolási hőmérséklet hatása a különböző méretű dughagymák fölmagzására (%)

Méret 0 °C 12 °C 20 °C 30 °C
Piklesz 19 49 0 0
I. osztály 12 36 0 0
II. osztály 8 16 0 0
III. osztály 2 4 0 0
IV. osztály 0 0 0 0
V. osztály 0 0 0 0

(Forrás: Szalay Ferenc 1974.)

A virágzási szakasz a virágzati szárak megjelenésétől a megtermékenyülésig tart. A kis virágok lepelleveleinek szétnyílásakor a bibe még rövid, és nem termékenyül. Előbb a belső, majd a külső porzók repednek föl. A bibe csak a portokok kiürülése után nyúlik meg, és válik ivaréretté, elkerülve a saját virágporból történő önbeporzást.

A magképzési szakasz a mi viszonyaink között augusztus második feléig tart; az elvirágzás után a magvak kifejlődnek.

Az érési szakasz kezdetét a maghéjak megfeketedése jelzi. A magvak beérése 20–25 napig is elhúzódik.9 {41}

 

A makói tájfajta vöröshagyma

A makói ősfajta vöröshagyma

A népi nemesítés magas iskolájának eredményeként született meg a makói vöröshagyma-fajta. A világ hagymatermesztésének túlnyomó többségében a magot vetik el. Makón mint száraz éghajlatú területen, szükségmegoldásként született meg a dughagymás eljárás. Ez ugyan ellenkezik a hagyma faji természetével, hiszen a növény már a második évben magot akar hozni, de a hagyományos makói vöröshagyma az itteni természeti adottságok közepett egy nyáron nem képes kellő nagyságúra növekedni, ezért a tenyészidőt egy évvel meg kellett toldani. Néhány termőtájon, pl. Spanyolországban és Olaszországban legföljebb olyan tenyészidő-hosszabbítást alkalmaztak, hogy a hagymamagot kora tavasszal melegágyakba vetették, és onnan palántázták állandó helyére. Szárazabb éghajlatú területen, így a Balkánon is a dughagymás eljárás honosodott meg. A németországi Pfalzban pedig a korábbi érés végett alkalmazták a dughagymás termesztést.

Minden makói hagymakertész egyben hagymanemesítő is volt. Gondosan megválogatta hagymáját; ezt sohasem bízta másra. Nemcsak az eltarthatóságot tartotta szem előtt, de azt is, hogy ne legyen kopasz; a héjazata legyen erős és több rétegű, bronzvörös színű. Nézték a hagyma alakját, a nyak jól záródását is. A makói vöröshagyma kisparaszti termékként alakult ki, de minden termelő saját ízlésének megfelelően válogatta ki. Ez az egyöntetűség rovására is ment.

A makói ősfajta a kisebb méretű, kemény fejű, élénk, világos színű kelet-európai hagymák családjába tartozott. Erdei Ferenc szerint „a mainál sokkal egyöntetűbb, kistermetű, élénk színű, kemény és alakjára nézve nem telten gömbölyű, hanem inkább szikárabb, ’vállasabb’ hagyma volt.”10 Az ősi makói vöröshagymát minden bizonnyal magról termesztették, és az itteni természeti adottságok miatt apró maradt. A magot nem sorba vetették, hanem – miként a vetőgépek elterjedése előtt – kapával, rónára. A nagyobbakat elfogyasztották, az aprókat viszont elduggatták; így alakulhatott ki fokozatosan a dughagymás termesztési mód. A kisméretű dughagyma nem tartalmaz elég tápanyagot ahhoz, hogy elvetve magszárat (bördőt) hozzon, de a belőle termesztett étkezési hagyma sem túl nagy. A makói termesztési eljárás titka a nagyobb méretű dughagymák hőkezelése (szárítása). Ennek következtében a hagyma nem jarovizálódik, vagyis nem hoz virágszárat, tehát nagyobb fejképzésre képes. A hőkezelés – a sajátos makói eljárás – már a 18. században létrejöhetett, hiszen a fölvilágosodás irodalmának legnagyobb alakja, az Ausztriában raboskodó Kazinczy Ferenc 1799-ben Magyarországról hajón szállított „szörnyű nagyságú” hagymára lett figyelmes.11 Ez minden bizonnyal makói lehetett, hiszen csupán az itteni eljárással lehetett akkor nagyfejű étkezési hagymát előállítani. 1889-ben írta a polgármester-helyettes: „A makói hagymának – úgy mondják – nincs párja, mert míg igen nagyra megnő, a mellett színe, íze, szaga és ereje kitűnő.”12

Az 1895-ből fönnmaradt első makói hagyma-ábrázolás igen tanulságos. Ezek szerint hagymánk fölül laposan kigömbölyödő, vállas, a helyi szóhasználat szerint leánycsöcsű; {42} gyökérzete és héjazata finom, nyaka behúzódott, benőtt volt. Ez a hagymaváltozat tekinthető az ősi makói vöröshagymából kialakult régi makói hagymának. Ennek továbbfejlesztett változatát nevezték el az 1935-ben rendezett kiállításkor Erdei-féle vöröshagymának. Egyenes fejlődési folyamat eredménye az ősi kelet-európai hagymából kialakult régi makói, majd az Erdei-féle vöröshagyma.

31. A makói hagyma ábrázolása 1895-ből

A 19. század végétől a termőképesség fokozására bevontak a termesztésbe nagyobb testű hagymákat. Rozsnyai István hagymakertész 1983-ban emlékezett rá, hogy nagyapja az 1880-as években kocsival hagymát vitt a Bánságba, és valamelyik helység piacán nagyon szép dughagymát látott, nyomban megvásárolta, és attól kezdve azt termesztette. Nem tudta megnevezni a helységet, talán Pancsova lehetett. Közismert, hogy a 20. század elején sokan termeltek Makón Zita hagymát is. Mindenesetre a behozott fajták keveredtek, kereszteződtek a meglévő hagymával. Az itteni szárazabb éghajlat és a helyi termesztési mód hatására a századfordulóra kialakult a makói tájfajta vöröshagyma. Az új változatnak megnövekedett a mérete, csökkent bördősödési hajlama, rövidült tenyészideje. A makói vöröshagyma elveszítette alak-egyöntetűségét. Ennek ellenére valamennyi változatot jellemezte a többrétegű, jól záródó, bronzvörös héjazat, a fehérszínű, acélos hús és a kifogástalan tárolhatóság.13 {43}

A két makói vöröshagyma-változat

A makói hagyma tulajdonságait az 1935. évi hagymakiállításkor jellemezték. A makói vöröshagyma anyagának ismerete nélkül ugyanis tudományos igényű nemesítés aligha kecsegtetne gyors eredménnyel. Ismerni kell eredetét, tulajdonságát, szennyezettségét. Ekkor derült fény arra, hogy mennyiben őrizte meg a makói vöröshagyma fajtatulajdonságait; milyen kereszteződések és elfajzások mutathatók ki benne; másrészt milyen érdemes változatokat sikerült elérni a makói fajtán belül.

A kiállításon egyértelművé vált, hogy vöröshagymánk küllemében sem kifogástalan, kevert állapotában jó tulajdonságai nem öröklődnek megbízhatóan. Vegyes anyagában mindig visszaütnek a más-más jellegű ősöknek az ivadékai.

A Makó és Vidéke Hagymakertészek Szövetkezetének és Egyesületének fölkérésre Obermayer Ernő kir. fővegyész és Grűn Imre elnökletével B. Nagy András, Erdei Ferenc, Koczkás Ferenc, Nagy Ferenc, Kiss Antal termelő; Montag Vilmos, Joó Sándor kereskedő-tagok, továbbá Győrbíró Dezső, Urbán János, dr. Holler György, Márton József és dr. Erdei Ferenc szakértőkből álló bizottság 1935. október 25–26-án megállapította, hogy a makói vöröshagyma tájfajta; sokféle „vér” keveredik benne, de a makói természeti körülmények és a termelési eljárás annyira egyöntetűvé tette, hogy minden más hagymától megkülönböztethető. „A makói hagyma, mint növényfajta […], mint áru a piacon nagymértékben egységes és annyira jellegzetes, hogy semmi más fajtával nem lehet összetéveszteni.”14 A bírálók növénytani és kereskedelmi szempontból megállapították a makói vöröshagyma lényeges jegyeit:

Világos vagy sötétebb, de mindenesetre élénk hagymavörös szín; több és szorosan tapadó héj;begömbölyödő és vékony szárban végződő nyak;kicsiny gyökérfelület;kerekded alak, melynek legnagyobb szélessége a hossztengely közepénél alább nem esik, és a hagyma hosszúsága legfeljebb 1/6 résszel haladja meg a szélességét;a hagyma nagyságának nincs fajtameghatározó jelentősége.15

A hagymabemutatón „úgy találtuk – állapította meg Erdei Ferenc –, hogy a töméntelen változat közt van két jellegzetesen elkülönböző és sűrűn föllelhető változat, amely most már a makói hagyma két fő családjának tekinthető. Az egyik – talán ez hasonlít jobban a régi makóihoz – kisebb termetű, világosabb héjú, soványabb alakú, jellegzetesen kigömbölyödött fölső részű és ’vállas’ hagyma, s ezt az Erdeiek kezén találtuk elsősorban; a másik nagyobb termetű, nagyjában gömbalakú, vaskosabb hagyma, ezt viszont a Rozsnyaiak kezén találtuk elsősorban. Az első inkább keleti és a déli hagymák hatását, az utóbbi inkább a nyugatiakét mutatja. A látottak után az előbbit Erdei-féle, az utóbbit Rozsnyai-féle változatnak neveztük [...]”16 {44}

32. Az Erdei-féle vöröshagyma
 
33. A Rozsnyai-féle vöröshagyma

A bizottság a két változat jellemzését is rögzítette. Az Erdei-féle vöröshagyma határozott és szilárd jellemvonásokat mutat, a makói fajta energikusabb és jellemzőbb változatának tekinthető. Jellemvonásai:

Világos hagymavörös szín;

kevesebb és finomabb héj; {45}

tökéletesen behúzott és elvékonyodott nyak;

kicsiny és finom gyökérzet;

jellegzetes fölül szélesedő alak;

belső tulajdonságai közül legnevezetesebb a rövid tenyészidő, mely azonban tartósságának nincs hátrányára.

A Rozsnyai-féle:

Sötétebb hagymavörös szín;

vastagabb, zártabb és többrétegű héj;

vastagabb és kevésbé benőtt nyak;

erőteljes gyökérzet;

alul és fölül egyformán fejlett, korongszerű alak, mely kereszt és hossztengely irányában egyaránt szimmetrikus;

hosszabb tenyészidejű, nagyra fejlődő változat, föltehető, hogy kereszteződés útján jött létre, már azonban állandó és kialakult változat.

A bizottság megállapította, hogy a makói hagymaállomány 40–60 százalékban őrizte meg a makói fajta tulajdonságait. Jelentékeny a lapos és hosszú német fajták térfoglalása, mivel az első világháború után divat lett nagy hozamú, lazább külföldi hagymák termesztése. A hagymakereskedők külföldről kisebb-nagyobb mennyiségű dughagymát évről évre hoztak be, és ez rontotta hagymánk minőségét.

18. táblázat

A dughagyma behozatal (q)

  1925 1926 1927 1928 1929 1930 1931 1932 1933
Jugoszlávia 297 820 904 526 257 292 674 271 409
Románia 2 50 5 - - - - - -
Csehszlovákia - 4 13 - 5 - 3 - -
Németország - - 30 - - - 6 - -
Bulgária - - 613 - - - 186 - -
Görögország - - 1204 1140 530 100 - - -
Ausztria - - - 1 - - - - -
Egyéb ország - - 1 2 - - - - -

(Forrás: JAM A. 19/5.)

Minthogy a bizottság harminc kertésznek a hagymáját találta a makói fajta példásan tiszta és gondos megőrzőjének, és a jellegzetesebb és energikusabb Erdei-változatot tartotta az érintetlenebb makói fajtának, az első díjat Tulipános Erdei Ferencnek (Aradi u.) ítélték. Éppen olyan értékűnek tartották Böde József anyagát, amely a Rozsnyai-hagymának kifinomult változata, ezért második díjjal jutalmazták.  A II/b díjat ismét az Erdei-változatú hagymának, Erdei Ferenc (Új u. 1. – Dr. Erdei Ferenc édesapjának) ítélték.  Harmadik díjban részesült Árva Mihály (Damjanich u.), Erdei András (Verebes u.), Kiss Antal (Kálvária u.), Kocsis József (Aradi u.), Lengyel Antal (Verebes u.) és Rozsnyai István (Vaskapu u.) kertész. Negyedik díjjal tüntették ki Czina István (Bajza u.), Csávás Bálint (Váradi u.), Erdei Imre (Vámbéry u.), Gera Sámuel (Új u.), Kiss Sándor (Járandó), Kocsis Lajos (Liget u.), Nacsa Bálint (Verebes u.) és Siket István (Luther {46} u.) termelők munkáját. Könyvjutalmat kapott Erdei József (Verebes u.) és ifjú Szűcs István (Thököly u.) fiatal kertész. Oklevéllel tüntették ki Ács Károly (Arany János u.), Beke József (Váradi u.), Boros Sándor (Nyizsnyay u.), Hári Ferenc (Új u.), Joó József (Aradi u.), Joó Sándor (Almásy u.), Békési Sándor  (Arany János u.), Kovács Sámuel (Kígyó u.), Rozsnyai János (Gróf Pálffy u.), Szabó János (Nyizsnyay u.), Szentpéteri István (Kálvin u.), Siket István (Luther u.), Varga Ilona (Kölcsey u.) kertészeket.

34. Oklevéllel kitüntetett kertész

 

Távolabbi termelői célokat tartva szem előtt, négy–öt termelőnek az anyagát egyenlő értékű nemesítői munkának ítélték. Kopasz Erdei Ferenc (Kígyó u.) és Koczkás Ferenc (Aradi u.) kertész hagymája június eleji fejesedéssel és július eleji beéréssel elismerést érdemlően megközelítette a hagymatermelés legközelebbi céljait.

Különleges hely illette meg, ezért harmadik díjban részesítették B. Nagy András hagymáját. Ez képviselte a bemutatón a makói fajta említett két fő változatának régi, még szét nem vált alakját, amelyet méltán nevezhettek a makói hagyma ősének. Ugyanezt a minőséget képviselte Nagy Ferenc hagymája is. Harmadik díjjal illették dr. Erdei Ferenc hagymáját is, amelyet a szárítás kiküszöbölésével állított elő.

Negyedik díjban részesült Döme Bálint (Hosszú u.), Erdei József (Aradi u.), Juhász Péter (Liget u.), Kiss István (Vaskapu u.), B. Nagy Sándor (Aradi u.), Németh Sándor (Jókai u.), Joó István (Új u.) és Rácz János (Justh Gyula u.) termelő.

A bírálóbizottság fölhívta a kertészek figyelmét a makói fajta „tiszta vérű” termesztésére, továbbá, hogy termelje az Erdei-féle változatot, és válogassa a színesebb, héjasabb egyedeket, viszont tömegre és tavaszi értékesítésre termelje a Rozsnyai-féle védettebb változatot is, és válogassa a finomabb szárú és gyökérzetű, bronzfényű egyedeket. {47} Mindenképpen küszöbölje ki a hosszú és lapos jövevény fajtákat és a kékes-lilás féléket.17

Obermayer Ernő még 1949. június 19-i jelentésében is kiemelte az 1935-i kiállítás jelentőségét: „A bemutatott anyag fölölelte Makó és vidéke 600 hagymakertész anyagát a legkisebb részes hagymakertésztől  a legnagyobbig, és kiállítás előtt ezt a gazdag és változatos anyagot szakszerűen úgy válogatták széjjel, hogy minden kiállító  anyagából el volt különítve a kívánatos fajtaelemek gyűjteménye a különböző okokból nem kívánatosaktól – kiküszöbölendőktől –, és ez a megoszlás szintén percentuálisan, ránézésre meg volt állapítható.”18

1936 októberében rendezett második hagymabemutató mindenben igazolta a makói vöröshagyma előző évi meghatározásának helyességét. Ezúttal is Obermayer Ernő elnökletével vizsgálta meg a bírálóbizottság a kiállított anyagot. A legideálisabb makói hagyma csoportjában az első díjat Böde József (Szende u.) nyerte, második helyezett Rozsnyai Mihály (Huszár u.), a harmadik Joó Sándor (Nap u.) lett. A korai hagyma osztályban Koczkás Ferenc (Aradi u.) kapta az első helyezést, Erdei Ferenc (Kígyó u.) a másodikat és Lengyel Antal (Verebes u.) a harmadikat. A nagy hozamú hagyma csoportjában D. Nagy Antalé (Wekerle u.) lett az első, Rozsnyai Mihályé (Gr. Pálffy u.) a második, Rozsnyai Istváné (Vaskapu u.) a harmadik hely.19

 

35. Köszönő oklevél Márton Józsefnek
 
36. Böde József arany-oklevele {48}
 
37. A Wekerle utcai D. Nagy Antal hagymája

{49}

Ez a bemutató tulajdonképpen kontrollkiállítás volt. Az 1936. évi megfigyelések végleg bebizonyították, hogy a makói vöröshagyma állandó és standard eleme az, amelyet az 1935. évi bírálat elfogadott és körülírt. Ez a bizonyság adta meg a nemesítői munkának azt a biztos alapot, amely nélkül a hagymanemesítés esetlegességeknek kitett kísérletezés lett volna.

Mindössze egyetlen esetben, Böde József bemutatott hagymájával hozott újat az 1936. évi kiállítás: a bírálóbizottság megállapította, hogy ez egyesíti magában a Rozsnyai- és az Erdei-változatot; nagyon szép, egyöntetű és bőtermő. 

 

A makói hagyma intézményes nemesítése

A gazdasági iskola hagymakísérletei

Az 1935. évi kiállítás megrendezése előtt is lehetett tudni, hogy a makói vöröshagymafajta tisztaságával baj van. A 19. század végétől ugyanis a népi nemesítésnek hátrányos következményei is mutatkoztak; az első világháború végére hosszúkás, lapos, lila húsú stb. vöröshagymák rontották le a makói vöröshagyma minőségét. Az első ilyen kezdeményezés K. Molnár Jenőnek, a makói Állami Gazdasági Népiskola igazgatójának nevéhez fűződik, 1914 márciusában javasolta hagymakísérleti állomás fölállítását, melyhez a város adott volna ingyen telket, és – a helyi elképzelés szerint – a kormányzat támogatásával valósult volna meg. A képviselő-testület 245. sz. határozatával az alispánt kérte a fölterjesztésre. A földművelési miniszter a rendelkezésére álló hitel más irányú lekötöttsége miatt utasította el a kérelmet.20 Mandl Zsigmond hagymakereskedő, mielőtt Svájcba kitelepült volna, korai vöröshagyma kinemesítésére kísérleti telepet hozott létre.21

A makói Állami Gazdasági Népiskola kiváló igazgatója, Schill János, noha csak 1920-ban került Makóra, már két év múltán – egyik fiatal tanárának közreműködésével – hozzálátott a vöröshagyma nemesítéséhez.

Schill János Újpanádon (Pănatul-nou) született 1881-ben. Középiskoláit és a tanítóképzőt Aradon végezte, részt vett a Földművelési Minisztérium kétéves gazdasági iskolai szaktanfolyamán. Négy évig Kunszentmártonban tanított, majd tizenhat évig Ópécskán volt gazdasági iskolai igazgató. 1920-ban Makóra menekült, 1921-től nyugdíjba vonulásáig a helyi gazdasági iskola igazgatója volt. Hagymán kívül szója, gyapot, mák termesztési kísérleteket is végzett. Vezetése alatt az iskola részt vett számos kertészeti kiállításon. A Faluszövetség makói, a Magyar Nők Szövetsége (MANSZ) 1927. évi szegedi kiállításán elismerő oklevéllel, 1926-ban a makói kertészeti kiállításon aranyéremmel, Pancsován 1925-ben és az 1927. évi nemzetközi tanügyi kiállításon elismerő oklevéllel tüntették ki. Tagja volt a vármegyei gazdasági egyesület igazgató választmányának és a Makói Gazdasági Egyesület választmányának.22 Mint igazgató köztiszteletben állt, később is segítette szaktanácsaival a hagymanemesítőket. 1961-ben hunyt el, hamvai a makói római katolikus temetőben nyugodnak. {50}

A makói hagyma tulajdonságát és fajtabeli összetételét kutatta.23 A nemesítést 308 + 143 törzshagyma beállításával kezdte. Módszerként a szelekciót alkalmazta. Eredményeiről nemesítési naplója alapján alkothatnánk képet, de ez – bár 1936-ban Obermayer Ernő és Márton József is tanulmányozta – elkallódott vagy lappang. Csupán nemesítési munkatervének iskolai szemléltető táblai vázlata maradt fönn.24

38. Schill János

 

19. táblázat

A makói gazdasági iskola hagymanemesítésének munkaterve

 

I. Hagymanemesítés

1922. év

1. Hagymanemesítés megkezdése 308 db törzshagyma beállításával. Magtermesztés.

 

1923. év

1. Újabb 143 törzshagyma beállítása. Magtermesztés.

2. 1922. évi alaptörzsek után magvetés útján.

a) anyahagymák nevelése

b) dughagymatermelés

 

1924. év

1. 1922. évi alaptörzsek után 1923. évben magról termelt és szelektált elemi fajok („első” tenyésztörzs) ültetése magtermesztésre (izolálás).

2. 1923. évben termelt dughagymából típus szerint szelektálva anyahagyma-termelés.

3. 1922. évből származó {meghagyott) mag után dughagymatermelés.

4. 1923. évi alaptörzsek után magról:

a) anyahagyma-nevelés (I. szelektálás)

b) dughagymatermelés

 

1925. év

1. 1924. évi „első” tenyésztörzsek után termelt magból

a) anyahagymák nevelése

b) dughagymatermelés

2. 1924. évben elszaporító parcellákon termelt anyahagymák ültetése magtermelésre.

3. 1922. évi magból 1924. évben termelt dughagymából anyahagyma nevelés.

4. 1923. évi „alap” törzsek után 1924. évben magról termelt anyahagymából „első” tenyésztörzsek elültetése magtermesztésre.

5. 1924. évi dughagymáról anyahagyma termelés.

6. Az 1923. évi magból dughagymatermelés.

 

1926. év

1. 1922. évi alaptörzsek „első” tenyésztörzseinek szelektált elemi fajai (második kiválasztás) ültetése magtermesztésre (izolálás). {51}

2. 1925. évi dughagymáról anyahagyma nevelés elszaporító parcellán.

3. 1925. évi elszaporító parcellán termelt magból   dughagymatermelés.

4. 1924. évi „első” tenyésztörzsek magvaiból dughagymatermelés elszaporításra.

5. 1922. évi magból 1925. évben nevelt anyahagymák kiültetése magtermelésre.

6. 1925. évi „első” tenyésztörzsek után termelt magból

a) anyahagyma nevelés

b) dughagymatermelés.

7. 1923. évi magból 1925. évi dughagymából nevelt anyahagymák kiültetése magtermelésre.

8. 1925. évben termelt dughagymáról ültetett anyahagyma termesztése.

 

1927. év

  1. 1922. évi „alaptörzsek” „második tenyésztörzsei” után nyert magból:

a) anyahagyma nevelés,

b) dughagymatermelés.

2. „első” tenyésztörzsek dughagymáról nevelt anyahagymáinak kiültetése magtermesztésre.

3. 1926. évben az elszaporító parcellán termelt dughagymából anyahagyma termelés szántóföldön.

4. 1926. évi dughagymából elszaporító parcellákon anyahagyma nevelés.

5. 1926. évi magtermésből dughagymatermelés szántóföldön.

6. 1923. évi „alaptörzsek” „második tenyésztörzsei” kiültetése magtermelésre. Izolálás.

7. 1926. évi dughagymáról anyahagyma nevelés elszaporító parcellákon.

8. 1926. évben a szaporító parcellákon termelt magból dughagymatermelés szántóföldön.

9. 1925. évi magból dughagymatermelés.

10. 1926. évi anyahagymák kiültetése szaporító parcellákba magtermelésre.

 

II. Hagymatermelési összehasonlító kísérletek

Az 1923. évi kísérletek beállítása

1. k í s é r l e t

Anyahagyma termelés

magról      mennyiség  
palántáról minőség      összehasonlítása végett
dughagymáról  beérés
  eltarthatóság  

                       

 

2 . k í s é r l e t

Anyahagyma termelés

 

 „parázs”  
I. osztályú dughagymáról mennyiség összehasonlítás
II. osztályú  minőség végett
„zsiga” beérés

                                                         

3. k í s é r l e t

Köztes növénytermeléssel

a) petrezselyemmel
  köztes növény sorközökben
  köztes növény külön sorokban mennyiség összehasonlítás {52}
b) tengerivel minőség végett
  köztes növény sorközökben beérés
  köztes növény külön sorokban

 

4. k í s é r l e t

Sortávolság kipróbálása  cm-rel

 

5. k í s é r l e t

Növénytávolság kipróbálása cm -rel

 

6. k í s é r l e t

Trágyázási kísérletek

(Forrás: JAM)

Schill János két hároméves kísérleti ciklust tudott végigvinni. Anyagiak hiányában volt kénytelen abbahagyni. Kísérleti anyaga veszendőbe ment. Erdei Ferenc szerint: „A gazdasági iskola Schill János igazgató kezdeményezésére és irányítása mellett hibátlan gondossággal végigvezetett egyedi kiválasztást folytatott. A hagyma természetrajzának és a makói tájfajtának egészen általános ismeretében hosszas makói hagymafejeket választott kiindulásul, és tenyészcélul tűzte ki egy kerekdedebb alak előállítását és állandó változattá való kitenyésztését.”25

 

Az egyesület kísérletei

Makó és Vidéke Hagyma- és Zöldségtermelőinek Egyesülete 1933-ban dr. Holler György egyesületi ügyész kezdeményezésére korai vöröshagyma előállítására törekedett.  Mivel az egyiptomi hagyma márciusban–áprilisban uralja az európai hagymapiacot, a makói hagyma meg csak július–augusztusban szedhető, jó árat lehetne elérni olyan vöröshagymával, amelynek május közepétől június végéig lehetne piacot találni.

Holler György útmutatót állított össze e nemesítési cél megvalósítására. A korai érésű egyedeket pálcikákkal kellett megjelölni, június 20-a körül a pálcikákat ki kellett cserélni sorszámmal ellátott karócskákkal. Ettől kezdve a nemesítési könyvbe egy-egy hagyma érési állapotát, szedésének idejét, súlyát, méretét, kinézetét, színét föl kellett tüntetni. A második évben a csírázásnak vagy romlásnak indult hagymákat ki kellett dobni. Azokat a hagymákat, melyek azonos napon értek meg, vagy legalább is időben közel, egymás közelébe kellett elduggatni, hogy virágaikat a termékenyítéskor egymáshoz verjék, vagy könnyebben lehessen őket átporozni.  A virágzás megkezdésekor a hagymabugákat tüllel kellett bekötni. A beért magokat külön zacskóban javasolta elhelyezni. A harmadik évben minden hagyma magját külön kis táblákba vetették, föltüntetve az eredetet.

Az útmutatót és a szerződéstervezetet az egyesület 1933. május 14-i választmányi ülése elfogadta. Két kiváló hagymakertész: Tulipános Erdei Ferenc és Koczkás Ferenc vállalkozott a korai vöröshagyma nemesítésére. {53}

39. Koczkás Ferenc feleségével és id. Koczkás Ferenccel

 

Az egyesület fontosnak tartotta, hogy a nemesítési munkálatokhoz hozzáértő szakembert is megnyerjenek. Dr. Kovács Károly elnök dr. Csókás Gyula királyi fővegyészt, a szegedi Kender és Lentermelési Kísérleti Állomás igazgatóját kérte erre. Ő a levelet illetékességből áttette a szegedi Növénytermelési Kísérleti Állomáshoz; így került a hagymanemesítés irányítása Obermayer Ernő kezébe. Obermayer Ernő az egyesület kezdeményezte hagymanemesítésben való közreműködéséhez a Földművelési Minisztérium hozzájárulását is megszerezte.

 

Obermayer Ernő Somlószőlősön született 1888. december 13-án. Vegyészmérnöki diplomáját a budapesti műegyetemen szerezte 1910-ben. Előbb a magyaróvári Országos Növénynemesítési Intézetben, 1918-tól a budapesti Országos Chemiai Intézetben helyezkedett el, majd Kalocsán új paprikafaj kinemesítésével foglalkozott. 1925-ben a szegedi Vegykísérleti Állomás, 1931-ben a Növénytermesztési és Növénynemesítő Kísérleti Állomás igazgatója. Dr. Kovács Károlynak, a Makó és Vidéke Hagyma- és Zöldségtermelőinek Egyesülete elnökének, majd 1936-tól 1944-ig a Makó és Vidéke Hagyma- és Zöldségtermelőinek Szövetkezete kérésére irányította a Makói Hagymakísérleti Telep munkáját. Ekkor került kapcsolatba Erdei Ferenccel, aki a szövetkezet ügyvezető igazgatója, a Hagymakísérleti telep vezetője volt. Később is figyelemmel kísérte a makóiak hagymanemesítő tevékenységét. Jelentős eredményeket ért el a szegedi fűszerpaprika valamint a szárazságtűrő étkezési paprika nemesítésében és termesztésének fejlesztésében. 1949-ben Kossuth-díjas, 1953-ban az MTA levelező tagja. Szegeden halt meg 1969. május 27-én.  {54}

40. Obermayer Ernő

 

A szakértőnek fölkért Obermayer Ernő szerint egyetlen fontos kérdést szükséges tisztázni: „Akarjuk-e a makói hagymát őseredeti – de elveszett – tisztaságában visszaállítani és akarjuk-e a makói hagymát eredeti jellegének,  őseredeti minőségének épségben tartása mellett oly értelemben megjavítani, nemesíteni, hogy az minden jó tulajdonságát, melynek hírnevét köszönheti, továbbra is megtartsa, de emellett érési idejével és gazdasági hasznosságával jobban simuljon a külföldi kivitelhez és a termesztésbeli gondosság újkori kívánalmaihoz? Magyarán: akarjuk-e hogy a makói hagymatermesztő a jövőben jobb és biztosabb piacot találjon, és munkája után több tiszta jövedelmet élvezzen?”26

A munkálatok a Makó várostól kapott négyholdnyi területen kezdődtek meg. Erdei Ferenc szerint:  „A gazdasági iskola tudományos jellegű nemesítői munkája mellett teljesen tapasztalati ismeretek és  célkitűzések mellett  szelektálta tömegében a hagymáját néhány hagymakertész. A makói hagyma természetrajzáról ezek a kertészek nem tudtak többet, mint termelőtársaik, azonban elfogadták Holler György dr. szövetkezeti ügyész tanácsát a korai érésű hagyma kiválogatására vonatkozóan, és hagymatáblájukból kikarózták a korai érésű egyedeket. Nem dolgoztak teljes értékű kritikával, és magtermesztésük is minden izolálás nélkül történt, azonban mai anyaguk mégis legnagyobb mértékben tartalmazza a makói hagyma korai variánsait.27

A Makói Hagymakísérleti Telep

A hagymakísérleti telepet a kertészek szövetkezete 1935-ben hozta létre. Munkájában közreműködött Márton József vegyészhallgató, aki 1928-tól kezdett foglalkozni hagymanemesítéssel. 1934-ben a szövetkezet is fölfigyelt eredményeire és támogatta kísérleteit. 1935 őszén megrendezett hagymabemutató anyagának rendezését is zömmel ő végezte. Kitűnő érzéke volt a kívánatos és a kiküszöbölendő fajtaelemek fölismerésére. Tehetsége azonban nem párosult megfelelő kitartással, semmit sem fejezett be (még egyetemi tanulmányait sem). Erdei Ferenc szerint „Márton remek terveket csinál, kitűnő ötletei vannak, de megvalósítani semmit sem tudott.”28 1936 őszétől a kísérleti telep vezetésével dr. Erdei Ferencet bízták meg.

Erdei Ferenc 1910. december 24-én született Makón. Apja vállalkozó hajlamú hagymakertész, anyja gazdalány. Apja a 48-as függetlenségi pártnak elkötelezett híve, és annyira fölvilágosult, hogy fiait taníttatta. „A makói reálgimnázium tanulója voltam – írta Erdei –, de ennél nagyobb hatású iskolám is volt: a hagymaföld, ahol a családdal együtt én is sok tavaszt és nyarat dolgoztam végig.” Osztályfőnökének jellemzése szerint: „Törekvő, komoly, jó modorú”. Alsós korában biológus akart lenni. A szegedi egyetemen jogot tanult, de nem jogi pályán helyezkedett el, hanem a Makó és Vidéke Hagymakertészeinek Szövetkezetében 1935-ben könyvelést vállalt. A szövetkezet 1935–1936-ban nyugati tanulmányútra küldte Németországba, Svájcba és Hollandiába. Tapasztalatait A makói hagyma sorsa c. munkájában írta le. Hazatérve a szövetkezet ügyvezető igazgatója és a hagymanemesítő telep vezetője lett. 1937 februárban a szövetkezetben a vezetést az Erdei vezette ellenzéki csoport ragadta meg, de 1937. júliusban a kormánypárti csoport kibuktatta őket, {55} és a szövetkezet beleolvadt a hivatalos álszövetkezetbe, a Meteszbe. A hagymanemesítő telepet azonban 1944-ig tovább vezette, az ott folyó munkáról évi jelentésekben számolt be.29 1941-ben kiadta nemesítő munkásságát összegző A makói hagyma iskolája c. írását. A koalíciós időkben javasolta hatékony hagymanemesítő kutatóintézet fölállítását. Földművelési miniszterként is figyelemmel kísérte a hagymanemesítést. Az Agrár-

gazdaságí Kutató Intézet főigazgatójaként – több kutató bevonásával – agrotechnikai vöröshagyma kísérleteket végzett.30  Hagymatermesztéssel összefüggő levelezése több százra rúg.31 Utolsó művében, a Város és vidékében (1971) is külön fejezetet szánt a hagymának. Budapesten 1971. május 11-én halt meg, a makói református temetőben nyugszik.

41. Erdei Ferenc

 

Makó város évi 1000, a Földművelésügyi Minisztérium 2500 pengővel járult hozzá a kísérleti telep működéséhez, amely 1936-ban a makói hagymának 900 törzsét foglalta magába. A féltettebb törzsek a gazdasági iskola kertjében virágoztak gondosan izolálva az idegen beporzástól.

Erdei Ferenc nyugati tanulmányútjára a Földművelésügyi Minisztérium 250, a szövetkezet 500, az egyesület 300 pengővel járult hozzá. Erdei Ferenc nyugat-európai tanulmányútjának köszönhető, hogy a makói hagyma karakterének jellemzését és nemesítési céljának kitűzését az európai hagymákkal való összehasonlítás ismeretében tehették meg. A tanulmányút eredményeképpen lett bizonyossá, hogy számolni kell a termelési módnak fajtaalakító hatásával. Erdei tapasztalatairól terjedelmes levelekben és A makói hagyma sorsa c. tanulmányában számolt be.

Az egyesületet mindenekelőtt tájékoztatta a nyugati vöröshagymafajtákról. Az olasz fajták sokban hasonlatosak a makóihoz, s minőségben annak legerősebb versenytársai, sőt kiállítása szebb és tetszetősebb. A Svájcban látottak megtévesztően hasonlítottak a makóihoz. Főfajtájuk, amely a kivitel nagy részét adja, a Pármai hagyma (Cipolle di Parma) két vonásával különbözik a makóitól: alul szélesebb, bár hasonlóan gömbölyded és kevesebb, vékonyabb héja van (leginkább, mint a Erdei-féle hagymánknak, s ez a tulajdonsága a magról való termesztés folytán állott elő). Egyébként külső megjelenésében párja a makóinak, ízre kissé gyöngébb. Egyéb olasz fajták közül nevezetes a kiterjedten termeltet Imola (Valle Imolese). Fehér színű és korai. Nem nemes fajta; azért termelik, mert korai, s az egyiptomi után piacra hozható. Hasonló jelentőségű a Chioggia, mely sárga és nagy növésű. Mindkét fajta koraisága miatt terjedt el, és vált ismert kereskedelmi fajtává. Nevezetes és tanulságos, hogy az olaszok kísérletet tettek a spanyol Valenciának a termesztésével, és ez nagyszerűen bevált náluk. Sokat és egészségeset termett.

A nyugati hagymák laposak. Legkevésbé lapos a német Zittaui óriás, mely – ha kifejlett – fölmagzik. Széles körben kedvelt hagymafajta Calbénak a kereskedelmi hagymája. Megrögzött tulajdonsága a bördőzés. A Pfalzi a leginkább kerekded németfajta: jól fejlett héjú (ez a tulajdonsága a dughagymáról való fejlődés folytán állott elő), megjelenése alapján a Pármai után következik, és a makóival együtt e három fajta a hagymák első klasszisa. A mérhetetlenül sokfajta, de kereskedelmi jelentőségre nem jutott hagymák közül megemlítendő a Stuttgarti. Ez a dughagymás fajta Makóra is eljutott.

Kapósak a francia fajták. Számunkra nincs jelentőségük, egyedül annyi, hogy a Vertus valamelyest Makón is meghonosodott. {56}

A holland hagymák szintén laposak, fakósárgák, gyakran zöldesbe hajlók. Két helyi tájfajtája van: a kötöttebb vidékek kisebb és kerekdedebb hagymája (a makóihoz megközelítően hasonló alak és finom gyökérzet) és a könnyebb talajuk egészen lapos nagyobb változata.32

Erdei Ferenc a nyugati termesztési eljárásokat is tanulmányozta. A vöröshagyma-termelő vidékek 90%-ában egyéves eljárást alkalmaznak: tavasszal elvetik a magot, és ősszel fölszedik a beért fejeket. Ez az eljárás honosodott meg Egyiptomban, Olaszországban, Hollandiában, a németországi Calbéban és Spanyolországban. Minden termelő vidéken ismernek egy-egy módosítást. Vetik pl. ősszel a hagymamagot, hogy a kicsiny hagyma átteleljen, és tavasszal hamarabb fejlődésnek induljon; mások kora tavasszal melegágyba vetnek, s az idő javulásával palántálják. Ezek az eljárások arra valók, hogy koraibb hagymát nyerjenek. A termesztővidékek 10%-a nem tartja tiszteletben a vöröshagyma egyéves termesztését, két évre nyújtja az életét. Ez a dughagymás eljárás honosodott meg Pfalzban és a Balkánon. Bizonyos dughagymás fajtáknak kialakult az a tulajdonsága, hogy egyáltalán nem magzik föl; ilyen a Pfalzi és a Stuttgarti. A makói hagymának még nem vált „vérévé” a kétéves tenyészidő, nagymértékben hajlamos a bördősödésre. Szárítással (hőkezeléssel) kell mesterségesen visszafojtani a bördőzést.

42. Erdei Ferenc jelentése nyugati tanulmányútjáról

 

A második világháború idején merült föl a bácskai és a dunántúli hagymatermesztő vidékek tanulmányozásának szükségessége.  Erre 1943. januárban–februárban szintén Erdei Ferencet küldték ki. Tanulmányútjának kettős célja volt: egyfelől a koraibb érésű hagymafajtát és termelési eljárásukat fölkutatni, másfelől olyan hagymafajtákat keresni, amelyek szárítás nélkül sem bördőződnek föl.

A bácskai és a bánsági hagymatermesztő terület – mind fajtában, mind termelési eljárásban – része a balkáni szerb vidékinek. A délvidéki hagyma pogácsa alakú, világos színű és nem hajlamos a bördősödésre. A délvidéki hagymafajta közeli rokona az összes balkáni vöröshagyma fajtának, így a szerbiainak, a bulgáriainak és a görögországinak.

A bácskai hagymatermesztésnek Újvidék a központja. A magyarok 1920 után a kora tavaszi gyönge hagymát, salottát és késő tavaszi csomózott háztartási hagymát termelték, ez utóbbit Ezüstfehérnek nevezik. Az újvidéki szerbek hagymafajtája ősi, helyi tájfajta: pirosas színű, szabályszerűen lapos, pogácsa alakú. A dughagymáját nem szárítják. A belőle nevelt étkezési hagymát a helyi piacon értékesítik, dughagymájuk kapós, vagonszámra értékesítik. Az újvidéki körzethez tartozik, de sokban önálló jellegű Mohol {57} hagymatermesztése. A fajta testvére az újvidékinek, ennek azonban élénkebb színű; egy árnyalattal kevésbé lapos, némileg nagyobb termetű; száz négyszögölenként 6–8 mázsát terem, bördősödésre nemigen hajlamos. A moholi hagymatermesztés nagyobb arányú az újvidékinél; a dughagymát nem termelik eladásra.

Bácskertes hagymatermesztése jelentős és nagyszabású: évi termelése 7–8000 tonna. Eredetileg a délvidéki pogácsahagymát termelték, de az első világháború előtt meghonosítottak Mauthner Ödön budapesti magtermesztő cégtől beszerzett nagyobb termetű, télire jobban elálló, kerekded fajtát (Aranygolyó). Azóta ennek a két fajtának a keveréke a bácskertesi vöröshagyma. A két eredeti fajta még nem ötvöződött össze, tehát még nem mondható kialakult tájfajtának. Termesztési eljárásuk hasonló a makóihoz. Jól eltartható téli hagyma, a makóival egy időben érik, valamivel bőtermőbb. A dughagymájukat zsákokban lazán szétterítve szárítják, a hagymarácsot nem ismerik. A dughagymát ugyanolyan nagyságban ültetik, mint a makóiak.

A dunántúli termelővidék a legváltozatosabb termesztési eljárást követi.  A Fertő-melléken magról termesztik a vöröshagymát, a dughagymát nem is ismerik. A magot kora tavasszal vetik, kelés után ritkítják. Eredetileg hosszas, vállas helyi fajtát termesztettek, majd áttértek a Zittauira, mert jól eltartható, terméshozama megbízható, 5–6 mázsa száz négyszögölenként. Kiskanizsán a bolgároktól tanulták el a hagymatermesztést. III. és IV. nagyságrendű dughagymát ültetnek. Eredeti fajtájuk a Zittaui, de ezt később bolgár fajtával keverték. A Tolna megyei Szárazdon a németek palántázással termesztik a vöröshagymát. Kora tavasszal hidegágyba elvetik a magot, áprilisban palántázzák. Zittaui hagymájuk száz négyszögölenként 10 mázsát terem.33

Az országban más vöröshagyma-termelő vidékek is vannak. Amint Erdei Ferenc említi: az Alföldön Derecske, Gyula, Sarkad; a Kisalföldön Szigetköz, a Fertő-menti falvak (Hidegség, Hegykő).34

A Makói Hagymanemesítő Telep két holdján 51 parcellában az 1935. évi hagymabemutatón díjat nyert, makói jelleget mutató törzseket állították be. Az első évben a parcellák mérete 9×10 m, közepén a maghagymával, a szegélynövény ültetett hagyma, majd kenderzár, kívül pedig kukorica volt. Szárítás nélküli dughagymát és makói, Zittaui sárga óriás, jugoszláv, görög és fertődi hagymamagot ültettek.

A hagymanemesítő bizottság elnöke Obermayer Ernő, alelnöke Schill János, a makói gazdasági iskola igazgatója, a telep vezetője dr. Erdei Ferenc, tagok: Diós Ferenc, Joó Sándor, Koczkás Ferenc, B. Nagy András, D. Nagy Antal, Tóth Antal. A telep kezelője (Kopasz) Erdei Ferenc. A szövetkezet által fönntartott telepet a Földművelési Minisztérium és Makó városa is segélyezte. Miután a kertészek szövetkezete beolvadt a Meteszbe, a telepet az egyesület tartotta fönn, és a Metesz segítségével gondoskodott a munkálatok födözetéről.

A nemesítési célokat Obermayer Ernő egyik jelentésében így körvonalazta:

A) Növénynemesítési föladatok

1. A makói jellegű korai érésű fajtaváltozat kitenyésztése tenyészet alatti szántóföldi egyedi kiválasztással és elkülönített tovább szaporítással a kereskedelmi forgalomra termesztett használati hagymából. {58}

43. A Hagymanemesítő Bizottság 1937-ben
 
44. A kemence padkán ülő  (Kopasz) Erdei Ferenc

{59}

2. A makói hagyma szokásos dughagymáról való termesztés céljára fölbördőzés (dughagymából való magba menés) ellen még nincsen kellőleg kitenyésztve. A makóiak a dughagymáról termesztett használati hagyma fölbördőzése ellen a dughagyma mesterséges szárításával védekeznek, ez a kiszárítás azonban meghosszabbítja a tenyészidőt. Korai érésű fajváltozat előállítására tehát olyan dughagyma egyedi kiválasztása és elkülönített továbbszaporítása útján is törekedni kell, mely öröklődő fajtatulajdonság következtében szárítás nélkül sem bördőzik (megy magba).

3. Makói jellegű kései, de csírázás és romlás nélkül sokáig raktározható, jól szállítható és szállítás közben fagybíró fajváltozatok kitenyésztése a Rozsnyai- és Erdei-féle két fő makói typusból egyedi kiválasztással és elkülönített továbbkezeléssel.

4. A makói népies hagymatenyészanyag tömeges megjavítása az idegen jellegű szennyeződések kiküszöbölése útján. Ezt a célt a makóiak úgy tervezik elérni, hogy azon hagymakertészek eladó kereskedelmi hagymájából, akik arról ismeretesek, hogy a hagymájukat a maga őseredeti makói jellegében tisztán megőrizték, sőt népies kiválasztással egyneműsítették és javították is, a hagymaszindikátustól más hagymáért cserébe megvesznek, és mint javított anyagot magtermesztés végett a többi makói hagymakertésznek kiadják. Ezzel a gyorsan megvalósítható tömegkiválasztással akarják a makói hagymát addig is, míg a szakszerű nemesítés új és jobb fajtákat eredményez, legalább eredeti fajszintjére visszaemelni, amelyen az idegen származású hagyma tömeges behozatala előtt állt.

B) Növénytermesztési feladatok

5. A makói hagyma termesztését gazdaságosabbá tenné, ha a ma szokásos három éves termesztési mód helyett a dughagyma stádium kihagyásával feketemagról közvetlenül megfelelő minőségű használati, kereskedelmi hagymát lehetne előállítani. Ily módszerrel természetesen csak téli raktározásra való késői hagymára lehet törekedni.

6. A nemrég külföldi tanulmányútjáról hazatért Erdei dr. jelentése szerint a hagyma mű-

trágyázása Európában mindenfelé általános. A makói hagymával a szegedi Növénytermelési Kísérleti Állomás végzett ugyan egy évben néhány makói hagymakertésznél rendszeres műtrágyázási kísérletet, ennek azonban nem volt folytatása, és azon kívül nem is terjedt ki a makói hagymatalajok különféle vállfajaira. A makóiak most tervezik különféle hagymatalajok chemiai összetételének rendszeres megállapítását, a meszezés szükségének tisztázását és a különféle műtrágyák hatásának rendszeres szántóföldi kísérletek útján való megállapítását.

7. A hagymanövény tápanyagokkal való helyes ellátása érdekében szükség van a hagymanövény tápanyag-fölvételi folyamatának ismeretére is. Ez nagyobb lélegzetű tudományos munka, melyet valamely chémiai laboratóriummal is rendelkező kísérleti állomásnak kellene vállalnia, s melyhez a vizsgálati anyagot a tenyészet különböző fázisaiban a makói hagymanemesítő telep szállítaná.

8. Végül a makóiakat rendkívül melegen és általánosan érdekli a hagymabetegségek és hagymakártevők és az ellenük való eredményes védekezés kérdése. Egyik fő programpontjuk, ennek megfelelőleg károsult és beteg anyag gyűjtése és kórtani megállapítás és szaktanácsadás céljából illetékes helyre való továbbítása, mert véleményük szerint legtöbb hagymabetegség mibenléte még tudományosan föl sincs derítve.35 {60}

45. Erdei Ferenc levele Obermayer Ernőnek

 

1938-ban az egyesület elhatározta, hogy általa kezdeményezett, de a szövetkezet alapította kísérleti telepet átveszi, mint saját, önálló hatáskörű intézményét tartja fönn, és lehetőségeihez képest továbbfejleszti. Az 1938. december 4-én elfogadott alapszabály értelmében „a Kísérleti Telep célja a makói hagyma minőségének javítása, különösen pedig olyan hagymafajtának a kitenyésztése, amelyek a hagyma jobb értékesíthetőségét segítik elő: így különösen a korai érésű és tavaszra kitartható hagyma kitermelését. A Kísérleti Telepnek további célja a terméseredmény javítása és a termelési költség csökkentése megfelelő tenyészanyag és termelési eljárás kikísérletezése révén. Foglalkozik továbbá {61} a Kísérleti Telep a hagyma műtrágyázásának és tápanyag szükségletének kérdésével avval a céllal, hogy a termés javítását ezen az úton is elősegítse.” 

Nemesítőbizottság alakult. Elnöke Schill János, tagjai Makó város és a Metesz egy-egy küldöttje, továbbá az egyesület delegálta hat tag. A bizottság választotta meg a telep vezetőjét és kezelőjét.

A korai hagyma kitenyésztésében négyirányú kísérletet állítottak be: a szokványos makói termesztési módot, a szárítás (hőkezelés) nélkülit, az őszi ültetést és a palántázást. Az utóbbi két kísérleti mód nem járt eredménnyel, ezért ezeket megszüntették. A szokványos makói vagyis szárításos termesztést tömegkiválasztással  négy család eredményesen végezte. Arra törekedtek, hogy hagymájuk korábban váljon piacképessé, de csak egy bizonyult (a Koczkás Ferencé) olyannak, amelynek fajtatulajdonságai állandók. A szárítás nélküli termesztés föltétlenül megrövidíti a tenyészidőt, de a termés kisebb a szárítottnál. A szárítatlan dughagyma hamarabb indul fejlődésnek, de később lemarad, és fejlődése hamarabb befejeződik. Abból a föltevésből indultak ki, hogy állandó szárítás nélküli termesztéssel csökkenthető a bördősödés és emelhető a terméshozam, továbbá abból, hogy vannak a makói hagymában hároméves változatok. Ha rövid időn belül sikerülne megtalálniuk nagyobb tömegben a hároméves fejlődésű fajtaelemeket, egy csapásra meg lenne oldva a korai makói hagyma kérdése. Úgy gondolták, hogy a makói hagyma háromévessé tehető, tehát akármilyen nagy dughagymát ültetnek el, nem fog fölbördősödni.

Hétévi kísérlet után bebizonyosodott, hogy kiválogatással, a nem bördőző egyedek elszaporításával még észrevehető mértékben sem sikerül a fölmagzás mértékét csökkenteni. Egyik évről a másikra volt csökkenés, de a következő évben ismét nagyobb lett a bördősödés. 12 „hagymacsaládnak” viselkedését figyelték meg két-három nemzedéken keresztül. Egyik nemzedékről a másikra vagy egészen jelentéktelen, vagy éppen semmi csökkenés nem következett be. Mindig a Makón szokásos II. osztályú dughagymát ültették, tehát kísérleteik folyamán nagyságban nem volt változás. 12 család átlagában 1936–1941-ben a bördőzés 10–50% között mozgott. Hasonló volt az eredmény pedigrétenyésztés esetén is. Más hagymafajták bördősödési tulajdonságát is vizsgálták.

 

20. táblázat

Külföldi hagymák  bördősödési aránya (%)

Vertus (I. oszt. dugh.)                    10
Pancsovai (erős II. oszt. dugh.)   10
Bolgár (erős II. oszt. dugh.)       5
Görög (I. oszt. dugh.)              10
Zittaui (II. oszt. dugh.)           15

                                            (Forrás: Hagymakísérleti Telep 1941–42. évi jelentése. 4.)

 

Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a külföldi dughagymák nemcsak kisebb arányban bördősödnek, de azt is, hogy a makói hagyma erősen bördősödő fajta, a bördőzés fajtatulajdonság. A kísérletek arra az eredményre vezettek, hogy hagymánk kisebb bördőzését, tehát viszonylagos három évességét csak kevésbé bördőző fajtával való keresztezéssel lehet elérni, vagy úgy, hogy hagymánkban olyan mutáció lép föl, amely {62} öröklődően fölveszi a kisebb arányú bördőzést. Ilyen mutáció bekövetkezése elméletileg lehetséges, föllépése azonban kiszámíthatatlan, bizonytalan. Az is előfordulhat, ha ilyen változat már jelen van is a makói hagymában, de mivel állandóan kereszteződik a többiekkel, nem sikerült tisztán kiemelni a hagymából. Hagymánk bördőzését csak úgy küzdhetik le, ha vagy keresztezik olyan fajtákkal, amely viszonylag kevéssé bördős, vagy nagy anyagot figyelnek meg, és bontanak szét pedigrétenyésztéssel, hogy a nem bördőző ivadéksorokat tisztán kapják kézbe.  Evégett egyfelől összehasonlító fajtatanulmányt kell folytatniuk, a telepen egyenlő nagyságú dughagymákat kell ültetniük a különböző fajtákból, hogy a keresztezésre alkalmas legkevésbé bördőző fajtát megtalálják; másfelől pedig nagy tömegű pedigrétenyésztést folytatnak, hogy a jelentkező módosulást megtalálják, és tiszta vonalban kitenyésszék. Kisegítő lehetőség az, hogy más hagymatermő vidékeken megfigyelik, milyen eljárást alkalmaznak a bördőzés csökkentésére, hogy a költséges makói szárításnál célszerűbb és olcsóbb eljárást kövessenek.

A kísérleti telepen az összes dughagymaméretben bácskeresztesi, bolgár, görög, moholi, pancsovai és újvidéki hagymát ültettek ki.

A makói jellegű késői érésű, nagy hozamú hagyma előállítása tekintetében háromirányú kísérlettel próbálkoztak: közvetlen magról, tavaszi ültetésű szárított és szárítatlan dughagymáról. A magról és szárítatlan dughagymával beállított kísérletek nem hoztak eredményt. Voltak törzsek a makói hagymában, amelyek nagyobb hozamra képesek, de 1940-ben már egyértelmű volt, hogy csak hosszas nemesítési munkával teremthetnek elő belőle megbízhatóan nagy hozamú makói hagymát.

A javított makói vöröshagymát tömegtenyésztéssel állították elő. A cél az volt, hogy gyors és tömeges minőségjavítást érjenek el. A Böde-féle hagymából kiselejtezték mindazt, amely kifogásolható volt. Bebizonyosodott, hogy ez a hagyma szép küllemű és bőtermő, száz négyszögölenként 9,6 mázsát is terem.36 Ezt tekintették univerzális makói hagymának.  1938-ban 1, 1939-ben 2,5 mázsa hagymamagot állítottak elő belőle. A kiadott mag évről évre jobb minőségű volt.37

Ezzel a módszerrel kívánták elérni, hogy a sok idegen elemet tartalmazó vöröshagymafajtákat kiszorítsák a termelésből. Különösen a konzervgyárak utasították vissza a lila húsú hagymákat. A lila húsú fejek a Braunschweigi hagymától erednek. Kevésbé jelentősek a többi szennyeződések: a Stuttgarti „vértől” származó dudvás nyak, a Zittaui óriástól származó sárgás szín.

Úgy látták, hogy a külföldi hagymáknak nincsenek olyan tulajdonságaik, amelyek alkalmasak lennének a makói hagyma megjavítására. Makón a Zittaui óriás, a balkáni hagyma és a francia Vertus termelhető kielégítően. A Zittaui nagyban hajlamos a bördősödésre, a balkáni hagymák lapos, pogácsa alakúak, a Vertus kevés ellenállást mutat a betegségekkel szemben. Nem szabad a nemesítőnek kitennie magát bármiféle fajtaromboló veszedelemnek. A keresztezést egyelőre járhatatlan útnak tekintették, a fajtajavítás számára maradt a tömegkiválasztás és az egyedi kiválasztás módszere.

A kísérletek során állandóan figyelték vöröshagymánk tulajdonságait. 1940–1942-ben megállapították, hogy a makói hagyma négy jellegzetes változatnak a keveredése:

1. A kerekded régi makói forma kemény, jól telelő hagyma, közepesen korai érésű, erős bördőzésre hajlamos. {63}

2. A lapos, pogácsa alakú, keleti, balkáni forma korai éréssel, gyenge bördőzéssel, aránylag kis termettel és vékonyabb héjjal jár együtt.

3. A hosszas alakú, nyugati típusú, nagy, de lazább hagyma, közepes bördőzést és a betegségekkel szemben kisebb ellenállást mutat.

4. Az újabb makói (lánycsöcsű) változat közepes nagyságot, élénk színezetet, elég erős bördőzést és a hagyma jellegzetes tömörségét jelenti.

Arra a megállapításra jutottak, hogy a makói hagymában a különböző fajtaelemek már nem véletlenszerű és mindenféle korcsokat okozó keveredésben vannak együtt, hanem többé-kevésbé állandó változatok formájában. E változatok más-más természetet és tulajdonságokat hordoznak. A régi makói „vér” erősebb színt, keménységet és nagyfokú állóképességet jelent; a lapos alak a koraibb érést és kisebb fokú bördőzést képvisel; a hosszas alak nagyobb termetet, így bővebb termést, de több bördőt és csökkent állóképességet hordoz. Mindezek a fölismerések azért fontosak, mert vegyes küllemű, ingadozó hozamú és változó érésű hagymából egyöntetű és a piaci szükségletnek megfelelő változatot vagy változatokat kívántak kitenyészteni.

A hagyma az évszaknak megfelelően négy formában kerül a piacra: tavasszal, mint gyönge zöldhagyma; később mint fejes, háztartási, csomózott hagyma; nyár elején, mint vágott, félig érett áru; nyár végétől mint érett, téli eltartásra is alkalmas hagyma kerül forgalomba. A makói hagyma mind exportra, mind a belföldi  piacra mint téli hagyma jön számításba. A nemesítésben ezt a célt tartották szem előtt. Legyen tehát kitűnő küllemű, erős, színes héjú, kemény, tömött fejű, minél bőtermőbb és minél tovább eltartható.

21. táblázat

A  makói tájfajta vöröshagyma biológiai és kereskedelmi jellemzése

Külső értékhatározó tulajdonságok

 

A hagyma alakja  Nem kiegyenlített, nagyobb részt gömbölyű. Nyak felőli része hegyesedő vagy vállas. Gyökér felőli része hegyesedő vagy gömbölyű. Fajtaelemei között előfordul hosszúkás és kissé lapos forma is.
A hagyma héjának színe és vastagsága Sötét bronzvörös, a formával ellentétben a szín kiegyenlített. Jól látható erezettel. Vastag, többszörösen jól záródó héjú.
A hagyma húsának színe és levélvastagsága Húsának színe fehér; a húsos levelek vékonyak, szorosan záródnak.
A hagyma nyaki részének formája   Hegyesedő vagy vállas, nyaki része jól benőtt, vékony.

 

 

Belső értékhatározó tulajdonságok

 

A hagyma húsállományának szilárdsága Igen szilárd húsállományú. {64}

A hagyma eltarthatóságának mértéke
Igen jól eltartható, az 1953-as évjárat termése öt termőhely átlagában novembertől áprilisig 69%-ban maradt egészséges.
A hagyma fűszerező íze Erősen csípős, fűszeres.
A hagyma tenyészidejének   hosszúsága Magról vetve hosszú tenyészidejű, dughagymáról közepes.
A hagyma termőképessége Közepes.

                       

(Forrása: Bruder János 1954. 40.)

A hagymanemesítő telep Erdei Ferenc irányításával 1936-tól 1944-ig alapozó tevékenységet folytatott. A kiválasztott tenyészanyagon háromféle módszerrel végezték a nemesítést: tömegkiválasztással, családtenyésztéssel és egyedi kiválasztással. Ez utóbbi abban állt, hogy egyetlen anyahagymából idegen termékenyüléstől mentesen állítsanak elő tiszta „vérű” hagymát. Amikor majd ez sikerrel jár, keresztezéshez folyamodnak. Agrotechnikai kísérleteket is folytattak: közvetlen magról való termesztéssel, palántázással, őszi ültetésű, valamint szárítás nélküli dughagymás eljárással, de ezek eredménytelenek lettek. A jellegzetesen magról termeszthető fajták – négyévi kísérlet során – nem váltak be: a kisalföldi apró maradt, a Zittaui nyáron lesült, ősszel megújult, végül nyakban maradt. Makón a hosszú tél miatt a tavaszi palántázásról nem lehetett szó, az ősszel palántált hagyma nagymértékben fölbördőzött. Az őszi ültetésű dughagyma bördőzése a 60%-ot, a szárítás nélküli 40–50%-ot is meghaladta.38

46. Erdei Ferenc könyvét Obermayer Ernőnek ajánlotta

 

Obermayer Ernő elismerően nyilatkozott Erdei Ferenc hagymanemesítő tevékenységéről: „Hagymában születve és a makói hagymások áldozatkészségéből külföldi tanulmányutak alapján tökéletes hagymaszakemberré válva, autodidaxis útján komoly hagymanemesítő szakemberré is vált.”39 A telep munkáját pedig így summázta: „A Böde-féle anyagból néhány év alatt elegendő olyan vetőmagot oszthatott ki a makói hagymaegyesület, mely már nem tartalmazta az 1935. évi hagymakiállítás színes, hosszúnyakú, lapos stb. nem kívánatos fajtaelemeit. Az egyidejűleg megindult egyedi kiválasztások hagymánál {65} csak 3 évenként váltanak generációt. Ez lassú folyamat, ezért is iktattuk be a türelmetlenség csillapítására a félmegoldásszerű tömegszelekciót. Érthető, hogy 1936-tól 1944-ig két generáció  még  nem  produkálhatott  konstans  tiszta  fajtát,  csak  reményteljes  szaporulatokat.”40

 

A Nemesített makói vöröshagyma

A második világháború után Erdei Ferenc egyéb tisztségei mellett a Magyar Országos Szövetkezeti Központ (MOSZK) alelnöke lett. Itt létrehozta a hagymaosztályt, és keretében lehetőséget teremtett a Makói Hagymanemesítő Telep további működésére, amely nem folytatott ugyan már kezdeményező munkát, csupán őrizte és tovább tenyésztette a régi anyagot.

Erdei Ferenc kezdeményezte, hogy vagy a szegedi kísérleti intézet keretében hozzanak létre Makón fiók-intézetet; vagy a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetségének (Fékosz) makói csoportja alapítson a Földművelési Minisztérium kísérleti osztályának fölügyeletével hagymakísérleti telepet. Végül a Fékosz 1949-ben Mezőhegyesen alakította meg az Állami Hagymanemesítő és Kertészeti Kísérleti Telepet. Ez előbb a Kertészeti Kutatóintézethez, majd a Földművelési Minisztérium kertészeti főosztályához, közvetlenül pedig a Szegedi Mezőgazdasági Kísérleti Intézethez tartozott.

A telep 1953-ban Mezőhegyesről áttelepült Makóra, ettől kezdve Makói Kísérleti Gazdaság néven működött, és továbbra is a Szegedi Mezőgazdasági Kísérleti Intézethez tartozott.  1955 januárjában a Szegedi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetet Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet (DMKI) néven tájintézetté szervezték át. Ugyanebben az évben hozzácsatolták a Makói Kísérleti Gazdaságot 584 hektár területtel. A DMKI szervezeti változásával a makói részleg neve is változott: 1955– DMKI makói gazdasága; 1957– DMKI Szegedi Gazdaságának makói üzemegysége; 1959– DMKI Kertészeti Osztály makói telepe. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 29/1970. MÉM számú utasításában ismét átszervezte az intézetet, és az egész országra kiterjedő feladatokat kapott. 1970. október 1-től az intézmény Gabonatermesztési Kutató Intézet (GKI) néven működött. Munkáját a miniszteri utasítás 5. pontja így határozta meg: „az intézet feladatköre a kenyér- és takarmánygabonafélék, valamint a hagyma nemesítése és termesztésük fejlesztésére irányuló komplex kutatás”. A hagymanemesítést a GKI hagymatermesztési osztálya végezte.41 1977-től a makói hagymakutatást újabb átszervezéssel Szegedtől Kecskeméthez csatolták. Neve ekkortól Zöldségtermesztési Kutatóintézet (ZKI) Hagymakutató Állomása.

A mezőhegyesi telepen 2103 makói kertész hagymaanyagát gyűjtötték be.42 Az I. osztályú dughagymáikból 50–60 darabot és hagymamagból két dekát ültettek ki, hogy tájékozódjanak a makói tájfajta vöröshagyma második világháború utáni állapotáról. Az anyag legjavát további nemesítésre használták föl. De ugyanakkor átvették az Erdei-féle kísérleti telep teljes anyagát, amelyet a telep egykori kezelője, (Kopasz) Erdei Ferenc vezetésével szintén kiültettek. Így a két kísérleti telep között a folytonosság megmaradt. {66}

47. Nemesítés céljára 2103 kertésztől begyűjtött anyag kimutatásának első oldala

 

22. táblázat

A Makói Hagymakísérleti Teleptől örökölt és továbbtenyésztett anyag

Féleség     Törzskönyvi szám
Dughagymavetés 212/41  B. Nagy 241/41  Erdei III. 209/38  Koczkás
  224/41  B. Nagy 239/41  Erdei III. 232/41  Koczkás
  222/41  B. Nagy 215/41  B. Nagy 221/41  Koczkás
  236/41  Koczkás 226/41  B. Nagy 205/41  Koczkás
  227/41  Koczkás 206/32  B. Nagy 252/41  Erdei III.
  223/41  Koczkás 132/41  Koczkás 256/41  Erdei III.
  220/41  B. Nagy 129/41  Erdei III. 225/41  Erdei III.
  217/41  B. Nagy 238/41  Erdei III. 209/36  Erdei III.
  237/41  Erdei III. 221/41  Erdei III. 224/41  Koczkás
  223/41  Erdei III. 235/41  Erdei III. 139/41  Koczkás
  232/41  Koczkás

 

 

Húshagymaültetvény  101/40  ö. Juhász 152/30  Koczkás  151/43  Koczkás
  100/30  Erdei 103/40  ö. Juhász  
Maghozó hagyma 142/24  Böde 150/42  Koczkás 157/42  Böde
  148/42  Koczkás 149/42  Koczkás 112/42  B. Nagy
  165/42  Böde 141/42  Böde 140/42  Böde
  148/42  Böde 145/42  Böde 165/42  Böde
  149/42  Böde 112/42  B. Nagy 109/39  Böde
  104/42  Böde 152/30  Koczkás 159/42  Böde
  150/42  Koczkás43    

{67} Az 1948. évi hagymakiállítás anyagából – a bírálóbizottság által jónak minősített – 200 hagymakertész vöröshagymáját (4-4 db-ot) is kiültették.  A MOSZK által Mezőhegyesen termelt l–2 hektár hagymamagból 114 tövet izolálva nemesítési anyagnak használtak föl. A telep vezetője Bruder János lett.

Bruder János 1913. december 30-án született Rákoscsabán. Édesapja az első világháborúban hősi halált halt, ezért édesanyja, Kucses Ilona nevelte gyermekeit. Anyai nagyapja, Kucses Károly, Makó legtekintélyesebb iparosainak egyike gépjavító műhelyt és gépkereskedést tartott fönn. Bruder János a találmányairól híres nagyapa jól fölszerelt műhelyében kapott indítást újítói és föltalálói munkásságához. A polgári iskola elvégzése után a budapesti Kertészeti Középiskolában tanult. Gyakornoki idejét Urbán János makói főkertésznél töltötte. A Kertészeti Tanintézetben (a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem jogelődjében) 1936-ban szerzett főiskolai oklevelet. 1936-tól vezette a battonyai faiskolát, valamint Rónay Aladár és Mária 9 ha-os gyümölcsösének szakmai irányítását látta el.  1941-től 1945-ig a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem botanikus kertjében működött. 1945-től a berettyóújfalui mezőgazdasági szakiskola, 1946-tól 1948-ig a makói gazdasági iskola tanára. Vezetésével alakult meg Mezőhegyesen az állami Hagyma és Zöldségnemesitő Kísérleti Telep, ennek jogutódjaként hozta létre 1953-ban a Makói Kísérleti Gazdaságot. 1955-től a DMKI makói gazdaságának, 1957-től a DMKI makói üzemegységének vezetője, 1959-től nyugállományba vonulásáig, 1973-ig a DMKI kertészeti osztályának osztályvezetője. Kidolgozta a hagyma nagyüzemi hőkezelésének technológiáját. A Szalay Ferenccel létrehozott Nemesített makói vöröshagyma 1957-ben államilag elismerésben részesült. Kitüntetései: Mezőgazdaság kiváló dolgozója, Kiváló feltaláló arany fokozat, Munka érdemrend arany fokozat. A Muskotály sárgadinnye 1964-ben részesült fajtaelismerésben.  Kovács Mihállyal megtervezett hagymaművelő gépeiért szabadalmi okiratot kapott. 1982. július 5-én hunyt el Szegeden.44

48. Bruder János

 

A telep hagymanemesítő célkitűzései: a lilás szennyeződés kiküszöbölése, amely ekkor a becslés szerint 20–25%-ot ért el; a tenyészidő megrövidítése egy korai érésű exportképes, szilárd állományú hagyma kitenyésztése a korai export kereslet kielégítésére; egy szilárd állományú, zárt, vastag héjú, fehér húsú, jól eltartható, későn csírásodó, az ésszerűség határáig bőtermő, a betegségeknek ellenálló, gömbölyű exporthagyma kitenyésztése.45

A makói hagyma minőségi följavítása pozitív szelekcióval 1949-től 1952-ig folyt. A szelekción kívül alkalmazták az anyatövezést, törzskísérletet; a szuperelit vetőmag előállítását a megfelelő törzsek keverékéből végezték. 1955 őszén már 270 mázsányi hagymamag állt rendelkezésre, és ez födözte a makói hagymakörzet vetőmagszükségletét. A kinemesített fajta terméshozamban, tárolhatóságban beltartalomban egyaránt fölülmúlta elődjét. Statisztikai adatok csupán a termőképesség vonatkozásban állnak rendelkezésre. Ennek alapján az 1935–1940-ben a régi makói fajta holdanként 53 mázsát, 1957–1964-ben termelt Nemesített makói hagyma 58 mázsát adott, a holdankénti termésnövekedés 5 mázsa. {68}

49. A makói vöröshagyma tízéves szelektálási terve
{69}

23. táblázat

A vöröshagyma termőképességének növekedése

 

Vetésterület  Termésátlag Össztermés

 

1000 kh q/kh 1000 t

Régi Makói fajta*
8,8 53,0 46,5
Nemesített Makói** 14,0 58,0 81,5
       
Növekedés 5,2 5,0 35,0

* 1935–1940           **1957–1964

(Forrás: ZKI makói kutatóállomás könyvtára. I. 466.)

50. Makói (Nemesített makói) vöröshagyma

 

A Nemesített makói vagy a mai szóhasználat szerint Makói vöröshagymát (70–30% megoszlásban) Bruder János és Szalay Ferenc nemesítette ki. 1957-ben kapott állami minősítést és törzskönyvezést. Fajtafönntartója a Zöldségtermesztési Kutató Intézet Fejlesztő Vállalat makói állomása.

Általános jellemzése. Lombozata közepes növekedésű, színe kékeszöld, különösen száraz, meleg időben erőteljes viaszbevonattal.  Hagymája megközelítőleg gömb alakú, nyaki része jól benőtt, szorosan záródó. Héjazata több rétegű, bronzbarna. A hagymák húsa csontfehér, szárazanyag-tartalma 17–19%, íze erősen fűszeres, csípős, tenyészideje közepes. Dughagymáról termesztve augusztus első felében érik. {70}

51. A Nemesített makói vöröshagymát Erfurtban 1984-ben aranyoklevéllel díjazták

{71}

Termesztési technológia. Öntözés nélküli viszonyok között, elsősorban hőkezelt dughagymáról termesztik. Nagyüzemi technológiája művelő utas telepítéssel teljesen gépesített. Ideális növényszám – a dughagyma méretétől függően – hektáronként 500–750 ezer.  Várható hozama hektáronként 30–35 tonna.

Gazdasági értéke. A hazai hagymatermesztés vezető fajtája.  Konyhai fölhasználásra, szárítmány ipari földolgozásra és exportértékesítésre egyaránt kiváló. Több rétegű, zárt héjazata előnyös a sérülésmentes szállítás, gépesített betakarítás, valamint a gépi áruföldolgozás számára. Piacos megjelenésű fajta, átlagon fölüli tárolhatósága késő tavaszi export értékesítésre is lehetőséget nyújt.

 

 

Korszerű nemesítési módszerek a makói kutatóállomáson

 A régi makói fajtaváltozatok nagymértékben vírusfertőzöttek lettek, és a népi nemesítésben alkalmazott szelekcióval már korszerű nemesítést nem lehetett elérni. Ez a módszer már nem volt alkalmas a beltartalom és a tárolhatóság javítására, a termésátlagok növelésére, a tenyészidő rövidítésére, a fölmagzási hajlam csökkentésére. A makói hagymanemesítést a diploma megszerzésétől nyugállományba vonulásáig Szalay Ferenc irányította és végezte. Érdeme, hogy mindvégig makói tulajdonságú hagymafajtákat nemesített ki. A makói kutatóállomás nemesítési és fajtafönntartási tevékenységét az ő sokrétű, eredményes munkássága alapján ismertetjük.

Szalay Ferenc 1927. január 26-án született Hatvanban kisiparoscsaládból, édesanyja Losert Mária.  Tanulmányait a helyi elemi iskolában és a Klebelsberg Kunó Gimnáziumban folytatta. 1951-ben a budapesti Agrártudományi Egyetem Kertészeti Karán agrármérnöki diplomát szerzett. A Zöldségtermesztési Kutató Intézet jogelődjénél, a Mezőhegyesi Hagymakísérleti Állomáson tudományos segédmunkatársként helyezkedett el. 1960-ban tudományos munkatársi, 1971-ben tudományos főmunkatársi, 1974-ben tudományos osztályvezetői kinevezést kapott; 1977-től igazgatójaként vezette a makói kutatóállomást 1989-ig, nyugdíjazásáig. 1965-ben doktorált. Foglalkozott a vöröshagyma, fokhagyma, petrezselyem, görög- és sárgadinnye, tulipán, jácint és földimogyoró nemesítésével, fajtafönntartásával, agrotechnikájával. Az általa és társnemesítő munkatársaival előállított fajták száma 10. Agrotechnikai területen közreműködött a vöröshagyma-termesztés nagyüzemi technológiájának (gépesítés, növényvédelem, gyomirtás, dughagyma hőkezelés, magtermesztés) kidolgozásában és továbbfejlesztésében. Cikkei az Agrártudományi Közlemények, a GKI és a ZKI Bulletinjeiben, szakfolyóiratokban, a Kertészet és Szőlészet hasábjain jelentek meg. Kitüntetései: az FM Kiváló Dolgozója (1961), az intézet Kiváló Dolgozója (1986), Makó városért (1994), Makó díszpolgára kitüntetés (1996). Az Országos Vöröshagyma Alprogrambizottság vezetője (1974–1989). Az IBPRG és az Eucarpia nemzetközi tudományos szervezetek választott tagja.46 

52. Dr. Szalay Ferenc

A hagymanemesítés hosszadalmas tevékenység, új fajta előállításához legalább 6 nemzedékre van szükség, ez pedig a makói hároméves, dughagymás eljárásban legkevesebb 18 esztendő! A nemesítés hatékonyságának fokozására a beporzólegyek alkalmazásával {72} ki kell kapcsolni a hosszadalmas kézi munkát, amely minél nagyobb számú keresztezési kombináció egyidejű végrehajtását teszi lehetővé.

A termesztés és a fogyasztás az új fajtáktól egyre differenciáltabb igényt vár el. Ma már egyetlen fajta a különböző igényeknek nem tud megfelelni, ezért olyan fajtaváltozatokra van szükség, amelyek a különleges igényeket legmesszebbmenőkig kielégítik, ám másban sem maradnak el az átlagszinttől. A követelményekkel összhangban a makói változatoknak két csoportját célszerű kialakítani: a nyers étkezési és a konzervipari fölhasználást. A nyersen értékesíthető fajtákra továbbra is szükség lesz. Ezek a külpiacon ismert régi makói fajtához hasonló, jól szállítható, kifogástalanul tárolható, sötét bronzvörös héjszínű, közepes méretű, nyaki részen jól záródó, mutatós küllemű, csípős és alig fűszeres változatokban elégítik ki a vásárlók igényét. Közöttük kapnak helyet a nagyobb testű, korábban fejesedő, ún. zöldvágott változatok is, amelyek csomózva már júniusban exportképesek. A Makói hagyma elsősorban ipari-célú, konzervhagyma.  Nemesítői cél a nagy szárazanyag-tartalom, a jól szeletelhető, zamatanyagokban gazdag, fehér hús, valamint a gépi földolgozás szempontjából előnyös hagymaalak, illetve a fehér héjazat. Nem szabad lila színeződést tartalmaznia, mert az antociánanyagok szennyes szürkére színezik a konzervlevet. A húsos fehér pikkelyleveleknek a konzervlébe kerülve meg kell őrizniük színüket, nem barnulhatnak meg. A hagymák allilszulfidtartalma minél nagyobb legyen, mert így növekszik a fűszerező érték: azonos mennyiségű hagymával több konzerv ízesíthető.47 A konzervipari változatokat a makói fajta kiváló tulajdonságaira alapozva nemesítik ki.

53. Szalay Ferenc a magtermesztésről tart előadást (1960)

{73}

A nemesítőnek el kell előre döntenie a termesztés módját, hogy a fajtát magvetéses vagy dughagymás termesztésre szánja-e. Hazánkban mindkettőre szükség van. A Dunántúl csapadékosabb tájain, valamint az Alföld olcsóbb öntözési adottságú részein eredményesen termeszthetők a magról vethető fajták. Szárazabb jellegű, öntözővízben szegény, szélsőséges időjárási körülmények között továbbra is dughagymáról termeszthető fajtaváltozatokra van szükség.48 A kétféle termesztési forma a nemesítőtől két eltérő élettani jellegű fajtatípust követel. Ezek előállítása csak úgy valósítható meg, ha föltárják azokat a biológiai összefüggéseket, amelyek a hagymaképződés mechanizmusára és a tápanyag szerepére derítenek fényt. 

A terméshozam nagysága elsősorban attól függ, hogy a növények a vegetációs időszakban mekkora méretű fejet képeznek. A hagymafejek kialakulásához kellően fölmelegedett talaj és a fajta igényeit kielégítő napfény együttes jelenléte szükséges. A Nemesített makói fajta fotoperiodikus igénye, amely a fejképződéséhez szükséges, legkevesebb napi 15 óra megvilágítás. Így éghajlati viszonyaink között fejképződési igényét május 25 és július 25 között tudja kielégíteni. A fejesedésre mindössze 60 nap áll rendelkezésre.

A Makói dughagyma élettani sajátossága a nagy tartaléktápanyag-szint. A dughagymás termesztési módnak – a magvetéssel szemben – fölülmúlhatatlan előnye a rendkívüli termésbiztonság.

24. táblázat

A tartaléktápanyag-készlet hatása a fejképződésre (Makói fajta)

Dughagyma osztály   Dughagyma súly (g) Hagymafej súly (g)
Mag - 29
V. 10 79
IV. 20 106
III. 30 119
II. 40 127
I. 50 134

(Forrás: Szalay Ferenc: Hagymagondok. Kézirat. ZKI I. 468.)

A dughagymáról termesztett növények a legszárazabb tavaszi időszakot is átvészelik, jelentős tartaléktápanyag-készletük birtokában néhány hét alatt viszonylag nagy gyökér- és lombfölületet alakítanak ki. A magról vethető változatok előnye az egyszerűbb termesztés, olcsóbb szaporítóanyag, egészségesebb hagymák; hátránya a kisebb termésbiztonság, hosszabb tenyészidő.49 A magról vetett egyedek gyökér- és levélképződése elmarad a dughagymás kultúra növényeitől. A magról termesztett fajták előnye sok tekintetben látszólagos, mert beltartalomban és tárolhatóságban messze elmaradnak a Makói fajtától. Szalay Ferenc nemesítői célja kettős volt: egyrészt az új piaci és termesztői igénynek megfelelő különleges tulajdonságú dughagymáról termeszthető fajták nemesítése, másrészt a Makói fajta fölhasználásával olyan változatok kialakítása, amelyek magvetéssel termesztve is kiemelkedő teljesítőképességűek.50 {74} A terméshozamok növelése függetlenül a dughagymás vagy magról való termesztési módtól – különféle nemesítési törekvéseket igényel.

A makói kutatóállomás vöröshagyma-fajtagyűjteménye meghaladta a félezret. Terméselemzés végett keresték azokat a legalkalmasabbnak látszó keresztezési partnereket, amelyek a nemesítéshez célszerűnek látszottak. (A terméselemzések saját fölhasználásra készültek, az értékek évjáratonként és termőhelytől függően változhattak.) A nagy termőképességű külföldi hagymák nagy mennyiségű vizet tartalmaznak, a tárolás kezdetén jól szereplő fajták a raktározás folyamán háttérbe szorulnak. A Makói fajta nem bőtermő, de kiválóan tárolható, nagy marad a szárazanyag-tartalma. A terméshozamokat összetevőkre bontva, az idő függvényében szabad értékelni. A szárítóüzem szempontjából nem közömbös, hogy a nyers hagyma súlyából mennyi a fölösleges víz.51

25. táblázat

Külföldi vöröshagymafajták terméselemzése

(Magról vetve, q/kh)

  Terméshozam (VIII. 30.)   Raktárkészlet (III.15)
  Nyers=Szárítmány      + Víz    Nyers Szárítmány
Sweet Spanish Yellow 142 13,1 128,9 37 3,4
Grossa Ramata di Milano 113 12,4 100,6 47 5,2
Dorata di Parma  75 8,3 66,7 18 2,0
Zittaui  65 7,9 57,1 26 3,2
Wolska  61 6,9 54,1 17 1,9
Makói  60 8,7 51,3 48 7,7
Stuttgarter Riesen  60 8,3 51,7 37 5,1
Weisse Könögin   40 4,8 35,2 1 0,1

(Forrás: Szalay Ferenc 1969e.)

A nemesítési célokat a termesztési és piaci igények szerint határozták meg.

1. A terméshozam növelésére – függetlenül, hogy magvetésről termeszthető vagy dughagymás fajtáról van szó – a nemesítési törekvések többfélék lehetnek. Olyan fajtákat kell honosítani, amelyeknél csökkenteni lehet a fotoperiodikus küszöbértéket, így hosszabb idő áll rendelkezésre a fejesedésre.52 Ha a fajta fényigényét egy órával csökkenteni lehet, a 60 napos fejesedési periódus 100 napra nyújtható.53 Gyorsítani kell a hagymaképződési szakaszban a tápanyag-beépülést; az ilyen fajtára az jellemző, hogy  a fajta egységnyi levélfölülete hatékonyabban asszimilál.

2. A beltartalmi értékek javítása (szárazanyag, cukor, fűszerező érték stb.) táplálkozás-élettani jelentőségén túl konzervipari szempontból fontosak.

3. A betegség-ellenállóság fokozása elsősorban a peronoszpóra, a vírus, a botrytis, a fusarium és a tripsz vonatkozásban fontos. A Makói fajtában plusz variánsok fölkutatása, elszaporítása peronoszpóra és vírus-ellenállóság tekintetében javítja a fajta értékét. Hatékony eredmény az idegen fajták ellenálló képességének bevitelétől várható. {75}

4. Eltarthatóság tekintetében a Makói hagyma a külföldi fajtákat már most is túlszárnyalja. A Makóinak áprilisban 70 százaláka kereskedelemképes, a vizsgált külföldi fajtáknál ez az érték 2–17 százalék között mozgott. A tárolhatóságot tovább kívánják fokozni a csírásodási hajlam csökkentésével és a raktári betegségekkel szembeni ellenállóság növelésével.

5. A magról termeszthető Makói hagyma előállítása megfelelő heterózispartnerek kiválasztásával.

6. A fölmagzási hajlam csökkentése.54

A tulajdonságok öröklésmenetét vizsgálva az öröklődési törvényszerűségek földerítését nehezíti, hogy gyakran lépnek föl nem öröklődő (modifikációs) változatok, s ezeket rendkívül nehéz elkülöníteni az öröklött változékonyságoktól. Ezen kívül igen sok tulajdonság összetett, és a résztényezők vizsgálata külön-külön nem sokat mond magáról az összetett tulajdonságról.

1. A lombszín részben a klorofillra, részben a levelek fölületén kialakuló viaszbevonatra vezethető vissza. A haloványabb zölddel szemben a sötétzöld alapszín az uralkodó. A levelek és a magszárak kékes hamvasságát előidéző viaszbevonat a GL gl génpárra vezethető vissza (gl gl = viaszbevonat-nélküli, a Gl gl = viaszos).

2. A hagymahéj színének három alaptípusát különböztetik meg: színhiány (fehér), sárga, piros. Öröklésmenetük bonyolult.

3. A hagyma hússzíne alapján megkülönböztetünk fehér, zöldesfehér, sárgásfehér és vörös hússzínt.

4. A hagyma nagyságát nagymértékben befolyásolják a vegetációs időszakban uralkodó föltételek: a térállás, a csapadék, a tápanyag-ellátottság. Fontos a szerepe a napsütéses órák számának (a fotoperiodizmusnak), a lombfölület nagyságának (az asszimilációnak) és a gyökér fölszívó fölületének. A hagymanagyság a fajtáktól függően is változik.

5. A hagyma alakja keresztmetszetben szabályos vagy szabálytalan köralakú; hosszmetszetben: a hosszúkás megnyúlttól a lapos gömbölydedig többféle lehet (kúpos, vállas, pogácsa, orsó vagy körte alakú).

6. Beltartalmi értékét a cukor, az illóolaj, a vitamin és a szárazanyag-tartalom határozza meg. A különböző fajták és származékok lényegesen eltérhetnek egymástól.

54. A makói nemesítő tenyészkert

{76}

7. Betegségrezisztencia tekintetében a hagymafajok és származékok szintén eltérők. A betegségekkel, környezeti károsítókkal szemben ellenálló populációk, fajták kialakítása a rezisztencia nemesítés föladata. A növényvédelmi költségek növekedése, a környezetszennyezés, a biotermékek iránti kereslet növekedése indokolják a munka fokozását ezen a területen. A megfelelő mesterséges fertőzési módszerek kidolgozása megtörtént, segítségükkel toleráns vonalakat sikerült szelektálni. Ezek rendelkezésre állnak a makói állomás génbankjában.55

8. Az eltarthatóság összetett tulajdonság. Öröklésmenete bonyolult. A betegségből, csírázásból adódó kiesés és a légzési veszteségek mértékét különböző tényezők befolyásolják: rezisztencia a raktári betegségekkel szemben (fajta), beérési állapot (fajta, termőhely), húskeménység (fajta, termőhely), műtrágyázás (a kálium és a foszfor előnyös), cukortartalom (a magasabb cukortartalmúak eltarthatóbbak).

55. A maghozó anyanövények izolációja

56. Kézi megtermékenyítés

 

57. A beporzó legyek betáplálása

 

9. A virág alakulásának néhány tulajdonsága a nemesítés és a heterózismag előállítása szemszögéből: a bimbóból kilógó portokok öröklésmenete monogenikusan recesszív (ea  ea); a sárga portok (ya  ya) a zöld színűvel szemben szintén monogenikusan receszszív öröklésmenetet mutat; a hímsterilitás, amelynek három típusa ismert: a virágban nincsen virágpor (pollen), van virágpor, de nem ivarképes; a virágpor ivarképes, de nem tud a portokból kijutni. {77}

58. A makói törzsek elszaporítása izolátorok alatt 59. A vöröshagyma beltartalmi laborvizsgálata

 

60. Az utódnemzedékek válogatása

 

A nemesítés technikai része magába foglalja a vegetatív szaporítást, az izolációt, a termékenyítést, a vizsgálati módszereket és a nyilvántartást.

A vegetatív szaporítás a nemesítés gyakorlatában olykor (pl. hímsteril egyedek fönntartása) fontos szerepet tölt be.  A maghozó anyanövények tövén képződő 1–3 fiókhagyma tavasszal kiültetve keresztezésre vagy öntermékenyítésre azonnal fölhasználható. Mesterségesen is lehet sarjhagymát létrehozni; mielőtt a virágzati buroklevél fölnyílnék, az ernyők virágainak 80–90 százalékát borotvával visszakurtítják, az ernyőben sarjhagymácskák képződnek, ez dughagymaként használható. A vegetatív szaporítás újabb módszere a szövettenyésztés. A vöröshagyma sikeresen továbbszaporítható a növény különböző részeiből: a tönk parányi részecskéjéből, a zöld virágbimbóból vett virág kezdeményből, sőt virágporból is teljes növény nevelhető föl. Ezek az utódok genetikailag azonosak, így nagyszámú klón képezhető, amelyek a keresztezéses nemesítésben tovább hasznosíthatók. Költséges volta miatt alkalmazhatósága még korlátozott.56 {78}

Izoláció. A vöröshagyma idegenmegporzó növény, ezért a nemesítői munkában gyakran alkalmazzák. A termesztőtájban a térbeli izoláció szinte megoldhatatlan. (A szabvány 600 m izolációs távolságot ír elő.) Ezért mesterséges izolációs módszereket dolgoztak ki. A papírzacskós izoláció egyedülálló vagy 2–3 virágzat közös izolációjára alkalmas, a megtermékenyítést gézzel burkolt vattapamaccsal kézierővel végzik (a termékenyülés 20–30%-os); a fémvázas vászonizolátor 2–3 növény együttes izolációját szolgálja, a megtermékenyítést kézierővel vagy előnevelt húslegyekkel végzik (30–50%); a melegágyi ablakokból összeszerelt izolációs szekrényekben a virágzás és az érés menete kívülről is szemlélhető.

A megtermékenyítés, a megporzás különböző lehet: a portokok hozzádörzsölése a bibéhez kizárólag öntermékenyülésnél alkalmazható. Gézzel burkolt vattacsomóval történő virágpor-átvitel: az apanövény levágott virágzatát az anyanövény virágzatához ütögetik, mesterségesen előnevelt legyekkel történő megtermékenyítés.

A vizsgálati módszerek: a szántóföldi értékelés (termésmennyiség, bördősödési hajlam, betegségrezisztencia vizsgálatokban alkalmazott eljárás) és laboratóriumi vizsgálatok (cukor-, szárazanyag-, fajsúly-, allilszulfid-, fehérje-, vitamintartalom- valamint virágporvizsgálatok).57

A nemesítési módszerek többfélék: szelekció, beltenyésztéses nemesítés, keresztezés konstans fajták előállítására, heterózisnemesítés, mutációs nemesítés.

Szelekciós módszerrel hozták létre a Nemesített makói vöröshagymát. Mivel az egyszerű szelekciós eljárás utódnemzedéke csak a legritkább esetben lesz kiváló, az utódbírálaton alapuló szelekciós módszert alkalmazzák. Továbbszaporításra csak azok az anyahagymák kerülnek, amelyeknek kiválóságát utódnemzedékük igazolja. Az utódnemzedékeket dug-, étkezési- és maghozó hagyma alakjában együttesen bírálják el; a dughagyma öt osztályát hőkezelt és kezeletlen alakban is ellenőrzik.

Beltenyésztéses nemesítés polycross föloldással. A nemesítési célnak megfelelő anyahagymákat néhány nemzedéken keresztül öntermékenyítik. A beltenyésztett vonalak egyrészt a kívánt tulajdonságra nézve egyöntetűvé válnak (homogenizálódnak), másrészt a sorozatos öntermékenyítés következtében életképességük visszaesik. A kitisztított, beltenyésztett nemzedékeket az utolsó esztendőben összekeverik és közösen virágoztatják el. A növények visszanyerik elvesztett életrevalóságukat, de a kívánt tulajdonságra nézve megtartják egyöntetűségüket.

Keresztezéses nemesítés konstans fajta előállítására. A keresztezési partnereket vagy a Makói fajtán belül választják ki, vagy külföldi fajtákat alkalmaznak beporzó partnerként. Az utódnemzedékekben ismételt visszakeresztezéssel gondoskodnak a makói jelleg fönntartásáról, és rekurrens szelekcióval a külföldi fajta előnyös tulajdonságainak beépüléséről. A fajtakeresztezések mellett fajkeresztezéseket is végeztek a téli sarjhagymával (Allium fistulosummmal) a betegségellenállóság fokozása végett.

Heterózisnemesítés hímsteril vonalak fölhasználásával. A nemesítés legkorszerűbb módszerével, a heterózishatással tovább növelhetők a termésátlagok és a növények ellenálló képessége. (A kukoricánál az arra alkalmas két heterózispartner kereszteződését egyszerűen meg lehetett oldani: az apa- és az anyasorokat egymás mellé vetik, és az anyanövények virágzatát, címerét eltávolítják. Az anyasorok az apasoroktól megtermékenyülnek, így az anyanövényen képződő valamennyi utód hibrid, azaz heterózismag. A magbegyűjtést {79} természetesen csak az anyasorokról végzik. A vöröshagymánál ez a módszer nem alkalmazható, ugyanis a virágok kétivarúak, növényenként több ezer porzót kellene eltávolítani, és ez még kis területen sem oldható meg. Ez kizárólag virágpor nélküli, hímsteril növényekkel végezhető el.) Az első hímsteril egyedet az Egyesült Államokban 1925-ben találták meg, és 1943-ban földerítették a hímsterilitás öröklésmenetét. A Makói fajtán belül 1957-ben, nagytétényi kutatóállomáson 1959-ben Zittaui fajtában találták meg az első hímsteril egyedet. A vöröshagyma hímsteril jellege a megfelelő citoplazma és génösszetétel együttes hatásán alapul. Hímsteril egyedek úgy jöhetnek létre, ha a steril (S) plazma jelenlétéhez a recesszív jellegű ms géntényező homozigótásan társul (S ms ms). Minden más esetben a normál (N) plazma vagy a domináns (Ms) géntényező jelenlétekor, fertilis pollenképződés tapasztalható. Az előbbieknek megfelelően a vöröshagymának hat genotípusa fordulhat elő:

1. N Ms Ms hímfertil (hímnős)
2. N Ms ms
3. N ms ms
4. S Ms Ms
5. S Ms ms
6. S ms ms  hímsteril

 

61. Ivarképes- és hímsteril virág

 

Ha a hímsteril növények elszaporítását N ms ms jelű virágporral végzik, valamennyi utód hímsteril lesz. A fölkutatott néhány hímsteril egyed nagy tömegű ivaros elszaporítását sikerült megoldani. Olyan fönntartó apát kellett találni, amely ivari jellegét az utódok nem öröklik, és így az általa megtermékenyített hímsteril növény valamennyi utóda is hímsteril marad. Ezek a hímsteril anyanövények teszik lehetővé a hibridvetőmag szabadföldi, üzemszerű előállítását megfelelő beporzópartner segítségével. A bonyolult heterózis nemesítést a makói kutatóállomáson a Makói fajtából kiemelt néhány hímsteril egyed birtokában 1958-ban kezdték el. Sikerült a hímsteril anyanövények számát kellő mennyiségre növelni. A hímsteril növényeket kezdetben sarjhagymákról tartották fönn, majd fölkutatták a hímsterilek ivaros fönntartó növényeit. 1959–1965-ben Európában elsőként sikerült kialakítaniuk a Makói fajtán belül a hímsteril vonalakat. A hímsteril {80} anyanövények önmaguk elszaporítására képtelenek. Ha a beporzást közönséges virágporral bíró apákkal kísérlik meg, az utódok részben vagy teljesen elveszítik hímsteril tulajdonságukat. Olyan fönntartó apákra van szükség, amelyek elvégzik a hímsterilek beporzását, de az anyák utódai kivétel nélkül hímsterilek maradnak. Több ezer próbakeresztezéssel találták meg a hímsterilek ivaros fönntartóját. 1962-ben már néhány hímsteril nemzedékre tettek szert, és elkezdték a próbakeresztezéseket, vagyis a hímsterileket különböző heterózispartner-jelöltekkel hozták össze. A maximális heterózishatást fölmutató kombináció képviselte az új hibridfajta alapanyagát.

62. Vázlat a heterózis hagymavetőmag előállításáról

 

A mutációs nemesítés során a csírázó hagymamagvakat különböző vegyi- és sugárzó anyagokkal (pl. kolhicin, ultraibolya besugárzás stb.) hozzák össze, ezáltal a növényben örökletes változások indulnak meg. A gazdaságilag is hasznos változásokat fölmutató egyedeket elszaporítva vagy keresztezési partnerként alkalmazzák.58

Szalay Ferenc a hibridfajták előállításában a Makói fajtát választotta hímsteril anyai összetevőként. 1966-ban megkezdte a hibridkombinációk előállítását. Az új fajtákkal képzett első utódnemzedékek (F1) vizsgálata 1967 és 1968 években már folyt. Az izolációs kapacitás korlátozottsága miatt egy részét 1969-ben állították elő. Az ígéretes kombinációknál a tisztítást és a stabilizálást (4–6 nemzedék) 1969-ben kezdték meg. A nemesítésnek ebben a szakaszában a jól szereplő hibridszármazékok nem kívánatos elemeit leválasztották és az előnyös tulajdonságokat rögzítették. Ez az időszak fontos része a nemesítésnek, e nélkül a termesztésnek átadott, pillanatnyilag jól szereplő jelölt néhány nemzedék után alkotóelemeire hull szét, és a fajta gyakorlatilag megsemmisül. Szalay Ferenc a keresztezés után a hibridekben tapasztalható változásokat a külföldi partnerrel hasonlította össze, így a Makói fajta hatását közvetlenül érzékelhetővé tette. Megfigyelései a fontosabb értékmérő tulajdonságokra terjedtek ki. Ilyenek: a nyershozam, a relatív {81} szárazanyag-tartalom, a szárazanyag-tartalom, a tárolhatóság, a koraiság, a beérés, az egészségi állapot, a heterogeneitás.59 A nyershozam, a hagymák fölszedéskori átlagsúlya a hibridek felében fölülmúlta az apafajta teljesítményét.

63. Heterózis vöröshagyma vetőmagelőállítás

 

26. táblázat

A  fajtahibridek nyershozama a külföldi szülővel összehasonlítva (g/db)

(Makói 19,6 g) 

  A fajta neve   Fajta   Hibrid  Eltérés

 1. „A.1”-es származék
49,4 35,1 –  4,3
  2. Bronzekugel 15,8 33,0  +17,2
  3. Dorata di Parma 49,6 43,5 –  6,1
  4. Excel 27,5 27,6 +  0-1
  5. Grossa Ramata di M. 40,2 35,7 –  4,5
  6. „H.2”-es származék 24,2 33,9 +  9,7
  7. Liaszkowszkij 18,2 31,8 +13,6
  8. Southport Y. Globe 28,1 23,1 –  5,0
  9. Sweeth Spanish 46,8 31,4 –15,4
10. Stuttgarter Riesen 18,4 23,6 +  5,2
11. Trimontium 31,9 28,5 –  3,4
12. Vertus 30,3 24,8 –  5,5
13. Wolska 20,4 21,5 +  1,1
14. Zittaui 22,1 27,9 +  5,8

(Forrás: Szalay Ferenc 1971b. 121.)

A hibridek konzervszárítmányként hasznosítható, vízmentes hagymasúlya az apafajtától függően alakult. A legjelentősebb javulást a 2. és a 7. kombinációk mutatták. {82}

27. táblázat

A  fajtahibridek szárazanyaghozama a külföldi szülővel összehasonlítva (g/db)

(Makói 2,8 g)

A fajta neve Fajta Hibrid Eltérés
  1. „A. 1”-es származék 4,1 3,8 – 0,3
  2. Bronzekugel 2,0 4,8 + 2,8
  3. Dorate di Parma 4,6 5,0 + 0,4
  4. Excel 4,0 4,7 + 0,7
  5. Grossa Ramata di M. 3,9 4,2 + 0,3
  6. „H. 2”-es származék 2,7 4,9 + 2,2
  7. Liaszkowszkij 2,4 4,8 + 2,4
  8. Southport Y. Globe 3,9 3,2 – 0,7
  9. Sweeth Spanish 6,2 4,3 – 1,9
10. Stuttgarter Riesen 2,3 3,2 + 0,9
11. Trimontium 3,9 4,0 + 0,1
12. Vewrtus 4,0 3,5 – 0,5
13. Wolska 2,4 2,3 – 0,1
14. Zittaui 2,8 3,9 + 1,1

 (Forrás: Szalay Ferenc 1971b. 123.)

 

A vizsgált hibridkombinációk egyértelműen jelezték a Makói partner előnyös hatását a tárolhatóságra. A március 15-i raktárkészletek néhány esetben jelentős mértékben (30%-ot meghaladóan) javultak.

28. táblázat

A  fajtahibridek tárolhatósága a külföldi szülőkkel összehasonlítva (%)

(Makói 78,7%)

A fajta neve Fajta Hibrid Eltérés
  1. „A. 1”-es származék 19,4 52,7 + 33,3
  2. Bronzekugel 79,5 81,1 +   1,6
  3. Dorate di Parma 25,2 64,5 + 39,3
  4. Excel 73,2 81,1 +   7,9
  5. Grossa Ramata di M. 26,2 56,9 + 30,7
  6. „H. 2”-es származék 42,5 66,9 + 24,4
  7. Liaszkowszkij 78,7 78,7 0,0
  8. Southport Y. Globe 68,1 79,4 + 11,3
  9. Sweeth Spanish 16,9 44,0 + 27,1
10. Stuttgarter Riesen 50,8 72,8 + 22,0
11. Trimontium 40,9 75,0 + 34,1
12. Vewrtus 68,7 75,5 +   6,8
13. Wolska 30,6 60,3 + 29,7
14. Zittaui 56,0 63,7 +   7,7

(Forrás: Szalay Ferenc 1971b. 124.) {83}

A szedés időpontjáig beért növények aránya valamennyi kombinációban jelentősen javult. A szedésre érett hagymák száma a hibridek zömében + 20%-ot meghaladva növekedett, és kivételes esetben az 50%-ot is megközelítette.

29. táblázat

A fajtahibridek beérése a külföldi szülővel összehasonlítva  (%)

(Makói 94,3%)

A fajta neve Fajta Hibrid Eltérés  
  1. „A. 1”-es származék 65,1 94,0 + 28,9
  2. Bronzekugel 66,9 87,6 + 20,7
  3. Dorate di Parma 88,6 97,2 +   8,6
  4. Excel 76,2 99,3 + 23,1
  5. Grossa Ramata di M. 71,8 90,3 + 18,5
  6. „H. 2”-es származék 43,2 92,2 + 49,0
  7. Liaszkowszkij 94,3 100,0 +   5,7
  8. Southport Y. Globe 74,1 99,0 + 24,9
  9. Sweeth Spanish 74,2 96,2 + 22,0
10. Stuttgarter Riesen 79,8 96,4 + 16,6
11. Trimontium 68,8 97,8 + 29,0
12. Vewrtus 84,3 98,7 + 14,4
13. Wolska 62,7 88,0 + 25,3
14. Zittaui 79,7 99,8 + 20,1

(Forrás: Szalay Ferenc 1971b. 126.)

Valamennyi hibrid a saját beporzó fajtájánál lényegesen korábban kezdett megdőlni. Legkifejezettebb volt a Makói anyapartner előnyös befolyása a hosszú tenyészidejű külföldi fajták esetében.

30. táblázat

A  fajtahibridek koraiságának alakulása a külföldi szülővel összehasonlítva (%)

(Makói 67,5%)

A fajta neve Fajta Hibrid Eltérés

1. „A. 1”-es származék
20,1 40,3 + 20,2
  2. Bronzekugel 44,7 55,5 + 10,8
  3. Dorate di Parma 15,2 69,5 + 54,3
  4. Excel 54,2 69,7 + 15,5
  5. Grossa Ramata di M. 37,9 60,9 + 23,0
  6. „H. 2”-es származék 29,5 51,1 + 21,6
  7. Liaszkowszkij 67,5 70,2 +   2,7
  8. Southport Y. Globe 56,0 64,1 +   8,1
  9. Sweeth Spanish 36,4 56,0 + 19,6
10. Stuttgarter Riesen 54,0 57,2 +   3,2
11. Trimontium 49,5 74,1 + 24,6
12. Vertus 55,3 83,0 + 27,7
13. Wolska 5,2 33,7 + 28,5
14. Zittaui 55,5 69,4 + 13,9

(Forrás: Szalay Ferenc 1971 b. 125.) {84}

 

Szalay Ferenc kutatásai igazolták, hogy a Makói fajta megfelelőnek ígérkezik a fajtahibridek képzésére. Előnyös hatása különösképpen a hibridek tárolhatóságának, koraiságának, valamint a beérés egyöntetűségének javításában mutatkozik meg. Megfelelően kiválasztott hibridpartner esetén jelentős előnyökre lehet számítani a vizsgált többi értékmérő tulajdonság vonatkozásában is.60

A tisztítás és a stabilizálás befejezése után a fajtajelölteket mikroparcellás méretekről föl kellett szaporítani, hogy gondoskodhassanak a fajtakísérlethez folyamatosan szükséges próbatermesztésről. A tenyészkerti viszonyok között előnevelt származékok rendkívül kis egyedszáma miatt az elszaporítás kétgenerációs lépcsőben valósult meg. A fajtajelöltek bejelentését megelőző, kötelező négyesztendős törzskísérletek jelentős része már az elszaporítási szakaszban megtörtént.

 

Makói tulajdonságú vöröshagymafajták

Makói CR

Államilag minősítve 1985-ben. Nemesítők: Szalay Ferenc (70%), Pintér Hermina (20%), Barnóczki Attila (10%). Fajtafenntartó a ZKI Rt. Makói Állomása.

64. Makói CR (klíma rezisztens)

{85}

Általános jellemzése. Lombozata középzöld, erőteljes viaszbevonattal. Hagymájának külső megjelenése megegyezik a hagyományos Makói fajtáéval. Alakja megközelítően gömb, jól záródó nyaki résszel. Héja bronzbarna, húsa csontfehér, szárazanyag-tartalma 18% körül van. Fűszerező értéke nagy. Fölmagzási hajlama csekély, ezért a kiültetett dughagymákat hideg tavaszon sem fenyegeti a virágszárképződés veszélye. Tenyészideje középhosszú, augusztus első felében takarítható be.

Termesztési technológia. Öntözési lehetőségeket nélkülöző gazdaságoknak javasolható. A hagyományos Makói fajtánál alkalmazott 30 °C-os téli hőkezeléssel szemben dughagymája a későbbi fölmagzás veszélye nélkül már 20–25 °C-on eredményesen tárolható. Nagyüzemi technológiája teljesen gépesíthető. A növények – ellentétben a magról vetett kultúrákkal – a nagyobb adagú vagy hatékonyabb gyomirtó szereket is jól tűrik. Várható terméshozama száraz termesztési viszonyok között megfelelő (500–750 ezer db/ha) tőszámmal 32–38 t/ha.

65. Dughagyma hőkezelési technológiák

összehasonlítása

 

Gazdasági értéke. A hagyományos dughagymás Makói fajtához hasonlóan konyhai célokra, szárítmány ipari földolgozásra valamint exportértékesítésre egyaránt alkalmas. Különös előnye örökletesen rögzített klímarezisztenciája (CR). Dughagymái ugyanis téli hőkezelés nélkül, energiatakarékosan tárolhatók, és a fölmagzás veszélye nélkül ültethetők ki kora tavasszal. Szilárd, ellenálló héjazata a hagyományos Makói fajtához hasonlóan jól tűri a szedés és áruföldolgozás gépeinek igénybevételét, sérüléstől mentes szállítást tesz lehetővé. Tárolhatósága kiváló, és ez mind a késő tavaszi exportértékesítés, mind a földolgozó ipari időszak megnyújtása, mind pedig a háztartási, raktári veszteségek csökkentése szempontjából hasznos tulajdonság. Fölfutóban lévő fajta, amely különösen előnyeire való tekintettel alkalmas a dughagymás Makói fajta helyettesítésére.61

A ZKI Makói Kutató Állomásán 1982–1984-ben szabadföldi körülmények között vizsgálták a Nemesített Makói és a Makói CR fajtákat fölmagzás, terméshozam, eltarthatóság és szárazanyag tekintetében.

A Makói CR hagymafajtánál lényegesen csökkent a fölmagzási hajlam. Három év átlagában a hagyományos Makói hagyma 21,8% átlagos magszárképződésével szemben a Makói CR fölmagzása nem haladja meg a 3%-ot. Az évjáratok szerepét vizsgálva szoros összefüggés mutatható ki a virágzati szárképződés valamint a kiültetést követő időszak átlagos talajhőmérséklete között. A fölmagzás szempontjából kritikus 10 °C körül, dughagyma-raktározási hőmérséklet után a Makói fajta 21,8%, a Makói CR csupán 3%-os {86} bördősödést mutatott. Hagymaméret tekintetében a Makói CR fajta átlagtömege hőkezelt dughagymák fölhasználása esetén 11,5%-kal, hőkezelési technológia nélkül 16,2%-kal volt nagyobb, mint a korábbi Makói fajtáé. A betakarítható piacképes termés – tekintettel a nagyobb hagymaméretre és kisebb fölmagzási veszteségre – jelentős többlethozamban mutatkozik meg. Ez az előny hőkezelt dughagyma technológia esetén + 15%, kezeletlen dughagymát alkalmazva + 45% volt a korábbi Makói fajtával szemben. Összegezve: a Makói CR előnyös tulajdonságai megegyeznek az alapfajtáéval; fölmagzási hajlama azonban lényegesen kisebb, így dughagymái télen energiatakarékosan tárolhatók (a hőkezelés költsége felényi), a növényeket hideg tavaszi évjáratokban sem fenyegeti a fölmagzás veszélye; hagymáinak átlagtömege lényegesen fölülmúlja a hagyományos Makói fajtáét; terméshozama jóval nagyobb a kontrollfajtákénál, mivel hagymái nagyobbak, és a hasznos termésmennyiséget nem csökkenti a fölmagzásból származó hozamkiesés; tárolhatósága kifogástalan, azonos az alapfajtáéval; szárazanyag-tartalom tekintetében a két fajta között nincs számottevő eltérés, ugyanakkor szárazanyag-termő képessége jelentősen nagyobb a hagyományos Makói fajtáénál. Míg a Makói vöröshagyma örökletesen fölmagzásra hajlamos fajta, addig a Makói CR vöröshagymának genetikailag rögzített a klímarezisztenciája.62 

66. Az első díjas Makói CR

{87}

31. táblázat

A két makói fajta jellemző tulajdonságainak összehasonlítása

Megnevezés   Egység Kezelés Fajták
      Makói Makói CR
Fölmagzás % Hőkezelt (6) 5,1 1,8
    Kontroll 21,8 3,0
Hagyma átlagtömege g/db Hőkezelt (6) 84,4 94,1
    Kontroll 64,9 75,4
Terméshozam t/ha Hőkezelt (6) 28,1 32,4
    Kontroll 18,0 25,8
Raktárkészlet % Hőkezelt (6) 94,0 94,0
    Kontroll 94,0 96,0
Szárazanyag-tartalom t/ha Hőkezelt (6) 4,7 5,2
    Kontroll 3,0 4,1

(Forrás: Szalay Ferenc 1986.16.)

 

Makói fehér

Szaporításra 1985-ben engedélyezték. Nemesítői Szalay Ferenc (70%) és Pintér Hermina (30%). Fajtafönntartója a ZKI Rt. Makói Állomása.

Általános jellemzése. Lombozata a hagyományos Makói fajtáénál ritkább, gyöngébb fejlettségű. Színe középzöld, viaszbevonattal. Hagymája enyhén nyomott gömb alakú, borítólevele és hússzíne fehér. Tenyészideje megegyezik az alap fajtáéval. Dughagymáról termesztve augusztus első felében szedhető. Igen jól tárolható fajta. {88}

67. A Makói fehér

 

Termesztési technológia. Dughagymás termesztése azonos a Makói fajtáról írtakkal. Magról vetve (25 kg/ha) dughagymaként műveljük. Mindkét esetben kerülni kell a szedés utáni hosszabb renden szárítást, mert napfény hatására a külső hagymalevelek megzöldülnek. Hozama megegyezik a hagyományos Makói fajtáéval.

Gazdasági értéke. Megvannak benne a hagyományos Makói fajta beltartalmi értékei, fehér borítólevelű fajtaváltozat. Szárazanyag-tartalma (17–18%), fűszerező értéke hasonlóan nagy. A fehér fajták között a legjobban tárolható. Kiváló szárítmányipari alapanyag. Rendkívül előnyös a gépi héjtalanításra. A belőle készült szárítmány hófehér. Kettőshasznosítású fajta. Dughagymáról termesztve konyhai fölhasználásra és ipari földolgozásra egyaránt alkalmas. Magról vetve ecetes gyöngyhagymaként hasznosítható.

 

Makó 104

Államilag minősítve 1979-ben. Nemesítői: Szalay Ferenc (70%) és Pintér Hermina (30%).  Fajtafönntartója a ZKI Fejlesztő Rt. Makói Állomása.

Általános jellemzése. Lombozatának alapszíne középzöld, a levelek fölületén erős viaszbevonattal. Hagymája középtájon kiszélesedő, enyhén nyomott gömb. Héjazata több rétegű, éretten bronzbarna. Nyaki része jól benőtt, zárt. Húsa csontfehér, csípős, tenyész ideje közepes, márciusi magvetéssel augusztusban takarítható be.

Termesztési technológia. Magvetéssel öntözéses körülmények között közepes termőképességű fajta (25–30 t/ha). Korai vetéssel, föltételezve a talaj megfelelő tápanyagtartalmát és a szakszerű öntözést, a terméshozamok 20–25%-kal is növelhetők. {89}

 

68. A Makói fehér hagymát 1984-ben Erfurtban aranyoklevéllel díjazták {90}
 
69. Makó 104

 

Gazdasági értéke. Magról termeszthető, nagy szárazanyag-tartalmú szárítmányipari fajta. Legfőbb értéke, hogy szárazanyag-tartalma a hazai magvetésről termeszthető fajtáké között a legmagasabb (16–17%). Erős héjazata jól tűri a gépi betakarítással együtt járó igénybevételt. Jó eltarthatósága mind a termesztő gazdaságok, mind a szárítmányiparnak április elejéig lehetővé teszi a tárolást.

 

Makói bronz

Államilag minősítve 1980-ban. Nemesítők: Szalay Ferenc (70%), Pintér Hermina (30%). Fajtafenntartója a ZKI Rt. Makói Állomása.

Általános jellemzése. Lombozata erőteljes növekedésű, fűzöld, csekély viaszbevonattal. A hagymák alakja a fölső harmadában kissé szélesedő gömb, a tönk felé fokozatosan keskenyedik. Héjazata fényes, bronzbarna, több rétegű. Gyökérzete dús, erőteljes megjelenésű. Tenyészideje középhosszú, márciusi magvetéssel szeptember első felében takarítható be.

Termesztési technológia. Termőképessége elsősorban öntözéssel kiváló, de fejlett gyökérrendszere miatt hazai körülményeink között öntözés nélkül is elfogadható hozamokra számíthatunk. Várható termésátlaga öntözve 50–60 t/ha, száraz termesztésben 30–40 t/ha.

Gazdasági értéke. Magról termeszthető fajta. Különös értéke, hogy a nagy termőképesség átlagon fölüli tárolhatósággal párosul. Többrétegű, bronzbarna héjazata az egyéves nagy testű fajták között a mechanikai igénybevételt legjobban tűri, betakarítása és {91} földolgozása ezért gépesíthető. Külső megjelenése tetszetős, a hagyományos Makói fajtára emlékeztet, ez különösen export során előnyös.63

A makói tulajdonságú vöröshagyma nemesítése a termelői, forgalmazói, földolgozói és fogyasztói igényeknek megfelelően tovább folyik. Nagyobb hozamú dughagymás fajtaváltozaton, hibridek előállításán dolgoznak. Kiszelektáltak egy áttelelő dughagymás biotipust, amely jelenleg már fajtajelölt.64

70. Makói bronz

 

Fajtafönntartás

A vöröshagyma szuperelit magjának előállításához arra kell törekedni, nehogy szűküljön a fajta öröklési alapja. Az elszegényedés megelőzhető, ha a magtermelést megfelelő számú (legalább 100) anyahagymával kezdik, vagy időnként idegen eredetű, de fajtaazonos szaporítóanyaggal vérfrissítést végeznek. Gondoskodni kell az esetleges beltenyésztéses leromlás leküzdéséről is: öt-hat generáció után a fajtafönntartó folyamatba ellenőrzötten fajtaazonos, de idegen anyanövényeket kell bevonni.

A fajtafönntartás legegyszerűbb módja a szelekció. Ez az eljárás kis hatékonyságú, de nem kíván költséges izolációs fölszerelést, szabadföldi körülmények között is végrehajtható. Két típusa lehetséges: az egyszerű tömegszelekció csak lassú előrehaladást jelent, és az évről évre kiemelt anyanövények szabadföldi összevirágoztatásán alapul. {92} Az utódvizsgálatra alapozott szekció már hatékonyabb, mert itt az anyanövények vetőmagját egyedenként gyűjtik be, a származékokat külön-külön vetik el és bírálják fölül. Továbbszaporításra csak azok a növények kerülnek, amelyek utódai nem hasadnak, tehát egyöntetűek és maradéktalanul öröklik a kiindulási anyahagymák előnyös tulajdonságait.

A beltenyésztéssel bővített fajtafönntartás sokkal célravezetőbb és tökéletesebb módszer, de bizonyos izolációs fölszereltséget és mesterséges öntermékenyítési technikát is föltételez. Az egyszer vagy többször öntermékenyített anyanövények értékét is az utódnemzedékeiben bírálják el. Az öntermékenyítések következményeként jelentkező életképesség-visszaesést, a fajtafönntartás folyamat végén, az utódnemzedékek összevirágoztatásával kell föloldani. A Nemesített makói vöröshagyma fajtafönntartásánál 1974-ben új fajtafönntartási eljárást vezettek be. A Makói fajtát 20, genetikailag különböző, küllemileg azonban hasonló törzsre alapozva, szintetikus fajtaként kezelték. Egy-egy nemesítési ciklus háromgenerációs terjedelmű, az anyanövények kiemelésétől a szuperelitmag előállításáig – mivel dughagymás fajtáról van szó – kilenc esztendő szükséges.

71. Egyszerű tömegszelekció 72. Utódvizsgálatra alapozott szelekció {93}
   
73. Beltenyésztéssel bővített fajtafönntartás 74. Kombinálódó képességre alapozott

fajtafönntartás

 

A kombinálódóképességre alapozott fajtafönntartás a legmunkaigényesebb, de egyúttal a leghatékonyabb eljárás. Nem elégszik meg a fajtára jellemző homogén származéksorok kialakításával és összevirágoztatásával, hanem vizsgálja a kombinálódó képességüket is.

A fajtafönntartó munka a magról termesztettnél és a dughagymásnál három generációt igényel. Mindvégig figyelemmel kell lenni a fontosabb biológiai és a beltartalmi jellemzőkre.

A hibrid fajtákat a hímsteril vonalak fölhasználásával állítják elő. Gondoskodni kell arról, hogy valamennyi mag heterózismag legyen, tehát öntermékenyülés ne forduljon elő. Előbb a hímsteril törzset kell előállítani (A-vonal); ez önmagában nem termékenyül, mivel hímsteril. Hozzá hasonló, de hímivarú partnert (B-vonal) kell keresni melléje, amely a beporzást ugyan elvégzi, de ebből a keresztezésből származó utódok valamennyien hímsterilek maradnak. Az így elszaporított hímsteril törzs mellé olyan apapartnert {94} (C- vonal) kell találni, amely keresztezés során elfogadható heterózishatást vált ki. A fölszaporított hímsteril anyasorok (A-vonal) mellé – maghozó korban – izolált föltételek mellett, 4:1 arányban kell a heterózis hatást előidéző megporzókat (C-vonal) telepíteni.

A hibrid vetőmagot kizárólagosan az anyai sorokról gyűjtik be. A heterózismagot minden esztendőben újból elő kell állítani.65

 

Gazdasági értékmérő tulajdonságok

Hozam (t/ha). Fölszedés után az összes termés – csökkentve a zölden maradt, beteg és apró hagyma mennyiségével – adja a hasznos hozamot.

Szárazanyaghozam (t/ha). A konzervipar szempontjából fontos mutató, de lényeges lehetne a szárazanyagtartalom szerinti fölvásárláskor is. Az összetett értéket a hozam (t/ha) és a szárazanyagtartalom %-ának szorzata adja.

Átlagtömeg (g/db). A fölszedett hagyma osztályozása után – a méreten aluliak kivételével – a darabszám osztva a tömeggel. A bemérést egy hónappal fölszedés után végzik. Ugyanakkor történik a második egészségügyi állapot vizsgálat, valamint a laboratóriumi vizsgálatokhoz a mintavétel. Terméshozam szempontjából lényeges mutató. Előforduló értékek: 20–150 g/db.

Szárazanyagtartalom (%). A hagymafej burokleveleinek eltávolítása és a tönk kimetszése után a fejeket hosszában kettévágják és horizontálisan 2–3 mm-es szeletekre darabolják. A nyers szeleteket lemérik, és szárítókamrában 72 óráig 40–42 °C-on tartják, majd szárítás után visszamérik. Értékhatára 7–20%.

Refrakció (%). Az előző vizsgálattal egyidőben végzik. Ismétlésenként 5–5 hagymafej nyers szeletéből kipréselt nedvet csöppentenek a kézi refraktométer üveglapjára. A leolvasott érték 8–22% között ingadozik.

Ízanyagtartalom (S mg/100 g). A mérést a szárazanyagtartalom vizsgálatánál kapott szárítmánnyal desztillációs módszerrel végzik. Az ízanyagot S mg/100 g szárítmányban fejezik ki.  Értékhatára 50–120 mg/100 g.

Összes (db/parcella). A kísérleti parcellán megtermett összes hagyma, beleértve a beteg, zölden maradt, apró hagymák számát is. Ez az érték függ a mag csírázó képességétől, a kikelt egyedek életerejétől, az esetleges tőpusztulástól (500 000–1 000 000 db/ha).

Zölden maradt (db %). A beérés egyöntetűségét kifejező mutató. Genetikai és környezeti tényezők is befolyásolhatják mértékét. Fölhasználáskor az összes db-hoz viszonyítják a zöld, nyakas hagymák számát. Hosszú tenyészidejű fajtáknál és egyenetlen kelésnél ez az érték magas (0–30%).

Apró (db %). Az első átválogatáskor a kereskedelmi forgalmazásra alkalmatlan,

35 mm alatti hagymák száma az összeshez viszonyítva. Az állomány egyöntetűségét, kiegyenlítettségét kifejező mutató 0–40 db %.

Kihajtott, beteg (db %). A tárolt hagymából átválogatáskor eltávolított csírás és beteg hagymák számát viszonyítják az összes darabhoz (0–30 db %).66

A kombinálódóképességre alapozott fajtafönntartás a legmunkaigényesebb, de egyúttal a leghatékonyabb eljárás. Nem elégszik meg a fajtára jellemző homogén származéksorok kialakításával és összevirágoztatásával, hanem vizsgálja a kombinálódó képességüket is.

A fajtafönntartó munka a magról termesztettnél és a dughagymásnál három generációt igényel. Mindvégig figyelemmel kell lenni a fontosabb biológiai és a beltartalmi jellemzőkre.

A hibrid fajtákat a hímsteril vonalak fölhasználásával állítják elő. Gondoskodni kell arról, hogy valamennyi mag heterózismag legyen, tehát öntermékenyülés ne forduljon elő. Előbb a hímsteril törzset kell előállítani (A-vonal); ez önmagában nem termékenyül, mivel hímsteril. Hozzá hasonló, de hímivarú partnert (B-vonal) kell keresni melléje, amely a beporzást ugyan elvégzi, de ebből a keresztezésből származó utódok valamennyien hímsterilek maradnak. Az így elszaporított hímsteril törzs mellé olyan apapartnert (C- vonal) kell találni, amely keresztezés során elfogadható heterózishatást vált ki. A fölszaporított hímsteril anyasorok (A-vonal) mellé – maghozó korban – izolált föltételek mellett, 4:1 arányban kell a heterózis hatást előidéző megporzókat (C-vonal) telepíteni.

A hibrid vetőmagot kizárólagosan az anyai sorokról gyűjtik be. A heterózismagot minden esztendőben újból elő kell állítani.67

 

Gazdasági értékmérő tulajdonságok

Hozam (t/ha). Fölszedés után az összes termés – csökkentve a zölden maradt, beteg és apró hagyma mennyiségével – adja a hasznos hozamot.

Szárazanyaghozam (t/ha). A konzervipar szempontjából fontos mutató, de lényeges lehetne a szárazanyagtartalom szerinti fölvásárláskor is. Az összetett értéket a hozam (t/ha) és a szárazanyagtartalom %-ának szorzata adja.

Átlagtömeg (g/db). A fölszedett hagyma osztályozása után – a méreten aluliak kivételével – a darabszám osztva a tömeggel. A bemérést egy hónappal fölszedés után végzik. Ugyanakkor történik a második egészségügyi állapot vizsgálat, valamint a laboratóriumi vizsgálatokhoz a mintavétel. Terméshozam szempontjából lényeges mutató. Előforduló értékek: 20–150 g/db.

Szárazanyagtartalom (%). A hagymafej burokleveleinek eltávolítása és a tönk kimetszése után a fejeket hosszában kettévágják és horizontálisan 2–3 mm-es szeletekre darabolják. A nyers szeleteket lemérik, és szárítókamrában 72 óráig 40–42 °C-on tartják, majd szárítás után visszamérik. Értékhatára 7–20%.

Refrakció (%). Az előző vizsgálattal egyidőben végzik. Ismétlésenként 5–5 hagymafej nyers szeletéből kipréselt nedvet csöppentenek a kézi refraktométer üveglapjára. A leolvasott érték 8–22% között ingadozik.

Ízanyagtartalom (S mg/100 g). A mérést a szárazanyagtartalom vizsgálatánál kapott szárítmánnyal desztillációs módszerrel végzik. Az ízanyagot S mg/100 g szárítmányban fejezik ki.  Értékhatára 50–120 mg/100 g.

Összes (db/parcella). A kísérleti parcellán megtermett összes hagyma, beleértve a beteg, zölden maradt, apró hagymák számát is. Ez az érték függ a mag csírázó képességétől, a kikelt egyedek életerejétől, az esetleges tőpusztulástól (500 000–1 000 000

db/ha).

Zölden maradt (db %). A beérés egyöntetűségét kifejező mutató. Genetikai és környezeti tényezők is befolyásolhatják mértékét. Fölhasználáskor az összes db-hoz viszonyítják a zöld, nyakas hagymák számát. Hosszú tenyészidejű fajtáknál és egyenetlen kelésnél ez az érték magas (0–30%).

Apró (db %). Az első átválogatáskor a kereskedelmi forgalmazásra alkalmatlan,

35 mm alatti hagymák száma az összeshez viszonyítva. Az állomány egyöntetűségét, kiegyenlítettségét kifejező mutató 0–40 db %.

Kihajtott, beteg (db %). A tárolt hagymából átválogatáskor eltávolított csírás és beteg hagymák számát viszonyítják az összes darabhoz (0–30 db %).68 {95}

 

32. táblázat

Vöröshagyma fajta-összehasonlító kimutatás

  M MCR MF Favorit M 104 Aroma Tétényiprimui Pannó nia Alsógödi MB Fertődiezüst Sonkah. Tétényirubin
Termelési mód                          
magról + + + + + + + + + + +
dughagymáról + + +
Érési idő                          
nagyon korai +
korai + + + + + + +
közepes + +
kései + + +
Termőképesség                          
kicsi
közepes + + + + + + +
nagy + + + + + +
Fölhasználási mód                          
friss fogyasztás + + + + + + + + + + + + +
konzerválás + + + + + + + + + + +
szárítmány + + + + + +
tartós tárolás + + + + + + + +
Tárolhatóság                          
gyenge +
közepes + + + +
+ + + + + + + +
Hagyma alak                          
lapított gömb
gömb + + + + + + +
megnyúlt gömb + + + + +
hengeres +
Héjszilárdság                          
gyenge +
közepes + + +
erős + + + + + + + + +
Héjszín                          
bronzbarna + + + + + +
világosbarna + +
sötétbarna + +
fehér + +
lilásvörös +

{96}

  M MCR MF Favorit M 104 Aroma Tétényi primus Pannónia Alsógödi MB Fertődi ezüst Sonka h. Tétényi rubin
Hagymahús színe                          
fehér + + + + + + + + + +
zöldesfehér + +
lilásfehér +
Szárazanyag-tartalom                          
kicsi +
közepes + + + + + +
nagy + + + + + +
Íz                          
édes + + +
gyengén csípős + + +
közepesen csípős + + +
csípős + + + + +

M = Makói, MCR = Makói clima rezisztens, MF = Makói fehér, M 104 = Makó 104, MB = Makói bronz

(Forrás: Botos-Füstös 1987. 82-83.)

 

A makói vöröshagyma

(Összefoglalás)

A hagyma szó a magyarban finn-ugor eredetű. Olyan hagymaszerű növényt jelentett,  amelynek szárát és gyökerét leves  fűszerezésére használták. A hagyma szó 1211-ben fordul elő először: „Uenit per stagnum Hagymas usque ad Cutus” alakban. Lippay János 1664-ben írta le a vöröshagymának magról és dughagymáról történő szaporítását valamint különféle fölhasználását.

A makói vöröshagyma fajta kisparaszti termékként alakult ki. Minden hagymakertész gondosan szelektálta hagymáját. Szem előtt tartották az eltarthatóságot, az erős, több rétegű, bronzvörös színű héjazatot, alakját, a nyak jól záródását. A makói ősfajta vöröshagyma a kisebb méretű, kemény fejű, élénk hagymavörös színű kelet-európai hagymák családjába tartozott. Minden bizonnyal magról vetették, de az itteni száraz időjárás miatt nem tudott kellő nagyságúra megnőni. Mivel a magot kézzel szórták, a termés egyenetlen lett. A nagyobbakat étkezési hagymaként hasznosították, az apraját a következő évben elvetették. Így alakult ki fokozatosan a dughagymás termesztés. A nagyobb méretű dughagymák magszárba szöktek, de termelői még a 18. században rájöttek arra, hogyha télen a kemence mellett vagy tetején kiszárítják, aszalják, „hőkezelik”, a nagyobb méretű dughagymák sem nevelnek magszárat. Így alakult ki az ősi makói fajtából a régi makói fajta. Ezt örökítette meg 1895-ben az első makói hagymaábrázolás. Alakja fölül laposan kidomborodó, vállas hagyma, gyökérzete és héjazata finom, nyaka benőtt volt.  A kertészek a 19. század végétől a termőképesség fokozására bevontak a termesztésbe nagyobb testű, idegen hagymákat. Ilyenek lehettek a Pancsovai, a Zittaui és más hagymák. A behozott hagymák keveredtek, kereszteződtek a meglévő hagymával és az itteni szárazabb {97} éghajlati viszonyok és a sajátos termesztési mód hatására a 20. század fordulójára kialakult a Makói tájfajta vöröshagyma.

Mielőtt a vöröshagyma tervszerű nemesítése megkezdődött, meg kellett ismeri a makói hagyma eredetét, tulajdonságát, szennyezettségét. 1935-ben 600 hagymakertész terményeiből rendeztek kiállítást. Úgy találták, hogy két jellegzetesen elkülönülő változat lelhető föl benne: az Erdei család kezén lévő kisebb termetű, világosabb héjú, fölül vállasan kigömbölyödő; és a Rozsnyai-féle nagyobb termetű, gömb alakú, erőteljesebb gyökérzetű.

A Makói Hagymanemesítő Telep 1935-től 1944-ig működött. Nemesítési célja: makói jellegű, korai érésű, nagy hozamú, hőkezelés nélküli, tavaszi ültetésű dughagymás fajta kinemesítése volt. A javított makói vöröshagymát tömegtenyésztéssel alakították ki. 1939-ben már 2,5 q hagymamagot állítottak elő.

A hagymanemesítés intézményes keretben, többszöri névváltoztatással 1949-től folyik. Az intézmény jelenlegi neve a Zöldségtermesztési Kutatóintézet Fejlesztő Vállalat Makói Üzeme. A Nemesített makói vöröshagyma 1957-ben kapott állami minősítést. Ez terméshozamban, tárolhatóság és beltartalom tekintetében fölülmúlta elődjét. A Makói fajtán belül 1957-ben találták meg a hibridmag előállításához nélkülözhetetlen hímsteril egyedet. 1959–1965-ben Európában elsőként sikerült kialakítaniuk a hímsteril vonalakat, és elkezdték a próbakeresztezéseket. Szalay Ferenc vöröshagyma-nemesítő hibridfajták előállításában a Makói fajtát választotta hímsteril anyai komponensként. Az új fajtákkal végzett utódnemzedékek (F1) vizsgálata 1967–1868-ban folyt. Az ígéretes kombinációknál a tisztítást és a stabilizálást 1969-ben kezdték meg. Az eredmények mérlegelése fontosabb értékmérő tulajdonságokra terjedt ki, így a nyershozam, a szárazanyag-tartalom, a tárolhatóság, a koraiság, a beérés, az egészségügyi állapot, a heterogenitás vizsgálatára. Igazolódott, hogy a Makói fajta alkalmas a fajtahibridek képzésére. Előnyös hatása különösképpen a hibridek tárolhatóságának, koraiságának, a beérés egyöntetűségének javításában érvényesül.

A Makói CR (Clima Resistens) 1985-ben kapott állami minősítést. Konyhai célra, szárítmányipari földolgozásra és exportértékesítésre egyaránt alkalmas. Dughagymái téli hőkezelés nélkül energiatakarékosan tárolhatók, és kiültetésük után sem fenyeget a fölmagzás veszélye. A Makói fehér vöröshagymát 1985-ben engedélyezték szaporításra. Dughagymáról termeszthető, magas szárazanyag-tartalmú ipari földolgozásra nemesített fajta. A Makói 104 vöröshagyma 1979-ben kapott állami minősítést. Magvetéssel öntözéses körülmények között közepes termőképességű, nagy szárazanyag tartalmú ipari fajta. A Makói bronz 1980-ban kapott állami minősítést. Magról termeszthető, nagy termőképességű, jól tárolható fajta. A makói hagymakutató állomás a fajtafönntartást is ellátja. {98}

 

The Makó Onion

Summary

The Hungarian word “hagyma” (onion) has a Finno-Ugrian origin.  It used to refer to a bulbous plant the stem and roots of which were used in the seasoning of soups.  The word “hagyma” (onion) appears in writing for the first time in 1211 in the form of “Uenit per stagnum Hagymas usque ad Cutus”.  Later, in 1664, János Lippay wrote about the propagation by seed and onion-set, and the various uses of the onion.

The original Makó variety of onion was developed through small-peasant production. Each onion-grower selecting his onions carefully, taking into account: the storability; the strong, many-layered, bronze-red skin; the shape and the tightness of the neck.  The primordial Makó varietybelonged to the small, firm-bulbed, bright-red Eastern-European onion family.  It is almost certain that it was sown from seed and that it could not grow to a satisfactory size because of the dry climate.  Since the seeds were sown by hand, the crop was uneven. The larger onions were used for eating while the smaller ones were planted in the following year.  Production from onion-sets developed in this way.  The large onion-sets formed flower stalks; however, in the 18th century people discovered that even the large onion-sets would not form flower stalks if they were dried in winter on top of or next to the household oven.  This is how the old variety of Makó onion was developed from the primordial one.  In 1895, the onion was illustrated for the first time in a picture (fig. xx.).  The top of the bulb was flat, it was shouldered, its root system and skin were fine and its neck was tight.  From the end of the 19th century, the growers added large-sized, foreign onions to the production in order to increase the yield.  The Pancsova, Zittau and other varieties may have been among them.  These imported onions mixed and crossed with the existing ones, and the tájfajta (regional onion-variety of Makó) had developed by the turn of the 20th century under the influence of the dry local climatic conditions and the particular mode of production.

Before the planned breeding of the onion started, it was necessary to learn the origin, attributes and level of hybridisation of the Makó onion.  In 1935, there was an exhibition of the produce of 600 onion growers, and two characteristically separate varieties were distinguished: the Erdei family’s small-sized, lighter-skinned, broad-shouldered variety, rounding out on the top; and the large-sized, spherical one of stronger root system, grown by the Rozsnyai family (fig 20).

The Makó Breeding Station operated from 1935 to 1944.  Its aim was to improve the early-ripening, high-yielding, spring-planted onion-sets without the need for heat treatment.  The improved Makó onion was developed by mass breeding and as much as 2,500 kg of onion seed was produced in 1939.

In an institutionalised form, the development of the onion has been carried out since1949 with a quite frequent change of name.  Its present name is The Makó Station of the Vegetable Crops Research Institute.  The Nemesített Makói (the improved version) onion variety received state-classification in 1957.  It outdid its progenitor as far as yield, storage and inner content were concerned.  In 1957, the sterile-male entity indispensable for the production of the hybrid-seed was found in the Makó variety.  The sterile-male lines were successfully developed from 1959 to 1965 (the first in Europe!) and trial crossings were begun.  Mr Ferenc Szalay, an onion-breeder, chose the Makó-variety as {99} the mother-component of the sterile-male when producing improved hybrid varieties.  The testing of the issue generations (F1) of the new varieties was carried out between 1967 and 1968 and the process of purifying and stabilising the promising combinations began in 1969.  The evaluation of the results encompassed the important value-measuring attributes, such as: raw yield, dry-matter content, storability, early crop, ripening, productivity, healthy condition, and heterogeneity.  The Makó variety has proved to be capable of developing hybrid varieties.  Its advantages are manifested in the storability and the early harvesting of the hybrids as well as in the improved evenness of ripening.

The Makói CR (Climate Resistant) strain received state certification in 1985.  It is equally suited to kitchen purposes, dried processing and export.  Its onions-sets can be economically stored without heat treatment and there is no danger of sprouting after planting out.  The Makói Fehér (Makó White) strain, which has been propagated since 1985, can be produced from onion-sets.  It has a high dry-matter content and is highly suited to industrial processing.  The Makó 104 strain received state certification in 1979. Under good watering conditions the (industrial) variety sown by seed has a medium yield with a high dry-matter content.  The Makói Bronz strain, which received state certification in 1980, can be produced from seed, has a high yield and stores well.  The Makó Research Station is also responsible for the conservation of these varieties.

 

Lábjegyzetek:

1. Mózes IV. könyve, 11. fejezete. 5. vers.

2. Magyar oklevél-szótár. Bp. 1902-6.

3. Közli Zolnai Gyula 1894.

4. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. 2. Bp. 1970.

5. Új magyar tájszótár. 2. Bp. 1988.

6. Füstös Zsuzsanna 1987a. 22–23.

7. Guba Mária 1985. 18.

8. Bruder János 1954. 7.

9. Szalay Ferenc–Gábriel Andrásné 1976. 32–42. Balázs–Szalay–Hajdu 1977. 3–7.

10. Erdei Ferenc 1941. 9.

11. Idézi Petrovics György 1922. 5.

12. ML PH 1888. VI. 1888. 845.

13. Szalay Ferenc 1978b. 27.

14. Erdei Ferenc 1941. 10.

15. MTA Kézirattára. Ms. 5797/92.

16. Erdei Ferenc 1941. 9–10.

17. MTA Kézirattára. Ms. 5797.

18.  Növénytermesztési és Növénynemesítő Intézet. 402. 1949.

19. MU 1936. okt. 4.

20. MH 1914. ápr. 1. ML PH 1914. 16 200.

21. MÚ 1935. nov. 5.

22.  Vermes Ernő 1929. 104.

23.  Mezőgazdasági népoktatás. 1938. január. Kny. A Makói Állami Gazdasági Népiskola ismertetése. Kiskunfélegyháza. 1938.

24.  A fölkasírozott táblázat a makói ZKI makói állomásáról került a múzeumba, de rossz állaga miatt nem alkalmas a megőrzésre.

25. Jelentés a makói Hagymakertészek Szövetkezetének 1936. évi hagymanemesítési munkájáról. JAMA: 22.

26. MÚ 1935. nov. 3.

27.  Uo.

28.  Márton József levele Erdei Ferencnek. Keltezés nélkül. MTA Kézirattár. 5824/321.

29.  JAMA: 22.

30. Erdei Ferenc 1965. Bruder–Erdei 1965. Erdei Ferenc 1967b. Tóthné 1970. Bruder–Tóthné–Varga 1972.

31.  MTA Kézirattár. JAMA gyűjtemény.

32.  Erdei Ferenc jelentése. 1936. január. MTA Kézirattár 5797/84.

33.  Uo. JAMA: 22/8.

34.  Erdei Ferenc 1994. 21.

35.  Dr. Balogh Vilmos minisztériumi osztálytanácsosnak 1936. április 2-án írt levél. JAMA.

36.  A Makói Hagymakísérleti Telep 1938/39. évi jelentése. JAMA. 22/3.

37.  Erdei Ferenc 1994. 20.

38.  Erdei Ferenc 1941. 31–34.

39.  Obermayer Ernő levele 1949. június 19-én a Mezőgazdasági Tudományos Központba, Ginter Károly miniszteri tanácsosnak. Fogalmazványa JAMA

40.  Uo.

41.  GKI 1974. 220.

42. A nevet, utcát, házszámot föltüntető jegyzék a JAMA 98.23.1.

43. Bruder János levele Obermayer Ernőnek. K.n. Iktatva: 1949. június 14. JAM

44.  KSZ 1982. 32. sz. MAÉ 1. 265–268.

45.  Bruder János levele Obermayer Ernőnek. K. n. Iktatva: 1949. június 14. JAM

46.  Halász Bálint szíves közlése.

47.  Szalay Ferenc 1963b. 3.

48.  Szalay Ferenc 1969a. 1–2.

49.  Szalay Ferenc 1969f. 5.

50. Uo.

51. Szalay Ferenc 1969e. 6.

52. Szalay Ferenc 1969e. 12.

53. Szalay Ferenc 1969d. 512. Szalay Ferenc 1969e. 

54. Szalay Ferenc 1966a. 2–5.

55. Barnóczki Attila 1996. 16.

56. Barnóczki Attila 1996. 15–16.

57. Szalay Ferenc 1963b. 14–17.

58. Szalay Ferenc 1963c. 1965b. 1966b. 1966c. 1966d.

59. Szalay Ferenc 1971b.

60. Szalay Ferenc 1971b. 130.

61. Gubicza Józsefné–Szalay Ferenc 1987. 85–86.

62. Szalay Ferenc 1986. Barnóczki Attila 1994. 63.

63. Gubicza Józsefné–Szalay Ferenc 1987. 94–95.

64. Barnóczki Attila 1996. 16.

65. Szalay Ferenc 1969 a. Szalay Ferenc 1987. 68–79.

66. Barnóczki Attila 1994. 17–19.

67. Szalay Ferenc 1969 a. Szalay Ferenc 1987. 68–79.

68. Barnóczki Attila 1994. 17–19.

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet