A folyómedrekről és a hidakról

A Marczal-völgy vizeit az alábbi medrek, csatornák és áteresz /tó/ vezeti le.

„Malomárok”, vagy „Vasvármegyei mellékcsatorna” Közvetlenül Merse falurész keleti szélén a csatornát az 1880-as években ásták.

„Ezen csatorna Pál Dénes úr tervei szerint épült 22,754f öl hosszban /kb.44-45 km/ 45, 945 forint előirányzott földmunka költséggel.” /42/

„Nagyárok, vagy Négyöles, vagy Marczal főcsatorna” a Belsővat falurész nyugati szélén. Kb. 150-160 év előtt megásott csatorna lett a Marcal főmedre. A régi meder Belsővátot keletről határolta. Ha Marcalról beszélünk, jelenleg ezt a medret értjük Marcal folyó alatt.

Fekete tó

Belsővat északi szélénél, tulajdonképpen áteresz, mert árvíz esetén a régi főmederből átzúduló víz itt folyik át az országút alatt az árterületre, illetve a jelenlegi főmederbe. A fekete nevet a víz sötét színétől kapta. A talaj itt tőzeges, a víz sodra állandóan vájja, mossa, felkavarja a tőzeget. Ezért szélesedett ki ez az áteresz az út két oldalán kisebb tóvá, s ezért fekete a víz.

„Adorgyáni” /Adorjánházi/ Malomárok, vagy Kisárok, vagy Veszprém megyei mellékcsatorna”

Az első név a Merseváttól délre lévő Adorjánháza községről ragadt rá a köznyelvben.
Az öt meder nevéről nevezik a hidakat is: Malomhíd, Nagyárok hídja, Feketetó hídja, Határhíd, és az Adorgyáni- Malomárok hídja. Ezek a hidak, árkok, kanyarok teszik változatossá a völgyön átvezető műutat. 1973-ban kezdték a hidak építését, és körülbelül 1979-ben fejezték be.
Természetesen hosszú fejlődés, nagy munka eredménye ez az állapot. De nagyobb megfeszítés kell ahhoz, ami most folyik. Az új út kikerüli Belsővatot és a hidak áteresztő képessége is nagyobb lesz. Nem kell attól tartani, hogy a lezúduló árvíz tömege nem fér el a híd nyílásai alatt.
1857-ben készült kataszteri térképen a mellékcsatornák, és a Fekete-tói áteresz még nem szerepel, a mai mersei malomépület környékén még tó volt. Pesty Frigyes /1864/ gyűjtésében ezt olvassuk: „E két szigetet Veszprém megyével nagyszerű híd kötötte össze, hossza 200öl lehetett, maradványokat /földbe vert hídlábak/ ma is találnak”.
1672-ben készült feljegyzés alapján: „A Marcalon vert két híd szinte mindig fenyeget embert és alkalmatosságot rozzantságával”. /43/

A régi öregek repülő hidaknak nevezték ezeket a hidakat. Az 1920-as években az említett öt hídból négy fahíd volt, míg a határhíd / az Erzsébet árkon / kőhíd volt.
Az 1930-35-ös években a fahidak helyett betonhidakat építettek.
A II. Világháború alatt a menekülő német katonaság, 1945. március/ az öt híd közül hármat felrobbantott. A Malomárok és a Nagyárok hídja épen maradt. Egyesek szerint az óta meghalt Joó Imre vágta el a gyújtózsinórt. Mások elbeszélése alapján magyar zászlós vagy hadapród őrmester érdeme, hogy a két híd megmaradt. /44/
Az 1960-as években a Marcal főcsatornát kétszer is szélesítették, de az sem volt elég a szennyezett víztömeg elvezetéséhez, és az iszap, amit a Bakonyi bauxit bányák vize hozott magával. Emiatt többször feltöltődött a meder és elöntötte az árterületet, nagy károkat okozott a nagyüzemi gazdálkodásban. Ez az állapot 1968. óta javult, mert a bányavíz iszapját a helyszínen ülepítik, tisztítják, így a tiszta vizet engedik a folyóba. Megjelentek a réteken a nád, sás és a vízimadarak. A Vízügyi Igazgatóság dolgozói rendszeresen tisztították a medret, a réteket vízelvezető árkokkal szelték át és ez által a talaj vízszintjét annyira alá, süllyesztették, hogy 1974-ben kiapadtak a kutak Belsővaton, és az utcán egy mélyebb kutat kellett fúrni a lakosság vízellátására. A gondozott paraszti rétek megszűntek. A termelőszövetkezet megengedi ugyan, hogy a dolgozói lekaszálják a réteket, és saját állataikkal feletesse.
A tőzeges rétek egy részét a termelőszövetkezet kibányásztatta és ennek következtében a tőzeg helyén nagy tó keletkezett. A rossz nyelvek az akkori Tsz elnökéről, Tőke Jánosról „Tőke tavának” hívják. Jelenleg beszüntették a bányászatot és halakat telepítettek a tóba./45/

1976 nyarán és őszén valószínűleg a horgászok által rakott tűztől a tőzeg több helyen tűzet fogott és hónapokon átégett.
A meggyorsult közlekedés a Marcal völgyön átvezető út kiegyenesítését tette szükségessé. Ez magával vonzza az új hidak építését is. Az új út csak Belsővatot kerüli el, Mersét nem.
1974-75-ben elkészítették az út ágyat, és 1977-ben megkezdték a hidak építését.
A XVIII-XIX. Században állandó probléma volt az itteni hidak állapota a vármegye számára is. A közgyűlési jegyzőkönyvekben sokat írnak a váti „reperációjáról.”
1714-ben figyelmeztetik a földesurakat, kiknek feladata volt a hidak karbantartása vámszedés ellenében. A főszolgabíró adózást rendel el, és a vámszedés elvételével fenyeget, ha nem fizetik meg a költségeket. A vámos kap megbízást, hogy a javításra összejött molnárokat és mesterembereket a munka elvégzése után fizesse ki.
1741, 1717, 1752, 1753, 1771-ben hídjavításokról, /reparációk/, 1807-09-ben a Marczal Kanálisok megásatásáról tárgyal a közgyűlés.

„A Marczal vizének megásatása, több Megyebeli Birtokosnak kérésére a Vármegye már előtt elrendelve lévén, hogy e munka a most uralkodó szárazság idejében leginkább teljesíttethetnék Kenedits József táblabíró és Földmérő úr tervei szerint megásatni, elrendeli.”/46/
„1808. IV. 20-án a megyei közgyűlés „Fiscalis actiot” rendel el Tulmann Julianna, Kronekker János hitvestársa ellen, aki a mersei határban lévő Marczal-kanálisok ásatására és tisztogatására felvett költségekből a reá háromolt 83 forint 23 krajcárt jóllehet ez iránt megitettetett, befizetni halogatja.” /47/

Az 1857. évi kataszteri térképen a „Marczal Canal és Marczal Fluss” szerepel csak.
120 évvel ezelőtt sem a Malomárok /Vas megyei mellékcsatorna/ sem a Fekete tó hídja nem szerepel. Az előzőekben említett két híd egyike Merse és Belsővat között volt és valamikor hosszabb lehetett. Az 1920-as években a közöttes két hídnak, illetve helyének még meg voltak a nyomai. Az itt ásott korábbi csatornák meder maradványai még láthatóak voltak. Az un. Tüske dűlőben egyes mélyebb részeket kenderáztatónak használtak, de az 1930-as évek második felében ezek a gödrök már feltöltődtek. A második híd, pedig Belsővattól keletre a sánc, illetve a Veszprém megyei mellékcsatorna mostani hídja felé vezetett. Az árterületen itt-ott látható cölöpmaradványok azt mutatják, hogy a híd vonala többször változott. Említést érdemel a rétek „rengése” is. Ha ősszel az itt legeltetett marhákat megkergették, érezni lehetett, hogy mozog, reng, hullámzik a rét, mintha hullámzó gumiszőnyegen járna az ember.

Határ leírása

Merse- belsővati község határos: Külsővat Veszprém megyei Sömjén, Nemese Magasi, Vönöck, Szentmárton, Nemes Dömölk falvakkal és Kis Czell mezővárossal.
1850. október 25-én készített „Határ leírása Merse-Belsővat adóközségnek” iratban adatokat lépésben adták meg és az égtájak szerinti iránynak megfelelően sorolják fel, de az óramutató járásával ellentétes irányban, az Erzsébet árkon lévő úgynevezett Határhídtól kiindulva.
Vegyük sorra a hídtól kiindulva a földrajzi és táji elnevezéseket.
 

Határhíd az Erzsébet árkon

1850. évi határleírás „Négyöles Canalisnak „is mondja, és a köznyelvben Négy ölesnek nevezett főcsatornát Három ölesnek nevezi. Ennek oka az lehet, hogy a Főcsatornát először keskenyebbnek ásták, majd az idők folyamán négy ölesre szélesítették. A híd 1850-ben még kőhíd volt, jelenleg betonhíd. Az új út elkészülte után lebontják.

Erzsébet /Örzsébet / árok

Nevét a közhagyomány szerint Káldy Erzsébetről kapta. Káldy Péter lányáról van szó.
„Monda szerint Káldy Péter nővéréről ki férjhez menni nem akarván itt az Istent kérvén, egy nagy só alakú kővé elborította. E kő századokon át, mint emlékkő volt, de később a nagy darabokat elhordták belőle és annyira megfogyott, hogy jelenlegi birtokosa 1846-ban hat ökörrel felfordítatta és épületbe rakatta. A kőnek lábtörések és sebek gyógyításánál nagy hatása volt.” /48/
Pesty által említett „jelenlegi birtokosa” az Águszt uraság volt, aki az épület köveit Bánhalmára hordatta el és ott építette fel az új kastélyát a XIX. század közepén. Erről az Águszt uraságról mesélték, hogy 1848-után bepanaszolták Bécsben, mert „igen kemin ember volt és nagy magyar. Ezért Bécsből a császártól kapott levelet, hogy vagy személyesen menjen fel Bécsbe, vagy egy funt húst küldjön saját testéből. Ő egyiket sem tette, Pápán nagyot mulatott, a császári tisztekkel összeveszett, majd mérget vett be és azt mondta kocsisának; „Hajts, ha mind meghalunk is.” Mire Bándra értek, már halott volt.” /49/
Az 1930-as feljegyzések szerint Káldy Erzsébet azt kérte, hogy inkább váljék kővé, mintsem ahhoz menje feleségül, akit nem szeret. Az Isten meghallgatta, és teste kővé vált. Testének tartott kb. 170cm hosszú, 60cm széles, 35cm vastag volt. Anyaga palakőre emlékeztető, réteges puha kő. Úgy kerülhetett Külsővatra, hogy a Káldy birtok négy leányának leszármazottjai között részben megoszlott, és azaz uradalmi kastély, ahol a kő 1935-ben volt, szintén az örökösök leszármazottjáé volt. A kőből letört darabokat apróra zúzták, vizes ruhába tekerték, és úgy tették törésekre, sebekre. /50/

Sánc

Az Erzsébet árok bal partján, a műúttól északra a Homórud déli részén mesterségesen létrehozott „L” alakú töltés és árok. A terepből 1-2 méterre emelkedett ki, az árok egy-másfél méter mély volt. 6-7 évvel ezelőtt a termelőszövetkezet vezetősége elegyengettette a terepet és megszűnt a Sánc. A Sáncnak nevezett rész nyárfákkal volt beültetve, valóságos nyárfaerdő volt a mellette lévő rét. A Sáncnak csak azt a részét hordták el, ami az út építését zavarta. Ebből arra lehet következtetni, hogy az országútnak azt a szakaszát és a rajta lévő átereszt /Fekete tó/ az 1880-as években készítették. Arról nincs adat, hogy az 1809. évi nemesi felkelők használták volna a Sáncokat, csak annyit jegyeznek fel a történetírók, hogy „Mersénél /Vat és Ságnál / csatornázások vannak.” /51/

Június 9-én „… zászlótartó Novák, aki is a parancsolat szerint, mihelyst az ellenséget jönni látta Ostffyasszonyfától magát, Vátnak és Mersének visszahúzta a Marcal megé anélkül, hogy legkisebbet vesztett volna”. /52/
Június 10-én „Szabó Mihály közember a sümegi lovasezredben… Vátnál főhadnagyának Mihalovics Lajosnak életét mentette azáltal, hogy a hátulról épen csapásra készülő franciát levágta.” /53/
„Agyőri csata után nem találtattak, s így vagy elvesztek, vagy fogságba kerültek… Kelemen János mersei… /54/
1848-banVidos József Vas megyei nemzetőr parancsnok a pákozdi csatavesztés után menekülő Jellasics csapataira azonban innen lövetett.

„Falu határában rögtönzött sáncokról visszaverte az ellenséget.” /55/

Visszatérve a francia időkre, meg kell említeni, hogy a nemesi felkelés történetét, közte a Merse belsővati és karakói francia átkelést, és a győri csata utáni visszavonulást, Jókai Mór is feldolgozta a Névtelen vár című regényében.

Homórud

Az elnevezés magyarázatát nem tudni pontosan. Ha a homorú szóra gondolunk, tévedünk, mert ez a földnyelvben inkább domború, a két Marcal csatorna között kiemelkedő, hosszan elnyúló földhát.
Pesty Ferenc gyűjtésében ez áll róla:
„Belső Vattól Északnak Homórud sziget, Kaszáló. Itt van egy hajdani sáncmaradvány. Két láb magas 1848-ban megújították, de nem használták. Homórud szigeten volt egy akasztófa is, ahol elítéltettetek, kivégeztettek. 1863-ban, az itteni kanálisban talált harci eszközök igazolják, hogy itt hadiszállás lehetett. /Fúrók, hordók, bográcsok, ladik. /56/

Itzés rét

A Sánctól délnyugatra elterülő rétség, illetve részben tó, mert tőzeget termeltek ki a helyén.
Ehhez e réthez is fűződik monda. A törökök kivonulásukkor itt rejtették el a kincseket, bivalybőrbe varrva. Ezt egy török üzente egy belsővati ismerősének. Mikor a rét mellett mentek el, így szólt: „no itt van az arany elásva”. /57/
A monda szerint az arany minden hónapban tisztítja magát és Újhold után, második vasárnap kerül a földfelszínéhez közelebb. Külsővaton viszont úgy tudják, hogy csak hét évenként dobja fel magát az arany, és ilyenkor lehet megtalálni, de keresés, ásás közben nem szabad megszólalni, mert ha valaki megszólal, az arany ismét a mélybe süllyed. A hagyomány szerint két külsővati ember vállalkozott a kincs megkeresésére. Egy holdvilágos éjjelen ásni kezdte. Már mélyen járt az ásó, amikor valami kemény tárgyban megakadt. „Itt lesz a kincs”! Kiáltott fel az egyik…”mehetünk haza” szólt a másik. Azóta nem keresik az aranyat. /58/

Fekete tó

Tulajdonképpen egy híd – áteresz és az országút mindkét oldalán kiszélesedett víz. A keleti felében még ma is láthatók híd cölöp maradványok, amelyek 200-300 évvel a régi Marcal medren átvezetett híd maradványai. Megkövesedett tölgyfa cölöpöket találtak a tó melletti részen. Az 1920-as években Nagy Antal Mersei gazda a lovait mosta a Fekete tó szélén. Az egyik lova beljebb ment a tóba, és fenn akadt egy ilyen oszlopon, mely felszúrta a hasát. Ekkor valaki a lovaira különösen büszke embernek azt mondta: „no Antal, oda a Remény”! Ugyanis Remény volt a ló neve. Évekig szólás-mondás volt ez a faluban. /59/

Mise út, Mise híd

Mersevát egyházmegyeileg a Veszprém megyei püspökséghez, illetve a Külsővati plébániához tartozik. A katolikus hívők Külsővatra jártak templomba.
A rendes úton messze volt a templom, és az 1930-as években a réteken keresztül gyalogolva, és a Marcal főcsatornán kis hidat létesítettek, így az út felére csökkent. Ezt az utat nevezték Mise útnak, illetve a hidat Mise hídnak. A Marcal kiszélesítésekor ezt a hidat felszedték.

Nagy árok, Négyöles, Főcsatorna, Nagymarcal

A köznyelvben inkább a Nagyárok szót használják. Tulajdonképpen ez a Marcal folyó. Az 1920-30-as években tiszta vizű folyó volt, csak árvíz idején „lett haragos” és néhol egy km széles, hömpölygő piszkos vizű folyammá vált. Téli árvíz idején, a jég hátán korcsolyázva lehetett Merséről Külsővatra csúszkálni. A tavaszi, nyári árvíz egyes réteket vastagon meghordott homokkal, és ilyenkor ezeken a területeken egy-két évig nem volt szénatermés.

Sorok /Sarok/

A Főcsatorna és a Cinca patakocska összefolyásánál lévő háromszög alakú rétet nevezik így. Egyesek szerint valamikor épület is lehetett rajta, mert kőmaradványokat találtak a fű között.

Tüske

A Malomárok és a Nagyárok közötti rétség magasabban fekvő része, amelyen szántóföld is van. Nevét a réteken sűrűn előforduló „gilicetüskétől” kapta.

Zuggó

Tulajdonképpen egy zsilip a Cinca patakon. Az volt a rendeltetése, hogy az egymást keresztező Malomárok és Cinca víz állását szabályozza. De az 1930-as években elvesztette jelentőségét, mert a keresztezés helyett a Malomárok vizét a Cinca alatt készített beton mederben vezették át.

Malomrét, vagy Gálosrét

A merseváti malomnál a két Marcal ág és az országút között elterülő mintegy hatholdnyi terület. A Gálos nevet azért kapta, mert egy időben a külsővati Gálos Lajos bérelte. A rét valamikor a Káldy- féle Família birtokhoz tartozott és a külsővati Keményéé volt.
A rét magasabban fekvő részén ritkán lehetett szénát kaszálni. Ezen a területen fejlődött ki a Mersei játszótér. Itt indult meg a Mersei labdarúgás is az 1920-as évek második felében. A Mersei diákok összegyűjtve a környező települések diákjait, futball csapatot alakítottak, és a Celldömölki Sportegyesület labdarugó csapatát, a „CESE-ét, vagy Pápáról a „PFC” –ét /„PÖFÖCÖT”/ többször meghívták. A falu határában 1945 után létesített fűztelep termését ezen a réten tárolták, és tavasszal itt hántolták le a vesszőt. 1974 óta azonban már nem itt volt a fűzvessző tárolása, hanem az út másik oldalán.

Malomárok, vagy Vasvármegye mellékcsatorna

Melyet az 1880-85-ös években ástak először Pál Dénes úr tervei szerint. Eredeti fenék szélessége egy öl, oldallejtői, pedig 1és ½-ed lejtésűek, vagyis a lent kb.2m széles meder fent a /fenéktől egy méter magasságban/ három méter széles. A mellékcsatorna elsődleges célja nem a malom árok hajtása, hanem az öntözés volt. Érdemes megemlíteni Török János szavait, hogy a mellékcsatornán 17 duzzasztó építése szükséges, mert ezekkel lehet a vízállást úgy szabályozni, hogy a víz az ártéri réteket is öntözze. A Marcal völgy szabályozását végző Marcalvölgyi Vízi Társulat alakítását 1861-ben kezdték meg. Az alakuló gyűlés Pápán volt. Vas, Veszprém és Zala vármegyék küldöttei vettek részt. Az alapszabályokat Budán a Magyar Királyi Helytartótanács 1863. július 16-án hagyta jóvá. Szabályozási terv szerint nemcsak a Marcal völgy kiszárítása, hanem annak öntözése is egyúttal céloztatik. /60/
1945. után a főmeder szabályozása és a levezető árkok sokasága következtében a Malomárok szinte teljesen kiszáradt, és helyenként feltöltődött. A Mersei malomnak is csak a repedezett falai állnak.

Rengeti

Régen puszta, major a kemenesszentmártoni határban van és ma mező részt jelent. Itt a török időkben még nádas, bozótos, erdős terület volt, és a nőket, gyerekeket is ide menekítették az ellenség elől. De a franciák itt jártakor /1809/ is ide menekültek a „fehérnépek”. Az utolsó nemesi felkelés idején a francia seregek egy része Mersénél kelt át a Marcalon, míg egy délebbi sereg Karakónál, Pápánál egyesültek, úgy vonultak Győr alá, ahol megütköztek a nemesi felkelőkkel. A felkelőket a francia sereg szétszórta, de egyes részei a császári csapatokkal együtt nyugtalanították a franciák után pótlását és a sebesülteket, szállító oszlopait.
Ebből az időből erednek az ilyen elnevezések; Franciavágás, / település név/ francia futás kifejezést, pedig Merse és Kis-Cell közötti rajta ütéskor megfutamított franciákra értelmezik.

Nyel

A Cinca jobb partján a Malomárokkal való kereszteződésnél elterülő mélytalajú rétség, amelyen a régebbi időben, amíg a medreket nem szabályozták, csak zsombéktól-zsombékra lépve lehetett átkelni. Aki nem ismerte a járást és beletévedt, hamar elmerült. „Elnyelte a föld”. /61/

Káposztás kertek

A Malomárok és a községből Kemenesmagasiba vezető mezei út között, közvetlenül a falu szélső háza /Ostorics ház/ mellett. A név elárulja, hogy elsősorban káposztát, zöldséget termelő kis parcellákról van szó.

Magasi út, Magasi híd

Az út földút, amely keresztül vezet a Cinca patakon, és az itt épült hídról van szó. 1945 előtt még ezen közlekedtek a Magasiba gyalogosok és szekerek. 1945. márciusában a hidat a németek lerombolták, azóta másik nem épült. Jelenleg Kemenesmagasiba csak Kemenesszentmárton –Vönöck útvonalon lehet eljutni.

Cinca /Czinca, Cincza/ patakocska

Sitke és Gérce között ered, nyugatról megkerülve éri el a Mersei határt és képezi a választó- vonalat Mersevát és Szentmárton között. Tulajdonképpen sekély medrű, mocsaras árok és árterület volt. 1872-ben alakult a Cinca Lecsapoló Társulat, de tényleges működését csak 1907-től számítják. Ma a Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság hatáskörébe tartozik a Cinca és a Marcal főcsatorna és árterületeinek rendben tartása. A Cinca a Marcal főcsatornába folyik bele, illetve csak folydogál, mert nyaranként gyakran kiszárad.

Egyes fa

A Vidos birtok egy táblájának a közepén állt, egy hatalmas akácfa /1934/. Nevezetessége, hogy Vidos Józsefet, a Vas megyei nemzetőr parancsnokot 1849-ben ideiglenesen ide temették el, és sírja mellé ültettek egy akácfát. Vidos József 1805. április 18-án Kemenessömjénben született, a XIX. századi reform mozgalmak kimagasló Vas megyei alakja, a megye alispánja, és később nemzetőr parancsnoka volt. Az 1847- 48as Vas megye követe, személyes barátság fűzte gróf Széchenyi Istvánhoz, akivel különösen a selyemtenyésztésnek vas megyében, való elterjesztésében fejtettek ki levelezést. Ebből az időből származik az eperfa ültetési mozgalom is. A XX. Század elején még az ország utak mentén megvoltak a szederfák. Vidos József nemzetőreivel Jellasics serege ellen harcolt a Dunántúlon, több helyen is. A szabadságharc hanyatlása idején bujdosnia kellett, így hosszabb időt töltött gróf Zichy Lajos somlóhegyi pincéjében. 1849. augusztusában megbetegedett. Éva nevű testvére Mersére hozatta, és ápolása közben ő is megbetegedett, és 1849. augusztus 31-én mindketten meghaltak. 1852-ben az ideiglenesen a mezőben elhelyezett koporsóikat az 1851-ben elkészült családi kriptába helyezték el Merseváton. /62/

A II. Világháború utáni években, és az óta többször is feltörték koporsóikat. A Vidos család korunkban élt tagjai nem szereztek olyan érdemeket, vagy tekintélyt maguknak, mint elődeik, hogy a ma embere szívesen emlékezzék róluk. Annál inkább méltó erre Vidos József, akiről Széchenyi István így nyilatkozik egy hozzá írt levélben:
„Önnek a kevés szó is elég, Isten tartsa meg, és maradjon barátom, Széchenyi István”. A levelet 1840. november 24-én írta Széchenyi a Vas-Sopron megyei szeder egylet megalakulása alkalmából. /63/
Szombathely X. kerületében, és ma már Merseváton is utcát neveztek el róla.

Kripta út, a kriptával

Szinte a Vidos birtok közepén 1851-ben létesített családi kripta és a hozzá vezető út. Az út a Merseváti haranglábtól vezet a temetkezési helyhez. Itt helyezték el a család kemenesmihályfai és merseváti halottainak koporsóit.

Temető

A községtől régebben 600km-re volt a himeskői út mentén. Ma azonban a falu a temetőhöz ért, mert 1965 után új utcasor keletkezett itt, a Hargita utca. A temetőben a legrégebbi síremlék Barcza Borbála síremléke, kb. 150éves. Ez a síremlék homokkőből készült. Az un. Temetőkereszt fából készült még a múlt században, rajta lemez Krisztussal. Csak a földben volt lábrész korhadt el, s ma két vendégláb közé szorítva a felső részt visszaállították. Népi műemlékként kell őrizni. A keresztet védő bádoglemez két végén a napot és a holdat jelképező, kb. 20cm átmérőjű bádogkorong, van. A régi kultikus ábrázolás szerint a nap a fénynek és az életnek, míg a hold a sötétségnek a jelképét jelentette. A bádog védő lemez hajlatának legmagasabb pontján Krisztus, az allelujás zászlóval, mint az „Isten báránya” van ábrázolva. A temetőt 1945 után nagyobbították, új kerítéssel látták el, de a téglából készült bejárati kaput lebontották. Az új temető részben ravatalozót építettek, mert a régi csak deszkából készült. A ravatalozót a jelenlegi önkormányzat teljesen felújította, kívül-belül. /2004-2005/

Kalingya dűlő

A temetőtől északra fekvő földterületet jelzi. Egy része szántóföld, a másik részén fűztelep van. A monda szerint itt állott Kalingya Kata kastélya, amely a múlt században pusztult volna el. Kalingya Kata a török megszállás idejében élt. A törökök elől a Cinca nádasaiban keresett menedéket. Üldözés közben egy török a csónakba emelte Katát, aki a csónak fenekén talált kenyérrel úgy fejbe ütötte a törököt, hogy az a vízbe esett. A leányt Radó István, Szentmártoni legény mentette ki. Kata egy kendőt is elvett a töröktől, és azt a Szentmártoni templomnak ajándékozta. /64/
Pesty gyűjtésében /1864/ „Kalingya nevű dűlő birtokos nőjéről, Kalingya Katáról kapta nevét. A jeles kastély elpusztult, 1852-ben akadt rá alapjára birtokosa. /65/
Hogy ez a kastély hol lehetett, ma senki sem tudja. 1964-ben, amikor a fűzvessző alá forgatták a földet, a traktor ekevasa római épület alapjait, téglát, cserepeket forgatott ki a földből. Később egy kb. 3x3m alapterületű helyiség fundamentuma is elő került. Ezeket a leleteket P. Bucz Teréz, a Savaria Múzeum régésze is megtekintette, és megállapította, hogy eredetiek a cserepek és téglák. Előfordulhat, hogy valami katonai őrállás vagy cserép és téglakészítő műhely lehetett itt. 1554-ben a kemenesi járásban végzett nemesi összeírás szerint 198 egytelkes nemest írtak össze, és ezek között volt Mersén Kalanda Ferenc és Kalanda Mihály. De a Pallas Nagy Lexikon 1895. évi kiadásában talált adatok szerint Kalanda nevű veszprémi püspök is létezett 1204-ben. /66/

Tagút

Merseváttól nyugati irányban kiinduló út, az 1930-as évekig igen rossz földút volt.
A Radó majorokhoz, illetve Kemenessömjén felé vezetett. Az 1935-36-os években szilárd alapú úttá alakították át, és a Cinca völgyön átvezetve, leágazást építettek Szentmárton felé. A falutól kb. egy km-re volt egy kút ezen az úton. A kút két oldala kővel volt kirakva, ez volt a „bodon”. Víz rendszerint csak ebben volt. M már nincs meg ez a kút, és a Tagút elnevezés is megszűnt, Szentmártoni út lett a neve a közhasználatban.

Himeskő, vagy Hímeskü

A Tagút északi oldalán a falutól kb. 900m-re elterülő, kissé emelkedettebb mező rész. A közhit szerint itt volt a régi Merse. Arról már volt szó, hogy Himeskő és Merse egy időben
Külön faluk voltak. A templom azonban Himeskőn volt. Állítólag „vörös barátok „lakták.
Az 1920-as években még sok kő és tégla törmeléket találtak szántás után a földeken.
Közhit szerint a templomot a törökök pusztították el, ezt írások is igazolják.
Akkori birtokosa az Aczél /Achel/ család. 1470-ben Aczél tamás Himeskőn és Szentgyörgyön ad el részeket. 1480-ban, a magban szakadt János birtokát ugyan itt Rohodi /más adat szerint Bokodi/ Péternek adta a király. /67/

„1596-ban a törökök úgy garázdálkodtak Kemenesalján, hogy az egész vidéket felmentették az adófizetéstől.
1683-as nagy szárazság idején VII. 7-én keltek át a törökök a Marcal gázlóin, és Kemenesalján 40 falut hamvasztottak el.”. /68/
Valószínűleg akkor pusztult el Himeskő is. Mivel Himeskő teljesen elpusztult, a megmaradt és elmenekült lakosság Mersén, Szentmártonban és az az óta elpusztult Ughon telepedett le. Himeskő templomának romjait 1793-ban a külsővati plébánia templomának építéséhez hordták el.
„Merse, ahol szintén nem volt templom, határában volt Himeskő település, virágzó katolikus templommal, melynek fundamentumát 1793-ban az új anyaegyház felépítéséhez hordták el.”/69/
Himeskő dűlő. Itt falu volt a népmonda szerint, a török, midőn hazánkat pusztította, ez is elpusztult. Nagy gyümölcsfa bokrait 1844-ben pusztította el a tagosztály. Volt itt egy jeles templom is, romjai mutatják. /70/
Helytörténetileg indokolt lenne, hogy az ide vezető fentebb már említett Tagút mentén épült utcát Himeskő útnak, vagy utcának hívnák, még akkor is, ha korábban Hargita utcának nevezték el.

Nelli major, vagy Succki

A Tagút mentén létezett két házból álló major. A népnyelv Succkinak, a térkép Nelli majornak nevezte. 1945 után lebontották. A Succki név eredetét úgy magyarázzák, hogy az egyik ott lakó cseléd asszony a macskáját a Sicc ki helyett Succkinak ejtette. Erről maradt rajt a név. /71/

Felső-Radómajor, vagy röviden Főőső Major

Az 1857-es kataszteri térképen Radóhalom, az 1883-84-es katonai térképen Radómajor, az 1992-es felvételi térképen Felső-Radómajor. A Celldömölki út mentén, attól délre lévő másik Radó majort, Alsó- Radómajornak, vagy egyszerűen Alsó-Majornak hívták.
Pesty Frigyes szerint /1864/ a Felső-Majort Radó Dénes építette 1844-ben, és ő adta neki a Radóhalom nevet. Korábban Juhászdombnak hívták. /72/
Az 1920-30-as években az uradalmi gazda, a magtárós, valamint négy család lakott itt. Az 1951-ben megalakult Kemenesszentmártoni Úttörő Termelőszövetkezetnek ez a major volt a magja. Innen terebélyesedett naggyá a Tsz, amelyhez jelenleg Kemenesszentmárton, Mersevát és Vönöck teljes határa, valamint Celldömölk és Kemenessömjén határának egy része tartozik.

Hottó

Ezen a néven, mint uradalmi tábla volt ismeretes. Valószínűleg ez a név Árpádkori települést takar.
Csánkinál találjuk:
„Pred. Holthó, Kiscell és Tokorcs táján kereshetjük a megye észak-keleti zugában, 1435-ben.” /73/
Máshol a Hosszútóti család birtokai között szerepel /1516-ban/ többek között Merse és Holtó. Ebből a két település közelségére is lehet következtetni.
Ismét máshol ez áll:
„Hernáldmesteri cs. 1435-ben kapják a körös megyei Palicsnaszentpéteriek Zsigmond királytól: Hernádmesteri és Holtói másként Berhént pusztákat, mint néhai Hernádmesteri Benedek, illetve Holthói /másként Berénthi/ Anasztázia birtokát.” /73/
A Vidos család 1810-ben írt birtok megosztási levelében azt olvassuk, hogy: Lajosnak osztódott, Holtó puszta, Szentmártonyi úton alul. /74/
A Vidos- féle osztozkodás /1810/ Holtót említi, Pesty Frigyes /1864/ pedig Berhenádi dűlőről beszél.
A fentiek szerint Berhénd /Berhenád/ és Holtó puszták azonosak lehettek, de dűlő névben Hottó alakban maradt meg. Nem lehetetlen, hogy éppen a Juhászdombon volt a Radóhalom, vagyis a mai Felső-Radómajor helyén. A major az itteni vidék legmagasabb helyén van.

Eszterházi vasút

Celldömölkről Eszterházára /ma Fertőd/ vezető vasút vonal, amely nem a MÁV, hanem a GYESEV- hez tartozik. A vonal 1898-ban készült el, hosszas tárgyalások után. 1896. VII. 15-én Kis-Cellben a Városházán a Kis-Cell –Marcaltői helyi érdekű vasútvonal Kis-Cell Magasi vonalváltoztatásról tárgyaltak.
1897. II. 23-án a Fertő vidéki helyiérdekű vasútvonal közigazgatási pótbejáratását tárgyalták. /75/
A Kis-Cell Marcaltői vasútvonal nem valósult meg, de celldömölk-répcelak-eszterházai /fertődi/ vonal igen. Ma is győr-sopron-ébenfurti Vasútigazgatóság kezelésében van.

Vönöcki út

Átszeli Merseváti határ nyugati részét. Az út Celldömölk keleti részén, a nemrég megszűnt Rózsamajornál /Gyarmati/ ágazik ki Celldömölk- Pápai útból és Vönöckön –Kenyerin-Beleden át Kapuvárra vezet.

GYESEV őrház, Bakterház

A Vönöcki út és a Celldömölk-Fertőd-i vasútvonal kereszteződésénél van. Naponta csak három-négy vonat halad el az épület előtt.

Petend /Felső, Alsó, Középső/

Uradalmi táblák elnevezése. A vasúton felül Felső, a vasút és a sömjéni út között Közép, a műút és a sömjéni elágazás közötti földek, pedig Alsó megkülönböztető jelzést kaptak.
Pesty Frigyes gyűjtéséből:
„Nemesdömölk és hozzája egy órányira fekvő Merse közt vannak Himeskő és Petend puszták. Ezek Sz. István alatt inkább villák lehettek. /76/
Egy másik forrás szerint:

„A Nemesdömölkön lakó Dömölki Gergely 1747-ben Nagy Ferenccel perlekedik a salamoni és petendi földek miatt.” /77/

Gyarmati tábla

Korábbi tulajdonosáról kapta a nevét.
A korábban már említett Rózsamajor az 1883-84. évi katonai térképen „Gyarmathy” majorként szerepel. Ez a major a Gyarmati tábla közelében volt. Amint olvashatjuk:
„Petendnél és Holtónál feltüntetett szomszéd Mayer úr és Gyarmatiné asszonyság.”/78/

Akasztó dűlő

Uradalmi tábla, amelyet két oldalról akácfasor szegélyez. Szántóföld. Nevét onnan kapta, hogy a múlt században valakit felakasztottak az egyik fára.
Pestynél:” Akasztó Domb-szántó. A múlt században fennálló akasztófáról.” /79/

Második kűhíd /Kőhíd/

Kőhídnak mondják, pedig téglaboltozata áteresz. A második jelző azt jelenti, hogy van egy első „kűhíd” is. De ez is téglából készült áteresz, közel Merse község nyugati széléhez. Arra a célra szolgál, hogy az országúttól északra lévő alacsonyabb fekvésű földeken összegyűlt vizet átvezesse az út alatt.

Laci tag

Laky Laciról, Laky Antalról kapta az elnevezést. A Laky család leszármazottai 1914-ben már nem éltek a községben, de egy bolyongó, hóbortos, elméjében zavarodott tagjának állítólag Répcelakon volt lakása, de állandóan kóborolt. Mint afféle felelőtlen iskolás gyerek, de a többi gyerek állandóan csúfolta, kiabálta utána, hogy „Laci kész a köszörűvállú.” Ilyenkor futni kellett előle. Rongyos ruhában, tarisznyával a nyakában, bottal a kezében és rendszerint mezítláb járt, kéregetett.
„Laci kész a köszörűvállú” mondás tulajdonképpen tőle ered.
Laky László Mersei lakos volt, de elitta a vagyonát és mindig lejjebb csúszott a lejtőn, majd elméjében megzavarodott, kóborló bolond lett belőle.

Póstaút-Országút

A Celldömölk-Pápa közti utat nevezték így régen. Az elnevezések magyarázat tulajdonképpen benne van a szavakban. Az utakat községi, megyei vagy törvényhatósági és állami utaknak osztályozták. Ez azt jelentette, hogy annak a közületnek kellett gondoskodni a fenntartásáról. A postaút, pedig az az út volt, amelyiken a „Kocsiposta” és a „Levélposta” járatok közlekedtek. De ettől függetlenül voltak még hivatalos állami lovas kocsi járatok, amelyeken csak hivatalos közegeket szállítottak. Természetesen az utak fenntartása, tisztítása közös feladat volt. Később az 1840-50-es években megindult a postajárat Szombathely, Sárvár, Pápa útvonalon is. Celldömölkön 1840-től volt postahivatal, Kisczel néven, 1848-1903-ig.
1871-ben indult meg a Győr, Szombathely vasútvonal. Az első időkben még nem volt meg a Vat, Merse megállóhely, csak Vináron és Kiscellben állt meg a vonat. A XIX. században már itt is megállt a vonat. A külsővati és Mersei postát Kiscellben tették le. A külsővati postás gyalogolt a két falu postájáért.
1908. augusztus 2-án alkotott községi szabályrendeletben szabályozták a postai küldemények teendőit:
„az elöljáróság fogadja fel. Kötelessége a postán érkező magánlevelek és küldeményeknek postán való átvétele és az illető feleknek a házhoz való kézbesítése.” /80/
Hogy a posta hordás hosszadalmas és késedelmes útját megszüntessék, a merseváti képviselő testület 1911. I. 7-én kérelemmel fordult a soproni postaigazgatósághoz.
„a külsővati postahivatal körletébe tartozó küldemények, levelek a merseváti vasútállomáson adassanak le, illetve fel. Köztudomás szerint Mersevát vasútállomáson az összes közlekedő vonatok, gyors vonat kivételével megállnak. Így nem lesz akadálya a postai küldemények fel és leadásának. /81/
Így szólt az indoklás: a postaigazgatóság a kérelmet teljesítette, Merseváti vasútállomásról nem beszélhetünk, mert az Külsővat nevet viseli. Hamar rájöttek, hogy Külsővatról és Mersevátról van szó.

Pityervár, Nyögtelep, Proletárházak

Így nevezték a község két utcáját, amelyeket az 1920-as ill. az 30-as évek lakásépítő akciójának keretében az ún. Falusi Kislakás Építő Szövetség kölcsönéből építettek, a falu nyugati szélével határos szántóföldeken a két út között. /Tagút, Postaút/
Az első utcát először Vidos Mária utcának nevezték, ma Petőfi utca. A másik utca neve eredetileg Kossuth Lajos utca volt. Ezt az új telepet, mivel a mezőn építették fel, „Pityervárnak”, s mivel abban az időben nehéz volt kifizetni a kölcsönszerződés részleteit,
„Nyögtelepnek nevezték”. Érdekes, hogy Pityer névvel illettek egy uradalmi táblát is. Úgy látszott, hogy ebből a madárból sok volt a mezőn, vagy azt akarták jelezni, hogy ezek az már mezőben épültek. Leginkább zsellér és cseléd emberek építkeztek itt, ezért „Proletárházaknak” is nevezték.

Hótai és Hótai út

A Malomárok és a Nagyárok, vagy Főcsatorna között elterülő mezőrész /rét, legelő, szántó/.
Árvizek idején nagy része víz alá került. A Hótai út a Malomárokkal párhuzamosan vezetett, de annak bal partján, míg a földek a másik parton voltak, szinte minden gazdának hidat kellett építeni, hogy a földjére rá tudjon menni. A Hótai név értelmezését nem ismerik. Bár sokan úgy magyarázták az 1930-as években, hogy hó tag, mert itt olvadt el legkésőbb a hó.

Dísznópáskom, disznólegelő

Ide akkor hajtotta a kanász a „disznócsordát”, Mersén így hívták a kondát, amikor a tarlókon, vetéseken, vagy a Hótai úton nem tudott legeltetni. 1921. szeptember 13-án közös legelők ügyében határoz a képviselő testület:
„Sertés legelő területre a községnek feltétlenül szüksége van. Marhalegelő nem érdeke az egész községnek” /82/
Úgy látszik, ezután létesítették a disznópáskomokat.
1884. augusztus 3-án disznólegeltetés ügyében így határozott a képviselő testület:
„minden birtokos köteles nyáron a tarlóját, télen a vetését disznókkal való legeltetésre átadni, de birkáknak nem szabad.”/83/

Csornika

A Hótai mezőrész egy részét hívták így, leginkább rét. Nem ismeretes a név eredete, bár szláv nyelvben feketét jelent.

Vasút- Bakterház

A Celldömölk-Pápa köztivasútvonalnak a Marcal-völgyön áthaladó része, ill. amellett lévő őrházról van szó. Hosszú ideig Kustyán nevezetű volt a „bakter”. Az akkori vasútvonal építése a ma emberének is dicséretére válna. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük azt, hogy a Marcal. Völgyben öt km hosszú töltést kellett építeni, hat híddal, aluljáróval. A földet, talpfát, követ, síneket ökrös szekéren hordták, és nem voltak emelőgépeik, munkaerő annál inkább. A hidak, átereszek és más műtárgyak építését olasz iparosok, mérnökök irányították.
Mint ismeretes, Mersén, hogy a Marcal-híd építésénél olasz munkások arany pénzt találtak.
Az olasz munkások, hídépítők Mersén családoknál voltak elszállásolva. Az akkor épített első híd facölöpre épült, a zsombékos talajt, az árterületet csak így tudták áthidalni. A munkálatok során állítólag egy bivalybőrbe varrt aranypénz halom került felszínre. Eredményképpen az arannyal együtt az olasz munkások megszöktek, visszamentek hazájukba. /84/
A vasútvonalon a falu állomása először Mersevát volt, majd Vat-Merse lett belőle, és később kapta Külsővat nevet. A hagyomány szerint azért vették le a Merse nevet, mert a község nem volt hajlandó hozzájárulni az állomási rakodó építéséhez. Celldömölki rakodó állomás közelsége miatt nem volt érdeke a községnek, hogy hozzájáruljon az építéshez.

Cigányrét

A vasútvonaltól délre lévő rétség és árterület, tele volt nyárfával. Teknővájó cigányok az 1910-20-as években is visszajártak nyárfát vásárolni, ill. feldolgozni. Ilyenkor ideiglenes kunyhókat készítettek itt a helyszínen, abban laktak
Az itt készített /teknő, falapát, lisztmerő stb./ elvitték, de a maradék forgácsot, szemetet itt hagyták. Valószínű ez a magyarázat a cigányrét elnevezésének. A nagy üzemi gazdálkodás és az általános vízszabályozás átalakította ezt a vidéket. Az 1960-as években nyárfasorokat, nyárfaerdőt telepítettek a vasúttól délre elterülő árterületen.

Fenék és Grófi lap

Belsővattól délre a Marcal Főcsatorna, az Adorjáni Malomárok és a vasútvonal közti mezőrészt nevezik Fenéknek. De vannak ennek a területnek kisebb rész elnevezései is. A terület egy része szántó, más része rét és zsombékos, csak ritkán járható terület. Az 1930-as években egy ilyen területen kigyulladt a tőzeg és hónapokon átégett. Érdekes látvány lehetett, ahogyan a zsombékok a tűz következtében összeomlottak, szétestek.
A Fenék egy részét Grófi lapnak hívták. A tulajdonosnő, Keményné, másodszor egy elszegényedett grófhoz ment feleségül. A gróf hamarosan el is verte, vagyis eladta a földeket. Ezért hívták Grófi lapnak. /85/

A Fenék elnevezés arra emlékeztet, hogy a Marcal posványsága, amely valamikor feneketlen mocsár volt, az idők folyamán mind jobban kiszáradt. Különösen a 150-160 évvel ezelőtt megindított lecsapolási munkák változtatták meg a terepet. Ennek a területnek a megszilárdult része lett a „FENÉK”. Ellentétben a Fenék déli részén meglévő Feneketlen tóval.

Feneketlen tó

Körülbelül egy holdnyi zsombékos, nádas, fűzfás mély terület, amelynek a közepén van tulajdonképpen a tó.
Ennek mélységét senki sem tudja, mert az alja még a víz alatt is süpped. Petrencehordó nyárssal /kb.3-3, 5m hosszú/ már próbálták megmérni, de az sem ért el szilárd feneket.
A régi öregek szerint a múlt században jóval mélyebb volt a tó, monda szerint, jó pár bivalyt szekerestől el is nyelt. /86/
Egy 150-160 évvel korábban keltett feljegyzés élénken világít rá a Marcalok világára.
„A Marcalnak vize folyása… egy feneketlen mocsár és olyan tulajdonságú,
hogy még gyalog ember is a legszárazabb időben is nyakig bele süllyed.” /87/

Bándi mező

A Feneketlen tó vidékének folytatásaként a vasúttól délre elterülő rétség. Legnagyobb része már külsővati határ. Bánd elnevezésről már volt szó a Marcal tónál. Az idősebb emberek ma is úgy emlegetik Bánhalma-pusztát, mint Bánd. A Marcal vizek között létezett Belsőbánd és a Marcal-völgy jobb oldalán Külsőbánd. Ezek e török időkben pusztultak el. A mai Bánhalma, amely a Pápa Állami gazdaság gyümölcsös központja közelében voltak.

Adorjáni malomárok

A Marcal vizek keleti mellékcsatornája. Nevét Adorjánháza közelségéről kapta. A Vas és Veszprém megyei mellékcsatornák /Malomárok/ Nagykamond határánál indulnak ki a Marcal főmedréből, egy-egy zsilipen keresztül engedik ki a Marcal vizét mindkettőbe. Ezek az árkok kb. 30km után, újra visszatérnek a főmederbe. /88/
A külsővati vasútállomás rendes úton messze volt, ezért a völgyön át Belsővatról kiindulva gyalogutat tiportak ki. A távolság felére csökkent. E gyalogút céljára az Adorjáni malomárkon keresztül bürüt létesítettek, két gerendát tettek át a csatornán, karfát szögeztek rá. Árvizek idején a gyalog út nem volt használható.

Erzsébet, Örzsébet domb

Az Erzsébet árokról már volt szó. Nevét Káldy Erzsébettől kapta. Azt a magasabb részt hívják Örzsébet dombnak, ahol a kastély kertje volt.

Kastil kert, Kastély kert

Belsővat dél-keleti folytatása, magasabban fekvő mezőrész. A XVI-XVII. Században a Káldy családnak volt itt kastélya. Káldy Péter Vas vármegye többszörös alispánja, Vat örökös földes ura élt a kastélyban. 1641. április 16-án tartotta esküvőjét Pápán. /89/
1687-ben halt meg. /90/
Fiú gyermeke nem volt, csak négy leánya. Birtoka öt ágra szakadt, mert Rebeka nevű lányát először Béri Balogh István vette feleségül. Ebből a házasságból született Béri Balogh Ádám kuruc generális is. Béri Balogh István özvegye Perneszi Gáspárhoz ment másodszor feleségül. Ezért említik az osztozkodási iratok Káldy Péter leszármazottjainak öt ágát. /91/
Káldy Péterről olvasható:
„Káldy Péter Zrínyi Péter hívei közé tartozott és 1672-ben a vati szabadosokkal fegyvert akart fogni a császár ellen.” /92/
1680-ban vati kastélyában Káldy Péter tett tanúvallomást Szenczi Fekete István és Kemenesaljai zendülés ügyében.” /93/
A Káldy birtok öt ágra szakadván még sokáig együtt maradt. Később a földek tovább aprózódtak, és csak vámszedési jog és a Pórszalóki malom jövedelméből osztoztak közösen. Ezt a birtok közösséget nevezték „Famíliának”.
A família végleg 1902-ben szűnt meg, vagyis ekkor lett vége a vámszedésnek. Az 1856-os kataszteri térképen a Merseváti határban nagy területeket jelölnek ezzel a szóval: Família birtok. Ez nagyjából egyezet a Koltai Vidos család birtokával. A Káldy kastély kapuja felett volt az a kőtábla, amelyik jelenleg Külsővaton, a plébánia épületének udvar felőli részén van.
Béri Balogh Ádám emlékét Belsővattal kapcsolatban ma már nem ismerik Merseváton, de a Külsővatiak jobban kihasználták a régi írásokban előforduló „Vath” szót, mert 1959-ben a tanácsházán emléktáblát helyeztek el. Lehetséges, hogy az a „Vath”, ahol sokszor tartózkodott Béri Balogh Ádám, Belsővat volt, hiszen itt lakott a nagyapja, Káldy Péter.

Nagyhíd, Marcal híd

A híd bal parti pillérénél olyan nagy volt a víz sodra, hogy mély gödröt ásott, míg a jobb parti meder részén kavicsot és homokot halmozott fel. Nyáron, alacsony vízállás idején szekérrel hordták fel innen a sódert, föhenyet és homokot. A gyerekek fürdője a hídtól kb. 100m-re volt. Ettől a fürdőhelytől még délebbre volt a forgó, vagyis a medernek egy olyan nagyon mély része, amelyben körbe járt a víz, örvénylett, kevesen mertek belemenni, fürödni.

Malomhíd, Malom árok

A Malom árok itteni szakasza 1885-ben készült el. A híd készítését 1885. július 29-én vállalta el Koch Miksa győri ácsmester, és öt hónap múlva a fából készített hidat /dec. 3./ át is adták. /94/
Ez a híd többszöri javítással ugyan, de 1933-ig megvolt, amikor betonhídra cserélték át. A háború alatt épen maradt, de nem sokáig, mert már készült az új út és híd. Az eredeti hídépítési költségeit a Família birtokosok fizették, mert a vámszedés is őket illette meg a hidakon, és a malom építésére a jogot ők kapták. A malom helyének kijelölése és terveinek elkészítése Török János társulati mérnök irányelvei szerint történt. A malomépítési tervek 1887. július 8-ig Merse községben a bíróházánál közszemlére lettek kitéve.
1887. július 1-én Vidos Kálmán kiscelli főszolgabíró kiadta az ideiglenes építési engedélyt. /95/
A malom e század elején Farkas Ignác tulajdona volt, és 1949-ig a Farkas család üzemeltett.
Ezen a néven nem emlegetik őket, csak „vizes mónárék”-nak nevezték a családot. A víz hozam ingadozása miatt a malom állandó üzemben tarásához nem volt elegendő, ezért az 1920-as években nyersolaj meghajtású motorral is hajtatták a hengereket. A malmok államosítása után itt is megszűnt az őrlés és darálás. A malommal kapcsolatban térjünk vissza a már említett öntözési problémákhoz. Török János társulati mérnök szerint, a vadvíz csatorna, amely a malmot a csatorna bal partján kiindulva veszi körbe, építése és tisztítása a malomtól délre 200 öl távolságig a malom tulajdonosokat terheli. A Vizitársulat erre a célra pénzt nem adott, s miután a Török hangsúlyozza, hogy a „főcél az öntözés, a víznek ipari célra használása csak mellékes.” /96/
Félő, hogy csatornázás folytán száraz időben a Főcsatorna ki fog száradni és kigyepesedik a fenék, amely felfogja az iszapot és töltődik a meder.
Ennek megakadályozása céljából, a Marcal Zala megyei szakaszán „források nyittassanak, ily források vizeivel a Marcal vizét meglehetne szaporítani.

Kokas utca, Malom utcának is nevezték régen

Öt házból álló zsákutca. Zsellérek, vasutasok építették a házakat még 1910 előtt. Több Nagy József is van a faluban, ezért az itt lakót, Kokas Nagy Józsefnek, vagy dolláros Nagy Józsefnek. Ugyan is egy ideig Amerikában dolgozott még 1910 előtt, és onnan hozott pénzen építette a házát.

Felső, Főőső utca /csúf nevén disznó…/

A régi Mersének két utcája volt, Alsó és Felső utca. Az utóbbi azért kapta a csúfnevet, mert reggelenként a kanász összeszedte a disznókat és ebben az utcában járt utoljára, és a 300-400 disznó ezt az utcát piszkította össze legjobban.

Kertészek kertje

A fenti utcában 1925 előtt volt egy nagy kertészkert, amelyben Kovács József és családja kertészkedett, de őket sem hívták nevükön. Mindenki csak Kovács kertészék, vagy kertész bácsinak hívta. A telken lévő ház egy régi nemesi kúria, az utcasortól 50m-re, beljebb volt a kertben. Erről beszélik, hogy a múlt századi tulajdonosa, Vidos Antal, még életében elkészítette koporsóját, amelyet a ház boltíves, félig nyitott széles folyosón helyezett el, és ebéd után befeküdt pihenni, sőt ilyen helyzetben még a pipájára is rágyújtott. /97/
Ha valaki ilyenkor ment be, és nem tudta különös szokását, és meglátta a koporsóban szundító embert, aki köszönéskor vagy a lépések hallatán megmozdult, úgy elszaladt, hogy többet nem is ment oda. 1945. márciusában harcok voltak itt, Mersén is, és egy gyújtóbomba úgy telibe találta a ház istállóját, hogy minden egyszerre égett. Pont a felszabadulás napján. /98/

Savanyóház, vagy Sörház / Bajcsy Zs. u. 9./

A monda szerint a ház valamikor Sörház volt. A ház első szobája helyén voltak a sörkemencék. A vakolat alatt a fal tele van szögekkel. Többször előfordult, hogy a földes szoba talaja helyenként megsüllyedt. A szomszédban lakott vak házaspár, ha elment a ház előtt, mindig mondta, hogy kong a föld, valami üreg van alatta. Állítólag a ház kamrájából indult ki egy alagút, amely a szomszéd házba vezetett át, és azon keresztül menekültek a betyárok. Savanyó Jóska, mikor erre járt, a mellette lévő házban szállt meg. Nagy mulatozásokat szokott csapni. A Savanyó ház, Savanyó János nevű korábbi gazdájának jobb kezét még 1910 előtt levágta a cséplőgép dobja. A néphit szerint Isten büntetését látta a balesetben, mert vasárnap dolgozott.

Orbán gödrök

Gödrök közepén, mint egy szigeten állt az Orbán család háza. Eredetileg a háztelek nem volt sziget, itt volt a falu vége. A ház körüli földek alatt kavics és homok volt, ezt kibányászták és nagy mélyedés keletkezett, tele gödrökkel, földhányásokkal. Esős időben a víz tavat képezett. 1945 előtt libaúsztató és libalegelő volt, télen a befagyott jégen gyerekek csúszkáltak. A gödröket az Orbán családról nevezték el. Jelenleg játszótér van a helyén, melyet
2005. augusztus 20-i falunapon vehették birtokukba a gyerekek. A játszóteret Mersevát Község Önkormányzata önerőből építette, mindenben megfelel az uniós követelményeknek.

Faiskola

Kettő is volt: gyümölcsfaiskola, és szederfa iskola. A gyümölcsfaiskola a jelenlegi tanácsház és orvosi rendelő helyén volt. A szederfaiskola az Orbán gödrök nyugati szélén. Létre hozásukat a múlt század második felében törvény írta elő. A cél az volt, hogy a falusi lakosság helyben megkaphassa a gyümölcsfacsemetéket. 1875. IV. 4-én a képviselő testületi közgyűlésen Horváth Mihály tanító a faiskolák kezelését évi 10 forintért vállalta el. A magokat a község tartozott megrendelni. /99/
A szederfaiskolák létesítését az 1848-ban megindult selyemtenyésztési mozgalom indította el.
Széchenyi István a már említett Vidos Józsefet kérte fel a Vas-Sopron megyei Szeder egylet vezetőségi tagjának.
Egy hozzáírt levélben:
„Tisztelt barátom, különös Jóakaróm! Ide mellékelve küldöm pótlólag a selyemről írt kis közleményhez járó függeléket.” /100/
A faiskolák kérdése a múlt század második felében állandó téma volt a képviselő testületi gyűléseken, mert az előírt 600 négyszögölt sohasem tudta a község biztosítani.

Harangláb Mersén

Bajcsy Zsilinszky Utca nyugati végén

Harangláb Belsővaton

Ady Endre téren. 1980-ban lebontották, és az új Római Katolikus templomhoz vitték.
Háromszáz évvel ezelőtt már létezett harangláb. Az 1968. évi Canonica Visitatio szerint: mindkét községben harangláb van. Az 1817. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint, pedig a katolikusokkal közös haranglábjuk van. /101/
1858-ban harangot és haranglábat cseréltek. A régi harangot eladták, és összegyűjtöttek hozzá 214 forint 14 krajcárt. A harangok és haranglábak 223 forint 2 krajcárba kerültek. /102/
Ezeket a haranglábakat 1918. tavaszán háborús célok felhasználása végett elvitték.

Mária szobor

Az iskolával szemben, a műút mellett. Felállítási ideje 1905. , amikor a képviselő testület tárgyalta a Mária szobor felállításának helyét, és véghatározatban kimondta, hogy:
„Mária szobornak az Erzsébet fák közt leendő elhelyezését megengedi és e célra a község tulajdonát képező utca teret a Római Katolikus Hit községnek, átengedi.” /103/
A szobor felirata a talapzaton lévő márványtáblán:
„Magyarország Nagyasszonya, könyörögj érettünk 1905.”
Készítette: Kondor Kiscell

Kelemen gödrök

A jelenlegi község közepén közterület volt, de a múlt században még a község széleként e térképen „Oede” pusztaság volt. Szintén az agyag, kavics és homokbányászás folytán keletkezett. E század elején kendert áztattak benne. A monda szerint egy asszony, Nagyboldog asszony napján, augusztus 15-én, akarta a korábban beáztatott kendert kiszedni, és ekkor vette észre, hogy a víz piros lett. Megijedt, azt hitte, hogy a víz „vérré változott”, és hogy a víz azért változott vérré, mert ő ünnepnapon akarta kiszedni. Hamarosan el is vándorolt a községből, nevére nem is emlékeznek.
A már említett Orbán gödrök vizét magas vízállás esetén az országút alatt átvezetve a Kelemen gödrökön áteresztették le a Malomárokba. Az elnevezést a Kelemen családtól kapta, mert az ő házuk, kertjük szomszédos a gödörrel.

Belsővati fakereszt és a Mersei kő kereszt

Mindkettő a Kelemen családdal kapcsolatos. Belsővaton már a múlt században állt egy fakereszt, rajta Krisztus szoborral. Tetején ívben hajló bádog védőlemezzel, amelyen fent, középen sugaras szentségtartó alakú díszítmény van. A bádogív végein, a keresztfa fekvő végeinél jobbról napkorongot, balról a holdat ábrázoló kör alakú lemez van. A régi kultikus ábrázolásban a nap mindig a fényt, a születést, az életet, a hold az éjszakát, az élet végét, ill. a halált jelképezte.
A keresztet 1843-ban a Pálfy család állítatta. A monda szerint 1868-72 között a keresztfa valamilyen oknál fogva kidőlt, és a Pálfy család házának falához volt támasztva.
1872. szeptember13-ána „Szentkereszt felmagasztalásának előestéjén” Belsővat felett sötét felhő vonult át, és olyan nagy vihar keletkezett, hogy a villámcsapásoktól majdnem minden ház leégett. Ebből a viharból csodával határos módon menekült meg Kelemen József, aki egy ledőlt tűzfal alól épségben került elő. Megmenekülése tiszteletére hálából mersei házának kertjében fakeresztet készítetett. A belsővati keresztet Pálfy János és Pálfy Ágoston megújítva visszahelyeztette a régi helyére. /104/
Kelemen József által a múlt században készített fakeresztet 1923-ban egy másik utód, Kelemen József kőkeresztre cseréltette. Elhelyezése a Kelemen ház kertjének kerítésében, az országút mellett van.
Felirata: Isten dicsőségére emeltette Kelemen József és családja 1923.
Készítője: Kondor Celldömölk
Az 1920-30-as években, nagyböjtben ehhez a kereszthez jártak ki esténként a katolikus hívek, és egy előimádkozó asszony vezetésével a rózsafüzér imádságot mondták el.

Tikszer, Csali kocsma

Hivatalosan ezt az utcát a múlt században Alsó /oósó/ utcának hívták. Ez az Országút utcája. A múlt század közepén csak néhány ház állt még. Celldömölk felől jövet az első ház volt a Csali kocsma. 1850-52-ben építette Kemény Dénes. Főleg a Monarchia fennállásának idején, de még az 1920-as években is a tojás és baromfiszedő tyúkászok ide szoktak beállni szekereikkel. Ezek zöme ausztriai kereskedő, akiket a faluban „hienceknek” neveztek, vándorutakon szedték össze az árut. Embereikkel körüljáratták a falut, és „Áuszi-Áuszi-Csibeáuszi” kiáltásokkal adták a lakosság tudtára, hogy itt vannak, és vigyék az eladni valójukat a Csali kocsmába. Ezért nevezték el ezt az utcát Tikszernek.

Vidos kastély

Szintén múltbeli emlék, kinek jó, kinek nem. Kastélynak hívták, de valójában nem volt az, csak kis kúria, amely egy alig gondozott parkban és gyümölcsös kertben volt. A kastély telke téglakerítéssel volt körülvéve. A házat az 1945 utáni években, eléggé meggondolatlanul, lebontatta az akkori vezetőség. A községben nem akadt vállalkozó, aki elbontsa az épületet, alsóságiak vállalták és elvitték a bontáskor keletkezett anyag felét, másik felét a falu béliek hordták el. A község szegényebb lett egy épülettel.
A Vidos Család Káldy Péter Barcza nevű vőjének benősülésekor került Mersére. Tagjai több száz holdon gazdálkodtak, járási és megyei tisztviselők kerültek ki közülük. Kiemelkedő egyéniség, Vidos József, akiről már volt szó.

Cziráky hársfái

Az iskola előtti út mentén és a kastélykert körül lévő hársfákról van szó. 1924-ben „követválasztás” volt, és a járás egyik képviselő jelöltje gróf Cziráky György, kenyeri földbirtokos volt. Ellenjelöltként lépett fel. A korteskedés idején minden jelölt megtartotta a maga, ígérgetésekkel tele program beszédét. Mint ilyenkor szokásos, a választó polgárok és a községi elöljáróság is előállt a maga ügyes-bajos dolgaival. Az elöljáróság, de lehet, hogy Vidos Dániel is a község fásításához facsemetéket kért a gróftól, aki, a szavazatok elnyerése érdekében, küldött is kiültetésre alkalmas hársfa csemetéket. Nagy részük 50év alatt szép fává fejlődött, de az útépítés miatt egy részüket kiszedték. A Bajcsy utcában, a harangláb körül még találunk néhány hársfát. /105/

Jégverem /Gyégverem/

Kettő is volt. Az egyik a Vidos kertben a községé, a másik Belsővaton, Linzer Mihály vendéglője udvarán. Télen, ha folyók befagytak, minden házból egy embernek menni kellet jeget vágni. A községi jégvermet ilyenkor töltötték fel jéggel. Rendelet írta elő, hogy egész évben kell jégnek lenni. /egészségügyi, hűtési célokra/

Ányósi kastély

A Vidos kert országúti oldalán állt ez a 2-3 szobából álló ház, amely a család korábbi lakása volt. Később az Ányas Lászlóhoz feleségül ment Vidos Máriáé lett és így kapta az „Ányósi” nevet. A ház mellet volt egy magtár, nevezetessége az volt, hogy az 1920-30-as években itt szokták tartani az őszi táncmulatságokat.

Kovácsműhely és községi mérleg

A műhely előtt volt a hídmérleg, és a kovácsmester kezelte. A községi kovács fontos személy a falu életében. Mezőgazdasági vasmunkákat végzett. A szekerek, kocsik vasalása, lovak patkolása stb. az ő feladata volt. A kovácsműhelyben sokan megfordultak, jó beszélgető hely ez a falusi ember számára. Az 1920-30-as években Takács János volt a kovácsmester, de gyermekeit senki nem nevezte vezeték nevén, hanem Kovács Ferinek, Kovács Linának hívták. A közös gazdálkodásra való áttérés után a kovácsműhely megszűnt, lakóházak épültek a helyén. Utolsó községi kovács, Boros József volt. De megszűnt a községi hídmérleg is.

Községháza /régi/

A Malom előtti köztéren volt, a Vadárok” partján. Több célra is szolgált. Volt benne tanácskozó terem, tűzoltószertár, itt tárolták Szent Mihály lovát és a halál keresztet, mert abban az időben csak deszka hullaház volt. A ravatalozót 1950 után építették. Volt egy átvonuló szoba is, amely a csendőr-járőrök pihenő helyéül szolgált. Szülésznő is lakott benne. A ház előtti udvaron volt egy kuglipálya is. Búcsúk alkalmával itt a szabadban volt a táncmulatság.

Víztorony

A községnek már a háború előtt is probléma a jó ivóvíz ellátással, mert akutak nagy része fertőzött volt. A községben lévő 153 kútból 4 közkút a többi magánszemélyi tulajdonban volt.
1963-ban kezdték meg a vízkutatást az iskolával szemben lévő telken. A fúrt kútvíz minősége, mennyisége megfelelő volt, és felépítették a víztornyot.
1975. április 25-én ünnepélyesen felavatták és átadták a törpe vízművet. Minden telekre elvezették, és egy vízcsapot helyeztek el, ahonnét megoldódott a víz vétel lehetősége. A lakásba már mindenki saját költségén végeztette a vízbevezetést.
A Törpe Vízmű Társulat 1973-ban alakult. Négy közéleti és 163 lakossági érdekelttel, akik egyenként 7500Ft-ot fizettek hozzájárulásként. A községben, társadalmi munkában kiásták a fővezeték árkát, ami 750 000Ft megtakarítást eredményezett. A hiányzó költségeket a Közös Községi Tanács fizette. A beruházás teljes költsége meghaladta az 5 millió forintot.

Belsővati falurész

Tulajdonképpen egy magasabban fekvő, valamikor szigetnek is nevezett földháton épült,
14-15 házból álló település. Nagy szerepet játszott, mert mint a Marcal-völgy Vas megyei átkelő helye, vámszedőhely, és mivel Pápa Sárvár között fele útján van, Stáció is volt.
A falu rész közepén majdnem derékszögben fordul az út észak felé. Ebben a kanyarban három ház fontos szerepet játszott a múltban. A vámházat az 1950-es években lebontották. Az utolsó vámos Nagy Kálmán volt 1902-ben.
A linzer /Egry/ vendéglő ma már csak lakóház. A Kis Kálmán /Horváth Lajos /háza csak a múlt században volt vendéglő. Velük szemben a vámház úgy volt építve, hogy 2m-rel kijjebb volt a szomszéd háztól, és észak és nyugat felé volt az ablaka. Nyugati sarkán a sorompó oszlopa az 1920-as években is meg volt. „L” alakú, félig nyitott bolthajtásos belső folyosója, gádor volt. Istálló épületei az út mentén voltak.
A járókelőknek, marhahajcsároknak, kocsi és levélpostának útvonala erre vezetett át a Marcal-völgyön. Ausztria felé irányuló marha kivitelnek is fontos útvonala volt.
A „hajcsárok” rendszerint megpihentek. Sok mendemonda él foszlányiban, hogy hajcsárokat ütöttek le, és elvették a pénzüket.
A betyároknak is egyik átjáró útvonal volt ez az út. A Bakonyból, Belsővaton át, a Cseren /Kemeneshát/ lévő Királykúti erdőbe vezetett az útjuk, majd onnan Ostffyasszonyfa határában lévő Ragyogó csárdánál keltek át a Rábán. Ezt az útvonalat azért szerették a betyárok, mert szinte végig réteken, nádasokon és erdőn közlekedhettek. /106/
A Kis Kálmán házának falaiban a monda szerint befalazott ember csontvázára is akadtak. Az út kiegyenesítésével Belsővatot elkerüli minden forgalom és a csend világa fog ráborulni, mert a műútról csak ők fognak ki és bejárni.