|
|
|
(Tóth Ferenc)
A város Megyeház u. 5. alatti, Vigadónak nevezett első színházát, az 1877-ben a deszkából épült, födetlen nézőterű színkört, amelyben az utolsó előadást 1902-ben tartották, Tokár Andor tulajdonos mozgószínházzá, későbbi nevén mozivá alakította.
Az első előadást, a mozgó élőképeket 1903-ban a Bioskóp Vállalat tartotta. A filmszínház újabb tulajdonosa Szilasi Sándor lett. II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállításáról 1907-ben a Korona emeleti termében mutatták be a mozgó fényképeket.96
Ilyen kezdeti próbálkozások után 1908-ban nyílt meg az Uránia filmvállalat makói mozija. Igazgatója Kertész Aladár, részvényes ügyvezetője Kesztner Zoltán, gépésze Lőbl Simon volt. A nézőteret, a zsöllyét és a páholyt támlás csapószékekkel rendezték be, az első sorokba elmozdítható padok kerültek. A helyárak méltányosak voltak: az I. hely 80, a II. 60, a III. 30 fillér. 1911. november 20-án rövidzárlat folytán előadás közben tűz keletkezett: kigyulladt a vetített kép, lángot fogott a vetítőgép, de személyi sérülés nem történt.
Edison csodálatos találmányát, a beszélő mozit, a kinetofont – amely a pesti Népoperában óriási sikert aratott – 1914 januárjában a városháza nagytermében is bemutatták.
A mozi üzemeltetését a város jövedelmezőnek ítélte, ezért 1914 elején a képviselő-testület a filmek előadási jogát magának kívánta fönntartani. Erre a Koronát szemelték ki, de a belügyminiszter az engedélyt nem adta meg. Ekkor a Kolozsvári Nemzeti {444} Színház titkára, Parlaghy Lajos és Fekete Mihály színész mozi céljára a Hollósy Kornélia Színházat húsz esztendőre évi ötezer koronáért hajlandó lett volna kivenni azzal a megkötéssel, hogy évente három hónapig a színészek használják.97
Az első világháború minden mozifejlesztési tervet meghiúsított. Az egykori Vigadó épülete tizenkilenc évig adott helyet a vetítésnek, 1921 májusában leégett. Az utolsó előadás a Fekete angyal volt.
Lábjegyzetek:
|
|
|