Előző fejezet Következő fejezet

A várost éltető struktúrák és változásaik

Egyházak, oktatás, kultúra

TÓTH FERENC

Művészetek

Építészet

Az újjátelepülés előtti időből korunkra egyetlen épület sem maradt fenn. A Maros-parton álló régi makói templom 7 öl hosszúságú és 5 öl szélességű volt, szentélye kelet felé fordult, tornya északi irányban feküdt.193 Katolikus templomnak épült, a hitújítás után a reformátusok használták. A Maros közelsége miatt nem állították helyre. Köveiből 1718-ban katolikus templom épült.

A hódoltság idején a források emlegettek egy sánccal, palánkkal megerősített castellumot (kastélyt) és Telegdi Miklós kúriáját. A piactéren lehetett Pozsár Bálint kőháza, amelyben János király 1528-ban megszállt. A kétszáz főnyi török városnegyedben mecset állt. Ezekkel együtt pusztultak el a sövényfalú parasztházak is. Az újratelepülést követően a 18. századi középületek barokk stílusúak. A kálvária kápolna Makó legrégibb épülete, Jankovics Pál prépost kanonok építtette 1734-ben. Az észak—dél tájolású kápolnát a Boldogságos Szűz Mária hét fájdalmának tiszteletére szentelték föl. A szentély alatti kripta az 1797. évi restauráláskor épült. A hívek adományából és egyházi támogatásból 1824-ben és 1852-ben megújították.

Kálvária kápolna

Népies barokk stílusban épült. Az 1835. évi kanonoki vizitáció tetszetős külsejűnek írja. A torony falazata a főhomlokzatból közép-rizalit szerűen kiemelkedik. Alul az előreugró lábazat, fölül a koronázó párkány fut körbe. Vaskos, tömzsi tornyát sarokrizalitok tagolják, négy oldalát zsalugáteres ablakok díszítik, középmagasságban — mint egy rózsaablak — ovális nyílás. A bejárati ajtónyílás sután egyszerű. A főhomlokzat egyhangúságát két vakablak töri meg. A torony belül két pilléren nyugszik, itt a födém dongaboltozatú, a többi része síkfödém. A szentély apszisában téglából falazott, primitív kivitelezésű oltár. A két-két oldalablak, és a szentély egyegy ablaknyílása rézsűs kávájú. Az egyrétegű hat szemes ablak üvegezése hatszögű, őnkeretes egységekből épült fel. A padlózat téglával burkolva. Az 1753. évi Steinlein féle térkép a kápolna előtt három keresztet is feltüntet, az 1835. évi kanonoki vizitáció szerint a fakeresztek jó állapotúak, a Megváltó és a két lator alakjával ellátott kereszteket a hívek gondozzák. A mai kőkereszteket 1869-ben Börcsök Ferenc és hitvese, Varga Ágnes építtette. 194

Belvárosi római katolikus templom

A belvárosi római katolikus templom a város első monumentális épülete. Az újjátelepülést követően a katolikus templom sövény falú, sárral tapasztott volt. 1718ban a régi makói templom köveiből a mai Szent István téren építették fel templomukat, amely fél évszázad múltán kicsinynek bizonyult. 1765-ben Gilicze János bírónak, illetve a tanácsnak döntenie kellett „hogy építtettessék új templom helyibe, avagy csak a régi reperáltassék és mellette egy új torony föl állíttassák." Először úgy határoztak, mivel a templom falai erősek, meg kell emelni és toronnyal bővíteni kell. Többszöri tárgyalás után — valószínűleg Engl Antal püspök hathatós hozzájárulása következtében — új templom építése mellett döntöttek.

8. táblázat
A templom építésére 1768-ig befolyt összeg (forintban)

A csanádi püspök adománya 3377
A város pénztárából 7371
A hívek adománya 954
Egyházi járandóságokból 1288
Gerlicze János 6 évi adománya 4723
A vármegye adománya 1000
  18 713

Engl Antal püspök beleegyezését bírva, 1765-ben kezdtek a munkához. A fala és a boltozás két év alatt elkészült, 1767 márciusában indultak el Erdélybe a faanyag megvásárlására. Ezúttal 3000 szál deszkát, 457 szál fenyő gerendát vásároltak 725 forint 36 krajcárért. 1772-ben készült el, Szent István tiszteletére szentelték föl.

9. táblázat
A templomépítés költsége 1768-ig (forintban)

1 328 000 tégla 5647
A beépített faanyag 3108
A felhasznált mész 2329
A felhasznált vasanyag 1117
A kőművesek munkadíja 5499
Az ácsok munkadíja 795
A toronykereszt és felszerelése 153
  18 648

 

A belvárosi római katolikus templom belső hajója

A templom egy hosszhajóból áll, csak a sekrestye és az oratórium kialakításával vált az épület latin kereszt alaprajzúvá. A szentély aránytalanul hosszú. A tervező a templom külsejét egyszerűen és visszafogottan, a belső teret — az adott körülményekhez képest — gazdagon képezte ki. A hangsúlyos pillérekkel mozgalmassá tette a templom-belsőt, amit fokoz az oszlopfők változatos, sőt dinamikus kiképzése. Miután a szentély lizénáit vörös márvánnyal borították, illetve a templomtér többi lizénáját vörösmárvány utánzásúra festették, ezáltal a belső architektúra nagyobb hangsúlyt kapott. A pillérek nem pusztán tagolják a belső teret, szerkezeti szerepük is van: a cseh boltozat súlyát hordozzák. A boltozat homlokíveinek mezői a márványutánzó festéssel szintén a barokk stílus mozgalmasságát fokozzák.

A templom homlokzata puritánságig egyszerű, amelyet az is fokoz, hogy a toronynak eredeti díszes barokk sisakját 1838-ban klasszicizálóra építették át. A belvárosi református templom mögött, a parókia lábjában lévő telken állt az újjátelepülést követően a reformátusok sövényfonatú temploma, amelyet a mai fehér templom felépítéséig használtak.

Szikszai György lelkésznek Makóra kerülése után az első teendője volt a templom építésének megindítása. A megyei közgyűlés 1765. április 10-én kimondta, hogy előbb Makó földesura, a csanádi püspök véleményét kell kikérni, csak az ő hozzájárulása esetén javasolhatják az engedély megadását. Szikszai a helytartótanácshoz is kérelemmel fordult, de a „támasztott nehézségek eloszlatása, leiratok, vizsgálatok, fölterjesztések, legfelsőbb helyre történt folyamodások sok időt emésztettek föl. Az engedélyt 1772-ben kapták meg, kikötve: az új templom határozottan a kimutatott azon építési alapból és csak ennek erejéig való építése szabad. 1774-dik évről olvassuk megyénk jegyzőkönyvében: a makói reformátusoknak az e tárgyban elrendelt helyszíni szemle megtörténtéig megtiltatik, hogy templomukat a kir. leiratban megszabott hosszúságnál tovább ne nyújtsák. Ugyanazon évről olvasható ugyanott, hogy a csak lépcsőházul szolgáló cinterem építése megengedtetik." 195 Szirbik Miklós úgy tudta, hogy 1778-ban készült el a templom, de a Szikszaival kapcsolatos felterjesztésekből kiderül, hogy 1774-ben már ott tartották az istentiszteletet.196 A templomnak akkor két bejárata volt: dél felől egy ajtaja és nyugat felől a kórusra vezető lépcsőházul szolgáló cinteremnél. A mai torony helyén egy haranglábul szolgáló kisded fatorony állt. A templomhajó két végén egy-egy karzat, amely akkor a kőoszlopok illetve a bolthajtásig nyúlt. Mennyezete deszkából készült, a kazettás födém kék színű volt, melyen aranyozott fából csillagok függtek.

Belvárosi református templom
 
A belvárosi református templom északi kórusa

Az 1781. szeptember 12-i tűzvész elhamvasztotta a templomot. Az istentiszteletet rögtönzött deszkasátorban tartották. A templomot még abban az évben fedél alá vették. Az új templom csak annyiban tért el elődjétől, hogy a megyei közgyűlés 1784. szeptember 30-i engedélye alapján a déli oldalon egy kis előcsarnokot, cintermeí építettek. A mennyezet királykazettájának felirata: „Ez a ház Isten dicsőségére építtetett a Sz: Ekklésia tulajdon költségén T.T. Kovács István Úr Préd. Főbíró Fene János, 2-dik bíró Bagoly Márton, Notarius Disznósi Ferencz, Kur[átor] Kelemen István, Sütő István, több esküdt társak Kovács Pál, Kis Gergely, Végvári István, M. Kovács János, Fekete János, Czérna Mihály uraimék, kis Bírák Sütő Mihály és Lakatos Mihály idejében, az 1795-dik eszt. 21-dik 8-bris." A torony 1787. és 1788. évben épült. A szószék Erdődy Pál makói asztalosmester műve (1801). 1818-ban a deszkamennyezetet stukatúros födémmel cserélték ki. A padokat 1829-ben Joó Sámuel makói asztalosmester készítette. 1828-ban az északi felén kibővítették a templomot. Mind külseje, mind a belső tér puritánságig egyszerű. A karzat mellvédjének stukkói, a födém rozettái kellemes hatásúak. A toronyról Szirbik Miklós kissé elfogultan állapította meg: „Díszesebbet kőtoronyban kívánni és látni alig lehet."197 A görög katolikus templom ugyanabban az időben épült. Sáfrán Demeter alkalmazás nélküli görög katolikus lelkész 1745-ben imaházul, paplakként és iskolaként is szolgáló házat épített a jelenlegi esperesi lakhelyen. 1747. január 6-án Pap Mihály kántor és Pásztorniczky Ferenc gondnok gyalog vitte a templom építéssel kapcsolatos egyházközségi kérvényt a Temesváron székelő csanádi püspökhöz, Makó földesurához. Stanislavics püspök 1747 áprilisában a vármegyei hatóságok egyetértésével kimutatta és az egyházközségnek adományozta azt a területet, amelyen a templom ma is áll. Még abban az évben vályogból felépült a templom, amelyet 1748-ban szenteltek föl.

A hagyomány szerint húsz görög katolikus férfi elszegődött két hétre a mezőhegyesi kincstári birtokra kaszálni, és midőn fizetésre került volna a sor, azt kérték az intézőtől, munkájukért nem kérnek semmit, de tolmácsolják Mária Teréziának kérésüket, hogy égetett téglából templomot építhessenek. A királynő adományából és a hívek munkaerejéből 1776—1778-ban felépült a templom. 1778. október 13-án (ó naptár szerint október 1-én) végeztek benne először liturgiát, Dragos Mózes nagyváradi püspök 1786. október 8-án szentelte fel az Oltalmazó Boldogságos Szűz Mária tiszteletére.

1887-ben villám csapott a templomba, ekkor újra festették, új padokat és ikonosztáziát készítettek. A kép állvány ikonjait Gusztincsár Ferencnek, az egyházközség kántorának fia festette. 1928-ban a templom falképeit Groó Istvánnak, az Iparművészeti Főiskola tanárának tervei szerint Torma Imre makói festőművész készítette. A templom késő barokk stílusú sík födémmel, rokokó modorban készült padokkal, késő barokk ikonosztáziával, klasszicizáló szószékkel. A torony sisakja díszes, felső ablakai rokokó keretezésűek.198

A régi zsidó templom a 18. század végén épülhetett. Külsején a koronázó párkányt és a nagyon szerény díszítésű ablak keretezést kivéve semmi dísz nem volt. A bejárat előtti kis boltozatos belépő minden esetlensége ellenére festői hatású volt. Belseje szintén egyszerű. Az északnyugati oldalon volt a nők részére szolgáló lépcső és karzat. A délkeleti oldalon a klasszicizáló oltár, felette a faira felvitt stukkó díszű baldachin, amelyet Dávid koronája díszített. Az oltár rácsának fa gyertyatartói és az igen szépen faragott mennyezeti csillár rokokó stílusban készültek. Mellette a tóra tekercsek halmaza. A sík födém és a dísz nélküli falak fehérre voltak meszelve. 199

Régi zsidó templom

A 19. század első felében a klasszicista stílus nemcsak a középületekre nyomta rá bélyegét, de a lakóházakra is.

A Csanád vezér téri — eredetileg püspöki rezidencia — diákotthont és kápolnát 1826-ban Kőszeghy László püspök emeltette. A hozzá tartozó kilenc katasztrális holdnyi parkkal ez képezte a püspökség nyaralóját. 1935-ben itt nyílt meg a Szent Gellért konviktus, 1939. szeptember 2-án szervita szerzetesek kezelésébe került. Az addigi házi kápolnát ekkor nyitották meg a nyilvánosság előtt.

A rezidenciát és a kápolnát minden bizonnyal Giba Antal vármegyei földmérő tervezte. Az épület szimmetriájának megfelelően a gimnázium felől kocsibejáró volt. Koronázó párkánya erőteljes, a homlokzatot lizénák tagolják. A kápolna bejáratánál négy dór oszlopon timpanon helyezkedik el. Az 1943—1944-ben történt bővítés során a belső tér elveszítette klasszicizáló jellegét.

A római katolikus temető kápolnát 1829-ben Viblitzhauser János makói serfőző mester építtette felesége, Hánsl Anna sírhalma fölé. A kápolnát Szent Anna tiszteletére szentelték fel. A szentélyben egy-egy dór oszlop áll, miként az átépítés előtti püspöki kápolnában. Ennek az építészeti elemnek az alkalmazása alapján Giba Antal tervezését feltételezhetjük.200

Az egykori megyeháza (új városháza) az Alföld egyik legszebb klasszicista stílusú megyei széképülete. Makó 1730-ban lett Csanád vármegye székhelye. A legrégibb megyeházát 1745-ben építették Marczibányi Lőrinc alispán kezdeményezésére. Ezt az épületet a megye hamar kinőtte, de építészetileg is elavult. Vertics József megyei földmérő tervei alapján 1780-ban készült el az új széképület. Alaprajza fekvő E alakú. A földszintes épület közepén volt a közgyűlési terem, mellette két helyiségben a földmérő bizottság dolgozott, északi szárnyában a másodalispán, a déliben a főszolgabíró lakott. „Inkább emlékeztetett egy nemesi udvarházra, mintsem hivatali épületre."201

Megyeháza

Négy évtized múltán ez az épület is szűknek bizonyult. 1821 februárjában a közgyűlés megbízta Schéner György megyei földmérőt az emelet megtervezésével. Alaprajzban semmit nem változtatott, az emelet pontos megismétlése volt a földszintnek. A homlokzati rajz nem maradt fönn. Az adózó népet nem kívánták megterhelni, ezért az építés elodázódott. 1824-ben Griesszer József szegedi építőmesterrel készíttettek újabb tervrajzot, a 8218 forintnyi kivitelezési összeg nem állt rendelkezésre, ezért ismét elhalasztották az építést. 1829-ben málladozni kezdett a törvényszéki szoba födémje, ekkor Giba Antal megyei földmérő kapott megbízást az emelet ráépítésre, de az 1830. évi főispán beiktatás kimerítette a kasszát.

Mivel a levéltár helyisége nedves, avult volt, 1830 decemberében Giba Antal új tervet készített, az épület két szárnyát egy-egy helyiséggel toldotta meg. A helytartótanács a 4171 forintba kerülő építkezést engedélyezte, de az építési ügyekkel megbízott ideiglenes küldöttség szerint ezzel a bővítéssel az épület minden arányosságát elveszíti és dísztelen lett volna. Ekkorra Giba Antal a megyeháza fölemelésére egy igen díszes és célirányos tervet készített, amelyet az 1832. április 30-i közgyűlés nagy lelkesedéssel el is fogadott és egy állandó küldöttséget választott. A megye nemessége adományokkal járult az építkezéshez és megkezdődtek az építőanyag vásárlások. 1833 nyarán újabb elképzelés született, amely tartóssága mellett a kor igényeinek megfelelő csinossággal és dísszel is bírjon. Gyakorlatias javaslat volt egy karzat és fedett kocsi bejáró létesítése. Giba Antalnak a negyedik tervét 1834. február 8-i közgyűlés elfogadta, de ekkorra már az építési küldöttség Giba ötödik tervének megvalósítását tűzte célul, ennek jóváhagyására a generális congregatiót 1834. március 13-ra hívták össze, amely elfogadta Giba tetszetős alkotását. Az építés 1834 nyarán indult meg és már 1837. szeptember 25-én az újonnan elkészült nagyterem adott otthont Kállay István főispán beiktatásának. A déli szárny kivitelezése 1839 tavaszára fejeződött be.202 A díszes vaskaput a Krassó—Szörény vármegyei ruszkabányai vashámor bányatulajdonosa, a Hoffmann Testvérek készítették, kivitelezője Matheus Dudeck német ajkú lakatosmester volt; felállítására 1843-ban került sor.203

A földszinten kapott helyet a levéltár, a pénztár és több iroda, itt alakították ki a főjegyzői és a főadószedői lakást. Az emelet középső részén a közgyűlési terem foglalt helyet, melynek hátsó falához karzat is épült. Az emelet déli szárnyában a főispáni lakás, az északiban az alispáni lakás nyert elhelyezést. A hetvenhat méteres főhomlokzat középső részét negyvennégy méteres hosszúságban egy ötven centiméterre kiülő közép-rizalit foglalja el. Ennek középső része előtt hat zömök pilléren egy árkádos portikusz, fölötte ion oszlopfejekkel díszített erkély, altána van, ezekre épült eredetileg egy lépcsős attikafal, amelyet a 20. század elején timpanonná építettek át. Giba Antal a korai klasszicizmusban fogant korábbi terveinek díszítményeit: a rozettákat, vázákat, fogazott konzolokat, szív és tányéros ornamenseket, copf díszt elhagyta, helyette erőteljes oszlopokat, lizénákat, ívelt ajtó- ablakzárásokat, hangsúlyos koronázópárkányt, zömök portikuszt alkalmazott.204

Féja Géza találóan állapította meg az épületről: „A megyeháza nagyhatású, régi épület, semmi mütyürke sem rontja meg rajta az anyag önmagában rejlő egyszerű nagyvonalúságát. Nem is épület ez, hanem vár. Magabízó erőt és győzhetetlenséget hirdetnek falai. "205

A klasszicizmus Makón átformálta a városképet. A stílus elemei megjelentek a két ablakos paraszt- és a három ablakos polgár—nagygazda házakon egyaránt. Szegfű Gyula találóan jegyezte meg összefoglaló munkájában: „Történet nélküli városaink, melynek múltját a török uralom nyomtalanná tette, most kapnak először valami egységes képet, melynek szemléletére legyen elég a földesúri hatalom alatt álló agrárváros, Makó példáját megemlítenünk. Itt a 19. század első feléből való polgárházak mindegyikén van valami szerény motívum, amely évezredes európai klasszikus hagyományokat tüntet föl.206

Ábrázoló művészet

A makói Szent István plébániatemplomban őrzött Havi Boldogasszony festmény eredetét homály födi. A kép Szűzanyát ábrázolja, bal karján a kis Jézussal, aki baljában könyvet tart, jobbjával pedig áldást oszt. Szűzanya kék színű palástját a homlok felett kereszt, a jobb vállán csillag díszíti. A kép két fölső sarkában egy-egy angyalfej látszik. Előképe a római Sancte Mária Maggiore bazilikában található. A római oltárkép mestermunka, amit a ruha redőinek, a palást szegélyének finom és könnyed megfestése, az arc bája fejez ki legjobban. A fára festett kép ezüst és más díszeivel öt mázsa súlyú. A legenda Szent Lukács evangélista művének tartja, J. Wilpert szerint 13. századi. Igaza van P. Foncknak: „az eredeti oly fönséges, hogy minden szemlélőre feledhetetlen hatást gyakorol." A régész J. Wilpert szerint: „A legszebb kép ez az Istenanyáról, amelyet valaha láttam."207

A makói kegyképet a hagyomány Szegedről eredezteti. A szeged-alsóvárosi Havi Boldogasszony templomban két Mária képet őriznek: a Fekete Máriát, amelyet Juhász Gyula is megénekelt és a főoltár Mária képét. Egyik sem a római kegykép másolata. A főoltár-kép a csodatevő kegykép, legenda fűződik hozzá, amelyet Tömörkény István így jellemzett: „A tűzben nem bírt elégni, a vízben nem bírt elsüllyedni, megtalálták, megmentették, elrejtették. [...] A hitbeliek csodatevő erejét ismerik és tudják, s jó távolosról egész a felsővidéki hegyek közül is jönnek elébe búcsúja napján ájtatos csapatok. "208

Az alsóvárosi templom titulusa a római bazilikához hasonlóan Havi Boldogasszony, búcsúja augusztus 5. A főoltárkép Máriát és a kis Jézust fejükön koronával örökítette meg, tehát nem a Havi Boldogasszonyt, hanem az Ég Királynőjét, a Napba öltözött Asszonyt ábrázolja. A szegedi ferencesek krónikása, Ordinansz Konstantin 1831-ben korábbi följegyzésre hivatkozva írta: „Azt a képet, mely Mátyás király korában ott tiszteltetett, valamely általános keresztény 1552-ben a közveszélyből kiragadta és hihetőleg Makó városába vitte, ahol a templom egy oldaloltárán, a bemenetel bal felén van elhelyezve s a mai napig is tiszteltetik. E kép a római Havi Boldogasszony képének igazi másolata. "209

A ferencesek levéltárában a főoltárképről valóban van egy keltezés nélküli feljegyzés, amelyet Ordinansz Konstantin felhasználhatott: „E kedves kép, nem ugyanaz, mely után a templomot Havi Boldogasszony templomának nevezik, miután maga a kép nem egyezik a római Maria Maggiore-i, vagyis a Havi Boldogasszony képpel, mint az e két kép bármely szemlélője előtt kiviláglik. Azt az első képet ugyanis — mint azt hitelt érdemlő öregek előadják — a Havi Boldogasszonyról, az 1552. évi zűrzavar idejében, amikor a törökök Szegedet első ízben elfoglalták, s mindent, ami szent, fölforgatva megszentségtelenítettek, bizonyos szegediek a veszedelem elől kimenekítették és menekülve a legközelebbi városba, Makóra magukkal vitték, ahol tényleg látható a templom belépőnek baljára eső oldalon a mellékoltáron és a nép nagy tiszteletben tartja. "210

Ordinansz Konstantin a legendát tovább fűzve szólt az alsóvárosi főoltárképről is: „Azon képet pedig, mely jelenleg a szegedi nagyoltáron tiszteltetik, Segítő Boldogasszony nevezete alatt, azon közkavarodásban 1552-ik év táján Csanádról Szegedre hozták hihetőleg némely onnan elfutamodott hívek. "211 A kép csodálatos eredetéről az alsóvárosi hisztória domuszba 1731-ben bejegyezték: „Kaszta János (szeged-alsóvárosi öreg kántor) elmondta, hogy előtte mint fiatal gyerek előtt több öreg ember beszélte, s mint közismert tényt emlegették akkor, hogy amikor 1552-ben a török Szegedet elfoglalta és templomunkat teljesen kifosztotta és pusztította, e szentképnek egyik tisztelője a helyéről kiemelt és összegöngyölgetve ruhája alá rejtett képet meg akarta menteni, de a töröktől űzőbe véve a képet a kertünk szomszédságában lévő mocsárba, mely még ma is látható, a víz alá rejtette azzal a szándékkal, hogy adandó alkalommal majd kiveszi onnan, a török üldözése miatt azonban ott betemetve kellett hagynia; itt majdnem 80 évig lappangott ismeretlenül. Amint egy török a mocsárnál lovát itatni akarta volna, a ló mindkét térdére esett, és a verés alatt a képet patájával sértetlenül kidobta a mocsárból. A török kigöngyölte és körülhordozva a vele szembe jövő kereszténynek ajándékozta e szavakkal: Íme, megtaláltam az istennőtöket."

A legendában már keveredik és összemosódik az eredeti Havi Boldogasszony és a Segítő Boldogasszony kegykép. Csanádról aligha menekíthettek Szegedre kegyképet, hiszen 1543 és 1559 között a ferencesek nem tértek vissza rendházukba. A török 1552 szeptemberében kirabolta és felgyújtotta az alsóvárosi templomot. A legenda szerint nyolcvan évig (tehát 1552-től 1632-ig) volt a Mária kép mocsárban. Kilencven év múltán, 1643. július 7-én szentelték föl az alsóvárosi templom főoltárát. A kuruc mozgalom idején leégett a város, a főoltárat 1713-ban állították helyre, de ekkor már a Segítő Boldogasszony képet helyezték rá. Bálint Sándor szerint: „Miután az egyébként feltűnő festői tehetséggel megfestett oltárkép aligha korábbi a 17. sz. legvégénél, föltételezhetjük, hogy egy hasonló középkori ábrázolás nyilván a tönkrement alkotás pótlása, a kultikus folytonosság biztosítása érdekében készült.212

Mindkét alsóvárosi oltárkép a török hódoltság után keletkezett. A Fekete Mária a czestochowai Mária-képnek Morvay András szegedi festőtől 1740-ben készült másolata, szabad átköltése. A főoltárkép egyidős lehet az 1713-ban felállított barokk oltárral.

A legendának az a megállapítása, hogy az eredeti szegedi kegykép Makóra került, aligha igazolható:

  1. Makó 1552-ben színtiszta református város, még a régi katolikus templomot is birtokba vették a helvét hitvallásúak.
  2. Makót a török több ízben felperzselte és a földdel egyenlővé tette. Ha mégis ide került volna a kép, akkor sem vészelte volna át ezeket a pusztításokat. A legenda szerint nem a makói Havi Boldogasszony képnek volt csodatevő szerepe, hanem a Csanádról odakerült Mária képnek.
  3. A római Havi Boldogasszony kegykép másolását — mivel Szent Lukács evangélista művének tekintették — a pápák kiközösítés terhe alatt sokáig tiltották. Így a titulus ellenére sem kerülhetett az alsóvárosi templom főoltárára a római kép másolata. A pápa 1570-ben engedte meg Borgia Ferenc jezsuita generálisnak a másolat készítést. A szerte Európában található barokk képmások erről készülhettek.213 Az általános gyakorlat az volt ugyan, hogy a templom titulusát ábrázolta a főoltárkép, ezt Szegeden a pápai tilalom nem tette lehetővé, ebből következik, hogy a főoltáron eredetileg nem a Havi Boldogasszony szerepelt. Makóra viszont a Havi Boldogasszony festmény került, így szükségszerűen a makói oltárkép újabb keletű. Makói létezéséről az első adat a 19. század elejéről való. Ordinansz Konstantin idézte páter Székesy Gábor írását, aki a képet tulajdon szemeivel látta Makón, sőt azon oltárnál a szentmisét is szolgáltatta az 1819-ik évben.214
  4. A   dél-alföldi   kegyképek   legkitűnőbb   ismerője,   Bálint   Sándor   szerint „bizonyos, hogy a makai képet csak a XVIII. században festették.  Minden más, a makai kép régisége mellett kardoskodó állításnak csak mondai értéke van, "215
  5. Bálint Sándor szerint: „elképzelhetetlen volna, hogy egy kegy képet csak úgy odaajándékozzanak  egy   másik  templomnak;   ilyesmire  régebben  is   csak  hatalmi erőszakkal került sor."216
  6. Jelenleg Brútyó Mária okleveles festő-restaurátor végzi a Havi Boldogasszony kép restaurálását.  A képről röntgen-,  infra-,  ultraibolya és lumineszcens  felvételt készítenek; festékelemzést végeznek. A röntgen felvétel alapján az máris kitűnik, hogy az eredeti kép művészi finomságú alkotás. Ez kifejezésre jut a könnyed kéztartásban, az eszményített arc és a ruharedők művészi megfestésében. Ehhez képest az átfestés ügyetlen és durva munka. A fototechnikai, fizikai kémiai vizsgálatok fényt derítenek a kép keletkezésének idejére is. Ma a művészettörténészek és restaurátorok véleménye szerint a kép nem készülhetett a 18. század előtt.

A mondáknak lehet bizonyos valóság alapjuk. A szegedi barátok három időszakban: a török hódoltság utolsó szakaszában, 1700-tól 1713-ig és 1759-től 1764-ig látták el a makói hívek lelki gondozását. Minden bizonnyal ők hozhatták ide a Havi Boldogasszony képet, mégpedig akkor, amikor nekik már a Fekete Mária és a főoltárkép is megvolt, tehát itt tartózkodásuk harmadik időszakában. Ez tehát a korábbi (az 1718-tól 1772-ig állt) templom egyik oltárképe lehetett.

Csepregi Imre idejében még megvolt a hisztéria dómusz, de a történeti kutató vénával megáldott pápai prelátus csak azt szögezhette le: „E kép eredetére vonatkozóan semmi adat nem áll rendelkezésre a Szent István plébánián. Még a szájhagyomány se tud erről semmit. "217Tehát a makói egyháztörténetben olyan oltárkép volt, mint a többi mellékoltáré. Még állandó helye sem alakult ki. Maga Csepregi Imre írta: „Amíg a Szent István plébánia templomban nem állították fel a baloldali hajó hátsó részében a lourdesi Mária oltárt, ez a kép volt a Mária oltár felett, mint oltárkép. Később a kórus alá, legutóbb (1933 szeptemberig) a sekrestye ajtó fölé, a szentélybe függesztették. Ez idő szerint a jobboldali oratóriumban van..."218 A szegedi mondai hagyományt Csepregi Imre ismertette meg híveivel, az ő buzgalma révén vált az oltárkép kegyképpé. Ebből a célból — a római Maria Maggiora templomhoz hasonlóan — egy általa építtetett baloldali kápolna lett a kép végleges helye.

A Szent István plébánia templom Szent József és Szent Anna oltár képei a templom építésével egyidősek lehetnek.

A templom előtt állt a Boldogságos Szűz Mária szobor, amelyet az 1788. évi térkép már föltüntet. A szobrot kűkép-nek (kőkép) nevezték. Az ide vezető Szent Anna utcának eredeti neve Kűkép utca. Erről az 1835. évi kanonika vizitációban ez áll: „Igen régi és jó állapotú, nem tudni ki által, s mikor állíttatott föl, adománnyal nincs ellátva. A hívek kegyes adakozásából tartják fönn, akik — különösen a jámbor asszonyok — nemcsak ennek a fönntartására fordítanak figyelmet, hanem egy ügyesen hozzáillesztett lámpásról és annyi olajról is szoktak gondoskodni, amennyi a mécsesnek táplálására szombati napokon és az ünnepek vigiliáin majdnem egész éjszakára elegendő.  Ide külön körmenetet nem vezetnek, de magán ájtatoskodásokat a templomból való elmenetel vagy ide való jövet alkalmával, valamint a kálvária kápolnából visszatérők szoktak végezni."219 A Mária szobrot 1959-ben a templomkertbe, az apszis közelébe helyezték át.

Mária szobor

Az 1780-as években Makó német ajkú lakosai az utasok és a vízen járók védőszentjének, Nepomuki Szent Jánosnak tiszteletére kápolnát emeltek a főtéren, amelynek szentélyében Nepomuki Szent János kőszobra állt. Miután a kápolnát 1854ben áthelyezték a mai Szent János térre, a kőszobornak nyoma veszett, az új kápolnában már Csajághy Márton jószágigazgató által emelt Szent János szobrot állították fel. A fából készült szobor ma a Szent István plébániatemplom kórus alatti oltárát ékesíti.

A Hordozható Mária szobor szintén a 18. század végén készülhetett. A színesre festett faszobrot körmenetek alkalmával Mária Kongregációhoz tartozó lányok vitték. A 19. század elején, a magyar nemzeti festészet születésével egyidőben kezdte meg működését Makón Szikora György (1788—-1862) festő, vagy ahogyan akkor mondták: képíró. A mai Barcsai utcában lakott, ezért ezt a múlt században Képíró utcának hívták.

Szikora Egerben született, ahol apja céhbeli festőként működött. Az idősebb Szikora tehetségét dicséri az egri minoriták refektóriuma és a líceum színházterme számára készített falkép. Az ifjú Szikora apjánál tanulta a szakmát. Mindketten mesteremberek voltak, templomfestők és aranyozók, de művészi feladatok megoldására is vállalkoztak. Mesterségüket művészi fokon művelték. Szikora tanítóként került Makóra; 1813-tól 1818-ig, 1820—1829-ig működött a katolikus iskolában.

Kassai Vidor, a kiváló komikus színész — a szabadságharc körüli makói népélet maradandó értékű krónikása — emlékiratában mesterét így jellemezte: „Szikora György magas, széles, nagycsontú és jóltáplált ember volt. Bütykös nagy lábai, szürke nyakszakálla, tömött, rövidrevágott haja, oldalról nézve háromszögű orrlyukai, szembe nézve ábrázata széles és négyszögletes. Csizmái éppoly szélesek és négyszögletesek, sőt néha azok is éppoly szakállasak lettek volna. Volt Makón egy iparos — vezetéknevére nem emlékszem —, keresztneve Mátyás volt, ez, ha az utcán találkozott vele, már távolról énekelte felé: per omnia Szikora szikorórum, erre Szikora úgy válaszolt szintén énekelve: bolond Matyi — matyórum. Ezeket a négyszögletes csizmákat nekünk kellett nyáron fénymázolni, télen pedig halzsírral kenegetni. Tömérdek ilyenfajta dolgaink voltak, melyek nem tartoztak szorosan a festészethez, mint például kertet ásni, éjjeli őrséget teljesíteni, havat hányni s több efféle. Az öreg principális szeretett munka közben énekelgetni; majd egyháziakat, majd világiakat:

Nincsen olyan híres dáma,

Mint Krisztus szabó lánya.

Elment Pestre a vásárra,

Juristák látására. "220

Miután többszöri fizetés rendezési kérelmét a városi elöljáróság megsokallta, sértett emberként átmenetileg Szegedre költözött. Itt festette 1833-ban Szeged szülöttjének, Kőszeghy László püspöknek az arcképét.221 Kevermesen tizennégy stáció képet készített és több templomot festett ki (Orosháza, Bánfalva, Sámson, Békéscsaba).222

Iparművészet

Makó virágzó középkori ötvös mestersége az újjátelepülés után már nem tudott megújulni, de a helybeli asztalosok a szakma kiváló ismerői voltak, igényes, olykor művészi tárgyak kerültek ki kezük alól. Ebből az időből korunkra kizárólag egyházi jellegű emlékek maradtak fenn. Ezek számbavételét P. Brestyánszky Ilona végezte el.223 (Zárójelben az ő Csongrád megyei iparművészeti topográfiájának tételeire hivatkozunk.)

Az 1686. évi pusztítást alig néhány tárgy vészelte át. A római katolikusok őriznek egy 17. századi aranyozott ezüst kelyhet, amelyet a szomszédos szentlőrinci katolikusság mentett meg (116). Talpa trébelt hullámos. Kupa-kosara áttört lombdíszes, a három ovális medaillonban a kereszt, lándzsa, szivacs, három kocka, Krisztus szenvedéseinek jelvényeivel.

Kehely (113). Aranyozott ezüst, trébelt. Magas, három osztatú konzolos, kannelúrás, trébelt rózsa- és rocailledíszes talp, poncolt, lángnyelves, szőlődíszes kiképzésű rézsűkkel, benne lángnyelvekkel övezett pajzs alakú medaillonokban színes festett zománcos képek (Szent Anna és Erzsébet találkozása, Jézus születése, angyali üdvözlet). Három osztatú, konzolos váza-nodusz. Kupa-kosarán a talp trébelt dísze ismétlődik, három festett, zománcos képpel (úrvacsora, kálvária, Krisztus feltámadása), J R mesterjeggyel. Pest 1760.

Monstrancia (118). A makói ötvösművészeti emlékek között a legmívesebb tárgy.  Trébelt ezüst.  Ovális magas talp.  Négy lizénával tagolt levéldísszel,  közte szalaggal átkötött füzérdísz és ovális medaillonban kétszer rozetta, szőlő és búzakalász díszítmény. Ökörszemes öntött váza-nodus, ovális szentségház, búzakalász, szőlőfürtös koszorúval, ál-ékkövekkel, füzéres díszű dicssugárkoszorúval övezve. Két oldalán térdeplő angyallal, felette baldachin alatt ülő Atyaisten földgömbbel és jogarral. Felette ál-ékköves kereszt. Mesterjegy I L (= Johannes Liebrich), Buda 1800 körül. Erdélyi Vazul püspök ajándékozta 1844-ben szülővárosa görög katolikus templomának az ezüstbe foglalt puszpángfa faragású talpas keresztel (110).

17. századi kehely (Római katolikus egyházközség)
 
Kehely 1760-ból (Római katolikus egyházközség)

 

A református templom keresztelőmedencéje és kupája (96, 97) egyszerű, zömök arányaival, a kupa kissé esetlen fülével, de jó technikájával a debreceni ötvösség hanyatló periódusát képviseli. A vörösrézből készült aranyozott keresztelőmedence fenekén bevésve: „Ezen edényt a Makói Reformata Ekklésia Számára tsináltatták Jó István, Jó Ferenc, Jó Sámuel testvér atyafiak és Kúsz István Kis János Diós István és Barna Szűts Mihály 1774-dik Esztendőben ismét conferálták ezen három darab edénybe Gyulás Szabó János Szántó János Diós János Váradi István Jánbor János Dobsa Ferencz. Készült Debrecen Marjalaki által 159.Rf és 27 Xcztz."

Az 1766-ban Debrecenben készült aranyozott vörösréz kehely (98) felirata:  „A makói reform. Ekklésiában levő Isten Ditsőségére az Híveknek adakozásokból tsináltattatott 1766-ik esztendőben. Solt. XXXIII. 20. Á. Jehova a mi segítségünk és Pajzsunk." Széchenyi István, Kossuth Lajos és Kazinczy Ferenc által is nagyrabecsült Szentpéteri József (1781—1862), a kor legkiemelkedőbb ötvösművészének alkotásaiból 1822-ben három kehely és egy úrvacsoraosztó tányér került Poskay János adakozása révén a református egyház birtokába. Díszítőmotivum nem ékesíti, az egyszerű és világos forma teszi értékessé.

A református templom szószékét (108) 1801-ben Erdődy Pál makói asztalos készítette „puha fából ugyan, de tsinos metszésekkel s aranyozásokkal ékesítve 250 forintért."224 Kovács Gyula szerint: „Eredeti a harangalakú lábazata, melyet palettás levelek vesznek körül... A hangerősítő korona négy hajlított vasrúdon áll, melyet naiv kedvességgel készült harangvirág díszít. "225

Monstrancia (Római katolikus egyházközség)

 

A református templom padjait és úrasztalát (107) Joó Sámuel makói asztalosmester készítette 1829-ben empír stílusban. A görög katolikus templom rokokó stílusú faragott tölgyfa székei (112) a 18. század közepén készültek. A római katolikus templom faragott keményfa sekrestye szekrénye (122) az épülettel egy idős. A görög katolikus templom képállvány ikonjait Gusztincsár Ferenc kántor fia festette.

Talpas kereszt (Görög katolikus egyházközség)
 
Kehely 1766-ból (Református egyházközség)
 
Keresztelő medence és kupa 1774-ből (Református egyházközség)
 
Faragott  padok 1829-ből (Református egyházközség)

A 17—18. században Európában egyedülálló hímzésfajta terjedt el Magyarországon, amelyet úri hímzésként tartanak számon. Ilyen hímzéssel készült a református Templom úrasztal kendője 1757-ben. Felirata: TISZTELETES KULIN DEMETER, JÓ SÁMUEL ÉS JSISZÁR JÁNOS URAIMÉK A MAKÓI SZ: EKKLÉSIÁBAN A SZ: ISTEN DITSŐSSÉGÉRE ÖRÖMMEL TSINÁLTATTAK. 1757. — A katolikus egyházközségben díszes miseruhákat őriznek.

Színészet

A magyar hivatásos színészet megindítója, Kelemen László több szállal kötődött Makóhoz. Nagyapja és édesapja is Makón kötött házasságot, a katolikus iskolában tanítómesterként, kántortanítóként működtek. Édesanyja, Török Anna tősgyökeres makói család leszármazottja. Kelemen László (1762—1814) felhagyva a színészettel 1806-tól 1811-ig kántor a makói katolikus templomban, 1811 — 12-ben ügyvéd, élete utolsó éveiben Csanádpalotán kántor. Fiai a makói katolikus iskola tanítói. Makón a Vörösmarty utca 8. alatt emléktábla, Csanádpalotán szobra őrzi emlékét.

Makón az első színházi előadást 1830. július 20-án, Forrai András főispán beiktatásakor tartották. Balla Károly társulata 1835. július 8-án Szent a törvény, szent az eskü címmel szomorújátékot mutatott be, másnap Kevély dáma és alamuszi vőlegény című vígjátékot. A korabeli tudósító szerint: „Honfias érzettel siettek a szinterembe, s a szép számú nézők elégedésében éppen annyi gyönyört lelék, mennyit a színészek jeles iparjaikban." Július 11-én Fekete Fritz szomorújátékot, másnap Doktor Pipitér című vígjátékot adták elő. A „színterem" a nézők számára kicsinynek bizonyult, ezért Tököli Péter királyi tanácsos, főispán — aki valamennyi előadáson jelen volt — tulajdon udvarán egy „igen csinos deszka termet" engedett át a színészeknek, amely a korábbinál négyszerte nagyobb volt. Július 26-án itt adták elő a Lumpácivagabundust.

Annak ellenére, hogy a társulat pártfogói a szegedi vásár miatt távol voltak, a helyiség tömve volt.226

Komáromy Samu 1846 nyarán három hónapig játszott társulatával a városháza nagytermében. Komáromy korának kiváló művésze volt, legkitűnőbb szerepében: Mellesville és Duveyrier vígjátékában a Tudtán kívül kém-ben olyan elismerést vívott ki magának, hogy a helybeliek úgy nyilatkoztak: Pesten sincsen párja. Ebből az időből maradt ránk a legrégibb makói színlap.227

Bérlet Makó 8-ik szám.

Kedden, aug. 11-én  846 adatik

PARLAGI JÁNOS

Vígjáték 4 felv. Németből ford. Kovasoczy.

Személyzet:

Széppatakiné özvegy Komáromyné
Szerényfiné rokon s barátnéja Réthiné
Ólban Márkiné F. Lina
Lepkényi Réthi
Kerthalmi Dobó
Parlagi János Békéssy
Vidor meghittje Farkas
Galambosné, vendéglősné Karolina
Róza leánya Róza
Lizi szobaleány Sz. Eliza
Pista pinczér Benkő
Ferentz szolga Szegedi

Vendegek.

Kezdete 5 és fél órakor

1848-ban Mátray István játszott színtársulatával Makón. Fellépett Szathmáry Dániel is, aki a szabadság kitörésének hírére fölcsapott honvédnak, de már 1848 elején a szerbek elleni harcban elesett Magyarbecsénél.228

 

Lábjegyzetek:

  1. SZIRBIK M. 1979. 42. REIZNER J. 1892. 89.
  2. SZIRBIK M. 1979.20.
  3. HAMVAS I. 1971. 387—388.
  4. SZIRBIK M. 1979. 42.
  5. LAKATOS—ORBÁN 1993.
  6. REIZNER J. 1892. 89.
  7. LAKATOS—ORBÁN 1993.
  8. SZIRBIK M. 1979. 38. ugyanezt az adatot közli FÉNYES ELEK 1851-ben.
  9. SZIRBIK M. 1979. 48.
  10. KIS B. 1992. 96. Tévesen írja, hogy Makóra rektornak és káplánnak jött. Csatári nem menekülési helye volt, hanem a csatári zsinat rendelte Makóra.
  11. KIS B. 1992. 97.
  12. SZIRBIK M. 1992. 18, 49.
  13. SZABÓ A. 1927. 19—20.
  14. Keresztyéni Tanítások... 304—317. SZABÓ A. 1927. 20.
  15. SZABÓ A. 1927. 20.
  16. Idézi SZABÓ A. 1927.23.
  17. SZABÓ A. 1927.22.
  18. TLREL I. b. 14. 247.
  19. Uo.
  20. SZABÓ A. 1927.23.
  21. Uő.
  22. TLRELI. 1.b. 14.247.
  23. Uo.
  24. SZABÓ A. 1927.25.
  25. TLRELI. 1. b. 14. 247.
  26. UO.
  27. SZABÓ A. 1927. 28.
  28. TLRELI. 1. b. 14. 247.
  29. Uo.
  30. 30 TLRELI. 1. b. 14. 351.
  31. Uo.
  32. SZABÓ A. 1927. 30.
  33. SZABÓ A. 1927. 31.
  34. KIS B. 1992.101.
  35. SZIRBIK M. 1979. 49.
  36. KIS B. 1992. 101.
  37. SZIRBIK M. 1979. 54.
  38. SZÓLLÖSSI A. 1878. 7. közlemény.
  39. SZIRBIK M. 1979. 65-66.
  40. KIS B. 1992. 223-224.
  41. TLRELI. 29. i. 114. d.
  42. Uo.
  43. SZIRBnCM. 1979. 52.
  44. TLRELI. 29. i. 114. d.
  45. SZIRBIK M. 1979. 122.
  46. TLREL i. 29. i. 114. d.
  47. UO.
  48. UO.
  49. UO.
  50. JUHÁSZ K. É.n. 54. BOROVSZKY S. 1897. 2. 375—376.
  51. LAKATOS—ORBÁN 1993.
  52. LOTZ A. 17.
  53. HORVÁTH I. 1896. 10.
  54. BARNA J. 1929.240.
  55. Néhány adat a makói róm. kath. plébánia múltjából. Maros. 1885. szeptember 27.
  56. KOVÁCS S. 1908.91.
  57. Lakatos—Orbán 1993.
  58. KELEMEN F. 1964. 172.
  59. Uő.
  60. UŐ.
  61. UÓ.
  62. LAKATOS—ORBÁN 1993.
  63. UŐ.
  64. Uő.
  65. Paphonvédek 1892. 19.
  66. i.m. 264.
  67. KOVÁTS S. 1908. 369.
  68. Paphonvédek 1892. 269.
  69. Paphonvédek 1892. 19.
  70. i.m. 5.
  71. KELEMEN F. 1964. 173.
  72. JANKA—LAKATOS 1992.
  73. SZIRBIK M. 1979. 40.
  74. JUHÁSZ GY. 1878.
  75. GÉCZI L. 1984. 253.
  76. JUHÁSZ GY. 5.
  77. SZIRBIK M. 1979. 40.
  78. JUHÁSZ GY. 5.
  79. Uő.
  80. JANKA—LAKATOS 216, JUHÁSZ GY. 6.
  81. Kánoni egyházlátogatási jegyzőkönyv 1942. november 7. Görög katolikus egyházi hivatal.
  82. BARNA J. 1929. 245.
  83. UŐ.
  84. SZIRBIK M. 1979. 42.
  85. BARNA J. 1929. 245.
  86. KECSKEMÉTI Á. 1929. 6.
  87. KECSKEMÉTI Á. 1929. 39.
  88. MM 1. Mappa: 7.
  89. 1. az iparról szóló fejezet összeírását.
  90. LAKATOS—ORBÁN 1993.
  91. KECSKEMÉTI Á. 1929. 22.
  92. EPERJESSY K. 1928. 22.
  93. KECSKEMÉTI Á. 1929. 22-26.
  94. KECSKEMÉTI Á. 1929. 6-7.
  95. KECSKEMÉTI Á. 1929. 14-15.
  96. SZŐLLÖSI A. 1878. 10. közi.
  97. Uó.
  98. UŐ.
  99. LUGOSI D. 1927. 11.
  100. HORVÁTH I. 1896. 14.
  101. SÍPOS I. 1992. 3—4.
  102. HORVÁTH I. 1896. 23.
  103. SZÁNTÓ I. 1971. 123.
  104. HORVÁTH I. 1896. 29.
  105. CSML CSM Népművelési Küldöttség iratai. 1843.
  106. Uo. 1847.
  107. TLREL I. 29. i. 1. d.
  108. CSML CSM Népművelési Küldöttség iratai. 1839.
  109. HORVÁTH I. 1908. 11.
  110. Róm. kat. egyház irattára. Makó, K. 9. 15.
  111. SZIRBIK M. 1979. 63.
  112. CSML CSM Népművelési küldöttség iratai. 1838.
  113. UO.
  114. Uo.
  115. HORVÁTH I. 1896. 17.
  116. HORVÁTH I. 1896. 18.
  117. SZIRBIK M. 1979. 57.
  118. Fiának, HAJNAL ANTALnak (1838—1907), a fiumei kikötő tervezőjének 1988-ban a szülőház helyén, a Kálvin téri óvoda homlokzatán emléktáblát helyeztek el.
  119. SZŐLLÖSSI  A. 1878. 9. közi.
  120. CSML CSM Népművelési küldöttség iratai. 1841.
  121. LUGOSI D. 1929. 11.
  122. SÍPOS I. 1992. 7.
  123. HORVÁTH I. 1896.13—14.
  124. HORVÁTH I. 1896.13—14.
  125. SÍPOS I. 1992. 15. Kelemen László az első színigazgató fia.
  126. Róm. kat. egyház irattára.
  127. UO.
  128. TLRELI. 29. i. 114. d.
  129. UO.
  130. CSML CSM Népművelési küldöttség iratai. 1838.
  131. UO.
  132. Uo.
  133. TLREL I. 29.
  134. SZÁNTÓ I. 1979. 35.
  135. CSML CSM Népművelési Küldöttség iratai. 1838.
  136. Uo. 1842.
  137. TLREL I. 29. i. 114. d.
  138. CSML CSM Népművelési Küldöttség iratai. 1842.
  139. TLREL I. 29. i. 114. d.
  140. Uo. 1838.
  141. Róm. kat. egyház irattára. K. 9.
  142. HORVÁTH I. 1896.92-93.
  143. SZABÓ A. 1927.
  144. PAPP J. 1957, 1958, 1959.
  145. Emlékezés SZIKSZAI GYÖRGYre 1993.
  146. BARNA—SÜMEGHY 1913. 190.
  147. SZABÓ A. 1927. 12.
  148. UŐ.
  149. Idézi SZABÓ A. 1927.99.
  150. SZIKSZAI GY. 1846. IV.
  151. Idézi SZABÓ A. 1927.51.
  152. SZABÓ A. 1927. 98.
  153. Idézi SZABÓ A. 1927. 84.
  154. papp j. 1858. június.
  155. NAGY G. 1930. 112.
  156. SZABÓ A. 1927.18.
  157. PAPP J. 1959. 106—107.
  158. RE 1957. 8—9. sz. 187-193.
  159. RE 1957. 10. sz. 212.
  160. RE 1958. 2. sz. 51.
  161. Egyháztörténet 1959. 1—2. sz. 101-107.
  162. MIKLÓS D. 1958. 345.
  163. Idézi PAPP J. 1959. 111.
  164. MIKLÓS D. 1958. 344.
  165. PAPP J. 1957. 193.
  166. PAPP J. 1959. 105.
  167. papp J. 1958. 280—282.
  168. MIKLÓS D. 1958. 344.
  169. ZOVÁNYI J. 1894. 3. 285. Pallas Nagy Lexikon 15. 686. Révai Nagy Lexikon 17. 602.
  170. RAVASZ L. 1915. 237.
  171. Keresztyén Család képes naptára az 1926. évre. 31—34.
  172. NAGY G. 1930. 112.
  173. Uő.
  174. FODOR LÁSZLÓ Makó Deák Ferenc u. 53. szám alatti lakos tulajdona.
  175. Lelki Áldozatok 646-687.
  176. Idézi SZABÓ A. 1927. 98.
  177. Uő.
  178. TÓTH F. 1993. a.
  179. GIDAY K. 1985.
  180. József Attila Múzeum Adattára.
  181. REIZNER J. 1992. 84, BOROVSZKY 2. 372.
  182. Közli KELEMEN F. 1971. 172.
  183. Uő.
  184. UŐ.
  185. DIÓSZEGHY A. 1927. PÉTER LÁSZLÓ 1959. HEGEDŰS—PÉTER 1974.
  186. DOBSA L. 1848.
  187. PÉTER L. 1959. 43.
  188. HEGEDŰS—PÉTER 1974. 12.
  189. HEGEDŰS—PÉTER 1974. 21.
  190. BÚZÁS L. 1988. 17-26.
  191. VÁRNAI P. 1953. 593-600.
  192. GILITZE I. 1973. TÓTH F. 1972.
  193. EPERJESSY K. 1927. 9—13.
  194. LAKATOS—ORBÁN 1993. TÓTH F. 1989.
  195. SZŐLLÖSSI A. 1878. 7. közl.
  196. SZABÓ A. 1927. 21.
  197. SZIRBIK M. 1979. 98.
  198. JUHÁSZ GY. 1878. 4—6. JANKA-LAKATOS 1992. 215-221.
  199. KOVÁCS GY. 1929. 14-15.
  200. ORBÁN I. 1992. 7—10.
  201. KELEMEN F. 1971. 5
  202. HALMÁGYI P. 1988. 11-24.
  203. TIPITY—TÓTH 1992. 17.
  204. KELEMEN F. 1971. 10-13.
  205. FÉJA G. 1957. 269.
  206. HÓMAN—SZEKFŰ 5. 214.
  207. CSEPREGI I. 1937. 18.
  208. PÉTER L. 1964.
  209. Uő.
  210. CSEPREGI I. 1937. 12-13.
  211. Péter L. 1964.
  212. BÁLINT S. 1944. 65.
  213. BÁLINT S. 1975. 138.
  214. CSEPREGi I. 1937. 14.
  215. UŐ.
  216. UŐ.
  217. CSEPREGI I. 1937. 6.
  218. UŐ 5.
  219. LAKATOS—ORBÁN 1993.
  220. KASSAI V. [1941] 66—67.
  221. SZELESI Z. 1975. 26.
  222. KELEMEN F. 1964.
  223. P. BRESTYÁNSZKY I. 1970. 2.
  224. SZiRBIK M. 1979. 98.
  225. Kovács gy. 1929. 11.
  226. Honművész 1835. 499, 506.
  227. BARNA J. 1929. 194.
  228. Uo.
  229. EPERJESSY K. Szirbik Miklós élete és munkássága = SZIRBIK 1979. 121 — 125.
  230. TLREL I. 29. i. 114. d.
  231. Uo.
  232. FEJÉR G. 1991.
  233. Jelzet nélküli irat a József Attila Múzeum kiállításán

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet