Előző fejezet Következő fejezet

Medgyesegyházi Társas Kör

 

Ezt az egyesületet a falunép ún. „kaszinónak" nevezte, mivel ez elsősorban a község értelmiségét volt hivatva „összefogni".

Az egyesület 1923. szeptember 16-án alakult meg. A Kör helye az ún. „Huszár" vendéglő épületének egy ún. különszobájában volt, ahol az „urak" időnként találkozhattak. Az egyesület első elnöke Manheim Zsigmond községi orvos lett és ezt a tisztét hosszú éveken át betöltötte. Az egyesület működéséről a legkevesebbet tudunk és jelentősége sem volt nagy. Időnként a hivatali idő után itt találkoztak az értelmiségiek és meg-megvitatták a világpolitika dolgait és megvitatták az egyes újságok híreit és megkóstolták a frissen csapolt sört is.

A képeslap az I. világháború éveiben készült.

Az akkori Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet a képen látható lapos tetejű házban működött.

A kép jobb felén a középhez közelebbi helyiség lett később a fenti „Társaskör" összejöveteli helyisége. Az ötvenes években és később itt épült ki a „Cipész Ktsz." üzeme. A huszas években ebben az épületben lett ismert az ún. „Huszár vendéglő". A kép jobb szélén még látható a Gonda-féle üzlet az ún. Angyal Gyógyszertárral, a későbbi Pluhár-féle ház.

A Levente mozgalom

A trianoni „békekötés" utáni magyar parlament már 1921-ben megszavazta az LIII. Tc-ket, melynek alapján létrejött a magyar levente mozgalom. A már említett parlament a törvény további végrehajtását a belügy-, illetve a kultuszminiszterre bízta. E jelentős törvénycikk a testnevelést az állam feladatává teszi és a mozgalommal kapcsolatban kimondja, hogy az iskolát elhagyó ifjúság 21 éves korig köteles részt venni a levente-foglalkozásokon. Meg kell hagyni, hogy ez a tc. elsősorban a férfi nemre vonatkozott. A kultuszminisztérium az Országos Testnevelési Tanácsra támaszkodva dolgozta ki a részleteket. E mozgalom múltját az ókori görögök testkultúrájára alapozza és a legnagyobb újkori példának az angol sportkultúrát tekinti.

Megindul a férfinemű ifjúság összeírása, kezdetét vette a levente egyesületek megalakítása. Az alapvető működés biztosítására költségvetést kellett készíteni, mely lebontásra került minen olyan településre, mely iskolával rendelkezett. A nemzetnek erős, edzett, munkabíró ifjúságra volt szüksége és végeredményben ennek érdekében született meg az említett törvénycikk is.

A tc. hatálya kiterjedt a magyar ifjúság túlnyomó részére. Mivel középfokú és középiskolákba, vagy a felsőoktatásba az ifjúságnak a kisebb hányada kerülhetett, szükség volt a nagyobb tömeget jelentő ifjúság oktatására is. Attól függetlenül, hogy az említett iskolákban mégiscsak szervezett testnevelés folyt, szükség volt arra is, hogy a sportegyesületek minden érdeklődő ifjú számára nyitottak legyenek.

A levente-foglalkozásokon persze nem hiányoztak az alaki gyakorlatok sem, de a fő helyen mégiscsak az atlétika állt. A kiképzésből nem maradhattak ki a közismert sokoldalú szabadgyakorlatok.

Az új egyesületek életet vittek a vesztes háborút nehezen kiheverő magyar társadalomba. Az egyesületnek helye volt minden ünnepen, minden nagyobb megnozduláson. Amikor országos mozgalom bontakozott ki az I. világháború hőseinek emlékére, a hősi emlékművek emelésére, akkor az alkalomhoz méltó ünnepségekről nem hiányozhatott a leventék díszszázada, vagy díszőrsége. Ugyancsak ott álltak őrséget leventéink akkor is, amikor országosan sor került az országzászlók felállítására. Különösen felemelő volt az az ünnepség, amikor 1928-ban a Leventezászlót szentelték. Minden helységnek délceg fiai büszkén felsorakozva érzékeltették a társadalommal és a világgal, hogy bármily árat fizetett is a magyarság az I. világháborúban, a nemzet él, élni akar és töretlenül küzd a fennmaradásért.

Az országos költségvetésre alapozva meg kellett teremteni továbbá a tárgyi és személyi feltételeket. A parlament viszonylag gyorsan hozta meg a törvényt, de hátra volt még annak végrehajtása, mely éveket vett igénybe.

Ilyen körülmények között kerülhetett sor 1924. november 21-én a Medgyesegyházi Levente Egyesület alakuló közgyűlésére akkor, amikor a korona inflációja már ugyancsak jól ábrázolta a magyar gazdaság állapotát. Ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy például a községnek ekkor még nem volt egyetlen kövesútja sem.

Az alakuló ülésre a községházán került sor, ahol jelen voltak az alábbiak: Jung Péter községi főjegyző, mint a gyűlést levezető elnök, Schida József banktisztviselő, Dr. Telbisz Imre földbirtokos, Hnustyán Endre ev. kántor­tanító, Dr. Manheim Zsigmond községi orvos, valamint Brenner Elemér, mint testnevelési bizottsági tag, Hankó János ig. tanító, Faragó Samu adóügyi jegyző, továbbá a következő működő tagok:

1. Gubis Ádám (1910) 18. Tóth Bála (1908)
2. Pintér György (1909) 19. Vladár Péter (1908)
3. Korim Mihály (1910) 20. Fodor Sándor (1908)
4. Vécsey Jenő (1910) 21. Zubán István   (1908)
5. Moravszky Mihály (1910) 22. Nagy József (1906)
6. Hojcska Mihály (1910) 23. Rajtár János (1905)
7. Gálik Mihály (1910) 24. Lipták György (1907)
8. Koszna András (1909) 25. Kojnok Mihály (1907)
9. Zubán József (1911) 26. Lipták Mihály (1905)
10. Pavlik Pál (1912) 27. Árvai György (1907)
11. Hrabovszky György (1912) 28. Kvasz Mihály (1907)
12. Sági János(1911) 29. Benyovszky János (1909)
13. Skorcár Mihály (1910) 30. Kiss Imre (1911)
14. Hojcska György (1910) 31. Szász Márton (1903)
15. Machnicz János (1911) 32. Sajben Mátyás (1906)
16. Virsing János (1912) 33. Márton Lajos (1908)
17. Kucselata Pál (1908)    

Az elnök ismertette a Levente Egyesület alapszabályát, majd megkérte a jelenlévőket a tisztikar megválasztására. Az elfogadott véghatározatban az alábbiakat rögzítették:

A Medgyesegyházi Levente Egyesület megalakultnak tekintendő.

Elnöke: Dr. Telbisz Imre

Alelenöke: Demkó József csizmadia mester

Jegyzője: Dobos Imre

Pénztáros: Kesjár Mátyás községi pénztárnok

Ellenőr: Szatmári Miklós jegyző

Könyvtáros: Braun Károly

A Számvizsgáló Bizottság elnöke: Faragó Samu közs. adóügyi jegyző

tagjai: három éves megbízatással Kesjár János és Darula József.

Választmányi tagok: Lipták Mihály (1905), Belicza Mihály (1904), Rajtár János (1905), Márton Lajos (1908), Kojnok Mihály (1907), Kvasz Mihály (1907), Tóth Mihály (1908), Pintér György (1909), Korim Mihály (1910), Kucselata Pál (1908), Szűcs Imre (1907), Kvasz András (1909), mindgyájan egy éves megbízással.

Az alakuló gyűlés tárgysorozata kimeríttetvén, az elnök így azt berekeszti.

A Levente Egyesület tehát Medgyesegyházán is létrejött, kezdetét vette a személyi és tárgyi feltételek megteremtése, a szervező munka.

Biztosítani kellett egy ún. gyakorlópályát és egy szertárat a különböző felszerelések számára. Össze kellett hozni az oktatáshoz nélkülözhetetlen személyi állományt. Fel kellett kutatni azokat a megfelelő katonaviselt férfiakat, akik alkalmasak arra, hogy a leventeoktatást vezessék és a célnak megfelelően neveljék az ifjúságot. Szükség volt arra, hogy az oktatók bizonyos katonás fegyelemre, rendre szoktassák a fiatalokat, de érteniük kellett némileg a sporthoz is. Az e célra legmegfelelőbb férfi tanítók hivatásuk mellett már így is két-három különböző feladatot láttak el. Hnustyán Endre tanító úr pl. ev. kántor volt, Hankó igazgató úr pedig a „Hangya" szövetkezet könyvelését végezte, de voltak még többen, akik más egyesületek vezetőségeiben töltöttek be vezető feladatot.

Az egyesületben minden évben költségvetést kellett készíteni; és hatóköréhez tartozott még Pusztaottlaka is, melynek önálló költségvetése volt. Az 1925-ös év a maga inflációs csúcsával elsősorban az alapvető szervező munkával indult be, bele kellett tanulni az új feladatok ellátásába. 1926-ban megszületett az új pénz, a Pengőő, s ez új lehetőséget és lendületet adott az új mozgalomnak is. Az egész egyesület úgy helyileg, mint országosan is erőteljes fejlődésnek indult. A mozgalom új köszöntése a „Szebb jövőt!", s fogadása az „Adjon Isten!" volt. A levente egyöntetűségét ezekben az években elsősorban a „leventesapka" viselése adta meg, melyet a „legénység" főleg pulykatollal díszített, míg az oktatók sapkájára „sastoll" került. A nagy szegénység mellett azért a szülők egyre többet adtak „levente fiuk" megjelenésére. Az ifjak mindinkább egyenesebb derékkal és emeltebb fővel jelentek meg az ünnepségeken. Fejlődtek és eredményeikben is javultak a sporttartalmú háziversenyek, s lassan egyre nívósabbak lettek a járási és kerületi viadalok.

Tekintettel arra, hogy Medgyesegyháza levéltári iratai az 50-es évek elején zömében elpusztultak, csupán a 31. évi költségvetés nyújt némi képet arról, hogy milyen is lehetett az egyesületi felállás.

A főoktató Barna Károly segédjegyző lett, aki 10 hónapra összesen 410 Pengő tiszteletdíjban részesült.

A nyolc oktató (szakaszparancsnok): Juhász Pál, Tóth Pál, Vitéz Viczián Mátyás, Viczián György (ők ún. községi rendőrök voltak, akik egyenruhával is rendelkeztek), továbbá Jambrich Pál (aki később Acélra magyarosított), Kucselata András, Mahnicz József, valamint Szák János (hentes és mészáros).

A tiszteletdíjra a nyolc fő részére 10 hónapra 2560 P volt biztosítva. Továbbiakban a költségvetés a következő tételekből állt:

Testnevelési játéktér építésére 200 P
200 db leventesapkára pajzzsal együtt (2,40) 480 P
Alispáni rendeletben meghatározott célra 390 P
Testnevelési törzskönyvezésre 120 P
Pusztaottlaka költségvetése:  
Huszár Dezső főoktató 10 hónapra 450 P
Laurinyecz András oktató 10 hónapra 320 P
Útiszámlára összesen 30 P

Medgyesegyháza költségvetése összesen 4160 Pengő, míg Pusztaottlaka költ­ségvetése összesen 800 Pengőt tett ki. A korábbi években az utóbbi település évi 640 Pengőt kapott.

Ezenkívül főleg Medgyesen volt lehetőség arra, hogy évente legalább egy táncmulatság bevétele is erősítse a levente-költségvetést.

Már korábban utaltam arra, hogy az egyesület mindinkább jelentős tényezője lett a településeknek. Egy-egy fontosabb nemzeti ünnepen mindig ott volt a levente díszszázad. Leventék adtak díszőrséget pl. 1928-ban a Leventezászló avatásánál, a hősök emlékoszlopának felszentelésén, de ott láthattuk leventéinket az országzászló felavatásán is. A katolikusok feltámadási körmenetén szintén ott voltak a leventék. Leventék sütötték el az ilyenkor rendszeresen megszólaló kis mozsárágyút, vagy sortüzet adtak az ún. leventepuskákból. Leventék díszmenete kísérte a szentségtartót körülhordozó processziót.

A leventefoglalkozások erőpróbáját jelentették a már említett házi és járási, majd kerületi versenyek. Egy ízben a 30-as évek végén pl. a járási versenyen Zsilák Pál lövészetben az első helyezést érte el.

Az elért eredmények és sikerek felszínre hozták a fiatalokban meglévő képességeket és emberi értékeket. Tartást, önbizalmat adtak az ifjú nemzedéknek, a legjobbakból választották ki a „segédoktatókat", akik végtére is a rajparancsnoki feladatokat látták el. Ahogyan lassan javultak az ország anyagi lehetőségei, főleg a 30-as évek közepétől egyre több erőforrás jutott a mozgalom támogatására. Az oktatók és segédoktatók számára egyenruhát biztosítottak. A kor politikai formálódása, az egyre erősödő irredenta mozgalom hatása a leventemozgalmat is egyre inkább a katonai előképzés szolgálatába állította. Köztudott volt, hogy Magyarország számára a Trianoni békeszerződés megtiltotta a hadseregfejlesztést, és ennek előképzésére hozták létre a sporton alapuló leventemozgalmat. A levente-foglalkozásokon közismert formák voltak a katonai foglalkozásokra jellemző csatároszlopok, csatárláncok, valamint a kézitusa gyakorlása. A céllövészetet szolgálta az ún. levente­puska, mely lényegében az ún. FÉG- kispuska volt.

A gyakorlótér a mai Szondy utcában, a katolikus temető után jött létre, ahol megépült a lövölde is. Itt épült fel az ún. golyófogó domb, és a deszkából felépített lövölde a lőpadokkal.

A mozgalom erősödését jelentette az is, hogy főleg a 30-as évek vége felé ún. katonai levente-körzetparancsnokok irányították a kiképzést. A negyvenes évek elején Medgyesen működő körzetprancsnok volt Emődi József, aki családjával a Damjanich utcában lakott (tartalékos zászlós). Amikor 1942-ben megkaptam tanítói diplomámat, azzal párhuzamosan - diákéveim alatt katonai kiképzés alapján - „Leventeoktatói oklevelet" is kaptam. Mivel a levente-törvény előírta, hogy a levente-foglalkozásokon a katonai behívásig mindenkinek meg kell jelenni, én is jelentkeztem. Ekkor ismertem meg Emődi József tart. zászlóst, mint körzetparancsnokot. Jelentkezésem után azonnal kaptam egy szakaszt, de mindössze két foglalkozáson vettem részt, mert a katonai behívóval a birtokomban már nem voltam erre kötelezhető. 1942. október 7-én bevonultam tényleges katonai szolgálatra a miskolci VII. fogatolt vonatosztályhoz.

Medgyesegyházán közismert volt és legalább másfél évtizeden át aratta sikereit a „Kinizsi"-futballcsapat. Bár a csapat életével külön fejezetben kívánok foglalkozni, de a változások szele a focistákat is utolérte.

1941. június 9-én a „Kinizsi" feloszlott és beleovadt a Levente Egyesületbe. A sportkör 34,91 Pengő készpénzét befizette a leventecsapat pénztárába és ezzel formálisan is megszűnt létezni. Ezt a momentumot, mely a két egyesület között lezajlott, miniszteri ellenjegyzés is megerősítette 1941. október 20-án.

A foglalkozások éveken át vasárnap délután voltak, majd később, a 30-as évek vége felé a szombat délutánra lettek áttéve. A háborús széljárás mindinkább a katonai előképzésre terelte a hangsúlyt, különösen a 18-21 éves korosztályokat illetően.

1938 után, amikor erőteljesebb hangsúlyt kapott az ország területi nagyobbodása, a zömében magyarlakta területek „visszacsatolása", a levente mozgalom is egyre inkább „militarizálódott".

Különösen élesre fordult a helyzet a II. világháború utolsó éveiben és főleg 1944-ben. A medgyesi leventéknek különös szerencséje volt ezen a téren, hiszen a nyilas puccs előtt még október 6-án az egész „Viharsarok" a Vörös Hadsereg ellenőrzése alatt állt, így a medgyesi leventék elkerülték az ún. nyugati „kirándulást".

Ma, amikor több mint 70 év távlatából szemlélhetjük egy mozgalom múltját, akkor pozitív és negatív vonásokkal egyaránt találkozhatunk. Minden mozzanatban fellelhetők ifjúságunk nevelése érdekében kialakított pozitív emberi vonások. Elmondhatjuk, hogy bizony sok függött azoktól az emberektől, akik vezették és nevelték ifjúságunkat: hogyan bántak a rájuk bízott emberekkel, ifjakkal, és milyen tartalmat adtak a mozgalomnak.

Ha a mai ifjúság egészét tekintjük, van bőven elgondolkodni valónk és keresni azt az utat, ami ifjúságunk jövője szempontjából a legjobb lehetne. Azt hiszem ma is lenne bőven tennivalónk.

Jung Péter főjegyző

1867-ben születet Őscsanádon. Középiskoláit Aradon végezte és itt tette le a jegyzői vizsgát is. Közigazgatási pályafutását Borossebesen kezdte meg mint gyakor­nok és több helyen való gyakornokoskodás után a zarándnádasi körjegyzőségbe választották meg főjegyzővé, ahonnan 1918.novemberében, a forradalom kitörése után Aradra menekült. Az oláhok a hűségeskü megtagadása miatt kiutasították, ezután Kisiratos községben tartózkodott, 1921-ben Eleken adóügyi jegyzővé választották, 1924-ben Medgyesegyháza község választotta meg főjegyzővé. Tagja a vármegye törvényhatósági bizottságának, a testnevelési bizottság elnöke, az állami elemi iskolagondnokság tagja és elnöke volt a Csonka Aradvármegyei Jegyzők Egyesületének.

Az alakuló ülés levezető elnöke és az alapszabály bemutatója

Barna Károly levente-főoktató

1894-ben született Budapesten. Középiskoláit Budapesten, a jegyzői tanfolyamot Szombathelyen végezte. Pályáját mint gyakornok Nagytétényben kezdte meg, 1915-ben hadbavonult és előbb az orosz, majd az olasz harctéren teljesített frontszolgálatot, 1918-ban olasz hadifogságba esett és 1919. végén került haza. Ekkor ismét elfoglalta nagytétényi állását, 1921-ben Budapesten magántisztviselő lett, 1923-ban pedig Medgyesegyházára választották meg segédjegyzőnek. 1925 óta a leventeegyesület oktatója, illetve 1926 óta főoktatója. Kitüntetései: bronz vitézségi érem és Károly csapatkereszt. A „Marosvidék" medgyesegyházai tudósítója.

A községi elöljáróság segédjegyzője az Egyesület főoktatója

Dr. Telbisz Imre
a Levente Egyesület 1924-ben
megválasztott elnöke,
a tűzoltók tb. elnöke
Hankó János
elemi iskolaigazgató.
a Levente Egyesület vez.
tagja
Schida József
banktisztviselő
a Levente Egyesület vez.
tagja
Faragó Samu
A Levente Egyesület
Számvizsgáló Bizottságánakelnöke
Vermes Béla
ny. szolgabíró, községi bíró 1928-ban a leventezászló
szentelésen tevékenyen részt vett aktív részt vállalt az elő
készítésben
Szák János hentesmester leventeoktató
A Levente Egyesület egyik szakasza az 1928-as csapatzászló avató ünnepélyéről. Jobbszélen Hnustyán Endre evangélikus kántoroktató.
Csapatzászló szenteléséhez való gondos előkészületek 1928-ban. A képen látható balról jobbra:
Kucselata András, Hankó János igazgató, Tichy Dániel bankigazgató, középen Vermes Béla
nyugalmazott szolgabíró, Hrivnyák János a zászlószentelő lelkész és jobbszélén Schmiedt Imre.
Háttérben az ünnepélyre összesereglett közönség.
Egy vasárnap délután a 30-as évek végén Zsilinszky János segédoktató, Varga István, Zsíros Mihály segédoktató Zsilinszky Judit, Sajben Dorottya, Vandlik Mária
A 30-as évek végén a leventék már egyenruhában jártak a foglalkozásokra. Egy ünnepélyes
alkalom után a Leventeotthon udvarán. Jobbra a csapatzászló, középen Borsos Albert
segédoktató és a medgyesi leventék.
Háziverseny 1928. július 8-án. Leventék egyik szakasza az ünnepélyes zászlóavatás alkalmából rendezett verseny felvonulásán. A verseny az ún. Lóvásártéren került megrendezésre, azaz a futballpályán. Balról a közönség helyezkedik el.
Lovasleventék egyik szakasza felkészülten vár az ünnepélyes felvonulásra
Kucselata András az 1928-as Leventezászló szentelésén Lakics Gyula aki később a II Világháború végén dicső halált halt. A kép azt illusztrálja, hogy milyen volt a kiállása a harmincas években egy leventének.

A tanítóképzőkben már úgy képezték a leventéket, hogy „leventeoktatók" lehessenek katonakoruk előtt is. A miskolci evangélikus tanítóképzőben is heti két óra volt a katonai előképzés A képen a negyedéves képzősök a „ Puskával tisztelegj!" formáit gyakorolják 1940-ben.

A sor elején Zsilinszky Ádám medgyesi a harmadik Janurik György szarvasi és Gyimesi András nagybánhegyesi tanítójelölt. A többiek szintén képzősök és osztálytársak.

A Vöröskereszt Egyesület

Az egyesület első ízben 1925. március 19-én alakult meg Medgyesegyháza községben. Azok a medgyesi polgárok, akik a Vöröskeresztben találhatók, munkájukkal a Trianon utáni időkben már korábban is bizonyították a társadalomban jelentkező gondok iránti érzékenységüket.

Az első alakuló ülésen a következők voltak jelen: Jung Péter, községi főjegyző Dr. Manheim Zsigmond, körorvos Dr. Karvassy János gyógyszerész felesége Dr. Karvassy Jánosné Barabás Istvánné Bekovics Borbála tanító Molnár Józsefné (Molnár állatorvos neje) Dr. Kubovitz Zoltán, ügyvéd Kojnok János, kisbirtokos Belicza Ádám, cséplőgép tulajdonos Sárosi János, kereskedő Kesjár Ádám, kisbirtokos Barabás István, tanító Kátyán János, kisbirtokos Varga György, kisbirtokos Schmidt Imre, cipészmester Bender Antal, kereskedő Fenyvesi Aladár, kereskedő, mint rendes tagok. Az elhangzott tájékoztatóból kitűnt, hogy 114 tag jelentkezett. A fentieken kívül a választmány tagjai lettek még a következők:

Dr. Telbisz Imre, földbirtokos és Dr. Telbisz Imréné Annau József, tímármester Kesjár Ádám, kisbirtokos Dr. Kubovitz Zoltánné (ügyvéd neje) Az egyesület elnöke lett Dr. Telbisz Imre. Jegyző: Hankó János, iskolaigazgató.

A számvizsgáló bizottságba került:

Az alakuló értekezleten megállapították, hogy a tagdíj mértéke nem változik. Ez is azt mutatja, hogy az egyesület már korábbi években is működött, különösen jelentős szerepe volt a hadifogságban lévő katonák felkutatása és hazatérésük segítése. A Vöröskereszt folyamatos áldozatvállalással mindig részt vállalt a társadalomban meglévő vagy keletkező gondok enyhítésében.

Működésében a segítőszándék mellett szorosan együttműködött más szociális jellegű tömörülésekkel.

A karácsonyi segélyprogram alkalmából a többi szociális jellegű testülettel közösen vállalkozott a kellő segítségnyújtásra. Fokozatosan a Vöröskereszt Központ közreműködésével lassan bekapcsolódott a nemzetközi együttműködésbe is. Az évek során bővült az egyesület hatásköre is, így mind sürgetőbbé vált a Vöröskereszt Fiók-egyesület alakuló közgyűlésének összehívására. Erre a jelentős közgyűlésre került sor 1935. január 27-én. Itt elfogadásra került a Vöröskereszt Központja és a Kormány által jóváhagyott egységes munkaszabályzat. Ekkor állapítják meg, hogy az éves tagdíj 1 Pengő lesz. Ekkor kerül sor a tisztségviselők megválasztására is.

Hankó János, mint a közgyűlés levezető elnök felkéri a jelenlevőket az Egyesület állandó elnökének a megválasztására.

Egyhangúlag választják meg elnöknek Hrivnyák János evangélikus lelkészt.

Hrivnyák János a megtisztelő elnöki megbízatást elfogadja és az alapszabály értelmében felkéri a közgyűlést a tisztikar megválasztására. Dr. Lepény Istvánnét (ügyvéd feleségét), alelnökké Sárosi Jánost, női alelnökké özv. Triber Kálmánnét, az egyesület titkára Barna Károly lett, a gondnoki tisztségre Wiener Leó gyógyszerész lett megválasztva. A jegyző Jenővári Jenő, pénztárnok Tichy Dániel bankigazgató, ellenőr: Fenyvesi Aladár, orvos Mannheim Zsigmond. A számvizsgáló bizottság tagjai lettek: Gonda Izidor, Annau József, Barabás István medgyesegyházi lakos.

A továbbiakban sor került a választmányi tagok megválasztására. A választmány tagjai az alábbiak lettek: Hrivnyák János, Dr. Lepény Istvánné, Sárosi János, özv. Triber Kálmánné, Dr. Szendi Horváth Imre, Hankó János, Nyári Sándor medgyesi lakosok.

Tass Gyulát, Klinger Ferencet, mint almáskamrási lakosokat, Vendrinszky Oszkár, Endorfer József nagykamarási lakost, Vitéz Bánkúti József és Vitéz Zádorfalvi Mátyást medgyesbodzási lakosokat rendes tagként megválasztják.

Póttagnak választják meg az alábbiakat:

Sipos Etelka, özv. Zsidek Dezsőné medgyesegyházi, özv. Ferenczi Gyuláné Szida Stefánia almáskamrási, Dr. Nagy Béla medgyesbodzási, valamint Dr. Varga Gábor nagykamarási lakost.

A megyei választmányba került: mint a fiókegyesület képviselője Bajcsy János római katolikus plébános (medgyesegyházi), és a Szilbereisz József nagykamarási lakosok.

Az elnök végezetül tájékoztatásképpen ismerteti, hogy a választás alapjául az Alapszabály 14.§-a szolgált.

Ennek megfelelően a Vöröskereszt Fiókegyesület hatásköre az alábbi helységekre terjedt ki: Medgyesegyháza, Medgyesbodzás, Almáskamarás, Nagykamarás és Pusztaottlaka községekre illetve kisközségre.

A Vöröskereszt a továbbiakban már kibővített feladatokkal működött és minden tekintetben törekedett a lakossággal jó és élő kapcsolatokra. Anyagi biztonságát az országos központra építve a helyi viszonyoknak megfelelően igyekezett kiépíteni. Segítőkézségei mindig a rászorult polgárok rendelkezésére állt.

Jung Péter főjegyző

1867-ben születet Őscsanádon. Középiskoláit Aradon végezte és itt tette le a jegyzői vizsgát is. Közigazgatási pályafutását Borossebesen kezdte meg mint gyakornok és több helyen való gyakornokoskodás után a zarándnádasi körjegyzőségbe választották meg főjegyzővé, ahonnan 1918. novemberében, a forradalom kitörése után Aradra menekült. Az oláhok a hűségeskü megtagadása miatt kiutasították, ezután Kisiratos községben tartózkodott, 1921-ben Eleken adóügyi jegyzővé választották, 1924-ben Medgyesegyháza község választotta meg főjegyzővé. Tagja a vármegye törvényhatósági bizottságának, a testnevelési bizottság elnöke, az állami elemi iskolagondnokság tagja és elnöke volt a Csonka Aradvármegyei Jegyzők Egyesületének. Az 1925. évi alakuló közgyűlés levezető elnöke, 1924 óta a község főjegyzője.

Varga György kisbirtokos

1883-ban született Békéscsabán. Iskoláit Békéscsabán és Medgyesegyházán végezte és azóta gazdálkodással foglalkozik. A világháborúban az orosz és olasz fronton harcolt. Kitüntetései kis ezüst, bronz vitézségi érem és Károly csapatkereszt. Az oláh megszállás alatt gazdaságát teljesen kifosztották. Tagja a község képviselőtestületének és a presbitériumnak. A gazdakör elnöke, majd pénztárnoka volt, jelenleg háznagya. A Hitelszövetkezet igazgatóságának alelnöke és a Hangya szövetkezet igazgatósági tagja. Az 1925. évi alakuló közgyűlés tagja.

Belicza Ádám Dr. Telbisz Imre földbirtokos. Az 1925. évi alakuló ülés első elnöke. Bajcsy János plábános az 1935. évi választás megyei
választmányi tagja.
Annau József
tímármester, az 1935. évi
választás számvizsgálóbizottságának tagja.
Faragó Samu
adóügyi jegyző.
Az 1925. évben megalakult
Vöröskereszt Számvizsgálóbizottságának szakértője.
Nyári Sándor
az 1935. évi választás
választmányi tagja.
Hankó János iskolaigazgató. Az 1925-ben megalakult Vöröskereszt jegyzője. Hrivnyák János evangélikus lelkész. Az 1935. évi január 27-én a Vöröskereszt
Fiókegyesület, azaz öt község megválasztott elnöke Hrivnyák János evangélikus lelkész.
Schmidt Imre
cipész, az 1925. évi választásvezetőségi tagja.
Barna Károly
segédjegyző. Az Egyesület
1935. évben megválasztott
titkára.
Barabás István római katolikus kántortanító
az 1925. évi választás
számvizsgáló bizottságának
tagja.
Barabás István tanító
és felesége Berkovics Borbála.
A Vöröskereszt alapító tagja.
Molnár József állatorvos és neje. A Vöröskereszt alapító tagja

A medgyesi Sportkör

Tekintettel arra, hogy Medgyes sportélete főleg az I. világháború után alakult ki és a közel 20 év alatt legalább 3-4 átszervezésen esett át. A sportélet kialakításának bölcsője az Ipartestület volt, melynek a falu kultúréletében egyébként is fontos szerepe volt.

A sportkultúra kialakításában fontos szerepe volt a 20-as évek elején megalakult Levente mozgalomnak, de a sport és ezen belül is a futball csak lassan alakult át szervezett tömegsporttá. Az első világháború után a felnövekvő nemzedék jelentős sikerélményét jelentette a foci. A fiatalok gyakran verődtek össze kisebb nagyobb csapattá és rúgták a labdát. Igaz, hogy ez nem is volt olyan egyszerű. A labda nagyon drága volt és a háború utáni szegényvilág ezt nem igen könnyítette meg. A futballpálya viszonylag hamar létrejött, még akkor is ha ez eléggé messze járt a mai elképzelésektől.

Mi gyerekek rúgtuk a labdát akkor is, ha a harisnyából készült rongylabda vagy éppen szőrlabda volt. Micsoda kincsnek számított ha netán „valaki" talált 1-1 teniszlabdát, de bőrlabda az elérhetetlen volt az átlagember számára. A futball szervezett formában való megteremtése mégiscsak közösségi kérdéssé vált.

Az első futballcsapat, mint ahogyan azt már az elején is sejteni igyekeztem az Ipartestület intézkedései nyomán jött létre. A testület jegyzőkönyvének tanúsága szerint egy vezetőségi ülésen döntés született miszerint létre kell hozni egy operatív bizottságot, melynek a közreműködése nyomán a segédekből létre lehetne hozni egy focicsapatot. így Nyári Sándor elnök, Szűcs Imre és Városcsics Iván aktivitása nyomán létrejött pár hónap alatt az első medgyesi futballcsapat és annak neve a Medgyesegyházi Torna Club lett, mely 1925-ben már sikeresen öregbítette a község hírnevét (MTC). A 20-as években jelentősen felfejlődött a focicsapat, olyannyira, hogy az évtized végére új nevet vett fel „Kinizsi" néven. Igaz, hogy a legális egyesületté válás még éveken át késett és a csapat jelentős része mindig cserélődött, de kezdett kialakulni egy stabil gerinc, mely éveken át öregbítette csapata hírnevét. A fiataloknak össze kellett szokni és részben a munka gyakran meghatározta a csapatban való részvételt is. Így pl. amikor az évtized végén épült Bodzás-Kamrás közötti kövesút, a kövező munkások között is feltűnt egy jelentős teljesítményre képes játékos, akit a nagyközönség csak „a kövező"-nek emlegetett. A Levente Egyesület is jól hatott a sportéletre és az idősebb leventék mindinkább beálltak a focicsapatba. Az elsők között találjuk Spiák Mihályt, a Kucselata fiúkat, és így tovább. A csapat sorra arat­ta sikereit a környező falvakban sőt a járás nagyobb községeiben is. Gyakoriakká váltak a barátságos játék mellett az ún. bajnoki meccsek is. Kovácsháza komoly ellenfél volt, de nem volt ismeretlen a medgyesi játékosok előtt a csabai CsAK, Előre, MÁV, vagy a Téglagyár csapata sem. Ha jóli emlékszem külön csapata volt a Bohn-gyárnak és külön egységként ismertük meg a Such-gyár csapatát. Főleg a 20-as években, de még később is ha egy üzem megerősödött akkor saját futballcsapattal is bírt. A kisebb községek is általában a 20-as években szervezték meg futballcsapataikat. Csanád-Arad-Torontnál vármegye csapatai is főleg a 20-as években alakultak ki. Egy-egy futballmeccs mozgalmas küzdelme vonzotta a közönséget is. A medgyesi futballpálya az ún. lópiac helyén működött. Ennek a területe felelt meg leginkább a futballpálya méreteinek. Egy-egy meccs alkalmából a piac utáni seprés időben megtörtént és amire sor került a mérkőzésre addigra a pálya frissen volt „meszelve" illetve vonalazva. A mérkőzésre a pályát előkészítő csapat idejében mindennel készen volt és a közönség részére is kihordták a cédulaházból a közeli Zay és Andó kocsmákból a „kispadokat" és ha netán „túl sokan" voltak akkor a későn érkezőknek csak állóhely jutott. Mindenesetre a medgyesi mécsesek kiemelkedő eseményei voltak a községi rendezvényeknek. A játékosok „jutalma" a félidő alkalmából fejenként 1 fél citrom volt. Aki a csapatba került annak az nagy megtiszteltetésnek számított és boldogan focizott a csapat győzelméért az egész falu dicsőségére.

Első fénykép a medgyesi MTC futballcsapatról kb. 1925-ből.

A kép mintegy igazolja, hogy a Medgyesegyházi Torna Club focicsapat létező valóság volt, A 11 játékosból közismert személyiség volt a középen ülő Spiák Mihály (A 30-as években Simai lett.) A későbbi „Kinizsi" futballcsapat vezetőségi tagja, intéző és futballbíró volt.

A község futballéletének jelentős fejlődése arra késztette az addigi vezetést, hogy legálisan sor kerüljön az „Egyesület" megalakítására.

Ez a lépés következett be 1934. június 24-én, amikor a megtartott alakuló közgyűlésen minden kérdés a helyére került és létrejött a

„Kinizsi Sport Kör"

A díszelnöki tisztre Thóbiász János SZCSEV. állomásfőnök került.
Ügyvezető elnö k lett a Barna Károly Aladár segédjegyző.  
Alelnök: Fenyvesi Aladár önálló vaskereskedő Medgyesegyháza
Intéző: Spiák Mihály (később Simai) Hangya üzletvezető Medgyesegyháza
Jegyző: Kertai József községi adótisztviselő Medgyesegyháza
Pénztárnok: Ifj. Kesjár Mihály Hangya szöv. vendéglő vezetője Medgyesegyháza
Ellenőrök: Engel Lajos Rőfös és fűszerkereskedő családtagja Medgyesegyháza
  Strifler Ferenc bőrkereskedő Medgyesegyháza
Háznagy: Darmó István önálló pékmester Medgyesegyháza
Szertáros: Zahorán Pál fölműves - napszámos Medgyesegyháza
Ügyész: Dr. Gábor Béla ügyvéd Medgyesegyháza
Orvosok: Dr. Manheim Zsigmond községi orvos Medgyesegyháza
  Dr. Szendi Horváth Imre magánorvos Medgyesegyháza
  Dr. Szűcs Ferenc fogorvos Medgyesegyháza
Szakoktató: Szenttornyai László községi adótisztviselő Medgyesegyháza
A Számvizsgáló Bizottság elnöke:  
  id. Annau József timársmester Medgyesegyháza
A Számvizsgáló Bizottság tagjai:  
  Lakits Gyula önálló vendéglős Medgyesegyháza
  Demkó József kisbirtokos, csizmadia Medgyesegyháza
  Csolnoki András hentes-, és mészárosmester Medgyesegyháza

A megválasztott választmányi tagok a következők lettek:

Fekete János bőrkereskedő (üzletvezető) Medgyesegyháza
Faragó Béla magánzó Medgyesegyháza
Fejér János önálló asztalosmester Medgyesegyháza
Mázor István önálló borbélymester Medgyesegyháza
Kucselata András borbélysegéd Medgyesegyháza
Implom Ferenc önálló cipészmester Medgyesegyháza
Serfőző István önálló bádogosmester Medgyesegyháza
Kociszky Mátyás magánzó hadirokkant Medgyesegyháza
Hojcska György kereskedő segéd Medgyesegyháza
Susánszky Mihály önálló hentesmester Medgyesegyháza
Bohus György fakereskedési üzletvezető (FKSZ) Medgyesegyháza
Kociha János kereskedő segéd Medgyesegyháza
Fischer Gyula kereskedő segéd Medgyesegyháza
Drienyovszky János cipészsegéd Medgyesegyháza
Lipták György asztalosmester Medgyesegyháza
Siflis István cipészmester Medgyesegyháza
Szenteczky András hentes-, és mészárosmester Medgyesegyháza
Pilinszky János cipészmester Medgyesegyháza
Szász Márton asztalosmester Medgyesegyháza
A közgyűlés póttagnak választotta:  
Szák János hentesmestert Medgyesegyháza
Kesjár Mátyás bolti szolgát. Medgyesegyháza

A fentebb elhangzott nevek fémjelezték a „Kinizsi" futballcsapat vezetőségét. A negyven név is azt mutatta, hogy Medgyesen a sportnak súlya van, a futballcsapat sikerei pedig ismertté tették eddig is a község nevét nemcsak a megyében, hanem azon túl is. Pedig a sikereket megtestesítő csapat tagjai, vagy akár a vezetőség bármely tagja sem kapott sohasem ellenszolgáltatást azért, amit a községért tett. Egy-egy meccs alkalmából a fél citromon kívül a végén 1-1 pohár sör került a játékosok asztalára, az már nagy megtiszteltetés volt. A „Kinizsi" különösen a 30-as évekre „nőtte ki magát". Egy-egy ún. nagy meccsen nem volt ritka a 2-300 fős nézőközönség sem. A sikerek lelkesítőleg hatottak a község társadalmára és bizony voltak jeles nagy „drukkerei" is a csapatnak. A nagy szurkolók közül meg kell emlékezni Hrivnyák János tiszteletes úrról, aki nem hiányozhatott egyetlen helyi meccsről sem. Rendkívül aktív támogatója volt a csapat játékának, de néha még „bekiabálásaival" is kész volt segíteni a csapat játékát. Annyira együtt volt a csapat játékával, hogy azt legtöbbször lábmozdulataival is kifejezésre juttatta.

A másik ilyen „elmaradhatatlan" drukkere volt a csapatnak Mandel Pál földbirtokos, aki minden medgyesi mérkőzésen jelen volt. Mandel úr mindig hintóval érkezett és minden esetben vele volt Gizike a házvezetőnője is. Amikor a medgyesi zsidóságot is gettóba telepítették, akkor a Mandel major lett kijelölve gettónak. Szomorú és emlékezetes epizódja ez a medgyesi múltnak.

Az az időszak, mely jellemezte a futball emlékeit 1920 és 1950 között jelentős 3 évtized volt. Az első lépések mindig a legnehezebbek, de a sorozatos sikerek és emlékek tartást adnak s szebbé teszik múltunkat. Nem feledkezhetünk meg azokról soha, akik előttük jártak és „kitaposták", járhatóvá tették azt az utat, amelyiken ma is járunk. Ilyenek azok is, akikre visszaemlékezünk, mint a csapat régi játékosaira. Bár nem tudjuk mindenki nevét, de mégis páran ma is élnek emlékezetünkben. Az elsők közül is felidézhető Spiák (Simai) Mihály, a Kucselata testvérekből hárman is, Bandi, Gyurka és Pali. A kicsi, de emlékezetes Szamotni Pista, Hürkecz Bandi, az örök hátvéd Engelhardt Bandi, Drienyovszky János és a másik nagy kapus Stiffel Jóska. Nem lehetett csapat a Szenteczky fiúk nélkül sem. András és János nem hiányozhatott egyetlen meccsről sem. Ismert játékos volt a „Kinizsi"-ből még Springer Béla, a ma is közismert Drenda Gyula. Ugyancsak ebből az időből vált ismertté Zahorán János a „gazdász". Emlékezetes volt még Crónich Pali, vele kapcsolatos az egyik szintén ismert drukker „bekiabálása": - Városcsics Iván, aki elég rosszul beszélt magyarul (mellesleg horvát volt) „Puli fiam lődd rá és ne teketóriázz vele!"

Főleg a 30-as évek körül, amikor épültek a medgyesi kövesutak, játszott úgy két éven át egy „kövező", akinek a nevére azt hiszem kevesen emlékeznek, de mi akkori gyerekek jól megjegyeztük a játékát. Jó fejelései még ma is emlékezetesek. Köpcös alkatú hátrafésült vörösszőke haja volt és ha egyszer elkapta a labdát meg sem állt az ellenfél kapujáig. Gyakran találkoztunk Zsilinszky Gyurka nevével is, akit magas testalkata miatt „nagy" jelzővel különböztettek meg a többi Zsilinszkytől. A „Kinizsi"-nek mindig volt ún. „vendégjátékosa". Ilyen volt egy fiatalember, akit csak „finánc"-nak emlegettek a közönség soraiban, hiszen a medgyesi pénzügyőrség tagja volt. Emlékezetes még Virágh Jóska, aki szintén játékosa volt a csapatnak. Az első játékosok közül még emlékezhetünk Triber Kálmánra (a vezető óvónő fia), aki szintén játékosa volt a régi „Kinizsi"-nek,

Az évek múlásával egyre inkább sor került a személycserékre, a váltásra. Jöttek a fiatalok és „kiszorították" az „öregeket". És mivel a medgyesiek igen kedvelt szórakozása volt a foci a csapat mindig megújult és a fiatalok mindig erősítették. A 30-as évek vége fele egyre inkább több alkalommal találkozhatunk a csapatban Gyurkó Mátyás, Zay Jóska és Horváth Gyula nevével. Ők már a 30-as évek csapatának ismert játékosai voltak. Az éleződő nemzetközi helyzet egyre több fiatalt szólított „fegyverbe", sokan kiöregedtek és sokan bevonultak katonának s a csapat mindinkább a „leventék" csapata lett. Jelentős volt az az időszak amikor a csapat anyagi terhei a Csolnoki-cégre hárultak. Nem csupán azért alakult így, mert a csapat jelentős hányada a Csolnokinál dolgozott, mint például Drenda, a Szenteczkyek, Zay Jóska, vagy akár Simon Jóskát is említhetem, hiszen ő volt a Csolnoki-cég művezetője, de a község számottevő anyagi bázisa a Csolnoki-cég volt.

Már említettem, hogy a Levente Mozgalom igen közel állt a sportegyesülethez és bizony közel 20 év után be is következett, hogy a „Levente magába szívta" a focit. Így került sor arra az ominózus közgyűlésre, mely 1941. június 9-én lett megrartva. Ekkor a sportkör feloszlott és 34.91 Pengőt befizetnek a Levente Egyesület pénztárába és ezzel a „Kinizsi Sportkör", mint önálló egység megszűnt. Ezt 1941. október 31-én ellenjegyezte a belügyminiszter. Mindenesetre ezek csupán formai változások, mert a medgyesi fiatalok továbbra jól fociztak.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet