Előző fejezet Következő fejezet

{007} Történeti kutatások Makón

(TÓTH FERENC)

 

Makó múltbeli szellemi fejlődését nagyban elősegítette, hogy kétszázhúsz évig megyei székváros volt, és a török utáni Csanád megyének legfejlettebb települése. A vonzásába tartozó területnek nem csupán közigazgatási vagy piackörzeti, de művelődési központja is lett. „Várossá fejlődése során — állapította meg Eperjessy Kálmán — szellemi közponja lett a Maros folyó alsó szakaszának, éspedig azon vidéknek, ahová a szomszédos kultúrcentrumok: Szeged, Arad, Temesvár és Hódmezővásárhely hatósugara nem terjed ki [...] E fejlődés során alakult ki Makó kultúrarca, amelyen az általános vonások mellett olyan egyéni színeket is felismerhetünk, amelyek a makói lelket minden más vidékétől megkülönböztetik."1 Ez a sajátos arculat pedig a hajdani kiváltságos helyzetéből adódik. A hajduvárosokhoz hasonlóan körömszakadtáig harcoltak korábbi szabadalmas jogaiért. Ezért nevezte Bálint Sándor Makót az Alföld legjellegzetesebb, legöntudatosabb parasztvárosának. 2 A szakadatlan érdekvédelmi küzdelem teremtette meg a sajátos makói várostudatot, amely a nincstelen zsellértől a főbíróig a város minden polgárát áthatotta. Ez a politikai és önkormányzati ügyekben megnyilvánuló tájékozottság adott bizonyos előiskolát a kultúra befogadására.

A helyismereti kutatásoknak elsősorban nem a város volt a kezdeményezője, hanem sokkal inkább a megye. Polgármesteri javaslatra készült Reizner várostörténeti munkája, főispáni indíttatású volt Borovszky megyei monográfiája, alispáni segítséggel valósult meg a Csanádvármegyei Könyvtár sorozat. A több városú megyékkel szemben Csanád megyének csak egy meghatározó települése volt, így szellemi értelemben is szükségszerűen a nagyobb régió vezetői egyúttal makói érdekeket képviseltek. A megyét a túlcentralizálással, a tanácsi rendszer kiépítésekor szét lehetett rombolni, de a régi kulturális örökség szerencsére tovább él. Szabó Ferenc találóan állapította meg: „A város művelődése, a Makóra vonatkozó kutatásoknak sora, a település 'szellemi kapacitásá'-nak alakulása azt bizonyítja, hogy a település az utóbbi két évtizedben ebben a vonatkozásban is megtalálta önmagát, saját egyensúlyát és lehetőségeit. Mindezt az 1950-ben Makót és Csanád megye nyugati felét 'örökbe fogadó', megnagyobbodott Csongrád megyében, Szegeddel együtt alkotott 'város és vidéke' jegyében, a Szeged körüli városfélkör egyik tagjaként. "3 Ebben meghatározó szerep jutott a Csongrád megyei szervezethez tartozó helyi múzeumnak, a mindenkori városi vezetéssel együttműködve és anyagi támogatásával. {008}

 

Makó városának leírása

A reformkori Makó szellemi közéletének legjobb ismerője Szirtik Miklós (1781—1853) református lelkész volt, aki 1835—36-ban megírta forrásértékű krónikáját Makó Várossának Közönséges és az abban lévő Reformata Ekklé 'siának különös leírása címmel.

A reformkorban protestáns és római katolikus szerzők tollából sok értékes — megjelent vagy kéziratban maradt — helyismereti munka keletkezett, ilyen volt a Dél-Alföldön Skolka Sámuel mezőberényi, Gacsári István füzesgyarmati, Ecsedy István gyulai, a szentesi Kis Bálint munkája a békés-bánáti református egyházmegyéről, ugyancsak szentesi Petrák-krónika; Balassa Pál orosházi, Dávidházi Bekes Sámuel gyomai, Haan Lajos békéscsabai leírása, Ágoston János öcsödi, békéscsabai, endrődi, békésszentandrási közleményei. Szirbik krónikája ezen település- illetve városismertető munkáknak legjobbjai közé tartozik. „Szirbik Miklós a maga nagy műveltségével — állapította meg a második kiadás lektora — és példás szorgalmával szinte enciklopédikus teljességű leírást nyújt az egyik legkarakterisztikusabb alföldi mezőváros, az 1950-ig Csanád megye székhelyeként élő Makó reformkori viszonyairól s azt megelőző évszázadairól. Amit megörökített, annak igen jelentős része más forrásokból kideríthetetlen. Szemlélete a makói jobbágy közösség, a parasztság érdekeinek, nehezen kivívott jogainak, nehéz munkával megteremtett körülményeinek védelmét és történelmi indokolását testesíti meg, magasabbra emelve mindezt azzal az európai műveltséggel és csendes antifeudalizmussal, amit egész élete és működése sugárzott."4

A 223 lap terjedelmű kéziratból 80 lapot tesz ki az első rész, a város leírása közönségesen vagyis általánosan, 143 lapot foglal magába a második rész, a református eklézsiáról szóló különös vagyis részletes leírás. A két témakör bevezető oldalai arról árulkodnak, hogy a korabeli romantikus történetszemlélet mennyire áthatja egy vidéki szerző szemléletét is. Budai Ézsaiás és Kis Bálint történeti munkáit jól ismeri, de a Makó név eredetét bogozva laikus szófejtésbe bonyolódik. A hetedik fejezettől önmagát adja, és tényeket nyújt. Oklevelek szószerinti közlésével bizonyítja a város kiváltságos helyzetét, és bemutatja a földesúri hatalom alá jutást. Ezt a hiteles történeti leírást követi Makó széleskörű földrajzi és néprajzi bemutatása. A második részben a makói református egyház történetét taglalja.

Már a krónika írása előtt is kiváló volt helyismerete. A köztudatban számon tartott eseményeket maga is átélte (pl. dunai hajók lejárása a Marosra, Torontál vármegye hátráltatja a folyó szabályozását, a marosi hal kapósabb a tiszainál, gátszakadások, a fapiacok forgalma stb.).

Krónikája nagyban épít a szóbeli emlékezésre. Többször említi a 'nép száján forgó szóhagyományt', 'még én esmértem olyan öreg embert', 'az atyák általadták fíjaiknak', 'Atyámtól hallottam', 'még a mostani öregek emlékeznek arra az időre', 'a sidók dolgában magoktól semmit ki nem tanulhattam, több ízbeli, mind személyes, mind mások által való tudakozásaim mindég felelet nélkül maradtak' stb. A néphagyományon alapuló történeti leírásai munkájának pótolhatatlan részei.

Alapos levéltári kutatásokat is végzett. Az egyházi iratok rendezésekor mindent áttanulmányozott. Az okleveleknek főleg a városi levéltárban nézett utánuk. A puritánságot és a plebejusi szemléletet a szülőházból hozta magával. Azokhoz a népből származó honoráciorokhoz tartozott, akik tanulmányaik során sem szakadtak el fajtájuktól. Szirbik Miklós munkásságával kapcsolatban két félreértést el kell oszlatnunk.

Szirbik Miklós
{009}

Eperjessy Kálmán úgy tudta, hogy „Reizner János Makó város történetéről (1892) írt művében mit sem tud még az értékes kéziratról; nagybecsű adatait csupán Borovszky használta fel."5 Reizner János nemcsak ismerte Szirbik Miklós krónikáját, de kötetének függelékeként ki is akarta adni. Szándékától azért állt el, mert krónikaírónk veje, Barczán Antal városi tisztviselő tiltakozott a megjelentetés ellen: a szerzői jogot ugyanis anyósa neki ajándékozta.6 Reizner János nem csupán adatokat vett át Szirbik Miklóstól, de történeti szemléletét is, hiszen Reizner feldolgozásában középpontba került a püspöki uradalom és a város ellentéte.

Petrovics György szerint először Szirbik Miklós bíztatta híveit a hagymatermelésre. 7 Féja Géza e legendát tovább szőtte: Szirbik Miklós szerinte Tessedik-féle emberként végezte ezt a küldetését.8 Ám történeti adatok bizonyítják, hogy krónikásunk Makóra kerülése előtt itt már jelentős hagymatermelés folyt.9

A kézirat sorsa nehezen követhető nyomon. 1848 március 5-én az egyházi tanács megkérte Szirbik Miklóst, hogy „az általa megírt makói ref. anyaszentegyház történetét szíveskedjék főgondnok úrnak általdni, ki azt tisztán leíratván az anyaszentegyház levéltárába használat végett és örök emlékül letéteti. "10 Barczán Antal szerint az eredeti példány „még az 1853 évben anyósom által apósom meghagyása szerint a makói ref. egyháznak ajándékoztatott";11 a másolatot a család őrizte. Mindez Reizner 1892. augusztus 26-i leveléből is kiderül: „a kézirat eredetije a ref. egyház levéltárában is megvan [...], az a kézirat tökéletesebb is, mint Barczáné, mely hemzseg a hibáktól, különösen a latin oklevelek másolatánál". 12 Brovszky Samu az eredeti {010} kéziratot 1896-ban szintén a református egyház levéltárában tanulmányozta.13 A belvárosi református egyház irattárában jelenleg őrzött példányt 1902-ben Kis Pál János téési (Veszprém megye) molnármester ajándékként küldte meg, mint gyerekkora óta őrzött becses régiséget.14 Az első oldalra be is írta: „Kis Pál János és nőm Dobrai Julianna tulajdona." Ugyanezen a szakadozott oldalon töredékes bejegyzés: „Iskolás gyermek korom óta[...]" Mindebből úgy látszik, három példány készült a műből, kettő Szirbik Miklós keze írása, egy másolat. A Borovszky által használt kézirat éppúgy megsemmisülhetett, vagy ismeretlen helyen lappang, mint a család birtokában őrzött példány. Az utóbbi Barczán Endre makói főgimnáziumi tanárhoz, 1913-ban ipolysági gimnáziumi igazgatóhoz került.

Petrovics György országgyűlési képviselő indítványára a városi képviselőtestület 1926-ban a nagy értékű munka közkinccsé tétele, könyv alakban való kiadása mellett döntött. A sajtó alá rendezést, az előszó írását Eperjesy Kálmánra bízták. Két címlapváltozattal hagyta el a nyomdát: a város címerével, Makó város közönsége kiadásában és mutációként, megyei címerrel, a Csanádvármegyei Könyvtár 6. számaként.

Részlet Szirbik Miklós krónikájából
{011}

Fél évszázad múltán szükségessé vált újbóli kiadása, amelyre A Makói Múzeum Füzetei 22. számaként nyílt lehetőség. A második kiadás szerkesztőjét a közérthetőség vezérelte.15

Szirbik Miklós túllépett az országleírások földrajzi—topográfiai szemléletén. Fejér Gábor megállapítása szerint: „a mű egyes részletei nagyfokú társadalmi, sőt társadalomtörténeti érzékenységet árulnak el, [...] nemcsak a jobbágyság szárazstatisztikai megoszlását tárja elénk, de a zselléresedés és telekelaprózódás történeti okait is — helyesen — elemzi. "16 Jelentős teret szán az anyagi kultúra bemutatására, fölvillant ja a helyi históriás éneket, utal a mondára, a szólásokra és a néphagyományra is, de a mese és a dal kívül marad érdeklődésén. „Népéleti megfigyelései — írja Fejér Gábor —  célzatosak és tömörek, lényeglátásról tanúskodnak. Mindazonáltal a népismeret iránti igény nem mélyült el igazán bennük. 17 Nem is ez volt a célja, tudatában erősen élt a város korábbi, privilegizált helyzete, a történeti leírással ennek kívánt emléket ál lítani. Hazafinak nevezte magát, ezzel a szűkebb pátria hűséges fiának vallotta magát. Krónikáját a legkülönbözőbb tudományágak képviselői haszonnal forgathatják: történészek és földrajzosok, néprajzkutatók és szociológusok, nyelvészek és földrajzinév gyűjtők, településkutatók és agrártörténészek, az egyház- és a művelődéstörténet művelői stb.18

Pesty Frigyes Csanád megyei monográfia terve

A Magyar Történelmi Társulat megbízásából a neves pozitivista történész, Pesty Frigyes (1823—1889) 1872-ben A vármegyék történeti monográphiájának tervrajza címmel Franki Vilmossal a megyei monográfiák írására szabályzatot dolgozott ki, amelyet a Társulat elfogadva a helytörténeti kutatók figyelmébe ajánlott.19 Mindenekelőtt a megyei és más levéltárak forrásaira és az addig megjelent munkákra és {012} értekezésekre hívták fel a figyelmet. A tervezet szerint a feldolgozás a vármegye földrajzi és helyirati ismertetésével kezdődik. A kültörténet a magyarok bejövetele előtti időt és a vármegye országos eseményeit tartalmazza, a belsőtörténet a közigazgatást, közbiztonságot, a népesség adatait öleli fel. További fejezetek: egyházi és vallási állapotok, közművelődés, gazdaság, kereskedés, ipar és a birtokos családok ismertetése. Mellékletként javasolnak térképeket és rajzokat, továbbá minden feldolgozáshoz kapcsolódna okmánytár is. Pesty Frigyes többé-kevésbé a módszertani tervezet szellemében írta meg a Szörényi bánság és Szörény vármegye történetét három, Krassó vármegyét négy kötetben.

Pesty Frigyes — Lonovics József főispán megkeresésére — hajlandónak mutatkozott megírni Csanád megye történetét, ha a terjedelemre és az elkészítés idejére a megye nem szab határt. Csanád megyének a Maroson túli területére igen sok oklevél került már a kezébe, így általános tájékozódása van a megyéről. Az alispánnak küldött levelében 1885 őszén föl is vázolta monográfiájának fölépítését.

„Első kötet. A történet forrásai. A vármegye régi határai. A megye külső története. A megye belső élete. Közigazgatás. A megyei gyűlések. Egyház- és iskolaügy. Igazságszolgáltatás. Honvédelem. Adóügy. Nemzetiségek. Telepítések. Török korszak. Német korszak. Alkotmánytörténet. Gazdaság: kereskedés, ipar, közlekedés. Birtokviszonyok. Közművelődés. A csanádi püspökök, a főispánok, az alispánok, a szolga-bírák, országgyűlési követek és képviselők kritikai névsora. A megyei birtokos családok geneológiája.

Második kötet. A mostani és a régi Csanád vármegyében létező és létezett várak, városok és községek története, amennyire kinyomozható; beleértvén azokat is, melyek az idők mostohasága következtében elpusztultak.

Harmadik kötet. A megye történetére vonatkozó oklevéltár. Csanád vármegye levéltárában ugyanis csak az újabb korra vonatkozó történeti adatokat lehetvén találni, kiváló fontosságú dolog a megyét illető okleveleket, ott ahol felfedezhetők, összegyűjteni és kiadni. — Mindegyik kötet mintegy 30 nyomtatott ívre terjedne."20 Elvégzését 6000 forintért vállalta.

Munkáját a területre vonatkozó oklevelek összegyűjtésével szándékozott kezdeni. Ezt rendezte volna elsőnek sajtó alá. A megyei közgyűlés fedezet hiányában elutasította az alispán előterjesztését.

Tiszteletreméltó hely illeti meg Pesty Frigyest a földrajzi névgyűjtés tekintetében is. A helytartótanács hathatós segítségét megnyerve közigazgatási úton az egész országra kiterjedően indította meg a gyűjtést. Meg volt győződve arról, hogy a „helynevek múltunk ismeretére sok részben a legbecsesebb felvilágosításokkal szolgálnak, [...] minél tovább fűzi a jelen nemzedék gondatlanságát e tárgyban, annál sűrűbb lesz a homály, a megoldás sok kérdésre nézve annál nehezebben fog lenni".21

A Pesty Frigyes által küldött kérdőívet Makón Balku Gyula (1834—1910) városi jegyző töltötte ki. Feladatát komolyan vette, és jelentését önálló kutatáson alapuló munkának tekintette, ezért Emlékirat Makó városa és annak határáról címmel készítette el. Használta Szirbik Miklós krónikáját is, de mint lelkiismeretes tisztviselő a körlevéltől függetlenül is fontosnak tartotta Makó megismerését. A 7. kérdés a határban előforduló topográfiai nevekre vonatkozott, a választ az alábbi témakörökre bontva adta meg: tanyaföldek, veteményes kertek, határának kiterjedése, erdők, halmok, erek, tavak, folyóvize, rév, rét. Összeállítása forrásértékű.22 {013}

Reizner várostörténete

Major Miklós polgármester hivatali ideje alatt (1886—1895) más alföldi városokhoz hasonlóan nemcsak az urbanizáció indult el (ártézikút fúrás, aszfaltjárda kiépítés, előkészület a villanyvilágítás bevezetésére), de törődött a gazdaság (a brüsszeli világkiállításon való részvétel) és a kulturális élet felemelésével is. Kereste a Makó múltjában a történeti elemeket, amelyekkel a város lakóinak azonosságtudatát föl lehet éleszteni. Ezért foglalkoztatta Makó történeti címerének és zászlajának helyreállítása. Mindez összefüggött az ezer éves magyar államiság megünneplésével.

Nem elégedett meg Csala Ferenc árvaszéki ülnök naiv címerelemzésével, ezért a Belügyminisztériumhoz, majd a Magyar Történelmi Társulat titkárához, Szilágyi Sándorhoz fordult. Az elemzést a Magyar Heraldikai és Geneológiai Társulat nevében Tagányi Károly készítette el. A kereszt Jézus Krisztus megváltását, a félhold a pogányság feletti győzelmet jelképezi. Keletkezését 1555-ben határozta meg.23

A polgármester kezdeményezte a város múltjának földolgozását is. A feladat nagyságát egyedül Szőllősy Antal református lelkész tudta érzékelni. Makó története a megyei, városi és egyházi levéltárak anyagából nem készíthető el, a forrásföltárás az Országos Levéltár és a legkülönfélébb káptalani, konventi levéltárak anyagának ismerete alapján végezhető el. „Polgármester úrral együtt érzek — írta —, s Makót méltónak tartom arra, hogy története hitelesen megírva legyen: azt merném javallatba hozni, tegyen indítványt tek. uraságod a tek. tanács útján a közgyűlés előtt, hogy városunk történetének megírására, kitűzött díj mellett, hazánk történet búvárai fölhívattas-sanak, — vagy ezek közül egy megbízható erő arra főlszólítassék."24 Ez a hatalmas munka szerinte a millenniumig nem is végezhető el, legföljebb az újjátelepülés két-századik évfordulójára, 1899-re.

A polgármester Reizner Jánost (1847—1904), a szegedi Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum igazgatóját kérte föl Makó történetének megírására. Reizner Jánosnak volt már kapcsolata a Maros-parti városhoz, ugyanis jogi tanulmányainak befejeztével a Csanád megyei tanfelügyelőség „tollnoka", írnoka volt. 1870-ben Csanád megyének térképét a megye népiskolái számára kőnyomatként ki is adták. Ezen — régészeti érdeklődésének megfelelően — a halmokat, hátságokat is föltüntette. Innen került visz-sza Szegedre, és városi főjegyzőből lett könyvtár- és múzeumigazgató, később Szeged történetírója.

A makói megkeresésre hivatali elfoglaltságaira hivatkozva nem tett ígéretet, de késznek mutatkozott felolvasásra Makó történetéről. Erre nem került sor, de szövegét hajlandó volt Makó rendelkezésére bocsátani. Erre a közgyűlés száz forintot meg is szavazott. „Munkám átdolgozásánál és a kitelhető módon való teljessé tételénél a tiszteletdíj mérve irányadóul nem szolgált. Mert nem azt tekintém, hogy a díjazással arányban mennyi munka teljesíthető, hanem azt, hogy általában oly munkát adjak Makó város közönségének rendelkezésére, amely az igényeket egy jó időre kielégíti, amelyből Makó város közönsége a város viszontagságos múltját elegendőleg megismerheti, amely a történelmi érzéket felkölti és fejleszteni képes. Azonban nem állítom azt, hogy e munkában egyúttal Makó város múltjának ismertetése kimerítve lenne. Erre én nem vállalkozhattam, s ilyet tőlem a város közönsége méltányosan nem is várhat és ilyennek előállítása a fennforgó viszonyoknál fogva teljes lehetetlenség. Makó város tökéletes monográfiájának elkészítése évekre terjedő tanulmányozást, búvárkodást és rendkívüli anyagi áldozatok hozatalát igényelné, amire — úgy vélem — ez idő szerint {014} mód és alkalom nincsen. Oly munkát állítottam elő, aminőt az adott viszonyok közt talán senki sem leendett képes előállítani, s amely ez idő szerint és a jövőben is a kívánalmakat kielégíti."25

A kézirat megnyerte a városi vezetők tetszését, ezért kiadására gondoltak. Ekkor Reizner javasolta: „Szirbik Miklós volt makói református lelkész kézirata is nyomat tatnék ki függeléke gyanánt az ő kéziratának, mert szerinte — különösen a nevezett lelkész korabeli makói viszonyok, különösen pedig a helvfét] hitvallású evangéliumi egyház szervezetére s történetére vonatkozó adatok — igen becses történeti forrásoknak tekinthetők. "26

Amikor Szirbik Miklós veje, Barczán Antal visszakérte a krónika kéziratát, Reizner rezignáltan csak annyit írt: „A szegény ember nem tudja, mit tesz. Adjátok neki vissza, legyen nyugodt, s legyen meg az ő öröme. Az eredetit se bántsátok, ha így van a dolog, nem kell, nem szükséges, majd meg lesz az a nélkül is."27 Egy hét múltva (1892. augusztus 26.) levelében visszatért Szirbik munkájára: „A kézirat másolata kinyomtatás végett a ref. egyház tanácsától is megszerezhető volna s talán az a kézirat tökéletesebb is, mint a Barczáné, mely hemzseg a hibától, különösen a latin oklevél másolatoknál. De miután erre az egyház tanács előzetes beleegyezése szükséges, s e végből tanácskozás, sőt talán egyházi felsőbb jóváhagyás is igényeltetik, a kérdés nagyon elhúzódhatik, s addig az én munkám kinyomtatása is függőben maradna, mit talán a tekintetes tanács sem tartana kívánatosnak, Különben még az is megtörténhetik, hogy az egyház tanács a lemásolásra, annál kevésbé a kinyomtatásra az engedélyt meg nem adja [...] A Szirbik-féle kézirat nagyobb része már elavult és a história-critica által felülhaladt álláspontokat tárgyal, egyúttal oly részleteket is tartalmaz, amelyeknek a nyilvánosság elé való bocsátását többen ma már kívánatosnak nem is tartanák [...] Az első olvasás után magam is túlbecsültem a Szirbik féle kézirat értékét és hasznavehetőségét. Ismételt átolvasás és érettebb megfontolás után azt találtam, hogy annak csakis egy kisebb része, az egyházi ügyeket stb. illető némely részletek volnának a {015} közzétételre érdemesek. De még ezek sem oly általános közérdekűek, és így bátran elmaradhatnak. Nem egyéb az már, mint egy tiszteletreméltó régiség. Az ügy, a történettudomány és Makó város közönsége nem veszít vele semmit, ha a Szirbik-féle kézirat kinyomtatása egészen elmarad is. "28 Valójában Reizner János számára mankóul szolgált Szirbik Miklós munkája, nem is lett volna képes az összegzését e nélkül ilyen gyorsan elkészíteni. Miután megismerte Makó történetét, a mankóra már nem volt szüksége. Magáévá tette viszont a makói várostudaton alapuló Szirbik Miklós-i történetszemléletet, ez által alkotott maradandót.

Reizner János

A könyv Bába Sándor szegedi nyomdájában készült 500 példányban, kilenc és fél ív terjedelemben. A kivitelezéséről Reizner azt írta: „a papiros finom, a szedés és az egész könyv elegáns".29

A mű bizonyos mértékig Szeged története előmunkálatának tekinthető, itt került először olyan feladat elé, hogy egy város egész történetét átfogja, korszakolja. Könyvében nem tért ki a középkori Makó részletes történetére, a mezővárosi parasztság életmódjára, a tanyavilágra, a hagymatermelésre, a szabadságharcra, a kulturális életre, de ezeket nem is tekintette feladatának. A korabeli kritika a lényeglátást és a függelékben közzétett okmányok fontosságát emelte ki.30

A tiszteletpéldányok szétküldésében jól érvényesült a város függetlenségi szelleme. Az első tétel: „Nagyméltóságú Kossuth Lajos úrnak Turinban, Olaszország." Őt követik a városi képviselők, majd a városi tisztikar. Ezután jönnek az algimnáziumi tanárok. Természetesen kap egy-egy példányt Teleki József országgyűlési képviselő, Lonovics József főispán, az illetékes római katolikus, református és görög katolikus püspök, a szomszédos városok tanácsai, a nagyobb könyvtárak, az országos és a szomszédos helységek napilapjainak szerkesztőségei, az ismert történészek (Fraknói Vilmos, Pulszky Ferenc, Szilágyi Sándor, Pauler Gyula, Majláth Béla, Hampel József, Károlyi Árpád, Tagányi Károly, Fejérpataky László). 31

A Csanádmegyei Régészeti és Történelmi Társulat

A kiegyezés korában bizonyos társadalmi érdeklődés nyilvánult meg a helytörténeti munkák iránt. A kutatók és az érdeklődők szervezett összefogása hozta létre a régészeti és történelmi társulatokat. Elsőként 1872-ben Nagyváradon alakult meg a Biharvármegyei Régészeti és Történeti Társulat, két évvel később hozták létre a Békésvármegyei Régészeti és Mívelődéstörténelmi Társulatot. Kicsit megkésve — de Csanád megyét megelőzve — 1885-ben kezdte meg működését Temesváron a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat. Tevékenységi körükből kiragadva a publikációkat, magasan kiemelkedik a Békés megyei társulat a maga 17 évkönyvével. A szerzők között olyan kiváló történészek vannak, mint Csánki, Fraknói, Károlyi, Pulszky, Szilágyi, Thaly, Hampel. Temesvárott havi folyóiratot, Nagyváradon mindössze két füzetet adtak ki.32

Csanád vármegyében a társadalmi igény kisebb lehetett, ugyanis Lonovics József főispánt az foglalkoztatta, „vájjon mit kellene tenni, hogy a zsibbadságban szenvedő társadalmi életünket felvillanyozva új életre keltsük és véget vessünk azon fatális keleti indolentiának, mely minden nemesebb tevékenykedést és felbuzdulást perhorreskálva, {016} az édes semmit nem tevés puha párnáin szunnyadja dicstelen álmát."33 Czinkotszky Márton csanádalberti lelkész, szorgalmas helytörténész szavai szerint: „a megye in-teligenciájának most van alkalma kimutatni, hogy szellemi tőkével is rendelkezik s szellemileg életképes; különben reá is fog vonatkozni a legnagyobb magyar mondása: 'nem tud egyebet csak agarászni, s anyja méhében lövi meg a nyulakat'". A szellemi élet föllendítésére jó alkalomnak kívánkozott a millenniumi ünnepségekre való készülődés. Ennek jegyében kezdeményezte a főispán a Csanádvármegyei Régészeti és Történelmi Társulat létrehozását, amely a történeti hagyományok ápolását, a tudományos kutatások megkezdését és a közművelődést tekintette legfőbb feladatának. 1884. december 10-én Lonovics József főispán a társulat életrehívására előkészítő értekezletet hívott össze, amelyen négy célt tűzött ki: 1. az ezeréves államiság évfordulójára „Csanád vármegyének múltját felderíteni, történetet hiteles adatok alapján oknyomozólag történeti ítészettel megíratni, 2. a megyében létező ős-, ó- és középkori régiségeknek valamint történelmi emlékeknek felkutatása, azoknak Makón létesítendő múzeumban való elhelyezése, 3. régészeti ásatások eszközlése, 4. értekezletek és felolvasások által a régészet iránti érdeklődésnek a közönségben felébresztése és a régészeti s történettudományi ismeretek fejlesztése.34 Kun László esperes elnökletével bizottságot ( Kemény Mihály, Szél Ákos, Szőllősy Antal, Bánffy Gyula, Szentes Vidor, Lonovics Sándor) küldtek ki az alapszabály-tervezet kidolgozására. 35

Az alakuló közgyűlésen (1985 november 11.) egyetlen módosítással — ne egy, hanem két titkárt válasszanak — elfogadták az alapszabály-tervezetet. Az 1886. január 17-én fölterjesztett szabályzatban a Belügyminisztérium néhány módosítást javasolt. (Határozathozatalkor taglétszám, a tagok jogai, a tagság megszűnésének feltételei, a könyvek és a gyűjtemény leltározása és erről jelentés a Nemzeti Múzeumnak, a társulat feloszlatásakor a vagyon sorsa.)

Az alapszabály jóváhagyása után, 1889. augusztus 12-én a társaság 7 alapító és 165 rendes taggal véglegesen megalakult.

Elnök: Lonoyics József főispán
Alelnök Szél Ákos országgyűlési képviselő
Titkár Czinkotszky Márton ev. lelkész
Másodtitkár Dr. Kemény Zoltán kir. bírósági aljegyző
Ügyész Dr. Dózsa Sámuel ügyvéd
Pénztáros Balku Gyula megyei árvaszéki pénztáros
Választmányi tagok Dr. Kun László plébános Dr. Meskó Sándor alispán Kis Lajos Major Miklós polgármester Kemény Mihály Szőllősy Antal ref. lelkész Juhász György esperes Molnár Albert tanár Csukássy Mór Justh Gyula földbirtokos Korén Pál Szeberényi Andor ev. lelkész
{017}

A közgyűléseken előadások hangzottak el a megye és a város történetéről. Czinkotszky Márton szerkesztésében három évkönyvük jelent meg.

1. táblázat Az évkönyvben megjelent tanulmányok

1.  kötet

Szőllősy Antal: Makó város múltjáról

Karácsonyi János: Hogyan jutott Csanád vármegye a török uralom alá

2.  kötet

Szentkláray Jenő: Közállapotok Csanád vármegyében a török uralom után36

Szeberényi Andor: Adatok Nagylak múltjához Czinkotszky Márton: Adalékok Csanád vármegyének XVIII. századbeli történetéhez

3.  kötet

Reizner János: Csanád megye határpere 1792/96-ban Czinkotszky Márton: Az 1563-ik évi jobbágyok és Alberti Ruisz Gyula: Mezőhegyes irodalmának könyvészeti összeállítása

Az évkönyvek beszámoltak a társaság életéről. Ezt Czinkotszky különösen fontosnak tartotta. „Életjelt kell adnunk egy szerény évkönyvben is, hogy a tagoknak bizalmuk legyen a társulat életrevalóságában."37 Az évkönyvek egyenként 500—500 példányban az Akadémia épületében működő Hornyánszky Viktor könyvkiadó hivatala nyomdájában készültek. Tiszteletpéldányként küldték szét őket, „hogy társulatunk minél szélesebb körben adhasson életjelet magáról; méltóztassék ott, ahol lehet, a példányokkal [...] szíveket, tagokat hódítani a társukat számára".38

A társulatnak két lelkes tagja volt: az elnök és a titkár. Lonovics rezignáltan állapította meg titkárához 1890. december 16-án írt levelében: „Nagy baj az nekem, sőt Társulatunkra nézve is, hogy a Nagytiszteletű úr az utak rosszasága miatt oly távol van tőlem, mert a kettőnk gyakoribb együttléte, igen sok és fontos ügyeknek egymássali megbeszélése, csak üdítőleg és talán felvillanyozólag is hatna a társulati tagok dermedtségére."39 Czinkotszky már előbb, 1889. augusztus 15-én elkötelezettségéről így vallott: „Mindent el fogok követni, hogy társulatunk, e mustármag idővel terebélyes fává növekedjék s a megye díszére, javára váljék. "40

Makón és a megyében kizárólag protestáns lelkészek kutatják szűkebb pátriájuk múltját. Ők már nem krónikaírók, hanem műkedvelő történészek. Jól ismerik a történeti szakirodalmat, az adott kor forrásait, minden megállapítást kritikával fogadnak. Szőllősy Antal pl. elutasítja a romantikus történetszemléletet. Vitába száll az {018} olyan nézetekkel, amelyek Makó nevét szláv eredetűnek tartják. Elveti Szirbik Miklós naiv etimológiáját is, a helységnevet — Reizner és Borovszky monográfiája előtt — a Makó családtól származtatja. Viszont — tévesen — makói eredetűnek véli azt a Makó nevezetű vitézt is, aki Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől szólásban szerepel.41

A kialakuló múzeumi gyűjtemény gondozója, a „múzeumőr" Farkas János tanfelügyelő volt.42 „Örömmel konstatáljuk — olvashatjuk jelentésében —, hogy társulatunk rövid két évi fennállása óta értékes kis múzeumra tett szert. Ha társulatunk egyebet nem tett volna, már ezen régiségi gyűjtemény megalapítása által is szép eredményt ért el. Múzeumunk legértékesebb részét az éremgyűjtemény képezi, amelyben mintegy kétezer darab érem van. Figyelemre méltó részét képezik még múzeumunknak a gyűrűk, pecsétnyomók, karkötők és egyéb műemlékkel bíró díszműtárgyak, továbbá néhány fegyver, kőedények és a könyvtári rész, mely utóbbi a lefolyt évben néhány becses folyóirattal gazdagodott. "43 A gyűjteményt a megyeháza kisebb tanácstermében helyezték el. Gyarapítását Lonovics főispán különösen szívén viselte. A társulati titkárnak eldicsekedett: „A látszólagos csend dacára is, én is működöm, és mint a méh gyűjtök, kérek és koldulok."44 Jól látta: „a gyűjtemény becsét nem annak sokasága, vagy nagysága, de a darabok minősége szerint lehetvén csupán megbírálni. "45 A főispán fájlalja, hogy nincs a társaságban szakavatott régész; a múzeumőr vásárláskor nem képes megállapítani, hogy egy tárgy „valódi régészeti beccsel" bír-e. Szél Ákos országgyűlési képviselő kénytelen lista alapján országos szaktekintélyeknél informálódni.

A társulat szép sikereket ért el. Fölkeltette az érdeklődést a régészet és a történelem iránt. Az alapító tagok száma 11-re, a rendes tagoké 218-ra nőtt. Borovszky Samuval megíratták a megye monográfiáját. A múlt század legvégétől a hasonló társulatok tevékenysége szinte mindenütt elgyengült, a létüket tápláló érdeklődés elapadt, illetve az aktuális társadalmi, gazdasági kérdések felé fordult. Lonovics József 1901-ben visszavonult a közélettől, ez is hozzájárulhatott ahhoz a közönyhöz, amely a társulat körül kialakult. A tagsági dijak fizetése elmaradt, a közgyűlések és választmányi ülések iránt oly nagyfokú érdektelenség mutatkozott, hogy 1903. március 6-án ki kellett mondani a társulat feloszlatását. Vagyonát, 653 koronát a Csanádvármegyei Színpártoló Egyesületnek, a muzeális gyűjteményt a főgimnáziumnak adták át.

Borovszky megyei monográfiája

A Pesty Frigyes féle monográfiai tervrajzot46 két évtized múltán, 1894-ben Tagányi Károly vette bonckés alá. Szerinte a lexikon szerűen teljességre törekvő szabályzat nem valósítható meg, eddig egyetlen ilyen munka sem készült. A monográfiáknak a célja csupán a terület történetének feldolgozása lehet. Szerinte a monográfia a történész képességétől és nem a szabályzattól függ, ezért csak a fő elvet kell meghatározni, a kívánalmak minimumát szabad körül írni. Véleménye szerint a földolgozásnak két részből kell állnia: a megye általános történetéből és a helységenkinti részletes leírásból. {019}

Az általános részbe kerül minden olyan adat, amely az egész területre vonatkozik. „A megye egész sora mindig történetének kiinduló pontjaitól függött: hogyan települt meg e terület, kik telepítették, micsoda nemzetségek, családok szállták meg, időnkint micsoda birtokviszonyok állottak ott elő stb. stb., szóval mind olyan momentumok, amelyek éppen azzal a földdel állanak legszorosabb kapcsolatban, s amelyek éppen ezért e terület történetének századokon keresztül is bizonyos egyéni színt tudtak kölcsönözni. "47

A monográfia súlypontja a városok és községek szerinti részletes történet, amelyben a létező és elpusztult községek múltja ábécé vagy más sorrendben írandó meg. Követendő szempontok: a község földrajzi helyzete; nevének változatai és megfejtésük; a birtoklás s birtokosainak története (földesúri hatalom alatt nem álló helységeknél általános történet írandó meg); a lakosság története (nemzetiség, vallás, lakosság száma, jobbágyi állapot); területi adatok (lakosság száma, utcák, középületek, közgazdasági intézmények, határrészek). Borovszky ezeket az irányelveket tartotta magára nézve kötelezőnek, amikor nekilátott Csanád megye feldolgozásához.

Mire a Csanádmegyei Régészeti és Történelmi Társulat ötéves vajúdás után megalakult, Pesty Frigyes súlyos beteg, pár hónap múlva meg is halt, így újabb szerző után kell nézni. Czinkotszky Márton szerint a fontos munkának „avatott kézből, millenniumhoz méltó s örök becsű" alkotásnak kell lennie.48 A Békés megyei gyökerű Karácsonyi Jánost, a tudós káplánt, a későbbi akadémikust kérte föl. Válasza készséges volt. „Nekem már jelentek meg Csanád megye múltját érintő értekezéseim; azokat esetleg, ha a nagy művet elvállalom, szívesen felmutatom. "49 Czinkotszky december 7-én már arról tájékoztatta a fiatal történészt: „hallgatásunk oka pénzhiány."50 Bemutatkozó előadás tartására hívják Karácsonyit, megbízására azonban mégsem kerül sor.

Lonovics Józsefet bántotta az egy helyben topogás. Kerek egy évvel később, 1890. december 16-án írta: „Az idő rohamosan halad, a millennium pedig nap nap után közelebb jön, és mi — az ős megye epigonjai — még arra sem érünk rá, hogy annak nagy múltja és történelme megírására gondolnánk. "51 Szél Ákos szerint három történészre kellene bízni a monográfia megíratását: egyre a mohácsi vészig, másikra hódoltság korát, harmadikra a napjainkig terjedő kor feldolgozását. Az elbírálást a Magyar Történelmi Társulatotra.

Újabb évek teltek el eredmény nélkül. 1893. szeptember 14-én a Magyar Tudományos Akadémiát kérték fel, hogy hirdessen pályázatot, kösse meg a nyertessel a szerződést, végül pedig a kész munkát bíráltassa el. Az Akadémia Történettudományi Bizottsága ajánlkozásra szólította föl a történészeket.52 Szentkláray Jenő rábeszélésére Borovszky ..Samu kötélnek állt: „Tekintettel arra, hogy feladatomnak sikeresen meg akarok felelni, minden szabad időmet a monographiához megkívántató adatok egybegyűjtésére, feldolgozására kell fordítani. "53

Borovszky Samu 1860. október 25-én Bácsordason (Karavukov) született. Apja okleveles mérnök, de a szabadságharc küzdelmeiben való részvétele miatt mérnöki hivatalhoz nem jutott, így községi jegy-zőséget vállalt. E sváb faluból két év múlva a szerb-szlovák Pincédre költöztek. Borovszky Samu szlovák népiskolában, majd az újverbászi német evangélikus gimnáziumban tanult. Innen Nagyszalontára, majd Békésre kerültek. Apja 1876-ban elvesztette állását, messze idegenbe költözött, így anyja hat gyermekével {020} magára maradt. A legidősebb fiú, Samu úgy tudta Budapesten a református főgimnáziumban tanulmányait folytatni, hogy segédtanítónak állt, majd egy előkelő családnál magántanítói megbízást vállalt. Egyik tanára, a Magyar Föld szerkesztője, sajtóigazgatónak alkalmazta. Annyi fizetéshez jutott, hogy a tizenkilenc évesen magához vette édesanyját és három kisebb testvérét. Az egyetemen Kerékgyártó Árpád, Salamon Ferenc és Horváth Árpád volt a professzora. Mint legjelesebb hallgató 300 aranyforintos királyi ösztöndíjban részesült. 1880-ban az Akadémia egyik betegeskedő igazgatósági tagja, Lukács Móric alkalmazta. Ezután Lónyai Menyhértnek, az Akadémia elnökének magántitkára lett. Tanulmányait 1883-ban fejezte be, doktori oklevelet szerzett. 1884-ben az Akadémia irattárnokává nevezték ki, tíz év múlva pedig írodaigazgatójává. 1908-ban a Magyar Történelmi Társulat titkárává választották. E tisztségében a társulat folyóiratának, a Századoknak rovatait kibővítette, és vándorgyűlések tartását szorgalmazta. Borovszky szerkesztette Magyarország vármegyéi és városai című millenniumi sorozat 21 kötetének legnagyobb részét, amelyeknek szerkezeti felépítésük kibírják a kritikát, de az egyes fejezetek nem feltétlenül történeti szakmunkák. A nagy munkabírású történész 1912. április 24-én halt meg.

Borovszky Samu

Lonovics József és Czinkotszky Márton 1894. július 17-én megkötötte Borovszky Samuval a szerződést. Borovszky vállalta, hogy önálló kutatások alapján, két kötetben, a Századokban közzétett tervezet szerint, 60 nyomtatott ív terjedelemben földolgozza a megye történetét a vármegye újjáalakulásáig, 1715-ig. Makó város kívánságára a reformációval és a város közművelődési viszonyaival külön fejezetben foglalkozik. Az első kötet kéziratát 1896. május 31-ig, a másodikat 1898. május 31-ig elkészíti. A kötetet legalább 300 példányban kinyomatja, ebből 150 példányt a megye közönségének díjtalanul rendelkezésére bocsát. A szerzőt 6000 forint tiszteletdíj illeti. 1000 forintot a szerződés aláírásakor, 2000 forintot az első kötet kéziratának elfogadásakor, 1000 forintot a második kötet kéziratának elfogadásakor, 2000 forintot a második kötet megjelenésekor vehet fel. A 150 példányon felüli kötetek tulajdonjoga a szerzőt illeti. Csánki Dezső és Tagányi Károly 1896. május 28-i bírálatukban elismerően nyilatkoztak az első kötet kéziratáról. „A mű mindenben megfelel ama kívánalmaknak, melyeket a bizottság a tervezet és a szerződés szerint tőle megkövetelt. S ha nincsenek is külön: iskolázás, igazságszolgáltatás, vármegyei szervezet, egyházi élet sat., más monográfiákban használatos című fejezetei, minden korszakban lehető bőven megbeszéli azokat a kulturális momentumokat, melyek ép[p] arra a korszakra nézve Csanádmegyében jellemzők és fontosak. S ha annak idején bő név- és tárgymutatót {021} készít kötetéhez, mindenki könnyen tájékozódhatik benne bárminő kérdésre nézve. "54

Hiányolják a Szent István előtti és a prehisztorikus korszak mellőzését, ezt a szerző pótolja. A forrásfeltárást példamutatónak tartják: Borovszky ismeri a nyomtatott irodalmat, és rövid idő alatt nagy szorgalommal összegyűjtötte a levéltári anyagot is. Előadásába életet igyekszik önteni, stílusa eleven és könnyen olvasható. „Tudományos szempontból is mindenképp megállja helyét, a mjelyen] tfisztelt] bizottságnak elfogadásra örömmel ajánlhatjuk. "55

A szerző prospektust és aláírási ívet nyomatott, Meskó Sándor alispánt pedig 1896. július 8-án arra kérte, hogy a községekkel 10—20 példányt rendeltessen meg a kötetből. „Az ezredévi fényes ünnepségek és látványosságok el fognak idővel mosódni az emlékezetből — írta —, de e mű megmarad, s nemcsak a múltnak lesz mindenkor hű képe, hanem tanulságaival buzdítani fog az ősök iránt való kegyelet ápolására, a szülőföld és a haza szeretére. "56 A tervezett időpontban, 1896 októberében az első kötet elhagyta a nyomdát. A kötetet csupán 17 elöljáróság rendelte meg 58 példányban. A második kötet írása közben, 1896. november 28-án a szerző fölvetette, hogy a régi megye érzékelhetővé tétele céljából szükség lenne pontos, kimerítő történelmi térképmellékletre is. Megszerkesztésére, megrajzoltatására és sokszorosítására a közigazgatási bizottság a kért 500 forintot előteremtette.57

Makói kérésre a város címere is belekerül a második kötetbe. A szerző Apátfalva, Magyar-Csanád, Nagylak, Sajtény és Tornya pecsétjére is ráakadt, 100 forint rajzoltatási és metszési díjért ezeket is közölné. Ebben érdemi ügyintézés nem történt.58

A második kötet lektorai, Tagányi Károly és Csánki Dezső megállapították, hogy a szerző „minden valamire való adatot összegyűjt, a források pontos megjelölésével [...], többet az ilyen szótárszerű műtől nem is követelhetünk." „A programtól csak abba az egyben tér el, hogy [...] a községtörténeteket 1715-ön túl is viszi, s nagyjából napjainkig vezeti le. Mi azonban e túllépést a munka érdekében csak helyeselhetjük. "59 A mű a tervezett 60 ív helyett 74 nyomtatott ívben készült el, ezért a szerző a Közigazgatási Bizottságtól kérte, hogy a 14 ív többletért a szerződésben rögzített tiszteletdíját 1400 forinttal egészítsék ki. A községek nagyrésze 1715 után keletkezett, és nem tartotta igazolhatónak olvasóközönsége előtt, hogy a mai állapotokat teljesen figyelmen kívül hagyja.60 A Közigazgatási Bizottság — két részletben fizetve — 1000 forintot megszavazott.61 Borovszky Samu viszonzásul eljuttatta a „valamikor talán emlék számba menő" monográfia kéziratát az alispánnak.62

A monográfia pénzügyi oldala a megrendelő és a szerző részéről is a legnagyobb gondot jelentette. A régészeti társulat a költségek közel harmadát, 2238 forintot gyűjtött össze. {022}

Borovszky Samu monográfiájának címlapja
{023}

 

2. táblázat Kiemelkedő adományok a monográfia költségeire

Makó város 1000
Lonovics József főispán 200
Dessewffy Sándor püspök 100
Justh Gyula földbirtokos 100
Dr. Kun Lászó esperes 50
Nagylak város 50
Apátfalva község 50
Magyarcsanád község 40
Lonovics Albert árvaszéki elnök 30
Szentes Vidor (Makó) 30
Fischer Zoltán (Battonya) 30
Lonovics Gyula földbirtokos 25
Csanádpalota község 25
Nagylaki Takarékpénztár 25
Földeák község 25
Kristóffy József vm. főjegyző 20
Török Imre (Makó) 20
Hervay István vm. aljegyző 20
báró Wassmer Antal (Dombegyház) 20
Glatz Antal (Arad) 20
Rácz József (Csanádpalota) 20
Sajtény község 20
Albert község 20
Major Miklós polgármester 15
Végh Antal (Arad) 15
Pitvaros község 15
Dr. Kemény Zoltán (Makó) 13
Bartholomeidesz I (Makó) 10
Dr. Vendel János 10
Jakabffy Lajos (Arad) 10
Kristóffy János (Apátfalva) 10
Návay Ákos (Földeák) 10
Kis-Királyhegyes község 10
Lele község 10
Návay István (Földeák) 10

 

Borovszky Samu még 1896. november 28-ai idézett levelében kérte a főispánt, hasson oda, hogy a történeti Csanád vármegye érdekelt települései (Hódmezővásárhely, Német-Csanád, Nagy szentmiklós, Óbesenyő, Perjámos, Nagykikinda, Török-Kanizsa, Szemlak, Pécska, Fenlak) is vásárolják meg a kötetet.63 1900. április 17-én hiába ajánlotta föl a birtokában lévő 100 példányt az alispánnak 1400 korona bolti ár helyett 1000 koronáért, elutasították.64 Tiringer Béla akadémiai könyvárus sem tudott eladni egyetlen kötetet sem, ezért féláron ajánlotta fel az alispánnak — eredménytelenül — megvételre a nála lévő száz példányt.65

Borovszky 78 levéltárból kétezer oklevélmásolatot készítve írta meg jó három év {024} alatt több mint hetven íves munkáját, amely vélhetően egyedülálló teljesítmény volt hazánkban. Ekkora feladatra „ugyanazon föltételek mellett Magyarországon egyetlen történetíró sem vállalkozott volna. "66 Hihetetlen munkabírás, rendkívüli fegyelmezettség és a kiemelkedő történészi tehetség egyszerre volt jelen Borovszky Samuban. Nem véletlen, hogy a „megfeszített, éjjelt nappallá tett fáradozás" rendkívül megviselte idegzetét, és az oklevelek betűzgetése megtámadta szemét.67

Makó különösen sokat nyert Borovszky monográfiájával, mivel a szerződés értelmében részletesen dolgozta fel a város múltját. Erről a Városi Tanácsnak be is számolt: „Tömérdek, eddig alig vagy éppen nem ismert adatot fedeztem föl a város történetére a hazai levéltárakban, melyeket — számszerint közel 80-at — átbúvároltam az ország minden részében; kezdve az ősi város alapíttatásán, mely a történeti adatok tanúsága szerint visszanyúlik egészen a honfoglalás korába, a Csanád nemzetség s az ebből kivált Makófalvi Makó és Telegdi család makófalvi birtoklását, Makó XVI.

századi fejlődését, küzdelmeit a Szokoli-, Balassa-családdal és a püspökséggel, virágzását a Rákőczy-család (!) földesurasága alatt s végre viszonyát a kir. kamarához olyan adatokkal sikerült megvilágosítanom, amelyek eddig a szakirodalom nem ismert, s melyek alapján a város történetének sokkal tisztább képét állíthattam össze, mint aminőt eddig ismertünk. A reformáció történetét is egészen új alapon dolgoztam ki. Kiss Áron ev. ref. püspök úr a legnagyobb liberalitással rendelkezésemre bocsátotta a tiszántúli ev. ref. egyházkerület legrégibb jegyzőkönyveit (1578-tól kezdve), s ezek nyomán nemcsak Makó város, hanem a makói vagy körös-marosközi traktus egyháztörténetéhez nagybecsű, eddig szintén ismeretlen adatokat fog tartalmazni munkám. Meg kell még jegyeznem, hogy Makó város történetével munkám (jövő évben megjelenő) második kötete is foglalkozni fog. Az első kötet ugyanis inkább a városnak mint municipiumnak viszontagságait tárgyalja, a második kötet ellenben a birtokviszonyok részleteit fogja felölelni. "68

Alapozó munkát végzett, műve ma is bibliája Csanád vármegye történeti kutatóinak. A korabeli kritika is megállapította, hogy nem a jól ismert forrásokból merített, hanem „azon kútfőket kereste föl, melyeknek Nymfáját eddig senki sem háborgatta."69 Karácsonyi János szerint munkájával nemcsak Csanád megyének, de az „egész magyar történetírásnak is nagy szolgálatot tett."70 Mivel Makó jó érzékkel felkarolta a megyei kezdeményezést, így mélységben és terjedelemben is mód nyílt Reizner kutatásainak továbbfejlesztésére. Borovszky monográfiájának értékét mi sem fejezi ki jobban, hogy 1899-ben ezért a munkájáért az Akadémia levelező tagjává választotta. Székfoglaló előadását A nagylaki uradalom története címmel tartotta.

A csanádi tájegység kutatói

Bárány Ágoston (1798—1949) az Akadémia levelező tagja, levéltáros, Temes és Torontál vármegye történetének kutatója, szépíró a makói római katolikus temetőben nyugszik. A temetőkápolna falán márványtábla őrzi emlékét: „E temetőben, a kápolna előtti tér jobb oldalán, ismeretlen sírban nyugosznak hamvai Debreceni Bárány Ágostonnak, a Magyar Tudom[ányos] Akadémia levfelező] tagjának, Délmagyarországnak első magyar úttörő történet írójának, Torontál megye alispánjának, született Miskolczon {026} 1798. évi deczember 29-én, meghalt Makón, 1849. évi április 11-én. Nyugvó porait e kőlappal jelöli Torontál megye hálás közönsége. 1884."71

Az Akadémia nemzetgazdasági és statisztikai bizottságának kezdeményezésére a megyék 19. század végi közgazdasági és közművelődési állapotáról készült összegzésben Csanád megyét Gaál Jenő (1846—1934) dolgozta föl.72 A kiváló közgazdász, akadémikus, műegyetemi tanár az egyetem elvégzése után, 1872-től az Aradi Kereskedelmi és Iparkamara titkáraként kitűnően ismerte a hatáskörébe tartozó Csanád megye közgazdasági viszonyait. Részletesen foglalkozik Makóval, Mezőhegyessel és a telepes községekkel. Makó központi szerepkörét ő körvonalazta először, igen reálisan. Oltványi Pál (1825—1909) makói káptalan, 1849-ben püspöki titkár, 1854-ben Földeák plébánosa, 1891-től nyugdíjasként szegedi lakos. Megírta Földeák történetét, a csanádi püspökség birtokviszonyait.73

A Csanádmegyei Tanító-egyesület megbízásából Horváth Illés (1846—1936) dolgozta föl a makói népoktatás történetét.74 A szerző harmincöt évig igazgatta a makói polgári leányiskolát,75 jól ismerte a makói népoktatás helyzetét. Négy korszakban tekintette át: kezdetektől 1800-ig, onnan 1850-ig, majd 1868-ig, végül 1896-ig. Monografikus munkája forrásértékű.

Horváth Illés

A Csanád egyházmegyei történeti kutatások megindítója Szentkláray Jenő (1843—1925) volt. Az Akadémia levelező tagját, a budapesti egyetem magántanárát Márki Sándor úgy jellemezte, mint a magyar történeti irodalom egyedülálló alakját.76 Sajnos az öt kötetre tervezett Csanád-egyházmegyei plébániák története csonka maradt, csak az első kötete jelent meg. Szerteágazó történeti munkásságát Lotz Antal dolgozta fel.77

A megye török utáni közállapotáról Makón tartott előadását nemcsak a Csanádvármegyei Régészeti és Történelmi Társulat évkönyvében, de a Századokban is közölte.78 Szentkláray rábeszélésére adta be Borovszky ajánlkozását Csanád vármegye történetének megírására.

A gimnázium a szellemi élet melegágya

A Csanádmegyei Régészeti és Történeti Társaságot nemes törekvés hozta létre, de eleve magában hordozta pusztulását is, hiszen egyetlen szakavatott régész vagy történész nem élt a megyében, s nem volt jelesebb elszármazott sem. Az 1895-ben megnyílt gimnázium — amely rövidesen a Szeged—Vásárhely—Arad régió egyik legjobb iskolája lett — a kultúra, a tudomány fellegvárává vált. Szellemi kisugárzása nem csupán a városra vagy a megyére terjedt ki, hanem oiykor országosan is hallatott magáról. Hosszabb-rövidebb ideig itt tanított Banner János régész, Eperjessy Kálmán történész, Győrffy István botanikus, Juhász Gyula költő, Kecskeméti Ármin rabbi, Madzsar Gusztáv műfordító, kiadványszerkesztő, Szendrey Zsigmond néprajzkutató, Tettamanti Béla, a pedagógia professzora, Vértessy Dezső klasszika-filológus, Vidacs Aladár geológus.79

Makó szellemi életének mintegy két évtizedig Madzsar Gusztáv volt a meghatározó alakja.

Madzsar Gusztáv
{027}

Madzsar Gusztáv 1864. március 26-án Szatmárnémetiben született. 1888-tól a makói polgári fiúiskola, 1895-től a makói főgimnázium tanára, 1902-től igazgatója. A város és a megye társadalmi életének tevékeny résztvevője, a megyei törvényhatósági bizottság, a városi képviselőtestület tagja, a DMKE makói osztályának elnöke, a kaszinó vezető tisztségviselője. Derűt árasztó, markáns, szuggesztív egyéniség; munkát követelő szigora atyai jóindulattal párosult; a dolgok mélyébe ható meglátásairól, józan kritikáiról, igasságosságáról ismerték városszerte. 1918-tól főigazgató Temesvárt. 1919-ben Budapesten a vidéki kir. főigazgatóságra került. 1927-ben vonult nyugalomba. Elveszítve szetnevilágát kis unokája lett a fölolvasója, mígnem tizenegy évesen szerencsétlenség áldozata lett. Madzsar Gusztáv lelki-testi szenvedések után 1934. november 8-án hunyt el. A Kerepesi temetőben nyugszik.80

Madzsar Gusztáv szépirodalmi érdeklődésének megfelelően 1898— 1900-ban Makón A nagyvilágból címmel regény és elbeszélés-tárat adott ki főleg külföldi írók műveiből. Bár Kovács Gyula és Kovács Károly tanárokat belső dolgozótársként tünteti fel, valójában vállalata egyszemélyes, ő a mindenes: válogat, szerkeszt, kiad, terjeszt, fordít.

Madzsar Gusztáv Gyakorlati Pedagógia címmel 1905-ben szakfolyóiratot is indított. „Arra törekszünk — írta az előszóban —, hogy folyóiratunk valóságos vezérkönyvvé nője ki magát, melyben nemcsak a módszertani elvek gyakorlati alkalmazásában nyerjenek a tanférfiak útmutatást, de a tanítás mikéntjére nézve minél nagyobb számban találjanak mintákat is."81 A három évfolyamot megélt módszertani havi folyóirat évente tíz számmal jelent meg, évfolyamonkénti terjedelme csaknem 500 lap. Országosan ismert pedagógusok mellett egyre több makói közleményt is tartalmazott. 1911 — 14 közt miniszteri engedéllyel Irodalmi segédkönyvek címmel újabb könyvsorozatot jelentetett meg. Ebben a kötelező házi olvasmányok módszeres feldolgozását adta közre. A mintegy két és fél tucatnyi műelemzést főleg makói tanárok (Abaffy Béla, Buday Géza, Madzsar Gusztáv, Tettamanti Béla) írták, a füzetsorozat összefűzve négy kötetben látott napvilágot.82

Madzsar Gusztáv irodalomtörténeti és szépirodalmi munkásságának zöme makói működéséhez kapcsolódik.83

A tudományos eredmények népszerűsítésére, az általános művelődés előmozdítására — alapszabályban rögzített célokkal — hozta létre 1904-ben a gimnázium tantestülete a Makói Felolvasó Egyesülelet. A 129 taggal működő egyesület ülésein zömmel a gimnázium tanárai tartottak előadásokat. A közönség köréből némelyek szavaiatokkal, zene- és énekszámokkal működtek közre.

A főgimnázium tantestületében többen kiemelkedő tudományos kutatást folytattak.

Tóth Sándor, az intézet első igazgatója gazdag irodalomtörténeti, irodalomelméleti, szépírói tevékenységét főleg Makóra kerülése előtt fejtette ki.84

Győrffy István (1880—1959) botanikus, a makói főgimnáziumban töltött évei során (1904—1909) a szaklapokban évente 20—30 tanulmányt tett közzé. Makói témájú kutatásokat is végzett. 1905-ben előadást tartott Szegeden a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XXXIII. vándorgyűlésén Adatok Makó környékének máj- és lombosmoh flórájához, különös tekintettel anatomiai és physiologiai viszonyaikra. Tanulmányt írt Adatok Makó r.t. város környékén előforduló bryophytonok ismeretéhez, egyes fajok anatómiai szerkezetére való különös tekintettel (38 eredeti rajzzal).85 K. Gustav Limpricht biológusra a gimnázium évkönyvében szakcikkel emlékezett meg.86 Halász Árpád a makói botanikai kutatások elindítója és népszerűsítője volt. {028}

1858. március 4-én, Makón született. Tanulmányait szülővárosában, Hódmezővásárhelyen és Budapesten végezte. 1882-től természetrajz—kémia szakosként a makói állami segélyezett községi polgári leányiskola, 1895-től a főgimnázium tanára. Barczán Endre szerint a makói gimnázium egyik legképzettebb és legjobb tanára volt.87 Önálló munkája: Makó város és környéke eddig ismert növényeinek jegyzéke.88

Tudományos népszerűsítő cikkei főleg a Maros c. lapban jelentek meg.89 Lefordította Hitchinson The life of Mankind kétkötetes néprajzi monográfiáját; kézirata ismeretlen helyen lappang. Létrehozta a gimnázium természetrajzi gyűjteményét, 6000 egyedből álló rovargyűjteményéért a minisztérium elismerését is megkapta.90 Páratlanul szerény és mértéktartó volt. Tudományos karrier, szellemi érvényesülés helyett szülővárosában maradt, beteg édesanyja mellett. 1904. október 8-án hunyt el.91 A tantestület sok kiválósága jobbára szakcikkeket írt, munkásságuk a helyismereti kutatásokhoz nem kapcsolódnak.

A nemes családok kutatása

Barna János és Sümeghy Dezső a Nemes családok Csanádvármegyében című, 1913-ban megjelentetett könyvükkel nem a nemesi ősökkel dicsekedő utódok hiúságát kívánták szolgálni, hanem a nemesség nemzetfenntartó szerepének akartak emléket állítani. Mályusz Elemér is úgy látta, hogy a nemesség életének megyék szerinti vizsgálata szükséges, mert a szellemi élet, az eszmék terjedésének útja az anyagi érdekektől nem független.92 A szerzőpáros téma iránti indíttatása és elkötelezettsége nemesi származásukban is keresendő.

Barna János 1880. november 15-én született Budapesten régi nemesi családból. Nemességüket Bethlen Gábortól kapták 1618-ban. A család több tagja jelentős irodalmi és tudományos tevékenységet fejtett ki. Nagybátyja, Barna Ignác (1822—1894) a pesti egyetem fogászatán volt magántanár. Műfordítói érdemeiért 1876-ban az Akadémia levelező tagjává választották. Másik nagybátyja, Barna Ferdinánd (1825—1895) a Nemzeti Múzeum segédőre, főleg finnugor kutatásokkal foglalkozott, az Akadémiának 1868-ban levelező tagja lett.93 Barna János középiskoláit Szegeden, Nagyszebenben és Szarvason végezte. Egyetemi tanulmányait Budapesten folytatta, magyar—történelem szakos középiskolai tanári, később felső kereskedelmi iskolai oklevet szerzett. 1906-ban a szatmári katolikus főgimnáziumba nevezték ki. 1912-től 1924-ig a szatmári felső kereskedelmi iskolában tanított. A háború kitörése Spanyolországban érte, hazautaztában francia fogsába került, ahonnan 1919-ben szabadult. Fiatal korában sokat tartózkodott Makón, ugyanis édesanyja Meskó Sándor alispánnak, későbbi főispánnak húga volt. Testvére, B. Sándor Csanád vármegye árvaszéki ülnöke, majd elnöke, a darabont kormány idején tb. főjegyző, itteni gyászos szereplése miatt állásáról lemondott, és Pestre költözött. B. János 1924-ben a makói Návay Lajos felsőkereskedelmi fiú iskola tanára, majd már ugyanebben az évtől igazgatója lett. 1929 áprilisától a budapesti gyakorló felsőkereskedelmi iskola tanára. 1934 szeptemberében a felsőkereskedelmi iskolák főigazgatóságára került. Súlyos eukorbaja és vesebaja 1934. november 15-én végzett vele.94 Több makói színháztörténeti munkát írt; szerkesztője a Hollósy Kornélia emlékalbuinnak, Makó 1929. évi monográfiájának; társszerkesztője a Csanádvármegyei Könyvtárnak. Szerteágazó a szépirodalmi és az irodalomtörténeti munkássága is.95 {029}

Sümeghy Dezső régi Zala vármegyei nemesi család sarjaként96 1882. január 6-án Apátfalván született, édesapja ott tanítóskodott. A középiskolát Székesfehérvárt és Veszprémben végezte, az egyetemet Budapesten. 1907-től Csanád vármegye főlevéltárosa. Makón szervezett énekkarával szép sikereket ért el. 1923-ban Sopron vármegye főlevéltárosa lett. A belső levéltári munkát tekintette fő feladatának, egyéni levéltári rendezési módszert dolgozott ki, ennek a szakemberek csodájára jártak. A levéltár kincseiből állandó kiállítást rendezett, emlékezetes volt 1936-ban készített Liszt emlékkiállítása. A Révai Lexikon részére megírta Csanád megye történetét. Középkori oklevelek címmel 1928-ban kiadta levéltárának régi okleveles anyagát. Nyugállományba vonulása után a soproni egyetem bányatőrténeti — főleg brennbergi — kutatásokkal bízta meg. 1957. április 11-én hunyt el.97 {030}

Nem pusztán geneológiát írtak, de bemutatták, hogy az „ismertetett családok kimagaslóbb tagjai miként kapcsolódtak be a történelembe, hogyan lettek a maguk szűkebb vagy tágabb működési körükben a történelmi alakulások, események előidézői, munkásai. "98 Mivel Borovszky 1715-ig írta meg a megye történetét, a szerzők a családok bemutatásában a megye politikai történetének egy-egy mozzanatát is ismertetik. „Munkánk — írják az előszóban — nem csupán családtörténeti adathalmaz, hanem a Csanád vármegyében élt és részben még ma is itt élő nemes családoknak vármegyénk történetére vonatkozó adatokkal kiegészített élete, története. "99

A hódoltság idején a régi nemesi birtokok gazdátlanná váltak, tulajdonosaik elköltöztek vagy kihaltak. A bemutatott családok között egy sem volt, aki a török hódoltság előtti Csanád megyéből sarjadt. Mind idegenek, akik más helyről települtek. Nagy számmal költöztek ide örmények, akik mint bérlők jelentek meg, és jórészüket Mária Terézia emelte nemesi rangra. 1753-ban, az általános nemesi összeírás idején mindössze tizenegy nemes család volt a megyében. Ezek közül első hely illeti meg a Návayakat és a Marczibányiakat, „ez a két család teremtette meg a haladáshoz szükséges előfeltételeket és az ő munkájuk által lerakott alapokon épült fel a [...] modern vármegye. "100

A kötet 357 család geneológiai adatait tartalmazza. Föltüntették mindazokat a családokat, amelyek nemességét Csanád vármegyében kihirdették; amelyek nemességüket nem tudták kellően igazolni, és így nemességüket nem. hirdették ki, de nemesi jogokat élveztek; sőt azokat is, amelyek valamelyik birtokon újabban kaptak királyi adományt, vagy vétel útján jutottak birtokhoz, és azután a birtokot nemesi előnévvel vették meg.101 A 18. század folyamán 117, a 19. században 198 nemes család települt be. Adományként vagy birtokvétellel jutott nemesi előnévhez 8 család (ismeretlen 23). 102

A szerzők a vármegyei levéltár anyaga alapján dolgoztak, és igen pontos feltárást végeztek. 73 olyan családról tudnak, amely Nagy Iván Magyarország családai című munkájában nem szerepel. 67 olyan famíliát vettek föl, amelyek az 1854—55. évi nemesi összeírásban nincsenek föltüntetve; mindkettőből hiányzik 35.103 A megye 22 „állítólagos" nemes családjából csak 3 olyan, amelyik sem Nagy Iván művében, sem az 1754—55. évi összeírásban nem szerepel, tehát 19-nek a nemességét minden bizonynyal meg lehetne állapítani. 104

A családok leírásában a szerzők kitérnek a származási helyre, a nemesítés idejére, a címer leírására, a különböző kihirdetésekre, a család történetére, jelentősebb képviselőiknek politikai tevékenységére. A bemutatást családfa zárja. Függelékben közreadták Csanád vármegye nemesi tisztségviselőinek 1730—1849 közötti névjegyzékét az alábbi csoportosításban: főispánok, alispánok, főjegyzők, aljegyzők, főügyészek, alügyészek, főszolgabírók, szolgabírók, főadószedők, alpénztárosok, főszámvevők, alszámvevők, levéltárosok, főorvosok, seborvosok, esküdtek, mérnökök, katonaságra ügyelő biztosok, csendbiztosok.

A szerzőpáros könyvének kiadását a megyei törvényhatóságtól kérte a könyvtáralap vagy az évi megtakarítás terhére; a tervezett 200 példány felét a megye, felét a szerzők kapták volna. A megyei parlament 400 korona tiszteletdíjat szavazott meg, de ezt dr. Kiss Károly — mint a népi politika képviselője — megfellebbezte: a munkának, {031} szerinte, „semmi néven nevezendő értéke nincsen." Miután a Belügyminisztérium jóváhagyta a megyei határozatot, a szerzők felvették a 200—200 korona tiszteletdíjat. 105 Két évi fárasztó munkájuk anyagi haszonnal ugyan nem járt, de küllemében és tartalmában egyaránt értékes munkát hagytak az utókorra. Miután a volt nemesi családok nagyrészt kihaltak, szétszóródtak a világban, és családi irattáraik megsemmisültek, ma már ilyen részletgazdagsággal geneológiájuk fel sem dolgozható. A kötet így forrásértékű kézikönyv, a megye szellemiségét képviselve esetenként a város előrelépését elősegítő réteg kitűnő adattára is.

Návay Lajos

Kortársi emlékezések

A makói és a Csanád megyei politikai élet több kimagasló alakja egy-egy olyan rendkívüli korszakról, melynek résztvevői, netán irányítói voltak, memoárban számolt be. Az első emlékiratot Návay Lajos írta 1906-ban Csanádmegye az 1905- -1906-ik évi alkotmányos küzdelemben címmel.

Návay Lajos (1870—1919), szinte belerobbant a megyei közéletbe, hiszen 27 éves korában főjegyző, 31 évesen alispán. 1896 tájától magas színvonalú tanulmányok sorát publikálja a belpolitika és a szociális kérdések köréből. 1905 januárjában alkotmánypárti programmal a battonyai kerület országgyűlési képviselője lett. Egy évig az alkotmányi bizottság elnökeként vezette a darabont kormány és ennek makói származású vezetője, Kristóffy József ellen a megye ellenállását. A megye két politikai irányzata: a 48-asok és a 67-esek ekkor vállvetve küzdöttek a magyar alkotmány sérthetetlenségéért. Míg az újonnan kinevezett főispán ide vezényelt csendőrséggel vette ostrom alá a megyeházát, majd szintén karhatalommal lakoltatta ki a széképületből az alispánt, addig Návay Lajos kizárólag alkotmányos eszközökkel vezette a megye ellenállását, és gondoskodott a tisztviselők kártalanításáról. Návay Lajost, az egyesült ellenzék vezérét Justh Gyula a „nemzeti küzdelem bátor harcosá"-nak nevezte. A tiszta eszközökkel folytatott politikai tevékenységének meglett a gyümölcse, a Wekerie kormány idején a képviselőház alelnöke, 1912-ben elnöke lett. Návay Lajost, Eötvös József unokáját 1919-ben a Vörös Őrség túszul elhurcolta, és április 29-én Kiskunfélegyházán kivégezte. Terjedelmes naplójának megmaradt részét a megyei levéltár adta ki.106 {032}

Könyvében tárgyszerűen írta le az eseményeket. Mondandójának hitelességét erősíti gazdag forrásközlése.

Makó közéletében mintegy két évtizedig meghatározó szerepet töltött be Petrovics György. Városhoz való ragaszkodásból változtatta nevét Petrovics Makai Györgyre.

Petrovics György

Battonyán született 1878. április 19-en. Középiskolait a szarvasi evangélikus főgimnáziumban végezte. Budapesten, Eperjesen és Kolozsvárt jogot hallgatott. 1906-ban bírósághoz került, majd ugyanebben az évben Csanád vármegye árvaszéki ülnöke lett. 1917-től Makó polgármestere, közben 1918 december 17-től 1959 január 31-ig Csanádvármegye kormánybiztos-főispánja. 1922-től 1935-ig Makó város országgyűlési képveselője. Meghalt Budapesten 1950. január 20-án.107

1921-ben jelentette meg Az októberi forradalom és az idegen megszállás Makón c. könyvét. „Nem önigazolás végett írom e sorokat — olvashatjuk a bevezetőben —, az azóta lefolyt" idő alatt sokat gondolkoztam ennek a két korszaknak az eseményein és habár nem hiányzik belőlem az önkritika, mégsem találok most sem akkori működésemben kifogásolni, vagy elítélni valót. Sőt úgy látom, hogy különösen a forradalom első napjaiban igen nagy részem volt abban, hogy a város ezeket a napokat minden nagyobb megrázkódtatás nélkül élte át, a román megszállás alatt pedig nagyon sok szolgálatot tudtam tenni a város lakosságának [...] Nem vágyom történetírói babérokra, csak a krónikás egyszerűségével jegyzem föl az eseményeket. Azt azonban ismételten ígérem, hogy elfogulatlan és igazságos leszek és valóban sine ira et studio írok. "108

A függelékben közli üdvözlőbeszédét Justh János főispánhoz 1917. június 28-án; gyászbeszédét Justh Gyula temetésén 1917. október 12-én Budapesten, székfoglaló beszédét 1917. november 22-én, népgyűlési beszédét 1921. március 15-én, székfoglaló beszédét 1921. október 17-én című munkáit. 109 {033}

Tarnay Ivor (Héjja Zoltán festménye, 1927)

Részben memoár A makói hagyma című, 1922-ben írt munkája is. Ebben ugyanis kortársként számol be 1917-től 1921-ig a termelésről, a forgalomról, a rekvirálásról  a román megszállás alatti helyzetről, a Trianon utáni állapotról, közgazdasági és szociális jelentőségéről,  a feladatokról.  Az első két fejezet tudományos kutatáson alapult leírása adatgazdag és hiteles.

Önálló könyvet a megye nagyműveltségű alispánja, Tarnay Ivor nem adott ki, de gyűjteményes kötetben és napilapokban igen részletes kortársi visszaemlékezéseket tett közzé.

Tarnay Ivor 1874. szeptember 29-én született Makón birtoktalan nemesi családból. Apja T Antal honvéd századost, Csanád vármegye másodalispánját, 1850-ben felségsértés címén vagyonvesztésre ítélték, r. Ivor középiskoláit Makón és Szarvason, az egyetemet Budapesten végezte. A megyénél negyven év közszolgálatot teljesített: 1897-től közigazgatási gyakornok, 1908-tól főjegyző, 1921-től helyettes alispán 1922-től 1937-ig alispán. Országosan elismerték mint közigazgatási szakembert. A város és a megye szellemi életének felvirágoztatója. Támogatta a művészetet: szívügye volt a színművészeti, a zenei és a képzőművészeti élet megteremtése; fölkarolta a tudományos kutatást: elnöke volt a megyei régészeti társaságnak, anyagi fedezetet biztosított a könyvkiadásnak; ápolta a kulturális hagyományokat- intézmények fkonyvtár, levéltár, múzeum, iskolák) létrehozásán fáradozott; szerteágazó szociálpolitikai tevékenységet fejtett ki; lapszerkesztőként is maradandót alkotott. 1937. augusztus 25-én, kényszer-nyugdíjaztatásakor politikai ellenfele, Könyves Kolonics József a legnagyobb elismeréssel búcsúzott tőle- nála keményebb meggyőződésű, de egyben előkelőbb, emberileg igazabb és felkészültebb ellenfelet ebben a vármegyében eddig nem ismertünk. "110 Makó 1937-ben díszpolgárává választotta. 1941. október 1-én Makón halt meg .111 {034}

1927-ben indítványozta a „nemzet csalogányának", Hollósy Kornéliának születési centenáriuma méltó megünneplését. Ekkor adatta ki a Hollósy Kornélia emlékalbumot. Sajtó alá rendezte Barna János, az előszót Tarnay Ivor, az értekezést Diósszilágyi Sámuel írta. Ebben jelent meg a magyar írók által a dalénekes 30. születésnapjára készült — az aradi múzeumban őrzött — emlékkönyv anyaga is. Az Arany János, Eötvös József, Jókai Mór emléksoraival magasztalt művésznőt a közvélemény országosan már akkor sem ismerte. A tartalmas album küllemében is a makói könyvkiadás egyik legszebb darabja, kivívta a szakemberek elismerését. Ennek ellenére Ranschburg Gusztáv fővárosi könyvkereskedő a bizományba átvett 225 példányból kilenc év alatt nyolc darabot tudott eladni.

Tarnay Ivor hivatali működését rendkívül komolyan vette, benne élt a megye közéletében, minden rezdülését számontartotta. Amikor egy-egy viharos történelmi korszakról számolt be, részletgazdagsággal tárta az olvasó elé. Írásait a magasrendű erkölcsiség, a humanista beállítottság, a közjó szolgálata hatotta át. 112 A forradalmak és a megszállás időszakáról Tarnay írta a Csanádvármegye Hivatalos Lapjában leközölt, tartalmas jelentéseket, s ezek alapforrások lettek későbbi írásaihoz, a Barnamonográfiabeli tanulmányaihoz is.

Történeti mozaik

Az 1920-as évek elején sokat búvárkodott a városi levéltárban Vajda István         : (1865—1927) ny. városi főpénztárnok. Újságcikkeihez olyan forrásokat is fölhasznált, amelyek azóta megsemmisültek. Mint egykori rendőrkapitányt különösen érdekelte a         ; régi közbátorsági (értsd: közbiztonsági) állapot és a betyárvilág.113 Foglalkoztatta Kelemen László, az első magyar színigazgató származása 114 Cikksorozatot írt A régi Makó és a régi makóiak címmel.115 Feldolgozta a város úrbéri küzdelmeit A makói nagy pör címmel. 116 A Csanád vármegyei Könyvtár sorozatban Makó város múltjából címmel készült könyvet írni. Ha összegező munkát nem hagyott is maga után, de ő honosította meg Makón a helytörténeti rajz műfaját, amelyet Kelemen Ferenc népszerűsít, 117 Eperjessy Kálmán emel tudományos szintre,118

Eperjessy Kálmán, a Makó kutató

A makói helytörténeti kutatás tudományos megalapozója Eperjessy Kálmán volt. Megtanította nemzedékét a történeti források megbecsülésére, a térképek helyismereti fontosságára, a táj és az ember kölcsönhatására.

Eperjessy (1929-ig Eperjesy) Kálmán 1893. február 11-én született a Kis-Küküllő megyei Erzsébetvárosban, erdélyi székely-örmény családból. Édesapja a helyi népiskola igazgató-tanítója volt. Középiskolát a székelyudvarhelyi római katolikus főgimnáziumban végezte, a budapesti egyetemre — Eötvös kollégistaként — 1911-ben iratkozott be. 1914-től 1918-ig katona, 1919 jauártól a makói főgimnázium helyettes. {035}

1920-tól rendes tanára. Latin—történelem szakos tanári oklevelét 1920 májusában szerezte. 1922-ben Báthory István és a Porta címmel írta bölcsészdoktori értekezését. 1927 szeptemberétől 1928 októberéig a bécsi Collegium Hungaricumban ösztöndíjasként településtörténeti kutatásokat folytatott. 1928 novemberétől a szegedi Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola Történeti Tanszékének rendes tanára. 1929ben a szegedi egyetemen Magyarország történeti földrajza különös tekintettel a 17. és 18. századra tárgykörből egyetemi magántanárrá habilitált. 1939. március 1-től egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címmel tüntették ki. 1945—49-ben a főiskola igazgatója. 1945—49-ig a kisgazdapárt Csongrád megyei szervezetének elnöke. 1956-ban a főiskola forradalmi bizottságának elnöke. Ezért 1957-ben nyugdíjazták. Eletének utolsó két évtizedében írta összefoglaló műveit (1966: A magyar falu története, 1971: Városaink múltja és jelene.) 1976. november 15-én hunyt el.

Eperjessy Kálmán

Eperjessy Kálmánt pályája kezdetén, amint bölcsészdoktori értekezése is mutatja, a hagyományos politikatörténeti kutatás fogalkoztatta. Csanád megyével való kapcsolata régészeti leletekkel függött össze. Makótól tizenkét kilométernyire, a bökényi domb közelében a Maros hullámai 1924 tavaszán, leszaggatva a part oldalát, régészeti leleteket mostak ki. Eperjessy kisebb ásatásba kezdett, és a bökényi őstelepről a gimnázium értesítőjében számolt be.119 Természetesen a szegedi egyetem régészeti intézetét tájékoztatta a leletekről, így ezután Banner János próbaásatást végzett a jelzett területen. 120 Amikor Eperjessy szántás közben Kopáncson előkerült pénzleletről szerzett tudomást, a 235 darabból álló leletegyüttest szakavatott numizmataként dolgozta fel121

A város múltja iránti érdeklődését Szirbik Miklós krónikája ébresztette föl. Ezt sajtó alá ő rendezte. Közben — a tudományos követelményeknek szem előtt tartásával — cikkeket írt a helyi lapban. Ezeket 1928-ban könyvalakban is megjelentette írások a régi Makóról.   Helytörténet  rajzok  címmel.122   „Makó  múltjából   —   írja  könyvismertetésében {036} Imrédi-Molnár László — a XVII—XIX. sz. terjedő időből 11 különböző kisebb történeti képet mutat be a szerző eredeti levéltári kutatások alapján, szerencsés kézzel egészítve ki városaink amúgy is szegény monografikus irodalmát. Elismerés illetné már témájának megválasztásáért is, még ha nem járulna is ehhez a múltba bevilágító mély tudása és jelenítő erővel biró stílusa. "123 A Szirbik munkájának gondozásáért kapott tiszteletdíjat bécsi utazásra fordította. Makó után kutatva az udvari kamarai levéltárban rábukkant a Steinlein féle 1754-ből származó Maros szabályozási térképre, Makó első várostérképére és a hozzá kapcsolódó iratkötegre. Ebből született meg ma is példaértékű településtörténeti munkája 124 Életében ezzel fordulat állott be: ettől kezdve eljegyezte magát a térkép- és a településkutatással. Ezzel nyerte el a Col-legium Hungaricumba szóló állami ösztöndíjat, és így születtek meg Kézirati térképek Magyarországról a bécsi levéltárakba (1928) és A bécsi hadilevéltár magyar vonatkozású térképei (1929) című kötetei. „Felfedezései új irányt adtak a hazai leíró-és település-földrajzi kutatásoknak. "125 Ezek után nem csoda, hogy második szülővárosának tekintette a Maros-parti várost. „Makói meglátásaim végigkísértek egész pályámon. Ami utána következett, az csak folytatása, kiteljesedése volt annak. Makó után Csanád megye, az Alföld, a dél-alföldi város, a magyar falu és a történelmi magyar város következett. Valaki Makó-centrikusnak nevezte módszeremet. Vállalom. "126

A gazdasági egyesületek kiadványai

Az 1872-ben alakult Csanádvármegyei Gazdasági Egyesület jelentős levéltári iratanyagot, havi szakmai értesítőket, de viszonylag kevés kiadványt hagyott maga után. Működését Kelemen Ferenc tekintette át.127 Néhány évi jelentés és közgyűlési beszámoló villant fel az egyesület múltjából képeket. 128

Sokoldalú közgazdasági és érdekvédelmi tevékenységet fejtett ki az 1900-ban alakult Makói Gazdasági Egyesület is. Az ott folyó munkáról H. Szabó Imre titkári jelentéseiben számolt be. 129

A Csanád—Arad—Torontál Vármegyei Gyümölcsészeti Egyesület 1927-től 1949-ig működött. Ügyvezető igazgatója, Szundy Jenő (1883—1974) Gyümölcsészeti naptárt (1928—1940-ben) és mintegy hetven egyesületi kiadványt jelentetett meg. Népszerűsítő könyveket is írt. 130

Megyei arcképcsarnok

Vermes Ernő újságíró 1929-ben a gyulai Kultúra Könyvnyomda és Lapkiadó Részvénytársaság kiadásában adta közre — más törvényhatóságokhoz hasonlóan — Csanád vármegye tíz évvel Trianon után címmel a megye revíziós emlékalbumát. A kötet makói része saját jelen koráról ad mozaikokat. {037}

Vermes Ernő újságíróként sem igen boldogult, az általa szerkesztett Csanádmegyei Közgazdasági Értesítő egyetlen számot ért meg, Makói Piac című reklámújságja három hónap, a Makói Reggeli Újság egy év múltán szűnt meg; könyvírásra vagy -szerkesztésre fölkészültség hiányában alkalmatlannak bizonyult, de több megyét átfogó vállalkozói szellemben nem szűkölködött.

Az album az előszó szerint „az integer Magyarország feltámadását" kívánta szolgálni, valójában az „előfizetők képes jegyzékét" tette közre. Nem érdeme szerint került az albumba valaki, hanem az előfizetés (35 pengő) jogán. A könyv eladhatóságát azzal kívánta még elérni, hogy Tarnay Ivor alispánt, Nikelszky Jenő polgármestert, Szőke Gyula kormányfőtanácsost, Espersit János ügyvédet kérte egy-egy fejezet megírására. Ezek semmi összefüggésben nincsenek a kiadvány biográfiai részével. Reklámszerű üzleti vállalkozásról van szó, nem tudományos kiadványról.

A könyv kapcsán kisebb bírósági per keletkezett. A szakértőként fölkért Eper-jessy Kálmán megállapította: „Az 528 oldalnyi könyvből csak 81 oldal képvisel valamelyes történelmi értéket. Különösen kiemelkedik két cikk, de ezeket is Tarnay Ivor alispán írta. Ennek értékét azonban nagyban rontja a 447 oldalnyi szürke életrajzfelsorolás ellen nem őrizhető, kidicsérő adataival. Ebben olyan egyének is szerepelnek, akik hazafiatlan viselkedésük folytán egy revíziós albumban való megörökítésre igényt joggal nem tarthatnak [...] Csak egy-két mozaikszerű vonással járul hozzá a magyar történelem Trianon utáni képeknek beígért, de végre nem hajtott megrajzolásához. Megfelelő munka és adatgyűjtés alapján meg kellett volna kísérelnie a megye politikai, társadalmi, gazdasági, közbiztonsági, egészségügyi, művelődési és népművelési állapotának bemutatását is [...] Csak azok kaptak helyet a Pantheonban, akik a könyv megrendelésével jegyet váltottak oda. Miért nincsenek olyan emberek fényképei is benne, akiknek voltak érdemeik a nehéz időkben, de hiányzott anyagi tehetségük a könyv megrendéléshez?"131 Véleménye szerint a könyv 5—6 pengőt érhet. Értékelésének sommázata: „Szép köntösbe öltöztetett értéktelen holmi."132

Ez a tartalmában és szerkesztésében silány könyv — a közölt hatszáznyi fényképpel és életrajzzal — korunkra mégis nemegyszer hasznos kézikönyvvé vált.

Makó a Magyar Városok Monográfiája sorozatban

Szintén nagy port vert föl a Barna János szerkesztésében 1929-ben megjelent Makó és Csanád—Torontál vármegyei községek című kötet. 140 előjegyző nem volt hajlandó átvenni a könyvet, mire a kiadó beperelte őket.

A Magyar városok monográfiája kiadóhivatala — mint üzleti vállalkozás — Ladányi Miksa felelős szerkesztő gondozásában Szeged (1926), Nagykőrös (1927), Szentes (1928), Nagykanizsa (1929), Miskolc (1929) után 6. kötetként jelentette meg a makóit. Már a sorozat előző darabjait súlyos kritika érte. Fekete Nagy István leszögezte, hogy az üzleti vállalkozás belekontárkodott a magyar hely történetírásba: ezek a munkák megcsúfolják a magyar történettudományt.133 A makói születésű történészprofesszor, Mályusz Elemér komolytalannak bélyegezte a köteteket: szerinte meg kell akadályozni, hogy „az üzleti szellem, a tudományosság köpenyébe burkolózva, tovább terjedjen. "134 Ezek után Bálint Nagy István makói főorvos a Magyar Szemle hasábjain kérte az illetékeseket, hogy akadályozzák meg a szedés alatt álló {038} makói kötet megjelenését, mert várhatóan ez a munka is a helytörténetírás megcsúfolása lesz. 135

Nikelszky Jenő polgármester előszava — mintegy eleve védekezésül — ezért hangsúlyozza, hogy népszerűsítő kiadványnak szánták: „A jelen munka nem valóságos történeti monográfia, hanem főkép[p] a mai Makónak egyszerű leírása. Nem vindikálja magának tudományos műnek való elismertetését, nincsenek más ambíciói, minthogy hű képét adja a városnak [...] Nem dolgozik tudományos módszerrel, nem gyakorol szigorú kritikát a dolgok és események felett, ezt fenntartja a jövő történetíró számára [...] Tehát adattár ez voltaképpen a jövő részére, kútfő az eljövendő történetíró számára. "136

A monográfia-per abból keletkezett, hogy évekkel korábban, az előfizetők gyűjtésekor örökbecsűnek harangozták be a kötetet, így 26 pengős előfizetési díjért Makón 971, a megye községeiben 743 előfizetőre tettek szert.137 A per során Thurzó Ferenc reálgimnáziumi tanár 40 lap terjedelmű szakvéleményét az alperes nem fogadta el, ezért a bíróság Eperjessy Kálmán egyetemi magántanárt kérte ellenőrző szakértőül. Eperjessy Kálmán szerint négy lap az 1914 előtti korról kivonatnak is kevés. Tarnay alispán jelentése kútfőértékű; szakszerű a földművelésről, színészetről és közegészségügyről szóló fejezet; olvasmányos a gazdaélet; hasznos, de naptárszínvonalon mozog a hivatalokról, egyesületekről, sportéletről és közlekedésről szóló tudósítás, hibás és hiányos az irodalmi fejezet; a községek ismertetése azon múlt, kaptak-e vállalkozót megírásukra (kiemelte Magyarbánhegyes kitűnő földolgozását); a társadalmi rész kizárólag az előfizetők vagy az előfizetésre fölszólítottak nevére terjed ki; kevés az illusztráció; hiányzik a térkép; sok a sajtóhiba. „Az illusztráció sorában az izr. főrabbi fényképe alatt a ref. lelkész neve olvasható, a ref. lelkészé alatt a főrabbié; a csoportképek között a Rendőrtisztikar és a Kerékpáros osztag aláírását cseréli fel; kisebb hiba, hogy a Hagymaraktár alatt Hangyaraktár aláírás szerepel."138 Bálint Nagy István nyolc közleményből álló sorozatban mond a könyvről lesújtó véleményt.139 Több mint háromezer sajtóhibát talált, szerinte a páratlan nyomdatechnikai hanyagság elhomályosítja a könyv értékét. „Ennyi hibával még könyv az utolsó évszázadban nem hagyta el a fővárosi nyomdát."140

Ladányi Miksa a tárgyalás során azzal védekezett, hogy Császár Elemér, a Pázmány Péter Tudományegyetem professzora olyan véleményt adott a könyvről, hogy ötven év múlva keresett forrásmunka lesz, és irodalmi értékkel bír.141 Bálint Nagy István eljuttatta Császár Elemérnek a cikket, amire ő azonnal válaszolt: „Azt a badarságot, hogy Makó és Csanád—Torontál vármegyék monográfiája című könyv 50 év múlva keresett forrásmunka lesz, sohasem mondtam, illetőleg sohasem írtam le. Ellenkezőleg, mikor a munkáról — először és utoljára — nyilatkoztam, egy ismerősömnek magánlevélben azt írtam, hogy a könyv nem tudományos munka (ezt elismeri Nikelszky polgármester előszava is), s ebből a megállapításból, mint természetes következményt, levontam azt a másodikat is, hogy a könyvnek tudományos értéke nincs. Most még hozzáteszem, hogy a könyv a maga egészében, egy-két jobb dolgozat ellenére, dilettáns munka, nem adja azt, amit tőle a cím után joggal vár az Olvasó. "142 {039}

A bíróság a felperes keresetét elutasította, az összes perköltség (1000 pengő) viselésére kötelezte. A megrendelők nem kötelesek a kötetet átvenni, kifizetni.

A szerkesztő, Barna János igyekezett föloldani a kötet körül kialakult feszültséget. „A szakértői vélemény a műnek szellemi részét jónak, tartalmasnak nyilvánítja, de különös fontosságot tulajdonít a benne előforduló sajtóhibáknak. "143

Történeti távlatból nézve, akár Vermes albumának, ennek a kötetnek is jobb a megítélése. Borovszky munkája 1715-tel, Reizneré a reformkorral zárul; ezek első kiadásából mindössze néhány példány bújik meg a városban. A Barna-féle monográfiából csaknem ezer példány került makói családokhoz. Mintegy két nemzedék ebből ismerte meg a város történetét. A nagy összefoglaló munkák és a Csanádvármegyei Könyvtár füzetei kizárólag vezető értelmiségiek könyvespolcára kerültek; az 1929. évi összegzést viszont már a legkülönbözőbb társadalmi réteghez tartozók forgatták. A közművelődésben betöltött szerepe felbecsülhetetlen, hibái ma is megmosolyogtatják az olvasót.

Csanádvármegyei Könyvtár

Befogadó szellemi közeg hiányában a hosszú távra szóló kulturális törekvés eleve magában hordozza a beszűkülés, a megszűnés előbb-utóbbi bekövetkeztét, megléte a siker egyik feltétele lehet.

Trianon következtében Makó elveszítette déli és keleti piackörzetét. E gazdaságikereskedelmi beszűkülés ellenére a szellemi életben viszont sajátos kibontakozás történt. Elveszítette ugyan a város néhány szellemi kiválóságát: Juhász Gyula 1917-ben haza, Szegedre, Madzsar Gusztáv 1918-ban Temesvárra, Sümeghy Dezső 1923-ban Sopronba kerül; a politikai paletta is megszürkül Justh Gyula (1917) és Návay Lajos halálával (1919). Temesvár, Arad szellemi vonzása elveszett, Szegedé viszont felerősödött. A közelség terén minden elérhető volt, amit Szeged nyújtani tudott. Közben olyan új személyiségek érkeztek a városba, akik rövidesen meghatározó szerepet töltöttek be: 1918-ban Takáts Lajos, 1919-ben Eperjessy Kálmán, Galamb Ödön, Márton György, 1920-ban Kelemen Ferenc, 1924-ben Barna János, Diószeghy András, 1927-ben Lőrincz Jenő, 1931-ben Csepregi Imre, 1932-ben Peja Győző és sokan mások, akik az iskolán kívüli {039} népművelésben élen jártak, írásaikkal a helyi lapokban rendszeresen szerepeltek. Többen tősgyökeres makói paraszti családból emelkedtek vezető értelmiségi szintre, mint: Árva János, Bálint Nagy István, Diósszilágyi Sámuel, Csepregi Imre. Markáns személyiségek voltak a polgári radikálisok: Espersit János, Könyves Kolonics József, Fried Ármin, Kesztner Zoltán stb. Kitűnő újságírógárda jött össze: Saitos Gyula 1918-tól, Gyenge Miklós 1921-től, H Szabó Imre 1924-től szerkeszti a helyi lapokat. A megyei és a városi köigazgatás élén olyan kiválóságok álltak, mint Tarnay Ivor alispán és Nikelszky Jenő polgármester. Ők a kulturális életnek nem csak irányítói, hanem mecénásai is voltak. Ilyen szellemi közegben a kultúra és a művészet minden ága kiterebélyesedett, a könyvkiadás folyamatos és zökkenőmentes volt.

A Csanádvármegyei Könyvtár megindításának gondolata Eperjessy Kálmántól származik.144 Az országosan is számontartott vállalkozás célja „a vármegye múltja, kulturális hagyományai iránt az érdeklődést felkelteni, azt ápolni és fejleszteni, az ősi vármegye életének főbb mozzanatait a legújabb kutatások eredményeinek felhasználásával több oldalról megvilágítani,  kiegészíteni,  továbbá az iskolán kívüli népoktatás vezetőinek a mai tudomány színvonalán álló, hazafias szellemű, különböző tárgyú előadására irányelveket nyújtó füzeteket adni a kezébe. "145 Eperjessy Kálmán szerkesztőtársa előbb Barna János, majd Árva János, megyei főlevéltáros lett.

A kiadott tervezet a megye határán túl is érdeklődést váltott ki. Az első füzethez csatolt prospektus a Csanádvármegyei Könyvtár készülő füzeteiről azt tanúsítja — állapítja meg Pleidell Ambrus —, hogy Csanád megye múltjának felderítésére színvonalas munka folyik. „Olyan ígéret ez, amely elismerést érdemel akkor is, ha nem fog egészen beteljesedni, és ha a programot teljes egészében nem is helyeseljük."146

3. Táblázat A Csanádvármegyei Könyvtár tervezete

1. Bálint Alajos: Makó város települési és emberföldrajzi vázlata
2. Árva János: Két csanádvármegyei boszorkányper története
3. Dr. Banner János: Apátfalva néprajza
4. Dr. Barna János: Makó színészete negyven év előtt
5. Dr. Barna János: Csanádvármegyei irodalmi lexikon
6. Buday Géza: A csanádvármegyei középiskolák története
7. Dr.Diószeghy András: A céhek története Makón
8. Dr. Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete
9. Dobsa Lajos: Kun László. Tragédia 5 felvonásban
10. Dr. Eperjesy Kálmán: Csanádvármegye történelmi lelőhelyei
11. Dr. Eperjesy Kálmán: Az apátfalvai vérengzés története
12. Dr. Erdey János: Csanád vármegye az utolsó nemesi fölkelésben
13. Dr. Fógel József, egyetemi tanár: Csáky Miklós csanádi püspök (1500-1514)
14. Hencz Antal: Csanádvármegye a reform országgyűléseken
15. Hoffmann János: A kopáncsi templom
16. Dr. Holler György: A makói hagyma termelésének és értékesítésének története
17. Dr. Kecskeméti Ármin: A makói izraelita hitközség története
18. Kelemen Ferenc: Kelemen László, az első magyar színigazgató élete
19. Lélek Péter: Makói pénzintézetek története
20. Dr. Magyar József: A képzőművészet Csanádvármegyében
21. Dr. Márton György: Csanád vára
22. Micsák Márton: Csanádvármegye népoktatásának története
23. Nagy Károly: A református egyház története Makón
24. Prokop Sándor: A makói róm. kat. egyház története
25. Ring Béla: Návay Lajos élete
26. Dr. Rohoska Dezső: Telepítések Csanádvármegyében
27. Saitos Gyula: A könyvnyomtatás története Csanádvármegyében
28. Takáts Lajos: Az apátfalvi nyelvjárás
29. Tarnay Ivor: Képek Csanádvármegye múltjából
30. Dr. Thoma László: A makói gör. kath. egyház története
31. Thurzó Ferenc: Csanádvármegye közlekedési viszonyai a múltban
32. Vajda István: Makó város múltjából
33. A makói evangélikus egyház története
{040}

A tervezet felsorakoztatta Makó vezető értelmiségét: tizenöt tanárt, négy papot, három főtisztviselőt, egy-egy ügyvédet, orvost, levéltárost, újságírót és a városhoz kötődő három egyetemi oktatót. Á 33 tervezett füzet szerzői közül Árva János, Bálint Alajos, Barna János, Kecskeméti Ármin és Takáts Lajos teljesítette vállalását. Banner János és Diósszilágyi Sámuel munkája évtizedek múltán A Makói Múzeum Füzeteiben látott napvilágot, Csanád vármegye irodalmi lexikona a Barna-féle monográfiában, a kopáncsi templom Szabó Imre tollából, a hagymatermelés Márton György földolgozásában, a megye képzőművészete Ecsődi Ákos megfogalmazásában a Csanádi Kalendáriumban, Kelemen László élete Lugosi Döme munkájaként, a történelmi lelőhelyek régészeti topográfiaként, Tarnay Ivor írásai más címmel, Csáky Miklós püspök élete helyett a püspökség történetéről kötetek sora jelent meg. Szellemében tehát megvalósult az elképzelés. A tervezetbe csupán egy szépirodalmi mű nem illik, Dobsa Lajos Kun László tragédiája. Helyette Dobsa Lajos szerencsésen irodalomtörténeti tanulmányként kapott helyet. A tervezet megye központú, ám a megvalósulás során inkább Makó került előtérbe.

4. táblázat Csanádvármegyei Könyvtár

Szerkeszti(k) és kiadjá(k): 1—16: Barna János és Eperjesy Kálmán 17: Eperjesy Kálmán 18: Barna János és Eperjesy Kálmán 19—25: Eperjesy Kálmán és Barna János 26—29: Eperjessy Kálmán 31—43: Eperjessy Kálmán és Árva János
1. Bálint Alajos: Makó város települési és emberföldrajzi vázlata. 1926.
2. Eperjesy Kálmán: A kopáncsi éremlelet. 1926.
3. Márton György: Az apró- (dug) hagyma osztályozása és szárítása Makón. 1926.
4. Banner János: Jelentés a magyarcsanád-bökényi próbaásatásokról. 1926.
5. Móra Ferenc: Lovassírok Kunágotán. 1926.
6. Szirbik Miklós: Makó városának közönséges és az abban lévő reformata eklésiának különös leírása... 1935/6 eszt. 1926.
7. Takáts Lajos: Az apátfalvi nyelvjárás. 1926.
8. Árva János: Boszorkányperek Csanádvármegyében. 1927.
9. Lugosi Döme: Kelemen László és az első „Magyar Játszó Színi Társaság". 1927.
10. Banner János: Népvándorláskori sírok Nagykamaráson. 1927.
11. Diószeghy András: Rotaresti Dobsa Lajos. (Irodalomtörténeti vázlat.) 1927.
12. Eperjesy Kálmán: A Maros szabályozása Makónál 1754-ben. 1927.
13. Márton György: A makói hagyma termesztése. Emberföldrajzi kép. 1927.
14. Gálos Rezső: Szent Gellért legendája. (Vita S. Gerardi). 1928.
15. Bálint Nagy István: Kolerajárványok Csanádvármegyében. 1928.
16. Kecskeméti Ármin: A csanádmegyei zsidók története. 1929.
17. Kovács Gyula: Makó város építészete a XVIII-ik század közepétől a XlX-ik század közepéig. 1929.
18. Barna János: A makói Hollósy Kornélia színház története. 1929.
19—20. Juhász Kálmán: A csanádi püspökség története alapításától a tatárjárásig. (1030-1242). 1930.
21. Joó Imre: Csanád—Arad—Torontál vármegyék 10 évi népmozgalmi adatai. 1931. {040}
22. Takáts Lajos: Csanád vezér. 1931.
23. Barna János: Hollósy Kornélia és a kolozsvári Dalszíntársulat bukaresti vendégjátékai 1860-ban. 1932.
24. Juhász Kálmán: A csanádi püspökség története (1243—1307). 1933.
25. Barna János: A makói második színkör és a Színpártoló Egyesület története. 1933.
26. Erdei Ferenc: A makói parasztság társadalomrajza. 1934.
27. Peja Győző: Makó és környékének felszíne. 1935.
28. Juhász Kálmán: A csanádi püspökség története (1552—1608). 1935.
29. Juhász Kálmán: A csanádi püspökség története (1608—1699). 1936.
30. Eperjessy Kálmán: Politikai és gazdasági elemek a Maros folyó történetében.
31. Szabó Imre: A makó-mezőkopáncsi templomrom. 1936.
32. Bálint Alajos: A makó-mezőkopáncsi középkori temető sírleletei. 1936.
33. Csepregi Imre: A makói Szent István-plébánia templomban őrzött Havi Boldogasszony-kép. 1937.
34. Bálint Alajos: A kaszaperi középkori templom és temető. 1938.
35. Kiss Mária Hortenzia: Kiszombor története. (Falutanulmány). 1940.
36. Bohdaneczky Edvin: Csanád vármegye nemzetiségi és gazdasági viszonyai a XVIII. században. 1940.
37. Bálint Alajos: Csanád, Arad és Torontál k.e.e. vármegyék régészeti katasztere. 1941.
38. Juhász Kálmán: A csanádi székeskáptalan a középkorban (1030—1552). 1941.
39. Juhász Kálmán: A 100 éves Kübekháza (1844-1944). 1944.
40. Juhász Kálmán: A csanádi püspökség története (1307—1386). 1946.
41. Juhász Kálmán: A csanádi püspökség története (1386—1434). 1947.
42. Juhász Kálmán: A csanádi püspökség története (1434—1500). 1947.
43. Juhász Kálmán: A csanádi püspökség története (1500—1552). 1947.

A korabeli kritikus, Pleidell Ambrus szerint a jobb sorsra érdemes vállalatot kár volt Bálint Alajos (1902—1983) településtörténeti munkájával indítani, mert ez egyszerű kivonata Reizner könyve 6—73 oldalainak. „Minden településtörténeti munkának arra kell választ adnia, miért és hogyan jött létre [...], ezt pedig nem lehet elérni akkor, ha vázlatosan elmondjuk a kérdéses település történetét."147 Hiányolja a levéltári forráskutatást. Végső következtetése: „ilyen munkára kár volt a papírt pazarolni."

A szerző kibővített szemináriumi dolgozatát bölcsészdoktori értekezésként nyújtotta be, és saját költségén jelentette meg. A füzet második fele már nem publikált anyagra épül, ez a része ma is használható. Először közli az 1805. évi térképet. Legdurvább hiba 20. századi térképen az újjátelepülés utáni városrészek felülírása Árpádkori helynevekkel (pl. Buják helyett Felvelnök) vagy 1861. évi osztásnak feltüntetni Sovány, Bánom, Újváros és a Batthyány utcától délre eső utcák területét.

Későbbi régészeti tanulmányai viszont szakavatott munkák. Bálint Alajos lett az 1930-as években a Csanád megyei régészeti ásatások vezetője. Eredményes középkori föltárásokat folytatott Mezőkopáncson, Mezőkovácsházán és Kaszaperen. Ezekkel az akkor még úttörőnek számító középkori kutatásokkal Papp Lászlóval párhuzamosan eredményeket mutatott föl. A megyéről nagy fáradsággal összeállított régészeti kataszterével lehetővé akarta tenni a módszeres régészeti föltárásokat.148

A sorozat elején a régészeti füzeteknek jutott nagyobb szerep, de a legpublikusabbak mégis a helytörténeti munkák lettek. Osztatlan siker koronázta Szirbik Miklós krónikájának kiadását. Pleidell Ambrus felismerte: „Makó város monográfusainak állandó {043} és nélkülözhetetlen forrása lesz."149 Az egykori írásjelekkel, hiátusokkal való kiadással a kritikus nem értett egyet.

Eperjessy Kálmán a Maros 1754. évi szabályozásáról írt dolgozata a források közvetlen elevenségével nyújt betekintést a szabályozás körülményeibe. A Maros kutatása hosszú ideig foglalkoztatta, a Csanádvármegyei Könyvtár sorozatában A Maros folyó mederváltozásai, más adat szerint A Maros folyó története címmel kívánt egy értekezést kiadni, de ennek megjelenése elmaradt, így számozás szerint a sorozat 43 kötetből állt, de a 30. füzetről mindvégig a „sajtó alatt" megjegyzés szólt. Erről Eperjessy utóbb azt mondta, hogy e dolgozata jelent meg a Károlyi Emlékkönyvben Politikai és gazdasági elemek a Maros folyó történetében címmel.150 Péter László 1953-ból származó feljegyzése Eperjessyre hivatkozva közelebb lehet a valósághoz, vázlatosan ez jelent meg 1934-ben.151 Eperjessy Kálmán születésének centenáriumára A Makói Múzeumi Füzetek 76. számaként hasonmásban megjelent Politikai és gazdasági elemek a Maros folyó történetében c. értekezése, ennek változata — a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola közreműködésével — posztumusz füzetként, a Csanádvármegyei Könyvtár 30. számaként is kiadásra került. Így hat évtized múltán teljessé vált ez a nagy múltú sorozat.

Árva János főlevéltáros a Csanád megyében lefolytatott négy boszorkányperről nyújtott forrásfeltáráson alapuló, tárgyszerű leírást.

A makói vonzáskörzet fontos községéről írt kiszombori falumonográfia szerzője, Kiss Mária Hortenzia (1912—) a mű keletkezéséről 1991. március 25-i keltezésű levelében tájékoztatott: "Közönséges szemináriumi dolgozatnak tettem vele eleget. Az ilyen órákon a kifüggesztett tételek nyomán készült dolgozatokból két-hármat szoktak egy órán megbírálni. Az én dolgozatommal három órán át foglalkozott Eperjessy professzor úr. Adott utasítást is menetközben, de eleve felajánlotta a bécsi hadilevéltárban gyűjtött térképét mellékletnek. 1937-ben kezdtem tanítani — ekkor végeztem —, s 1940-ben egyszer csak kapok értesítést Kleitsch Mátyás esperes úrtól, hogy kint járt nála Eperjessy igazgató úr, szeretné kiadatni dolgozatomat 1000 példányban, s felkéri őt mecénásnak. El is fogadta, sőt meghívott megtekinteni az akkoriban felfedezett és kiásott szentélyt. Így került bele a könyvbe ennek rajza és a felfedezett freskók is [...] Én 40 db tiszteletpéldányt kaptam belőle. Elég élénk visszhangja volt [...] A könyvek árát drágán szabták meg, 8 P. Epi [Eperjessy] bácsi azzal bíztatgatott: sorozatban jelent meg, így kétszeresen számít, bizonyos szervek kötelesek beszerezni. Azonban nem fogyott, csak állt benne esperes úr pénze [...]"152 A történeti irodalom alapos ismeretével, elmélyült forrásfeltárással, értékes néprajzi gyűjtéssel készült a gazdagon illusztrált falumonográfia.

„A harctéren elesett Bohdaneczky Edvin — írja Eperjessy Kálmán — csak oroszlánkörmeit mutathatta meg a Csanád vármegye nemzetiségi és gazdasági viszonyai a XVIII. században című értékes munkájával, amelyet a szegedi egyetem bölcsészdoktori értekezésül elfogadott. "153 Új kutatási módszereket alkalmazott, így névelemzéssel, névstatisztikával bizonyítja a 15. századi családok kontinuitását. Bakács István János ezt a módszert nem tartja feltélenül elfogadhatónak.154 Bohdaneczkyre várt volna Borovszky monográfiájának folytatása.

Márton György (1891—1992) egykori Eötvös kollégista, filozófiából doktorált biológia—földrajz szakos középiskolai tanár a makói hagymatermelésről és külön a {044} dughagymáról készített földrajzi és néprajzi kutatáson alapuló feldolgozást.155 A Maros fattyúmedreirőli 156 valamint két folyómenti településről: Csanádváráról és Makóról írt tanulmányt, 157 Peja Győző gimnáziumi tanár hiánypótló tanulmányt írt Makó felszínéről a körös—tisza—marosi ármentesítő és vízszabályozó társulatnak félméteres magassági rétegvonalakkal 1:28 800 méretarányban készült térképe alapján. A szerző az alispán támogatását kérve 1935-ben így írt művéről: „Tanulmányom tárgyalja Makó felszínének kialakulását és annak hatását a településre, a város keletkezésére [...] Ez a munka a meginduló modern városföldrajzi kutatásoknak alapjául szolgál. "158

Márton György

A sorozatnak egyik erőssége a színháztörténet. Lugosi Döme (1888—1945) szegedi ügyvéd, színháztörténész a Makóhoz is kötődő első magyar színigazgatóról, Kelemen Lászlóról írt vaskos munkájában — ahogyan Gálos Rezső megállapította — szinte hősének posztumusz naplóját írta meg. Tíz esztendőnek minden napjával foglalkozik, amelyen előadást tartottak. A monografikus feldolgozásból kiderül, Kelemenéknek voltaképp nem a hivatalos germanizálás, a felülről jövő nyomás ellen kellett küzdeniük, hiszen befolyásos mágnások álltak mögöttük, hanem a német színészet üzleti érdekével. A kritikus szerint betekintést nyújt a könyv Kelemenek küzdelmes életébe, sok adatot pontosított, bár munkáján hellyel-közzel meglátszik a dilettantizmus iS.159

A makói színháztörténet alapozó műveit — Makóról való elkerülése után — a Csanádvármegyei Színpártoló Egyesület választmányának megbízásából Barna János három kötetben írta meg.

Takáts Lajos makói gimnáziumi tanár Apátfalva nyelvjárását dolgozta föl.160 A színmagyar, római katolikus vallású község nyelvjárásilag vegyes terület, föllelhető benne az ö-zés, a tiszántúli és a palóc nyelvjárás is. Kritikusa sajnálta, hogy helyszűke {045} vagy anyagiak elégtelesége miatt a szerző szógyűjteményét nem közölhette. 161 Túri Károly az összegyűjtött szólások, közmondások, mondókák és versek közreadását hiányolja. 162 Takáts Lajosnak Csanád vezérről szóló füzete az irodalom gondos fölhasználásával készült. Elegendő forrás hiányában korképbe ágyazva teszi teljesebbé az életrajzot. Iványi Bélát a kétféle jegyzetelés zavarta. 163

Bálint Nagy István (1893—1931), a makói közkórház orr-, fül-, gége osztályának főorvosa, a szegedi egyetem magántanára (1931), 1928—29-ben a Collegium Hungaricum lakójaként orvostörténeti kutatásokat végzett. Cikkei a szaklapokban jelentek meg. Kolerajárványok Csanád vármegyében című, gazdag makói anyagú könyve eredetileg sorozaton kívül jelent meg az Adatok Csanád vármegye közegészségügyének történetéhez 1. köteteként. Varga Imre kritikája kiemelte: „nemcsak a hasonló természetű, helytörténeti stb. monográfiák átlagos színvonalát haladja meg, de mint a kultúrtörténet egyik speciális ágával foglalkozó dolgozat, szaktörténeti irodalomban is figyelmet érdemel."164

Bálint Nagy István

A szociográfusok és demográfusok még kellően nem elemezték dr. Joó Imre (1885—1962) vármegyei tiszteletbeli főorvos hangyaszorgalommal gyűjtött tíz évre (1920—1929) vonatkozó megyei népmozgalmi adatait.

A szociológia is képviselve van a sorozatban. Eperjessy Kálmán írta: „Mi tartottuk keresztvíz alá Erdei Ferencnek jogszigorló korában írt első tanulmányát, A makói parasztság társadalomrajzát."165 (Erdei Ferenc munkásságáról külön fejezetben szólunk.)

Dobsa Lajosról, a makói születésű drámaíróról az első összefoglaló munkát Diószeghy András (1886—1966)166 felsőkereskedelmi iskolai igazgató gondos adatgyűjtéssel írta meg.

A sorozatnak szép színfoltja a két építészettörténeti munka. Kovács Gyula (1889—1967) városi mérnök 1918-ban feldolgozta Makó építészettörténetének egy évszázadát, s ezt a sorozatban való megjelenéskor kiegészítette a romantika korával. {046}

Kovács Gyula 1889-ben született Nagykőrösön (Jókai u. 5.), itt végezte iskolai tanulmányait is, a nagykőrösi gimnáziumban érettségizett, ahol édesapja tanár volt. A budapesti Műegyetemen szerezte építészmérnöki oklevelét. A világháború éveiben Makó város mérnöke, majd nyugdíjba vonulásáig Debrecen főépítésze volt. Elismerésül kormányfőtanácsosi címet nyert. Makói tanulmányának kéziratát a belvárosi református egyháznál helyezte el. Értekezést írt Nagykőrös a XVIII. század végén és a XIX. század első felében épült házai, kúriái címmel.167 Kéziratban maradt munkája: A nagykőrösi református templom építésének története. Precíz és művelt ember volt. Nagykőrösön halt meg 1967-ben.168 Kötetének nagy értéke, hogy az egyházi és világi épületeken kívül a parasztházakat, a régi malmokat, a temetőket is bemutatja. Pozsonyi-Filtsch Zoltán szegedi kritikusa szerint: „A mérnökember precizitásával és hozzáértésével dolgozik, s amint jelzi, nem akar kimerítő műtörténelmi tanulmányt nyújtani, [...] csupán egyes megörökítésre érdemes emlékeket sorakoztat fel."169 A helyiek sajnálták, hogy a munka nem ölelte fel a letűnt kor minden kedves építészeti emlékét. 170

Kovács Gyula

Szabó Imre (1882—1973) városi főmérnök nemcsak megtervezte az akkor Makó határához tartozó mezőkopáncsi templomrom helyreállítását, de kutatta az előzményeket, résztvett a feltárásban és azt történetileg is feldolgozta.

A sorozat erőssége az egyháztörténet. Kecskeméti Ármin (1874—1944), a tudós neológ főrabbi, a szegedi egyetem magántanára (1931) összefoglaló munkáival országos hírnévre tett szert.171 A megye zsidóságáról — amely elsősorban a makóiakat jelenti — írt forrásértékű munkát.

A csanádi püspökség megalakulásának 900. évfordulójára jelent meg az egyházmegyéről szóló első munka, amelyet rövidesen újabbak követnek. Csanádvármegyei Könyvtár összes ívterjedelmének csaknem a felét Juhász Kálmán egyháztörténész írta. {048}

Juhász Kálmán

Juhász Kálmán 1892. augusztus 29-én született Alibunáron. Az elemi iskolát Nagyszentmiklóson járta, ahol édesapja járásbíró volt. A középiskolai tanulmányait a piaristák szegedi és temesvári gimnáziumában végezte. Csernoch püspök a bécsi Pazmaneumba küldte. 1915-ben szentelték pappá, ebben az évben doktorált. A világháborúban tábori- és kórházi lelkész. Trianon után Romániában maradt. Püspöki szertartóként szorgalmasan tanulmányozta a temesvári püspöki levéltárat. Módoson káplán, Nagyszentpéteren plébános volt. 1936-ban Magyarországra települt, Kübekházán plébános 1953-ig. 1950-től óradó, 1953-tól főiskolai tanár a szegedi teológián. 1954-ben kanonokká nevezték ki, 1958-ban nyugdíjazták. 1964-ben agyvérzés éne, lebénulva még két évig élt, 1966. szeptember 29-én halt meg. Kéziratainak egy része külföldre került, hagyatékának gondozója, kutatásainak folytatója Lotz Antal.172 Lankadatlan szorgalommal írt megyei egyháztörténete végül torzó maradt.

5. táblázat

A csanádi egyházmegye története (10301730)

1. rész. A csanádi püspökség története

1. A csanádi püspökség története (1000—1242) Makó, 1930.
2. A csanádi püspökség története (1243—1307) Makó, 1933.
3. A csanádi püspökség története (1307—1386) Makó, 1946.
4. A csanádi püspökség története (1386—1434) Makó, 1947.
5. A csanádi püspökség története (1434—1500) Makó, 1947.
6. A csanádi püspökség története (1500—1552) Makó, 1947.
7. A csanádi püspökség története (1552—1608) Makó, 1935.
8. A csanádi püspökség története (1608—1699) Makó, 1936.
9. A csanádi püspökség története (1699—1718) Nem készült el.
10. A csanádi püspökség története (1718—1730) Nem készült el.
{048}

 

2. rész. Káptalanok, szerzetesrendek

  1. A csanádi székeskáptalan a középkorban. (1030—552) Makó, 1941.
  2. Az aradi társaskáptalan. (1135—1552)173
  3. Szerzetesrendek a csanádi egyházmegyében a középkorban. (1030—1552).174

„Juhász egyháztörténetírói munkássága — írja Fekete Nagy Antal — figyelmet és elismerést érdemel két szempontból is. Elsősorban dicséretre méltó maga a vállalkozás, amely olyan területet ölel fel, ahol az okleveles anyag szétszórtsága és részben elpusztulása folytán kisebb jelentőségű, és néhol egészen szerény eredményekkel kell beérni, másodsorban pedig elismerést követel az a szorgalom, mellyel a szétszórt anyagot összegyűjti, és megfelelő olvasottsággal módszertani jártassággal teljes értékű munkát igyekszik nyújtani, "175 Juhász Kálmán későbbi írásaira is vonatkozik Hermann Egyed premontrei tanárnak, a szegedi egyetem későbbi professzorának az első kötetről tett megállapítása: „Elismerésre késztet nagy olvasottságával és szorgalmával, amellyel minden fellelhető adatot összehord, adatait azonban nem ötvözi össze szerves egésszé. A szellemtörténeti beállítás is elnagyolt: legtöbbször megelégszik Hóman (Magyar történet, I. k.) megállapításainak nyers idézésével, anélkül, hogy felolvasztaná őket előadásába [...] Az adatszegénység néha kétes értékű feltevésekre is csábítja."176 György Lajos kolozsvári egyetemi tanár azt csodálja Juhász Kálmánban, hogy „nem valami nagy kultúrközpontban működik, ahol az anyaggyűjtés eszközei kényelmesen rendelkezésére állnak, hanem egy torontáli kis községben írja egymásután köteteit."177 Erdélyi László bencés professzor úgy látja, hogy Juhász Kálmán „nemcsak ismer minden forrást és munkát, hanem az eredeti szöveg felhasználásában kritikus feldolgozásában is teljes otthonosságot árul el."178 A csanádi egyházmegyéről a sorozaton kívül is jelentek meg munkái,179 szaklapokban cikkei. A Csanádvármegyei Könyvtárban látott napvilágot a Kübekháza telepítésének centenáriumára írt falutörténete. 180

Csepregi Imre apátplébános szerteágazó kutatással dolgozta fel a belvárosi templomban őrzött Havi Boldogasszony-kép történetét. Azt bizonyítva, hogy a makói kép nem más, mint az eredeti középkori szegedi kegykép. Bálint Sándor szerint ennek a megállapításnak csak mondai értéke van: kegyképet nem szoktak csak úgy odaajándékozni, 181 Lotz Antal a makóit tekinti ősinek. Idézi Ordinánsz leírását: a szegedi ferencesek szegedi kolostoruk oltárképét Makóra szállították, azon másik képet pedig, mely jelenleg a nagyoltáron tiszteltetik, Csanádról vitték Szegedre. 182 A kép rönt-genezése és festékelemzése döntheti el a vitát.

A sorozat értékét növeli, hogy Bálint Nagy Istvánnak a kolerajárványokról, Kecskeméti Árminnak a zsidóságról írt munkája nagyban hozzájárul egyetemi magántanári fokozatuk eléréséhez. Itt jelent meg Bálint Alajos, Bohdaneczky Edvin és Takáts {049} Endre bölcsészdoktori értekezése. Kovács Gyula építészeti munkáját Szekfű Gyula is alapul vette a Magyar történet megfelelő helyén.183

A gyors egymásutánban megjelenő füzetek mutatják a szerkesztők hatékony munkáját, de koránt sincs arról szó, hogy minden ölükbe csöppent. Az indulás sikeres volt. Az első évben hét, a másodikban hat kötet jelent meg. Tarnay Ivor alispán 1926-ban körrendeletben utasította a községek elöljáróit, hogy fizessenek elő az első tíz füzetre, sőt meghatározott időre jelentsék, hogy megtörtént-e az előfizetés.184

1929-ben Eperjessy Kálmánt Szegedre, Barna Jánost Budapestre helyezték. „A vállalat szellemi és anyagi ügyeinek irányítását dr. Eperjessy Kálmán Szegedről fogja irányítani — jelentették be április 2-án az alispánnak szerkesztők —, dr. Barna János a vállalatnak a főváros tudományos köreivel való együttműködését fogja munkálni. A helyi és a vármegyei vonatkozások fenntartása céljából a szerkesztőbizottságot Árva János megyei főlevéltáros úrral egészítettük ki."185 Ezzel szemben a köteteken Barna János továbbra is szerkesztőnek van feltüntetve, de második helyen. Árva János neve viszont nem került fel a fejlécre, ekkor még csak adminisztratív ügyintéző.

A gazdasági válság itt is érezteti hatását. 1930 februárjában Eperjessy Kálmán panaszkodik az alispánnak; hogy a községek hátralékban vannak, az elöljárók utasítását kéri. Négy év múlva, 1934. május 18-án keserűen állapítja meg Árva János: „Elveszítettük úgy a vármegye 25 községének előfizetési díját, mint pedig a Makó város által nyújtott támogatást [...] Előfizetőink és vásárlóink száma is mindössze 8—10 helybeli iskolára és egyesületre csökkent. "186 A Csanádvármegyei Történeti és Régészeti Társulat 1935. február 27-i közgyűlésén Tarnay Ivor bejelentette, hogy a Csanádvármegyei Könyvtár vállalat megszűnik. Május 5-én Árva János négy oldalas indoklásban támogatást kért az alispántól az utolsó két munka kiadására: Juhász Kálmánéra 267, Peja Győzőjére 70 pengőt. Eperjessy Kálmán Maros-tanulmánya ekkor esik kútba, Árva János szavaival: „kénytelenek voltunk elállni attól a tervünktől, hogy a kézirat a folyó évben a vállalat kiadásában megjelenhessék."187

Az első évtizedről meghatóan számolt be Eperjessy Kálmán: „Ma tíz esztendeje indítottam megboldogult Barna János barátommal ezt a sorozatot [...] Az idáig 30 kötetet tartalmazó Csanádvármegyei Könyvtár számottevő tényezője lett a magyar helytörténeti irodalomnak. A sorozatban megjelent munkák között lehetnek és vannak is színvonal- és terjedelembeli különbségek, de hogy mindegyike tudományos értéket képvisel, azt a tárgyilagos kritika többszörösen megállapította, "188 Az eredményekért köszönetet mondott a munkatársaknak és a mecénásnak: „Az elért sikerek oroszlánrésze Csanád vármegye törvényhatóságát és annak első tisztviselőjét, Tarnay Ivor alispán urat illeti. Az ő kultúrérzéke, agilitása, ügybuzgósága jelentette számunkra az erkölcsi és anyagi támogatást, csakis ez tette lehetővé, hogy az egyre rosszabbodó gazdasági viszonyok között is füzeteink egymásután jelenhettek meg. Hozzászoktunk ahhoz, hogy Tarnay Ivor közismert szerénységével mindig másokra hárítja az elért sikerekért az elismerést, mégsem tudok elzárkózni a tízesztendős évfordulón annak megállapításától, hogy a Csanádvármegyei Könyvtár az ő kultúrtevékenységének egyik legszemélyesebb területe volt."189

Barna János halálával a 26. számtól egyedül Eperjessy Kálmán szerkeszti a {050} sorozatot,a 31. számtól Árva Jánossal, a régészeti társaság titkárával közösen jegyzik a füzeteket.

Kiss Mária Hortenzia és Bohdaneczky Edvin munkáját a megye már nem támogatta. A sorozat utolsó hat kötetének anyagi fedezetét Juhász Kálmán teremtette elő, amit az előszóban az adományozók neveinek megörökítéséről köszönt meg. Hogy a második világháborúval nem szűnt meg a Csanádvármegyei Könyvtár, az már kizárólag Juhász Kálmán érdeme.

A szerzők általában nem felkérésre készítették értekezéseiket, hanem saját indíttatásból. A szerkesztők a kész kéziratokat rendezték sajtó alá és ezekhez teremtették meg az anyagi alapot. Megbízást csak akkor lehetett volna adni, ha tudtak volna fizetni a szerzőknek. Az 1926. évi tervezet ezért nem valósulhatott meg maradéktalanul. Legjobban Takáts Endre hiányzik a sorozatból, ezért róla itt szólunk.

1907. július 27-én született Apátfalván, édesapja a sorozat két füzetének szerzője. A makói gimnázium jeles diákja, a teológiát a bécsi Rudolf Tudományegyetemen végezte. Hittanár lett a szegedi Baross Gábor gyakorlógimnáziumban. 1941-ben történelem—földrajz szakon középiskolai tanári oklevelet szerzett, ezután szaktárgyait tanította. 1943-ban pályázat útján elnyerte Baja város főlevéltárnoki állását. 1944. október 19-től 1945 nyaráig polgármester, a szovjet csapatok megbízásából a bajai kerület kormányzója. Öt évig a város kulturális életében tevékenykedett. 1950—1957-ben a soproni levéltár igazgatója. 1956. október 27-től a városi Ideiglenes Nemzeti Tanács vezetője, novembertől városi elnökhelyettes. 1957 márciusában felmentését kérte és ismét levéltárosi feladatot látott el. 1957. október 17-től 1958. június 10-ig vizsgálati fogságban volt. Átmenetileg a szegedi és szombathelyi levéltárban, 1960 január 16-tól — a legfelsőbb pártvezetés engedélyével — ismét a soproni levéltárban dolgozhatott. 1961-ben ügyében törölték a hátrányos megkülönböztetést, majd 1961. október l-jétől a Levéltárak Országos Központja megbízta a veszprémi állami levéltár vezetésével. 1973-ban történt nyugdíjaztatásakor műemlékvédelmi és népművelői tevékenységéért Veszprém városért és Veszprém megyéért érdemérmet kapott. 1984. szeptember 21-én Veszprémben halt meg, Apátfalván nyert végső nyughelyét.190

Nádasdy László Csanádi püspökről írt doktori értekezése jól beleillik abba a folyamatba, amelyet Juhász Kálmán neve fémjelez. 191 Tóth László, a szegedi egyetem tanára elismeréssel írt a kötetről:  „Takáts munkáján meglátszik a széles körű elmélyedés és a gazdag anyaggyűjtés. Átkutatta az Országos Levéltár anyagán kívül az esztergomi, győri, pannonhalmi, szegedi és makói levéltárakat, Bécsben a hadi levéltárat és a Pázmáneum levéltárát. Ilyen alapos levéltári kutatás után már csak a római és a temesvári levéltárakból remélhetünk még Nádasdy életére vonatkozó ismeretlen adatokat. Alaposan ismeri a Nádasdyra vonatkozó gazdag irodalmat is. A Nádasdyról rajzolt arckép nem nélkülözi a sötét színeket, nem kendőzi el hősének hibáit, gyarlóságait, de kiemeli fáradhatatlan munkáját, a szinte ember feletti nehézségeket, amelyekkel újjáépítő munkájában meg kellett küzdenie. Helyes és elfogadható Nádasdy jellemzésének összegzése: nem alakította kora szellemét, hanem az valósult meg benne."192

A sorozat szerzői tiszteletdíj nélkül dolgoztak, kaptak 30—50 füzetet. Az egyes számok 200—300 példányban jelentek meg, kivételt csak Juhász Kálmán kötetei képeznek a maguk 500 példányszámával. Mindegyik kiadványból kötelesek voltak 50 darabot a törvényhatóság rendelkezésére bocsátani, amit a megyéknek szét is küldtek.

Eperjessy Kálmán summázata szerint: „A Csanádvármegyei Könyvtár kézzelfoghatóan megmozgatta városunk literátus közönségét [...] A helyi szellemi élet virágzó megnyilatkozásának kell tekinteni, hogy egy kis megye, amelynek legmagasabb kultúrintézménye a makói gimnázium volt, ilyen teljesítményt nyújthatott. "193 Az utókor pedig Eperjessy Kálmánnak hálás a sorozatért. {051}

Erdei Ferenc első munkái

Mielőtt Erdei Ferenc megírta volna klasszikusnak számító szociológiai munkáit, előbb a makói társadalom fejlődése, a makói parasztság élete és átalakulása, a Marosparti mezőgazdasági fejlődés foglalkoztatta.

Az anyai nagyszülők tanyája — amelyet 1928-tól bérbe vett az Erdei család — két kilométerre esett az ezer lelket számláló Királyhegyestől. Így lett az első falukutatói vállalkozása Királyhegyes művelődési-gazdasági és társadalmi rajza.194 Írásával kettős célja volt: összegyűjteni a régi műveltség maradványait és leírni a változást, amely a faluban végbemegy. Az átalakulás az első világháborúval kezdődött. „Más a paraszt azóta. Régi életformáját elrúgta és mássá szeretné tenni életét [...] Tudatos keresés és öntudattalan keresés jellemzi ma a paraszt életét. A keresés most még kispolgári minták utánzásával elégül ki, [...] bizonyosnak látszik, hogy nagy változásnak a küszöbén vagyunk."195

Ezt a munkáját Huszár Tibor szerint „nem alaptalanul jellemzik Erdei romantikus korszakának dokumentumaként. Ugyanakkor tény: első falurajzában a romantikus (és agrárius) társadalomképen túlmutató, annak ellentmondó gondolati elemek, feltételezések, ténymegállapítások is világosan felfedezhetők."196

Erdei Ferenc
{052}

Az egyetemen az alkotó tevékenység fórumává előbb a Bethlen Gábor Kör, majd a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma vált. E körben lelt legjobb barátaira: Bibó Istvánra, Reitzer Bélára. A nyarakat Királyhegyesen töltötte, ez olyan számára, mint negyven nap a pusztán, készülődni kell az új feladatokra, ehhez meg kell ismerni a tényeket. „Minél mélyebb társadalomismeretre van szükségem. A mélység itt meglelhető Makón is, ezt e nyáron meg lehetne csinálni. Szélesség pedig a nyelvtanulási csavargással együtt lesz meg. Tehát csinálnom kell e nyáron Makó szociográfiáját és a poézisból v[ala]mit. A gazdaságrajz se ártana."197

A tanyakérdés országosan vitatéma volt, de a Bethlen Gábor Kör mozgalmában különösen. Erdei Ferencet 1931—1932-től foglalkoztatta. Szerinte a tanya gazdasági jelenség, ezért a gazdaságelmélet oldaláról kell megközelíteni. A gazdasági tevékenységnek két oldala van: termelés és fogyasztás. A tanyás életben a termelési üzem és a háztartás elkülönül: a termelési üzem a külterületen, a háztartás a belterületen jön létre. 198 Családjuk életére később így emlékezett: „Bár tanyaiak lettünk, semmivel sem éreztük magunkat kevésbé városiaknak, mint azelőtt (házunk éppenúgy megmaradt a városban, mint korábban, a tanyán tartózkodást hosszú lejáratú kiszállásnak tekintették) [...] A termelőmunkán kívül, életünk minden lényeges eseménye a városban zajlott le. Öcsém a nagyszülőktől járt gimnáziumba, minden vasárnap hajnalban hazajártunk a városi házba. "199

A makói tanyarendszer (1932) című munkájában a pontos megfigyelés, a tudományos okfejtés és a parasztközpontú gondolkodás egyaránt érvényesül. 1961-ben így emlékezik vissza: „A rejtély és a megfejtés szinte kényszerítő erővel tárult fel előttem. Ezt próbáltam megfogalmazni első zsengémben, A makói tanyarendszer címen 1932-ben megjelent tanulmányomban. Olyan ez az írás, mint az első szerelmi vallomás: túlfűtött és zavaros, de az oka és a célja félreérthetetlenül világos: megfogalmazni egy addig meg nem nevezett helyzetet, s kifejezni e helyzet alakulásának a távlatát. "200

A fiatal Erdei Ferenc a város—falu—tanya háromszög kutatója. Vonzódik a településtudományhoz, a várostudományhoz. 1933 végén hozzákezd Makó társadalomrajzának megírásához. Egyik fejezetét 1934 januárjában átadta id. Bibó Istvánnak, a Népünk és Nyelvünk szerkesztőjének, ő pedig Egy parasztváros társadalmi szerkezete címmel a folyóirat április—júniusi számában meg is jelentette. Erről Erdei Ferenc ifjabb Bibó Istvánnak április 29-én levelében így számolt be: „Nem mellőzhetem publikációim, ill. írásaim díszes állapotát sem. Amint sejthető volt, falum társ[adalom]rajzát mégiscsak megcselekedtem. Abban az állapotban, amint azt jóatyád-nak átadtam, kb. 4 ívre terjedő valami. Módszereiben, ha másnál nem is, de az amerikai szociográfiáknál jobb, tárgyában pedig tele van pikantériával. Hát tehetek-e én róla, hogy dicső társadalmunk dicső valósága olyan? A mű sorsa: bemutató belőle a Népünk és Ny.-ben, az egész a Csanád megyei könyvtár történelmi jelentőségét hivatott emelni. "201

Reitzer Béla az Eperjessy-féle füzeteket vidéki zugsorozatnak nevezte, és az volt a véleménye: „Rendkívül emelné a tudományos világban egyre növekvő presztízsünket az, hogy az első komoly és igazán tudományos szociográfia, amely már nem kísérlet, hanem eredmény is, nálunk, a mi tagságunk munkájaként jelenik meg. Ami a Te szempontodat illeti, mindannyian spontán egyhangúsággal jelentettük ki azt, hogy Magad ellen és ami fő, a szociográfia tudományos érdekei ellen elkövetett halálos bűn volna {053} ezt a munkát egy zugsorozatnak, egy vidéki stílű és vidéki 'publicitású' társaságnak odadobni. "202

Árva János 1934. május 18-án azt írta az alispánnak, hogy Makó társadalomraj-zá-ra „Bibó szegedi egyetemi könyvtári igazgató hívta fel a figyelmünket és aki az egyébként makói születésű szerző tanulmányának egyes részleteit is közölni fogja folyóiratában. "203 A Csanádvármegyei Könyvtár kész volt megjelentetni, de Erdei Ferenc e kéziratát nem találhatta eléggé kiérleltnek, ezért leszűkítve a témát néhány hét alatt megalkotta A makói parasztság társadalomrajzá-X. Nem mondott le a nagyobb lélegzetű munkáról sem, jegyzetben megjegyezte: „Adalék és előtanulmány e dolgozat Makó társadalomrajzához. "204

Közelebbről is megjelölte munkájának tárgyát: „a makói parasztság átalakulásának társadalomrajza". Ismertetésében a kiváló agrártörténész, Szabó István gondolatkeltőnek, figyelmet érdemlőnek mondta e művet. Szerzőjének — úgymond — a társadalmi jelenségek megfigyelésére éles szeme, mondanivalójának előadására jó tolla van, minden korunkat érintő megállapítását és fölismerését múltba igyekszik ágyazni, de adatszerűtlennek, impresszonista elnagyolásúnak tartja.205 Ortutay Gyula szerint „Erdei érdeme, hogy Makó paraszt-társadalmát is elsősorban a szerkezeti kép, a társadalmi struktúráitság lényegproblémája felől közelíti meg: így válnak azután e paraszt-társadalom heterogénnak feltűnhető vonásai egységes értelművé, ilyen módon válik szociológiailag és néprajzilag is szükségszerűvé a funkcionális összefüggésrendszer. "206 Huszár Tibor véleménye szerint A makói parasztság társadalomrajza: „sok vonatkozásban teljesen érett gondolkodót prezentál, joggal tekinthető úttörőnek a hazai tudományos alapozású szociográfiai kutatás történetében".207

Id. Bibó István Makó társadalomrajzából 1935-ben is közölt egy fejezetet Területi csoportok egy mezőváros társadalmában címmel.208 Újszerű volt a szociológiában, hogy Erdei Ferenc egy egységes településen belül a területi csoportok társadalmi külöbségeire hívta föl a figyelmet. Erre a fölismerésre őt szigorú tényszem-lélete tette képessé.

Valószínűleg 1936-ig dolgozott Makó társadalomrajzá-n. Bibó Istvánnak 1936. június 12-én írta: „Rohanvást írom a Makó-t".2O9 Huszár Tibor föltételezte, hogy ez a munkája torzó maradt: elfoglaltságai (külföldi út, Futóhomok, Márciusi Front) miatt nem tudott időt szakítani a befejezésre. A makói múzeum adattára őrzött egy teljes példányt, valószínűleg Diósszilágyi Sámuel vagy maga Erdei Ferenc jóvoltából.210 A kiadása akkor meghiúsult, a Csanádvármegyei Könyvtár mélypontját élte, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma korábban kardoskodott a kiadás mellett, de ekkor már befejezte könyvkiadói tevékenységét. A kéziratból csak statisztikai táblázatok hiányoztak, amit a sajtó alá rendezés során Erdei Sándor pótolt. Olykor figyelembe vette Bibó István és Reitzer Béla néhány szavas margó széli megjegyzéseit is.211

A kötet utószavában Kulcsár Kálmán így sommázta mondanivalóját: „A Makó társadalomrajza tulajdonképpen már nem társadalomrajz.  Sok tekintetben és sok {054} helyütt túllép ezen, jelezve a magyar társadalom fejlődésének néhány fontos vonását is. Éppen ezért átmenetet jelent a szociográfus és a szociológus Erdei Ferenc között."212

Lengyel András úgy találta: „Erdei nagy erényei, jellegzetes vonásai már megtalálhatók benne: a szerteágazó nagy anyag erős kezű összefogása, a történeti változások irányainak éles szemű fölismerése (akár viszonylag szerény történeti anyag ismeretében is), s főleg: a vizsgált társadalom mély (Kodály szavaival élve) 'autopsziás ismerete'. Legnagyobb erénye a valóságlátás élessége, a társadalom életét meghatározó 'erőterek' biztos megkülönböztetése és szétválasztása már e fiatalkori munkát is alapművé teszi. "213

A harmincas évek derekán a hagymások szövetkezete és egyesülete Erdei Ferencet nyugati tanulmányútra küldte ki. Erről A makói hagyma sorsa címmel stenciles sokszorosítású kéziratban számolt be.214 A 75 lap terjedelmű munka ötven fejezetre tagolva összegzi a makói hagymatermelés akkori állapotát.

Erdei Ferenc 1936-tól 1944-ig a makói Hagymakísérleti Telep vezetője volt. Ebben a minőségében adta ki A makói hagyma iskolája című munkáját.215 Fajta-nemesítési és termelési kísérleteinek irányelvei ma is érvényesek.

Nyugati tanulmány útjának kettős indítéka volt: tanulmányozni a hagymatermelés és értékesítés kérdéseit, valamint közelről megismerni a nyugati szövetkezeti mozgalom gyakorlatát. A Szövetkezeti napló néhány fejezete még a harmincas években megjelent,216 új fejezettel kiegészítve pedig 1945-ben látott napvilágot. „Megpróbáltam— írja Erdei Ferenc — egy igazi szövetkezetnek a kifejlesztését Makón a hagymakertészek között, de ez a kísérlet megtanított arra, hogy politikai és társadalmi akadályai vannak ilyenfajta szövetkezeti mozgalomnak, éppen úgy, mint magának a politikai harcnak. Erről a tanulságról is beszámol ez a kis könyv. Főbb téma mégis az, ami a szövetkezeti mozgalom és a szövetkezeti szervezet felett való elmélkedés és vizsgálódás. "217

Erdei Ferenc makói írásai előtanulmányok későbbi összefoglaló műveihez. Királyhegyes falurajza a mag, amelyből 1940-ben megszületik a Magyar falu; A makói tanyarendszer-l követi 1942-ben a Magyar tanyák kötete; A makói parasztság tár-sadalomrajza jelenti az alapkutatást a Parasztok (1938) és A magyar paraszttársadalom (1941) című munkáihoz. Makó társadalomrajza után születik meg a Magyar város, A magyar társadalom, a Szövetkezeti napló-ból nő ki Mezőgazdaság és szövetkezet című munkája. Előbb a szülőföldben gondolkodott, később országban, nemzetben. Móricz Zsigmond értékelése szerint a Futóhomok szerzője: „higgadt, nyugodt, mint egy laboratóriumi tudós".218

Viharsarok

Féja Géza Békés, Csanád, Csongrád megye szegényparasztjainak sanyarú helyzetéről írta Viharsarok című művét. Ebbe Makót is beleértette, de szűkebb értelemben Viharsarok az agrárszocialista mozgalmak hazája.

Makón nem folytatódott 1848 után a jobbágy rendszer, itt nem voltak nagybirtokosok, nem történt érdemi kivándorlás, nem került sor jelentősebb agrárproletár megmozdulásokra. A hagyma lehetővé tette a szolgamódtól való szabadulást. Féja {055} palettájáról — amikor a Maros-parti várost mutatja be — egyszeriben eltűnnek a komor színek, a Tisza-vidéken az itteni polgárosodást tartja a legegészségesebbnek. Tetszik neki a szűk agrár életformát szétfeszítő hagymások rétege, mert utazik, kereskedik, polgár módon öltözködik és él. Itt még a földbirtokost sem kell szapulnia, Návay Lajos szellemét jobban érti, mint Szentgyörgyi István, a szobrász. Návay főtéri szobra előtt „alázatos parasztok hajlonganak, hódolnak és szórják lábai elé a dézsmát, melyre igényt sohasem tartott".219

A Csanád megyei közigazgatás színvonalát ugyancsak példa nélkülinek tekintette. Visszaemlékezésében fontosnak tartotta följegyezni Tarnay Ivor alispánról: „feltétlenül korrekt ember, soha semmiféle erőszakot nem alkalmaz, sőt, ami a legtöbb, meg sem tűr, visszaélés nem mocskolja be nevét".220

Makó tehát a Viharsarok nagybirtokos zónáinak ellenpólusa, a követendő példa.

A régészeti társulat újjáalakulása

Csepregi Imre apátplébános Makóra kerülése évében, 1933-ban Szabó Imre városi főmérnökkel megtekintette a mezőkopáncsi templomromot. Áthatva a múlt emlékeinek megbecsülésétől, kezdeményezte az 1903-ban megszűnt régészeti társulat újraszervezését.

1935. február 28-i alakuló közgyűlés megválasztotta a tisztségviselőket: díszelnök Fáy István főispán, elnök Tarnay Ivor alispán, alelnök dr. Csepregi Imre apátplébános, titkár Árva János főlevéltáros, jegyző dr. Kerekes Vilmos városi tanácsjegyző, pénztáros Nagylaki Béla vármegyei számvevő, ellenőr Nagymiklósi János vármegyei számvevő, ügyész dr. Tamasy András ügyvéd. Ugyanekkor létrehozták a húsz tagú választmányt is.

A mezőkopáncsi templom föltárása, helyreállítása és ünnepélyes avatása a régészet és a műemlékvédelem iránt fölkeltette az érdeklődést. A mezőkopáncsi temető föltárásával megkezdődtek a régészeti kutatások. Banner János 1937 nyarán szemleutat tett a megyében. Ennek eredményeként a Régiségtudományi Intézet közreműködésével még abban az évben Kaszaperen, 1938-ban Mezőkovácsházán, Makón a vöröskeresztnél és a Mészáros téglagyárnál, 1940-ben Földeákon végeztek ásatásokat.

A társulat külön kiadványsorozatot nem indított, a Csanádvármegyei Könyvtár sorozatban külön jelzéssel öt művet adtak ki:

6. táblázat A Csanádvármegyei Történelmi és Régészeti Társulat kiadványai

I. 31. Szabó Imre: Makó-mezőkopáncsi templomrom
II. 32. Bálint Alajos: A Makó-mezőkopáncsi...temető
III. 33. Dr. Csepregi Imre: A Havi-Boldogasszony kép
IV. 34. Bálint Alajos: A kaszaperi... temető
V. 35. Bálint A: Csanádvármegye régészeti katasztere

Mivel Borovszky Samu 1715-ig dolgozta fel a megye történetét, a társulat célul tűzte ki a megye újabbkori történetének megíratását. Az előkészítő munkálatokhoz Árva János hozzá is fogott. {056}

Árva János 1896-ban született makói hagymakertész családból. Középiskolai tanári oklevelet Budapesten szerzett. 1924-től bélistázásáig, 1945-ig Csanád megye főlevéltárosa, de ellátta a megyei könyvtár vezetését is. 1935-től 1945-ig a régészeti társulat titkára. 1947 őszétől 1948 nyaráig a levéltár rendezésében és leltározásban résztvett. Az államosított levéltári szervezet nem alkalmazta. Élete alkonyán az ásotthalmi állami gazdaságban és a martonvásári kísérleti gazdaságnál dolgozott. 1969. július 12-én hunyt el.

Árva János

Monográfiaírás végett Árva János tájékozódott, hogy Makón és a községekben milyen az irattárak helyzete, alkalmasak-e a falvak, a megye történetének megírására. Egy-egy településen mióta vannak iratok, előfordulnak-e nagyobb hiányok, történt-e selejtezés, teljesek-e a képviselőtestületi jegyzőkönyvek, vannak-e térképek, milyen nyelvűek az iratok, megmaradtak-e a szabadságharc és az abszolutizmus korából az iratok, hogyan történik tárolásuk? Előterjesztése alapján az alispán körrendeletet adott ki az elöljáróságoknak, és a főlevéltáros 1937—38-ban helyszíni szemléken tájékozódott az irattárak állapotáról. A 36 községből 26-ban volt irattár; egyrészük padláson, . kocsmában, istállóban nyert elhelyezést.221 Hiába körvonalazódott azonban a rendelkezésre álló forrásanyag mennyisége és minősége, mindezt már nem követte történeti kutatás.

A társulat tevékenysége a múzeumalapításban eredményesebbnek bizonyult, A jogelődjétől a gimnáziumnak átadott gyűjteményt 1937-ben visszakérték. A régészeti tárgyakból és 2905 darabból álló numizmatikai gyűjteményt átmenetileg a levéltár két nagyobb szekrényében helyezték el. A szegedi egyetem Régiségtudományi Intézete vállalta a régészeti tárgyak restaurálását.

A Felvidék visszacsatolása után a makói DMKE internátust Kassára költöztették, az így megüresedett épületet Ferenczy Béla alispán illetékes minisztériumi szakértővel megvizsgáltatta, alkalmas-e múzeum, levéltár és könyvtár elhelyezésére. Igenlő válasz után a minisztérium ötvenezer pengő államsegélyt bocsátott a törvényhatóság rendelkezésére. A tárgyak tárolására Banner János szakmai irányításával öt szekrény készült. A Régiségtudományi Intézet raktárszerű kiállítása 1943 decemberétől a nagyközönség rendelkezésére állt.222 A társulat vezetősége szerint — tekintettel a {057} megye fejlett agrárkultúrájára — a múzeum egy mezőgazdasági osztállyal és a veszendő néprajzi tárgyak megmentése céljából egy néprajzi osztállyal bővült volna.223 Sinály Károly gimnáziumi tanár vállalta egy apátfalvi szobának a kialakítását.

A második világháború nem tette lehetővé, hogy a társulat megvalósítsa terveit, de erőfeszítései nem voltak eredménytelenek. A levéltári, múzeumi, könyvtári együttes megteremtette a város és a megye művelődési hagyományainak intézményes keretét; Árva János — élvezve Tarnay Ivor, majd Ferenczy Béla alispán támogatását — egy évtizeden át (1934—1945) Makó szellemi életének szürke eminenciása lett.

Makó történetének tervezete a második világháború alatt

Mivel Reizner János és Borovszky Samu munkája Makó történetének csak kis részét foglalja magába, Bécsy Bertalan polgármester javaslatára a képviselő-testület 1943-ban elfogadta a város általános történetének feldolgozását.224 Á szerkesztőbizottságba fölkérte Árva János főlevéltárost, Csepregi Imre pápai prelátust, Díószeghy András kereskedelmi iskolai igazgatót, Eperjessy Kálmán egyetemi magántanárt, Joó Imre tiszti főorvost, Juhász Kálmán plébánost, Kelemen Ferenc polgári leányiskolai igazgatót, Szabó Imre városi főmérnököt, Takáts Endre könyvtárőrt.

A szerkesztőbizottság 1943. december 27-én tartotta alakuló ülését. Elnöknek Csepregi Imrét, a kötet szerkesztőjéül Eperjessy Kálmánt választották. Az 1944. február 19-i ülésen elfogadták a szerkesztő előterjesztését. A mű beosztásában — kívánta -- nagyobb hangsúlyhoz jusson a jelen állapotok ismertetése. A munkatársak a jelenlegi állapotot a szükséges történeti háttérben mutassák be. Az Országos Levéltár vezetősége — köztük Kossányi Béla és Fekete Nagy Antal — segítségei ígértek a levéltári anyag előkészítésében. Az ott ekkor éppen levéltári gyakorlatot folytató Takáts Endre vállalkozott a levéltári anyag kijegyzésére. Mályusz Elemér egyetemi tanár rendelkezésre bocsátja makói urbariális és conscripcionális anyagát.

A történeti részt 7 ívre tervezték. Juhász Kálmán az ős- és középkori fejezetre 3, Eperjessy Kálmán az újkori részre 3, Kelemen Ferenc a legújabb korra (világháború, forradalom, ellenforradalom, román megszállás) 1 ívet kapott.

A városkép c. fejezet Szabó Imre tollából 2 ívet tett volna ki. (Városmag, városalakító tényezők, a városkép közép- és újkori változásai, beolvadt községek, ellenséges pusztítások, árvizek, tűzvészek, Maros, utcák, terek, piac, építészet, temetők, zöld övezet, városrendezési terv.)

Árva Jánosnak a város önkormányzatáról szóló fejezetre 1 ívet szántak. (A város jogi helyzete. A földesúri város. A városi hatóság. A város háztartása. Makó rangemelkedése. Pecsét és címer. Közigazgatás és bíráskodás. A város tisztviselői.) A Csepregi Imrétől vállalt városkultúra fejezet 2 ív lett volna. Az egészségügyre Joó Imre feldolgozásában 1 ív jutott volna. (Népmozgalmi viszonyok. A régi Makó közegészségügyi állapota. Vízellátás. Élelmiszer és piacellenőrzés. Járványok, betegségek. Egészségügyi szervezet. Szülészet. Bábák, javasasszonyok, sebészek, orvosok. Kórház. Gyógyszerészek. Iskolai orvos. Orvosi közigazgtás.)

Az 1 ívre terjedő társadalomrajzot Eperjessy Kálmán akarta megírni. (Népi összetétel. Nemzetiségi viszonyok. A lélekszám változásai. Társadalmi tagolódás. Vezetőség és értelmiség. Iparos- és kereskedő polgár. Telkesgazda. A makói kertész. Zsellérek. Mezőgazdaság és ipari munkásság. Bennszülöttek és beköltözöttek. Zsidóság. A társadalom mai keresztmetszete.) {058}

A gazdaságtörténet földolgozását Diószeghy András 2 ív terjedelemben vállalta. (A városháztartás. Ingatlan és ingó vagyon. Bevételek és kiadások. Mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi politika. Birtokviszonyok. Termelési terület. A püspöki uradalom. Mezőgazdaság. Gabonatermelés. Zöldség-, hagyma-, répa-, tormatermelés. Gyümölcs és szőlő termelés. Erdőgazdaság. Állattenyésztés. Mezőgazdasági kultúra. Ipar. Kereskedelem.)

Kútfők és irodalom Árva János munkájaként 2—3 ívet ölelt volna föl. Ezt képanyaggal is gazdagították volna. 1 ívnyi néprajzi fejezet beillesztéséről későbbi megbízás alapján akartak dönteni.225

Makó társadalomrajzát nem a legavatottabbal, Erdei Ferenccel kívánták meg-iratni, mert ő 1943. októberében egyik cikkéért bevonult a Markó utcai államfogházba. A képviselő-testületi jegyzőkönyvben nem szerepel a neve, ám Szabó Imre ceruzás följegyzéséből kiderül, hogy az ülésen fölvetődött Erdei Ferenc és H. Szabó Imre neve is,226 de szerepeltetésük kompromitáló lett volna.

Az előmunkálatokra, főleg okiratok fölkutatására az elnök fölvett 3000 pengőt, de csak 680 pengőt tudtak belőle fölhasználni. A gyűjtő- és földolgozómunka érdemben már nem indulhatott meg. A rendszerváltozás meghiúsította a gondosan kimunkált várostörténet elkészítését.

Két világ határán

A második világháború után Makó szellemi életére mély dermedtség ült, eleinte az anyagi nyomorúság, később a politikai elnyomás miatt. Évek teltek el, míg Szeged és Hódmezővásárhely példáján fölbuzdulva megindult a kibontakozás. 1947 nyarán megalakult a József Attila Irodalmi és Művészeti Társaság, a Tiszatáj 1947 augusztus—szeptemberi számában a város tollforgatói hallattak magukról, és ekkor gyűjtötték össze a Csanádi kalendárium cikkeit. Mindhárom vállalkozás parasztpárti szellemű volt; hiányoztak belőlük az elmúlt korszak (Kelemen Ferenc, Diószeghy András), de még a jövendő kommunista világ reprezentánsai is. A József Attila Irodalmi és Művészeti Társaság a csanádi kulturális emlékek megmentését, a néphagyományok összegyűjtését tekintette feladatának.227 Vállalta a József Attila-relikviák gyűjtését, irodalmi és fölolvasó estek, valamint képzőművészeti tárlatok rendezését, irodalmi pályázatok kiírását, kapcsolatteremtést a Tiszatájjal.228 A társaság mintegy másfél évig pezsgő kulturális életet teremtett.

A Tiszatáj első évfolyamában (1947) Marosmellék című rovatában adott ízelítőt Csanád megye és Makó szellemi törekvéseiről. Aldobólyi Nagy Miklós Múlt és jelen a Marosszögben, Giday Kálmán Makó társadalma, Németh Ferenc Tájnéző gondolatok, Döme Mihály Makó kulturális lehetőségei, Donáth Antal Zenei élet Makón címmel írt helyzetjelentést. Lator László, Szabó Zsigmond és Gajdi István verssel, Császtvay István novellával mutatkozott be.

Makó kulturális életéről kapunk keresztmetszetet 1948-ban a Karakas Lajos megyei szabadművelődési felügyelő szerkesztésében megjelent Csanádi kalendáriumban. A korszakváltást csupán néhány kutató vészelte át: Eperjessy Kálmán, ő Makó szellemi életének gyökerei című írással jelentkezett. A gimnázium tanárai közül Ecsődi Ákos festőművész tűnt ki Csanád képzőművészetéről készült, máig nélkülözhetetlen összegzésével. Giday Kálmán gimnáziumi tanár, a József Attila Népi Kollégium igazgatója, {059} jó történészi vénával dolgozta fel Makó történetét az 1848/49-i szabadságharcban, Németh Ferenc a város irodalomtörténetét vázolta fel, Nyomorkay István és Tóth Arisztid az állattartásról írt. Szépirodalmi alkotásokkal kitűnt: Császtvay István, Gajdi István, Karakas Lajos, Lator László, Oláh Béla, Szabolcsi Gábor, Szabolcsiné Torontáli Katalin.

A József Attila Irodalmi és Művészeti Társaság fénykora mintegy másfél évig tartott. 1948 decemberében a Magyar Kommunista Párt megyei titkárának felesége, Bugár Jánosné bírálatával229 szinte lehetetlenné vált a társaság további érdemi működése, bár a belügyminiszter ténylegesen 1952. április 18-án törölte az egyesületek sorából.

Péter László, a „tiszteletbeli makai"

Csanád megye szétdarabolásával és fölszámolásával 1950-ben Makó megszűnt megyeszékhely lenni. „Voltak, akik úgy hitték — írja Szabó Ferenc —, hogy a város szellemi energiái a megyeközpont státusához kapcsolódtak, s Makó közigazgatási szerepének gyengülése együtt fog járni kultúrájának beszűkülésével. Nem ez történt: A város művelődése [...] megtalálta önmagát, saját egyensúlyát és lehetőségeit."230 a megyei közigazgatási szerepkör elvesztés után összeomlott a koalíciós évek teremtette, jól működő, alulról kiépült kulturális szervezet is. Ezzel egyidőben, 1950-ben hozták létre a múzeumot, egy olyan művelődési intézményt, amely rendeltetésénél fogva a múltba nézett, és kutatási körébe tartozott, sőt feladata volt a város és a térség szellemi örökségének ápolása.

Ilyen dermedt szellemi légkör fogadta 1952 elején a Karcagról Makóra helyezett Péter Lászlót (1926—), aki nemcsak a múzeum alapját rakta le, de a város kulturális életét is újjászervezte. Kétéves itt tartózkodása során a múzeum a tudományos kutatás műhelyévé vált.

Á háborút átvészelt régészeti leletekből és a hagymatermelés frissen gyűjtött tárgyaiból egy kis múzeumi gyűjteményt hozott létre. Előbb időszaki, majd állandó kiállításokat szervezett, tudományos kutatásokba kezdett, a helyi lapokban rendszeresen cikkezett. Mind az ifjúság, mind a felnőttek körében széles körű társadalmi hátteret teremtett maga mögé. Ennek szervezeti formája a múzeumi szakkör és a Múzeumi Bizottság volt. Színvonalas rendezvényeket szervezett: tudományos üléseket, hagymásnapokat, emléktábla-avatásokat; sürgette a köztéri József Attila-szobor fölállítását.

A makói múzeum által gyűjtött József Attila kéziratairól, Juhász Gyula hírlapokban fölkutatott, elfelejtett makói verseiről és az ö-zésről írt dolgozatával megindította a múzeumi füzeteket. Könyvet írt Espersit Jánosról, és benne barátjának, Juhász Gyulának, valamint pártfogoltjának, József Attilának makói éveit is fölvázolta. A Marosparti város kulturális eseményeit később is számontartotta. Összegyűjtött írásai Makói kis tükör címmel 1986-ban jelentek meg. Péter László néprajzi ihletésű nyelvészként érkezett a városba, két év múltán irodalomtörténészként távozott.231 1953. július 30-án 633/53 szám alatti, egy ív terjedelmű fölterjesztésében igyekezett meggyőzni Filep Ferencet, a Népművelődési Minisztérium Múzeumi Főosztálya vezetőjét, hogy nem szabad a makói múzeumot visszafejleszteni és bezárni, mert Makó irodalmi, természettudományi, képzőművészeti, néprajzi téren roppant gazdag és bőséges feladatot állít a múzeum elé. {060}

Ezekben az években egy másik, természettudományi kutatóbázis is létrejött. Az Erdei Ferenc kezdeményezésére 1948-ban Mezőhegyesen létesített Hagymakísérleti Telep 1954-ben Makóra tette át székhelyét.

A második világháború alatt nagyon leromlott a makói hagyma minősége: idegen fajtákkal keveredett, húsa elszíneződött. Több éves szelekcióval és nemesítéssel született meg a nemesített makói vöröshagyma. Kidolgozták a dughagyma nagyüzemi hőkezelését, a hagymatermelés gépesítését, növényvédelmét, a termelés technológiáját. 232

A Marosvidék

A második világháború után ismét több napilap jelent meg a városban. A Makói Népújság előbb a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, majd a Magyar Kommunista Párt lapja volt. A kisgazdapárt 1946—1949-ben Délvidéki Független Hírlap, a szociáldemokrata párt 1946—1948-ben Makó és Vidéke címmel jelentetett meg napilapot. Az MKP és az SZDP egyesülése után adták ki a Csanádmegyét, a Magyar Dolgozók Pártjának hivatalos megyei lapját.

Csanád megye megszűnésével egyetlen lapja se maradt Makónak. A tizennégy szakkört működtető művelődési ház még saját rendezvényeire sem igen tudta felhívni a figyelmet. 1954-ben Varga Ákos művészeti előadó kezdeményezésére és szerkesztésében Fényszóró címmel előbb stenciles, majd nyomdai kivitelben negyedévenkénti periodika látott napvilágot. Munkatársai az irodalmi szakkör zömmel gimnazista tagjai. Ilyen diákújság szintű lap a húszas—harmincas években több is megjelent Makón, de ezeket még a hírlapbibliográfiák sem tartják számon. A József Attila Járási Művelődési Ház Híradója a maga 800 példányával mégis bizonyos küldetést töltött be. Az öt számot megért lapocskában olykor Búzás László, Oltvai Ferenc és Péter László cikkei is megbújtak.

Egyesületek, társaságok ekkoriban nem működhettek, de a művelődési ház — mint szakkörét — létrehozhatta a Juhász Gyula Irodalmi Kön azzal az indokkal, hogy a városi rendezvényeken föllépő színjátszóknak és szavalóknak ők választják ki a betanulásra szánt műveket. Ebben — a háború előtti vezető értelmiségből — nem csak Diósszilágyi Sámuel kapott helyet, hanem (a kaszinóban betöltött könyvtárosságáért [!] internált és a népbíróság által nyolc hónapra ítélt) Kelemen Ferenc is. A Varga Ákos vezette kör mintegy két évre szellemi oázist teremtett a városban, és Marosvidék címmel 1959—1960-ban irodalmi, művészeti, tudományos folyóiratot is képes volt kiadni. A megjelent öt szám. valóban az lett, mint amit a beköszöntőben Erdei Ferenc írt: „Makó városának és a járásbeli falvaknak önismereti és irodalmi fóruma".233 A megyei politikai vezetés-azonban a Marosvidéket mint a Tiszatáj ellenlábasát szüntette meg.234

Szövetkezeti kutatások

Nem helyi indíttatásból, hanem Erdei Ferencnek, az Agrárgazdasági Kutatóintézet igazgatójának kezdeményezésére kezdődött meg a makói és a környékbeli mezőgazdasági szövetkezetek életét föltáró tudományos munka.

Az érdeklődés középpontjába az Úttörő Termelőszövetkezet került,  mivel a {061} nyolcszáz taggal dolgozó, ötezer holdas nagyüzem az ország legjobban gazdálkodó szövetkezete lett. Megalakulásának tizedik évfordulójára Stenczinger (Enese) László (1926—), az Agrárgazdasági Kutatóintézet munkatársa, később egyetemi tanár, mezőgazdasági tudomány kandidátusa könyvet írt a szövetkezet gazdálkodásának szervezéséről.235 Erdei Ferenc azt találta az Úttörő Termelőszövetkezet történetében különlegesnek, hogy olyan individualista múltú társadalomba, mint amilyen a makói volt, beplántálódott a szövetkezeti forma.236

Az Agrárgazdasági Kutatóintézet két munkatársa, Halász Péter és a makói születésű Tóthné Loós Gyöngyi, előbb a Magyar Mezőgazdasági Múzeum kiadásában jelentetett meg nagyobb tanulmányt az Úttörőről,237 majd ezt továbbfejlesztve, újrafogalmazva önálló kötetben is kiadták.238 Halász Péter a kutatás körülményeiről írta: „Amióta egykori igazgatóm, Erdei Ferenc javaslatára elkészítettem a makói Úttörő Termelőszövetkezet történetét, s megismertem a város sajátos, sok tekintetben pedig példás történelmét, népének nem mindennapi erőfeszítéseit, egy kicsit Makó jelentette számomra azt a szűkebb pátriát, amit a fővárosban született, s annak kőrengetegéhez nehezebben kötődő ember nélkülözni kénytelen. "239 Halász Péter ekkoriban dolgozta föl az apátfalvi mezőgazdasági szövetkezet történetét is.240

Köpösdi Vera, a makói múzeumnak 1963—64 közötti igazgatója bölcsészdoktori értekezést írt 1963-ban a makói Lenin termelőszövetkezetről.241 Egyik fejezete nyomtatásban is megjelent.242

Ezt követően sajátos arculata alakult ki a Lenin termelőszövetkezetnek, ezért huszonhat év múltán a vezetés újra feldolgoztatta tevékenységüket. Tamási Mihály a szövetkezet történetét írta meg, Sz. Lukács Imre pedig tizenöt interjút tett közzé.243

József Attila makói évei

Makó az utóbbi fél évszázadban Erdei Ferenc munkái mellett József Attila közleményekkel hallatott legtöbbet magáról Magyarországon.

A sort a második világháború alatt József Jolán,244 és az egykori tanár, Galamb Ödön nyitotta meg.245 A pályakezdésről előbb Péter László,246 legrészletesebben Szabolcsi Miklós írt.247 Ungvárról — Erdei Ferencnek mint az MTA főtitkárának közreműködésével — hazatelepült Saitos Gyula (1896—1967), egykori makói újságíró írt olvasmányos könyvet József Attiláról.248 a Szabolcsi Miklós szerkesztette, 1989-ig zárolt József Attila Emlékkönyv a makóiak közül Galamb Ödön, Eperjessy Kálmán, Es-persit János, Espersit Mária, Koncsek Lászlóné Gebe Márta, Saitos Valéria, Tetta-manti Béla emlékezéseit tette közkinccsé. A könyvtárra menő József Attila-irodalomban {062} Makó folyamatosan szerepel.249 Utóbb A legutolsó harcos című, sokáig lappangó kéziratos kötet hasonmás kiadásához Tóth Ferenc írt kísérő füzetet.250

Várospolitikai írások

A makói járási tanács az államigazgatási tevékenység mérésére munkamódszert dolgozott ki, és a négy évi kutatásról kiadványt tett közzé.251 A városi tanács választási ciklusonkint beszámolókat jelentetett meg.252 Később Várospolitikai Füzetek kiadására is sor került.

7. táblázat Várospolitikai Füzetek

1. A városi tanács programja. Makó. 1973—1977. [Makó], 1973.
2. Makó az első felszabadult magyar város. Három évtized a számok tükrében. Szerk. Juhari Ferenc. Makó, 1974.
3. Gábor Kálmán—Vágvölgyi András: A makói társadalom és a művelődés. Szeged, 1974.
4.  Makó Városi Tanács 4/1974.  számú rendelete a városi címer és zászló alkotásáról és használtatáról. [É. n.}
5. Bakos Zoltán: Makó általános rendezési terve. Makó, 1980.
6. Makó negyven éve szabad. Szerk. Korom Mihály. Makó, 1985.

Munkásmozgalom-történeti kötetek

Eperjessy Kálmán főiskolai tanárnak 1957-ben történt nyugdíjaztatásával, Budapestre távozásával Csongrád megyében alig marad céhbeli történész, aki tudományos felkészültséggel a makói helytörténetírás szolgálatában állt volna. Makón 1958-ban jött létre az a fonák helyzet, hogy amikor a város tizenhárom éves időszakáról néhány lapon történeti összefoglalást kellett készíteni, az internáló tábort megjárt Kelemen Ferenchez folyamodtak.253 Ettől kezdve őt hallgatólagosan rehabilitálták. Hasonló helyzet ismétlődött meg 1963-ban, amikor a megyei tanács Csongrád megyéről akart kiadni összegző történeti munkát; megyei szinten sem tudják nélkülözni Kelemen Ferenc helytörténeti tudását és alkotókészségét. 254 A „polgári" hely történetírás iránti eme tolerancia a munkásmozgalmi kiadványokban már nem érvényesült.

Közben felnőtt a megyében az új történész nemzedék, amely bekapcsolódott az ideológiai okokból aránytalanul előtérbe helyezett és különösen kezdetben erősen prekoncepciókra épült munkásmozgalom-történet kutatásába, de a honismereti és a helytörténeti munkálatokba is. A Tanácsköztársaság negyvenedik évfordulójára készült kötet255 részben már ilyen munka, de a makói fejezetet még műkedvelő történész, Kiss {063} János (1904—1979) általános iskolai tanár írta. Ez volt talán az egyetlen olyan történeti munka, amely a Kádár-rendszer „Haynau-korszakában" készült. Ez abban nyilvánult meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt megyei Agitációs és propaganda osztálya belenyúlt a szerzők szövegébe, sőt a napi politika szellemében a történelem meghamisításától sem riadt vissza. A Forradalmi Kormányzótanács utasítására Vásárhelyi Kálmán, a hadügyi népbiztos Csanád megyei megbízottja a városházára kifüggesztett plakáton általános rekvirálást rendelt el, és emiatt 1919. április 23-án Vásárhelyit a makói nép kíméletlen kegyetlenséggel agyonverte. Annak a dogmának a bizonyítására, hogy egy forradalmár bolsevikot a nép nem ver agyon, azt találták ki, hogy Piroska László, Csongrád város későbbi polgármestere, provokáló szövegű plakátot szerkesztett, és aláhamisította Vásárhelyi nevét.256 A 40/a és a 84/a jegyzet, amely ellenforradalmárnak bélyegzi Kiss Ernőt és Zombori Lajost, szintén szerzőjének tudta nélkül került a szövegbe.257 Később a történeti munkába ilyen vulgáris beavatkozás már nem történt.

Eperjessy Kálmán 1955-ben közzétett helytörténeti kutatási útmutatójában258 komplex történeti földolgozást javasolt, amelynek része természetesen a munkás- és parasztmozgalom is. Mégis a nagy apparátussal, igényes formában megindult megyei kiadványok a megrendelők kívánságára aktualitásokat leszűkítették a munkásmozgalomra. Így születtek a kritikával ma is használható, de túlméretezett dokumentumkötetek. 259 A dokumentumközlések aránytalanságára kirívó példa, hogy pl. az 1919—1944 közötti időszakból Kiskundorozsmáról több forrást közölnek, mint Makóról.

A dokumentumkötetek mellett feldolgozások is készülnek a megye munkásmozgalmának történetéről,260 de Makó ezekben is jobbára csak periférikusán szerepel.

Az új történész nemzedék között Tamási Mihály személyében akadt Makó kutató is.

Tamasi Mihály 1931-ben Királyhegyesen született. A falusi tehetségmentő akció keretében ösztöndíjasként a középiskolát a szegedi piarista, a makói és a szegedi Radnóti gimnáziumban végezte. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 1952-től a Lenin Intézetben folytatta tanulmányait. 1955-ben — Nagy Imre politikájának helyesléséért — egy évre kizárták az egyetemről. Előbb általános iskolában tanított, 1957-től újságíró, 1965-től 1969-ig az MSZMP megyei bizottságának munkatársa, 1975-tól 1979-ig osztályvezetője. 1980—1989-ben a Csongrád Megyei Hírlap főszerkesztője. Egyetemi doktori értekezését 1965-ben A makói demokratikus ellenzéki front. 19291939 címmel, kandidátusi disszertációját A kisárutermelő parasztság 1945—1948 között címmel írta.

Tamasi Mihály szerkesztésében jelent meg 1969-ben Makó az első felszabadult magyar város című kötet. Ebben Erdei Ferenc a török időktől az első világháborúig tekintette át a város múltját. 1918-tól 1945-ig három szerző dolgozta fel a Makó politika történetét: Tamási Mihály a forradalmakat, a harmincas éveket és a népi demokratikus fejlődést, Polányi Imre főiskolai tanár a húszas éveket és a második {064} világháború eseményeit, Oltvai Ferenc megyei levéltárigazgató a gazdasági világválság helyi eseményeit. Munkájukban a város ellenzékisége, a munkásmozgalom és a népi írók tevékenysége került a kutatás középpontjába.261

Az eredeti cím meghagyásával a továbbiakban a műből sorozat lett. A második és harmadik kötetet Korom Mihály (1928—) magyarcsanádi születésű, a makói kereskedelmiben érettségizett történész, a történettudományok doktora, egyetemi tanár, szerkesztette.262 A második kötet bevezető fejezetét a harcokról és az élet megindításáról Korom Mihály írta. A könyvnek az alcímben megjelölt törzsanyagát Tamási Mihály dolgozta föl. Az első kötet időszakát is felölelő dokumentumok, a műmelléklet és a névmutató Tóth Ferenc munkája. Ruszoly József a könyv címét hivalkodónak tartotta. Tamási Mihály érdemeit elismerte, de hiányolta, hogy zömmel sajtóanyag alapján dolgozott, a városi és megyei levéltár forrásait érintetlenül hagyta..263

Az 1981-ben megjelent harmadik kötet már komplex földolgozásra törekedett. Tamási Mihály a politikatörténetet, Szentpéteri Imre, a járásbíróság elnöke a közigazgatást, Halász Péter, a Honismeret szerkesztője a mezőgazdaságot, Pósa Lajos főiskolai adjunktus az ipart, Orkonyai Ede főiskolai adjunktus a kereskedelmet, Gottl Frigyes gimnáziumi igazgató az oktatást, művelődést dolgozta fel. Tóth Ferenc a szerzők közreműködésével a dokumentumokat rendezte sajtó alá.

A kötet lektora a nagybánhegyesi születésű, korábban Makón is működő, Zsilák András volt, a Párttörténeti Intézet főigazgatóhelyettese. A mezőgazdasági fejezetet — ellenséges hangvétele miatt — közlésre alkalmatlannak tartotta. Halász Péter erre 1988-ban így emlékezett vissza: „Érzelmeim, részvétem s haragom nyilván áttetszett a szövegen, ki tudja, tán még az adatokon és a táblázatokon is. Talán úgy érezhettem, az ötvenes évek elején meghurcolt, megcsúfolt makói — és nemcsak makói — parasztságnak szolgáltatok valami nagyon távoli és halvány elégtételt, ha minél részletesebben és őszintébben megörökítem azokat az eseményeket: a kulákkorlátozásnak nevezett boszorkányüldözéseket, a beszolgáltatást, a tagosítást, az erőszakos agitációk miatti bizonytalanságot és kiszolgáltatottságot, s hozzá a hazug, képmutató keretet, aláfestést, ami még csak fokozta azoknak az éveknek a groteszkségét, lázálom-szerűségét [...] E téren azonban nem mindenki érzett és értett velem együtt, s emiatt a kézirat lektorálása és a kötet szerkesztése során többször is kétségbevonták a szöveg némely részének közölhetőségét. Itt köszönöm meg Tóth Ferencnek [a műszaki szerkesztőnek], hogy akkor mellém állt, és segítségével meg tudtuk menteni a kézirat — állítom — döntő részét. A tompító igyekezetnek végül is csak a stílus élességét sikerült mérsékelnie, összefüggő szöveg csak elvétve lett a gyomlálás áldozata. "264

Szociológia

Mocsár Gábor 1967-ben döbbenetes képet festett a hagymás városról. A népszaporodás indexszáma mínuszra váltott, nagy az elvándorlás, a főváros után Makó a leg-egykésebb és a legelöregedettebb város.265

Erdei Ferenc utolsó könyvének, a Város és vidéké-nek keletkezéséről az utószóban így vallott: „Fiatalabb író- és tudóstársak összefogtak, hogy újból felfedezzék {065} Magyarországot. Ebbe a sorba álltam be én is, egy emberöltővel korábbi felfedezés terhével a vállamon. S hogy a vállalkozás könyörtelenül komoly legyen, szülőföldemet választottam tesztanyagul."266

A városok csillagrendszerében elhelyezi Szegedet és a megye többi városát, majd egyenként részletesen bemutatja a városokat és a vonzásukba tartozó falukat. Szociológiát ír kifinomult irodalmi stílusban, mint fiatal korában, a Parasztok-ban. Találó Féja Géza megállapítása: „Könyve hattyúdal és korszerű Georgikon."

Erdei Ferenc keltette föl Vágvölgyi Andrásnak (1930—), az MTA Szociológiai Kutató Intézete főmunkatársának Makó iránti érdeklődését, amelyből több tanulmány született. Előbb Gábor Kálmánnal demográfiai helyzetelemzést végzett, és ebből mélyreható következtetéseket vontak le.267 Ugyanekkor nagyobb vizsgálódást folytattak a város kulturális helyzetének és a helyi társadalom rétegződéséről.268 Az MTA Szociológiai Kutató Intézet csoportja egy időtálló interjúkötetet is közreadott.269 Később a város kétkezi dolgozóinak általános életkörülményeiről készült vizsgálat.270

Néprajz

Bármennyire színes volt is a régi makói népélet, kutatásaival mégsem foglalkoztak. 1944 előtt kizárólag morzsák keletkeztek: újabban is csak néhány mélyfúrás történt.

A 19. századból Szirbik Miklós alkalomszerű megállapításai, Gilitze István érzékletes népköltői megjegyzései, Kassai Vidor komikus színész mozaikképei az 1848 körüli évekből,271 Palugyay Imrének megbízható leírásai272 és Tömörkény Istvánnak kaleidoszkópszerű emlékképei273 érzékeltetik a makói nép anyagi és szellemi kultúrájának gazdagságát.

A huszadik század első évtizedeiből a Népünk és Nyelvünk számaiban egyetlen kis közlemény árválkodik: Szendrey Ákosnak a házassági szokásokról szóló írása.274

Az utóbbi évtizedekben szétszórtan kisebb cikkek láttak napvilágot. Császtvay István a sárkányos kapukról,275 Tóth Ferenc hagyatéki leltárak és végrendeletek alapján a 18. századi makói házak melléképületeiről írt.276 Makó jellegzetes népi teherhordó eszközéről, a talicskáról — kialakulásáról, típusairól, készítéséről — Tóth Ferenc-nek,277 a makói szólásokról Kelemen Ferencnek jelent meg közleménye. A köztudat a szőrhímzést tévesen hódmezővásárhelyi sajátosságnak tekinti, mivel készítését az ottani háziipari szövetkezet karolta föl; az 1975-ben kiadott reprezentáns népművészeti kötet a legszebb szőrhímzést Makóról közli.278 Ez a tetszetős hímzési mód — miként az ö-ző nyelvjárás — az egész tájegységre vonatkozik. A város néprajzi sajátosságairól Tóth Ferencnek két összefoglalása jelent meg: egyik a Forrásban,279 másik a Tiszatájban.280 {066}

A népi tánchagyománnyal Felföldi László foglalkozott. Makó tánckultúrájáról főleg levéltári források alapján írt tanulmánytól Feldolgozta a Maros-menti szerbek tánckultúráját is.282

Fejér Gábor (1959. augusztus 29.—) makói születésű néprajzkutató 1983-ban a soproni egyetemen faipari mérnöki, 1989-ben Debrecenben néprajzi diplomát szerzett. Előbb a makói, majd a Néprajzi Múzeum muzeológusa. Tanulmányt írt a makói borsajtóról. 283 Kutatási területe a parasztbútor, kézműves ipar, népi specialisták.284

A makói parasztbútor iránt különös érdeklődés mutatkozott. A Néprajzi Múzeumban 1979-ben Csongrád megye népművészetéről rendezett kiállítás vezetőjének címlapján makói menyasszonyi láda szerepelt.285 A Magyar néprajzi lexikon-ban K. Csilléry Klára fontosnak tartotta, hogy makói bútor címszó alatt külön cikket írjon.286 Ugyanő hasonló címmel a Múzsákban is közölt illusztrált cikket.287 Juhász Antal a menyasszonyi ládáról adott áttekintést.288

Bár egy néprajzi tájegység nem azonos megyei közigazgatási területtel, mégis Hofer Tamás kezdeményezésére az Európa Könyvkiadó gyakorlati okokból megyénként kezdte megjelentetni a népművészeti köteteket. Szolnok, majd Hajdú-Bihar után harmadiknak 1990-ben a Csongrád megyei kötet látott napvilágot. Szerkesztője, Juhász Antal a terület egységes bemutatására törekedett, így mind a tizennégy fejezet mutat be makói tárgyi emléket. Ezért állapította meg Szenti Tibor: „A kötet szakírói, elsősorban Tóth Ferenc, Juhász Antal, K. Csilléry Klára, Kresz Mária és Felföldi László Makó népművészetének föltárásával az ország néprajzi táji térképéről fehér foltot távolított el. Erről a történelemben szerencsétlen sorsú városról, amelyet éltető környezetétől többször elvágtak, és közigazgatásilag ide-oda csatoltak, megcsonkítottak [...] kiderült, hogy a makói népi bútorok és kerámiák semmivel sem maradnak el a szomszédos és országosan elismert hasonló vásárhelyi tárgyak mögött."289

Polner Zoltánt (1933—) a hiedelmek, ráolvasások, népi imádságok gyűjtésekor kettős cél vezérelte: megmenteni a menthetőt, és költőként ihlető forrásként fölhasználni őket. Hihetetlen termékenységgel ontotta köteteit. Előbb ráolvasásokat és népi imákat adott ki,290 ezt követte a táltoshagyomány földolgozása.291 Gyűjtés közben rábukkant a természetfölötti képességekkel fölruházott ördöngösökre292 és a boszor-kányokra.293 Gyűjtőköre Csongrád megye; valamennyi munkájában találhatók makói adatközlők.

Katona Imre (1885—1974) makói születésű, Csongrádra sodródott állatorvos makói tájszótára mintegy hatvanezer tételt tartalmaz. A kéziratos munka valóságos néprajzi enciklopédia, de szólás és közmondásgyűjtemény is.294 {067}

Múzeumi füzetek

A makói könyvkiadás múltja azt mutatta, hogy intézményi háttér nélkül kiadványsorozatot tartósan fönntartani nemigen lehet. Erre a múzeum látszott Makón legalkalmasabbnak. Egy születőfélben lévő intézményt — mint amilyen akkor a múzeum volt — előbb a városban el kellett fogadtatni. Ebben nagy szerepe lett a múzeumi baráti körnek, amely alulról épült, és célja az volt, hogy a város ne csupán vegetáljon, hanem váljék pezsgő, virágzó településsé, bontakozzék ki élénk, múltban gyökerező kulturális, szellemi élet. Erdei Ferenc szavaival: „A Múzeumbarátok Köre szürke neve alatt összeverődött egy húsz—negyven főből álló csütörtöki társaság, akik e nap esti óráiban összejönnek a József Attiláról elnevezett múzeumban, s ott eszmét cserélnek korunk és országunk problémáiról és Makó város jövőjéről [...] Ez a műhely a múlt haladó hagyományainak is megfelel, s a jövő számára is méltó gyülekezet."295 a múzeumi füzetek a 64. számáig a Múzeumi Baráti Kör füzetsorozataként jelent meg.

8. táblázat A Makói Múzeum Füzetei

Szerkeszti: 1—3: Péter László, 4—59: Tóth Ferenc, 60: Domokos László, Fejér Gábor, Halmágyi Pál, 61—75: Tóth Ferenc, 76: Halmágyi Pál.
1 Péter László: A makói múzeum József Attila-kéziratai. Szeged, 1952.
2 Péter László: Az ö-zés kérdéséhez. Debrecen, 1952.
3 Péter László: Juhász Gyula elfelejtett makói verseiből. Makó, 1953.
4 Tóth Ferenc: A makói hagyma történetéhez. Makó, 1969.
5 Kelemen Ferenc: Makó igazgatásának történeti formái. Makó, 1970.
6 Kelemen Ferenc: A makói városi tanácsház. Makó,  1971.
7 Eperjessy Kálmán: Csanád megye az első katonai felvétel (1782—1785) idején. Makó, 1971.
8 Tóth Ferenc: A makói talicskaper. Makó, 1971.
9 Tóth Ferenc: Gilitze István és az 1821-es árvíz. Makó, 1972.
10 Búzás László: Makói hírlapok és folyóiratok bibliográfiája.  1870—1970. Makó, 1972.
11 Vida Zoltán: Makó iskolatörténete a város felszabadulásától az államosítá-sig.(1944—1948). Makó, 1973.
12 Vágvölgyi András—Gábor Kálmán: A kisvárosi fejlődés sajátos útja. Adalékok Makó demográfiai helyzetéhez. Makó, 1974.
13 Hegedűs Géza—Péter László: Dobsa Lajos emlékezete. Makó, 1974.
14 Tóth Ferenc: Makó településtörténeti vázlata. Makó, 1974.
15 Tóth Ferenc: A makói városi parasztház telke. Makó, 1974.
16 Eperjessy Kálmán: József Attila makói diákévei. (Egykori tanárának visszaemlékezése). Makó, 1975.
17 Forgó István: Tagosítás Makón. (1949—1952). Makó, 1976.
18 Kelemen Ferenc: Régi idők — régi emberek. Karcolatok Makó múltjából. Makó, 1976.
19 Tóth Ferenc: A makói rév és híd. Makó, 1977.
20 Tamasi Mihály: A forradalmi mozgalom makói harcosai. Makó, 1977.
21 Rátkai Árpád: A makói munkáseszperantista csoport története. Makó, 1978. {068}
22 Szirbik Miklós: Makó városának leírása. 1835—1836. Makó, 1979.
23 Varga Dezső: Espersit János és baráti köre. Makó, 1979.
24 Tóth Ferenc: Anyag és technika Makó népi építészetében. Makó, 1979.
25 Papp János: A makói József Attila Irodalmi és Művészeti Társaság története. (1947—1952). Makó, 1980.
26 Tóth Ferenc: Egy makói hagymás család életútja. Makó, 1982.
27 Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. Makó, 1982.
28 Sípos Erzsébet: Szülőföldem, Földeák népélete. Makó, 1982.
29 Kiss Imre: A munkásdalos kultúra fejlődése Makón.  1921—1939. Makó, 1982.
30 Tóth Ferenc: A makói ház. Makó, 1982.
31 Nagy Júlia: A makói tanyai iskolák története. Makó, 1983.
32 Juhász Gyula emlékülés. Makó, 1984.
33 Tóth Ferenc: A makói parasztgazdaságok ellátottsága 1781-ben. Makó, 1983.
34 Tóth Ferenc:  Farkas Imre munkásmozgalmi tevékenysége dokumentumok tükrében. Makó, 1983.
35 Laczó Katalin: Vén Emil élete és művészete. Makó, 1984.
36 Eperjessy Kálmán: írások a régi Makóról. Makó, 1984.
37 Géczi Lajos: Makó utcanevei 1851-ben. Makó, 1984.
38 Halmágyi Pál: Makó város francia megszállása. 1919. április 27-től 1919. június 17. Makó, 1984.
39 Köpeczi Béla: Erdei Ferenc, a politikai gondolkodó. Makó, 1985.
40 Reizner János: Makó város története. Makó, 1984.
41 Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. Makó, 1985.
42 Tóth Ferenc: Könyves-Kolonics József politikai pályája. Makó, 1985.
43 Halmágyi Pál: Makó város román megszállása. 1919. június 17.—1920. március 29. Makó, 1985.
44 Tóth Ferenc: Erdei Ferenc szülőháza. Makó, 1985.
45 Polner Zoltán: Éganyám, földanyám. Makó környéki ráolvasások és hiedelmek. Makó, 1985.
46 Csillag András: Pulitzer József makói származásáról. Makó, 1985.
47 Péter László: Makói kis tükör. Makó, 1985.
48 Polner Zoltán: Koronával koronázzák. Makó környéki népi imádságok és Krisztus-legendák. Makó, 1985.
49 Erdei Ferenc: A makói hagyma iskolája. Makó, 1985.
50 Papp Zoltán: Makói történet. (Egy fejezet Erdei Ferenc életéből). Makó, 1985.
51 Tóth Ferenc: Giba Antal felmérése Makó belterületéről 1824-ben. Makó, 1986.
52 Tóth Ferenc: Erdei Ferenc, a makói diák. Makó, 1986.
53 Tóth Ferenc: Erdei Ferenc hadbírósági pere. Makó, 1986.
54 Erdei Ferenc emlékülés. 1985. december 16. Makó, 1987.
55 H. Szabó Imre: Makó az ősi ellenzéki fészek. Makó, 1987.
56 R. A. Vészelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. Makó, 1987.
57 Tóth Ferenc: Giba Antal felmérése Makó szállásföldjeiről 1819—1820-ban. Makó, 1988.
58 Tóth Ferenc: Makó úrbéri térképei. Makó, 1988.
59 Giba Antal emlékülés. Makó, 1988.
60 Emléklapok Tóth Ferencnek. Makó, 1988.
61 Markos Gyöngyi: Bábaság Makón. Makó, 1988. {069}
62 Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződésmegkötéséig. 1843—1878. Makó, 1988.
63 Borovszky Samu: Makó. Makó, 1989.
64 Fenyvesi László: Makó mint hódoltsági nagyváros a 16. században. Makó, 1989.
65 Halmágyi Pál: A Makó és környékéért vívott harcok 1944 őszén. Makó, 1989.
66 Banner János: Apátfalva néprajzi vázlata. Makó, 1990.
67 Hollósy Kornéliának a magyar írók április 13. 1857. Makó, 1990.
68 Huszár Tibor: Párhuzamok és kereszteződések. Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. Makó, 1991.
69 Domokos László—Tóth Ferenc: Címerek és díszpolgárok Makón. Makó, 1991.
70 Tóth Ferenc: Makó város úrbéri küzdelmeinek kezdetei. 1778—1805. Makó, 1992.
71 Orbán Imre: A makói római katolikus temető a XVIII—XIX. században. Makó, 1992.
72 Buzás László—Tóth Ferenc: Makó utcanevei. Makó, 1992.
73 Tipity János—Tóth Ferenc: Makói vasművesség. Makó, 1992.
74 Tipity János—Tóth Ferenc: Régi makói házak. Makó, 1992.
75 Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája '91. Makó, 1992.
76 Eperjessy Kálmán: Politikai és gazdasági elemek a Maros folyó történetében. Makó, 1993.

A füzeteket az igény és a szükséglet hozta létre, tartotta fönn, és nem állandó pénzügyi háttér. A múzeumnak ilyen — saját kezelésben — sohasem volt. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve különlenyomatainak költségeit a múzeumi szervezet fedezte, a városi tanács és az önkormányzat költségvetésében az elfogadott füzetekre rendszeresen beütemezte a nyomdaköltséget és a tiszteletdíjat. Ennek nem volt állandó keretösszege, évről évre a körülmények és a lehetőségek figyelembevételével alakult ki. Egy-egy kiadványhoz olykor sikerült megnyerni a minisztériumot vagy a megyét (75, 51); a pesti vagy a debreceni egyetemet (68, 61); a megyei levéltárat vagy a gimnáziumot (57, 52); az érdekelt falvak elöljáróit vagy szövetkezeteit (28, 62, 66); az Építésgazdasági és Szervezési Intézetet vagy a Zöldség-Gyümölcs Értékesítő Szövetkezeti Vállalatot (5, 49); az Ethnographia vagy a Hírlap szerkesztőségét (15, 50) stb. Volt olyan füzet (62), amelyet másfél tucatnyi szerv adott ki. Előfordult, hogy a társadalmi szervek sora a füzetekhez fölhasznált nagy mennyiségű rajzokat (73, 74) vásárolta meg.

9. táblázat A múzeumi füzetek kiadóinak megoszlása

Múzeum                                                        19
Városi tanács vagy önkormányzat                   43
Egyéb szerv                                                    14

A múzeum — mint a megyéhez tartozó szervezet — az akkori politikai körülmények között autonóm intézménynek számított, ezért a szaktanulmányok tekintetében önállóan járhatott el, de olykor a városi vezetés — amely múzeumtámogató tevékenységéért gyakran politikai nyomásnak volt kitéve (múzeum, Espersit-ház, ópusztaszeri hagymás-ház építése) — taktikai érdekű kiadvány igényét (23) is tudomásul kellett venni. {070}

A kiadványok füzetként indultak, de olykor kötetté vastagodtak. Mivel a megye három ív terjedelemig engedélyezhette a nyomdai kiadást, és a kisebb munkák költségeinek előteremtése járható útnak bizonyult, ez a füzetek terjedelmét nagyban meghatározta. A fehér borítóról a színes kivitelűre a 40. számtól került sor. Szekeres István makói születésű grafikus művész emblémával ajándékozta meg a múzeumot, amely a múzeum M betűjét is magába foglalja, de a szegedi, vásárhelyi és aradi utak találkozásánál létrejött várost is. Az ötletes jelkép ezentúl a kiadványokra került, de leginkább mégis Varga Imre közismert kompozíciója fémjelzi a füzeteket.

Színvonal tekintetében természetesen vannak különbségek a füzetek között, de valamennyi tudományos értéket képvisel. A szerzőgárda négy elemit végző hagymakertésztől akadémikusig terjed. Az eddig megjelent 76 füzetet 39 szerző írta, zömüket makói (26) vagy szegedi (7). A művek közlése során tárgyi megkötöttség nem érvényesült. Előzetes terv nem készült, de voltak előre megfogalmazott irányelvek: a fehér foltok csökkentése; a népélet iránti érdeklődés fölkeltése; az évfordulók vagy nagyobb események dokumentálása; a múzeum kincseinek közzététele; hozzáférhetetlen művek kiadása; a monográfiai kutatások segítése stb. Tehát az élet diktálta az egymásutániságot. Kérésre, megbízásra kevés munka (7, 12, 13, 16, 64) készült; a sorozat inkább a számontartott Makó-kutatóknak vált fórumává.

10. táblázat A múzeumi füzetek tematikai megoszlása

Helytörténet 36
Művelődéstörténet 16
Néprajz 15
Szociológia 2
Topográfia 5
Nyelvészet 1

A szűkebb értelemben vett helytörténeti munkák között vannak makói klasszikusoknak nevezhető szerzők: Szirbik, Reizner, Borovszky és a mai történészek tanítómesterei: Buzás László, Eperjessy Kálmán, Kelemen Ferenc. Valamennyien személyiségükkel, forrásismeretükkel, fölkészültségükkel alapozó munkát végeztek. Ha a sorozat csupán az ő munkáikból állna, akkor is teljesnek hatna. A múzeum történészeinek, Tóth Ferencnek és Halmágyi Pálnak szinte kizárólagos fóruma lett a füzetsorozat, a várostörténeti tanulmányoknak majd felét ők írták.

Tóth Ferenc a településtörténet (14), a marosi híd (19), a két világháború közötti időből makói életpályák (34, 42, 44, 52, 53), társszerzőként címer, utcanév és vas-művesség témakörben publikált (69, 72, 73), a helyi múzeum kéziratos térképeit tette közzé (51, 57, 58).

Tóth Ferenc (Makó, 1928. január 4.—) a szegedi egyetemen néprajzot, művészettörténetet, régészetet hallgatott, 1952-ben magyar—történelem szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Tanítómestere Bálint Sándor, Felvinczi Takács Zoltán, Roska Márton, Eperjessy Kálmán, Klemm Antal, Mészöly Gedeon volt. 1952—1953-ban, 1955—1964-ben a makói gimnázium tanára, 1953—1955-ben a szegedi egyetem történeti intézetében könyvtáros-tanársegéd, 1964—1988 közt a makói múzeum igazgatója. 1975-ben bölcsészdoktori értekezést írt Népi építkezés Makón címmel. Makó-kutatóként várostörténeti, néprajzi, művelődéstörténeti, topográfiai dolgozatokat tett közzé. Szerkesztője a múzeumi kiadványoknak, a makói Keresztény Értelmiségi Szövetség, az Erdei Ferenc Társaság Füzeteinek és a monográfiának. Nyugdíjazásakor Emléklapok Tóth Ferencnek címmel a múzeumi füzeteknek különszáma jelent meg (60). {071}

Halmágyi Pál Makó huszadik századi történetével foglalkozik. Feldolgozta a város francia és román megszállását (38, 43) és a Makó környéki 1944 őszi harcok történetét (56, 65).

Halmágyi Pál (1948. október 4.—) középiskoláit Makón, az egyetemet Szegeden az Állam és Jogtudományi Karon 1973-ban végezte. 1980-ig jogászként — többek között a Központi Múzeumi Igazgatóságon — dolgozott, közben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészeti Karán történelemből középiskolai tanári oklevelet szerzett. Diplomamunkája: Makó antant megszállása 1919—1920-ban. 1987-ben bölcsészdoktori értekezést írt A Makó és környékéért vívott harcok 1944 őszén témakörben. 1980-tól muzeológus a makói múzeumban. Tanulmányulmányozta a megyeháza építéstörténetét296 és a hagymaszövetkezet múltját.297 1988-tól a makói múzeum igazgatója.

Egy-egy történeti témájú értekezést mintegy tucatnyian írtak. Huszár Tibornak a Márciusi Frontról írt nagy lélegzetű munkája szétfeszíti a helytörténeti kereteket (68). Külön színfolt Fenyvesi László török kori (64), Nagy Júlia és Vida Zoltán iskolatörténeti dolgozata (11, 31), Géczi Lajosnak, Buzás Lászlónak, Tóth Ferencnek utcanevekről (37, 72), Papp Zoltánnak Erdei Ferencről (50), H. Szabó Imrének az ellenzéki Makóról (55), Forgó Istvánnak a tagosításról (17), Domokos Lászlónak a díszpolgárokról (69) és Körmendi Jánosnak. Nagyérről (62) írt tanulmánya.

A Tamasi Mihály és Korom Mihály szerkesztette Makó az első felszabadult magyar város három kötete viszonylag tehermentesítették a múzeumi sorozatot a munkásmozgalmi közleményektől. Tamasi Mihály a munkásmozgalom makói harcosainak életrajzi gyűjteményét (20) tette közzé,298 Rátkai Árpád a makói munkáseszpe-rantista csoport történetét (21). Visszaemlékezés és kutatás alapján írta meg Kiss Imre a makói munkásdalárda múltját (29). A Kossuth-párttal kialakított egyesült ellenzék szociáldemokrata képviselőjének, a személyi kultusz idején elnémított Farkas Imrének működéséről Tóth Ferenc dokumentumgyűjteményt tett közzé (34).

A művelődéstörténet és ezen belül az irodalomtörténet a sorozat erőssége. Dobsa Lajos drámaírói és politikai pályájáról korszerű munka jelent meg (13). Csillag András kutatásai fény derítettek Pulitzer József makói származásának részleteire (46). A füzetsorozatban is helyet kaptak a József Attila- és Juhász Gyula-publikációk (1, 3, 23), valamint a József Attila szellemében kibontakozó irodalmi élet bemutatása (25). Péter László válogatott makói írásainak kötete város irodalom- és művelődéstörténetének minden fontos alakját bemutatja (47).

Az építőművészet körébe két füzet tartozik: Kelemen Ferenc olvasmányos munkája a megyeházáról (6) és Tipity János — Tóth Ferenc szerzőpáros által a régi makói házakról közreadott kiadvány (74). A Rudnay Gyula makói művésztelepének városunkhoz ragaszkodó festőművészét, Vén Emilt (Weisz Emíliót) Laczó Katalin mutatta be (35). Az iparművészetet Tipity János—Tóth Ferenc szerzőpárosnak a vas-művességről készült munkája képviseli (73). Korának legünnepeltebb dalénekesét, Hollósy Kornéliát két kiadvány örökíti meg: Diósszilágyi Sámuel nagymonográfiája és a magyar írók által 1857-ben összeállított emlékalbum, amely Dombegyház község közreműködésével jelent meg (41, 67). Egyháztörténeti témakörbe tartozik Orbán Imrének a római katolikus temetőről írt munkája.

A néprajzi kutatás Makón akkor indult, amikor a népélet színei már fakulni kezdtek, de még eredményesen kutatható volt. Tóth Ferenc a jellegzetes makói népi közlekedési eszközről, a talicskáról (8), Gilitze Istvánról és históriás énekéről (9), valamint a népi építészetről (15, 24, 30, 33) írt kisebb-nagyobb tanulmányokat. Az ópusztaszeri Nemzeti  Emlékparkban fölállított makói hagymásház tulajdonosának, {072} Diós Sándornak háromszáz évre, tíz nemzedékre visszautaló és a ház százötven éves múltját dolgozta föl Egy makói hagymás család életútja című művében. Halász Péter szerint: „Mintha Erdei Ferenc Parasztok című könyvének példatára lenne ez a füzet."299 Függelékben jelent meg az őstehetség Diós Sándor hagymakertész önéletrajza.

Polner Zoltán Makó környéki népi imádságokat gyűjtve jött rá, hogy az Ómagyar Mária-siralom nem magányos alkotás. Az alliteráció azonossága, a fiáért síró Anya szenvedésmotívuma, költői képei, rímtechnikai hasonlósága mindkét forrásban fölfedezhető (48). Más művében pedig archaikus ráolvasókat és hiedelemmondákat adott közre (45).

Markos Gyöngyi a gyermek születését megelőző időszaknak Makón föllelhető szokásait és hagyományait dolgozta föl.300 Nyomon követte az „értékváltozásokat, a viszonyulások változásait a gyermekszám alakulásától a terhességen át az újszülött gondozásáig, a keresztszülők szerepének módosulásáig".301 A születés körüli szokásokhoz kapcsolódva történeti kutatásokat végzett a makói bábaságról is (61).

Markos Gyöngyi (1948. szeptember 4.—) középiskolai tanári oklevele mellé Debrecenben néprajzi diplomát is szerzett. Bölcsészdoktori értekezését A születés hagyományai Makón címmel írta. 1984-től a makói múzeum muzeológusa. Csongrád megye népművészete kötetben a bőrművességről, az Újvári Zoltán tiszteletére kiadott kötetben Makó kisgyermekkori hagyományaiból címmel írt tanulmányt.302

Banner János születésének centenáriumára kiadott kötetben3O3 Apátfalva néprajzáról közreadott tanulmánya az apátfalvi elöljáróság anyagi támogatásával a makói sorozatban is megjelent.

Fejér Gábor szervezésében 1991 augusztusában A néprajz jövője — a jövő néprajza címmel Makón rendezték meg a Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciáját. Az itt elhangzott előadások minisztériumi támogatással a múzeumi füzetekben láttak napvilágot (75).

A szociológiából Erdei Ferenc klasszikus értékű műve, Makó társadalomrajza fémjelzi a sorozatot(27). A kéziratot Erdei Sándor rendezte sajtó alá, és Kulcsár Kálmán írt hozzá utószót.304 Az Akadémia kiadásában, Erdei Ferenc összegyűjtött művei-nek sorozatában a makói kiadvány jelent meg hasonmásban.

Vágvölgyi András és Gábor Kálmán makói kutatásaikat demográfiai vizsgálódással kezdték (12). Péter László az ö-zésről (2), Buzás László a helyi lapokról bibliográfiát készített (10).

„Mit jelentenek a füzetek a városnak? — tette föl a kérdést Blazovich László — A városismeret az önismeret, a helyi identitás tudat épül bennük [...] Mit jelent magának a tudománynak ez a sorozat? Egyrészt jelenti azt, hogy mélyfúrások készülnek nagyon sok esetben, és a mélyfúrások eredményeit fel lehet használni az országos történet készítésekor [...] Mi a továbblépés lehetősége a sorozat számára? Mindenekelőtt az összehasonlító elemzések készítése. Aztán egy további lehetőség annak kiemelése, hogy Makó a Viharsarok része. Milyen lehetősége lehet még ennek a sorozatnak? Egyes tehetséges kutatók számára biztosítja az indulást."305 {073}

A szerkesztőnek törekvése volt, hogy a kiadványok ne csak a makóiaknak szóljanak, legyen általánosabb mondanivalójuk is. Szabó Ferenc — bemutatva a 41-től 51-ig megjelent számokat — megállapította: „Az itt ismertetendő tizenegy szám tárgyánál és színvonalánál fogva dicséretére válna bármelyik hivatásos könyvkiadónak, nagy tudományos intézetnek. "306

A múzeumi füzetek kiadása azzal a céllal indult, hogy a megváltozott körülmények között folytatódjék az Eperjessy Kálmán által megkezdett helyi könyvkiadás. Ez abban is megnyilvánult, hogy az 1926-ban tervezett kiadványok közül Diósszilágyi Sámuelnek Hollósy Kornélia élete, vagy Banner János Apátfalva néprajza a múzeum sorozatában látott napvilágot; Kelemen Ferenc az 1926. évi tervezetben szerzőként volt föltüntetve, mégis csupán a múzeumi füzetekben fordul elő neve; Szirbik krónikája mindkét helyen megjelent; a régi sorozat kutatási eredményeit olykor a múzeumi füzetek fejlesztették tovább (Dobsa Lajos, településtörténet); mindkét sorozatnak munkatársa Erdei Ferenc és Eperjessy Kálmán, sőt a csonkán maradt Csanádvármegyei Könyvtárat (30) a múzeumi sorozat tette teljessé. Az évkönyv a cikkek temetője, de a benne megjelent tanulmányok különnyomatként, sorozatba beillesztve önálló életüket élhetik. Ugyanakkor így előállításuk is olcsóbb. Ilyen szemponttól vezérelve a megyei sorozatba 13, a múzeuméba 23 különnyomat került. A mutációs kiadványokat is gyakorlati okok indokolják; ilyen az előbbi sorozatban 3, az utóbbiban 4 fordul elő. A régi sorozat erőssége az egyháztörténet, a színészet múltjának földolgozása, a régészet és a megyei szemlélet; az új sorozaté a várostörténet, a néprajz, az irodalomtörténet és a topográfia.

Az újabb sorozat csak nevében múzeumi, ám teljes egészében városinak tekinthető. Ezt hangsúlyozta Halász Péter is: „Kevés olyan 20—30 ezer lelkes nagyságrendű városunk van, amely azzal büszkélkedhet, hogy 1952 óta folyamatosan kiadványsorozatot jelentet meg. Mert A Makói Múzeum Füzetei valójában nem a makói múzeum füzetei, hanem valóságban az egész városé. "307

Eperjessy Kálmán úgy találta, hogy a megye feloszlatásával a Csanádvármegyei Könyvtár hagyományai nem szűntek meg, tovább él a múzeumi füzetekben. „A szellem ugyanaz, csak a cím változott: Csanádvármegyei Könyvtár helyett A Makói Múzeum Füzetei. "308

Egyéb múzeumi sorozatok

Az 1964 decemberében megalakított baráti kör 1865—72-ben a múzeumi élet kialakítása végett A Makói Múzeumi Baráti Kör Értesítője címmel időszaki kiadványt jelentetett meg. Ebben kisebb cikkek, közlemények, nekrológok, könyvismertetések, múzeumi hírek láttak napvilágot.

A Makó képzőművészete címmel megrendezett kiállításról tematikus szám közli Kelemen Ferenctől Makó és a szépművészetek című tanulmányát, Szilvássy Nándor, Szekeres István, Balog Tünde, Karsainé Volent Irén, Jakobey Emma, Takács Győző, Hézső Ferenc, Batka István, Kocsis Imre, Bánszky Tamás vallomását művészetükről. Kelemen Ferenc írását Torma Imréről, Fáy Magda emlékezését Fáy Lórántról. Rudnay Gyula makói művésztelepéről Péter László bibliográfiát, Nagy Sándor levéltári jegyzéket tett közzé.309

A közleményekből néhány kiragadott adat: 1965-ben a Magyar Rádió a múzeumról {074} nyolc, a városról huszonnyolc alkalommal adott híradást. A múzeumról 1965-ben 52 cikk jelent meg a megyei és országos lapokban.310 Makó idegenforgalmáról szintén tematikus szám jelent meg.311 Kispista Istvánnak Erdei Ferencről Séta bölcsőhelyem körül címmel készült ötrészes riportja312, valamint az Erdei Ferenc temetésén elhangzott beszédek is megjelentek.313

Nem pusztán tartalmi, olykor formai (pl. a kiadvány mérete) okokból született A Makói Múzeum Adattára és A Makói Múzeum Forráskiadványai című sorozat.

11. táblázat A Makói Múzeum Adattára Szerkeszti: Tóth Ferenc

1 Forgó István: Tájékoztató a Makót veszélyeztető 1970-es árvízről. Makó, 1971.
2 Forgó István: Elnöki fogadóórák a makói Városi Tanácsnál. Makó, 1971.
3 Nagy Sándor: Száz éves a makói szociális otthon. Makó, 1974.
4 Tóth Ferenc: Emlékezés Diósszilágyi Sámuelre. Makó, 1982.
5 Markos Gyöngyi: A születés hagyományai Makón. Makó, 1987.

12. táblázat A Makói Múzeum Forráskiadványai Szerkeszti: Tóth Ferenc

1 Napló az 1970-es makói árvízveszélyről. Makó, 1970.
2 Nagy Sándor: Régi makói árvizek. Makó, 1970.
3 Árvízvédelmi közlemények. Szerk. Tóth Ferenc Makó, 1970.
4 Arcok, életutak, vélemények. Szerk. Vágvölgyi András. Az interjúkat Gábor Kálmán irányításával a szegedi József Attila Tudományegyetem hallgatói készítették. Makó, 1974.
5 Diósszilágyi Sámuel: A makói szervezett munkások Petőfi dalkörének története. Makó, 1982.
6 Diósszilágyi Sámuel: Vásárhelyi Kálmán emlékezete. Makó, 1982.
7 Diósszilágyi Sámuel emlékülés. Makó, 1983.
8 Várospolitikai Újság — Várospolitikai Szemle. Hasonmás válogatás a szövetkezett ellenzéki pártok közleményeiből [1935-1937]. Makó, 1986.
{075}

Sorozaton kívüli kiadványok

Nélkülözhetetlen kézikönyv Györffy György Árpád-kori történeti földrajza.314 Első kötete Csanád megyét is tárgyalja. Szabó István találóan állapította meg: „egyszerre történeti földrajzot és történeti helységnévtárat, sőt ezek együttes kereteit is már-már szétfeszítő művet helyezett a magyar — egyben a nemzetközi — tudományosság asztalára".315

A makói földrajzi neveknek Inczefi Géza személyében kiváló kutatója akadt. Kandidátusi értekezése Földrajzi nevek névtudományi vizsgálata címmel a makói és környékbeli földrajzi nevek alapján készült.316 Inczefi Gézának korábbi kapcsolata is volt a Maros-parti várossal, ugyanis 1939—1940-ben a makói gimnáziumban tanított. A történeti névanyagot a csanádi püspökség makói uradalmának irataiból és a makói múzeum kéziratos térképeiből merítette. Bevezető tanulmányában a földrajzi nevek nyelvtanát, névélettanát és történeti tanulságait foglalta össze. Ezt az elméleti részt követi a földrajzi nevek szótára.317

Az 1821. évi árvíz százötvenedik évfordulóján vetődött föl a terv Gilitze István parasztköltő P. Makó városának víz által való pusztulásáról című históriás énekének hasonmás kiadására. Ortutay Gyula és Péter László lektori véleménye alapján, Papp János szerkesztésében, Tóth Ferenc bevezetőjével és jegyzeteivel, Balog Tünde illusztrációival, a Kner Nyomda kivitelezésében jelent meg „bilingvis" (hasonmás és mai helyesírás szerinti) formában.

Az Akadémiai Kiadó jelentette meg Dávid Katalinnak az Árpád-kori Csanád vármegyéről készült művészeti topográfiáját. Oklevelek, a kódexirodalom és régészeti anyag alapján rekonstruálta a megye román kori művészeti emlékeit. A kötet három részből áll: történeti áttekintésből, a kiszombori rotundának — mint egyetlen épen maradt emléknek — a bemutatásából és művészeti topográfiából.318

Diósszilágyi Sámuel literátor főorvos születésének centenáriumán Tóth Ferenc rendezte sajtó alá Orvosi intelmek című aforizmagyűjtemény hasonmás kiadását. A szerző életbölcsességére és sziporkázó szellemességére rávilágító kiadvány a Fáy Lóránt illusztrációival ellátott, a gyomai Kner Nyomdában megjelent 1940. évi második kiadás alapján készült.

A makói múzeum állandó kiállításához 1981-ben a háttérfotókat és a körbefutó fríz fölvételeit Szabóki Zsolt fotóművész készítette. A kedvező fogadtatás érlelte meg egy városi fotóalbum kiadásának gondolatát. A gyűjtemény — a városi tanács kezdeményezésére — archív és újabb felvételekkel kiegészítve, a Corvina kiadásában, Lator László lírai „városdicséretével", Halmágyi Pál történeti áttekintést nyújtó utószavávaljelent meg.319

Makó kevéssé ismert nagy fiának, Erdei Sándornak elbeszéléseit, tanulmányait, cikkeit adta ki 1986-ban a Soros Alapítvány támogatásával a makói múzeum. Erdei Sándor 1956 szeptemberétől 1957 januárjáig a Magyar írók Szövetségének főtitkára volt. A kötet tartalmazta az 1956 októberi főtitkári bevezetőt is.320 Utószó helyett a kötet végén szerepel: Tamási Lajos: Levél Erdei Sándornak, Tóth Ferenc: In memóriám, Molnár Zoltán: Tisztelgés, Fekete Gyula: Búcsú, valamint Erdei Sándor néhány életrajzi adata. A műmelléklet kisplasztikáiból, rajzaiból és vázlataiból nyújt ízelítőt. {076}

Marcheschi Károly egy kis kötetben közzétette a makói gyógyiszapról megjelent írásokat, és áttekinti a makói gyógyvíz történetét, ismerteti az alkalmazott gyógykezeléseket. 321

A kiállítási katalógus vizsgálódásunknak nem tárgya, mégis a makói művésztelep több mint két évtizedes múltjának azon szakaszából, amikor grafikai telepként hallatott magáról, több éven át kiadvánnyal felérő kiállítási ismertetők jelentek meg. Ezekben egy-egy művész általában két lapot kapott, amelyen nevét, fényképét, életrajzát (olykor francia nyelven is) és egy művét közölték.322

Megyei levéltári kiadványok

Az elmúlt tíz—tizenöt évben a Csongrád Megyei Levéltár olyan kiemelkedő kutatói és publikációs tevékenységet valósított meg, amellyel országosan is az élvonalba került. A levéltár „történetírói tevékenységével — állapította meg Szabó Ferenc — fölzárkózott az elismert historikus alkotóműhelyek és publikációs fórumok sorába. A szegedi szellemi élet többszínűségét, többcsatornás voltát s a kialakult tradíciókat tekintve ez mindenképpen kiemelést érdemlő tény".323

Tanulmányok Csongrád megye történetéből című sorozatuknak 1977 és 1993 között húsz kötete jelent meg, ebben 88 szerző 5200 oldalon publikált. Az 1—4 kötetet Farkas József, az 5—20-at Blazovich László szerkesztette.

Csanád megye telepes községeiről Oltvai Ferenc írt tanulmányt.324 Ebben elsőként mutat rá, hogy a megye úrbéres falvai mellé a kamara miként alakított ki a 48-as forradalomig 22 kertészközséget, és ezeknek hogyan alakult a társadalmuk és igazgatásuk.

Oltvai Ferenc 1910. szeptember 18-án született Mezőkovácsházán szlovák eredetű (Olexik nevű) családból. Szellemi szülővárosának Makót tekintette, itt járt gimnáziumban, Erdei Ferencnek több évig padtársa volt. Az iskola kiváló tanárai (Eperjessy Kálmán, Tettamanti Béla, Galamb Ödön és főleg nagybátyja, Kovalik Antal) meghatározóak voltak életében. A budapesti egyetemen a makói születésű Má-lyusz Elemér, Domanovszky Sándor, Hajnal István, Cholnoky Jenő tanítványa volt. 1935—1936-ban az Országos Levéltárban dolgozott. 1937—1939-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tudományos és művészeti osztályán előadó. 1939-től a visszacsatolt Rimaszombatban Gömör és Kishont megye főlevél-tárnoka. Ezt 1944 márciusában katonai szolgálat, majd két éves fogság követte. 1947-től Csanád megye főlevéltámoka, 1950-től a Szegedi Állami Levéltár (1968-tól Csongrád Megyei Levéltár) igazgatója 1974-ig. Makó és Csanád megye kiváló ismerője, amint ezt több tucatnyi ilyen irányú írása is mutatja,325 de munkássága inkább Szegedhez kapcsolódik.326

Ugyanebben a kötetben Ruszoly József jogtörténész professzor fölvázolta az első népképviseleti törvénynek Csanád megyei alkalmazását az 1848—1849, az 1861, az 1865—1868, 1869—1872 és az 1872—1875. évi törvényhozási ciklusban. Igényes tanulmányát gazdag adattár egészíti ki.327

Tamasi Mihály — korábbi kutatásait továbbfejlesztve, levéltári forrásokkal kiegészítve {077} — a népi hatalom oldaláról nézve tárgyszerűen áttekintette Makó 1944 és 1947 közötti koalíciós éveit.328

A tizedik kötetnek csaknem a fele Csanád megyével foglalkozik. Blazovich László okleveleket közöl a Hunyadiak dél-alföldi birtokairól; ezek a történeti Csanád megye területét is érintik.329 A megye igazgatástörténetének négy fejezetét dolgozták fel: Gilicze János és Vigh Zoltán az újjátelepülés utáni nyolc évtizedet, Géczi Lajos az abszolútizmus első éveit, G. Tóth Ilona az októberi diplomától a kiegyezésig, Dunai Józsefre a kiegyezéstől 1871-ig terjedő időszakot.330 Valamennyi gondos levéltári műhelymunka;331 a korszak kutatóit sok fáradtságot jelentő búvárkodástól mentesítik, és a levéltári segédletkészítő munkához is közvetlen segítséget nyújtanak.332

Egy szovjet híradós százados, R. A. Vészelik két vaskos kéziratot juttatott el Makóra: Egy szovjet híradós háborús feljegyzéseit és a Makó felszabadításáért vívott harcok résztvevői címűt. Ezekben emlékeit, a szovjet Honvédelmi Minisztérium levéltárában végzett kutatásait és katonatársaitól kapott emlékmorzsákat ötvözte emlékirattá, amelyet Farkas Ferenc fordításában adtak közre. A kötet elé — a Makó környéki hadművelet eseményeiről — Halmágyi Pál írt bevezető tanulmányt.333

Tóth Ferenc Giba Antal 1819—1820. évi fölmérését tette közzé Makó szállásföldjeiről, amely tanulmányból, részletes kataszterből és oldalakra tördelt térképből áll.334 Összevetve a négy évtizeddel korábbi Vertics-féle fölméréssel, a térképmű jól érzékelteti a föld elaprózódását, a társadalom zselléresedési folyamatát.335

A következő kötetben a két makói levéltáros értekezése szerepel. Vigh Zoltán Csanád megye közbiztonságát írta meg a 18. század elejétől 1848-ig. Részletesen tárgyalta a betyárvilágot, a külső bátorságot (csendbiztos, perzekútor), a belső bátorság (utcakapitányok) szervezetét, a vármegyei bíróságot. Mellékletként tolvajnyelvi szótárt csatolt 1782-ből.336 Gilicze János Földeák áttelepülését adta közre tömör, tárgyszerű tanulmányban.337 Blazovich László és Géczi Lajos közzétették a Csanád nemzetséggel kapcsolatos oklevelek egy részét.

A levéltár Csongrád megye évszázadai címmel kiadott háromkötetes történelmi olvasókönyve, jól segíti az iskolai történelemtanítást. Az első kötet a honfoglalástól 1849-ig, a második 1919-ig, a harmadik 1975-ig terjedő kort öleli föl.338 Erdmann Gyula szerint Blazovich László jó érzékkel válogatta forrásait, az újjátelepülés utáni korszak dokumentumai színesek és sokrétűek, az 1919-től 1945-ig terjedő korszak nagyobb terjedelmet érdemelt volna, 1953 június előtt egyetlen forrás sem említi a beszolgáltatást, szó sincs a mezőgazdaságot sújtó elvonó árrendszerről.339 Makó kevésbé, de Csanád megye elég jó arányban szerepel a kötetekben. Ruszoly József szerint „a Makó központú csanádi résznél mutatkozott némi elmaradás."340 {078}

Dél-alföldi Évszázadok címmel Békés és Csongrád megye támogatásával a Csongrád Megyei Levéltár 1985-ben újabb sorozatot indított, melynek szerkesztőbizottsága változó összetételű, az első négy kötetnek Szabó Ferenc, az ötödiknek Blazovich László és Szabó Ferenc a szerkesztője. A sorozat újszerűsége, hogy nagyobb régiót ölel föl, amely klasszikus formában Blazovich László szintetizáló munkájában, A KörösTiszaMaros köz középkori településrendjében valósul meg. Szegfű László sommázata szerint: „egy rendkívüli (több ezer oklevelet és más dokumentumot felölelő) gazdag forrásbázisra épülő, óriási szakirodalomra támaszkodó, jól szerkesztett kötetet vehet kezébe az olvasó".341

A második kötetben Návay Lajos 1910—1912 közötti politikai jegyzeteit teszi közkinccsé. Gilicze János és Vigh Zoltán alapos bevezető tanulánya sokoldalúan mutatja be a „dualista korszak jelentős, de mindeddig kevéssé ismert politikusának pályáját és tevékenységét".342 A sorozat további kötetei nem közvetlenül makói tárgyúak. A levéltár jól használható segédleteket is adott ki. Elsőnek a Csanád Megye Levéltáráról szóló kötet jelent meg.343

A megyei levéltár publikációs tevékenysége az utóbbi időszakban fölgyorsult, utolérve s esetenként megelőzve az egyetem, a főiskola, a Somogyi-könyvtár és a múzeum nagy múltú, de olykor akadozó kezdeményezéseit. Kiadói szerénységükre mi sem világít rá jobban, a három nagy sorozat címében a levéltár szó elő sem fordul.

Egyháztörténet

A két világháború egyházi életének helyi kutatói eredményesen használhatják a különböző időszaki kiadványokat. A reformátusok Harangzúgás címmel 1925-től 1944-ig adtak ki lapot. A Makói Katolikus Tudósító 1932-től 1942-ig, a Makói Evangélikusok Lapja 1936-tól 1939-ig jelent meg.

A makói görög katolikus egyház országosan élen járt énekeskönyvek megjelentetésében. Az első kis énekeskönyv még a század elején látott napvilágot.344 Kerek György kántortanító 1937-ben,345 majd 1944-ben adott ki énekeskönyvet.346 1942. november 7—8-án Dudás Miklósnak, a hajdúdorogi egyházmegye püspökének makói látogatása alkalmával püspöki liturgiát tartalmazó alkalmi kiadványt jelentettek meg.347

A makói görög katolikus lelkészek közül tudós fölkészültségével kitűnt Rohály Ferenc (1904-1982) kanonok.

Tanulmányait Esztergomban, Budapesten és Bécsben végezte. 1928-ban teológiai doktorátust szerzett. 1937-től Makón paróchus és püspöki tanácsos, 1951-től tb. kanonok. 1958-tól Nyíregyházán teológiai tanár, spirituális. 1962-től hejőkeresztúri paróchus. Tanulmányai a Keleti Egyház című folyóiratban jelentek meg. Makói működése során kezdte el görögből fordítani a liturgikus könyveket. A több mint 6000 oldalas kézirat a hajdúdorogi püspökség levéltárában van elhelyezve.348

Csepregi Imre apát-plébános,  pápai prelátus349 kb.   1944-től   1953-ig minden {079} napról följegyzést készített. Nem krónikaírói szándékok vezérelték, de naplója mégis a város mindennapjairól szól, helytörténeti értéke felbecsülhetetlen.350

Csepregi Imre

Csepregi Imre 1876. augusztus 29-én Makón született. Öt elemi elvégzése után a makói községi fiúpolgáriban, az aradi líceumban, majd a temesvári papneveldében tanult. A teológiát Bécsben a Pázmáneumban és az Augusztineumban végezte. Rövid zsombolyai káplánkodás után berendelték a temesvári püspökségre. Doktori értekezését A temetés Krisztus korában és a halottégetés címmel 1903-ban írta. 1904től 1907-ig agyvérzés következtében súlyos állapotban lévő Dessewffy Sándor püspököt, egykori jótevőjét, ápolta Budapesten. Így régi álma, hogy Rómában régészeti tanulmányokat folytasson, szerteomlott. 1913tól Eleken plébános. 1924-ben kezdeményezésére megünnepelték a község fennállásának 200. évfordulóját. Összeállította a sváb falu egyes családjainak származási helyeit. Az általa készített kéziratból tanították a szülőföldismeretet (Heimatskund). 1931-től makói plébános. Kezdeményezésére alakult újjá 1935-ben a régészeti társulat, melyben alelnökként tevékenykedett. Szorgalmazására Mezőkopáncson régészeti feltárás indult, és 1936-ban befejeződött a templomrom műemléki helyreállítása. 1937-ben feldolgozta a makói Havi Boldogasszony-kép történetét. 1943-ban indítványozta Makó történetének megíratását. 1932-től 1942ig szerkesztette a Makói Katolikus Tudósító-t. Egy katolikus szellemű politikai hetilap indítása céljából 1935-ben megvásárolta a Gaál-nyomda épületét és a nyomdagépet, de Fáy István főispán a sajtóközpontnál nem javasolta a lap kiadási engedélyét. 1948-ban Maros-menti Mária napot szervezett Mindszenty József hercegprímás részvételével. 1954. február 14-én halt meg. 1991-ben szülőházát emléktáblával jelölték meg, és kiadták önéletrajzát.351

Lotz Antal egyháztörténész, teológiai tanár a Juhász Kálmán által megkezdett Csanád egyházmegyei kutatások folytatója.

              1930-ban született Budapesten. A teológiát 1948—1953-ban Szegeden végezte. A licenciára írt disszertációja: Karsch Lollion, a biblikus és hitszónok művei és a századfordulón való helye. Doktori értekezést A Nagysárrét egyháztörténete, magántanári értekezést A Dél-Álföld egyháztörténelme a török hó doltságtól a határőrvidék felszámolásáig címmel írta. Káplán 1953—1954-ben Kiszomboron, 1956-tól Csanádapácán, 1959-től Csanádpalotán, 1963-tól Derecskén, 1968-tól Szeged-Rókuson; plébános 1973-tól Kövegyen. 1985 júliusától a szegedi Hittudományi Főiskola tanára. 1980-ban megírta A csanádi egyház {080} megye vázlatos történetéig- majd a csanádi és váradi egyházmegye történetét.353 Kövegy művelődés-iörténetéről 1988-ban közölt értékes dokumentumokat.354 A középkori szerzetesrendekről [Juhász Kálmán nevével is jelezve] hiányt pótló értekezést tett közzé.355

Újabban a Csanád egyházmegye történetíróit vette számba: Kasics Károly, Varga Ferenc, Rózsa Ferenc, Szabó Ferenc, Oltványi Pál, Kováts Sándor, Jászai Géza, Ortvay Tivadar, Szentkláray Jenő, Juhász Kálmán életét és tevékenységét dolgozta föl, teljesség igényével ismerteti szakirodalmi munkásságukat.356

A Csanád egyházmegye utolsó jubileumi sematizmusa gazdag biográfiai adataival nélkülözhetelen kézikönyv.357

Újabban Orbán Imre muzeológus elkötelezetten foglalkozik egyháztörténeti kutatásokkal. A makói katolikus temetőről,358 a makói kanonikai látogatásokról van sajtó alatt munkája. Legújabb értekezésében egy sajátos kultuszkeveredésről írt.359

Janka György és Lakatos Pál a makói görög katolikus egyházban 1844-ben megtartott kanonoki látogatást dolgozták fel, illetve tették közre a jegyzőkönyv magyar nyelvű szövegét.360

Török József római katolikus egyháztörténeti munkái közismertek, a magyar művelődéstörténet fontos részét képezik.

Török József Makón született 1946 augusztus 30-án. A makói gimnáziumban 1964-ben kitűnő eredménnyel érettségizett. Politikai okok miatt évekig segédmunkásként dolgozott. 1976-ban a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémián végzett, pappá szentelése után három évig a Csepel—Belváros plébánián káplán. 1976-ban a magyar alapítású pálosrend liturgiájának eredtéről és történetéről írt doktori értekezést. Mezey Lászlónak, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem professzorának irányításával folytatta történelmi tanulmányait. 1976—1978-ban az MTA középkori kódextöredék-kutató munkacsoport tagjaként részt vett a töredékkatalógus első kötetének elkészítésében. 1978—1980-ban a francia állam ösztöndíjasaként történelem, egyháztörténelem és segédtudományai témakörben a párizsi Institut Catholique valamint a Sorbonne egyetem École Pratique des Hautes Etudes IV. section és a Collége de Francé hallgatója. A Pray-kódex liturgikus részeiről írt disszertációját „trés honorable" minősítéssel védte meg. 1980-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar egyháztörténésze, 1986-tól egyetemi nyilvános rendes tanár. Tíz tanulmánya jelent meg francia nyelven. Tucatnyi könyvet fordított le francia vagy latin nyelvből. Magyar nyelvű publikációi jelentősek.361

Az Erdei Ferenc Társaság füzetei

Az 1987 december 19-én megalakult Társaság Erdei Ferenc szellemi hagyatékának összegyűjtését, emlékének ápolását tűzte ki céljául. A Makó központú, de országos hatókörű szervezetet 178 alapító tag hozta létre, a tagok száma 336-ra nőtt. Tevékenységének körébe tartozik kiadványok megjelentetése is. {081}

13. táblázat Az Erdei Ferenc Társaság Füzetei Szerkeszti: Tóth Ferenc

1 Tóth Ferenc: Az Erdei Ferenc Társaság megalakulása. Makó, 1988.
2 A Parasztok megjelenésének 50. évfordulóján. Makó, 1988.
3 Tóth Ferenc: A parasztpárt megalakulása. Makó, 1989.
4 József Attila: A legutolsó harcos. A hasonmás kötethez csatolva: Tóth Ferenc: József Attila A legutolsó harcos című versgyűjteményről. Makó, 1991.
5 Erdei Ferenc börtönnaplója. Makó, 1993.

Honismeret

A néprajzi és a történeti pályázatokon a makóiak mind megyei, mind országos szinten kiemelkedő eredményt értek el. Legtöbbjük önálló füzettel vagy kötettel is je lentkezett. 362

Kószó János vasúttörténeti kutatásaival hívta föl magára a figyelmet.363 Rácz Sándor (1927—) rendkívül termékeny publikációs tevékenységet fejtett ki. Előbb a Makó környéki falvak: Oföldeák, Földeák, Ferencszállás, Maroslele, Bökény ragad-ványneveit gyűjtötte össze,364 majd a zirci apátság, Akiipuszta és Doboz ragadvány-neveinek feldolgozásával folytatta.365 Munkáiban kétféle ragadványnév fordul elő: alkalmilag, egyedileg használt nevek, és az egész közösség vagy falu által ismertek és alkalmazottak. Szülőföldjének tájszavait is összegyűjtötte.366

Sipos István korábbi terjedelmes iskolatörténeti pályamunkájának rövidített változata a katolikus egyházi iskola újbóli megnyitása során jelent meg.367 Fölkérésre írta meg munkahelyének, a József Attila termelőszövetkezetnek a történetét.368

Szabó Jenő földolgozta a makói betlehemes játékokat és összegezte a Szent István cserkészcsapat történetét, melynek maga is tagja volt.

A város vonzáskörzetében Asztalos P. Kálmán (Csanádpalota), Komoly Pál (Pitvaros) és Szigeti György (Apátfalva) jeleskedett, nem egy munkájuk nyomtatásban is megjelent.

A makói művelődési központban felnőtt tagok részvételével, Forgó István vezetésével 1989 óta műküdik honismereti kör, amely Makói Honismereti Híradó címmel évente egy-egy füzetet is megjelentet.

Emlékiratok

Gallyas (Glósz) Ferenc (1907. július 22.—) nevét — mint hősi halottét — 1944-ben a makói világháborús emlékmű talpazatára vésték, de valójában életben maradt, és orosz fogságának éveiről visszaemlékezést írt Hősi halálom után címmel.369 Gallyas {082} Ferenc fogságában is mindig a fő sodrásban volt, nem úgy mint Horváth István, aki bölcs derűvel, józan életszemlélettel és szellemesen számol be hadifogoly naplójában fogságának mindennapjairól.370

Kiss Imre (1906—1900), a város 1945—1950 közötti időszak kommunista polgármestere visszaemlékezést írt makói éveiről.371 írása tendenciózus, olykor a tényeket is elferdíti.372

Bibliográfiák

Tálas Géza tematikus fölépítésű bibliográfiája jól használható.373 Az anyaggyűjtést 1955. december 31-ével zárta. A makói monográfia szerkesztősége megbízásából Mátó Erzsébet elkészítette a Tálas bibliográfia folytatását.374

Két hírlapbibliográfia készült: Búzás László összeállítása kizárólag a makói lapokat dolgozta fel,375 Kárász Józsefé — Szeged kivételével — a megye lapjait.376 A lelőhelyet mindkét munka tartalmazza, Kárász József kötete számonkinti felsorolásban is.

Személyi bibliográfiák is tartalmaznak makói adatokat. Oltvai Ferenc munkássága (pótfüzettel) 276,377 Kelemen Ferenc tevékenysége 204,378 Péter László munkássága 2331 tételt tartalmaz.379 A megyei múzeumi szervezet tudományos munkatársainak írásaiból teljességre törekvő bibliográfia készül.

Napjaink kutatásairól

A politikai változások következtében a vizsgálódás középpontjába a várospolitikai kérdések kerültek. A keletkezett munkák nagyrészt kéziratként, belső használatra készültek, tehát szoros értelemben nem a jelen tanulmány tárgya.

Dr. Sánta Sándor polgármester 1992—1994 évekre részletes munkatervet készített, amely tartalmazza a foglalkoztatottság alakulását, a városüzeinelés, fenntartás, fejlesztés kérdéseit is.380 Az átalakulás gondokkal terhes időszakában sem lehet a város lakosságát jövőkép nélkül hagyni. Legfőbb várospolitikai célkitűzésének a polgárosodást tekinti. Ezt pedig a szociális piacgazdaságággal lehet elérni.381

A Humánpolitikai Osztály elkészítette Makó város oktatási és közművelődési koncepcióját.382

Makóhoz és a régióhoz kapcsolódó keresztény szellemiségű hagyományok ápolása céljából jött létre a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége makói csoportja, amely folyamatosan jelentet meg kiadványokat is. {083}

14. táblázat A Makói Keresztény Értelmiségi Szövetség Füzetei Szerkeszti: Tóth Ferenc

1. Tóth Ferenc: Javaslat a makói utcanevek megváltoztatására. Makó, 1990.
2. Tóth Mária: Egy szentéletű orvos életútja. Makó, 1991.
3. Csepregi Imre: Önéletrajz. Makó, 1991.
4. Kulcsár Sándor: A makói református cserkészet története. Makó, 1991.
5. Tömörkény István: Gül Baba zarándokai. írások Makóról. Makó, 1991.
6. Tóth Ferenc: Az 1956-os forradalom kezdete és következményei Makón. Makó, 1992.
7. Sipos István: Iskola a Szent István téren. 1811 — 1850. Makó, 1992.
8. Emlékezés Páger Antalra. Makó, 1992.
9. Szabó Jenő: Betlehemes játékok Makón. Makó, 1993.
10. In memóriám Eckhardt Tibor. Makó, 1993.
11. Szundy Jenő kertészmérnök emlékezete. Makó, 1993.
12. Janka György: Erdélyi Vazul élete és munkássága. Makó, 1993.
13. Emlékülés Lonovics József püspök születésének 200. évfordulóján. Makó, 1993.
14. Szabó Jenő: Az 1956-os Szent István cserkészcsapat története. Makó, 1993.
15. Emlékezés Szikszai Györgyre. Makó, 1993.
16. Az újjátelepült Makó első összeírásai. Makó, 1993.

A helytörténeti kutatások is tovább folytak. A múzeumi füzetekben az utcanevekről, a vasművességről és a régi házakról jelent meg kiadvány, továbbá egy emlékszám az Eperjessy-centenáriumra. A Hagymatanács — tartalmában és küllemében is — értékes könyvecskét adott ki Hajdú József összeállításában a hagymafélék termesztéséről .383 A makói iparosképzés másfél évszázados történetét Marosvári Attila dolgozta föl a Galamb József Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola által kiadott könyvben. A tizenhét ív terjedelmű kötet anyaggazdagságával és módszerességével a helyi iskolatörténeti kutatások alapozó munkájának számít.384

A monográfia születése

Az elmúlt évszázadban bármennyire is sokirányú helytörténeti kutatás folyt a városban, de a teljesség igényével egyetlen munka sem keletkezett. Szirbik Miklós krónikát írt, Reizner csupán vázlatos várostörténetet, Borovszky Samu nem városi, hanem megyei monográfiát alkotott. A Barna János szerkesztette Makó kötet lépett fel monografikus igénnyel, de ezt nem annyira tudományos, sokkal inkább népszerűsítő céllal állította össze. Az első színvonalas történeti monográfiatervezet Eperjessy Kálmán 1943. évi elgondolása, de ez nem valósult meg. 1971-ben Tóth Ferenc egy részletes városmonográfia tervezetet dolgozott ki. Ezt — Békés és Csongrád megyei kutatók részvételével — meg is vitatták. A tíz kötetre méretezett munkáról a szakemberek elismerően nyilatkoztak, de a városi vezetés akkor ezt nem tudta vállalni. {084}

15. táblázat Makó monográfia tervezete 197l-ben

  1. Makó története (50 ív)
  2. Makó településtörténete,teljességre törekvő térképtárral (15—20 ív)
  3. A makói nép, a makói föld (embertani vizsgálat, természeti- és gazdasági földrajz) (15-20 ív)
  4. Makó néprajza (anyagi-, szellemi kultúra, népnyelv, társadalomrajz) (60 ív)
  5. A makói hagyma (50 ív)
  6. Makó művelődéstörténete (55—60 ív)
  7. Makó az irodalomban. Szemelvénygyűjtemény. (15 ív)
  8. Makói történelmi olvasókönyv. (60 ív)
  9. Makó bibliográfiája (cikk-bibliográfia is) (50 ív)
  10. Makói életrajzi lexikon. (20 ív)

A Tamasi Mihály, majd a Korom Mihály szerkesztette Makó az első felszabadult magyar város című munka eredetileg egykötetesnek indult, később mégis három kötetre duzzadt. Az utóbbin a harmadik kötet jelzés nem szerepelt, ugyanis akkoriban fölvetődött ún. „nulladik" kötet gondolata. Ez kezdetektől 1918-ig ölelte volna föl a város történetét. Az olyan könyvsorozat, amelynek súlypontja a legújabb kor, azon belül a munkásmozgalom, és amelyben minden kötetnek más a szerkezete, semmiképpen sem elégítette volna ki az akkori tudományos igényeket sem.

A szegedi és a vásárhelyi történeti monográfia első kötetének, a deszki, szőregi, tápai stb. munkák ismeretében a tanácsi vezetés elfogadta a múzeumnak azt a javaslatát, hogy új monográfia készüljön. Sarró Ferenc tanácselnök Tóth Ferencet bízta meg a monográfia tervezetének kialakításával.

A monográfia szerkesztőbizottsága
(dr. Blazovich László, dr. Tóth Ferenc, dr. Sánta Sándor, dr. Szabó Ferenc, Antal Imréné,
Vígh Zoltán, dr. Halmágyi Pál, Gilicze János, Domokos László)
{085}

Mindenekelőtt állást kellett foglalni, hogy történeti monográfia vagy városmonográfia készüljön-e. Mindkét műfajban maradandó értékű munkák keletkeztek. A Dél-Alföldön a helyismereti földolgozásokban Békés megye jár az élen. Különösen

meghatározó szerepe lett a Nagy Gyula szerkesztésében, 1965-ben kiadott Orosháza története és néprajza köteteknek. A két pilléren nyugvó, komplexitásra törekvő hely. ismereti koncepció mellett elterjedt az egy tudományágra épülő, tehát vagy történeti, vagy néprajzi monográfiák írása is. A szegediek pl. azért döntöttek a történeti monográfia mellett, mert Bálint Sándornak A szögedi nemzet című enciklopédikus jellegű néprajzi munkája után nem volt értelme a népéletet külön kötetben földolgozni. Hódmezővásárhelyen vagy Debrecenben az előkészítő munkabizottság történészekből állt össze, így a történeti monográfia tervét vázolták föl. Békéscsaba a maga tematikus köteteivel viszont városmonográfiát alkot. Újabban Hódmezővásárhely önkormányzata döntött úgy, hogy a történeti monográfiát néprajzi kötettel bővíti.

Makó esetében a városmonográfia természetes igény. A polgári átalakulás a Maros-parti városban hamarabb megindult, mint a környékbeli helységekben, ezért a hagyományos népi kultúrát a makóiak hamarabb levetkezték. Mivel korunkban még kutatható és fölgyűjthető a város népi gyökerű anyagi és szellemi kultúrája, ezért a néprajzi kötet létfontosságú.

Az újjátelepülés után bontakozott ki a hagymatermelés. A hagyma nem pusztán kertészeti termék volt, hanem meghatározója lett város közgazdaságának, társadalmának, sőt művelődésének is. Indokolt volt tehát külön „hagymás kötetet" is tervezni. A monográfia megírásához tervezett évi keretösszeg maradványaiból hasonmás térképek készültek, de amikor ebből nyolc—tíz rendelkezésre állt, egyértelmű lett, hogy ezek a történeti köteteket szétfeszítik. Így menetközben született meg önálló térképes kötet terve. Teljességre törekvő „térképtár" közreadása a szerkesztőt már 1971-ben foglalkoztatta. A monográfia írás gyakorlatában általánosan elterjedt a természetföldrajzi fejezettel való indítás. Ennek kiegészítését szolgálják a térképek, amelyek a tájat történetiségében mutatják be.

A régi térképek, a hagymatermelés és a népélet mint tematikus kötetek épülnek be a monográfiába. A történeti kötetek 1944-ig tekintik át a város múltját. {086}

 

Lábjegyzet:

1 EPERJESSY K. 1947. 49.

2 BÁLINT S. 1975. 196.

3 SZABÓ F. 1983. 336.

4 Szabó Ferenc: Lektori vélemény Szirbik Miklós Makó városának leírása c. munkája újabb kiadásának megjelentetéséhez. József Attila Múzeum Adattára

5 SZIRBIK M. 1979. 22. 124.

6MVLPHI. 1887. 59.

7 PETROVICS GY. 1922. 11.

8 FÉJA G. 1957. 266.

9 VAJDA I. 1925. október 11. Tóth F. 1969. 57-58.

10 SZIRBIK M. 1979. 124.

11 MVLPHI 1887. 59.

12   uo.

13 BOROVSZKY 2. 381.

14 SZIRBIK M. 1979. 125.

15   Egyszerűsített cím, hiányjelek elhagyása, a latin oklevelek közlése magyar fordításban, mutatók, jegyzetek kibővítése, tartalomjegyzék, képmelléklet, Balog Tünde művészi illusztrációja. A fordítás, a jegy zetek és a mutatók Buzás László munkája.

16 FEJÉR G. 1991.

17 uo.

18 „Makó  várassanak  közönséges  és az  abban  lévő  református ekklézsiának  különös  leírása" Marosvidék. 1926. június 25. KELEMEN F. 1961. BÚZÁS L. 1961.

19 Századok. 1872. 412—416.

20 CSML AI RTT

21 PESTY F. 1988. 9.

22 MVL 1864. 502.

23 MVL PH I. 1887. 59. DOMOKOS L. - TÓTH F. 1991.

24 MVL PH I. 1887. 59.

25 UO.

26 UO.

27 UO

28 Alakuló kgy. jkv. JAM Adattára II.

29 A CSRTT Évkönyve. I. Bp. 1889-1890. 3-4.

30 Századok 1985. 87

31 uo.

32 SZABÓ F. 1973. 55-57.

33 Alakuló kgy. jkv. JAM Adattára II.

34 A CSRTT Évkönyve. I. Bp. 1889-1890. 3-4.

35 Századok 1985. 87.

36 Megjelent a Századokban is. 1892. 107—130.

37 Czinkotszky   levele  Lonovics  Józsefnek.   1889.   augusztus   15.   CSML  CSM  CSTRT  iratai. 1885-1944. X. 51.

38 Czinkotszky Márton levele Lonovics Józsefnek. 1890. július uo.

39 uo.

40 uo.

41 A CSRTT I. BP. 1890. 13—15.

42 Farkas János 1859-ben Aradon született. Iskoláit Aradon és Budapesten végezte. Oklevelét az országos mintarajziskolában és rajztanárképzőben szerezte.  1879—81-ig a temesvári polgári iskolában, 1881 —1885-ig a makói államilag segélyezett polgári fiúiskolában, 1895—1902-ig a makói főgimnáziumban tanított, 1902-ben a temesvári állami főreáliskolához helyezték. Gimn. Ért. 1896. 40.

43 I. m. 2. 105.

44 CSTRT iratai. 1889. november 29.

45 uo.

46 PESTY F. 1872. 412—416.

47 TAGÁNYI K' 1894. 371.

48 Czinkotszky Márton levele Lonovics József Főispánhoz. Századok. 1894. 321.

49 Karácsonyi János levele Czinkotszky Mártonhoz. 1889. aug. 28. uo.

50 1889. december 7-i levél. uo.

51 1890. december 16-i levél. uo.

52 Századok. 1894. 369.

53 MTA Kézirattára. Történettudományi Bizottság iratai. 1894. 19.

54 uo. 1896. 6. Csánki Dezső kézírása.

55 uo.

56 Borovszky Samu levele Meskó Sándor alispánnak. 1896. július 8. CSTRT iratai.

57 Borovszky levele a Közigatási Bizottsághoz. 1896. november 28. uo.

58 Borovszky levele Meskó alispánhoz. 1896. november 28. uo.

59 MTA kézirattára. Történettudományi Bizottság iratai. 1897. 13. Tagányi Károly kézírása,

60 1897. november 6-i keltezésű levél CSTRT iratai.

61 1385. 13. 940. sz. rendelkezés.

62 Az alispánnak szólólevél kelte: 1898. január 5. A mű kézirata a JAM gyűjteményében

63 1896. november 28-i levél. CSTRT iratai.

64 1900. április 17-i levél az alispánnak,

65 1901. október 24-i levele az alispánnak

66 Borovszky levele az alispánnak. 1897. november 6.

67 Borovszky levele az alispánnak. 1897. november 6.

68 Borovszky levele a Városi Tanácsnak. 1896. július 6, MVL 1896. II. 896.

69  Századok. 1898. 343.

70 KARÁCSONYI J. 1914. 439.

71 Maros. 1885. augusztus 23. Századok. 1885. 546—547.

72 GAÁL J. 1895. 91 — 142.

73 Részletes bibliográfiát közöl LOTZ A. 1992.

74 HORVÁTH I. 1896.

75 Nekrológja a makói Községi... polgári leányiskola 1935—1936. évi értesítőjében.

76 LOTZ A. 1992. 269.

77 1. m. 268-273.

78 Közállapotok Csanád vármegyében a török uralom után. Századok. 1892. 107—130.

79 A Magyar Életrajzi Lexikonban előforduló személyek.

80 BARNA J. 1929. 183. MFÚ 1934. november 9. GULYÁS P. 1934. 232. Magyar Életrajzi Lexikon II. 16.

81Gyakorlati Pedagógia 1904. 2.

82 Gimn. Ért. 1910—1915.

83 Részletes bibliográfia MADZSAR G. 1931. c. műve függelékében.

84 Gimn. Ért. 1895-1896. 40.

85 Gimn. Ért. 1906—1907. 21.

86 Gimn. Ért. 1905—1906. 3—18.

87  Gimn. Ért. 1904—1905. 4.

88 Klny. Makó Községi Polgári Leányiskola Értesítője. 1888—1889. Eredeti cím: Makó város és környéke növényzete. A földi kutyáról. Természettudományi Közlöny 1902. VII. sz.

89 22 tételből álló cikkbibliográfiája Gimn. Ért. 1895-1896. 41.

90 Makó város bogarainak jegyzéke. Rovartani Lapok. 1902. IX—X. füzet.

91 Életrajza: Gimn. Ért. 1895—1896. 41. Barczán Endre nekrológja. Gimn. Ért. 1904—1905. 3—6. (fényképpel). BARNA J. 1929. 179. PÉTER L. 1985. 60—61.

92 MÁLYUSZ E. 1923. 556.

93 Munkásságuk bibliográfiája: DR. BARNA J. 1925. 11 — 13.

94 BARNA J. 1929. 174—175. MFÚ 1934. november 16. A makói... Felsőkereskedelmi Iskola... Értesítője 1934—35. 1—2.

95 Cikkei és versfordításai a Szamos, Heti Szemle, Szatmár—Németi, Szatmár és Vidéke, Szatmári Hírlap, Rendkívüli Újság, Nagykároly és Vidéke, Katolikus Élet, Egyházi Híradó, Május, Erdélyi Lapok, Pásztortűz, A hírnök, Aradi Fáklya, A kultúra, A móka,  Szivárvány, Budapesti Hírlap, Pesti Napló, Marosvidék, MFÚ különböző évfolyamaiban jelentek meg. Önálló munkái: Árpádházi templomaink. Makó, 1902. 2. Baló Tasziló költeményei. Budapest, 1910. 3. Szatmári kir. kat. főgimn. éremgyűjteménye. 1910. 4. Paul Verlaine. Makó, 1911. 5. Francia lírikusok. Szatmár, 1912. 6. Reviczky Gyula vallásos költészete. Szatmár, 1912. 7. Spanyol vasutakról. Szatmár, 1912. 8. Gustavo A. Becquer költeményei. 1914. 9. (Sümeghy Dezsővel) Nemes családok Csanád vármegyében. (Makó, 1913.) 10. Ramon- Canpoamor: Doloras. Szatmár, 1923. 11. Moichior de Palau: Spanyol kopiák. Szatmár, 1923. 12. Japán anthológia. Szatmár, 1924. 13. Nyermeghy Barna család története. Szatmár, 1925. 14. Versek. 15. Li-Tai- Po versei. Makó, 1925. 16. A trubadúrok. Makó, 1925. 17. Balogh István. Egy agg magyar színészéletéből. Makó, 1927. 17. Balogh István naplója címmel kiadta a „Návay Lajos" Felső Kereskedelmi IskolaÉrtesítőjében. 1927—28. 3—58. 18. Fejezetek a makói színészet múltjából. Makó, 1928. 19. Don Tomas de Iriarte. Makó, 1929. 20. Makói monográfiában (1929) megjelent írásai: Makó a háború után. Irodalom, A makói színészet története, Makó város iskolái, Az egyházi élet, Hivatalok, Makó közlekedése, Egyesületek, Makó sportélete. 21. A makói Hollósy Kornélia színház története. Makó, 1929. 22. Blaha Lujza makói vendégjátékai. Makó, 1930. 23. Békéssy Gyula. Makó, 1930. 24. Los dramas de Calderon de la Barca en la escena Hungaria. Bp. 1930. 25. Hollósy Kornélia és a kolozsvári dalszíntársulat bukaresti vendégjátékai 1860-ban. Makó, 1932. 26. A makói második színkör és színpártoló egyesület története. Makó, 1933.

96 NAGYI. 1863. X. 412.

97 BARNA J. 1929. 186—187. CSATKAI E. 1957. 143—145.

98 BARNA J.—SÜMEGHY D. (1913) V. lap

99  i. m. VI. lap

100 i. m. VII. lap

101 DEMKÓK. 1915. 78.

102 uo.

103 i. m. 79.

104 i. m. 80.

105 CSM AI. 1914. 6581.

106 Barna-Sümeghy (1913) 142-143. NÁVAY L. 1988.

107 VERMES E, 1929. 35. BARNA J. 1929. 185-186.

108 PETROVICS GY. 1921. 3.

109 i.m. 109-123.

110 TÓTH F. 1984. 36.

111 BARNA-SÜMEGHY (1913) 196-198.  VERMES E.  1929. 57. Makói Újság  1941    október 2 Délvidéki Független Hírlap 1941. október 2. DOMOKOS L.—TÓTH F. 1991. 22—23.

112 Csanád megye legsúlyosabb hónapjai Makói Újság. 1919. május 25—június 24. Csanád megye a megszállás alatt. 1920. április 1—22. Makó város a világháború alatt. BARNA J. 1929. 19—82. Csanád vármegye közállapotai 10 évvel Trianon után. VERMES J. 1929. 5—19.

113 Cikksorozat MFÚ 1925. január 4—18.

114 MFÚ 1925. január 25—március 5.

115 MFÚ 1926. február 24—június 28.

116 MFÚ 1926. június 27—augusztus 22.

117 KELEMEN F. 1933.

118 BARNA J. 1929. 189. Marosvidék, 1927. szeptember 4.

119 A makói M. Kir. Állami Csanád Vezér Reálgimnázium Értesítője. 1924—25. 3—11.

120 Banner János régészeti beszámolója a CSK 4. füzetében jelent meg.

121 Kopáncs-pusztai éremlelet címmel a Gimnázium 1925—26. évi Értesítőjében és a CSK 2. számában adta közre.

122 Hasonmásban kiadva: MMF: 36. Makó, 1984. Irodalmi munkásságáról 1948-ban összeállított

123 NNY 1930. 150-151.

124 Gimnáziumi Évkönyv. 1926-27. 6-25. CSK 12.

125 BENDAK. 1977. 1095.

126 Önéletrajzi írása. Kézirat. JAM Adattár.

127 KELEMEN F. 1937.

128 TÁLAS G. 1958. 218—221. tételek.

129 H. SZABÓ I. 1926. H. SZABÓ I. 1927.

130 SZUNDY J. 1926-1928.

131 MFU 1930. szeptember 5.

132 uo.

133 Századok. 1929. 173.

134 Magyar Szemle VI. évf. 2. sz.

135 UO.

136 BARNA J. 1929. 7.

137 BÁLINT NAGY I. 1930.

138 Századok. 1932. 80—81.

139 MFÚ 1930. január 18-28.

140 MFÚ 1930. július 10.

141 MFÚ 1926. július 25.

142 MFÚ 1926. július 25

143 MFÚ 1926. július 25.

144 EPERJESY K. 1966.

145 Barna János és Eperjesy Kálmán levele Tarnay Ivor alispánnak. 1926. május 8. CSML CSM AI 1926. 11497.

146 Századok. 1927. 70.

147 Századok 1927. 66—69.

148 PÁRDUCZM. 1941. 187.

149 Századok 1926. 70.

150 MMBKÉ 1966. 1-4. sz. 5.

151 JAM Adattár. 75.

152 JAM Adattár: 1678.

153 MMBKÉ 1966. 1-4 sz. 7.

154 Századok 1941. 317.

155 BARNA J. 1929. monográfiában összegző tanulmánya jelent meg a város földműveléséről, állattenyésztéséről, erdészetéről.

156  MÁRTON GY. 1914. 5.

157 MÁRTON GY. 1927. 153—165,

158 AI 1935. 12. 713.

159 Századok. 1928. 559-563.

160 Igeragozás a csanád—apátfalvi nyelvjárásban. Magyar Nyelv. V. 208—210.

161 Magyar Nyelv. 1927. 63—64.

162 MNY 1931. 287-288.

163 Századok. 1932. 224.

164 Századok. 1929. 177-181.

165 MBKÉ 1966. 1-4. 7.

166 KELEMEN F. 1967. 2—4. 30-32.

167 Arany János Társaság Évkönyvei. 8. 1932—1933. 96—109.

168 Rácz Lajos nagykőrösi ny. református lelkész szíves közlése.

169 Századok. 1932. 102.

170 Kovács Gyula könyve Makó város építészetéről. Marosvidék. 1930. február 22.

171 KECSKEMÉTI Á. 1896, 1887, 1908—09, 1927.

172 LOTZ A. 1992. 273—279.

173 Gyulai Erkel Múzeum Kiadványai. 31—32. 1962.

174 Megjelent JUHÁSZ-LOTZ 1991.

175 Századok. 1938. 267.

176 Századok. 1934. 360-361.

177 Idézi LOTZ A. 1992. 275.

178 UO.

179 Ismertetések: Századok. 1921. 249-251. 1928. 669-670. 1933. 95-97. 1939. 114-115.

180 NAGY ISTVÁN, Századok. 1947. 337—338.

181 BÁLINT S. 1975. 138.

182 JUHÁSZ—LOTZ 1991. 63—66.

183 HÓMAN—SZEKFŰ. 1944. 5. 214.

184 AI 1926. 22. 599.

185 uo.

186 uo.

187 UO.

188 Betétlap a 31. füzetben.

189 UO.

190Előszó BÉL M. 1989.

191 TAKÁTS E. 1943.

192 Századok. 1943. 557—558.

193 MBKÉ 1966. 1-4. 8,

194 Századok. 1931. 1. sz.

195 i. m. 44, 53.

196 HUSZÁR T. [1979.] 284.

197 Idézi HUSZÁR T. [1979.] 304.

198 ERDEI F. 1932. 4—6. sz. 83-84.

199 Idézi HUSZÁR T. i. m. 312.

200 ERDEI F. 1977. 18.

201 ERDEI F. 1991.

202 Idézi HUSZÁR T. 1979. 510—511.

203 CSMLAI 1934. 10. 218.

2O4 ERDEI F. 1934. 3.

205 Századok. 1937. 259.

206 NNY 1935. 4—6. sz. 135—136.

207 HUSZÁR T. 329.

208 NNY 1935. 7-12. sz. 244-252.

209 ERDEI F. 1991.

210 Lengyel András megállapításából feltételezhető, hogy a szegedi Egyetemi Könyvtár elveszettpéldánya bukkant fel Makón. Forrás. 1983. 10. sz. 91.

211 Erdei Sándor kitörölte a glosszákat, hogy a nyomdászt ne zavarják Emlékezetem szerint a harmadik nemzedékben Nagy Ernő és S. Bálint György neve szerepelt, de ez nem Bibóék megjegyzése volt.

212 ERDEI F. 1982. MMF: 27. 95.

213 Forrás. 1983. 10. sz. 91.

214 ERDEI F. 1936.

215 ERDEI F. 1941.

216 Gondolat, 1937, Kelet Népe, 1938.

217 ERDEI F. [1945], 5.

218 Forrás. 1977. 2. sz. 55.

219 FÉJA G. 1957. 269.

220 FÉJA G. [1982]. 185.

221 OLTVAI F. 1972. 1. sz.

222 BANNER J. 1943. 217.

223 BANNER J. 1941.

224 MVL 1943. 668 kgy. 28 912

225 MVL PH 1943. 28 912.

226 uo.

227 HAJNAL M. 1948. 105.

228 PAPPJ.  1980. 4.

229

    Megjegyzések a József Attila emlékesthez. Csanádmegye. 1948. december 7.

    230 BÉ 1983. 336.

    231 TÓTH I:. 1986. 4. sz. 49—51.

    232 Brúder János, Szalay Ferenc, Cs. Kovács László, Vajda János munkásságára lásd: A Gabonater mesztési Kutató Intézet jubileumi évkönyve. Szerk. Somorjai Ferenc—Magassy Dániel. Szeged, 1974.

    233 Marosvidék 1959. szeptemberi szám. 1.

    234 papp Z. 1985. május 29—június 3.

    235 STENCZINGER L. 1959.

    236 Hazai kis tükör. 1961. 237—254. ERDEI F. 1973. 82-103.

    237 A makói Úttörő Termelőszövetkezet története. 1972. 65—182.

    238 HALÁSZ P — TÓTHNÉ LOÓS GY. 1978.

    239 HALÁSZ P. 1988. 41.

    240 HALÁSZ P. 1975.

    241 KÖPÖSDI V. 1964.

    242 KÖPÖSDI V. 1965. 1. 195—198.

    243 SZ. LUKÁCS I.—TAMÁSI M. 1989. TÓTH F. 1989. december.

    244 JÓZSEF J. 1940.

    245 GALAMB Ö. 1941.

    246 PÉTER L. 1955.

    247 SZABOLCSI M. 1963.

    248 SAITOS GY. 1964.

    249 REGULI E. 1955.

    250 TÓTH F. (1989.)

    251 BALÁZS J— FORGÓ I — JUHARI F. Ténykutatás az államigazgatásban. Makói járás. 1961 — 1964. (Szeged, 1965.)

    252 Eredményeink és feladataink. 1956—1965. (Hódmezővásárhely) 1962. — Makó. 1967—1970.— Makó Városi Tanács és szervei munkája, eredményei. 1969—1970.

    253 A sokszorosított szöveg JAM Adattár. 126.

    254 KELEMEN—BÁLINT

    255 Tanácsköztársaság Csongrád megyében. (Szeged), 1959.

    256 I. m. 154. Kiss János és a 111. sz. lábjegyzet „koronatanuja", K. Szabó Mihály e sorok írójával közölte, hogy ez a megállapodás felső utasításra került a könyvbe.

    257 Kiss János személyes közlése.

    258 EPERJESSY K. 1955.

    259 Válogatott dokumentumok Csongrád  megye  munkásmozgalmának történetéből.   1867—1917. Szeged, 1980. 1917-1919. Szeged, 1969. 1919-1944. Szeged, 1977. 1945-1948. Szeged, 1981.

    260 Csongrád megye munkásmozgalmának története sorozatban látott napvilágot: FARKAS J. 1968. BÁRÁNY F. 1972. BÁRÁNY F. 1972. TAMÁSI M. 1971. SZABÓ I. 1976. Az Oktatási Igazgatóság 1973.évi  Évkönyvében jelent meg:   KANYÓ FERENC:   A forradalmi  tömegmozgalom  kialakulása Csongrád megyében (1944. október—1945. március) az Acta Academiae Szegediensis 1963. évi történeti kötetében GÖRÖG J. (1977.) kötetében BÁRÁNY FERENC: A munkásmozgalom felszámolása és ellenforradalmi rend szer kiépítése a Viharsarokban.

    261 KOPASZ GÁBOR, Századok. 1973. 1023—1026.

    262     Makó az első felszabadult magyar város. 2. A népi demokratikus forradalom győzelme. (Makó), 1974. Makó az első felszabadult magyar város. A szocializmus alapjai lerakásának történetéhez. (Makó), 1981.

    263 Somogy-könyvtári Műhely. 1975. 4. sz. 327-329.

    264 HALÁSZ P. 1988. 42-43.

    265 MOCSÁR G. 1967. 818-825.

    266 ERDEI F. (1972)438.

    267 VÁGVÖLGYI A.-GÁBOR K. 1974.

    268 VÁGVÖLGYI A.-GÁBOR K- 1974.

    269 VÁGVÖLGYI A. 1974. 4.

    270 VÁGVÖLGYI A.—SZENTIRMAI L. 1979.

    271 KASSAI V. (1940)

    272 PALUGYAI I. 1855.

    273 TÖMÖRKÉNY I. 1991.

    274 SZENDREY Á. 1933. 134—137.

    275 CSÁSZTVAY I. 1960. március 56—60.

    276 TÓTH F. 1984-1985. I. 99-108.

    277 TÓTH F. 1966-1967. 1. 119—130.

    278 HOFER T.-FÉL E. 1975. 615.

    279 TÓTH F. 1974. 10. szám 31-39.

    280 TÓTH F. 1978. 7. sz. 15-25.

    281 FELFÖLDI L. 1975.

    282 FELFÖLDI L. 1984.

    283 FEJÉR G. 1988. 1. 189-207.

    284 FEJÉR G. 1989.

    285 JUHÁSZ A. 1979. augusztus—december.

    286 3. 509.

    287 Múzsák. 1984. 2. sz. 3—4.

    288 JUHÁSZ A. (1984). 87-94.

    289 SZENTI T. 1992. 2. sz. 81.

    290 POLNER Z. 1978.

    291 POLNER Z. 1980.

    292 POLNER Z. 1984.

    293 POLNER Z. 1987.

    294 Fiának, Katona Imre folklórkutatónak szíves közlése

    295 ERDEI F. (1908.) 308.

    296 HALMÁGYI P. 1988.

    297 HALMÁGYI P. 1984—1985. I. 217-234.

    298 RÁCZJ. 1973.

    299 HALÁSZ P. 1983. február 24.

    300 Folklór és Etnográfia. 27. kötet. Debrecen, 1987. A Makói Múzeum Adattára 5. szám. Makó, 1987.

    301 MARKOS GY. 1988.

    302 Kultúra és Tradíció. Szerk. Viga Gyula. I. 23-36.

    303 Banner János emlékezete születésének centenáriumán. 1989.

    304 a végleges szöveg kialakításakor a két barát (Bibó és Reitzer) megjegyzéseit Erdei Sándor figyelembe vette, de hogy a szedést ne zavarja a ceruzás szöveget, sajnos kitörölte.

    305 BLAZOVICH L. 1988. 33—34.

    306 SZABÓ F. 1987. 2. sz. 267.

    307 HALÁSZ P. 1982. 1. sz. 61.

    308 Eperjessy Kálmán: Életpályám. 123. JAM Adattár.

    309 MMBKE 1965. 2. szám

    310 MMBKÉ 1965. 4. szám.

    311 MMBKÉ 1967. 1. szám.

    312 MMBKÉ 1969. 1—4. szám.

    313 MMBKÉ 1971. 1—2. szám.

    314 TF

    315 Századok. 1964. 546.

    316 INCZEFI G. 1970.

    317 Név és névkutatás. 1985.

    318 DÁVID K. 1974.

    319 SZABÓKI ZS. [1985.]

    320 ERDEI S. 1986.

    321 MARCHESCHI K. É. n.

    322 Maros Menti Művésztelep kiállítása. Makó, 1978. Makói Művésztelep kiállítása... 1979. Makói Művésztelep kiállítása...  1980. Makói művésztelep kiállítása...  1981. Makói Művésztelep 1979—1983. Makói grafikai művésztelep. Makó, 1984—1985. Makói Művésztelep kiállítása. Makó, 1992.

    323 SZABÓ F. 1988. 1. szám 74.

    324 OLTVAI F. 1978. 63-131.

    325 PERNEKI M. 1970. Az 1975-ben közzétett pótlással 1975-ig a bibliográfia 276 tételt tartalmaz.

    326 BLAZOVICH L.  1990. szeptember 18. TAKÁCS L.  1990. november 1. III. évf.  11. JÁROLI JÓZSEF 1990. 4. szám. 93—94.

    327 RUSZOLY J. 1978. 163—263.

    328 TAMÁSI M. 1985.

    329 BLAZOVICH L. 1986.b

    330 TCSMT: 10. 1986.

    331 RUSZOLY J. 1987. HORVÁTH D. 1987. DÓKA K. 1987.

    332 SZABÓ F. 1988. 1. sz. 74.

    333 TCSMT XII. Klny. MMF: 56.

    334 Tóth F. TCSMT XIII. 47-114.

    335 DÁNYI L. Délmagyarország. 1988. április 22.

    336 VIGH Z. 1989.77-102.

    337 GILICZE J. 1989.

    338 i. Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig. Szeged, 1989. 2. Géczi Lajos—Labádi Lajos—G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztár saság leveréséig. Szeged, 1987. 3. Nagy István (szerk.): Legújabb kor 1919—1975. Szeged, 1986.

    339 ERDMANN Gy. 1987. 4.

    340 RUSZOLY J. 1989.

    341 SZEGFŰ L. 1988.

    342 CSMH 1989. február 16. Tandi L. Délmagyarország. 1989. március 15.

    343 Csanád Megye Levéltára. 1710—1950 Szerk. Blazovich László... Szeged, 1984.

    344 Gör. kath. kis énekes könyv. 1907.

    345 a magyar görögkatolikus egyház szombat és vasárnap délutáni istentiszteleteinek énekei... 1937.

    346 Magyar görögkatolikus egyházi énekkönyv. 1944.

    347 a makói egyházlátogatás püspöki szent liturgiájának énekei. [1942]

    348 TIMKÓI. 1987.

    349 DR. CSEPREGI IMRE: Önéletrajz. 1991

    350 A makói belvárosi parókián őrzött napló terjedelme mintegy háromezer lap.

    351 Csepregi I. Önéletrajz. 1991.

    352 Csanád egyházmegye jubileumi évkönyve. [Szeged], 1980. 9—42.

    353 Katolikus Almanach. 1984. 751—756, 758—759.

    354 Adalékok Kövegy művelődéstörténetéhez. MFMÉ 1988. 1. 243—258.

    355 JUHÁSZ K.-LOTZ A. 1990.

    356 LOTZ A. 1992. 259—280.

    357 Csanád egyházmegye jubileumi évkönyve. [Szeged], 1980.

    358 ORBÁN I. 1989—1990. 1.

    359 ORBÁN I. 1992.

    360 JANKA GY.—LAKATOS P. 1992. 215—222.

    361 A magyar pálos rend liturgiájának forrásai és története. (1225—1600) Bp. 1977. — Szerzetes- és lovagrendek Magyarországon. Bp. 1990. — A magyar föld szentjei. Bp. 1991. — Péter vándorúton. Bp. 1991. - A XX. század pápái [9 füzet]. Újvidék, 1991. - A magyar egyház ezer éve. Újvidék. 1992. -Eddigi irodalmi munkásságának bibliográfiája a József Attila Múzeum Adattárában.

    362 Pályamunkáik a néprajzi, a legújabbkori, a szegedi és a makói múzeum adattárában megtalálhatók, ismertetésünk az önálló művekre terjed ki.

    363 KÓSZÓ J. [1983]

    364    Oföldeák és a volt Návay-uradalmak lakosságának ragadványnevei. 1981. Földeák ragadványnevei. 1982. Maroslele ragadványnevei. 1985. Ferencszállás és a volt báró Gerliczy-majorok lakosságának ragadványnevei. Bökény ragadványnevei. 1987.

    365 Zirc és a volt cisztercita apátság ragadványnevei. 1990. Akiipuszta, Csőszpuszta, Kardosrét és Koromla ragadványnevei. 1991. Doboz ragadványnevei. 1991.

    366 Földeák és környéke tájszótára. 1984.

    367 SIPOS I. 1992.

    368 SIPOS I. 1989.

    369 GALLYAS F. [1987]

    370 HORVÁTH I. 1992.

    371 KISS I. 1989.

    372 SÍPOS I. 1990. május.

    373 TÁLAS G. 1958.

    374 MÁTÓ E. 1993.

    375 BÚZÁS L. 1972.

    376 KÁRÁSZ J. 1974.

    377 PERNEKI M. 1970.

    378 TÓTH F. 1976.

    379 APRÓ F. 1986.

    380 Makó város önkormányzatának programja. 1992—1994. [Makó. 1992.

    381 SÁNTA S. 1992.

    382 KECZER T. 1992.

    383 HAJDÚ J. 1992.

    384 MAROSVÁRI A. 1993.

     

      
    Előző fejezet Következő fejezet