Előző fejezet Következő fejezet

{173} A politikai élet

 

Az ellenforradalmi rendszer kiépülése

1920–1923

 1920. március 29-én az újvárosi vasútállomásról a város főterére vonuló katonai századot a város népe örömmel, lelkesedéssel, nagy ünnepléssel fogadta, hiszen véget értek a román megszállás, a háború, a forradalmak okozta nehézségek és szenvedések. A Főtéren Petrovics György polgármester üdvözölte a Nemzeti Hadsereg egységét, katonáit, s beszédet mondott a több ezres ünneplő tömeg előtt. Ünnepélyes szavai sok magyar ember érzéseit, fájdalmát fejezték ki, mikor a történelmi Magyarország nagy területeinek elvesztéséről szólt: "Körülöttünk kis nemzetek nagy hadseregeket szerveztek, elvették tőlünk a magyar történelem, az évezredes hagyományok és a magyar költészet megszentelt földjét, Erdélyt, el a bérces Kárpátokat, a magyar tengert, Bácska boldog földjét, a magyar Kánaánt, a Bánátot, és nem láttunk magyar katonát! Idegen kézre jutott igazságos Mátyás királyunk szülővárosa, a kincses Kolozsvár, dicső fejedelmünknek, Rákóczi Ferencnek városa, a tizenhárom vértanú szent földje, Pozsony, az ősi koronázó város és Ti mégsem jöttetek! Most végre itt vagytok, magyar katonák, dicső nagy múltunk örökösei, az új, boldog magyar jövőnek harcosai, honfoglaló vitézek."

A polgármester lelkes beszédére Nagy László százados válaszolt, s a "királyi magyar hadsereg" nevében azt hangsúlyozta: azért jöttek, hogy "annyi szenvedés után a társadalmi rendet és a békét biztosítsák".1

A történelmi magyar területek elvesztése, a román megszállás okozta szenvedés miatti fájdalom, hazafias érzelem áthatotta a város egész lakosságát, minden rétegét. Espersit János a szerkesztésében megjelenő Makói Független Újság vezércikkében üdvözölte a bevonuló Nemzeti Hadsereg katonáit: "Üdvözöljük a magyar nemzeti hadsereget. A magyar erő, a magyar bátorság, a magyar állam, a magyar rend, a magyar nemzeti eszme gerincét. Szorongó érzésünk elmúlt, az idegen ököl, mely torkunkba fullasztotta még a sóhajtást is, elvonult, s ajkunkon örömtelien csendül föl a kiáltás: a magyarok Istene hozott benneteket, legyetek üdvözölve magyar katonák!"

Ekkor még ő is bízott abban, hogy igazunkért harcolva újra megteremthetjük a régi, történelmi nagy Magyarországot, amelyet ő függetlennek és szabadnak képzelt el. Szinte programként fogalmazta meg a legfőbb nemzeti célokat: "Most, amikor az eleddig sohase érzett és sohase látott fenyegető és mindeneket megnyomorító veszély fejünk {174} felől elvonult, s ti, magyar daliák, jöttetek falaink közé, visszaadva magyarságunkat, bizodalmunkat, reménységünket és eddig megbéklyózott erőnket, a nektek kijáró üdvözlet után szent fogadást teszünk: magyar hittel, magyar bátorsággal, erőnk minden megfeszítésével dolgozunk azon, hogy a romokat helyreállítsuk, a viszályt lelkünkből kiöljük, s dolgozunk azon, hogy ez a megtépett, szétdarabolt ország régi fényében tündököljön, hogy a magyar erő, a magyar műveltség, a magyar nép becsülete az egész világ előtt újra erőre kapjon, s hogy még ellenségeink is megbecsüljenek, s végtére örökre megtanulják: ne bántsd a magyart!"2

A román megszállás megszűnése, a Nemzeti Hadsereg bevonulása után a helyi hatalmi, önkormányzati szervek és tisztségviselőik, a városi képviselő-testület, a megyei törvényhatósági bizottság, a polgármester, Battlay Geyza kormánybiztos-főispán, a rendőrség, a csendőrség teljes jogkörrel megkezdték működésüket. A városban egy ideig katonai helyőrség volt, s a tisztek jelentős része politikai tevékenységet fejtett ki, főleg az április végén megalakult Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) keretében.

A Nemzeti Hadsereg megérkezése az állomásra

A városban 1920 tavaszán az idegen megszállás megszűnte miatti öröm, a háború, a forradalmak okozta nehézségek, a trianoni béketárgyalások várható baljós kimenetele miatti aggodalom, az általános hazafias érzelem megerősödése széles, a város társadalmának szinte egészét átfogó politikai egység alakult ki. A tanácshatalom idején a birtokos parasztok, s a városi középrétegek, a kispolgárság csoportjai szembefordultak a kommunista hatalommal, amint ezt az 1919 áprilisában lezajlott helyi tömegmegmozdulás bizonyította. Az 1920-as évek első felében országosan is ez jellemezte a társadalmi, politikai viszonyokat. Bibó István ezt így fogalmazta meg: "Az 1918. évi forradalom újból egy pillanatra összehozni látszott a szabad társadalmi fejlődés irányába előrehaladni képes összes rétegek szolidaritását az összeomlott idegen királysággal és nagybirtokossággal szemben. A történelmi magyar terület szétesése azonban olyan pánikot okoz az erre semmiképpen fel nem készült magyar vezető társadalom köreiben, hogy ebbe a polgári forradalom belebukik, az utána következő proletárforradalom pedig túl szűk alapra helyezkedik, amivel olyan görcsös defenzív mozdulatot vált ki, amelyben {175} újból helyreáll a restaurált nagybirtok és a megriadt középrétegek évszázados szolidaritása. A huszonöt esztendős ellenforradalmi uralom ezen a szolidaritáson épül fel."3

Makón nem volt nagybirtok; a nemesi származású értelmiségiek sem annyira a dzsentri, mint inkább a város társadalmára és légkörére jellemző polgári mentalitást tették magukévá. A város, a parasztság polgárosodása is előrehaladottabb, mint a nagybirtokos vidékeken. A szélesebb városi középrétegek és a polgárosodott paraszti csoportok az egész birtokos parasztsággal együtt azonban szembefordulva a tanácshatalommal szövetségre léptek a kialakuló új hatalom erőivel. A város társadalmi, politikai életét jó néhány évig ez a kialakult széles körű szövetség határozta meg. Az élénkülő politikai élet szinte minden megnyilvánulását éles forradalomellenesség jellemezte. A polgári demokratikus forradalmat, Károlyi Mihályt és kormányzatát éppúgy elítélték, mint a Tanácsköztársaságot. Sokan kaptak menedéket Makón, s telepedtek le azok közül a magyarok – főleg tisztviselők, alkalmazottak – közül, akik a Délvidékről, a Bánságból és Erdélyből menekültek el. Közülük nem kevesen szélsőjobboldali szervezkedésekben vettek részt.

A Nemzeti Hadsereg százada a főtéren, lovon Nagy László százados

Április 4-én, húsvétvasárnap délutánján népgyűlést tartottak a főtéren. A városháza erkélyéről Petrovics polgármester üdvözölte az egybegyűlteket. A katonai helyőrség egyik századosa szólt a Nemzeti Hadsereg föladatairól, majd Székessy Ferenc szegedi gyógyszerész beszélt a két forradalom, a kommunisták rémtetteiről, és méltatta a szegedi ellenforradalom érdemeit. Espersit János a trianoni béketárgyalások menetéről számolt be, s hangoztatta, hogy alapvető szükséglet a béke és a belső rend fönntartása.

Weisz Tibor erdélyi menekült főiskolai hallgató a magyarság fájdalmairól szólt; Hídvégi Ernő színművész a két forradalom, Károlyi Mihály bűneit ecsetelte gróf Tisza István érdemeit méltatta. Román Nándor munkásszónok az internacionalizmus elvetése, a nemzeti érzésű munkásság mellett állt ki. A gyűlés résztvevői végül üdvözlő táviratot küldtek Horthy Miklós kormányzónak, s hűségükről biztosították.4 {176}

Május 14-én újabb nemzetvédelmi népgyűlést tartottak a főtéren. Ismét Petrovics polgármester, továbbá a gazdák nevében Kiss Imre, majd Balló István tanfelügyelő, Sopsics László segédlelkész és Espersit János mondott beszédet. Mindnyájan tiltakoztak a trianoni béketárgyalások hazánkat sújtó, megalázó békeföltételei ellen. A közfelkiáltásra elfogadott távirat, amelyet Horthy kormányzónak küldtek, szintén Makó népének tiltakozását fejezte ki.5

A két népgyűlés fölszólalói – Petrovics polgármestert és Espersit Jánost kivéve – kevéssé ismert közéleti szereplők voltak. Ez azt bizonyította, hogy egy-egy társadalmi csoport tekintélyes képviselői még nem léptek a helyi politikai élet színpadára. A helyi hatalmi, önkormányzati szervek közül a vármegyei törvényhatósági bizottság kezdte meg működését. Ebben a megye közép- és nagybirtokosai fontos szerepet játszottak, de Makó politikai életében korábban is alig vettek részt.

Az antantmisszió megérkezése az újvárosi állomásra

A megyei közgyűlés április 13-án iktatta be az új főispánt, Battlay Geyzát. Megtartotta ünnepélyes székfoglaló beszédét, amelyben hitet tett Horthy kormányzó és a nemzeti politika mellett. A közgyűlés is "hódoló táviratot" küldött a kormányzónak.6 Május 3-án már rendes közgyűlést tartottak. Méltatták gróf Tisza István érdemeit, majd javasolták a polgári demokratikus forradalom vezetőinek, Károlyinak és társainak felelősségre vonását. Hervay alispán javaslatára a közgyűlés 100 hold földet ajánlott föl Horthy kormányzónak vitézi telkek céljára. Gerő Géza ügyvéd interpellált a hagymakertészek, az ellátatlan családok gabonasegélye ügyében, kérdésére azonban csak általános választ kapott.7

Április 29-én megalakították a Magyar Országos Véderő Egylet megyei és városi együttes csoportját. Zsitvay József ezredes, akit a megalakult csoport elnökévé választottak, beszélt a szervezet programjáról. A szervezetbe sokan léptek be a helyőrség tisztjei és a háborút megjárt, frontszolgálatot teljesített, leszerelt és tartalékos tisztek közül.8 A szervezet a helyi politikai életben tevékenyen vett részt. A dzsentri, történelmi középosztálybeli származású tisztek társadalmi érdekeiket érvényesítve szolgálták a {177} nemzeti politika céljait, föltétlen hűségükről biztosították a Nemzeti Hadsereget és Horthy kormányzót.

A régi ellenzéki, polgári demokrata fölfogású közéleti szereplők közül ekkor csak Espersit János vett részt a politikai életben. Miután hazaérkezett elhurcoltatásából Budapestről, már 1919 augusztusi cikkeiben hitet tett a szabadságjogok, a polgári demokrácia eszméi mellett.9 1920 tavaszán támogatta a nemzeti kibontakozás politikáját, ugyanakkor bírálta is a széthúzást, az új politika antidemokratikus vonásait. A magyar politika címû vezércikkében a következőket írta: "A pártok és a miniszterek szennyesét teregetik ki, egymással torzsalkodnak, s állásokért, hatalomért, pártbeli befolyásért hadakoznak künn és benn is. Ez pedig veszélyes körülmény a külföld előtt, nem valami előnyös helyzetben tüntet fel bennünket, s minden tekintetben az ország látja kárát." Majd így folytatta: "Mikor térünk végtére észre? Hat év óta egyebet sem teszünk, csak áldozunk. Vért, vagyont, idegeket, s nincs senkinek egy percnyi nyugalma, s egy csöppnyi öröme, s lassan-lassan a reménység és kitartás is elvész a lelkekből. A fokozódó drágaság, pénzünk elértéktelenedése, a munkaalkalmak teljes hiánya, a megalázó és irtózatos terheket rejtő béke, egyesek falánksága, erkölcstelen játéka az alkalom kihasználásával, ellenségeink lelketlensége összeroppantó lidércnyomásként ül a lelkeken, s végül most itt van a pártok tusája, s a parlament – bármennyire rosszul esik is megállapítani – lehetetlen nívótlansága."10

Hervay István alispán

Ekkor már működött az 1920 januárjában az általános titkos választójog alapján megválasztott nemzetgyűlés, amelyben két párt, a kis keresztény pártok egyesülésével létrejött Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP) és a Nagyatádi Szabó István vezette kisgazdapárt szerzett többséget. E két párt képviselőiből alakult kormány, de – a {178} pártokon belüli csoportok vitái, alkudozásai miatt – nem jött létre szilárd kormányzat, a miniszterelnökök és kormányok sűrűn váltották egymást. A politikai életet a bizonytalanság jellemezte. Nagyatádi kisgazdapártjához csatlakozott a Rubinek Gyula vezette konzervatív Keresztény Földmívespárt, amely a középbirtokosok és dzsentrik érdekeit képviselte. A kisgazdapártból a birtokos parasztság pártja helyett szélesebb agrárpártot akart alakítani, hogy visszaszorítsa a paraszti érdekek érvényesülését. Az országos politikában ezen túl az uralkodó pártok részéről többször elhangzott az a követelés, hogy egyesítsék a két kormánypártot, a KNEP-et és a kisgazdapártot, így egy erős kormánypártot hozzanak létre. Erre azonban ekkor még nem érett meg a helyzet.11

Dr. Espersit János

A román megszállás alól fölszabadult tiszántúli területeken, így Makón is meg kellett tartani a nemzetgyűlési választásokat. Ez szükségessé tette a pártok újjáalakítását. Az országos és helyi hatalmi csoportok úgy döntöttek, hogy Makón a két kormánypárt közül csak a kisgazdapártot szervezik meg, de úgy, hogy ez nevében is érzékeltesse a két kormánypárt várható egyesülésének igényét. Ezért a megszervezendő párt a Keresztény-Keresztyén Kisgazda- és Földmívespárt nevet kapta. A keresztény elnevezés a katolikus, a keresztyén pedig a protestáns lakosság megnyerését szolgálta. A párt nevének e két előtagja a KNEP-re is utalt, amely várhatóan egyesül a kisgazdapárttal. E párt hivatalos neve Országos Kisgazda- és Földmívespárt volt. A pártszervezés előkészítésében fontos szerepet vállalt Galamb Sándor (1878–1956) ügyvéd. Bizonyára a helyi és országos hatalmi csoportok támogatásával megszerezte a Makói Független Újság kiadási jogát. Leváltották Espersit János főszerkesztőt, helyét Galamb Sándor foglalta el. A lap címét Makói Friss Újságra változtatták, mondván, az ország már elnyerte függetlenségét, nincs szükség olyan lapra, amely a függetlenségre utal. Az újság május 9-től a szerveződő Csanádmegyei Keresztény-Keresztyén Kisgazda- és Földmívespárt hivatalos {179} politikai napilapja lett. E számban közölték a párt programját. Legfontosabb pontja a földreform követelése volt. Meghirdették, hogy e napon gyűlést tartanak.

A főtéren tartott népgyűlésen részt vett Battlay főispán és Petrovics polgármester is. Takáts Lajos (1879–1955) gimnáziumi tanár a városháza erkélyéről fölolvasta a párt programját. A gyűlést S. Bálint György, a makói Gazdasági Egyesület elnöke nyitotta meg, majd Balló István tanfelügyelő mondott beszédet. A párt szervezésében a továbbiakban S. Bálint György, a szervezőbizottság elnöke töltött be fontos szerepet.12

Az alakuló gyûlésen május 14-én mintegy kétszázan vettek részt. A szervezőmunkáról S. Bálint György számolt be, majd javaslatára a résztvevők kimondták a párt megalakítását. A gyűlés a párt helyi elnökévé S. Bálint Györgyöt, alelnökké Vajda Jánost és Tézsla Mihályt, titkárrá Takáts Lajost és Bittó Gyulát választotta. A pénztáros Márton Bálint lett. A régi, ellenzéki Kossuth-pártiak közül egyedül ő kapott szerepet az új párt vezetőségében. A résztvevők döntöttek arról is, hogy a párt választmányába a kisgazdák és termelők 60, a földmunkások (napszámosok) 30, az iparosok (önállók és segédek) 20, a kereskedők 5, a szellemi munkások 5 küldöttet delegálnak. A kisgazdák képviseletét úgy oldották meg, hogy a város területén működő olvasókörök 5–5, a katolikus kör 5, a Járandó és Ugar 5, a külterületi olvasókörök 4–4 taggal képviseltetik magukat.13

Tehát olyan nagy, széles körű helyi pártszerveződésről volt szó, amely átfogta majdnem a város egész társadalmát. Némileg az ipari munkások, alkalmazottak képviselete hiányzott, bár az újságban fölhívás jelent meg, hogy ők is csatlakozzanak a párthoz. Kitűnt az is, hogy a szervezők úgy vélték: az ország kialakuló új politikai rendszere egyetlen nagy uralkodó párton nyugszik majd, amely a különböző társadalmi csoportok, rétegek érdekeit egyaránt képviseli. Ezzel függött össze, hogy a párt szervezésében, működésében erőteljesen számítottak az olvasókörökre, amelyek Makón mindig az ellenzéki, demokratikus politizálás otthonai voltak. Még az erősen bírált tanácshatalom gyakorlatának, szóhasználatának utóhatása is érződött, hiszen a "szellemi munkások", "földmunkások" elnevezés onnan maradt fönn. Az új pártszerveződés Csanád megyei alakulatnak tekintette magát, valójában azonban makói volt. Benne valóban parasztgazdák töltöttek be meghatározó szerepet. A megyei közép- és nagybirtokosok nem jutottak benne szóhoz.

Nemzetgyűlési képviselő-választás

Makón tehát egypártrendszer érvényesült. Már a választási előkészületek elején kiderült, hogy óriási a különbség a párt országos vezetősége és helyi szervezete között. Május 24-én a párt helyiségében, a Gödör Sörcsarnokban képviselő jelölőgyűlést tartottak. Nagy számban vettek részt a gazdasági egyesület, az olvasókörök, a katolikus kör, az iparosok, a földmunkások és kereskedők képviselői. S. Bálint György elnökölt, s Galamb Sándor ismertette az országos pártvezetőség ajánlatát, hogy fogadják el képviselő-jelöltnek dr. Wagner Károly államtitkárt, akit Nagyatádi Szabó István is melegen támogatott. Galamb Sándor elmondta továbbá, hogy az országos vezetőségnek nem hivatalos jelöltje is van dr. Szőke Gyula személyében. Szőke Gyula (1881–?) Makón {180} született, középiskoláit is itt, a jogot Budapesten végezte. A kommün alatt Forradalmi Törvényszék elé állították. 1920-tól a püspöki uradalom vezetője és az egyházmegye jogtanácsosa.

A résztvevők a párt helyi szervezete nagyválasztmányának tekintették magukat, s úgy döntöttek, olyan jelöltet állítanak, aki ismeri a helyi viszonyokat. Maguk közül is ajánlottak jelölteket, s titkosan szavaztak róluk. Ennek során Csorba János idős gazda, akit 1919 áprilisában túszként a Vörös Őrség különítménye elhurcolt a városból, 68, Nyéki József tanyai tanító 60, S. Bálint György 28, Wagner Károly 16, Takáts Lajos 9, Balló István 5 szavazatot kapott. Végül a két legtöbb szavazatot elnyert jelöltről újra szavaztak, s ekkor Nyéki került többségbe 95 szavazattal Csorbával szemben, aki csak 60 szavazatot kapott. Az elnök bejelentette, hogy az egyedüli hivatalos jelölt Nyéki József. Másnap a párt helyi lapjában megjelent tudósítás végén azonban olyan szerkesztőségi kommentár jelent meg, amely tudtul adta az olvasóknak, hogy a jelölést nem tartják szerencsésnek, mert Nyéki politikai hűségét elismerve mégis olyan férfiakra van szükség a pártban, akik "szélesebb látókörrel rendelkeznek".14 Ez azt bizonyította, hogy a párt helyi politikáját nem a tagság, hanem a helyi lapot irányító Galamb Sándor és a mögötte álló hatalmi csoportok határozták meg.

Szőke Gyula

Az újság már május 28-i számában bejelentette, hogy a párt hivatalos makói jelöltje Wagner Károly (1879–1950). Első oldalán közölte részletes életrajzát. Szegeden született, katonatiszti családban. A piarista gimnáziumban tanult, majd jogot végzett a budapesti egyetemen, ügyvédként, később bíróként tevékenykedett. 1905-ben belépett a függetlenségi pártba, s Justh Gyula fiatal harcostársaként vett részt a politikai küzdelmekben. A háborúban századosként frontszolgálatot teljesített, meg is sebesült. A Tanácsköztársaság idején a székely hadosztályhoz csatlakozott. Az első nemzeti kormányok {181} idején az Igazságügyi Minisztérium államtitkári posztját töltötte be, miközben a kisgazdapárthoz csatlakozott. A sűrű kormányváltások idején lemondott, nyugdíjazták, de megkapta az államtitkári címet. 1920 januárjában a kemecsei (Szabolcs vm.) kerületben nemzetgyűlési képviselővé választották. Makón tehát úgy indították a választáson, hogy már január óta nemzetgyűlési képviselő volt. A háttérben meghúzódó hatalmi csoportnak – valószínűleg – az volt a célja, hogy olyan jelöltet indítson, aki már sikert ért el a választáson, s győzelme Makón is biztosra vehető. Megválasztása esetén kemecsei mandátumáról lemondott volna, s ott pótválasztást írtak volna ki.

Takáts Lajos

Mindebből kitűnik, hogy országosan a hatalmat ténylegesen kezükben tartó földbirtokos, katonatiszti csoportok nem bíztak a kisgazdapárt tagságában, de még helyi vezetőségében sem. Ezért döntöttek úgy, hogy mindenáron a saját jelöltjüket, Wagner Károlyt indítják. Ő nem a kisgazdapárt Nagyatádi vezette liberális, agrárdemokrata, hanem a Rubinek Gyula földművelésügyi miniszter nevével jelzett középbirtokos, dzsentri, konzervatív csoportjához tartozott. Ezen kívül úgy vélhették, hogy Wagner függetlenségi pártbeli múltja, barátsága Justh Gyulával jó ajánlólevél a makói választók számára. Az újság közölte is, hogy Nagyatádi mellett Rubinek Gyula, Meskó Zoltán és Mayer János, vagyis a középbirtokos konzervatív csoport tagjai "teljes erővel támogatják" Wagner jelölését.

Május 31-én újabb értekezletet tartottak a kisgazdapárt helyi vezetői. Bottlik József, a párt országos vezetőségének képviselője, egyben a nemzetgyűlés alelnöke bejelentette, hogy a párt hivatalos képviselőjelöltje Wagner Károly, akit a párt országos vezetője, Nagyatádi Szabó István is támogat. Wagner is részt vett a megbeszélésen, részletesen szólt életéről, céljairól, s azt hangsúlyozta, hogy nem egyéni, hanem pártérdekből {182} vállalja a jelöltséget. Nyéki József bejelentette: ha a többség úgy kívánja, lemond a jelöltségről. Ebben azonban nem döntöttek.15

A kisgazdapárt középbirtokos, konzervatív csoportja el akarta érni jelöltjének választási győzelmét. Ezért vezetői, Rubinek Gyula, Ferdinándy Gyula, Sokorópátkai Szabó István miniszterek, Meskó Zoltán, Mayer János és Kovács J. István államtitkárok június 2-án Makóra látogattak. Néhány napos programjuk keretében a vármegye és a város vezetőivel is tanácskoztak. Az első nap estéjén a Korona Szálló kerthelyiségében nagyszabású társas vacsorát rendeztek. A megye és a város előkelőségei mellett a "makói gazdatársadalom színe-java" is részt vett – ahogyan a helyi lap tudósításában olvasható.16 Másnap a városháza nagytermében kisgazdapárti gyűlést tartottak. A fölszólalók a párt és a nemzet egységének szükségességéről beszéltek. Utána a Főtéren tartott népgyűlésen Rubinek Gyula a békeszerződés aláírásával összefüggésben azt állította, hogy "reményteljes jövő előtt állunk". A párt programjából a szociális béke, a földreform szükségességét emelte ki, s azt állította: a párt célja a nemzeti demokrácia megteremtése. Fölszólalásában Wagner is ezekről beszélt. A miniszterek, államtitkárok különféle találkozókon vettek részt, és Wagner mellett korteskedtek.17

Belső, kulisszák mögötti viták eredményeképpen kialakult, hogy a kigazdapártnak négy jelöltje is indul a választáson. Wagner mint hivatalos jelölt, dr. Szőke Gyula nem hivatalos, Nyéki József helyi és Csorba János ugyancsak helyi jelölt, hiszen mindnyájan megszerezték az induláshoz szükséges ötszáz ajánlást. Párton kívüli programmal indult még Espersit János és Tarnay Ivor vármegyei főjegyző is.18

Wagner több helyen tartott választási gyűlést, még a tanyaközpontokban is. Egyik beszédében részletesebben szólt a zsidókérdésről, a felekezeti politikáról. Elítélte a felekezeti villongásokat, és figyelembe vette, hogy a városban sok izraelita vallású ember él, ezért árnyaltan fogalmazta meg álláspontját. Szóvá tette a keresztény emberek panaszát arról, hogy "a kereskedelmi, szellemi pályákon a zsidók túlsúlya miatt nem tudnak érvényesülni". Ezt azonban "megszüntetni és igazságosan elintézni nem fejbe verésekkel, hanem intézményekkel kell és lehet" – mondta. Különbséget tett "a jó magyar zsidó és a Galíciából bejöttek, árdrágítók, lánckereskedelemmel foglalkozó zsidók között". Maguk a hazafias zsidók is kérik, hogy "ezeket a bevándoroltakat távolítsák el" – állította.19

Úgy látszik, hogy ezt a viszonylag mérsékelt álláspontot nemzetietlennek, zsidóbarátnak tartották a helyi szélsőjobboldali csoportok, mert azt kezdték híresztelni, hogy Wagner zsidó származású. Ezért a jelölt Prelogg Józsefnek, a szegedi kegyesrendi házfőnöknek és főgimnáziumi igazgatónak a segítségét kérte. Ő a makói lapban megjelent nyilatkozatában igazolta, hogy Wagner nyolc évig a tanítványa volt, és római katolikus vallású.20 Valószínű, hogy a cáfolat ellenére az alaptalan híresztelés Wagner zsidó származásáról, az akkor tapasztalható zsidóellenes légkörben hozzájárult a jelölt választási kudarcához. {183}

A párton kívüli programmal föllépő két jelölt közül Tarnay Ivor, a nemesi származású vármegyei főjegyző politikai nézetei, törekvései a másik kormánypárt, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja programjához álltak közel. E pártnak azonban helyi szervezete nem jött létre Makón. A kisgazdapártiak nem jó szemmel nézték Tarnay föllépését. A Galamb Sándor irányította helyi kisgazdapárti lap alig közölt valamit Tarnay politikai gyűléseiről. Espersit képviselőjelölti indulását még inkább gátolni igyekeztek, hiszen mindenki tudta a városban, hogy Espersit az ellenzéki politikát képviseli. Neki külön nehézséget okozott, hogy a régi, ellenzéki Kossuth Párt betagolódott a kisgazdapártba, és ő egyedül hirdette a városban a polgári demokrácia eszméit, az ellenzéki politika szükségességét.

A Friedrich-kormány választójogi rendelete alapján tartott választáson a korábbiaknál sokkal szélesebb körre terjedt ki a választójog. A mintegy 36 ezer lakosú Makón 16 330 polgár vehetett részt a választáson. Közülük 15 122 szavazott is. Mintegy 300 szavazat érvénytelen volt, így 14 819 érvényes szavazatot adtak le. A választási eredmény: Nyéki József 9268 szavazat, Espersit János 2023, Wagner Károly 1432, Szőke Gyula 880, Tarnay Ivor 789, Csorba János 427 szavazat.21

Gorcsa Péter karikatúrája

Wagner Károly, akinek érdekében országos hatalmasságok, miniszterek és államtitkárok több napot töltöttek Makón, és sorozatban tartottak választási gyűléseket, alig kapott ezer szavazatnál többet, és még Espersit is megelőzte. Ebben megmutatkozott a város népének idegenkedése az országos politikával és politikusokkal szemben. Nagy többségben Nyéki József tanyai tanítóra szavaztak. Neki ugyan nem voltak politikai tapasztalatai, de a választók a saját emberüknek tekintették. Rá elsősorban a városi és tanyai gazdák; Espersitre a kossuthi eszmékhez ragaszkodó értelmiségiek, iparosok, kereskedők, hagymakertészek; Wagnerre és Tarnayra a nemzeti középosztály tagjai szavaztak. Az idős gazda, Csorba János választási gyűlésein jószerével egyéni sérelmeiről beszélt, így kevesebb szavazatot kapott, mint amennyi ajánlást összegyűjtött. Sérelmeit olyan "őszinte, keresetlen szavakkal" adta elő, hogy a választás után osztály elleni izgatás miatt eljárás indult ellene.22 {184}

A hivatalos jelölt, Wagner Károly súlyos kudarca miatt a kisgazdapárt helyi vezetősége a választások után S. Bálint Györggyel az élen lemondott. A résztvevők azonban a lemondást egyelőre nem fogadták el, hanem új szervezőbizottságot választottak, hogy előkészítse új helyi választmány létrehozását. A szervezőbizottságba a Kossuth-pártiak közül csak Márton Bálint és Kiss Károly ügyvéd került be.23 Úgy látszik tehát, hogy Espersit támogatói egyre kevésbé vállaltak közösséget a kisgazdapárttal, de ekkor még nem alakították újjá a Kossuth-pártot.

Horthy Miklós kormányzó látogatása

Már a román megszállás megszűnte, a Nemzeti Hadsereg bevonulása utáni hetekben többször elterjedt a hír, hogy Horthy kormányzó Makóra látogat. Ezt különféle jobboldali szervezetek követelték. Szükségét érezték, hogy a nemzeti politika, a kialakuló új rendszer befolyása a kormányzói látogatás nyomán megerősödjék. Annál fontosabbnak tartották a látogatást, mert Makó egy ideig román megszállás alatt élt, s határszéli várossá válva szükségesnek látszott az új rendszer társadalmi alapjainak megszilárdítása.

Battlay főispán május végén Budapesten tárgyalt a látogatás előkészítéséről, s a helyi lap közölte is olvasóival, hogy "Horthy kormányzó Makóra jön".24 Az akkor zajló trianoni béketárgyalások lesújtó hírei, majd 1920. június 4-én a békediktátum megszületése a város lakosságában elkeseredést, tiltakozást keltett. Többször tartottak tiltakozó népgyűlést, amelyről táviratot küldtek a kormányzónak, s "hűségükről biztosították".

A nemzetgyűlési választás előkészületei, a választási küzdelem során nagy szerepet kapott a trianoni béketárgyalások okozta nemzeti sérelmek fölhasználása. Mellette azonban szó esett a földreform szükségességéről, a lakosság szociális gondjairól, amelyekről a két forradalom okozta szenvedések fölemlegetésével, az antiszemitizmus fölszításával igyekeztek elterelni a figyelmet.

A nem várt eredmény, a jórészt ismeretlen tanyai tanító, Nyéki József győzelme, a nagy hangerővel támogatott hivatalos jelölt, Wagner Károly súlyos kudarca még inkább szükségessé tette az új nemzeti politika tekintélyének megerősítését. Ezért is jött augusztus 30-án Horthy Miklós Makóra.

Vonata délelőtt fél tízkor érkezett az újvárosi állomásra. Itt Battlay Geyza főispán köszöntötte, majd a vendég és kísérete a föllobogózott város utcáin a vármegyeházára indult. A kocsisor élén 60 makói gazdaifjúból álló lovas bandérium haladt dr. Demkó Pál tartalékos huszárfőhadnagy vezetésével. A megyeházán Magyarország kormányzója kihallgatást tartott. A társadalmi csoportok képviselői előadhatták kéréseiket, panaszaikat. Külön kihallgatáson fogadta az Erdélyből, Délvidékről menekültek képviselőit.

A hivatalos program 11-kor kezdődött a nagyteremben. Az alispán köszöntő szavai után az egyházak képviselői üdvözölték az ország kormányzóját, fejezték ki hódoló tiszteletüket. Elsőnek Bezdán József apátplébános szólt, kifejezve meggyőződését, hogy a kormányzó "rettenhetetlen akaraterejétől várják rombadőlt magyar hazánk feltámasztását". Nagy Károly református lelkész úgy vélte, hogy a főméltóságú úr "nemzetmentő {185} munkájában a buzgóságot, az erélyt kálvini hitével párosult izzó hazaszeretetéből merítette" – ezzel utalva Horthy református vallására. Draskóczy Ede evangélikus lelkész a híveinek "hűségéről biztosította".

Petrovics György polgármester a város lakossága nevében szólt, s "biztosította támogatásáról" a kormányzót. Gedeon Alajos főgimnáziumi tanár az állami hivatalok nevében tette ugyanezt. S. Bálint György a Gazdasági Egyesület nevében hangoztatta: "ha kell, a kapát fegyverrel cseréli fel a makói földmíves nép". Lélek István, az ipartestület elnöke az iparosok, Jackó Emil a kereskedők hűségét tolmácsolta. Ezután a két jobboldali radikális szervezet vezető képviselői kaptak szót. Máy István pénzügyigazgató az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME), Buday Géza főgimnáziumi tanár a MOVE helyi csoportja nevében "odaadásáról biztosította" a főméltóságú kormányzót.25

Az egyházak képviselői sorában sem a görög katolikusok, sem az izraelita hitközség képviselője nem kapott szót, noha a görög katolikusok létszáma meghaladta az 1300-at, az izraelitáké pedig a 2300-at, és ez együtt a város népességének mintegy 10%-át tette ki. Ebben az időben azonban a hivatalos politika elemévé vált antiszemitizmus miatt szóba sem kerülhetett az izraelita hitfelekezet képviselőjének fölszólalása. Sőt a hivatalos program utáni százötven fős díszebédről is eltanácsolták a zsidók olyan neves képviselőit, mint dr. Vidor Dezső, Ehrenfeld Bernát, Pongrácz Sándor és dr. Dózsa Sámuel. Tették ezt akkor, amikor mind a város kereskedői, iparosai, jómódú polgárai, mind az értelmiség között sok megbecsült, tekintélyes izraelita vallású ember volt.26

Horthy az üdvözlésekre röviden válaszolt. A közelmúltra utalva hangoztatta: "ha vannak még, akik reménykednek a régi, örökké szégyenletes kornak a visszatérésében, tegyenek le minden reménységről. Azt kimondhatom, hogy ha akárhol a legkisebb fellángolás is lenne, vérbe fojtjuk..." Majd a nemzeti politika föladatainak ismertetése után ezt mondta: "Makónak már régen is hallottam a hírnevét. Itt egy olyan nép lakik, amely tud és akar dolgozni, azonban mindenekelőtt hangsúlyozni szükséges, hogy mindenki vakon bízzék, és vakon belenyugodjék a kormány intézkedéseibe."

Az Úri Kaszinóban tartott díszebéden elhangzott újabb köszöntőkre a kormányzó pohárköszöntőjében válaszolt. Az udvarias fordulatok és a szokványos politikai kijelentések után határozottabban foglalta össze politikai céljait: "Ki kell már egyszer nyíltan jelentenünk, hogy komoly-e szándékunk Magyarország testi épségének visszaszerzésére, s elszántan és visszavonás nélkül akarjuk-e az integritás ellenségeinek és gyilkosainak: a hazátlanoknak, a nemzetközieknek, az ateistáknak, a liberálisoknak, a radikálisoknak, a cionistáknak megfékezését és lehetetlenné tételét ... Nem következhetik és nem érhet el sikert más, mint egy olyan kormány avagy kormányzat, amelynek van bátorsága, amely tud tenni és parancsolni, amely tudja magát függetleníteni és érvényesíteni."27

Szavaiból kitűnt, hogy nem annyira államfőként, mint inkább a Nemzeti Hadsereg volt fővezéreként, az új hatalom egyedüli letéteményeseként szólalt meg, aki első föladatának Magyarország "testi épségének" visszaszerzését és a forradalmak híveinek megfékezését tartja, s e célok érdekében nem riad vissza az újabb forradalmi kísérlet {186} vérbefojtásától sem. A nemzeti politika alapkövetelményének tekintette a kormányzat föltétlen támogatását, az új rendszer iránti teljes lojalitást.

A kormányzó délután fél 3-kor utazott el Makóról. Látogatása hozzájárult a kialakuló új rendszer megszilárdulásához, az új politikai szervezetek, a kisgazdapárt, a jobboldali radikális szervezetek befolyásának növekedéséhez. Nehezítette a polgári demokratikus eszmék híveinek, a régi ellenzéki politika képviselőinek helyzetét, tevékenységét. Hosszú ideig nem is sikerült újjászervezni az ellenzéki Kossuth-pártot. Ugyanakkor az ellenzéki szellem korlátozottan ugyan, de tovább élt az új kormánypárt, a kisgazdapárt helyi alakulatában, ahol a parasztság jelentős része ellenszenvvel figyelte a hivatalos politika és a hivatalos politikusok megnyilvánulásait.

 

Kommunista- és terroristaperek

 A makói rendőrkapitányság már 1919. december 19-én körözőlevelet adott ki azok ellen, akik a Tanácsköztársaság idején vezető szerepet töltöttek be a városban. A megyei törvényhatósági bizottság is elrendelte "a forradalmak alatt elkövetett bűncselekmények tetteseinek megállapítását és felelősségre vonását". A városban 85 személyt tartóztattak le, és állítottak bíróság elé.28

Návay Lajos
{187}

Először 1920 szeptemberében Zombori Lajost, a városi munkástanács és intézőbizottság volt elnökét állították bíróság elé osztály és felekezet elleni izgatás vádjával. Védelmét Espersit János látta el. Zombori szociáldemokratának vallotta magát, s a tárgyalás során elhatárolódott a kommunistáktól. A tanúk is mellette tettek vallomást, s a szegedi kerületi törvényszék tíz hónapi börtönbüntetésre ítélte. Ez eltelt a vizsgálati fogsággal, így a tárgyalás után szabadult.29

A szegedi törvényszék 1921-ben tárgyalta a Návay-pert, a Makót, Hódmezővásárhelyt, Szentest 1919. április 26–29-e között kiürítő és útjuk során 11 személyt meggyilkoló terroristák perét. A vádlottak között volt Engi Lajos Sándor, Tóth Béla (1919-ben Anocskai András álnéven), mint a terrorkülönítmény parancsnokai, a különítmény jó néhány tagja, továbbá a makói forradalmi törvényszék tagjai és mások, akik a tanácshatalom idején különféle vezető tisztségeket töltöttek be. A terrorkülönítmény említett, vád alá helyezett tagjai nem makói lakosok voltak.

A tárgyalás nagy részét Makón tartották. A helyi lap részletes, folytatólagos tudósításokban számolt be róla. A törvényszék 1921. július 19-én Engi Lajos Sándort halálra, Tóth Bélát 15 évi fegyházra ítélte. Az 1919-ben különféle vezető tisztséget betöltők közül Rózsa Sándor két és félévi, Vadlövő Sándor 1 évi, Cser József 1 évi, Kiss Ernő 4 évi szabadságvesztés büntetést kapott. A bíróság Szőcs Áront, Farkas Imrét és Kiss Ernőt fölmentette a lázadás bűntette mint fölbujtók és vezetők ellen emelt vád alól.30

Korabeli kiadvány a terroristák peréről

A szegedi ügyészség vádat emelt Boromisza Jenő (1881–?) és társai, a Makón 1919. január 30-án történt véres események szervezői és résztvevői ellen lázadás és {188} szándékos emberölés bűntette miatt. A tárgyaláson Boromisza megbánást mutatott. Őt a törvényszék öt, Svihla Andrást három évre ítélte, Czirbus Istvánt, Baranyi Ferencet, Kiss Ernőt, Bodor Sándort fölmentette.31

Szabó Dezső 1925-ben megjelent Segítség című regényében Boromisza Jenőt Debreceny Elek néven nyughatatlan embernek mutatta be, aki "sajátságos vegyüléke" a szélhámosnak és a rajongósnak. Akinek "mindig szüksége volt nagy elvbunkóra, melyet dühösen suhingasson emberek feje fölött". Mint gimnáziumi tanárnak mindenütt botránya volt, egyik iskolából a másikba került, mert "vagy ő pofozott meg valakit, vagy őt pofozták meg". A kommün idején vagy két hétig "ítélt emberek és holtak fölött".32

Földreformígéretek. Választások 1921–23-ban

A kialakuló rendszer fontos jellemzője volt Makón, hogy egyetlen párt, a kisgazdapárt működött. A hatalom képviselői, a főispán, a polgármester bábáskodtak létrehozásában, és támogatták működését. A főispáni tisztséget éppen Horthy látogatása idején a Makón szintén alig ismert Salacz Gyula foglalta el.

Petrovics polgármester még nagyobb energiával vetette bele magát a politikai életbe: ő volt az elnöke, a fő szónoka a Trianon elleni tiltakozó népgyűléseknek. A városi hatalmi és önkormányzati szerv, a képviselő-testület azonban – bizonyos jogi kérdések tisztázatlansága miatt – hosszú ideig nem ült össze. Ezért ebben 1920. júniusában a vármegyei törvényhatósági bizottság ülésén dr. Dózsa Sámuel interpellációt nyújtott be. A felvetett kérdésre Petrovics polgármester a helyi lap hasábjain válaszolt. Közölte, hogy a városi képviselő-testületnek száz választott és száz virilis tagja van, s ő még áprilisban írásban kérte a főispánt, hogy engedélyezze a testület összehívását. A főispán az ügyben a Belügyminisztériumhoz fordult, de még nem kapott választ.33 Később tisztázódott, hogy a régi összetételben összehívható az önkormányzati testület, munkája rendszeressé vált.

A rendszernek fontos eleme volt a jobboldali radikális szervezetek (MOVE, ÉME) tevékenysége. A megalázó trianoni békeszerződés elleni hangulatot fölhasználva 1921 januárjában megalakították a Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája (Tevél) makói körét, amely a gyakorlatban már korábban is működött. 132 rendes, 388 pártoló és 30 kültagja volt. A díszelnöki tisztséget a korábbi főispán, Battlay Geyza, Salacz Gyula és Battlay Geyzáné töltötte be. Elnökké Petrovics polgármestert, társelnökökké Bezdán József apátplébánost, Nagy Károly református lelkészt, Toma László görög katolikus esperest, Szirbik Sándor református lelkészt, Draskóczy Ede evangélikus lelkészt, Bán Zsigmond ügyvédet, városi főügyészt, Tarnay Ivor vármegyei főjegyzőt, ügyvezető elnökké Sümeghy Dezső vármegyei főlevéltárost, főtitkárrá Diósszilágyi József ügyvédet, titkárrá Gorcsa Péter tanácsnokot, ügyésszé Espersit Jánost választották.34

A tisztikar névsora mutatja, hogy a vezetőségben elsősorban a hatalom képviselői kaptak helyet, ám az egyházi vezetők bevonásával az egész lakosság részvételét {189} kívánták jelezni. A zsidó hitközség nem kapott képviseletet. Diósszilágyi József és Espersit János az értelmiséget képviselték. Sem a gazdák, sem az iparosok, kereskedők képviselői nem találhatók a tisztikarban, nem beszélve a munkásokról, a város szegény rétegeiről.

Mind a nemzetgyűlési választásokon némi többségre szert tett kisgazdapárt, mind a kialakuló, új ellenforradalmi rendszer politikájában fontos helyet foglalt el a földreform szükségességének hirdetése, ígérete. A 3-4 ezer hagymakertész család többsége föld nélküli volt, s kívülük sok száz más szegényparaszt család is földre áhítozott. 1920 őszén a nemzetgyűlés elfogadta a földreformtörvényt, végrehajtása azonban lassan haladt.

A hatalom, a kisgazdapárt helyi vezetői, képviselői részéről is számos ígéret hangzott el a földreform megvalósítására. A földigénylők száma meghaladta a háromezret. A város határában azonban nem volt nagybirtok. A polgármester 1921 elején a földművelésügyi miniszternek küldött levelében javasolta, hogy a makói földnélküli hagymakertészeknek a mezőhegyesi ménesbirtokból juttassanak másfél ezer holdat. Néhány hét múlva a helyi lap közölte, hogy "a mezőhegyesi birtokból nem kapnak földet az igénylők".35 Nem közölték, miért nem. Nem jutott föld a makóiaknak sem a püspöklelei püspöki, sem a földeáki Návay-, sem a nagykirályhegyesi Blaskovich-birtokból. A földreformígéretek helyi kudarca növelte a földnélküli szegény rétegek, a hagymakertészek bizalmatlanságát az új rendszerrel, a kisgazdapárttal szemben.

A hagymakertész réteg elégedetlensége azért is fokozódott, mert az alacsony hagymaárak miatt 1920-ban a termelés többségük számára ráfizetéses volt, 1921-ben pedig a környező nagybirtokokkal vitájuk támadt a kisbérletek fönntartása ügyében. A hagymatermelők egyesületének közgyűlése 1921 februárjában azt állapította meg, hogy 60%-kal csökkent a hagymatermelők száma. A nyár elején az egyesület elnöke, Vertán Endre a tagok elégedetlenségét, ellenzéki hangulatát tapasztalva le is mondott.36

A gazdasági egyesületben, amely a kisgazdapárt és az új hatalom fontos alapja volt, a régi vezetők háttérbe szorultak. Az elnöki tisztet egy időre a hatalom és a kormány helyi bizalmi embere, Galamb Sándor vette át.

Espersit János és az 1920-ban Nagylakról Makóra költöző Könyves-Kolonics József (1884–1955) – polgári demokratikus, köztársasági fölfogásuknak megfelelően – arra törekedtek, hogy újjáalakítsák a városban nagy hagyományú ellenzéki Kossuth-pártot. Céljukat azonban egyelőre nem tudták elérni. Ezért azon voltak, hogy a helyi közélet fórumain képviseljék nézeteiket.

1921 márciusában a városi képviselő-testület 50 tagjának mandátuma lejárt, így helyükre újakat kellett választani. Az eseménynek nem volt különösebb politikai jelentősége, hiszen egyéni jelöltek indultak a választáson. Espersit, Könyves-Kolonics és Márton Bálint is a jelöltek között volt. Mindhármukat megválasztották.37 Így a képviselő-testület ülésein hirdették eszméiket, képviselték a város polgárosodó és szegény rétegeinek érdekeit. {190}

1921 áprilisában gróf Bethlen István alakított kormányt, aki 1931-ig töltötte be a miniszterelnöki tisztséget. Kormánya szilárdabb politikai alapokon nyugodott, mint elődeié, és tevékenységével hozzájárult az ország gazdasági és politikai viszonyainak megszilárdításához. Első föladatának tartotta a két párt, a KNEP és a kisgazdapárt közeledését, egységes kormánypárt létrehozását. Ez végül 1922 februárjában létre is jött. Az új párt neve Keresztény-Keresztyén Kisgazda, Földmíves és Polgári Párt lett. Tehát azt a nevet vette föl, amelyet a makói pártszervezet neve már korábban megelőlegezett, csupán a "polgári" jelzővel egészítette ki. Az új pártot röviden egységes pártnak emlegették. Makón helyi szervezetében a birtokos parasztokkal, a gazdákkal szemben a hatalom helyi képviselői, bizalmi emberei (Galamb Sándor, Petrovics polgármester, ügyvédek, értelmiségiek) kerültek előtérbe.

1921-ben és 1922-ben – noha a rendszer megszilárdulni látszott – a gyorsuló pénzromlás, a szegény rétegek nyomora, a földreform elmaradása növelte a tömegek elégedetlenségét. A hagymakertészek gondjainak megoldásában egyre nagyobb szerepet vállalt Petrovics polgármester. A hagymások panaszait továbbította a Földmívelésügyi Minisztériumnak, és különféle javaslatokkal állt elő. Mindezek ugyan nem sok eredménnyel jártak, de növelték a polgármester népszerûségét. Ugyancsak szívén viselte a város lakosságának, különböző rétegeinek gondjait, panaszait is.

Papp József karikatúrája

Ezzel magyarázható, hogy az új kormánypárt 1922 tavaszán őt indította képviselőjelöltként a nemzetgyűlési választásokon. A Bethlen-kormány rendelete jelentősen korlátozta a választójogot, csökkentette a jogosultak számát, sőt vidéken bevezette a nyílt szavazást. Makón 9 ezerrel kevesebb lett a választásra jogosult, mint 1920-ban.

Képviselőjelöltként lépett föl még Nyéki József nemzetgyűlési képviselő, ezúttal a kisgazdapártból kivált liberális Rassay-féle párt színeiben. Az alig ismert Laskay Mihályt egy kis párt, Dénes István Nemzeti Munkáspártja indította. A tekintélyes, népszerű Papp József építész, ipartestületi elnök pártonkívüliként indult. Végül azonban mind Laskay, mind Papp József visszalépett, és választóikat arra kérték, hogy {191} Petrovicsra szavazzanak. A választás eredménye: Petrovics György 3167, Nyéki József 2940 szavazat.38

Az, hogy Nyéki szavazatainak száma nem sokkal maradt el Petrovicsé mögött, bizonyította, hogy a makói parasztság jó része továbbra is bizalmatlan volt a kormányzattal szemben.

A képviselő-választás után Espersit és Könyves-Kolonics még határozottabban vett részt a helyi politikai küzdelemben. Különféle fórumokon hirdették ellenzéki céljaikat. Espersit a Makói Reggeli Újság hasábjait e cél szolgálatába igyekezett állítani. 1923. április 1-jén, húsvétkor megállapította: "azok a hatalmas intézmények, amelyek a helyesen berendezett államot alkotják, hiányzanak [...] Hiányzik a gazdasági szabadság, a közszabadság béklyóba van kötve." A közéleti tisztaságot, a nepotizmus, a klikk- és különítményuralom megszüntetését követelte, s azt, hogy "a műveltséget, a tudást tegyék mindenkinek hozzáférhetővé."

Május 13-i Miniszterjárás című vezércikkében Nagyatádi Szabó István makói látogatásával kapcsolatban élesen bírálta az új kormányzatban helyet foglaló kisgazdákat. Könyves-Kolonics a kishagymások, az aratásból és cséplésből kimaradt mezőgazdasági munkások küzdelmének támogatásában vállalt egyre nagyobb szerepet. Ő lett a szószólója a polgármestert fölkereső küldöttségüknek. Noha egyre aktívabban vettek részt a közéleti küzdelemben, még ekkor sem tudták elérni a Kossuth Párt újjáalakítását.

A szeptemberben esedékes városatya-választások azonban lehetőséget adtak arra, hogy a régi Kossuth-párti vezetők ne a kormánypárt keretében, hanem önállóan vegyenek részt a helyi politikai életben. A függetlenségi olvasókörök is egyre inkább önálló szerepre törekedtek.

A kormánypárt politikáját támogató helyi közéleti személyiségek közül vezető szerepre törekedve Papp József 1922 őszén városi képviselőtársainak nagy csoportjával létrehozta a Városi Polgári Pártot, és benne igyekezett tömöríteni a kormánypártiakat. Csak fél sikerrel járt, mert a városatya-jelöltek a lakosság különböző rétegeit képviselték, és sokuk számára a politikai célok másodlagos szerepet játszottak. E helyi párt a szeptemberi választásokon háttérben is maradt.

A voksolást érdektelenség jellemezte: a 6300 választó közül csak 1252 adta le szavazatát. A függetlenségi olvasókörök több helyen önálló listát állítottak, és a régi ellenzéki vezetők közül sokan újra tagjai lettek a városi képviselő-testületnek (Fried Ármin, Kiss Károly, Löwenbach Benedek, Diósszilágyi Sámuel és mások).39 {192}

A konszolidáció

  1923–1929

 A Bethlen-kormány nagy lendülettel fogott az ország politikai és gazdasági életének megszilárdításához. Az egységes kormánypárt létrehozásával, a jobboldali radikális csoportok háttérbe szorításával, a Magyarországi Szociáldemokrata Párttal (MSZDP-vel) kötött kompromisszumos megállapodással lehetővé tette e párt tevékenységét azon az áron, hogy az MSZDP lemondott a közalkalmazottak és a vasutasok közötti szervezőmunkáról, és ígéretet tett, hogy új földmunkás szervezeteket nem hoz létre. A kormány a választójog szűkítésével a rendszer megszilárdítását, a "tömegdemokrácia" veszélyeinek elhárítását szolgálta, s konzervatív-liberális politikát folytatott.40

A megyei tisztikar 1924-ben

Ülő sor: Nagy Gyula főszolgabíró, Hegedüs Kálmán árvaszéki elnök, dr. Tarnay Ivor alispán, Vajda Jenő főjegyző, dr. Bánffy József főügyész, dr. Nikelszky Jenő polgármester; 2. sor: Vásárhelyi Sándor főszolgabíró, dr. Ring Béla aljegyző, Hajdu József főszolgabíró, Vincze Sándor főszolgabíró, Balku Dénes főszolgabíró, Tarnay Ákos árvaszéki h. elnök, Vertán Endre II. főjegyző; Hátsó sor: dr. Návay Zoltán árvaszéki ülnök, Antalffy Lajos II. főjegyző, dr. Juhász Gyula aljegyző, Issekutz Béla szolgabíró.

A város új nemzetgyűlési képviselője, Petrovics György a bethleni politika híve és képviselője volt. Jól ismerte a makói viszonyokat, és széles körű közéleti tevékenysége során a város minden társadalmi rétegének képviselőivel kapcsolatot tartott. Nemzetgyűlési beszédében 1923. július 10-én saját meglátásai és tapasztalatai nyomán a bethleni politika alapján a munkáskérdésről, a szociáldemokrata pártról és a zsidókérdésről fejtette ki véleményét. "A szociáldemokratáknak szigorú revízió alá kell venniük {193} programjukat, el kell ejteniük az osztályharcot, és nemzeti alapra kell helyezkedniük" – mondta, majd arról beszélt: "Nagy érdemük, hogy a forradalom első heteiben igyekeztek az országban a rendet fenntartani, s a bolsevizmusért nem lehet igazán felelőssé tenni őket." Az antiszemitizmusról azt állította, hogy a háború alatt kezdődött, mert a zsidó szállítók közül sokan inkorrektül jártak el. Megemlítette: Károlyi Mihály 1918 előtt még nem támogatta, hogy Makóról zsidó képviselő kerüljön a párt vezetésébe. Szerinte a proletárdiktatúra hozzájárult az antiszemitizmus terjedéséhez. Hozzátette azonban, hogy "sok zsidó nagy kereskedelmi készséggel rendelkezik, és sokan jó magyarok".41

A kormányzat, noha teret adott az ellenzék tevékenységének, minden eszközével igyekezett meggátolni a rendszer elleni megnyilvánulásokat. 1924 áprilisában például a belügyminiszter a főispánnak küldött bizalmas levelében a következők olvashatók: "Május hó elsején és az azt megelőző három napon oly gyűlések, összejövetelek, ünnepélyek, ismeretterjesztés vagy más címen hirdetett előadások [...], amelyek – ha burkoltan is – [...] az internacionálé megünneplését célozzák [...], nem engedélyezhetők."42

A Bethlen-kormány jobboldali ellenzéke, a fajvédők, ébredők fokozták tevékenységüket, és a szegény rétegek nyomorát, a feszítő szociális gondokat is fölhasználták propagandájukban, s nem fukarkodtak az antiszemitizmus hirdetésével sem. Az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME) makói csoportja 1924. május 25-i gyűlésén a főszónok, Eckhardt Tibor (1888–1972), Makó szülötte, nemzetgyűlési képviselő volt. Többek között arról beszélt: "ma munkából nem lehet megélni. Sok újgazdag van, akik munka nélkül gazdagodtak meg, a nemzetfenntartó nép viszont pusztul, a gazdák tönkremennek". Szót emelt a fojtogató banktőke ellen. Ullain Ferenc nemzetgyűlési képviselő szerint "száz év alatt minden kereskedés zsidó kézre kerül".43

Októberben a fajvédők tartottak gyűlést a városháza udvarán. A közgyűlési teremben akarták tartani, de csak az udvaron fértek el. Gömbös Gyula arról beszélt, hogy fő feladatuk a társadalmi osztályok egyesítése, a magyar faj erősítése. Hangoztatta, hogy "Magyarországon csak a magyar faj lehet uralkodó faj". A zsidók szerinte sohasem lehetnek magyarok. Arról beszélt, hogy "négyszáz esztendőig osztrákok voltunk, most kezdünk zsidók lenni".44

A Bethlen-komrány külföldi kölcsönök szerzésével és más intézkedésekkel szolgálta a gazdasági élet föllendítését. Ennek eredményei azonban csak később kezdtek megmutatkozni. A makói földnélküliek helyzete nem sokat javult. A földreformtörvény alapján azonban lehetőség nyílt házhelyigénylésre. Intézése azonban évekig elhúzódott. 1926-ban az igénylők száma meghaladta a 800-at; közülük azonban csak 158-an jutottak házhelyhez.45

A birtokos gazdák körülményei sem sokat javultak. A Marosvidék 1926 áprilisában azt állapította meg, hogy "hihetetlen gyors ütemben halad a makói gazdák eladósodása".46 {194}

 

A demokratikus ellenzéki csoportok újjászerveződése

 Mind Espersit János, mind Könyves-Kolonics József föllépett a fajvédők, a jobboldali radikális csoportok ellen, és időnként a Bethlen-kormány ellen is a demokratikus szabadságjogok védelmében, s harcot hirdetett a polgári demokrácia megvalósításáért. Espersit a Makói Reggeli Újság hasábjain sorozatban jelentette meg harcos cikkeit. Több írásában támadta a fajvédőket. Mind ő, mind Könyves-Kolonics örömmel látta, hogy 1923 őszén a megyei közgyűlés az ellenzék javaslatára megbélyegezte a fajvédőket, de nem helyeselte, hogy a fajvédők kiszorítása végett bizalmat szavazott Bethlennek. Könyves-Kolonics arra hívta föl a figyelmet, hogy Bethlenék és a fajvédők együtt indultak a mandátumszerzésért, s a fajvédők a furkósbot szerepét töltötték be.47 Espersit az 1918-i októberi forradalom ötödik évfordulójára írt cikkében védelmébe vette e forradalom céljait. Hangsúlyozta: "Tisza halála nem bizonyítja, hogy igaza volt. Az októberi forradalom elbukása pedig azt nem, hogy célkitűzései helytelenek". Kesergett azon, hogy ígérik csak a jogrend helyreállítását, "a földreformot pedig újra kaptafázzák, de még így is szorít egyeseket". "Nincs alkotmányos rend – állította –, a kormányzó hatásköre nincs megállapítva."48 Mind Espersit, mind Könyves-Kolonics bírálta Nagyatádit, a kisgazdákat, mert elárulták a parasztság ügyét. A városi képviselő-testület ülésén Könyves-Kolonics Nagyatádi bűnéül rótta föl, hogy közreműködött "a szerzett politikai jogok megcsonkításában", s fedezte az erőszakos választásokat. Espersit Dózsa Györggyel állította szembe, és lesújtó véleményt mondott róla: "Nagyatádi nemcsak hogy nem a kisgazdák vezére, hanem a nagybirtokosok szolgája, mert hirdetett elveit a hatalom birtokáért feladta."49

Könyves-Kolonics 1923. december 16-án a Makói Reggeli Újságban jelentette be a Kossuth Párt megalakulását. Fölidézte az 1848-i forradalom, Kossuth eszméit, s közölte: "A megváltó eszmének már vannak apostolai is: Kossuth Lajos eszméinek már van nemzetgyűlési pártja. Kicsiny a tábor, de nagy az ő igazságainak ereje, bátrak annak hirdetői, követői pedig meg fognak sokasodni az egész országban, mert kibontva a zászló, csendül a toborzó: »Kossuth Lajos azt izente...«"50

E pártot Makón az olvasókörök testesítették meg; egyre inkább kiharcolták önállóságukat, és elváltak a kormánypárt helyi alakulatától. A Kossuth Párt helyi vezetői, Márton Bálint, Espersit, Fried Ármin, Kiss Károly, Löwenbach Benedek és mások, az olvasókörökben folytattak politikai tevékenységet, tartottak előadásokat, hirdették demokratikus eszméiket. Maga a párt azonban ekkor még kevéssé hallatott magáról.

A szociáldemokrata párt tevékenységének fontos alapját a szakszervezetek jelentették. Az építőmunkások szakszervezetének (MÉMOSZ) helyi csoportja már 1920. november 1-jén újjáalakult. A szakszervezeti csoportok újjászerveződését az is elősegítette, hogy az 1920-as évek elején az alacsony bérek, a munkások kiszolgáltatottsága miatt többször robbant ki sztrájk. 1922–23-ban bérharcot vívtak a kéményseprősegédek, a bőripari, az építő-, majd a szabó-, valamint a vas- és fémipari munkások. A legnagyobb {195} sztrájk a Tóth-malomban zajlott le 1924 áprilisában: 56 munkás szüntette be a munkát. A bérharc szervezésében a legtöbb esetben már a szakszervezeti tagok töltöttek be fontos szerepet.51

1923-ban már öt szakszervezeti csoport működött a városban: a famunkásoké (33 tag), a szabómunkásoké (22), a bőripari munkásoké (120), az építőmunkásoké (16), a vas- és fémipari munkásoké (30). A szakszervezeti csoportok együttes taglétszáma tehát meghaladta a kétszázat.52 1925 áprilisában Tarnay Ivor alispán elutasította a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége központi vezetőségének kérelmét helyi csoport megalakítására, mert a szervezőbizottság tagjai között "olyan egyének voltak, akik részint büntetett előéletűek, részint rendőri megfigyelés alatt állnak". Továbbá nem látott biztosítékot arra, hogy a helyi csoport "alapszabályszerű működést fejtene ki".53

Zombori Lajos asztalos

A szakszervezeti csoportok újjászerveződése és működése elősegítette a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) helyi szervezetének megalakítását 1924. november 9-én. A Korona Szálló nagytermében mintegy 500 ipari és mezőgazdasági munkás, hagymakertész, kevés földű paraszt gyűlt össze. A párt országos vezetőségét Szeder Ferenc nemzetgyűlési képviselő és Takács József, a földmunkásszövetség titkára képviselte. Takács a párt politikai tevékenységének szükségességéről beszélt, bírálta a földreform következetlenségét, az adórendszer igazságtalanságait. Elhatárolódott a kommunistáktól és a kommunista eszméktől. A pártszervezet megalakulásának kimondása után megválasztották a tizenegy tagú vezetőséget és az öttagú ellenőrző bizottságot. Elnök egy ideig Zombori Lajos, majd Burunkai Sándor volt, az ellenőrző bizottságba beválasztották Farkas Imrét. A taglétszám meghaladta a százat. Később emelkedett, majd a következő években 100-200 között mozgott.54

A szervezet főleg a téli hónapokban fejtett ki szerves tevékenységet: pártnapokat, elméleti előadás-sorozatokat tartottak, amelyekre Szegedről, Budapestről hívtak neves {196} előadókat. A szakszervezeti csoportokkal együtt hagyományosan megszervezték május elsejének megünneplését.

Két választás 1926-ban

Mind a Kossuth Párt, mind a szociáldemokrata pártszervezet igyekezett önálló politikai erőként fellépni, és együttműködés alakult ki közöttük. Első nagyszabású együttes politikai akciójukat 1926. június 6-án a városháza udvarára tervezett nagygyűléssel akarták kezdeni. A Kossuth Párt országos vezetői közül Nagy Vince, Horváth Zoltán, Rupert Rezső mellett Könyves-Kolonics József szólalt volna föl. Az MSZDP-t olyan tekintélyes politikusok képviselték volna, mint Kéthly Anna és Szeder Ferenc. A rendőrség azonban nem engedélyezte a gyűlést.55 Mindez nem gátolta a helyi Kossuth-pártiak és szociáldemokraták további együttműködését.

A nyáron esedékes városi képviselő-testületi választáson mind a Kossuth-pártiak, mind a szociáldemokraták saját jelölteket állítottak. Közülük jó néhányat megválasztottak. 1920 óta először fordult elő, hogy szocialista képviselő jutott be a város parlamentjébe. A négy szociáldemokrata városatyát (Zombori Lajost, Farkas Imrét, Kotroczó Józsefet, Burunkai Sándort) a XII. választókörzetben választották meg. Az ismert Kossuth-párti vezetők (Márton Bálint, Espersit János, Könyves-Kolonics József) mellett, mint az olvasókörök jelöltjei mások is bekerültek. A kormánypártiak újra a Városi Polgári Párt színeiben vagy az iparosok és más lakossági rétegek képviseletében vettek részt a választáson. Közülük újra városi képviselő lett S. Bálint György, Papp József, Vertán Endre, Gorcsa Péter.56

Az ellenzéki képviselők már az első képviselő-testületi ülésen egységesen léptek föl az ellen, hogy Bethlen István miniszterelnököt Makó díszpolgárává válasszák. Mind Kiss Károly, Zombori Lajos, mind Kiss János és Könyves-Kolonics József a javaslat ellen szólalt föl. A közgyűlés mégis 92 szavazattal 34 ellenében elfogadta a javaslatot.57

1926 novemberében megkezdődtek az országgyűlési választások előkészületei. A helyi kormánypárti vezetők elégedettek voltak Petrovics György képviselői tevékenységével, s ezért újra őt jelölték. November 17-én tartottak jelölőgyűlést a városháza nagytermében. Bejelentették, hogy Galamb Sándor, S. Bálint György és Papp József hívta föl Petrovicsot, hogy vállalja a jelöltséget. Petrovics a jelöltséget elvállalva rövid beszédet mondott. Azt állította, hogy "az eltelt négy és fél év alatt kellett a forradalmi és az ellenforradalmi szellemet kiirtani". Továbbra is fontos feladatnak ítélte a földreform folytatását, s úgy vélte, hogy ez Makón sikerre fog vezetni. Azt ígérte, képviselni fogja a gazdák, iparosok, kereskedők, tisztviselők és munkások érdekeit.58 November 21-én, vasárnap, már programbeszédet tartott. "Mindenben nagy vezéremet, Bethlen Istvánt akarom követni" – mondta, majd részletesen ismertette a bethleni politika eredményeit, az ország pénzügyi egyensúlyának megteremtését, a kezdődő gazdasági élénkülés jeleit. Szólt a város fejlődéséről, többek között a tervezett és megvalósulóban lévő beruházásokról {197} is. Külön megemlítette az Igási út kikövezését, amely nagy segítséget nyújt a tanyai gazdáknak.59

Képviselőjelöltként föllépett Kiss Menyhért, az Ébredő Magyarok Egyesületének egyik korábbi országos vezetője is, ekkor már az Egyesült Balpárt színeiben. Programbeszédében ecsetelte a szegény rétegek nyomorát, a súlyos szociális problémákat. A Marosvidék tudósítója meg is jegyezte, hogy "a gyűlésnek megdöbbentő forradalmi színezete volt".60

A Kossuth-pártiak és a szociáldemokraták Könyves-Kolonics Józsefet indították közös képviselőjelöltként. A jelölőgyűlésen mintegy ezer résztvevő előtt programbeszédében az általános titkos választójog bevezetését, az adóterhek csökkentését, békés külpolitikát követelt. Zombori Lajos és Kotroczó József is fölszólalt. Nagy Vince, a Kossuth Párt országos vezetője táviratot küldött Könyves-Kolonicsnak, s támogatását ígérte.61 Az MSZDP makói szervezete december elején felhívásában kérte a választókat Könyves-Kolonics támogatására. A hatóságok azonban megakadályozták Könyves-Kolonics részvételét a választáson; az ajánlások egy részének meghamisításával azt állapították meg, hogy a szükséges ezer ajánlásnál hárommal kevesebbet nyújtott be, ezért törölték a jelöltek közül.62

Ugyancsak kevésnek találták Kiss Menyhért ajánlásait is, így szintén nem vehetett részt a választáson. Utolsóként Teszling József nyugalmazott ezredes, párton kívüli jelöltként kapcsolódott be a választási küzdelembe, hogy ellensúlyozza Könyves-Kolonics és Kiss Menyhért ellenzéki hatását. Ébredő egyesületi múltját megtagadta, s választási beszédeiben a szegények gondjainak, követeléseinek fölkarolását ígérte. Még arra is törekedett, hogy a zsidók szavazatait elnyerje. Az ortodox zsidó hitközség tagjai azonban nyilatkozatukban Teszlinggel szemben Petrovicsot támogatták.63

A választási küzdelemben folyamatosan szerepelt a földreform ügye. Petrovics képviselőként már korábban is közbenjárt a kincstárnál, hogy a 900 holdas porgányi birtokot makói földigénylőknek juttassák. Választási beszédeiben erről folyamatosan beszámolt. Bizonyára ez is hozzájárult ahhoz, hogy győzött a választáson.

A választás eredménye: Petrovics György 3991, Teszling Józsefé 1783 szavazat.64

A gazdasági élénkülés politikai hatása

Noha a hagymakertészeknek mindig gondot okozott a kisbérletek bizonytalansága, a haszonbérlet, az 1920-as évek közepétől mégis némileg javult a helyzetük, mert az európai piacokon hagymahiány lépett föl. A jó piaci lehetőségek következtében nőttek a hagymaárak, és emelkedett a hagymatermelés. Az 1920-as évek második felében a porgányi birtokból is több százan jutottak földhöz. A házhelyparcellázások is folytatódtak, és ezekben az években sok új családi ház épült a városban. A mezőgazdasági konjunktúra kedvezett a birtokos gazdáknak. {198}

Főleg külföldi kölcsönök fölhasználásával megélénkült a középítkezés a városban. Megkezdte működését a vasúti javítóműhely, amelyben több mint száz munkás jutott biztos keresethez. Elkészült a városi bérpalota, a posta, a rendőrség és csendőrség épülete. Mindezek nyomán a város gazdasági élete, ipara, kereskedelme is fejlődött.

A gazdasági élet élénkülése elősegítette a kormánypárti politika, a helyi hatalmi csoportok, a kormánypárt tekintélyének növekedését. Szintén ebbe az irányba hatott, hogy 1927 elején a mezőgazdasági kamarák országos kisgazda kúriája (tagozata) S. Bálint Györgyöt (1881–1957), a makói gazdasági egyesület elnökét választotta meg az Országgyűlés újonnan fölállított felsőháza tagjának.65

Makón, kisbirtokos családban született. Alacsony iskolai végzettsége ellenére művelt, olvasott parasztemberré vált, aki a földművelés, a gazdálkodás szakmai kérdései iránt élénken érdeklődött. Édesapja halála után mint legidősebb fiúra hárult a kisgazdaság irányítása. Két öccse közül az egyik állatorvos, a másik banktisztviselő lett. Az első világháborúban frontszolgálatot teljesített. 1919 februárjában a makói gazdasági egyesület alelnökévé választották. A tanácshatalom bukása után bekapcsolódott a közéleti, politikai küzdelmekbe. 1922-ben a gazdasági egyesület elnöke lett, később a gazdák különböző szakmai, érdekképviseleti szervezeteiben töltött be fontos vezető tisztségeket. 1927–1944 között a felsőház tagja volt. 1945 után a makói népbíróság háborús és népellenes bűntett vádjával elítélte, de a szegedi népbíróság 1948-ban fölmentette. 1957-ben bekövetkezett haláláig nehéz körülmények között élt szülővárosában.66

A gazdasági viszonyok javulása ellenére nemcsak a földnélküliek, a hagymakertészek, hanem a birtokos gazdák sem voltak megelégedve helyzetükkel. Februárban a Duna–Tisza Közi Mezőgazdasági Kamara rendezésében gazdanapot tartottak. Purgly Emil főispán, a kamara elnöke nyitotta meg, és S. Bálint György, Gesztelyi Nagy László, a kamara igazgatója és más ismert, országos szakemberek tartottak előadásokat a mezőgazdaság fejlesztésének föladatairól. A helyi fölszólalók azonban elsősorban a gazdák sérelmeiről, a nagy adókról, a gazdaadósságok növekedéséről, a kedvezőtlen hitellehetőségekről beszéltek.67 Az érzékelhető gazdasági fejlődés során azonban csökkentek a lakosság panaszai. A kormánypárt helyileg növelte befolyását – főleg S. Bálint György felsőházi tagságából, magas tisztségéből adódóan.

E folyamat kifejezője volt, hogy a vármegyeházán 1927. december 20-án Horthy kormányzó 1920. augusztus 30-i, makói látogatása, a vármegyének az idegen megszállás alóli fölszabadulása emlékére emléktáblát helyeztek el. Erre még 1924-ben tett javaslatot Topcsy László makói borbély- és fodrászmester, törvényhatósági bizottsági tag. A javaslatot a megyei közgyűlés fölkarolta. Az avatóbeszédet Petrovics György országgyűlési képviselő tartotta. A visszaemlékezés után az emléktábla szerepét úgy határozta meg: "tanítson arra, hogy ragaszkodjunk nemzetünk nagy hagyományaihoz, történelmünk szent örökségéhez, nemzeti érzéstől és nemzeti szellemtől áthatott vezéreinkhez, s ne engedjük magunkat félrevezetni téves és veszedelmes jelszavak csábos tanításától".68

1928 első felében közéleti, politikai vitát keltett a kérdés, ki képviselje Makót az amerikai Kossuth-szobor avatási ünnepségén. Januárban bejelentették, hogy a polgármester {199} utazik Amerikába. Fried Ármin azonban a Kossuth-pártiak nevében megfellebbezte a határozatot, mondván, hogy az utazás 2000 pengőbe kerülne, és a polgármesternek még kiküldetési díjat is kellene fizetni. Február végén többen azt javasolták, hogy a polgármester helyett Könyves-Kolonics József, Kossuth eszméinek harcosa menjen Amerikába. A képviselő-testület ülésén a polgármester ellen harmincan szavaztak, Könyves-Kolonics 45 támogató szavazatban részesült. Ő azonban nem kapott útlevelet, mert a szegedi ügyészségen bűnvádi eljárás folyt ellene "a királyság intézménye elleni izgatás" címén.69 Így akadályozták meg, hogy a kossuthi eszmék elismert harcosa képviselje Amerikában a várost.

Horthy Miklós

A radikális jobboldali csoportok befolyása ezekben az években jelentősen csökkent. Amikor az Ébredő Magyarok Egyesületének makói csoportja 1929 júniusában megemlékezett fennállásának 10. évfordulójáról, mindössze tízen jelentek meg.70

A kormánypártiakat tömörítő Városi Polgári Párt 1929 májusában a választások közeledte miatt újjáalakult. Elnökké dr. vitéz Galamb Sándort, ügyvezető elnökké Szöllősi Jenő gyógyszerészt és bornagykereskedőt választották. Ez utóbbi ekkor már Makó legtöbb adót fizető polgára volt. Úgy látszik, a gyógyszerész a gazdasági életben kivívott pozícióját fölhasználva a helyi politikai életben is egyre növekvő szerepet kívánt betölteni. A párt helyi gyűlést tartott, amelyen az újdonsült ügyvezető elnök másfél órás beszédet mondott. A kormánypolitika támogatása mellett bírálta a városi képviselő-testület {200} és a polgármester tevékenységét. A várospolitika helyi kérdéseit hozzáértően, felkészülten elemezte, s tetszetős beszédével sikert ért el hallgatósága előtt.71

Horthy-emléktábla a vármegyeházán

Az 1926. évi választási kudarc miatt a Kossuth Párt politikai tevékenysége továbbra is korlátozott maradt, viszont a párt vezetői, főleg Könyves-Kolonics, szorosabban együttműködött a szociáldemokratákkal, sőt 1927. júniusában belépett az MSZDP-be. Mind ő, mind a többi Kossuth-párti vezető (Espersit, Fried Ármin, Kiss Károly, Diósszilágyi Sámuel) rendszeresen előadásokat tartott a szociáldemokrata pártszervezetben, amelynek titkári tisztét Kotroczó József, a Corvinia Általános Biztosító Rt. tisztviselője töltötte be. Könyves-Kolonics 1928-ban a szociáldemokrata munkásokkal együtt ünnepelte május elsejét a Maros-parton, a töltés melletti ligetben.72

A szociáldemokrata párt taglétszáma ekkoriban meghaladta a százat, és – főleg a téli hónapokban – havonta tartott taggyűlésein általában 40-50-en vettek részt. A vezetőség 1929 januárjában elhatározta, hogy tagtoborzó előadás-sorozatot rendeznek. Budapesti, szegedi és helyi előadók tartottak előadásokat társadalmi, tudományos és politikai kérdésekről, a munkásság helyzetéről, föladatairól.73 A szakszervezeti csoportok taglétszáma erősen ingadozott, de munkájuk ezekben az években rendszeressé vált. Együttes taglétszámuk 1929 elején megközelítette a 200-at. Februárban Szabó János hagymakertész bejelentette a rendőrségnek, hogy a Földmunkások Országos Szövetsége a munkásotthonban befizetőhelyet létesített. Ez azt jelentette, hogy helyi csoport nem jött létre, de e szakszervezetnek is voltak helyi tagjai. A szakszervezeti csoportok szervezte {201} munkásdalárda ezekben az években rendszeresen működött. Fejlődött a szervezett munkások művelődési és sporttevékenysége.74

 

A hősi emlékmű avatása a kormányzó részvételével

Az első világháborúban 798 makói esett el. Az áldozatok megörökítését szolgáló emlékmű – Pásztor János alkotása – 1929 nyarára elkészült, s az avatást Horthy kormányzó vállalta. Szeptember 29-én a város főterén csaknem közel 15 ezren vettek részt.

Horthy Miklóst az állomáson Purgly Emil fogadja

Petrovics György országgyűlési képviselő beszéde után a kormányzó szólt a tömeghez. Szavait a Magyar Rádió közvetítette. A hősök méltatása után megállapította: "Az ország helyzete még ma is túlságosan nehéz ahhoz, hogy jelenlegi állapotunkon erőszakosan változtatni akarjunk, és a sötétségbe ugrást megkockáztassuk". Tehát a revíziós törekvésekről nem mondva le óvott az esetleges erőszakos kalandor akcióktól, amelyeknek különben sem volt semmi reális alapjuk. Érdekesek a parasztságnak, a vidék népének szánt szavai: "A falu népe fajunk gerince, ereje, ősforrása, akikkel [!] egynek érzem magam vágyaikban, reményeikben, haladásra való törekvéseikben és a magyar föld szeretetében. Reménylem, hogy sohasem fognak áldozatául esni olyan törekvéseknek, amelyek arra irányulnak, hogy őket nemzeti mivoltukból kiforgassák." Érezhető volt a vidék népének elégedetlensége a földreform felemás volta, a kezdődő súlyos gazdasági válság miatt, ezért fontosnak tartotta figyelmeztetni is a lakosságot: "a {202} nagy magyar múlt és a hősök kiontott vére mindnyájunkat arra kötelez, hogy tántoríthatatlanul kitartsunk ama szent eszmék mellett, amelyek a magyarságot egy évezred viharai között megóvták a pusztulástól".75

Horthy Miklós avatóbeszédét mondja

A makói emberek hangulatát jól tükrözte az a kis epizód, amely a helyi vitézekkel tartott kormányzói találkozón történt. Horthy, ellépve a vitézek sorfala előtt, egyikükkel-másikukkal szóba elegyedett. Egyiküktől megkérdezte: "Mi a foglalkozásod? – Hentes és mészáros" – volt a felelet. "Jól megy az üzlet?" – kérdezte tovább a főméltóságú úr. "Nem!" – válaszolt lakonikusan a vitéz. Megcsóválta a fejét a kormányzó, s csak ennyit mondott: "Bizony, bizony, a rossz konjunktúra."76 {203}

 

A gazdasági válság hatása

1929–1934

Az 1929-ben bekövetkezett súlyos világgazdasági válság hamarosan Magyarországon is éreztette hatását. Makón erre az időre a középítkezések többsége befejeződött, s az építőmunkások jelentős része munkanélkülivé vált. A mezőgazdasági termények – köztük a hagyma – ára óriási mértékben zuhant. A helyi lapok már augusztus végén arról számoltak be, hogy "a mezőgazdasági krízis egész nemzetgazdaságunk krízise". Számot adtak arról is, hogy az árak csökkenése miatt "milliókkal károsultak a makói gazdák". A hagymakertészek panaszkodtak: "nincs ára a hagymának".77 Szeptember közepén Purgly Emil főispán így nyilatkozott: "Elismerem, hogy a mai súlyos helyzet problémáihoz nyúlni annyi, mint darázsfészekbe nyúlni". A helyi lap október végén már ezt írta: "Ha nem segít a kormány, kicsúszik a föld a gazda lába alól".78

1930 őszén az ipari és mezőgazdasági munkanélküliek száma a városban meghaladta az ezret. Ínségmunkán való foglalkoztatásukat várták. November elején Nikelszky polgármester fölhívással fordult a város lakosságához a munkanélküliek, az ínséget szenvedők megsegítéséért, mivel a város önkormányzata "teljesítőképessége végső határához érkezett".79 Kérésének azonban nem sok foganatja lett. A gazdasági válság 1932-ben érte el mélypontját.

Bezdán József megkoszorúzta a hősök szobrát
{204}

 

Az ellenzéki és munkásküzdelmek erősödése

A gazdasági visszaesés nemcsak a nincstelen szegényrétegek, a mezőgazdasági és ipari munkások, hanem a hagymakertészek és a birtokos gazdák, az iparosok kereskedők és alkalmazottak helyzetét is megrendítette. Az ennek nyomán növekvő elégedetlenséget kihasználva a demokratikus ellenzéki csoportok és szakszervezetek fokozták tevékenységüket.

A Kossuth-párti és a szociáldemokrata vezetők együttműködésre törekedtek, ezért több megbeszélést tartottak. Az 1929. augusztus 4-i összejövetelen Könyves-Kolonics József hangoztatta: "Demokratikus politikai átalakulás kell; ezt a dolgozó kispolgárok a munkássággal összefogva az általános titkos választójog alapján küzdhetik ki... A reakciós politikai hatalommal szemben egységesen kiépített arcvonallal lehet megküzdeni."

Plakát 1929-ből

A megbeszéléseken nézetkülönbségek is megmutatkoztak. Szemes János olvasóköri elnök tagadta, hogy a 48-asok kommunista érzelműek lennének, s azt mondta, hogy fellépnének 1918–19 visszatérte ellen. Márton Bálint azonban arra hívta föl a figyelmet, hogy "nem pártügyek vitája a cél, hanem az egységes frontalakítás". Az előkészítő bizottságba a szociáldemokraták részéről Kotroczó Józsefet és Szűcs Pált választották be. Ez utóbbi arról szólt, hogy meg kell szerezniük az országos pártvezetőség támogatását.

Szeptember 8-án elkészült a közös plakát Polgárok! Munkások! címmel, és az ellenzék támogatására szólította föl a választópolgárokat.80 {205}

Szeptember második felében népgyűlést tartottak a városháza előtt. A rendőrség jelentése szerint 1000–1200-an vettek részt. A szónokok között szerepelt a Kossuth Párt országos vezetői közül Rupert Rezső és Horváth Zoltán. Először dr. Csorba János ügyvéd mondott beszédet. Ő a Kossuth Párt tagjaként ekkoriban kapcsolódott be a helyi politikai életbe. Örömét fejezte ki, hogy "a kispolgárság politikai gyűlést tarthat", s a kisemberek gondjairól, a négypengős hagymaárról, a csökkenő búzaárról, a növekvő szegénységről beszélt. Hangoztatta, hogy ellenzéki erőre van szükség mind a parlamentben, mind a megyei és városi közgyűlésben. Rupert Rezső és Horváth Zoltán a Kossuth Párt országos feladatairól beszélt. Márton Bálint a hagymakertészek, a gazdák panaszait tette szóvá. Espersit János erőteljesen bírálta a kormányt, mondván: "ezt az országot nem úgy kormányozzák, ahogy kellene". Elmondta, hogy ellenzéki lapra lenne szükség, de nem kapnak rá engedélyt. "Szabadna-e itt úgy beszélnem, mint 1913-ban?" – tette föl a kérdést, s a jelenlevő rendőrtiszt azonnal figyelmezte.81

Purgly Emil főispán
 
Purgly Emilné

Az ősz folyamán a Kossuth Párt és a szociáldemokrata pártszervezet megállapodott, hogy a megyei törvényhatósági választásokra közös jelölteket állítanak. Október 13-án a Kossuth-párti és szociáldemokrata egyesült ellenzék újra közös népgyűlést tartott. Fő szónoka Nagy Vince, a Kossuth Párt országos vezetője volt. Az MSZDP országos vezetői közül Esztergályos Károly és Farkas István szólalt föl.82 Az október 27-i közös népgyűlésen Márton Bálint nemcsak a kormányt bírálta, hanem a növekvő szegénység és "a jómódban dőzsölők, a magas nyugdíjat élvezők" és a nyomorgók közötti ellentétet tette szóvá. Arról beszélt, hogy Petrovics György országgyűlési képviselő 7 ezer pengő polgármesteri nyugdíjat élvez, és még 7 más helyről is kap juttatást.83 {206}

Az ellenzék nagy jelentőséget tulajdonított a közelgő megyei választásoknak. A kormánypártiak viszont lebecsülték szerepét, s bejelentették, hogy nem állítanak jelölteket, hanem elfogadják a polgárság jelöltjeit. A Kossuth Párt és a szociáldemokraták együttműködése és hogy közös jelölteket állítottak, fölkeltette a város közvéleményének érdeklődését, és riadalmat, megrökönyödést keltett a hatalmon levők körében.

A helyi kormánypárti lap vezércikke, amelyet Egy függetlenségi Kossuth párti polgár aláírással közöltek, jól tükrözte aggodalmukat: „a Kossuth Párt függetlenségi és 48-as, eddig így is volt, ebben éltünk, most ezután azt látjuk, hogy Makón szociáldemokrata, sőt – Uram bocsáss! – kommunista Kossuth Párt van. Vannak ebben gazdák, akik sohasem voltak függetlenségiek, és most azt mondják magukról, hogy 48-asok, és szövetkeztek szocialistákkal, meg olyanokkal, akik be voltak zárva azok miatt, amiket a vörös időkben cselekedtek". A vezércikk ezzel a vádló kérdéssel zárul: "Kommunisták lesznek ezután a makói nép vezérei?"84

A vádaskodások azonban hatástalanok maradtak. A november elején megtartott megyei törvényhatósági választáson mind a húsz választókerületben az ellenzéki jelöltek arattak győzelmet; közülük 16 Kossuth-párti, 4 szociáldemokrata volt. A Kossuth-párti vezetők közül megyei törvényhatósági bizottsági tag lett Márton Bálint, Espersit János, Könyves-Kolonics József, Kiss Károly, Fried Ármin, Löwenbach Benedek; a szociáldemokraták közül Szabó János, Kotroczó József, Farkas Imre és Szűcs Pál.85

Az ellenzéki győzelem megdöbbentette a város vezetőit és a kormánypárt híveit. Purgly főispán a belügyminiszternek küldött jelentésében azzal mentegette a helyzetet, hogy Makón kívül a megyében 100%-ban hivatalos jelölteket választottak meg, és a makói ellenzékiek csak 9%-ot jelentenek a megye parlamentjében. A vármegyei vitézi szék főispánnak küldött szokásos havi nemzetvédelmi jelentésében a választási eredménnyel kapcsolatban keserűen állapította meg: "Megtörtént az egyik kerületben, hogy S. Bálint György »főrendiházi tag«, kisgazda kevesebb szavazatot kapott a zsidó Löwenbach Benedek pékmesternél".86

Petrovics György a helyi lap hasábjain hosszú cikkben elemezte a választásnak számukra keserű tanulságait és tapasztalatait. Elismerte: az ellenzék győzelme teljes volt. Ebben nagyobb szervezettsége, vezérkarának fáradhatatlansága játszott döntő szerepet. A gazdasági bajokért a kormányt és nem Csonka-Magyarországot tették felelőssé. Föltette a kérdést: ez lovagias-e? Elismerte: "Előnyére vált a helyi ellenzéknek, hogy Kossuth Lajos halhatatlan eszméivel indult a választási küzdelembe, és sikerült neki feltámasztania a régi, makói ellenzéki korszellemet, amely mélyen meggyökeresedett a makói nép lelkében." Hozzátette: "Sok szavazatot szerzett a Kossuth Pártnak a szociáldemokrata párttal kötött szövetsége is, amely olyan nagy föltűnést keltett a városban".87

Petrovics tehát reálisabban ítélte meg a kialakult helyzetet, az ellenzék győzelmét, és nem használta a jobboldali politika szokásos módszerét, amely a szociáldemokratákat, sőt a demokratikus ellenzéket is kommunistának kiáltotta ki. {207}

1930 elején, a városi képviselő-testületi választásokon a szövetkezett Kossuth-párti és szociáldemokrata ellenzék újra együttesen lépett föl, közös jelölteket állított. Az 54 mandátumból itt is 44-et az ellenzékiek szereztek meg, így jelentős befolyásra tettek szert a városi közgyűlésben.88 A virilis rendszer azonban megakadályozta, hogy többségbe kerüljenek. Az 54 választott képviselő mellett ugyanis 54 virilis és csaknem 20 örökös, kinevezett tagja volt a város parlamentjének, és ők a kormánypárt hívei, kiszolgálói voltak.

Mindez már a február 13-i tisztújító közgyűlésen megmutatkozott. A polgármester-választáson a hivatalos jelölt, az 1922 októbere óta a tisztséget betöltő Nikelszky Jenő győzött 76 szavazattal, míg az ellenzék jelöltjére, Espersit Jánosra csak 34-en voksoltak.89

A helyi választásokon elért sikerek megnövelték a szociáldemokrata pártszervezet tekintélyét, befolyását, s a szakszervezetek taglétszáma is gyarapodott: A következő csoportok működtek: az építőmunkásoké 60, a famunkásoké 26, a vasmunkásoké 20, a bőrmunkásoké 16 taggal. A földmunkás-szakszervezetnek csak befizetőhelye volt, noha tagjainak száma meghaladta a 200-at. Tehát a szakszervezetekbe tömörült munkásság létszáma 300 körül mozgott. A vezetők közül ismertebb volt Felberbauer János, az építőmunkások, Klembáczki Ferenc, a vasmunkások és Gy. Varga Sándor a famunkások elnöke. Gy. Varga egyben a szervezett munkások együttes vezetőségének elnöki tisztét is betöltötte. E csúcsvezetőségben még Galgóczi István villanyszerelő, Kiss Imre lakatossegéd és Siket Sándor ácssegéd foglalt helyet.90

A szociáldemokrata pártszervezet és a szakszervezetek igyekeztek föllépni a munkanélküliek érdekében. 1930. január elején tartottak gyűlést, tiltakoztak a növekvő munkanélküliség ellen. Küldöttségük kereste föl a polgármestert, s tolmácsolta a munkanélküliek követeléseit. Ínségmunkát, közmunkát vártak, hogy némi keresethez jussanak. Február közepén maguk a munkanélküliek vonultak a városházára – szintén ínségmunkát követelve. Májusban az asszonyok csoportja a polgármesteri hivatalban a kiosztott ínségkenyér minőségét kifogásolta. A demonstrálókhoz munkanélküli férfiak is csatlakoztak. A rendőrség azonban beavatkozott, és feloszlatta a tüntetőket. Június elején újabb munkanélküli gyűlést tartottak, s újra küldöttséget menesztettek a polgármesterhez.91

A szakszervezeti csoportok és a szociáldemokrata pártszervezet a városban is megkezdte a Szakszervezeti Tanács által szeptember 1-jére országosan meghirdetett munkásfölvonulás szervezését. Gy. Varga Sándor a helyi szakszervezeti összvezetőség nevében engedélyt kért a fölvonulásra és gyűlés szervezésére, Petrán György, városi rendőrkapitány azonban betiltotta. Ennek ellenére szeptember 1-jén délelőtt 11 órakor a szakszervezeti tagok, munkások a munkásotthon helyiségeiben és udvarán gyülekeztek. A rendőrkapitány 6-8 rendőrrel megjelent, és a mintegy 200 főnyi tömeget oszlásra szólította föl. A munkások utasítását csak vonakodva hajtották végre. A szervezők közül kettőt előállítottak, de később szabadon engedték őket. A tömeg csoportokban hagyta el a munkásotthont, majd csöndes tüntető fölvonulást tartott a Főtéren. A városi képviselő-testület {208} szociáldemokrata és Kossuth-párti, ellenzéki tagjai Könyves-Kolonics vezetésével otthagyták a rendkívüli közgyűlést, és a tüntetőkkel való együttérzésük jeléül 2-3 tagból álló csoportokban végigvonultak a Főtéren, a járdán.92

A tüntetés növelte ugyan a szakszervezetek és a szociáldemokrata pártszervezet tekintélyét, de a munkanélküliek, az ínséget szenvedők helyzete nem javult. A rendőrség egyre többször tiltotta be a szociáldemokrata párt gyűléseit, még a tervezett előadásokat is. A munkanélküliek 1931. január 5-én és 13-án is tüntettek a városháza bejáratánál, de a rendőrség mindkét alkalommal föloszlatta őket. A rendőrkapitány a szociáldemokrata pártszervezet 1931. január 21-ére és 28-ára hirdetett taggyűlését is betiltotta, mert a munkanélküliség ügyét tárgyalni akarták.93 E tárgy tehát tiltott volt a szociáldemokrata gyűlés számára.

Az 1920-as évek végén a gazdasági válság időszakában a rendőrség illegális kommunista szervezkedést fedett föl a városban. Igaz István és testvére, Pál, fiatal munkások részvételével sejtet szervezett, és kommunista röpiratokat terjesztett. A kommunista párt legnagyobb dél-alföldi szervezkedése 1930 elején volt. Ebbe Makóról Diós Sándor földmunkás, Székely Mihály hagymakertész, a már említett Igaz Pál, Sarkadi István és Bökönyi János kapcsolódott be. Részt vettek 1930. május 18-án a tápai füzesben a szegedi kommunistákkal megbeszélésen. A rendőrség rajtuk ütött, és többségüket elfogta. 1931 januárjában tárgyalta ügyüket a szegedi törvényszék. Székelyt 2 évi, Diós Sándort 6 hónapi, Igaz Pált 2 és félévi, Bökönyit 5, Sarkadit 4 hónapi börtönre ítélte. Székely védelmét Könyves-Kolonics látta el. Az ítélőtábla később mérsékelte büntetésüket.94

Választások 1931-ben

A szövetkezett Kossuth-párti és szociáldemokrata ellenzék képviselői szorgos tevékenységet folytattak mind a város, mind a megye parlamentjében. E fórumokat fölhasználták céljaik hirdetésére, a dolgozó rétegek, a nincstelenek, a földnélküliek, a hagymakertészek, a szegényparasztság, az iparosok, kereskedők, a közalkalmazottak érdekeinek védelmére és képviseletére. 1930. január elején a vármegyei törvényhatósági bizottság ülésén Espersit János tiltakozott, hogy az ellenzék képviselői sem a bizottságokban, sem a választmányban nem kaptak helyet. Az ellenzéki tagok, Csorba János ügyvéd, Fried Ármin, Kotroczó József igen szorgalmasan vettek részt a kórház helyzetének, a munkásházak építésének, a munkanélküliség enyhítését szolgáló intézkedéseknek vitájában. Mind a helyi szervek, mind a kormány tevékenységét bírálták, és javaslatokat terjesztettek elő, ám ezeket a kormánypárti többség leszavazta.95

Az 1930. szeptemberi vármegyei közgyűlésen az ellenzék képviselői, Szabó János, Farkas Imre, Fried Ármin, Márton Bálint, Könyves-Kolonics József szintén élesen bírálták a kormányt. Elítélték mezőgazdasági politikáját, amely a boletta bevezetésével a nagyszámú törpebirtokos réteg helyzetén nem segített, de drágította a kenyér árát, és így a városi szegény rétegeket sújtotta. Kifogásolták, hogy a kormány vajmi keveset {209} tesz a munkanélküliség enyhítésére. Támadták az antidemokratikus választási rendszert is. A kormánypárti tagok védekezésbe szorultak, és hatástalanul igyekeztek magyarázni, védeni a kormányt.96

Az ellenzékiek azért bírálhatták a kormányt, azért vethettek föl országos kérdéseket, mert ehhez a törvényhatósági bizottságoknak meg volt a jogkörük. Az ellenzéki képviselők a városi képviselő-testület ülésein is bírálták a kormány intézkedéseit. 1930 novemberében fölszólalásaik nyomán a közgyűlés kénytelen volt megállapítani: "A boletta megterhelte a fogyasztókat anélkül, hogy a termelőkön segített volna."97

A hatalmi csoportok a szövetkezett demokratikus ellenzék választási győzelme után arra törekedtek, hogy megbontsák a Kossuth-pártiak és a szociáldemokraták együttmûködését. A rendőrkapitány 1929. decemberi jelentése ezt sejteti. Híresztelések terjedtek el arról is, hogy Petrovics György országgyűlési képviselő és Kotroczó József szociáldemokrata párttitkár között valamiféle hallgatólagos megállapodás jött volna létre.98 Ez azonban nincs bizonyítva. A Kossuth-párti idős gazdák egy része azonban idegenkedett a szociáldemokratákkal való szoros együttmûködéstől.

Dr. Csorba János

 

Csorba János (1897–1986) ügyvéd a Kossuth Pártban, a helyi olvasókörökben kezdte közéleti, politikai tevékenységét, és az 1930-ban megalakult független kisgazdapárt elkötelezett hívévé vált. Gimnáziumi érettségije után néhány évig családjának birtokán gazdálkodott, s már felnőttként végezte el az egyetemet, szerzett jogi diplomát. Jól ismerte tehát a gazdatársadalom, a parasztság mindennapi életét. Az 1920-as évek végén Milotay István Magyarság című lapjában megjelent cikkeiben szenvedélyesen, {210} meggyőző erővel számolt be a parasztság gondjairól, elesettségéről, és síkra szállt az igazi földreform megvalósításáért, a parasztság fölemelkedéséért. Nemsokára megszakította kapcsolatát Milotayval, és a Kossuth Párt eszméit tette magáévá, majd fokozatosan az új ellenzéki kisgazdapárt támogatójává vált.99 Az olvasókörökben arról igyekezett meggyőzni a résztvevőket, hogy csatlakozzanak a független kisgazdapárthoz. 1931 márciusában a Kossuth Párt városi választmányának ülésén azt mondta: "Ne az októbrista Nagy Vince, hanem inkább a mérsékeltebb Gaál Gaszton-féle ellenzéki kisgazda pártalakulat felé orientálódjanak." A választmányi tagok többsége hevesen ellenezte javaslatát, ő azonban bejelentette, hogy csoportjával a kisgazdapárthoz kíván csatlakozni. Ez később be is következett. A párt helyi szervezete azonban csak egy év múlva, 1932-ben alakult meg.100

Plakát 1931-ből

1931 tavaszán megkezdődtek az országgyűlési képviselő-választások előkészületei. A szerveződő kisgazdapártiak már május végén bejelentették, hogy Csorba Jánost indítják képviselőjelöltként.101 A Kossuth Párt választást előkészítő nagybizottsága június 4-én tartott ülésén 45-en vettek részt, és örömmel elfogadták Könyves-Kolonics Józsefet a párt képviselőjelöltjének. A szociáldemokrata pártszervezet június 7-i taggyűlésén részt vett Hubai János, az országos vezetőség tagja, a bőripari munkások szakszervezetének {211} főtitkára: őt fogadták el képviselőjelöltnek. A június 10-i nyilvános taggyűlésén Hubai János már programjáról is beszélt.102 Az, hogy a szociáldemokraták külön képviselőjelöltet indítottak, azt bizonyította, hogy kapcsolatuk meglazult a Kossuth Párttal. Hubai később visszalépett, és ezután a szociáldemokraták Könyves-Kolonicsot támogatták, hiszen ő a szociáldemokrata pártnak is tagja volt. A kormánypártiak újra Petrovics Györgyöt indították.

A jelölteknek az induláshoz 1000 ajánlást kellett megszerezniük. Csorba János azonban ennyit nem tudott összegyűjteni, így kiesett a jelöltek közül.

Könyves-Kolonics József választási népgyűlésen elmondott programbeszédében élesen bírálta a kormányzat politikáját, és síkra szállt a polgári demokrácia, a demokratikus szabadságjogok megvalósításáért. Bethlen miniszterelnök kormányzását "a politikai és gazdasági reakció tobzódásának" minősítette. "Sínylődik a mezőgazdaság, tengődik az ipar, vergődik a kereskedelem, a munkás nyomorog, a munkanélküli pedig egyenesen fetreng a nyomorban" – állította. Elismerte, hogy a világgazdasági válságnak is van ebben szerepe, de hozzátette: "a kormány helytelen, s reakciós és diktatórikus alkotmány- és gazdaságpolitikája ezeket a bajokat nálunk még fokozta, és immár elviselhetetlenné tette a nép milliók számára a gazdasági leromlást".

Lesújtó véleményt fogalmazott meg Nagyatádi szerepéről: "Nagyatádi Szabó István nem a haladó szellemű kispolgárság, nem a munkásság és a rokonérzelmű polgári intelligencia felé nyújtotta jobbját, hanem Bethlen Istvánnak, a grófnak, s emiatt ő maga és pártja a születési és vagyoni előnyök uralmát biztosító feudális és klerikális reakció markába került. Itt kezdődik az ország alkotmánypolitikai megpróbáltatása, mert lehetetlenné vált, hogy a parlamentáris elvnek megfelelően a nép többségének akarata és a nép többségének érdekei érvényesüljenek a törvényhozáson."

A nyílt szavazásos rendszert az ország szégyenének tartotta. Ennek volt következménye, hogy az országgyűlési képviselőknek nem lehetett népi támogatottságuk. "Az ellenforradalom testére szabott törvények rendje nem az a rend, amely megnyugvást kelthet, mert hiányoznak a közszabadságok" – mondta. Végül beszédét így fejezte be: "Gazdasági leromlás, gond, nyomorúság, kétségbeesés és külpolitikai sikertelenségek jelzik a kormány tízéves uralmát, népellenes, kártékony voltát."103

A június 28-i választáson mindössze 7669-en szavaztak. A választás eredménye: Petrovics György 4164, Könyves-Kolonics József 3505 szavazatot kapott.104

A kormánypárti Petrovics győzelmét elősegítette, hogy keveseknek volt választójoguk. Az antidemokratikus választójogi törvény a Honvéd városrészben, a külső részeken lakók zömét kizárta a választás lehetőségéből. Petrovics többséget szerzett a Belvárosban, a jobb módú polgárok, a tisztviselők, a gazdálkodók körében, Könyves-Kolonics pedig a külső kerületekben, ahol a munkások, hagymakertészek, törpebirtokosok, szegények éltek.

A választáson elért ellenzéki sikerek, a város parlamentjében érezhető erőteljes ellenzéki befolyás arra késztette a kormánypártiakat, hogy jobban tömörítsék, szervezzék táborukat. Az országgyűlési választások után esedékessé vált városi képviselő-testületi választásokra már április elején megkezdték a fölkészülést. Most már ők is {211} nagy jelentőséget tulajdonítottak a helyi választásnak. Nem a korábbi Városi Polgári Pártot élesztették újjá, hanem szélesebb szervezkedésbe kezdtek: egységes politikai blokkot kívántak létrehozni, amelybe mindazokat a csoportokat föl akarták venni, amelyek nem tartoztak szorosan az ellenzékhez. Éles támadást intéztek a közgyűlés ellenzéki képviselői ellen, mondván: "A képviselő-testületben megbélyegzett emberek ülnek, akik részesei voltak annak a rendszernek, amely ellene tört a polgárság vagyonának és életének."105 Azokat a szociáldemokrata képviselőket akarták megbélyegezni, akik 1919-ben valamilyen vezető tisztséget töltöttek be. De támadásuk az egész szövetkezett ellenzék lejáratását célozta.

Az a törekvésük, hogy a szövetkezett ellenzék csoportjai, tagjai között ellentétet szítsanak, némi eredményre vezetett. A Kossuth-pártiak nem támogatták Farkas Imre és Kotroczó József jelölését. Noha a Kossuth-pártiak nem értettek egyet a mérsékelt ellenzéki kisgazdapárt szervezkedésével, Könyves-Kolonics és a kisgazdapárti Csorba János mégis egymást támogatva vett részt jelöltként a választáson. A Kossuth-pártiak ellenkezése ellenére a szociáldemokraták is kitartottak minden jelöltjük mellett.106

A július közepén lezajlott képviselő-testületi választásról a helyi lapok úgy számoltak be, hogy "a jobboldali polgári egyesülés győzött". Győzelmük azonban nagyon csekély volt, hiszen a kormánypártiak 28, az ellenzékiek viszont 26 mandátumhoz jutottak. A közgyűlés választott, tehát nem virilis, kinevezett tagjainak összetétele radikálisan megváltozott. Korábban ugyanis csak 10 kormánypárti választott képviselő volt a város parlamentjében, a túlnyomó többség ellenzékiekből állt. Természetesen a virilis és kinevezett képviselők révén a város parlamentjében mindig is kormánypárti többség érvényesült. Most a választott tagok között is enyhe kormánypárti többség alakult ki. A kormánypárti támadások és az ellenzékiek közötti ellentétek miatt nem jutott mandátumhoz a szociáldemokrata Kotroczó József és a kisgazdapárti Csorba János. Képviselő lett viszont a szociáldemokraták közül Farkas Imre, Gy. Varga Sándor, K. Szabó Mihály.107

A viszonylagos sikertelenség ellenére az ellenzékiek a város parlamentjében tovább folytatták harcukat demokratikus eszméik érvényesítéséért. 1932 márciusában Könyves-Kolonics azt javasolta, hogy március 15-éről csak szerényen emlékezzenek meg, így tiltakozzanak a kormány érzéketlen szociálpolitikája ellen.108 Júniusban ugyancsak Könyves-Kolonics a közigazgatási bírósághoz fordult. Petrovics György mint országgyűlési képviselő fölköltözött a fővárosba. Ennek ellenére városi képviselővé választották, holott a törvény szerint, aki nem lakott a városban, azt nem lehetett volna beválasztani a képviselő-testületbe.109

A makói demokratikus ellenzéki csoportok, a Kossuth-pártiak és a szociáldemokraták következetes küzdelme és sikerei országos figyelmet keltettek. 1932 nyarán Milotay István, a Magyarság felelős szerkesztője hosszú cikksorozatban számolt be a makói és Csanád megyei demokratikus ellenzéki csoportok tevékenységéről, politikai küzdelméről. Úgy látta, hogy a makói Kossuth-pártiak a polgári demokratikus átalakulásért, {213} a köztársaságért, a földosztásért harcolnak. Könyves-Kolonics Józsefet polgári forradalmárnak, a jakobinizmus képviselőjének tartotta. Azt igyekezett bizonyítani, hogy a Kossuth Pártban zsidó értelmiségiek töltenek be meghatározó szerepet. Fried Ármin ezt cáfolta, mondván, hogy a zsidó értelmiségiek közül egyedül ő van a vezetőségben. Milotay Fried Ármint különben a következőképpen jellemezte: "... ő a párt lelke, mozgató motorja. Kitűnő szervező, adminisztráló tehetség, agilis, szangvinikus. Ő a párt diplomatája. Jó részben neki köszönik, hogy a választáson csak párszáz szavazattal maradtak el az egységes párti győztes mögött."110

Július 7-én cikkében a szociáldemokraták városi és megyei vezetőjével, Kotroczó Józseffel folytatott beszélgetéséről számolt be. Kotroczót pedáns tisztviselőként jellemezte, aki különben biztosítási ügynök. Mint szociáldemokrata vezető fegyelmezett szónok, aki kerékpárral járja a megye községeit. Ekkor a makói szociáldemokrata pártszervezetnek ötszáz fizető tagja volt, akik a napszámos, bérmunkás rétegből toborzódtak, de "a rosszabbodó gazdasági viszonyok a kisgazdák, kisiparosok, kiskereskedők köréből is sokakat hozzájuk sodornak."111

Kotroczó József

Az ellenzékiek, főleg Könyves-Kolonics szakmai tekintélyét, népszerűségét bizonyította, hogy – a kormánypártiak ellenére – 1932 decemberében 62 szavazattal városi főügyésszé választották.112

A független kisgazdapárt helyi szervezete 1932. március 28-án a városháza nagytermében tartott gyűlésen alakult meg. Elnökévé Görbe Sámuel gazdálkodót választották, de a tényleges vezető Csorba János volt. Röplapjukon Kossuth és Nagyatádi {214} Szabó István politikájának követését hirdették. Csorba ellenezte a Kossuth Pártban a zsidó Fried Ármin szereplését, és ez nehezítette a két ellenzéki párt együttműködését.113

 

Az új kormánypárt szervezkedése

A gazdasági, társadalmi és politikai feszültségek kiéleződése következtében 1931 augusztusában Bethlen István és kormánya lemondott. Gróf Károlyi Gyula alakított kormányt, ám működése rövid életűnek bizonyult. A kormányzó 1932 őszén Gömbös Gyulát bízta meg kormányalakítással. Gömbös híres 95 pontos nemzeti munkatervével a gazdasági válság okozta nehézségek megoldását ígérte, miközben erőszakos, a demokratikus követelményeknek kevésbé megfelelő módszerek alkalmazására, a nemzeti egység hatékonyabb megvalósítására törekedett. Céljának megvalósítására Nemzeti Egység Pártja (NEP) néven új kormánypártot hozott létre.

Fáy István főispáni beiktatása A főispántól balra dr. Bánffy József főügyész, jobbra Szmolenszky László másod-főjegyző

 

A gazdasági helyzet azonban 1932-ben sem javult. Az év elején a helyi kormánypárti lap arról írt, hogy "az idei ínségakciót nem lehet összehasonlítani a tavalyival, mert akkor volt pénz, most nincs".114 A helyi hatalmi csoport befolyásának növekedését jelezte, hogy februárban Horthy sógora, Purgly Emil, aki tíz évig Csanád megye főispánja volt, földművelésügyi miniszter lett. Március 7-én, az új főispán, Fáy István beiktatásán Könyves-Kolonics bizalmatlanságát fejezte ki iránta, és egyben ismertette {215} politikai fölfogásának fő elemeit: "Minden 500 holdon felüli földbirtok kisajátítása; a mezőgazdasági termelést termelőszövetkezetekben megszervezni; tömörítsék a kisiparosokat termelési szövetkezetekbe."115

Gömbös miniszterelnöki kinevezését a városban nemcsak a kormánypárti vezetők üdvözölték, hanem Szöllősi Jenő is, aki időnként pedig ellenzéki véleményeket is megfogalmazott. A szövetkezett ellenzék képviselői, Szabó János, Kiss Károly viszont élesen bírálták Gömböst. 1933 elején a súlyos szociális helyzetet az jellemezte, hogy egyre többen váltottak ki szegénységi bizonyítványt. Fried Ármin "Nyomorfalvának" nevezte a nem régen létesült Vertán-telepet, ahol nagy számban épültek munkásházak. A telepen a városnak szinte a legszegényebbjei laktak. Februárban a munkanélküli ellátatlanok száma meghaladta a 4500-at.116

A helyi kormánypárti vezetők fölfogását jól tükrözte, hogy januárban Tarnay Ivor és Galamb Sándor az általános titkos választójog ellen nyilatkozott. A helyi kormánypárti újság Hitlernek és pártjának választási győzelméről írt, és vezércikkben dicsérte a náci vezért.117

Eszperantisták 1933-ban

 

Júniusban megkezdték a városban és az egész megyében az új kormánypárt, a Nemzeti Egység Pártja szervezését. A makói szervezőmunkában a két korábbi kormánypárti vezető, S. Bálint György és Galamb Sándor vállal meghatározó szerepet. Petrovics György, Bethlen elkötelezett híve, kissé háttérben maradt. A helyi szervezet elnöke Galamb Sándor lett.118

1933. szeptember 10-én az új párt nagygyűlést tartott a Korona Szálló emeleti nagytermében. Részt vett, fölszólalt vitéz Marton Béla, a párt országos főtitkára, és összetartásra és fegyelmezettségre szólította föl a résztvevőket. A négy helyi fölszólaló {216} a lakosság különböző rétegeinek legégetőbb gondjairól beszélt, és követeléseit fogalmazta meg.

S. Bálint György, a gazdasági egyesület elnöke kifejezte "rendíthetetlen nagy bizalmát" Gömbös Gyula kormánya iránt, majd a gazdák panaszairól beszélt. Az adók csökkentését, a kartellek, a gyáriparosok megfékezését követelte a köznyugalom és közbéke megteremtése végett. Fölszólalása jól tükrözte a makói gazdatársadalom, a helyi parasztság hangulatát, véleményét, mikor a következőket mondta: "Helyesnek tartanám, ha a nagy javadalmakkal rendelkező tisztviselők és nyugdíjasok önként mondanának le jövedelmeik egy részéről, hogy a hazán segítsenek, mert különben az országban észlelhető tisztviselő-ellenes hangulat még csak növekedni fog."

Papp József építész, az ipartestület elnöke így foglalta össze mondanivalóját: "Mi testvéri szeretetben élünk és szenvedünk ebben a városban, és ha a gazdák valamilyen kiutat találnak ebből a helyzetből, annak az iparosság is hasznát látja. A hármashatár szélére juttatott város iparossága nem kíván mást, mint munkát. Ha ez a kívánságunk teljesedik, akkor a többi kívánságunk teljesítése is elkövetkezik." Helyeselte Gömbös tervét, hogy a honvédség szükségleteinek egy részét a határmenti kézműiparosságtól rendeli meg.

Schwartz Manó a kereskedők nevében csak olyan kéréseket terjesztett elő, amelyek sem a közre, sem más társadalmi osztályokra nem jelentenek terhet.

Erdei Ferenc a hagymások szószólójaként azt követelte, hogy az állam intervenciós fölvásárlás keretében vegyen át 500 vagon vörös- és száz vagon fokhagymát, hiszen az így kiadott pénz egy része adóként visszakerülne a kincstárhoz, s a hagymaértékesítés lendületet venne. Szóvá tette, hogy a hagymatermelők egyesülete nem kapta meg a francia hagymakontingens kiszállítása után járó 8000 pengő haszonrészesedést, melyből az építendő hagymaház alapját akarták megteremteni.

A négy lakossági csoport képviselői külön-külön memorandumba foglalták követeléseiket, s átadták az új kormánypárt országos főtitkárának.119 A gyűlés azt tükrözte tehát, hogy a párt az említett társadalmi csoportok megszervezésére törekedett. A tisztviselőket, értelmiségieket eleve saját táborához tartozónak tekintette, az ipari és mezőgazdasági munkásság szervezése pedig nehéz föladatnak látszott számára.

Noha az említett rétegek képviselői részt vettek a kormánypárti gyűlésen, a hagymakertészek, a kereskedők, de még az iparosok és a gazdák közül is kevesen csatlakoztak a párthoz. Nem tűntek föl új szereplők a helyi vezetők között. A Kossuth Párt tevékenysége, a kisgazdapárt lassan növekvő helyi tábora nehezítette a kormánypárt szervezőmunkáját, befolyásának növekedését.

A város közvéleménye fölfigyelt arra, hogy Gaál Gaszton halála után a Makón is jól ismert Eckhardt Tibor lett a független kisgazdapárt országos elnöke. Petrovics György cikkében dicsérte Eckhardtot. Megemlítette: apja a 48-as párt tagja volt, ő pedig a szegedi ellenforradalmi kormány államtitkára. Ismertette életútját, politikai múltját: az 1920-as évek elején Bethlen István bizalmasa volt, majd Gömbössel együtt kilépett a kormánypártból, s megalakították a fajvédő csoportot. Az utóbbi években nem követte Gömböst, hanem a független kisgazdapárthoz csatlakozott.120 Mindezekkel azt kívánta bizonyítani, hogy Eckhardt a kisgazdapártot a lojális ellenzékiség útjára vezeti. 1934 {218} tavaszán pedig a helyi lap arról számolt be, hogy "Eckhardt helyesli Gömbös politikáját".121

A gazdasági válságból való kilábalás bizonyos jelei már 1933-tól mutatkoztak, a dolgozó rétegek helyzete azonban alig javult. Az érezhető elégedetlenség, az ellenzéki szellem áthatotta a város politikai életét. 1934 októberében a korábban elhunyt Vertán Endre vármegyei főjegyző helyett újat választott a megyei törvényhatósági bizottság. A kormánypárti jelölt, Ring Béla 134 szavazatot kapott, s ő lett az új főjegyző, de az ellenzéki jelöltre, Szmolenszky Lászlóra is 75-en szavaztak.122

A kormánypártiak igyekeztek kihasználni a fokozatosan erősödő kisgazdapárti csoport és a Kossuth Párt közötti ellentéteket. Az országban sok helyen a Kossuth Párt helyi csoportjai, az olvasókörök csatlakoztak a kisgazdapárthoz, Makón azonban a Kossuth Párt minden invitálás ellenére megőrizte önállóságát, és nem csatlakozott. A kisgazdapártiak ezért bírálták a Kossuth Pártot, s kifogásolták együttműködésüket a szociáldemokratákkal: "A Kossuth Párt már az egész országban beolvadt a kisgazdapártba, annál szomorúbb, hogy itt nem szövetkezett velünk a választásokra, hanem szétszaggatva a polgári ellenzéki frontot, a kartellek és az ipari munkásság érdekeit támogató szocialistákhoz csatlakozott."

A kormánypárti újság még durvábban és gúnyosabban támadta a Kossuth-pártiak és a szociáldemokraták együttműködését: "Fixfizetéses, úrimód élő pártvigéc nem képviselheti a makói földművest, a földbirtokos fogász a hagyamatermesztő kisgazdát, az adjutánsi csodaszerepet játszó, bólintó bálint a karakán magyart s a suttogó ügyvéd úr a kétkezi munkást." Itt valószínűleg Kotroczó József szociáldemokrata párttitkárt, a földdel is rendelkező fogorvos Fried Ármint, Márton Bálintot és Könyves-Kolonics Józsefet támadták.

A cikk másik jellemző mondata így hangzik: "A nagy ölelkezésben elvesztette elvei szüzességét mindegyik párt, s olyan elvzagyvaság, jobban mondva elvtelenség állott elő, hogy abban sem Marx, sem Kossuth nem ismeri ki magát". A kormánypárti vezetőket tehát az hozta ki sodrukból, hogy a kossuthi eszméket hirdető Kossuth Párt a marxi ideológiát magáénak valló párttal szövetkezett.123

A megyei választási előkészületek során az újra megszilárduló szociáldemokrata–Kossuth-párti ellenzéki front a kettős támadás tüzében is bátran harcolt a kishagymások, az agrárproletárok, az ipari munkások, a dolgozók érdekeiért. Az ellenzéki jelöltek a kormánypárti támadásokra így válaszoltak: "Ha elbukunk is, becsülettel bukunk el!"124

A választás mégis az ellenzék teljes győzelmével végződött. Ezt a Makói Friss Újság 1934. december 11-én jelentette be: "A megyében mindenütt óriási fölénnyel győzött a nemzeti egység. Makón ellenben a proletártömegek lehengerelték az indolens polgárságot. Tíz törvényhatósági bizottsági tagot választott Makó, ez a tíz, egytől egyig a legszélsőségesebb ellenzéki politika képviselője!"125

Ezekben az években a szociáldemokrata pártszervezet – a szakszervezeti csoportokkal együtt – az ipari és mezőgazdasági munkások, a szegény rétegek harcát is {218} igyekezett szervezni a munkanélküliség, a nyomor ellen, s e rétegek követeléseit tolmácsolta a helyi hatalmi, önkormányzati szerveknek. A pártvezetőségben Kotroczó József titkár mellett egyre nagyobb szerepet vállalt Szabó János hagymakertész, Kiss Imre lakatossegéd, K. Szabó Mihály szabómester. A pártvezetőség, országos akció részeként 1932 májusában memorandumot adott át a polgármesternek, és benne a munkanélküliség enyhítését, a nyomorgó családok megsegítését követelte.

A munkásszervezetek kulturális tevékenységet is folytattak. 1932 januárjában pl. Ady-estet rendeztek, amelyen mintegy 400-an vettek részt. Az eszperantista munkások helyi csoportját 1932. május 22-én hozták létre. Elnöke Kovács Károly lett, később Sulyok József töltötte be e tisztséget.126

1934 augusztusában a zsákolómunkások 45 taggal létrehozták a Szállítási és Közlekedési Munkások Országos Szövetsége helyi csoportját. Így növekedett a szervezett munkások tábora a városban.127

A gazdasági válság okozta elégedetlenséget kihasználva szélsőjobboldali politikai csoportok is szervezőmunkába kezdtek. Eleinte az olasz fasiszta mozgalommal rokonszenvező csoportok röpcéduláit találták meg a városban. 1933 októberében Meskó Zoltán (1883–1959) tartott gyűlést az Érdeky-vendéglőben. Mintegy 150-en vettek részt. Meskó beszédét azonban a résztvevő szociáldemokraták megzavarták, és a csoport szervezkedése abbamaradt.128

Meskó Zoltán Baján született, katonai iskolát végzett, a háborúban katonatisztként szolgált, 1919-ben részt vett Szegeden a Nemzeti Hadsereg szervezésében. Az 1920-as évek első felében államtitkár különféle minisztériumokban. 1932. június 16-án bejelentette a Magyar Nemzeti Szocialista Földműves és Munkáspárt megalakítását. Ő tette jelvénnyé a nyilaskeresztet. Különféle nemzeti szocialista szervezkedésben vett részt.

Hervay István alispán díszmagyarban
 
Hervay István 1924-ben
{219}

 

A demokratikus ellenzéki összefogás sikerei

 

1935–1939

Választások 1935-ben

Ekkor már a gazdasági élénkülés jelei mutatkoztak, és ezt a Gömbös-kormány igyekezett befolyásának növelésére kihasználni. A városban a kormánypártiak is fokozták közéleti, politikai tevékenységüket. Befolyásuk növekedését bizonyították a február végén tartott ipartestületi választások eredményei. Papp Józsefet 172 szavazattal 41 ellenében újra elnökké választották. Az elöljárósági tagok közé többségben kormánypártiakat juttattak, s kiesett az ellenzéki, zsidó Löwenbach Benedek is.122

Március elején váratlanul kiírták az országgyűlési választásokat. A Gömbös-kormány hogy helyzetét megszilárdítsa, a közigazgatási apparátus fölhasználásával, reformok hirdetésével lehengerlő választási sikert akart elérni.

Lőwenbach Benedek városi képviselő

 

A városban már március elején bejelentették, hogy a Nemzeti Egység Pártjának helyi hivatalos jelöltje dr. Görgey István (1886–1945) miniszteri tanácsos. Bethlen hívétől, Petrovics Györgytől, aki 1922 óta egyfolytában a város országgyûlési képviselője volt, s időközben fölvette a Makay előnevet, a Gömbös-kormány megvonta bizalmát. Görgey 1886-ban született Kohányban, Sáros megyében. Először vegyészmérnöki, majd jogi diplomát szerzett. Európa sok országát fölkereste. 1922-ben nemzetgyűlési képviselővé választották Sátoraljaújhelyen, egységes párti programmal. A parlamentben elsősorban a kereskedelem kérdéseivel foglalkozott, s a kereskedelmi tárca egyik várományosa {220} volt.123

Görgey után még négyen jelentették be indulásukat a választásokon: Könyves-Kolonics Józsefet, a Kossuth Párt jelöltjét, a szociáldemokrata párt is támogatta, dr. Kovács Károly, a hagymatermelők egyesületének elnöke, dr. Szentpály István kisgazdapárti programmal, de nem a párt jelöltjeként, és végül a teljesen ismeretlen Asszonyfai Tóth István, a nyilaskeresztesek jelöltje. Szentpály indulása azért volt váratlan, mert a kisgazdapárt vezetője, Eckhardt Tibor már korábban bejelentette, hogy a kormánypárttal közösen vesz részt a választásokon.124

Görgey március közepén megjelent a városban, megfordult a gazdák, az iparosok, sőt a munkások körében is. A Vertán-telep lakói közül többen hozzá fordultak gondjaik megoldásának reményében. Március 17-én, vasárnap a városháza előtt tartott választási gyűlésén több ezren jelentek meg. Tisztelettel beszélt Justh Gyula politikai küzdelmeiről, a város függetlenségi hagyományairól. A Gömbös-kormány elleni bírálatokra válaszolva azt hangoztatta, hogy a miniszterelnök nem akar diktatúrát, s idézte Eckhardt nem régi kijelentését: "Gömbös az ezeréves magyar alkotmány alapján áll". Elmondta: a miniszterelnök személyes kérésére vállalta a jelöltséget. Gömbös Gyula azzal a föladattal küldte Makóra, hogy mint kereskedelmi szakértő, segítsen megoldani a mezőgazdasági termékforgalmazás, a hagymaértékesítés súlyos problémáit. Idézte Gömböst: "Makónak jó a földje, szorgalmas emberek lakják, mégis nagy a nyomor". Reformprogramjukkal ezen akarnak változtatni. Végül arról szólt, hogy ő "verekedte ki a Hagymaház építéséhez szükséges összeget".125

Dr. Petrovics György
 
Dr. Petrovics GYörgyné

 

A kormány és a képviselőjelölt tehát fölismerte, hogy a város népének egyik legégetőbb gondja a hagymaértékesítés biztonsága, a hagymakertész-réteg helyzetének {221} javítása. Görgeynek így már az első napokban sikerült 4000 ajánlást összegyűjtenie. Asszonyfai, Kovács Károly és végül Szentpály is visszalépett a jelöltségtől.126

Könyves-Kolonics választási programbeszédében régi, demokratikus eszméit, törekvéseit hangoztatta. A Kossuth Párttal szembeni antiszemita bírálatokra így válaszolt: "a zsidók között is vannak dolgozó, becsületes, szegény emberek, akiket ellenfeleink meglátnak a mi táborunkban, de nem veszik észre saját táborukban a milliomos bankárt, az iparmágnást és a kartellvezéreket. Mi az embereket csak osztályhelyzetük szerint különböztetjük meg, aki becsületes munkával keresi a maga kenyerét, az mind a mi emberünk."

A gömbösi reformpropagandával szembeszállva ezt mondta: "Mi is reformokat akarunk, de mi megmondjuk azt is, hogy miket és hogyan. Demokratikus alapokra akarjuk fektetni egész államkormányzásunkat, és a törvényhozó testületekbe a nép többségének képviselőit óhajtjuk bejuttatni. Ennek pedig egyedüli eszköze az általános, egyenlő, titkos választójog minden korlátozások és megszorítások nélkül..."

A parasztság fő követelését így fogalmazta meg: "Földhöz kell juttatni a földműves proletárságot, hogy kiemeljük őket a nyomorúságból, piszokból és betegségekből, és hogy ők is emberhez méltó életsorba kerüljenek. A mi agrárprogramunkat nem évtizedek múlva akarjuk befejezni, mert e téren már évtizedek mulasztásait kell pótolni, s kimondjuk határozottan, hogy minden 500 holdon felüli birtokot meg kell váltani, mégpedig olyan áron, amelyet a földhöz juttatott meg is bír fizetni."

A hagymakereskedelemről hangoztatott liberális elvei nem egészen feleltek meg a hagymások érdekeinek, hiszen ők éppen állami beavatkozást követeltek: "Itt is le kell építeni a kiviteli kötöttségeket – mondta –, s a kereskedelmi élet terén általában a kereskedelmi szabadság elvére kell áttérni. Mentesíttessék a kereskedelem minden állami beavatkozástól, mert az állami beavatkozás csak a bürokrácia túltengésére és nem az árucsere könnyítésére vezet".

Beszédét a következő vallomással zárta: "én a munkássággal eszmei és lelki közösségben élek, hitem és meggyőződésem szerint csak a kispolgárság és a munkásság legszorosabb összefogása eredményezhet egy, a mainál üdvösebb rendszerváltozást".127

Szavaiból kitûnik, hogy a Gömbös-kormány tevékenységét, reformprogramjának megvalósítását bizonyos fokig rendszerváltozásnak fogták föl. Könyves-Kolonics és az ellenzék azonban valódi, demokratikus rendszerváltozást akart.

Görgey elismerte, hogy Gömbösnek még nem sikerült megvalósítania reformprogramját, ezért azonban a pártok torzsalkodását okolta. Beszélt arról is, hogy céljuk az általános titkos választójog bevezetése.

Görgey március 25-én újabb választási gyűlést tartott a Főtéren. S. Bálint György is beszédet mondott. Először a gazdák súlyos panaszait sorolta. Görgey megválasztása mellett azzal érvelt, hogy olyan kormányférfit kell választani, aki kapcsolatai, összeköttetései révén valóban tud segíteni a gazdatársadalom, a város gondjain. Utalt arra, hogy azok a városok, amelyeknek ilyen országgyűlési képviselőik vannak, sokkal jobban fejlődtek, mint Makó. "Könyves-Kolonics megválasztása ilyen szempontból valóságos katasztrófa lenne a városra" - mondta.128 {222}

Eckhardt Tibor azt táviratozta Makóra, hogy a kisgazdapártiak Görgeyre szavazzanak. A távirat szövegét a kormánypárti lap az első oldalon, feltűnő tálalásban közölte.129

A választás eredménye: Görgey István 6849, Könyves-Kolonics József 3481 szavazatot kapott.

Görgey a Belvárosban, a városban lakó és a tanyai gazdák, de a hagymakertészek lakta körzetekben, sőt még a Honvéd városrészben is sok szavazatot kapott. Könyves-Kolonicsra az újvárosi körzetekben és a XII. választókörben szavaztak többen, mint Görgeyre, ahol nagy számban mezőgazdasági és ipari munkások, napszámosok, földnélküliek éltek.130

A választási eredmények a kormánypárt, a konzervatív, tekintélyuralmi rendszer helyi társadalmi bázisának némi erősödéséről tanúskodtak, bár az ellenzék befolyása is számottevő maradt. Az áprilisban lezajlott körzeti OTI választások is ezt tükrözték. A munkaadók és a munkavállalók csoportjai jelölhettek és választhattak együttesen 20 választmányi tagot. A 6000 választó közül azonban mindössze 2285-en adtak le érvényes szavazatot. A nemzeti blokk listája mintegy 80, a baloldali (szociáldemokrata, Kossuth-párti) lista pedig 20% szavazatot kapott. A munkaadók kereskedelmi alcsoportjában Szöllősi Jenőt, mint sör- és borkereskedőt választották meg. A munkaadók csoportjában egyetlen baloldali jelöltet választottak meg Varga István cipész személyében. A munkavállalók csoportjában három baloldali jelölt, Kiss Imre géplakatos, Barna Sándor kőműves, Karácsony Sándor cipész lett választmányi tag. Kotroczó József és Löwenbach Benedek kevés szavazatot kapott, így nem került a választmányba.131

A nagyasszonyok a választási nagygyűlésen 1935-ben
Dr. Bánffy Józsefné, dr. Ring Béláné, dr. Galamb Sándorné, dr. Tarnay Ivorné, dr. Görgey Istvánné, dr. Kászonyi Richardné

 

A megye parlamentjében az ellenzéki törvényhatósági bizottsági tagok, H. Szabó Imre, Fried Ármin és mások sorozatosan bírálták a Gömbös-kormányt, és hosszan sorolták az országgyűlési választásokon a kormánypárt részéről elkövetett visszaéléseket. {222} A város volt országgyűlési képviselője, Petrovics György, változatlanul tagja a törvényhatósági bizottságnak; Bethlen álláspontjának megfelelően támadta Gömbös politikáját és a kormánypárt tevékenységét. Szerinte Gömbös politikája következtében a kormánytól függőségbe került az egész társadalom. A Bach-huszárokhoz hasonlította azokat, akik a kormánypártot támogatták, a tisztviselőket pedig kiszolgáltatott rabszolgáknak nevezte. Fáy István főispán, Nagy Ernő élesen visszautasította Petrovics bírálatát.132 Az ellenzék, Kotroczó és mások mind Gömböst, mind régi ellenfelüket, Petrovicsot bírálták. Ez nem vallott nagy taktikai érzékre, hiszen kihasználhatták volna, hogy a korábbi kormánypárti képviselő velük együtt támadja Gömbös politikáját.

A demokratikus ellenzéki pártok szövetkezése

A független kisgazdapárt országos vezetői kezdtek rádöbbenni, hogy rossz ügyet szolgáltak, amikor az országgyűlési választáson a kormánypártot támogatták. A párt elnöke, Eckhardt Tibor május elején a parlamentben deklarációt olvasott föl, amelyben a választási visszaélések miatt Gömbös miniszterelnököt tette felelőssé.133 A párt később kezdett valódi ellenzéki álláspontra helyezkedni.

Eckhardt Tibor beszél 1937-ben

Mindez a makói kisgazdapárti vezetőkre is hatott, és keresték az együttműködés lehetőségét mind a Kossuth Párttal, mind a szociáldemokratákkal.

Belátták, hogy pártjuk a város közéletében csak akkor játszhat szerepet, ha az igazi ellenzékiség álláspontjára helyezkedik; ha hangot ad a makói parasztság törekvéseinek. Ekkor kezdődtek meg a tárgyalások a kisgazdapárti vezetők, valamint a két másik ellenzéki párt vezetői között. A pártok az időközi városi képviselő-testületi választásokra készültek.

A Kossuth Párt és a szociáldemokrata párt vezetői nem tagadták, hogy örülnek a kisgazdapárt szándékának, de azt sem rejtették véka alá, hogy elítélik a kisgazdapárt árulását az országgyűlési választások idején. Különösen elítélendőnek tartották, hogy a makói kisgazdapárti vezetők között volt, aki még tevékenykedett is a kormánypárt sikere érdekében. Mindez nehézségeket okozott a tárgyalásokon. Végül úgy döntöttek, hogy {224} nem tárgyalnak olyanokkal – s ezek nem is játszhatnak vezető szerepet a szövetkezett ellenzéki pártok irányításában –, akik a közelmúltban szemben állottak az ellenzékkel. Ezeket nem is vették föl az ellenzék közös városi jelöltlistájára.

A megbeszélések eredményeképpen létrehozták a három ellenzéki párt közös választási intézőbizottságát. 1935. december elején megindították a szövetkezett ellenzéki pártok közlönyét, az évente 8–10 alkalommal megjelenő Várospolitikai Szemlét. A sajtótörvény szerint ehhez nem kellett külön lapengedély. Megindítására azért is szükség volt, mert a hivatalos szervek megrettentek az ellenzéki politika erősödésétől, és nem engedélyezték az ellenzéki pártok választási gyűléseit. Az ellenzék először röpiratokat akart kiadni, a rendőrség azonban ezekre sem adott engedélyt. Így határozták el időszaki lap megindítását.

A mutatványszám Várospolitikai Újság címmel 1935. december 6-án jelent meg. Felelős szerkesztője és kiadója Takács Ferenc, vásárhelyi szociáldemokrata országgyűlési képviselő volt. A lapot azonban valójában H. Szabó Imre szerkesztette. Az első szám után hivatalosan is ő lett a felelős szerkesztő, a kiadó pedig a szociáldemokrata pártszervezet titkára: Kotroczó József, majd Kallós Lajos.134

Dr. Nikelszky Jenő

A szövetkezett három ellenzéki párt vezetői külön-külön fejtették ki pártjuk és a szövetkezett ellenzék közös céljait. Kotroczó József a város munkásságának és polgárságának együttmûködését szorgalmazta. Bírálta a hatóságok eljárását, amiért az ellenzéki gyûléseket sorra betiltották. Síkra szállt a lakosság különböző csoportjainak követelései mellett. Fried Ármin a Kossuth Párt nevében szintén élesen bírálta a rendőrséget, amiért egyoldalúan csak a kormánypárt érdekében lép föl. Hangoztatta, hogy pártjuk a kis- és törpebirtokosok, az iparosok és kiskereskedők érdekeit képviseli. Csorba János, a {225} kisgazdapárt helyi vezetője a gazdák gondjairól, az alacsony mezőgazdasági árakról írt. Fontosnak tartotta a közügyekkel való foglalkozást, és fölhívta a gazdákat, a város lakosait, hogy saját érdekeik érvényesítéséért szervezkedjenek az ellenzéki pártok segítségével.135

Olyan ellenzéki választási szövetség jött létre Makón, amely jelentős tömegeket tömörített, és amelynek nagy befolyása volt a lakosság körében, a város közéletében. A legnagyobb befolyása minden bizonnyal a Kossuth Pártnak volt, amely Makó függetlenségi hagyományaiból, Justh Gyula örökségéből táplálkozott. A 48-as olvasókörök híven őrizték ezeket az eszméket, a város ellenzéki radikalizmusának örökségét, és különösen a választások idején elsőrendű szerepet játszottak a Kossuth Párt megtestesítőiként. Különösen az V. kerületi, a Honvéd városrészbeli olvasókör, amelyekben politikai gyűlések idején több százan is hallgatták a nagy tekintélynek örvendő Kossuth-párti vezetők: Könyves-Kolonics József, Fried Ármin, Márton Bálint, Löwenbach Benedek és mások szenvedélyes szónoklatait.

Diósszilágyi Sámuel a fölavatott Návay Lajos szobornál 1935-ben

 

A kormánypártiak is készültek a választásokra: újra életre hívták a Városi Polgári Pártot, s a Nemzeti Egység Pártja helyi szervezete mellett igyekeztek bevonni a közös munkába a gazdák, az iparosok, a kereskedők, a tisztviselők képviselőit is. A gazdasági élénkülés nyomán már növekedett a foglalkoztatottság a városban. A kormánypárti lap beszámolt arról, hogy az eltelt három évben "a kormány segítségével" mintegy 500 ezer pengőt fordítottak nyomorenyhítő akciókra.136 Az ellenzéket bírálva egyre inkább hangoztatták azt a véleményüket, hogy a város parlamentjét nem kellene politikai küzdelmekre felhasználni.137

A kormánypárt városi és megyei választmánya október 22-én együttes ülést tartott. Marton Béla országos főtitkár a nemzeti egység erősítéséről beszélt, s a szokásos hazafias szólamokat hangoztatta. Új elemként említette a tőke és a munka egyenrangúságának, {226} a jogok és kötelességek harmóniájának megteremtését, amely a nemzet jövőjének alapvető kérdése. Ugyanakkor az ellenzéket bírálta "lázító tevékenysége" miatt.138 December elején a felsőházban a gazdaadósságok rendezésével foglalkozó törvényjavaslat vitájában S. Bálint György a gazdatársadalom panaszait sorolta, és azt állította, hogy a mezőgazdaság válsága az ország egész gazdasági életét megrendítette.139

A decemberben lezajlott városi képviselő-testületi választásokon az egyesült ellenzék mérsékelt sikert ért el: a mandátumoknak mintegy a felét szerezte meg. A kormánypárti befolyás némi növekedésében bizonyára szerepet játszott az életkörülmények valamelyes javulása, s az, hogy Görgey István az új kormánypárti képviselő, valóban igyekezett a hagymaértékesítés gondjain segíteni. 1936 áprilisában a főtéri nagygyűlésen azt állította, hogy a kormány egy év alatt csaknem 500 ezer pengőt juttatott a városnak.140 1936-ban fölépült a Hagymaház, amelyben neki is volt némi érdeme.

S. Bálint György

A kormánypártiak mind a város, mind a megye parlamentjében élesen támadták az ellenzéket. Főleg a Kossuth-pártiak és a szociáldemokraták együttműködését kifogásolták. Januárban a megyei közgyűlésben dr. Tamásy András ügyvéd a következőket mondta: "Kossuth apánk megfordulna sírjában, ha látná az ő makói pártját, hogyan kooperál a szociáldemokrata párttal, amelynek programja a szocializmus, végeredményben a kommunizmusban bírja végcélját."141 A kormánypártiak Horthy kormányzóvá választásának 16. évfordulóját arra használták, hogy erősítsék a városban némileg érvényesülő Horthy-kultuszt. Purgly Emil volt főispán, nyugalmazott miniszter és társai javaslatára a megyei törvényhatósági bizottság megfesttette a kormányzó arcképét, és júniusban a megyei székház közgyűlési termében avatták föl díszközgyűlésen.142 {227}

A szövetkezett ellenzék képviselői az őket ért kormánypárti támadások ellenére tovább folytatták harcukat a kormányzat, a helyi hatalmi csoportok ellen. A városban is megismerték Görgey Istvánnak az országgyűlésben tett kijelentését, hogy az eladatlan borkészleteket öntsék a Dunába, így érjék el a nagyobb árakat. Kijelentése Makón is fölháborodást keltett. Az ellenzéki képviselők rámutattak: "milyen nevetségesen alacsony az ínségmunkások bére; óriási igazságtalanság például, hogy egy ínségmunkás két hét alatt csak 4 pengő 50 fillért keres, amikor egy agglegény városi főtisztviselő évi fizetése 7550 pengő. Egy sokgyermekes családfenntartó munkásnak ezért az összegért 20 évig kell dolgoznia! Leleplezték a kartelleknek a parasztságot szipolyozó tevékenységét. Fried Ármin megyei törvényhatósági bizottsági tag beadványában még Gömbös miniszterelnököt is bírálta, mert az a főispánokat a kormánypárt szervezésével is megbízta, s ezzel megsértette az Alkotmány előírásait."143

Ugyanakkor 1936. május 8-án Görgey István a parlamentben szociális reformokat sürgetett és követelte, hogy a kormány a szegények, a gyengék segítését tekintse föladatának, s lépjen föl a gazdagok túlkapásai ellen.144

Nyáron Kotroczó Józsefet, a szociáldemokrata pártszervezet titkárát sikkasztás gyanúja miatt kizárták a pártból, és Kallós Lajos fiatal bognársegédet választották meg titkárnak. Ő radikálisabb nézeteket képviselt mint elődje. Mindez azonban nem nehezítette együttműködésüket a Kossuth Párttal.

Erdei Ferenc

 

Erdei Ferenc egyetemi tanulmányainak befejezése után, 1934-ben nem ügyvédi tevékenységet folytatott, hanem könyvelői munkát vállalt a hagymakertészek értékesítő {228} szövetkezetében. 1935–36-i nyugati tanulmányútjáról visszatérve tevékeny munkát végzett a szövetkezetben, és atyai barátja, Könyves-Kolonics József oldalán részt vett a helyi politikai életben, a demokratikus ellenzék harcában. 1937 januárjában ő lett a Kossuth Párt titkára és átvette H. Szabó Imrétől a Várospolitikai Szemle szerkesztését. Rendszeresen írt a lapba. Egyik cikkében így jellemezte a Kossuth Pártot: "A komolyan radikális polgári pártok közül egyedül a Kossuth Párt roncsai léteznek még, s ahol úgy is él, mint Makón, csudájára járnak a jövőbenézők."145

A helyi függetlenségi hagyományok szerepéről Münchenből 1935-ben keltezett cikkében írta: "Most érzem én, hogy mit jelentett a mi városunk életében a pusztíthatatlan függetlenségi érzés és mozgalom; most tudom csak, hogy miért tartotta Ady Justh Gyulát a 48 utáni idők nem világraszóló, de egyetlenül mélységekből táplálkozó politikusának. Most tudom csak, hogy az a függetlenségi harc, ha meddő és céltalan volt is, nem volt oktalan, mert azt az életösztönt táplálta, amelynek igazsága ma már nyilvánvaló, s nyilvánvaló az is, hogy ugyanazok a források lehetnek újabb életmentési kísérletünknek kútfejei, amelyekből ez az életösztön táplálkozott."146 (A cikket a kormánypárti Makói Újság nem közölte, ezért a Várospolitikai Szemle későbbi számában jelent meg.) Erdei sorai politikai hitvallásként hangzanak, s tulajdonképpen a Kossuth Párt és az egész makói szövetkezett ellenzék legfőbb nemzeti programját is jelentették.

A Márciusi Front makói találkozója

Külföldi tapasztalatait hasznosítva, Erdei Ferenc egyre tevékenyebb szerepet töltött be a hagymakertészek szövetkezetének fejlesztésében, gazdasági és társadalmi szerepének növelésében. Munkássága nyomán erősödött a szövetkezet autonómiája, gyarapodott taglétszáma. 1937-ben már megközelítette a 3000-et. Demokratikus szövetkezeti elveinek hirdetésével sok hagymakertészt maga mellé állított.

Február 14-én közgyűlést tartottak a szövetkezetben, és a régi kormánypárti vezetőség helyett Erdeivel az élen ellenzékiekből álló, új vezetőséget választottak. Erdei Szövetkezeti naplójában így számolt be: "Erőnk tudatában vállaltuk a nyílt kenyértörést, és összehívtuk a szövetkezet 3000 tagú közgyűlését azzal, hogy válasszon új vezetőséget a szövetkezet. Mi teljesen a magunk embereivel mentünk bele a választásba, elszakítva magunkat a kormány­főtanácsos elnöktől, Galamb Sándortól és összes híveitől. Ebben az időben óriási eseménye volt ez a városnak, a rendőrség egész szakasszal vonult ki a közgyűlési terem elé, és az összes telefonvonalak Makó és Budapest között mind a közgyűlés eseményeinek a hírét vitték egyrészt a hivatalos szövetkezet igazgatóihoz, másrészt pedig a Földművelésügyi Minisztérium uraihoz. – Hatalmas győzelmet arattunk, és megsemmisítő vereséget mértünk ellenfeleinkre. Kezünkbe került a szövetkezet, és a nép lelkesen vállalta azt, hogy hajlandó arra az útra lépni, amelyet mi elébe tártunk. Lelkes hangulatban és sok jó reménységgel kezdtük meg a munkát."147

Mindez politikai jelentőséget adott Erdei tevékenységének és az ellenzéki vezetésű szövetkezet működésének. Növekedett a demokratikus ellenzéki pártok helyi összefogásának társadalmi bázisa és befolyása. {229}

Ekkoriban kezdett kibontakozni a falukutatók, a népi írók mozgalma. Erdei Ferenc már a Futóhomok című művén dolgozott, és szoros kapcsolat alakult ki közte és a népi írók között. Megerősödött körükben az az elhatározás, hogy mozgalmuknak szervezettebb keretet és bizonyos politikai jelleget adjanak. Erről tárgyaltak Erdeivel és a makói ellenzéki összefogás más vezetőivel. A makóiak támogatták a népi írók szándékát, és eleinte úgy vélték, hogy a Kossuth Párt országos újjászervezéséről lehet szó.

A Válasz-est meghívója 1937. február 28-án

 

A makói ellenzéki összefogás vezetőinek javaslatára 1937. február 28-án a Válasz című folyóirat irodalmi estet rendezett a Korona Szálló nagytermében. Erdei bevezető szavai után Féja Géza vázolta a megalakítandó Márciusi Front programját. A Várospolitikai Szemle március 21-i száma az estről és a március 15-i budapesti ünnepségről ilyen alcímmel számolt be: "Féja Géza bejelentette a Kossuth Párt új programját. Új, országos szervezkedésre indul a párt." A tudósításban ez olvasható: "A makói Kossuth Párt életében fordulópontot jelent az az irodalmi est, amelyet február 28-án tartottunk a Korona Szálló nagytermében. Az est központjában Féja Géza Irodalom és társadalom címen megtartott előadása állott, amely a Kossuth-front teljes szemléletét tartalmazza úgy a történelemről, mint a társadalmi problémákról és a magyar irodalomról is. Kiindulópontja volt ez az előadás annak a szervezkedésnek, amelyet országos vonatkozásban indít meg a Kossuth Párt, és amelynek a mai élethez simított programját Márciusi Front címen Féja Géza jelentette be azon a márciusi ünnepségen, amelyet a pesti Nemzeti {230} Múzeum előtt rendezett a pesti ifjúság, pontosan azon a helyen, ahol valamikor a magyar szabad sajtó első példányait mutatták fel."

A lap ismertette a Márciusi Front 12 pontból álló programját, amely követelte az ország demokratikus átalakítását; a gondolat-, szólás-, sajtó-, gyülekezési és szervezkedési szabadságot; az általános, egyenlő és titkos, minden föltétel nélküli választójogot; az országgyűlési képviselők összeférhetetlenségének legteljesebb betartását; országgyűlési képviselő ne vállalhasson igazgatósági, érdekképviseleti stb. tagságot; az 500 holdon fölüli birtokok kisajátítását; a bankok, kartellek és monopóliumok magyarságsorvasztó uralmának megszüntetését; progresszív adórendszer bevezetését. Munkát követelt minden dolgozni akaró magyar számára; a 40 órás munkahét bevezetését a szellemi és kétkézi munkában egyaránt; az álláshalmozás és a mamutjövedelmek megszüntetését. A legkisebb munkabér megállapítását a létminimum fölött; a dolgozók gazdasági szervezkedésének szabadságát; az alsóbb néposztályok érdekében a közép- és főiskolákon a progresszív tandíjrendszer és a minőségi szelekció bevezetését. Követelte a magyar revíziót: a Duna-völgyi népek számára a hovatartozandóság kérdésében az önrendelkezési jog tiszteletben tartását, a pánszláv és pángermán imperialista törekvésekkel szemben a Duna-völgyi öncélúság és konföderáció gondolatának megvalósítását.148

A szövetkezett ellenzéki pártok és a Várospolitikai Szemle legfontosabb föladatuknak a Márciusi Front programjának ismertetését, magyarázatát tartották, és harcot hirdettek megvalósításáért. A front legjelentősebb vidéki társadalmi bázisa természetszerűen Makón alakult ki.

Dr. Kászonyi Richárd főispán

Az ellenzéki vezetők fölismerték a szélsőjobboldali, nyilas mozgalmak, szervezkedések veszélyességét, és ellenük is fölemelték szavukat. Igyekeztek leleplezni demagógiájukat, és fölhívták a figyelmet az országban folytatott, Németországból irányított pángermán, {231} náci propaganda veszélyére. A Várospolitikai Szemle Mi van a puccshírek mögött? című cikke például leleplezte a különféle nyilas- és kaszáskeresztes mozgalmak igazi célját: "Ezek mögött a jelvények mögött politikai akarnokok, zavarosban halászók és kalandorok húzódnak meg. A nyilas gróf Károlyi minden áramlat sodrában felbukkant. Rengeteg pénzt költött arra, hogy vezér lehessen. Egyelőre azonban tehetséget, rátermettséget és politikai okosságot pénzen nem lehet megvásárolni. Csak néhány, mindenre elszánt legényt, akik a politikát fütykössel és alkoholmámorral akarják gyakorolni. Emlékszünk azokra a »keresztes« vitézekre is, akik Böszörményit akarták megtenni Magyarország diktátorává, és tábornoki egyenruhákat vásároltak a Teleki téren, hogy díszesebben vonulhassanak be a »bűnös Budapestre«... Szembe kell nézni ezekkel az áramlatokkal, és nem szabad egy pillanatig sem szem elől téveszteni, hogy ezek mind a szocialista tömegekre vetik ki hálójukat. Mind úgynevezett »népies« jelzőt hangoztat. Mind az általános elkeseredettségre és elégedetlenségre spekulál. Mind fűt-fát ígér. És mind mögött az embertelenség, a diktatúra, a szabadságjogok elnyomásának szelleme lapul, hogy adott esetben előtörjön, és végigtiporjon az egész országon."149

Bognár László egyetemi hallgató útlevélkérelme
 
Bognár László

 

A lap másik, szenvedélyes hangú cikke a város közvéleményét igyekezett fölrázni és mozgósítani a náci ideológiai behatolás ellen: "Nem tudjuk, mit hoz a jövő. A magyar nemzet ezeresztendős állami életének legválságosabb korszakába jutott. A NEP-párturalom a germanizált értelmiség segítségével fokról fokra csempészi be hazánkba az új germán berendezéseket, amellyel természetesen botorul elősegíti a nagynémet tervek megvalósítását is. Berlinben térkép jelent meg, amelyen a Duna vonaláig ér Németország, és ugyancsak egy berlini rádióelőadásban már német városként szerepelt Budapest. – Szembeszállni ezekkel az áramlatokkal, küzdeni a diktatúra ellen és a magyar államiságot veszélyeztető törekvések ellen – ma minden magyarnak mindenek felett álló kötelessége. A mi lapunk és ennek munkásai is ezt a célt tűzték maguk elé. A cél nagy és az erő kicsiny. Igaz! De előbb volt a gyufa és csak azután az ezer gyertyafényű reflektor. {232} Ma a gyufa szerepét töltjük be csupán. A gyufa fellobbanó fényével világítunk rá a magyar bajok feltornyosuló, fekete hegyeire. A szerepünk addig tart, amíg a hatalom szele ki nem olt bennünket, vagy amíg fel nem vált a magyar lelkek sugárzó reflektora."150

H. Szabó Imre a Makói Független Újságban 1937 őszén cikksorozatban számolt be a náci német ideológia szellemi terjeszkedéséről. A cikksorozatra egy sajátos makói esemény adott indítékot. A szegedi egyetemen tanuló makói illetőségű Bogár László német szakos tanárjelöltet 1937 nyarán tanulmányútra, illetve nyári egyetemre Németországba küldték. A gyanútlan diák néhány nap múlva rájött arra, hogy álcázott pángermán agitátor-iskolára, vagyis náci politikai főiskolára került, amelynek fő feladata volt, hogy náci agitátorokat képezzen a Németországgal szomszédos országok fiaiból.

A főiskola előadásainak szinte állandó témája volt a magyar nép alacsonyabb rendűségének „bizonyítása”. Bogár László felszólalt a magyarság védelmében. Erre zaklatni kezdték, igyekeztek megfélemlíteni. Először zsidónak, aztán kommunistának kiáltották ki. Kollegái terrorizálták, állandó rettegésben tartották. Miután hazamenekült, itthon is elárasztották fenyegető levelekkel. Meggyőződésévé vált, hogy végezni akarnak vele; itthon sem érezte magát biztonságban, a családját is féltette. Nem látott más kiutat, öngyilkos lett.

Farkas Imre

 

H. Szabó Imre cikkeiben ismertette az öngyilkosság hátterét, és bátor hangon támadta a hitleri ideológia szellemi aknamunkáját. Írásainak nagy visszhangja támadt. Az országos lapok is foglalkoztak az üggyel, sőt még a határokon kívül is felfigyeltek rá. Gárdos B. Sándor, későbbi szegedi újságíró például 1937 szeptemberében a Brassói Lapok című újságban ezzel a címmel írt cikket: Bogár László, a „láthatatlan front” első magyar hősi halottja. Az eset híre eljutott a német nemzetiszocialista vezető sajtóorgánumhoz, a Völkischer Beobachterhez is, amely követelte, hogy a „magyar kormány rendszabályozza meg a magyar sajtónak azt a részét, amely németellenes irányban működik”. A Makói Független Újság többek között ezt válaszolta: „A V.B. meglepő és egészen nyers támadását – azt hisszük – még sokan nem értik meg ebben az országban {233} […] A magyar sajtót nem lehet kívülről dirigálni, és nem lehet ilyen leckéztető hangon kioktatni.”151

A demokratikus ellenzéki összefogás politikai küzdelmének lehetőségeit növelte, hogy májusban a kisgazdapárt megindította napilapját, a Makói Független Újságot, és az egész ellenzék szócsövévé vált. Főleg a radikális H. Szabó Imre főszerkesztő hatására mind inkább a Márciusi Front céljainak szolgálatába állt. A földreform szükségességét hangoztatta, harcot hirdetett a nagybirtokrendszer ellen, és élesen bírálta a kartellek működését.

A laptulajdonos, Csorba János azonban időnként enyhíteni igyekezett az újság élesen ellenzéki hangját: saját írásaival, s azzal, hogy sűrűn közölte Eckhardt Tibor beszédeit, nyilatkozatait. Végeredményben azonban az ellenzéki pártok együttműködése bizonyos fokig a lapon keresztül is megvalósult, hiszen az újság helyet adott a másik két ellenzéki párt közleményeinek is. A makói ellenzéki vezetők, köztük elsősorban Erdei Ferenc szinte állandó külső szerzői voltak a lapnak, s igen sok cikk jelent meg benne a Márciusi Front vezetőinek s a többi népi írónak a tollából is.

Májusban Farkas Imre a szociáldemokrata pártszervezet nevében deklarációt terjesztett a vármegyei törvényhatósági bizottság elé. Követelte a teljes jogegyenlőséget, az általános és titkos választójogot. Leszögezte, hogy a szociáldemokrata törvényhatósági bizottsági tagok mindenféle háborús törekvés ellen szót emelnek, mivel háborúval sohasem lehet igazságos módon megoldani a vitás kérdéseket. Hangoztatta: a szociáldemokraták ellenségei azoknak, akik különböző keresztek égisze alatt, új isteneket hirdetve parancsuralmat akarnak, félre akarják tolni a magyar Alkotmányt, és pángermán ideológiájukkal odáig jutottak, hogy pl. Eleken az országzászló letépése és sárba tiprása lett az eredmény.152

Dr. Kászonyi Richárd főispán beiktatása

1937 nyarára ellenzéki fölény alakult ki a város politikai életében, a lakosság hangulatában. Ebben fontos szerepet töltött be a két ellenzéki lap, a Várospolitikai Szemle és a Makói Független Újság. Ennek adott nyomatékot az ellenzéki vezetőségű hagymakertész szövetkezet is. {234}

A kormánypárti erők ebbe nem nyugodhattak bele. Gazdasági téren indítottak ellentámadást. A kormányzat a hagyma exportjának kizárólagos jogát a METESZ gazdaszövetkezetnek adta meg, amely válaszút elé állította a hagymásokat: vagy átlépnek a METESZ-be, vagy – ha kitartanak az ellenzéki kertészszövetkezet mellett – tönkremennek. Lehetőséget adtak arra is, hogy az egész kertészszövetkezet belépjen a METESZ-be. Ez utóbbi azonban Erdei eltávolítását követelte a kertész szövetkezet éléről.

Erdei a kisgazdapárti lapban a hagymakertészekhez intézett nyílt levelében politikai hitvallását is megfogalmazta: "én soha magamat meg nem adom sem a METESZ, sem más hatalmasság előtt. Azt senki el nem veheti tőlem, hogy küzdjek soha meg nem tagadott fajtámért és osztályomért."153

A sarokba szorított hagymakertészek a júliusban megtartott szövetkezeti közgyűlésen Erdei Ferencet kibuktatták a vezetőségből. Pontosabban: a közgyűlés hangulatát látva Erdei maga vonta vissza jelölését.154

A megyei tisztikar 1935-ban a főszolgabíróság udvarán

 

Ülő sor: Bánffy József főügyész, Papp János számvevőségi tanácsos, Nagy Gyula főszolgabíró, dr. Tarnay Ivor alispán, dr. Joó Imre tisztiorvos, dr. Diósszilágyi Sámuel főorvos;

Álló sor: Szmolenszky László II. főjegyző, Hervay Kálmán aljegyző, dr. Návay Zoltán árvaszéki ülnök, dr. Ring (Ferenczy) Béla főjegyző, Kovács Ágoston főszolgabíró, Issekutz Béla aljegyző, dr. Kiss Károly aljegyző, Páll Endre árvaszéki ülnök, dr. Bécsy Bertalan főjegyző, dr. Juhász Gyula aljegyző, Felföldi László aljegyző, főispáni titkár, Gachal László számvevőségi tisztviselő, dr. Kászonyi Richárd, Árva János főlevéltáros, Vajda Jenő aljegyző, Mahalek Sámuel;

Háttérben: Jámbor Gyula, Hegyi Piroska [később dr. Joó Imréné] irodatiszt, Nagy András

A vereség azonban nem törte meg. Több időt fordíthatott tudományos, irodalmi munkásságára és a Márciusi Frontmozga­lomban való részvételre, programjának részletesebb kidolgozására. Ebben nagy segítséget nyújtott számára barátja, Bibó István is. {235}

A Márciusi Front vezetői 1937 nyarán Makó demokratikus ellenzéki politikai légkörét alkalmasnak találták újabb találkozó megrendezésére, hogy kifejtve programjukat, erőfeszítéseket tegyenek a Márciusi Front tömegbázisának kiterjesztésére. A találkozót Erdei Ferenc Sárközi Györgynek írt levelében körvonalazta: "Itt, Makón szeptember 5–11-ig nagy kiállítás, vásár etc. lesz, ezt az alkalmat felhasználhatjuk egy márciusi találkozásra. Itt van egy olvasókör, amelyet H. Szabóval (derék agitátor) vezetünk, ez rendezhetne 5-én, vas[árnap] egy Válasz estet, és utána 8-ig mindennap d. u. egy praktikumot csinálhatnánk: szöv[etkezeti] kertgazdaságok, tanyák megszemlélése és utána este ankétszerű megbeszélés a Kör helyiségében. Témák lehetnek: 1. Szövetkezet; 2. a magyar termelés struktúrája; 3. választójog. – Hogy eredményes legyen ez a találkozó, az kell hozzá, hogy az egész Márciusi Front itt legyen, azonkívül vidéki egyetemek emberei, s azok a vidékiek, akik számba jöhetnek: (Gyula, Körös, Kecskemét, Vásárhely). Ezen kívül Pestről, kat[olikus] és prot[estáns] reformerek, »Gondolat«-ék ésa szocialisták rendes emberei".155

Féja Géza
 
Illyés GYula

 

A program jó része nem valósult meg. A Márciusi Front találkozója október 3-ára halasztódott. Ekkor a Korona Szálló nagytermét zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők. Az írói délutánon a Márciusi Front vezető írói léptek föl, többek között Sárközi György, Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre és Veres Péter. Nemcsak műveikből olvastak föl, hanem politikai törekvéseikről is beszéltek, magyarázták a Márciusi Front céljait.

Előző nap este a Márciusi Front vezetői: Kiss Károly Kossuth-párti ügyvéd lakásán megbeszélést tartottak az ellenzék vezetőivel. Részt vett többek között Könyves-Kolonics József és Kallós Lajos. Egyrészt azt vitatták meg, hogy a makói ellenzéki összefogás hogyan kapcsolódhatna be hatékonyabban a Márciusi Front munkájába, másrészt, hogy a Márciusi Front alakuljon párttá. Ezt támogatta Kovács Imre, Erdei Ferenc, és a makói ellenzéki vezetők is mellette voltak. Mégis az az elhatározás kerekedett {236} fölül, hogy a Márciusi Front maradjon mozgalom, de céljai elérésére határozottabb akciókat kezdeményezzen.156

Kidolgozták a Makói kiáltványt és az akciók szervezésére és vezetésére Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre és Veres Péter részvételével létrehozták a Márciusi Front bizottságát. A kiáltványt, amelyet végleges formában később fogalmaztak meg, megküldték baloldali vezetőknek, szervezeteknek, újságoknak, és vitát indítottak e program megismertetéséért, megvalósításáért. A nagy sikerû makói találkozóról a következőképpen számolt be a Makói Független Újság: "Makón, Justh Gyula városában fogadalmát megerősítette és programját kibővítette a Márciusi Front." A kiáltványt közölte a Várospolitikai Szemle 1937. november 12-i száma. A Márciusi Front vezetői itt utaltak arra, hogy programjukat először 1937. március 15-én hirdették meg. A program sok támadást és ellentmondást támasztott, de még több helyesléssel találkoztak, különösen az "utódállamok" magyar ifjúsága körében. A támadók három kifogást emeltek. Azt, hogy a Márciusi Front tagjai népi demokráciát akarnak, a dunai népek összefogását hirdetik, és a társadalmi átalakulás hirdetésével elterelik a figyelmet a zsidókérdésről. A népi írók válasza az volt, hogy valóban népi demokráciát akarnak. "Azért, mert meggyőződésünk és tapasztalataink szerint csak a dolgozó néposztályoknak az állam életébe való hatásosabb bekapcsolásától remélhetjük a megpróbált magyar nemzet szellemi és anyagi megizmosodását... Nem vagyunk hajlandók a magyar nép sorsát kétes parancsuralomra, tülekvő diktátorokra bízni. E népet érettnek és hivatottnak tartjuk arra, hogy önmagát kormányozza."

Kovács Imre
 
Veres Péter

Hangoztatták a dunai népek összefogásának szükségességét, mert "a germán és szláv hódító törekvések közé szorulva így menekülhetünk meg attól, hogy bármelyik nagyhatalom gyarmatává süllyedjünk". {237}

A zsidókérdésről is kifejtették véleményüket: "A zsidóságnak a nemzetre nézve kártékony elemeit egy percre se védjük, de a nemzeti közösséget vállalókat nem vagyunk hajlandók a nemzet életéből kitaszítani."

" A Márciusi Front makói összejövetelén elhatározta, hogy működését kiterjeszti és elveinek megvalósítására gyakorlati feladatokat is vállal" – jelentették be a kiáltvány aláírói.157

A Márciusi Front makói találkozója a helyi demokratikus ellenzéki összefogás küzdelmének legnagyobb sikere volt, amely Makót egy időre az országos politikai érdeklődés középpontjába emelte.

Erdei Ferenc a Válasz 1937 decemberi számában A szabadság politikája című cikkében állást foglalt amellett, hogy a Márciusi Front cselekvéshez lásson politikai téren. Hangoztatta: ha a Márciusi Front képviselői csak a néphez, a munkássághoz és a parasztsághoz fordulhatnak, demokráciát, földreformot, szabadságot felülről nem várhatnak.158

Október 17-én a kisgazdapárt mintegy hatezer résztvevővel nagygyűlést tartott a város Főterén. A párt országos elnöke, Eckhardt Tibor meghirdette ellenzéki programját. A program a földreform kidolgozását ígérte, s harcot hirdetett a demokratikus jogokért, a titkos választójog megvalósításáért.

Erdei Ferenc

A makói ellenzéki összefogás Kossuth-párti vezetői éppen abból kiindulva, hogy a Márciusi Front politikai mozgalommá, esetleg később párttá fejlődik, továbbra is ellenálltak a kisgazdapárti vezetők hívásának, hogy csatlakozzanak hozzájuk. A Kossuth Párt Makón a Márciusi Fronthoz tartozónak vallotta magát, és ellenállása azért is érthető, mert a Kossuth-párti vezetők a kisgazdapárt országos politikáját továbbra is következetlennek tartották. {238}

A kisgazdapárt 1937 végén, 1938 elején erőfeszítéseket tett tömegbefolyásának növelésére, ezért néhány demokratikus követeléssel állt elő (választójogi javaslat, földreformterv). 1937. október 24-én a Makói Független Újságban megjelent Csorba János vezércikke: Eckhardt Tibor hívó szava a Kossuth-pártiakhoz címmel. Más példákra hivatkozva fölszólította a makói Kossuth-párti vezetőket, hogy ők is lépjenek be a kisgazdapártba, hiszen a Kossuth Párt már elavult.

A cikkre a Várospolitikai Szemle hasábjain Fried Ármin és Könyves-Kolonics József válaszolt. Fried utalt arra, hogy a Márciusi Front makói találkozója után jelentős ellenzéki föllángolás támadt, amelyet az október 20-i népgyűlés is bizonyított. Csorba vádaskodásaira a következőket válaszolta: "Amikor a Kossuth Párt és a szociáldemokrata párt együttműködött, akkor sikert ért el, és ez mandátumot hozott Csorbának is. Mikor a két párt külön indult a választásokon, akkor nem született siker." Bírálta Eckhardt Tibort is, mert a népgyűlésen azt állította, hogy a kisgazdapárt ugyanazokért a célokért küzd, mint Justh Gyula vezérlete alatt hajdan a Kossuth Párt. Fried hangsúlyozta, hogy a Kossuth Párt igazi népi politikáért, földreformért harcol, és visszautasítja Eckhardt kísérletét, hogy meghamisítsa a Kossuth-program ellenzékiségét.159

A Márciusi Front résztvevőinek bejegyzése Diósszilágyi Sámuel vendégkönyvbe

 

Könyves-Kolonics Nem lépek be a kisgazdapártba című cikkében még élesebben válaszolt: "A Makói Független Újság minden nyájas invitálása, burkolt gyanúsításai és szerepet ígérő ajánlásai dacára sem lépek be a kisgazdapártba. Még akkor sem, ha általam minden fenntartások és kétségek nélkül őszintén népi politikusoknak ismert és elismert dr. Juhász Nagy Sándor, dr. Horváth Zoltán és Kun Béla (debreceni, kiskunfélegyházi és hódmezővásárhelyi volt Kossuth párti vezetők) márkázzák is előttem a pártot, és a főként politikai múltjánál fogva arra nagyon is reászoruló pártvezért... Népi politikus csak az lehet, aki a parasztságot nem a legitimista mágnásokkal akarja összeházasítani, mert abból nem a nép üdvössége, hanem csak cifra lakodalom keletkezhetik... A parasztságnak a munkássággal kell összefognia, így lehet erős és biztosan győzedelmes a népi politika frontja."160 {239}

A kiújult vita kissé meglazította a kisgazdapárt és a másik két ellenzéki párt kapcsolatát, együttműködésük kétségessé vált. Ez azonban csak kismértékben gyengítette a helyi ellenzéki front erejét, hiszen egyrészt a kisgazdapárt tekintélye Makón továbbra sem volt nagy, másrészt a párt tagjai támogatták az ellenzéki összefogás küzdelmét.

A Kossuth Párt és a szociáldemokrata párt együttes intézőbizottsága 1938. január 16-án a munkásotthonban a kormány választójogi törvényjavaslata ellen nagyszabású népgyűlést rendezett. A gyűlést a Kossuth párti Bíró Sándor nyitotta meg, majd Farkas Imre a szociáldemokrata párt nevében mondott beszédet. Erdei Ferenc szakaszonként bírálta a törvényjavaslatot, és a szociáldemokrata Szabó János is fölszólalt. Egyöntetűen a tervezet ellen foglaltak állást, és megállapították: "Hátrább vagyunk ezzel a javaslattal, mint bármikor voltunk eddig... Azoknak előnyös az új választójog, akiknek jó ez a társadalmi rendszer - köztisztviselőknek, nagygazdáknak, egy helyben lakó iparosoknak –, de nem lesz sem titkos, sem nyílt választójoga a magyar dolgozók millióinak."

Féja Géza vezércikke a Márciusi Frontról

 

A gyűlés 800 résztvevője viharosan tiltakozott a törvényjavaslat ellen, és egyhangúan tiltakozó határozatot fogadott el.161 {240}

A Márciusi Front makói találkozója után tehát fokozódott a városban az ellenzéki föllángolás, hiszen olyan nagyszabású és egyben forró hangulatú ellenzéki politikai gyűlésre még nem volt példa, mint az új választójog elleni tiltakozó népgyűlés.

A Kossuth-pártiakkal folytatott áldatlan vita ellenére a Makói Független Újság a Kossuth-párti szerkesztő H. Szabó Imre tevékenysége nyomán az egész helyi ellenzéki front politikai szócsöve maradt, és sikeresen szolgálta a küzdelmet a Makói kiáltványban megfogalmazott célokért. Hasábjain Féja Géza, Erdei Ferenc, Kovács Imre, Veres Péter, Szabó Pál, Kerék Mihály írásai sűrűn föltűntek.

1938. első felében különösen kiéleződött a küzdelem a választójog kérdésében. Az ellenzék minden erőt mozgósított. A kormányzat a városban föl is emelte a csendőrség és a rendőrség létszámát. Az országgyűlés mégis a kormány választójogi törvényjavaslatát fogadta el. Mikor az új törvény alapján összeírták a választójogosultakat, kitűnt, hogy a korábbi 11 211 szavazóból mindössze 6415 maradt.162

Könyves Kolonics József

Hogy a makói ellenzék vezetőiben milyen mélyen élt a demokratikus eszmék iránti hűség, az igazi nemzeti függetlenség és szabadság gondolata, azt Könyves-Kolonics Józsefnek a Délmagyarország 1938. május 15-i számában megjelent Üzenet című cikke méltóképpen érzékelteti: "Parancsolni akarják, hogyan érezzünk, hogyan akarjunk, és hogyan cselekedjünk" – olvasható a cikkben. Majd így folytatta hitvallását: "Kitartani magyar hazánk függetlensége, nemzeti egyénisége, a polgárok és közélet szabadsága, a minden ember testvériségének, erkölcsi és jogi egyenlőségének igéje, a munka joga, becsülete, kenyere és a kultúra fönsége mellett".163 {241}

 

Választások 1938-ban és 1939-ben

 A demokratikus összefogás sikere, a Márciusi Front programját ismertető ellenzéki küzdelem elősegítette a demokratikus ellenzéki pártok erősödését. Az 1930-as évek második felében tapasztalható gazdasági élénkülés következtében Makón is növekedett a foglalkoztatottság. Fejlődött a hagymatermelés és a hagymakereskedelem.

Új szakszervezeti csoportok jöttek létre. 1937 novemberében a malommunkások, 1938 januárjában az élelmezési munkások szakszervezetének helyi csoportjait alakították meg a városban. Így ekkor már 7 szakszervezeti csoport működött összesen 274 taggal, és a földmunkás szakszervezetnek változatlanul befizetőhelye volt.164

Az 1938-ban elfogadott zsidótörvény fokozta az antiszemita hangulatot, és erőteljesebbé vált a zsidók kiszorítása a politikai, a gazdasági és a szellemi életből. A Makói Független Újság is közölt időnként antiszemita hangvételű cikket.165 Az ország területgyarapodása nyomán – a jogos hazafias érzés mellett – erősödött a nacionalista hangulat is.

Ilyen légkörben készültek a pártok a decemberi városi képviselő-testületi választásokra. A Városi Polgári Párt elnöki tisztét Szöllősi Jenő töltötte be, s így ő irányította a kormánypártiak választási munkáját. A polgári párt jelöltjeinek listájára a METESZ vezetőit is fölvették. A zsidótörvény miatt Fried Ármin és Löwenbach Benedek nem lett a Kossuth Párt jelöltje, holott mindketten a párt régi vezetői közé tartoztak. Kotroczó József, akit 1936-ban kizártak a szociáldemokrata pártból, már kormánypártiként vett részt a választási küzdelemben.166

A kedvezőtlen körülmények ellenére az ellenzéki jelöltek sikert értek el, még növelték is képviselőik számát a város parlamentjében. Friedet és Löwenbachot azonban nem választották meg.167

 
József főherceg látogatása Makón 1938. július 27-én
Demkó Pál, Bezdán József, Vajda Jenő, Hervay István (hátul), Purgly Emil, József főhg.
{242}

 

Az antiszemitizmus térhódítása következtében kezdtek Makón különböző nyilas csoportok föltűnni. 1938. elején még csak az Egyesült Nemzeti Szocialista Párt helyi csoportja működött Szabó Ferenc géplakatossegéd vezetésével. Városszerte lumpen, munka nélkül élő, komolytalan fiatalembernek tartották. Csoportja is ilyenekből állott.

A nacionalista propaganda másik helyi központja a Toldi Miklós Bajtársi Egyesület volt. Egyetemi, főiskolai fiatalokat tömörített. Élén Szöllősi Jenő állt. Őt a "vezéri" székben nemsokára Török István ügyvéd váltotta föl. Török egyben a Magyar Nemzeti Szocialista Párt – Hungarista Mozgalom – időközben létrejött helyi csoportjának vezetője is lett. 1939 közepére Hubay Kálmán Nyilaskeresztes Pártja is betört Makóra. Helyi vezetője dr. vitéz Gera József nyugalmazott körorvos volt.168

1939 márciusában országosan létrejött az új kormánypárt Magyar Élet Pártja (MÉP) néven, és nemsokára Makón is megkezdte szervezkedését. Helyi vezető csoportja a régiekből tevődött össze.

Áprilisban S. Bálint György a felsőházban a második zsidótörvény tárgyalása során hosszan sorolta a gazdatársadalom sérelmeit a zsidó kereskedők, uzsorások lelketlen eljárása miatt. Fölhívta a figyelmet arra, hogy a nyilas hungarista mozgalom még a komoly, vagyonos kisgazdák között is fölütötte fejét! Követelte a törvény mielőbbi elfogadását, hogy "a kihasznált keresztény magyarság megnyugodhassék".169

Tavasszal kiírták az országgyűlési választásokat. A város kormánypárti országgyűlési képviselőjét, az 1936. őszén elhunyt Gömbös emberét, Görgey Istvánt időközben kizárták a kormánypártból. A MÉP helyi szervezete ezért Tamásy András ügyvédet indította képviselőjelöltként, miután a vármegye parlamentjében már korábban is tevékeny szerepet vállalt.170

Mivel az ellenzéki pártok együttműködése – főleg a zsidókérdés miatt – meglazult, fölmerült a kérdés, kit bízzanak meg a képviselőjelöltséggel.

Könyves-Kolonics József visszavonult a politikai szerepléstől, nem vállalta a jelöltséget. Elkeserítették a kormány erőszakos intézkedései, aggodalommal töltötte el a jobboldali erők előretörése. A választást komédiának tartotta, s nem volt hajlandó részt venni benne. Elkedvetlenítették a párt belső vitái is.171

Szöllősi Jenő viszont bejelentette, hogy ellenzéki, független, párton kívüli programmal indul a választáson. Azt is híresztelte, hogy mind a Kossuth, mind a kisgazdapárttal jó kapcsolatot tart, s e pártok is támogatják jelölését. A kisgazdapárti lap ugyan közölte, hogy Szöllősi nem a Kossuth Párt jelöltje, de támogatta választási tevékenységét.

A szociáldemokrata párt bejelentette, hogy jelöltje Földes Mihály, a Népszava újságírója. Görgey István pártonkívüliként indult újra.172

Tamásy paraszt származását, a városhoz való hűségét emlegette választási beszédeiben. A legserényebb tevékenységet Szöllősi Jenő fejtette ki. Támogatta Matolcsy Mátyás volt kisgazdapárti képviselő is. Matolcsy korábban a népi író Kovács Imrével is {243} barátságban volt. A földreform ügyét állította politikai tevékenységének középpontjába, de kilépett a kisgazdapártból, és a nyilas mozgalom felé tájékozódott. Többször fölszólalt Szöllősi gyűlésein, és arra biztatta a makóiakat, hogy rá szavazzanak.173

Szöllősi több ezer főnyi hallgatóságát megragadó, hatásos beszédeket tartott. Mindig Kossuthtal, a kossuthi eszmékkel kezdte beszédeit, és Kossuth emlékének fölidézésével fejezte be. Vázolta saját életútját: kemény munkával eltöltött fiatalsága után vegyészmérnöki, gyógyszerészi és jogi diplomát szerzett. A háborúban 30 hónapot az első vonalakban töltött. Hazatérve a frontról családot alapított, szorgalmas munkájával kis vagyont gyűjtött. Virilis tagja lett a város és a megye parlamentjének, de – úgymond – ő elveti a vagyoni virilizmust, és helyette szerinte szellemi és erkölcsi virilizmust kell bevezetni.

Élesen bírálta a kormányzatot, a fönnálló rendszert, s hangoztatta: ő ellenzéki, teljes rendszerváltozást követel.

Dr. Tamásy András

Azt állította, hogy programjának lényege a földkérdés megoldása, a földreform megvalósítása, mert halogatása katasztrofális lenne a nemzet életére. Céljai között említette a dolgozó társadalom megbecsülését, a családvédelem intézményét, az egyke elleni harcot, az édesanyák megbecsülését, munkaalkalmak teremtését, a címek és rangok megszüntetését, az emberek közötti testvériség megvalósítását. Szónoklataiban keresztény, nemzeti, fajvédő gondolatok is helyet kaptak. Szerinte a kormányzat nemzeti veszedelemmé hagyta nőni a zsidókérdést, holott már korábban meg kellett volna oldani. Harcot hirdetett a teljes rendszerváltozásért, s azt mondta, hogy ebben a küzdelemben "nem gumiderékra, hanem acélderékra van szükség". Saját programját nemzeti {244} ellenzéki jellegűnek minősítette.174 Föltűnő volt viszont, hogy a demokratikus szabadságjogokról nem beszélt.

A kormánypárti Makói Újság megjegyezte, hogy "a szocialisták nyilas hajat találtak a Szöllősi-ciberében és a köztársasági és liberális felfogású 48-asok és radikálisok se bírják elhinni" Szöllősi állításait. A képviselőjelölt támogatói között ellentétes érdekű csoportok vannak, ezért egységük ideiglenes, csak rövid ideig állhat fönn. A lapokban találgatások jelentek meg, hogy Szöllősi melyik párthoz csatlakozik majd: a kisgazdapárthoz, a kormánypárthoz vagy a szélsőjobboldali Nemzeti Fronthoz. A képviselőjelölt erről nem nyilatkozott, de mindvégig azt hangoztatta, hogy Matolcsy Mátyással és képviselőtársaival működik együtt.175

A május végén tartott választások eredménye:

Szöllősi Jenő 2577
Tamásy András 1446
Görgey István 973
Földes Mihály 363 szavazat176

A Nemzeti Parasztpárt megalakulása

A Márciusi Front ellanyhulása, majd fölbomlása után Erdei Ferenc más népi írókkal a hatékonyabb politikai tevékenység lehetőségét kereste. Már 1937. november végén Könyves-Kolonicsnak írott levelében arról számolt be, hogy a Márciusi Front nem lesz egyhamar politikai párt, ezért vagy tartózkodnak az országos politikai cselekvéstől, vagy a kisgazdapárt felé orientálódnak. 1938 elején tárgyaltak is Eckhardt Tiborral. Későbbi megbeszéléseiken már más népi írók is részt vettek. Eckhardt hívta őket, lépjenek be a kisgazdapártba. Erdei belépését a makói Kossuth-párti vezetők állásfoglalásától tette függővé: mivel azonban ellenezték, ő nem lépett be.177

Más népi írók másképpen keresték a hathatós politikai tevékenység lehetőségét. Szabó Pál 1938 decemberében megvásárolta Mezőfi Vilmostól a Szabad Szó című hetilapot, így a népi írók fórumhoz jutottak, közvetlenül szólhattak a parasztokhoz és a néppel együtt érző értelmiségiekhez. A parasztlevelezők hálózatának kiépítésével már lehetőség nyílt az új demokratikus parasztmozgalom, parasztpárt létrehozásának előkészítésére.178

H. Szabó Imre, a Makói Független Újság szerkesztője ugyan Szöllősit támogatta, de tovább is fönntartotta kapcsolatát a baloldali népi írókkal, sőt a Szabó Pál szerkesztette Szabad Szóval is kapcsolatba lépett. Már az 1930-as évek közepén megszervezte a Makói Gazdák Önsegélyző Egyesületét, amely formailag a tűz elleni biztosításra alakult, de amelynek gazdasági és politikai szerepe az Erdei vezette kertészszövetkezet megfojtása után egyre nőtt. 1939 elején már több mint 700 tagja volt. A tűz elleni biztosítást önállóan oldották meg. A biztosítási díj 1 holdra az első évben 20, a következőben {244} 10, azután pedig 5 fillér volt. Az egyesület ezzel kivonta magát a biztosító kartellek uzsorája alól, és politikai szervező szerepet is kezdett betölteni.

H. Szabó, az egyesület vezetője, tovább is szerkesztette a Makói Független Újságot, és 1939 elejétől heti mellékletként adta olvasóinak a Szabad Szót. Vegyes előfizetéseket gyűjtött mind a két lapra. 1939. március 5-én a Korona Szálló nagytermében megszervezték a Szabad Szó irodalmi délutánját. Föllépett Féja Géza, Erdei Ferenc, Kovács Imre és Szabó Pál. A laptudósítás szerint szűknek bizonyult a nagyterem, olyan sok volt az érdeklődő.179

Erdei Sándor és Erdei Ferenc

 

A Kossuth Párt felbomlása nyomán felötlött H. Szabóban a gondolat, hogy a parasztság politikai szervezéséhez szükség lenne egy igazi, korszerű parasztpártra. Úgy látta, hogy a Márciusi Frontot, amely elsősorban a parasztság demokratikus küzdelmét akarta szervezni, a kormány szétverte, és így azok a demokratikus paraszti erők, amelyek hajlandók voltak a Márciusi Front programjáért harcolni, szervezetlenek maradtak. Úgy vélte, a hagymások, szegényparasztok, az önsegélyző egylet tagjai alkothatnák a parasztpárti szervezkedés egyik gerincét, a másikat pedig a népi írók és a Szabad Szó levelezői, olvasói.

1939 tavaszán levelezésbe kezdett a népi írókkal, a Szabad Szó körével. Kifejtette elgondolásait, és kikérte a megkérdezettek véleményét. Nemcsak az írókhoz fordult, hanem a Szabad Szó parasztlevelezőihez is. 1939. május 31-én nagy cikket írt, amelyben "48-as parasztpárt" megalapítását sürgette, és vázolta az új párt programját, legfontosabb céljait.180 {246}

Mikor bátorító válaszokat kapott, újabb levéllel fordult több népi íróhoz és parasztpolitikusokhoz: Féja Gézához, Szabó Pálhoz, Kovács Imréhez, Darvas Józsefhez, Veres Péterhez, Juhász Gézához, Szabó Lajoshoz, B. Szabó Istvánhoz, Erdei Ferenchez, Simándi Pálhoz és másokhoz.. Körvonalazta legfontosabb elképzeléseit, meghívta őket a párt megalakításához Péter-Pál napján, Makón tartandó értekezletre.181

Szabó Pál válaszában ezt írta: "Az eredményes és megtartó munka érdekében olyan paraszti szervezetre lenne szükség, amely természetszerűleg magához tudná ölelni a magyar néptömegek teljességét. Osztályjellegét elvesztené azáltal, ha benne a magyarság lényege teljesen kifejezésre juthatna." Mások kifejezték óhajukat, hogy a párt a szegény- és kisparasztság radikális pártja legyen. Veres Péter figyelmeztette H. Szabót, hogy a kisparasztság nagyon passzív; élő mozgalmat csak a földmunkássággal együtt lehet csinálni. Hangoztatta, hogy a parasztság nem emelkedhet középosztállyá. Úgy vélte, írók sohasem csinálhatnak pártmozgalmat, ahhoz elsősorban parasztok kellenek. Ő elhamarkodottnak tartotta a pártalapítást, mert szerinte a tömegek megszervezése pillanatnyilag nem lehetséges; erre csak a következő években nyílik lehetőség, amikor kiábrándulnak a nyilasokból és a kormánypártból. Óvatosságra és tárgyilagosságra intette H. Szabót: "Nem kell elsietni a dolgot, a lélektani pillanat megválasztása nagyon fontos. Most várakozás van a megtévedteken, közöny és letargia az öntudatosokban."

A népi írók többsége támogatta a parasztpárt megalakításának gondolatát. Szabó Pál alkalmatlannak találta a kisgazdapártot arra, hogy segítségével szervezzék meg a parasztság demokratikus erőit. "Magam részéről két év óta foglalkozok ezzel a gondolattal, amióta a Független Kisgazdapárt mindegyre nyilvánvalóbban cserbenhagyta az igazi népi gondolatot. A félreértés elkerülése végett ez a kijelentés nem kizárólag Eckhardt Tiborra vonatkozik, hanem arra a beözönlő intellektuális rétegre, ami végképpen meghamisította és elkente a paraszti gondolat színét és ízét és lényegét a pártban. De természetes, hogy az azóta bekövetkezett politikai anarchia még inkább tisztultabb és kiállóbb paraszti mozgalmat kívánna, mint ezek előtt két vagy csak egy évvel" – írta H. Szabónak.182

Bója Imre nyomozó
{247}

H. Szabó Imre hívó levelére a legtöbben bejelentették, hogy részt vesznek Péter-Pálkor az alakuló értekezleten. H. Szabó a Makói Gazdák Önsegélyző Egyesülete nevében kért engedélyt szövetkezeti kongresszus megtartására, amely egyben parasztpárt alakuló kongresszusa is lenne. Nemcsak írókat, parasztvezetőket hívott meg, hanem az ország minden részéből több száz parasztot is. A rendőrség először engedélyezte a gyűlést, az utolsó percben azonban visszavonta az engedélyt.

Péter-Pál napján a rendőrség lezárta a gyűlés tervezett helyét, ezért a több száz résztvevő, hogy elterelje a rendőrök figyelmét, három csoportra oszlott. Az egyik a városháza, a másik a Vásártér felé igyekezett, a harmadik pedig egy bérelt motoros homokszállító dereglyén kirándult a Maroson. Itt zajlott le a Nemzeti Parasztpárt alakuló értekezlete, amelyen részt vett Darvas József, Erdei Ferenc, Kovács Imre és Szabó Pál. Erdei Ferenc elnökölt és röviden vázolta a párt célját és programját. A résztvevők egyhangúlag a párt megalakítása mellett döntöttek.183

Hamarosan megindult a párt szervezése és programjának részletes kidolgozása. A Szabad Szó 1939. július 23-i számában nyilvánosságra hozták a programnyilatkozatot, és százezer példányban, különlenyomatként is terjesztették. A tíz pontból álló program a következő célokat tűzte ki: a független Magyarország megvalósítása; magyar országvezetés; népuralom; általános, egyenlő, titkos választójog, sajtószabadság, gyülekezési, szervezkedési jog, népi önkormányzat; igazságos adózás, a munka megbecsülése; rokkantsági, öregségi és munkanélküli segély, a minimális munkaidő megállapítása, általános társadalombiztosítás; földreform: a feudalizmus teljes lebontása, az 500 holdon felüli nagybirtokok kisajátítása; tagosítás vagy szövetkezeti termelőüzemek létesítése; a mezőgazdasági termelés korszerűsítése, addig is a mezőgazdasági munkásság és cselédség életszínvonalának intézményes emelése; a nagytőke uralmának letörése; a kartellek és monopóliumok megszüntetése; a kamatláb leszállítása; népbankok fölállítása; az ország iparosítása; gazdasági szervezkedés: az álszövetkezetek és egykézrendszer helyébe termelő és fogyasztási szövetkezetek lépjenek; végül egyetemes népnevelés.

A kormányzat kezdettől fogva megnehezítette a parasztpárt szervezőinek munkáját. A Makói Független Újságot H. Szabó cikkének megjelenése után betiltották, és H. Szabó ellen eljárást indítottak.184 A rendőrségi és csendőrségi nyomás tovább fokozódott, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a parasztpárt a szegényparasztság politikai szervezeteként kezd tevékenykedni. {248}

 

A háborús évek

A helyi hatalom és a politikai hangulat változása

 Az 1930-as évek végén a háborús készülődéssel összefüggésben gazdasági konjunktúra kezdődött. Mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelés növekedésnek indult, s a lakosság életkörülményei is javultak. A hagyma és több mezőgazdasági termék exportja növekedett, s új ipari, kereskedelmi vállalkozások jöttek létre a városban.

Az ország területgyarapodása erősítette a kormányzat, a rendszer tekintélyét. A zsidótörvények nyomán a kistulajdonos és föld nélküli rétegek bizonyos csoportjai abban kezdtek bizakodni, hogy megszerzik a zsidóvagyonok egy részét, és az elkobzott zsidóbirtokokból földhöz jutnak. Elsősorban ezzel magyarázható a szélsőjobboldali, nyilas mozgalom erősödése a városban.

Dr. Bécsy Bertalan

 

A nincstelen rétegek, a szegényparasztság növekvő elégedetlenségének csökkentését szolgálta a kormány tervezett földbirtok-politikai reformja, amely föld- és házhelyjuttatást, a kishaszonbérletek növelését ígérte. Az e célokat szolgáló törvényjavaslat tárgyalása során 1939. december 20-án a felsőházban S. Bálint György arról beszélt, hogy " a kisgazda társadalom gigászi munkát végez a mai, nehéz gazdasági viszonyok között." Szólt arról, hogy földéhség tapasztalható a mezőgazdasági lakosság körében, ezért sürgette a föld- és házhelyszerzés megkönnyítését, a kishaszonbérletek növelését, és szükségesnek tartotta ennek érdekében szövetkezetek létesítését is. Ugyanakkor {249} szóvá tette, hogy a törvény áldásából sok munkás és kisember nem részesülhet, mert annyi jövedelme sincs, hogy bekapcsolódhasson föld- vagy házhelyszerzésbe.185

A város parlamentjében a demokratikus ellenzék meggyöngülését bizonyította, hogy 1939. december 9-én dr. Bécsy Bertalant választották polgármesterré. 71 képviselő-testületi tag közül 63-an szavaztak rá. Az új polgármester már korábban sem rejtette véka alá, hogy Hitler, a nemzeti szocializmus nézeteivel rokonszenvezett.186

1940 február végén Horthy kormányzó húszéves kormányzását Makón csak szerény keretek között ünnepelték meg. A gazdasági egyesületben tartott ünnepi gyűlésen Tamásy András ügyvéd méltatta a kormányzó érdemeit.187 A demokratikus ellenzék képviselői – a nehéz viszonyok ellenére – időnként fölemelték szavukat a kormány intézkedései ellen. 1940. január elején H. Szabó Imre – aki ellen folyt a bírósági eljárás – a városi képviselő-testület ülésén javasolta, hozzanak létre bizottságot, amely a törvény alapján előkészítené a földreform helyi megvalósítását. S. Bálint György arra hivatkozott, hogy a törvényt még nem szentesítették, így bizottságot sem lehet létrehozni. A képviselő-testület elvetette H. Szabó javaslatát.188

Áprilisban a kormány bevezette a zsír- és cukorjegyet.189 Nyáron Erdély kérdésében feszültség támadt Magyarország és Románia között. A viszony elmérgesedése miatt a magyar kormány fölkészült arra is, hogy esetleg katonai konfliktus támad a két ország között, ezért a honvédség a román határ mentén hevenyészett védővonalat épített ki, aknazárral. Ez Makónak Apátfalvával és Királyhegyessel szomszédos határrészét is {250} érintette, ezért onnan rövid időre kitelepítették a tanyai lakosokat. Végül szeptemberben megszületett a bécsi döntés Észak-Erdély visszacsatolásáról. Az aknazár megszüntetése, a taposóaknák fölszedése néhány katona életébe került. A lakosság némi "ízelítőt" kapott a háborús viszonyokból. A háborús hangulatot tükrözte, hogy szeptember 22-én Eckhardt Tibor a kisgazdapárti lapban nagy cikket jelentetett meg a háborús gazdálkodásról.190

Az észlelhető gazdasági fejlődés, az új vállalkozások új munkaalkalmakat teremtettek, s növekedett ugyan a foglalkoztatottság, de továbbra is elég sokan maradtak munka nélkül. A polgármesteri hivatal kimutatása szerint áprilisban 633 családfő volt munka nélkül, és nekik 1734 családtag ellátásáról kellett gondoskodniuk.191

A kormány tevékenységében ekkor már a szociálpolitika is nagyobb szerepet kapott. 1940-ben létrehozták az Országos Nép- és Családvédelmi Alapot (ONCSA), amely a szegény rétegek munka- és életlehetőségeinek javítását, a sokgyermekes családok lakáshoz jutásának támogatását igyekezett szolgálni. Bécsy Bertalan polgármester karácsonykor a helyi kormánypárti lapban ismertette a nép- és családvédelem helyi teendőit.192

1941. január 26-án a kormánypártnak, a Magyar Élet Pártjának megyei és városi vezetői a gazdasági egyesület dísztermében tanácskozást tartottak, amelyen vitéz dr. Bonczos Miklós belügyminisztériumi államtitkár mondott beszédet. A kormány iránti bizalom, a fegyelem, az áldozatkészség fontosságára hívta föl a figyelmet. A kormánypárt liberalizmus-ellenességét hangoztatta, ugyanakkor Teleki Pál miniszterelnök politikájának megfelelően azt mondta, hogy "a nyilas elvek pedig hazánkban nem időszerűek".193

Február végén ünnepélyesen fölavatták a tüdőbetegotthont. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztert is várták, ő azonban a sürgőssé vált árvízi és belvízi védekezés miatt nem tudott megjelenni. Az ünnepi beszédet dr. Johann Béla államtitkár mondta, majd fölavatta az otthont. Ebből az alkalomból az újonnan létrehozott Egészségvédelmi Szövetség a vármegyeházán tartotta országos alakuló közgyűlését, amelyen szintén az államtitkár ismertette a szövetség programját. Ebben szerepelt "az igazi magyar fajvédelem" megvalósítása. Mindkét eseményen részt vettek az előkelőségek: a főispán, az alispán, a polgármester és a helyi hatalmi szervek más képviselői is.

Július 8-án meghalt a város közéle­tének tevékeny résztvevője, Papp József (1878–1941) építész. Július 23-án elhunyt Tamásy András (1884–1941) ügyvéd, a város és a megye parlamentjének fontos szereplője, 1939-ben kormánypárti országgyűlési képviselőjelölt. Tarnay Ivor (1874–1941) nyugalmazott alispán október elején hunyt el. Ő a vármegyei közigazgatásban töltött be meghatározó tisztségeket, és a város parlamentjének munkájában is hosszú időn keresztül fontos szerepet vállalt.194

A Szovjetunió elleni háború kitörése, majd elhúzódása, az 1941–42-ben a mezőgazdaságnak okozott súlyos belvízkárok rontották a lakosság hangulatát. Kállay Miklós miniszterelnök lazítani igyekezett ugyan az együttműködést a németekkel, és a nyugati {250} hatalmak felé tapogatózott, mégis arra kényszerült, hogy erősítse a belső nemzetvédelmet. Júliusban nyilatkozott az új nemzetvédelmi szövetség föladatairól. A szövetség a vitézek, a tűzharcosok és a nemzetvédelmi keresztesek szervezeteit egyesítette, s tervbe vették helyi szövetségek létrehozását is.195

Július végén a felsőház is elfogadta a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó javaslatot. A vitában S. Bálint György követelte, hogy minél több kishaszonbérletet hozzanak létre. Úgy vélte, hogy ezzel a makói hagymakertészek gondját is meg lehet oldani. A javaslat azt is tartalmazta, hogy a gazdák nemesített búzavetőmaghoz juthatnak a jövőben.

Miután az országgyűlés mindkét háza elfogadta a mezőgazdaság-fejlesztési törvényt, erről augusztus elején S. Bálint György a gazdasági egyesületben tájékoztatót tartott. Hangoztatta a nemzeti egység, a belső front szilárdságának fontosságát. Részletesen foglalkozott a gazdatársadalmat érintő vádakkal. Azzal, hogy a gazdák csak saját érdekeiket nézik, terményeiket minél drágábban adják el a zsidó kereskedőknek, nyerészkednek, fölverik az élelmiszerek árát. Nem tagadta, hogy ilyenek is akadnak, de arra hívta föl gazdatársait, hogy a társadalom, a nemzet iránti felelősségtől vezetve járjanak el. "Ne essetek az önzés bűnébe!" – figyelmeztette társait, s hozzátette: "Előfordulhat, hogy azt mondják majd, nagyobb ellenségei vagyunk mi a nemzetnek, mint a zsidók!" Arról is beszélt azonban, hogy "ma nem olyan időket élünk, amikor pénzt és vagyont lehet harácsolni".196 Beszéde jól tükrözte az akkori idők közéleti vitáit, a parasztság, a mezőgazdasági termelők és a városi fogyasztók közötti vélt vagy valódi ellentétet, s azt, hogy szinte minden közéleti tárgyban előbukkant a zsidókérdés.

Nyáron a nőegyesületek a háborúból adódó különleges feladatok ellátására a lányok és asszonyok körében önkénteseket toboroztak. Augusztus 3-án a városházán 600 leány és asszony jelentkezett önkéntes honvédelmi munkára, és tett esküt a város vezetői előtt. Az önkéntes honvédelmi munka betegápolás, szabás-varrás, gyári munka, különféle más szellemi és fizikai munka lehetett.197

Október elején a kormánypárti lapban megjelent a szervezőbizottság felhívása a vitézek, a tûzharcosok, a nemzetvédelmi keresztesek együttműködésére és a nemzetvédelmi szövetség megalakítására.198 Október közepén az újság közölte, hogy zár alá vették a hagymaféléket, ami azt jelentette, hogy a termelőknek készleteiket 8 napon belül be kellett jelenteniük. Az állam tehát a hadigazdálkodás keretében beleszólt a piaci folyamatokba, és erősen korlátozta a termelők jogait. Mikor a kormányzat alacsonyan maximálta a hagymaárakat, a hagymakertészek tiltakoztak.199 Kollektív földbérletet követeltek, hogy ezzel letörjék a nagygazdák földuzsoráját.200

A kormány november végén csökkentette az évi kenyérgabona-fejadagot. A lapok közölték azt is, hogy kezdődik a magyar gabonacsata - minden termelőt elszámoltatnak.201 Decemberben arról szóltak a hírek, hogy új közellátási rendszert vezetnek be. {252}

A viszonyok romlását jelezte, hogy az év végén Varga József ipari- és kereskedelemügyi miniszter Szegeden bejelentette: "el kell készülnünk az életszínvonal leszállítására". Ezt azért tartotta fontosnak kijelenteni, mert szerinte a lakosság, a polgárság még nem érezte a háború hatását.202

A kormány új szociálpolitikájának helyi eredményeként az ősz végére a városban az ONCSA támogatásával a népjóléti szövetkezet 32 családi házat épített föl sokgyermekes családok részére.203

A Magyar Élet Pártja, a kormánypárt november végén a gazdasági egyesületben ünnepi gyűlést tartott. Dr. Demkó Pál, a makói szervezet elnöke nyitotta meg, majd Fejér Miklós főispán mondott beszédet, aki általánosságban a hazafias egyetértés, a nemzeti egység fontosságát hangoztatta.204

Decemberben S. Bálint Györgyöt az Országos Mezőgazdasági Kamara újra a felsőház tagjává választotta. 1942 februárjában, amikor a kormányzó kormányfőtanácsossá nevezte ki, nagy ünnepséget tartottak a gazdasági egyesületben.205

1943 elején a 2. hadsereg pusztulása után a lakosság hangulata kezdett erőteljesen megváltozni. Sokan elvesztették férjüket, apjukat, fiukat, s a háborús viszonyok okozta nehézségek egyre nagyobb mértékben megmutatkoztak a mindennapi életben. A háború miatti félelem és a háborúellenes hangulat egyre érezhetőbbé vált.

A kedvezőtlen hangulatváltozás ellensúlyozása, a nemzeti egység erősítése érdekében a kormány "nemzetvédelmi propaganda-akciót" indított. Ennek keretében január 17-én Makón Antal István nemzetvédelmi és propagandaminiszter a városban és a megyében működő mintegy 100 egyesület 700 vezetőségi tagjának ismertette az ország előtt álló nemzetvédelmi feladatokat. Hangoztatta, hogy a háborúból adódó nagy nemzeti célokat csak felelősségteljes társadalmi összefogással lehet megvalósítani. Elmondta, hogy minden törvényhatóságban megteremtik a különféle társadalmi egyesületek intézményes összefogását a háborús feladatok teljesítése érdekében. Hozzátette: "Könyörtelenül meg kell fékeznünk a fegyelmezetlenséget, a közösségi érzés hiányát, az önzést!"206

A Magyar Élet Pártjának májusi választmányi ülését is a háborús viszonyok taglalása jellemezte. Demkó Pál megnyitója után Vásárhelyi Sándor Békés megyei kormánypárti országgyűlési képviselő és Fejér Miklós főispán mondott beszédet. Mindketten hangoztatták, hogy őszinte szókimondásra van szükség. Szóltak a háború okozta nehézségekről, s találgatták, hogy olyan kis országnak, mint Magyarország, mi lehet a szerepe a háború után. Erről azonban semmi bizonyosat nem tudtak mondani. Elismerték, hogy a háború áldozatokat követel a lakosságtól. A kormány szociálpolitikáját dicsérték, amelynek eredményeként épültek az ONCSA-házak.207

Néhány nappal később a gazdasági egyesület gyűlésén S. Bálint György és Nagy Ernő is felszólalt. Fölsorolták a belvizes esztendők okozta súlyos károkat, a háborús viszonyok miatti nehézségeket, de ismét önmegtartóztatásra, áldozatosságra és összetartásra {252} szólították föl a gazdákat.208 Június közepén szerény ünnepség keretében emlékeztek meg Horthy kormányzó 75. születésnapjáról. Bécsy Bertalan polgármester és Mag Béla bogárzói plébános méltatta a kormányzó érdemeit.209

Az év végén tárgyalta a tanyai közigazgatásról szóló törvényjavaslatot a felsőház. A vitában S. Bálint György helytelenítette, hogy bizonyos tanyai körzetekben nem adnak ki építési engedélyt. Követelte, hogy a tanyai gazdakörök kulturális tevékenységük elismeréseként kapjanak adókedvezményt, és ne kötelezzék őket vigalmi adó fizetésére.210

1940 február végén Horthy kormányzó húszéves kormányzását Makón csak szerény keretek között ünnepelték meg. A gazdasági egyesületben tartott ünnepi gyűlésen Tamásy András ügyvéd méltatta a kormányzó érdemeit.187 A demokratikus ellenzék képviselői – a nehéz viszonyok ellenére – időnként fölemelték szavukat a kormány intézkedései ellen. 1940. január elején H. Szabó Imre – aki ellen folyt a bírósági eljárás – a városi képviselő-testület ülésén javasolta, hozzanak létre bizottságot, amely a törvény alapján előkészítené a földreform helyi megvalósítását. S. Bálint György arra hivatkozott, hogy a törvényt még nem szentesítették, így bizottságot sem lehet létrehozni. A képviselő-testület elvetette H. Szabó javaslatát.188

Áprilisban a kormány bevezette a zsír- és cukorjegyet.189 Nyáron Erdély kérdésében feszültség támadt Magyarország és Románia között. A viszony elmérgesedése miatt a magyar kormány fölkészült arra is, hogy esetleg katonai konfliktus támad a két ország között, ezért a honvédség a román határ mentén hevenyészett védővonalat épített ki, aknazárral. Ez Makónak Apátfalvával és Királyhegyessel szomszédos határrészét is {250} érintette, ezért onnan rövid időre kitelepítették a tanyai lakosokat. Végül szeptemberben megszületett a bécsi döntés Észak-Erdély visszacsatolásáról. Az aknazár megszüntetése, a taposóaknák fölszedése néhány katona életébe került. A lakosság némi "ízelítőt" kapott a háborús viszonyokból. A háborús hangulatot tükrözte, hogy szeptember 22-én Eckhardt Tibor a kisgazdapárti lapban nagy cikket jelentetett meg a háborús gazdálkodásról.190

Az észlelhető gazdasági fejlődés, az új vállalkozások új munkaalkalmakat teremtettek, s növekedett ugyan a foglalkoztatottság, de továbbra is elég sokan maradtak munka nélkül. A polgármesteri hivatal kimutatása szerint áprilisban 633 családfő volt munka nélkül, és nekik 1734 családtag ellátásáról kellett gondoskodniuk.191

A kormány tevékenységében ekkor már a szociálpolitika is nagyobb szerepet kapott. 1940-ben létrehozták az Országos Nép- és Családvédelmi Alapot (ONCSA), amely a szegény rétegek munka- és életlehetőségeinek javítását, a sokgyermekes családok lakáshoz jutásának támogatását igyekezett szolgálni. Bécsy Bertalan polgármester karácsonykor a helyi kormánypárti lapban ismertette a nép- és családvédelem helyi teendőit.192

1941. január 26-án a kormánypártnak, a Magyar Élet Pártjának megyei és városi vezetői a gazdasági egyesület dísztermében tanácskozást tartottak, amelyen vitéz dr. Bonczos Miklós belügyminisztériumi államtitkár mondott beszédet. A kormány iránti bizalom, a fegyelem, az áldozatkészség fontosságára hívta föl a figyelmet. A kormánypárt liberalizmus-ellenességét hangoztatta, ugyanakkor Teleki Pál miniszterelnök politikájának megfelelően azt mondta, hogy "a nyilas elvek pedig hazánkban nem időszerűek".193

Február végén ünnepélyesen fölavatták a tüdőbetegotthont. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztert is várták, ő azonban a sürgőssé vált árvízi és belvízi védekezés miatt nem tudott megjelenni. Az ünnepi beszédet dr. Johann Béla államtitkár mondta, majd fölavatta az otthont. Ebből az alkalomból az újonnan létrehozott Egészségvédelmi Szövetség a vármegyeházán tartotta országos alakuló közgyűlését, amelyen szintén az államtitkár ismertette a szövetség programját. Ebben szerepelt "az igazi magyar fajvédelem" megvalósítása. Mindkét eseményen részt vettek az előkelőségek: a főispán, az alispán, a polgármester és a helyi hatalmi szervek más képviselői is.

Július 8-án meghalt a város közéle­tének tevékeny résztvevője, Papp József (1878–1941) építész. Július 23-án elhunyt Tamásy András (1884–1941) ügyvéd, a város és a megye parlamentjének fontos szereplője, 1939-ben kormánypárti országgyűlési képviselőjelölt. Tarnay Ivor (1874–1941) nyugalmazott alispán október elején hunyt el. Ő a vármegyei közigazgatásban töltött be meghatározó tisztségeket, és a város parlamentjének munkájában is hosszú időn keresztül fontos szerepet vállalt.194

A Szovjetunió elleni háború kitörése, majd elhúzódása, az 1941–42-ben a mezőgazdaságnak okozott súlyos belvízkárok rontották a lakosság hangulatát. Kállay Miklós miniszterelnök lazítani igyekezett ugyan az együttműködést a németekkel, és a nyugati {250} hatalmak felé tapogatózott, mégis arra kényszerült, hogy erősítse a belső nemzetvédelmet. Júliusban nyilatkozott az új nemzetvédelmi szövetség föladatairól. A szövetség a vitézek, a tűzharcosok és a nemzetvédelmi keresztesek szervezeteit egyesítette, s tervbe vették helyi szövetségek létrehozását is.195

Július végén a felsőház is elfogadta a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó javaslatot. A vitában S. Bálint György követelte, hogy minél több kishaszonbérletet hozzanak létre. Úgy vélte, hogy ezzel a makói hagymakertészek gondját is meg lehet oldani. A javaslat azt is tartalmazta, hogy a gazdák nemesített búzavetőmaghoz juthatnak a jövőben.

Miután az országgyűlés mindkét háza elfogadta a mezőgazdaság-fejlesztési törvényt, erről augusztus elején S. Bálint György a gazdasági egyesületben tájékoztatót tartott. Hangoztatta a nemzeti egység, a belső front szilárdságának fontosságát. Részletesen foglalkozott a gazdatársadalmat érintő vádakkal. Azzal, hogy a gazdák csak saját érdekeiket nézik, terményeiket minél drágábban adják el a zsidó kereskedőknek, nyerészkednek, fölverik az élelmiszerek árát. Nem tagadta, hogy ilyenek is akadnak, de arra hívta föl gazdatársait, hogy a társadalom, a nemzet iránti felelősségtől vezetve járjanak el. "Ne essetek az önzés bűnébe!" – figyelmeztette társait, s hozzátette: "Előfordulhat, hogy azt mondják majd, nagyobb ellenségei vagyunk mi a nemzetnek, mint a zsidók!" Arról is beszélt azonban, hogy "ma nem olyan időket élünk, amikor pénzt és vagyont lehet harácsolni".196 Beszéde jól tükrözte az akkori idők közéleti vitáit, a parasztság, a mezőgazdasági termelők és a városi fogyasztók közötti vélt vagy valódi ellentétet, s azt, hogy szinte minden közéleti tárgyban előbukkant a zsidókérdés.

Nyáron a nőegyesületek a háborúból adódó különleges feladatok ellátására a lányok és asszonyok körében önkénteseket toboroztak. Augusztus 3-án a városházán 600 leány és asszony jelentkezett önkéntes honvédelmi munkára, és tett esküt a város vezetői előtt. Az önkéntes honvédelmi munka betegápolás, szabás-varrás, gyári munka, különféle más szellemi és fizikai munka lehetett.197

Október elején a kormánypárti lapban megjelent a szervezőbizottság felhívása a vitézek, a tûzharcosok, a nemzetvédelmi keresztesek együttműködésére és a nemzetvédelmi szövetség megalakítására.198 Október közepén az újság közölte, hogy zár alá vették a hagymaféléket, ami azt jelentette, hogy a termelőknek készleteiket 8 napon belül be kellett jelenteniük. Az állam tehát a hadigazdálkodás keretében beleszólt a piaci folyamatokba, és erősen korlátozta a termelők jogait. Mikor a kormányzat alacsonyan maximálta a hagymaárakat, a hagymakertészek tiltakoztak.199 Kollektív földbérletet követeltek, hogy ezzel letörjék a nagygazdák földuzsoráját.200

A kormány november végén csökkentette az évi kenyérgabona-fejadagot. A lapok közölték azt is, hogy kezdődik a magyar gabonacsata - minden termelőt elszámoltatnak.201 Decemberben arról szóltak a hírek, hogy új közellátási rendszert vezetnek be. {252}

A viszonyok romlását jelezte, hogy az év végén Varga József ipari- és kereskedelemügyi miniszter Szegeden bejelentette: "el kell készülnünk az életszínvonal leszállítására". Ezt azért tartotta fontosnak kijelenteni, mert szerinte a lakosság, a polgárság még nem érezte a háború hatását.202

A kormány új szociálpolitikájának helyi eredményeként az ősz végére a városban az ONCSA támogatásával a népjóléti szövetkezet 32 családi házat épített föl sokgyermekes családok részére.203

A Magyar Élet Pártja, a kormánypárt november végén a gazdasági egyesületben ünnepi gyűlést tartott. Dr. Demkó Pál, a makói szervezet elnöke nyitotta meg, majd Fejér Miklós főispán mondott beszédet, aki általánosságban a hazafias egyetértés, a nemzeti egység fontosságát hangoztatta.204

Decemberben S. Bálint Györgyöt az Országos Mezőgazdasági Kamara újra a felsőház tagjává választotta. 1942 februárjában, amikor a kormányzó kormányfőtanácsossá nevezte ki, nagy ünnepséget tartottak a gazdasági egyesületben.205

1943 elején a 2. hadsereg pusztulása után a lakosság hangulata kezdett erőteljesen megváltozni. Sokan elvesztették férjüket, apjukat, fiukat, s a háborús viszonyok okozta nehézségek egyre nagyobb mértékben megmutatkoztak a mindennapi életben. A háború miatti félelem és a háborúellenes hangulat egyre érezhetőbbé vált.

A kedvezőtlen hangulatváltozás ellensúlyozása, a nemzeti egység erősítése érdekében a kormány "nemzetvédelmi propaganda-akciót" indított. Ennek keretében január 17-én Makón Antal István nemzetvédelmi és propagandaminiszter a városban és a megyében működő mintegy 100 egyesület 700 vezetőségi tagjának ismertette az ország előtt álló nemzetvédelmi feladatokat. Hangoztatta, hogy a háborúból adódó nagy nemzeti célokat csak felelősségteljes társadalmi összefogással lehet megvalósítani. Elmondta, hogy minden törvényhatóságban megteremtik a különféle társadalmi egyesületek intézményes összefogását a háborús feladatok teljesítése érdekében. Hozzátette: "Könyörtelenül meg kell fékeznünk a fegyelmezetlenséget, a közösségi érzés hiányát, az önzést!"206

A Magyar Élet Pártjának májusi választmányi ülését is a háborús viszonyok taglalása jellemezte. Demkó Pál megnyitója után Vásárhelyi Sándor Békés megyei kormánypárti országgyűlési képviselő és Fejér Miklós főispán mondott beszédet. Mindketten hangoztatták, hogy őszinte szókimondásra van szükség. Szóltak a háború okozta nehézségekről, s találgatták, hogy olyan kis országnak, mint Magyarország, mi lehet a szerepe a háború után. Erről azonban semmi bizonyosat nem tudtak mondani. Elismerték, hogy a háború áldozatokat követel a lakosságtól. A kormány szociálpolitikáját dicsérték, amelynek eredményeként épültek az ONCSA-házak.207

Néhány nappal később a gazdasági egyesület gyűlésén S. Bálint György és Nagy Ernő is felszólalt. Fölsorolták a belvizes esztendők okozta súlyos károkat, a háborús viszonyok miatti nehézségeket, de ismét önmegtartóztatásra, áldozatosságra és összetartásra {252} szólították föl a gazdákat.208 Június közepén szerény ünnepség keretében emlékeztek meg Horthy kormányzó 75. születésnapjáról. Bécsy Bertalan polgármester és Mag Béla bogárzói plébános méltatta a kormányzó érdemeit.209

Az év végén tárgyalta a tanyai közigazgatásról szóló törvényjavaslatot a felsőház. A vitában S. Bálint György helytelenítette, hogy bizonyos tanyai körzetekben nem adnak ki építési engedélyt. Követelte, hogy a tanyai gazdakörök kulturális tevékenységük elismeréseként kapjanak adókedvezményt, és ne kötelezzék őket vigalmi adó fizetésére.210

Fejér Miklós főispáni Beiktatásának résztvevői a katolikus templom előtt 1939. április 22-én
Balról: x, dr. Demkó Pál, dr. Ferenczy (Ring) Béla, Fejér Miklós, dr. Bánffy József, Purgly Emil
1940 február végén Horthy kormányzó húszéves kormányzását Makón csak szerény keretek között ünnepelték meg. A gazdasági egyesületben tartott ünnepi gyűlésen Tamásy András ügyvéd méltatta a kormányzó érdemeit.187 A demokratikus ellenzék képviselői – a nehéz viszonyok ellenére – időnként fölemelték szavukat a kormány intézkedései ellen. 1940. január elején H. Szabó Imre – aki ellen folyt a bírósági eljárás – a városi képviselő-testület ülésén javasolta, hozzanak létre bizottságot, amely a törvény alapján előkészítené a földreform helyi megvalósítását. S. Bálint György arra hivatkozott, hogy a törvényt még nem szentesítették, így bizottságot sem lehet létrehozni. A képviselő-testület elvetette H. Szabó javaslatát.188

Áprilisban a kormány bevezette a zsír- és cukorjegyet.189 Nyáron Erdély kérdésében feszültség támadt Magyarország és Románia között. A viszony elmérgesedése miatt a magyar kormány fölkészült arra is, hogy esetleg katonai konfliktus támad a két ország között, ezért a honvédség a román határ mentén hevenyészett védővonalat épített ki, aknazárral. Ez Makónak Apátfalvával és Királyhegyessel szomszédos határrészét is {250} érintette, ezért onnan rövid időre kitelepítették a tanyai lakosokat. Végül szeptemberben megszületett a bécsi döntés Észak-Erdély visszacsatolásáról. Az aknazár megszüntetése, a taposóaknák fölszedése néhány katona életébe került. A lakosság némi "ízelítőt" kapott a háborús viszonyokból. A háborús hangulatot tükrözte, hogy szeptember 22-én Eckhardt Tibor a kisgazdapárti lapban nagy cikket jelentetett meg a háborús gazdálkodásról.190

Az észlelhető gazdasági fejlődés, az új vállalkozások új munkaalkalmakat teremtettek, s növekedett ugyan a foglalkoztatottság, de továbbra is elég sokan maradtak munka nélkül. A polgármesteri hivatal kimutatása szerint áprilisban 633 családfő volt munka nélkül, és nekik 1734 családtag ellátásáról kellett gondoskodniuk.191

A kormány tevékenységében ekkor már a szociálpolitika is nagyobb szerepet kapott. 1940-ben létrehozták az Országos Nép- és Családvédelmi Alapot (ONCSA), amely a szegény rétegek munka- és életlehetőségeinek javítását, a sokgyermekes családok lakáshoz jutásának támogatását igyekezett szolgálni. Bécsy Bertalan polgármester karácsonykor a helyi kormánypárti lapban ismertette a nép- és családvédelem helyi teendőit.192

1941. január 26-án a kormánypártnak, a Magyar Élet Pártjának megyei és városi vezetői a gazdasági egyesület dísztermében tanácskozást tartottak, amelyen vitéz dr. Bonczos Miklós belügyminisztériumi államtitkár mondott beszédet. A kormány iránti bizalom, a fegyelem, az áldozatkészség fontosságára hívta föl a figyelmet. A kormánypárt liberalizmus-ellenességét hangoztatta, ugyanakkor Teleki Pál miniszterelnök politikájának megfelelően azt mondta, hogy "a nyilas elvek pedig hazánkban nem időszerűek".193

Február végén ünnepélyesen fölavatták a tüdőbetegotthont. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztert is várták, ő azonban a sürgőssé vált árvízi és belvízi védekezés miatt nem tudott megjelenni. Az ünnepi beszédet dr. Johann Béla államtitkár mondta, majd fölavatta az otthont. Ebből az alkalomból az újonnan létrehozott Egészségvédelmi Szövetség a vármegyeházán tartotta országos alakuló közgyűlését, amelyen szintén az államtitkár ismertette a szövetség programját. Ebben szerepelt "az igazi magyar fajvédelem" megvalósítása. Mindkét eseményen részt vettek az előkelőségek: a főispán, az alispán, a polgármester és a helyi hatalmi szervek más képviselői is.

Július 8-án meghalt a város közéle­tének tevékeny résztvevője, Papp József (1878–1941) építész. Július 23-án elhunyt Tamásy András (1884–1941) ügyvéd, a város és a megye parlamentjének fontos szereplője, 1939-ben kormánypárti országgyűlési képviselőjelölt. Tarnay Ivor (1874–1941) nyugalmazott alispán október elején hunyt el. Ő a vármegyei közigazgatásban töltött be meghatározó tisztségeket, és a város parlamentjének munkájában is hosszú időn keresztül fontos szerepet vállalt.194

A Szovjetunió elleni háború kitörése, majd elhúzódása, az 1941–42-ben a mezőgazdaságnak okozott súlyos belvízkárok rontották a lakosság hangulatát. Kállay Miklós miniszterelnök lazítani igyekezett ugyan az együttműködést a németekkel, és a nyugati {250} hatalmak felé tapogatózott, mégis arra kényszerült, hogy erősítse a belső nemzetvédelmet. Júliusban nyilatkozott az új nemzetvédelmi szövetség föladatairól. A szövetség a vitézek, a tűzharcosok és a nemzetvédelmi keresztesek szervezeteit egyesítette, s tervbe vették helyi szövetségek létrehozását is.195

Július végén a felsőház is elfogadta a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó javaslatot. A vitában S. Bálint György követelte, hogy minél több kishaszonbérletet hozzanak létre. Úgy vélte, hogy ezzel a makói hagymakertészek gondját is meg lehet oldani. A javaslat azt is tartalmazta, hogy a gazdák nemesített búzavetőmaghoz juthatnak a jövőben.

Miután az országgyűlés mindkét háza elfogadta a mezőgazdaság-fejlesztési törvényt, erről augusztus elején S. Bálint György a gazdasági egyesületben tájékoztatót tartott. Hangoztatta a nemzeti egység, a belső front szilárdságának fontosságát. Részletesen foglalkozott a gazdatársadalmat érintő vádakkal. Azzal, hogy a gazdák csak saját érdekeiket nézik, terményeiket minél drágábban adják el a zsidó kereskedőknek, nyerészkednek, fölverik az élelmiszerek árát. Nem tagadta, hogy ilyenek is akadnak, de arra hívta föl gazdatársait, hogy a társadalom, a nemzet iránti felelősségtől vezetve járjanak el. "Ne essetek az önzés bűnébe!" – figyelmeztette társait, s hozzátette: "Előfordulhat, hogy azt mondják majd, nagyobb ellenségei vagyunk mi a nemzetnek, mint a zsidók!" Arról is beszélt azonban, hogy "ma nem olyan időket élünk, amikor pénzt és vagyont lehet harácsolni".196 Beszéde jól tükrözte az akkori idők közéleti vitáit, a parasztság, a mezőgazdasági termelők és a városi fogyasztók közötti vélt vagy valódi ellentétet, s azt, hogy szinte minden közéleti tárgyban előbukkant a zsidókérdés.

Nyáron a nőegyesületek a háborúból adódó különleges feladatok ellátására a lányok és asszonyok körében önkénteseket toboroztak. Augusztus 3-án a városházán 600 leány és asszony jelentkezett önkéntes honvédelmi munkára, és tett esküt a város vezetői előtt. Az önkéntes honvédelmi munka betegápolás, szabás-varrás, gyári munka, különféle más szellemi és fizikai munka lehetett.197

Október elején a kormánypárti lapban megjelent a szervezőbizottság felhívása a vitézek, a tûzharcosok, a nemzetvédelmi keresztesek együttműködésére és a nemzetvédelmi szövetség megalakítására.198 Október közepén az újság közölte, hogy zár alá vették a hagymaféléket, ami azt jelentette, hogy a termelőknek készleteiket 8 napon belül be kellett jelenteniük. Az állam tehát a hadigazdálkodás keretében beleszólt a piaci folyamatokba, és erősen korlátozta a termelők jogait. Mikor a kormányzat alacsonyan maximálta a hagymaárakat, a hagymakertészek tiltakoztak.199 Kollektív földbérletet követeltek, hogy ezzel letörjék a nagygazdák földuzsoráját.200

A kormány november végén csökkentette az évi kenyérgabona-fejadagot. A lapok közölték azt is, hogy kezdődik a magyar gabonacsata - minden termelőt elszámoltatnak.201 Decemberben arról szóltak a hírek, hogy új közellátási rendszert vezetnek be. {252}

A viszonyok romlását jelezte, hogy az év végén Varga József ipari- és kereskedelemügyi miniszter Szegeden bejelentette: "el kell készülnünk az életszínvonal leszállítására". Ezt azért tartotta fontosnak kijelenteni, mert szerinte a lakosság, a polgárság még nem érezte a háború hatását.202

A kormány új szociálpolitikájának helyi eredményeként az ősz végére a városban az ONCSA támogatásával a népjóléti szövetkezet 32 családi házat épített föl sokgyermekes családok részére.203

A Magyar Élet Pártja, a kormánypárt november végén a gazdasági egyesületben ünnepi gyűlést tartott. Dr. Demkó Pál, a makói szervezet elnöke nyitotta meg, majd Fejér Miklós főispán mondott beszédet, aki általánosságban a hazafias egyetértés, a nemzeti egység fontosságát hangoztatta.204

Decemberben S. Bálint Györgyöt az Országos Mezőgazdasági Kamara újra a felsőház tagjává választotta. 1942 februárjában, amikor a kormányzó kormányfőtanácsossá nevezte ki, nagy ünnepséget tartottak a gazdasági egyesületben.205

1943 elején a 2. hadsereg pusztulása után a lakosság hangulata kezdett erőteljesen megváltozni. Sokan elvesztették férjüket, apjukat, fiukat, s a háborús viszonyok okozta nehézségek egyre nagyobb mértékben megmutatkoztak a mindennapi életben. A háború miatti félelem és a háborúellenes hangulat egyre érezhetőbbé vált.

A kedvezőtlen hangulatváltozás ellensúlyozása, a nemzeti egység erősítése érdekében a kormány "nemzetvédelmi propaganda-akciót" indított. Ennek keretében január 17-én Makón Antal István nemzetvédelmi és propagandaminiszter a városban és a megyében működő mintegy 100 egyesület 700 vezetőségi tagjának ismertette az ország előtt álló nemzetvédelmi feladatokat. Hangoztatta, hogy a háborúból adódó nagy nemzeti célokat csak felelősségteljes társadalmi összefogással lehet megvalósítani. Elmondta, hogy minden törvényhatóságban megteremtik a különféle társadalmi egyesületek intézményes összefogását a háborús feladatok teljesítése érdekében. Hozzátette: "Könyörtelenül meg kell fékeznünk a fegyelmezetlenséget, a közösségi érzés hiányát, az önzést!"206

A Magyar Élet Pártjának májusi választmányi ülését is a háborús viszonyok taglalása jellemezte. Demkó Pál megnyitója után Vásárhelyi Sándor Békés megyei kormánypárti országgyűlési képviselő és Fejér Miklós főispán mondott beszédet. Mindketten hangoztatták, hogy őszinte szókimondásra van szükség. Szóltak a háború okozta nehézségekről, s találgatták, hogy olyan kis országnak, mint Magyarország, mi lehet a szerepe a háború után. Erről azonban semmi bizonyosat nem tudtak mondani. Elismerték, hogy a háború áldozatokat követel a lakosságtól. A kormány szociálpolitikáját dicsérték, amelynek eredményeként épültek az ONCSA-házak.207

Néhány nappal később a gazdasági egyesület gyűlésén S. Bálint György és Nagy Ernő is felszólalt. Fölsorolták a belvizes esztendők okozta súlyos károkat, a háborús viszonyok miatti nehézségeket, de ismét önmegtartóztatásra, áldozatosságra és összetartásra {252} szólították föl a gazdákat.208 Június közepén szerény ünnepség keretében emlékeztek meg Horthy kormányzó 75. születésnapjáról. Bécsy Bertalan polgármester és Mag Béla bogárzói plébános méltatta a kormányzó érdemeit.209

Az év végén tárgyalta a tanyai közigazgatásról szóló törvényjavaslatot a felsőház. A vitában S. Bálint György helytelenítette, hogy bizonyos tanyai körzetekben nem adnak ki építési engedélyt. Követelte, hogy a tanyai gazdakörök kulturális tevékenységük elismeréseként kapjanak adókedvezményt, és ne kötelezzék őket vigalmi adó fizetésére.210

 
Dr. Ferenczy (Ring) Béla alispán

 

Bécsy Bertalan polgármester a kormánypárti lapban megjelent 1944. újévi vezércikkében a "háborús esztendő városi mérlegében" csak azt tudta kiemelni, hogy a város társadalmának nyugodt légkörét semmi sem zavarta meg. Eredményként megint csak a néhány ONCSA-ház fölépítésére és néhány iskola fölújítására utalt.211

A háborús viszonyok szigorodásáról tanúskodott, hogy bejelentették: "azt a mezőgazdasági munkást, aki február 15-ig nem szegődik el, internálják, kényszermunkatáborba utalják."212

A front közeledtének, a közvetlen háborús fölkészülésnek jegyében a városban is megszervezték a "nemzetvédelmi akadémiát". Országos irányítója Antal István nemzetvédelmi és propaganda-miniszter volt. A mintegy száz résztvevő kilenc napon keresztül {254} 24 előadást hallgatott meg a kémek, szabotőrök elleni védekezésről és más háborús föladatokról. Az akadémia záróünnepélyén részt vett a polgármester és a főispán is.213

A zsidókérdés helyi fejleményei

A városban az izraelita népesség létszáma 1920-ban volt a legnagyobb: meghaladta a 2300-at, a lakosság 6,4%-át. 1930-ban arányuk 5,7%-ra csökkent. Az 1941-i népszámlálás szerint 1881 izraelita élt Makón, s arányuk tovább csökkent 5,3%-ra. Tényleges számuk minden bizonnyal valamivel több volt. Az eltelt évtizedekben ugyanis nem kevesen asszimilálódtak, hiszen valamelyik keresztény felekezet tagjaivá váltak. Az első zsidótörvény (1938. máj. 29. XV. tc.) után a második (1939. máj. 5. IV. tc.) már vérségi, faji alapon ítélte meg, hogy ki a zsidó. Így számuk nagyobb volt, mint amennyi a népszámlálási adatokban szerepelt.

A polgármesteri hivatal 1941 elején a zsidók számát 3500-ra taksálta. Tulajdonukban 760 hold föld és 207 lakóház volt.214 1940 szeptemberében a kisgazdapárti Délvidéki Független Hírlap azt írta, hogy a makói kereskedők és iparosok 25%-a zsidó. A kereskedők közt mintegy 30%-ot, az iparosok közt valamivel alacsonyabb arányt tesznek ki.215 A zsidókérdés a város politikai életében kisebb-nagyobb mértékben mindig szerepet játszott. A zsidótörvények elfogadása után pedig egyre fontosabb szerepre tett szert. A szélsőjobboldali, nyilas mozgalmak, de a kormánypárti politika is egyre nagyobb hangon követelte a zsidók kiszorítását a gazdasági, a politikai és a kulturális életből.

A kormánypárti lap 1939. augusztus 10-én hírül adta, hogy az 1939. évi IV. törvénynek megfelelően a zsidókat kihagyták a virilis névjegyzékből. Majd nevüket is közölte: Deutsch Elvíra, dr. Dózsa Ferenc, Endrei Ármin dr., Fleiszig Ede, Grósz Alfréd, Hetényi Sándor, Iritz Miksa, dr. Kárpáti Lajos, Klein Lázár, Krausz A. Herman, Montag Vilmos, Pollák Sándor, dr. Rottenstein Antal, dr. Schwartz Sámuel, dr. Süsz Ferenc, dr. Schreiber Henrik, Vermes Miksa, Weinberger József. Róth Jenő mészárosmestert és dr. Singer Mórt meghagyták, mert az első világháborúban ezüst vitézségi érmet szereztek. Később mégis mind ők, mind Dózsa Ferenc lemondtak városi képviselő-testületi tagságukról éppen az 1939-i második zsidótörvényre hivatkozva.216

A lapok 1940. január 5-én közölték, hogy "a zsidótörvények alapján földet lehet igényelni". A föld árának 25–30%-át készpénzben kell kifizetni, a többit később törleszteni. Néhány hónappal utóbb arról adtak hírt, hogy még ezután születik meg a rendelet a zsidó birtokok átadásáról és az igénylési lehetőségekről. A lapok csak 1941 májusában írtak arról, hogy "minden zsidó birtokot be kell jelenteni a zsidótörvények alapján". 224 A polgármesteri hivatal már 1940 májusában nyilvántartásba vette a zsidóbirtokokat. Összesen 17 tulajdonosnak volt együttesen több mint 700 hold földje. Legnagyobb, 607 holdja a Montagh-családnak. Mandl Imrének 54, Kárpáti Lajosnak 26, Leipnik Györgynek 67, Leipnik Mihálynak 24, Fried Árminnak 6 hold földje volt, a {255} többieknek jóval kevesebb. 225 Birtokaik kisajátítása lassan haladt. Végül vitézek, frontot jártak jutottak földhöz, illetve bérlethez a helyi zsidóbirtokokból.

Harc indult a zsidó kereskedők és iparosok vagyonának megszerzéséért is. 1940. október elején a Toldi Miklós Bajtársi Egyesület mozgalmat indított a zsidó piaci árusok ellen. Fölhívást intéztek a megye és a város vezetőihez, hogy vonják meg engedélyüket. Ez egybeesett a nyilasok követelésével. Október végén a polgármester közölte, hogy alispáni rendelet alapján nemcsak a zsidó piaci árusokat, hanem a zsidó kereskedelmi ügynököket is kitiltotta a piacról. 226 1941 augusztusában a Baross Szövetség beadványban követelte a polgármestertől, hogy "a makói piacról az iparigazolvány nélkül vásárló zsidók kitiltassanak". 227

1941. január elején a kormánypárti lapban az olvasható, hogy "750 zsidó vesztette el választójogát megyénkben." 1942 novemberében a 18–48 év közötti zsidó férfiakat munkaszolgálatra hívták be. November végén Szász Lajos közellátási miniszter azt nyilatkozta, hogy a zugkereskedelmet kiirtja; ez valójában a zsidó kereskedők további korlátozását jelentette.228

 

Szélsőjobboldali csoportok 

Szöllősi Jenő országgyűlési képviselő a parlamentben nem csatlakozott egyik párthoz sem, hanem a Matolcsy Mátyás vezette képviselőcsoport tagjának vallotta magát. Részt vett a földművelésügyi és más bizottságok munkájában, s a teljes üléseken is sűrűn fölszólalt. 1939 szeptemberében a földművelésügyi bizottság ülésén részletesen szólt a földkérdés megoldásának szükségességéről, a földbirtok-politika kérdéseiről. Nehezményezte, hogy a bizottság tagjainak 40%-a nagybirtokosokból áll. Fölsorakoztatta a makói hagymakertész bérlők panaszait. Bírálta a kormányt, amiért a földkérdés megoldása helyett meg akarja menteni a nagybirtokokat. Finnországot hozta példának, ahol a földkérdést jól oldották meg, és ahol az osztálykülönbségek jóval kisebbek, mint nálunk.229

Novemberben a belügyi költségvetés vitájában azt állította, hogy a feudalizmusból itt maradt "csökevényes vármegyékre nincs szükség, elvesztették létjogosultságukat". A makói lapok november végén már arról számoltak be, hogy "Szöllősi képviselő vette kezébe a bogárzói út ügyét", amely régóta szerepelt a beruházási tervben.230

Gondot fordított arra, hogy választóival továbbra is szoros kapcsolatban álljon. Sűrűn fölkereste választóit, meghallgatta panaszaikat, és megígérte gondjaik orvoslását. 1940. újév napján makói házában több olvasókörnek, a Polgári Társaskörnek, a Makói Gazdák Önsegélyző Egyesületének vezetői bizalmukat fejezték ki neki.231 Január közepén fölkereste a Vertán-telep lakóit, mert a hatóság a FAKSZ-házak tulajdonosai ellen tömeges végrehajtást és árverést kezdett. A panaszkodóknak megígérte, hogy {256} fölfüggeszti az árveréseket. Ebben az ügyben interpellált is az országgyûlésben.232 Áprilisban a makói hagymakertészek érdekében nyújtott be részletes interpellációt a földművelésügyi miniszterhez, amelyben – többek között – a zsidó hagymakereskedők szerepének csökkentését kérte. Javaslatára a miniszter igenlő választ adott. Szöllősi ösztönzésére a hagymaszövetkezet tagjainak egy része belépett a Nyilaskeresztes Pártba.233

Szöllősi Jenő
 
Szöllősi Jenőné

 

A szélsőjobboldali csoportok egyre fokozták tevékenységüket. Főleg a zsidók elleni föllépésre ösztönözték a helyi szerveket és a lakosságot. Január elején Gera József főorvos, a Nyilaskeresztes Párt makói és megyei körzetvezetője részt vett Budapesten a párt országos gyűlésén. Mivel ekkoriban több nyilas vezetőt letartóztattak, Makón az a hír terjedt el, hogy Gera öngyilkos lett, ez azonban nem volt igaz. Ellene ugyanis bírósági eljárás folyt tiltott röpiratterjesztés miatt. Ő nem tartotta magát bűnösnek, és a szegedi törvényszék májusban őt és három társát (Magyar György kereskedőt, a párt pénztárosát, Varga Imre napszámost és Deményi Kálmán szénakereskedőt) kegyelemben részesítette.234

Gera ellen később is indult büntetőeljárás, újabb tiltott röpiratkészítés és terjesztés miatt. Három röpirat készítését és terjesztését rótták föl bűnéül. Az elsőben az államrendőrséget, közelebbről egy rendőrségi főtisztviselőt rágalmazta. "Felolvasandó minden testvér előtt" című röpiratát nemzetgyalázónak minősítették. Harmadik röpiratában Szálasi Ferencet dicsőítette; ezt az állami és társadalmi rend fölforgatására irányulónak és izgatásnak minősítették. A szegedi törvényszék négy hónapi fogházra ítélte, és ezt a Kúria 1943 elején jóváhagyta.235 {257}

Matolcsy Mátyás és csoportja, amelyhez Szöllősi is tartozott, a Nemzeti Fronthoz csatlakozott. E párt 1940 júniusában átalakult, és fölvette a Magyar Nemzeti Szocialista Párt nevet. 15 országgyűlési képviselő – köztük Szöllősi – csatlakozott hozzá.236

Július 7-én a Szöllősi híveiből álló száztagú nagybizottság Szöllősi gyógyszertárában tartott gyűlést, Szöllősi, majd Matolcsy ismertette a párt céljait. A résztvevők ünnepélyes keretek között mondták ki a párt és a makói szervezet megalakulását. Helyiségük a megszűnt Szöllősi gyógyszertár lett.237

Szöllősi Jenőné fiaival
Szöllősiné (Tolnai Katalin * 1900. május 15.), Bálint (1928), Dániel (1929), Jenő (1925), Antal (1924)

Gera József, a nyilasok megyei és városi vezetője szeptember 22-én nyílt levélben fordult Szöllősi Jenőhöz kifogásolva június 29-i nyilatkozatát, amelyben azt állította, hogy új pártját meg kell különböztetni az ún. "nyilaspártoktól". Gera azt állította, hogy a nyilaspártok is a nemzetiszocializmust tették alapprogramjukká. Cáfolni igyekezett azt a – széles körben élő – véleményt, hogy a nyilasok a német nemzetiszocializmus hazai követői. Szöllősi nem válaszolt a nyílt levélre. A két szélsőjobboldali vezető között személyi ellentétek is feszültek, bár néhány hónap múlva már egy pártban tevékenykedtek.238

Szöllősi új pártjának szervezése mellett képviselői és közéleti tevékenységére is nagy gondot fordított. Még a nyáron fölkarolta a makói és a földeáki gazdák kérését, hogy az újbúza ellenében visszatarthassák vetőmagnak óbúzájukat, mert az újbúza gyönge minőségű. Szöllősi a földművelésügyi miniszternél elérte, hogy teljesítette a gazdák kérését.239 Szöllősi szeptember közepén a Csanád megyei törvényhatóság bizottság {258} ülésén javaslatot terjesztett elő a "zsidó birtokok gyors és erélyes megváltásának elősegítéséről". A bizottság elfogadta.240

1940. október elején Szálasi Ferenc a Csillag börtönből való kiszabadulása után belépett a Nyilaskeresztes Pártba, és tárgyalásokat kezdett a Magyar Nemzeti Szocialista Párt vezetőivel a két párt egyesítéséről. Gyorsan megegyezésre jutottak, és a Magyar Nemzeti Szocialista Párt vezetői – többek között Matolcsy Mátyás és Szöllősi is – beléptek a Nyilaskeresztes Pártba.241

Szöllősi a Délvidéki Független Hírlapnak adott nyilatkozatában belépését a következőkkel indokolta: "Jövő célkitűzéseimről csak annyit mondhatok, hogy az egyenes és töretlen folytatása lesz eddigi közéleti működésemnek. A népi vonalon indultam el, és amikor most más pártba léptem, ezt abban a meggyőződésben tettem, hogy célkitűzéseimet és a népi politika érvényesüléséért folytatott régi harcomat fogom továbbra is szolgálni. Ezt a harcot a liberálkapitalizmussal, a zsidó nagytőkével és a nép érdekeit szem elől tévesztő feudálkapitalizmussal szemben vállaltam eddig is, és vállalom a jövőben is."242

Október 20-án népgyűlést tartott az új párt helyi szervezete Szöllősi hajdani gyógyszertárában. Szöllősi hosszan beszélt ugyan, de semmi újat nem mondott. A kormány tevékenységét részletesen bírálta, s azt állította, hogy működése továbbra is "feudális irányú".

Matolcsy még az addigi zsidótörvényeket is enyhének találta. Szóvá tette, hogy a földbirtokreform-törvényt már két éve megszavazták, de végrehajtási utasítása még nem született meg.243

Szöllősi már júliusban a támogatóiból álló százas nagybizottság ülésén fölszólította tagjait, akik között olvasóköri vezetők, a Polgári Társaskör, a gazdák önsegélyző egyesületének vezetői voltak, hogy vele együtt lépjenek be a Magyar Nemzeti Szocialista Pártba, és híveiket is erre ösztönözzék. A tagok többsége engedett is fölszólításának. Októberben többségük Szöllősivel együtt csatlakozott a Nyilaskeresztes Párthoz. Híveiket is erre szólították föl, így a városban az új pártnak viszonylag erős szervezete jött létre. A következő hónapokban még több százan csatlakoztak hozzá.244

Többségük nem ismerte föl, hogy Szöllősi és pártja valójában milyen eszméket képvisel, milyen célokat követ. Szöllősi a Kossuth-pártiak stílusában fogalmazta meg a nagybirtokrendszer, a kapitalizmus, a Horthy-rendszer elleni támadásait. Úgy látszhatott tehát számukra, hogy a Kossuth Párt hagyományait követi – az új idők követelményeinek megfelelően. Zavarta ugyan őket heves zsidóellenessége, és emiatt jó szándékú követőinek el kellett volna gondolkozniuk. Többségük azonban erre egyelőre nem volt képes, hiszen a zsidóellenesség nem volt idegen tőlük.

A nyilaspárt elismert, tekintélyes vezetője Makón Szöllősi Jenő lett. A nyilasok korábbi vezetője, Gera József, a második helyre szorult, de tovább is a párt megyei szervezője, körzetvezetője maradt. {259}

A helyi szervezet fokozatosan magához vonzotta a többi szélsőjobboldali, nemzeti szocialista csoport tagjainak többségét. Nemcsak földre áhítozó mezőgazdasági munkások, napszámosok, földnélküliek, a zsidó vagyon megszerzésére vágyók, hanem hagymakertészek, néhány kereskedő és gazda is belépett a pártba. A taglétszám 1940 végén, 1941-ben nagymértékben növekedett. Mindebben kiemelkedő szerepe volt Szöllősi Jenőnek, aki minden korábbi helyi országgyűlési képviselőnél hatékonyabb munkát fejtett ki, és valóban igyekezett választóinak minden gondján segíteni.

A nyilasok növekvő befolyását bizonyította, hogy decemberben az igási körzetben tartott időközi képviselő-testületi választáson tanyai gazdák körében a két nyilas ellenzéki jelölt győzött a kormánypárti gazdákkal szemben.245 Novemberben a törvényszék 200 pengő pénzbüntetésre ítélte Gera Józsefet, mert olyan leveleket küldött a párt tagjainak, amelyekben rágalmazta a rendőrséget.246 Ebből is kitűnik, hogy Gera radikálisabb álláspontot képviselt, mint Szöllősi. Fölfogásbeli különbségük később is megmutatkozott. Egy nyilas lap szerint Szöllősi mindig aggodalmaskodott a nyilaspárt némely csoportjában érvényesülő radikalizmus miatt. Ő a mérsékelt irányzat híve volt; sohasem helyeselte a nagyhangú felelőtlenkedést. A másik szárny hívei ezért "elpolgáriasultnak" tartották. Gera is a mérsékelt szárnyhoz tartozott, de a párt tevékenységében nagyobb dinamikát követelt és Szöllősit túlságosan mérsékeltnek tartotta.247

Dr. Gera József

Gera Józsefnek még 1941 elején sem sikerült a nemzeti szocialista pártnak Makón és a közeli községekben működő valamennyi szervezetét a nyilaspárthoz csatlakoztatni. A nemzeti szocialista párt megyei választmányának február 16-i ülésén mintegy 300-an vettek részt. A rendőrségi jelentés szerint mintegy 200-an makóiak voltak. {260} A rendőrségi jelentés arra is kitért, hogy a választmány tagjai között földmunkások, nincstelenek, kisiparosok, kiskereskedők és gazdák is voltak.248

Dr. Fried Ármin

1941-ben országosan már a nyilas mozgalom visszaesésének jelei mutatkoztak, Makón viszont – főleg Szöllősi fáradhatatlan tevékenységének hatására – növekedett befolyásuk és pártjuk taglétszáma. Az adatok arról tanúskodnak, hogy Szöllősinek képviselői és politikai tevékenysége egyáltalán nem járt anyagi haszonnal, sőt gazdasági hátrány érte. A korábbi években a városban a legtöbb adót fizetők listáján mindig az első helyen szerepelt. Ő mint gyógyszerész és sör-bor-nagykereskedő a város legvagyonosabb embere volt. 1941 szeptemberében már többen megelőzték, és adójának összege is kevesebb lett. Az első helyen szereplő dr. Galambos Emilé 11 353, az övé viszont csak 5382 pengőt tett ki.249 Ezek szerint vagyona egy részét is föláldozta politikai karrierje érdekében.

Ez év szeptemberében a Nyilaskeresztes Párt országosan válságba került: 11 képviselő kilépett, és a párt vezetőségéből is fokozatosan eltávoztak a zömében középosztálybeli, dzsentriszármazásúak. Szálasi Ferenc a vezetési válságot úgy oldotta meg, hogy főleg vidéki értelmiségieket vont be a vezetésbe. Így lett Gera József a párt országos sajtó- és propagandafelelőse, Szöllősi Jenő pedig a képviselőcsoport vezetője.250 Ekkortól Szöllősi fővárosi elfoglaltsága miatt kevesebbet járt haza, és a nyilasok helyi befolyása fokozatosan csökkent. {261}

A Szovjetunió elleni háború terhei, a Don-kanyarban elszenvedett katonai vereség, a mindennapi életben tapasztalható nehézségek növelték a város lakosságának elégedetlenségét, és a helyi közvélemény is egyre inkább szembefordult a nyilas propagandával. Szöllősi és Gera távozása után olyanok kerültek a nyilaspárt élére, akik meg sem közelítették tehetségben, fölkészültségben elődeiket, és sokkal kisebb tekintélyt vívhattak ki maguknak. A Szöllősi helyébe lépett "Vígh Mihály ingatlanközvetítő, kevés intelligenciával rendelkező helyi körzetvezető irányítja a párt külső és belső életét" – olvasható egy rendőri jelentésben.251

1941 őszén a hagymakertészek szövetkezetének azok a tagjai, akik Szöllősi biztatására beléptek a Nyilaskeresztes Pártba, bejelentették kilépésüket, mert szerintük az "nem képviseli a magyarság érdekeit".252

Szöllősi az országgyűlésben a nyilas képviselőcsoport vezetőjeként kevésbé volt sikeres. 1942. októberében, amikor a Ház a fronton repülőbalesetet szenvedett Horthy István kormányzóhelyettes emlékét megörökítő határozatot tárgyalta, Szöllősi a nyilaspárt deklarációját próbálta fölolvasni, amelyben a kormányzót és a kormányt bírálta a dinasztiaépítés, az államforma megváltoztatásának burkolt szándéka miatt, ám a képviselők tiltakozása következtében beszédét kénytelen volt megszakítani, és az elnök megvonta tőle a szót.253

Szálasi 1943 július 9-én Makóra látogatott, és néhány közeli községet is fölkeresett. Ezt a helyi lapok annyira jelentéktelennek tartották, hogy be sem számoltak róla. A rendőrségi jelentés is azt állapította meg, hogy Szálasi megjelenése "a párt életében föllendülést nem eredményezett".

A városi rendőrkapitányság 1944 februárjában újdonságként arról számolt be, hogy a nyilas pártszervezet tevékenysége egyedül az Összetartás című nyilas újság terjesztésére terjed ki; sem gyűlést, sem más összejövetelt nem tartottak.254

 

A demokratikus szervezetek tevékenysége

A Kossuth Párt tagjainak egy része Szöllősit követve belépett a nyilaspártba. Ez súlyos érvágást jelentett a Kossuth Pártnak. Demokratikus vezetői háttérbe szorultak, visszavonultak a politikai élettől. Márton Bálint 1941 elején öngyilkos lett, Könyves-Kolonics József a passzív rezisztenciát választotta, H. Szabó Imre elhagyni kényszerült Makót. Fried Ármin és Löwenbach Benedek már korábban visszavonult. Mindez a Kossuth Párt meggyöngülését eredményezte, és ez kedvezőtlenül hatott a demokratikus ellenzéki csoportok tevékenységére.

1939 nyarán betiltották a kisgazdapárti Makói Független Újságot. A párt városi és megyei szervezete Délvidéki Független Hírlap néven azonban Csorba János főszerkesztő irányításával új napilapot indított. Hangneme valamivel mérsékeltebbé vált, de bátran képviselte a demokratikus ellenzéki szellemet. Ugyan­akkor egészen 1940 őszéig, Szöllősinek a nyilaspártba lépéséig, rokonszenvezett a képviselővel, támogatta kezdeményezéseit, {262} kedvező véleménnyel volt tevékenységéről. Ez akaratlanul is hozzájárulhatott a lakosság megtévesztéséhez.

Eckhardt Tibor

A Délvidéki Független Hírlap a kisgazdapárt politikájának megfelelően szorgalmazta a földreform-törvény végrehajtását, a demokratikus földbirtok-politika megvalósítását, a demokratikus jogok érvényesítését, s bírálta a nyilasokat is. Burkoltan szót emelt az ország függetlenségének megőrzéséért. Közölte Eckhardt Tibor politikai beszédeit, nyilatkozatait, cikkeit. Ugyancsak továbbra is helyt adott a népi írók írásainak. Munkatársai között olyan később híressé vált újságírók voltak, mint Futó Dezső és Gallyas (Glósz) Ferenc. A jól szerkesztett újság olvasótábora fokozatosan növekedett, s néhány év alatt a megye legolvasottabb lapjává vált. Mindez növelte a kisgazdapárt politikai befolyását, bővítette tevékenységének hatókörét.

Eckhardt Tibor 1940 őszén Amerikába távozott és országgyűlési mandátumát Csorba János, a párt megyei vezetője kapta meg. Csak fokozatosan ismerkedett meg a képviselői munka lehetőségeivel, de igyekezett a város és a megye lakosságának érdekeit képviselni.

Megismerkedett Bajcsy-Zsilinszky Endrével, aki 1936-ban egyesült kicsiny Nemzeti Radikális pártjával a kisgazdapárttal, s bátran szót emelt az ország függetlenségéért. Csorba Bajcsy-Zsilinszkyt a legegyenesebb, legbecsületesebb politikusnak tartotta, s fokozatosan barátság alakult ki közöttük. Csorba is egyre határozottabban képviselte a Bajcsy-Zsilinszky által hangoztatott nézeteket, s kiállt a kisgazdapárt demokratikus céljai mellett. Ezért a nyilas képviselők ellenségüknek tekintették, és arra törekedtek, hogy erkölcsileg, politikailag lejárassák őt. 1943 decemberében a Délvidékről behívott képviselők egy csoportja összeférhetetlenségi bejelentést tett ellene, és kérte, hogy hazaárulás címén fosszák meg mandátumától. Bajcsy-Zsilinszky azonban védelmére kelt, és az ügyben levelet intézett Kállay Miklós miniszterelnökhöz. Az összeférhetetlenségi {263} eljárás elhúzódott. Az 1944. március 19-i német megszállás új, még nehezebb viszonyokat teremtett számára.255

A balatonszárszói tanácskozás résztvevői 1943-ban

x, Sebestyén László, Bözödi György, Veres Péter, Darvas József, Majlát Jolán, Erdei Ferenc, Kiss István

A helyi ellenzéki szellem tovább élését segítette, hogy a városban a Szabad Szó olvasói, a demokratikus szellemű fiatal értelmiségiek figyelemmel kísérték a népi írók mozgalmát. A legnagyobb visszhangot az 1943. augusztus 23–28-a között megrendezett balatonszárszói találkozó váltotta ki, amelyen mintegy hatszáz értelmiségi, paraszt- és munkásfiatal vett részt. Az előadók, a fölszólalók között voltak népi írók, a demokratikus értelmiség képviselői, olyanok, akik korábban a Márciusi Front makói eseményein is részt vettek, és akik 1939-ben Makón megalapították a Nemzeti Parasztpártot.

Erdei Ferenc előadása Balatonszárszón
{264}

Az egyik bevezető előadást Erdei Ferenc tartotta, aki a történelmi materializmus alaptételeit elfogadva hangsúlyozta, hogy a történelmi fejlődés útja Magyarországon is a rövid polgári szakasz után a szocializmushoz vezet. Németh László viszont a harmadik út lehetőségére és szükségességére hívta föl a figyelmet. A két ellentétes álláspont körüli vita áthatotta az egész találkozót, végeredményben azonban a résztvevők hitet tettek a demokrácia ügye, az ország függetlensége mellett.

A makói demokratikus ellenzék legszilárdabb tagja a szociáldemokrata párt volt. Befolyása azonban az ipari és mezőgazdasági munkások egy részére és néhány kisiparosra, kiskereskedőre terjedt ki. Társadalmi bázisának viszonylag szűk voltáról tanúskodott az 1939-i képviselő-választás, amikor a párt jelöltje nem egészen 400 szavazatot kapott. Szöllősi Jenőnek az a csábítása, hogy lépjenek be a nyilaspártba, elsősorban az ipari munkások, a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek tagjai körében volt sikertelen. A szociáldemokraták kezdettől bírálták Szöllősi antiszemitizmusát, később pedig nyilaspárti tevékenységét.

A rendőrségi jelentés szerint a helyi szociáldemokrata pártszervezetnek 1939-ben 50 tagja volt. Ez azonban minden bizonnyal csak a tevékeny tagokra vonatkozott, a beiratkozott tagok száma bizonyára jóval több volt. 1939 tavaszán valóban havonta mintegy 50-en fizettek tagdíjat, de négy hónap alatt tízen léptek be, váltottak tagkönyvet. 1940 elején még kevesebben fizettek tagdíjat, de öt hónap alatt tizenhatan léptek be a pártba. 1941–42-ben valamelyest csökkent a taglétszám.256

Dr. Kiss Károly ügyvéd
 
Dr. Kiss Károly szolgabíró

 

A szakszervezetek jórészt megőrizték régi befolyásukat. 1939 végén hat szakszervezeti csoport működött a városban a korábbi hét helyett, mivel az élelmezési munkásoké 1939 elején megszűnt. A hat szakszervezeti csoport: bőripari 24 tag, építőipari {265} 55–60, famunkás 18, szállító munkás 56, ruházati ipari 21, malomipari 36 tag. Összesen tehát 215 tagja volt a szakszervezeteknek.257 Valószínűleg a földmunkás-szakszervezetnek továbbra is volt befizetőhelye Makón. A szociáldemokrata pártba is elsősorban ipari és földmunkások léptek be.

A város és a megye parlamentjében a demokratikus ellenzék képviselőinek létszáma csökkent: a zsidótörvények következtében többen lemondták vagy megszüntették mandátumukat. H. Szabó Imrét a bíróság elítélte, ezért szűnt meg mandátuma.

A háborús viszonyok miatt egyre kevésbé volt lehetőség arra, hogy az ellenzék bírálja a kormány vagy a helyi hatalom intézkedéseit. Különben is csak a megyei törvényhatósági bizottság tárgyalhatott országos politikai kérdésekről. Ezt használták ki a demokratikus ellenzék képviselői, és 1941 szeptemberében a megyei törvényhatósági bizottság ülésén javaslatot terjesztettek be, amelyben kérték: a bizottság határozatban forduljon a kormányhoz. Támogatták a kormányt, hogy fejlessze a hadsereget, ugyanakkor követelték, hogy "a honvédség semmi esetre se hagyja el az ország területét, hanem határainkon belül, minden eshetőségre számítva őrködjön a magyar határok felett".

Shovy Kálmán 1938-ban megkoszorúzta a hősök szobrát

E bátor javaslatban tükröződött, hogy a makói demokratikus ellenzék lazítani kívánta a náci Németországgal való politikai és katonai szövetséget, és a kossuthi hagyományoknak megfelelően kiállt az ország önállósága és függetlensége mellett. Mindez figyelmet és egyben megdöbbenést keltett a helyi hatalom urai körében. A javaslat a megye parlamentjében mindössze nyolc szavazatot kapott.258

Az 1941 szeptemberében országosan megalakult Magyar Parasztszövetség a parasztság szakmai szervezkedését, általános és szakmai mûvelődését kívánta szolgálni. Azt hirdette, hogy nem politikai szervezetként akar működni, de tevékenysége akaratlanul politikai jelentőséget kapott, hiszen nemcsak kormánypárti, hanem ellenzéki, kisgazdapárti vezetők is szerepet vállaltak benne. A szövetség elősegítette a parasztság demokratikus küzdelmét, a nyilas mozgalom visszaszorítását.

A parasztszövetség Csongrád megyei szervezete 1942. július 26-án Makón alakult meg. Céljairól, programjáról Nagy Ferenc kisgazdapárti országgyűlési képviselő, a {266} szövetség egyik vezetője beszélt, majd fölszólalt S. Bálint György felsőházi tag és Nagy Ernő gazdasági tanácsos, mindketten a makói gazdatársadalom kormánypárti vezetői, valamint Szilágyi Sándor makói kisgazda, aki – valószínűleg – a kisgazdapártiakat képviselte, bár beszédében ezt nem említette. Mindnyájan a paraszti szervezkedés, a parasztegység megteremtésének szükségességéről beszéltek. Az alakuló gyűlésen részt vett Vörös Vince, a Kalász Szövetség országos elnöke is.

Szöllősi Jenő a felsőházban (balról)

A résztvevők megválasztották a megyei szövetség tisztikarát: elnök S. Bálint György, ügyvezető elnök Nagy Ernő, társelnök Szilágyi Sándor lett. Két titkárt is választottak a csanádpalotai Asztalos P. Kálmán és a makói Pánczél József személyében. A megyei vezetésben tehát a makóiak túlsúlya érvényesült. A megyei választmány makói tagjai között nemcsak birtokos gazdák, hanem törpebirtokos hagymakertészek is voltak.259

A megyei szövetség egy ideig a makói szervezet szerepét is betöltötte, majd később létrejött a makói csoportja. Ennek elnöki tisztét Nagy Ernő, a társelnökit Szilágyi Sándor, a titkárit pedig Pánczél József töltötte be, de megyei titkár is maradt. A tanyai olvasókörökben helyi csoportok jöttek létre, és szakmai előadásokat, ezüstkalászos tanfolyamokat tartottak. A szövetség vándorkönyvtárat küldött e helyekre - főleg a népi írók műveivel. Tapasztalatcserét, látogatást szerveztek, amelyek során más vidékek gazdaságait tekintették meg, és maguk is fogadták más vidékek gazdáinak látogatását.

A tanyai csoportok vezetői 1943 július végén Bogárzóban tartottak megbeszélést, amelyen S. Bálint György, Nagy Ernő, Szilágyi Sándor és Pánczél József is részt vett. A vezetők azt hangoztatták, hogy "nincs helye a sopánkodásnak", a maguk erejében kell bízniuk, és öntevékenyen kell cselekedniük. A paraszti szervezkedés és a művelődés fontosságáról beszéltek felszólalásaikban.260

1944. január 9-én a szövetség megyei választmányának ülésén a gazdák és a mezőgazdasági munkások együttműködésének kérdéseivel foglalkoztak. A megyei vezetők mellett részt vett Dobi István, a szövetség földmunkástagozatának országos elnöke is. A gazdák és a mezőgazdasági munkások közös érdekeiről, egymás iránti megértéséről, {267} együttműködésük fontosságáról beszélt, amely a nemzeti egység erősítését is szolgálja. Holló József szövetkezeti igazgató a szövetkezés hasznosságát taglalta.261

A parasztszövetség helyi szervezetének, tanyai csoportjainak működése elősegítette a helyi parasztság öntudatosodását, demokratikus szervezkedésének előrehaladását, és hozzájárult a nyilas befolyás csökkenéséhez.

Asztalos P. Kálmán emlékirata

A nyilas mozgalomnak 1941 végétől tapasztalható visszaesése után mind a szociáldemokrata párt, mind a szakszervezetek tevékenysége hatékonyabbá vált. Már 1940 végén létrejött a nyomdász szakszervezet helyi csoportja Újvári József vezetésével, és harcolt a legképzettebb munkásréteg, a nyomdászok érdekeiért. 1943 márciusában Újvári a szakszervezet országos vezetőjéhez intézett levelében arról számolt be, hogy "hiába kapta meg a munkás a 15%-os béremelést, amikor az árak vagyis a drágaság ezzel szemben 30-40%-ot emelkedett". Bejelentette: azon gondolkodnak, hogy mozgalmat indítanak a 10–15%-os fizetésemelésért.262 A nyomdászok a legjobban fizetett szakmunkások voltak, anyagi helyzetük romlását mégis igen kedvezőtlennek, aggasztónak tartották. A többi munkásréteg életkörülményei még mostohábbak voltak. A háborús viszonyok miatt azonban bérharc, sztrájk szervezésére nem is gondolhattak.

A szociáldemokrata pártszervezet taglétszáma 1942 őszétől emelkedni kezdett. A városi rendőrkapitányság vezetője 1943 őszi jelentésében azt állapította meg, hogy a párt "taglétszáma a Nyilaskeresztes Pártból kilépők és egyéb belépőkkel kb. 30–40 fővel gyarapodhatott". A pártszervezet pénztárkönyvének adatai szerint 1943 augusztusa és októbere között 224-en fizettek tagdíjat, és kilencen váltottak ki új tagkönyvet. Ezután novemberben és decemberben, tehát két hónap alatt a tagbélyeget vásárló tagok száma 142 volt, és már többen, 13-an vásároltak tagkönyvet, vagyis ennyien léptek be a pártba. 1944 első két hónapjában viszont már 320-an fizettek tagdíjat, és 55-en váltottak {268} ki új tagkönyvet, vagyis érezhetően gyarapodott a taglétszám,263 és fokozódott a párttagok tevékenysége.

Ebben az időben már az ipari- és mezőgazdasági munkások, a hagymakertészek egy része fölismerte, hogy a németek elvesztették a háborút, és arra a következtetésre jutottak, hogy a háború után az ország életében a szociáldemokrata párt fontos szerepet tölt be, és ezért léptek be közülük egyre többen a pártszervezetbe. A növekvő létszámú tagság politikai tájékoztatást, eligazítást várt vezetőitől. Télen előadásokat, politikai gyűléseket rendeztek. Február 13-án a választmányi ülésen mintegy 300-an vettek részt. A párt országos vezetői közül beszédet mondott Szakasits Árpád és Marosán György. A rendőrségi jelentés szerint mindketten éles kirohanást intéztek a Nyilaskeresztes Párt ellen, majd "tényként szögezték le, hogy a szociáldemokrata párt az egyetlen az országban, amelyik az elkövetkezendő megpróbáltatások idején helyt fog és helyt tud állni, és az irányítást kezében tudja tartani". A szónokok a kormány tevékenységét nem érintették, és külpolitikai kérdésekkel sem foglalkoztak. A beszédeket a résztvevők nagy tetszésnyilvánítással fogadták.264

Bánffy József
{269}

 

Lábjegyzetek:

1. A Nemzeti Hadsereg Makón. MFgÚ 1920. márc. 30.

2. Espersit János 1920/a.

3. Bibó István 1986. 501.

4. A húsvéti népgyűlés – Hódoló távirat Horthy kormányzónak. MFgÚ 1920. ápr. 7.

5. Makó népének tiltakozása az igazságtalan békeföltételek ellen. MFgÚ 1920. máj. 15.

6. MFgÚ 1920. ápr. 14.

7. MFgÚ 1920. máj. 4.

8. MFgÚ 1920. ápr. 30.

9. Péter László 1955. 22.

10. Espersit János 1920/b.

11 Sipos József 1995. 172–173.

12. MFrÚ 1920. máj. 11.

13. A Csanádmegyei Keresztény-Keresztyén Kisgazda- és Földművespárt megalakulása. MFrÚ 1920. máj. 15.

14. Választási mozgalmak. A kisgazdapárt képviselőjelöltje. MFrÚ 1920. máj. 26.

15. Az egység felé. MFrÚ 1920. jún. 1.

16. Kisgazdapárti miniszterek Makón. MFrÚ 1920. jún. 3.

17. Az úrnapi miniszterlátogatás. MFrÚ 1920. jún. 5.

18. Választási mozgalmak. Elfogadták a jelölteket. MFrÚ 1920. jún. 8.

19. Választási mozgalmak. MFrÚ 1920. jún. 10.

20. MFrÚ 1920. jún. 12.

21. A képviselőválasztás eredménye. MFrÚ 1920. jún. 16.

22. MFrÚ 1920. jún. 17.

23. Választás után. MFrÚ 1920. jún. 17.

24. Horthy kormányzó Makóra jön. MFrÚ 1920. máj. 2.

25. Forgó Géza 2001. 7–10.

26. I. m. 2001. 12.

27. I. m. 2001. 10–12.

28. Polányi Imre 1969/a. 120.

29. Polányi Imre 1969/a. 120.

30. Návay-per 2001. 43–49.

31. Návay-per 2001. 9–17.

32. Sz abó Dezső 1997. 410–411.

33. A városi képviselő-testület összehívásának kérdése. MFrÚ 1920. jún. 9.

34. Megalakult a Tevél makói köre. MFrÚ 1921. jan. 4.

35. Földet a makói hagymakertészeknek. MFrÚ 1921. febr. 4. A mezőhegyesi birtokból nem kapnak földet a makói igénylők. MFrÚ 1921. márc. 2.

36. Elnökválság a Hagymatermelők Egyesületében. MFrÚ 1921. jún. 28.

37. Az új városatyák. MFrÚ 1921. ápr. 1.

38. Polányi Imre 1969/a. 124.

39. Polányi Imre 1969/a. 125.

40. Romsics Ignác 1999. 220–222.

41. Petrovics képviselő beszéde. MFrÚ 1923. júl. 11.

42. CSML CsM Főisp. IV. B. 451. a. 1. d.

43. CSML CsM Főisp. IV. B. 451. a. 1. d.

44. CSML CsM Főisp. IV. B. 451. a. 1. d.

45. Barna János 1929. 92.

46. Mv 1926. ápr. 4.

47. Tóth Ferenc 1984. 6.

48. Espersit János 1923.

49. Tamasi Mihály 1967. 486.

50. Könyves-Kolonics József 1923. Közli Tóth Ferenc 1984. 20–21.

51. Polányi Imre 1969/a. 116.

52. Polányi Imre 1969/a. 115–117.

53. CsML AL 5779-1925.

54. Polányi Imre 1969/a. 117.

55. Tóth Ferenc 1984. 7.

56. Mv 1926. aug. 3.

57. Bethlen István Makó város díszpolgára. Mv 1926. aug. 10.

58. Mv 1926. nov. 18.

59. Petrovics programbeszéde. Mv 1926. nov. 23.

60. Kiss Menyhért programbeszéde. Mv 1926. nov. 28.

61. Tóth Ferenc 1984. 7.

62. Tóth Ferenc 1984. 7–8.

63. Mv 1926. dec. 1., 7., 8.

64. Petrovics György dr. Makó város követe. Mv 1926. dec. 9.

65. S. Bálint Györgyöt ünnepelte tegnap Makó város egész közönsége. Mv 1927. jan. 21.

66. Forgó Géza 1998. 5–41.

67. A magyar mezőgazdaság feladatai és sérelmei a makói gazdanapon. Mv 1927. febr. 11.

68. Forgó Géza 2001. 15–18.

69. MFrÚ 1928. jan. 17., 22., márc. 1., 2.

70. CSML CSM Főisp. 1929. IV. B. 451. a. 1. d.

71. A Városi Polgári Párt közgyûlése. Mv 1929. júl. 2.

72. Tóth Ferenc 1984. 8.

73. CSML CSM Főisp. 1929. IV. B. 451. a.

74. CSML CSM Főisp. 1929. IV. B. 451. a. Kiss Imre 1989. 72–86.

75. Forgó Géza 2001. 35–46.

76. A nagy nap apró emlékei. MFrÚ 1929. okt. 2.

77. MFrÚ 1929. aug. 31., szept. 1., 5.

78. Hogyan kell várni, és hogyan lehet megoldani a mai súlyos gazdasági válságot? MFrÚ 1929. szept. 13. okt. 22.

79. Kérelem a város lakosságához. MFrÚ 1930. nov. 9.

80. Oltvai Ferenc 1969. 171–172.

81. CSML CSM Főisp. 1929. IV. B. 451. a. A makói rendőrkapitány jelentése a főispánnak 1929. szept. 22-én

82. Uo. A makói rendőrkapitány jelentése az 1929. okt. 13-i népgyűlésről a főispánnak.

83. Uo. A makói rendőrkapitány jelentése az 1929. okt. 27-i népgyűlésről a főispánnak.

84. Hol vannak az igazi függetlenségiek? MFrÚ 1929. nov. 1.

85. MFrÚ 1929. nov. 5.

86. CSML CSM Főisp. 1929. IV. B. 451. a. A főispán jelentése a belügyminiszternek és Csanád–Arad–Torontál Vármegye Vitézi Székének november havi nemzetvédelmi jelentése a főispánnak.

87. Petrovics György 1929.

88. Oltvai Ferenc 1969. 173–174.

89. A városi képviselő-testület alakuló ülése. MFrÚ 1929. febr. 14.

90. Kiss Imre 1989. 76–78. Oltvai Ferenc 1969. 150., 162–164.

91. Oltvai Ferenc 1969. 147.

92. CSML CSM Főisp. 1930. IV. B. 451. a. A főispán jelentése a belügyminiszternek 1930. szept. 5-én.

93. Uo. A makói városi rendőrkapitányság vezetőjének jelentése a főispánnak.

94. Oltvai Ferenc 1969. 151–156.

95. MFrÚ 1930. jan. 4.

96. MFrÚ 1930. szept. 26.

97. Makó város képviselőtestülete a boletta ellen. MFrÚ 1930. nov. 12.

98. CSML CSM Főisp. 1929. IV. B. 451. a. A makói rendőrkapitányság vezetőjének jelentése 1929. dec. első feléről a főispánnak.

99. Tamasi Mihály 1999. 147.

100. CSML CSM Főisp. 1931. márc. 18-án.

101. Uo. A városi rendőrkapitányság vezetőjének jelentése a főispánnak 1931. máj. 31-én.

102. Uo. A városi rendőrkapitány jelentése a főispánnak 1931. jún. 14-én.

103. Tóth Ferenc 1984. 21–23.

104. MFrÚ 1931. jún. 29.

105. Egységes polgári blokk a választásokra. MFrÚ 1931. ápr. 8.

106. MFrÚ 1931. júl. 9.

107. MFrÚ 1931. júl. 11.

108. MFrÚ 1932. márc. 15.

109. MFrÚ 1932. jún. 23.

110. Milotay István 1932/a.

111. Milotay István 1932/b.

112. MFrÚ 1932. dec. 29., 1933. jan. 1.

113. Oltvai Ferenc 1969. 167–168.

114. MFrÚ 1932. jan. 19.

115. Tóth Ferenc 1984. 9.

116. MFrÚ 1932. okt. 4. Egyre népszerûbb a szegénységi bizonyítvány. MFrÚ 1933. jan. 4., 10., febr. 18.

117. Tarnay Ivor és Galamb Sándor az általános választójog ellen. MFrÚ 1933. jan. 8. Gyújtogatók. 1933. márc.

118. Megyeszerte megindult a Nemzeti Egység-mozgalom. MFrÚ 1933. jún. 17.

119. A Nemzeti Egység Pártjának nagygyűlése a Koronában. 1933. szept. 12.

120. Petrovics György 1933.

121. Eckhardt helyesli Gömbös politikáját. MFrÚ 1934. máj. 9.

122. MFrÚ 1934. okt. 2.

123. Tamasi Mihály 1969. 184.

124. MFrÚ 1934. dec. 2.

125. MFrÚ 1934. dec. 11.

126. Oltvai Ferenc 1969. 165.

127. CSML CSM AL 1935-7325

128. Meskóék Makón. MFrÚ 1933. okt. 10.

122. Ipartestületi választások. MFrÚ 1935. febr. 26.

123. Makó hivatalos jelöltje dr. Görgey István. MFrÚ 1935. márc. 8.

124. Fogynak már a makói jelöltek. MFrÚ 1935. márc. 15.

125. Görgey a gazdáknál, kereskedőknél és a munkások között. MFrÚ 1935. márc. 17. Makó népének legégetőbb problémái. Görgey programbeszéde MFrÚ 1935. márc. 19.

126. MFrÚ 1935. márc. 30.

127. Tóth Ferenc 1984. 33–34.

128. Egy jelölt, aki máris beszámolt. MFrÚ 1935. márc. 27.

129. Eckhardt Tibor sürgönye dr. Görgey István érdekében. MFrÚ 1935. márc. 31.

130. Dr. Görgey István megsemmisítő, óriási fölénnyel győzött Makón. MFrÚ 1935. ápr. 2.

131. MFrÚ 1935. ápr. 17.

132. MFrÚ 1935. máj. 14.

133. MFrÚ 1935. máj. 8.

134. Tamasi Mihály 1969. 187–188.

135. Kotroczó József 1935. Fried Ármin 1935. Csorba János 1935.

136. A kormányozható ínség. MÚ 1935. dec. 4.

137. Hagyjuk a politikát! MÚ 1935. dec. 1.

138. MÚ 1935. okt. 23.

139. MÚ 1935. dec. 10.

140. Görgey beszámolója a város népéhez. MÚ 1936. ápr. 7.

141. Megyei közgyûlés. MÚ 1936. jan. 14.

142. Forgó Géza 2001. 51–52.

143. Tamasi Mihály 1969. 191–192.

144. MÚ 1936. máj. 9.

145. Erdei Ferenc 1937/a.

146. Erdei Ferenc 1937/b.

147. Erdei Ferenc 1973. 28.

148. VpSz 1937. márc. 21. Huszár Tibor 1991. 8. Nagy Istvánné Diósszilágyi Éva 1997. 32–36.

149. VpSz 1937. márc. 21.

150. VpSz 1936. febr. 9.

151. MFgÚ 1937. aug. 31., szept. 2., 4., 7.

152. Tóth Ferenc 1983. 20–21.

153. Erdei Ferenc 1937/c.

154. Erdei Ferenc 1973. 29.

155. Tamasi Mihály 1969. 209.

156. Féja Géza 1984. 306–308. Nagy Istvánné Diósszilágyi Éva 1997. 37–39. Huszár Tibor 1991. 30–31.

157. Márciusi Front Kiáltványa VpSz 1937. nov. 12. Válasz 1937/11.

158. Erdei Ferenc 1974. 145–146.

159. Fried Ármin 1937.

160. Könyves-Kolonics József 1937. Közli Tóth Ferenc 1984. 37–38.

161. Tamasi Mihály 1969. 215.

162. MFgÚ 1938. aug. 14.

163. Könyves-Kolonics József, 1938. Közli Tóth Ferenc 1984. 37–38.

164. CSML CSM AL 1935-7325. 1938-652. 1938-5963.

165. H. Szabó Imre 1938.

166. MFgÚ 1938. dec. 16., 18.

167. Új kerületeket hódított el és fényes győzelemmel került ki a vasárnapi választásokból a makói Kossuth-párt. MFgÚ 1938. dec. 20.

168. Új mozgalmat és szervezkedést indít meg megyeszerte a nyilaspárt. Dr. vitéz Gera József a mozgalom élén. MÚ 1939. júl. 8. ML Makói Államrendőrség Iratai 1938/30. 1939/6.

169. MÚ 1939. ápr. 22-27.

170. MÚ 1939. máj. 9.

171. H. Szabó Imre 1987. 28–29.

172. MÚ 1939. máj. 10.

173. MÚ 1939. máj. 16. Huszár Tibor 1983. 96–98.

174. 5 ezer ember Szöllősi programbeszédén. MFgÚ 1939. máj. 16., 17., 18. Szöllősi és Matolcsy a 100-as bizottság ülésén. MFgÚ 1939. jún. 13., 14.

175. MÚ 1939. máj. 13., 24.

176. Szöllősi Jenő fényes győzelme Makón. MFgÚ 1939. máj. 31.

177. Tóth Ferenc 1989. 4–5.

178. Tóth Ferenc 1984. 5–6.

179. MFgÚ 1939. márc. 7.

180. H. Szabó Imre 1939.

181. H. Szabó Imre levelezése a népi írókkal a parasztpárt megalakítása ügyében. Közli Tóth Ferenc 1989. 22–43.

182. Szabó Pál levele H. Szabó Imréhez. Tóth Ferenc 1989. 22–23.

183. Nagy Istvánné Diósszilágyi Éva 1999. 4–10. Tóth Ferenc 1989. 14–15.

184. H. Szabó Imre 1987. 34.

185. MÚ 1939. dec. 22., 23., 24.

186. MÚ 1939. dec. 10.

187. A kormányzó 20 éves országlásának ünneplése Makón. DFH 1940. márc. 1.

188. DFgH 1940. jan. 10.

189. A kormány bevezette a zsír- és cukorjegyet. DFH 1940. ápr. 14.

190. Eckhardt Tibor 1940.

191. ML PH 570/1940.

192. MÚ 1940. dec. 25.

193. MÚ 1941. jan. 28.

194. Az igazi fajvédelem útjai – a makói tüdőbeteg otthon felavatása. MÚ 1941. febr. 23.

195. A nemzetvédelmi szövetség feladatairól nyilatkozott Kállay miniszterelnök. MÚ 1942. júl. 29.

196. Gazda szól gazdákhoz. MÚ 1942. aug. 4.

197. MÚ 1942. aug. 8.

198. Vitézek, Tûzharcosok, Nemzetvédelmi Keresztesek! Felhívás: felkészülni a feladatokra! MÚ 1942. okt. 6.

199. Zár alá vették a hagymaféléket. MÚ 1942. okt. 10.

200. Kollektív bérletekkel törjék le a haszonbér uzsorát. MÚ 1942. okt. 18.

201. Néhány kilóval csökken a kenyérgabona-fejadag. MÚ 1942. nov. 21. Kezdődik a magyar gabonacsata. Mindenkit elszámoltatnak. MÚ 1942. nov. 27.

202. El kell készülnünk az életszínvonal leszállítására. Varga József iparügyi miniszter beszéde Szegeden. MÚ 1942. okt. 31.

203. MÚ 1942. dec. 15.

204. A nemzeti együttérzés szép ünnepe a Gazdasági Egyesületben. MÚ 1942. dec. 1.

205. MÚ 1942. dec. 18. 1943. febr. 23.

206. MÚ 1943. jan. 19.

207. Őszinte beszédek a MÉP választmányi ülésén. MÚ 1943. máj. 4.

208. Önmegtartóztatásra, áldozatosságra, összetartásra és továbbképzésre buzdították a gazdákat a Makói Gazdasági Egyesület vezetői. MÚ 1943. máj. 11.

209. Makó méltó módon hódolt Kormányzó Urunk nagysága és érdemei előtt. MÚ 1943. jún. 19.

210. MÚ 1943. dec. 25.

211. MÚ 1943. dec. 25.

212. MÚ 1944. jan. 5.

213. MÚ 1944. márc. 14.

214. ML PH 31419/1941.

215. A makói kereskedők és iparosok 25%-a zsidó. DFH 1940. szept. 28.

216. MÚ 1939. szept. 10. ML PH 475/1942.

224. DFH 1940. jan. 5. MÚ 1941. máj. 30.

225. MVL PH 12977/1941.

226. DFH 1940. okt. 6.

227. ML PH 39151/1941.

228. MÚ 1942. nov. 20. A zugkereskedelmet kiirtom – ígérte Szász Lajos közellátási miniszter. MÚ 1942. nov. 24.

229. DFH 1939. okt. 26., 27., 28., 29.

230. DFH 1939. nov. 19., 21., 22., 23., 26.

231. DFH 1940. jan. 3.

232. DFH 1940. jan. 14., márc. 10., 13., 19.

233. DFH 1940. ápr. 23., 25.

234. DFH 1940. jan. 9. 1940. máj. 28.

235. MÚ 1943. jan. 29.

236. Matolcsy Mátyás a parlamentben pártja, a Nemzeti Front a Magyar Nemzeti Szocialista Párttá alakult át. MÚ 1940. jún. 25.

237. DFH 1940. jún. 29., júl. 9.

238. MÚ 1940. szept. 22.

239. DFH 1940. szept. 4.

240. DFH 1940. szept. 17.

241. Szöllősi Jenő belépett a Nyilaskeresztes Pártba. DFH 1940. okt. 5.

242. DFH 1940. okt. 6.

243. DFH 1940. okt. 22.

244. DFH 1940. júl. 9., okt. 22.

245. DFH 1940. dec. 24.

246. DFH 1940. nov. 19.

247. MÚ 1942. aug. 11.

248. Polányi Imre 1969/b. 234.

249. MÚ 1941. szept. 11.

250. Lackó Miklós 1966. 274.

251. VDCSMMT 1977. 714.

252. Lackó Miklós 1966. 282.

253. MÚ 1942. okt. 14.

254. VDCSMMT 1977. 725.

255. Csorba János 1969. 236–237.

256. ML A makói SZDP-szervezet pénztárkönyve (szám nélkül)

257. Polányi Imre 1969/b. 232.

258. Polányi Imre 1969/b. 237–238.

259. MÚ 1942. júl. 28. Asztalos P. Kálmán 1943. 4–5.

260. MÚ 1943. júl. 27.

261. MÚ 1944. jan. 11.

262. VDCSMMT 1977. 705-706.

263. A makói SZDP-szervezet pénztárkönyve (szám nélkül)

264. A makói rendőrkapitányság 1944. február havi jelentése. VDCSMMT 1977. 725.

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet