Előző fejezet Következő fejezet

{1005} Néphit, hiedelmek

Hagyományos orvoslás

GRYNAEUS TAMÁS

 

„Főd Édesanyám, torkom fáj, nekëd panaszkodok…”

„segíccs rajtam, mer nagyon fáj!”

Feladatom: összefoglaló képet adni Makó városa és a körülötte fekvő nyolc község1 hagyományos orvoslásának elmúlt mintegy 150-250 esztendejéről. Ehhez változatos jellegű és terjedelmű források állnak rendelkezésünkre. Az 1728 és 1758 közötti, Komáromy Andor, Árva János és Schram Ferenc közölte boszorkánypörök; a megyei fizikus, Rigler Zsigmond Csanád megyei főorvos két egymás utáni évről (1784–85) megmaradt jelentése (Árva János, Balázs Péter); a kolerajárványok története (Bálint Nagy István); valamint Szirbik Miklós munkájában található adalékok (Makó városának leírása 1835–1836).2 Ezeket követték Ferenczi Imre 1977, Polner Zoltán 1978, 1981, 1984, 1985, 1995, 1998, Markos Gyöngyi 1986 és 1988. évben megjelent munkái. Az utolsó mintegy 70 év gazdag és sokrétű gyűjtéseit – elsősorban Szigeti György (Apátfalva), Pánczél Józsefné és Nagyfalusi Ilona (Csanádpalota, Kövegy), Sipos István (Makó), Bazsó Dénes (Csanádpalota) – a Néprajzi Múzeum Ethnologiai Adattára, a Móra Ferenc Múzeum és József Attila Múzeum adattárai őrzik. Maroslelei és kiszombori nem nagy terjedelmű gyűjtéseim mellett – hozzájárulásukkal – hivatkoztam szegedi hallgatóim 2002. évi szemináriumi dolgozatainak (Makó, Kiszombor, Püspöklele, Földeák, Apátfalva lakosaitól származó) adataira is. Nem gondolhattam arra, hogy egy (esetleg több) időszak hagyományos orvosló tudását vázoljam. Több helyről, több nemzedéktől, sok gyűjtőtől, különböző időből, a hagyományt különböző hűséggel őrzőktől származó adatokból próbáltam nem valami ősit rekonstruálni, hanem ahol erőltetés nélkül lehetett, az egymást kiegészítő részletek, töredékek mozaikköveiből valamilyen többé-kevésbé értelmes, kerek egészet összeállítani. S ha ez sikerült, akkor megkeresni a bennük, mögöttük rejtőző törekvést, szándékot, gondolkodásmódot, amely ezeket életre hívta, és napjainkig életben tartotta. Gondolva arra is, hogy az idő múlásával kopás, de variálódás (gazdagodás) egyaránt történhetett.

E kilenc település hagyományos orvoslásának együttes tárgyalását településtörténetük:3 néhány bonyolult kölcsönös, kisebb-nagyobb arányú migrációk teszik lehetővé, sőt kívánatossá.4  Természetesen vannak egyedi vonások is, vagy egyes helyeken bizonyos hagyományok jobban megőrződhettek. {1006}

 

Az ember és betegségei

Testi vagy lelki tulajdonságot jelző (család)nevekkel már 12–13. sz.-i oklevelekben találkozunk.5 Egynémelyikük (folyamatosan ?) napjainkig kimutatható.

Ugyanígy, már 1108-ban, a sajti (Csanád vm., ma: Sajtény) sószállítók között találkozunk a Halaldi, Maradek, Numarek leszóló-óvó nevekkel.6 (Ugyanez a szemlélet nyilatkozik meg az újszülött preventív leszólásában is). Ez a névadási szokás átvezet bennünket a megelőzés kérdéskörébe. 

Testi és lelki tulajdonságú családnevek az Árpád-korból

Arpád-kor7 1736 Név 1836
Csanád vm.      
1256 Bolugkereke hn.   Balog    x
1211, 1304 Chama, Chimos, 1231   Chomoz   Csama, Csomós  
     x Csontos    x
1304 Churba   Csorba  
     x Dadogó  
     x Fejes    x
     x Fekete    x
  1693 Fitos  
     x Fodor    x
     x Füstös  
     x Görbe    x
    Gyüge    x
     x Jámbor    x
     x    x
    Kabzsi    x
1108 Kewereg   Kövér  
1304 Ruaz   Ravasz    x
     x Sánta    x
     x Siket    x
     x Szemes    x
1304 Zeuke   Szőke  
     x Veres    x

 

Megelőzés, tabuk

A megelőző (tabu)tilalmak  sokszor  valamilyen betegség, kár megelőzését, egyúttal a közösségi normák érvényesítését, célszerűnek tartott magatartásra szocializálást is szolgálják. Ezek gyakran napszakhoz (pl. napfeljött előtt, naplement után), a hét valamely napjához (kedd, péntek) vagy időszakhoz, ünnepkörhöz (karácsony böjtje, két karácsony között), ünnephez (nagypéntek, nagyszombat, Szent Iván napja, Luca, aprószentek) kötődnek. Más tilalmak valamilyen testi állapottal (szüzesség, menstruáció, terhesség) vagy életkorral (pl. csecsemőkor – tükörbe nézetés, köröm-, hajvágás) kapcsolódnak. Ismét mások a táplálkozással függenek össze (újság [újdonság] fogyasztása, tejbe késsel kenyér aprítása, kenyér védelme). Ide tartoznak a rokonházasság tilalmai, a szüzesség elvesztését megtorló (ellenőrző-szabályzó) tilalmak, valamint a rontást-szemverést megelőző cselekmények (fordítva fölvett ruhadarab, preventív varázsigék mondása), az ártó hatalmasságok (rosszak, [bűjti] boszorkányok, vihar, forgószél, villámstb.)elleni védekező eljárások és ilyenek az óvatossági előírások-tilalmak (utcán, útkereszteződésben babát, pénzt, zsebkendőt ne vegyen föl). S {1007} végül a közösség életét szabályozó törvények (normák) betartását szavatoló tilalmak (ne lopj – paptöpörtyű keletkezése; tököt lop – kopasz gyerek stb.) Ezek a szokások és hiedelmek fenyegetettségérzés miatti állandó védekező-elhárító, készenléti állapotot, folytonos félelmet jeleznek: ebben éltek. Ezért a sok egészségvarázsló, egészséget-biztosító, megelőző mágikus eljárás (fokhagyma, gatyamadzag, söprű).

 

Bajmegállapítás

A hagyományos orvoslásban a baj megállapítása (diagnosztika) és kezelése, gyógyítása (terápia) nem mindig válik szét élesen. Ez a gyógyító feladata, akik családban, szomszédság körében vagy nagyobb közösségben ismert lévén végzi munkáját. Első lépés a betegség okának kiderítése (aëtiologia).

 

Kórokozók, kórokok

Élőlénynek képzelt, megszemélyesített kórokozókra utalnak bizonyos szólások, szófordulatok: möglepi (kilis, gilva), jön, a betegséget rólam elűzi (rüh); elállja (csömör); erre jár (állatorvoslás). Állat alakú betegségokozó képzete rejlik a dög, (dög)vész, féreg, férög (szemölcs: eleven fejjel, hótt féröggel; disznó,baromfi) kifejezések mögött. Betegségokozóra utaló kérdés: mi leli, mi lelte? (szemölcs, tyúksegg) kifejezés:hideg leli, leljen ki a hideg! Így él a fene is az apátfalvi szólásokban: ëgyën mëg a fene; hogy a fene vigye el; vigyen el a fene innen; majd mëgëszi a fene érte; a fene reszeli utána; nagy feneëvésben van  (vágyakozás, szenvedély).8  Emlegetik a rossz szellemeket (Boldogasszony ágya), a rosszakat, átkozottakat, sátánt, ördögasszonyt (szemébe esett valami), gonoszt (keresztelő, avató).  Kórokozóként szerepelhetnek bizonyos állatok is: szabadban alvó nyitott száján belémászó kígyó bajt okozhat, a torokgyík már inkább csak halvány analógiás kapcsolat. Az „állatok az emberben” képzetkörbe tartozik a giliszta, az önálló élőlénynek elképzelt gyomor, mely ha hugyozik, panaszt okoz (gyomorfájás, gyomorsavtúltengés). Kutya képében, disznó képében, fekete macska, kutya, ritkábban fehér vagy szürke ló, béka képibe, csikóbűrbe járó és ártó boszorkányokról és ártó cselekedeteikről (ember, tehén megrontása, kisgyerek kicserélése, melle szívása, éjszakai álom megzavarása, stb.) az első boszorkánypöröktől (1728, 1734, 1757) napjainkig lehet hallani.

A szél kórnemző szerepére utal a szél érte, szélgörcs kifejezés, a fölfúvódott marha és a kisgyerek óvása a széltől, nehogy jóllakjon széllel. A világjáró szél szerepel egy magyarcsanádi szemverés elleni szövegben.9 (Vö. a népmesék hasonló alakjával!) A ló meg van nyilallva szóhasználat a reális kórok (elevenbe patkolás) mellett esetleg utalhat nyíllal történő betegségokozásra is.10

A testnedvek megváltozásaisokozhat betegséget: epe fölszaporodása, rossz vér (izületi betegségek, magas vérnyomás, menstruáció), fekete vér, csúnyaság, kelevény.

Ezeken kívül erőltetés, kihűlés, mértéktelen evés-ivás, rossz víz, étrendi hiba (gilva), (tabu) tilalmak megsértése (pl. ebagos, összenőtt gyümölcs fogyasztása) lehetnek valamilyen betegség vagy kóros állapot előidézői.

Védekező eufemizmusra nem sok példát találunk: az egyik szövegben a beteg szemölcseit vendégjeimnek nevezte. Ide tartozik az ártó hatalmasságok rosszak, átkozottak néven említése. (A saját nevén említés ui. megidézés volna, holott éppen ellenkezője kívánatos!) {1008}

 

Gyógyító, védő hatalmasságok

Ezekkel szemben áll számos, a hagyományokból kielemezhető gyógyító-védő hatalmasság. Segítő-óvó-gyógyító szerepük, hatalmuk igen eltérő. Némelyikük emléke már csak a kötött szövegekben (ráolvasókban, imádságokban) maradt meg (így pl. Szent Joachimé, Főd Anyáé):

Isten(-i személyek, pl. árpa)

Boldogasszony ágya, pohara; söprűje, teje [szemébe esett valami])

három király (szemölcs)

három asszony  (szemölcs)

Szent Anna (kolera, ficam)

Szent Antal (Szent Antal tüze)

Szólongató Szent János (ijedés)

Szent Joachim (férges disznó)

Szent Margit (légy)

Fődi Anyám, Főd (Édes) Anyám, Földanyám, Fődanyám, Éganyám (torokfájás),

Hold (Újhold), Holdanyó (Új hold, új király típusú ráolvasók – gilva, szemölcs), hold tisztelete11; eredj, köszönj az új hódnak (fájdalom); holddal kapcsolatos tabu tilalom (a berepedt köröm hagyománya).

táltos (fog)

kúdús (botja, kenyere: nehezen eljáró vagy beszélni kezdő gyerek)

ősz öregember (boszorkány, melankólia). 1757-ben egy tanú arról vall, hogy „a templomban is sokszor a kezénél fogva húzza [a boszorkánysággal vádolt] Tarpainé, de egy ősz ember nem engedi őt kihúzni.”12 (Az ősz öreg ember Szeged környéki hiedelmekből, népmesékből is ismert segítő hatalmaság.)

kovács (boszorkány: a mitikus hatalommal fölruházott kovács a közösség védője, vigyázza és ellenőrzi a hagyományos rendet).

 

Gyógyítás

A gyógyulásért mindenféle fegyvert bevetnek: „lelki” fegyverek (psziho-szomatikus ráhatások: ráolvasás, ráimádkozás, letagadás, simítás, ráfújás, kerekítés, keresztezés, rácsiholás, elásás stb.); testi fegyverek (helyretevés, kenés, melegítés, hűtés, mosdatás stb.) és „farmakologiai” eszközök (növényi, állati, emberi, vegyi anyagok) egyaránt megfigyelhetők. Ezek sem válnak el mindig élesen egymástól:  sokszor egyszerre többféle tényező is hat (pl. fürdő + belétett növényi szer; ráolvasás + kenés).

 

Jelös helyek

A gyógyító műveleteknek, előkészítésüknek és a szükséges orvosszerek tárolásának jelös helyei vannak. Ezek  természetesen számos más hiedelemben, szokásban is szereplő, mágikus jelentőségű,  kiemelt helyek:

A házon belül

ajtó sarka (szemverés)

mestergerenda (alatt átvisz; rontás)

küszöb(ön veri balta fokával a mosogatót: szemverés; itt önt ólmot; keresztelői ritus; tehénrontás megelőzése)

szabad kémény alatt (ólomöntés), kéményben (szerelmi varázslás)

kemenceajtó előtt (ebag) {1009}

kemence (torokfájás)

kuckó (fogváltás)

A házon kívül

színcsorgás (szemverés, mosdatóvíz)

csepegő (kelés, szemölcs)

ereszkoszorú (a seb kezelésre félretett disznóállkapocs őrző helye)

háztető (-re felönt: torokgyík; -n áthajít: rüh, kártojás)

kút (árpa; karácsonyi mosdás kút vödréből)

kútágas (ló rontástörténete)

A portán kívül

keresztút (szájpenész)

Maros (ótvar, kicsattogott bőrű gyerek fürdetése; babák elvitetése – depresszió)

Távoli

búcsújáró helyek (Szeged-Alsóváros, Máriaradna, Máriacell)

 

Analógiák, analógiás varázslások

Gyakran találkozunk a népi kóroktanban és ebből következően a gyógyításban is különböző analógiákkal. Így a beteg, fájós nyakat a kemencenyakhoz kell dörzsölni. A torokgyík gyógyításában a gyíknak jut szerep; a zöldhályogot kígyók fútta zöld kővel kell kezelni; a szemen lévő árpát árpaszemmel. A szemen lévő árpát mint az azonos nevű gabonát, lekaszálni, levágni, learatni szokták. A kotlót úgy ültetik, hogy a csirkék ne holdfogytára keljenek ki, mert különben úgy elfogyasztja őket a dög vagy valami féreg, mint a markaláb a holdat. Terhesség alatt az édesanya fogán végzett beavatkozás (foghúzás) magzata fogának árt. Ide sorolhatók az állapotos asszony megkívánásaihoz kapcsolódó hiedelmek is.  Hogy a férj ne lásson, ne halljon, a kikapós feleség vaktyúk szemét, süketdisznó fülét eteti meg vele. Kisgyermek kicsattogott bőrét csattogófű (katáng) főzetével kell kúrálni. Keresztelő után az apja magasra emeli az újszülöttet, hogy nála nagyobb, különb legyen. Az újszülött fejét piros almával kerekítik, hogy kerek feje legyen, arcát tojással, hogy szép kerek, fehér legyen. A zsébre úgy múlik, ahogy a zsébrés rongybabát a szekerek eltapossák. Ahogy az ablakról fölszárad a harmat, úgy múljék el az ablakharmattal kezelt árpa is.

Az adatokból kielemezhető a beteg ember és bizonyos tárgyak közötti mágikus – analógiás kapcsolat is. Így  a tréfás kérdés az ágyláb és ember (lába) közötti kapcsolatra utal:  Miért fázott meg?  Mert nem húzott zoknit az ágy lábára. A kenyérnek béle, sarka, haja van; betakargatják, mosdatják; a kenyeret is meg lehet rontani stb. A kenyér bevetésekor a kenyérsütő asszonynak emelgetni kell a farát, hogy a kenyér púpos legyen. Tehát a kenyér is antropomorf jelenség, éppúgy, mint a gyógyító varázslatokhoz készített babák. Sőt ez az antropomorf jelleg még egyéb orvosságokban is megnyilvánul: az orvosságok megfogja, kihúzza a betegséget.

Jellegzetes a tisztátalannak a hagyományos fölfogása is. Régen a menstruáló nőt és a gyermekágyas anyát oly mértékben tisztátalannak tekintették, hogy még a közös étkező asztalhoz sem engedték odaülni. Tisztátalannak tekintették az újszülöttet is. A kelevényes kisgyermeknek is ki kell tisztulnia, sőt a betegséget a születés után a csecsemőbe átfolyatott túlzott mennyiségű placentavér (kelevény!) rossz hatásának tulajdonítják. (Tehát az újszülött is hoz magával valami tisztátalanságot, ezt a colostrum tisztítja ki belőle. A Békés vármegyei Vésztőn a meconiumot másvilági fertőnek nevezik!). Hasonló szemlélet nyilatkozik meg a kelés, gilva, ótvar (a vére még nem volt kitisztúlva) és az árpa népi kóroktanában is: ezeket  vértisztulás jelének tartják, ott jön ki a csúnyaság, tört vér.

Tanulságos a megelőző-gyógyító eljárásokban szereplő tárgyak számbavétele is. {1010}

Az emberi testtel közvetlenül érintkező ruhadarabok szerepe: a gyógyító ebből állapít meg bajt, ebből készít orvosságot; kalap (szemverés elhárítása); női kötő13 (kötő használata kötelező: kötő nékül csak a kurvák, mög a naccságák szoktak lönni; a korábban érkezett első gyereket kötőben hozta; nem a mi kötőnkbe van; ebben hozza haza útközben született gyermekét; ebben teszik az újszülött csecsemőt édesanyja mellé; ezt adja korozsmaként síró, kereszteletlen meghalt gyereknek; újonnan vett tehenet a gazdasszony küszöbre tett kötőjén léptetik át, akkor nem tudják megrontani); pendely, modernizálódott formában a kombiné (visszája); pendelymadzag, modernizálódott formában bugyigumi; zsebkendő (szemébe esett valami); jegykendő (torokgyík, hasfájós csecsemő, gyermek hideglelése); kendőrojt (otthagyása tejelvitel ellen); fáradt zokni (a fáradt kapca modern változata szerelmi varázslásban); párnacsücs (árpa).

Házi textilia: sütőabrosz (foggal született védelmére; erről vakart tésztával füstölik a megrontottat); törülköző (nyakfog); asztalterítő (keresztelési rítusban; karácsonyi szentelt abrosz: megnyilallt ló).

Házi eszközök: csücskös bögre, abroncs (rontás), rësta (ijedés), zsákvarrótű (gilva), olló (szemverés, ijedés), nyírákseprű, seprő (újszülött védelmére, betámasztva), cirokseprő (gyermekágyas védelmére; kihúzott szála: szemverés, ijedés, fogpiszkáló; kiskutyát ezen húzzák körbe; disznók gyógyítása); kés (-re ülve szoptat, hogy legyen teje; kést vág az ajtóba a boszorkányok elrettentésére, ha nem alszik a gyerek; szemverés; nehezen eljáró gyerek); sulyok (újszülött védelmére, gyermekágyba téve: antropomorf tárgy!); kötélcsülök (nyakfog gyógyítása).

Egyéb: pénzdarab (gilva, árpa); acélkova (két kavics) – Szent Antal tüze; kígyókő (zöldhályog); érvágó, cserepcsík; baba (gallyból-rongyból: szájpenész, zsébre, gilva, szemölcs, depresszio. Ez is antropomorf tárgy. Az antropomorfizmus egyébként pl. a kenyér részeinek elnevezéseiben is megfigyelhető:  haja (!), hajas domborulata, púpja, alja, eleje, pilis: a vége, mosdatóvize van. A kenyér, kenyérhéj gyógyító fölhasználása is evvel függ össze.

Orvosságok fűből, virágból, gyökérből, kövekből s élő állatokból14 (Materia medica). A növényismeret és -termesztés folyamatosságát erre utaló, növénynévből képzett helynevek és régészeti leletek igazolják.

Növénynévből képzett helynevek

Középkor Szirbik, 1835–36, p. Recens

 

  Cservölgy  Apf
Chepkes 1247 Csipkés, 25 Csipkés
Gyous 1330    
Egres 1191    
Figud 1326    
  gyékény, 26  
Kakat ? 1274    
Chakato 1284 Kákás 26, 33, 34 Kákás(i szőlő, járandó)
  Kenderáztató, 27  
  Kenderföldek, 25 Kenderföld
  Komlós, 25  
Kwkenyer 1211    
  Mogyorós (Kis-, Nagy-)    
arundineta 1211 nád, 26  
Sceuleus 1230 Szőlőskert 33  
Silva glandium 1247    
Sulumus 1345    
  Ürmöshát, 27  
     
{1011}

15–16. századi mezőkovácsházi faluásatásokból árpa-, búza-, borsó- és sóskamagok,15 a kaszaperi középkori, de I. Ferdinánd koráig használt temetőben gyékény, a Makó-mezőkopáncsi  templom körüli temetőben (14. sz. vége – 15. sz.) szintén halottak beburkolására szolgáló gyékény került elő.16 Növénynévből képzett családnevek: 17Diós (1736)18, Fenyves (1836).

A gyógymódokban, gyógyító eljárásokban használt növények közt van néhány egzotikus fűszer (tea, fahéj, szegfűszeg, bors), újvilági (akác, paradicsom, dohány), más eredetű (vadgesztenye) növény legnagyobb részük azonban közvetlen környezetükben megtalálható, szépen példázva a beteg embernek és környező világának szoros kapcsolatát. A több mint száz növényfajnak többszázféle fölhasználása ismeretes, egy növénynek több részét is használják (levél, virág, gyökér, termés stb.). Kiemelendőnek tartom a két hagymafaj sokféle (szinte panaceaszerű: a hagymahártya minden gyógyításra jó)19 fölhasználását. Ez jól példázza a legfontosabb haszonnövény beépülését a gyógyító hagyományokba. Az – ennél természetesen sokkal gazdagabb – népi növényismeret tehát a népi materia medica leggazdagabb forrása. (Egy polgárasszony a 20. sz. első harmadából származó receptfüzetében csaknem 180 növény szerepel a legkülönfélébb betegségekre, de ezek a föntiektől jelentősen különböznek, jórészük valószínűleg könyveredetű.)20

Itt említenék meg egy nagyon érdekes kiszombori teremtéshagyományt (földből – kapor): Ha nincs a kertedben kapor, Györgynapkor, ha zeng az ég, egy marok földet szórj szét, kapor lesz belőle.21

Számban (kb. 50) ezt követik az állati eredetű, szintén közvetlen környezetükben megtalálható, előforduló anyagok, továbbá hasonló számban (kb. 50-52) a vegyi anyagok, patikaszerek. Leggyakrabban a háztartásban kéznél lévő szereket használják (ecet, só, szappan, petróleum, timsó, szalicil, kénpor). Ezek mágikus jellegű fölhasználása is előfordul (pl. gyermekágy sóval körülhintése gonoszűző céllal). Tágabb értelemben ide tartoznak a Maros vize (belső betegségek, ótvar, kicsattogott bőr), Maros iszapja (izületi betegségek) és a szemverés gyógyítására használt szótalan víz is.

Az emberi eredetű anyagok száma csekély, de ezek talán a legrégebbiek közé tartoznak:

nyál, éhnyál (csipás szem, torokfájás)

köpés (szemverés, árpa)

takony (égés)

anyatej (gyulladt szem) {1012}

vizelet (kifújt, kirepedt, cserepes-kirepedezett bőr; seb, szépítőszer [szlovák]; tüdőbaj; meggyulladt pálinka; megrontott tehén, tyúk; szemmel vert, veszekedő libák; húgyos korpa baromfinak; húgyos sárga főd, csontrepedés, húgyos iszap – fájós végtagokra)

hajszál (szemölcs, szoptatós anya tejének elvitele ellen: pars pro toto).

 

A materia medica két különleges csoportja

Szentelmények

Makón és környékén leggyakrabban a szentelt vizet használják (fülfájás, bőrbetegségek; jóslás szentelt vízzel teli pohárból stb.). A nagypénteki pattogatott kukorica hideglelést gyógyít. A húsvéti szentelt tojás héját (külsőleg, belsőleg) fehérfolyás ellen alkalmazzák, a húsvétkor fogyasztott szentelt kolbász megvéd a kígyócsípéstől, a karácsonyi méz vagy áldásos méz a torokfájás orvossága. Ezen kívül a húsvéti szentelt disznólapocka (ló csömöre)és a karácsonyi szentölt abrosz (ló meg van nyilallva)használatosak az állatorvoslásban. Az állatok egészségének biztosítását szolgálja a karácsonyi asztal alá tett, majd nekik adott széna, kukorica: a megáldott szent estei élelem.

Tűz, füst

A tűz betegségmegelőző, óvó hatása a Szent Iván-napi tűz átugrálásának rítusában jut kifejezésre. Gyógyító hatásával csak az ágyba vizelő gyerek gyógymódjánál találkozunk (tüzes seprővel megcsapkodják a fenekét). Forró pernyét, kenyérhéjat megvastagodott, berepedt talpbőr kezelésére használnak. A füstölés már gyakoribb orvosló eljárás: rontás, süly, Szent Antal tüze (piros növényi anyagokkal: piros kukorica, paprika, rózsaszirom), asztma vagy más eredetű nehéz légzés (faparázsra tett taplógomba füstje) esetén. A ló egerét pipára tett szőrrel füstölik.

Népmesék hasonló motívumát idézi az a magyarcsanádi archaikus szöveg, mely szerint a szemverés lemosása után a letörlő ruhát el kell égetni: Ēkűdöm a füstöt világjáró szélnek, hogy mëgártson mindën szëmverő szëmének szavak kíséretében.

Orvosságot – ugyanígy virágmagot, töves virágot – nem szokás megköszönni, mert nem használ, nem fogja meg.22

Honnan jönnek a betegségek, bajok és hová küldik őket?

A gyógyító műveletekből és szövegekből nagy valószínűséggel kielemezhető a régebbi világkép, -fölfogás maradványa, mely szerint ezek a földből, a föld alól jönnek. A gyógyításkor tehát ezeket (szimbolikusan) oda is kell visszaküldeni. A szövegekben szereplő fekete föld jelenti egyrészt az emberek élőhelyét (fekete főd színe, fekete főd kerek színe:  az orbis terrarum),

…Mönj el a fekete főd színére,

Jelöntsd mög bűnös Ádám-fiadnak, lányodnak… (imarészlet)23

…Mënj el a fekete főd kerek színére,

Hirdesd ezt a kis imádságot… (reggeli, esti imádság részlete).24 Hasonló változatok is ugyanonnan.

Jelenti a test végső nyughelyét (de itt már élesen differenciáltan: lelkemet Istennek, testemet a fekete fődnek):

…Adom Istennek lelkëmet, {1013}

Fekete fődnek testëmet… (esti imádság részlete)25

Jelenti másrészt a rossz, a baj, a betegség „helyét”:

…në ártson…

së fejinek stb…

ártson a fekete fődnek!... (szemverés elleni ráolvasás részlete)26

…ártson a fekete föld négy sarkának (Apátfalva) és változatai:

…menjen az ország négy sarkára

…menjetek a világ négy sarkára

(a fürösztő, mosdató víz)

…piros márványkövön meg nem maradt,

lefolyt a fekete földbe…

…menjen a (szem)verés a fekete földbe…

…folyjon le a fekete földbe mindenféle nyavalya, betegség…

menjen a fekete Fődnek legmélységesebb fenekire, rejtődzön el a fődbe!

…mindenféle nyavalya menjen le a fekete földbe;

ennek valószínűleg torzult változata:

…vigye el 77 határra

fekete völgynek növényébe…

és:

…ezt a keserves fájdalmat

vidd el 77 határra,

annak is a szögletibe (vö. hetedhét országon túl…)

…Hanem én ēkűdöm

Az összes tetemimnek

Mindön fájdalmát a fődbe…

Ima után körösztöt rajzolok a fődre.27

Az apátfalvi gilva elleni szöveg nyíltan megmondja:

Földbűl kaptam, fődnek adom!28

és:

…ez a fájdalmas pokolkelet, pokolvar,

Vagy akármiféle támadás itt ebbe a testbe

Helyit në tanálja!

Mënjën lë a főd alá fájdalma!..29

Maroslelei  – nyilván romlott –  szövegváltozat tovább jellemzi a helyet

…a szömverés mög në maradjon

Së fejibe,

Së lábába,

Së hasába,

Sëmminémű porcikájába.

Takarodjon a rút sebére (így!)

Ahol a fekete állatok vannak…

Végül a klárafalvi változat mondja ki teljes nyíltsággal

Tűzbű gyüttél, tűzbe mönnyé,  {1014}

Pokolbú gyüttél, pokolba mönnyé.

Fődbű gyüttél, fődbe mönnyé!30

A megkerekítésre használt fokhagymát, stb. elássák a csepegőbe – ahonnan sose veszik föl, vagy a földet keresztezik.

A torokfájás ellen a jóindulatú, a gyógyító hatalmasságok körébe sorolható Főd Anyám, Fődi anyám, Főd Édesanyámhoz (vagy szimbolikus helyettesítőjéhez, a szintén földből készült kemencéhez) folyamodnak.

Vízzel (Marossal) elvitetés szerepel a gilva, ótvar, kicsattogott bőr, melankólia gyógyításában, ha új házasokat szét akarnak rontani, lakodalmi maradékukat – és evvel boldogságukat – is a Marossal vitetik el.

 

A szabadulás módjai, gesztusok

A gyógyítást, a betegségtől megszabadulást sokféle, szimbolikus módon lehet szemléltetni, mágikus módszerekkel ábrázolni-elősegíteni (az „eljátszás” mágiája).

A keresztvetés, keresztezés egyrészt a gyógyító művelet vallásos jellegét, áhítatát jelzi, másrészt a betegséggel szembeszálló magosabb hatalmasságot idézi (szemverés, nehezen induló gyerek, csomó, pattanás, árpa, nyakfog, szúnyogcsípés, disznóféreg stb.). A kerekítés a bezárást, körülhatárolást jelképezi (árpa, gilva, csomó, pokolkelet, szemölcs, ficam stb.), hasonló a megkerülés (árpa, tyúktetű, nehezen beszélő gyerek stb.) is. Az abroncson (rontás), perecen (ebag), létra grádicsai között (dadogós, nehezen eljáró gyerek) átbujtatás az új, gyógyult állapotba jutást, „újjászületést” jelképezi. A lesöprés, lemosás (szemölcs, szeplő) nem szorul magyarázatra; az elveszítés (hideglelés) ábrázolása sem. A lehellés, megfúvás, huhogtatás a ficam és fogfájás gyógyításában kap szerepet (ez az amiképpen – akképpen formulával valamelyik gyógyító hatalmasság erejének megidézését jelenti), a kaszálás, levágás, aratás az árpáéban, a lemosás-letörlés a szemverésében. Eltávolítás a célja az  elküldésnek, máshová küldésnek (szemölcs, szemverés, fekete fődbe; főd mélységébe, pokol mélységes fenekére, az ördögök gyomrába – hideglelés; fehér lóba – árpa, Szent János szemire – árpa), elvitetésnek (antropomorf babával: gilva, szemölcs; kutyával: szemölcs; vízzel –szemverés lemosása, Maros vizével:  melankólia, kicsattogott bőr, házastársak boldogsága; széllel – szemverés; (új)holddal – szemölcs, csomó; „három királlyal” – szemölcs). Ilyen cselekmény a háztetőre, háztetőn át dobás, öntés (árpa, torokfájás, rüh, későn kezd beszélni stb.), kútba dobás (árpa), elásás (csepegőbe, ganéjba, kerítés tövéhez), elriasztás  (dög) és az átragasztás (másra ragasztás: gilva, kelés, franc, szemölcs, finkő, ütött seb) is. (Ennek egyik különleges esete, az elküldés és átragasztás együttese az, amikor a szeplőt arcáról a hóna alá „ragasztja át”. A másik: amikor a betegség keletkezése ill. másra átragadása a beteg ember kinevetésének büntetése: finkő, gilva).  Valószínűleg a visszálás, visszafordítás (vö. visszafelé számlálás!) gesztusa minden visszakézből, visszakézzel, visszanemnézve,  háttal,  hátrafelé, bal kézzel végzett művelet (árpa, gilva, torokfájás, kisméretű tojás szomszédba dobása),

Végül a legszebb emberi gesztus, amikor hitük szerint a betegség a gyógyítóra száll: önkéntes átvállalás (szemverés), a gyógyító kezd el könnyezni, ásítozni, „rossz lesz a gyomra”, fáradt, álmos lesz.31 

Vannak azután olyan teendők, melyeket szótalan kell végezni (pl. gilva). Ez egyrészt jelezheti az akció komolyságát, másrészt fölhívja a környezet figyelmét („itt valami történik”) kiváltva aggódó, együttérző – esetleg kárörvendő – érzelmi reakcióját. Ide sorolható még a letagadás is (árpa: „Hazudsz!”, „Nem az!”).

Szimbolikus-mágikus jelentése-jelentősége van annak is, hogy bizonyos gesztusokat meghatározott irányban szabad csak végezni (pl. kelő nap felé fordulva eldobott babák; {1015} újhold felé fordulás [szemölcs, gilva], gilva kerekítésére használt pénzt napnyugta felé kell eldobni vagy elrúgni, hogy ne ártson a pénz fölvevőjének), a kenyér megmaradt mosdató vizét napkelet felé kell a tetőre önteni (tanuljon meg beszélni).

 

Számok 

A hagyományos gyógyítás mágikus rendszerében leggyakrabban előforduló számok:

Három: 3 kanál víz (szemverés), 3 szem árpa (árpa), háromszor mondott varázsszöveg (árpa, torokfájás), háromszor megkerülés (kút, tyúkól – árpa, tyúktetű)

Öt: csak egyetlen adatban fordul elő: 5 kanál víz szemverés gyógyítására

Hét: 7 kanál víz (szemverés; megrontott ló), 7 féle hüvelyes (gyermek bőre), 7 kenyérhéj (gilva, pokolkelet), hétszer kerekít (szemölcs), hétfelé vágott béka (gilva); 7 hétig van pólyában; hetedik gyerek (gyógyító)

Kilenc: 9 baba készítése (szájpenész, zsébre, gilva, melankólia), 9 kenyérhéjdarabbal kerekít (pokolvar) 9 seprőszál (megrontott ló), 9 korty víz (csuklás); 9 szén és kenyérdarab (disznó gyógyítása); elmondandó imák száma; 9-től visszafelé számlálás; 

Tizenhárom: kanál víz szemverés gyógyítására, ez is csak egyetlen adatban fordul elő.

Semmi: A visszafelé olvasók semmivel végződnek, vagy (az „oszlassa” típusú szövegben is) semmiből lettél, semmivé válj; semmiből lett, semmivé vált. Egy pokolkelet elleni szövegben a Sëmmi vótá, sëmmi légy! formulával. Legérdekesebb azonban az a gyakori, következetesen valamely gyógymód ajánlásakor elhangzó szövegformula: semmit së, vagy semmit së csinálj – meglepő módon ez után következik annak elsorolása, hogy mit csináljon. Ebben benne van talán a betegség súlyosságának tagadása („nem kell megijedni”), az eddigi sikertelenség bagatellizálása. Ez a betegre föltétlenül kedvezően hat, és a tennivalók egyszerűségének hangsúlyozása is. A szóban forgó betegséget megsemmisítő varázsszövegnek is érzem. Ilyen értelemben szerepel további három ráolvasásban is: 

(tyúksegg) Kerekítem a semmit…    

(árpa) Az Atyának és nagysemminek

Hamar kőlettkétök elmúljon.

Téged az Atyaisten eloszlasson,

Fiúisten megalázzon,

 Szentlélök Úristen gyökerestül kiszakajcson!

másik árpát gyógyító szövegben, háromszoros nyomatékkal :

bal kézzel visszefelé ütötték az árpát, és mindég aszonták: Sëmmi, sëmmi, sëmmi!

Időpontoknak, kozmikus jelenségeknek nem csak a megelőzésben, hanem a gyógyításban is jelentős a szerepe. Az egyházi év ünnepeihez számos, főleg megelőző vagy gyógyító eljárás, hiedelem kapcsolódik:

Luca (jóslás, baromfi)

Karácsony böjtje (mosakodás)

Karácsony (gilva; harmatgyűjtés – fájós szem gyógyítására)

Aprószentek (gilva, állatbetegségek megelőzése)

Karácsony és újév között (gilva)

Szent Antal napja (Szent Antal tüze)

Pál fordulása (dögvész)

Nagypéntek (bolha, fürdés, fejfájás)

Nagyszombat (bolha)

száraz szerda (Húsvét utáni szerda) dologtiltó nap: keze elszárad, ha dolgozik

Szent György napja (torokgyík, tejhaszon előidézése)

Áldozócsütörtök (bolha)

Szent Iván napja (tűzugrás) {1016}

A hét bizonyos napjainak (keddnek és pénteknek) megkülönböztetett a jelentősége: a hagyomány ezeket tartja alkalmasnak vagy alkalmatlannak (tilalom, tabu) bizonyos cselekmények elvégzésére. Oka a Makó környéki hagyományokból nem minden esetben derül ki, még kevésbé az, hogy a többi naphoz miért nem fűződnek ilyen hagyományok:

Kedd: (mosási tilalom: Szent Antal tüze), legendamese (Jézust kergették a zsidók, akkó ëgy aszony mosott. Kiöntötte a vizet, és Jézus elcsúszott a szappanlébe. Hát ezé nem szabad keddön mosni).32

péntek  (mosási tilalom, tyúkól seprési tilalom, különben sok tyúktetű lesz)

Hasonlóképpen égitestek meghatározta időpontoknak is lehet kiemelt jelentősége:

újhold (gilva, szemölcs, csomó stb.)

napfeljött előtt (rácsiholás Szent Antal tüzére), napkeltekor (a nap felé eldobott babák)

délben (köldökcsonk kibontása)

napnyugta után (tilos gyermekágyasnak kint tartózkodni, a pelenkát szárítani, a tejet, tojást kiadni a házból)

éjfélkor az előbbiek kombinációival:

péntek éjfélkor (rontás); péntek napkelte előtt (állat beköpött sebe)

éjszaka (viszik a Marosra fürdetni)

A kozmikus események és a betegségek néphit szerinti szoros összefüggését jelzi az is, hogy az égiháború, rossz idő és betegségek (pl. rekedtség, torokfájás) elhárítására szolgáló ráolvasó – ráimádkozó szövegek gyakran azonosak.

 

Mértékegységek

A hagyományos orvoslás általában nem a CGS* rendszer mértékegységeivel mér, hanem „kéznél lévőkkel” (arasz, bakarasz, ujjnyi; egy csipet, amit három ujjával fölvesz; késhögynyi, bicskahögynyi stb.) Szövegeinkben csak a fél kanálfej mennyiség és a nap már rudas magasságban van (alkonyattájban) időpont-megjelölés fordult elő.

Az eredményes gyógyítás, gyógyulás kritériuma többnyire nem orvosi, hanem szociológiai jellegű: 82 évet élt, gyermekei születtek, katona volt, jó munkás ember lett belőle stb. 

 

A gyógyítók

Gyógyítókról szóló, eddig ismert történeti adataink nagyon hiányosak:

1211   Vros** szn. (Morotva középkori Csanád vm.-i község)

1785   Rigler: vetula (nyelvcsap-leesés kenését végző öregasszony)

1836   Borbély csn.33

Közelmúltban gyűjtött adataink viszont gazdagok; különböző típusú, hatókörű és specializáltságú gyógyítót ismerünk.

Makón a 19. sz. utolsó harmadában: kenő lött a dajkám (az 1902-ben született adatközlő nagyanyja), kenőasszony. Valakinek kigyütt a válla, dërëka, mögnézte. Gyerököt (is) hoztak, a torka fájt, elnyomta. Nyakfog vót: kifakasztotta.34

A makai tanyán élt az 1900-as években körömmérget gyógyító öregasszony (l. körömméreg). A századfordulón élt a makai tanyákon bizonyos Juda ángyó, tudákos asszony is.35

Az első világháború idején Vak Etel (egyik szemével hályog miatt nem látott) működött, de még nála is többet tudott ugyanekkor Lidi néni, erre már csak ő tudhat, az mindönre tud –mondták. 36 {1017} Kortársa lehetett Fazekas Sándorné, Tamás Piros (*1897) édesanyja: ha a pici gyerököt mögverték szömmel, akkor ráimádkozott.37

A tájoggyökeret (Volgai hérics, Adonis wolgensis) 10 szálas kötegekben, Tájoggyökeret vegyenek! kiáltással portékájukat kínáló utcán járó vagy baromvásár idején megjelenő árusoktól vették, otthon készenlétben tartották.38 Hasonló utcai árusoktól vették a piócákat is.

Itt említjük meg39 a ménherélő  Mindszenti Takács családban hagyományozódó és három nemzedéken át kimutatható állatgyógyító tudományt: nagyapa (M.T. Pál), apa (M.T. József, 1882–1971) és két fia (egyik *1910). M.T. Józsefnek 1 hold földje volt, a hivatalos engedéllyel végzett ménherélésből élt, de mindenféle háziállat betegségét gyógyította (baromfiét is). A kontárherélőkkel meg kellett küzdenie, a két világháború között Makón három kontárherélő is volt (kovácsmester, parasztember). Jellemző módon egyiknek a fia állatorvosi tanulmányokat kezdett, de ezeket politikai okok miatt nem engedték befejezni. M.T. József 1945-ig működött, akkor engedélyét bevonták.

Földeákon a ma élők emlékezete két vagy három ráolvasó asszonyt tart számon,40 akik nagy tiszteletnek örvendtek, annak ellenére, hogy az egyház nem nézte jó szemmel tevékenységüket. Nem értenek ehhez a papok, majd ha lösz nekik is gyerökük, mögtudják – mondták. Nem kértek, de mindenütt kaptak valami természetbelit. A tudomány a családban hagyományozódott: az egyik adatközlő Vrabélyné (*1922) anyja is gyakorolta. Vidács Istvánné Rakonczai Etelka (*1905) szemverésre olvasóját Polner Zoltán jegyezte föl 1979-ben.41

Püspöklelén bűbájosoknak nevezték (20. sz. eleje; ma már a kifejezésnek pejoratív, leszóló jellege van) a ráolvasó asszonyokat (mind nők!), de ők nem mondták hangosan a szöveget, mert titkos, akkor nem hasznos.42 Szemverésre Molnár Gáborné, Török Piri néni, Balázs Paliné imátkozott rá.43 Kószó Andrásné hogyha szömverés vót, úgy állatba, mint gyerökbe, az imádkozott rá.44  Bűbájos embör, Káity Ferkó emlékét is megőrizték, de gyógyító tevékenységéről részleteket nem tudunk.45 Az 1920-as években Kűvágó János idős ember megrontott teheneket orvosolt.46

Egyikükről tudjuk, hogy a kicsattogott bőrű kisgyereket éjszaka szótlan a Marosra vitte fürdetni, ugyanő jósolt is szenteltvízzel telt pohárból. Imádkozás közben a vízben látott képet magyarázta-értelmezte. (Mutatta az érdeklődőnek is, de az nem látott semmit.)

Bödő Roza (halott)látó gyógyító asszony47 imádsággal gyógyított. Előbb ű magára vetött körösztöt, azután a másikra. Hogy mit [milyen imát] mondott, nem tudom, de ű is hívta segítségül főleg Szent Antalt. Amit Isten nevébe kapott, elvitte a templomba. Az ű kis földjük mellett eljárt napszámba, [meg] árendáltak.48

Csanádpalotán egy piócás asszonyra, Szorcsiknéraés Szebenyi Annus nénire emlékeznek, ő ráolvasás elleni imádságot tudott, tőle tanulta meg Kruzslicz Lászlóné Krobák Ilona {1018} (*1943), de nem igaz ez, csak azért mëgtanútam, oszt mondom. (Ez utóbbi lehet védekező attitűd is, a gyűjtés még 1980-ban történt!)49 Mari Gyuri bácsi  helyretevő volt.

Mari Ferencné, Kati néni tudásanyagát Bazsó Dénes gyűjtötte össze. Nagyon jellegzetes az a beszélgetés, mely a gyűjtő 8-9 éves korában (az 1910-es években) édesanyja (Antal Viktória) és Kati néni között zajlott le, amikor a hatóság eltiltotta a gyógyítástól, mondván, van a községben patika és orvos:

(A.V.)       – Akkor nem is csinálja tovább?

(M.F.-né) – Dehogynem, gyerëkëm. Csinálom én. Próbálnám abbahagyni, tán meg is vernének. Éccaka adom csak az orvosságot, néhogy meglásson valaki, oszt fëljelëncsen. Az éccaka is hatan vótak nálam. Sok embërnek nem këéll a patikai orvosság. Az enyémet megszokták, megszerették.

A hagyományos tudásba belenevelés (indoctrinatio) és a jutalmazással megerősítés példáját is tőle tudjuk. A gyűjtő és gyerektársai szedték Kati néninek az első világháború alatt az általa használt füveket, taplógombát, állatokat (piócát, békát – ezeket köcsögbe tette –, kőrösbogarat; fehér kutyaszart). A gyógyító asszony megmutatta nekik, a gyerekek aprópénzt kaptak tőle érte.50

Kövegyen emlékeznek utcán járó és portékáját hangosan kínáló piócás asszonyra.

Királyhegyesen Katona Istvánné, Mari Veronika édesanyja pokolkelet, pokolvar, támadás elleni Gyékényágy, kőpárna típusú ráolvasás tudója volt, Csanádpalotára is járt gyógyítani.51 Farkas Jánosné szemverésre imádkozott.52

Bökényben az apátfalvi születésű Mátó Ferencné Csikota Julianna (*1920) mondott rá ficamodásra.53

Kiszombori hagyomány szerint a hetedik gyerek keze hasznos. Ha fáj valamid, megnyomkodja és meggyógyulsz.54 Jaksa Erzsébet (*1915) ficamodást tudott gyógyítani.55 Szömverésre imádkozó assszonyok voltak: Viktor néni56 és Lajos Istvánné Balogh Mária (*1899).57 Egy apátfalvi asszony gyomorfájását is zombori asszony gyógyította meg.58 (Ez jó példa arra, hogy adott esetben szomszédos községbeli gyógyítóhoz is fordultak.) Ragáli Mári (1872–1965) néni rándulásra imádkozott rá.59 Másik elbeszélő is említ egy bizonyos Mári nénit, aki szemverést ráolvasással, szőrös gyereket fürösztéssel gyógyított,60 de a leírásból nem derül ki, hogy e két gyógyító azonos-e. Részletesebben ismerjük az utolsó még orvosló tevékenységet végző kiszombori borbély tevékenységét. (Harmatos [Haska] József (*1905); Oroszlámoson tanult bizonyos Franci borbélynál érvágást, köpűrakást, sebellátást és foghúzást).61

Apátfalván szemverésre, ijedtségre, rándulásra, ficemödésre ráimádkozó, helyretevő asszonyok egész sorát ismerjük:

Fejes D. Jánosné Kiss Ilona (1890–1964). {1019}

Ferencsik Józsefné, Németh Viktória (*1895): ijedtségre imádkozott rá, anyósa (* 1847) után.

Veréb Mihályné Szentesi Vera (*1899)

Közvetlenűl a századforduló után születettek között hárman is:

Langó Ernőné. Farkas Katalin (*1903)

Juhász Lászlóné Langó Julianna (*1905) (édesanyja is foglalkozott ólomöntéssel)

Gila Mihályné Ördögh Rozália (*1905), majd Fejesné unokahúga és tanítványa:

Pintér Györgyné Simon Veronika (*1930) (nőágon öröklődő tudás).

Fejes József (*1894), édesanyja és anyai nagyapja egymás után tudtak helyreigazítani.62 (Generációnként váltakozó neműek.)

Szilágyi Sándorné nagyanyja tanyai szülésznő volt, 93 éves korában halt mög. Gyógyítani nagyon tudott.63

Az apátfalvi gyógyítók föltűnően nagy száma valószínűleg csak látszat: e község orvosló hagyományairól számos – a többinél jóval több! – részletes és jó színvonalú gyűjtéssel rendelkezünk.

A név szerint ismert hagyományos gyógyítók listájából igazolódik az ismert megállapítás,64 hogy túlnyomó többségük nő (asszony) volt. A fölsorolásból láthatunk példákat a családban öröklődésről is. A Rigler-jelentésben is a nyelvcsap leesését gyógyító vetula-korról esik szó (öregasszony). Csanád vármegyében a 18. sz. végén működött bábákról is Rigler Zsigmond jelentéseiből tájékozódhatunk. Makó későbbi, különböző képzettségű bábáiról (paraszt, cédulás, okleveles bába) Markos Gyöngyi írt részletesen. A szülésznői tevékenységen kívül a fülkifúrás is az ő tisztük volt. Némelyikük ficamok helyretevésével is foglalkozott. A bábák mellett még egy, jellegzetesen és hagyományosan női nemhez kötött gyógyító szerepről tudunk: a szemverést is mindig csak asszonyok gyógyíthatták (vették le – egyetlen kivétellel): a mosdatás után pöndöle visszájával kellett megtörölnie.

A Szent Antal tüze gyógyítása viszont többnyire a férfinemhez van kötve: egy kivétellel csak Antal nevűek végezték. A gyógyító műveleteket-beavatkozásokat végző borbélyok is mind férfiak voltak.

Bizonyos esetekben (pl. szemverés, körömmérög) a beteg tünetei, panaszai a gyógyítóra szállnak át  (ásítozik, könnyezik, fáradt lesz stb.): ásított szögény úgy, hogy majd’ kimönt az állkapcsa; csurog a könnye, mög mindöne), mindez a diagnózis helyességét és a gyógyítás eredményességét mutatják, a téves diagnózist pedig ezek elmaradása vagy ha megakad a gyógyító az imádságban (ficam). A bajnak ez az önkéntes átvállalása jelzi a hitük szerint való gyógyítás magasrendű etikáját. Ezt még fokozza, hogy – ennek tudatában – a beteg súlyos állapotában önként fölajánlják segítségüket (körömméreg, szemverés).

Az ellenszolgáltatás nélkül végzett gyógyítás, a betegség átvállalása mellett a hagyományos gyógyítók még egy vonását szeretném kiemelni. Tudásukat, a gyógyító szöveg ismeretét készséggel elmondják, átadják pácienseiknek vagy ezek hozzátartozóinak. Nincs tehát féltékenység, „kenyéririgység”. Van példa a fordítottjára is, amikor a hagyomány tiltja a szöveg elmondását, mert akkor az hatásosságát veszti esetleg csak halála után veheti át másik személy (hozzátartozó) gyógyító tudását-feladatát. 

A Csanád megyei piócagyűjtésről és kereskedelemről részletesen írt Bálint Nagy István.65 Ez valószínűleg mindig a legszegényebbek (sovány) kenyérkeresete lehetett.

A 2002. évi gyűjtéskor megkérdezett idős asszonyok, férfiak napjaink természetgyógyászatában nem hisznek, rossz véleménnyel vannak róla (csak a pénzt viszi el, hülyeség, {1020} áltudomány).66 Markos és Polner munkái után ez a gyűjtés is megerősítette, hogy szemléletbéli különbségek, a gyógymódok variánsai felekezeti különbségekből is adódnak. Pl. a maroslelei 83 éves református asszony a ráolvasó/ráimádkozó asszonyokat lekicsinylő hangsúllyal bűbájosoknak nevezi. A mi szüleink kitértek volna a hitükből, ha elvittük volna a gyerekeket bűbájoshoz. Hogy lehet annyi eszünk, hogy elhisszük. Az istenszeretettel nem fér egybe. Egy kisgyereke torokgyíkban szenvedett. Mikor átjött a szomszéd – katolikus – asszony és azt javasolta, kössön neki jegykendőt a hasára, a református nagynénik már fordultak is ki a szobából, hogy ne is hallják. (Tudatában van a katolikus és református felekezetek egymás iránti türelmetlenségének, és nem helyesli azt.)67 A Szent Antal tüzére csak katolikus ember csiholhat. Másik elbeszélésben a beteg szemölcseinek sikertelen – mágikus – gyógyítását református voltának tulajdonítja,68 és ezzel – kimondatlanul – ezeket az eljárásokat „katolikus” jellegűnek minősíti. Említhetném még a bábakörösztséggel kapcsolatos – felekezetenként eltérő – véleményeket is.

 

„Kísérletezés”

E. H. Ackerknechta hagyományos és hivatalos orvoslás közötti lényeges különbséget abban látja, hogy az utóbbinak eszközei, módszerei, eljárásai kísérletezés révén alakulnak ki, míg az előbbiben ilyen nem figyelhető meg. 69 A hazai adatok ezt a véleményét nem támasztják alá. A hagyományos orvosláson belül is van kísérletezés. Itt persze nem laboratóriumi körülmények közt végzett természettudományos kísérletekre kell gondolnunk, hanem a gyógyítók próbálkozások, sikertelenségek után érik el a jó megoldást (pl. az orrvérzés kezelése esetében).

 

Változások: régen –- ma

Az óföldeáki Molnár JózsefnéVass Ilona (*1927) véleménye 1989-ben:70

Ëngöm së kímélt sënki, utolsó percig dolgoztam. Elkényöztetik űket, mög fizetnek nekik, nyafognak a nagy  kényelömbe.
További hasonló megjegyzések:  
Ezt (az imát) már régën tanútam az édësanyámtú. de ilyet a maiak nem mondanak…71
Sëmmi bajom së vót, pedig én estem el, és sosë mönt el tűlem. Most rögtön a fiatalasszonynak nagy bajuk van, és nem is hiszöm el.
Nem vót së víz, së szappan, së gáz. Petróleum lámpa vót mög gyërtya. Most adva van mindön.
Ha valaki dolgozik, az mögspórolja a pénzit, van neki. Van olyan is, hogy sëmeddig së tart neki. Ezt nem löhet így csinálni.
Ëgy influënzával szégyönletünkbe së möntünk vóna orvoshó, forralt bort vagy vöröshagymateát ittunk, oszt jól kiizzattunk.  
Az uradalom bikája mögtaposott. Nem vót az a világ akkó, hogy gyerünk, mutassuk [orvosnak], hanem csak: Maj möggyógyul, aszt jó’ van. Vért hánta. (Vincze János (*1863).  

Ahogy ma már elképzelhetetlen a munka közben, a határban, egyedül szülés, s utána a kisdeddel – és a terűvel! – együtt hazagyaloglás is. {1021}

Ezekben a véleményekben minden bizonnyal van egy kicsi „bezzeg az én időmben” nosztalgia, s talán egy csipetnyi irigység is, de mindenképpen jól mutatja a korábbi nemzedékek értékrendjét, tartását és fegyelmezett, puritán életrendjét, nehéz sorsát. Nagyon szemléletes az a nemzedéki ellentét is, amely az óföldeáki tejelvitel-történetből kibontakozik: az anyós szigorúan alkalmazza a közösségi normát, kizavarja a gyermekágyas asszony ágyára leült kedves látogatót; a fiatalasszony megharagszik: nem szabad így valakivel bánni. De igen, de igen. Elviszi a gyeröknek a tejit.  Szóval az idősebbek már eztet beszélték, az öregök így magyarázták…

A változások másik oka: hagyományőrzés és polgárosultság.

Vizsgálódásunk során – a gazdaságföldrajzi és településtörténeti adatok figyelembevételével – talán nem túl nagy önkényességgel Makó adataihoz hasonlítottuk a szomszédos településeken gyűjtött adatokat. Tekintettel arra, hogy legalábbis Makón, valamint Apátfalván és  Csanádpalotán nagyjából azonos mennyiségű és jellegű gyűjtés folyt, joggal válaszolhatunk a kérdésre: igaz-e, hogy a polgárosodással a hiedelmek száma, jelentősége csökken? Makó és a környező községek esetében, a bemutatott adatok alapján erre a kérdésre határozott igennel felelhetünk: az utóbbiakban még napjainkban is gazdagabb és archaikusabb hagyományokat lehet találni.72  Arra nincs elég adatunk, hogy a tanyás településeken – elsősorban Makón – megítélhessük a zárt településen és a tanyán élők gyógyító tudása-ismeretei között föltételezhető különbséget).

Változások további oka – elsősorban a második világháború befejezte óta – az újságok, könyvek (a nagy példányszámban, több kiadásban megjelent és sajnos igen népszerű Maria Treben!), rádió és televízió ismeretterjesztő tevékenysége. Ezek az ismeretek részben (esetleg átértelmezve) beépülnek a hagyományos orvoslás rendszerébe, részben „idegen testként” kilógnak belőle, részben elutasítják őket. (Vö. a föntebb a természetgyógyászatról mondottakkal.)

 

Gyógyítók és hatóságok

Gyakran vetik a hagyományos orvoslók szemére, hogy „pénzért kuruzsolnak”. Valójában a bemutatott adatokból is az látható, hogy pénzt a legritkább esetben kérnek vagy fogadnak el, természetbelit sem minden esetben: Nekem ezér fizetés úgy sëmmi, sëmmi.

Ennek ellenére állandóan bennük van a félsz a törvényes következményektől. 1976-ban idős apátfalvi asszony Polner Zoltánnak elmondott szép ráolvasó szöveg után reszketve megkérdezte: – Ugyë, ebbül nem lösz baj… Nëhogy valahova híjjanak…

A kuruzslás elleni 19. század végén alkotott törvény egyetlen eredménye: a néprajzi gyűjtés megnehezítése. Mert a közösségébe beágyazott orvosló tiltás, szankciók ellenére sem tudja – még ha akarná is – abbahagyni tevékenységét: a közösség nem engedi. (Az 1910-es évekből): Próbálnám abbahagyni, tán mëg is vernének. Éccaka adom csak az orvosságot, néhogy mëglásson valaki, oszt fëljelëncsen. Az éccaka is hatan vótak nálam. Sok embërnek nem këll a patikai orvosság. Az enyémet mëgszokták, mëgszerették…

Az állat kificamodott lábára mondott kiszombori szövegben tréfás, nyílt utalás van a fizetségre. Ez az – anyagunkban egyedülálló – szöveg a ráolvasás paródiájának hat vagy esetleg a regösénekek hasonló részletével tart rokonságot.

Az archaikus imádságok (nem szükségképpen ráimádkozó szöveg!) elmondói maguk is különbséget látnak-éreznek a liturgikus és az apokrif, paraliturgikus szövegek között: Ezt nem imádkoztam a templomba. Ez olyan sëmmilyen ima. Édësanyámtú tanútam…73 Én ezt {1022} csak otthon imádkoztam, a templomba nem mondtuk. Ott újakat mondtunk…74 Mindennap mék a templomba. (Ott is szokta ezt imádkozni?) Nem, nem… Ott mást követelnek … Ez esti ima.

ha én meghalok

Beteg vagyok, ki gyógyít mög engömet?

Nagy a bajom, gyógyítani nem löhet.

Maj’ möggyógyít a koporsó deszkája,

Maj’ ha a hant zuhog az ódalára.75

 

Jóslás

Lucapogácsába tett papírdarabkára nevét írja, a pogácsába kacsatollat szúr. Akinek pogácsáján a kacsatoll megég: meghal.76 Luca-nap délután pogácsát süt, mindenki tyúktollat szúr bele (legidősebb legnagyobbat s így fokozatosan kisebbet), amelyik legjobban leég, az hal meg legelébb.77 Luca-napi pogácsán akié nem égett el: hosszú élete lesz, akié megbarnul: nem sokáig él.78 Karácsony böjtjén almát kell enni, ha kettévágáskor a magot is kettévágja: meghal az új évben, ha nem: életben marad.79 Meglepően sok – a negatív kondicionálás miatt nem veszélytelen! – haláljósló eljárás.

Újévkor rétest kell sütni, hogy hosszú életűek legyünk. 80

 

Előjelek

Ha a szekrényajtó nyikorog: meghal valaki a házban.81 Ugyanígy; ha kuvik szól a házon; kutya vonyít éjjel, vagy a ház falát kaparja (= sírgödröt ás); ha sárral vagy foghúzással álmodik.82 Halált jelez az is, ha egy csillag leesik.83 Haláleset lesz a háznál, ha fölötte bagoly repül át.84 Ha foghúzással álmodik: halálesetet jelent. Ha fájt: közeli hozzátartozóját veszti el, ha nem, csak ismerősét.85 A következő évben meghal, akinek mosott ruhája karácsony böjtjén, vagy szilveszterkor kint marad a szárító kötélen.86

Hosszú életet jelent, ha valaki álmában repül. Álmában foga kiesik – halott lesz a háznál.87

Nagy szél akkor támad, ha valaki fölakasztotta magát.88

 

Előidézés

Ha azt akarták, hogy valaki meghaljon, fölvették a lábanyomát a sárból és föltették a kemence tetejére. Ahogy száradt a kemence tetején, sarnyadozott, fonnyadozott, hervadozott, beteg volt, fogyott: úgy száradt a beteg is. A beteg környezete ilyenkor gyanakodott, hogy valaki fölvette az illető lábanyomát.   {1023}

Minden esti lefekvés, elalvás, egy kicsit meghalás is (én lefekszem én ágyamba, mindönnapi koporsómba). Ezt a gondolatot fejezi ki nagyon szépen az esti ima:

Őrizzetek, angyalok,

világ virradtáig,

hajnal hasadtáig,

mer ha én meghalok

nem én akaratom

Isten akaratja.

Áldott lögyön az a föld,

ahol én mögnyugszok.89

Aki sokat sopánkodik, azt nem hagyja meghalni az Isten.90

Imádkozó asszony halott mellett az Ág szülte bimbóját típusú imát imádkozza: tudja, eljárok én halotthon is, osztán ott is imádkozom ezt … szegény vagyok, kell az a kis segítség… Mögérti, ugyë? (70 éves asszony).91

 

Hazajáró halott

Ha halott van valahol, a tányér szélén éjszakára egy falatot hagynak, hogy ha éjjel visszajön, találjon ennivalót.92Apátfalván torban a halott számára is terítenek.93 A környék híres halottlátója, gyógyítója volt a második világháború előtt a lelei asszony, Bödö Roza (†1944) püspöklelei halottlátó.94 Utóda a szőregi Vidács Mihály lett († 1991. szept.).95

 

Állatorvoslás

A hagyományos állatorvoslásnak megelőző eljárásai, kórtani szemlélete, gyógyító módszerei és eszközei – a faji és anatómiai különbségeket figyelembe véve – lényegében azonosak az emberorvosláséval. Nem egy esetben ráolvasó szövegei szó szerint megegyeznek a humán orvoslásban használtakkal.

 

Népi anatómia, élettani, kórtani elképzelések

A (bal) kéz gyűrűs ujját – mint az országban másutt is – névtelen ujjnak nevezik, a gyógyításban is szerepe van (ficam, pattanás, árpa). A gyomrot a kifejezésekből kielemezhetően önálló élőlénynek (giliszta) képzelik.A test, testrészek, végtagok tetem megjelölése szép nyelvi archaizmus. Hasonló a vőgye, gyükere kifejezés is, amellyel valaminek a mélyét, közepét, belsejét jelzik (gilva, haj). A csúnya fekete vér, fekete vér, rossz vér, csúnya vér betegségek (magas vérnyomás, táragy, derékfájás) oka, de tünete is lehet (szúrt seb), éppúgy, mint a kelevénynek nevezett placentaris vér is.  Az (eufemisztikus) csúnyaság szóval a gennyet, sebváladékot jelölik.

Nagyon érdekes (és archaikus) a szél kóroktani szerepe a hagyományos orvoslásban.  Szél bántja a csecsemő, a kisgyerek hasát, ezért szeles időben szabadban jól  betakargatják, nehogy  jóllakjon széllē, és ez panaszokat okozzon neki. Szél éri (szélütés) a felnőtt embert, ha valamelyik oldala megbénul, vagy szava eláll („nyelvét megunván, rút idegent cserélt, A nemzet őrlelkét tapodja” – ma már csak strokenak mondjuk…) Világjáró szélnek küldik el a szemverés ártalmát. {1024}

A mindennapi orvosi gyakorlat számára voltak – és lehetnek ma is – következményei a népi egészség fölfogásnak. Az egészség a test teljes integritását és ahhoz végletes ragaszkodást is jelenti. Vannak példáink csonkoló műtét elleni vad tiltakozásra (pedig egyik esetben „csak” egy ujjpercét akarták levágni az asszonynak), jellemző indokolással: inkább meghalok egészben, mintsem élő állapotban kurtítsanak meg. Itt természetesen a munkaképesség elvesztésétől való félelmet is figyelembe kell vennünk!

Országosan sokhelyt ismert primitív anatomiai-kórtani elképzelés szerint bizonyos szerveink vagy betegségtüneteink oka testünkben élő, vagy oda behatolt valamilyen állat (állatok az emberben): a szabadban nyitott szájjal alvóba belemászik a kígyó, a gyomrunk giliszta, mely ha hugyozik, panaszt okoz. Talán ilyen képzet a torokgyík is.

Végül a fogunkban élő s olykor panaszt okozó eleven férög említhető.(Vízibornyú adattal területünkön nem találkoztam.)

A valóstól eltérő, népi anatómiai-élettani fölfogás példája a szülés folyamatával kapcsolatban a hogy könnyebben nyíljon a csont  kifejezés.

A hagyományos orvoslás nyelve

A hagyományos orvosló szövegek nyelvi szépségéről és gazdagságáról szinte minden soruk bőségesen tanúskodik. Itt csak a kórtani elképzeléssel kapcsolódó egyetlen kifejezést emelnék ki: a darázsfészek olyan kelés volt, amelyik ágakra bogozott. Vagyis a carbunculus szerkezetét növények-fák analógiájára képzelik el (vö. ága-boga és a családi kapcsolatok jelölésére: melyik ágrul való vagy?)

 

Kötött szövegek, variálódásuk

Föltűnő, hogy Makón és közvetlen környékén (legalábbis a Maros mentén) még napjainkban is milyen gazdag és változatos, hosszú epikus ráolvasó-ráimádkozó szövegek élnek. Ebben szorosan kapcsolódik a szegedi nagytáj és a Temesköz már Kálmány Lajos föltárta hagyományvilágához. Az is szemet szúr, hogy bizonyos kórformákhoz kapcsolódó ráolvasások-ráimádkozások ilyen gyakoriak a gyűjtésekben, más kórformáké viszont (mint pl. sűly, Szépasszony, csuma stb.) teljesen hiányoznak. Vajon nem arról van-e szó, hogy az előbbiek könnyebben gyűjthetők, míg az utóbbiak nehezebben, mert intimebb szférát érintenek, vagy a gyűjtők nem gondoltak rá? Ez az aránytalanság a hitvilág megítélésében torzulásokat okozhat.  (A falvanként észlelhető különbségek – pl. Maroslele, Földeák – a gyűjtés egyenetlenségével is magyarázható. Ez egyúttal kijelöli a közeljövő feladatait is.)
Polner Zoltán, Szigeti György, Markos Gyöngyi, Kiss Katalin–Vörös Emese részletes adatgyűjtései jóvoltából nem csak az egy adatközlő ismételten elmondott ugyanazon szövegének különbségeit, de egy településen följegyzett számos u. arra a tárgyra vonatkozó variánsait ismerjük.  Ez fontos kérdéseket vet föl:

1. Nem látszat-e, mert eddig nem vizsgáltuk kellőképpen egy adatközlő ismételten elmondott szövegeit. (Megörültünk, boldogok voltunk egy-egy értékes szöveggel.)

2. Vajon a gyógyító is minden alkalommal – bizonyos határokon belül – újrateremti a hagyományos, „kötött” szöveget, mint a mesemondók meséjüket, énekesek a dallamot?

3. A „kötött szöveg” tehát valóban olyan kötött-e, mint eddig (talán kicsit mereven) gondoltuk?

Az egy településen hallható, egy tárgyra vonatkozó szövegek, hiedelmek kétféleképpen különböznek:

a) egy „kötött szöveg” (pl. a Három zsidólány típusú ráolvasás) szövegvariánsai;

b) egészen eltérő szövegek, hiedelmek, szokások. (pl. Három zsidólány, Rontó Pál, Szem meglátta…, Oszlassa az Atya…) ugyanarra a betegségre;

Ez utóbbi különbség okát, nagykamarási tapasztalatom alapján hajlamos vagyok a sok helyről történt migrációval, a bonyolult településtörténettel magyarázni. (Természetesen más {1025} lehetőségek sem zárhatók ki.) Az előbbi eset magyarázatára talán nem túl merész föltevés arra gondolni, hogy e szövegek elmondói is – mint pl. a népmeséké – két eltérő személyiségtípusba sorolhatók. Az egyik reprodukáló típus: őrzi a „kötött szövegeket”; a másik, aki a hagyományos elemekből, fordulatokból, „tömbökből” minden esetben újjáalkotja, újrateremti az elődök szövegeit. Kérdés, elegendő-e ez a két magyarázat? Az egy témára vonatkozó adatok közül  melyek variálódnak (egy községen belül vagy a vizsgált 9 település között) és mely elemek közösek, állandókezek volnának a régebbiek vagy a lényegesek? Csupa olyan joggal fölvetődő kérdés, amelyekre még korai volna megbízható választ adni.

 

Összehasonlító vizsgálatok

Amíg nem ismerjük pontosan az „örökséget”, a föltételezett kibocsátó közösségeket s onnan nincs hasonló részletességű etnomedicínai gyűjtésünk, addig csak kivételes esetekben vethetünk össze jelenségeket. (Kérdés, milyen joggal?)

Makón jelentős görög katolikus ruszin népességgel kell számolnunk, mely – külön templomukból és külön temetőjükből is ítélve – identitását, önállóságát, különállását tartósan meg tudta őrizni. (Bár ezek éppen befolyásuk, hatásuk ellen is szólhatnak.) A maroslelei uradalomban is rendszeresen dolgoztak ruszin idénymunkások. Kérdés, hogy ruszin → magyar vagy magyar → ruszin hatás kimutatható-e? Sajnos a makai görög katolikus lakosságnak és a Kárpát-medencei ruszinoknak gyógyító hagyományairól keveset tudunk, ezért nem lehet biztos véleményt alkotni. (Esetleg ilyen lehet a terhesség megszakítása forró fürdő + ital segítségével; beteg gyerek nyakába akasztott fokhagyma nyaklánc.)96

Ugyancsak a maroslelei uradalomban Békés megyei, ambrózfalvi és pitvarosi szlovák idénymunkások is dolgoztak, Makón korábban számos szlovák leány szolgált. A legközelebbi tót ethnikum (Csanádalberti,97 Pitvaros,98 Tótkomlós99)  területéről Komoly (Kochan) Pál közléséből vannak részletes és megbízható adataink. Ezekből kiderül, hogy sok hasonlóság ellenére a szlovák adatok zöme különösen a – jórészt 19. sz. végén születettektől följegyzett – ráolvasó (kötött) szövegek a magyar adatoktól jelentősen eltérnek. 

Példák (fordításuk a közlő Komoly Páltól):

Kelést jobb keze hüvelyk és mutató ujja közzé fogja, majd körül keríti. Közben mondja:

Apa, anya nélkül jöttél a világra,

Keresztelés nélkül tünj el!

Pfi, pfi, pfi (3 × megköpdösi).

Hasonló ohen esetében:

Atya nélkül jöttél,

Anya nélkül születtél,

És név nélkül tűnj el!

Anyajegy, szemölcs, pokolvar (znamenia): óramutató járása irányában kézujjaival simogatja, közben mondja:

Neska takvo ako čičer

Zajtra takvo ako lanče,

Napozajtra ako mak,

Žeby nebov ani znak!

(Ma olyan, mint a borsó, holnap, mint a lencse, holnapután, mint a mákszem, hogy ne maradjon semmi jel).

Derékfájáskor szekercét háromszor egymás után az ajtó küszöbébe vágja: {1026}

Fuss, fuss zsába (usadisko)

Zabije ťa sekerísko.

Kelés (vred), sömör (lisaj) esetén 9-től visszafelé olvas: nem 9, nem 1, semmi,

Prebehla červen’a myš

Aby slohote nebolo ništ.

(Keresztül futott egy piros egér, hogy ebből semmi se legyen). Másik ráolvasás lisajra:

Lišaj, lišaj na nečšie sa nerožiraj

Židja piatok meso jedia

Ham lišaj aj teba zedja

(Sömör, sömör [?] nagyobbra ne szélesedj, a zsidók pénteken húst esznek, hamm sömör, téged is megesznek).

A tyúkszem (otlak) vagy tyúksegg (kunacá riť) esetén, mikor először látja az újholdat, visszakézből törölgeti és háromszor mondja:

Amit látok hadd nőjjön,

Amit törlök, hadd fogyjon!

Ez azt jelenti, hogy a mintegy kétszáz éves egymás mellett élés során a szlovákok megőrizték (magukkal hozott és az ország más vidékein élő szlovák kisebbségekéhez hasonló)100 hagyományaikat, hiedelmeiket (minden állítólagos magyar asszimilációs nyomás ellenére); és megfordítva: ezek a szomszédos magyar lakosságra nem vagy csak alig hatottak.

Itt még figyelembe veendők talán a pitvarosi szlovákok helyére telepített felvidéki (Gúta, Komárom vm. és Negyed, Nyitra vm.) magyarok hagyományai, melyek – mint ez Polner Zoltán közléseiből kiderül (ezek szintén kötött szövegek!) – részben jelentősen különböznek a délkelet-alföldiektől.101

Egyetlen adatból nem szabad általánosítanunk, de Polner Zoltán  nagyteremiai (Torontál vm.) nagyobbrészt német lakosságú község német ráolvasó szövege102 is eltér a magyarokétól. Hasonlót lehetett megfigyelni a Szent Antal tüze betegségtípust gyógyító Kárpát-medencei német szövegekben is.)103

Román hatásra utaló jelet nem találtunk.

Nem csak a hagyomány, földolgozása is közösségi: ebben a tanulmányban benne rejlik mindazok készséges és önzetlen segítsége (dr. Tóth Ferenc, dr. Markos Gyöngyi; tanítványaim; a Néprajzi Múzeum Ethnologiai Adattára és Könyvtára, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársai), akik munkámat támogatták. Köszönet érte mindnyájuknak és mindazoknak, akik előttem járva, gyűjtéseikkel, tanulmányaikkal lehetővé tették ezt az összefoglalást! {1027}

 

Lábjegyzet:

1. Hét Maros jobb parti (Magyarcsanád, Apátfalva, Kövegy, Csanádpalota, Királyhegyes, [Ó-, és Új-] Földeák, Püspöklele), egy Maros bal parti község (Kiszombor) és tanyaviláguk

2. Cseresnyés Sándor (Tek. Nemes Csanád és Csongrád vármegyék’ tiszteletbéli physicusa) 1932-ben megjelent munkájában több utalás is van népi gyógyeljárásokra, de nem derül ki egyértelműen, hogy ezeket hol látta-hallotta, ezért ezekre nem hivatkoztam.

3. Bálint Alajos 1926, Tóth Ferenc 1974 b.

4. Vö. Polner Zoltán 1985 a, 3.

5. Szirbik Miklós 68 skk, 73 skk alapján.

6. Györffy György 1966; vö. Grynaeus Tamás 1996, 111–112.

7. Györffy György 1966. Csanád vm.-i adatai alapján.

8.  Szigeti György EA 18 331, 13, Apátfalva.

9.  Polner Zoltán 1985 a, 12.

10. Apátfalva; vö. L. Honko: Krankheitprojektile.

11. „Némely adatközlőm a tiszteletadás jeleként még ma is kalapot emel az új hold láttán” – írja Polner Zoltán 1985 a, 7.

12. Uo. 17.

13. Férfi kötőről: Erdei Ferenc 1934, 55.

14. Pax corporis  VII/6.

15. Bálint Alajos 1939, 149–150.

16. Bálint Alajos 1936, 226; 1938, 4.

17. Szirbik Miklós 68, 73.

18. Az utcákon 1800-as években diófákat ültettek, vasárnap este ezek alatt üldögéltek, hajtogatták a legyet egy köteg mirhával vagy diófalevéllel. Kövegy.

19. Tóth Anikó 1975 EA 18 848, 8.

20. Sipos István JAM NA 263 – 2002, 49–54. (A növényeket nem növénypéldány alapján azonosította!)

21. Tóth Anikó 1975 EA 18 848, 10/99, Kiszombor.

22. H. Kovács Mihály 1927, 125.

23. Polner Zoltán 1978, 267, Maroslele.

24. Polner Zoltán 1978, 263; változata uő. 1985. 21. Apátfalva.

25. Polner Zoltán 1978, 211, Királyhegyes; hasonló apátfalvi változat: uo. 220, és Polner Zoltán 1985, 18, Apátfalva; Királyhegyes uo. 20.

26. Polner Zoltán 1978, 130, Apátfalva.

27. Polner Zoltán 1978, 75, további változatok: 77, 78,  Kiszombor.

28. Szigeti György EA  18 331, 26, Apátfalva.

29. Királyhegyes.

30. Polner Zoltán 1978, 94, Klárafalva.

31. Grynaeus Tamás 1998, 147–148.

32. Polner Zoltán 1978, 305; Kiszombor.  Nagypéntekre időzített változatát Dávodról közöltem (megjelenőben).
* Centiméter, gramm, secundum.

33.** Valószínűleg Uros
Szirbik Miklós 84.

34. Markos Gyöngyi 1986, 66.

35. Polner Zoltán 1985 a, 27.

36. JAM NA 185–95, 2.

37. Polner Zoltán 1985 a, 12.

38. Asztalos P. Kálmán EA 19 922, 4. Vö. Györffy István 1939; Grynaeus Tamás 1962, 130–131.

39. Fejér Gábor gyűjtése alapján, JAM NA 113-89, Makó.

40. Erdélyi Monika–Kun Violetta 2002, 4.

41. Polner Zoltán 1985 a, 10–11,38.

42. Erdélyi Monika–Kun Violetta 2002, 5–6.

43. Ferenczi Imre 1977, 317; Polner Zoltán 1978, 131.

44. Polner Zoltán 1985 a, 12.

45. Annus József EA 14.2 P/1959, 1–2.

46. Polner Zoltán 1985 a, 27.

47. Annus József EA 142 P/1959, 2–3; Grynaeus Tamás 2001, 149-159; Püspöklele.

48. Saját gyűjtés, 1959 K.R. Püspöklele.

49. Polner Zoltán 1985 a, 11, 37.

50. Bazsó  Dénes EA  21 190, 1, 4.

51. Polner Zoltán 1978, 102.

52. Polner Zoltán 1985 a, 11.

53. Polner Zoltán 1985 a, 23, 37.

54. Tóth Anikó 1975 EA 18 848, 9/74.

55. Polner Zoltán 1985 a, 22, 38.

56. Ferenczi Imre 1977, 317.

57. Polner Zoltán 1978, 120.

58. Ferenczi Imre 1977, 335.

59. Polner Zoltán 1978, 105.

60. Uo. 119.

61. Grynaeus Tamás 2006. SZKJÉ 8, 163–168.

62. Polner Zoltán 1985 a, 22–23, 37.

63. Uo. 35

64. MFM NA 809–81, 3.

65. Bálint Nagy István 1928; Grynaeus Tamás 1962, 129–156.

66. Erdélyi Monika–Kun Violetta 2002, 10.

67. Uo. 12.

68. Polner Zoltán 1985 a, 21.

69. Ackerknecht E. H. 1971, 167–170.

70. Polner Zoltán 1995, 36 alapján.

71. Polner Zoiltán 1978, 190. Takács Andrásné Széles Rozália *1910. Apátfalva.

72. Polner Zoltán is így összegzi tapasztalatait: „A legarchaikusabb ráolvasókat és hiedelemmondákat Apátfalván, Ferencszálláson, Földeákon, Kiszomboron és Maroslelén hallottam.” 1985 a, 4.

73. Polner Zoltán 1978, 208,  Kövegy.

74. Polner Zoltán 1978, 213, Püspöklele.

75. Püspöklele, Benkő Jánosné, 76 é. Péter László EA 3997, 5.

76. Tóth Anikó 1975  EA 18 848, 11.

77. Asztalos P. Kálmán EA 14 001, 5, Csanádpalota.

78. Sipos Erzsébet EA 17 804, 18, Földeák.

79. Tóth Anikó 1975 EA 18 848, 11. Makó.

80. Tóth Anikó 1975 EA 18 848, 12/144, Kiszombor

81. Tóth Anikó 1975  EA 18 848, 5, Makó.

82. H. Kovács Mihály 1927, 125; MFM NA 615 –76,  3; Sipos Erzsébet JAMA NA 152 – 93, 42, Makó.

83. MFM NA 615 –76,  3, Makó.

84. Sipos Erzsébet JAMA NA 152 – 93, 42, Makó.

85. Sipos Erzsébet JAMA NA 152 – 93, 42, Makó.

86. Sipos Erzsébet JAMA NA 152 – 93, 42, Makó.

87. Tóth Anikó 1975  EA 18 848,5/24, 6, Kiszombor

88. Sipos Erzsébet JAMA NA 152 – 93, 42, Makó.

89. Polner Zoltán 1985, 25. *1891.

90. MFM NA 615 –76,  7

91. Polner Zoltán 1978, 232, Kiszombor.

92. H. Kovács Mihály 1927, 125, Makó.

93. Banner János 11 973, 18, Apátfalva.

94. Grynaeus Tamás 2000, 20 skk; 2001, 149–159.

95. Grynaeus Tamás 1991, 149–152; 2000, 20 skk;

96. Vö. Kótyuk E. PhD disszertáció, kézirat, 2004.

97. Az 1910. évi népszáml. adatok szerint 1370 nagyobbrészt szlovák lakos.

98. Az 1910. évi népszáml. adatok szerint  2746 szlovák, 170 magyar lakos.

99. Az 1910. évi népszáml. adatok szerint 9307 szlovák  1146 magyar lakos.

100. Vö. Zsilák Mária 2002, 127–132.

101. Vö. Polner Zoltán 1978, 198, 273, 279, 306; ill. uő. 1985. a, 3, 8, 12; 1985 b, 18, 29

102. Polner Zoltán 1978 108–109.

103. Grynaeus Tamás 2002, 134–137.

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet