Előző fejezet Következő fejezet

{403} Művészetek és sportélet

(Tóth Ferenc)

A zenei élet

 

Az önkényuralom első éveiben különösen szigorúan ellenőrizték a gyülekezési tilalom betartását. Két város: Makó és Temesvár  – zenekarral kísért bálakért – magára vonta a Bach-huszárok önkényét.1 A kényszerű hallgatást végül mégis a tánc és a zene törte meg.

1849-ben vagy 1850-ben látott napvilágot Travnyik J.: Makói-csárdás zongorára írt kottája, amelyet a kiváló Hummel-tanítvány, Willmers Rudolf zongoraművész 1850. december 17-én pesti hangversenyén adott elő. A művet akkoriban kétszer is kiadták: Wagner József kiadásában a zongorára átíró nevének kezdőbetűjével (zongorára T…J…-től), valamint Treichlinger Józsefnél az átíró zeneszerző neve nélkül.

Ez a kis mű több vonatkozásban is művelődéstörténeti jelentőségű. Rávilágít arra a népdalkincsre, amely egykor Makóra jellemző volt. Az első dallama (Prussziának királya) egyik legkorábbi történeti dallamunk változata; a másik pedig (Nem vagyok én senkinek sem adósa címmel elterjedt) régies népdalunk, amely a 18. századtól kezdve sokféle följegyzésben található meg.2

1

A Makói-csárdás kottájának címlapja

A Makói-csárdás fülbemászó dallamára Brahms (1833–1897) is fölfigyelt, és egyik ihlető forrása lett közkedvelt művének, a Magyar táncoknak. Brahms a Magyar táncok kiadásán nem szerzőként, hanem szerkesztőként szerepel (Ungarische Tänze, {404} gesetzt von Johannes Brahms). Brahms 21 magyar táncot szerkesztett, közülük az első tíz 1869-ben, a többi 1880-ban jelent meg, mégpedig kétféleképpen: zongorára két kézre és négy kézre. Az Allgemeine Musikalische Zeitung 1874-ben közzétette az első tíz tánc forrását. A Makói-csárdás a listán a kilencedik: Travnyik J.: Makói-csárdás. Brahms a csárdásnak csupán a gyors részét (1. és 2.) dolgozta föl. Ez a két szám  (Ne búsulj, Rózsám, kincsem kezdetű szöveggel) megtalálható Füredi–Bognár 1851-i 100 magyar népdala között.3 Nem vagyok én senkinek sem adósa kezdetű népdal pedig Kodály Zoltán földolgozásából Kállai kettős néven vált ismertté.4 Így lett a makói népdal a klasszikus zene ihletőjévé.

Az önkényuralom idején eljutott Makóra és nagy népszerűségre tett szert Nyizsnyay Gusztáv vándorlantos és dalszerző.

1829. október 12-én született Egerben. Nagyapja, a lengyel származású nemes részt vett a 18. századi lengyel fölkelésben, és a cári megtorlás elől Magyarországra menekült. Apja, Stephanus Nyizsnyánszki gombkötő kisiparosként tengette életét. A tehetséges ifjút Pyrker László egri érsek taníttatta. Gimnáziumi tanulmányait Egerben és Kassán végezte. A szabadságharc kitöréséig házi- és segédtanítóként dolgozott. A szabadságharcot főhidászként küzdötte végig. A világosi katasztrófa után bujdosni kényszerült. Ekkor vette föl a Nyizsnyay nevet. Az 1851. évi amnesztia után Sárosy Gyula egyik versének megzenésítésével vált népszerűvé, majd saját szerzeményű dalaival (Mohácsi koldus, Megvirrad még valaha!) bíztatta honfitársait. Gitárját – vagy ahogy ő nevezte, hangoráját – kezébe véve járta az országot, és Tompa Mihály intelmét megfogadva – Fiaim, csak énekeljetek – honfitársait a zene és a dal nyelvén buzdította. Országos körútja során nemegyszer lépett föl honvédtársával, a világhírűvé vált hegedűművésszel, Reményi Edével.

1854–55-ben a makói városházán Gregor István főjegyző jóvoltából telekkönyvi írnok, „tollvezető” volt. Vendégként azután is gyakran ellátogatott hozzánk. Az új városháza ideiglenes átadásakor, az 1858. február 13-i ünnepségen mutatta be Petőfi megzenésített Honfidalát. Egyik mecénása, a fiatalság vezéralakja, Dedinszky József, a későbbi alispán és országgyűlési képviselő, Nyizsnyay Gusztávot többször is vendégül látta. Akkoriban a hazafiúi érzés és a kultúra ébrentartása a magánházak falai között zajlott. Az 1859 nyarán tartott baráti vendégfogadásról dalköltőnk elismeréssel számolt be a Napkelet hasábjain.5 1860-ban a városháza nagytermében lépett föl énekkel és szavalattal. November 24-én Reményi Edével aratott nagy sikert. A zongoraművészt a makóiak Kossuth követének kiáltották ki. 1863. szeptember 9-én a nagy éhínséggel küszködő lakosság megsegítésére Hollósy Kornélia által kezdeményezett hangversenyen az általa létrehozott  hódmezővásárhelyi dalárda élén vett részt.

Nyizsnyay másik segítője Cserey Ignác volt. A hétévi várfogságra ítélt székely nemes, honvéd ezredes, a hatósági zaklatások elől Makón telepedett le. Hírlapi fölhívás útján országos gyűjtést kezdeményezett Nyizsnyay összes műveinek kiadására. A dalköltő hálája jeléül komponálta a Cserey apánk csárdását. Városunkhoz kapcsolódik a Makói karcos csárdása is.

A pesti kiadóknál mintegy hetven alkotása jelent meg. Országszerte énekelt dalainak szövegét is maga írta: Gyű te betyár, Hej szegedi szép csaplárné, Debreceni emlék, Búcsú Kunszentmiklóstól, Nem bánom én, Szól a zene elátkozom, Kitárom reszkető {405} karom, Megátkozom ezt a cudar világot stb. A Csárdások – Dalok címmel tervezett összkiadásból 1882-ben két füzet jelent meg.

Nyizsnyay, a „magyar trubadúr”, dalaival a nép fájdalmát, keserűségét, bizakodását fejezte ki. 1882. január 7-én hunyt el Hódmezővásárhelyen. Népszerűségét jelzi, hogy Posonyi Ferenc polgármester előterjesztésére Makón már 1883-ban utcát neveztek el róla. Hódmezővásárhelyen 1900-ban közadakozásból fölállították mellszobrát, Pásztor János alkotását; 1927-től szintén utcanév őrzi emlékét.6

Másik zeneköltő, Dobozy Károly, Nyizsnyaynak kortársa is a kezdeti makói zenei élet ébresztője volt.

Eperjesen született 1817. április 22-én. A debreceni kollégiumban tanult; a megkezdett pesti jogi stúdiumait nem fejezte be. Szülői tilalom ellenére zene iránti szenvedélyének élt, hegedülni a kor leghíresebb prímása, Boka Károly oktatta. 1842-ben apja után nagykiterjedésű birtokot örökölt. A 26 éves művész zenekart szervezett, és 1844-ben Bihari János és Farkas Milu híres cigányprímások társaságában útra kelt, hogy a magyar muzsika számára meghódítsa a világot. Tizennégy tagú, magyar ruhába öltöztetett zenekarával 1846/47-ben újabb turnéra indult. Első állomása ekkor Bécs volt. Egyik hangversenyét Liszt Ferenc is végighallgatta, és elismeréssel jutalmazta. Berlinben a Kloll tündértermében aratott sikert. Frigyes Vilmos porosz király potsdami nyári lakhelyére hívta, ahol a szász királyi pár és a holland trónörökös hallgatta játékukat. Nagy sikert aratott Hamburgban, Amszterdamban, Brüsszelben és Párizsban is. Költekező életmódjuk nem állt arányban bevételeikkel. 1847-ben kénytelenek voltak haza-utazni. Itthon játszottak Miskolcon, Egerben, Debrecenben és Nagyváradon. Vagyona elúszott, tüdőbaj vett erőt rajta. Pesten a Leopold utca elején nyomorúságos trafikot és szatócsboltot nyitott.

1859-ben Hódmezővásárhelyre, majd az év őszén Makóra költözött. A Megyeház u. 23. alatt, Raffai Sámuel tímármester házában lakott. Cigányzenekarok tanításával foglalkozott. Zenészeivel Dedinszky József és Vilim János vendégszerető házában lépett föl. A helyi Vigadóban is muzsikáltak. Ennek emléke a szegedi Burger Zsigmond könyvárusnál kiadott Makói Vigadó című szerzeménye, amelyet Tóth Júlia úrhölgynek ajánlott. A betegeskedő zeneszerzőről ekkor írta a Hölgyfutár: „szép, nemesi vagyonát a magyar zene külföldi terjesztésére költé, jelenleg éppen nem vigad Makón, hanem betegen fekszik kórágyán”.7 1860. február 19-én halt meg.

Sírfölirata pályájának sommázata: „E sír födi a hon egyik nemes fiát, Dobozy Károly zeneszerzőt, művészi játékával meghódítá a külföld lelkét, 40 zeneműve elbájolá a honfiak szívét, hattyúdala a »Makói Vigadó« a dicsőség lángpalástjával födi be nevét. Úgy élt, hogy kötelességét teljesíté, úgy halt meg, mint férfi. 48 évi küzdelmes pálya után betért a sírba pihenni, de szelleme örökké él műveiben. Béke hamvainak.”8 1861-ben a megyei tisztikar kezdeményezésére aláírási ívet bocsátottak ki, hogy az elhunyt zeneköltő, a hű barát tiszteletére „állandó emlék emeltessék”. Az összegyűlt kevés pénzt Fejérváry Imre kezelte. Raffai Samu, a lánglelkű zeneköltő tiszteletére 1873. február 21-én – kinevezve magát a fölállítandó szoborbizottság elnökének – kezdeményezte minden siker nélkül – méltó síremlék fölállítását.9 {406}

Történeti távlatból is egyértelmű, hogy Dobozy Károly makói cigányzenekarával a zenei élet alapjait rakta le.10

Dobozy Károly működése kapcsán bontakozott ki a makói cigánymuzsika, létrehozta ugyanis a Makói Zenetársaságot, amelynek ő volt a karmestere. A Dedinszky József házában lezajlott szereplésükről névtelen szerző értékes híradása jelent meg a Napkeletben: „Ki írhatná le azon élveket, melyekkel Makón találkozánk. Megérkezésünk estéjén Cserey Ignác úr vonta egybe a makói lelkes közönséget; volt minden, ami a léleknek tápot s az érzelemnek lángot ad. A közelgő elválás eszméjétől meghatva ültük körül az asztalt, midőn egyszerre, mint a varázsütés, erős zene zendült meg. A makói első zenekar állt előttünk egész pompájában. Csinos, szép barna gyerekek, talpig elegáns fekete magyar ruhában. Viseletük a legszerényebb. Játékuk? Az ám, az ám a meglepő. Részletekbe nem akarok bocsátkozni, de tekintve játékuk tiszta összhangzását, zenedarabjaik szép instrumentációját, precíz előadásukat s az erőt, amelyet kifejtenek: ha még ugyan ezekhez felemlítem azt, hogy többnyire új zenedarabokat játszanak, bátor vagyok nyíltan kimondani, hogy kevés ilyen zenekart mutathat fel a haza.”11

Ez volt az első hiteles közlemény a makói cigányzenekar kultúrájáról és színvonaláról. A Dobozy-féle zenekar prímása a híres Puka Jancsi (*1814) volt. Kassai Vidor emlékezéseiben azt olvassuk, hogy a kiszombori Rónay családnál gyakran szólt a muzsika, a makói cigányok Puka Jancsi vezetésével rándultak oda át.12

Puka Jancsi tehetségét osztatlan elismerés övezte. Élete alkonyán meleg hangon írt róla a helyi lap. Városunk egy veterán művésze részesült megérdemelt kitüntetésben, egy köztiszteletben álló polgárunk névünnepélyén a házigazda köszöntötte, mondván: „nemcsak hazánkban vívott ki városunknak hírnevet, de külföldön is dicsőségre emelé híres zenekarával a magyar zenészetet”.13

1860 elején az éhínség sújtotta horvátok megsegítésére Makón is jótékony célú előadást rendeztek, de Pesten is szerepeltek a makói zenészek. A nagyszentmiklósi Nákó Kálmánné Gyertyánszky Berta grófnő († 1882) a Nemzeti Színházban makói cigányzenekari kísérettel lépett föl. Erről a korabeli sajtó is beszámolt: „A szép grófnő oly tiszta, tősgyökeres eredetiséggel, annyi bájjal és kellemmel játszá a romlatlan, egyszerű magyar nótákat, hogy a közönség egészen el volt ragadtatva. Hat makói cigány, három hegedűs, egy cimbalmos, egy sípos, egy kisbőgős kísérte a magyar zongorakirálynőt.”14 A grófnő a zenekarnak ízléses, zsinóros fekete magyar ruhát is készíttetett.

1879 és 1883 között Puka Jánosnak veszélyes riválisa bukkant föl Makón Fehér Poldi (1848–1914) személyében. Ő nemcsak Európát, de Amerikát is meghódította hegedűjével. A rövid életű Puka Béla (1863–1895) igyekezett föltámasztani a jobb napokat látott együttest. Puka Károly (1858–1927) tízéves korában költözött Békéscsabáról Makóra. Mint tehetséges zenész Herkulesfürdőn, Abbáziában és Velencében is muzsikált. Az 1901-ben rendezett makói ipari és gazdasági kiállítás alkalmával vonópárbajra hívta ki a nála tíz évvel fiatalabb Csámpai Jancsit. A küzdelem döntetlen lett, az ezüst babérkoszorút kettétörve osztották meg közöttük.15 {407}

Lonovics László (1822–1891) megyei főjegyző, a bohém természetű agglegény, végrendeletében ötezer forint értékben zenealapítványt hozott létre az érdemes cigányzenészek megsegítésére. Az összeg kamatainak odaítéléséről a kaszinó elnöke döntött. A jutalmazottak nevét három alkalomból ismerjük. 1908-ban Purcsi Károly zenekara 200, Kolompár Béláé 197 koronát kapott. 1908-ban ugyanezt a két együttest jutalmazták 194–194 koronával. 1916-ban Purcsi Károly zenekarának teljesítményét 240 koronával, Fátyol Istvánét 200 koronával, egyénileg Puka Antalt és Bálint Ignácot 20–20 koronával díjazták.16

Endre Bélának, a „bűnösségig szerény mesternek” makói kiállításán 1913. március 25-én hangversenyt tartottak. A bensőséges ünnepséget Purcsi Károly cigányzenekarának játéka nyitotta meg. Ezután Znojemszky Ella zongorázott, Vertán Endre főjegyző magyar nótát énekelt, Eckhardt Tibor előadást tartott Endre Béla művészetéről, Espersit János elszavalta Simonka György három versét. A legnagyobb sikert cigányzenével kísért magyar nóták előadásával a kiállító művész felesége aratta. Mindez mutatja, hogy Purcsi zenekara a városban az élvonalhoz tartozott.

A reformkortól kezdve az ország zenei életében a komolyzene is megizmosodott. Erkel Ferenc klasszikus műveinek népszerűsítésében, a magyar nemzeti opera elismertségében megtisztelő hely illeti meg Hollósy Kornélia (1827–1890) opera- és dalénekest. Élete szorosan kapcsolódott városunkhoz és Csanád megyéhez.

2

Hollósy Kornélia Gara Mária szerepében

Hollósy Kornélia a Temes megyei Gertenyesen született 1827. április 13-án. Apja, Korbuly  Bogdán – előkelő örmény család sarja – 1832-ben I. Ferenctől gertenyesi előnévvel magyar nemességet kapott. Ekkor vette föl a Hollósy nevet. A temesvári {408} zárdában tanuló Kornélia kitűnő szoprán hangjára a bécsi operaház kiérdemesült tenoristája, a zárdában tanító Zimmermann figyelt föl. A művészi elhivatottságú 15 éves serdülő leány kikérte atyai örökségét, és mesterének ajánlatával a bécsi udvari opera igazgatójánál, Salvi zeneszerzőnél, 1843-tól két évig Milánóban Francesco Lampertinél tanult. Milánói énekmesteri bizottság előtt sikeresen vizsgázott. Előbb Corfuban, Torinóban és Bukarestben olasz operákban lépett föl. Magyar színpadon először Temesvárott 1846. június 4-én Bellini Alvajáró c. operájában aratott sikert. Szűkebb pátriájában üdvözlő verssel köszöntötték:

Üdvözölve légy kies honunkban

Szép virága Bánság’ mezejének!

Kit az ének’ bájos istennői

Mosolygva társukká kenének;

’S ajkaidnak édes hangját hallván,

Ellankadtak annak hatalmán.

A Nemzeti Színházban 1846. július 23-án Donizetti Lindájának címszerepében csengő hangjának tisztaságával és olaszosan szabados modorával elbájolta a zsúfolt színház közönségét. Augusztus 24-én Ráday Gedeon főigazgató első lírai énekesnőként szerződtette a Nemzeti Színházhoz. Ünnepelt művésznő lett. Erkel Hunyadi Lászlójában Garai Máriát énekelte. „Hangját nem lehetett megkülönböztetni a fuvolakísérettől.” Ebben a jelmezében örökítette meg Barabás Miklós kőnyomatos rajzán. 1848. júliusában tizenkét bájos hölgy – köztük Hollósy Kornélia – köszöntötte a nemzet ünnepelt politikusát: „Te leborultál a nemzet nagysága előtt, mi előtted borulunk le, lángszavú Kossuth Lajos”!

3

A búcsúföllépés plakátja

Hollósy Kornélia visszavonulása politikai körülményekkel függ össze. A szabadságharcban résztvevő bátyját, Hollósy József huszárhadnagyot a világosi fegyverletétel után előbb golyó általi halálra, majd börtönbüntetésre ítélték. Vőlegényének, Lonovics Józsefnek nagybátyját, az egri érseket száműzték Melk kolostorába. Egressy Béni A {409} csalogány búcsúja címmel megzenésített verset írt hozzá. A búcsúdalt maga Hollósy Kornélia énekelte.

Fáj szívem fáj, majd megreped!

Maradnék én, de nem lehet.

Repülnöm kell egyidőre

Más világba, – messze földre…

A 24 éves művésznő arcképét Lieder Frigyes akadémiai festő örökítette meg, amelyet a Nemzeti Múzeum arcképcsarnokában helyeztek el. A színpadtól való búcsúzás külföldi körúttal kezdődött. A bécsi udvari operában öt föllépésével aratott sikert. A varsói színházban 13 hónapig vendégszerepelt. Az orosz cárné is meghívta udvari hangversenyeire.

1852. április 10-én ment férjhez Lonovics Józsefhez. Ez év őszén a Nemzeti Színház igazgatója, Ráday Gedeon és Erkel Ferenc visszahívta a Nemzeti Színházba, melynek 1862. július 29-ig maradt tagja. Ez az időszak lett művészetének fénykora. Repertoárjában mintegy harminc opera szerepelt.

A Lonovics ház az irodalmi és társadalmi élet legfőbb szalonja, a politikai üldözöttek menedékhelye lett. Mindenkit a hódolat és a rokonszenv vitt oda. A szalon látogatói a művésznő harmincadik születésnapjára méltó ünnepséggel készültek. Sárosy Gyula kezdeményezésére a társadalom kiválóságai emléksorokkal ellátott albummal lepték meg az ünnepeltet. Ebbe Arany Jánostól Vas Gerebenig, Eötvös Józseftől Szász Károlyig, Jósika Miklóstól Jókai Mórig félszáz szellemi kiválóság írta be vallomásszerű sorait.17

4

A Bánk bán Melindája

Hollósy Kornélia az abszolutizmus sötét éveiben a magyar népdalok előadásával tartotta ébren a nemzeti tudatot. Először őt nevezték a nemzet csalogányának. {410}

A pesti közönségtől 1862. július 29-i Bánk bán előadással búcsúzott el. Bánk Melindája egy nemzettől vett búcsút. A búcsúestet vidéki körút követte. Ennek állomásai: Debrecen, Kolozsvár, Szamosújvár, Dés, Marosvásárhely, Kassa, Léva, Miskolc, Balassagyarmat, Rimaszombat, Szatmár, Nagyvárad. Hónapokig ünnepelték Bukarestben is. A vidéki körút tovább folytatódott: Szabadka, Baja, Kaposvár, Sopron, Pozsony, Nagyszombat, Kőszeg, Szombathely, Győr, Pécs, Székesfehérvár, Keszthely, Balatonfüred, Komárom városokban.

5

Arany János verse Hollósy Kornélia emlékkönyvében

Makón egy hangversenyen működött közre. 1863. szeptember 9-én az alábbi szövegű hirdetés jelent meg Makó utcáin: „Hirdetmény. Csanádmegye főispáni helytartója, Méltóságos Csergeő Antal úr szerencsés volt az ínséggel küzdő csanádmegyei lakosság szánandó állapotjának enyhítése tekintetéből Honunk első művésznője Lonovics Hollóssy Kornélia ő Nagyságát folyó szeptember hó 13-án Makón a megyeház termében adandó hangversenybeni közreműködésre megnyerni; mely alkalommal Kovacsics Sándor úr, pesti zongoraművész e nemes cél sikerét művészete által segítendi elő; – emberbaráti érzéstől ösztönözve, felhívatik a t. c. közönség, miszerint ezen előadásban minél nagyobb számban részt venni szíveskedjék…”18  A hangverseny programja a következő volt:

I. szakasz

1.   Variations Brillantes, pour un Paiano, par Charles Czerny, Montechi-Capuletti operából, előadva Végh Terézia, Paula és Anna kisasszonyok által.

2.   Ária Lindából, énekli Csörgeő Gizella kisasszony.

3.   Népdal, énekli Hollósy Kornélia asszony.

4.   Méditation sur le Ier Prelude de Piano, Bachtól, előadva Physharmonica, zongora és hegedűn, Végh János, Török Imre és Beck János urak által. {411}

5.   Grand Caprice de la Somnambule, Thalbergtől, előadva zongorán Wasmer bárónő által.

6.   Duetto Luciából, énekli Hollósy Kornélia asszony és Biró Kálmán úr.

II. szakasz

1.   Kápolna Kreutzertől, énekli a Vásárhelyi Dalárda.

2.   Les Sauts du Diable, Grand Caprice fantastique, szerzé és előadja zongorán Kovacsics Sándor úr.

3.   Ha férfi vagy, légy férfi, költemény Petőfitől, szavalja Gereőffy Ferenc úr.

4.   Változatok régi népdalok felett, énekli Hollósy Kornélia asszony.

5.  Divertissement Concertant, két zongorán, szerzé Kovacsics Sándor úr, előadja a szerző és Török Imre úr.19

Férjét, Lonovics Józsefet 1879-ben Csanád megye főispánjává nevezte ki a király. Bő évtizedig a dombegyházi kastély mellett Makón, a volt megyeháza, a mai városháza főispáni lakásában laktak. Hollósy Kornélia lett a csanád megyei Vöröskereszt Egyesületnek elnöknője és kezdeményezője minden jótékonysági, humanitárius mozgalomnak. 1888-ban az első magyar színigazgatónak, Kelemen Lászlónak tiszteletére rendezett csanádpalotai ünnepségnek ő volt a védasszonya. Influenza járványban 1890. február 10-én halt meg. Szász Károly A csalogány halála költeményével búcsúzott tőle.

                      Hová lettél erdő csalogánya?

                      Szomjú szívünk dalodat kívánja.   

                      De hiába kéri, várja, nem szól…

                      Fülmilénk, te hallgatsz – tán haragszol?

                      Nyári fény volt, messze még az ősz, tél,

                      Árnyas erdőn mélyen elrejtőztél;

                      Fölkerested legsűrűbbik bokrát,

                      Bokor árnya hallgatag hajolt rád.

                      Piciny ajkad ott is tán dalolgat;

                      Hallgatója de ki ott dalodnak?

                      Csak a fészek, s egy kis bokoralja?

                      Kis családod, más ott a dalt nem hallja…

Csanád megye és Makó hűségesen ápolta emlékét. A makói színházat 1903-ban róla nevezték el. 1924-től utcanév is őrzi emlékét. Telcs Ede alkotta bronzszobra a volt megyeháza Úri utcai előkertjében áll. Születésének centenáriumán a megye emlék-albumot adott ki. A múzeum Diósszilágyi Sámuelnek a művésznőről írt monografikus földolgozását és a magyar írók emlékalbumát rendezte sajtó alá.20

Hollósy Kornélia 1880-ban meghívta Blaha Lujzátjótékony célú hangversenyen való szereplésre, de a Népszínház igazgatója, Rákosi Jenő nem tudta a föllépést beütemezni. Az 1885 nyarán társulatával Makón működő Sághy Zsigmond színigazgató {412} azonban öt előadásra megnyerte a művésznőt. „Fuvolaszerű hangon, utánozhatatlan bájjal előadott népdalai” elbájolták a közönséget.21 A Hollósy Kornéliáról elnevezett nyári faszínházban 1906-ban szintén föllépett. Tisztelői ezüstkoszorúval lepték meg.

A 19. század végéig városi szintű zenei élet nem alakult ki. A zene iránt vonzódó akkori elit házaiban  szűk körben  zenerajongók jöttek össze, és alkalomszerűen adtak elő zenei műveket. Olykor zeneművészeket is hívtak a városba. Bakodi Lajos zongoraművész Rotth Andor zenetanár közreműködésével 1870. november 13-án hangversenyt adott a színházteremben. Az ezt követő napokban komolyzenei számokkal és dalokkal Török Imre ügyvéd, Füzesséry Kálmán, Eiszen Manó, Bánfi Gyula és Lonovics Károly házánál lépett föl. Az improvizált estélyeken a házigazdák is zongora mellé ültek.22

Az első dalárda 1865-ben jött létre. Alapító tagját, Ékes Jánost 1907-ben mint legrégibb dalost tüntették ki.23 A dalkör 1871 májusában újjáalakult, elnöke Molnár Albert, pénztárnoka Bán János tanító, jegyzője Pintér Gyula, a karvezető Andrejkovits János volt. Alig egy hónap múltán gyászos körülmények között máris fölbomlott. A karnagy ugyanis néhány fölszerelési tárgy elidegenítésével odébbállt.24

A hosszú életű Makói Dalárda huszonhét taggal 1876-ban jött létre Bánfi József, Molnár Albert és Kovács István református kántor kezdeményezésére. Buzgó elnöke hosszú ideig dr. Szentes Vidor közjegyző volt. Az 1890. május 26-án  tartott zászlószentelési ünnepségen a zászlóanya tisztet Szentes Vidorné Fejérváry Erzsébet töltötte be. Az elnöknek 1903-ban bekövetkezett halála után a dalárda élére Cseresnyés János rendőrkapitányt választották. A darabont kormány bukása után ebben a tisztségében Farkas József polgármester követte. Dr. Bán Zsigmond városi főügyész huszonöt évig irányította elnökként a makói dalosokat. A karnagy Kovács István után hosszú ideig Nagy Sándor református kántor volt.25

Előfordult, hogy a dalárda szólóénekesei külön is fölléptek. A századfordulón a Varázsfuvola basszus szólóját, a Trubadur bariton szólóját adták elő.26 Nagy Károly karnagy 1897-ben kántorversenyen vett részt, ahol „hatalmas tenor hangjáért” tüntették ki.27

Igazi erőpróbát az országos dalosversenyeken való részvételek jelentettek. Ezek során a kórus kiegészült, és az utazási költség előteremtésére városi rendezvényeket, dal- és táncestélyeket is tartottak. Aradon 1901-ben az V. csoport 3. díját, ezüstserleget nyerték. A dalárda 27. évi jubileuma alkalmából a 26 tagú együttes Cseresnyés János vezetésével Temesvárra utazott, ahol a szegedi dalkör mellé küzdötte föl magát, a IV. csoport 2. díját hozták el.28 1909-ben Kecskeméten hódították meg a közönséget.

A dalárda jelvénye, arany líra motívum Makói Dalárda fölirattal a város színét képviselő vörös–kék szalagon, 1907-ben készült el.

A város zenei élete a főgimnáziumban folyó zenei oktatás és a helység művelt, zenekedvelő társadalmának kölcsönhatásában bontakozott ki. Az alapozó munkát Goltner Lajos (1866–1926) tanár végezte. Akadémiai zeneművész, ének- és zenetanító {413} diplomája volt, a hagyomány szerint Liszt Ferencnél is tanult.29 Fő hangszere az orgona volt, de játszott zongorán, vonós és fúvós hangszereken is. 1887-től a makói községi polgári fiúiskolában, 1895-től a főgimnáziumban tanított. Az első tanévben 51 növendék részesült hangszeres oktatásban. A honfoglalás millenniuma alkalmából, 1896 áprilisában helyi műkedvelők részvételével hangversenyt rendezett. A következő tanévben már bemutatkozott a „16 szólamú ifjúsági fúvószenekar”. Az 1898/99. tanévben kamarazenei műsorukon Mozart, Schubert, Doppler, Mascagni szerepelt. Az iskolai vadászkürtnégyes és hegedű–cselló–zongora trió többféle formációban szerepelt. Később a Kardos testvérek (a hegedűs Ferenc, a csellista Miklós) a koncertpódiumon a város felnőtt muzsikusai mellett is megállták helyüket. Goltner Lajos óraszáma 1905-ben 12, 1907-ben 20, 1911-ben 26 volt. Ennek megfelelően nőtt a hangszeres tanulók száma, és gyarapodott az intézet hangszerállománya is. Kiváló oktatói tevékenységéért miniszteri felsőbb elismerésben részesült. Zeneszerző is volt. Erzsébet királyné halálára komponálta a Gyászdalt.

A 20. század elején a város népszerű zongoristája volt Hervay Istvánné és Tőkey Jenő. A vonósok közül zeneakadémiai művészképzőt végzett Istók Barnabás.

Makó zenei élete szűk körű volt, főleg lelkes zenebarátok megszállottsága  hozta létre, a szellemi pezsdülés a főgimnáziumban folyó ének- és zeneoktatással kezdett kiszélesedni.

 

Lábjegyzetek:

1. Markó Miklós 40. Idézi Felletár Béla 1997. 24.

2. Felföldi László 1975. 71.

3. Major Ervin 1933.

4. Felföldi László 1975. 71.

5. Napkelet 1859. júl. 17. 24.

6. Kelemen Ferenc 1971, Dömötör János 1882. Felletár Béla 1984.

7. Honderű 1860. 55. Idézi Kelemen Ferenc 1959.

8. Szegedi Híradó 1860. 18. sz.

9. M 1873. febr. 23. Idézi Szabó Jenő 1995. 9.

10. Kelemen Ferenc 1947.,  1959. Felletár Béla 1997. 26–28.

11. Napkelet, 1859. júl. 17. 24. Közli Felletár Béla 1997. 25–26.

12. Felletár Béla 1997. 25–26.

13. M 1873. febr. 1. Idézi Szabó Jenő 1995. 8.

14. Hölgyfutár 1860. ápr. 5., Napkelet 1860. ápr. 8. Idézi Felletár Béla 1997. 29–30.

15. Szabó Jenő 1995. 12–14. Felletár Béla 1997. 38–41.

16. Felletár Béla 1997. 41–42.

17. Az aradi múzeumban őrzött album megjelent a MMF 67. számaként.

18. Idézi Diósszilágyi Sámuel 1984. 65–66.

19. Uo.

20. Hollósy Kornélia 1927. Tóth Ferenc 1977/c, 1977/d. Tóth Ferenc 1978. Diósszilágyi Sámuel 1985. Hollósy Kornélia 1990.

21. M 1885. aug. 3., okt. 18. Kelemen Ferenc 1959.

22. M 1870. nov. 13.

23. MÚ 1907. máj. 14.

24. M 1871. máj. 7., jún. 4.

25. Diósszilágyi Sámuel 1929. 207–208.

26. MH 1901. ápr. 7.

27. M 1897. aug. 2.

28. MH 1901. aug. 22., 1903. aug. 16., 27.

29. Felletár Béla 1995.

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet