Előző fejezet Következő fejezet

A várost éltető struktúrák és változásaik

Egyházak, oktatás, kultúra

TÓTH FERENC

Irodalom

Szikszai György

A jó öreg Szikszai Makón alkotott imádságos könyvével, a Keresztyéni Tanítások és Imádságokkal írta be nevét a magyar művelődéstörténetbe. Ez a munka az elmúlt két évszázadban folyamatosan megjelent, és állandóan hatott a magyar reformátusságra, de maga a Szikszai kutatás csak a két világháború között indult meg. Szabó Aladár róla szóló doktori értekezése igazi műhelytanulmány. 143 Az 1950-es években Papp János főleg imádságos kötetének könyvészeti kutatásait végezte el.144 Halálának 200. évfordulóján Makón ünnepi istentisztelet, tudományos emlékülés, emléktábla elhelyezés és kiadvány megjelentetéssel emlékeztek meg róla.145

Szikszai György 1738. március 21-én született Békésen. A nemesi eredetű család Zemplén megyéből származott.146 Édesapja, idős Szikszai György a békési református egyház prédikátora. Békési és hódmezővásárhelyi tanulmányai után a debreceni kollégiumban három évig bölcsészetet, három évig teológiát tanult. Olykor összeütközésbe került a kollégiumi renddel. „Leggyakrabban — írja Szabó Aladár — a könyörgés, a templomi istentisztelet, a tanórák elmulasztása, a temetésről való elmaradás miatt, s igen gyakran a magyar beszédért büntetik, nem egyszer meg azért, mert reggel 6 órakor az ágyban találták. "147 Lelkipásztorként beleszövi imájába ifjúkori gyarlóságát: „És jóllehet az én gyermekségemnek bolondsági, ifjúságomnak sok bűnei és hiábavalósági által a Te jóvoltodra számtalanszor méltatlanná, a Te haragodra pedig méltóvá tettem magamat: mindazon által el nem vetettél engemet, el nem vetted rólam atyai kegyelmes szemeidet és kezedet, hanem mind életemre és testi tápláltatásomra naponként gondot viseltél, mind a tudományokban oly előmenetelt és a kegyelemben oly nevelkedést adtál, hogy végre lelkipásztori hivatalra méltóztattál."148 Később kitüntető megbízatásokat kapott: 1761-ben a hetedik gimnáziumi osztályt tanította, a következő évben megválasztották könyvtárosnak, legációkra járt, gyakorlatot {614} szerzett az igehirdetésben, mint kiváló diákot öt körmöci arannyal jutalmazták.

Tanulmányait 1763—1865-ben Báselban és Utrechtben folytatta. A makóiak hívására 1765. április 5-én foglalta el hivatalát. Fél évvel később feleségül vette Bátori Mihály hódmezővásárhelyi borbély Sára nevű leányát. Harmincnyolc évig tartó házasságukból tizenegy gyermek született.

7. táblázat
Szikszai György és Bátori Sára gyermekei

József Hmvhely 1766. október 8.
Pál Makó 1767. december 15.
Sára Makó 1769. november 23.
Benjámin Makó 1772. január 19.
Eszter Makó 1772. okt. 4.—Debrecen 1801. dec.
György Makó 1778. január 7.
Mihály Makó 1779. dec. 7.—Debrecen 1788. szept.
Dániel Makó 1782. tavasz—Makó 1785. ápr. 18.
Dániel Makó 1786. február 24.
Péter Debrecen 1788. mára—Debrecen 1789. máj.27.
Péter Debrecen 1793. mára—Debrecen 1794. febr. 7.

Makói állomáshelyén — miként az egyháztörténeti fejezetben részletesen megírtuk — hivatástudattól fűtve az egyház külső és belső megépítésén fáradozott, de ellenfelei megkeserítették életét, a parókiáról kilakoltatták, de még három évig „magánosságban munkálkodó lelkipásztor "-ként a Maros-parti városban maradt. Debrecenben többször megfordult, olykor prédikált is. Megkedvelték és 1786-ban felajánlották részére az ispotályi lelkészi állást. A tiszántúli egyházkerület megbecsült lelkésze volt, tagja lett a budai zsinatnak, ahol három bizottságba is beválasztották, 1792-ben belvárosi lelkész, majd esperes lett. Közben szerteágazó irodalmi munkásságot fejtett ki. Egészségi állapota egyre gyengült, 1803. június 30-án halt meg. Ma is elmondhatjuk róla, amit Ormós András halotti búcsúztatójában így fogalmazott meg: „Él az ő könyveiben, a Keresztyéni Tanításokban és Imádságokban, Lelki áldozatokban, a keresztyén vallás igazságairól írt tudományában, amelyeket tiszta világossággal, nagy bölcsességgel, kegyességgel és buzgósággal teljes indulatból írt és mindeneknek kezébe adott. Most is szól, tanít, világosít, vígasztal, térít az ő holta után, sőt tanítani fogja sok századokig nemcsak a most élő, hanem a következő nemzetségeket."'149

Keresztyéni Tanítások és Imádságok című munkáját hivatalától megfosztva, makói magányában írta. „Midőn hivatalom közönségesen való gyakorlásának félbeszakasztása miatt élő nyelvvel nem lehetne; írás által igyekezvén, amennyire az én együgyűségemtől telhetik, hasznossá lenni és az én magányosságomban is az Isten dicsőítésére és keresztyén felebarátimnak a lelkiekben lehető építésére munkálkodónak találtatni. Ilyen és nem másféle indító ok szülte ezt a könyvet."150 Rendkívül mélyre kellett zuhannia, micsoda lelki katarzison mehetett keresztül, hogy ezt a páratlan értékű művét megalkossa! Csak a vásárhelyi esperesnek panaszolta el: „Fáj a szívem az emberek gonoszsága miatt, [...] nagy hálátlansággal fizettek nekem a makóiak; tudja az Úr, tudják mások is, minémű szorgalmatos voltam a makai ekklésiának munkálkodásában."151 a továbbiakban soha egy szót sem pazarol az itt ért keserűségére, mert egyéni sérelmén felül tudott emelkedni. {615}

Szikszai imádságos könyvének címlapja

A mű három részből, szakaszból áll. Az elsőben „egyetemesen minden keresztyént illető tanítások és imádságok vannak." Az imádkozás jelentőségéről és szükségességéről szóló tanítással és az ehhez kapcsolódó imádsággal kezdi munkáját, majd vasárnapi és hétköznapi imádságokhoz fűz tanítást. A második szakaszban a „különbkülönbféle állapotú, nemű és hivatalú keresztyéneket illető tanítások és imádságok vagynak", a harmadikban a „nyomorúságok és szomorú dolgok között forgó keresztyéneket illető tanítások és imádságok vagynak." A keresztyén embernek imádkoznia kell reggel, este, az elöljárókért, a lelkipásztorért, a házastársért, a gyerekekért, jólétben, szegénységben, természeti csapás alkalmából stb. Szabó Aladár figyelt fel imáinak belső szerkezetére: „magasztalással, hálaadással kezdi, majd rendszeresen bűnvallással folytatja és kérésekkel fejezi be."152 {616}

Szabó Aladár a mű forrásait kutatva talált olyan imakönyvekre, amelyek a hét minden napjára vagy különféle állapotokra való imákat és könyörgéseket tartalmaztak, de ezek legfeljebb a koncepció tekintetében hatottak termékenyítőleg. Előfordul, hogy az egyik magyar nyelven is megjelent német imádságos könyv (Lelki Jó Illattétel) egyegy gondolata egyezést mutat, de kifejtése különböző. Soha sem fordít vagy kivonatol, saját lelkén átszűrve, új értékekkel kiegészítve alkalmazza az átvett anyagot. Szikszai rendszeresen készült prédikációira, hosszú lelkipásztorkodása során összegyűltek imádságai, ezeket egészítette ki magányában. Az imádságok és tanítások nagyobbik fele a makói templomban hangzott el, ez a törzsanyag vált teljessé a visszavonulás éveiben; Szikszai György — hacsak tehette — mindig imádkozott. Nem hiába mondta róla Ravasz László: „mély hitű és mély lelkű imádkozó volt."153 Hivatalban töltött ideje is bővelkedett a megbántásban. Papp János azt hangsúlyozta, hogy makói „magánosságában mélyült el", ez a helyzete alakította olyanná, hogy sohasem „kioktató hangon szól", „nem kívülről és felülről beszél az emberekkel, hanem mindig együtt tusakodik a kínlódóval, alázatosan, mint a bűnnel, bajjal ismerős idősebb testvér. "154

Az egyszerű embereknek írta imádságait, „eltávoztattam minden homályosító és szót szaporító ékeskedéseket." 1930-ban csodálkozva állapította meg dr: Nagy Géza Kolozsvárt kiadott munkájában: „Mi van Szikszaiban, hogy ő most, munkáinak megjelenése után szinte másfél század év múlva is az eleven, üde közvetlenség erejével hat híveire, mi lehet az oka, hogy egyszerű földmíves és tudós püspök, boldog és szenvedő, öreg és ifjú ember úgy olvassa őt, mintha egyedül neki írt volna? Egy könyvet ismerünk még, ami ilyen hatású, és ez a Biblia. "155 Stílusa népies, ezt erősítette meg benne Utrechtben a nagy igehirdető Hinlopen, aki a közérthetőség céljából pórias kifejezéseket is beleszőtt prédikációiba.156 Könyvének bevezetőjében Szikszai így fogalmaz: „Mindenütt olyan közönséges és világos szókból kívántam összerakni azokat, amelyeket a legegyügyübbek is egy hallásra vagy egy olvasásra értsenek."

Szikszai remekművét az egyháztörténet sokáig nem méltatta, de a kiadások száma önmagában kifejezte értékét. Az eddigi kiadásokra az utóbbi időkig csak becslések történtek. Petrik Géza 11, Zoványi Jenő 25, Szinnyei József 20, Révész Imre 20—30 kiadásról vélekedett; Szabó Aladár kísérelte meg a bibliográfiai számbavételt, 1927ben 37 kiadást tartott nyilván, amely egy év múlva 9 kiadással bővült. 157 Az utóbbi időben Papp János rendkívül alapos feltárásba kezdett: 1957-ben előbb 75 kiadásról adott számot,158 majd még abban az évben 76-ra módosította.159 1958-ban körlevélben a református lelkészekhez fordult, 160 200 választ kapott, így a kiadások száma 80-ra emelkedett.161 Azóta Református Egyetemes Konvent és a Kálvin Kiadó mintegy hétszer, a Szlovákiai Református Kerületi Egyház 1971-ben adta ki, továbbá három szemelvényes cseh kiadása is van.

A Keresztyéni Tanítások és Imádságok elöljáró beszédét azzal zárta: „írtam Makón, augusztus 21. napján, az 1785. esztendőben." Valójában már az előző évben befejezte a kéziratot, ugyanis levélben kérte Szilágyi Sámuel püspöktől a kerületi {617} könyvrevíziós bizottság ítéletét. „Főtisztelendő Superintendens Uram! Minthogy azon munkácskám, mely a venerabilis superintendentiának [nagytiszteletű egyházkerület] bemutatott és a superintendentalis deputatio [egyházkerületi küldöttség] által revidiáltatott, Debrecenbe ki nem nyomattathatik, szándékozom azt Pozsonyba küldeni. De minekelőtte az lenne, kérem alázatossággal Fő Tisztelendő Superintendens Uramat, Kegyelmedet és a Venerabilis Superintendentiát, hogy azon munkácska felől tett ítéletét s végezését írásban kiadni méltóztassék. Melyet is midőn alázatosan kérnék és bizodalommal várnék, Fő Tisztelendő Superintendens Uramat, Kegyelmedet s a Venerabilis Superintendentiát az Istennek kegyelmes gondviselésébe ajánlom s maradok a Fő Tisztelendő Suprintendens Úrnak, Kegyelmednek alázatos szolgája. Szikszai György Makó, 1884. okt. 1."162

Zoltai Lajos szerint a „leghíresebb debreceni könyvírók, tudósok, papok, professzorok, orvosok másutt nyomtatták ki könyveik nagyobb részét"163 valószínűleg ezért kényszerülhetett Szikszai a pozsonyi Füskuti Landerer Mihály nyomdájához, aki tíz alkalommal jelentette meg munkáját. Valószínűleg a sajtóhibák és a papír minősége miatt átmenetileg Wéber Simon Péter szintén pozsonyi nyomdászhoz is elpártolt, amit Landerer üzletrontó eljárásnak minősített.

Teleki József gróf, a dunamelléki református egyházkerület főgondnoka biztatására 1796-ban Blazsek Mihály morvaországi püspök 1796-ban Brünnben cseh nyelven is kiadta. A debreceni városi nyomda 1834-ben a 21. kiadást vállalta fel; a 3000 példányból két év alatt 550 kelt el, nem csoda, hogy a debreceni nyomda 23 év múltán jelentette meg ismét.164 Az 1834. évi kiadást SZ. D. rendezte sajtó alá, aki Szikszai unokája, Szikszai Dániel lehetett. A kor racionalizmusának szellemében a sátán, ördög, pokol szavakat mással helyettesítette vagy elhagyta. Szikszai György egyéniségének bélyegét magán viselő újabb tanításokkal, imádságokkal bővítette a kötetet és tizenhetet pedig elhagyott. Más kiadások pedig stílusát modernizálták, Szikszai szellemétől idegen imádságokat tettek bele. „A változtatások, kihagyások, betoldások terjedelme — szögezi le Papp János — a műnek elenyésző százaléka. A minőségi rongálódás azonban figyelemreméltó. Az eredeti mű ugyanis egyszerre józan, reális és nagyon mélyen biblikus, égő hitű alkotás. A múlt század közepének racionalista beavatkozása pedig éppen ezeket az erényeit csorbította meg. "165 Ezeket a durva beavatkozásokat Szabó Aladár 1932. évi kiadása irtotta ki, a negyedik kiadást vette alapul.

1941-ben háborús propaganda céljára is felhasználták Szikszai nevét és művét. Néhány hónappal a Szovjetuniónak küldött hadüzenet után a Református Traktátus sorozatban egy kis füzet jelent meg: Üzenet a hadbavonulókhoz Szikszai Keresztyén tanítása nyomán. Közli Szikszainak a fegyverviselő ember számára adott tanítását és imádságát, majd ezt követően egy idegen hangvételű szöveg következett: „Ma a magyar katona ősi hitét, református keresztyénségét, családi tűzhelyét védi az istentelen ellenséggel szemben.[...] Olyan ellenség támadt, amelyik a számunkra legszentebb dolgokat sem ismeri. Nem tudja, mi a családi közösség, az áldott haza, a nemzet ismeretlen fogalom számára. Isten templomait lerontotta és megszentségtelenítette. Az emberi szabadság, a lélek legelemibb vágyát megsemmisítette. Úrrá tette a testi-lelki nyomort, teremtve borzalmas modern rabszolgaságot. "166

A közelmúltban pedig Papp János tette szívügyévé a kötet rendszeres kiadását. 1958-tól 2—5 évente jelent meg egyenként 4—5000 példányban. Ahol csak lehetett, az {618} első kiadást vette alapul, az archaikus kifejezéseket mai közszóval cserélte fel, tartalmi hitelességre törekedett. Manapság is hozzávetőlegesen ezer példány kel el évente munkájából. Papp János Szikszait és művét ma is időszerűnek tartja. Belső értékei miatt korunkban is közkedvelt. A tanításokban kézenfogja olvasóját, s előbb elvezet problémájának alapos megismerésére, felsorakoztatja a Szentírás időszerűségét, és csak azután adja szájába az áhítatos imádságot. A könyv mindenestül fogva biblikus.

Számára a Szentírás hétköznapian közellevő. Tanításának szerkezete világos, könnyen áttekinthető; törekszik az egyszerűségre. Művének alaptónusa a józanság. Könyörtelenül igazmondó. Vállalja a tudományos eredmények népszerűsítésének szolgálatát. Meleg szívű, gyengéd, a valóságok között bölcsességgel járó lélek. Nagy látókörű, széles skálájú ember. Tanításai az ember életének szinte minden területét érintik és formálják. 167

A magyar reformátusság életében meghatározó szerepet töltött be a Keresztyén Tanítások és Imádságok kötet. A kortárs Pengő István berettyóújfalusi nótárius „égben készült munkának", „szomjúságot oltó lelki orvosságnak" nevezte. Csokonai Lillájának, Vajda Júliának is ez volt az imádságos könyve. A 4. kiadás első lapján bejegyzés olvasható: „Bizonyítom alulírott, ki ezt 1856-ban Lilla szekrényéből vettem ki Dunaalmáson, hol elhunyt, s el is van temetve mint Lilla második férjének n[agy]t[iszteletű] Végh Mihály főesperesnek akkori káplánja Farkas Benő mk. ekecsi helv. hitv. lelkész. "168 Zoványi Jenő szerint „ez a családi imakönyv ma is legkedveltebb olvasmánya a magyar református népnek. "169 Ravasz László pedig megállapította: „a Biblia és a zsoltáros könyv után a magyar nép lelki épületének legfőbb forrása volt, s igazán kálvinista helyeken az még ma is."170 Révész Imre a kötet közkedveltségét, időtálló voltát és áldásos szerepét hangsúlyozta. 171 Dr. Nagy Géza vallomás szerűen írta: „A jó öreg Szikszai Györggyel először kezdő pap koromban találkoztam. A vasárnap délután estére hajló félhomályában magános özvegy asszony ül egy kis székely házban. Kezében elsárgult levelű, füsttől, használattól beszennyeződött, tépett szegélyű könyv, amelyből figyelmesen olvas. A könyv mellett a biblia. [...] A könyv, amit olvas, Szikszai Keresztyéni Tanítások és Imádságok című munkája, amit biblia nélkül nem lehet olvasni. Aztán sokszor láttam még más házaknál is ezt a könyvet. "172 Papp János, Szikszai művének legjobb ismerője szerint lehetséges, hogy Szikszai többi munkája fölött eljárt az idő, de a Keresztyéni Tanítások és Imádságok semmit sem veszített értékéből, fényéből, éltető erejéből. Református népünk megtalálta benne hitének azt a táplálóját, amely a lelki hét szűk esztendő századában meg tudta menteni őt a lelki éhhaláltól. A magyar nép szerette, használta, őrizte generációkon át ezt a kedves lelki táplálékát.173 Szikszai nagybecsű könyvét sokan összetévesztették a bibliával. Egy 1843. évi kiadás példányán ez a bejegyzés áll: „Erdei Annáé ez a biblia."174 Közönséges Lelki Áldozatok című munkáját is Makón írta. Első kiadás 1795-ben Pozsonyban jelent meg, a második 1803-ban, de még Szikszai életében, a harmadik 1807-ben, szintén Pozsonyban, a negyediket fia, Szikszai József rendezte sajtó alá, aki az előszóban tételesen felsorolta a 76 stiláris változtatását.

Szikszai György az elöljáró beszédben hangsúlyozta, hogy idegen forrásból sohasem dolgozott. „Voltak eddig is és forognak közkézen — írja — a Sz[ent] Gyülekezetek {619} számára való külünb-különb-féle imádságok formái: mindazáltal reménylem, hogy ezek az enyimek sem lesznek kedvetlenek azok előtt, akik az együgyűséget [egyszerűséget] kedvelik; annyival is inkább, hogy ezek nem öszveszedések, se nem más nyelvekből való fordítások, hanem egészen újak, és a szerént amint az isteni kegyelem segített, mindenütt egyenlők." Ezt az írói célt különösen maradandóan hordozzák makói témájú imái. Ilyen az 1781. évi nagy tűzvész és árvíz.

Mikor templom, parókia, oskola és sok ház megég: kesergő és penitentzia tartó imádsága az olyan gyülekezetnek. „[...]Megalázzuk azért magunkat a földnek poráig, a Te sújtó kezed alatt, penitentziát tartunk, sírunk, böjtölünk, gyászolunk a Te tekinteted előtt, megszaggatjuk nem ruháinkat, hanem szíveinket és úgy kiáltunk Tehozzád mélységes bánattal ezt mondván: Uram, emlékezzél meg arról, ami esett mirajtunk, tekints reánk és lásd meg a mi nyomorúságunkat. Uram! a Te minden igazságid szerént, távozzék el a Te haragod a mi bűnös városunktól és megnyomorított ekklésiánktól és világosítsd meg a Te orcádat mirajtunk. — Akit Te megkeserítel, meg is vigasztalhatod, akit megsebesítel, meg is gyógyíthatod: vigasztalj és gyógyíts minket is, ó mi ISTENünk és állíts lábainkra minket, vidámíts meg minket ezek után a napok után, amelyekben láttunk sok gonoszt..."

Mikor egy s két esztendő múlva is közönséges böjtöt tart az olyan gyülekezet, az Istennek engesztelésére és mikor még a tűz miatt való romlásnak szomorú nyomai látszanak, „...óh, mely gyászos és rettenetes nap vala az minékünk, amely megfoszta minket a mi legdrágább kintsünktől, a Te Házadtól, a veteményes kertedtől, az iskolától és a mi ekklésiánknak nagy és szép részét pusztulásra, sok atyánkfiait romlásra juttatta... Ha meg is rettentünk és meghunyászkodtunk is, de csakhamar megbátorodtunk és visszatértünk elébbeni vétkes életünkre és cselekedeteinkre. Mit várhatnánk azért egyebet, hanem hogy ismét megnehezítsed mirajtunk a Te kezeidet és újra csapást és ostort bocsáss mireánk: ha a mi cselekedeteink szerént akarnál fizetni minékünk."

Az 1781. évi makói árvíz után így imádkozik: „Mely sok drága haszna van a víznek, mikor áldani akarsz; de mely rettenetes és kártevő az, mikor látogatni és büntetni akarsz. Keservesen tapasztaljuk mi ezt most óh, Uram, a vizek kirohantak ellenünk, elborították, rontják, pusztítják határainkat, ragadozzák azokon lévő javainkat; sőt a hirtelen terjedő áradásnak rémítése elhatott lakóhelyünkre is, házaikból kikergette lakostársainkat, ellepte vagy elvitte vagyonjaikat, rémüléssel, sírással és jajgatással bétöltötte utcáinkat... Csendesedjen meg óh, Uram a Te méltó haragod, szánjon meg minket a Te atyai könyörgő szíved, a mi nyomorúságunkat lásd meg és a mi bűneinket bocsásd meg. Sőt a te nagy irgalmasságod vegye el mirólunk ezt a nagy csapást és ínséget, szorítsd vissza árkaiba a széjjelkóborló és pusztító vizeket, kegyelmezz a Te megrémült és megromlott bűnös népednek, add vissza nékünk elébbeni bátorságunkat és csendességünket."175

Ezt az imádságos könyvet a 19. század végén az Új Magyar Athénás így jellemezte: „Van benne — elavult nyelvezete s meghaladott dogmatikai álláspontja dacára is — olyan eredeti szépség, amelyet csak a teremtő lángész lehel alkotásaira. "176 Tóth Mihály szerint: „Szikszai nem annyira hitszónok, mint az imaírás nagy mestere. "177

Debreceni prédikátorsága alatt jelent meg az Egynéhány prédikációk, Mártírok oszlopa, A természeti és keresztyén vallás című munkái. Résztvett a Debreceni Grammatika szerkesztésében.

A debreceni kollégium négyszáz éves évfordulója során, 1938-ban a földszinti árkádok alatt a református szellemiség, a magyar vallásszabadság harcosai, korona {620} nélküli nagy fejedelmek és lelki királyok bronz domborműveit helyezték el. Itt Szikszai méltó társaságba került: Bethlen Gábor, Bocskai István, Hatvani professzor, Méliusz Juhász Péter mellé. 178

Kisebb egyházi írók

Etsedi Miklós másod prédikátorként működött Makón 1784-től 1803-ig. Már tógátus diák korában a poéta előnevet kapta. Makói lelkészsége idején két verses kötetet adott ki. 1794-ben jelent meg a Bágyadt lelkeket élesztgető Tsendes Muzsika azaz egynéhány kegyes énekek, mellyeket a kegyes Elmélkedésekben gyönyörködő és a magányos Éneklésekben magokat örömmel gyakorolni szokott hűséges Keresztényeknek kedvéért készített és kiadott. Műve hét kiadást ért meg. (Buda 1794, Vác 1795, Buda 1807, Debrecen 1819, 1822, Buda 1839, Debrecen 1856) Kisebb érdeklődést keltett Sok tövisek között felnőtt Sárga Liliom azaz egynéhány olyan elmélkedések, mellyeket hosszas sinlődés között gyűjtögetett és nagyrészt betegágyának szélin versekbe szedegetve leírt, aztán pedig némely virrasztó énekekkel és halotti búcsúztató versekkel toldalékkal megbővítvén közhaszonra kibocsátott. Szegeden Grünn Orbán betűivel. 1805. Előszavában az alkalmazott versformájáról így ír: „Négy sorú és Condontiajú versekkel azért írtam: mert a Magyar nyelv a Verseknek ezt a Nemét eleitül fogva vélle született oly különös érzékenységgel kedvellette, hogy abban a Tudósok mindenkor gyönyörködhetnek. Írám Püspök Makó Városában 19-ik Martiusban 1802." Olykor Csokonai modorában fordul Istenhez.179

Reszketek előtted mint a nyárfa levele,

melyre reáfuvall a komor ősz szele.

Váratlanul halt meg, a templom déli oldalán készült kriptában helyezték örök nyugalomra. Epitáfiumát latin nyelven maga fogalmazta.

Testem s árnyam zárja magába e kis halom, ím, lásd:

Lelkem béfogadák mennyei szent seregek.

Tisztem „Pásztor" volt, s csendeskén egybe' „Poéta",

Vesszővel vert és lantot ütött ez a kéz.

Vándor, géniuszom kedveld hát s hamvaim' egyként:

Míg élsz, mindezeket semmibe' meg sohse bántsd!

Hattyúdalomként aki e pár sort vélem íratta:

Légyen a glória szent Istenemé egyedül!

Fordította:Varga Zsigmond

Szikszai Benjámin, Szikszai György fia 1803-tól 1828-ig első prédikátorként működött Makón. Biblia Szövétneke azaz magyarázat az egész Ó és Új Testamentumi Szent írásra című művét több kötetre tervezte, de a Szent Máté Evangélioma címen megjelent első darabjának példányai lassan fogytak, ezért a további füzetek kiadása félbemaradt. Biblia Győzödelme Szegeden jelent meg Grünn Orbán nyomdájában 1824ben. Mivel a felvilágosodás írói a bibliát megvetéssel nézték, sőt „csúfságokkal is illették", bár még magyar nyelven egy hitetlen könyv sem jelent meg, mégis fontosnak tartotta a hívők hitének megerősítését. A háromszáz oldal terjedelmű kötet egy hitetlen {621} és egy keresztyén ember beszélgetését tartalmazza. „A Hitetlen beszédi a Szentírás ellen való vádak, nehézségek és ellenvetések lesznek; a Keresztyén beszédi pedig az azokra való feleletek." Unio címen a római katolikusok és a protestánsok között fennálló egyezségről írt. A tékozló fiú című négy felvonásos színművét az 1920-as években Makón előadták. 180

Szintén a református templom déli oldalánál temették el, epitáfiumának szövege:

Nagy Tiszteletű, s Nagy tudományú

SZIKSZAY BÉNIÁMIN Úrnak,

Ama munkás, és hasznos életű

NAGY   SZIKSZAY   GYÖRGY

méltó Fijának,

kit

Makó szült,

Debreczen és a külföld nevelt,

Kaba jókor megtisztelt,

Végre az érdem hazájába hozott

Kiben

A Makai Református Ekklésia 25 Esztendőkig volt

buzgó, és fáradhatatlan Lelki Pásztorát,

A Nagy Tiszteletű Békési Egyházi Vidék bölts Köz-Kormányzóját,

A vigasztalhatatlan özvegy, Tiszteletes Nagyságos

Margitai Sófia asszony, elfelejthetetlen Férjét,

A magzatok: Sófia (T.T. Tóth Ferentz Hód Mező

Vásárhelyi Prédikátor Úr Házastársa), Beniámin, György,

Klára, Dániel, Jósef igaz indulatú Attyokat,

A Barátok érzékeny barátjokat,

A Tudományok serény előmozdítójokat vesztették el:

Leikétől elhagyattatott teste,

Életének 56-dik Esztendejében

Mártius 9-dik napján 1828.

A háládatos nyájtól

Ide tétetett.

„Makai" disztichon

Az ún. makai disztichont Reizner és Borovszky is közölte,181 bár igen keveset tudunk róla. A disztichon így hangzik:

Aemula Venetiis est urbs celeberrima Makó.

Haec jacet in medio stercoris, illa maris.

Elsőnek Borovszky fordította le:

Büszke Velence, Makó koszorúdat tépi fejedről.

Sorsotok egy: a hínár. Adria s trágya nem egy?

Kelemen Ferenc átültetése:

Verseng fekvése a híres Makóval a büszke Velence,

Az él trágya között, ez a tenger ölén.

Péter László műfordítása:

Velencével vetekszik ám Makó híres városa,

Az tengeren épült, ennek meg a trágya az alja. 182

„Makót — állapítja meg Kelemen Ferenc — a vers urbs celeberrima-nak nevezi, holott a latin nyelv az urbs szót — kevés kivétellel — csak Rómára vonatkoztatja. A Makónak megfelelő oppidum helyett nyilván gúnyból titulálja a vers a világ ókori fővárosának, Rómának rangjával a valóságban szerény kis várost. A celeberrima híresneves jelző is fokozza a komikus hatást. Makó az egykori feljegyzésekben mint szemetes sárfészek szerepel, ahol a tavaszi és őszi esőzések idején szörnyű állapotok uralkodtak: a lakosok trágyával raktak ösvényt, hogy legalább a szomszédságot megközelíthessék. Az idézett disztichonnak tehát tárgyi és hangulati alapja is megvolt, s amint a stílus elemzés mutatja, a gúnyos elmarasztalás nemcsak a poén vaskosságából adódott. "183 Borovszky a disztichon szerzőjéül Kőszeghy László püspököt nevezte meg. A püspök-földesúrral a makóiak hosszú pereskedésbe bonyolódtak, „az idézett disztichon szatirikus alaphangja csakugyan kifejezheti azt a viszonyt, mely a város és földesura közt annak idején fennállt."184

Dobsa Lajos

A szabadságharcig terjedő első alkotó korszakára a publicisztika jellemző, amelyről a magyar művelődéstörténet sem feledkezett meg.

Dobsa Lajos 1824. október 6-án született Makón, szülőháza a mai Széchenyi tér 17. számú ház helyén állt, amelyet emléktábla is megörökített. Édesapja mint jómódú vaskereskedő 1836. január 26-án nemességet szerzett, a diploma engedélyezte a rotaresti előnév használatát. A hugenotta ősöktől származott, belga eredetű édesanya, Dubois Amália Nagyszentmiklóson született. Lajos fiukat 15 éves koráig házi nevelésben részesítették, egy Bourbon hercegi ivadék, de Berry megismertette a francia polgári kultúra és életszemlélet elemeivel. 1839-től 1842-ig Debrecenben jogot tanult.

Tanulótársaival színi társulatot alakított és műkedvelő előadásokat rendezett. 1842-ben Csanád vármegye tiszteletbeli aljegyzője lett, és mint joggyakornok résztvett az 1843—44. évi országgyűlésen. 1844 őszétől 1846 tavaszáig színész. Komlóssy Ferenc, Hegedűs András és Hetényi József társulatának tagjaként fellépett Győrött, Pesten, Debrecenben, Kolozsvárt és Aradon. 1845. február 1-én a pesti Nemzeti Színházban vendégként szerepelt. Ekkor Petőfivel Szinnyei József szerint sokáig, Gyulai Pál szerint pár hónapig, Berecz Károly szerint több ízben együtt is lakott. Petőfi a Pesti Divatlap február 9-i számában az igazságtalanul mellőzött, nem mindennapi tehetségű ifjúnak pártját fogta.

Egy vetélytárs intrikái és egy reménytelen szerelem következtében megvált a társulattól. 1846. október 1-én külföldi útra indult: Németországba, Angliába és Franciaországba. A februári forradalom Párizsban éri, amelynek nemcsak szemtanúja, de résztvevője is volt. 1848. március 15-én a párizsi magyarok küldöttséget szerveztek a győztes köztársaság köszöntésére. A küldöttség elnöke Dobsa, szónoka Hugó Károly volt. Díszmenetben vitték a magyar zászlót, miközben a Szózatot énekelték. Üdvözlésükre maga Lamartine válaszolt: „Ha visszatérnek önök szép hazájukba, mondják meg annak, hogy annyi barátot számlál Franciaországban, ahány francia polgár van." A márciusi forradalom hírére hazatér és a radikálisok körében részt vesz az események alakításában. A május 10-i budai vérengzés után a Múzeum téri népgyűlés követeléseinek tolmácsolására választott küldöttségnek tagjaként a minisztériumban előterjesztette követelésüket. Kossuth megbízásából 1849. március 21-én szabad csapatokat szervezett, Deszknél szétverték a szerb lázadókat, és a községet visszafoglalták. Dobsát 1850-ben elfogták, fél évig fogva tartották. Drámáit a Nemzeti Színházban mutatták be. Balpárti politikusként két ciklusban Makó országgyűlési követe. 1902-ben halt meg, Kosgyánban temették el. 185

A februári forradalom eseményeiről rendszeresen küldte haza tudósításait a magyar lapoknak. írásait itthon könyv alakban is megjelentette.186 Részlet a február 23-i beszámolójából: „Egész kapukat tépnek le barikádnak, a köveket szaggatják, a gyógyszertárakban puskaport csinálnak, s míg egy részök a templom tetejéről leszedett cink és ónból önt golyót, addig mások, előre is, láncdarabokkal, rozsdás szegekkel töltik meg puskájukat. Függönyt, zsebkendőt, sok ingét tépi fojtásnak. A notredamei toronyban megszólal a harang, s ez oly jel, melyre a félholt francia megfordul ágyában. A boulevardokon kifűrészelik a fákat, s százával építik a barikádokat. A vasútakat fölszedik, nehogy a vidékekről még több katona jöjjön a nyakukra. Az asszonyok se maradnak el. Sok házban üstökben forr a víz. Égő szurok-labdákat, oltatlan mészport, kénsavat, választóvizet, márvány asztallapokat, díványt, szekrényt, zongorát, szóval egész bútorzatot zúdítanak a barikád előtt összetorlódott katonaságra. Sok szegény család, kinek alig volt mit ennie, s kit álmából vert föl a lárma, kidobta nyoszolyáját, ha nem volt más bútor, "187 A forradalom centenáriumán ismét megjelent a szemtanú, Dobsa Lajos krónikája.

Hazatérve — politikusi alkatának megfelelően — ismét a publicisztikát műveli. 1848 nyarán, az első képviselőválasztás alkalmával Makó követe Bánhidy Albert vármegyei első alispán lett. Dobsa Lajos a Marczius Tizenötödike című lapban cikksorozatot írt Követválasztás Makón címmel, amelyet radikális beállítottság és ironikus hangvétel jellemzett. „Ez a követválasztás — úgymond — ríkatóbb a makói tormánál[...] Bánhidy makói követ. Előbb hittem volna, hogy Makót ki fogják kövezni. "188

Találóan jegyezte meg ezekről az írásairól Hegedűs Géza: „Dobsa szépirodalmi prózájában sohase tudta elérni saját politikai publicisztikájának szemléletességét. Riportja a párizsi forradalomról, majd később néhány legjobb politikai írásműve szépirodalmi szempontból is jobb, szebb, erőteljesebb, mint elbeszélő művei. "189

Marczibányi István

Marczibányi István az irodalom Marczibányi István az irodalom és a tudomány pártfogója, mecénása 1752. július 25-én született Makón. Édesapja, M. Lőrinc Csanád vármegye főjegyzője, majd 1743—1767-ig  alispánja,  közben a vármegye követe.  Marczibányi István iskoláit Pesten, Budán, Pozsonyban és Nagyaszombatban a királyi konviktusban, jogi tanulmányait Egerben végezte. Bánátnak visszacsatolása után, 1780-ban a temesi kerület tartományi biztosává nevezték ki, ugyanekkor megkapta a királyi tanácsosi címet.

1783-tól 1786-ig Csanád vármegye alispánja, betegsége miatt hivataláról lemondott és dombegyházi birtokára vonult vissza. 1790—1791-i országgyűlésen a vármegye egyik követe volt.

1800-ban I. Ferenc udvari tanácsossá nevezte ki, ezért Pestre, majd Budára költözött. Ekkor vált a magyar irodalom és a tudományok pártfogójává. Értékes régiséggyüjteményét 1802-ben a Nemzeti Múzeumra hagyományozta, ezzel megvetette a múzeum régiség- és műgyűjteményének alapját. Budán az Erzsébet apácáknak építtet házat, Léván piaristáknak gimnáziumot alapított, Csanád, Szerém és Trencsén vármegyékben az iskolákra és a szegények gyámolítására adományozott nagyobb összegeket. 1806-ban az Irgalmas rend számára megvásárolta a Császárfürdőt és környékét, itt épült fel Buda első kórháza. A mai Marczibányi tér környékét az ifjúság számára játszás és tornázás céljára szerezte meg. 1808-ban a Hadi Oskola (Ludovika Akadémia) részére ötvenezer forintot adományozott, azzal a kikötéssel, hogy ott az oktatás magyar nyelven follyék. Sürgette magyar nyelvű katonai tankönyv kiadását. A létesítendő Magyar Tudós Társaság céljára ötvenezer forintot óhajtott adni, (Széchenyi István 1825-ben hatvanezer forintot adományozott). Mivel akkor a Társaság megalapítására nem volt remény, végrendeletében ezt az összeget alapítványként hagyta a nemzetre, a magyar irodalom és tudomány fellendítésére. Ennek kamataiból évente jutalmazták a legjobb irodalmi, nyelvészeti vagy tudományos munkát. A Nemzeti Múzeum 1817-ben létrehozta a tíz tagú Marczibányi Intézetet, ennek éves közgyűlésén osztották ki a díjat. A Magyar Tudós Társaság 1845-ben vette át az alapítvány kezelését. A Marczibányi-dijat 1944 februárjáig adták ki, az infláció következtében az alapítvány megsemmisült.

Marczibányi István 1810. december 21-én halt meg, Budán, a Szent Erzsébetapácáknál temették el.190

Gilitze István

Gilitze István parasztköltő, az 1821. évi nagy árvíz krónikása, a népi história költészet helyi képviselője 1785. július 4-én született Makón.

Írtak ezerhétszáznyolcvanötödikben,

Amikor születtem, oroszlán jegyiben,

Harminchat esztendős éppen akkor voltam,

Amikor Makónak veszedelmét láttam.

Apja halála után önállósul, feleségül veszi a tizennyolc éves Katona Teréziát (1808. január 11.). Házasságukból gyermek nem születik, fogadott fiuk Virág Ferenc. Vagyoni helyzetéről végrendeletében ez áll: „Vagyon másfél fertály szállásföldem, a városon Igaz Mihály és K. Kis István szomszédságában egy házam, négy lovam, vasas kotsim, egy fias tehenem, egyéb házi eszközeim." Az árvizet egy évtizeddel éli túl, 1830. július 22-én hal meg, negyvenöt éves korában.

A népi históriaszerzők között kimagasló hely illeti meg Gilitze Istvánt. Mindenekelőtt a téma átélése tekintetében különbözik társaitól. Nem kívülről szemléli, hanem belülről éli át az eseményt. Versébe bele is szövi: „Makónak romlásán ugyan jelen voltam." Benne él az események sodrában. Aggódva gondol szeretteire, összeszorult szívvel járja be a katasztrófa színhelyeit: a zsidó házak, a piac, a sóház és a Kálvária utca környékét.

Szentlőrinc tájékán ki ezt elsőbb látta,

Életire ki-ki csak a halált várta,

Lerogyott házait jaj szóval siratta,

Sok udvaron a víz ölnél több vala.

 

De még Újváros is megrémült végtire,

Mikor terjedt a víz piac környékire,

A zsidók házait rendre learatta,

A kapitányházig elhatott nagy volta.

 

Fölséges királyunk kassza sóházai

Úgy voltak a víz közt, mint a hal bárkái;

Lápokra rakottak utcáink lakosi,

A sok leomlott ház elég bizonysági.

 

Kálvária utcája, aki voltál ékes,

A Marus vizében te is voltál részes;

Kereszt utcáidon víz volt veszedelmes,

A földből épült ház hiába volt ékes.

A históriák tiszavirág-életűek. Ha elvesztették időszerűségüket, még egy darabig emlegetik őket, de általában nem hagyományozódnak tovább. Gilitze munkája ebben is kivétel. Százharminc évvel később Péczely Attila és Várnai Péter 1951-ben Tápén ráakadtak a makói árvíz nótára. Az áriát — Tápén így nevezik a dalokat — özvegy Nagy Mihályné énekelte fonográfra (Móra Ferenc Múzeum fonográf gyűjteménye: 105.); Ő az apjától tanulta. A népi emlékezés három-négy nemzedék távlatában is megtartotta az események törzsanyagát: az árvíz leírását és a költőre vonatkozó befejező formulát. Dallama a Virágok vetélkedésével és ennek variánsaival (pl. Bátori Kalára ballada) mutat rokonságot. 191

Grünn Orbán szegedi tipográfus gondozásában jelent meg P. Makó Városának Víz által való pusztulásáról címmel. Makó művelődéstörténetében Gilitze munkája az első világi témájú nyomtatott mű.192

 

Lábjegyzetek:

  1. SZIRBIK M. 1979. 42. REIZNER J. 1892. 89.
  2. SZIRBIK M. 1979.20.
  3. HAMVAS I. 1971. 387—388.
  4. SZIRBIK M. 1979. 42.
  5. LAKATOS—ORBÁN 1993.
  6. REIZNER J. 1892. 89.
  7. LAKATOS—ORBÁN 1993.
  8. SZIRBIK M. 1979. 38. ugyanezt az adatot közli FÉNYES ELEK 1851-ben.
  9. SZIRBIK M. 1979. 48.
  10. KIS B. 1992. 96. Tévesen írja, hogy Makóra rektornak és káplánnak jött. Csatári nem menekülési helye volt, hanem a csatári zsinat rendelte Makóra.
  11. KIS B. 1992. 97.
  12. SZIRBIK M. 1992. 18, 49.
  13. SZABÓ A. 1927. 19—20.
  14. Keresztyéni Tanítások... 304—317. SZABÓ A. 1927. 20.
  15. SZABÓ A. 1927. 20.
  16. Idézi SZABÓ A. 1927.23.
  17. SZABÓ A. 1927.22.
  18. TLREL I. b. 14. 247.
  19. Uo.
  20. SZABÓ A. 1927.23.
  21. Uő.
  22. TLRELI. 1.b. 14.247.
  23. Uo.
  24. SZABÓ A. 1927.25.
  25. TLRELI. 1. b. 14. 247.
  26. UO.
  27. SZABÓ A. 1927. 28.
  28. TLRELI. 1. b. 14. 247.
  29. Uo.
  30. 30 TLRELI. 1. b. 14. 351.
  31. Uo.
  32. SZABÓ A. 1927. 30.
  33. SZABÓ A. 1927. 31.
  34. KIS B. 1992.101.
  35. SZIRBIK M. 1979. 49.
  36. KIS B. 1992. 101.
  37. SZIRBIK M. 1979. 54.
  38. SZÓLLÖSSI A. 1878. 7. közlemény.
  39. SZIRBIK M. 1979. 65-66.
  40. KIS B. 1992. 223-224.
  41. TLRELI. 29. i. 114. d.
  42. Uo.
  43. SZIRBnCM. 1979. 52.
  44. TLRELI. 29. i. 114. d.
  45. SZIRBIK M. 1979. 122.
  46. TLREL i. 29. i. 114. d.
  47. UO.
  48. UO.
  49. UO.
  50. JUHÁSZ K. É.n. 54. BOROVSZKY S. 1897. 2. 375—376.
  51. LAKATOS—ORBÁN 1993.
  52. LOTZ A. 17.
  53. HORVÁTH I. 1896. 10.
  54. BARNA J. 1929.240.
  55. Néhány adat a makói róm. kath. plébánia múltjából. Maros. 1885. szeptember 27.
  56. KOVÁCS S. 1908.91.
  57. Lakatos—Orbán 1993.
  58. KELEMEN F. 1964. 172.
  59. Uő.
  60. UŐ.
  61. UÓ.
  62. LAKATOS—ORBÁN 1993.
  63. UŐ.
  64. Uő.
  65. Paphonvédek 1892. 19.
  66. i.m. 264.
  67. KOVÁTS S. 1908. 369.
  68. Paphonvédek 1892. 269.
  69. Paphonvédek 1892. 19.
  70. i.m. 5.
  71. KELEMEN F. 1964. 173.
  72. JANKA—LAKATOS 1992.
  73. SZIRBIK M. 1979. 40.
  74. JUHÁSZ GY. 1878.
  75. GÉCZI L. 1984. 253.
  76. JUHÁSZ GY. 5.
  77. SZIRBIK M. 1979. 40.
  78. JUHÁSZ GY. 5.
  79. Uő.
  80. JANKA—LAKATOS 216, JUHÁSZ GY. 6.
  81. Kánoni egyházlátogatási jegyzőkönyv 1942. november 7. Görög katolikus egyházi hivatal.
  82. BARNA J. 1929. 245.
  83. UŐ.
  84. SZIRBIK M. 1979. 42.
  85. BARNA J. 1929. 245.
  86. KECSKEMÉTI Á. 1929. 6.
  87. KECSKEMÉTI Á. 1929. 39.
  88. MM 1. Mappa: 7.
  89. 1. az iparról szóló fejezet összeírását.
  90. LAKATOS—ORBÁN 1993.
  91. KECSKEMÉTI Á. 1929. 22.
  92. EPERJESSY K. 1928. 22.
  93. KECSKEMÉTI Á. 1929. 22-26.
  94. KECSKEMÉTI Á. 1929. 6-7.
  95. KECSKEMÉTI Á. 1929. 14-15.
  96. SZŐLLÖSI A. 1878. 10. közi.
  97. Uó.
  98. UŐ.
  99. LUGOSI D. 1927. 11.
  100. HORVÁTH I. 1896. 14.
  101. SÍPOS I. 1992. 3—4.
  102. HORVÁTH I. 1896. 23.
  103. SZÁNTÓ I. 1971. 123.
  104. HORVÁTH I. 1896. 29.
  105. CSML CSM Népművelési Küldöttség iratai. 1843.
  106. Uo. 1847.
  107. TLREL I. 29. i. 1. d.
  108. CSML CSM Népművelési Küldöttség iratai. 1839.
  109. HORVÁTH I. 1908. 11.
  110. Róm. kat. egyház irattára. Makó, K. 9. 15.
  111. SZIRBIK M. 1979. 63.
  112. CSML CSM Népművelési küldöttség iratai. 1838.
  113. UO.
  114. Uo.
  115. HORVÁTH I. 1896. 17.
  116. HORVÁTH I. 1896. 18.
  117. SZIRBIK M. 1979. 57.
  118. Fiának, HAJNAL ANTALnak (1838—1907), a fiumei kikötő tervezőjének 1988-ban a szülőház helyén, a Kálvin téri óvoda homlokzatán emléktáblát helyeztek el.
  119. SZŐLLÖSSI  A. 1878. 9. közi.
  120. CSML CSM Népművelési küldöttség iratai. 1841.
  121. LUGOSI D. 1929. 11.
  122. SÍPOS I. 1992. 7.
  123. HORVÁTH I. 1896.13—14.
  124. HORVÁTH I. 1896.13—14.
  125. SÍPOS I. 1992. 15. Kelemen László az első színigazgató fia.
  126. Róm. kat. egyház irattára.
  127. UO.
  128. TLRELI. 29. i. 114. d.
  129. UO.
  130. CSML CSM Népművelési küldöttség iratai. 1838.
  131. UO.
  132. Uo.
  133. TLREL I. 29.
  134. SZÁNTÓ I. 1979. 35.
  135. CSML CSM Népművelési Küldöttség iratai. 1838.
  136. Uo. 1842.
  137. TLREL I. 29. i. 114. d.
  138. CSML CSM Népművelési Küldöttség iratai. 1842.
  139. TLREL I. 29. i. 114. d.
  140. Uo. 1838.
  141. Róm. kat. egyház irattára. K. 9.
  142. HORVÁTH I. 1896.92-93.
  143. SZABÓ A. 1927.
  144. PAPP J. 1957, 1958, 1959.
  145. Emlékezés SZIKSZAI GYÖRGYre 1993.
  146. BARNA—SÜMEGHY 1913. 190.
  147. SZABÓ A. 1927. 12.
  148. UŐ.
  149. Idézi SZABÓ A. 1927.99.
  150. SZIKSZAI GY. 1846. IV.
  151. Idézi SZABÓ A. 1927.51.
  152. SZABÓ A. 1927. 98.
  153. Idézi SZABÓ A. 1927. 84.
  154. papp j. 1858. június.
  155. NAGY G. 1930. 112.
  156. SZABÓ A. 1927.18.
  157. PAPP J. 1959. 106—107.
  158. RE 1957. 8—9. sz. 187-193.
  159. RE 1957. 10. sz. 212.
  160. RE 1958. 2. sz. 51.
  161. Egyháztörténet 1959. 1—2. sz. 101-107.
  162. MIKLÓS D. 1958. 345.
  163. Idézi PAPP J. 1959. 111.
  164. MIKLÓS D. 1958. 344.
  165. PAPP J. 1957. 193.
  166. PAPP J. 1959. 105.
  167. papp J. 1958. 280—282.
  168. MIKLÓS D. 1958. 344.
  169. ZOVÁNYI J. 1894. 3. 285. Pallas Nagy Lexikon 15. 686. Révai Nagy Lexikon 17. 602.
  170. RAVASZ L. 1915. 237.
  171. Keresztyén Család képes naptára az 1926. évre. 31—34.
  172. NAGY G. 1930. 112.
  173. Uő.
  174. FODOR LÁSZLÓ Makó Deák Ferenc u. 53. szám alatti lakos tulajdona.
  175. Lelki Áldozatok 646-687.
  176. Idézi SZABÓ A. 1927. 98.
  177. Uő.
  178. TÓTH F. 1993. a.
  179. GIDAY K. 1985.
  180. József Attila Múzeum Adattára.
  181. REIZNER J. 1992. 84, BOROVSZKY 2. 372.
  182. Közli KELEMEN F. 1971. 172.
  183. Uő.
  184. UŐ.
  185. DIÓSZEGHY A. 1927. PÉTER LÁSZLÓ 1959. HEGEDŰS—PÉTER 1974.
  186. DOBSA L. 1848.
  187. PÉTER L. 1959. 43.
  188. HEGEDŰS—PÉTER 1974. 12.
  189. HEGEDŰS—PÉTER 1974. 21.
  190. BÚZÁS L. 1988. 17-26.
  191. VÁRNAI P. 1953. 593-600.
  192. GILITZE I. 1973. TÓTH F. 1972.
  193. EPERJESSY K. 1927. 9—13.
  194. LAKATOS—ORBÁN 1993. TÓTH F. 1989.
  195. SZŐLLÖSSI A. 1878. 7. közl.
  196. SZABÓ A. 1927. 21.
  197. SZIRBIK M. 1979. 98.
  198. JUHÁSZ GY. 1878. 4—6. JANKA-LAKATOS 1992. 215-221.
  199. KOVÁCS GY. 1929. 14-15.
  200. ORBÁN I. 1992. 7—10.
  201. KELEMEN F. 1971. 5
  202. HALMÁGYI P. 1988. 11-24.
  203. TIPITY—TÓTH 1992. 17.
  204. KELEMEN F. 1971. 10-13.
  205. FÉJA G. 1957. 269.
  206. HÓMAN—SZEKFŰ 5. 214.
  207. CSEPREGI I. 1937. 18.
  208. PÉTER L. 1964.
  209. Uő.
  210. CSEPREGI I. 1937. 12-13.
  211. Péter L. 1964.
  212. BÁLINT S. 1944. 65.
  213. BÁLINT S. 1975. 138.
  214. CSEPREGi I. 1937. 14.
  215. UŐ.
  216. UŐ.
  217. CSEPREGI I. 1937. 6.
  218. UŐ 5.
  219. LAKATOS—ORBÁN 1993.
  220. KASSAI V. [1941] 66—67.
  221. SZELESI Z. 1975. 26.
  222. KELEMEN F. 1964.
  223. P. BRESTYÁNSZKY I. 1970. 2.
  224. SZiRBIK M. 1979. 98.
  225. Kovács gy. 1929. 11.
  226. Honművész 1835. 499, 506.
  227. BARNA J. 1929. 194.
  228. Uo.
  229. EPERJESSY K. Szirbik Miklós élete és munkássága = SZIRBIK 1979. 121 — 125.
  230. TLREL I. 29. i. 114. d.
  231. Uo.
  232. FEJÉR G. 1991.
  233. Jelzet nélküli irat a József Attila Múzeum kiállításán

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet