Előző fejezet Következő fejezet

{317} Egyházak

Népesebb felekezetek

(Tóth Ferenc)

 

Római katolikusok

A makói római katolikus egyházközség az önkényuralom alatt is hű maradt a csanádi egyházmegye 48-as szelleméhez, amelyet mindenekelőtt Haynau által meghurcolt Lonovics József püspök és Róka József  vikárius képviselt.

1

A belvárosi katolikus templom főoltárképe

Ez a hazafias gondolkodás jutott kifejezésre Szent István a koronát fölajánlja Máriának főoltárképen, amelyet Rafael modorában 1854-ben Csajághy Sándor püspök Beneventura Emler (1831–1862) bécsi történeti festővel készíttetett. A napba öltözött {318} Máriát a magyarok Nagyasszonyaként ábrázolja. Az érett kompozíciójú, gondosan megfestett kép önmagában is impozáns munka, de azzal, hogy az oltárkép mellett jobb oldalon bárddal és királyi jogarral Szent László, balról a lábához helyezett koronával Szent Imre herceg fehér márványszobra áll, az oltáregyüttes a magyar nemzeti királyság eszméjének hordozója. A három Árpád-kori szent együttes ábrázolása ugyanis a reformkortól a nemzeti függetlenség gondolatának kifejezője. Azzal, hogy az oltárkép a Bach-korszakban keletkezett, híven jellemzi Csajághy Sándor püspök töretlen kiállását a nemzeti eszme mellett. Ezt a hazafias hitvallást erősíti az oltárképen a korona díszasztalkájára helyezett magyar címer megjelenítése is. A főoltár építészeti tagoló elemén balról vándorbottal a kezében Szent Rafael arkangyalt ábrázolja, amint harsonával hirdeti az utolsó ítélet közeledtét; jobbról az ítélet angyala, Szent Mihály arkangyal látható, kezében mérleggel és lángpallossal. A főoltárkép alatti fölirat:

ARAM HANC SUMPTIBUS ECCLESIAE EXSTRUCTAM

IMAGINE DIVI ECCLESIAE PATRONI ORNAVIT

PIA MUNIFICENTIA ILL[USTRISSI]MI ET R[EVERENDI]SSIMI DOMINI

ALEXANDRI CSAJAGHY

EPISCOPI CSANADIENSIS

ANNO 1854

 (Ezt a templom költségén állított oltárt szent védnökének képével a nemes és tisztelendő Csajághy Sándor püspök úr kegyes bőkezűsége díszítette. 1854)1

2

Szent János téri kápolna

A város német ajkú lakossága által az 1770-es évek közepén Nepomuki Szent János tiszteletére a Piactéren emelt kápolnát – forgalmi okok miatt – 1856-ban a Sokmalmok (ma Szent János) terére helyezték át. A romantikus stílusban készült tervet Hoffer Károly (1815–1899) szegedi építész fölügyeletével a szintén szegedi Kováts {319} István (1822–1902) építőmester készítette. A kivitelezést szegedi vállalkozó végezte. Költségét Csajághy Sándor püspök, a város és a hívek födözték,  a belső terében fölállított Nepomuki Szent János-szobrot Csajághy Márton püspöki jószágigazgató ajándékozta.2

Az aradi vértanúk titkon őrzött emlékét azzal is kifejezték, hogy két héttel Széchenyi István halála után, 1860. április 23-án a templomi gyászünnepélyen tizenhárom fekete fátyolos kandelábert állítottak a templomi katafalk elé.

3

Makra Imre

Csajághy Sándor főpásztorsága alatti, 1859-i kánoni látogatás jegyzőkönyve mindenre kiterjedő keresztmetszetet nyújt a makói katolikus egyház helyzetéről.3 A templom hajószerkezetét 1854-ben, a toronysisakot 1857-ben újították föl. A templom falai, boltozata meg volt repedezve. A hét oltár Szent István királynak, Szent Józsefnek, Szent Annának, a szenvedő Krisztusnak, a Fájdalmas Anyának, a Boldogságos Szűz Máriának és a Szent Kereszt tiszteletére van fölszentelve.

4

Dr. Bódy Antal {320}

Makón a plébánosi hivatalt 1836-tól 1867-ig Makra Imre plébános töltötte be. 1799. június 19-én Szegeden született polgári családból. Filozófiai tanulmányait a szegedi líceumban, a teológiát a Központi Pesti Királyi Szemináriumban végezte. Kőszeghy László püspök szentelte föl 1822. augusztus 24-én. A csanádi püspökségen levéltáros, majd püspöki szertartásmester, egyszersmind egyházi tanácsi jegyző volt. Gruttenbrunnban négy és fél évig plébános, 1856-ban Szent György vértanúról elnevezett nagyváradi prépostság prépostja. A temetőkápolna kriptájában pihen.

5

A Szentháromság szobor

Utóda, dr. Bódy Antal 1867-től 1884-ig állt a makói egyházközség élén. Szintén Szegeden született 1804. június 22-én. Iskoláit kitűnő eredménnyel Szegeden, Gyöngyösön és Egerben végezte, a teológiát Pesten hallgatta. Fiatalon, fölszentelése előtt a földeáki Návay családnál nevelősködött; Návay Tamást, a későbbi főispánt tanította. 1827-ben szentelték pappá. Rövid ideig Oravicán volt káplán, csakhamar a temesvári papnevelde elöljárója, teológiai tanára lett. 1830-ban hittudományi koszorút nyert a pesti egyetemen. 1831-ben szeged-rókusi plébánosnak, 1833-ban karánsebesi esperes-plébánosnak nevezték ki. Az 1848–49-i forradalom és szabadságharc idején hazafiságával tűnt ki. A magyar kormány hadbiztossá nevezte ki; 1849-ben a karánsebesi kerület országgyűlési képviselőjelöltje volt, de e román nemzetiségű körzetben nem kaphatott többségi szavazatot. A világosi katasztrófa után bujdosni kényszerült. Állásától megfosztották, Temesvárra internálták. A császári vérbíróság két év múltán fölmentette. 1851-ben zichydorfi plébános, 1859-től főesperes lett. Makóra 1867-ben nevezték ki plébánosnak, 1868-tól címzetes prépost, 1877-ben ünnepelte pappá szentelésének, 1881-ben pedig teológiai doktorátusának félévszázados jubileumát. Akár elődjét, őt is {321} kitüntették a Szent György vértanúról elnevezett nagyváradi prépost címmel. Szélhűdés érte, 1884. október 3-án halt meg, a makói temetőkápolna kriptájába temették el. A korabeli lap szerint: „Nemes és szelíd, tapintatos és türelmes, de hajthatatlan az igazság és meggyőződése mellett.”4

A Szent István téri Szentháromság szobrot Fodor Péter (Árpád u. 3.) adakozásából 1888-ban emelték. Fölállításakor pestis elleni bajelhárító szerepe már nem élt, csak hálaadásból állították. A többlépcsős, lábazatos és oszlopfejes emlékmű tetejét a Szentháromság ékesíti, lejjebb a kard, kulcs és kereszt attribútum alapján Szent Pál, Szent Péter és Nepomuki Szent János alakja került, fölöttük egy-egy szárnyas angyalfejrelief. A kor ízlésének megfelelően itt már nyoma sincs a pompázó díszítésű és mozgalmas kivitelű barokk megformálásnak, egyszerűség és hivalkodásnélküliség jellemzi. Az emlékmű alakjait eredetileg színesre festették. A szoborcsoportot 1940-ben Bácskai Karle István szegedi szobrászművész restaurálta.

6

Dr. Kun László

1884-től 1893-ig a makói egyházközség élén dr. Kun László plébános állt. Aggodalommal jött át Apátfalváról új állomáshelyére, hogy annak a nagy bizalomnak, amellyel itt várták, megfelel-e. Hivatalát nem adminisztrátorként töltötte be, népének igaz lelki atyja és bölcs tanácsadója volt. Nagyszentmiklóson született 1840. szeptember 30-án. Tanulmányait a bécsi Augustinumban végezte. 1863-ban szentelték pappá, 1867-ig a püspöki iroda iktatója és temesvár-belvárosi segédlelkész lett, 1865-ben szentszéki jegyző, 1866-ban teológiai tanár. 1867-ben a plébánosképesítő bizottság tagjává, káptalani jegyzővé, szentszéki ülnökké és egyházmegyei ügyésszé nevezték ki. 1876-ban került az apátfalvi plébánia élére, 1878-ban esperes lett. 1884-ben helyezték Makóra, 1887-ben a király apáti címet ajándékozott számára. 1893-ig működött Makón. Ekkor az egyházmegyei iskolák tanfelügyelője lett. 1897-ben ő képviselte az egyházmegyét a katolikus nagygyűlésen. 1906-ban olvasókanonokká, majd pápai prelátussá léptették elő.5 1908. szeptember 21-én hunyt el.

A katolikus körök országos létesítésének gondolata makói születésű kegyesrendi paptanár, Lévay (Kozák) Imre nevéhez fűződött. Eredeti nevén Kozák Imre 1842. november {322} 10-én született a Szent Anna u. 1. alatt. A négy elemit Makón végezte. Tanulmányait a temesvári gyermekszemináriumban, majd Szegeden és Temesvárott folytatta. 1861-ben jelentkezett a piarista rendbe. Ekkor vette föl édesanyja nevét, iránta érzett mélységes szeretetből. Érettségi után a váci gimnáziumban tanított, közben magánúton elvégezte a teológiát. 1868. augusztus 17-én áldozópappá szentelték. 1967-től 1874-ig a pesti piarista gimnázium tanára. A tanári oklevelét 1871-ben szerezte magyar, német, latin, görög nyelvből és irodalomból. 1874-ben kinevezték a veszprémi rendház főnökévé és a gimnázium igazgatójává. A Veszprém című lapot – kis megszakítással – nyolc évig szerkesztette. 1884-ben új lapot indított, a Veszprémi Közlönyt. 1885-től a fővárosi piarista főgimnázium igazgatója. Amikor a katolikus közszellem hanyatlását tapasztalta, arra a következtetésre jutott, hogy „a társadalom ezerféle, megoldatlannak látszó kérdését egyedül a keresztény vallás és morál szempontjából lehet helyesen és megnyugtatólag megoldani […] A katolikus közszellem megteremtésére, a katolikus érdekek megvédésére kétségtelenül csak a katolikusok egyesülését tartjuk a legcélszerűbb eszköznek […] Mi azt szeretnők, ha minden városban, faluban, ahol katolikusok önálló hitközséget képeznek, katolikus kör alakulna.” Fontosnak tartotta, hogy az első katolikus kör a fővárosban jöjjön létre, a mozgalom csak így válhat országos jellegűvé. A Budapesti Katolikus Kör alakuló ülését 1888. május 27-én tartották. Az alapszabályban kimondták, hogy a kör célja a katolikusok szellemi, társadalmi és anyagi érdekeinek előmozdítása a politika teljes kizárásával. 1891. június 23-án piarista tartományfőnöknek választották. Legfontosabb föladatának a katolikus szellemiségű nevelés kiszélesítését tekintette. Alkotói élete teljében, ötvenhárom éves korában, 1895. május 20-án hunyt el.6

7

Henny Sebestyén

A katolikus körök szervezése országos mozgalommá terebélyesedett. Makón 1896 januárjában kezdtek a szervezéshez. Dessewffy Sándor megyés püspök 1896. április 8-án kelt levelében a kör létesítését „szükségesnek és  üdvösnek” ítélte, és a nemes mozgalom fölött védnökséget vállalt. 1896. október 18-án tartották alakuló közgyűlésüket. A minisztériumi jóváhagyás után a kör első rendes közgyűlését 1897. február {323} 7-ére hívták össze Henny Sebestyén prépost-plébános elnökletével. Megválasztották a kör tisztviselői karát. Alelnökök Madzsar Gusztáv és Jillyk Károly, igazgatók Lukács Imre és Henne János, titkár Farkas Szilárd, jegyzők Angster Jenő és Lélek Gáspár, pénztáros Nagy Imre, háznagyok Fürge Mihály és Szekeres Péter, könyvtárosok Martinek Béla és Horváth László, ellenőr Rácz Mihály, ügyész Füzesséry Kálmán. Az igazgatóválasztmány rendes tagjai: Posonyi Eckhardt Oszkár, Leypold Kornél, Farkas László, Farkas Mór, Makai Endre, Brükk Ede, Pintér Miklós, Szabó Gyula, Major Miklós, Tamasi Lajos, Rácz Márton, Koncsek Géza, Kökényessy Géza, Juhász József, Nacsa Pál, Katona János, Topcsy László, Lélek István, id. Széll István, Czavalinga János, Szakács Mihály, Kerekes Imre, Bagaméri Imre, Labdás Ferenc; póttagok: Egressy Péter, Jani István, Báló János, Szekeres István, Tamás János, Bartal Péter, Tézsla Péter, Nacsa József, ifj. Vajda Imre, Oláh Tóbiás.7

A kör az Apaffi utca 2. alatti bérelt helyiségben kezdte meg működését. A tél folyamán négy fölolvasást, egy alkalommal társas vacsorát, a nagyböjtben vallásos estélyeket tartottak. 1898. március 20-án a körnek 10 alapító, 242 rendes, 43 póttagja volt; könyvtáruk 291 kötetből állt. 1901-ben a Vörösmarty utca 8. alatt fölépült új székházában a katolikus kör már sokoldalú tevékenységet tudott kifejteni.

Lévay Imre kezdeményezése virágba szökött, az országban gomba módra szaporodtak a katolikus körök, számuk rövidesen meghaladta a kétszázat. A mozgalom megindítója ezt már nem érte meg, 1895. május 20-án elhunyt. Henny Sebestyén makói prépost-plébános meleg szavakkal jellemezte a város kiváló szülöttjét: „A társadalomnak egyik kimagasló dísze, büszkesége volt. Nagy erényekkel, jeles tehetségekkel, törhetetlen akaraterővel és gyémántjellemmel felruházott, bírta mindazok becsülését és rokonszenvét, kik őt közelebbről ismerték. Ami sokkal fényesebb állású egyéneknek nem sikerült, sikerült neki: megteremtette a budapesti katolikus kaszinót.”8

8

Kristóffy János

Henny Sebestyén a szelíd lelkű, nyílt szívű prépost-plébános 1830. december 11-én született Újszentannán. Középiskoláit Temesvárott, a teológiát a bécsi Pázmáneum-ban {324} végezte. Pappá 1855-ben Csajághy Sándor szentelte. Segédlelkész volt Nagy-kikindán és Újbesnyőn; 1857-ben teológiai tanár, majd szemináriumi vicerektor lett, utána első belvárosi káplán és káptalani jegyző. Plébánosi működését 1866-ban Nagyzsám községben kezdte. A király 1872-ben koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. 1876-ban esperes, 1882-ben szentszéki ülnök, 1886-ban dettai, 1888-ban verseci plébános lett, ahol három évig működött. Makói plébánosnak 1893-ban nevezték ki. Ez évben kapta meg a királytól a Szent Mária Magdolna, másképpen magdolini préposti címet. 1894-től makói kerületi főesperes, 1897-től a makói főgimnázium püspöki biztosa.9 Köztiszteletben álló egyházi vezető volt, közéleti működését is kötelességtudóan látta el. Bölcs tapintattal vezette egyházát, vallási türelmetlenséget más felekezetekkel sem tanúsított. 1899. október 22-én hunyt el.

A főpásztor mint kegyúr 1899-ben Kristóffy János apátfalvi címzetes kanonokot helyezte Makóra, ám ő rövid működés után, 1903. december 28-án elhunyt.10 Dessewffy Sándor püspök sokat tartózkodott makói rezidenciájában. Ilyenkor innen irányította egyházmegyéjét. 1900-ban föl is merült, hogy Makóra kellene áttenni a püspökség székhelyét.11 Ez a gondolat tovább élt Csernoch János csanádi püspök idején is.12

1904-től Kayser Lajos törökbecsei plébános került az egyházközség élére.13 A  makói hívek – mint egykori káplánjukat – szeretettel fogadták. Míg korábban inkább elaggott plébánosok érdemelték ki a makói plébánia vezetését, az ő személyében tizennégy évig fáradhatatlan, alkotó egyéniség irányította az egyházközséget. Behívta és letelepítette a Miasszonyunkról elnevezett Szegény Iskolanővéreket, akik 1910. augusztus 27-én kezdték meg Makó-Újvároson működésüket. A zárdában négy nővér tanított a részben osztott hat osztályú iskolában.14

9

Kayser Lajos {325}

10

Kayser Lajos templomot épített Bogárzóban és Makó-Újvároson. A várostól távoli bogárzói tanyai lakosság hitélete a régi iskola előtti – Cs. Varga Istvánnak és nejének Farkas Juliannának adományából – fölállított kereszthez kapcsolódott. Szentmiséket 1892-től, a kereszt fölállításának évétől tartottak az iskolában. Kayser Lajos kanonok-plébános – Huber Ferenc tanyai tanító közreműködésével – 800 négyszögöles telket szerzett a várostól. Farkas József polgármester az építéshez téglát és cserepet adott. A 8×12 méter alapterületű, 17 méter magas toronnyal ellátott, Csorba József építőmester tervezte és kivitelezte templomot 1907. szeptember 1-én Kayser Lajos szentelte föl. 1928 után a hajót hét méterrel megtoldották. A bogárzóiak lelki gondozását 1916-tól Szabó Ferenc újvárosi lelkész, majd plébános látta el.15 Bogárzó eredetileg filiaként, 1941-től külkáplánság minőségben, 1950-től önálló lelkészségként működött.

11

Az újvárosi katolikus templom

Újvároson a szentmisét 1874-től a római katolikus iskola egyik tantermében tartották. A templom építésére az egyházközség választmánya 1902. április 20-án létrehozta a Makói Római Katolikus Templom Egyesületet, amelynek védnöke Dessewffy Sándor püspök, tiszteletbeli elnöke Meskó Sándor főispán, világi elnöke Návay Lajos alispán lett. Dessewffy püspök az uradalmi földből száz holdat kihasíttatott, hogy a templom {326} fölépítéséig ennek jövedelme az építési alapot növelje. A városi képviselő-testület 1906-ban ötévi részletekben háromszázezer téglát ajánlott föl. A tervezést és a kivitelezést Bánszky Mihály műépítész végezte. Szent László tiszteletére 1913. november 25-én Glattfelder Gyula  szentelte föl.16

Kayser Lajost 1917-ben székeskáptalani kanonokká nevezték ki, helyére Bezdán József torontáltordai plébános került. A fölgyorsuló politikai események miatt őt is tovább sodorta az élet. Bezdán József 1866-ban Szegeden született. Középiskoláit a szegedi piaristáknál, a teológiát Temesvárott végezte. 1889-ben szentelték pappá, segédlelkész volt Mercyfalván, Óbébán és Szegeden. 1918-ban kinevezték kanizsa-monostori címzetes apáttá és decemberben a csanádi egyházmegye Maroson túli – szerbek, románok által meg nem szállt – rész püspöki helynökének.17

 

Görög katolikusok

A törzsökös görög katolikusok és a román ajkúak között már a reformkorban is ádáz küzdelem bontakozott ki. Az 1844. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv is kitért erre: „Ebben a templomban a déli oldalkapu felett látható egy rutén nyelvű felirat, melyet önhatalmúlag néhai Hutza János plébános készíttetett. Ez néhány évvel előbb a plébánia hívei számára károssá vált, mert ama felirat arról tesz tanúságot, hogy ezt a templomot a felséges Mária Terézia királynő adományából építették a magyar ruténok számára, a románok kizárásával. Ezért a plébánia hívei között izgatottság és szakadás keletkezett. Ezek lecsillapítása végett Pák János plébános a templom vezető embereivel egyetértésben bemeszeltette, de a következő napokban néhány rutén titokban belopózva a templomba, a meszet letörölte és újra láthatóvá tette a feliratot. Mivel ez a tett a plébániához tartozó románok lelkét ismét izgalomba hozta, és a régi szakadásokat megújította, a püspök ő méltósága  ezt a feliratot, mint olyat, melyet magán kezdeményezésből készítettek, és nem oda való, a lelkek egyetértésének a megszilárdítása érdekében egyszerűen letörölte és eltűntette.”18

Bisztrai Balku Ignác román nemzetiségű esperes-lelkészt hazafiatlan magatartása miatt 1849. március 5-én Gojdics Mihály görög egyesült segédlelkész, Barczán Mihály kántor, továbbá Kompár Péter és Sirokmán Albert az alispánnál följelentette, ugyanis Ferdinánd királyért imádkozott és Papp Ignác álnéven a szabadságharc elleni lázító verset írt. A lelkész azzal védekezett, hogy a mise „oláh” nyelven folyt, Ferdinánd nevét véletlenül vagy nyelvbotlásból említhette, a verset nem ő, hanem egy Demeter nevű ifjú írta. A megyei büntető törvényszék az esperest június 22-én fölmentette a lázítás vádja alól. A magyar érzelmű hívek mindvégig szemben álltak papjukkal, végül 1859-ben Erdélyi Vazul püspök az Arad megyei Szemlak községbe helyezte.19

A szabadságharc bukása után az egyházközségen belüli nemzetiségi ellentét fokozódott. Bécs a románoknak a forradalom alatti dinasztiahűségéért nem politikai jogokat adott, hanem egyházi kiváltságokat. A bécsi kormány Scitovszky János esztergomi érseket a magyarországi és erdélyi román görög katolikusság egyházi életének rendezésére szólította föl. A prímás a makói születésű Erdélyi Vazul (1794–1862) nagyváradi püspök vezetésével bizottságot hozott létre. Az 1850. június 10-én összeült bizottság javaslatára IX. Pius pápa a fogarasi görög katolikus püspökséget Gyulafehérvár–Fogaras {327} néven érseki rangra emelte, és ennek rendelte alá a nagyváradi és az újonnan alapított lugosi és szamosújvári görög katolikus püspökségeket. A román egyházi tartomány kiépítése jogos volt, hiszen egyedül a fogarasi egyházmegyéhez 1367 parókia tartozott. A román eredetű Erdélyi Vazul (eredeti neve Argyelán volt) két malomkő között őrlődött. Neki tulajdonították az Esztergomtól való elszakadást, amivel kétségtelenül román érdeket szolgált. Mégis a nagyváradi görög katolikus székesegyházban a márványba vésett püspöknevek közül egyedül az övé hiányzik: távol tartotta ugyanis magát a szélsőséges román nacionalizmustól. Az őt követő nagyváradi főpapok viszont már nyíltan román érdekeket szolgáltak, ezért a makói görög katolikus egyházközség évtizedekig szívós harcot folytatott saját püspökei ellen.

A görög katolikus anyakönyvekből kimutathatóan lelkészeik a következők voltak: 1800–1828 Sztankovits Péter, 1828–1847 Pák János (később nagyváradi kanonok), 1844–1859 Bisztrai Balku Ignác, 1860–1863 Kabay Sándor helyettes, 1863–1867 Székely György, 1868–1881 Kabay Sándor, 1881–1898 Juhász (Pakurar) György, 1898–1919 Boross János, 1920–1937 Toma László dr.20 Nehezítette az egyházközségnek románosítás elleni küzdelmét, hogy Bisztrai Balku Ignác és Székely György parókusok, sőt több segédlelkész román volt.

1

Erdélyi Vazul

Miután 1862-ben Papp-Szilágyi József foglalta el a nagyváradi püspöki széket, a makói egyházközségben nyíltan románosítani kívánt. Makón eltörölte a magyar nyelvű éneklést, román tanítót és kántort nevezett ki. Mit sem törődött azzal a gyakorlattal, hogy a kántornak oroszul és románul olvasnia, magyarul írni, olvasni és beszélni tudnia kellett. A püspök a békés megoldás helyett azzal próbálta makói híveit saját nézeteinek elfogadására kényszeríteni, hogy betiltatta a szentmisét, sőt bezáratta a templomot, „az {328} úgynevezett oláhokbul álló kisebb részt az oláh tanítóval együtt folytonos izgatottsággal táplálja […] Az oroszoknak pedig állítólag azt mondotta, hogy az oláhok a kulcsot tőle elvitték; ezzel valószínűleg botrányos tettlegességet akart előidézni, mi azonban nem sikerült; mert az oroszok ájtatosságaikat maguk a templom ajtója előtt végezték több heteken át, míg a múlt hónap [1867. február] utolja felé  – minden ide vágó kérelmük meghiúsultával – tömegesen a templomhoz gyűlvén, azt kinyitották, meghívott tanúk jelenlétében a templomi tárgyakat leltározták, s ez időtül fogva ismét a templomban – de szintén pap nélkül ájtatoskodnak.”21 Ekkor Székely György a főszolgabírói hivatal idézésére nem jelent meg, már eltávozott Makóról. Az adminisztrátor a szintén román Darabos György segédlelkész lett. A Főszolgabírói Hivatal a főispánnak 1867. március 18-án kelt 16 lap terjedelmű jelentésében így összegezte a magyar–orosz görög katolikusság követeléseit: plébánosuk, káplánjuk magyar legyen; öreg kántoruk maradjon meg hivatalában; a pap és a kántor a magyar ajkú román hívek szolgálatára a román rituális nyelv használatára képesítve legyen; a kántor orosz és román nyelven olvasni és énekelni tudjon, a magyar énekeket is énekelje.

A magyar–orosz görög katolikusságnak sikerült elérnie, hogy egykori káplánjukat, majd helyettes lelkészüket, Kabay Sándor (1830–1881) lelkészt nevezték ki plébánosnak, ő tovább küzdött a magyar liturgikus nyelv bevezetéséért.22

1878. október 16-án ünnepelték a templom fölépülésének századik évfordulóját. (Drágosy Mózes püspök csak nyolc évvel később, 1786-ban szentelte föl.) 1876-ban a hívek költségén sekrestye, toronyföljáró és kórus épült. 1887-ben villám csapott a templomba, ekkor a kántor fia, Gosztincsár Ferenc (1858–1902) festő az ikonosztázion képeit újrafestette. A segédlelkészi lak 1859-ben, a lelkészi lak 1875-ben épült.

I. Ferenc József király Pável Mihály (1827–1902) szamosújvári püspököt 1879. január 29-én kinevezte nagyváradi görög katolikus püspökké. Főhatósága alatt tovább erősödött a román nacionalizmus. Emiatt az egyházmegyei központban szolgálatot teljesítő Pituk Béla lelkész lemondott beosztásáról. A püspök előbb Berzovára, majd Galsára nevezte ki segédlelkésznek. Pituk Béla kápláni munkája mellett Aradon tanítói oklevelet szerzett, és tanítóként is működött. A magyar nyelv tanításában elért  eredményeiért a megye jutalomban részesítette. A román szellemű egyházi hatóság viszont zaklatta, sőt 1892-ben a 37 éves Pitukot nyugdíjba tette. Pituk 1893-ban Aradon az alábbi címmel röplapot adott ki: Hazaárulók. Országunk kellős közepén a jelen korunkban eloláhosított huszonnégyezer tősgyökeres magyarjainkról. Leleplezések a nagyváradi görög katholikus oláh egyházmegyéből.23

A makói görög katolikusok 1893. augusztus 18-án Sonkovics István vezetésével fölkeresték plébánosukat, Juhász (Pakurar) György főesperest, hogy a magyar liturgikus nyelv bevezetése végett közvetítsen Pável Mihály püspökhöz. A főesperes ezt megokolás nélkül megtagadta. Ekkor a makóiak Pituk Bélát gondolták esperesnek kineveztetni.

Amikor Juhász Györgyöt nagyváradi kanonokká nevezték ki, csak hosszabb interregnum után sikerült a makói parókusi tisztet betölteni. Mivel a makói görög katolikusok kegyura a mindenkori csanádi püspök volt, az utódlás kérdésében valóságos harc dúlt Dessewffy Sándor és Pável Mihály között. A csanádi püspöknek sikerült elérnie, {329} hogy 1898-ban Boross János személyében a makóiak hazafias, hitéhez hű, művelt lelkű lelkészt kaptak.24

Az egyházi élet nyugalmát ezután csak két kántor zavarta meg. Czimbolinecz János kántortanítót 1904. június 19-én az egyházközségi tanács fölszólította, hogy Raskovics J. kanonok által fordított, a  nép által évtizedek óta megszokott énekeket énekeljék, mert a Danilovics-féle énekek számukra idegenek, a hívek által nem kísérhetők figyelemmel és áhítattal. A kántor több alkalommal orosz nyelven énekelt. Boross János esperes miután több ízben hasztalanul szólította föl a megszokott énekek alkalmazására, 1906. augusztus 4-én az egyháztanácsi gyűlés színe előtt utasította is erre, de a kántor megtagadta az engedelmességet. Erre az egyházközségi tanács vizsgálatot rendelt el. Valójában arról volt szó, hogy a kántor a templomban oroszul énekelt, és ezt pánszlávizmusnak minősítették. Az egyházközség négy évtizeddel ezelőtt véres küzdelemben kiharcolta, hogy templomukban kizárólag magyarul énekelhetnek. Ezt a békét zavarta föl az orosz nyelvű éneklés.

A kántor 1906. augusztus 4-én a misén a pap magyar nyelvű intonálására oroszul válaszolt. Amikor erre a tanító figyelmeztette, továbbra is folytatta az orosz feleleteket. Az istentisztelet után a lelkész felelősségvonására is kijelentette, hogy ő ezentúl is oroszul fog énekelni. Makón ekkor már elindult a magyar nyelvű liturgiára való fokozatos áttérés. Ezekben az években az istentiszteletnek dogmákba nem ütköző részeit magyarul végezték. Nagyobb ünnepeken két lelkész működött közre, egyikük mindent magyarul végzett. Czimbolinecz János a hívek egy részét lelkészük ellen szándékozott fölbujtani, és a magyar liturgiát lelki megnyugvással váró hívek között az egyetértést kívánta megbontani. Az iskolaszéki és az egyháztanácsi közös gyűlés a kántortanítót teendői alól fölmentette. Az egyházmegyei főhatóság fölötteseivel szemben tanúsított engedetlensége, részegeskedése, a tanulókkal való durva bánásmódja, a tanítói kötelesség elhanyagolása és a község békéjét veszélyeztető viselkedése miatt állásáról elmozdította. Az ítéletet a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1907. március 5-én jóváhagyta.25

Június 16-án az iskolaszék és az elöljáróság egyházi énekeskönyv kiadását határozta el. A forgalomban lévő egyforintos könyv helyett olcsó, mintegy 40 filléres tankönyv nyomdai megjelentetését rendelték el. Ezután csak olyan kántort alkalmazhatnak, aki a nép által kedvelt és megszokott templomi és temetési énekeket énekli.

1908-ban nyolc pályázó közül Szőllősy János beregszászi görög katolikus kántortanítót választották meg. Mivel a jeles eredménnyel végzett pályázó négyszólamú énekkar vezetésére is alkalmas volt, évi járandóságát 100 koronával megemelték. Felesége évi 200 koronáért vállalta a női kézimunka tanítását. E bizalommal a kántortanító visszaélt. Négy év múlva nyugtát hamisított, botrányt okozó alkoholistává vált, osztályában a tanítási színvonal visszaesett. Fölmondtak neki.26 Helyére 1913-ban a kisdobrai születésű Fencsák (1934-től Szabolcsi) Gábort választották meg.

A makói görög katolikusok több ízben indítottak mozgalmat a magyar liturgikus nyelv bevezetéséért. Egy alkalommal a római pápánál is jártak. Gorcsa Péter (1877–1950) városi tanácsjegyző állt a hazafias mozgalom élére.27 1911. július 24-én száztagú küldöttséget vezetett Boross János plébánoshoz, ő pedig vállalta, hogy eljár a püspöknél. A magyarellenességéről hírhedt Demetriu Radu főpásztor a hazafias szellemű kérelmet {330} elutasította. Augusztus 20-án reggel az egyházközség színe-java Gorcsa tanácsjegyző vezetésével ismét megjelent a plébánosnál, és meggyőző szavakkal ecsetelte a küldöttség óhaját. Boross János, az igaz magyar plébános a kérelemnek helyt adott, magyarrá tette az istentisztelet nyelvét, kivéve a kánont, amelyet a szentség kitételekor ószláv („egyházi szláv”) nyelven kellett mondania. Az eseményt – mint a magyar nyelv diadalát – jegyzőkönyvbe foglalták, és elhelyezték az egyház levéltárában. 1911-ben, Szent István napján vívták ki a magyar liturgikus nyelv használatát, miközben éltették a plébánost és a tanácsjegyzőt. A megkondított harangok csöngése és a tarackok durrogása jelezte a magyar nyelv diadalát.28 Két hét múlva Boross Jánost esperesnek nevezték ki.

Ekkoriban érkezett a hír, hogy Hajdúdorogon 41 magyar egyházközség küldöttjei Jaczkovits Mihály vikárius elnökletével 61 szóval 5 ellenében kimondták: önálló görög katolikus magyar püspökség fölállítását kívánják Hajdúdorog székhellyel. Kimondták a naptáregyesítés szükségességét, és kérték az egyházközségeket a magyar liturgiára vonatkozó adatok, okiratok összegyűjtésére.29

A kivonuló vörös katonák 1919. április 27-én túszként Boross János főesperest is elhurcolták. Bezdán József plébános írta róla 1919. december 2-án: „Az elhurcoltatás izgalmait és fáradalmait nem bírta kiheverni a jó öreg. Szentségekkel ellátva, általam is absolválva meghalt 75 éves korában”.30

A makói görög katolikusság múltjának mintegy hetven-nyolcvan esztendejét a liturgikus nyelv körüli szenvedélyes küzdelem töltötte ki. Találó a megállapítás: „Megtörtént dolog az, hogy a magyarnak oroszul miséztek, oláhul énekeltek, és még ha az énekesnek kedve kerekedett, ráadásul az agioszt is görögül elorrhangozta, s a szegény magyar jött ki a templomból azon meggyőződésben, hogy Istenével jól végezte dolgát.”31

Reformátusok

1828-tól Szirbik Miklós, a város első történetírója lett a református egyház első lelkésze. A következő évtől traktuális asszesszor (egyházmegyei ülnök) és Csanád vármegye táblabírája. Soós Lídiával kötött házasságából négy fiú és nyolc leány született. A fölnőtt kort öt gyermeke érte el. 1850-től hanyatlott egészsége. Ezektől az évektől mellette volt Gábor fia, és káplánként segítette az egyházi teendők ellátásában. Az egyháztanács 1851. december 3-án „betses öregsége miatt a hivatalához tartozó és férfias erőt kívánó teendők telyesítése alól” fölmentette, de meghagyta élete végéig minden jövedelmének élvezetében. 1853. október 10-én hunyt el „vénségi gyengeségben”. 13-án Cseresnyés István vármegyei főügyész búcsúztatta. Utána egy ideig Gábor fia végezte az egyházi teendőket. Felesége húsz évvel élte túl, 1873. szeptember 3-án halt meg.32

Az 1849 őszétől 1860 tavaszáig tartó évtized egyik legnehezebb időszakot jelentette a protestáns gyülekezetek történetéen. A birodalomépítésben gondolkodó Habsburg-abszolútizmus politikai szándékból Világos után a legszűkebb körre szorította a protestáns önkormányzatok működését, 1859-ben pedig az ún. protestáns pátens kibocsátásával kísérletet tett az önkormányzatok fölszámolására. Az emiatt kibontakozó {331} tiltakozó mozgalomban a makói református gyülekezet is részt vett. Tiltakozásához az 1791. évi 26. és az 1848. évi 20. törvénycikket tekintette jogalapnak.33

2

Juhász Antal lelkész családi íve

1853-ban Juhász Antal (1797–1873) lett a vezető lelkész. Már 1828-tól másodlelkészként szolgált a makói egyházközségben. Idekerülésekor összeütközést szított Szirbik Miklós ellen, ő kívánta elfoglalni a nagyparókiát, és több olyan jogot óhajtott magának megszerezni, amely az első lelkészt illette. Csak édesapja, a nagy tudású Juhász István esperes tudta valamelyest visszatartani hatalmi törekvéseitől. Juhász Antal negyvennyolc évi makói szolgálat után, 1873. augusztus 14-én hunyt el, a makói temetőben pihen.

Egyik fia, Juhász István ügyvéd 1870-től 1875-ig  a város polgármestere volt. Kettejük összefogásából jött létre a református algimnázium. Másik fia, Juhász Lajos (1852–1917) budapesti szemorvos végrendeletében szülővárosára hagyta ötezer kötetből álló könyvtárát. Egyik fia, Juhász Antal földbirtokos apja emlékére 1901-ben kiadta Szeremlei Sámuelnek a makói temetésen elmondott halotti beszédét és imáját.34

Szőllősi Antalt 1848-ban választották meg segédlelkésznek; 1853-tól másodlelkész, 1873-tól vezető lelkész lett. Mivel Szőllősi tiszteletes 1839. november 2-án Juhász Antal leányát, Juhász Karolinát elvette, így évtizedekig szünetelt a makói lelkészekre annyira jellemző sajnálatos szembenállás. {332}

A 19. század első évtizedeiben benépesült Újváros lakossága nagyobb részt református volt. Ezért a presbitérium 1856. április 26-án új templom építését határozta el. A város tanácsa 1859. május 5-én a régi vásártéren átadott a református egyház részére 5985 négyszögöl területet templom, két paplak, két iskola és „éneklő lak” (kántorlakás) létesítésére. Mátéffy Pál mérnök kimérte és ekével kettős barázdával kimezsgyézték. A hatvanas évek nagy aszálya és a nehéz gazdasági helyzet nem kedvezett nagyobb építéshez. A terveket 1871-ben Besenbach Aladár tatai építész elkészítette, de Csécsi Miklósra volt szükség, aki fillér nélkül neki mert vágni az építkezéshez.

Juhász Antalhoz hasonlóan Szőllősi Antal is hosszú ideig volt hűséges pásztora nyájának és lelkes búvárlója Makó múltjának. 1825. május 23-án született. Az egyházmegyében is igen tisztelték, a békés-bánáti egyházmegye tanácsbírája tisztet is betöltötte. A király koronás, arany érdemkereszttel tüntette ki.

3

Szőllősi Antal lelkész családi íve

Történeti érdeklődésű lelkész volt. Közreműködött a Csanádvármegyei Régészeti és Történelmi Társulat megalapításában, válaszmányi tagja volt. A társulat ülésén előadást tartott a város történetéről, és ez a társulat 1890-ben kiadott évkönyvében Makó múltja címmel jelent meg. A Téli Újság számára megírta A makói reformált egyház története c. munkáját. A tizenegy közleményből álló sorozat összeállításában Szirbik Miklós krónikáját használta föl, de kutatásaival és saját korának leírásával kiegészítette. Ezt a nehezen hozzáférhető írást a belvárosi egyházközség Szőllősi Antal születésének {333} 175. évfordulójára, 2000-ben a Szirbik Miklós Társaság füzeteinek sorozatában megjelentette.

A honfoglalás ezredik évfordulójára készülve elsők között ismerte föl, hogy Makó történetét az országos, megyei, városi és egyházi levéltárak anyagának föltárásával lehet csak földolgozni. Már 1887-ben leszögezte: „Makót méltónak tartom arra, hogy története hitelesen megírva legyen.” Ez a kezdeményezés öltött testet Reizner János Makó város története (1892) c. munkájában.

Az 1857. és az 1870. népszámlálás adatainak egybevetéséből Szőllősi Antal azt a tapasztalatot szűrte le, hogy ezek az összeírások a kor statisztikai igényeinek nem felelnek meg. Svájci és részben németországi gyakorlatnak megfelelően a makói református egyház születési, halálozási és esketési anyakönyvei alapján a makói református családokról családi ívet készített. Az egyházi anyakönyvek adatait 1830-tól 1895-ig, az állami anyakönyvezés bevezetéséig dolgozta föl. Nemcsak az anyakönyvekből dolgozott, híveit is kérte, hogy ki-ki írja le saját családjának leszármazottjait születésük sorrendjében. Az íven föltüntette a családfő, a feleség(ek) és a gyermekek születésének, házasságának, halálának idejét, a vallást és a foglalkozást; utalásként a feleség családi ívének jelzetét, a jegyzetben a gyerekek házastársainak adatait, esetleges családi íveinek jelzetét.35 Tisztában volt a föladat nagyságával. 1871-ig ugyanis 4800 családi ív kitöltését tervezte. 1895-re hozzávetőleg 6000 lapot és sok tízezer adatot jelentett. (Szőllősi Antal mindezt a felekezetnépességi adatok pontosítása végett készítette; nem is gondolt arra, hogy hatalmas népességi adatgyűjtése a mai demográfiai és társadalomtörténeti kutatásokhoz milyen kitűnő forrás.)

4

Juhász Antal

5

Szőllősí Antal {334}

Huszonhárom éves korától haláláig, 1899. április 10-éig volt a makói egyházközség lelkésze. Félévszázados prédikátori jubileumát a város közönsége nagy fénnyel ünnepelte meg. A templomban a jubiláns lelkész mondott hálaimát, majd Szabó János esperes méltatta az ünnep jelentőségét. Végül a jubiláns fia, Szőllősi Antal (1861–1930) lelkész mondott magas szárnyalású imát. A városházán díszközgyűlést tartottak. Ezen Henny Sebestyén római katolikus prépost, Boross János görög katolikus parókus, Draskóczy Ede evangélikus lelkész, Kecskeméti Ármin főrabbi, Strausz Gyula tanítóegyesületi elnök, Lélek István ipartestületi elnök, Bóna János református iskolai igazgató méltatta az ünnepelt félévszázados működését. A jubiláns lelkész tettem, amit tehettem szavakkal köszönte meg az ünneplést. Érdemeinek megörökítésére az egyház tízezer koronás alapítványt hozott létre.36

6

Dr. Csécsi (Nagy) Miklós

Alig egy esztendővel a jubiláló ünnepség után elhunyt. Szeremlei Sámuel, Papp Imre és Csécsi Miklós búcsúztatta.37 A templom déli oldalán lévő sírboltba helyezték örök nyugalomra. A belvárosi egyházközség élére Csécsi (Nagy) Miklós újvárosi lelkészt választották meg.

Csécsi Miklós 1840. május 6-án született Debrecenben. Otthonról hozta magával elkötelezettségét a betűvel, a könyvvel és a tudománnyal, de puritán becsületességét, igazságérzetét, hivatástudatát is. Apja, Csécsi Imre tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Szülei korán elhaltak; rokona, Szűcs István debreceni jogtanár nevelte. Előbb a debreceni főiskolára, majd a teológiára iratkozott be, de tanulmányai félbeszakadtak. Bécsbe ment, a Josephinumban orvostudományt hallgatott, de csakhamar Budapestre jött, és befejezte teológiai tanulmányait. Segédlelkész lett a Bihar megyei Siterben, és egy év után lelkésznek választották meg. Fél évet Göttingában, felet Zürichben képezte tovább magát. 1863-ban szatmári lelkész lett. 1875 márciusában választották meg makói lelkésznek. 1877-ben a kolozsvári egyetemen bölcsészdoktori oklevelet nyert. Tizenkét évig a békés–bánáti egyházmegye jegyzője is volt.38 {335}

7

Az újvárosi református templom

Rendkívüli ambícióval kezdett az újvárosi templom építéséhez. Az alapkövet 1876. november 5-én helyezték le. „Az ünnepélyt a helybeli dalárda nyitotta meg egy szép összhangzatos énekkel. Azután a Nagytiszteletű Szőllősi Antal lelkész úr tartott egy buzgó imával bezárt, hatásos alkalmi beszédet. Ezután ismét a dalárda énekelt, s ez alatt az alapkő letételéhez fogtak az ünnepély vezér férfiai s kitűnőségei azon 20-30 négyszögölnyi területű öt-hat láb mélységű üregben, mely a torony alapzatát képezi. E tér közepére tette le a lelkész úr azt a négyszög alakú követ, melyet két csinosan öltözködött, széles nemzetiszín vállszalagos kőművessegéd hozott elő, s az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében háromat ütött rá, szinte [értsd: szintén] két ünnepélyesen öltözött segéd által emelt s koszorúval környezett táblácska közepéről kézbevett s virágokkal felékesített nyelű rézkalapáccsal a második – már közönséges épület téglát az először elhelyezett kőkocka mellé tiszteletes Csécsi Miklós úr a makói református egyház másik lelkésze helyezte el, a harmadikat Papp József egyházi gondnok, majd a következőket egyenként az alábbiak: Návay Tamás, Csanád megye főispánja, Meskó Sándor alispán, Posonyi Ferenc polgármester, Halász János városi közgyám, Joó Dániel másodgondnok, Nagy György József, Szabó Mihály presbiterek, Zsarkó Péter, az egyház belhivatalainak nesztora, a jubilált tanító, Török Imre megyei tiszti ügyész, a makói {336} római kath. egyház világi elnöke a római catholica egyház nevében T[iszteletes] Horváth János görög cath. másodlelkész, T[iszteletes] Kenvég József ág. ev. lelkész, Főt[isztelendő] Fischer Énoch izr. főrabbi egyháza nevében, Molnár Albert gimn. ig. tiszttársai nevében s utána még igen sokan mások, férfiak és nők egyaránt. E közben tiszt[eletes] Csécsi Miklós lelkész úr az alapgödröt képező földhányásra a zsúfolt néptömeg közt felhágva, egy lelkesítő beszédet mondott. Elmondta, hogy a templomépítés az egyház elöljáróságának oly adott szava, melyet beváltani már halaszthatatlan szent kötelességének ismerte, s teljesen bízik reformált egyházunk hívei áldozatkészségében, hogy az elöljáróság e nemes törekvését nem engedi megszégyenülni s lelkesedve ősapáink magasztos példája által, kik utódaikról sokkal mostohább körülmények között bőkezűen gondoskodtak, szintén teljesítik unokáik iránti szent kötelességüket.  Ezen beszéd után megzendült a dalárda ajkán ama gyönyörű ének: Tebenned bíztunk…, melyet a jelen volt sokaság nagy része együtt énekelt.” 39

A templomot Szép Ferenc és Jókai István makói építőmesterek építették. Az alapkő elhelyezésének hatodik évfordulóján, 1882. november 5-én szentelték föl. A gúla alakú toronysisak a református ótemplomhoz hasonlóan téglából van falazva, övpárkánnyal és szellőző nyílással ellátva. Fölötte gömb, szélkakas és csillag. A sétáló magasságában alakították ki a toronyőr szobáját. Az ott elhelyezett tűzhely szabadkéményeként a toronysüveg szolgált: nyílásain távozott el a füst. A belső tér 13 × 28 méter nagyságú, és az északi kereszthajó földszintes és karzati bővítménye csatlakozik hozzá. A déli szárny szószékföljárót és raktárszobát foglal magába. Az oldalfalak egyhangúságát az ablakok között fejezetes falsávok törik meg. A födém dongaboltozatos, és a falsávok folytatásában hevederívek tagolják. A nyugati és keleti karzatot két-két oszlop tartja. A keleti karzaton állították föl az orgonát, amelyet 1887-ben Dangl Antal épített, és 1901-ben  Wergenstein Lipót modernizált tizenkét változatúra. Az úrasztalát, a papok székét és a szószéket a déli oldal közepén állították föl. Formájukkal és politúrozott kivitelezésükkel  ezek a berendezés legszebb darabjai.

Csécsi Miklós a hitélet elmélyítésére minden eszközt megragadott. Úgy érezte, nem elégséges a szószékről prédikálni, a „ház tetejéről” hirdetni a tanítást, újabb eszközökre van szükség. Egyre több olyan könyvet kell kiadni, amely az egyszerű embereknek szól. Nem elegendő a kiadványokat megjelentetni, a terjesztéséről is gondoskodni kell. Kezdeményezésére alakult meg a Békés–bánáti Egyházmegye Vallásos Iratokat Terjesztő Egyesület, mely 1883-ban már 33 kiadványt ajánlott olvasóinak.40

Fölismerte az újság fontosságát is. Hét évvel a Maros első számának megjelenése után, 1877-ben a „vallásosság áldásainak megösmertetésére” Téli Újság címmel Makón egyházi lapot indított. Ez nemcsak a békés–bánáti egyházmegyében volt úttörő jelentőségű, de országosan is. A lap kiadója 1882-ig a makói református egyház volt, ezután A Békés–Bánáti Egyházmegye Vallásos Iratokat Terjesztő Egyesület, 1911-től a Békés–Bánáti Egyházmegye Lelkészi Egyesülete. 1883-ig a makói Gaál és Gömöry nyomda állította elő. Szerkesztője 1893-ig Csécsi Miklós volt, utána társszerkesztő Budai János, 1885-ben szerkesztőtárs Szalay József. Télen: decemberben, januárban és februárban jelent meg szerdai napokon. 1883-tól a tetszetős címképet Jankó János, a metszeteket Koenig Rudolf lelkész ingyen bocsátotta rendelkezésre. Amíg a makói egyház adta ki, helyi hírek és közlemények nagyobb számban fordultak elő, de később egyházmegyeivé, {337} majd országossá vált. Egy időben a lapnak Tildy Zoltán szerkesztője, sőt főszerkesztője is volt.41

A cikkeket előbb zömmel helyi és környékbeli szerzők bocsátották a lap rendelkezésére. Szőllősi Antal makói egyháztörténeti cikksorozatát már említettem. New-Yorkból rendszeresen küldte verseit, bibliai magyarázatait a makói születésű Kecskeméti Ferenc (1855–1916) lelkész. 1880-tól 1884-ig magyar szóval hirdette az igét Amerikában. Hazatérve Békésen szolgált.42 Állandó munkatársnak számított a szintén makói születésű, Nagybecskereken szolgáló Szalay József is. Csécsi Miklós a vallásos hetilappal elérte célját, hiszen 4-5000 példányban jelent meg.43

Csécsi Miklós íróként is igen termékeny volt. Tanulmányokat írt a Révész Imre szerkesztette Figyelmezőbe, az Evangelikus Protestáns Lapban (Úti emlékek és belmisszió, 1878), cikkeit 1899-től közölte a Protestáns Hetilap, elbeszéléseit és egyéb cikkeit a Maros és a Makói Hírlap. Önálló vallásos tárgyú munkái: Kibúcsúzó egyházi beszéd (Szatmár, 1875), Beköszöntő egyházi beszéd Makón (Szeged, 1875), Imakönyv a magyar nép számára (Bp., 1882), Egy példázat (Kecskemét, 1883), Hajnal Ábel emlékezete (uo. 1883), Imádkozzál és dolgozzál (uo. 1883), Karácsonyi rajz (uo. 1883), Lehet-e ellenségünket szeretni? (uo. 1883), Ó emberből új ember  (uo. 1883), Rövid vallási oktatás református vallású jegyesek számára (uo. 1883), Szántó Miklós megtérése (uo. 1883), Tekintsetek az égi madarakra (uo. 1883), Hétköznapi könyörgések templomi használatra (Gyoma, 1890, 1891), Szépirodalmi munkái: A kárhozat útja (Kecskemét, 1883), A nádasi kurátor (uo. 1883), Egy pap és egy doktor (uo. 1883), János bácsi beszélgetései (uo. 1883), Rövid történet. A falnak is van füle (uo. 1883), Tündérmese (uo.). Pedagógiai tárgyú munkái: A jellemképzés mint a nevelés főcélja (Szatmár, 1875), A gyermek barátja (Kecskemét, 1883),  A jó fiúk (uo. 1883).

Hitszónoknak is kiváló volt. Negyedszázados újvárosi működés után, 1900-ban a belvárosi körzet lelkészévé választották meg. 1908. május 8-án hunyt el. Neve korunkra feledésbe merült, pedig a nagy elődök közül Szikszai Györgyre emlékeztet: egyszerre törődött a dologi ügyekkel (templomépítés) és a hitélet ápolásával.44

Utódául az újvárosi, majd a belvárosi egyházközség is Nagy Károlyt választotta meg lelkészének. 1858. augusztus 15-én Reformátuskovácsházán született. Tanítói családból származott, apja, Nagy János 1848–49-ben honvéd vadász főhadnagy volt. Nagy Károly a gimnáziumot Hódmezővásárhelyen, a teológiát Debrecenben végezte. Egy évig esküdtfölügyelő és köztanító volt a főiskolán; a szépirodalmi kör tagja, hírlapjának rendes munkatársa. 1881-ben Mezőberénybe hívták segédlelkésznek, 1883-tól ugyanott helyettes lelkész volt. 1887 szeptemberében szülőfalujában választották lelkésznek, templomot és lelkészlakot épített. 1895-től a Békés–Bánáti Református Egyházmegye jegyzője lett. 1900-ban hívták meg makó-újvárosi körlelkésznek. 1909-től a belvárosi gyülekezet lelkésze, egyben Makó elnöklelkésze lett. 1936. május 1-jén vonult nyugdíjba.  {338}

Tevékenyen részt vett a város közéletében, tagja volt a város és a megye közgyűlésének. Két évig szerkesztette a Makói Hírlapot. 1925. június 5-én, lelkészségének 44., makói lelkipásztorkodásának 25. évfordulóján a presbitérium ünnepi díszülésen köszöntötte.45 1908-ban a Ferenc József-renddel, 1942-ben kormányfőtanácsosi címmel tüntették ki.

8

Nagy Károly

Több vallási témájú írása látott napvilágot: Emlékbeszéd és ima Szentandrási Pál mező-berényi fitanító sírköve leleplezése alkalmával (Gyula, 1884), Beköszöntő egyházi beszéd és imák. Írta Nagy Károly s  1900. június 10. történt székfoglalása alkalmával elmondta (Gyula, 1900), Imák és emlékbeszéd Kossuth Lajos gyászünnepélyén (Reformátuskovácsháza, 1896).46 Költészetéről az irodalmi fejezetben emlékeztünk meg. 1942. november 16-án hunyt el.

9

Több makói református lelkész volt a 48-as Kossuth-pártnak elkötelezett híve. Dr. Csécsi Miklós és Nagy Károly városi elnökök; a makói születésű Kecskeméti Ferenc, békési lelkész 1901–1909-ben országgyűlési képviselő. {339}

 

Kisebb egyházak

(Orbán Imre)

Evangélikusok

Az 1850-es években az evangélikus népesség Makó lakosságának kis részét tette ki. A gyülekezet tagjai főként betelepedett iparosok utódai voltak, de a század közepére már értelmiségieket, földműveseket is találunk közöttük. A város népességének így sem tették ki több mint 1,5-2%-át.47 Mivel nem alkottak önálló gyülekezetet, leányegyházként a tótkomlósi anyagyülekezethez, ezen keresztül a Bányai Egyházkerületben a Békési Esperességhez tartoztak. A környékbeli falvakban evangélikusok alig éltek. Helyzetüket nehezítette, hogy amíg más felekezet hívei egy tömbben, a lelki és társadalmi életük központjának számító templomaik körül laktak, az ő házaik a városban szétszórtan helyezkedtek el. Gondot jelentett továbbá, hogy a gyülekezet gerincét jelentő iparosok vasárnapi istentisztelet napján gyakorta, akár vidéken is piacolni kényszerültek, s így nem tudtak a templomban megjelenni. A nehézségeket egyelőre ellensúlyozta a gyülekezet híveit jellemző lelkesedés és áldozatkészség.

10

Szeberényi Andor beiktatása {340}

A közösségnek volt egy nyolc öl hosszú és négy öl széles imaháza. Ezt 1838-ban a mai templom helyén épített egyszerű nádfödeles lakóházból alakították ki. „Alakja, mint egy közönséges ház lecsapott két véggel.”48

A helyiek egyházmegyéjüktől többször kérték, hogy saját lelkészük lehessen. A körülmények fölmérésére 1851. március 20-án bizottság vizsgálódott a városban, s állásfoglalása szerint a makói evangélikusok számban és anyagi erőben elérték azt a szintet, mely alapján a gyülekezet anyaegyházzá nyilvánítható.49 1854. február 19-én lelkes ünneplés közepette iktatták be a gyülekezet első lelkésztanítóját, Szeberényi Andort (1824–1895). Ő 1855. december 31-ig látta el hivatalát.50 Számára lakást és „szegény, de tisztességes” jövedelmet tudtak nyújtani.51 Rövid működése közösségi és anyagi értelemben erősödést hozott. Kiépült a gyülekezet szervezete, megválasztották a presbitériumot, betöltötték a tisztségeket. Pecsétet készíttettek, megindult az önálló anyakönyvvezetés. 1854-ben a makói evangélikusok száma 357 fő volt.52

Még 1854-ben fából haranglábat építettek, melyre a vesztfáliai Bochumból három harangot hozattak. Ezek voltak az ország első acélharangjai, s mivel jóval olcsóbbnak számítottak, mint a hagyományos anyagból készült társaik, országosan figyelmet keltettek. A mai napig használatban vannak. Intézményrendszerük kiteljesedésében fontos lépés volt, hogy 1855-ben Jángor határrészben temetőt nyitottak. Az új sírkert negyed óra gyalogútra a várostól, a zsidó temető szomszédságában, a vidék kiemelkedő részén terült el.53 Nagyobb volt, mint amennyit használatba vettek, így az üres föld árendába adásából a közösségnek jövedelme származott.

11

Szeberényi Lajos {341}

1856 elején Szeberényi Andor Nagylakra távozott. Utóda testvére, a Békéscsabáról jött Szeberényi Lajos (1820–1875) lett. Mivel hivatalát nem tudta azonnal elfoglalni, egy évig Jeszenszky Nándor helyettesítette. Szeberényi Lajos 1857 júliusában költözött Makóra. Nagy föladatok várták. Az első lépések egy-egy közösség életében mindig nagyon nehezek, de a már megindult élet folytatása az elért magas színvonalon ennél is nehezebb. Ez a föladat várt Szeberényi Lajosra. Nem jelzik működését kiemelkedő építkezések, szervező munkája nyomán mégis úgy tartották számon, mint aki „fáradhatatlan buzgalommal működött az egyház felvirágoztatásán [...] méltán lehet ez egyház megalapítójának tekinteni”.54

1858-ban, az eredményes munka érdekében különválasztva a lelkészi és a tanítói tisztet, önálló segédtanítói állást létesítettek. Költségeit Makó városa támogatta, pénzzel és tüzelővel segített. Mivel a nádfödeles imaház már szűknek bizonyult, a paplak omladozott, a várható építkezések anyagi fedezésére 1858 elején „építési pénztárt” hoztak létre. A hívek krajcáros adakozásából egy év alatt ezer pengőforint jött össze, de ez kevés volt. Ezért a kultuszminisztérium 1859-ben országos gyűjtést engedélyezett.55 Ebből 1862-ben új paplakot sikerült emelniük.

12

Az evangélikus templom

Szeberényi Lajos igazán nagy tette, hogy munkája nyomán kialakult a makói evangélikusok szokásainak és szertartásainak a rendje. Ez fontos, mert ebben a tekintetben az evangélikus gyülekezetek eltértek egymástól. Hétköznapokon kedden és csütörtökön {342} egyszerűbb könyörgést, vasárnap „díszesebb” istentiszteletet tartottak. A konfirmáció pünkösdkor volt, ezt húsvéttól oktatás előzte meg. Ünnepeknek a „sátorozottaknak” nevezetteken kívül (karácsony, húsvét, pünkösd) megtartották a vízkeresztet, István király napját és a reformáció évfordulóját. Úrvacsorát Szeberényi nagy ünnepek mellett az utóbbi alkalommal is osztott.56 A tehetséges tiszteletest az akkor anyaegyházzá szerveződő szegedi gyülekezet 1860. advent első vasárnapján lelkészének hívta, melyet Szeberényi elfogadott. Így az év vége őt már Szegeden köszöntötte.57 A harmadik lelkész 1861-től Kemény József.

Szeberényi Gusztáv egyházi főfelügyelő (szuperintendens) egyházlátogatásakor, 1877-ben részletesen leírták az egyház múltját és állapotát.

A népesség számban erősödött. 1857-ben Makó 26 ezer 483 lakosából evangélikus volt 390 (1,47%), 1858-ban pedig 26 ezer 500-ból 442 (1,66%).58 A növekedést visszafogta az 1866. évi és 1873-i kolera. 1872-ben 430-an,59 1877-ben 438-an voltak.60 A számbeli gyarapodás egyelőre megállt.61 1879-i népszámlálás szerint 428-an tartoztak a felekezethez. Viszont a 70-es években már szórványban éltek a közeli falvakban Földeákon, Csanádon és Apátfalván (15 fő) is hívek.

1

Draskóczy Ede

 További nehézséget jelentett az 1870-es évek elejének gazdasági pangása. A közösség azonban önerejéből fönnmaradt. Épületeiket rendben tartották, sőt 1876-ban az imaház nádfödelét zsindelyre cserélték. Jövedelmet a pörsölypénz, a kamatra kiadott tőkepénz, párbér, haszonbér, harangpénz, adakozások s más kisebb bevételek jelentettek. Kiadásaik a következők: az egyház személyzetének (lelkész, tanító, gondnok, egyházfi, párbérszedő, harangozó) – ha éppen nem díjtalanul szolgáltak – fizetése; az iskola, {343} a harangok rendbetartása, építkezések, segélyek, kerületi kiadásokhoz való hozzájárulás. Néhány birtokuk is volt: a telek, melyen a templom, a harangláb, a pap- és tanítói lak állt; a paplak után kiosztott legelő; a csanádi püspöktől mint földesúrtól még 1832-ben kapott némi szőlő és a temető.62

Az oktatás javítására 1863-ban a segédtanítói állás helyett rendes tanítói állást létesítettek. Az oktatásban harminc-negyvenegynéhány tanuló vett részt, és vasárnapi ismétlő iskolát is tartottak. Az iskolába járás fegyelmével voltak gondok, de rövidebb-hosszabb ideig mindenki látogatta az órákat. Így a fölnövekvők között írni, olvasni egyáltalán nem tudó nem igen akadt.63

1877-ben a közösség erkölcsi állapotát a kor „általános romlottságához” képest kielégítőnek találták. Templomot nem látogatók és úrvacsorával nem élők inkább az „úri rend között” voltak. Ünnepeken 60-80 fő járult az Úr asztalához, a reformáció emléknapján viszont csak öt-hat. Ugyancsak fájdalmas volt, hogy a fiatalság érdektelensége miatt a nekik szóló katekétikai oktatás 1870-ben megszűnt. A szegényeiket segélyezték. A többi felekezethez való viszony „egészen békés és testvéries”.64

Kemény József távozása után 1880-ban Kemény Lajos lett Makó lelkésze. Működését – úgy látszik – feszültségek jellemezték. Távozása után hosszú anyagi természetű viszály keletkezett. Viszont ittlétéhez (1881-től volt fölügyelői tisztsége a gyülekezetnek) és működéséhez kapcsolódik az új, ma is álló templom fölépítésének kezdeményezése. A templomépítési alap Luther Márton születésének 400. évfordulóján, 1883. november 11-én egy 18 forint 34 krajcáros ajánlattal jött létre.65 Ekkor kezdődött az a húszéves folyamat, mely elvezetett a mai templom létrejöttéhez. Ez volt a századforduló legnagyobb makói evangélikus vállalkozása.

A munka dandárja Draskóczy Ede működési idejére esik. 1885-től állt a gyülekezet élén. Az új templom fölépítésével már 1896-ban próbálkoztak, de nem sikerült. 1901-re viszont az adakozások folytán az induló pénzösszeg 20 ezernél is többre nőtt, a város 200 ezer téglával támogatta a tervet, így el lehetett kezdeni a szervezését.66 A 38 ezer koronába kerülő munka 1903. május 4-én indult, és december 13-án Sárkány Sámuel püspök már föl is szentelte az új templomot.67 Míg azonban egyfelől sikerült impozáns, új istenházát építeniük, a gyülekezet megmaradásának másik záloga, az iskola 1902-ben megszűnt.

A század végére ismét nőtt a gyülekezet létszáma. 1894-ben 495 evangélikus élt a városban és 13 szórványban.68 Létszámuk a 20. század elejére 500 fölé emelkedetett.

Az 1895. évi tótkomlósi esperesi gyűlés Makóról hátrányos döntést hozott. Fölosztotta a nagy kiterjedésű békési esperességet. Ekkor jött létre a csanád–csongrádi esperesség, melyben mindössze 18 ezer 710 evangélikus vallású ember élt.69 A szomszédos esperességekhez képest ez rendkívül kevés volt.

Az új templom fölszentelése élénkülést hozott a közösségi életbe. Az istentiszteletek látogatottabbak lettek.70 Ugyanakkor a gyülekezet anyagi helyzete egyre nehezebbé {344} vált. Ennek oka a század első éveit jellemző gazdasági helyzet. Az egyház meglévő 20 ezer korona tőkéje nem hozott akkora jövedelmet, ami födözte volna a kiadásokat. Ugyanakkor a hívek szegénysége miatt kétséges volt a kivetett egyházi adó beszedése. Segítségért a vallás- és közoktatási minisztériumhoz kívántak fordulni.71

A templomépítést követő évek nyugodtabb időszakot jelentettek. Az iskola visszaállítása ugyan nem sikerült, de ezt nem tekintve az élet a szokott mederben folyt. A liturgia, a hitoktatás, az evangélikus bálok évről évre megvoltak. A háború sújtotta a gyülekezetet is. Az viszont „kedvező”, hogy nem rekvirálták a templom harangjait. Az 1919-i proletáruralom, kis egyház lévén, nem az evangélikusokat tekintette fő ellenségének, így csak általánosságban érintették őket a diktatúra intézkedései. Tilos volt a hitoktatás, engedély kellett a húsvéti úrvacsoraosztáshoz szükséges bor használatához, „elvtárs” megszólításokkal elárasztották őket a propagandalevelek.

Az 1910-es években már gyöngült a közösség. Hátrányos volt az 1895-ben bevezetett polgári anyakönyvezés és a reverzálisok rendszere. Egyre több lett a vegyes házasság, és a családokban sokszor csak egy gyermek született. S mivel a hívek többsége szegény iparosokból állt, az itt születettek gyakran a tehetősebb fél hitét követték. A 38 ezressé növekedő város református és katolikus tömege lassan fölszívta a város területén szétszórtan élő evangélikusokat. 1922-ben már csak 258 volt a hívek száma, és az 55 házaspárból 8 volt tisztán evangélikus.72

A nazarénusok

A nazarénus felekezet az 1830-as években jött létre Svájcban. A felekezet keresztény. Jórészt elfogadja az apostoli hitvallást. Elvetik a gyermekkeresztséget, tilos nekik fegyvert viselni, esküdni. Papjaik nincsenek, egyöntetű liturgiájuk nem alakult ki. A szentségek közül az úrvacsorát és a keresztséget ismerik el. Kerülnek minden hivalkodást, törekszenek az egyszerű, szerény életre. Általában a tudományokat elvetik. Nem tartják sokra az iskolázást, a szükséges tudáshoz elegendő a Szentírás ismerete. Magyar-országon 1839-től lettek követői.73 Hívei városi emberek, iparosok és vallásos öregasszonyok voltak.74 Az 1850-es évektől fordult a térítés az Alföld felé. A tagság ekkor már főként szegényparasztokból állt, bár a vezető szerepet sokszor iparosok vitték.

A hitet 1864-ben Hódmezővásárhelyen dolgozó ácslegények hozták Makóra.75 Követőit előbb szinte kizárólag a református egyházból toborozta.76 Önálló gyülekezeti életet folytatva nem kívánták igénybe venni a református egyház szolgálatait. E miatt ellentétek támadtak.

1865-ben Csávás József földműves ugyan bejelentette a tiszteletesnek fia születését, de a gyermeket „behozni nem látta szükségesnek, mert megkereszteltetni nem akarja”. Nehéz helyzetbe került a lelkészi hivatal, mivel anyakönyveik ekkor a népesség nyilvántartásának hivatalos iratai, kötelességük volt híveik számbavétele, és állami elismerés hiányában a nazarénusok papíron továbbra is hozzájuk tartoztak. Kereszteletlen gyermeket viszont a megkereszteltek anyakönyvébe nem írhattak be. A református egyház az állam segítségét kérte, „erőhatalommal” történt meg a keresztelés. {345}

Összeütközést okoztak a temetések is. 1866-ban a nazarénus Gera Pál vállalta, hogy elhalt leánya temetésekor a szokott költségeket az egyháznak kifizeti, de a szolgálatot igénybe venni nem akarta, pedig a főszolgabíró is intette, „halottjának az eltemetése a szokásos [református] szertartások” szerint legyen. Ennek ellenére igyekezett mindent úgy tenni, ahogy az „egész egyszerű szertartás” szokásban volt náluk. Az ellentét majdnem tettlegességhez vezetett. A református egyház ismét a politikai hatóságokat ösztönözte erőteljesebb föllépésre, ekkor azonban már eredmény nélkül. A reformátusok helyzetét nehezítette, hogy az egyháznak nem volt válasza az új gyülekezet jelentette kihívásra. Megoldásként maradt az egyéni elbeszélgetés és a tanítás.

A nazarénusok száma látványosan növekedett. 1872-ben 92 nazarénusról tudunk.77 Ez nem tartalmazta a gyermekeket, és a fölvételre váró szimpatizánsokat. Ha összevetjük a 425 főt számláló makói evangélikus gyülekezet és a nazarénus közösség anyakönyvi bejegyzéseit, sokban közelítő adatokat kapunk.78

Az evangélikusok és a nazarénusok anyakönyvi adatai 1872-ben

   Evangélikusok Nazarénusok
Születés 20 gyermek 16 gyermek
Házasság 2 pár 3 pár
Halálozás 11 eset 15 eset

A gyülekezet hatása tehát 1872-ben százakra terjedhetett ki. A helyi társadalomnak összetartó és vallásilag aktív csoportját alkották. 1874-ben hivatalosan 152-en voltak.  

A nazarénus anyakönyv 1875-ben már 191 nevet említ.79 A tagok számának gyors növekedése országosan föltűnést keltett. Vezetőjük a kezdetektől Lőkös József ácsmester volt.80 Haláláig, 1898-ig a gyülekezet meghatározó alakja maradt.81 Sokáig lakása szolgált gyülekezeti házul.82

Térhódításuk oka: a társadalmi és gazdasági feszültség, valamint az elégedetlenség az egyre inkább csak terheket kirovó, pusztán szolgáltatóvá lett egyházi rendszerrel. Az ezzel való éles szembenállásuk nyilvánul meg a megszokottól eltérő életvitelükben. Egy bibliai idea lebegett a szemük előtt.

Helyben a legélesebb kritikát a lelkészekkel szemben fogalmazták meg. A papokat a társadalom heréinek, a szent dolgok kufárainak nevezték. Szőllősi Antal tiszteletes szerint viszont „e felekezet felette igen fanatizálva van [...] a mindennemű adó, honvédelmi kötelezettség, eskü stb. megtagadását hirdető eszmék mások fanatizálására is fölötte alkalmasok”.83 Csak magukat tartották Isten választottainak. A tudományt fölöslegesnek tekintették. Betegeikhez orvost nem hívtak, mert elég az Úr. {346}

A nazarénusok megoszlása korábbi felekezetük szerint 1874-ben84

  szám %
Református 128 84,2
Római katolikus 14 9,2
Görög katolikus 7 4,6
Evangélikus 3 2,0
Összesen: 152 100,0

Az 1870-es évek jelentős eredményeket hoztak. 1871-ben nagy visszhangot keltő vita után megnyithatták temetőjüket.85 Lélektani támogatást jelentett, hogy a város 1873-tól külön anyakönyvet vezetett róluk.86 1875-ben a gyülekezet legnagyobb vállalkozásaként tágas gyülekezeti házat építettek.87 Kudarcként könyvelhették el viszont, hogy nem sikerült megszabadulniuk a korábbi felekezeteiknek járó párbérfizetési kötelezettség alól.

A gyülekezet virágkora a 19. század utolsó évtizedeire esik. A város gyakorta „csodabogarakként” kezelte őket, de nem volt velük szemben ellenséges. Létszámuk tovább gyarapodott. 1895-ben gyermekeikkel, jelöltjeikkel együtt már kb. 400-420-an lehettek. Ez a lakosságnak 1-1,5%-a volt. Az 1895-ben hozott törvények lehetővé tették kilépésüket a bevett vallásokból, és végre rendezhették addig el nem ismert házassági viszonyaikat, törvényesíthették gyermekeiket. Ezzel már 1892-ben is próbálkoztak. Akkor a beadványt aláíró négy egyházi szolga közül kettő makói volt: Baranyi Antal és Zeitler Rudolf.88 Az viszont kudarc, hogy 1875 és 1896 között a tagságnak mintegy 10%-a elhagyta a gyülekezetet.

Makó nazarénus központtá alakult. Hithirdetésük színtere volt a környező vidék, de kapcsolatot tartottak a hódmezővásárhelyi, nagymajláthi, kunágotai, sajtényi, dombegyházi, nagyszentmiklósi, oroszlámosi, kisteleki, bánhegyesi, aradi, „tömösvári”, magyarittebei, pécskai, zimándi, szapáryfalvai és erdélyi részek nazarénusaival. Életüknek meghatározó eleme az egymáson való segítés. Kiemelkedő volt az 1879-i szegedi nagyárvizet követő adakozás. A katasztrófa elől szegedi és algyői nazarénusok kerestek Makón menedéket. Anyagilag sokat tett a helyi közösségért az egyre jobban virágzó Zeitler-féle malomtársaság.

Az 1880-as évek végétől vált nehézzé a katonaság kérdése. A fegyverfogás és az eskü megtagadása elfogadhatatlan volt az állam számára. Üldözésükre vonatkozó helyi adatok 1890-ből maradtak. A „börtönben levők részére” megszaporodtak az adakozások.89 1897-ben Makón fogalmazták meg a felekezetnek a fegyver nélküli szolgálatra vonatkozó javaslatait.90 A kéréseket a főhatóságok elutasították.

A képet színesíti, hogy a század elején vetélytársként lépett föl a baptista és az adventista felekezet. Híveiket gyakran a nazarénusok közül toborozták. Makón a nazarénusokhoz hasonló jelentőségre nem tettek szert.{347}

A nazarénusok vezetője 1908-ig Baranyi Antal volt. Ezután Zeitler Rudolf a gyülekezet első egyházi szolgája. A közösség „virágkorának” a végét az országos tekintélyű Zeitler Rudolf halála (1912) jelentette.91

Az I. világháború szenvedéseket hozott. A fegyveres szolgálat megtagadása akár kivégzéssel is járhatott. A nehéz körülmények között a makóiak tartották a kapcsolataikat. Még 1918-ban is 600 koronával támogatták „a román testvérek gyülekezetház építését”. Nemzetiségi ellentét közöttük soha nem ütötte föl a fejét.

A hatalmas ívet befutott gyülekezet élete a háború után tovább hanyatlott. Korábbi jelentőségüket többé nem nyerték vissza.

Izraeliták

1850-ben 1120 izraelita élt Makón, a város lakosságának majd 5,5%-a.92 Ez már akkor több volt mint az országos 3,4%.93 Számuk folyamatosan gyarapodott, és 1870-re már 1656-an (6,56%) lettek.94 Volt templomuk, kórházuk, mészárszékük. Iskolát tartottak fönn, anyakönyveket vezettek. Kebelükben Temetkezési Szent Egylet (Chevra Kadisa) működött. A meglévő helyett 1856-ban a Jángor határrészben új temetőt nyitottak.95 Jövedelmeik fő forrását a kóser bor eladása, a kóser állatvágási és húsmérési (gabella) jog adta. Ez utóbbi szolgáltatta a bevétel 3/4-ét. Makóhoz tartoztak az Apátfalván, Csanádon, Nagylakon, Sajtényban, Pitvaroson és Csanádpalotán élő izraeliták. 96

A hitközséggel szorosan összekapcsolódott ún. zsidó község várostól különálló státusa 1851-ben formailag megszűnt.97 A gyülekezet rabbija ekkor Ullman Salamon. Vezetése alatt a „hitközség híres volt szigorúan hagyományos vallási szelleméről”. Így, amikor az újítási törekvéseknek, a kórusos istentisztelet bevezetésének Makón is több híve lett, „kíméletlen harc kezdődött” a közösségben.98 A vita a környező világhoz való viszonyról, a magyarosodás kérdéséről is szólt. Az újítók Ullmant 1859-ben letették.99 Ő ezután, elkülönülve a többségtől, zugistentiszteleteket vezetett. 1860-ban a konzervatív irányzat ismét többségre jutott, Ullmant visszahelyezték hivatalába. Haláláig (1861) nyugalom uralkodott a makói zsidók között.100

1862-ben végleg az újítók kerültek többségbe. A konzervatív csoport teljesen elkülönült. Vezetőjüknek Paskesz Jónást választották, ismét zugistentiszteletet, sőt zugiskolákat szerveztek, esetenként szolgálatra rabbit hívtak, állataikat külön sakterral vágatták. Ezek ellen a neológ felekezet hatóságilag föllépett. A viszályok megviselték a gyülekezetet. Rabbi sem volt. Megrendült – különösen az ifjúság – vallási buzgósága, megfogyatkozott a közösség jövedelme, és a környező községek fiókegyházai el akartak {348} szakadni.101 A gondok orvoslására hívták meg 1864-ben főrabbinak a dunaföldvári Fischer Antal Énochot (1826–1896).102 Őt azonban az ortodox párt nem fogadta el.

A jogilag is elismert szakadás az 1868/69. évi zsidó kongresszus után jött létre. Az ortodox fél elutasította az ott született szervezeti szabályzatot, s kimondták, köztük és a neológok között dogmatikus különbség van. A makóiak 1870. november 14-én kérték a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot, engedje különválásukat a kongresszusi szabályok szerint szerveződő izraelitáktól, szüntessék meg adóztatásukat az egységes izraelita felekezet által.103 A minisztérium a különválást bizonyos föltételekkel elismerte: válasszák meg elöljáróságukat, gondoskodjanak a fönnálláshoz szükséges költségekről, megbízható anyakönyvvezetőről.104 A viszályt az alispán zárta le. Elfogadta az ortodoxok szervezési szabályzatát, és ezzel az izraelita hitközségen belül megalakult az ortodox hitfelekezet. 1871. március 5-ig voltak kötelesek az egységes hitközség számára adót fizetni.105 A többség neológ maradt, a konzervatívokhoz 228 fő csatlakozott. A város a viszályoktól függetlenül a többi egyházhoz hasonlóan segítette a felekezet működését. A rabbi és a két tanító fejenként 105 forint támogatásban részesült.106

Az ortodox hitfelekezet

Az ortodoxok a város életében önálló tényezőként jelentek meg. Egyházi adójukat maguk szedték, pecsétet készíttettek, anyakönyveket vezettek, mészárszéket működtettek, iskolát, fürdőt tartottak fönn, saját rabbihivataluk és imaházuk volt. Rabbijuk Kornfeld Ábrahám volt. Az elválás idejétől külön temetkeztek, de saját temetőt nem sikerült nyitniuk. A közös temető kezelését a neológ felekezet végezte. Még 1911-ben is azt kérték a várostól, hogy a zsidó temető mellett vásárolt földön külön temetőt létesíthessenek.107

1872-ben segélyért folyamodtak a városhoz rabbijuk és tanítójuk számára.108 Ez akadályokba ütközött. Egyfelől az ortodox hitközség megalakulása még 1880-ban sem volt hivatalosan bejelentve,109 másfelől a városi közgyűlés szerint a „nem külön felekezetnek” nincs szüksége hattanerős (neológ) izraelita iskola mellett külön iskolára.110 Ugyanakkor az ortodox hitközség az általa vállalt illetményt lelkészének és tanítójának nem fizette ki, és ezt közigazgatási úton kellett behajtani.111 Később a segéllyel kapcsolatos magatartás enyhült. A város 1891-ben a rabbinak 3, a tanítónak 2 öl tűzifát szavazott meg.112 1895-ben már a pénzügyi támogatást is méltányosnak találva a tanítónak 105 forintot és két öl tűzifát utalt ki.113 Hasonlóan intézkedtek, midőn 1897-ben Kornfeld rabbi folyamodott segélyért. Mivel köztudomású volt, hogy a „hitközség rabbiját {349} évek óta nem fizeti”, és az családjával nyomorban él, 105 forintos évi segélyt szavaztak meg neki azzal, hogy 1898-tól két öl tűzifára is jogosult.114

1895-ben kezdte építeni az ortodox hitfelekezet új zsinagógáját.115 A Belügyminisztérium gyűjtést engedélyezett.116 Adományok még 1896-ban is érkeztek.117 Valószínűleg ebben az évben lett kész teljesen az épület.

A felekezet életét 1885 óta országos visszhangot keltő ellentétek jellemezték.118 A helyzetet bonyolította a galíciai és a cári uralom alatti lengyel területekről való ortodox zsidók bevándorlása. Nem tudtak magyarul, más kulturális, társadalmi hagyományokkal bírtak, mint a helyiek. Környezetükkel németül érintkeztek.119 Kereskedéssel, házalással foglalkoztak, főként hagyma, valamint pékáru, vászon, edények, ruha, papír és ipari termékekkel.. Két fő ütközőpont alakult ki: a rabbihivatal betöltése és az adókivetés kérdése.

2

Az ortodox zsinagóga

Kornfeld Ábrahám halála után néhány évvel, 1906-ban az ortodox hívek főrabbi meghívására készültek. December 25-én új elöljáróságot választottak. A hitközség elnöke Strausz Gyula lett. Az eljárást azonban a Niessel Lipót vezette kisebbség megóvta, s úgy látszott, sikerül a rabbiválasztást megakadályozniuk.120 Az ellentétek mögött a magyar nyelv oktatásbeli, imaházi használatának kérdése húzódott. Ezt a kisebbség {350} szerette volna bevezetni. Az ortodox imaházban még soha nem hangzott el magyar elmélkedés. 1907-ben végül is a huszti Grünwald József Jakabot121 hívták meg rabbinak.122 Megérkezésekor még szó esett a hazafias nevelésről, de első szereplésekor már „óhéber nyelven” tartott „egzegétikus magyarázatot”.123 Elmaradt tehát a remélt magyar beszéd. Ez az ortodox hívek között utcai, templomudvari, sőt zsinagógabeli verekedésekhez vezetett, még a templom ablakait is betörték. Az egyenetlenséget fokozta, hogy a rabbival galíciai ortodox hívek is érkeztek Makóra.124 Még az ortodoxia tekintélyes képviselője, Grünwald Mór huszti rabbi látogatása sem tudta elsimítani az ellentéteket.125 A másik gond az adókivetés ügye volt. Az „ellenzéknek” számítók azt állították, hogy egyházi adójukat a közösség igazságtalanul állapította meg, tíz-tizenkétszeres emelésről is beszéltek.126

A közösség 1908-ban újból próbálkozott az önálló hitközségi jelleg elnyerésével. Ez a neológ anyahitközség ellenállása miatt nem sikerült. Többen – a korábbi „ellenzék” – a hitfelekezeten belül sem láttak lehetőséget az önállósodásra.127

A hitközség anyagi helyzete nehéz volt. Ezért rabbijuk, Strausz Gyula részére a városhoz segélyért folyamodtak. A képviselő-testület kimondta: az ortodox lelkésznek, mint a korábbi években, 210 korona és két öl tűzifa jár. Ezen fölüli támogatásról azonban nem lehet szó.128

Gondot jelentett intézményeiknek elfogadható közegészségügyi működtetése. A fürdő és az iskola piszkos és egészségtelen volt. A Vásárhelyi utcán lévő iskola egy szabálytalanul elhelyezett macesz (húsvéti kenyér) sütő kemence miatt 1908 tavaszán le is égett.129 Az újjáépítés végett összehívott gyűlés verekedésbe torkollott. Az erőszakoskodásban a régebbi ellentétek játszottak szerepet.130

1912 tavaszán megüresedett a rabbi tisztsége. Az ekkor már autonóm jogot nyert hitfelekezet rendőri jelenlét mellett, viharos ülésen Vorhand Mózes nyitrai rabbit hívta Makóra.131 A viszályok csillapítását várták tőle.132 A világháború és a proletárhatalom már nem is engedtek ennek komolyabb teret. A felekezet tagjai közül a fronton többen hősi halált haltak.133

Az ortodox családok jóval népesebbek voltak a neológoknál, ezért a hitfelekezet számbelileg megerősödött. 1920-ban Makó 2380 fős zsidó lakosságának a többségét már ők alkották. Lélekszámuk a sok gyerek révén több mint 1200 fő volt.134

A neológok

A különválással a közösség intézményei a neológok „tulajdonában” maradtak. Rabbijuk haláláig (1896) Fischer Antal Énoch volt. A modernizálás és a magyar szellem {351} elkötelezett hívének számított. Fia a kor híres költője, Makai Emil.135 Az igehirdetés nyelve a magyar volt.136 Fischer rabbi előtt működésének 10. évfordulóján fáklyás menettel tisztelgett a zsidóság, köszönve az újításokért végezett munkáját és a „hazafias szellemű működését”.137 Ennek lett következménye, hogy később többen a II. József korából származó német családnevüket magyarosították. Így lett Iritz – Vadász, Deutsch – Dózsa, Klein – Kertész, Rosental – Rózsa, Nauschicz – Mezei, Löwenbach – Lakatos stb. névváltozatás. 138

A különválás után, 1872-ben a neológok fölújították a zsinagógájukat, és a reformoknak megfelelően rendezték be. Már 1880-ban fölmerült újabb templom építésének a gondolata, mivel nagyobb ünnepeken nem fértek el, és az épület állaga is megromlott. Ehhez azonban nem volt elegendő pénz, csak renoválásra vállalkozhattak. 1885-ben viszont új paplak építésébe kezdtek.139

A másik alapintézmény, a közösség iskolája mintaszerűnek számított. Általában nagy gondot fordítottak gyermekeik iskoláztatására. 1878-ban díszes leányiskolát is létesítettek.140 Hátrányt az jelentett, hogy a neológ családokban rendkívül alacsony volt a gyermekek száma. Ez azzal járt, hogy számban fokozatosan beérte őket az ortodox gyülekezet.

3

A neológ zsinagóga

1877-ben 108 taggal alakult meg az izraelita nőegylet.141 Alapítója és 28 évig elnöke Abelesz Hermanné.142 Őutána dr. Dózsa Sámuelné lett az egyesület vezetője. Az {352} egyesület a szegény családok segélyezését, tűzifával való ellátását, a rászoruló tanulók fölruházását és a szegény lányok kiházasítását tekintette föladatának. Jótékonysági rendezvényeivel, 1907-től szervezett téli „teaestélyeivel” a társadalmi élet egyik színtere lett. Később a hitközség is létesített kiházasítási alapot, és évente szintén fölruháztak és tankönyvvel láttak el egy-egy szegény tanulót. Jótékonysággal a Szent Egylet is foglalkozott. Támogatták a rászoruló vidéki zsidóságot. 1879-ben a hitközség egyházi adója 25%-át vetette ki a szegedi árvízi menekültek megsegítésére.143 Az új templomuk építésekor pedig elvetették a javaslatot, miszerint a fölmerülő költségek miatt szüntessék meg a vidéki szegények támogatását.144 Ezek az intézmények azért fontosak, mert a 19. században a jótékonyság és a művelődés jórészt felekezeti keretekben folyt.

1880-ban került a hitközségi képviselő-testület elnöki székébe Dózsa Sámuel, és 21 évig töltötte be ezt a hivatalt. 1901-i leköszönése után nem sokkal ismét a makói neológ zsidóság legfőbb vezetője lett. Felekezetének meghatározó alakjává vált.145 Mellette a következő fizetett tisztségviselők tevékenykedtek: főrabbi, jegyző, kántor, kántorsegéd, egyházfi és udvaros. A zsinagógában énekkar működött.

A makói neológ izraelita hitközség széles körű társadalmi kapcsolatokat épített ki. Tagja volt az Országos Izraelita Társulatnak, az izraelita tanítóegyesületnek és a tanítóképzőnek. Támogatták az országos izraelita közalapot, a felekezeti siketnéma intézményt, az izraelita kézműegyesületet és a 48-as honvédalapot.       

4

Kecskeméti Ármin

A fönntartást az alábbi fő bevételekből tudták biztosítani: a hitközségi adó, a fiókgyülekezetek befizetései, házbérlet. Ez utóbbit többnyire hitsorsosaiknak adták, de a {353} bérlők között szerepelt a nazarénus Zeitler Rudolf és az egyébként velük kapcsolatot tartani egyáltalán nem akaró ortodox hitközség. Makó városa a rabbinak évenként 210 koronát utalt ki. Továbbra is megmaradt a gabella (liba- és szarvasmarha-vágatás) joga, és voltak még más kisebb pénzügyi források, mint például a pászkasütés.146 Ezzel kapcsolatban egyenetlenség alakult ki. A pászkasütésre a hitközség joga volt szerződtetni a sütőt, s mindenki tőle köteles beszerezni a húsvéti kenyeret olyan áron, hogy abból a közösségnek haszna legyen. 1895-ben azonban némely családok máshonnan rendeltek kenyeret. Erre a hitközség rendőrségi beavatkozást kért. Néhányan arra hivatkoztak, hogy a hitközség szörnyű tisztátalan állapotok között süt.147 Ezt a vizsgálat igaznak találta, de a rendőrség mégis elkobozta az importált pászkát, megtartva ezzel a hitközség előjogát.148

Fischer rabbi halála után, 1898-ban Kecskeméti Ármin (1864–1944) személyében tudós főrabbit kapott Makó.149 Doktori disszertációját A zsidó a magyar népköltészetben és színműirodalomban (1896) címmel írta. 1929-ben a szegedi egyetem magántanára lett, és földolgozta a Csanád megyei zsidóság történetét. Két-két kötetben megírta a zsidók egyetemes történetét és irodalomtörténetét. Ő látta még el az apátfalvi és nagylaki fiókhitközségeket is.150 Az ismét elnökké választott Dózsa Sámuel és Kecskeméti Ármin együtt határozta meg a 20. század elejének zsidó hitéletét. Működési idejük nagy vállalkozása volt az új zsinagóga fölépítése. 1895-ben merült föl ismét az építés gondolata. A régi, közel száz éves zsinagóga rozoga állapotba került. Majd egy évtizedes vajúdás után született meg a határozat az új zsinagóga létrehozásáról. 1911. október 6-án tették le az alapkövét, és 1914. szeptember 4-én avatták föl.151

Az 1910-es években az izraelita felekezet próbálkozott, együtt az evangélikusokkal, a városon kívül, egymás szomszédságában lévő temetőikhez vezető út kiköveztetésével. Makó közgyűlése 1914-ben kedvező határozatot hozott, de végrehajtására a világháború miatt már nem nyílt mód.152 A világégés, az idegen megszállás próbára tette a zsidóságot is. Többen harctéri vitézségükért kitüntetést kaptak, és sokan vesztették életüket a frontokon. A hősök neveit 1922-ben emléktáblán örökítették meg.153

A különféle „vérvád” jellegű rémhírek Makón atrocitásokat nem idéztek elő.154 A cionista mozgalom sem talált a városban követőkre.155 Makón a zsidóságnak a többi felekezethez való viszonya egyértelműen békés volt. A közösség képviselőit köztisztelet övezte.

 

Lábjegyzetek:

1. Tóth Ferenc 2000. 246.

2. Tóth Ferenc 2000. 251.

3. A kéziratos forrás R. Kat. EI. Lakatos Pál–Orbán Imre 1995.

4. M 1884. okt. 5.

5. MÚ 1906. dec. 14.

6. Forgó Géza 1995/b.

7. Siposs István 1947.

8. Siposs István 1947.

9.  MH 1899. okt. 26.

10. Az öccse, Kristóffy József Csanád megyei főjegyzőként és a darabontkormány belügyminisztereként lett ismert.

11. MH 1900. nov. 1.

12. Medgyesi Konstantin 1999.

13. Édesanyjának nővére volt Hollósy Kornélia, Lonovics József főispán felesége.

14. A Makói Szent István Egyházi Általános Iskola évkönyve. 1992. 3.

15. Grúber László 1997. Forgó István 1995.

16. Tóth Ferenc 2000. 262–263.

17. Vermes Ernő 1929. 22–25.

18. Tóth Ferenc 1997. 7.

19. Gilicze János levéltáros közlése a témáról készülő írásából.

20. Tóth Ferenc 1997. 12.

21. CSML Makói Főszolgabírói Hiv. 1871. 885.

22. Nekrológja M 1881. ápr. 25.

23. Pirigyi István 1990. 2. 47.

24. M 1897. dec. 3.

25. G. Kat. EI Iskolaszéki jzk. 1906.–12., 1907.–25.

26. G. Kat. EI Iskolaszéki jkv 1912.–31., 1913.–22., 1913.–60.

27. Siket István László 1995. Siket István László 1997.

28. MFgÚ 1911. aug. 10, 22.

29. MFgÚ 1911. szept. 14.

30. Orbán Imre 2000. 10.

31. Hajdúdorogi évkönyv 1987. 158. Idézi Siket István László 1997.

32. Eperjessy Kálmán 1926.

33. BML BCSM eln. 1860.–134.

34. M 1901. jún. 2.

35. M 1871. márc. 5.

36. M 1898. nov. 20.

37. M 1899. szept. 13.

38. Szinnyei József 2. 228. MÚ 1908. máj. 9.

39. Váradi József 1991. 289.

40. Téli Újság 1883. dec. 5.

41. Buzás László 1972. 25. Kárász József 1974. 109.

42. Barna János 1928/b. 173–174.

43. Szinnyei József 2. 228.

44. MÚ 1908. máj. 9.

45. MV 1925. jún. 6.

46. Szinnyei József 1903. 9. 668–669., Vermes Ernő 1929. 96–97.  MÚ 1942. nov. 17.

47. Szeberényi Andor 1998. 5.

48. EvGyI Egyházlátogatási jkv 1877. A/c

49. Szeberényi Andor 1998. 5.

50. EvGyI Egyházlátogatási jkv 1923. A.

51. Székács J. 1859. 755-756. A város arányosan – a reformátusok vagy a római katolikusok juttatásának negyedével – segélyezte a lelkészt. ML Tü. jkv 1854.–167.

52. EvGyI A Makoi Evangelika Egyház Öszve iro jegyzö Könyve 1854-re. ML Tü. jkv 1854–133.

53. EvGyI Egyházlátogatási jkv 1877. Tóth Ferenc 1996. 37. ML Tü. jkv 1855–316.

54. EvGyI Egyházlátogatási jkv 1877.

55. Székács J. 1859. 756

56. EvGyI Szeberényi Lajos elutazása előtt foglalta össze a helyi szokásokat.

57. Rapcsányi J. Jenő 1943. 46.

58. Városi összeírás az 1857-es és az 1858-as évről. ML Tan. 1858–1021.

59. Kemény József lelkész által a makói római katolikus plébániának megküldött kimutatás. Mb. Rk. Lt. 1872. 39/1. 61.

60. EvGyI Egyházlátogatási jkv 1877.

61. ML Tan. 1880–75.

62. EvGyI Egyházlátogatási jkv 1877. Szeberényi Lajos levele a polgármesterhez. EvGyI ML Tan. 1860.–476.

63. EvGyI A makai evangelica egyház oskola növendékeinek névsora.

64. EvGyI Egyházlátogatási jkv 1877.

65. EvGyI Egyházgyűlési jkv VI. 1904. február 24.

66. EvGyI Egyházgyűlési jkv VI. 1904. február 24., Egyházlátogatási jkv 1923.

67. EvGyI Az erről szóló meghívó tanúsága szerint.

68. EvGyI A bányai ág. hitv. ev. egyházkerület bevallási íve.

69. EvGyI Elnöki jelentés 1895. évről.

70. EvGyI Egyházlátogatási jkv 1905. 10. pont.

71. EvGyI Egyházlátogatási jkv1905. 18. pont.

72. EvGyI Egyházlátogatási jkv 1923. 3. pont.

73. Palotay Sándor–Szigeti Jenő1969. 6. 

74. Kardos László–Szigeti Jenő 1988. 64. 

75. Szőllősi Antal 1871. 476. 

76. Szőllősi Antal 1870. 24.

77. M 1873. január 26.

78. Az adatokat a M 1873. jan. 26-ai számából és a nazarénusok anyakönyveiből vettük.

79. Naz- I. A nazarénus gyülekezet nagyobb anyakönyve.

80. Szőllősi Antal 1871. 476. l.

81. Ombódi János 1970.

82. B Ref EI 1866–11.

83. TtREL I. 29. i. 115

84. ML Tan. 1875.–684.

85. CSML ML  Tü. jkv 379/1871.

86. CSML SZL IV. B. 419. Csm. Fel. Anyk.

87. A gyülekezet anyakönyveibe bejegyezve olvashatjuk: „E házban 1875 év Február 28 napján tartottunk Gyülekezetet először.” M. Naz. It.

88. Kardos–Szigeti 1988. 246.

89. M1896. szept. 20.

90. Kardos–Szigeti 1988. 255–256. Ombódi János 1979. 4.

91. MFgÚ 1912. ápr. 10. 1–2.

92.  Fényes Elek 1851. Makó címszó.

93.  Schweizer 1994. 232.

94.  SCHEMATISMUS 1870. 97.

95.  ML Tan. 1855–316.

96.  CSM alisp. 1895–3565.

97.  ML Tü. jkv 402/1850., 100/1851. Több későbbi adat mutatja, hogy ez csak formailag történt meg, tovább ra is volt zsidó bíró és jegyző s külön zsidó tized. Uo. 1/1852.

98.  Kecskeméti Ármin 1929. 50.

99.  CSML SZL CSM. alisp. 1895–3565.

100. Kecskeméti Ármin 52.

101. Kecskeméti Ármin 57.

102. Kecskeméti Ármin 58.

103. ML Tan. 1871–97.

104. ML Tan.1871–98.

105. M 1871. dec. 24.

106. ML Kgy. jkv 570/1861.

107. MFgÚ 1911. okt. 4.

108. ML Kgy. jkv 247/ 1872.

109. ML Kgy. jkv 178/1880.

110. ML Kgy. jkv 229/1880.

111. MÚ 1907. febr. 20.

112. ML Kgy. jkv 58/1891.

113. ML Kgy. jkv 360/1895.

114. ML Kgy. jkv 181/1897.

115. Tóth Ferenc 2000. 198–199.

116. M 1895. szept. 15.

117. M 1896. febr. 23.

118. MH 1907. jan. 4.

119. MH 1903. aug.16., 1906. máj. 19.

120. MÚ 1907. jan.12.

121. Másutt Ábrahám Jakab József Izsák néven említik, sőt az Adolf elnevezés is előfordul.

122. MÚ 1907. febr. 19.

123. M 1907. febr. 24.

124. MÚ 1907. aug. 13.

125. M 1908. febr. 12.

126. MÚ 1907. febr. 20.

127. MÚ 1908. jún. 12.

128. ML Kgy. jkv 120., 1909. 351. ML Tan. 1910.–14922.

129. MÚ 1908. márc. 28., 31.

130. MÚ 1908. ápr. 22. M 1908. ápr. 23.

131. MFgÚ 1912. márc. 21.

132. MFgÚ 1912. okt. 23.

133. Hat hősi halott nevét ismerjük. Kecskeméti Ármin 1929.62.

134. Kecskeméti Ármin 1929. 64.

135. M 1896. ápr. 12.

136. Kecskeméti Ármin 1929.60-61.

137. M 1874. okt. 11.

138. M 1881. febr. 27.

139. M 1885. okt. 11.

140. M 1885. okt. 11.

141. M 1877. ápr. 8.

142. MÚ 1905. jan. 17.

143. M 1879. márc. 16.

144. A makói izr. hitközség képviselőtestületének jkv 1908. aug. 14. JAM A 166/5.

145. Kecskeméti Ármin 60.

146. A makói izr. hitközség képviselőtestületének jzk. 1907. nov. 9. JAM A 166/1.

147. M 1895. márc. 31.

148. M 1895. ápr. 4.

149. Scheiber Sándor 161–162.

150. MH 1898. már. 24.

151. Tóth Ferenc 2000. 198.

152. ML Kgy. jkv 1914.–216.

153. Kecskeméti Ármin 60-61.

154. MFgÚ 1912. szept. 12.

155. ML Kapitányi Hivatal iratai 1899.–3878.

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet