Előző fejezet Következő fejezet

{355} Oktatás

(Tóth Ferenc)

Az óvodai intézmények

 

A város 1860-ban elhatározta kisdedóvó intézet fölállítását. Pénzügyi födözet végett létrehozták a Kisdedóvó Pénztárt, ám ebbe hat év alatt alig folyt be háromszáz forint. Végül magánkezdeményezésből 1867 őszén meghívták a nevelői munkára Pákay József okleveles „alapnevelőt”, a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő  Egyesület tagját. Pákay bemutatta oklevelét, mire a város nyolctagú bizottságot alakított az óvoda létrehozásának kimunkálására. Mivel a város szűkös anyagi helyzete miatt nem tudta előteremteni a szükséges költségeket, önkéntes adományokra és a szülők áldozatkészségére alapozva a kis intézmény 1868. január 2-án magánóvodaként kezdte meg működését a száznegyven forintért Újhelyi Ármintól kibérelt házban. A szülők minden óvodás után egy forintot fizettek. A gyerekek száma megközelítette a százat, Két hónap múltán azonban a válság jelei mutatkoztak. Hiába ecsetelte Raffai Sámuel hatvankét aláírással ellátott március 3-i beadványban a magánjellegű intézet reménytelen helyzetét, indítványa süket fülekre talált. A nemes vállalkozás egy év múltával meg is szűnt.

1869. március 29-én Török Imre ügyvéd összehívta az ügy pártfogóit, és kezdeményezésére megalakították a Makói Kisdedóvó Egyletet. Az alapító-, pártoló- és rendes tagok vállaltak bizonyos pénzbeli hozzájárulást. Az összegyűlt 1300 forint kamataiból 1868. november 2-től egyleti óvodaként újjáéledt a kisdedóvó. Ámde 1869. május 1-jén a részvétlenség miatt ismét bezárta kapuit.1

Végül a város legerősebb és leghatékonyabb szervezete, a Makói Nőegylet karolta föl az óvoda ügyét Eckhardt Vilmosné elnök kezdeményezésére. A belvárosi megszervezése után augusztus 27-én megnyílt az újvárosi óvoda a László téren.2 Az első létesítmény legtovább a Szent János téren működött, Balga Zsuzsanna vezetésével. A második kisdedóvó változó helyen, bérelt házakban végezte tevékenységét. 1914–18-ban Tóth Ferenc adóügyi pénztárnok Nagycsillag u. 45. alatti házát, majd a Vásárhelyi utcai Vörös Ökör kocsmát bérelték, amelyet később megvásároltak, majd 1912-ben helyén (ma Vásárhelyi u. 53.) új épült.

Közkedvelt vezetője, Matolcsy Ilona 1861. december 30-án a Bihar megyei Darvason született, ahol apja ötven évig református lelkipásztorként működött. Az ifjú óvónő a pécsi püspöki óvónőképző intézetben 1893-ban végzett. Az ekkor megalakított községi, újvárosi óvodában nyugdíjba vonulásáig 1929-ig szolgált. 1894-ben tíz nyári menedékházi vezetőnő képzésével bízták meg, majd a makói óvónő testület elnökévé választották. 1895-ben megalakította a Csanádvármegyei Óvónők Körét, amely ekkor {356} az első ilyen egyesülés volt hazánkban. Cikkei jelentek meg a Kisdednevelésben.3 A harmadikat, szintén községi jelleggel, a Vámbéri utcában hozták létre. Itt a makói születésű Simon Vilma működött. A negyediket, az Úri utcai óvodát szintén községi jelleggel szervezték meg 1893-ban. Ezt megalakulásától Vigh Józsefné Doránszky Margit irányította.

A megyei közigazgatási bizottság 1907-ben az óvodai intézmények állapotáról lesújtó hiányosságokat állapított meg. Az Úri utcai óvoda helyzete tarthatatlan, fölépítése elodázhatatlan. A Szent János téri óvoda bérhelyisége nedves, szűk, céljára nem megfelelő; inkább az Árpád utcában volna elhelyezendő. A szentlőrinci óvoda dűlőfélben van, fölülvizsgálatát rendelte el. A honvédi menedékház udvara lejtős, a kelemenhídinek és a Kórház utcainak a telke kicsiny, az utóbbi épülete rozoga.4

Az óvodások létszáma 1907–1908-ban5 (F= fiú, L= leány)

Menedékház Vezető 3 éves 4 éves 5 éves Összes
    F L F L F L  
Újvárosi Matolcsy Ilona 12 25 26 27 50 35 175
Vámbéri utcai Simon Vilma 3 8 7 11 9 11 49
Úri utcai V. Doránszky Margit 3 4 8 14 15 17 61
    21 39 57 57 117 107 398

A Matolcsy Ilona vezette Csanádmegyei Óvónők Köre rendszeresen hallatott magáról. 1899-ben meghívta a Kisdednevelők Országos Egyesületének vezetőit, továbbá a Szeged vidéki, Csongrád megyei, a szabadkai kör tagjait elméleti és gyakorlati nevelési kérdések megvitatására.6 Megyei közgyűlést évente  tartottak. Munkájára országosan is fölfigyeltek: hazánk kisdednevelői 1908. június 6-tól 8-ig Makón tartották országos kongresszusukat. A vendégeket az állomáson a város nevében Farkas József polgármester, a Csanádmegyei Óvónők Köre részéről Matolcsy Ilona elnöknő üdvözölte. Másnap a megyeháza dísztermében Hagara Viktor dr. országos elnök köszöntése után Návay Tamás főispán a kormányzati szervek, Farkas József polgármester a város, Tarnay Ivor vármegyei főjegyző a vármegye közönsége, Dózsa Sámuel dr. Makó város iskolaszéke, Láng István a tanfelügyelőség, Czirbus István a békés–bánáti, Strausz Gyula a Csanádmegyei Tanítóegyesület, Matolcsy Ilona a megyei óvodai kör nevében üdvözölte a közgyűlést. Igényes szakmai és módszertani előadások után megválasztották az új tisztikart, a száztagú választmányt és a bizottságokat. Este a Hollósy Kornélia Színházban díszelőadáson vettek részt. Az utolsó nap Mezőhegyesen a kisdednevelés újabb irányzatairól hallgattak meg előadásokat, és gyakorlati foglalkozásokon vettek részt, Hódmezővásárhelyen megkoszorúzták Fodor Lajos {357} sírkövét.7

A Posonyi utcai menedékházat 1898-ban hozták létre. Vezetője a szatmárnémeti születésű Joóné Körösy Mária volt. A Kórház (ma Tulipán) utcai 1893-tól működött községi jelleggel Baranyi Mihályné Parragh Zsuzsanna irányításával. A Zrínyi utcai 1895-ben létesült Galamb Vilma vezetésével. Az óvónők alapfizetése évi 820, a menedékház vezetőinek 500 forint volt. Mindegyik intézményben egy-egy cselédet (dajkát) is alkalmaztak.

1895-ben három óvoda és két gyermekmenhely működött. Mindkét intézmény-típus túlzsúfolt volt, noha a hely elégtelen volta miatt sok jelentkezőt visszautasítottak. Az Úri utcai óvodába 90, a Szent János téribe 100, az újvárosiba 82, a Honvéd-városi gyermekmenedékházba 111, a Kórház utcai menedékhelyre 141 gyereket vettek föl.

Menedékházak létszáma 1907–1908-ban (F=fiú, L=leány)8

Menedékház Vezető 3 éves 4 éves 5 éves Összes
    F L F L F L  
Posonyi utcai Joóné Körösy Mária 14 12 32 30 27 38 153
Kórház utcai B. Parragh Zsuzsa 3 5 20 14 27 21 90
Zrínyi utca Galamb Vilma 7 10 18 17 16 15 83
    24 27 70 61 70 74 326

Az óvodai intézetek mostoha körülmények között működtek. Az óvodák költség-előirányzata 1908-ban 6732, a menedékházaké 3764 forintot tett ki. Az óvodákat a kultuszminiszter 143 887/1909. számú rendeletével államosították. Ezt a városi közgyűlés 1911. augusztus 25-én vette tudomásul.

A polgári demokratikus forradalom idején, 1919 februárjában a városi tanács elrendelte napközi otthonok fölállítását. Matolcsy Ilona, az óvónők testületének elnöke örömmel üdvözölte a döntést.

A népiskolák

A római katolikus népiskolák
 
A római katolikus egyház 1871-ben Újvároson 2091 forint költséggel épített iskolát két tanteremmel, két tanítói lakkal. 1887-ben második, 1889-ben harmadik épületet emelt egy-egy tanteremmel és lakással. Belvároson a régi iskolát 1879-ben és 1882-ben egy-egy tanteremmel és tanítói lakással bővítette. Itt az egyik tanítói lakást tanteremmé alakították, a tanítót lakbérrel kárpótolták. A Honvéd városrészben 1893-ban tanteremmel és lakással ellátott iskolát emeltek.9

A millennium alkalmából népiskolai könyvtárat hoztak létre a belvárosi és az újvárosi iskolában. Az ezredéves ünnepség alkalmából a város minden iskolai tanulót bronz emlékéremmel ajándékozott meg. {358}

A belvárosi katolikus iskolák tanulóinak létszáma jelentősen csökkent, elszívták a jóhírű állami iskolák osztatlan osztályai. (Biró Albert katolikus igazgatótanító Béla fiát – a későbbi művészettörténészt – szintén a Szegedi utcai állami népiskolába íratta.)

A Tanácsköztársaság alatt az újvárosi zárda szerzetesei nehéz helyzetbe kerültek. „Az apácáknak Újvároson – írta Szabó Ferenc plébános – bántódásuk nem esett, kitiltották őket az iskolákból, és kommunista tanerőket alkalmaztak, mire a szülők fölzúdultak, és vagy 200–300-an asszonyok és férfiak mentek küldöttségileg [Vásárhelyi Kálmán] kormánybiztoshoz, hogy helyezzék vissza az apácákat az iskolákba, de kérésüket nem teljesítették. Erre a szülők 8–10 nap múlva újból föllázadtak, kizavarták a kommunista tanítónőket az iskolából, a gyermekeket hazavitték úgy a fiú, mint a leányiskolából, s kijelentették, hogy addig nem engedik az iskolába sem fiúkat, sem a kisleányokat, míg az apácák nem tanítanak. S azután fölrakták a kereszteket és a szt. képeket az iskolába…”10 

A római katolikus iskolák létszáma 1907–1908-ban (F = fiú, L = leány)

  I.  II.  III. IV. V. VI.
Tanító F L F L F L F L F L F L
Rácz Emma –  26 25 1
Gerstner István 45 42
Keller János 46 51
Martinek Béla 38 27
Biró Albert 58 44
Strausz Mária 41 45
Koncsekné Kiss Róza 53 47
Lélek Gáspár 40 37
N. Balázs Ilona 40 48
Szíjártó Antal 24 25 10 13
Füleki József 25 12 12 16 9 11  
          Összesen 71 63 163 155 95 98 78 90 53 50 30 26

 

A református népiskolák

A református egyház Újvároson 1870-ben kettős iskolaépületet emelt, két tanteremmel és tanítói lakással. 1881-ben ugyanitt új tanítói állást rendszeresített. 1888-ban ismét kettős iskolaépület készült. A belvárosi fiúiskolát öt-, majd hatosztályúvá fejlesztette. 1879-ben, majd 1883-ban új tanítói állást rendszeresített, 1879-ben a leányok részére emelt iskolát. 1880-ban Honvéd városrészben épített egyet, majd 1893-ban a másodikat. Az Aradi utcában 1870-ben és 1888-ban rendszeresített új tanítói állást.11

Az első világháború alatt több tanító frontszolgálatot teljesített. Mivel az állami iskola épületeit a Vöröskereszt részére lefoglalták, több osztályt befogadtak. Székely János, a református  iskolák igazgatója a Tanácsköztársaság időszakáról így tájékoztatta Glattfelder Gyula csanádi püspököt: „A sok és erős támadásoknak kitett tanügyi {359} munkások hevesen küzdöttek, hogy megmentsék egyházuk veteményes kertjeit: az iskolákat a gaztól, a zsenge gyermeki szíveket és értelmet a mételytől […] Alig akadt a tantestület tagjai között egy, akit megtévesztett a könnyű előmenetel vagy felemelkedés lehetősége, a bírvágy, s megfeledkezett hazájával, egyházával s iskolájával szemben tartozó kötelességekről.”12

A református iskolák létszáma 1907–1908-ban (F = fiú, L = leány)

  I.  II.  III. IV. V. VI.
  F L F L F L F L F L F L
Czirbus István   46 33
Mágori Sámuel 46 21
Székely János 27 33
S. Szabó Sándor 67
Nagy Elek 76
Teleki Sándor 31 39
Kási Gyula 43 26
Szalóki József 52 27
Raffay Mihály 21 69
Csuka Endre 46 25
Kiss János 44 42
Gyenge András 33 69
Irlanda Dezső 45 44
Doma Lajos 43 24
Nagy Lajos 35 43
Nagy Gábor 42 21
Raffay Endre 39 37
Molnár Gizella 66 27
Németh Sándor 48 56
  183 170 120 194 169 183 122 128 71 87 33 26

 

A görög katolikus népiskolák

A makói egyházközség sérelmesnek tartotta, hogy dr. Papp-Szilágyi József nagyváradi püspök megkérdezésük nélkül román kántort és tanítót nevezett ki, sőt a kántori ősjavadalmazást a román tanító javára megnyirbálta. Hivatkoztak a hagyományra, hogy a hitközség – a püspökség megkérdezése nélkül – mindig maga választotta kántorát és tanítóját.13 Amikor az egyházi főhatóság Ler Sándor tanítót Szemlakra helyezte, onnan pedig Budó Gráciánt Makóra, a hívek a szemlaki tanító kinevezéséről hallani sem akartak. Ők Juhász Györgyöt választották meg a fiúosztály tanítójának. A püspök a kinevezést nem hagyta jóvá, noha nem is sejtette, hogy a tanító egy szót sem tud sem oroszul, sem románul. Végül Eötvös József vallás- és {360} közoktatásügyi miniszter Juhász Györgyöt megerősítette állásában.14 Reizner János, a megyei tanfelügyelőség tollnoka 1870-ben megállapította: „az előzőekhez képest iskolájok, nevezetesen a fiosztály szép előmenetelt és haladást tett”.15

1871 februárjában a nagy belvíz következtében a leányiskola összedőlt. Joó Pál téglaégetővel szerződést kötöttek harmincezer tégla égetésére, az ehhez szükséges szalmát Blaskovics István királyhegyesi földbirtokos adta. Kabay Sándor parókusesperes – átérezve az egyházközség nehéz helyzetét – saját költségén vállalta az iskola fölépítését. A magas talajvíz miatt hosszabb ideig nem tudtak az építéshez hozzákezdeni, így a szilárd falazatú, cseréptetőzetű új leányiskola – kétezer forint költséggel – csak 1873-ra készült el.16 A létesítményt Makán János saját költségén látta el padozattal és padokkal.17

A mindennapi iskola mellett 1883-tól a görög katolikus iskolában is létre kellett hozni az ismétlőiskolát. Vezetésével szintén Juhász Györgyöt bízták meg. A mulasztás igen nagymérvű volt; az 1883–84. tanévben a 209 tanköteles gyerekből csak 153 tett vizsgát.18

Az iskolaszék l887. novemberi látogatásakor a tantermeket zsúfoltnak találta. A tanulók nemhogy írni, de még ülni sem igen tudtak. Az új iskola helyéül a templom előtti tér déli részét (ma Toldy u. 2.) tartották legalkalmasabbnak. Miután az építés tervét az egyházmegyei főhatóság jóváhagyta, versenytárgyaláson hét pályázó közül Labdás András makói kőműves ajánlatát fogadták el. 1889 júliusára az épület elkészült. Pályázat alapján az ungvári származású, huszonhárom éves Egressy Pétert egyéves próbaidőre választották meg tanítónak. Az új beosztás szerint az I. vegyes osztályt Lá-zár József, a II–IV. fiúosztályt Juhász György, a II–IV. leányosztályt Egressy Péter tanította.

A görög katolikus iskola tanulóinak száma 1889–1890-ben19

Osztály Beíratkozott Vizsgázott
I. vegyes 101 81
II–IV. fiú 75 63
II–IV. leány 47 42
  223 186

Az iskolaszék a vizsgáról távolmaradókat a tanév kezdetén pótvizsgára kötelezte. Egressy Péter munkájáról elismeréssel nyilatkoztak, így véglegesítették.

 

Az evangélikus népiskola

Az 1877. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint az iskoláztatás a többi felekezethez viszonyítva kielégítő. Hosszabb-rövidebb ideig minden szülő járatta gyermekét iskolába. A szegények tandíját az egyház fizette. A mulasztók ellen {361} – buzdításon kívül – szigorúbb rendszabályokat nem alkalmaztak. A hit- és erkölcstan, valamint az ének mellett az esperesség által megállapított tanterv szerint a tantárgyak következők voltak: olvasás, írás, számolás, nyelvtan, természetrajz, természettan, földleírás, történelem, testgyakorlat. Luther Márton kis- és nagykátéja mellett Gönczy kezdő és a Gáspár-féle olvasókönyvet, valamint a sárospataki népiskolai tankönyveket használták.

Az iskola 1877-ben osztatlan, vegyes I–VI. osztályú volt, a tanulók száma 33. A tanítás egész évben folyt, csak vizsga után és szüret táján kaptak két-két heti szünetet. Hétköznaponként – kivéve a szerda és a szombat délutánt – délelőtt és délután is folyt a tanulás. Az iskola – a paplak egyik szárnyában – a legszükségesebb tárgyakkal föl volt szerelve: fekete állványos táblával, földgömbbel, Európa és Magyarország fali térképével, 24 Szeberényi Lajos-féle és 24 Gönczy-féle olvasótáblával, Rasch természetrajzi táblákkal, számológéppel.

A tanítók (Benczur István, Pakán Dániel, Doma Lajos) hosszabb ideig működtek hivatalukban. Évi járandóságuk szabad lakás és kerthasználat, az egyháztól száz forint és egy öl keményfa; a várostól 105 forint és két öl fa; a várostól a vasárnapi iskoláért 52 forint 50 krajcár. Tandíjul minden tanulótól egy véka búza, egy véka árpa, 35 krajcár, egy csirke vagy készpénzben négy forint, énekléses temetéstől 50 krajcár, búcsúztatós temetésért szabad stóla.20

Az iskola a 19. század végén válságos helyzetbe került. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1893. december 4-i rendeletével a tanítói illetményből törölni kellett a városi pénztár 210 koronás hozzájárulását és az ismétlő tankötelesek tanításáért járó 80 forintos fizetést. A lelkész hiába hirdette meg 1901-ben és 1902-ben a tanítói állást, pályázó hiányában nem tudta betölteni. A tanítás 1902. szeptember havában végleg megszűnt. A tizenháromra fogyatkozott  növendék a községi iskolákban folytatta tanulmányait.21

Az izraelita népiskolák

A zsidóiskola legkiválóbb nevelőjeként Steinhardt Márkot tartották számon. 1820-ban Makón született, Pozsonyban hittudományt és filozófiát tanult. 1841–42-ben az országgyűlési ifjakkal került kapcsolatba. A szabadságharc alatt honvéd főhadnagyként harcolt, ezért a fegyverletétel után bujdosni kényszerült. Néptanító lett Nagylakon. 1851-ben hazahívták szülővárosába, az elárvult makói zsidóiskolába, ahol haláláig igazgató volt. Kecskeméti Ármin szerint: „Emberfölötti munkabírással dolgozott […], utolérhetetlen szorgalma és önfeláldozása észre sem vette az órák múlását, mert ott feledkezett tanítványai közt jóval a megszabott időn túl […]”22 1872-ben ő kezdeményezte a Csanádmegyei Tanítóegylet megalakítását, és alelnökévé választották. Makón halt meg 1897. december 22-én. Az iskola vezetésében Schlesinger (Székely) Lipót követte, 1875-ben lépett a hitközség szolgálatába, és 42 évig tanított.23 Csukás Mór 1876-tól 18 évig, Pólya (Pollák) Albin öt évig tanított a neológ iskolában. A polgári iskolák fölállítása előtti években néhány esztendeig a fiúk és a leányok részére működött V–VI. osztály is. {362}

A zsidó hitközség 1872-ben neológ és ortodox irányzatra szakadt szét. A neológok 1880-ban a Deák Ferenc utca elején emeletes iskolát építettek. 1894-ben a zsidó iskolaszék elnöke dr. Dózsa Simon, alelnöke Pártos Izsó, gondnoka dr. Dózsa Lajos, jegyzője Csukás Mór volt. A neológok továbbra is a Steinhardt Jakab aradi rabbi kidolgozta tanmenetet használták.24 Iskolájuk négy tanerős volt. Az 1894–95. tanévben az I–II. fiúosztályt Lichttag Gáspár, a leányt Weisz Hermin, a III–IV. fiúosztályt Schlesinger Lipót, a leányt Purjesz Mór tanította.

Az iskola jó hírét jelezte, hogy a neológ iskolába keresztények is jártak. A szülők ugyanis azt akarták, hogy gyerekük német nyelvet tanuljon. Az 1894–95. tanévben a 206 rendes tanuló között 42 keresztény gyerek járt, a növendékek húsz százaléka.

Az ortodox iskolában a magyar nyelvet nem tanították, sőt a tanító sem beszélt magyarul. A tantermet nem takarították, az ablakot por és pókháló borította, ezért a városi orvos és a rendőrkapitány közegészségügyi okokból az iskolát bezáratta.25 A Vásárhelyi utca 15. szám alatt istállóból átalakított iskolában 1908-ban tartott vizsgálatkor egészségügyi okoknál fogva elrendelték bezárását. Néhány hétre rá leégett az épület.26 Iskolájuk egy tanerős volt. Az 1907–1908. tanévben Bogdány Károly tanító keze alatt 72 tanuló látogatta.                   

Székely (Schlesinger) Lipót

Az állami népiskolák

Eötvös József népiskolai törvényének szellemében 1896. január 1-jén alakult meg a Belvárosi Községi Elemi Népiskola. A három első tanító Majoros Ferenc, Tóth Ilona és Márton Bálint volt. A város a Szegedi és Kálvin utca sarkán álló Galamb-kocsmában kívánta az új iskolát elhelyezni, de a megyei tanfelügyelő ezt alkalmatlannak tartotta. Mivel az adóhivatal az 1898-ban fölépült pénzügyi palotában kapott helyet, a Pénzügyminisztérium az adóhivatal épületét (ma József Attila u. 1.),  amely polgári leányiskolának épült, 1901-ig bérbe adta az új iskola céljára. Az állami {363} népiskola építési terve többször módosult, eredetileg „minden tekintetben” megfelelő, emeletes iskolát álmodtak, melyben az elemi mellett iparitanonc-iskola, sőt óvoda is helyet kapott volna. Az építési tervet a városi mérnöki hivatal készítette, a megyei Államépítészeti Hivatal jónak, kivitelezésre alkalmasnak ítélte. A minisztérium viszont újat terveztetett. Ennek egész összege az állampénztárt terhelte. A város megelőlegezte a 49 000 forintot, az iskolák államosítása után az iskolák fönntartásához való hozzájárulásból részletekben levonhatta. Az új iskola  1901-ben a Galamb-kocsma helyén Juhász János makói kőműves kivitelezésében 19 000 korona összegért elkészült. Építés közben a helyiségek belmagasságát 3,80-ról négy méterre emelték.

Groó Vilmos tanfelügyelő a községi elemi iskolában folyó munkával meg volt elégedve: „jeles tantestület vezeti, miáltal az iskola nagy népszerűségnek örvend”.27 1903. szeptember 1-jén a községi iskolákat államosították. Ez azt jelentette, hogy a tizenöt tanyai és a belső iskolát, valamint fölszerelésüket a város örök használatra az államkincstárnak átadta. A jövőre vonatkozóan a város vállalta, hogy mind a belterületen, mind a tanyákon az iskolák fejlesztése folytán a szükséges épületek emeléséről és berendezéséről gondoskodik, továbbá az iskola fönntartásához az államosítás napjától évi 22 ezer korona készpénzzel mint iskolai járulékkal hozzájárul. Ezzel a Belvárosi iskola jellege községiből állami lett. A közbeszédben Szegedi utcai állami iskolaként emlegették.

Az Állami Elemi Iskola növendékeinek  vallási megoszlása 1903–1904-ben

Róm. kat.  Görög kat. Görög kel. Ref.   Evang. Izr.
186 22 6 94 37 3

Az állami iskola népszerűsége annyira nőtt, hogy újabb osztályokat kellett indítani. A bővítést nem a központi iskola növelésével, hanem egy Újvároshoz közelebb létesítendő intézménnyel kívánták megoldani. A Deák Ferenc és a Hajnal utca sarkán 1904-ben évi nyolcezer koronáért négy iskolai osztály elhelyezésére Hoics Lajostól bérelték ki a házát. 1905 februárjában Gerhardt Ágoston tanító jelentette, hogy a tantermek egészségtelenek: „sohasem tapasztaltam azt – írta –  tízéves működésem alatt, hogy növendékeim közt annyi beteges legyen, mint az idén. Naponta 3–4 gyermeket szédülés miatt ki kellett bocsátanom a tanóráról. Növendékeim, akik a tanév elején rózsás, üde arccal jöttek fel az iskolába, ma sápadtak, unottak, beteges kinézetűek […]”28 1906. január 3-án a tanfelügyelő a polgármester gyors intézkedését kérte. Az iskolaszék indítványára a város 1907-ben megvette az ezer négyszögölnyi telken álló épületet új tulajdonosától, dr. Dózsa Simon ügyvédtől kilencezer forintért.29 Az Államépítészeti Hivatal 1908. augusztus 1-jei szakvéleményében az épületet átalakításra alkalmatlannak ítélte, helyén új iskola építését javasolta. Ősszel kiürítették a Hoics-házat, és a tanítás átmenetileg Grünstein Márk Eötvös utca 11. szám alatti házának négy bérelt helyiségében indult meg.

A kultuszminiszter 1909 augusztusában elfogadta Kolossy Jenő városi főmérnök terveit a Deák Ferenc utcai és a Komlósi útfélen  tanyai iskola építésére. Csorba József makói építőmester 56 ezer koronás ajánlatával nyert megbízást az új iskola {364} kivitelezésére. Az 1910 szeptemberére elkészült épületben négy tanterem, tanítói szoba, igazgatói szoba, háromszobás igazgatói lakás és egy altiszti lakás kapott helyet. A Deák Ferenc utcai iskola nem lett önálló intézmény, a Belterületi Állami Elemi Iskola gondnokságához tartozott. Az igazgató 1920-ig a református vallású Tókos Izsák (*1858. febr. 22.) volt. Betegsége alatt 1917–18-ban Tompáné Sándor Etel helyettesítette.

Csanádvármegye Közigazgatási Bizottsága 1906-ban további állami iskolák létesítését indítványozta, így a Bajza és Murányi utca metszésében egy kétosztályos iskoláét. Papp János a 216 négyszögöles telken épült házát (Bajza u. 71.) 2100 koronáért hajlandó volt eladni. A városi közgyűlés többszöri elutasítás után 1909. december 11-én jóváhagyta a vásárlást.30 A mérnöki hivatal elkészítette a terveket, a földszintes épület két tantermének ablakai a Murányi utcára, az igazgatói lakásé a Bajza utcára néztek. Kapitány István makói vállalkozó 30 657 korona 74 fillér összegért vállalta az építést. A munkát 1913. március 29-én kezdte el, és augusztus végére készült el vele. Mivel az igazgatói lakásból is tanterem épült, szeptemberben – Maricz Endre, Nyilasi Mária és Vámosi Nagy Lajos tanítók alkalmazásával – három osztállyal megkezdődött a tanítás. A Bajza utcai iskola is a Belterületi Állami Elemi Iskola igazgatósága alatt működött.

A Belterületi Állami Elemi Iskola fölvett tanulói 1908–1909-ben31

      Osztály Fiú  Leány Összes
Szegedi utcai              
  Bálintné Tóth Ilona   I. a 36 34 70
  Tókos Julianna   I. c 47 40 87
  Tóth Ilona   II. a 42 37 79
  Majoros Ferenc   III. a 47 35 82
  Antal Margit   IV. a 44 24 68
  Szmirók Balázs   V. 38 21 59
  Tókos Izsák   VI. 24 15 39
                    Összesen       278 206 484
Eötvös utcai            
  Tarnay Ilona   I. b 21 27 48
  Gerhardtné Proschka Ilona   II. b 31 25 56
  Gerhardt Ágoston   III. b 39 37 76
  Lélek Piroska   IV. b 29 22 51
                    Összesen       120 111 231

Az 1913–1914. tanévben a Szegedi utcai iskolában hét tanteremben hét tanerővel, a Deák Ferenc utcaiban négy tanteremben négy tanerővel, a Bajza utcaiban három tanteremben három tanerővel folyt a tanítás. A tanítókat pályázattal választották meg. Alig volt közöttük helyi születésű, legtöbben az ország különböző vidékeiről kerültek ide.

A Szegedi és a Deák Ferenc utcai iskolákat 1914 decemberében katonai célra lefoglalták, ezért az osztályokat – zömmel váltakozó félnapos tanítási rendszerben – a felekezeti iskolákban helyezték el. A Tanácsköztársaság nehéz napjaiban az igazgató a testületet egymás megértésére, kartársi szeretettel való együttműködésre, a széthúzás {365} elkerülésére szólította föl. A helyi lap Balga Zsuzsannát ellenforradalmisággal vádolta, a tantestület ezt alaptalan rágalomnak mondta.

Az állami iskolai tanerők származása32

  Szülőhely Végzett Makón
Antal Margit Kispalugya (Liptó m.) Kassa 1894 1903–
Bálint János Csíkszentgyörgy Csíksomlyó 1893 1910–
Bálintné Tóth Ilona Budapest Budapest 1889 1903–
Gerhardt Ágoston Baja Baja 1895 1904–
Gerhardtné Proschka Ilona Makó Szabadka 1902 1902–
Lélek Piroska Makó Szeged 1904 1905–
Majoros Ferenc Szeged Szeged 1890 1903–
Maricz Endre Lőcse Kassa 1885 1908–
Matós István Kisfalud (Gömör m.) Losonc 1889 1908–
Szinok Balázs Nagykőrös Nagykőrös 1878 1904–
Tarnay Ilona Makó Szabadka 1904 1905–
Tókos Izsák Nagybacon (Háromszék) Nagyenyed 1888 1903–
Tókos Julianna Brassó Sepsiszentgyörgy 1904 1906–
Márton Bálint Csík-szentgyörgy Csíksomlyó 1894 1903–

Az idegen megszállás megszűntével Balló István tanfelügyelő legfőbb föladatának a háború és a forradalmak alatt megtépázott tanítási fegyelem helyreállítását tartotta. „Az iskola munkáját – mondta – alaposan megbénították a háború sajnálatos eseményei. A nemzetőrség és a vörös katonák a lefoglalt iskolaépületekben lévő bútorokat megrongálták, az iskolai fölszereléseket tönkretették, s a kezükbe kerülő taneszközöket megsemmisítették.”33

A tanyai iskolák

Eötvös József népiskolai törvényének (1868. 38. törvény) megvalósítása a tanyai oktatásban különösen sok nehézségbe ütközött. Az iskolaszék 1876. április 22-én a tanyai oktatásügynek a  nyomorúságos helyzetből való kilábalására három módozatot ajánlott a tanács figyelmébe. Első a községesítés, vagyis a fönntartási költségeket a város viselje; a második lehetőség az iskolák felekezeti kezelésbe helyezése, amelyet a város a szokott összeggel segítene; a harmadik szerint az iskolákat – a felekezeti jelleg kizárásával – a tanyai lakosoknak adják át, de a város segélyben részesíti őket. A közgyűlés rossz anyagi helyzetében a harmadik módozatot fogadta el, vagyis meghagyták az addigi gyakorlatot. Továbbra is a tanyai szülők szerződtek a tanítóval, de kötelességük lett kifogástalan erkölcsű, szakképzett egyént alkalmazni. A szerződés jóváhagyása végett a tanító bizonyítványát a közgyűlésnek be kellett mutatni. A közgyűlés fölügyelt az oktatásra, és az előrehaladást figyelemmel kísérte. A tanyai lakosoknak olyan tanítót kellett szerződtetniük, aki képes és köteles nemcsak a túlnyomó többségben lévő felekezetieket, de a kevesebb számban lévőket is {366} vallásoktatásban részesíteni. A város ígérte, hogy az eddig szokott segélyen kívül az épületek karbantartásáról is gondoskodik.34

A rákosi tanító 1878-ban a várostól kapott 105 forintot, két öl puhafát és két szobából álló lakást évi kétszeri tisztogatással és hatszáz négyszögöles kert használatát. Az érdekeltség szabad fűtőt, tíz köböl (à 122 liter) jó minőségű tiszta búzát, hat köböl árpát, negyven véka érett csöves kukoricát „tetőzve rakva”, minden iskolába járó gyermek után 50 krajcárt és egy vágni való csirkét volt köteles adni.35

1

Vázrajz a tanyai iskolákról

A képviselő-testület 1874-ben iskolai küldöttséget hozott létre a tanyai iskolák helyzetének tanulmányozására. Ekkor négy tanyai iskola működött. A csókási oldalon a Szűcs István által épített, Sztaholák György által vezetett iskola és a rákosi oldalon Szabó György tanyáján Németh János keze alatt. Két új iskola építését indítványozták: egyet Rákoson, másikat az igási csárda közelében. Javaslatuk szerint a tanyai iskoláknak egy hold kertjük is legyen.36 Szabó György és Szűcs István ingyen ajánlott föl telket iskola céljára.37 Az 1870-es évek végére csak a csókási katolikus és a hatrongyosi református iskola maradt fönn. A katolikus egyház csókási iskolája még 1894-ben is elhanyagolt volt. Biró Albert tanító panaszkodott, hogy a tanterem és a {367} tanítói lakás földes; kérte kipadoltatását. A konyhában nem volt tűzhely, a tanterem szűk, nem volt ivóvíztartó, a gyerekek cserépkantából régi szokás szerint nádszálon szívták a vizet. A reformátusok 1880-ban a Komlósi út menti, 1886-ban Járandószéli, 1889-ben a Mezőhegyesi úti, a Rákos tanyaszéli, 1890-ben a Békési úti iskolát építették.

Mivel bizonyos tanyai körzetek iskola nélkül maradtak, községi iskolák létesítésével segítettek. Több-kevesebb évi halogatással a dáli ugarban 1888-ban, Bogárzóban 1889-ben, a lelei úti és a papháti iskola 1894-ben nyitotta meg kapuit.38 Visszásságot okozott: míg 1895-ben a lelei úti iskolának 31, a paphátinak 23 növendéke volt, addig a bogárzóiba 76, a dáliba 78 gyermek volt beíratva. A községi iskolákban a város eltörölte a természetbeni tandíjfizetést, helyette gyerekenként évi négy forint fizetésre kötelezték a szülőket. 1896-ban törölték el a tandíj fizetését: ezzel valósult meg a tandíjmentes tanítás.39

A felekezeti tanyai iskoláknak átszervezése községi iskolává 1896-ban vetődött föl. A tanács megkereste az egyházakat, hajlandók-e iskoláikat városi kezelésbe adni, az épületeket és fölszereléseket a város tulajdonába átengedni. Az egyházak az iskolákat csak használatra engedték át, telekkönyvileg továbbra is tulajdonukban tartották. A reformátusok ragaszkodtak ahhoz, hogy átadott iskolájukban továbbra is református tanítót alkalmazzanak. A tanács utasította az iskolaszéket, hogy lehetőleg a többségben lévők vallásához tartozó tanítót válasszanak. Ilyen előzmények után az egyházi iskolák 1898. január 1-jétől kerültek városi kezelésbe. Ettől kezdve a város évi 105 forint segélye megszűnt. A tanítók évi fizetése ötszáz forint lett.

A városatyák azonban takarékoskodni akartak az oktatáson, Már az egyházi iskolák községi kezelésbe vétele évében a képviselő-testület a kultuszminiszterhez fordult a tanyai iskolák állami kezelésbe adása végett. Mivel a város nem mutatott hajlandóságot, hogy az államosítás után anyagi erejéhez mérten hozzájáruljon az iskolák fönntartásához, elutasító választ kaptak. Több évi alkudozás után 1903. szeptember 1-jén a város iskolái közül a belterületi és a tanyai községi iskolák, valamint a gazdasági és a tanonciskolák mégis állami kezelésbe kerültek.40

A tanyai iskolák lélekszáma 1907–1908-ban (F = fiú, L = leány)

  Tanító   I. I III. IV. V. VI. Összesen
Csókás Ferke Bódog   17 21 22 21 10 - 91
Rákos Antal János   27 24 19 13 10 - 93
Dál Székely Károly   38 21 18 20 6 - 103
Igás Szabó Aladár   24 16 15 10 6 4 75
Rákos-Tanyaszél Kövér Lajos   20 11 13 10 7 1 62
Paphát Proska Gusztáv   21 10 15 9 10 6 71
Mezőhegyesi útmenti Kiss Julianna   11 10 9 6 7 2 45
Lelei út Nagy Ferenc   15 17 12 14 4 1 63
Járandószél Kiss Aladár   15 13 13 19 6 2 68
Sűrűtanya Pavleti Balázs   11 6 7 2 5 7 38
Békési útfél Bíró Géza   19 14 17 11 4 3 68
Hatrongyos Nyéki József   16 8 9 5 5 4 47
Bogárzó Huber Ferenc   20 16 19 9 14 7 85
            Összesen:     254 187 188 149 94 37 909
{368}

Az államosítási szerződésben a tanyai iskolákat jó karban lévőknek tüntették föl, de már 1909-ben a kiküldött bizottság tizennégy tanyai iskolát újjáépítésre javasolt. A képviselő-testület a kormányzattól várt segítséget, de kérelmét a tanfölügyelő nem is továbbította a minisztériumba. A tanyavilág ellátottsága iskolákkal elég jónak látszott, csak a komlósi útnál vált szükségessé a hálózat bővítése. 1912 tavaszán a tanács kimondta, hogy a 18-20 és a 23-24. km távolság körül, vásároljanak telket. A két új iskola 1913 őszére el is készült. Így az első világháború idejére – a tizennégy államosított iskolával együtt – a tanyai iskolák száma tizenhatra növekedett.

A gazdasági ismétlőiskola

A vasárnapi iskolák helyébe 1874-ben ismétlőiskolát hoztak létre; mégpedig az elemi ismeretek híján lévő serdülők részére egyet Belvároson, egyet Újvároson; az elemi iskolát végzetteknek egy tantermet Belvároson. A tanórákat november 1-től március 1-ig tartották vasárnap, kedden és pénteken  este 6–8 óra között.  1876-ban a város hat ismétlőiskolát állított föl a tanköteles fiúk részére.

Ezek azonban hosszú ideig nemigen emelkedtek az egykori vasárnapi iskolák fölé, különösen az iskolalátogatást nézve.41

Az ismétlőoktatás bevezetéséről szóló 1868. évi törvény évtizedekig országszerte „papiroson” maradt, bár létrehozásával a legtöbb felekezeti iskolában kísérleteztek. Makón dr. Neményi Imre tanfelügyelő buzgolkodásának eredményeként 1894 telén községi ismétlőiskola néven – a tanítók díjazása nélkül – hat fős, részfoglalkozású tantestülettel kezdődött el a tanítás. Télen heti három délután (szerda, szombat, vasárnap) ötórás, nyári időszakban heti egy délután (vasárnap) kétórai foglalkozást tartottak. A községi jellegű ismétlőiskolák a felekezeti iskolákban működtek. 1895-től a város évi nyolcvan forinttal díjazta a tanítókat. 1896/97. tanévben  tizennyolc felekezeti iskolai tanteremben folyt az oktatás.

2

A gazdasági iskola és az igazgatói lakás

A gazdasági ismétlőiskolát 1898/99-ben hozták létre. Szaktanítóvá – 1200 korona fizetéssel, 300 korona lakbérrel – Butyka Károlyt választották meg. A város a mai újvárosi katolikus templom helyén háromholdas gyakorlókertet bérelt faiskola és konyhakert részére. A tantermet egy közeli bérelt parasztházban alakították ki. Az 1900. évi mezőgazdasági és ipari kiállítást – letarolva a virágzó növényeket – a gyakorlókert területén rendezték meg. A Dunaföldvárra távozó szaktanító helyére 1902-ben az alig {369} húszéves Bereghy Mihályt, 1903-ban az agilis K. Molnár Jenőt nevezték ki. 1904. június 1-től ez az iskola is állami lett, és tíz magyar holdnyi gyakorlókertet kapott a Vásárhelyi és Szegfű utca sarkán. (A hagymakutató állomás lett a jogutóda.) A következő években három szaktanító kapott kinevezést, így a makói lett az ország legjobb személyi ellátottságú gazdasági ismétlőiskolája. Az Államépítészeti Hivatal tervei alapján 1904–1909-ben fölépült a korszerű iskola. A főépületben volt két tanterem, két munkaterem, egy-egy tantestületi iroda, igazgatói iroda, könyvtárhelyiség, vendégszoba, intézeti szoba, intézeti konyha, kamra, mosókonyha, konyhavezetői szoba, iskolaszolga-lakás; külön épületben szaktanítói lakás három szobával, konyhával, mosókonyhával, kamrával, pincével, melléképületekkel. A kultuszminisztérium utólag kerítés építésére is átutalt 2112 koronát.42 A vármegye áldozatkészségéből az iskola a szomszédságában tíz holdat húsz évre kezelésbe kapott.

A gyakorlókertje mezőgazdasági területet, faiskolát és konyhakertet foglalt magába. A mezőgazdaságban a föladat a hagymának helyes beillesztése a vetésforgóba volt; a faiskolánál a fanemesítés és a korszerű gyümölcsfajták, a konyhakertészetben a nemesebb konyhakerti növények megismertetése volt a cél. Az iskola profilját ló és szarvasmarha tenyésztésével is szerették volna bővíteni, de a képviselő-testület nem volt hajlandó áldozatot hozni. Szerinte népünknél ez magas fokon áll.43

3

A gazdasági iskola leánytanulói 1913-ban

A református egyház 1901-ben az ismétlőiskolába járó növendékei részére a tanításukhoz alkalmazott tankönyvet adott ki, amelyet második kiadásban magyarázatokkal is kibővítettek.44 A gazdasági iskola 1908-ban a londoni kiállításon {370} szerepelt fehérvessző modellekkel, szalmából készült szobagarnitúrával, kalotaszegi munkákkal, géphímzésekkel, azsúrozással. A makói próbakiállításról a főispán, az alispán, a főügyész és a tanfelügyelő elismeréssel nyilatkozott.45 Egy amerikai kereskedő is fölfigyelt az ötven növendék készítette csipkékre, és megvette a háziipari értékű teljes készletet.46

A tantestületet 1913-ban öt szakoktató, tíz közismereti tanító és hét hitoktató alkotta. Ugyanekkor a gazdasági népiskolába utalt tanulók száma 1016; beiratkozott 810, iskolába járt 682.47 Iskolájuk fontosságát abban látták: „Amit a gyakorlati életben óhajtunk állandósítani, azt először az iskolában vezessük be.”48

Az árvaházi nyilvános elemi iskola

Csanád megye törvényhatósági bizottsága 1894-ben hatvanezer forint költséggel fölépítette a megyei árvaházat. (1975-től a kórház ideg-elmeosztálya működik épületében.) Erzsébet királynéról, a Magyar Vöröskereszt  legfőbb elnökéről nevezték el. A száz árvára méretezett épületben már a megnyitást követő évben 46 gyermeket helyeztek el. Návay Tamás ny. főispán indítványára a megye 1913. november 16-án az Országos Gyermekvédő Liga részére engedte át, és szeretetházzá alakította. Előbb Káplány Zelma, 1915. október 1-jétől özv. Szilágyi Béláné kiváló szakértelemmel és odaadó buzgalommal vezette az intézetet. A tanítónő hosszabb ideig Strausz Emma volt. 1914-től a világháborúban elesettek árvái is menedéket találtak a szeretetházban. Ettől kezdve az épület keleti szárnyát a hadiárvák befogadására alakították át. A háború alatt, a hadiárvák számának növekedésével az egész épületet százhúsz leányhadiárva befogadására alakították át; a javítónevelésre beutalt leányokat pedig a rákospalotai leánynevelő intézetben helyezték el.

4

Háztartási tanfolyam a gazdasági iskolában

A hadiárvaháznak nyilvános jellegű volt az iskolája. A leányok az elemi iskolai tárgyakon kívül a fehérnemű- és felsőruhavarrást is tanulták. A jeles előmenetelűek az {371} elemi iskola befejezése után a helybeli polgári leányiskolában folytathatták tanulmányaikat. Az intézet a rá bízott hadiárvákból becsületes, munkás, hasznos állampolgárokat nevelt.49

 Az árvaházi iskola tanulói 1907–08-ban (F = fiú, L = leány) 50

I.  II .  III. IV.  V. VI.
F L F L F L F L F L F L
3 1 2 2 11 6 6 1 4 5 3

 

A tornaiskola

Makó első községi iskolája, a tornaiskola 1872-ben nyílt meg. Ebben a város összes belterületi fiúiskoláinak növendékei a II. osztálytól kezdve testnevelésben részesültek. Állandó helyük nem volt. 1895-ig a polgári leányiskola (ma József Attila u. 1.) udvarán állították föl a tornaszereket, ezután a polgári fiúiskola udvarát jelölték ki helyéül, de ennek udvarát előbb föl kellett tölteni. Tornatermük nem lévén, a téli hónapokban szünetelt a tanítás. A tornaiskola a városi iskolaszék órarendje szerint április 1-től működött.

 

A szakiskolák

Az iparostanonc oktatás

A vasárnapi iskola

Az iskolarendszerű iparostanonc-oktatás megteremtése a polgárosodást és modernizálódást célul tűző gazdaságpolitika fontos követelménye volt. Mária Terézia 1778. évi tanoncoktatási reformja, a képzést érintő helytartótanácsi rendeletek, s az 1830–1840-es évek nemesi reformellenzékének szakoktatási törekvései, ha más-más nézőpontból is, de ezt a célt kívánták megvalósítani.51 A rendszer belső konfliktusai, amelyek a gyakorlati képzés céhes privilégiumainak, és a tanoncoktatásnak az állami iskolarendszerbe illesztési törekvéseiből (rajzoktatás, vasárnapi iskolák) adódtak, a 19. század végéig alig voltak föloldhatók. A konfliktust csak növelte azoknak a településeknek ellenállása, amelyeket az állam kötelezett ilyen intézmények fönntartására. Ennek oka részben, hogy újabb kiadásokkal terhelte a település költségvetését, de az is, hogy a település virilistái között szép számmal akadtak, akik személy szerint is érintettek voltak a végrehajtás elodázásában. Többek között ez akadályozta meg Makón is, hogy a helytartótanács 1846. február 10-i 4545. sz. rendeletét végrehajtva létrejöjjön a vasárnapi iskola, amely a 12. életévüket betöltött inasok és legények oktatását szolgálta.52

Makó a reformkorban vált iparosodott mezővárossá. 1828-ban már a családfők 9,3%-a foglalkozott iparűzéssel, míg a környező, Makóhoz hasonlóan elsősorban {372} mezőgazdasági termeléssel foglalkozó mezővárosokban ez az arány általában 4-6% volt.53 Az ipar viszonylagos fejlettségét jelzi, hogy az összeírók 31 különféle szakma képviselőit regisztrálhatták. Az ipar összetétele azonban továbbra is a település mezőgazdasági jellegére utalt, hiszen zömében az állattenyésztés termékeit földolgozó iparosokkal, továbbá a mezőgazdaság egyéb ágazataihoz kapcsolódó iparágak művelőivel találkozhatunk (bőripar, textilipar). A század közepétől érzékelhető ebben némi elmozdulás, amely a textilipar háttérbe szorulását és az építő-, az élelmiszer-, valamint a vegyesipar megerősödését hozta. Az ipar szerkezete tehát a termelő tevékenységektől a szolgáltatások irányába tolódott el.54 Ezzel függött össze a tanoncok szakma szerinti összetétele is, mely a hagyományos helyi ipari szakmák (csizmadia, szabó, asztalos, kovács) túlsúlyát mutatta.55 Képzésük biztosítása a város számára súlyos föladatot jelentett.

Az iparostanonc-oktatás első kísérlete 1846-ban sikertelennek bizonyult. A városi tanács kétségbe vonta szükségességét, ezért anyagilag sem támogatta.56 A polgári forradalom és szabadságharc miatt a kérdés évekre lekerült a napirendről. Ámde a helytartótanács 1854. március 31-ei rendelete kötelezővé tette a tanoncok vasárnapi iskolába járását, és a mulasztókkal szemben büntetést helyezett kilátásba.57 Ezután már nem lehetett kitérni Makón sem az új intézmény elől. Noha a tanoncok összeírásának igénye már 1855-ben fölmerült, a döntésre 1856-ban, az első iskola megnyitására pedig csak 1857-ben került sor.58

A vasárnapi iskolák felekezeti alapon szerveződtek, és a meglévő népiskolákhoz kapcsolódtak. Makón hat vasárnapi iskola működött: a római, illetve a görög katolikus, a belvárosi és az újvárosi református, az evangélikus, valamint az izraelita egyház fenntartásában.59 Működésükről nagyon kevés adatunk van. Az 1854. évi helytartótanácsi rendelet kimondta: a vasárnapi iskolák fő célja, hogy folytassák, kiegészítsék, és szilárdabb alapokra helyezzék a népiskolai oktatást. A heti két órai tanítással három évfolyamot kellett szervezni. A két alsóbb évfolyamon hittan, olvasás, írás és számtan, a harmadikon számtan, rajz, fogalmazás és könyvviteltan volt az oktatott tantárgy. Ha a tanoncok e tárgyakból kielégítő tudást szereztek, a közoktatási kormányzat által külön jóváhagyott terv alapján egyéb tárgyakat, így földrajzot, természetrajzot és természettant is tanulhattak.60

Az újonnan fölállított iskolák nem váltottak ki osztatlan lelkesedést. Az „ellenállás” leggyakoribb módja a tanoncok iskolakerülése volt. Már a megnyitás évében, 1857 decemberében azt jelentette Makra Imre esperesplébános Csajághy Sándor püspöknek, hogy a vasárnapi iskolák „f. évi augusztus 2-án megnyittattak, […] habár aránylag igen kevesek által látogattattak”.61 Levelében az okokra is választ adott: az iskolaköteles ifjúság szívesebben vett részt „korcsmai táncvigalmakon”. A mesterek is mindent elkövettek, hogy kibújjanak kötelezettségeik teljesítése alól. Rendre {373} letagadták tanoncaikat, nem jelentették be őket, gátolták összeírásukat, nem gondoskodtak tanszereikről, sőt, a rendeletek ellenére többször iskolai bizonyítvány nélkül szabadították föl őket.62 Mivel nem pusztán makói jelenségről volt szó, a helytartótanács és a helyi hatóságok számos intézkedést tettek az iskolalátogatási fegyelem javítására. A tanoncok szüleinek büntetést kellett fizetni; az elcsavargó tanoncokat testi fenyítéssel büntették; vándorkönyvet nem kaphattak iskolai bizonyítvány nélkül stb.63 Nem változott azonban a helyzet az 1872-i ipartörvény után sem. Ez egyrészt az iparosok kötelezettségévé tette a tanoncok taníttatását (42. §), másrészt 20-tól 200 forintig terjedő bírságot helyezett kilátásba a tanoncát nem taníttató mesterrel szemben (87. §).64 A törvény hatástalanságát mutatja, hogy Makón 1873-ban az iskolaköteles 75 csizmadiatanoncból 32, a 22 szabó közül 6, a 15 tímárból 7, a 6 kőműves közül pedig egy sem járt iskolába.65 Ezt támasztja alá egy 1874-i adat is: a római katolikus vasárnapi iskolába beírt „70-80 fiúnövendék közül átlag 40-50 látogatja azt”.66

Az 1867. évi kiegyezés után meggyorsult Magyarország polgári átalakulása. S noha a közoktatási rendszer is gyökeres változáson ment keresztül, az állami tanoncoktatás kiépítése még váratott magára. Az 1868-as népoktatási törvény kimondta ugyan a tanoncok tankötelezettségét, szervezett oktatásukról mégsem intézkedett. A vasárnapi iskoláztatás helyett csupán az ismétlőiskolai oktatást írta elő számukra.67

Makón a vasárnapi iskolák 1874-ben szűntek meg, s ugyanekkor jöttek létre az ismétlőiskolák.68 Az új iskolatípus jelentős változást hozott, mivel életkorhoz kötötte az oktatást. A 12. év alattiaknak, akik az 1872-i ipartörvény 40. §-a alapján nem is lehettek tanoncok, elemi iskolába kellett menniük, s csak a 12. évüket betöltött, elemi iskolát végzett tanoncok kerülhettek az ismétlőiskolába. A városi képviselő-testület 1874. december 15-i döntése alapján igyekeztek aszerint megkülönböztetni a tanulókat, hogy tudnak-e olvasni. Az írástudatlanokat az újvárosi evangélikus, a római katolikus, és – Vida Sándor tanítóhoz – a református nagy iskolába gyűjtötték össze, azokat pedig, akik már elsajátították az elemi alapismereteket, a református iskolába Szalczer Nándor tanítóhoz osztották be.69 A tanórákat a törvény 52. §-nak megfelelően november 1-től március 1-ig vasárnap, kedden és pénteken este 6-tól 8-ig, március 1-től november 1-ig vasárnap délután 2-től 5-ig tartották.70

Az iparostanonciskola

Az önálló iparostanonc-iskolák fölállítása az 1870-es évek elejétől vált égetően szükségessé. Az 1872. évi ipartörvény nyomán, a céhrendszer fölszámolása és a hagyományos kézművesipar átalakulása is szükségessé tette, hogy a tanoncok képzése – legalábbis részben – kikerüljön a mesterek fönnhatósága alól. Nem véletlen, hogy Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter 1878. évi kormányjelentésében a legfontosabb feladatnak az iparostanoncok iskoláztatásának rendezését tekintette.71 Úgy {374} vélte, az iparostanoncok oktatását külön kell választani az ismétlő-iskolai tanítástól, és számukra a szakismereteket az elemi népiskola után ipariskolában kell oktatni. Ennek szervezetét 1877-ben, majd módosítva 1882-ben rendeletben szabályozta.72 A rendelet egy három évfolyamos képzést körvonalazott, és ezt előkészítő osztály egészítette ki. Mindhárom évfolyamon heti 7 tanítási órát kívánt: ebből 3 órában szabadkézi és mértani rajzzal, 2 órában olvasással és fogalmazással, 2 órában pedig a számtan és a mértan ismereteinek elsajátításával kellett foglalkozni.73

Trefort 1882 tavaszán az ország 42 városát, köztük Makót külön leiratban szólította föl az új intézmény létrehozására.74 Ennek nyomán az október 22-én Posonyi Eckhardt Oszkár elnök és Borotvás Dezső alelnök vezetésével megalakult ipartanodai bizottság elrendelte az iskolaköteles tanoncok összeírását és hozzálátott az iskola szervezéséhez.75

A 173 összeírt tanoncot három osztályba szervezték. A kezdők részére előkészítő, az „előrehaladottabbak” számára I., a „felszabaduláshoz közel álló növendékek számára” pedig II. osztályt alakítottak. Az iskola igazgatójává Kemény Lajos evangélikus lelkészt, az osztályok tanítóivá Fehér Lajos r. kat. tanítót (1883. február 9-én bekövetkező halála után Nagy Gábor ref. tanítót) és Bóna István ref. tanítót választották, rajztanárrá ideiglenesen Halász Árpád polgári leányiskolai tanárt nevezték ki. Meghatározták a tanítás idejét is: az órákat akkor kell tartani, amikor a tanoncok „az otthon végzett munka által még nincsenek egészen kimerítve”; ezért úgy döntöttek, hogy májustól júniusig hetenként kétszer, szerdán és szombaton 6-tól 8-ig, szeptembertől áprilisig 5-től 7-ig tartják az órákat. A rajzórák vasárnap délelőtt 10 és 12, valamint délután 2 és 3 között voltak.76

A város hosszas, s jó néhány bürokratikus elemet sem nélkülöző előkészítő munka után 1883. február 20-án nyitotta meg iparostanonc-iskoláját a református nagyiskola épületében.77 A tanítás február 21-én kezdődött meg. Az órákat szerdáról és szombatról hétfőre és csütörtökre tették át, mert az iparosok szombaton üzleti érdekből nem voltak hajlandóak elengedni tanoncaikat.78 Noha képzettségük alapján a 150 beiratkozott tanonc közül 60 főt az előkészítő, 58 főt az I. és 32 tanulót a II. osztályba soroltak,79 az igazgató jelentéséből tudjuk, hogy a tanulók előképzettsége elképesztően hiányos volt. Az előkészítő osztály harmada soha nem járt iskolába, írni-olvasni nem tudott; másik harmada pedig csak akkor kezdett betűzve olvasni. Emiatt kénytelenek voltak az előkészítő osztályt még tovább, kezdőkre és haladókra bontani.80 Ugyanakkor a másik két osztály színvonala sem ütötte meg a kívánt mértéket.

Az első, mindössze négy és fél hónapig tartó csonka tanévben a tanítás az Iparos-tanulók iskolai szervezete c. rendelet alapján kialakított ideiglenes tanterv {375} alapján folyt,81 a kívánatosnál kevesebb rajzoktatással. Erre magyarázatot a végleges rajztanári állásnak az anyagiak hiánya miatti betöltetlensége ad.82 Ugyancsak a pénztelenséggel függött össze, hogy hiányoztak a szemléltető eszközök, nem tudták előteremteni a tanszereket a szegényebb tanoncok számára. A tavasz beköszöntével pedig annyira elnéptelenedett az iskola, hogy már-már a tanítást veszélyeztette.83 Ezek a gondok később sem enyhültek, noha a rajzoktatás helyzetét a következő évben sikerült rendezni.84

A kiteljesedés évei

A tanonciskola teljessé tételére, azaz a III. évfolyam megszervezésére az 1884/85. tanévben nyílt lehetőség. Igaz, mindössze 7 főről volt szó; oktatásukat ezért a II. évfolyammal összekapcsolva végezték.85 A tanítók azonban ilyen körülmények ellenére is igyekeztek a tananyagot elsajátíttatni velük. Az iskola elfogadottságának és hatékonyságának növelése volt a cél akkor is, amikor 1885 nyarán árnyaltabb és gyakorlatiasabb tantervet állítottak össze. Az előkészítő osztály továbbra is a hiányzó alapműveltség pótlását szolgálta, ám a három felsőbb évfolyam számára már a tananyagot az iparosélet igényei alapján állították össze. Így az olvasmányok között „az iparosok közt kívánatos jó tulajdonságokról” és a tanoncok kötelességeiről volt szó, míg a felsőbb évfolyamokon könyvviteltani és nemzetgazdaságtani alapfogalmakról vagy a polgári ügyiratokról is ismereteket szerezhettek.86 1885-ben korszerűbb tankönyvet vezettek be: a Gyulai Béla szerkesztette Ipariskolai olvasókönyv három kötete alkalmasabbnak bizonyult a gyakorlatiasabbnak szánt oktatáshoz.87 A fegyelmezésre tekintettel az osztályok tanóráit különböző napokra tették át, és a bővülő létszám miatt tovább bontották az osztályokat. Mindez magával vonta a tantestület bővítését is, amely így 1886-ra hatra emelkedett.88

Talán a legtöbb kritikát azért kapta az iskola, mert csupán szabadkézi rajzot oktatott. 1887-től ezért bevezették a mértani rajz oktatását is.89 Ennek finanszírozása – új rajztanári állás betöltése, a szükséges fölszerelés – évekig gondokat okozott, különösen, mert a rajzoktatást ért bírálatok továbbra sem szűntek meg.90

1888-ban megváltozott az iskola elhelyezése: a református nagyiskolából a polgári fiúiskolába költöztek. Az iskola ezzel elesett a református egyház tulajdonában lévő természettani és vegytani szemléltető eszközök használatától, ezért a következő tanév elején pótlásukról kellett gondoskodni.91 Bár az új épületben nem javultak az oktatás föltételei, Bernáth István, az ipariskolák országos főfelügyelője, miután 1890-ben {376} meglátogatta az iskolát, kedvező tapasztalatokkal távozott. „Az iskola fölszerelésében hiány nincs. A tanítás általános eredménye: jó” – állapította meg a miniszterhez beterjesztett jelentésében.92 Ennek ellenére több észrevételt és javaslatot tett. Így a rajzoktatás bevezetését az előkészítő osztályba; a tanoncok ismereteinek gondosabb figyelembevételét az osztályba (elsősorban az előkészítő osztályba) sorolásnál; továbbá a segédek rajz-továbbképzését.93 A hiányosságokat az iskola rövid úton igyekezett kiküszöbölni.

Bernáth István látogatásának legfontosabb következménye az volt, hogy itt is megindult a segédek továbbképző tanfolyama azok számára, akik az iparostanonc-iskolát befejezték. E képzés egy évig tartott, de az órákat tovább is lehetett látogatni. Az első évben főként elméletet, a továbbiakban rajzot tanítottak. A képzés többnyire az ipari munkában jól használható praktikus ismeretekre terjedt ki. Így elsősorban ügy- és okiratok, levelek fogalmazását, egyszerű kereskedelmi és műhelyi könyvvezetést, gyakorlati számtant és mértant, ábrázoló mértant, szabadkézi rajzot és szakrajzot oktattak. A képzés legnagyobb újdonsága a szakrajz oktatása volt.94 Noha az új szervezetet országosan csak 1894-ben vezették be, Makón ez a képzési forma már 1891-től megkezdődött, s ha a létszám ingadozása miatt kisebb-nagyobb zökkenőkkel is, de az elkövetkező évek során folyamatosan működött.95

A tanoncoktatás a századfordulón

1893-ban, a modernizálódó gazdaság szakemberképzési igényeinek kielégítésére új iparostanonc-iskolai szervezet váltotta föl a régit.96 Az új szervezet a régebbi, általános iparostanonc-iskolák mellett létrehozta a szakirányú iparostanonc-iskolákat. Ezek egy iparág, vagy rokon iparágak tanoncai számára speciális szakképzést nyújtottak. Ahol a számuk nem tette lehetővé önálló iskola fölállítását, a rendelet az általános tanonciskola keretében rendszeresítette a szakképzést. Minden évfolyamon heti egy óra jutott olvasásra és a hozzá kapcsolódó szakoktatásra. A háromórás rajzoktatás mellett üzleti fogalmazást (egy óra), valamint ipari számvitelt és könyvvitelt (két óra) tanítottak. Megjelentek a képzésben az egészségtani és munkavédelmi, továbbá a közgazdasági és gyártástechnológiai ismeretek is.97 A szakrajz bevezetésével a kor követelményeihez igazodott a rajzoktatás. Kettéosztották a tanoncokat: a kellő ismeretek híjával lévők számára mértani és szabadkézi rajzot, az alapismeretek birtokában lévőknek pedig szakképzést nyújtottak.98

Az új szervezet rendelkezéseit Makón is folyamatosan léptették életbe. 1893 szeptemberében megszervezték az építőipari tanoncok téli tanfolyamát, mivel tavasztól őszig munkájuk miatt nem tudtak részt venni a tanoncoktatásban. 1894 november {377} elejétől negyven tanonc számára kezdődhetett el az oktatás.99 A városi képviselő-testület 1897-ben járult hozzá a negyedik rajztanári állás rendszeresítéséhez.100

1895-ben az iparostanonc-iskolának el kellett hagynia a polgári fiúiskola épületét, és ezzel elkezdődött hosszú éveken át tartó kálváriája. Előbb a főgimnázium frissen átadott épületében helyezték el. Itt az iskola elhelyezése miatt a város és a minisztérium között évről évre megismétlődő huzavona miatt három csonka tanévet bonyolíthattak le,101 majd két évig ismét a református iskola épületében, újabb két évre pedig a községi elemi iskolában kapott helyiségeket az intézmény.102 Ekkortájt szinte minden évben leírhatta volna a Maros névtelen cikkírója: „Ez a sokat hányt-vetett iskola már megint költözik”.103

A város nem tudott megbirkózni a tanonciskola végleges elhelyezésével. A t­a­non­c­iskola­i bizottság előbb a polgári leányiskolának korábban helyet adó Galamb-kocsma épületét szerette volna átalakítani tanonciskolává, de a képviselő-testület a pénztelenségre hivatkozva elutasította a kérést, és nem sikerült a tervhez a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium támogatását sem megszerezni.104 Hasonló okokból bizonyult sikertelennek a járásbíróság 1897 szeptember elején kiürített helyiségének, az adóhivatalnak a megszerzése is. Ezt sikerült ugyan a városnak megkapnia, de oda végül is a szintén tanteremgondokkal küszködő községi iskolát telepítették.105 Átmeneti megoldást jelenthetett, hogy az újonnan fölépített állami elemi iskolában béreltek termeket az iparostanonc-iskolának.106 Ezzel néhány évre ismét nyugvópontra jutott az iskola elhelyezésének ügye.

Mindez hátrányosan hatott az iskola életére, de fejlődését, bővülését nem akadályozta meg. Az 1896/97. tanévre 275 tanonc és 17 segéd, a következőre már 325 tanonc és 14 segéd iratkozott be.107 A növekvő tanulólétszám fokozta az elhelyezés nehézségeit. A bérelt termek szűkösek voltak, és a tanítók nehezen boldogultak a gyakran 70-80 tanonccal. A héttagú tantestület megerőltető munkát végzett, hiszen főállásuk mellett nem csak a tanonciskolai osztályokat, hanem az építőiparosok téli és a segédek továbbképző tanfolyamának óráit is el kellett látniuk, igaz, ez utóbbiakat csak a téli hónapokban. A tanítás október és március között rendszerint délután 5-től 7-ig, a többi hónapban 6-tól 8-ig tartott, négy bérelt tanteremben, aszerint, hogy éppen melyik iskola bocsátotta azokat a tanoncoktatás rendelkezésére.108 {378}

A megnövekedett tanonclétszám miatt 1898-ban sort kellett keríteni az osztályok számának és a tantestületnek újbóli növelésére és a szakosodásra. Az iparostanonc-iskolai bizottság javasolta a képviselő-testületnek, hogy 6 osztályt és 5 rajzcsoportot hozzanak létre, s 10 tanítói állást szervezzenek. Egyrészt, hogy a tanulókat párhuzamos osztályokban lehessen elhelyezni, másrészt, hogy a II. és III. évfolyamon be lehessen vezetni az 1893-i tanonciskolai szervezetben megkívánt szakrendszerű oktatást. A képviselő-testület jóváhagyása után pályázattal nevezték ki a tízfős tantestületet, élére Farkas János igazgató került.109

Az iskola bővítése lehetővé, az igények pedig szükségessé tették, hogy Makón is bevezessék a tényleges szakoktatást. A segédtovábbképző és az építőiparos téli tanfolyam megindítása már a szakrendszerű oktatás kezdő lépését jelentette, a valódi szakoktatás azonban az ács- és kőművestanoncok részére indított szaktanfolyammal csak 1901-ben kezdődött.110 Képzésük hatékonyságát szolgálta, hogy 1902-ben önálló rajztanítói állást szerveztek számukra, 1904-ben pedig, a műszaki rajz oktatását különválasztva az elméletitől, megvalósították a szakrajztanítást.111

A legnagyobb változás a szakrajztanítás általánossá tétele volt. Joggal állapította meg az iskolát 1902 óta igazgató Gebe Mihály az iskolai értesítőben: „Az 1907-8. tanév iskolánk életében egyike a legnevezetesebbeknek, mert ebben eljutott fejlődésének, ha nem is a tetőpontjához, de közel ahhoz, a mennyiben öt iparágban [fa-, fém-, szabó-, cipész- és építőipar] a behozott szakrajztanítással megközelítette az ipari szakoktatást, mint az inasoktatás legfontosabb és hatásosabb eszközét.”112.

Noha 1901 óta a községi elemi iskola épületében folyt délutánonként a tanoncoktatás, ez véglegesnek nem volt tekinthető, mert a községi iskola is, a növekvő létszám miatt, tanteremhiánnyal küszködött. Mind gyakrabban vette igénybe délután is a termeket, akadályozva ezzel a tanoncoktatást.113 Ennek káros következménye lett, hogy a tanteremhiány miatt az építőiparosok továbbképző tanfolyamát az 1905/6. tanévben be kellett szüntetni.114.

Újdonságot jelentett viszont a leánytanoncok szervezett oktatásának megkezdése. Eddig ugyanis ők ilyen képzésben nem részesültek. Mivel az ipariskolai bizottság szerint 1907 tavaszán 73 leánytanonc volt, iskolarendszerű oktatásuk megvalósítása elől tovább kitérni nem lehetett. Az 1907/8-i tanévtől tanításukkal Lélek Piroska tanítónőt bízták meg.115

1903-ban 313, 1907-ben 503, 1909-ben 558 tanonc iratkozott be az iskolába, 1912-ben pedig már 587 főt regisztráltak.116 A szakrajztanítás bevezetése miatt a tantestület létszáma rövid idő alatt 13-ról 18-ra emelkedett.117 A tanteremhiány és a zsúfoltság jellemezte továbbra is az iskola mindennapjait, sokszor megoldhatatlan helyzet elé állítva a tanítókat. Az iskola az első világháború előtt legmagasabb létszámát {379} az utolsó „béketanévben”, 1913/14-ben érte el. Ekkor 625 tanonc járt az iskolába, 30 osztályba szervezve, 28 tanító irányításával.118

A világháború és a forradalmak alatt

Az 1914/15-i tanév már háborús körülmények között kezdődött. A tanonciskolának a Szegedi utcai elemi iskolában lévő helyiségeit kórházzá alakították, így a tanítást az esti órákban a hiányos világítású központi református elemi iskolában kellett megkezdeni.119 Jelentősen csökkent a tanoncok száma: csak 413 iratkozott be. Egy részük azonban nem is járt iskolába, mert a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 130597/1914. sz. rendelete alapján azokat a tanoncokat, akiknek mestere hadba vonult, vagy akik hadifölszerelés sürgős készítésében vettek részt, fölmentették az iskolalátogatás kötelezettsége alól. Így Makón 12 tanoncnak nem kellett órákra járnia.120 Az iskola 27 óraadó tanítója közül ötöt katonai szolgálatra hívtak be, őket belső helyettesítéssel pótolták.121

A háború okozta rendkívüli helyzet megnehezítette az oktatást, és kivételes intézkedéseket követelt. A vallás- és közoktatásügyi miniszter minden háborús évben külön körrendeletben szabályozta a tanítás rendjét.122 Sajnos, a makói iskola működéséről alig vannak adataink, így nem tudjuk pontosan rekonstruálni az oktatás menetét. Az tudható, hogy a tanítás 1918-ig folyamatos volt.123

1918/19-ből szinte semmilyen forrás nem maradt. Csupán következtetni tudunk arra, hogy a polgári demokratikus forradalom, majd a Makón alig egy hónapig fönnálló tanácsrendszer időszakában is rendszeresen működött az iskola, egészen a város 1919. április 27-i szerb megszállásáig.124 Valószínű, hogy az oktatás – ha nagy nehézségek közepette is – a korábbi tanerőkkel és a régi módszerekkel folyt.

Az alsófokú kereskedelmi iskola

A kultuszminisztérium a kereskedőtanonc-iskolákat országosan 1884-ben kiadott rendeletével hívta életre. Makón viszont a városi képviselő-testület már öt évvel korábban, 1879. december 29-én kimondta, hogy a kereskedőtanoncok iskoláztatásban részesüljenek. Így jött létre a városi iskolaszék hatósága alatt Schlesinger (Székely) Lipót zsidóiskolai igazgatótanító irányításával a Kereskedő Ismétlő Iskola. 1885-ig heti egy alkalommal, egy tanító vezetésével működött. Kezdetben a tanulók létszáma 35 fő volt, később 68-ra növekedett.

A miniszteri rendelkezésre a városi képviselő-testület a kereskedő ismétlőiskolát 1885. január 12-én átalakította Makó Városi Alsófokú Kereskedelmi Iskolává. 1895-től neve Makó Városi Kereskedő Tanonc-iskola. Szervezésére a város Széll Ákos elnöklete alatt Steinhardt Márk, Kristóffy Ferenc, Löffler Jakab és Südy István képviselők részvételével bizottságot hozott létre. Szintén országos rendelkezés alapján a képviselő-testület 1885. július 14-én három évfolyamra bővítette. Ettől kezdve kéttanerős lett: az első osztályt Molnár Albert, a másodikat és a harmadikat Székely Lipót igazgató {380} tanította. 1894. november 12-én harmadik tanítónak Farkas János tanárt választották meg. A főgimnázium létrehozásakor Molnár Albert állásáról lemondott; helyére 1895. november 11-én Kási Gyula tanítót választották meg. Később Madzsar Gusztáv, dr. Gonda József és Martinek Béla tanított az iskolában.

Széll Ákost, az iskolabizottság elnökét országgyűlési képviselőnek választották, ezért 1887. július 12-én tisztségéről lemondott. A bizottság módosult: elnök dr. Csécsi Miklós református lelkész lett, gondnok Kristóffy Ferenc, jegyző Schlesinger Lipót. Tagok: dr. Kun Béla apátplébános, Molnár Albert tanár és Török Imre megyei tiszti főügyész. A bizottság 1893. május 8-án Steinhardt Márkkal, Singer Jakabbal és Spitz Márkkal bővült.

Az 1885. augusztus 3-án kiadott tantervet a bizottság némileg módosította. A tantárgyak az első osztályban olvasás a történelem és alkotmánytan köréből, fogalmazás, általános számtan és kereskedelmi levelezés; a másodikban olvasmányok a történelem, földrajz, természetrajz, természettan, alkotmánytan és nemzetgazdaságtan köréből, kereskedelmi számtan, egyszerű könyvvitel, fogalmazás és levelezés; a harmadik osztályban kereskedelmi számtan, kettős könyvvitel, levelezés, áruismeret, a váltó ismertetése és a nemzetgazdaságtan alapfogalmai.125 Az igazgató pedagógiai elvként azt vallotta: „Non multa, sed multum, nem sokfélét, hanem sokat nyújtsunk a vezetésünkre bízott növendékeknek.”126 A legszükségesebb alapfogalmakat kívánták megtanítani; a miniszteri alaprendelet is óva intett a tantárgyak kiszélesítésétől. Makón próbaképp 1889-ben bevezették a német nyelv tanítását. A kultusztárca 1893. szeptember 4-én új tantervet állapított meg. Ezúttal a tanítás alaki kérdései, a Földünkön való tájékozódás és a természet erőinek alaposabb megismerése is előtérbe kerültek; szépírással, földrajzzal és természettannal bővültek a tantárgyak. A heti óraszám mindössze hét óra. Az iskola az izraelita hitközség elemi iskolájában volt elhelyezve.127

Schlesinger (Székely) Lipót (*1853. Námestó) okleveles tanító, a zsidó iskola igazgatója az alsó fokú kereskedelmi iskola megalakulásától nyugdíjba vonulásáig, 1917-ig igazgatta az intézetet, de ezután is tanított az általa létrehozott iskolában. Utóda Gebe Mihály lett.

 

A középiskolák

A református algimnázium

A városi képviselő-testület 1875. augusztus 9-én úgy ítélte meg, hogy sem a református egyház nem képes gimnáziumának nyilvánossági jogot szerezni, sem a város nem tud önerőből polgári iskolát létesíteni, de a minisztérium által sürgetett iskola fölállítása tovább nem halasztható, ezért közös fönntartású iskola létrehozását indítványozta. Négy hét múlva a református egyház és a városi képviselő-testület egyezségre lépett. Az egyház vállalta az algimnázium nyilvánosságának kieszközlését; az iskola két alsó osztályát 1875-ben, a harmadikat és negyediket 1876-ban megnyitja; 1875 októberére előkészít két tantermet, egy tanári várótermet, egy fizikai szertárt és egy múzeumi (azaz szemléltető eszközöket tároló) helyiséget; 1876-ra a többi termet is; fűtésükről, világításukról gondoskodik; 1875. október 1-től két melléktanárt állít ének, {381} zene, rajz és szépírás tanítására; továbbá iskolaszolgát alkalmaz; 1875. október 1-től legkevesebb két év alatt  a fizikai szertárt a nélkülözhetetlen szükséghez képest berendezi; a  „múzeum” alapját megveti, a tanári könyvtárat a szükséghez képest fölállítja; a tantermek taneszközeit kiegészíti; egy végzettséggel rendelkező tanárt állít; továbbá fizeti a többi három tanár évi 800–800 forint illetményét és 100–100 forint lakpénzét. A képviselő-testület kötelezte magát, hogy 1875. október 1-től 1500, 1876-tól 3000 forinttal hozzájárul az algimnázium fönntartásához.128

Tömörkény István – mivel apja, Steingassner József több évig bérelte a püspöki uradalomtól a makói nagyvendéglőt – a református algimnáziumban folytatta tanulmányait. Róla hitelesen és érzékletesen emlékezett meg: „Kis algimnázium volt, a reformátusok tartották fent, a négy osztálynak igazgatóstul együtt csak négy tanára volt. De abból is egy egyúttal pap is volt, Szalárdy Antal tiszteletes úr. Ha a tiszteletesnek délután el kellett menni temetni, akkor már valamelyik osztály tanár nélkül maradt. Ilyenkor engem küldtek le az első vagy a második osztályba, hogy tartsam meg az órát, azaz, hogy húzzam ki az időt a négyórai csengetésig. E megtiszteltetés kedves anyámékat boldoggá tette, én pedig szigorú igyekezettel tanultam, hogy méltó maradjak a bizalomra. De kellett is rendesen tanulni, mert alig nyolc-tízen járván egy-egy osztályban, körülbelül minden órán minden gyereket felhívtak a leckéből felelni. Nem lehetett úgy spekulálni, mint itthon a népes piarista gimnáziumban tettük, hogy ha ma feleltem latinból, bizonyos, hogy két hónapig nem kerül rám a sor. Szóval, ott nem igen heverhetett a könyv, ha az első helyet meg akarta tartani az ember.”129

5

Szundy Károly

Tömörkénynek – akit a nyomtatott értesítő tévesen makói születésűnek írt – második osztályban a magántanulókal együtt huszonöt osztálytársa volt. Molnár Albert igazgató latinra, Szalárdy Antal tiszteletes történelemre és földrajzra, Szundy Károly számtanra, Varga Imre német nyelvre és természetrajzra tanította. Hitoktatója Szirmay János segédlelkész volt, szépírásra és rajzra Nagy Gábor (Nagy Gyula szobrászművész nagyapja), énekre Kovács István kántor oktatta.130 {382}

Ötévi működés után a város megvonta a református egyháztól a háromezer forintos szubvenciót, így az algimnázium 1881-ben becsukta kapuit.

 

A községi polgári fiúiskola

Az 1868. évi népiskolai törvényjavaslat nem foglalkozott a polgári iskolákkal, ezt csak a parlamenti vita során – Csengeri Antal kezdeményezésére – vették bele. Így a polgári iskolai törvény a népiskolai törvény részeként, ennek függelékeként jött létre.  Mint középfokú intézményt átmeneti iskolának tekintették a népiskola és a középiskola között. Eötvös József a reáliskolák alsó négy osztályával (alreáliskola) hozta közeli kapcsolatba, részben azonos célú intézetnek tekintette.

Mivel az 1868. évi népoktatási törvény minden ötezernél több lelket számláló helységnek kötelezővé tette  polgári iskola létrehozását, a városi képviselő-testület 1869-ben bizottságot hozott létre a föladat tanulmányozására. A bizottság a város szűkös anyagi helyzetére hivatkozva javasolta, hogy az államtól kérjék a fiú- és a leány polgári fölállítását. Hofbauer Sándor megyei tanfelügyelő 1869. június 9-i fölhívására a közgyűlés ki is mondta, hogy az intézmények létrehozását szükségesnek látja, anyagi ereje híján, azonban nincs módjában törvényszabta kötelességét teljesíteni. 1872-ben városi küldöttség kereste föl Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minisztert ingyen telek átengedését és államsegélyt kérelmezni. Ám a miniszter csak a már fölállított iskolát volt hajlandó támogatni.

6

Szundy Károly tanítványaival (1890 körül)

Kemény Mihály megyei tanfelügyelő 1880. április 29-i levele szerint Makó tanügye jóval a középarány alatt szerepel. A tankötelesek 40,92 százaléka nem jár iskolába. Ilyen körülmények között az iskolaszék és a városi hatóság a kilátásba helyezett államsegély elnyerésén fáradozott. Ezúttal nem eredménytelenül: 1881. szeptember 11-én a minisztérium háromezer forintot hajlandó volt adni oly föltétellel, hogy a három tanító – azok között az iskolaigazgató – kinevezésének jogát magának tartja fönn. Az 1881/82. tanévben megnyílt a polgári fiúiskola. Hét évig a református nagyiskola helységeit bérelték. 1888-ban – a telekárral együtt – húszezer forint {383} költséggel a Szegedi u. 4. sz. alatt elkészült négytantermes iskolájuk. Bonnaz II. Sándor csanádi püspök – mielőtt a közgyűlés rászánta volna magát – a nem egyházi iskola építésére kétezer forintot adományozott.131

Az iskola 1889-ig négy, azután hat osztállyal működött polgári irányú és latin tagozattal. A református algimnázium teljes tanári karát (Varga Imre, Molnár Albert, Szundy Károly, Farkas János) átvették, igazgatónak Varga Imrét nevezték ki. Új nevelő lett dr. Steiner Simon. 1888-ban Varga Imrét szülővárosába, Aradra helyezték, igazgató Molnár Illés lett, a magyartanár Madzsar Gusztáv. 

A makói fiúpolgári a jó hírű iskolák közé tartozott, más iskolába kerülő diákjainak fölvételi vizsgát nem kellett tenniük. A polgári fiúiskola növendéke volt többek között Breuer Gusztáv (később földmérő), Broda Béla (a polgári leányiskola igazgatója), Csepregi Imre (pápai prelátus), Espersit János (ügyvéd), Galamb József (a Ford Művek főmérnöke), Galamb Sándor (ügyvéd), Gorcsa Péter (polgármester-helyettes), Holler György (ügyvéd), Kolonics József (ügyvéd), Kléh János (festőművész), Stenszky József (ügyvéd), Szundy Jenő (vármegyei kertészeti felügyelő), Tarnay Ivor (alispán).132

A polgári fiúiskola végzett növendékei133

  I II III IV V-VI Makói Vidéki Polgári Latin
   t  a  g  o  z  a  t
1881–82 39 20 16 9 66 32 11 87
1882–83 40 34 13 10 72 29 34 67
1883–84 27 29 26 10 74 26 41 59
1884–85 40 18 18 20 77 25 37 65
1885–86 37 32 12 18 79 25 39 65
1886–87 42 25 17 11 71 37 37 71
1887–88 53 22 16 18 71 47 40 78
1888–89 55 33 14 8 83 38 36 85
1889–90 48 41 25 11 4 86 54 57 83
1890–91 65 33 34 24 4 121 51 72 100
1891–92 64 48 27 28 3 126 60 70 116
1892–93 107 47 32 33 4 145 95 107 133
1893–94 81 66 31 38 4 145 95 97 143
1894–95 75 55 50 32 12 146 87 82 151
Összesen 773 503 331 270 31 1362 701 760 1303

 

A polgári leányiskola

Leánynevelő intézet Csanád megyében nem volt. Horváth Illés nem ok nélkül hangsúlyozta: „Több mint százezer lakos részére a leánygyermekek számára egyetlen felsőbb iskola sincsen.”134 A polgári leányiskola  kettős célja: „az általános műveltség tekintetében befejezett egészet nyújtani, másrészt a nők számára ez idő szerint nyitva álló kereseti pályára szükséges előképzettséget is megadni”.135 {384}

Makón az 1860-as évek végén alakult ilyen ’nőnevelde’ Schmiedtné Glanz Júlia vezetésével, és egy évtizedig fáradozott a jobbára úri leánykák művelésén. Szerepét 1876-ban Nigrényiné hasonló intézete vette át.136

1872-ben városi küldöttség ment a közoktatási minisztériumba, hogy ingyen telket és államsegélyt kérjen a létesítendő polgári leányiskola céljára. Trefort Ágoston miniszter pénzbeli segélyt ígért, a telek ügyben közbenjárását ajánlotta föl. A városi közgyűlés a polgári iskola megvalósítása végett két fontos intézkedést tett: egyrészt 1875. december 15-én megalakította az iskolaszéket. Elnöke Széll Ákos lett, tagjai: Molnár Albert, Török Imre, Bánffy József, Horváth Illés, Steinhardt Márk, Halász János, Gyüge Sándor, Eisen Manó és Szabó Ferenc. Másrészt 1876-ban a polgári leány­iskola céljára 2411 forintért megvásárolta a mai József Attila u. 1. sz. alatti 1193 négyszögöl nagyságú telket. Ahogy kezdett közelségbe kerülni az iskola megalakítása, a létrehozást ellenző tábor a közgyűlésben túlsúlyra tett szert, és az iskolaszék útján kívánta elérni, hogy az országgyűlés mentesítse Makót a polgári leányiskola létesítésének kötelezettsége alól. Az iskolaszék 1879. január 4-i határozatával az ilyen irányú föladat alóli fölmentését kérte, hiszen ők esküvel vállaltak kötelezettséget a törvény megvalósítására.

Kemény Mihály megyei tanfelügyelő a polgármesternek 1880. április 29-én írt levelében hangsúlyozta, hogy a leánygyermekeket a város mostohájaként kezelik. Ilyen légkörben az iskolaszék javasolta a közgyűlésnek, hogy a nőnevelés ügyének előmozdítására az 1880–1881. iskolai évtől indítsa meg a tanítást a polgári leányiskolában. A közgyűlés magáévá tette  a javaslatot, és a megye közigazgatási bizottsága is jóváhagyta. 1880. szeptember 30-án az intézet I. és II. osztállyal, 29 növendékkel az ideiglenesen bérelt Posonyi-féle házban megkezdte áldásos tevékenységét. A két tanerős iskola élére Sárkány Jenő került, beosztott tanárként Jakabffy Elmira. A népiskolai törvény kihirdetésétől tizenkét évnek kellett eltelnie, mire a polgári leányiskola gondolata testet öltött.

Lonovics József főispán és Kemény Mihály vármegyei tanfelügyelő közbenjárására a közoktatási kormányzat a fiú- és leánypolgári együttes támogatására évi háromezer forint államsegélyt engedélyezett. Ennek ellenében fönntartotta magának három tanár kinevezésének és az összes tanár megerősítésének jogát.

Az 1881–1882. tanévben megnyílt a harmadik osztály, és az új tanári állást Horváth Illés nyerte el. 1882. december 3-án – a hat esztendővel korábban megvásárolt telekre – 12 500 forint költségen megépült a polgári leányiskola. Az igen tetszetős, eklektikus stílusú homlokzat nyílászáróinak kiosztása: 2+3+1+3+2. Belső elrendezése is szimmetrikus. Négy tanteremből és két szoba-konyhás, valamint egy szoba-konyhás lakásból állt. Az avatási ünnepségen az intézmény hőskorának bajnoka, Széll Ákos iskolaszéki elnök mondott ünnepi beszédet, és a leányoktatás fontosságát hangsúlyozta. {385}

Az 1881–1882. tanévben megnyílt a harmadik osztály, és az új tanári állást Horváth Illés nyerte el. 1882. december 3-án – a hat esztendővel korábban megvásárolt telekre – 12 500 forint költségen megépült a polgári leányiskola. Az igen tetszetős, eklektikus stílusú homlokzat nyílászáróinak kiosztása: 2+3+1+3+2. Belső elrendezése is szimmetrikus. Négy tanteremből és két szoba-konyhás, valamint egy szoba-konyhás lakásból állt. Az avatási ünnepségen az intézmény hőskorának bajnoka, Széll Ákos iskolaszéki elnök mondott ünnepi beszédet, és a leányoktatás fontosságát hangsúlyozta.

7

Sárkány Jenő igazgató

A közoktatásügyi miniszter 1882-ben a negyedik állásra Fizéri Júliát, ennek lemondása után Halász Árpád okleveles tanárt és Tanos Irmát nevezte ki. A melegszívű Sárkány Jenő elhalálozása után az iskolaszék 1885-ben Horváth Illést választotta meg igazgatónak, a megüresedett tanári állást Ficsor József okleveles középiskolai tanár nyerte el. A részfoglalkozású énektanári helyre előbb Strausz Jenőt, majd Tóth Imrét választották meg, 1888 szeptemberétől pedig Goltner Lajost, aki négy évtizedig töltötte be hivatalát. 1890. október 30-án Dessewffy Sándor csanádi püspök látogatta meg az intézetet, és az ott folyó tanításról elismerően nyilatkozott. 1893-ban Ficsor József távozásakor Molnár Evelin nyert alkalmazást.137

8

Széll Ákos iskolaszéki elnök 1876–1891 {386}

A makói polgári leányiskolában is az 1879. szeptember 12-én kiadott tanterv szolgált a tanítás alapjául, A helyi viszonyokra tekintettel a német nyelvet már az első osztályban tanították heti két órában. Jónak bizonyult ez a fölismerés, ugyanis az 1887. évi tanterv országosan is bevezette. Kézimunkát szintén kezdettől tanították.138

9

Dózsa Sámuel iskolaszéki  elnök

(1891–94, 1897–1923)

A gimnázium építése miatt 1894-ben az adóhivatalt a polgári leányiskolába költöztették, az iskolát pedig a megszűnt Galamb-kocsma helyére (a Kálvin és Szegedi utca sarkára). Az eredeti épület sem volt alkalmas az iskola céljára, de a Galamb-kocsma még kevésbé. Helyiségeinek sötétsége miatt különösen a rajz, szépírás és kézimunka oktatására nem felelt meg. Mivel a gimnázium 1895-ben megkezdte működését, a polgári fiúiskola megszűnt. Épületét (ma Szegedi u. 4., volt Bartók Béla Zenei Általános Iskola) kapta meg végleges helyül a leányiskola. 1895-ben a tanári karban annyi változás történt, hogy Halász Árpádot gimnáziumi tanárnak nevezték ki, helyére az iskolaszék Szundy Károlyt hívta meg tanárnak.          

Neményi Imre vármegyei tanfelügyelő négy alkalommal is hiába kezdeményezte az ötödik tanári állás szervezését, a város részéről mindig elutasító volt a válasz. A vármegyei közigazgatási bizottság 1898-ban fölszólította az iskolaszéket, hogy haladéktalanul hirdessen pályázatot az állásra. Az iskolaszék azonban vonakodott szembehelyezkedni a képviselő-testülettel, mire a közigazgatási bizottság az ötödik állás betöltését a tanfelügyelőségre bízta. Két évig Bogár Izabellát alkalmazták. Groó Vilmos tanfelügyelő az ideiglenes állapot megszűntetésére törekedve, előterjesztésével a minisztériumhoz fordult. Innen azt az utasítást kapta, hogy az intézet államsegély- nyugtáját csak akkor láttamozza, ha a város az ötödik tanerőt rendszeresítette. A városi közgyűlés nem akart a rendszeresített államsegélytől elesni, ezért kényszerűségből kimondta az ötödik tanerő rendszeresítését, és az állás betöltésére az iskolaszéket föl is hatalmazta. {387}

Az iskola fönnállásának első két évtizedében tehát kemény harcot kellett folytatni az intézmény fönntartójával, a várossal. Ugyanakkor a társadalom közönyösségét is le kellett győznie. Az első időszakban országszerte ellenszenv kísérte a leányok középfokú képzésének gondolatát. Kelemen Ferenc megfogalmazása szerint: „Az intelligencia a régi, franciáskodó ’nőnöveldéket’ kereste benne, a nagyközönség pedig nagyzoló, egyben felesleges törekvésnek ítélte. A polgári családok ugyanis abban az időben megelégedtek azzal, ha leányaik a háziasszonyi ügyességeken kívül az elemi ismereteket magukévá tették. Ezeknek a nézeteknek megfelelően az első öt évben szinte kizárólag intelligens családok leányai látogatják az iskolát. Iparosok gyermekei csak gyéren, a gazdálkodó familiák sarjai  pedig elenyésző számmal voltak képviselve, és ezek is egy vagy két osztály elvégzésével megelégszenek.”139

10

Az egykori polgári iskola

Az első években a tanulólétszám alacsony volt. A négy osztályúra fejlesztett intézetbe az 1882–83. iskolaévben 51, az 1886–87. tanévben 66 tanuló járt. Az iparos családok körében kivívott térhódítás az 1895–96-ik tanévben 130-ra emelte a tanulók létszámát. Miután a gazdaközönség figyelme is az intézet felé fordult, a létszám szemlátomást növekedett. 1900–1901-ben 157 tanuló látogatta az iskolát.

A tanári testület mindent megtett az iskola megkedveltetésére. Ezt a célt szolgálták a díszvizsgák, amelyeken a szülők is tekintélyes számban jelentek meg. Minden jelentősebb országos eseményt az iskola nagyobb szabású ünnepséggel ült meg. Közkedveltek lettek az ifjúsági énekkar színvonalas szereplései. A millenniumtól országszerte erősebbé vált az a törekvés, hogy a leányokat is bizonyos kenyérkereső ügyességekre kell nevelni. Így az intézet az 1897–98. tanévben egyéves kereskedelmi tanfolyamot szervezett. Sőt francia nyelvtanfolyamokat is indítottak. A tanárok fáradhatatlan munkával gazdag iskolai gyűjteményt hoztak létre. A századfordulóra pl. a természetrajzi szertár ötezer, a pénz- és éremtár 1406 leltári tárgyat őrzött, a tanári könyvtár állománya 1182, az ifjúsági 809 kötetre rúgott. A tanári testület ebben az időben fejtett ki legbuzgóbb és legsokoldalúbb tevékenységet. Az iskolafönntartó város is fokozatosan megbarátkozott az iskolával. Az iskolaszék különösen sokoldalú {388} segítséget nyújtott. Elnökei fáradhatatlanul munkálkodtak az iskola érdekében: 1876–91-ben dr. Széll Ákos vármegyei főügyész, 1891–94-ben dr. Dózsa Sámuel ügyvéd, 1894–97-ben dr. Kristóffy József vármegyei főjegyző, 1897–1923 közt ismét dr. Dózsa Sámuel.

Az iskola belső életében fontos változások történtek. Eredetileg az elméleti tárgyakból félévkor és év végén tételt húzva feleltek, és az érdemjegyeket az iskolaszék elnöke állapította meg. 1892-ben bevezették a nyilvános osztályvizsgát. 1893-ban miniszteri rendelet a polgári leányiskolákra is kiterjesztette a fölső leányiskolák számára kiadott rendtartási és fegyelmi szabályokat. 1900-tól – szintén miniszteri rendelet – az iskolaszék kezéből kivette és az igazgató hatáskörébe utalta az iskolák tanítási és nevelési ügyeit, és őt közvetlenül a tanfelügyelőség ellenőrzése alá helyezte.

11

Polgári leányiskola

A tanszemélyzet folyamatosan változott. 1902-ben Molnár Evelin, 1903-ban Halászné Tanos Irma vonult nyugdíjba, helyükre Bogár Izabella és Derecskey Erzsébet került, az ötödik tanszékre Paulik Róza. 1905. június 5-én megünnepelték az iskola fönnállásának huszonöt éves jubileumát. Dózsa Sámuel iskolaszéki elnök és Groó Vilmos tanfelügyelő elismerőleg méltatta az iskolának a nemzeti nevelésben kifejtett tevékenységét. első világháború előtti években olyan tömegesen jelentkeztek tovább-tanulásra, hogy 1908-ban és 1912-ben párhuzamos osztályokat kellett nyitni. Az 1913–1914. tanévben 302 tanulót tartottak nyilván. Az iskolának a város társadalmában betöltött szerepét mutatta, hogy 1914-re a tanulók 30%-a iparos, 30%-a paraszti rétegekből tevődött ki. Előbb a tanári szobát áldozták föl  az új osztály elhelyezésére, majd a dísztermet osztották meg deszkafallal. A minisztériumot eredménytelenül kérték rajz-, kézimunka- és tornaterem építésére. Az első világháború előtti években Farkas József és dr. Galambos Ignác polgármesterek erőfeszítései nem jártak sikerrel. 1913-ban új polgári leányiskola céljára megvásárolták a Teleky László utcában a Dégi-féle házat (a mai rendőrség és ipari szakiskola telkét). Az épület terve és költségvetése is elkészült, de a képviselő-testület 1914-ben a meglévő iskola bővítését határozta el. Papp József építőmestert bízták meg, hogy 125 116 korona költséggel a bővítést végezze el.140 A {389} megállapodás két földszinti tanterem építésére vonatkozott.141 A kellemes megjelenésű, eklektikus stílusú épület homlokzatát a díszterem  nagyméretű, íves záródású ablakaival, attikafalas oromdísszel ellátott középrizalitja tette hangsúlyossá. Alaprajzi elrendezésében az akkori létszámú polgári leányiskola céljára kitűnően megfelelt. Az épület hat tantermet, igazgatói irodát, tanárit és dísztermet foglalt magába. (Az emeletráépítés csak 1925-ben valósult meg.) A párhuzamos osztályok létesítésével került az iskolához Goltner Margit és Nagy Mária.

12

Horváth Illés igazgató

A világháború első két évében az iskola a gimnázium épületébe, innen a Deák Ferenc utcai állami iskolába költözött. A délutáni órákban folyt a tanítás. 1919. február 1-jén települtek vissza a gimnáziumba, mivel a Deák Ferenc utcai iskolát katonai célra foglalták le.

1916 őszén az otthonukból elüldözött fogarasi állami polgári leányiskola 71 növendéke Makóra menekült. A hontalan leányokat két hónapig az intézet fogadta be. Ellátásukról jótékony családok gondoskodtak. Miután Erdély déli részeiből kiverték a román katonaságot, a leányok visszaköltöztek, csak nyolc tanuló maradt itt a tanév végéig. 1919-ben Erdélyből menekült hat tanárt helyeztek el az iskolában. Közülük Broda Béla és dr. Pappné Wenczel Adrienne továbbra is itt szolgált.

A nyugdíjba vonuló Szundy Károly helyére 1917-ben Abonyi Erzsébetet; Csukásné Derecskey Erzsébet állására Réthy Izabellát választották meg.

1920-ban Horváth Illés (1846–1936) igazgató nyugdíjba vonult. A polgári leány­iskola „az ő ambíciójának, munkaképességének és akaratának gyümölcse”.142 1881-től az intézet tanára, 1885-től igazgatója volt. 39 évet töltött a polgári leányiskolában, ebből 35 esztendőt az élén. 1872–1896-ban elnöke volt a Csanádvármegyei Általános Tanító Egyesületnek. Pedagógiai cikkei a helyi lapokban és az iskola évkönyveiben láttak {390} napvilágot. Önálló munkái: Módszeres tornatanítás kézikönyve és a Csanád vármegye népoktatásügyi monográfiája (1896). Népszínműveket és elbeszéléseket is írt. Távozásával a polgári leányiskola történetének szép ívű és eredményes korszaka zárult le. 

A főgimnázium

Dessewffy Sándor csanádi püspök az előtte tisztelgő makói vezetőknek 1890-ben rámutatott a nagy hiányra, hogy Csanád megyének egyetlen középiskolája sincs. A következő évben a városi iskolaszék föliratban fordult Csanád megye közigazgatási bizottságához, ecsetelve a polgári iskola elégtelen voltát.143 A bizottság kérte a megyei törvényhatóságot, hogy döntsenek a polgári fiúiskola átalakításáról gimnáziummá, és gondoskodjanak fönntartásáról. Úgy találták, hogy a szükséges két új gimnáziumi tanár fizetését egyszázalékos megyei pótadó kivetésével létrehozandó 40 000 forintos alapítvány födözné. Személyes közbenjárásra pedig Dessewffy Sándor püspökhöz és Lonovics József főispánhoz fordultak. A kultuszminisztériumhoz azért folyamodtak, hogy a polgári iskolának nyújtott háromezer forintos segélyt a létesítendő főgimnázium részére emelje föl tízezer forintra. A minisztérium azzal a föltétellel vállalta a főgimnázium működtetését, ha tornatermet is magába foglaló új épületet emelnek, bútorral és fölszereléssel ellátják, továbbá a város is évi tízezer forinttal járul hozzá a fönntartáshoz. Mivel a város ezt vállalta, a negyvenezer forintos megyei alapítvány összegét – amelyet a tanári állások szervezésére hoztak létre – a főgimnázium építésére fordíthatták. Ám a minisztérium a megvalósítás összegét száz-százhúszezer, a megyei államépítészeti hivatal berendezéssel együtt hetvenezer forintra becsülte. Ebben a nehéz helyzetben Dessewffy Sándor megyéspüspök a létesítendő főgimnázium javára nyolcvanezer koronát (negyvenezer forintot) ajánlott föl tízévi, nyolcezer koronás részletekben.

A város előbb a polgári leányiskola épületét (ma József Attila u. 1.) ajánlotta föl a főgimnázium céljára, de ezt a minisztérium nem fogadta el. Végül a gimnázium az adóhivatal telkét kapta meg, és a hivatal költözött át a szomszédos leánypolgári épületébe.

A gimnáziumok létesítésére szigorú és szerteágazó építési szabályok voltak érvényben: A telek legyen 4000 négyzetméter nagyságú. Kell hat nagyobb és két kisebb iskolaterem. A nagyobbak területe 72 négyzetméter, a kisebbeké 48 négyzetméter. A padok kétülésűek legyenek, a nagyteremben 3-4, a kicsinyekben 2 baloldali ablak legyen. Az ajtók kifelé nyíljanak. Tekintettel arra, hogy párhuzamos osztályok szükségesek lesznek, továbbá, hogy a görögpótló tantárgyak is külön tantermeket igényelnek, szükséges e célokra 4 kisebb (48 négyzetméter) terem. A rajzterem 140 négyzetméter legyen, s ablakai északra nyíljanak. Szükséges 48-72 négyzetméter területű fizikai szertár; 24-48 négyzetméter kémiai helyiség; 72 négyzetméter előadóterem; e mellett 72 négyzetméter természetrajzi szertár. A földrajzi szerek elhelyezésére szintén óhajtandó egy kis szoba.  Kell  48-72 négyzetméteren tanári könyvtár,  48 négyzetméteren ifjúsági könyvtár, 48 négyzetméter igazgatói iroda, 72 négyzetméter nagyságú tanári terem. A tornacsarnokhoz kis ruhatárt és árnyékszéket kell építeni. Az igazgatói lakás álljon 5 szobából, szükséges mellékhelyiségekből, {391} árnyékszékből. Kell két „szolgalakás”; mindegyik egy nagyobb vagy két kisebb szobából, egy-egy konyhából, éléskamrából áll.

13

A főgimnázium

A tervrajzok elkészítésével – a tankerületi főigazgató ajánlatára – Gerle Lajos (1863–1910) szegedi építészmérnököt bízták meg. A részletrajzokat Gellér Béla, a helyi  államépítészeti hivatal főnöke készítette. A kivitelezésre versenytárgyalást írtak ki. Három ajánlat érkezett: Milkó Vilmos és fia és Gerle Lajos; Vaskovics Antal ceglédi lakos és Rabelli Aladár szegedi lakos, valamint Kovács Sándor hódmezővásárhelyi építész. A legkedvezőbb ajánlat Kovács Sándoré volt, sőt ő költségvetéséből négy és fél százalékot még elengedett, és az adóhivatal épületét ingyen elbontotta. Az alapkövet 1894. november 18-án tették le. Az alapkőben elhelyezett szöveg:

Ezen főgimnázium építéséhez hozzájárult: Méltóságos Dessewffy Sándor csanádi püspök nyolcvanezer – Csanádvármegye közönsége nyolcvanezer –  és Makó város  húszezer Koronával.

Az építés megkezdetett 1894. évi október hónapban. –

Az alapkő Méltóságos Dessewffy Sándor püspök, Csanádvármegye és Makó város képviselői jelenlétében mai napon elhelyeztetett, minek bizonyságául ezen okmányt sajátkezűleg aláírtuk. –

Kelt Makón 1894. évi november hó 18ik napján.

Dessewffy Sándor csanádi püspök    Dr. Meskó Sándor alispán    Major Miklós polgármester Lonovics József főispán

Az alapkőletételkor Dessewffy Sándor püspök megnyitó szavai után  Meskó Sándor alispán tartott ünnepi beszédet. „Legyen ez az épület a világosság forrása” – mondotta.

A főgimnázium kétemeletes főépületből és egy földszintes tornateremből állt. Mivel a mellékutca hegyesszöget alkotott a Sóház utcára, a minisztérium az épület sarkának lemetszését javasolta. Így a főépület hossza a mai Csanád vezér téren 63,8, a lecsapott sarok 3,4, a mai József Attila utca felöl 21,5 méter; a tornaterem homlok­vonala 23 méter. A főhomlokzatot csekély kiülésű közép- és sarokrizalit tagolja. Gellér {392} Béla javaslatára – esztétikai okokból – a főbejárat mellé hasonló nagyságú kaput (álbejáratot) helyeztek. Így az épület földszinti tengelyképlete a szimmetrikus szerkesztési elvnek megfelelően  alakult: 2 + 7 + 2 kapu + 7 + 2. Az eklektikus homlokzaton a vízszintes tagolóelemek kaptak nagyobb súlyt: a földszinti cementlábazat, az öv-, könyöklő- és koronázó párkány. A földszint és a rizalitok sarkai armírozva vannak. A tömeghatás monotonságát a sarokrizalitok fölötti süvegtetőzet és a középrizalit fölötti attikafal töri meg. Az oldalfolyosós, egysoros főépület 10,32 m széles. Gellér Béla a termek belmagasságát megemelte: a földszinten 15, az emeleten 40–40 centiméterrel. A földszinten helyezték el a természetrajzi, a fizikai és a kémiai szertárt, a kísérleti termet és az igazgatólakást; a fölső szinteken a tantermeket,  az első emeleten a tanári szobát, az ifjúsági- és tanári könyvtárt, a másodikon a rajztermet. A főlépcsőn kívül a tornacsarnok felől melléklépcső készült, amely a pincétől a padlásig vezet. A pince dongaboltozatos, a többi szint födéme vasgerendák közötti téglaboltozat. A tetőzet cseréppel van födve, saroksüvegeké palával. A főépülethez csatlakozik a mellékutca felől a 19 m hosszú, 6,6 m széles tornacsarnok és egy 3 m széles tornaszertár.

A szertárak fölszerelésére a szegedi tankerületi főigazgatóság engedélyével 3123 forint 93 krajcárt fordítottak. A vaspadokat a brassói Bernhardt és társa cégtől, a bútorzatot Seifmann Mór szegedi cégtől rendelték meg. A rajzterem fölszerelését, 50 rajzasztalt és 50 rajzbakszéket makói mester készítette.

1895. szeptember 15-én a belvárosi  plébániatemplomban tartották meg a Veni sanctét, majd Dessewffy Sándor püspök fölszentelte az épületet. A tornateremben ünnepi beszédet Meskó Sándor alispán, a főgimnázium építését irányító bizottság elnöke tartott. Az intézet élére kinevezett dr. Tóth Sándor igazgató köszönetet mondott a főgimnáziumot létrehozó bizottságnak és minden közreműködőnek.

A főgimnázium községi jelleggel kezdte meg működését. Dr. Tóth Sándor igazgató Győrött született 1854. február 24-én. Magyar nyelvi és irodalmi, klasszika filológiai tanulmányait a budapesti egyetemen 1876-ban végezte. Selmecbányán lett helyettes tanár, 1879-től Nagyszebenben rendes tanár, 1893-tól h. igazgatóként a szentgotthárdi állami gimnázium szervezője, 1894-től igazgató, 1895. augusztus 26-án bízta meg a kultuszminiszter a makói gimnázium megszervezésével. Ide kerüléséig tizenhat önálló műve jelent meg, esztétikai, művészettörténeti, filozófiai, pedagógiai és irodalomtörténeti tanulmányai, szépirodalmi alkotásai és műfordításai az országos lapokban jelentek meg. Cikkeinek száma 189 volt.

A főgimnázium átvette a makói államilag segélyezett polgári fiúiskola tanári karát: Farkas János (*1859, Arad) rajztanárt, Halász Árpád (*1858, Makó) természetrajz–kémia szakos, Madzsar Gusztáv (*1864, Szatmárnémeti) magyar–német szakos, Molnár Albert (*1839, Kismarja – Bihar megye) magyar–latin szakos tanárt. A tanári kar többi tagja: Albert János (*1868, Hamva – Gömör megye) magyar–latin, dr. Steiner Simon (*1856, Szarvas) matematika–fizika, Simonyi Béla (*1868, Szeged) magyar–latin szakos tanár. Testnevelést Vörösmarty Mihály, éneket és zenét Goltner Lajos tanított. 

A községi főgimnázium 1896. január 1-jével állami kezelésbe került. A kultuszminiszter a rendes és a helyettes tanárokat is átvette, Molnár Albert ideiglenes tanár ellátását Makó város közönségére bízta. A főgimnázium 1895–1896-ban négy évfolyammal kezdte meg működését. Az I/A osztály 43, a I/B 43, a III. 40, a IV. 38 fővel. {393}

A következő tanévben folytatódott az intézet fejlesztése. A fehérre meszelt falakat az igazgatóság kifesttette, az épületet ivóvízzel látta el, a tantermek és a szertárak berendezése és fölszerelése a főgimnáziumi bizottság közreműködésével mintaszerűen befejeződött. Kezdeményezte az iskolai szolgaszemélyzet részére szolgálati lakások építését. A pincét a föltörő talajvíz miatt föltöltötték. A portál falába fekete márványból emlékkövet állítva tették emlékezetessé a főgimnázium létesítését.

ÉPÜLT

MAGYARORSZÁG EZERÉVES

FENNÁLLÁSÁNAK EMLÉKÉRE

I. FERENC JÓZSEF

APOSTOLI KIRÁLY

DICSŐSÉGES URALKODÁSA,

BÁRÓ EÖTVÖS LÓRÁND

ÉS DR. WLASSICS GYULA

M. KIR. VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI

MINISZTEREK,

LONOVICS JÓZSEF FŐISPÁN,

DR. MESKÓ SÁNDOR ALISPÁN

DR. PLATZ  BONIFÁCZ

TANKERÜLETI KIR. FŐIGAZGATÓ

IDEJÉBEN,

DESSEWFFY SÁNDOR

CSANÁDI  PÜSPÖK,

CSANÁD VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGE

ÉS MAKÓ VÁROS

NAGYLELKŰ ADOMÁNYÁBÓL

MDCCCXCV. ÉVBEN

Az évfolyamok szaporodásával, növekedésével újabb kinevezésekkel gyarapodott a tantestület. 1896–97-ben Temesvárról a latin–görög szakos dr. Kovács Gyulát (*1865, Keszthely) rendes tanárnak, a frissen végzett történelem–földrajz szakos Barczán Endrét (*1865, Makó) helyettes tanárnak, dr. Fried Ármint iskolaorvosnak és egészségtan tanárnak nevezték ki. Somogyi Bélát Szegedre helyezték. Az 1897–98. tanévben a magyar–latin szakos Abaffy Béla (1875 Szentes – 1918 Makó) és magyar–latin szakos dr. Kovács Károly (1875 Újvidék – 1937 Makó) személyében olyan tanárok kerültek városunkba, akik itt gyökeret vertek, a helység szellemi életében meghatározó szerepet töltöttek be, és makói temetőben pihennek. Velük egy időben helyezték ide a latin–görög szakos Pitter Aurélt (*1867, Berencs, Hont megye). Ugyanekkor két tanár távozott: Albert János Nagykikindára, dr. Steiner Simon saját kérésére Temesvárra. 1898–99-ben a matematika–fizika szakos Gebe Mihály (*1869, Jólesz, Gömör megye) h. tanárt Nagyenyedről, dr. Balló István r. tanárt Csíksomlyóról helyezték ide. A továbbiakban átmenetileg a magyart és a latint Héger Ferenc, a matematikát és a fizikát Schultz Ernő (*1873, Sopron), a latint és németet dr. Barta Mór (*1873, Verbó, Nyitra megye), a latint és görögöt dr. Keczer Géza (*1861, Eperjes, Sáros megye) tanította.

1900. június 25–26-án zajlott Makón le az első érettségi. Jelen volt az egész tantestület, Csanád megye és Makó város hatósága. A szóbeli vizsgálatot dr. Platz Bonifác tankerületi főigazgató vezette, miniszteri biztosként részt vett dr. Badics Ferenc akadémikus. Elégtelen magyar dolgozat miatt nem érettségizhetett egy tanuló, egy {394} tárgyból pótvizsgára utasítottak egy növendéket. Tizennégy diák érett. Jelesen ért Szabó Dezső (1882–1966). Ő a budapesti egyetemen sub auspicis regis végzett: a királygyűrűt Ferenc József kezéből vette át. 1924-től 1959-ig a debreceni egyetem történész professzora, 1931-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Ekkor tett érettségi vizsgát az apátfalvi születésű Takáts Lajos (1879–1955) makói, majd szegedi gimnáziumi tanár, az apátfalvi nyelvjárás kutatója. A végzettek közül heten jogi egyetemre jelentkeztek, ketten a tanári, egy a katonai, ketten a tisztviselői pályát választották, a műegyetemen is ketten tanultak tovább.

Ezzel a főgimnázium hősi korszaka lezárult. Tóth Sándor igazgatósága alatt a megyehatárokon kívül is elismert intézet lett. A tantestületének tagjai a város szellemi elitjét alkották. Egyrészt makói gyökerűek, hiszen a polgári fiúiskola tanári karát átvette a minisztérium, másrészt a történeti Magyarország területeiről idehelyezett tanárok magukkal hozott látásmódjukkal, műveltségükkel megtermékenyítették az itteni kultúrát.

14

Madzsar Gusztáv igazgató

A gimnáziumnak a világháborúig terjedő újabb korszaka a kiteljesedésé. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1900-ban új szerződést kötött a várossal. Addig a főgimnázium működtetéséhez a város egy-egy osztály után évi 2500 koronát fizetett az államkincstárnak. Ez az összeg 1900-tól húszezer korona lett, amelyet negyedévenként előre részletekben kellett törleszteni. Ezzel szemben a főgimnázium összes épületének és a tornacsarnoknak fönntartási költségét a kincstár viselte, a berendezés fönntartását és megújítását a kincstár látta el.144 A város állandóan billenő költségvetésének nagy tehertétele volt ennek fizetése. Miután a hátralék 1908-ban már elérte a 36 ezer koronát, dr. Galambos Ignác polgármester Justh Gyula társaságában kereste meg a kultuszminisztert. Küldöttségük elérte célját, hogy a miniszter az évi támogatási összeget tízezer koronára mérsékelte. A polgármester továbbra sem {395} nyugodott. Csernoch János csanádi püspök közbenjárását is kérte. Eredményesen: a város mire minden további fizetség alól mentesítést kapott.145

Dr. Tóth Sándor igazgatóra új föladatok vártak: a király 1902-ben az eperjesi katolikus főgimnázium igazgatójává nevezte ki. Utóda Madzsar Gusztáv lett, aki a helyi polgári fiúiskolában nyolc, a főgimnáziumban szintén nyolc évet tanított.

15

Galambos Ignác

Hosszabb betegség után elhunyt Halász Árpás természetrajz, kémia szakos tanár. Makón született 1858. március 4-én. Középiskoláit Makón és Hódmezővásárhelyen végezte. 1876–77-ben a József nádor műegyetemen, 1877–80-ban a budapesti tudományegyetem tanult, majd egyévi önkéntes katonai szolgálatát teljesítette. 1882. október 7-től a makói polgári leányiskola, 1895-től a főgimnázium tanára. 1890–93-ban a makói községi iskolaszék gondnoka, 1893–95-ben jegyzője, 1894–95-ben a Csanádmegyei Tanítóegyesület makói járáskörének elnöke. Önálló munkája Makó és környéke eddig ismert növényeinek jegyzéke (1889). Szakcikkei a Természettudományi Közlönyben, a Rovartani Lapokban, az iskolai értesítőkben és a Maros c. lapban jelentek meg.146 Mindkét iskolájában természetrajzi gyűjteményt hozott létre. A főgimnázium számára hatezer egyedből álló rovargyűjteményéért a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium elismerését nyerte el.147 A makói belvárosi református temetőben pihen.148

Negyvenhét évi makói működés után elhunyt Molnár Albert (1839–1909) is. 1862-ben hívták meg a református algimnáziumba igazgatótanárnak, ahol tíz évig egymaga tanította az iskola három osztályát. 1875-ig a Makó egyik jegyzőjeként dolgozott. 1881-től a polgári fiúiskola tanára, 1888-tól igazgatója. 1892-ben nagy {396} megbecsüléssel ünnepelték tanári működésének harmincadik évfordulóját. 1895-től a makói főgimnázium tanára. Csanád címmel 1878–79-ben vegyes tartalmú hetilapot adott ki. Számon tartották mint kiváló szónokot is. Csanád vármegye törvényhatóságának virilista tagja volt.149

20

Molnár Albert

A főgimnázium fölfelé ívelő, új szakaszában több kiváló tanárt helyeztek az intézethez. Halász Árpád helyére dr. Győrffy Istvánt, a későbbi szegedi egyetemi tanárt, a füvészkert megalkotóját. Rövidebb ideig itt működött mint latin–magyar tanár, a folkloristaként ismert dr. Szendrey Zsigmond, dr. Vértessy Dezső klasszika-filológus, 1909-től 1926-ig Tettamanti Béla, a pedagógiai tudomány művelője, 1913–1917 között Juhász Gyula költő. A hagyományápolásban fontos szerepet játszottak azok a tanárok, akiket egész pedagógusi pályájuk ide kötött: Altmann Jakab, Buday Géza, Gebe Mihály, dr. Magyar József, Matusik (Maros) István, Thurzó Ferenc.

Harmincegy évig működött a makói főgimnáziumban Hoffmann János (1870–1954) művésztanár. A Képzőművészeti Akadémián Lotz Károly és Székely Bertalan tanítványaként végzett. Oktatta a rajzot, géprajzot, rajzoló mértant. A tanulók rendkívüli tárgyként fölvehették heti két órában a szabadkézi rajzot, ahol a szén-, kréta-, akvarell- és olajtechnikával ismerkedhettek meg. Makói működésének első éveiben rendszeresen szerepelt kiállításokon, a Nemzeti Szalon tárlatain, az Országos Magyar Képzőművészeti Tárlat szegedi kiállításain. A makói évek előtt a Műcsarnokban is kiállított. Képviselve van a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében. Nevét jobbára a József Attila-kutatók tartják számon, ugyanis a diákköltő 1921. február 20-án nővérének, Jolánnak arról panaszkodott: „Itt sajnos bajok vannak a kréta körül. T. i. {397} nem tudok rajzolni és maga a rajztanár is azt mondta, hogy menjek át görögre, mert egész biztos, hogy elbukom.”150 Átiratkozására nem kapta meg az engedélyt, év végén bár nem bukott meg, a görögpótló rajzból lett a legrosszabb jegye: elégséges.

1901-ben bevezették a játékdélutánokat. Játéktérnek a várostól évi 1439 korona összegért a Szegedi utca végén az ún. Háromszöget bérelték ki. Tanár vezetésével jártak ki játszani. A húszas évek elején József Attila osztálya is heti egy alkalommal ezt a helyet látogatta Eperjessy Kálmán osztályfőnök irányításával.

Állandó gondot jelentett az épület karbantartása. Mivel a tornatermet nem lehetett kellőképpen fölfűteni, előbb a szimpla ablakokat cserélték ki, majd a födémet szigetelték. Az igazgatóság tiltakozása ellenére hosszú ideig az épület előtt volt a lúdpiac, amely miatt lehetetlenné vált a termek szellőztetése. Az áldatlan állapotnak a Hollósy Kornélia Színház (1903), még inkább a Kossuth-szobor (1905) fölavatása vetett véget. Évenként sürgették – a mai József Attila utca felől – új épületszárny megépítését.

Alkalomszerűen minden évben szerveztek tanulmányi kirándulást. 1905-ben a Kárpát-medence megismerését tűzték ki célul. Kilencéves tervet dolgoztak ki az ország bebarangolására. Az 1908 júniusában szervezett kilencnapos kirándulás útvonala: Szolnok, Hatvan, Miskolc; Aggtelek, Rozsnyó; Krasznahorkavára, Andrássy-mauzóleum, Dobsina, Poprád, Kárpát-egyesületi Múzeum, Tátra múzeum, Késmárk, Barlangliget, Zöldtó, kocsin Tátra-Lomnic, Ó- és Újtátrafüred, Tátraszéplak, Csorba tó, Poprádi tó, Kassa, Diósgyőr.

Évente négy-öt iskolai ünnepélyt tartottak. Állandónak számított november 19-én az Erzsébet királyné emlékére rendezett gyászünnepély, a március 15-i önképzőköri ünnepség, április 11-én pedig az 1848-i törvények szentesítésének emlékére tartott hazafias ünnep.

A gimnázium jubileumi évkönyve. (Szekeres István grafikai terve)

 {398}

21

Goltner Lajos

A jó előmenetelű tanulókat a Lonovics József-féle és a Hollósy Kornélia-féle ösztöndíjalapítvány  kamataiból jutalmazták.

A főgimnázium tanári kara nagyban megújította a város szellemi életét. Legtöbben fontosnak tartották, hogy szépirodalmi, tudományos és pedagógiai írásaikkal a szakma és a nagyközönség elé lépjenek. Az iskolai évkönyvek részletezően beszámolnak ilyen tevékenységükről. Madzsar Gusztáv 1898–1900-ban A nagyvilágból címmel regény- és elbeszéléstárat adott ki. 1904-ben Makói Felolvasó Egyesületet hoztak létre, alelnöke Madzsar Gusztáv volt. 1912-től Szabad lyceális előadások címmel sorozatot szerveztek. A főgimnázium igazgatója Gyakorlati pedagógia címmel folyóiratot szerkesztett, amelyben országos és helyi szerzők módszertani írásai láttak napvilágot. 1911–1914-ben ugyancsak Madzsar Gusztáv Irodalmi segédkönyvek címmel könyvsorozatot indított.

Az önképzőkört 1898 szeptemberében hozták létre. Rendes tagok a VII. és VIII. osztályos tanulók lehettek, az V. és VI. évfolyamok növendékei pedig pártoló tagok. A kéthetente megtartott rendes ülésen a tagok szabad előadásokkal, fölolvasásokkal, ismertetésekkel, önálló szépirodalmi művekkel és szavalatokkal szerepelhettek. A bemutatott művet fölkért bírálók és a tanárelnök véleménye alapján minősítették. Év elején a legváltozatosabb témakörben meghirdették a pályatételeket, melyek között irodalmi, történelmi, természettudományos témák, műfordítások, szépirodalmi alkotások, emlékbeszédek szerepeltek. Az önképzőköri tagok olvashatták a tanári könyvtár szaklapjait, de elő is fizettek néhány folyóiratra (pl. Magyar Szalon, Új Idők, Tanulók Lapja, Budapesti Szemle, Vasárnapi Újság, Ország-Világ, Magyar Kritika). Az 1913–1914. tanévtől önálló önképzőköri könyvtár is létesült. A jutalmak kiosztására a tanév utolsó, műsorral egybekötött ún. záróülésén került sor. Az önképzőkör 1913-ban a jeles regényíró és művelődéspolitikus születésének centenáriumán fölvette Eötvös {399} József nevét.151 Az első világháború derékba törte az önképzőköri munkát, előbb vegetált, 1917-től 1920-ig szünetelt működése.

22

Halász Árpád

A testedzés eredményessége Vörösmarty Mihály hat, Csukás Géza tizenhat, Ács Sándor három esztendei munkásságának köszönhető. Már az első tanév végén látványos tornavizsgát tartottak. A Tóth Sándor igazgató megalakította Korcsolyázó Egyesület jégpályáját a gimnazisták tanári fölügyelettel hetente három alkalommal használhatták. 1908-ban megalakult a Makói Állami Főgimnázium Testgyakorló Köre; tagjai a kerületi tornaversenyeken eredményesen szerepeltek.152

Az első világháború nagy megpróbáltatások elé állította a tantestületet. 1915–16-ban huszonegy tanár munkáját tizennégyen látták el, anélkül, hogy az órák számát csökkentették volna. A latint a történész, a magyart a matematikus, a görögpótló irodalmat a természetrajzszakos, a történelmet a tornatanár tanította. A rendkívüli tárgyak tanítása csökkent. A vívás és a francia nyelv oktatása szünetelt, a játékdélutánok, sőt fegyver hiányában a céllövészeti gyakorlatok elmaradtak. A háború végére a tanulmányi előmenetel lesüllyedt. A tanárokkal a közigazgatási hatóságok rendelkeztek. Ők voltak a rekvirálók, a kenyérjegyek, őrlési igazolványok kezelői. Madzsar Gusztáv szomorúan állapította meg: „A háborús viszonyok folytán az elbírálás mértékét is le kellett szállítanunk, egyenesen kétségbe ejt tanítói munkánk eredménytelensége.”153

Madzsar Gusztávot 1918. augusztusában a nagyváradi tankerületi főigazgatóság temesvári kirendeltségének főigazgatójává nevezték ki, 1919-től pedig Budapesten a {400} vidéki kir. főigazgatóságra került. Az intézet vezetését Gebe Mihály helyettes igazgatótól 1919. március 1-jén dr. Sárkány Lóránd fogarasi állami főgimnáziumi igazgató vette át. Év közben került a főgimnáziumba Takáts Lajos és Eperjessy Kálmán. A nehéz időkben Makón talált menedéket dr. Márton György nagybányai, dr. Galamb Ödön és Popovics Miklós pancsovai tanár. A tanárok közül Boromisza Jenő a helyi szociáldemokrata párt elnöke lett, 1919. március 2-án Budapestre helyezték. Az idegen megszállás idején a színes katonákat, majd a románokat a gimnázium épületében helyezték el.

A főgimnázium neves diákjai 1895–1920 közt154

Árva János 1908–1916 (I.–VIII.) Főlevéltáros
Balázs P. Elemér 1899–1901 (VII.–VIII.) Jogász professzor, MTA levelező tag
Bálint Alajos 1912–1920 (I.–VIII.) Régész
Biró Béla 1909–1917 (I.–VIII.) Művészettörténész prof. Long Beac USA.
Eckhardt Tibor 1897–1903 (I.–VI.) Államférfi
Kecskeméti György 1911–1919 (I.–VIII.) Pester Lloyd szerkesztője
Kecskeméti Pál 1911–1919 (I.–VIII.) Szociológus professzor, Klifornia
Luncz Géza 1907–1911 (V.–VIII.) Erdőmérnök, egyetemi magántanár
Páger Antal 1907–1918 (I.–VIII.) Színművész
Szabó Dezső 1895–1900 (I.–VIII.) Történész professzor
Szőke Gyula 1895–1900 (V.–VIII.) Kormányfőtanácsos

A magyar nyelv ápolása, a magyar kultúra terjesztése érdekében 1903 tavaszán hozták létre Szegeden a Délmagyarországi Közművelődési Egyesületet. Tevékenységi köre Arad, Bács-Bodrog, Csanád, Krassó-Szörény, Temes és Torontál vármegyére terjedt ki. Tagjai közé Csanád megye vezetői is beléptek. 1904-ben Makón fiókegyesületet is alakítottak. A DMKE 1905. januári közgyűlésén Szegeden Madzsar Gusztáv nagyhatású beszédében javasolta, hogy a főgimnázium intézményeként Makón létesüljön internátus. A közgyűlés indítványát elfogadta. A régi kórháznak mai Návay Lajos téren megüresedett épületét meg is kapták. Az egyesület makói titkára, Gebe Mihály, Papp József makói építési vállalkozó elgondolása alapján szerkezeti módosítást nem érintő átalakítást és fertőtlenítést végeztetett.

23

A régi kórház – internátus {401}

Az internátus 1906 őszén mintegy hatvan fővel kezdte meg működését. Az intézet iránti élénk érdeklődés miatt szükségessé vált az épület bővítése. 1907 októberére készült el a térre és a Nagycsillag utcára néző új szárny.155 A régi és az új épületet, valamint a melléképületeket zárt folyosó kötötte össze. A régi főépület mögött parkosított sétálóudvar, a fürdőház mögött gazdasági udvar, az új bővítmény előtt játékudvar terült el. A földszintes épületekben kapott helyet fürdőház, mosókonyha, mángorló-vasaló és személyzeti szoba, továbbá konyha, éléskamrák és étterem. A földszinten helyezték el a betegszobákat, a gondnoknői lakást, a ruhatárat, az igazgatói lakást, az orvosi irodát, két tanuló- és zenetermet; az emeleten a hálószobákat valamint a két tanulmányi fölügyelő lakását.156 Az internátus fölügyelője a mindenkori főgimnáziumi igazgató. Első igazgatója Barczán Endre volt, de 1913-ban az ipolysági gimnázium igazgatójává történt kinevezésekor helyét Gebe Mihály foglalta el. József Attila az internátus napirendjéről nővérének, Jolánnak 1920. október 24-én gondosan beszámolt:

„reggel 6 óra felkelés

 

½ 7 óra tanulás 7-ig

 

7 óra reggeli (¼ 8-ig)

 

7 óra 20 perc indulás az iskolába

 

8–1 iskola (tanulás)
d.u. 1–½ 2-ig ebéd

 

½ 2–3 szünet (a többieknek, nekem nem!!)

 

3–½ 5 kihallgatás (a külön tanár)

 

½ 5–½ 8 készülés másnapra

 

½ 8–8 tanulás

 

9 –  reggel 6 alvás (édesen)”157

24

A DMKE internátus {402}

„Az internisták – emlékezett József Attila iskolatársa, Kiss Károly –  nagyon összetartottak. Ha valamelyik internistának összeütközése volt az osztálytársával, akkor ajánlatos volt lelépnie, mert az internisták abban a pillanatban társuk mellé álltak. Nem azt nézték, hogy igaza van-e, csak azt, hogy sértés érte az internistát.”158 Az internisták menet és jövet zárt csoportban mentek az Eötvös és Bolygó utcán. Tanszereiket nem táskában vitték, hanem szíjazva, ritkán szatyorban. Kiss Károly a háború utáni ellátást így elevenítette föl: „A reggeli a kezdeti időben legtöbbször köménymagleves volt, később tej, néha Frank-kávéval. Ebédre főzeléket: babot, lencsét kaptunk, adtak különféle húsokat is. Vacsorára általában melegételt adtak. Az élelmezés nehéz gondját úgy próbálták megoldani, hogy a diákok túlnyomó részét kötelezték bizonyos mennyiségű főzőliszt, kenyérliszt, bab, lencse, sőt cukor bevitelire.”159

 

Lábjegyzetek:

1. Nagy Sándor 1968/b.

2. M 1882. jún. 25.

3. Halász Imre 1936. 190.

4. MÚ 1907. máj. 24.

5. CSML VI. 503. CSM Tanfelügyelőség iratai. 1. doboz.

6. MH 1899. márc. 30.

7. MÚ 1908. jún. 2, 7, 10. Fodor Lajos (1844–1906) a magyar óvodaügy és óvónőképzés kiemelkedő személye volt. 1872-től élete végéig Vásárhelyen működött.

8. CSML CSM Tanfelügyelőség iratai. 1. doboz.

9. Horváth Illés 1896. 200–201.

10. Orbán Imre 2000. 8.

11. Horváth Illés 1896. 201.

12. Orbán Imre 2000. 8.

13. Tóth Ferenc 1997. 5.

14. Horváth Illés 1896. 139.

15. Idézi Siket István László 2000. 16.

16. Siket István László László 2000. 16–18.

17. Juhász György 1879. 8.

18. Siket István László 2000. 20–21.

19. I. m. 26.

20. Az evangélikus egyház irattára. Egyházlátogatási jegyzőkönyv 1877. június 13.

21. Az evangélikus egyház 1901–1903. évi közgyűlési jkv-ei:

22. Kecskeméti Ármin 1929. 59.

23. Barna János 1929/b. 187.

24. A részletes tantervet l. A makói Izraelita Népiskola értesítője. Makó, 1895. 11–22.

25. M 1874. nov. 22.

26. MÚ 1908. márc. 1. márc. 28.

27. MH 1901. ápr. 14.

28. ML Belterületi Áll. Elemi Isk. iratai. 1905.

29. Lantos Istvánné 1975. 12.

30. K. Szabó József 1972. 4–6.

31. ML Belterületi Áll. Elemi Isk. iratai 1907/08.

32. ML Belterületi Áll. Isk. Igazgatósága 1911.

33. ML  Belterületi Áll. Elemi Iskola tantestületi jkv. 1919. jún. 4.

34. Horváth Illés 1896. 103–105. Halász Árpád 1894.

35. Horváth Illés 1986. 196.

36. M 1874. szept. 20.

37. Uo.

38. Nagy Julia 1983. 26–27.

39. I. m. 1983. 28.

40. I. m. 28–31.

41. Horváth Illés 1896. 198.

42. MÚ 1909. okt. 3.

43. MÚ 1909. dec. 15.

44. Cs[écsi] M[iklós] 1905.

45. MÚ 1908. márc. 1.

46. MÚ 1909. dec. 2.

47. K. Molnár Jenő 1913. 3–23.

48. A Makói Állami Gazdasági Népiskola rövid ismertetése. Kiskunfélegyháza, 1938. II.

49. Barna János 1929/c. 227–228.

50. CSML CSM Tanfelügyelőség iratai. 1. doboz.

51. Marosvári Attila 1992/a. 177–198., Marosvári Attila 1992/b. 1–78., Szterényi József 1897. 22–80.

52. R. Kat. EI Kigyűjtött iskolai anyag. 4. csomó. 39., 48. sz. irat

53. Eperjessy Géza 1967. 70., 68.

54. Erdei Ferenc 1969. 34–36., ML Tan. 1858–1021., 1871–1281.,1890–29.

55. Uo.

56. R. Kat. EI Kigyűjtött iskolai anyag. 4. csomó. 48. sz. lásd még: Szterényi József 1897. 78–80., Marosvári Attila 1992/b. 39–42.

57. Vö. Vig Albert 1932. 184–185., l. Vincze Ferenc 1937. 46.

58. ML Tan. 1854–10., 1856–2340., Róm. kat. EI 1857. 2. csomó. 110. és 114. sz.

59. ML Tan. 1872–2787., 1873–389.

60. Vig Albert 1932. 184–185., Marosvári Attila 1993. 10.

61. Róm. Kat EI 1857. 2. csomó. 114. sz.

62. ML Tan. 1859–2715., Róm. Kat EI 1860. 28/a. csomó. 156. sz.

63. ML Tan. 1858–229., 1859–2715., 1863–2635., 1863–2107., Róm. Kat EI 1863. 31. csomó. 56. sz.      

64. Magyar Törvénytár. 1872–1874. évi törvénycikkek. Bp., 1896. 26–27. és 29–30.

65. ML Tan. 1873–387.

66. ML Tan. 1874–1982.

67. Magyar Törvénytár. 1836–1868 évi törvénycikkek. Bp., 1896. 456–457.

68. ML Kgy. jkv 204/1874.

69. Róm. Kat. EI 1875. 2. csomó. 19. sz. .

70. ML Kgy. jkv 204/1874.

71. Vö. Vig Albert 1932. 207–208.

72. Jelentés az ipari szakoktatás és a háziipar jelen állásáról. Hivatalos adatok alapján kiadja a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelmi M. Kir. Minisztérium. Bp. 1881. 19–32., Szterényi József 1897. 187., Marosvári Attila 1993. 18–20.

73. MRT 1883. 1108–1134.

74. ML Tan. 1882–II.512.

75. ML Kgy. jkv 192/1882., 240/1882., ML Tan. 1882–II.512., ML MITB jkv 1882. okt. 22.

76. ML Kgy. jkv 240/1882., ML MITB jkv  1883. jan. 15. 1-3., 1883. jan. 27. 4–8.

77. Marosvári Attila 1988. 298–305., Marosvári Attila 1993. 20–25.

78. ML PH II. 512/1882.

79. Uo.

80. ML MITB jkv 1883. márc. 14. 15.

81. MRT. 1883. 1108–1121., ML MITB jkv 1883. márc. 14. 16.

82. Vö.: A makói államilag segélyezett községi iparos-iskola értesítője az 1883-84-iki tanévről. Közzéteszi:
     Kemény Lajos igazgató. Makó, 1884., ML Tan. 1882– II.512.

83. ML MITB jkv 1883. máj. 24. 18. és 22.

84. Marosvári Attila 1993. 28–33.

85. A makói államilag segélyezett községi iparos-iskola értesítője az 1884–85-iki tanévről. Közzéteszi: Szundy 
     Károly ideigl. igazgató. Makó, 1885. 1–3.

86. ML MITB jkv 1885. júl. 9. melléklet

87. ML MITB jkv 1885. júl. 9. 36. sz.

88. ML MITB jkv 1885. jún. 7. 29. sz., júl. 9. 36. sz., aug. 23. 50. sz., okt. 4. 10. sz., nov. 1. melléklet, 1886.
     febr. 7. 21. sz., jún. 14. 36. sz., ML Kgy. jkv 184/1885., 57/1886.

89. ML MITB jkv 1887. márc. 16. 16. sz., A makói községi iparos-iskola értesítője az 1887-88-ik tanévről.
     Közzéteszi: Szundy Károly iparisk. igazgató. Makó, 1888. 13.

90. ML MITB jkv 1888. febr. 1. 6. sz., márc. 25. 10. sz.

91. ML MITB jkv 1888. szept. 23. 54. sz.

92. Bernáth Istvánnak, az Iparos tanulók iskolai országos felügyelőjének gróf Csáky Albin vallás- és közokta
     tásügyi minister úr ő nagyméltóságához intézett jelentése a felügyelete alatt álló iskolákról. 1890–91-dik
     tanév. I. Bp., 1892. 100.

93.   ML MITB jkv 1890. nov. 22. 56. sz., A makói közs. iparos iskola értesítője az 1890-91-ik tanévről. Köz
     zéteszi Szundy Károly iparisk. igazgató. Makó, 1891. 9.

94. Az Iparos-segédek továbbképző tanfolyamának szervezete. (A vallás és közoktatásügyi miniszter 
     35527/1894. sz. rendelete). Bp., 1894. 3–8.

95.     ML MITB jkv 1891. okt. 11. 48. sz., 1892. febr. 28. 8., 1893. ápr. 9. 7. sz., lásd még: ML. Tan. iratai. II. 1891–II. 429.

96.   Az iparos tanoncz-iskolák szervezete. Kiadatott a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1893-ik évi augusztus
     hó 31-ik napján 33.564. szám alatt kelt rendeletével. Bp., 1893.

97.   Uo. 22–31.

98.   Uo. 30–39.

99.   ML MITB jkv 1893. szept. 30. 41., 1894. ápr. 11. 16. sz., 1894. aug. 27. 67. sz., 1894. dec. 30. 110. sz.,
     ML Kgy. jkv 448/1893., 296/1894., 527/1894.

100. ML MITB jkv 1894. febr. 7. 6. és 8., 1894. dec. 30. 110., 1895. júl. 7. 76. sz., 1896. jan. 12. 11. sz., 1897.
     nov. 20. 92. sz. ML Kgy. jkv 412/1897.

101. ML MITB jkv 1895. júl. 17. 79. sz., szept. 18. 85. sz., 1896. jan. 12. 9. sz., 1898. jan. 30. 9. és 10. sz., ML
     Kgy. jkv 149/1897., 256/1897., 262/1897., 363/1897.

102. A makói városi iparostanonciskola XXV. évi értesítője az 1907–8. isk. évről. Közli: Gebe Mihály igazgató.
     Makó, 1908. 7–8., ML MITB jkv 1898. ápr. 28. 36. sz., 1900. júl. 11. 39. sz., ML Kgy. jkv 199/1900.

103. M 1898. nov. 27. 5.

104. ML MITB jkv 1895. júl. 17. 79. sz., szept. 18. 85. sz., 1896. jan. 12. 9. sz., jún. 24. 45. sz., ML Kgy. jkv                     
     98/1896., 273/1896., 327/1896.

105. ML MITB jkv 1898. jan. 30. 9. és 10. sz., ápr. 28. 36. sz., 1900. júl. 11. 39. sz., ML Kgy. jkv 262/1897.,
     363/1897., 199/1900.

106. A makói városi iparostanonciskola XXV. évi értesítője. 8.

107. Makó rendezett tanácsú város polgármesterének jelentése az 1897. évről. Makó, 1898. 20–22., Makó […]
     polgármesterének jelentése az 1898. évről. Makó, 1899. 12-13.

108. ML Tan. 1897– VI.231.

109. ML MITB jkv 1898. júl. 27. 79. sz., aug. 30. 103. sz., ML Kgy. jkv 289/1898., Makó […] polgármesteré-
      nek jelentése az 1898. évről. 12–13., Maros, 1898. aug. 7. 3., szept. 1. 4.

110. ML MITB jkv 1901. febr. 18. 3. sz., ML Kgy. jkv 347/1900.

111. ML MITB jkv 1902. márc. 19. 100. sz., ML Kgy. jkv 29/1902., 400/1904.

112. Uo. 9.

113. ML Tan. 1906–12019., ML Kgy. jkv 473/1906.

114. A makói városi iparostanonciskola XXV. évi értesítője. 8.

115. Uo. 11-12., Tan. 1907– 10362., 1907–10363., ML Kgy. jkv 413/1907.

116. ML Tan. 1909–10422., 1910–13219., ML MITB jkv 1912. febr. 19. 4. sz.

117. Uo.

118. ML Tan. 1915–9643., 1916–2916.

119. Uo.

120. Uo.

121. Uo.

122. A körrendeleteket lásd: ML Tan. 1918–844.

123. ML 1916–2210., 1917–16407., ML Kgy. jkv 41/1916., 410/1917., 237/1918.

124. Vö.: ML Tan. 1922–12363.

125. A Makói Városi Alsófokú Kereskedelmi Iskola értesítője. Makó, 1888.11.

126. A Makói Városi Alsófokú Kereskedelmi Iskola értesítője. Makó, 1891. 13.

127. Barna János 1929. 226–227.

128. ML Kgy. jkv 137/1875. Közli Szalma István 1970. 13–15.

129. A nagyvíz. Tömörkény István 1991. 23.

130. Diósszilágyi Sámuel 1960. jan. 18.

131. Polgári fiúiskola évkönyve 1888–89. évről. 20.

132. A Makói Államilag Segélyezett Községi Polgári Fiúiskola értesítői 1881–1895.

133. Évkönyv 1895–95. 21.

134. Horváth Illés 1890. 10.

135. Uo.

136. Kelemen Ferenc 1930. 6.

137. Molnár Evelin, Molnár Albert főgimnáziumi tanár leánya, a zürichi egyetemen fizika-matematikai oklevelet és doktori fokozatot szerzett. M 1900. aug. 2., 9.

138. Horváth Illés 1905. 15.

139. Kelemen Ferenc 1930.13.

140. MH 1914. márc. 17.

141. ML Kgy. jkv 1913–300.

142. Nekrológja: Leányiskolai értesítő. Makó, 1935. 3.

143. Gilicze János 1995.

144. 85 305/1900 sz. szerződés a főgimnázium értesítőjében. Szeged, 1901. 4–5.

145. MÚ 1909. nov.6.

146. Irodalmi működéséről l. gimnáziumi évkönyv 1886. 41.

147. Barczán Endre 1905. 3–6.

148. Tóth Ferenc 1996. 28.

149. Nekrológja a gimnázium 1908–9. évi évkönyvében. 3–4.

150. Fehér Erzsébet 1976. 20, 393.

151. Papp János 1995. 65–68.

152. Domokos László 1995. 121–126.

153. Gimnáziumi évkönyv 1918. 6.

154. A makói gimnázium 100 éve. 301–304.

155. Halmágyi Pál 1995. 32–47.

156. Gimnáziumi évkönyv 1906–1907. 3.

157. Fehér  Erzsébet 1976. 13.

158. Tóth  Ferenc 1995/a. 162.

159. I. m. 161.

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet