Előző fejezet Következő fejezet

Néphit, hiedelmek

Vallásos élet

A görög katolikusok

CSIKESZ ORSOLYA

 

A görög katolikus egyház a keleti szertartású keresztények Rómával való egyesüléséből alakult ki. Az unió hosszas folyamat eredménye azonban mindenütt a Basel–Ferrara–Firenzei XVII. Egyetemes Zsinaton (1431–1445) 1439. július 6-án elfogadott elvek alapján jött létre. Az unitusok, („egyesültek”) elfogadták a római pápa főségét, a Filioque-tant85, a purgatorium létét, és hogy az Oltáriszentségnek egyaránt érvényes anyaga az ostya és a kovásztalan kenyér. Megtarthatták viszont szertartásnyelvüket, és papjaik a római katolikus lelkészek jogait nyerték el.86

„Századokon keresztül, a 16–17. századi görög katolikus uniótól szinte napjainkig úgy tekinthetünk a görög katolicizmusra, mint Európa két nagy egyházi és kulturális régiójának pontos jelzőjére, mint a kelet- és nyugat-európai, ortodox illetve latin és protestáns kereszténység határmezsgyéjének kifejeződésére.”87 Valóban sajátosan közép-európai jelenséggel állunk szemben, ha a görög katolikusságról beszélünk, és még inkább különleges a helyzet itt a Dél-Alföldön, távol a görög katolikus törzsterületektől: Kárpátaljától, Északkelet-Magyarországtól, Szlovákia keleti részétől, a rutén- és románlakta területektől. Ennek köszönhető végső soron az a sors és szerep, amelyet a görög katolikusság betöltött Makó és a Dél-Alföld életében.

Juhász György Emlék a makói görög katolikus templom felszentelésének 100-ik évfordulójának jubileumára című munkája, továbbá az 1844-ből és 1942-ből fönnmaradt kánoni látogatások jegyzőkönyvei és a helyi újságok rövid hírei adnak képet a makói görög katolikus hitéletről.

A görög katolikusság története és társadalmi meghatározottsága

A görög katolikusok a török kiűzése után kerültek Makóra. A szervezett betelepítés Stanislavich Miklós csanádi püspök ösztönzésére zajlott. Így érkeztek nagyobb számban családok Makóra Szabolcs, Ung, Szatmár és Bereg megyékből. Szirbik Miklós szerint „1745-ben ekklésiát fundáltak”, „magok előbbre gondolják, de a helybeli Katholika Ekklésia jegyzőkönyveiben ekkorra tétetik”.88 1747-ben megkezdték első, vályogból készült templomuk felépítését.89 Ekkor 224 görög katolikus család élt a városban.90

A makói görög katolikus lakosság gyökerei magyar és főleg rutén (ruszin) betelepülőkre vezethetők vissza. Ószláv szertartási nyelvük miatt nevezték egykor őket oroszoknak, városrészüket pedig orosz fertálynak. Betelepülésük után viszonylag hamar beolvadhattak a helyi magyar lakosságba, hiszen 1836-ban Szirbik Miklós már megjegyezte, hogy teljesen elmagyarosodtak, nyelvüket nem beszélték.91

A görög katolikus közösség másik jelentős alkotóeleme a románság volt. Ők később, a 18. század végén kezdtek beköltözni, nagyobb számban pedig csak a 19. század elején települtek be. A hívek között jelentős nemzetiségi ellentét bontakozott ki. A szabadságharc alatt {957} és azt követően erőteljes románosítás vette kezdetét, a nagyváradi püspökséget a román érsekség alá rendelték. Erdélyi Vazul püspöksége idején (1842–1862) még sikerült háttérbe szorítani az ellentéteket, ám halála után, dr. Papp-Szilágyi József püspök idején megkezdődött a nyílt romanizálás, és a feszültség csak a századforduló környékén csendesedett el. 1912-től kezdve a magyar a görög katolikusok szertartásnyelve a városban, ekkor jött létre a hajdúdorogi magyar egyházmegye.92 A mai hívek már nem is emlékeznek semmiféle etnikai elkülönülésre, magyarnak vallják magukat, bár néhányan megjegyzik, hogy a családnevek között akad román és szláv hangzású is.

Fényes Elek szótárában 1851-i 2000 görög katolikusról írt.93 1880–1949-ig számuk 1300-1400 között mozgott,94 és a 2001-es népszámlálás adatai szerint 960 lakos vallotta magát görög katolikusnak. A parókus szerint ennél valószínűleg többen lehetnek: ezer körül. Ezzel a létszámmal a görög katolikusság a harmadik legnagyobb felekezet a városban.

410. kép. Erdélyi Vazul (1794–1962) püspök
Felavatva a születés 200. évfordulóján

Makón betöltött jelentős szerepüket alátámasztja a városi tanács határozata: „1829-ik évben a felekezetség magáét kívánván, az uradalom részéről megállapíttatott az, hogy három évben a római katolikus, három évben a református és egy évben a görög katolikus részről legyen bíró.”95 A városban már a kezdetektől fogva önálló, viszonylag zárt területi egységet alkottak, a mai Erdélyi püspök utca és Toldy utca mentén, a görög katolikus temetőig terjedő területen telepítették le őket. Erdei Ferenc szerint a városrész falusias egységet képezett a városon belül, lakói juhtenyésztéssel, tej-, bőr- és irhafeldolgozással foglalkoztak, elég sok volt közöttük a cigány is.96 Nem voltak vagyonos emberek, ám adatközlőim is megemlítették, hogy akadt közöttük jónéhány mesterember is.

A területi elkülönülés nem jelentett elzárkózást a külvilágtól. Makó lakóinak polgárias gondolkodásmódjában kereshető talán a nyitottság és a felekezetek békés egymás mellett élése, melynek velejárója a vegyesházasságok gyakorisága is. 1970-ben, amikor Janka György, a jelenlegi parókus Makóra került, hívei között mindössze két olyan család volt, ahol a férj és a feleség is ehhez a felekezethez tartozott. Történelmi távlatokban mérhető ez a jelenség, hiszen idős adatközlőim is nagyrészt vegyes családok gyermekei, és nem említettek olyan esetet, hogy ez bármilyen családi problémát okozott volna. Az ökumenizmus szellemisége az utóbbi években erősödött meg, erre szolgálnak a város ökumenikus istentiszteletei. Rendszeresen segítik egymást a különböző felekezetek hívei búcsúk és más rendezvények szervezésekor. A görög katolikus búcsút a római katolikus hívek is látogatják.
Makó lassan a dél-alföldi szórvány görög katolikusság központjává vált, filiái Apátfalva, Földeák, Királyhegyes, Püspöklele és Tótkomlós. Ma a makói görög katolikus pap szórványterülete Csongrád megyében a Tiszától keletre eső terület és Békés megye. {958}

Vallásos nevelés és az iskola

A vallásos nevelésben kisgyermekkortól nagy szerepe volt az iskolának. A görög katolikusoknak betelepülésüktől fogva volt önálló iskolájuk, kezdetben a parókia épületében, később a Toldy utca sarkán. A közösség folyamatosan anyagi gondokkal küszködött, ám mégis sikerült fönntartaniuk ezt az intézményt egészen 1945-ig.97 Az utolsó tanító Kerek György (1910–1996) volt. Mivel a családok nagy része az orosz fertályon élt, nem esett messzire az iskola tőlük, kevesen jártak más iskolába. 1942-ben 53 tanköteles járt oda, ebből mindössze kilenc római katolikus és egy református diák volt. Ezzel szemben 36 görög katolikus gyermek járt más iskolába a város kül- és belterületén.98 Az iskola fontos szerepet kapott a vallásos nevelésben, hiszen a gyermekeket szüleik otthon, iskolás koruk előtt csak néhány egyszerű imára tanították meg. Szép példája ezeknek Báló Józsefné Sajtos Anna imája: „Én kis gyermek, most örvendek. Kinek élek? Jézuskának. Éltess, oktass, áldj meg engem! Ámen.”

A családban kapott alapok után a vallásos nevelés az iskolában folytatódott. A hívek bibliai és vallási ismeretei innen származtak. Sokan ma is tudnak olyan verseket, melyeket az olvasókönyvből tanultak. Az iskolában elsajátított vallási ismeretek közé tartozott elsősorban a liturgia alapos ismerete és az énekek, melyeket a hívek szinte mindig fejből énekeltek. A bibliai történetek ismerete is az olvasókönyvekből és kevésbé a Biblia gyakori forgatásából származik. Az odajárók általában életüket meghatározó élményeként emlékeznek vissza iskolás éveikre.

411. kép. Elsőáldozó kislány

A viszonylag központosított oktatás következtében egységesek vallásos tárgyú ismereteik, kevés teret hagyva a népi vallásosság kibontakozásának. Az iskolában tanult szokások meghatározók voltak az életút későbbi szakaszaiban is, befolyásolták a templomba járást és a hétköznapi vallási gyakorlat minden területét. Nagy hangsúlyt kapott az erkölcsi nevelés, ahogyan Báló Józsefné is említette: „Nem mertünk rosszat cselekedni, mert már az első osztályban megtanultuk, hogy Isten mindent lát.”

A közösségbe való bevezetés jelentős eseményének számított az elsőáldozás, melyet minden gyermek harmadik osztályos korában végzett el. Az erről kapott emléklapot és az ekkor készült fényképeket sok helyen a lakásokban ma is üveg alatt őrzik.

Nagy törést jelentett a közösség szempontjából az iskola elvesztése és a kommunizmus időszaka. Mindezek következtében jelentősen átalakult a nevelési rendszer: a vallásos nevelés titokban zajlott, átkerült a család keretei közé. Sokan nem merték mélyebb ismeretekben részesíteni gyermekeiket, ezért tapasztalható egy nemzedék kiesése a közösségből. A vallás gyakorlása csökkent, a templomba járók létszáma pedig jelentősen visszaesett. Az idősebb hívek szerint ennek tulajdonítható, hogy ma olyan kevesen járnak templomba, és hogy a közösségben kevés a fiatal. Hiányolják azt az értékrendet, amelyet egykor a felekezeti iskola adott diákjainak, és amelyet véleményük szerint a mai, világi oktatás már nem tud megadni. {959}

Mindezek ellenére a görög katolikus közösség ma is gyarapszik, jól példázza ezt a keresztelések és az elsőáldozók száma. A parókus 2003-ban 60 gyermeket keresztelt meg, és 19 elsőáldozója volt ebben az évben a közösségnek.

Janka György a hitoktatást ma is intenzíven végzi: öt iskolába jár el a városban, és tanít görög katolikus gyermekeket.

Közösségi élet

A közösség összetartásának és az identitástudat kialakításának szempontjából nagyon fontosak voltak a különféle összejövetelek, szervezett társaságok. Ezekről azonban a görög katolikus közösség történetét leíró források viszonylag keveset szólnak. Nem maradt fönn képi anyag és dokumentum sem, a közösségi emlékezet pedig 70-80 év távlatában már igen homályos.

1903-ból van az első adat a görög katolikusok városi szintű rendezvényéről, amikor nagysikerű mulatságot rendeztek, ám az erre vonatkozó hír meglehetősen szűkszavú.99 Hagyományteremtőnek bizonyult viszont ez a kezdeményezés, mivel 1905-ből újabb rövid hír olvasható a Korona Szállóban tartott sikeres jótékonysági bálról, ahol föllépett a közösségi dalárda is.100 Mindez arra enged következtetni, hogy a viszonylag szerény anyagi körülmények között élő görög katolikusság mégis képes volt rendszeresen részt venni rendezvényeivel a város életében.

Az első világháború után néhány évből származnak azok a hírek, melyek a Görög Katolikus Nőegylet működéséről, kirándulásairól, estélyeiről számolnak be. Az egyesület működésére vonatkozó utalás a helyi lapokban 1925-ben szűnt meg,.101 Erdei Ferenc Makó társadalomrajza című munkájában említi a Görög Katolikus Kört, Nőegyletet és Kongregációt, de működésükről nem ad bővebb felvilágosítást.102 A kánoni látogatás jegyzőkönyve 1942-ben 22 tagot említ a leányegyletben, továbbá megemlíti a 90 tagú oltáregyesületet is.103

A ma élők mindezekre már nem emlékeznek. Élénkebbek azonban azok az emlékek, melyek a Kerek György tanítósága idején szervezett estélyekről szólnak, ahol az iskola diákjai vallásos témájú színdarabokat mutattak be az érdeklődőknek. Ezekre az összejövetelekre rendszerint a közösség nagy része ellátogatott. Fontos találkozási alkalom volt ezen túl az iskolai évzáró és az azt követő közös ebéd is. Mindezeknek a parókiához tartozó közösségi épület adott otthont.

A pap és a közösség

Az egyház és a közösség kapcsolatának legfontosabb megnyilvánulása a pap és a közösség viszonya egymáshoz. A pap és a közösség kapcsolatában csupán egyetlen jelentősebb konfliktustényező volt, a nyelvek és az etnikai hovatartozás kérdésében folytatott vita 1862 után. Ezt nem tekintve a kapcsolat általában zökkenőmentes.

Ennek talán legjobb példája az, hogy a hívek rendszeresen segédkeztek a parókia épületén és a templomon szükséges javításokban, továbbá segítségére voltak a hivatalos ügyek intézésében.

Tisztelettel és szeretettel emlékeznek vissza az előző papokra, és a jelenlegiről is elismeréssel nyilatkoznak.104 Személyisége és gondolatai meghatározók a hívek szempontjából, jól példázza ezt az ökumenizmus elfogadása. Bizalommal fordulnak hozzá hivatalos és magánügyekben egyaránt. {960}

A közösséggel való együttműködést szolgálja az egyháztanács intézménye is, mely választott testületi tagokból áll. Meglétére az 1942-es egyházlátogatás jegyzőkönyvéből már biztos adatunk van,105 nem említi azonban az 1844-es vizitáció jegyzőkönyve. Működése azonban manapság már inkább névleges, a tagok nem ismerik egymást, föladataikkal csak részben vannak tisztában.

A hétköznapi élet vallásossága

A vallás az ember életének szerves része, kiterjed a hétköznapokra is, jelen van minden cselekedetben és gondolatban. Beletartoznak az üdvözlési formulák, az imádkozás és böjtölés szokásai, a fogadalmak és a munkavégzéshez kapcsolódó vallásos megnyilvánulások.106

Az imádkozás a vallásukat gyakorlók belső igénye, imádkozni minden nap szokás. A leggyakoribb imaalkalmak: reggel fölkelés után, este lefekvés előtt és étkezés előtt. Reggel általában rövid fohász elmondása az általános, míg az idősebbek hosszabb imát is mondanak. Leggyakoribb a miatyánk és az üdvözlégy Mária, étkezéskor az asztali áldás, este a reggelihez hasonló imádság. Nem túl gyakori az egyéni imaszövegek, a görög katolikus imakönyvek használják leggyakrabban. A rózsafüzér az idősebbeknél lelhető még föl, de nincs túlságosan elterjedve.

A keresztvetés a görög katolikusok számára a mai napig is fontos. Imádság közben többször is keresztet vetnek, de él a köztudatban bajelhárító szerepe is. Több beszámolóból is ismeretes, hogy az ajtófélfára keresztet vetnek, hogy távol tartsák a rossz szándékú embereket.

A szentek tiszteletének ma már nincsen túlságosan nagy szerepe, elvétve páduai Szent Antalhoz intézett rendszeres ima lelhető föl,107 annak ellenére, hogy a szentek ünnepeit rendszeresen tartják a templomban. Ennél sokkal jelentősebb a nagyon erős Mária-kultusz. Ezzel kapcsolatba hozható, hogy a makói görög katolikus templomot az Istenszülő Oltalmának címezték.

Az üdvözlési formák kialakításában is nagy szerepet kapott az iskolai oktatás. A vallásos köszöntést a hétköznapi életben nem használják, azt csak a parókusnak címzik, és egykor a tanítót köszöntötték így. A görög Dicsőség Jézus Krisztusnak! formulára nem találtam példát, a latin Dicsértessék a Jézus Krisztus! forma használatos.

Az ünnepeket a római katolikus naptárnak megfelelően tartják, ma már nincs eltérés e tekintetben. A keleti egyházhoz kötődő elemek egyre halványulnak, így például a pászkaszentelés szokása is kiveszőfélben van. A húsvéti pászkaszentelés még napjainkban is elterjedt Észak- és Kelet-Magyarországon,108 Makón azonban már csak a pap felesége készít pászkát és szentelteti.

A böjt betartása már rég nem túl szigorú. 1942-ben jegyzi meg a jegyzőkönyv az alábbiakat: „A templomba járók rendesen böjtölnek a felmentvény szerint, a templomkerülők nem törődnek a böjti törvénnyel” adatközlők szerint már az ő szüleik sem tartották be a szigorú görög katolikus böjti rendet.109 Az idősebbek ma is figyelnek arra, hogy pénteken, esetleg szerdán is kerüljék a húsos ételek fogyasztását, a nagypénteket általában szigorúan megtartják, ám teljesen zsírtalanul még ekkor sem főznek. Kedvelt böjti ételek voltak egykor a tejes puliszka és a hajában sült krumpli. {961}

Vallásos környezet

A vallásos ember számára a tér nem homogén; vannak bizonyos terek, melyek kiemelt szerepet töltenek be, szentek. Ezek föllelhetők a lakáson belül és tágabb értelemben a városban, városrészen belül is. A makói görög katolikusság számára a legfontosabb ilyen pontok a városrészben a templom, a temető és a kőkeresztek. Nem tulajdonítanak azonban nagy jelentőséget ilyen tér kijelölésének a lakásban.

A görög katolikus otthonokban szinte mindenütt található feszület. Elhelyezhetik a bejárat fölött, a nappali szobában, esetleg a hálószobában az ágy fölött. Szinte minden lakásban tartanak szentelményeket. Jellemző a szentelt barka, amelyet általában vázába, száraz virágok közé tesznek. Ma már nem ismerik mágikus, gyógyító és bajelhárító használatát, a hozzá fűződő népszokásokat; funkciója elsősorban emlékeztető a kapcsolódó bibliai történetre. Az sem mindig fontos, hogy évről évre friss legyen, nem hoznak minden évben újat.

412. kép. Görög katolikus templombelső

A másik fontos, háznál is tartott szentelmény a szenteltvíz. Ennek már a barkánál nagyobb mágikus jelentőséget tulajdonítanak, például meghintik vele az ajtófélfát, hogy a ház {962} biztonságban legyen, ám ezzel kapcsolatban sem ismeretes már egyéb népszokás. A vízszenteléshez szorosan kapcsolódik a házszentelés, melyet sok háznál még mindig elvégeznek. A vízszentelés (január 6.) után a pap meglátogatja azokat a házakat, ahol a lakók kérik a ház fölszentelését friss szenteltvízzel.

Rendszeresen tartanak a lakásokban Máriapócsról hozott szentelt tárgyakat, leggyakrabban kis feszületeket, de kedveltek az olvasók, szentképek, házi áldások is. Nagyrészüket maguknak vásárolják, de a hozott kegytárgyakat sokszor el is ajándékozzák.

Az itt említett tárgyakat általában egy helyen, polcon, kis asztalon, vitrinben helyezik el. Így nyer bizonyos fajta szakrális jelleget a lakásnak ez a része, de ez sem mondható tudatosan kialakított szent saroknak.

413. kép. Erdélyi püspök utcai kőkereszt (1865)

A szakrális térhasználat legfontosabb eleme a templom. Ez a közösség legfontosabb gyülekezőhelye, a középpont a vallásos ember életében. Az elsőt a görög katolikus közösség 1747-ben építette föl a számukra kimért telken, a mai templom helyén, vályogból. Ez azonban hamarosan kicsinek bizonyult. 1776–1778 között építették és szentelték föl az Istenszülő Oltalmához címezve, a jelenlegi templomot Mária Terézia királynő adományából. A szájhagyomány szerint néhány makói görög katolikus férfi elszegődött napszámba a királynő birtokára, és bérük helyett kérték a királynőt, hogy a templomuk fölépítéséhez nyújtson segítséget.110

A templom történetében jelentős esemény volt az 1878-ban elvégzett teljes körű fölújítás a templom felszentelésének 100. évfordulója alkalmából. Ekkor épült a sekrestye és a toronyföljáró, a következő évben pedig az ikonosztáz és kicserélték a belső berendezést is. 1928-ban újrafestették, és 1933-ban állították föl a Kis Szent Teréz oltárt a római katolikusok.111 Ezzel nyerte el a templom a mai formáját. Jelentős fölújítást az utóbbi években végeztek ismét a hívek jelentős adományaiból és pályázati forrásokból.112

A templom személyzetéhez tartozott egykor a kántor, aki többnyire tanító is volt. A parókus mellett hosszú időn át, egészen az 1950-es évekig tevékenykedett segédlelkész. Önálló munkakör volt a harangozóé is.

Már 1942-ben megjegyezte a kánoni látogatás jegyzőkönyve, hogy a hívek kis mértékben teljesítik vallási kötelességüket. Ekkor átlagosan 350 templomba járót említettek, az alkonyati zsolozsmán általában 30-an vettek részt.113 A templomba járás gyakorlata napjainkban jelentősen megváltozott. A templom csak ünnepnapokon telik meg, hétköznap a reggeli és esti misén csak 8-10 fő vesz részt. Az ökumenizmus itt is megfigyelhető, hiszen rendszeresen járnak az istentiszteletekre római katolikusok, néha protestánsok is, de ez a jelenség már {963} a világháborúk előtt is észlelhető volt. Ma a templom választásában a felekezeti hovatartozásnál hangsúlyosabb a pap személye és a templom közelsége a lakóhelyhez.

A templombúcsút október első vasárnapján tartják. Ez az év jelentős eseménye.

A harang a templom fontos része, jelen van szinte minden vallásos megnyilvánulásban, a keresztelőtől a temetésig. A templomban három harang van: az 530 kg-os nagy harang, rajta Magyarok Nagyasszonya látható; a 296 kg-os harangot Jézus képével díszítették, a 175 kg-os kis harang pedig az Istenszülő képét hordozza.114 A harangozás legfontosabb föladatának az imára szólítást tartják.

A temető telkét egykor a templomtelekkel egy időben kapta, és azóta is folyamatosan használja a közösség. A legrégibb síremlék 1784-ből való, nemes Szilvásy Mihály és családjának vörös márvány sírköve, és találhatók még itt további régi sírkövek,115 A sírkert helyi elnevezése Orosz temető. Érdekesen alakult ennek a névnek a sorsa, hiszen míg az orosz jelző egykor a görög katolikusok ószláv liturgikus nyelvére utalt, addig ma sokan a második világháborús szovjet sírokhoz kötik az elnevezést.

Nemcsak görög katolikus családok temetkeznek ide, gyakori, hogy némely családi sírba felekezeti hovatartozástól függetlenül temetik el a családtagokat. A sírokon sem jelöli semmi a görög katolikusok nyughelyét.

414. kép. Görög katolikus temetőkereszt

A temetőben áll kápolna is, melyet egykor Ferenczi Lászlóné Fehérváry Mária hagyatékából emeltek, és 1847-ben szenteltek föl. Ma ravatalozónak használják. A temetkezéssel kapcsolatban megemlítették néhányan a harangozás jelzésértékét: a három harang közül a naggyal harangoztak elsőként, ha férfi volt a halott; női halottnak a középsővel.

A temetőben fa feszület áll, amelyhez a temetőbe kijárók rendszeresen virágot helyeznek el. A templom kertjében álló kőkeresztet 1886-ban Makán János hagyatékából készíttette az egyház.

A Fecske utca és az Erdélyi püspök utca találkozásában álló kőkeresztet Papp Ferenc és neje, Pallagi Mária hagyatékából emelték. Sokaknak nincsen tudomása a kereszt görög katolikus vonatkozásáról. Néhányan megemlítették, hogy egykor idős asszonyok fogadalomból rendszeresen helyeztek el ott virágot, ma már nem tudtak erre példát mondani, virág azonban így is előfordul előtte. A keresztekhez egyéb hiedelem, szokás nem fűződik.

Búcsújárás

A búcsújárás fontos az egyéni vallásgyakorlásban. A közös utazás és vallási élmény a közösség összetartozásának is szimbóluma. A görög katolikusok szakrális központjának {964} tekinthető búcsújáróhely Máriapócs. Ide nem csak Magyarországról, hanem a görög katolikus területekről általában is nagy számban érkeznek a hívek. Jelentőségét ma is őrzi.116

A makói közösség számára is fontos volt a búcsújáróhely látogatása. 1970 előtt a szervezést nem a pap tartotta kezében, hanem a hitbuzgó makói polgár, dr. Tóth Aladár főorvos.117 Jelenleg évről évre a parókus busszal szervezi az utat, és a vallásukat gyakorló hívek szinte mindig részt vesznek ezen a jelentős eseményen, rendszeresen hoznak kegytárgyakat, emlékeket is. A máriapócsi búcsút nemcsak görög katolikusok látogatják; rendszeres résztvevők római katolikusok is.

Néhányan megfordultak Máriaradnán, és alkalomadtán Szeged-Alsóvárosra is bejárnak búcsúra, ahol az utóbbi időben a Havi Boldogasszony búcsún (augusztus 5. vagy az ahhoz legközelebbi hétvége) szombat esténként görög katolikus mise is van.

415. kép. Kis Szent Teréz oltár
{965}

Területileg viszonylag zárt közösség volt egykor a görög katolikusság, ám jelentős keveredés ment végbe más felekezetekkel a 19–20. század fordulóján. Ma már kevés sajátos szokást és a hétköznapi vallásos gyakorlatra vonatkozó specifikumot lehet fölfedezni, mert erős az asszimiláció. Ennek következtében a római és a görög katolikus gyakorlat közötti különbségek elhalványultak. Elsősorban az ortodox vallásgyakorlatból származó elemek halványodnak, így egyre kevésbé hangsúlyos például a képtisztelet és a keleti szentek tisztelete. Erőteljes elmozdulás figyelhető meg a római katolikus elemek irányába.118

 

Lábjegyzetek:

85. A legfontosabb eltérés a nyugati és keleti rítusú egyház Credójában. A görög keletiek a niceai-konstantinápolyi hitvallás alapján a Szentlelket az Atyától származtatják, a Fiú által. A nyugatiak ezzel szemben a 8. század vége óta a Szentlelket az Atyától és a Fiútól (Filioque) eredeztetik. Az unió létrejöttének ez az eltérés az egyik legfontosabb akadálya.

86. Dr. Pirigyi István 1990. I. 87.

87. Pusztai Bertalan 2002. 17.

88. Szirbik Miklós 1979. 40.

89. Tóth Ferenc 1997. 11., Tóth Ferenc 2000.,  Puskás Bernadett–Tóth Ferenc 2004.

90. Juhász György 1878 3.

91. Szirbik Miklós 1979. 35.

92. Tóth Ferenc 1997. 4–5.

93. Fényes Elek 1851. 62.

94. Kepecs József 1997. 308–309.

95. Eperjessy Kálmán 1927, 1984. Gilicze János–Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna 2002. 181.

96. Erdei Ferenc 1992. 47-48.

97. Az iskola történetét részletesen tárgyalja Siket István László 2000.

98. Tóth Ferenc 1997. 17.

99.  MV 1903. márc. 4.

100. MÚ 1905. márc. 14.

101. MV1925. júl. 28. és 1925. jún. 28.

102. Erdei Ferenc 1992. 50.

103. Tóth Ferenc 1997. 24.

104. Janka György 1970 óta él Makón

105. A bevezető említi Halász Istvánt mint az egyházközség ügyvezető világi elnökét. Tóth Ferenc 1997. 10.

106. Bartha Elek 1980. 55.

107. Egykor a Kis Szent Teréz oltár helyén egy páduai Szent Antal szobor állt, tisztelete talán innen fakad.

108. Mislovics Andrea 2001. 255–265.

109. A görög katolikusok nagyböjt idején tartózkodtak minden állati eredetű termék fogyasztásától, olajjal főztek, és tejtermékeket sem fogyasztottak. A hétfőt, szerdát és pénteket különösen szigorúan tartották, és tartózkodtak minden egyéb élvezettől, így a dohányzástól. Böjti időszaknak számított az advent is, de ezt kevésbé vették szigorúan. Bartha Elek 1990. 431–432.

110. Janka György atya elmondása alapján, de többen is megemlítették a beszélgetések során.

111. A templom történetéről részletesen ír Juhász György 1878. és Tóth Ferenc 1997.

112. Dv 2004. április. 22.

113. Tóth Ferenc 1997. 24.

114. Uo. 14.

115. Kelemen Ferenc é. n. és Tóth Ferenc 1996. 19–23.

116. 1696. november 4. és december 8. között látták elsőként könnyezni a máriapócsi Szűz Máriát, ekkor az ikont a császár a bécsi Szent István dómba szállíttatta, és máig is ott található. A képről ekkor készült el egy másolat, 1715. augusztus 1–5. között látták ismét könnyezni. Ez után több alkalommal is hullatta könnyeit a kegykép, legutóbb a 20. század elején. 1731–1756 között épült föl a kegytemplom, 1749–1753 között pedig a bazilita kolostor, Közép-Európa jelentős búcsújáró helyévé alakítva ki Máriapócsot. Dr. Pirigyi István 1997. 156.

117. Tóth Aladár 2003.

118. Szeretném megköszönni a segítséget Janka György atyának, Molnár Györgynek (1924) és feleségének, Báló Józsefné Sajtos Annának (1926), Erdei Józsefné Nagy Etelkánek (1928), Nagy Mártonnénak, Burger Mihálynak és a Siket családnak.

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet