{261} Település, építkezés, berendezés

Település

(TÓTH  FERENC)

Mezővárosi település

Oppidum

A mohácsi csata után a makófalvi Makó család elhagyta itteni udvarházát, biztonságosabb területre költözött, sőt ki is halt. Ettől kezdve a makaiak maguk választottak bírót, akinek hatásköre megnövekedett, és kiépítették a belső autonómiát. Gárdonyi Tamás bíró a lakosság bizalmára támaszkodva megszervezte a város önálló közigazgatását. Néhány tekintélyes gazda segítségével létrehozta az okos és körültekintő férfiak (prudens ac circumspecti viri) testületét, a magisztrátust, más szóval a becsületes tanácsot. Makónak 1555-től már címere is volt, ami a földesúri gyámság alól kikerülve a mezővárosi státus elnyerését mutatta. Gyula királyi várának elestével (1566) a török hatalom a Tiszántúlon állandósult; ezzel Csanád vármegye hatásköre megszűnt Makó fölött. Ezután ügyeit – még az igazságszolgáltatást is – önálló törvényhatóság módjára intézhette. Báthori Gábor fejedelem 1608-ban kiadott oltalomlevelében szerepel először a privilegium oppidi Makó kifejezés.1 A város 1682-ben a kamarával kötött szerződést; évi száz tallér fizetése ellenében mentesült a jobbágyi szolgálat alól. Az iratokban oppidum regii-nek, királyi mezővárosnak; lakóit pedig libertini regii-nek,királyi szabadosoknak nevezték. III. Károly a várost 1799-ben Nádasdy László csanádi püspök személyének adta, Mária Terézia 1741-ben kiterjesztette a mindenkori csanádi püspöknek. Így Makó lakói püspöki jobbágyokká lettek. Továbbra is megmaradt azonban a város autonómiája: a püspök – jószágkormányzója és uradalmi tisztje révén – csak a fölügyeleti jogot tartotta fönn magának.

A magisztrátus fejét, az esküdtbírót 1742-től főbírónak (iudex primatus) nevezték, helyettese a másodbíró (iudex secundarius). Kívülük egy vagy két jegyző (notarius) és adószedő (perceptor) számított kiemelt tisztviselőnek. A főbírót és az elöljáróság tagjait a földesúr hármas jelölése alapján a közgyűlés választotta. A bírákat és a tanácsot 1772-től nem egy, hanem három évre választották. A fő- és másodbíró mindig különböző felekezethez tartozott. Az esküdtek közül öt katolikus, öt református, két görög katolikus volt. A városi igazgatás tehát demokratikusan működött.

Makó 1730-tól Csanád vármegye székhelye lett. Az ilyen mezővárosokról írta Erdei Ferenc: „A városiasságnak egy lépcsővel magasabb fokán állnak azok a mezővárosok, amelyek önálló városi szervezetük mellett egy nagyobb vidéknek, nevezetesen a megyének az igazgatási központjává emelkedtek. Ilyen városok: Debrecen, Gyula, Makó, Nyíregyháza, Szentes és Szolnok. Ezekben a városokban már olyan jelentékeny az igazgatási szerep, hogy ha {262} mezővárosi szervezetüknél fogva nem lennének városok, azzá tenné őket központi igazgatási helyzetük.”2

Makó azok közé a mezővárosok közé tartozott, amelyekben jelentős piaci és forgalmi tevékenység honosodott meg. Exportpiaci tevékenységével is növelte városiasságát.3

A szabadságharc utolsó napjaiban, 1849. július 29-én Makó rendezett tanácsú várossá alakult. 115 tagú képviselő-testülete megalakította az új városi tanácsot, élén Faragó Ferenc polgármesterrel. Egy hétig állt fönn: augusztus 4-én az osztrákok megszállták a várost, és a parancsnokság megszüntette a 48-as törvényen alapuló igazgatási formát. Az Októberi Diploma után, 1860-ban néhány hónapig Faragó Ferenc polgármesterségével ismét rendezett tanácsú város lett Makó. A kiegyezés után, 1870. január 1-jén harmadízben is kivívták a rendezett tanácsú besorolást. Ez mindenekelőtt azt jelentette, hogy az önkormányzati képviselőket a választópolgárok választották. Néhány akadékoskodó városi képviselő 1873-ban mozgalmat indított, hogy a városi státust nagyközséggé alakítsák át, mert nem győzik a terheket fizetni. A közigazgatási visszaminősítési mozgalom mögött kisstílű zsugoriskodó szemlélet húzódott meg, és csaknem egy évtizedig folyt a közigazgatási harc. Meskó Sándor alispán a hatóság érthetetlen zaklatásának tekintette. Csongrád város hasonló csatározása nemcsak státusvesztéssel, de hanyatlással is járt.

Az 1929. évi közigazgatási törvény Makót megyei várossá nyilvánította. A városi közgyűlés megszűnt, a város ügyeinek intézése a közgyűlés ellenőrzése mellett a polgármester egyszemélyű vezetésébe ment át. Csanád vármegye megszüntetése (1950) után önálló tanácsú város, 1954-től 1978-ig járási jogú város, járási székhely.

Településszerkezet

A középkori Makó igen kedvező természetes védettséget élvezett. A topográfiai leírás 1337-ből, a vázrajz 1695-ből való. Az oklevél szerint: „Makófalva helységben egy darab föld a nyugati oldalon, amely a Maros vizéből kiszakadó és a Hód nevű mezőség felé tartó és közönségesen Foknak hívott érnél kezdődik, egy darab közönségesen Eresztvénynek nevezett erdővel és a falu telkeivel együtt egészen Dénes mester házáig, az említett Dénes mesternek és fitestvéreinek jutott udvar birtokul: Makófalva többi részét pedig, elkezdve ugyanazon Fok nevű helytől, két egyenlő részre osztották a következő kép[p]en: hogy ami azt az utcát illeti, amely Kisfalud mellett húzódik el és végül összeér a Hód utca nevű másik utcával vagy úttal, – ezen utcáknak a mezőség felé eső egyik része egész kiterjedésében Dénes mesternek és testvéreinek esik osztályrészül; az említett utcának a Maros vize felé eső többi része pedig az előbb említett [Telegdi Lászó] érsek úrnak és unokaöccsének jutott”4

Ezt a kistájat mintegy 360 évvel később katonai térképvázlat is megörökítette. I. Frigyes Ágost szász választófejedelem 1695. szeptember 18-án Makónál vert táboráról színes tollrajz készült.5 Ezen a török által 1686-ban fölperzselt, az újjátelepülést megelőző állapotot rögzítő térképen a kis települést a Maros és a Nagyér három oldalról ölelte át. A Nagyeret bővizű patakocskának tüntette föl, hiszen akkor még éppen úgy élő kapcsolatban volt a Marossal, mint a Szárazér vagy az Aranka. A széles medrű Nagyér a településnek természetes védelmet jelentett. A Nagyéren egy helyen, az arad–szegedi országút hídján lehetett átjárni. A castellummmal bíró kis helységet közvetlenül sáncrendszer is védte. A kákás–mikócsai ér is szerepel a rajzon, ez külső, természetes védővonalat alkotott. A táborhely kiválasztása szerencsésnek mondható, hiszen a külső érrendszer őket is védelmezte. A rajz a tábor közelében dombot is föltüntet, a későbbi Szőlő-halmot, amely megfigyelőhely lehetett. A Maros kanyarulatait {263} valóságosan ábrázolta, a Baranyi-hajlat keleti fele már veszélyesen ostromolta a várost.

A déli tájolású Campement bei Makova (Táborhely Makónál) című, 1696-ban készült táborrajz6 a Kákási eret mocsaras vonulatnak ábrázolta, valójában az is volt. A Nagyeret Szentlőrincnél ágaztatta el a Marosból. Az újabb katonai vezetés már nem a Szőlő-halmot jelölte ki megfigyelő helyül, hanem a Mikócsai-halmot. Az országutat szintén jelölte. Makót nem térképjellel tüntette föl, mint az előző évi térkép, hanem két valóságos épület rajzával, valószínűleg a leomlott tornyú templommal és a megerősített castellummal. A várost kettős földsánc védte. Tőle északkeletre, a mai orosz temető környékén megművelt földterületet is jelez, és a Mikócsai-halom közelében egy szintén megművelt tábla sarka látható. Egyértelmű, hogy Makó teljesen nem néptelenedett el. A két katonai táborrajz az újjátelepülés előtti időszak hiteles állapotrajza.

12. térkép. A középkorban a Maros-partján földsánc védte a castellummal bíró Makót  (1695)

Helységünk eredetileg Velnök (Alvelnök és Felvelnök) volt. E két település egymáshoz viszonyított helyét a Maros folyási iránya határozta meg: Alvelnök a folyó alsóbb, Felvelnök a fölsőbb folyásánál terült el.7 A Makófalva elnevezést a Csanád nemzetségből származó földesuráról, Makó bánról kapta. A 13. század végén még mindkét név használatos volt. 1299-ben: Felvelnuk que moderno vocabulo Makofalua vocaretur (Felvelnök, amelyet újabban Makófalvának neveznek) fordul elő. Középkori településünknek keleti szomszédja Kisfalud és Szentlőrinc, nyugati Szentmiklós és Tömpös, északi Malomszög, Vásárhelymakó, Szentlászló és Szentmargita. Ezek elpusztultak és részben beolvadtak Makófalvába. {264}

A település lélekszámban gyarapodott, gazdaságilag megerősödött. A mohácsi vész idejére nevéből elmaradt a -falva végződés. A török háromszor perzselte föl Makót. Az első ellenére szinte töretlenül fejlődött tovább, de a másik kettő után a lakatlanná vált pusztát kellett benépesíteni. Lambion francia térképész, hadmérnök 1695-ben azt írta, Makó nincs többé, lakatlan, csak este látni itt-ott pásztortüzet.8 Az 1686. évi pusztulást átvészelő és visszaszivárgó lakosság kérte a magyar kamarát, hogy kedvezményekkel segítse elő benépesítését. A kamara 1699-ben a letelepülőket négy évre mindenféle közmunkától és adók alól mentesítette.9

Az újjátelepüléskor a helység kétközpontú lett: a valamivel nagyobb református és kisebb katolikus városrészből állt. Mindkettő a Maros és a Nagyér között jött létre. A törzslakosságot alkotó reformátusság a Maroshoz közelebb helyezkedett el. Sövényfalú temploma a jelenlegi lelkészlak kertjének lábjában állt; a katolikusok hasonlóan vesszőfonatú temploma pedig a mai Szent István tér környékén. A katolikus városrész a Marostól valamivel távolabbra esett. Ezt Bujáknak hívták, a református városrészt Szentlőrincnek.

Bohdaneczky Edvin névstatisztikai vizsgálattal megállapította: „Makót mindig a török előtti lakosság és annak utódai szállták meg, vagyis minden veszély ellenére is élénken él bennük a régi szálláshelyhez való joguk tudata, amely mindig visszahozza őket az ismételten elhagyott lakóhelyre. Bizonyítékul szolgál az egymást követő összeírások állandóan ismétlődő névanyaga, de még nagyobb bizonyíték a temesvári defterdár 1557–1558. évi összeírása, amely 300 házat számlált össze. Ezek lakói közül 154-nek az ivadékai ma is élnek Makón: Borbély, Boros, Borka, Cseh, Fodor, Gera, Hajdu, Jó, Szíjjártó, Szűcs, Vida stb.”10

A Nagyérnek a településszerkezet alakulásában az újjátelepülés után is jelentős szerepe volt. A mai Zrínyi, Apaffy és Kálvin utca Nagyérre futó telkeivel körülölelte a törzsökös várost. Körútszerűen keretbe foglalta a két ősi városrészt. A 18. század eleji várost hidakon lehetett megközelíteni. A keleti részen a kukoricavárosi híd a mai Körösi Csoma Sándor utca körül volt; a legnagyobb forgalmat a mai Szegedi utcai nagyhíd bonyolította le; a Hunyadi utcán vezetett a kishíd, ezt kizárólag gyalogközlekedésre használták; nyugatra esett a Kelemen-híd.

Szirbik Miklós említette, hogy „a mostani öregek emlékeznek arra az időre, amikor az Éren túl – az Oroszok, és Sidók telepedéseit kivéve – egy ház se volt […], de ez a rész 60-70 esztendő alatt annyira nevekedett, hogy közel háromnegyed részét teszi ki a Városnak.”11

Az újjátelepülés után a Maros okozta a legtöbb gondot. A mederváltozást a tanú így idézte föl: „A folyó lépésről lépésre a régi medréből kilépett, és a város felé vette útját… Először a régi templomot pusztította el, azután elvette a kocsiutat, amely mintegy nyolc ölnyire volt a Maros és a városi kertek között. Majd a kertekre került a sor, azután a mellettük levő első sor házra és piacra, végül a második sor házat is elöntötte”12

A Maros egyenesen a város szíve felé tartott, és azon keresztül kívánt magának medret vájni. Ezt a veszélyt a meder átvágásával tudták csak 1754-ben elhárítani. A város településszerkezete magától alakult ki. A törzsökös város utcái a Maroshoz vezettek. Több utca végét elszaggatta a folyó, mert a sodrása miatt a makói oldalon rombolt, a bánsági részen épített. A városházát 1719-ben nagyjából a két városrész között, a mai Gőzmalom utcában építették föl. A katolikusok temetője a templom környékén, a reformátusoké a mai Szent János téren létesült. {265}

13. térkép. Felekezeti megoszlás 1857-ben

Szerkesztette Tóth Ferenc. Rajzolta az 1880. évi térkép fölhasználásával Benke Zoltánné és Fári Irén

1740-es években Stanislavits Miklós püspök engedélyezte a zsidók letelepedését. Az akkori várostól több száz méterre külön városrészt jelöltek ki számukra, a mai Deák Ferenc és Eötvös utcát, amit Nagy zsidó és Kis zsidó utcának neveztek. Zsinagógájuk a gettó déli részén állt. Szintén Stanislavits püspök nevéhez fűződik a görög katolikus ruténok betelepítése Szabolcs, Bereg, Ung, később Szatmár és Bihar megyéből. Városrészük a zsidó fertályon túl a mai Erdélyi püspök és Toldy (Nagy orosz, Kis orosz u.) utcák területén volt. Őket Makón liturgikus nyelvük alapján oroszoknak nevezték.

A 18. század közepéig kialakult városrészek (Buják, Szentlőrinc, zsidó és orosz fertály) felekezeti különállás alapján jöttek létre. A Maros-parti két piacteret a Maros hullámsírjába temette. A városközpont, a főtér már a Nagyéren túl, a Szegedi, Aradi és Vásárhelyi utcák csomópontjában alakult ki. Ez lett Makó fóruma. Kereskedőházak, lakóházak, hivatalok épültek. A hármas irányból összefutó utak csomópontjában jellegzetesen háromszögletű városközpont jött létre, amely Arad irányában két újabb háromszögletű térrel bővült. A háromirányú főút a négyzetes utcakiosztásnak nem kedvezett, így a háromszög a város településszerkezetében is megjelent.

Makó kanálisa, a Nagyér több kisebb ér vizét is összegyűjtötte. A mai Mikes Kelemen utcának Vizes utca elnevezése jelezte jellegét is. Az ottani és a református templom melletti pocsolyát Sárnyomónak,a régi serházit, a Gőzmalom utcait Potyesztónak hívták. Ezek az erek és lapályok határozták meg az utcák ívét vagy görbeségét. A Nagyér mederirányával függ össze a Kígyó, Körösi Csoma Sándor, Hunfalvy utca vonala. Buják rendezetlennek ható kis terei és utcái is földrajzi adottságokkal magyarázhatók. A zsidófertály íves utcái a terep egyenetlenségével függtek össze. A régi városrészek utcái girbe-görbék, teli kiszögelésekkel, beugrókkal, sikátorokkal, zsákutcákkal. Az első részleges városrendezési tervet 1815-ben Fejérváry Ferenc mérnök készítette.13 A legrendezetlenebb városrész a zsidófertály volt, tele zsákutcával, zugokkal. Egy telekre több ház is épült, ezért tűzrendészeti szempontból Makó legkifogásolhatóbb területének számított. Mégsem helyi indíttatásból hozták rendbe, hanem mert a helytartótanács 1810-ben megparancsolta a zsidóházak rendbe szedését. Fejérváry Ferenc munkája a szomszédos keresztény házakra is kiterjedt, a mai Széchenyi tér, Úri, Vásárhelyi és Kossuth utcákkal határolt tömbre. Az 1821. évi árvíz 125 zsidó tulajdonban lévő házat is megrongált, Gilitze István parasztköltő szavaival: „A zsidók házait rendre learatta.” Az árvíz után kapta meg  mai formáját a Deák Ferenc, Eötvös, Síp, Baross és Dobó utca.

Az 1821. évi árvíz a szentlőrinci városrészen okozott nagyobb pusztítást. Ezt a városrészt Kőszeghy László püspökföldesúr megbízásából Giba Antal szedte rendbe. Tervei alapján kapta meg mai formáját a Szegedi, Mikes Kelemen és Szirbik Miklós utca. A Kígyó utca kiegyenesítésére és a Hold utcával párhuzamos utcanyitásra már nem került sor.14 Szirbik Miklós joggal írhatta: „Az utcák eléggé reguláztattak, kivált minek utána […] a Marosnak 1821-dik esztendei kirohanása s ez által okozott sok házak ledőlése alkalmatosságot szolgáltatott.”15

A református városrész az Aradi országút mentén fejlődött tovább. Szirbik Miklós az 1763. évi névsorában hat újvárosi utcára hivatkozott; ezek az oroszfertálytól délre estek, a Batthyány, Rákóczi, valamint a Bajza, Szemere, Meskó és Arany János utcák lehettek. A reformátusok főutcája az Aradi utca lett, a katolikusoké a Kálvária utca.

A régi város belterületén terek nem alakultak ki. Az egykori temetők lezárásával utólag vált térré a Szent István tér és a Szent János tér, parkká a Petőfi park. {267}

Központ: Főtér, Paraszti övezet: (2. Buják, 3. Szentlőrinc, 4. Zsidófertály, 5. Oroszfertály, 6. Református újfertály, 7. a–d Újváros); Agrárproletár városrészek: (8. Cigánybécs, 9. Honvéd, 10. Cédulaház, 11. Kelemenhíd, 12. Vágóhídi városrész, 13. Szuszogó, 14. Kenyérvárói munkásházak, 15. Soványi munkásházak, 16. Állami kislakások, 17. Vertán-telep, 18. Bonczos~Táncsics-telep, 19. Oncsa-házak, 20. Levente~Dózsa-telep)

A cigányok a 19. század elején települtek le a mai Lendvay, Csáki, Bethlen, és Gyóni Géza utcák határolta részen. Városrészüket Cigánybécsnek, ritkábban Bécsnek, Kisbécsnek nevezték.

A mai köztudat a Návay Lajos tértől a Szegfű utcáig terjedő részt tekinti Újvárosnak.  Ennek kiosztása három lépcsőben történt: 1801-ben, 1819-ben és 1932-ben.

A megyei magazin és a Csillag vendégfogadó szomszédságában a város 1800-ban licitáción 100 aranyért nagyobb belsőséget vásárolt. Itt született meg a Fejérváry Ferenctől Egyik Újvárosnak nevezett városrész. Ez a Vásárhelyi, Gyóni Géza, Hosszú utca és Návay Lajos térrel körülzárt terület volt. A sakktáblás kiosztás már mérnöki munka.

1819-ben osztották ki a Gyöngy utcától a Váradi utcáig és a Sírkert–Attila utcától a Hosszú utcáig terjedő területet. Az újvárosi templomok helyén vásárteret hoztak létre, közepére márványoszlopot állítottak, és a városrész létrehozójáról, Kőszeghy László püspökről László térnek nevezték el.16 

14. térkép. A város öves szerkezete

Újvároson 1832-ben a tűziveszedelem megelőzésére újabb osztásra került sor. A püspöki uradalom az új városrészre kétszáz holdat adott.

A 19. század második felében és a 20. század elején születtek meg a harmadosztályú területi csoportnak számító zsellér városrészek. {268}

90. kép. Gazdaházak a református ótemplom sétálójáról 1920 körül

91. kép. Utcarészlet (1908)

A makói Honvédegylet 1861-ben kezdeményezte ház nélküli tagjainak megajándékozását telekkel. Így született meg a Honvéd városrész. Az alacsony fekvésű egykori csürhejárás lakóterületnek nem volt ugyan alkalmas, de a városnak más terület nem állt rendelkezésére. A kiosztott telkek kevésnek bizonyultak, ezért még 1861-ben három másik kisebb városrész is keletkezett: a Kelemen-hídi, a Vágóhídi városrész és a Cédulaházak. Összesen 1263 házhelyet osztottak ki.

1907–12-ben épültek föl a Régi munkásházak, 1924–27-ben a Vertán-telep, a második világháború előtt a Mező utcai ONCSA*-házak, a Levente-telep17 (a mai Dózsa-telep) és a Bonczos-telep18 (a mai Táncsics-telep).

Városrészeinket Erdei Ferenc morfológiailag három övezetre osztotta:19

– Az első osztályú területi csoport a városközpont, ez a városi minőséget legjobban megközelítő terület;

– a második osztályú városrészt a régi parasztközségek egységes övezete adja (Buják, Szentlőrinc, Oroszfertály, Újváros);

– harmadosztályú városterület az agrárproletár városrészek területe (Cigánybécs, Honvéd, Vertán-telep, Bonczos-telep, Levente-telep).

A második világháború után új városrészek születtek: Bánom és Sovány (1949), Gerizdes (1961), Kenderföld (1970). Beépült a Juhász Gyula tér, új utcasorok keletkeztek Verebesben.

92. kép. Tulipán utca (1975)

Belterület

A belső telek nagysága

31. ábra. Kétsoros telekbeépítés - Diós Sándor hagymakertész Aradi u. 94. számú házának helyszínrajza

A belső telek (porta, házhely, fundus) alakításában többek között szerepet játszott a hagyomány, a földrajzi adottság, az életmód. Az újjátelepüléskor az elpusztult település utcáit a történeti hagyomány is formálta. A főbb utak vonalát megtartották. A táji adottságok is meghatározók voltak. A város alacsony fekvését tetézte a táj elvadulása, az állandósuló vízállásos helyek jelenléte. Az utcák így egyenetlen szélességűek és görbék voltak, sőt általában rövidek. Az 1824. évi várostérkép még hitelesen ábrázolta, hogy a Maros Szuszogónál hetven évvel korábban hogyan csonkította meg a telkek egy részét, olykor felezte, negyedelte azokat. A törzsökös városrészek sem egyszerre települtek be; a szabálytalan formátumú telkek ősibbek. Nagyobb épületeknek – városháza, serház, nagyvendéglő – is volt településalakító, térképző szerepük, de még a szárazmalmoknak is.

93. kép.   Fektetett kerítés bógnis kapuval

94.  kép.  Mintás kerítés

95. kép. Hagyományos és újabb kerítések ­(Fektetett-, léc és függődeszka-kerítés) - 1908

A törzslakosság belső telkeit a paraszti életmód, a gazdálkodás is meghatározta.20 A zsidóság földet nem művelt, egyedül az ő városrészük lett halmaztelepülés. A házak „veszedelmesen vagynak összeépítve”; „sűrűn egymáson állnak”; „borzalmas sűrűségben”; „veszedelmes zugban” vannak. A cigányputrik is oly annyira halmazszerűen épültek, hogy nincs meghatározott telkük, a putrik önmagukban állnak. A tanács a 19. század elejétől igyekezett építkezéseiknek határt szabni. 1811-ben: „Kiküldetnek a gödrökhöz ahol mostanában némely czigányoknak házhelyek kimutattak, annak elintézésére, hogy azon czigányok miképpen építsék házaikat, és hogy tovább ne mennyenek, mint fenn kimutatott.”21

32. ábra. Kapufélfák 1841-ből és 1850-ből Kovács Gyula rajza

A belső telkek nagyságáról Makó város urbáriuma (1781) családonkénti adatokat tartalmaz. Vertics József földmérő nemcsak a térképeket készítette el, de a földkatasztert (Tabella Geomerica) is. Az urbárium szerint egy jobbágytelekkel bíró gazdának egy hold (1100 négyszögöl) belső telek, fundus járt, a fél telkesnek fél, a negyed telkesnek negyed. Hiába volt valakinek egy jobbágyteleknél nagyobb földje, akkor sem kaphatott egy holdnál nagyobb belső telket. Az urbárium fölvételekor kinek-kinek adott volt a portája és ennek területe. Mivel ez senkinél sem érte el az egy holdat, ezt a külterületen kellett pótolni, kiegészíteni. Vertics József az urbárium végrehajtásakor nemcsak a külterületet, de a belsőségeket is fölmérte.22 A földmérői tabella külön rovatában tüntette föl a belső telek nagyságát (Fundus Intervillanus) és kiegészítését (Adjustatio Fundi Intervillani). Az egy jobbágytelkes Borka Pál belső telke 4/8 hold volt, ezért külterületen ugyanennyivel kiegészítették. A fél sessiós Fodor József házi telke 3/8 holdat tett ki, ezt 1/8 holddal pótolták.23

A házas zsellérek belső telke az urbárium végrehajtásakor nem változott, ahhoz a mérnökök nem nyúltak. Lakóházuknak vagy telküknek nagyságát az urbárium érintetlenül hagyta. Minden házas zsellérnek akkora belső telke maradt, amennyit addig használt.

96. kép. Szalamanderes nagykapu

Az urbárium végre­hajtásakor a mai Apaffy utcában egyholdas telke­ket mértek ki. Az újabb házhelyosztások­kor, 801-ben – az Egyik Újváros osztásakor – még különb­séget tettek a job­bágynak és a zsellérnek juttatott telek között.  Az akkori osztáskor a telkes gazda dupla belső telket kapott. Pl. Szirbik János három­fertályos gazda belső telke 288, a vele szom­szédos Balogi Mihály zselléré 153 négyszögöl.24    {273} 

32. ábra Szalamander és stilizált változatai

Ez a megkülönböztetés az 1819. és 1832. évi városrész kimérésnél már nem érvényesült; de az utóbbinál – a későbbi újvárosi templomokkal szemben – Vertics József és Giba Antal földmérőknek, valamint uradalmi tisztségviselőknek egy holdat meghaladó nagyságú telkeket juttattak.

Morfológiai tekintetben a törzsökös városrészek telkei eléggé szabálytalanok, határvonalaik gyakran eltérnek a derékszögtől. A 18. század végétől jelentek meg a mérnöki kiosztású városrészek.

97. kép. Festett bógnis nagykapu faragott kapufélfákon, balról vertfal-kerítés cserepezve (1908)

A paraszti városrészek telkei 300-800 négyszögölesek voltak, a munkásházaké 100-150. Ez utóbbiról Féja Géza meg is jegyezte: „A Vertán-telep munkásházai 6–6 méterre egymástól. 90–110 négyszög­öles telkeket kaptak, amelyen a kutya is alig fér el […] Kertültetésről, gyümölcsfáról szó sem lehet […] Az agrárváros azonban nem adja meg a földmunkásnak a tenyérnyi agrárlehetőséget.”25

34. ábra. Kisparaszti ház (Bárány u. 64.)

Telekrend

A lakóház általában a telek keleti oldalvonalára épült, rit­kán az északira. Az építészeti szabályrendelet (1888) szerint ez a házak építési vonala.  Az építési vonalon a tulajdonos­nak volt kötelessége a kerítés fönntartása. A vég- vagy hátsókerítés fele-fele arányban közös a hátsó szomszéddal. A tulajdonjog formailag máig elkülönül: a saját kerítés eleje a szomszéd felé néz, hátulja, fonákja felénk.

Az 1824. és az 1880. évi térképen minden parasztház véggel nézett az utcára, csak később jelentek meg a görbe vagy fordított házak. Makóra a kétsoros udvar jellemző. A három-öt helyiséges házhoz alacsonyabb gerinc­magasság­gal épült az istálló, takarmányszín és a kocsiszín. A telek másik felében, az utcafront közelében, a főépülettel párhuzamosan néhol nyári konyha állt, ezt követte a gabona tárolására szolgáló hambár és a csöves kukorica elhelyezésére a kotárka. Ezek mögött füstölő, tyúkól, disznóól. A kutyaház a hambárlépcső alá került.

Eleinte csak a kertet választották le, az árnyékszéket és a trágyadombot a telek alsó részében alakították ki, később az árnyékszék és a füstölő a hambár mögé került.  A jószágok eredetileg a ház elejéig jártak, ahogyan Erdei Ferenc írta: „Az udvar tagolatlan egységben gazdasági udvar.”26 A hambár irányában keresztbe húzott léckerítéssel elkülönült a fölső és a gazdasági udvar. Az előbbit ki is kövezték. A fölső udvar gang felőli oldalán volt a virágoskert; benne muskátli, vasrózsa, margaréta, szalmavirág, krizantém, estike, sarkantyú, viola, tátika, levendula, rezeda, rezgő virított. A szőlőlugas is idekerült. A házkörül ültettek néhány fát: parasztmeggyet, eperfát és akácot. Az utca felől volt a gémeskút.

35. ábra. Nagygazdaház és porta (Kálvin u. 15.)

A szérű – az évi takarmány tárolása – a háznál a kert harmadát, felét, sőt sokszor kétharmadát is elfoglalta. A bejárathoz legközelebb eső részen rakták össze bajszával kifelé a csutkatüvet. Egy-egy háznál két-három kocsira valót is tároltak. A morzsolt csutka­kupacot szintén végével kifelé pakolták össze, és sárral le is tapasztották, hogy a moly ne essék bele. Ahol a polyva nem fért be a színbe, kisebb polyvakazlat is raktak. Külön {275} boglyába került a lovak és a csikók takarmányozására szolgáló gyöpszéna és a marhának való értéktelenebb csutakszéna. A kévébe nem kötött herét keskeny kazlakba rakták; alá ízéket, tetejére búzaszalmát tettek. A szalmát mindig egy kazalba rakták, de a zab- és a tavaszi árpaszalmát külön, mert ezeket mint takarmányt is használták. Az ízékkazlat a szérűskert oldalában rátákba tették. Egy rátába 130-150 kéve is elfért. Egyszerre csak egy rátát bontottak meg, és mindig az avassal kezdték. A csutkakúp a telek végére került, belőle öt-tíz kúpot is raktak.

98. kép. Morzsoltcsutka-kupac

Erdei Ferenc találóan írta: „A ház és az egész telek beosztását a termelés és munka szabta meg.”27

Kerítés

Az újjátelepülés után sövénykerítéseket készítettek. 1734-ben Halasi György „házát, istállót, sövénykerítésével, kapujával […] Makó városának eladja.”28 A honvédi zsellérházaknak olykor még utcai kerítésük sem volt, de azért a kiskapun illett bemenni.

A deszka térhódítása előtt nagyobbrészt falkerítéseket alkalmaztak. Ez kb. 40 centiméter vastagságú vert fal. A tetejére csutkatövet raktak, letapasztották; ez volt a kalapja. A bolyhával kifelé fordított csutkatő öt-hat centivel kijjebb állt, hogy legyen csurgása. A falkerítések eredetileg másfél méteresek voltak, de később magasságukat megnövelték, hogy ne lássanak be. Akkor már inkább lecserepezték.

99. kép. Galambdúc (Csanádalberti)

Léckerítést utcafronton kizárólag előkertes házakban készítettek, de az udvar felőli szakaszát bedeszkázták.

A deszkakerítés első formája a fektetött kerítés volt. A szögletesre faragott oszlopok két oldalát mélyen kifalcolták, ebbe fölülről eresztették be a deszkalapokat. Ehhez szöget vagy vaskapcsokat nem használtak. Hogy ne lássanak át rajta, falcolt deszkákat alkalmaztak. Az időjárás viszontagsá­gai elől lekalapolták.

A nagykapuk eredetileg egybe­nyíló fektetett kapuk voltak. A fektetett kerítéshez már inkább bógnis kapuk készültek. Ezek ívelt záródásúak és középütt nyílók voltak. A deszkák és a hézagtakaró lécek a kalapig futottak. {276}

100. kép. Előkertes ház szárazbejárású kiskapuval (1908-ból)

Ezt a kerítéstípust fölváltották a függő deszkakerítések. Az oszlopok között alól és fölül riglifát alkalmaztak. Ehhez fűrészgödörben vágott egycolos deszkát használtak. A fűrésztelepek megjelenése után általános lett a háromnegyedcolos deszka. Ehhez babafejes kapufélfákat faragtak. A fejdíszek sok esetben hasonlítottak a református temető fejfáihoz.29 A kirajzolt díszt előbb kanyarító fűrésszel vágták ki, majd kétkézvonóval kitisztították. Alkalmaztak deszkacsipkés oszlopfőt és esztergályosnál készült oszlopfejdíszítést is. Ehhez a kerítéstípushoz is középütt nyíló, bógnis  nagykapuk készültek.

Az egyszerű függőleges deszkázatú kerítésekből alakult ki a mintás kerítés. Az aljdeszkára és a szegődeszkára srégvésővel mintákat húztak: rombusz vagy tégla alakút. Fönt csipke vagy hullámléc zárta, tetejére kalapot tettek. A függőleges deszkavégeket később spiccre vágták, majd igen változatosan díszítették. Elmaradhatatlan volt a hézagtakaró léc, a lajszni. A mintás kerítés már díszes bógnis kaput kapott. Szegmentes ré­szébe állatornamentika került: eredetileg szala­mander, később hal, nyúl és gúnár is.30 A szalamander tűztől oltal­mazó állatszimbólum.31 A szóban forgó orna­mentikát a nép cifraságnak nevezte, az ácsmesterek halas mintának. A szalamander díszítésű nagykapukat a szomszédos Apátfalva is átvette, szívesen alkalmazta.32 Újabb típus a síma szegött kerítés. A függő deszkák keskenyebbé váltak, és falcolással láttak el, így a hézagtakaró léc eltűnt. A sima szegött kerítés kapujának megfelelője a sima szegött kapu. Ez már nem a közepén nyílt, hanem a harmadánál. Az előkertes házaknál az eresz folytatásában nyeregtetős szárazbejárásos kiskapu terjedt el. {277}

101. kép. Födött gerendás nagykapu

Gazdaházakban téglapilléres falazott kerítések voltak általánosak. A kapupillé­rek téglából készült lapos gúla alakú kala­pot kaptak. Ez a típusú pillér először a kálvá­riakápolnának 1844-ben készült kerítésén fordult elő. Ezt vehette át a népi építkezési gyakorlat.

102. kép. Szárazbejárású nagykapu Hunyadi u. 4. (Lebontva 2006-ban)

A téglakerítéseket téglasorral kalapolták le, a csurgása befelé esett. Ez a megoldás a középületeinknél általános volt, ezt a 19. század második felében a gazdaházak építői is átvették. Az 1970-es években Bugár Mészáros Károlynak, az Országos Műemléki Felügyelőség területi referensének elgondolása szerint a megyeház addigi téglázott kerítésfödést dunántúli hagyományú nyeregtetős cserépfödésre módosíttatta. Ez a tetszetős megoldás azóta városszerte elterjedt.

A fordított házakhoz a magos szárazbejárati kapuk illettek. Ez az épület végén vagy harmadában állt. Kis- és nagykapura tagolódott, elöl gazdagon díszítve, fölötte színes üvegablakokkal, kívül-belül mázolva. Sajátos változata a födött gërëndás nagykapu. Méretében az előbbivel azonos, de nem szárazbejárati. Zsindellyel vagy cseréppel födték. {278}

A város határa

Az öves gazdálkodási rendszer kialakulása

A török hódoltság alatt elpusztult falvak területét Makó fokozatosan magába olvasztotta. Igen tanulságos a városról és külterületéről Vertics József 1778-ban készített térképe. (Mappa Exhibens Terreana tam Oppidi Mako Qvam etiam Proediorum Kopáncs, Csókás, Igács, Rákos, Dál, item Diverticulum Sz Lőrincz, Szent Miklós, Tömpös et Lele.) Még a térkép címében is megkülönböztette a telkeket: Szentlőrinc, Szentmiklós, Tömpös, Lele; és a pusztákat: Kopáncs, Csókás, Igács, Rákos, Dál. Az utóbbiak kiterjedése Vertics fölmérésén is nyomon követhető. Az elpusztult falvak területe hatósági beavatkozás nélkül része lett a város határának. Ezt az 1782. évi úrbárium deklarálta is: „Makó városa Dál, Rákos, Kopáncs, Igás, Csókás proediumokat, továbbá Szentlőrinc, Szugoly, Szentmiklós, Tömpös, Nagy- és Kislele, Gyűrűs, Kingécz, Panahát, Horohát, Gencshát, Borzhát, Ürmöshát, Tzirok méhese, Klárahajlás, Sírhegy, Felső- és Alsósziget, Klárai sziget, Nagykerülő és Hajdova területeket benépesítve és bekebelezve használja.”33

15. Makó határa az I. katonai fölvétel szelvényein (1784) A belterületet övezik a szőlők, a belső legelő, a nyomásos művelésű Ugar, a szállásföldek (tanyák) és a  Puszta

A 18. században a nagy határú települések külterületének hasznosítása előtt elvileg két lehetőség állt fönn: a pusztává vált faluk újratelepítése vagy a szállások kiépítése. Erdei Ferenc írta: „A tanyákra való kitelepülés politikai mulasztásnak az eredménye, mert a puszták feltörése idején tervszerű telepítésekkel lehetett volna benépesíteni a határt, akkor ugyanolyan falvak keletkeztek volna, mint a Bánságban, s ezzel lehetetlenné vált volna a tanyai szórványtelepülések kialakítása.”34 Ha a makói puszták kincstári földek lettek volna, egy évszázad múltán a telepítések előtt valóban nyitva állt volna az út. Különösen Csókásnak és Rákosnak volt meg a földrajzi adottsága, hogy ott egy-egy falu alakuljon ki. Mindkettő utak csomópontjában terült el. Makón viszont a folytonosság elve érvényesült. Az utolsó török pusztítás után visszaszivárgó lakosság indította újra az életet. Igénybe vették ugyan a kamara segítségét (szabad földfoglalás, négyévi adókedvezmény), ezzel legalizálták helyzetüket. Rákos, Dál, Igás, {279} Kopáncs már 1596-ban elpusztult. Igás pusztát a makóiak 1651–54-ben 320 talléron vásárolták meg.

Az 1699. utáni megülés alkalmából meghatározóan őslakók települtek vissza; az 1717. évi összeíráskor makói eredetű volt 78,6, közeli vidékről jött 10,7, távolabbról költözött ide 10,7%.35 Az összeírás a beltelken lakó 84 családra vonatkozott. A provizor megjegyezte, hogy a gazdaemberek, akiknek száma nyolcvannál többre megy, szénahiány miatt kiköltöztek a Pusztára.36

Mária Terézia urbáriumának végrehajtásával az öves gazdálkodás teljes mértékben kiépült. Makón ezek a termelési övezetek különösen indokoltak voltak, a Maros partján elterülő város határa ugyanis északi irányban a Békés megyei Tótkomlósig húzódott. Öt övezet jött létre:

1. A város belterületét körülvették a szőlőskertek (Szenlőrinc, Ingó, Újhegy, Ardics, Kálváriamenti, Innenső- és Túlsójángor. Területük 1715-ben 510 kapás, 1779-ben 1498 jugerum). Veteményes kertek (Szuszogó, Lesi, Borjúvár, Szentlőrinc, Kortyogó, Verébhegy, Kákás) és kenderföldek (Gerizdes, Kenyérváró).

2. Ezt követte a belső legelő övezete a fejőstehenek, juhok és hámos lovak részére. Nagysága 1715-ben 156½, 1720-ban 856 kaszás, 1774-ben a makai szentlőrinci és tömpösi legelők területe 8334 jugerum. A lelei proediumból a sertések legeltetésére használt nád és gyékénytermelő helyek közt Mejje rét, Biberés rét, Ludas rét, Gencs és Jakab rét 11 032 jugerum területen.

3. A következő övezetet alkották az ugar földek. Területük 1779-ben 1498 jugerum.

4. Az ugar földeken túl következtek a szállás- vagy tanyaföldek. A szállásföldek nagysága 1779-ben az igási, dáli, rákosi, kopáncsi és csókási proediumok között 31 728 jugerum.

5. A legtávolabbi zóna a külső legelő öve, a Puszta volt.

A termelési övezetekről szólva Erdei Ferenc megállapította: „Ez a földrajzi elhelyezkedés a gazdálkodás racionális differenciáltságára és viszonylag magas színvonalára is utal.”37

16. térkép. Szárazéri tanyák (III. katonai fölmérés)

Első tanyaösszeírások

A tanyavilág Györffy István szavaival: „a hatóság csöndes szemlélete mellett alakult ki”38, amikor tehették, igyekeztek gátat vetni építésüknek.

Mária Teréziának 1767-ben kiadott urbáriumi rendelete – több évi előkészítés után –Makón 1772-ben lépett életbe. Ekkor az utolsó osztás állandósult. A szállásföldek egyéni birtokba kerültek. Az addigi nyomásos gazdálkodás kizárta a lehetőségét a tanyás {280} gazdálkodás kialakulásának. A szilárd telekként kezelt szállásföld létrejöttével a tanyaépítés polgárjogot nyert.

A keltezés és jelzet nélküli földmérési szakaszleírása – amely 1775 körül készülhetett – a városban 1330 házat, a szállások között 252 numerizált házat említett.39

A tanyák száma tovább gyarapodott. Vertics József 1778. évi térképe már 338 tanyát tüntetett föl. Ekkor a városnak mindkét szántóföldi övezetében (Ugar és Szállásföld) szétszórva voltak tanyák.

Csanád megye – egy évvel megelőzve a helytartótanács intézkedését – 1778. június 17-én összeírta a tanyákat, és elrendelte lebontásukat. A kirendelt küldöttség mindössze 94 tanyát vett számba. Nem tudni, hogy a térképes ábrázolás és a küldöttségi jelentés nagyfokú eltérése miből adódott, hiszen mindkettő egy időben készült. Egyértelmű, hogy a földmérőlánccal dolgozó mérnök a határ minden szegletét apróra bejárta, egy-egy tanya talán mérési pontnak is számíthatott. A térképen föltüntetett tanyaábrázolás föltétlenül hiteles.

A probléma bonyolultsága azzal is érzékelhető, hogy bár a szilárd telekrendszer lehetővé tette külteleki épületek emelését, a néhány évvel későbbi, II. József-kori katonai fölmérés (1784) makói szelvényei a szállásföldeken 278 tanyát tüntet föl, II. József népességi összeírása pedig 250 tanyát vett számba.40 Ezek nagy része is „üres szállási ház” volt. Állandó lakóként 15 tanyában írtak össze 105 főt.41 Az 1788. évi megyei összeírás minden bizonnyal nem terjedt ki a város egész határára, csupán az Ugar területére. A tilalmas tanyákat itt le is bonthatták; az első katonai fölmérés ugyanis az Ugar övezetben egyetlen tanyát sem tüntetett föl.

A tanyaépítési „kedv” azért lassulhatott le, mert 1779-ben a központi kormányszékeket aggasztották a gyakori lókötések, állatelhajtások. A magányos szállások veszélyeztették a közbiztonságot, nehezítették a közrend fölött őrködő hatóságok dolgát. A helytartótanács fölszólította Csanád megyét, hogy a mérnöki fölmérés alkalmából a nem szükséges tanyákat „simpliciter” (egyszerűen) bontassa le, a szükségeseket pedig egy helyre, főleg az utak mellé vonassa össze.42 A megye végül fölmentést kért a végrehajtás alól.

Az 1778. évi megyei tanyaösszeírásnak (Conscriptio demoliendorum tuguriorum; azaz a lebontandó tanyák jegyzéke) különös értéke, hogy nem csak a tanyai lakóépületet tartalmazza – ebből különben is kevés volt –, hanem egyúttal az akkori az adott tanya-együttes leltára.

103. kép. Tanya 164.

A makói tanyák ekkor jobbára állattartó szállások voltak. Itt teleltették a Pusztán tartott szilaj marhát. Erre utal az összeírásban 21 marhaakol, 40 akol, 1 szénásakol, sőt a 68 szénáskert is. Az aklok gazbul vagy gyűrt gazbul készültek. {281} Ez nádat, gyékényt, netán szalmát jelentett. A nádtetős házat Makón máig gaztetejűnek mondják.

De a szállások egy része már szántóföldi tanya. Lakóépület csak minden második tanyában volt, konyha pedig kettőben, kocsiszín kilencben. A 68 gyümölcsöskert kinnlakást is föltételez.

A tanyai állattartást szolgálta 47 marhaistálló, 8 lóistálló, 12 istálló. Ezekben az igavonó állatokat tarthatták. Épületeik már vert falúak: egy marhaistálló földbül vert, marhaistálló földbül, marhaistálló vert földbül, marhaistálló földbül verve, istálló vert földbül, nagy marhaistálló földbül verve, két istálló vert földbül, lóistálló vert földbül. A házak is vert földből készültek. A ház és az istálló egy tető alatt, vagyis egybe épült: egy ház pitvarostul és 1 istálló vert földbül; egy ház, egy marhaistálló földbül. Vegyes faltechnika is előfordul: egy ház konyhával, egy kocsiszín földbül verettetett, egy nagy marhaistálló, egy szekérszín sárbul rakott. Nyilván nem egyívású létesítmények, de Makón sárból rakott ház nem készült, a vert fal rangosabb megítélésű volt.

A városi társadalmi rétegződés­hez viszonyítva a tanyatulajdonosok gazdasági-társadalmi helyzete lényegesen jobb.

76. táblázat. A városi és a tanyai gazdák rétegződése 1778-ban (%)

Összeírás a lerombolandó makói tanyákról 1778-ban

1. Igaz Mihálynak [1 jobbágytelek]43 a szállásföldgyén találtatik egy ház konyhával, egy kocsiszín földbül verettetett, egy nagy marhaistálló, egy szekérszín gyúrott sárbul rakott, egy ló istálló, 1. juhszín sárbul rakott, 1 szénás akol árokkal környül vetetett, és tötéssel meg rakattatott, egy gyümölcsöskert, 2 marhaakol és egy rovásos kút.

2. Barna Szűcs János [3 jobbágytelek] egy ház pitvarostul és 1 istálló vert földbül, két marhaakol gyűrt gazbul, 1 gyümölcsöskert, egy rovásos kút.

3. Bódi János [házas zsellér] egy ház vályokbul, egy akol gazbul.

4. Kántor István [l 4/8 jobbágytelek] egy istálló vert földbül.

5. Ceglédi Nagy András [2 jobbágytelek] egy ház, egy marhaistálló földbül és egy sertésól földbül.

6. Bor György [1 1/8 jobbágytelek] egy ház, egy marhaistálló földbül, egy akol gazbul, egy rovásos kút.

7. Barta István [2 jobbágytelek] egy ház, egy marhaistálló, egy lóistálló, és egy sertésól földből, 1 akol gazbul, 1 gyümölcsöskert árokkal körülvéve és egy rovásos kút.

8. Paku Mihály [1 4/8 jobbágytelek] egy ház, egy marhaistálló földbül vert, egy akol gazbul, egy rovásos kút, 1 gyümölcsöskert árokkal körül véve.  

9. Csávási György [1 4/8 jobbágytelek] egy ház, 1 kocsiszín, egy marhaistálló vert földbül, egy akol gazbul.

10. Diós Mihály [1 jobbágytelek] egy marhaistálló vert földbül, egy gyümölcsöskert körül árkolva.

11. Szentpéteri Sándor [2 4/8jobbágytelek] egy ház, egy lóistálló, 1 marhaistálló, egy juhszín vert földbül, egy gyümölcsöskert körül árkolva, 1 rovásos kút.

12. Szentesi Nagy István egy ház, 1 marhaistálló vert földbül, egy marhaakol, 1 gyümölcsöskert körül árkolva.

13. Kovács Ferenc egy ház, egy marhaistálló földbül verve, egy akol gazbul, és egy gyümölcsöskert körül árkolva.

14. Mező Ferenc egy ház, 1 marhaistálló vert földbül, 1 akol gazbul, egy gyümölcsöskert körül árkolva.

15. Tóth András [1 jobbágytelek] 1 marhaistálló vert földbül, egy szénáskert körül árkolva.

16. Tamás György [1 jobbágytelek] egy ház vert földbül, 1 akol gazbul.{282}

17. Koczkás István [1 jobbágytelek] egy ház vert földbül, egy istálló töltésbül, 1  szénáskert körül árkolva.

18. Ács István [1 jobbágytelek] egy marhaistálló gazbul.

19. Mándoki József [1 jobbágytelek] egy ház, 1 marhaistálló vert földbül, egy marhaakol gazbul, 1 gyümölcsöskert körül árkolva, egy rovásos kút.

20. Bíró István [2/8 jobbágytelek] egy ház vert földbül, 1 marhaakol gazbul, egy szénáskert körül árkolva és egy rovásos kút.

21. Rácz János [1 jobbágytelek] szénáskert körül árkolva és töltéssel rakva, 1 rovásos kút.

22. Kelemen András [1 jobbágytelek] egy ház vert földbül, 1 marhaakol gazbul, 1 szénáskert körül árkolva.

23. Putnoki János [7/8 jobbágytelek] egy ház vert földbül, 1 szénáskert körül árkolva.

24. Dobsa Sándor [2 1/8 jobbágytelek] egy szénáskert árokkal és töltéssel körül véve.

25. Fazekas János [2/8 jobbágytelek] 1 marhaistálló vert földbül, 2 marhaakol gazbul és egy gyümölcsöskert körül árkolva.

26. Diós János [1 7/8  jobbágytelek] egy ház vert földbül és egy kocsiszín, 1 marhaakol gazbul, 1 szénáskert körül árkolva, 1 rovásos kút.

27. Diós István [2 5/8  jobbágytelek] egy ház, 1 marhaistálló és 1 juhszín vert földbül, 2 marhaakol gazbul, egy szénáskert árokkal és töltéssel körül véve.

28. Szántó János [3 jobbágytelek] egy ház, 1 kamara, 1 marhaistálló, 1 kocsiszín, 1 juhszín és 1 sertésól vert földbül, 2 marhaakol gazbul, egy szénáskert árokkal és töltéssel körül véve, 2 gyümölcsöskert, 1 veteményes, és egy nagy kukoricás kert körül árkolva.

29. Nagy István [2 7/8 jobbágytelek] egy ház, 1 kamara, egy kocsiszín és egy marhaistálló vert földbül, 1 akol gazbul, egy veteményeskert körül árkolva.

30. Nagy András [1 1/8 jobbágytelek] egy ház, 1 marha istálló vert földbül, 1 akol gazbul, 1 szénás kert körül árkolva.

31. Kiss István 1 marhaistálló vert földbül, egy szénáskert körül árkolva.

32. Halasi János 1 szénáskert körül árkolva.

33. Kanász Pista [1 4/8 jobbágytelek] 1 marhaistálló és 1 akol gazbul, 1 rovásos kút.

34. Szani János 1 marhaistálló vert földbül, 2 akol gazbul.

35. Putnoki István [2 jobbágytelek] 1 ház és 1 marhaistálló vert földbül, 1 akol gazbul, 1 rovásos kút.

36. Pap István 1 marhaistálló vert földbül, 1 akol gazbul, 1 szénáskert árokkal és töltéssel körül véve.

37. Király András 1 marhaistálló vert földbül, 1 akol gazbul, 1 szénáskert árokkal és töltéssel körül véve.

38. Lukács György 1 marhaistálló vert földbül, 1 szénáskert körül árkolva.

39. Sirokmány János egy kis ház vert földbül, 1 szénáskert körül árkolva.

40. Kis Kopasz Ferke [1 1/8 jobbágytelek] egy szénáskert körül árkolva.

41. Nagy János egy akol gazbul, egy szénáskert körül árkolva.

42. Szalai György egy szénáskert körül árkolva.

43. Nagy János 1 rossz ház földbül verve, 1 szénáskert körül árkolva, 1 kút félig rovásos.

44. Darvasi János [4/8  jobbágytelek] 1 szénáskert körül árkolva.

45. Papp Ferencz 1 istálló vert földbül, 1 szénáskert körül árkolva.

46. Gyaponyi István [4/8 jobbágytelek] 1 akol gazbul, egy szénáskert körül árkolva.

47. Nemes János [4/8  jobbágytelek] 1 szénáskert körül árkolva.

48. Burián János [1 2/8  jobbágytelek] 1 szénáskert körül árkolva.

49. Halász János 1 marhaistálló vert földbül, 1 szénáskert körül árkolva.

50. Nacsa  Pál 1 ház és 1 marhaistálló vert földbül, 1 gyümölcsöskert körül árkolva.

51. Kiss Pál egy ház, 1 marhaistálló vert földbül, 1 szénáskert körül árkolva.

52. Molnár János egy ház, 1 marhaistálló vert földbül, 1 akol gazbul, 1 szénás és 1 gyümölcsöskert árokkal és töltéssel körül véve.

53. Gombos György [1 4/8 jobbágytelek] 1 szénáskert árokkal és töltéssel körül véve, egy kút félig rovásos.

54. Zsiga Mihály 1 nagy marhaistálló vert földbül, 1 akol gazbul, 1 szénáskert körül árkolva.

55. Borka István és János [1 7/8 jobbágytelek] egy ház, 2 istálló vert földbül, 1 akol gazbul, 1 szénáskert, egy gyümölcsöskert árokkal és töltéssel körül véve, 1 rovásos kút.

56. Baranyi István [4/8 jobbágytelek] egy ház vert földbül, 1 szénás és 1 gyümölcsöskert árokkal és töltéssel körül véve.

57. Baranyi János [2 jobbágytelek] egy ház, 1 istálló vert földbül, 1 szénáskert árokkal és töltéssel körül véve.

58. Tóth István [6/8 jobbágytelek] 1 marhaistálló és egy kocsiszín vert földbül, 1 szénás és 1 gyümölcsöskert körül árkolva, 1 rovásos kút.

59. Neupauer János [2/8 jobbágytelek] egy ház vert földbül, 1 akol, 1 szénáskert.

60. Szalai István egy ház vert földbül, 1 szénáskert körül árkolva.

61. Kiss János 1 akol gazbul, 1 kút félig rovásos.

62. Fekete Péter [4/8] 1 szénáskert árokkal és töltéssel körül véve. {283}

63. Kiss Péter [házas zsellér] 1 szénáskert árokkal és töltéssel körül véve.

64. Sinka György [4/8 jobbágytelek] 1 marhaistálló vert földbül, 1 szénáskert árokkal és töltéssel körül véve, 1 kút félig rovásos.

65. Nagy Mihály 1 marhaistálló vert földbül, 1 szénáskert árokkal és töltéssel körül véve.

66. Tiszaháti Nagy István [1 jobbágytelek] 1 marhaistálló vert földbül, 1 rovásos kút.

67. Oláh Mihály egy ház, 1 kamra, 1 marhaistálló vert földbül, 1 marhaakol gazbul, 1 szénáskert árokkal és töltéssel körül véve, 1 rovásos kút.

68. Szakály Gergely egy ház vert földbül, 1 szénáskert árokkal és töltéssel körül véve.

69. Szabó György egy ház, 1 marhaistálló vert földbül, 3 akol gazbul, 1 veteményes kert árokkal és töltéssel körül véve, egy rovásos kút.

70. Borbás István [2/8 jobbágytelek] egy töltéses istálló, egy szénás kert árokkal és töltéssel körül véve.

71. Lőrincz András 1 akol gazbul, 1 szénáskert árokkal és töltéssel körül véve.

72. Bencze István [1 jobbágytelek] 1 marhaistálló vert földbül, 2 szénáskert árokkal és töltéssel körül véve, egy kút félig rovásos.

73. Berényi Mihály egy ház földbül verve, egy szénáskert körül árkolva, 2 marhaakol gazbul, 1 rovásos kút.

74. Megyes Nagy János egy ház vert földbül, 1 marhaakol gazbul, 1 szénáskert körül árkolva.

75. Pesti István 1 szénáskert árokkal és töltéssel körül véve.

104. kép. Kotárka kocsiszínnel. Tanya 164

105. kép. Hambárok. Tanya 164

76. Inokai István [1 4/8  jobbágytelek] 1 töltéses istálló, 1 szénáskert árokkal és töltéssel körül véve.

77. Kádár Mihály [1 jobbágytelek] 1 akol gazbul, 1 szénáskert körül árkolva.

78. Kerekes István 1 ház vert földbül.

79. Kiss Mihály egy ház vert földbül, 2 töltéses marhaistálló, 1 rovásos kút.

80. Szűcs Mojzes egy ház vert földbül, 1 szénáskert körül árkolva, 1 kút félig rovásos.

81. Lökő Ferenc 1 marhaistálló vert földbül, 1 akol gazbul, 1 szénáskert árokkal és töltéssel körül véve.

82. Baranyi Gergely egy töltéses istálló, 1 szénáskert körül árkolva.

83. Gazdag István egy ház, 1 marhaistálló vert földbül, 2 marhaakol gazbul, 1 szénáskert árokkal és töltéssel kerítve, egy gyümölcsöskert körül árkolva, 1 rovásos kút.

106. kép. Konyhai  rostély. Tanya 164.

107. kép. Istálló fél-ajtóval. Tanya 164.

84. Kakuja András egy ház, 1 kocsiszín és 1 lóistálló vert földbül, 1 töltéses marhaistálló, 3 akol gazbul, egy szénáskert árokkal és töltéssel körül véve.

85. Kakuja István egy ház, 1 juhszín, 1 lóistálló és egy marhaistálló vert földbül, 3 akol gazbul, egy szénáskert árokkal és töltéssel körül kerítve.

86. Galgóczi Ferenc [3/8  jobbágytelek] egy földbül vert gunyhó, 1 szénáskert körül árkolva.

87. Somogyi István [1 7/8 jobbágytelek] egy ház és 1 kocsiszín vert földbül, 1 marhaakol gazbul, egy szénáskert körül árkolva, egy rovásos kút.

88. Mágori György [2/8 jobbágytelek] egy szénáskert körül árkolva.

89. Dani János egy ház és 1 lóistálló földbül vert, 1 töltéses marhaistálló, 3 marhaakol, egy szénáskert árokkal és töltéssel körül véve, 1 rovásos kút.

90. Pásztor József [2/8] 1 töltéses istálló, 2 szénáskert.

91. Pöszöki István 1 töltéses marhaistálló, 1 szénáskert körül árkolva.

92. Baranyi András [1 jobbágytelek] 1 töltéses istálló, 1 szénáskert körül árkolva.

93. Marsi István [1 jobbágytelek] 1 töltéses istálló, 1 szénáskert körül árkolva.

94. Ifjú Ceglédi Nagy András egy ház, egy lóistálló, egy marhaistálló vert földbül, 1 szénáskert, egy veteményes kert árokkal és töltéssel körül kerítve, 1 marhaakol és 1 rovásos kút.

Az urbárium végrehajtásához elegendő lett volna az Ugar és a Szállásföldek fölmérése, de Vertics József tevékenysége kiterjedt a város egész határára. Mappájáról csupán a Lele felőli rét egy része hiányzik. {285}

36. ábra. A T. 164. számú tanya helyszínrajza 1. tanya, 2. kotárka, 3. kocsiszín, 4. kocafiaztató, 5. baromfiól, 6. gémeskút, 7, vályú, 8. hambár, 9. hambár, 10. ól, 11. szénakazal, 12. szalmakazal, 13. répaverem, 14. csutkakúp, 15. fiaztató, 16. szerszámos szín, 17. nyári istálló, 18. nyári jászol, 19. árnyékszék, 20. kert

A térképműnek fontos kelléke a Tabella Geometrica:44 ez Makó történetében az első hiteles földnyilvántartás. A makóiak Vertics Józsefnek ezt a tevékenységét földosztásnak nevezték. A városházán mindenkinek be kellett jelentenie igényét. Az egyik beadványban pl. olvasható: „Édesatyánk a földosztáskor magának földet adattatni nem kívánt.”45 Az igényeket összevetették a rendelkezésre álló földterülettel, és a városi elöljáróság meghatározta, hogy kinek-kinek mekkora területet kell kimérni. Az egyik iratban olvashatjuk: „Az inzsellér úr által a föld kimérettetett, és nékem a Bírák uraimék rendelésiből két fertály föld aszszignáltatott.”46

A jogosultságot a földterü­letre alapvetően a családok jószágállománya határozta meg. Akinek nem volt jószága, annak utólag is elkobozhatták a földjét. Vörös Pál 1784-ben panaszolta: „földemtől megfosztattam, holott többen is vagyunk, kiknek semminemű jószágok nintsen, mégis a föld nékik bírni engedtetik.”47

Az ugarföldeket a szállási föld tartozékának tekintették. Eladáskor egyetlen egységként kezelték.

108. kép. Nyári istálló szerszámos színnel . Tanya 164.

A császári hatalom tanyaellenessége

A szabadságharc bukása után ismét napirendre került a tanyák puszta léte. A megtorlás elől sokan ugyanis a tanyákon leltek menedékre. A közbiztonsági helyzet is sokat romlott. Albrecht főherceg 1852. december 1-jén elrendelte, hogy a tanyákon és a vendégfogadókban csak útlevél birtokában lévőknek lehetett szállást adni. Csanád megyében össze is írták a gyanús tanyákat és lakóit.48 A rendszabályt enyhítették, de Nábráczky Antal megyefőnök a tanyarendszer kiirtása mellett foglalt állást. Meggyőződése volt, hogy a közbiztonság nem fog helyreállni a tanyáknak falvakba való összevonása nélkül. Szerinte az összevonást politikai, közrendészeti, művelődési és gazdasági szempontok egyaránt indokolják. A tanyák közigazgatási hátrányát bizonygatta Makóra hivatkozott: itt 936 tanya van, némelyik 4 mérföldre esik a várostól, s ha Makón előfogatra van szükség, a gazda lovai a tanyán vannak, s a lovas hadnagynak több mérföldre kell utána mennie. A lakosok azért nem tartanak a városban istállót, hogy ne kelljen katonát elszállásolniuk; ha adót akarnak rajta behajtani, háza zárva van. A tanyai lakosok örök félelemben élik le napjaikat, gyerekeik a legvadabb állapotban nőnek föl. Gyógyításról szó sincs. A tanyás gazda két házat kénytelen fönntartani, nyáron a tanyán, télen otthon lakik. Nábráczky tizenegy pontban foglalta össze javaslatait. Fölterjesztéséhez csatolta Makó határának térképét, amelyen három létesítendő falu szabályos négyszög alakot alkotott.49 Mivel azonban Csanád megye főnöke és a nagyváradi helytartóság között a vita kiéleződött, Albrecht főherceg – jó taktikai érzékkel – félretette az alföldi táj képét átalakító tervet. Csanád megyét 1850-ben egyesítették {286} Békés megyével, így a tanyák megszüntetése mellett kardoskodó Nábráczky már nem folyt be az ügybe. A megyei hatóságok kinyilvánították, hogy a tanyák tervezett összevonása a helyi viszonyoknak megfelelően nem vihető keresztül. Helyette pusztai iskolákat kell létrehozni. Így a tanyák összevonása helyett megkezdődött a tanyai iskolák építése.50

A legelők kiosztása 

A püspöki uradalom és Makó város között folyó évszázados úrbéri per a gyulai úrbéri törvényszéken 1859. augusztus 13-án a makóiak győzelmével zárult le. A 23 320 hold legelő a község kizárólagos tulajdona lett. Sorsáról népgyűlés döntött: kalapemeléssel nyilvánítottak véleményt. E szerint a külső legelőt meghagyták, és egyhangúan elhatározták a belső legelő kiosztását. A pör megnyerése és a belső legelő kiosztása a hagymatermelés nagy arányú föllendüléséhez vezetett.

Az addigi Belső legelőt vagy Nyomást kiosztása után Járandónak hívták. Akkor itt egyetlen tanya sem állt. Breuer Gusztáv mérnök a kiosztásért kapott száz holdat. Ő építette az első tanyát (amely azután Nagy Ernőé lett); a második a margitai nagyparton a patikárus tanya (Példás Nagy Gy. János vette meg); harmadik a királyhegyesi út mellett, Mikócsában Vaszil Tamásé (a későbbi Gerzanits tanya), a csanádpalotai útfélen a csanádi püspökségnek mértek ki száz holdat, ezen épült a zsindelyes tanya.

109. kép.  Fiaztató. Tanya 164.

A Pusztát több szakaszban osztották ki. Ahogy a népesség szaporodott, az osztatlan birtok sem kerülhette el sorsát.  Az 1860-as évek végén több résztulajdonosa kérte a részét. Először a Komlósi úttól a Blaskovich határig osztották ki. Az ezen kívül eső legelő továbbra is osztatlan maradt, és azok a földtulajdonosok, akik nem vették ki részüket, birtokuk arányában használhatták. Továbbra is volt ökörfalka, külön növendékmarha kétéves korig, a szűzgulya három-négy éves korig két szép magyar bikával. Tavasszal, kihajtáskor a számadó pásztor minden jószágot bélyegezve vett át. A ménes külön járt, a ló és a csikó együtt. A Puszta többi részét 1887–88-ban osztották ki.  A birkalegelők továbbra is megmaradtak az alberti és a kopáncsi határig. A birkalegelő mellett, a legszikesebb részen néhány gazda megtartotta közös legelőjét; ez volt a Kozákgulyás-féle és a Montág-féle legelő.

A tanyaszámozás megtartotta tartozását az övezethez. A tanyaszám elé tett betű: T, J, P jelezte, hogy az épület a Tanya, Járandó vagy Puszta területén terül el.

A tanyák igazi rangját az adja meg, hogy a tanyaterületen mekkora takarmánykazlak tornyosulnak. {287}

A makói tanyák

A makói tanyakutatás alapjait Erdei Ferenc vetette meg. Mielőtt a magyar tanyáról országos összegzését elkészítette volna, megírta A makói tanyarendszer című tanulmányát.

Szerinte a tanyák keletkezése idején a gazda a házban, a fiúk, cselédek kinn a tanyán laktak. „A fiúk nősülésével nem történt változás, legfeljebb annyi, hogy nem tartottak tovább tanyást, hanem az új asszony is kiment a tanyára. Ha két-három-négy feleséges fiú nem fért egy tanyán, építettek második, harmadik tanyát. De nem volt ritka eset, hogy három bölcső is volt egy tanyán. A mellett azonban, hogy a fiatalok voltak kinn, az öreg gazda irányította a munkát, ő volt a gazda.”51 Ha az öreg gazda visszavonult vagy elhalálozott, a helyzet csak annyit változott, hogy a fiúk önjogú gazdák lettek. A gondviselő megörökölte a városi házat, a tanyai szálláson a munka továbbra is úgy folyt, mint apjuk életében. A városi házba hazajárt a többi fiú is, itt tartották a keresztelőt vagy a temetést.

A tanyán lakók élelmezése szintén jellemző módon folyt. Ha nem feleséges volt a tanyás, hanem a béres és a gazda fiai voltak kint, akkor félig kész vagy kész élelmiszert küldtek ki (szalonnát, tarhonyát stb.), és ezekből készítette el valamelyikük az ételt. Ha feleséges tanyás volt odakint, vittek ki lisztet, tojást, disznót, kiment a gazdasszony, és csináltak tésztát, tarhonyát, levágták a disznót.

110. kép. Szalmakazal.  Tanya 164.

19. század második felének elején jelentősen átalakult a tanyarendszer. A belső legelő kiosztása után ott is épültek tanyák. A legnagyobb változás a családi szervezet bomlásában, átalakulásában ment végbe. Erdei szerint: „A 70-es években már alig volt familiaris család.”52 Megjelentek a bérbe adott tanyák is. Nagyobb földű nyugalomba vonult gazdák családjuknak adtak egy-egy darabot, de nem akarván őket konvencióval terhelni, megtartottak maguknak egy részt, hogy ennek jövedelméből éljenek.

A tanya terület nagysága megközelítette, sőt meg is haladta az egy katasztrális holdat. A földterület nagysága alapjában meghatározta kiterjedését. A százholdas Kövér Bálint csókási gazdának négyholdnyi volt, legkisebbeknek számított a kétszáz négyszögöles terület. Az volt {288} a vélemény, hogy annyit megér, mint egy ugyanakkora szántó. A jószág tudott legelni, sőt néha még kaszálták is. Mindenütt sok baromfit tartottak, ezeknek is kellett a nagy gyöp.

Makón a tanya területét soha nem vették körül kerítéssel. Erre nagyobb kiterjedése miatt sem volt lehetőség. Az állattartás igényelte a nagyobb területet.

Tanyaépítésre az adott földterület magasabb hátságát szemelték ki. Ahol ilyen kiemelkedő vonulat húzódott, annak vonalát követte a tanyaépületek sora. Szembe tűnő, hogy a Szárazér mindkét partjára közvetlenül rátelepült egy-egy tanyasor. Itt a víz közelségének is lehetett meghatározó szerepe. A tanyát lehetőleg nem építették a dűlőút közelébe: nem szerették a bebámészkodókat. Ha a természeti adottság is lehetővé tette, a terület közepére, kétharmad részére építették. Az új tanyát is igencsak a régi helyén építették föl.

A tanya tájolását az uralkodó szélirány határozta meg: hátulja esett északra vagy kelet felé. A tanya véggel nézett a dűlőútra. Soha sem a tanyaterület közepén állt, hanem egyik szélében. Mögötte és a szántóföld között viszonylag keskeny földsáv húzódott. Előtte terült el a tanyaudvar és a gyöp. Az udvar a tanya felől valamivel magasabb, a melléképületek felé lejtett, hogy az esővíz leszaladjon. Az udvar földes volt, soha sem borította gyep vagy gaz. A nagygazdák olykor kikövezték.

111. kép. Szénaboglya. Tanya 164.

A régi tanyák szobából, pitvarból és istállóból állottak. A szobára, a tanyaépület végére kis ablakot raktak. Ez olyan kicsiny volt, hogy rajta ember nem is tudott volna ki-, vagy bemászni. Később a szobára az udvar felől is vágtak ablakot. A tanyaépületen két ajtó volt, egy-egy a pitvaron és az istállón. Belől nem csak a szoba és a pitvar között, de a pitvar és az istálló között is nyitottak kis ajtót. Ez inkább bebúvó, keskeny ajtó volt. Ezt a betyárok elleni védekezés miatt alkalmazták, így ugyanis keresztfával belülről is bereteszelhették az istállóajtót. Az ácsolt ajtókon fakilincs és vas húzóka volt, a fakilincsnek – a nóta szerint is – madzag a húzója. A húzó vasat az ajtó kívülről nyitásakor és csukásakor kifelé kellett húzni. A tüzelő berendezés szabad kéményes volt, a szobában búbos kemencével. Kivétel nélkül gaztetéjt (nádtetőt) alkalmaztak. Az ereszetet nem ismerték, a csurgása egyenlő volt a tanya elején és hátulján. Ezt a tanyatípust Erdei Ferenc így jellemezte: „A makói tanyák első formája az egy fedél alá épült hosszú istállótanya. Az egész épület szemmel láthatóan gazdasági rendeltetésű. A szoba legfeljebb 4 méter hosszú, és ugyanolyan széles helyiség, a pitvar-konyha pedig még kisebb. Közvetlenül a konyha mellett már az istálló kezdődik, s ajtaja nyílik a pitvarból, de csak emberi használatra. Az állatok ki- és behajtására a szabadba nyíló széles ajtó szolgál. Az istálló hossza meghaladja a szoba és pitvar-konyha együttes hosszát: rendszerint 7-8 méter. Az istálló után nyitott elejű szín következik, részben takarmányraktározás, részben kocsiállás céljára. Semmi külön tartozéka nincs ennek a tanyatípusnak. Minden egyéb lakó- és gazdasági rész a városbeli házban van. E korai tanyáknak az anyaga épp úgy, mint a korai házaknak, helybeli termésű agyag, nád és ág- vagy gömbfa. A külső kiképzés minden oldalon és kívül-belül egyformán sártapasztás és meszelés. Ilyen típusú tanyák épültek Makón a múlt [19. század] század 70-es éveiig. Attól kezdve a tanyák is összetettebb és változatosabb {289} anyagból emelt építmények lettek, de gazdasági rendeltetésük és a városi házhoz való viszonyuk szemernyit sem változott. Ma is épp úgy gazdasági épületek a tanyák, mint régen, s lakórészeik ma is épp oly alárendelt szűk és dísztelen helyiségek, mint korábban.”53

Később az istállótanya kamrával és nagyobb színnel bővült. Ehhez a konyha előtt oszlopokon nyugvó ereszetet is építettek. A féltetejű szín és az ereszet összeépítésével jött létre a kanfarú szín. Közben a szabad kéményt legtöbb helyen lepallatolták, a tetőt cserepezték. A szobára valamivel nagyobb ablakok kerültek, végére kettő és egy oldalablak. Görbe Sámuel 352. sz. tanyája 1903-ban épült; a környéken itt volt először nagy ereszet és kanfarú szín. A  későbbiekben a tanya végoldalán az ereszet befalazásával kiskonyhát építettek. Görbe Sámuel ezt a bővítést 1918-ban csináltatta; szerinte ekkor már száz tanyából negyvenben volt kiskonyha. Az eredeti konyha tisztakonyhává vált. A gangdeszkával ellátott ereszetet pedig dróthálóval vonták be, hogy a baromfi ne járjon be. Néha hátsó ereszetet is építettek, és ezt színként használták. Későbbiekben előfordult, hogy beüvegezték az ereszalját, és így zárt folyosót alakítottak ki.

Az istálló sok esetben – főleg később – elvált a főépülettől, mely ezután pótolta a városi házat, és rá merőlegesen helyezkedett el. Legtöbb helyen külön ló- és tehénistállót építettek. Jó idő esetére csutkaszárral födött nyári jászlat állítottak föl. A hambár és a kotárka a ház előtt állt, alattuk disznóóllal, és mögötte kifutóval. A tanyaudvar szélére került a tyúkól és a téli fiaztató. Az árnyékszék a szín oldalához vagy a tanya háta mögött épült. A trágyadomb szintén az udvaron kívül esett, általában az istálló mögött.

112. kép. Gémeskút. Tanya 164.

A gémeskút az istálló irányában nyolc-tízölnyire állt, mellette itató vályúval. Újabban több felé az ereszet előtt drótkerítéssel elrekesztett virágoskertet alakítottak ki. Ide őszirózsát, tátikát, estikét, violát, szegfűt, kenyérmorzsát, mályvát, sarkantyút, futórózsát vetettek vagy ültettek. Néhol pár tő szőlőt is raktak, legtöbbször direkt termőt, mert ezt nem kellett permetezni. A tanya mögé gyümölcsfákat telepítettek. Legjobban kedvelt gyümölcsfa a meggy, cseresznye, szilva, barack és eper volt. A gyöp szélébe a tanyaterület körülhatárolására akácfát ültettek. Páncél Illés tanyájában kétszáz akácfa volt. A nyárfás tanya polgári eredetű. A tanyaterület egyik szélébe került a szérűskert. A makói tanyákat rakott tanyáknak nevezték, mivel igen sok takarmányt tároltak. Hatalmas szalmakazlak, csutkakúpok, polyvakazlak, ízékkazlak stb. sorakoztak. Kovácsy Béla ny. gazdasági akadémiai tanár az 1927. február 10-i gazdanapon H. Szabó Imre újságírónak így nyilatkozott: „Tudja, édes öcsém, megettem kenyerem javát, bejártam messze földet itthon és külföldön […] de mondhatom, hogy ilyen rakott tanyakörnyékeket, mint öcsém­uram határában vannak, még sohasem láttam.”54 {290}

„A tanya nem önálló parasztház – állapította meg Erdei Ferenc, –, hanem a paraszt ház egyik elkülönített része […] A tanyai lakás mindenkor aránytalanul kicsi és szűk, ideiglenes lakhely, amely teljesen alárendelődik a termelés követelményeinek.”55 Ezt jól szemlélteti, hogy Kiss György  ház-pitvar-kamrás tanyája 18, két istállója 95 forint értékű;56 az 1813-ban elhunyt Nagy István tanyáján a lakórész 7,5 öl hosszúságú, addig a ló-, marhaistálló, juhszín 28 ölet tett ki.

Néhai Nagy István szállásán lévő javainak felbecsülése57

113. kép.  Élet a tanyán az 1930-as években

114. kép. Tanya 162/a {292}

115. kép. Gazdatanya és a család. 1920-as évek

116. kép. Családi ünnep a tanyán. 1920-as évek {293}

117. kép. Kisparaszti tanya. 1975 (Járandó 20/1)

118. kép. Kocsiszín. Járandó 20/1

119. kép. Tanya. Járandó 20/3 {294}

17. térkép. Tanyák a határban – 1947 körül

18. térkép. Átnézeti vázlat 1952

19. térkép. Termelőszövetkezetek 1976-ban

Lábjegyzetek: