Előző fejezet Következő fejezet

Hatalmi változások 1944-1949 között

KANYÓ FERENC

 

A korszak tudományos vizsgálatát megnehezítette, hogy Alsóközpont nem volt önálló település, hanem Szeged egyik külterületi közigazgatási egysége, bár éppen ekkor már nagy lépésekben haladt az önállósodás felé. Ezért nehéz a településre mutató adatokat a Szeged külterületére, kapitányságaira vonatkozó összegző kimutatásokból elkülöníteni. Ahol erre lehetőség kínálkozott, ott Mórahalom, Nagyszéksós és Királyhalom kapitányság adatait használom, de mint ismert, ezek sem pontosan fedik a település mai határát. Máshol csak egész Alsóközpontra vonatkozó adatokat tudok közölni, ezek fontosságára tekintettel. Mindezt jelzem a megfelelő szövegrészben, illetve a jegyzetekben.

 

1. A háború következményei

Alsóközpont 1944. október 12-én harc nélkül került a Vörös Hadsereg birtokába és ettől kezdve szovjet megszállás alatt állt.

A harcok nem pusztították a községet, áldozatok mégis voltak. A Horgos— Röszke irányából támadó szovjet 108. gárdalövész-hadosztály, amely a települést is elfoglalta, kisebb ellenállásba ütközött a községtől keletre, ahol három katonai áldozat is volt: Vince Imre honvéd, (helyi lakos) Feketeszél 410. sz. tanyánál, egy ismeretlen német katona a Bata-féle malom mellett és egy ismeretlen honvéd tizedes a Nagyszéksós 15. sz. tanyánál esett el. Jóval a harcok elülte után fegyveres önkényeskedés áldozata lett három civil is, akiket lelőttek. A község második világháborús áldozatainak száma összesen 83 fő, akik a frontharcokban vagy hadifogolyként haltak meg.1 (A névsor az Adattárban található.)

A harcokat könnyen átvészelő községet jóval súlyosabban érintette a háború közvetlen utóhatása. A hat éve folyó európai küzdelemben már így is sok áldozatot hozott: erőforrásai kimerültek, a gazdaságok legyengültek, a lakosság súlyos szenvedéseken esett át és az 1944 nyarán Szegedet ért stratégiai légibombázás során megismerte a modern háború borzalmait is. Már az 1944. március 19-i német megszállás után a beszolgáltatási rendszer elviselhetetlen terheket rótt a gazdaságra, az igazi megpróbáltatások pedig ezután következtek.

A szovjet hadsereg úgy kezdett a magyarországi hadműveletekbe, hogy az élelmiszer és lótáp utánpótlást nem biztosította, azt a lakosságra hárította. Ezért 1944 október—1945 márciusa között a helyi katonai parancsnokság önkényes rekvirálásokba kezdett, később kvóták alapján az igényeik és nem a lehetőségek szerint beszolgáltatást írt elő. Kezdetben mindent rekviráltak: szénát, szalmát, gabonaneműket, élelmiszereket, állatokat, járműveket és mindenféle fogyasztási cikket. Tavasztól már szervezetten, a helyi közigazgatás közreműködésével jóvátétel keretében történt a beszolgáltatás. Ezt egyébként az 1945. január 20-án aláírt fegyverszüneti egyezmény 11. §-a kötelezően írta elő a magyar kormány számára. Az addig elvitt termény és élelmiszer a község háborús kára volt, ahogy ezt az 1945. február 28-án kelt dokumentum is bizonyítja.2

1. sz. táblázat Alsóközpont háborús kára

Állat (db) Termény (kg) Élelmiszer (kg)
700 búza 118 529 kenyér 1989
tehén 130 rozs 75 961 szalonna 2 980
üsző 136 árpa 83 399 füstölt hús 707
sertés 1 252 kukorica 393 362 bab 1 067
anyakoca 114 burgonya 436 240 paprika 2 483
juh 950 liszt 38 582 káposzta 16 808
tyúk 11 106 napraforgó 85 hagyma 20
pulyka 625 gyapjú 65 túró 171
lúd 1 110 bor (liter) 29 423 tojás (db) 8 493
kacsa 629 széna (kéve) 189 333 -  

1945. március l-jétől szervezetté vált a beszolgáltatás: bár jelentősen nem csökkent a mennyiség, bizonyos terményekre pl. borra, gyapjúra, szárnyas jószágokra nem vonatkozott. A beszolgáltatott mennyiséget hatósági áron a magyar kormány kifizette, ennek értéke messze a szabadpiaci ár alatt maradt, gyakorlatilag az új forintig — 1946. augusztus 1-jéig — nem ért semmit. 1945. májustól pl. havonta kellett 120 mázsa húst e célra beszolgáltatni, váltakozva egyik hónapban sertést, majd marhát. Ősszel a cukorrépát előbb fölszedették, olajütőket zárolták, a lefoglalt olajat és olajpogácsát Szegedre kellett szállítani. 1946. január 3-án azonnal kellett jóvátétel céljára beszolgáltatni 30 q árpát, 400 q zabot, 35 q kölest, 25 q babot. A királyhalmi I. fokú közigazgatási hatóság területéről (1944 közepétől működött külön): 30 q árpát, 100 q zabot, 25 q kölest és 15 q zabot. 1946. II. negyedévi húsellátásra 408 q és Királyhalomnak 214 db szarvasmarhát.3

Igen nagy terhet jelentett a gazdaságoknak, hogy a 1944 november elejétől a Budapestért folyó harcok időszakára a Vörös Hadsereg új hadosztályokat és seregtesteket vont össze Dél-Magyarország területén, majd pedig hátországként támaszkodott a háborútól addig jobban megkímélt területekre. Ekkor nőtt meg a spontán rekvirálás, az orosz katonák sokszor bandákban csatangoltak és molesztálták a lakosságot, igen gyakori volt az összeütközés is.

A budapesti harcok csúcspontján, 1944 december végétől 50 ezer sebesültet ápoltak Szegeden a katonai kórházakban. Tej ellátásukhoz Alsóközpont hozzájárulása fontos volt, mert a vágói, széksóstói, mórahalmi és fodortanyai tejgyűjtő állomásokról naponta 5—6 ezer liter tejet szállítottak Szegedre 450 tehenes gazda tejbeszolgáltatásaként. Januártól az orosz katonai kórházak részére gyűjtést szerveztek, amelyben már az újra életre hívott mozgalmi szervezetek és a vöröskereszt is közreműködtek. A lakosság áldozatvállalását a kimutatás is tükrözi.4

2. sz. táblázat A gyűjtés eredménye

Kapitányság paplan lepedő párna takaró (pokróc) dunyha
Mórahalom 13 72 374 13  
Királyhalom 19 135 3  
Nagyszéksós 3 14 295 7  
Alsóközpont összesen 32 202 1935 62 16

A háborús közmunka nem volt ismeretlen már a német megszállástól kezdve, különösen amikor 1944. szeptember 10-én hadműveleti területté nyilvánították a Duna—Tisza közötti részt. A polgári lakosság ilyen mérvű igénybevétele azonban különösen szembetűnő, amit a köznyelv „robot"-ként ismert. November elejétől kezdett általánossá válni, november 30-ától már névsorok mutatják a nagyarányú igénybevételt. December 4-étől gyakorlatilag Alsóközpont egész férfilakosságát mozgósították lovas- és gyalogos robotmunkára. Novembertől december közepéig a szegedi vasúti híd építéséhez, a pontonhidakhoz vezető utak kialakításához és ezek karbantartásához vették igénybe a lakosságot. Öt naponként átlagosan 200—300 embert adtak Szegedre, akik nyitott teherautókon utaztak be, ahol legtöbbször ők voltak az éjjeli munkások is. Emiatt közülük nagyon sokan megbetegedtek.

Az orosz katonai kórházak berendezése után a tüzelő biztosításához mozgósították őket. A fakivágás, feldolgozás, fahordás és rakodás mind a helyiek feladata volt. Külön fahordató orosz parancsnokságot hoztak létre Mórahalmon, és 1945. január 10-étől állandóan lekötöttek 200 fogatot (200 fő) és 100 gyalogos munkást, akik a kisvasúton és a teherautókon berakodtak. Volt olyan nap is, hogy 250 fogat Szegedre fuvarozta a fát. Február l-jén már azt kéri a közigazgatási vezető, hogy a sok megbetegedés miatt legalább a Szegeden dolgozó embereket engedjék haza. Ez így tartott kitavaszodásig. Ekkor a meginduló tavaszi munkák miatt a szegedi orosz városparancsnokság intézkedésére jelentősen csökkent a robotmunka. 1945 márciusától 150 német és magyar hadifoglyot vezényeltek a fakitermeléshez, áprilistól pedig 112 volt nyilas munkást irányítottak ide Szegedről. A fogatos robotot továbbra is a helyiek adták.5

 

2. A közigazgatás és a hatalmi szervek megváltozása, a pártok megszervezése

A közvetlen háborús helyzet megszűnése után első feladat volt a közigazgatás újbóli indítása és demokratikus szellemben történő átalakítása, a rend és közbiztonság megszervezése. A községi igazgatás beindításában Szeged város polgármesteri hivatala közvetlenül nyújtott segítséget. így a közigazgatási hivatal elmenekült vezetője, Dr. Árendás György helyére Bessenyei János irodatisztet nevezték ki, aki ezt követően 1949-ig dolgozott a hivatal élén. Helyettese Kazi Gáspár irodatiszt, anyakönyvezető lett. Egyelőre fő cél volt a működőképesség helyreállítása és fenntartása. Az elmenekült 8 közigazgatási alkalmazottat átcsoportosítással helyettesítették. November közepén már kezdetét vette a rendszeres munka. A születettek és elhaltak nyilvántartásával a polgári anyakönyvvezetés is megkezdődött. A község vagyonát, házi pénztárát rendezték, már csekély bevételre is szert tettek.

1945 januárjában 7 ügyosztályon 19 fő dolgozott. Közben új alkalmazottakat vettek fel, pl. Wrona Marian (József) lengyel menekült katonatisztet, aki 1939-ben maradt Alsóközponton és a szovjet megszállás kezdetétől tolmácsként dolgozott. Október l-jén a létszám újból elérte a 25 főt.6

A front utáni anarchikus helyzet szinte kikövetelte, Szeged város példája segítette a polgárőrség megszervezését. Mórahalmon 1944 novemberében hívták életre. Parancsnoka Vaszkó Elek, helyettese Papdi Pál (mindketten MKP tagok), létszáma hamarosan elérte a 31 főt, de (főként az éjszakai őrjáratozásba) bevonták az esküdteket is. Hamarosan őrsöket hoztak létre, így Királyhalmon egyet, Nagyszéksóson 5-öt (vagyis majdnem minden esküdtségben, mert ez volt a megszokott szerveződési forma): egész Alsóközponton 25 őrsöt szerveztek. A túlszerveződésen kívül hibák is jelentkeztek, pl. részrehajlás a közmunka („robot") igénybevételénél, ha az esküdtek segítséget kértek a fosztogatások ellen, idejében ritkán értek oda, gyakran csak saját tanyáikat védték stb.7

1945 nyarán belügyminiszteri rendeletre a polgárőrségeket feloszlatták és a belügyminiszter alá rendelve megszervezték a rendőrséget. A rendőrőrs Mórahalmon működött, parancsnoka Vaszkó Elek, helyettese Papdi Pál maradt. Bár túlkapásai miatt Papdi Pált Vaszkó leszerelte, augusztusban a Szegedről ide irányított nyomdász, Tóth Károly (MKP-tag) vette át az őrsparancsnokságot is. A rendőrség feladatköre is bővült, a rend, fegyelem és közbiztonság mellett közreműködtek állami-közigazgatási feladatok végrehajtásában is, így állatösszeírásban, szeszes italok árusításának ellenőrzésében, szegényügyek intézésében stb.8

A Mórahalom körzetében húzódó trianoni országhatár 1944 októberétől 1945 áprilisáig teljesen védtelen volt, a határt a megkötött fegyverszünet értelmében a Szovjetunió garantálta, de nem védte. így az Oltványi, Varga nagyszéksósi és Dohány, Míg királyhalmi esküdtségek területén szerb partizánok (többek által felismert horgosi „partizánok") a lakosságot rendszeresen rabolták, sőt testileg bántalmazták. Többszöri sürgetésre az 1945 áprilisában felállított szegedi V. ker. hadtestparancsnokság (vezetője Örley Zoltán ezredes) első intézkedéseként a 16. hadosztály pótszázadának 103 főnyi legénységét a Röszkétől—Királyhalomig húzódó országhatár védelmére irányította. Ezzel az atrocitások meg is szűntek.

A határvédő katonaságot egyébként a lakosság helyezte és látta el. Oltványi Vince (Nagyszéksós 71. sz.) és Kiri István (Királyhalom 1001. sz.) tanyáján volt az őrsük, de a többi határmenti tanya gazdái is élelmezték őket. 1946 februárjától 10 fős határrendőrőrs váltotta fel őket, amelynek kapitánysága Szegeden, irodája Alsóközponton volt a kórház épületében. Határőrök 1947-ben jelentek meg először, az Oltványi és Kiri tanya szinte laktanyaként szolgált továbbra is.9

Az újjászerveződő közigazgatás feladata volt az oktatás megindítása is. Szegeden 1944. november 3-án megindult az iskolai oktatás, Mórahalmon egy héttel később, november 10-én. Kezdettől számos gond jelentkezett. A tanítók egy részét katonának hívták be, a tanulók tanyai közlekedése sem volt biztonságos, így folyamatos oktatás inkább a központ három iskolájában volt, itt is hosszú téli- és kényszerű „szénszünettel".

1944. szeptember 2-án a gyermekklinikát a szegedi bombázások miatt Alsóközpontra telepítették (egy nappal lebombázása előtt), de már tavasszal kiköltöztettek egy teljes kórházi berendezést, amely Szent László Kórház néven szerepelt 1946-ig. Bár október 8-án az orvosok elmenekültek, csupán dr. Leiter Margit orvosnő és két ápolónő maradt helyben, a megszállást követően dr. Balogh István plébános és a község vezetőinek segítségével a kórházat tovább működtették. Előbb fertőző kórházként, majd 1945 tavaszától tüdőgondozó kórházként még a helyiek orvosi ellátásában is nagy segítséget jelentett. Villanyvilágítást az akkumulátor-telep biztosított, vizet és részben villanyt egy aggregátor szolgáltatott, amelyet Lázár Lajos helyi ezermester alakított át fatüzelésűvé és a hajtóerő átvitelt is megoldotta.

A kórházi egészségügyi ellátás mellett, a helyén maradt dr. Papp Sándor orvos is tevékenykedett, akit 1944 júniusában helyeztek ide, a katonának behívott dr. Matusovits Leó orvos helyettesítésére. így az ellátás a legnehezebb időben jobb volt, mint a környező községekben, ahol legtöbb helyen orvos- és gyógyszerhiánnyal küzdöttek.10

A közigazgatás demokratizálódását célozta, hogy igazoló eljárás elé utaltak minden köz- és magánalkalmazottat, állami szervezetek tisztségviselőit és egyéb fontosabb munkakört betöltő alkalmazottait is. Bár az igazolási nyilatkozatokat már 1945 tavaszán kiosztották, a szegedi II. sz. igazolási bizottság viszonylag későn, csak július 31-én függesztette ki az igazolandók listáját és augusztus 8—9-én került sor az igazolási eljárásra. Ennek eredményeként igazolták a népiskolai igazgatót (Takács Mihályt), 6 népiskolai tanítót és tanítónőt, 40 esküdtet, a rendőrség tagjait és jelöltjeit (20 főt) és a 25 közigazgatási alkalmazottat. Közben 2 közigazgatási alkalmazott (Dr. Árendás György felesége és édesanyja) lemondott hivataláról, így ők nem is kerültek most a bizottság elé. Az összes többi eljárás alá vontat a bizottság igazolta, amelynek eredménye: 1 főt (Dr. Árendás Györgyöt) elbocsátásra ítélte, 2 főt 5 évig előléptetésből kizárt, 1 közalkalmazottat megdorgált. A 40 esküdtből többet megfeddésben részesített, holott 1945 tavaszán és nyarán sokan lemondtak már tisztségükről, akiket nem kellett igazolni. Népbírósági eljárásra egyelőre nem utaltak senkit. Az igazolási eljárások azonban máig tovább folytak 1946-ban, sőt még 1947-ben is.11

A politikai pártok újjászervezésében meghatározó volt a lakosság mezőgazdasági foglalkozása és Szegedhez való tartozása, a város viszonylagos közelsége. A Független Kisgazdapárt (a továbbiakban FKP) kezdettől a legbefolyásosabb politikai pártként szerveződött újjá. A második legbefolyásosabb politikai erő a Magyar Kommunista Párt (MKP) lett, amely bázisát a szegényparasztságban, földmunkásokban találta meg. Szeged város hatása itt különösen érezhető volt, mert az MKP a várostól állandó segítséget kapott, sokszor a legfontosabb ún. „kulcskádereket" onnan küldték ki. Az MKP befolyása azzal is összefüggött, hogy a háború után általában a baloldali radikalizmus megerősödött.

A Független Kisgazdapárt gyors talpraállásában döntő szerepe volt dr. Balogh István alsóközponti plébánosnak, aki 1944. november 12-én Erdei Ferencnek és Révai Józsefnek a helyi plébánián mondott igent arra, hogy a FKP újjászervezésében kulcsszerepet vállal, a Délmagyarország c. koalíciós napilap újraindításában társszerkesztőként részt vesz, mint a lap egykori résztulajdonosa. A lapot 1944. április 16-án a németek betiltották és november 19-én már úgy jelent meg első száma, mint a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front (MNFF) lapja. Az FKP november 23-án Szegeden tartotta zászlóbontó alakuló gyűlését, december 2-án Alsóközponton is megalakult helyi szervezete. Dr. Balogh István volt az elismert vezetője, de lassan idejének nagyobbik részét Szegeden töltötte, így Dobó Gyula, régi kisgazda lett az elnöke. Vitathatatlan előnye volt a többi párttal szemben, hogy már régóta megvoltak szervezeti keretei: a mórahalmi és a nagyszéksósi gazdakörök és az olvasókörök, tulajdonképpen mint a párt szervezeti formái működtek. Harcos ellenzéki múltja ugyancsak segítette a szervezkedést.

A szegedi FKP szervezet a debreceni központ létrejöttéig országos hatáskörrel dolgozott.  Dr.  Balogh István számos gyűlésen felszólalt,  több  cikket is írt a Délmagyarországban, amelyben a parasztságot szerveződésre hívta fel, és ez a községben is kedvezően éreztette hatását. 1944. december 3-án nagygyűlésen, a szegedi Nemzeti Színházban ünnepélyes keretek között alakult meg a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front és a Szegedi Nemzeti Bizottság, s elnökévé dr. Balogh Istvánt választották. December 16-án az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe nagygyűlésen delegálták a szegedi küldötteket, köztük dr. Balogh Istvánt és a mórahalmi pártelnököt, Dobó Gyulát. A december 21—22-iki ülésén Balogh Istvánt az Ideiglenes Nemzeti Kormányba is beválasztották, mint miniszterelnökségi államtitkárt és 1948-ig a magyar politikai közélet egyik fontos szereplője volt.12

A FKP szervezetileg először a község belterületén erősödött meg, de 1945 tavaszán már a tanyavilágban is több szervezet kezdte meg működését. Az FKP jelentős tömegeket tudott mozgósítani, amelyet vonzó és jelentős demokratikus ellenzéki múltjának köszönhetett, de főként annak, hogy gyűlésein fontos gazdasági és helyi politikai kérdéseket tárgyaltak. Jelentős volt az FKP polgári és helyi értelmiségi bázisa is. A vezetősége stabil volt, belső cívódások nem gyengítették.

A mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos különböző szervezeti keretekben is jól érvényesítette befolyását. A Gazdasági Egyesületben még a vezetők is azonosak voltak. 1945 nyarán a településen is létrehozta a Parasztszövetség helyi szervezetét. A Szabad Szakszervezetek politikai szerepét igyekezett ellensúlyozni, de valójában a parasztság érdekvédelmi szervezetét akarták megteremteni. A párt egyszerű, világos és ügyes politikája magyarázza, hogyan tudott szervezetileg gyorsan megerősödni. 1945 áprilisában 800, nyáron már 1500 tagja volt a Kisgazdapártnak, több mint a szakszervezeteknek. Az MKP és a Földmunkás Szakszervezet közös nagygyűlést tartott december 31-én és január 14-én több száz résztvevővel. Fő téma a nemzeti összefogás, de legnagyobb visszhangja a földreform kérdésének volt. A szegedi események hatására január 21-én létrejött a Nemzeti Bizottság (NB) is. Első elnöke a kisgazdapárti Tanács Sándor lett.

A Magyar Kommunista Párt (MKP) szintén elsők között szervezkedett, Szegedről kommunista pártszervezők — így id. Krajkó András — már 1944. október 30-án felkeresték Alsóközpontot. Az MKP helyi szervezete december 12-én jött létre, titkára Guczi Ferenc lett, vezetőségében ott találjuk Dobó József, Papdi József 1919-es veteránokat és Burg Dénes irodai altisztet. 1945 tavaszán belépett a pártba a közigazgatási hatóság vezetője, Bessenyei János is, akit azonnal beválasztottak a vezetőségbe is. A párt helyiségei a közigazgatás épületében voltak; három szoba, telefonnal. A taglétszám hamarosan 150 főre nőtt.13

Az MKP szervezeti élete is fellendült, taglétszáma 1945 nyarára 165, a választások előtt már 300 fő, közülük 62 nő. A százalékos megoszlás szerint 85% földműves és napszámos, 10% iparos, 5% az értelmiségi, de a gazdák között is számos tagja volt. Vezetőségi ülést minden hét csütörtökjén, taggyűlést havonta egyszer, vasárnap de. 10 órakor tartották. Kultúrcsoportot terveztek, de a propagandamunkában és előadások tartásában még hosszú időn át Szegedről vártak, és esetenként kaptak is segítséget. Ugyanakkor a párthoz szorosan kapcsolódó földmunkás szakszervezet taglétszáma 1000 fő körül volt, amelynek elnöke Kertész József királyhalmi földműves lett.14

A Nemzeti Parasztpárt (NPP) 1945 január közepén alakult meg, Erdei Ferenc szervezőmunkájának eredményeképpen. Korábban semmiféle szervezeti formája nem volt a községben, sőt a pártot is csak most ismerték meg. A Délmagyarország című koalíciós lap révén hamar ismertté vált az NPP földreformtervezete, amely a földbérlők egy részét radikalizmusa miatt vonzotta. Ezért elég sok földnélküli és szegényparasztot találunk a párt soraiban, de a Kisgazdapárt túlsúlya miatt nem tudott jelentős erővé válni. Elnöke Csöke József lett, aki a Földigénylő és Földosztó Bizottság elnökeként köztiszteletben álló vezető volt.

A Szociáldemokrata Párt (SzDP) nem tudott számottevő politikai tényezővé válni. A párt korábbi aktív, baloldali érzelmű tagjai az MKP-ban tevékenykedtek, a megmaradtak csak 1945 tavaszán kezdtek szerveződni, a szegedi szervezet megerősödése után és annak segítségével. Csekély tagságát a község iparosai adták, ők viszont kitartottak mellette hagyománytiszteletből. Vezetőségében Tóth Illés és Dóczi Mihály játszott fontosabb szerepet.15

A Polgári Demokrata Pártnak nem alakult szervezete sem a községben.

A tömegszervezetek újjászervezése részét képezte a demokratikus politikai élet kibontakozásának. A paraszti szervezetek újjászervezése az FKP tevékenységéhez kapcsolódott, bár ezek politikai érdekképviselet igényével nem léptek fel, kivéve a Parasztszövetséget. A földmunkás szakszervezet révén viszont a szegényparasztok első ízben jutottak politikai szerephez és a szakszervezet révén beleszólást nyertek a község ügyeinek intézésébe. Ez is magyarázza, miért növekedett olyan ütemben a szakszervezetek taglétszáma.

Jelentős, hogy a meglévő ifjúsági szervezetek — mint a KALOT (Katolikus Legényegylet) és a KALÁSZ (Katolikus Leányegylet) mellett — új szervezetek jöttek létre, mint a MADISZ és FISZ. A MADISZ (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) a már szerveződő KISZ-ből alakult, amely Szegeden már 1944. október 15-én megalakult. Mórahalomra Halász Györgyöt küldték szervezőmunkára. Végül is 1945 januárjában népfrontos jellegű szervezet mellett döntöttek: ez volt a MADISZ, amely a FISZ létrejötte után mégis az MKP ifjúsági szervezete maradt. A MADISZ 1945 áprilisában jött létre, titkára Csaplár Sándor lett, létszáma 56 fő volt. 1947-ig nem is nagyon változott. Bár a MADISZ örökölte a Levente Egyesület vagyonát és könyvtárát, vonzó programot nem tudott kialakítani és így pl. 1945 decemberében a könyvtárat is átadta a Földmunkás Szakszervezetnek, hogy az népkönyvtárként működtesse.16

A FISz (Független Ifjúsági Szövetség) a Kisgazdapárt szervezete volt, a MADISZ-szal egyidőben alakult. Taglétszáma 80 fő körül mozgott, titkára Krisztin István volt. Erős átfedése volt a KALOT-tal és KALÁSZ-szal.17

 

3. Az 1945-ös nemzetgyűlési választások

Az Ideiglenes Kormány rendelete a választásról és a választójogról szeptember l-jén jelent meg. A községben működő négy párt előkészületei azonban már 1945 nyarán megkezdődtek és szeptember—októberben bontakozott ki a választási kampány, a pártok választási küzdelme. Az előkészületek során minden párt növelni igyekezett taglétszámát, befolyása növelése céljából. Fontos szerepet kaptak a taggyűlések és nagygyűlések, illetve a helyi (szegedi) újságok. Mivel a korábbi koalíciós Délmagyarország már 1945 tavaszán a kommunisták orgánuma lett, a FKP Szegedi Hírlap címen '45 nyarán hetilapot indított, amely nagy példányszámban járt a községbe is.

A választási programokban az MKP osztályharcos alapra helyezkedett, amely „a reakció elleni harc" formájában jelentkezett, ennek pontos körülhatárolása nélkül. A további politikai célok: az ország újjáépítése, a háborús károk helyreállítása, az infláció megállítása, a közellátás biztosítása, és a mezőgazdaság talpraállítása. A Kisgazdapárt stratégiailag ugyancsak „világnézeti síkra" igyekezett terelni a választásokat, mondván, hogy november 4-én a demokrácia és a szocializmus között választ az ország. Ehhez igen ügyes taktikai lépéseket tettek, választási jelszavaik a békesség, a nyugalom, a törvényesség, a vallás, a magántulajdon védelmét ígérték a lakosságnak, elutasítva az MKP „osztályharcos" álláspontját. Igen jól kihasználták a kommunistáknak azt a taktikai hibáját, hogy az addig végbement demokratikus átalakulásban játszott szerepüket erősen eltúlozták. így joggal rájuk háríthatták a felelősséget az ország minden belső nehézségéért.18

A Nemzeti Parasztpárt „földosztó pártként" a szegény- és kisparasztság mellett a középparasztságot is igyekezett megnyerni, de sikertelenül. Paraszti bázisát nem tudta szélesíteni, radikális programja, a módosabb parasztsággal való szembefordulása miatt sem. A Szociáldemokrata Párt politikai jelszavai nem sokban tértek el a kommunistákétól. Inkább az éles pártharcokban, az FKP—MKP szembenállásában kiegyensúlyozó szerepe a szembetűnő, ezt mutatja, hogy a hét választási körzetből ötben szociáldemokrata volt a választási bizottság elnöke.

A pártok választási küzdelmében a két nagyobb politikai erő, az FKP és MKP egyaránt rétegspecifikus propagandát folytatott. A nők megnyerését egyaránt fontosnak tartották, ezért Mórahalmon 1945 nyarán létrejött az MNDSz (a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége), majd szeptemberben megszervezték az FKP női szervezetét is, amely a Szegedi Hírlap révén igen hatásos propagandát folytatott. A pártok taglétszámának növekedéséről nincsenek adatok, de arról igen, hogy a pártok sokféle eszközt igénybe vettek ehhez: sóosztást, cukorosztást, fakitermelésre szóló engedélyek kiadását, sőt még a földosztással kapcsolatos panaszok és fellebbezések megszaporodása is erre utal.19

A választási hadjárat legfőbb célja azonban a pártokon kívül maradt szavazók megnyerése volt. Ezért tartottak nagy számban választási nagygyűléseket, legtöbbet a Kisgazdapárt, amely minden esküdtségben szervezett egyet, esetenként kettőt is. Itt a parasztság bátor kiállásának fontosságáról beszéltek. Legtöbbször a vasárnapi mise után tartották, amely többször a himnusz eléneklésével kezdődött és imával fejeződött be. Ugyanakkor a Kisgazdapárt szegedi szervezetének vezetésében éles jobboldali fordulat ment végbe: eltávolították a párt éléről a mérsékelt polgári politikusokat (pl. Donászi Kálmánt) és Nagyiván János csoportja vette át a vezetést. Ez rányomta bélyegét a párt kampányára is: erősödött a vallás védelmének politikája, amely a jelszavakban is megnyilvánult és érzelmekre való hatása miatt nem is volt eredménytelen.20

A választási hadjárat kiélezett, feszült hangulatában nagy feltűnést és botrányt keltett két fontos esemény. 1945. szeptember 15-én, szombaton a szegedi piacon az SzDP ifjúsági szervezete, a SzIM (Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom) szervezésében a szegedi, főként polgári iskolák — részben tanári kísérettel — néma tüntetést tartottak a magas piaci árak ellen. A nem kinyomozott eseményben zavaros elemek, köztük vásárlók és diákok is szétszórták a piacozók termékeit. Sok alsóközponti piacozónak a napi bevétele veszett így el. Ennél is nagyobb botrányt okozott egy mórahalmi esemény: 1945. október 25-én este 8 órakor egy férfiakból és nőkből álló csoport, mintegy 50—60 fő tüntetett Melegh Géza vezetésével a Kisgazdapárt és a rendőrség ellen. Az FKP vezetője, Dobó Gyula nemzetgyűlési képviselő háza elé vonultak, ahol „Le a Kisgazdákkal! Halál a reakciós kisgazdákra!" jelszavakat skandáltak. Mire Dobó Gyula kijött a házából már csak 8—10 ember tüntetett. Ekkor a Gerle majorhoz, majd a Damásay tanyához vonultak. A későbbi MKP pártvizsgálat kimutatta, hogy Melegh Géza „terror alatt tartja az új földhözjuttatottakat" és azzal is fenyegetőzött, hogy majd „ő csinál itt demokratikus rendőrséget!" Ezért az MKP-ból ki is zárták. A balos jellegű tüntetések, kilengések sokat ártottak a két munkáspártnak is.21

A pártok választási küzdelmében nagy szerepet kapott a plakátháború, sőt Szegedről még a röpcédulákból is jutott. Ez nem egyszer kiélezte a pártok ellentétét, a választások előtti hetekben. A plakátok letépése és átragasztása napirenden volt. De mindennél nagyobb szerepe volt a csoportos beszélgetésnek és a házi agitációnak. Ezt főképpen az MKP és FKP alkalmazta. A FKP női szervezete külön is felhívta a figyelmet a család, az ismerősök, rokonok és barátok egyéni meggyőzésére.22

Ilyen előzmények után zajlott a választás, amely egyébként szenvedélyes légkörben, de incidens nélkül zajlott le. Lefolyását és eredményeit lásd a 6—7. sz. táblázatban.23

A választásokon a két körzetben, 15 esküdtségből 4578 fő került a választói névjegyzékbe. A háború következtében — vagyis a távollévő katonák, hadifoglyok miatt — a nőválasztók száma a leadott szavazatok alapján 250 fővel (6,2% -kai) több volt a férfiakénál. Feltűnően magas a távolmaradók száma, 514 fő (a választásra jogosultak 11,2%-a) és az érvénytelen szavazatok száma (77, vagyis 1,8%), ami azt jelenti, hogy az érvényes szavazatok a választásra jogosultak számának csupán 87%-ot tettek ki. A 13% jelentős részét a nők és a tanyákon lakó idős emberek alkották, akik közül többen még a választási névjegyzékbe sem kérték bejegyzésüket.

3. sz. táblázat Az 1945-ös választási körzetek és helyeik

Vál. körzet és helye: 86-os Nagyszék-sósiisk. 91-es Barmos György isk. 92-es Szent Imre isk. 93-as Gazdasági isk. 94-es Dosztig
isk.
95-ös Kraller isk. 96-os Királyhalom szobros isk.
elnök Tóth Illés (SzDP) Vaszkó Elek (MKP) Somogyi András (SzDP) Kemenesi József (SzDP) Szűcs Illés (FKP) Dóczi Mihály (SzDP) Mihály István (SzDP)
alelnök Fodor Sándor (NPP) Nagy Mihály (SzDP) Vecsernyés Antal (NPP) Kószó József (NPP) Csiszár József (NPP) Kertész József (MKP) -
biz.tag - Csiszár Ferenc (NPP) Ördög István (MKP) Kiss Kálmán (MKP) - Dobák

Mátyás (NPP)

-
jegyző Ábrahám F. András (MKP) Tanács András (FKP) Kopasz Szilveszter (FKP) Kádár Ferenc (FKP) Burg Dénes (MKP) Pakai Vince (FKP) Krisztin István (FKP)
összeíró Hantos Mihály Félegyházi Emil Kovács András Lengyelné Szabó Valéria Vásárhelyi István László István Pakai Mihály
biztosok Ónozó Lajos Szabják Lászlóné
4esk.
Dants László
2esk.
Masa József
2esk.
Kemessy József
2esk.
Peötz
Erzsébet lesk.
Fugel Károly
2esk.
Nacsa Jenő 2esk.

 

4. sz. táblázat Az 1945. november 4-ei választások eredménye

Körzet- Szav. Összesből 1.NPP 2.PDP 3.MKP 4.FKP 5.SzDP Nem
szám szám ffi érvtel. ffi ó. ffi ö. ffi ö. ffi ö. ffi ö. szav.
86-os 751 342 409 21 7 8 15 6 8 14 12 16 28 283 346 629 20 24 44 69
91-es 602 281 321 7 - 4 4 7 5 12 8 15 13 256 296 552 8 6 14 128
92-es* 556 280 276 17 39 28 67 9 11 20 40 35 75 174 187 361 9 7 16 73
93-as 429 207 232 8 7 6 13 1 2 3 14 12 26 175 205 380 6 3 9 91
94-es 843 "358 485 8 15 27 42 4 7 11 69 65 134 253 370 623 14 11 25 87
95-ös 459 227 232 14 11 5 16 3 2 5 45 38 83 156 177 333 6 2 8 51
96-os* 424 213 203 2 5 6 10 3 1 4 7 5 12 191 190 381 7 2 9 45
összes %-ban 4064 1908 2158 77 1,8 84 83 167
4,1
33 36 69 1,6 195 176 371 9,3 1488 1771 3259 80,2 70 55 124 3,0 514 11,2
Szeged ossz.         2 639
3,5
  1 419 1,9   9 053 12,1   46 650 62,4   14 936 20,0    
országos         325 284 6,8   76 424 1,6   802 122 16,9   2 697 508 57,0   823 314 17,4    
* A két körzetben 40—50% -ban olyan területek is voltak, amelyek 1950 óta nem tartoznak Mórahalomhoz.

A választás eredménye a Kisgazdapárt elsöprő győzelmét hozta, 80% fölötti eredménnyel. A többi 3, illetve a Polgári Demokrata Párttal (PDP) együtt 4 párt teljesítménye — kivéve az MKP 9,3%-át — messze alatta marad a szegedi és országos eredményeknek. (A PDP eredménye azért elhanyagolható, mert kevesebbet kapott, mint az érvénytelen szavazatok száma.) A tanulságokat persze mindegyik párt igyekezett levonni, lásd pl. az MKP-nál a Melegh Géza ügyet.

A Független Kisgazdapárt kiemelkedően jó eredményeket ért el a fejlettebb, polgárosodó mezőgazdasági területeken. „A belterjesen gazdálkodó kisárutermelő parasztság — különösen a zöldség-, gyümölcstermelő Duna—Tisza közötti területeken — a Kisgazdapárt politikájában ismerte fel saját törekvéseinek megfogalmazását. Náluk volt legerősebb a kisgazdaságok függetlenségéhez, a magántulajdon és a magánvállalkozás szabadságához való ragaszkodás, a paraszti polgári öntudat. Erőteljesen éreztették hatásukat a paraszti-kispolgári demokrácia hagyományai, amelyek örökébe szintén elsősorban a Kisgazdapárt lépett fel."24

Itt azonban más sajátosságok is voltak. Szeged határában nagy hagyományai éltek a szőlő-gyümölcs árutermelésnek, így Nagyiván Jánosék programja a szabad gazdálkodásról, szabad kereskedelemről és a reális agráripari áruviszonyokról nagy visszhangra talált, mert az itt lakók egzisztenciája a szabad értékesítési lehetőségektől függött. Vonzotta őket a Kisgazdapárt erélyes fellépése a bérletek sérthetetlensége és általában a középbirtok védelme ügyében. Ugyanakkor szerepet játszott a tanyavilág sajátos — sok pozitív elemeit is tartalmazó — konzervativizmusa, vallásossága, amit ez a párt karolt fel. Voltak persze hangulati, érzelmi elemek is, mint a nemzeti érzés, paraszti öntudat, amelyre épített is választási agitációjában, de mindezek mögött egy tevékeny, aktív és kezdeményező párt állott, jól kiépített, szilárd szervezettel. Ez együttesen hozta a kiugróan magas választási eredményt.

 

4. A gazdasági élet és a földreform

Alsóközpont—Mórahalom többnyire gyenge homokföldekkel rendelkező tanyavilág, amely gazdaságilag Szegedhez kötődött, meglévő ipara és kereskedelme is elsősorban a mezőgazdasági termelést szolgálta. A tanyavilághoz idomulóan az is szétszórt volt, igaz a két világháború között már erős falusiasodás jellemezte. Alsóközpont egyre inkább gazdasági központtá is kezdett válni. A háború utáni helyzetet mutatja az 1945. szeptember 1-jei adatfelvétel, amely Mórahalom, Királyhalom és Nagyszéksóson kívül kiterjed az alsóközponti közigazgatáshoz tartozó Csórva, Zákányszék, Domaszék és Feketeszél kapitányságokra is.25

A lakosság nemek szerinti megoszlása és korösszetétele szerint férfi összesen 10 347 fő (ebből 1-16 évig 3100,16-60 évig 4800, 60 éven felül 2447), nő összesen 8707 fő (ebből 1-16 évig 3130, 16-50 évig 4077, 50 éven felül 1300). A lakosság összlétszáma 19 054 fő. A felnőtt lakosságnál szembetűnő a férfiak nőkkel szembeni magas arányszáma, különösen a legidősebbeknél. Ez az országos átlaggal csak a gyermek korosztálynál egyezik. Nemzetiség szerint: magyar 19 042, lengyel 2, szerb 7 és román 3 fő, a nemzeti kisebbség csak 0,5 ezrelék.

A földtulajdonosok száma 4558, ebből: 0-5 kh-ig 2740, 5-10 kh között 1067, 10-20 kh-ig 612, 20-50 kh-ig 124. 50-100 kh-ig 12 és 100-300 kh-ig 3. Egyéb foglalkozás szerinti megoszlás: ipari munkások száma 9 és 5 segéd, 7 tanonc dolgozott még az iparban, 3 nagyiparos (a 3 malom tulajdonosa), a kisiparos 61. kereskedő 38, mezőgazdasági munkavállaló 1293, tisztviselő és tanító 76, orvos, ügyvéd és mérnök 3, hivatásos katona 13, nyugdíjas 12 és háztartási alkalmazott 7 fő. A mezőgazdasági munkavállalók rétege számottevő, megélhetésüket főleg a munkaigényes szőlő- és gyümölcstermesztésben vállalt napszámos munka biztosította. Az iparból és kereskedelemből élők csekély száma azt mutatja, hogy a piacozó lakosság szükségleteinek egy részét Szegeden szerezte be.

Olajsajtoló a mai mórahalmi területen: Tanács Mihály (690. sz.), Farkas Szilveszter (58. sz.), özv. Savanya Jánosné (Nagyszéksós 474. sz.). Ezek napi sajtoló kapacitása 20 q volt, kettő kezdettől fogva dolgozott, Savanya Jánosné sajtolóját 1945 tavaszán leszerelték és főispáni rendeletre Szentesre szállították.

A szeszfőzdék a téli időben teljes kapacitással dolgoztak. így Volford István és Meló Károly Mórahalmon, a Habók-örökösök főzője Királyhalmon. Az őrlőmalmok közül kiemelkedett az Alsótanyai Iparvállalat Rt. létesítménye: vezetője Keczeli Dezső helyi lakos. A megszállástól kezdve működött, de üzemanyaghiány és elégtelen vízszolgáltatás miatt gyakran leállt. A malomban 10 munkás dolgozott, 1945 májusában pl. 120 q búzát és 500 q rozsot őrölt. Elek József né kisebb malma ugyancsak időszakosan dolgozott.26

A két világháború között jelentősen nőtt a mezőgazdaság gépesítése. Alsóközpont területén 34 traktor működött már, igaz ebből 1944 végén mindössze 5 volt csak üzemképes. (Gőzgép-„magánjáró" — már csak egy volt, Csórva területén). A legtöbb traktor Mórahalmon található: Balogh Lajos, Babarczi István, Kószó Dezső, Kószó Mihály, ifj. Farkas János, Paplógó Antalné, Pintér Szilveszter és Tanács Sándor tulajdonában, Nagyszéksóson Masa József, Oltványi Vince és Herédi László birtokában. Többségüknek cséplőgépe is volt, szántó ekéje csak 50%-ának. A lóállomány tragikus, 40—50%-os csökkenése miatt már 1945 februártól felmérések készültek, hogyan lehetne a traktorokat felhasználni a tavaszi munkákban. Alkatrészpótlást és üzemanyagot a Szeged városi polgármesteri hivatal ígért. Főként az üzemanyagigény volt megoldhatatlan (egész szükséglet 1360 q petróleum, 68 q olaj, 68 q benzin, 3,4 q tavotta zsír és 1,7 q C-olaj), amelynek egy részét a szovjet csapatoktól sikerült beszerezni.27

A gazdaságok eredményes működését, a lakosság szorgalmas munkáját mutatja az állatállomány 1945-ös alakulása (az adatok az Alsóközpont közigazgatási hatóság egészére vonatkoznak.)

5. sz.táblázat

Az állatállomány alakulása

 

  1945 1945. 1945. Megjegyzés
  febr. 12. júl 10. szept. 13

szarvasmarha 4883 4570 4 696* * törzskönyvezett: 21
ókor és tinó 340 342  
2511 2654 2 893* * törzskönyvezett: 19
juh 2564   2 370  
bárány 159   1 269  
sertés 3521 3228 6 277  
kecske 75 96  
szárnyas 42 465  

A táblázat is jelzi, hogy a nagy beszolgáltatási kötelezettség ellenére a sertésállomány majd megkétszereződött, a szarvasmarha-állomány csökken, de minősége javult, nyilván számos növendékállatot neveltek.28

A gazdasági élet talpraállását segítette, hogy Szegeddel a kapcsolatot gyorsan sikerült kiépíteni. Már 1944 október végén megindult a kisvasúti közlekedés és Szeged közellátását egy ideig szinte ez biztosította. November közepétől Alsóközponton az addigi heti kettő helyett három piaci napot engedélyeztek (kedd, csütörtök és vasárnapot), hogy Szegedről is kijárhassanak vásárolni. Később visszaállították a csütörtöki és vasárnapi piacot, mert a spekuláció elburjánzott. A tavaszi mezőgazdasági munkák sikeres megindítása érdekében 1945 március elején kormányrendeletre létrejött a termelési bizottság, amely még szükségintézkedéseket is foganatosított, pl. elrendelhette az elhanyagolt földek megműveltetését, fogatok kényszerű igénybevételét a mezőgazdasági munkákhoz stb. A bizottságot 1946. január 27-én társadalmi alapon szervezték újjá. Továbbra is főként termelési kérdésekkel foglalkozott, de hozzá tartozott a motoralkatrészek beszerzése, üzemanyag-igénylése és -elosztása, ipari növények kötelező termesztése stb.29

Alsóközpont kezdettől fogva érdekelt volt a földreform mielőbbi elindításában. Egyrészt a jelentős számú mezőgazdaságból élő földmunkásság biztos megélhetést remélt, még csekély terület igénylése esetén is. A legdöntőbb azonban a nagyszámú földbérlő volt, akik a Szeged város tulajdonában lévő parcellákat már hosszú évtizedek óta, apáról-fiúra öröklődőén művelték. Ők azt várták, hogy ezek a parcellák most örök tulajdonukba kerülnek. Ezt a várakozást erősítette a Délmagyarország 1944. november 26-diki számában Erdei Ferenc cikke, amely a gazdasági élet újraindítása fontos feltételének nevezte a földreformot, s egyúttal a magyar nemzeti és demokratikus fejlődés biztosítékának.

6. sz. táblázat Az 1947-es választások eredménye

Körzet Lead. szav. 1. MKP 2. FKP 3. SzDP 4. NPP
  ffi ö ffi ö ffi ö ffi ö ffi ö
73. 272 286 558 22 23 45 30 24 54 26 16 42 8 4 12
77. 280 285 565 35 31 66 27 28 55 6 3 9 34 32 66
78.* 293 283 576 43 52 95 14 11 25 7 1 8 41 34 75
79. 638 764 1402 104 106 210 67 93 160 17 15 32 24 25 49
80. 485 491 976 43 42 85 44 36 80 11 13 24 8 6 14
82.* 549 529 1072 52 24 76 102 97 199 22 12 34 28 25 53

Összes:     5149     577     573     149     269
% 11,27 11,19 2,91 5,25
Szeged -     15,4 3,9 11,3 3,5
Orsz.* KNT:1,4   22,3 15,4 14,9 8,3

 

Körzet 5.DNP 6.MFP 7.MRP 8.FDP 9.PDP
  ffi ö ffi ö ffi ó ffi ö ffi ö
73. 1 4 5 172 190 362 11 23 34 - 1 1 - - -
77. 9 14 23 157 153 310 8 15 23 4 5 9 - - -
78.* 8 8 16 153 151 304 13 21 34 7 4 11 3 - 3
79. 27 34 61 347 412 759 40 65 105 6 10 16 - 2 2
80. 5 4 9 334 342 676 34 46 80 4 2 6 2 - 2
82.* 12 22 34 288 287 575 33 47 80 2 3 5 3 2 5

Összes:     148     2986     356     48     12
% 2,89 58,34 6,95 0,9 0,3
Szeged 8,0 51,7 4,1 0,4 0,4
Orsz.*KNT:1,4 16,4 13,4 1,7 5,2 0,7

 

A pártok listák szerinti rövidítése: 1. MKP = Magyar Kommunista Párt 6. MFP = Magyar Függetlenségi Párt (Pf eiffer Zoltán)
  2. FKP  = Független Kisgazdapárt 7. MRP = Magyar Radikális Párt
  3. SzDP = Szociáldemokrata Párt 8. FDP = Független Magyar Demokrata Párt
  4. NPP  = Nemzeti Parasztpárt   (Balogh István)
  5. DNP = Demokrata Néppárt (Barankovics István) 9. PDP = Polgári Demokrata Párt
* A 78. és 82. körzetben kb 50%-ban ismét voltak olyan területek, amelyek 1950 óta nem tartoznak Mórahalomhoz.

A földet igénylő parasztság küldöttségek útján követelte az újonnan alakult Ideiglenes Nemzeti Kormánytól a földosztás mielőbbi megkezdését. Amikor Dalnoki Miklós Béla miniszterelnök 1945. február 18-án Szegedre látogatott Alsótanya küldöttségét is fogadta, több község delegációjával együtt. Beszédében biztosította a Szeged környéki parasztságot, hogy a kormány rendeletet ad ki a földreform végrehajtásáról, amelyet a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front elfogadott és javasolt a kormánynak. „A föld azé lesz, aki megműveli. A rendelettervezet kész, a földigénylők bevonásával készült és kormányrendelet formájában jelenik meg. A reform végrehajtása sürgős. Ez újabb honfoglalás lesz."30

A földosztásról szóló rendelet 1945. március 17-én jelent meg. Ekkor már működött a földreform helyi előkészítő bizottsága, amelyből március végén a községi földigénylő bizottság (rövidítve KFB) megalakult. Mivel minden párt érintett és érdekelt volt a földreformban, összetételének kialakításában gyorsan egyetértésre jutottak. Elnöke Papdi Pál, jegyző: Melegh Géza, választmányi tagok: Papp Ferenc (Királyhalomról), Szögi István (Mórahalomról) és Zina Miklós (Nagyszéksósról). Földigénylő bizottsági tagok: Királyhalomról BurgDénes, Orosz Imre és Szécsi József, Mórahalomról: Szabó Antal, Szalma István, Nógrádi Ferenc, Komócsin Ferenc és Csiszár Ferenc, Nagyszéksósról: Ábrahám Fúrús András és Farkas József. Kezdetben egész Alsótanya területére egy bizottság alakult.

Szegeden 1945. április 3-án megalakult a Központi Földigénylő Bizottság (elnöke Katona Antal) Nagy-Szeged egész területére, a kapitányságok bizottságai ez alá tartoztak (nevezték 30-as bizottságnak is!). A mórahalmi és királyhalmi bizottság is ez alá tartozott, mint albizottság. Nagyszéksós Mórahalomhoz tartozott. A központi FB Mórahalomra Csöke Józsefet, Királyhalomra Rovó Szilvesztert bízta meg ügyintéző-referensnek (az utóbbihoz tartozott Átokháza is), — mint helyi földigénylő bizottsági tagokat, — így a továbbiakban az albizottságok elnökeiként tevékenykedtek.31

A KFB, majd az albizottságok első feladata a földigénylők összeírása és az igénybe vehető földek számbavétele volt. Nagy-Szegeden ez a város 64 ezer holdas birtokának felosztását jelentette, amelyből 40 ezer hold kötött birtok, vagyis bérlet volt. Ebből Alsótanya területére esett a nagyobbik rész, mintegy 26 042 hold, amelyre 7 ezer igénylő jelentkezett.32

A község területén az egyetlen igénybe vehető birtok Szeged városáé volt. Itt a bérlők azt várták, hogy végre saját tulajdonuk lesz a több évtizedes bérlemény, amelyről a rendelet ki is mondta, hogy: „Egyenlő feltételek mellett előnyben részesül az a kishaszonbérlő, aki a felosztásra került ingatlanrészen már 1944-ben gazdálkodott." A mezőgazdasági munkások, korábban tönkrement kisbériek ugyancsak igénylőként jelentkeztek és ők a birtokok arányos felosztását várták.

A jogos igénylő lényegesen több volt, mint a rendelkezésre álló földterület, így az albizottságok mindenképp nehéz helyzetben voltak.

A szegedi központi földigénylő bizottság az alapjuttatás megállapításakor abból indult ki, hogy a rendelet ugyan 15 kat. holdban állapította meg a felső határt, de itt több évtizedes bérletek és ezen felépült gazdaságok földterületéből kellett igénybe venni egy részt. Továbbá, 20 kat. holdon alóli földből a futóhomokon nem lehet megélni, így 20, esetenként 25 kat. holdban határozták meg az alapjuttatást, az ezen felüli rész képezte a kiosztás alapját. A birtokok további radikális megbontása vagy a terület további csökkentése veszélyeztette volna a gazdaság fenntartását, a bérlő és nagy családja megélhetését.

Az igénybevétel így is sok gondot okozott olyan gazdaságok esetében, ahol néhány kat. hold szőlő vagy gyümölcsös volt. (Itt a területet ötszörös szorzószámmal kellett figyelembe venni.) Ha ehhez a tanyaterületet is hozzászámították, már elérte azt a birtoknagyságot, amely egy volt bérlőnek megmaradhatott. A szántójuk egy részéről az állatok tartása miatt sem szívesen mondtak le. így szinte minden bérlő fellebbezett, akinek a birtoka csökkent.33

A nincstelen igénylők csak a megmaradt kis területű és szétaprózott parcellákhoz juthattak hozzá. Ezért igen nagy nyomás nehezedett az albizottságra: így került sor 3 nagyobb, 100 holdon felüli birtok felosztására, amelyet a törvény 4—6. §-a szerint csak hazaárulóktól, fasisztáktól, háborús vagy népellenes bűnösöktől kobozhattak el. Másrészt a bérlőknél megmaradt földterület további csökkentésére tettek javaslatokat. A felmerült nagyszámú fellebbezés és további igénylések miatt a Szegedi Tárgyaló Tanács több ízben is tárgyalta a mórahalmi és királyhalmi fellebbezők ügyeit. 1945. május 4—5-én Mórahalmon helyszíni tárgyaláson hallgatta meg a panaszosokat: legtöbbször a sokgyermekes családok még újabb földterületet igényeltek, de olyan bérlő is akadt, akinek 6 hold bérletéből éppen a 2 hold szőlőt vette el még a KFB, indokolatlanul. Május 10—11-én Várostanyán, a Mágori-féle vendéglőben a királyhalmi (és az átokházi) igénylők fellebbezéseit vizsgálta a tanács. A királyhalmi földhöz juttatások ellen ekkor kevés panasz merült fel, érdemleges határozatra nem is volt szükség.

Királyhalmon '45 őszén szaporodtak meg a panaszok, amikor október 13-án és 16-án, két napon át a tanács ezeket vizsgálta. Csupán 16-án 14 panaszos ügyet tárgyalt: a hadifogoly-feleségek bérleteit ekkor hagyta jóvá, nyilván addig férjeik hazatérésére vártak. Korábbi kimérések ellen is számos panasz érkezett, ezért mellékfoglalkozású földművesektől (tehát iparosoktól), földjüket nem művelő újgazdáktól is elvették és nagycsaládosoknak, jogos igénylőknek adták a juttatást.

Mórahalmon külön figyelmet keltett a három birtokos földjének ügye. A KFB 1945. április elején ezeket is kiosztotta, a kisajátítás ellen a birtokosok tiltakoztak és fellebbeztek. A tárgyaló tanács 1945. július 6-i ülésén jónevű szegedi ügyvédek képviselték panaszukat. Közöttük voltak a Gerle-örökösök, Gerle Imre özvegye és két fia: 100 hold földről volt szó, de az övéké volt a malom és a mozi is. A kisajátítást hamis vádak alapján végezte a KFB, a tulajdonosok ugyanis bizonyítani tudták, hogy a birtokot nem a németektől kapták hanem Gerle Antal még az 1880-as években attól a Földváry Sándortól vásárolta, aki 1848—49-ben a híres szegedi vörössipkások parancsnoka volt és érdemeiért Szeged városa ajándékozta az összefüggő birtoktestet.

A másik fellebbezési ügy a 250 holdas László-féle földbirtok örököseinek ügye volt Királyhalmon. Dr. Damassay Kamii hadbíró ezredes 1937-től nyugdíjasként gazdálkodott itt, vőtársa Kozmovszky Rezső ny. őrnagy ugyancsak. Feleségeik, a László-lányok voltak a birtok örökösei, ezért a katonatisztek ellen felhozott vádak ellenére jogtalan volt a kisajátítás és a tárgyalótanács visszaítélte a tulajdonosoknak. (A felhozott vádakat nem is kellett vizsgálnia.)

A visszaítélt birtokok ügye újabb fellebbezéseket indított el, mert akik itt kaptak földet, juttatás nélkül maradtak. Különösen Melegh Géza, volt FKB jegyző ellen érkezett számos panasz, aki maga részére több helyen is mért kisebb-nagyobb szőlőterületet, de a panaszokat nem orvosolta, Melegh Gézát végül a földosztó bizottságból is kizárták és a panaszosok is kaptak valamennyi szőlő és gyümölcsös területet.34

A Csongrád megyei Földhivatal szegedi kirendeltségének Tárgyaló Tanácsa 1945. július 31-én, augusztus 1—2-án folyamatosan tárgyalta a mórahalmi földhöz juttatások felülvizsgálatát és folytatólagos ülésen hagyta jóvá a földosztó bizottság döntéseit, magát a földosztást. A tárgyalásra mérnököt, és gazdasági szakértőt is behívott. A döntés előterjesztője Csöke József, a Szegedi Földigénylő Bizottság mórahalmi kerületbe kiküldött tagja volt. A 747 földhözjuttatott névsorát előzőleg három napig a helyszínen kifüggesztették, de észrevétellel vagy panasszal senki sem élt.

A Tárgyaló Tanács egyenként vizsgálta meg a juttatási javaslatokat, általában jóváhagyta, de 22 esetben módosította azt, illetve 10 korábbi panaszt is akkor tárgyalt. A módosítást és panaszt két alapvető, de összefüggő szempont szerint vizsgálta. Egyrészt arra törekedett, hogy életképes és jól működő gazdasági egységek maradjanak; ezért 60 évnél idősebb és természetes utód nélküli bérlők nagy birtoktesteit csökkentette, különösen akkor, ha jelentős saját ingatlanuk is volt. Másrészt a nagycsaládos, főként több fiúgyermekes bérlők esetében a kéréseknek megfelelően növelte a juttatásokat, mert itt a családi alapon történő művelésnek is kedvezőbb feltételei voltak, de egy majdani öröklésnek is jobb lehetőséget akart teremteni. Ez az adott időszak szociális felfogásának is jobban megfelelt.

Több esetben elfogadta egy-egy bérlő azon kérelmét, hogy a saját maga vagy szülei által telepített szőlő és gyümölcsöst visszakapja és helyette szántót adjon le, mivel a tavaszi osztások alkalmával, főként 30—100 holdas bérlemények esetén, gyakran a szőlőt, gyümölcsöst mérte ki a KFB. (Ez esetben az azonos aranykorona értéket 1:5-höz — fogadta el a tanács, — de a család erőfeszítéseit méltányolta.)

Mindez egyébként megfelelt a földreformtörvény előírásainak, de a helyi viszonyokat is figyelembe vette.

A földreform végső eredményeként a KFB 912 földigénylő között 4862 kh 595 négyszögölet osztott fel, amelynek kataszteri tiszta jövedelme 26 084 Ft 12 fillér volt. Az új tulajdonosok közül azonban csak 606 család volt a mórahalmi, 165 a királyhalmi és 32 a nagyszéksósi. A többi nyolc helység között oszlott meg: 43 család Csorváról, 38 Zákányról, 10 átokházi, 7 domaszéki, 5 feketeszéli, 4 szegedi, 1 — 1 család Röszkéről és Kiskundorozsmáról. Becsült adatok szerint a mai területre 680-700 család kerülhetett, kb. 3800-4000 kh területtel. A Belsőjárás egy részét Csorvához és Zákányszékhez kapcsolták a községrendezések során.

A kiosztott földterület nagysága a következőképpen alakult: 0—5 kh-ig 614 család, 6-10 kh-ig 212,11 -15 kh-ig 66,16-20 kh-ig 13 és 21 kh-tól fölfelé 2 család. Négy intézmény és társulat kapott még földet: a mórahalmi r. kat. plébánia 15 kat. holdat, a Földbirtokrendező alap 16 kh-t, a kultusztárca (a Lázár tanyai iskola, Szent Imre iskola, a Kraller iskola és a Gazdasági iskola) 30 kh-t, a Szeged vidéki Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat 40 kholdat. A közutak és dűlőutak Szeged város tulajdonában maradtak, összesen 171 kh területtel.

A földosztás legfontosabb következménye a Szeged városi nagybirtok megszűnése, ezáltal a bérlők tulajdonossá váltak. A földbirtok megoszlása, relatív eredménye már távolról sem hozott olyan radikális változást. Egész Alsóközpont területén a gazdaságok száma 4558-ról 5072-re növekedett, tehát 514 olyan nincstelen jutott földhöz, aki korábban gazdasággal nem rendelkezett. Végül is földet minden igénylő kapott, legalább 5 holdat, bár az utóbbiak korszerű gazdaságot nem tudtak kialakítani, még önellátó gazdálkodást sem tudtak folytatni, bérmunkára szorultak továbbra is. 1945 nyarán, nyilván a háború következményeként is 1560 ellátatlan, kenyérjegyes volt és zsírból 5821 fő ellátatlant tartottak számon a 19 054 főből.35

A földreform befejezése 1947-ig elhúzódott. Bár újabb földosztásra nem került sor, de kisebb juttatások, korrigálások voltak. A földreform végső lezárását jelentette a telekkönyvezés. Ezt sürgette volna az új gazdálkodók érdeke is, hiszen a pontos mezsgyehatárok feltételét jelentették a normális gazdálkodásnak. A mezsgyekarók azonban sokszor eltűntek, a vitatkozó gazdálkodók nem egyszer egymásra vetettek, pl. zabra kukoricát. A mérnöki műszaki munkálatok csak a megyei földbirtokrendező tanács által jóváhagyott felhasználási tervek alapján kezdődhettek. Ennek azonban feltétele volt a vitás ügyek lezárása, amely 1946 őszéig elhúzódott. így a mérnöki munkálatok csak 1947. április 22-én kezdődtek. Május 2—8-a között helyszíni tárgyalást tartottak a sokféle anomália miatt. A tárgyaláson a földigénylő albizottságon kívül részt vett a Nemzeti Bizottság és az UFOSz (Újbirtokosok és Földhözjuttatottak Országos Szövetsége) helyi szervezete is.

A földbirtokrendezés során minden igénylő földjét újra mérték, sőt a megmaradt korábbi bérletek területét is. Megállapították, hogy nagyon sok, összesen 1458 telket alakítottak ki, ebben igen sok a szabálytalan (pl. belső telek kijárat nélkül, vagy rossz formájú és nehezen művelhető stb.), amelyen, ha lehetett, helyben igyekeztek segíteni. A mérnöki munkákkal 1947 végére végeztek.36 Az UFOSz szegedi szervezet 1946 januárjában alakult, vezetőségében Mórahalomról Burg Dénest alelnöknek, Simon Imrét az egyik ellenőrnek választották. 1946 júliusában megalakult az önálló UFOSz szervezet is 24 taggal, majd hamarosan 18 taggal gyarapodott, s így befolyása is nőtt. Vetőmag beszerzésével, traktorok megvételével foglalkozott, de minden fontos gazdasági kérdésben hallatta hangját.37

Külön ügyként kezelten, de a földigénylő albizottság foglalkozott a házhelyigények felmérésével és kiosztásával is. Az érdemi igénylések és döntések 1947—48-ban voltak. A külterületen ez nem is okozott semmi gondot. Mórahalmon 234 igénylés, Királyhalmon 201 érkezett. Az igénylők között igen sok közalkalmazottat, tanítót, erdészt találunk. Összesen 435 házhely kiosztására került sor.38

A község mezőgazdasága csak lassan stabilizálódott. A háborús pusztítást csak évek múlva tudta kiheverni. Ebben az eddig elmondottakon kívül szerepet játszott, hogy 1946 januártól 1946 augusztus l-ig a háború és megszállás folyamányaként a világtörténelem legnagyobb inflációja sújtotta Magyarországot. A piac nem működött, az áruk primitív cseréje alakult ki a pénz fokozatos kiiktatásával, amely egyébként is értékét vesztette. A csütörtöki és vasárnapi piaci napokon a község tele volt batyuzókkal, feketézőkkel, akik Szegedre és Budapestre is szállították a termékeket. A piaci ellenőröket két rendőrrel megerősítették, de a község vezetése azt is kérte, hogy ezen a két napon a kisvasúti vonatot is ellenőrizzék szegedi rendőrök.39

A község gazdálkodását, a mezőgazdasági termelést legsúlyosabban a begyűjtési rendszer sújtotta, amely 1946 elejétől tovább keményedett. Az is nehezítette a gazdasági helyreállítást, hogy a megszálló szovjet hadsereg ellátását 1947 végéig a lakosságnak kellett biztosítani. Ez súlyos terhet jelentett a parasztság számára. Nyáron pl. szarvasmarhát kéthavonként, tonnában kellett beszolgáltatni, ezért 9—10 gazda fogott össze és adott be 1 — 1 állatot. Ősztől a sertésbeszolgáltatás már egyéni alapon történt.

Mindezek következtében a község állatállománya 1946—47-ig tragikusan csökkent, bár a tenyészállatok száma lassú emelkedést mutatott és a növendékállatok száma is állandósult. Ez tette lehetővé, hogy 1948—49-re az állatállomány számának csökkenése megállt. Szembetűnő, hogy az igénytelenebb állatok (mint a kecske és szamár) száma a háború után gyors növekedést mutatott, ami az elszegényedést is jelezte.

A beszolgáltatásokról szóló közellátási miniszteri 15 410/1946-os rendelet, igénybevételről vagyis „zár alá vételről" is rendelkezett és 1946. február 6-án ún. elszámoltatási bizottságok felállításáról intézkedett a szegedi Közellátási Felügyelőség. A községben három elszámoltatási bizottságot állítottak fel kapitányságonként.

Azért, hogy a gazdák ne tudják készleteiket az igénybevétel alól elvonni, a vámőrlő malmokba és vámdarálókba az elszámoltatások idejére ellenőröket rendeltek ki. A nem teljesített és az új pontrendszer szerint esedékes beszolgáltatandó mennyiséget, illetve a szűken meghatározott fejadag és vetési szükséglet feletti teljes készletet mindenütt zár alá vették.40

1946-ban a rendkívüli aszálykár a termés 60—80%-át vitte el. A jószágállomány a beszolgáltatások és a takarmányhiány miatt jelentősen megcsappant. így az őszi szántások előtt nagymérvű volt a trágyahiány is, amely a homokos földek termőképességét csökkentette. A nagy szárazság miatt sok földtulajdonos gabonája a fejadagra sem volt elég. Sokan az 1945-ben kiadott vetőmagot sem tudták visszaadni, az új vetésre is vetőmagkiutalást kértek. Gépek hiánya miatt sokan tehénnel szántottak, így az őszi mezőgazdasági munkálatok csak lassan haladtak. Az időjárás 1947-ben továbbra is kedvezőtlen volt. Tavasszal a belvíz pusztított, a fagykár a szőlő- és gyümölcstermés 50%-át vitte el, a nyári és őszi aszály az 1946-os évhez hasonló károkat okozott. A termelés csak 1948-ban érte el a háború alatti mutatókat.41

A község kereskedelmi, piaci helyzete 1946. augusztus 1-től, az új forint megjelenésétől nem sokat javult. Kezdetben rendkívüli pénzhiány lépett fel, heteken át a piac és kereskedelem alig működött, csak árukínálat volt, ami az egyébként is mesterségesen alacsonyan tartott mezőgazdasági árakat még lejjebb szorította. A fekete kereskedelem is újra éledni kezdett. Ősztől már javult a helyzet, fokozatosan minden áru elkelt és a piac is kiegyensúlyozottá vált. Az agrárolló nyitottságából adódó feszültségek azonban mindvégig fennmaradtak: a gazdálkodók nem tudtak beletörődni az iparcikkek mesterségesen fenntartott magas áraiba. A parasztság azonban kénytelen volt alacsony és maximált árakon árusítani, ennek betartását a rendőrséggel is állandóan ellenőriztették.

A 3 éves tervet 1947 tavaszán gondosan készítették elő: a pártok küldötteiből álló bizottság a lakossági véleményeket meghallgatva terjesztette elő elképzelését. Fő célkitűzései:

  1. Közületi építkezések: kultúrház a Barmos iskola mellett lévő sarki üres telek beépítésével, új 3 tantermes iskola tornateremmel és mezőgazdasági gyakorlótér rel. Köztisztviselői lakások építése: 7 tanítói, 2 tisztviselői, rendőrség részére 6, határvadász alakulat részére, 3 altiszti, pénzügyőrség részére irodák és egy lakás.
  2. Közegészségügyi beruházások: két zöldkeresztes rendelő lakással, szabadfürdő a Gerle-féle malom mellett. ONCSA telepre artézi kút, sporttelep építése.
  3. Ipari és kereskedelmi jellegű fejlesztések: konzervgyár és hűtőház a bajai út melletti régi temető helyén, paprikamalom és szárító a Gerle-malom üres telkén, gyümölcscsomagoló az állomás területére, permetező-állomás magasnyomású gépekkel és korszerű permetszerekkel, új vásártér építése.
  4. Infrastrukturális fejlesztések: gazdasági vasút építése Várostanyától—Kelebiáig, villamosvasút Szegedtől—Kelebiáig, amelyen a személyforgalmat bonyolítanák és párhuzamosan haladna a gazdasági vasúttal, villanyáram bekapcsolása Kelebiáról és ezzel a bánhidai centráléhoz kapcsolódás, új út építése a horgosi határtól Mórahalomig és számos belső útjavítás.

  5. Településfejlesztés: a vasút mellett elterülő Gerle-birtokon két új utca kiépítése, hosszú lejáratú hitelek az új házak felépítéséhez. Adóhivatal kihelyezése Szegedről Alsóközpontra.42

A terv ugyan kifejezte a község legfontosabb gazdasági igényeit, de azt is jelezte, hogy 1947-ben a pénzügyi stabilizációval már a fantázia is elegendő volt a tervezésnél, felülről várva és remélve az ehhez szükséges, főként anyagi jellegű feltételek megteremtését. Ezért nemcsak 3 évre, hanem évtizedekre is programot adott és több szempontból az 1947-es választásokat alapozta meg. A kisebb részcélok megvalósulása mellett egy nagyobb feladat, a községfejlesztés sok huzavonával járó gondja a továbbiakban jelentősen lekötötte a község vezetőinek figyelmét. Mindehhez azonban a helyi gazdasági és emberi energiákat kellett mozgósítani, amit csak lehetett már társadalmi munkában oldottak meg, a nagyobb beruházások pedig elmaradtak. Bár a terv értelmes, évtizedekre programot adó volt, a Jugoszláviával való viszony megromlása után, Mórahalom határmenti fekvése miatt, hosszú időre megvalósíthatatlanná vált.

 

5. Az 1947-es választások — útban a diktatúrához

1946-tól a település életében legnagyobb hatású változás az MKP baloldali fordulatot fokozatosan kierőszakoló politikája volt. Az igazolási eljárások alig fejeződtek be, máris elkezdődött a B-listázások és a politikai igazolások sorozata, amelyek 1946 elejétől 1948 közepéig elhúzódtak. A szegedi nemzeti bizottság 1946. március 26-án hozott határozatot elindításukról és az öt pártból, szakszervezetekből ún. hatos szűrőbizottságot állított fel. A B-listázás kezdeményezője az MKP volt, de a folyamatát is igyekezett ellenőrzése alá vonni, holott ez az NB alá tartozott. Végül 1946 nyarán 8 fő került a listára. A közigazgatási hatóság megbénulását elkerülendő újra alkalmazták őket, de csak helyettesítőnek, tehát bármikor elküldhették őket, másrészt bérüket nem az illetményhivatal számfejtette, hanem a helyi terheket növelte.

1947-ben a közalkalmazottaknál folytatódtak a B-listázások: tanítók, nyugati fogságból hazatért szabadfoglalkozásúak kerültek listára. Ez összefüggött az 1947-es választások előkészítésével, a B-listások ugyanis nem szavazhattak. Mindez egzisztenciális bizonytalanságot, a függőség új formáit hozta létre. Ugyanakkor kezdték el a B-listázások folytatásaként a politikai igazolások rendszerének kiszélesítését. A közszolgálatiak, a közigazgatásban dolgozók politikai megbízhatóságukról a nemzeti bizottságtól kérhettek igazolást. 1947 elejétől megszaporodtak az ilyen igazolások kiadásai. Szinte minden érdemleges esetben szükség volt politikai megbízhatósági igazolásra: így állásváltoztatásnál, iparengedélyek kiadásánál, de még egyszerű munkavállalásnál is, ha a munkáltató kérte. A politikai magatartást sokoldalúan vizsgálta az NB, nemcsak múltbani tevékenységét, hanem azt is, mennyiben vett részt „a demokratikus országépítésben", irredenta, nacionalista, vagy antiszemita kijelentést tett-e stb.? Nem csoda, hogy később az NB tevékenysége jóformán kimerült az igazolások kiadásában.43

1. Alsóközpont közigazgatási dolgozói 1946-ban. Állnak, balról: Fehér Ferenc, Sebők György, Ónozó Lajos, Balthazár Péter, Pakai Mihály; ülő sor Pópity Etelka, Szabó G. Irma, Nógrádi Mária, Bessenyei János, Kazi Gáspár, Nagy Gizella, Sági Mária, Kotogán Irén.

Ugyancsak ebbe a légkörbe illeszkedett bele, hogy a „reakció elleni harc" jegyében 1946 március-májusa között az ún. „fasiszta szellemű" könyveket összegyűjtötték és elkobozták. Elsősorban az iskolákból gyűjtötték be a régi tankönyveket, lexikonokat, a Néptanítók Lapja 1914-1944 közötti kötött évfolyamait és könyveket, regényeket. A kiadott útmutató alapján, összesen 828 db-ot. Az Iparoskör könyvtárából 4, a gyógyszerész Mészáros Imrétől 1 db Prohászka Ottokár könyvet.44

A szegedi Népbíróság Ivánkovics Ferenc tanácsa: 1 tanácsvezető bíró, 6 népbíró, 1 tanácsjegyző és 1 népügyész 1947. május 19-22. között kiszállt Mőrahalomra, amikor is három helyi ügyet tárgyalt. László Mihály földbirtokost szándékos emberöléssel és népellenes bűnnel vádolták, Dr. Árendás György volt közigazgatási hivatalvezetőt népellenes bűntettel, Melegh Gézát ugyancsak népellenes bűntett vádjával állították népbíróság elé. Hosszas tárgyalás után mindhármukat fölmentették.45

A község oktatási és kulturális élete 1945 őszétől kedvezőbbre fordult. Két év után (1944. április 2-től) az első teljes oktatási évet 1945-46-ban az iskolák már jobb körülmények között kezdték meg, a tanítói kar is teljessé vált. 1946 július-szeptember között szervezték meg az új típusú általános iskolákat, bár a szakos tanári ellátottságot még hosszú időn át nem tudták biztosítani. Az úttörőmozgalmat 1946 őszén Agyagási Sándor (MKP-tag) tanító szervezte meg, elsősorban az 1848-as függetlenségi eszme jegyében, készülve egyúttal az 1948-as centenáriumi évre.46

A szabadművelődési tevékenység átmenetileg ugyan, de 1945 őszétől fellendülőben volt. Ebben jelentős segítséget jelentett, hogy dr. Madácsy László tanárt Szeged népművelési titkárává nevezték ki és tevékenységének eredményeként 1945 december 22-én létrejött a Szabad Közművelődési Tanács, amely 46 január-februárban Mórahalmon szövőtanfolvamot indított, illetve minden tanyai iskolában szabadművelődési tanfolyamot szervezett. 1947 januárjában az alsóközponti gazdaképző iskola (Mórahalom 891) téli gazdasági tanfolyamot indított 35 hallgatóval.

A szabadművelődési tevékenységbe bekapcsolódtak a különböző szervezetek és egyletek is, mint a MADISZ, a FISZ, a KALOT, a KALÁSZ és a felnőtt lakosság jelentős szabadművelődési szervezete volt Szeged-Alsótanyai Gazdasági Egyesület és az Iparoskor, sőt a Szabad Szakszervezet is felvállalt hasonló jellegű feladatot. A szervezetek szinte mindegyike foglalkozott tanfolyamok, szakmai előadások szenezésével, műkedvelő előadások betanításával. Zöme rendelkezett kisebb-nagyobb könyvtárral, amelyek népkönyvtárként működtek.47

1946-ban belügyminiszteri rendelettel egy sor egyesületet fokozatosan betiltottak. A községben ez több egyesületet is érintett: legkirívóbb a Szeged-Alsótanyai Gazdasági Egyesület betiltása 1947-ben. Régi, tekintélyes egyesület volt, jelentős vagyonnal. Ekkori vezetősége: elnöke Király Miklós fdm., ügyvezető elnöke Dobó Gyula nemzetgyűlési képviselő, alelnöke Széli Sándor fdm., jegyző Félegyházi Emil tanító (Barmos iskola), titkára Szabó Béla szegedi lakos. Több mint 400 tagja és jelentős könyvtára volt. Feloszlatása után vagyonát (székházát a melléképületekkel és berendezésekkel) elkobozták és az MKP, majd az MDP használatába adták. Ugyanígy feloszlatták a Feketeszéli Polgári Kort és a Feketeszéli Mezőgazdasági Egyesületet, amely ugyan nem a községben volt, de ekkor még sokan átjártak rendezvényeikre. A Mezőgazdasági Egyesület elnöke, Balogh Lajos fdm. is Mórahalmon lakott. Betiltották a KALOT és KALÁSZ ifjúsági egyesületeket is. 1947. június 17-én a közigazgatás vezetője, a szegedi polgármester utasítására a római kat. templomban foglalta le díszes zászlaikat, bár egyelőre a templomban maradtak.48

A jól működő és jelentős számú tagsággal rendelkező társadalmi egyesületek betiltására, szétzúzására a helybéli parasztság passzivitással válaszolt. Egyébként is 1946—47-ben a rendkívül súlyos aszályos évek és az adóprés miatt a napi megélhetési gondok kötötték le a község lakosságát. A kulturális élet egysíkúvá vált, a megmaradt szervezetek, mint a MADISZ és a szakszervezetek képtelenek voltak a szabadművelődést átfogni és színes programokat nyújtani. A művelődésben is a bürokratikus megoldások kezdtek teret hódítani. 1948 március közepén megalakult a községi Szabadművelődési Tanács, amely már felülről érkezett útmutatások alapján szervezte a község kulturális életét. A Gazdasági Egyesület elkobzott székházából 1948. április 3-án szervezték meg a megye első kultúrotthonát. Az eseményen Dénes Leó, Szeged város polgármestere is megjelent és elnökletével vette át egy bizottság az épületet. Tagjai voltak még Tóth Ferenc, az MKP titkára, Bessenyei János közigazgatási vezető és Dancs László, szabadművelődési ügyvezető. Az átadók Király Miklós, a Gazdasági Egyesület elnöke és Félegyházi Emil jegyző. Dénes Leó az átadási jegyzőkönyv aláírásakor hetykén megjegyezte: „Nem is kell, hogy a tanító urak — mármint Dancs László és Félegyházi Emil - aláírják."

Az utolsó évben egyetlen jelentősebb közös rendezvényt szerveztek az 1948-as centenáriumi évre. 1947. március 30-án a Katona vendéglőben megalakították a ,,'48-as Bizottságot". Tagjai: a Gazdasági Egyesület, a FISz, a MADISZ és az MKP, FKP, SZDP, NPP kiküldöttei. Az ünnepségek idejére már a MADISZ és a baloldali pártok a fő szervezők.49

Az 1945-ös választások után az MKP arra törekedett, hogy taglétszámát növelje. A pártvezetést megújították, Guczi Ferenc helyett Tóth Ferenc lett a titkár. 1946 végére több tanítót is maguk mellé állítottak. A taglétszám 1947 elejére már 449 fő. A MADISZ azonban nem tudott fejlődni, taglétszáma továbbra is csak 57 fő, és állandó vezetőválsággal küszködött.50

A '45-ös választások nagy nyertese, az FKP helyi szervezete nem tudott mire menni győzelmével. A szegedi vezetőségben belső harcok folytak, majd a Baloldali Blokk létrejötte után, Nagyiván Jánost is leváltották (majd a pártból a kommunisták követelésére kizárták). Az új vezetőség pártelnöke Török Ferenc lett, bár Dobó Gyula, Rovó Szilveszterrel együtt megtartotta alelnökségét, a gyorsan zajló szegedi politikai élet alakulására nem tudtak döntő befolyással lenni, mint ahogy országosan is tartott a pártvezetés válsága. Ugyanakkor szervezetileg tovább erősödött, főként csoportszervezeteket hozott létre és több sikeres gyűlést tartott a tanyavilágban.

1946 októberében az MKP országosan nyíltan fellépett az új parlamenti választás igényével. Keresztülvitték, hogy 1947. augusztus 31-ére új választásokat írjanak ki. Továbbra is az 1945-ös választójogi törvényt alkalmazták, de a módosításokból a választójogi korlátozások és szűkítések a legszembetűnőbbek: megfosztották választójoguktól a B-listázottakat, a ki- és betelepítetteket és azokat, akik az eredeti törvényben felsorolt szervezetek tagjai voltak. Ezért is a szavazásnál közreműködő három bizottság kulcsszerepet kapott: az összeíró, a választási és szavazatszedő bizottság, amelynek összetétele ugyanaz volt, ebben a sorrendben alakult át és az Országos Választási Bizottság fogta ezeket össze.51

Mórahalmon és a választókörzetben 9, országosan 10 párt indult, a Keresztény Női Tábor itt nem állított listát. A pártok programjait központilag állították össze, így olyan helyi sajátosságokkal sem találkozunk, mint 1945-ben. A koalíciós pártok régi programjukat a politikai helyzethez igazítva vitték tovább, amelyre a hatalomgyakorlás is rákényszerítette őket. Fő cél: az ország újjáépítése, a 3 éves terv megvalósítása és a békeszerződés utáni helyzetben a nemzeti függetlenség védelme. Különböző hangsúlyeltolódásokkal ugyan, de a polgári értékek védelmére egyértelműen az ellenzéki pártok vállalkoztak.

A választási harcban az MKP kétségtelen előnyben volt, hiszen mint kezdeményező, választási taktikáját legelőbb dolgozta ki, amelynek lényege az volt, hogy „minden munkát alá kell vetni a választásoknak". Erre mozgósította az alapszervezeteket és tömegszervezeteit, de a közigazgatásnál, rendőrségnél meglévő befolyását is erre használta fel. Előkészületeiben három fő irányt jelölt meg:

  1. A szavazatok megnyeréséért mindent meg kell tenni.
  2. Bizonyos, az MKP-ra nézve „ártalmas rétegeknek" a választástól való elszigetelésére kell törekedni, pl. a nők tömege apolitikus, ezért az agitáció nem irányul arra, hogy minden nő leszavazzon.
  3. a technikai és egyéb eszközök kihasználása.

A választások előtt két hónappal már megkezdte tevékenységét a választási iroda, bár félig illegálisan, mert kommunisták lakásán volt. Legfőképpen az egyéni agitációt alkalmazták és az agitátorok családi, rokoni és baráti körben, ismerősök és szomszédok felkeresésével politikai vitaesteket szerveztek és tartottak a választási célkitűzések népszerűsítésére.52

A többi koalíciós párt is jól működő szervezetekkel bírt, de választási munkája nem volt olyan jól szervezett, mint az MKP-é. Nem beszélve arról, hogy eleve védekezésre kényszerült az MKP akcióival szemben. Ez indította el 1947 elején a Kisgazdapártban a bomlási folyamatot, amely a köztörténetben az „MKP szalámitaktikája" néven ismert, és a megszálló szovjet csapatokra támaszkodva a pártot fél év alatt sikerült szétverni.

Szegeden az MKP különböző akciókkal, durva sajtótámadásokkal, sztrájk szervezésével félemlítette meg az FKP vezetését. A párt 1945-ös választótömege azonban nem a baloldal felé, hanem inkább jobbra, a Nagyiván János vezetésével szerveződő Szabadság Párt felé fordult, amint ezt a szegedi ipartestületi választások jól jelezték. Az FKP váratlanul centrumba került, de a választási harcban 1945-ös taktikáját próbálta követni. A pártvezetés nem volt képes „kétfrontos harcot" viselni és a kampány során még saját tagjait sem tudta meggyőzni álláspontja, politikája helyességéről, így tovább tartott a bomlás.53

Mórahalmon is megindult a kisgazda szervezetek szétesése. Az MKP, Szegedhez hasonlóan, itt is rosszul értékelte a változást, úgy vélték, az MKP erősödik ezzel, és fokozták a nyomást. Az FKP elleni támadásra elsőként a FISZ reagált: erős szervezete volt, a tanyavilágban mindenütt voltak szórványai, de ezek április—májusban zömmel szétestek, a mórahalom-homokpusztai szervezet pl. együtt ment át aMADISZ-ba.54

A választási kampány ilyen körülmények között folytatódott. Miután az ellenzéki pártoknak nem voltak helyi szervezetei, Szegeden tartottak központi gyűléseket, helyben pedig a függetlenségi és radikális párti agitátorok folytattak személyes beszélgetéseket. A koalíciós pártokat ez a helyzet meg is tévesztette, ezért a pártharcokban egymás ellen harcoltak a „mindenki mindenki ellen" jelszavával. Az MKP az NPP-vel fogott össze az SzDP és az FKP ellen, bennük látták a fő ellenfelet, ami a helyzet súlyos félreértésének bizonyult.

Mindez megmutatkozott már a választás szervezeti előkészületeiben. A községben 6 választási körzet volt, szemben a 45-ös 7-tel, a gazdasági iskolát most nem használták, a körzetek sem az esküdtségekhez igazodtak. A tisztségviselőit, elnökeit zömmel az MKP és az NPP adta a következők szerint:

73-as körzet (Nagyszéksósi iskola) Ábrahám András (elnök), Szécsi József (alelnök), Farkas József (jegyző), Sági Mária (jegyzőhelyettes), bizottsági tagok: Kószó János, Szélpál Vince, Masa István és 13 fő a pártok bizalmi egyénei.

77-es körzet (Barmos György iskola) Vaszkó Elek (elnök), Gallai Ernőné (alelnök), Tóth Géza (jegyző), Szűcs Ferenc (jegyző), bizottsági tagok: Börcsök Lajos, Molnár Ferenc, Csiszár Ferenc, Fischer Ferenc és 11 fő a pártokból.

78-as körzet (Szent Imre iskola) Szögi István (elnök), Ördögh István (alelnök), Kádár Ferenc (jegyző), bizottsági tagok: Engi Ferenc, Németh Imre és 11 fő a pártokból.

79-es körzet (Dosztig iskola) Simon Imre (elnök), Galambos András (alelnök), Kemenessy József (jegyző), bizottsági tagok: Túri János, Kristóf Kristóf, Csiszár József és 9 fő a pártokból.

80-as körzet (Kraller iskola) Szécsi Vince (elnök), Fúrús János (alelnök), Burg Dénes (jegyző), Tanács Imre (jegyzők), bizottsági tagok: Tóth K. Jenő, Koszó József és 9 fő a pártokból.

82-es körzet (Királyhalmi, más néven szobros iskola) Bénák Antal (elnök), Gárgyán Vince (alelnök), Dorogi János Géza (jegyző), Szabó Mihály (jegyzők), bizottsági tag: Kiss János és 6 fő a pártokból.

Különleges szerepük az elnököknek volt, mert a kitöltött számlálólapok közül sokat kihagyhattak a névjegyzék összeállításakor. Akik nem szavazhattak, azok névsorát Szegeden állították össze, a Magyar Közlöny és a már közölt szempontok alapján. Csak következtetni lehet a kihagyottak nagy számára a leadott szavazatok és a hazatért nagyszámú hadifogoly számának összevetésével, amely több százas különbséget mutat.55

A plakátok, felhívások és röplapok augusztus 23-án jelentek meg a községben. A plakátolás minden párt részéről mértéktartó volt. Az 1945-ös plakátháborút is elkerülendő inkább a röplapokat részesítették előnyben. Névre címezve rétegpropaganda anyagokat küldtek pedagógusoknak, közalkalmazottaknak, amit az ellenzéki pártok is könnyebben megtehettek. Az MKP ígérgetéseiben a munkásoknak további államosítást, új birtokosoknak vetőmagot ígért és az UFOSz-szervezettel együtt ekkor írták össze a szántási hitelre szoruló, állat nélküli gazdákat. Az elemi kárt szenvedett kisparasztok 1946-os földadó tartozásának eltörlésére akciót indítottak, illetve, hogy fele részben búzakötvényeikkel is törleszthessék adótartozásukat. A Szovjetunióból soron kívül hazahozható hadifoglyok névsorát is összegyűjtötte az MKP és július végén sürgősen megküldte a pártközpontba. A napszámosoknak, kisbérieknek szóló röpcédulákat a FÉKOSZ kisgyűlésein osztogatták, egyéni agitációval egybekötve.

A polgári értékek megőrzését minden ellenzéki párt és a FKP is ígérte. A pártok általában arra törekedtek, hogy az ingadozó emberekkel utoljára beszéljenek, hogy így a párt befolyása érvényesüljön. Választási gyűléseket csak augusztus 20—24 között tartottak.

Az MKP Alsóközponton 1946 szeptemberében szervezte meg az RG-t, rendezőgárdát. Először 10 fővel indultak, '47 januárjában a létszám már 22, a választások idejére 30-ra emelkedett. Mindenkor a párttitkár utasítása szerint dolgoztak. A választást előkészítő munkákban mint szervezett agitátorcsoport működött. Július 25-én beosztották őket összeíró biztosoknak, illetve az RG tagokat a választási apparátusban helyezték el.56 Ilyen előkészületek után augusztus 31-én zajlott le a választás (lásd a táblázatot).

A választások eredménye most bonyolultabb képet mutat, mint az 1945-ös nemzetgyűlési választásoké. Meglepő, hogy mindössze 31 érvénytelen szavazat volt. A pártok eredménye ugyan nagy vonalakban követi a szegedi és országos tendenciákat, de eltérések vannak: így a Pfeiffer-párt nagyarányú győzelme eltérést mutat, a Kisgazdapárt is sokkal jobb eredményt ért el, mint Szeged egészében, törzsszavazói megmaradtak. Az MKP ugyan alig második az FKP ellenében, de valójában nem sokkal tudta növelni szavazóinak számát. Helyileg a koalíció csak 30,62%-ot ért el, Szeged együttesen 34,1%, de országosan 60,1%. Az ellenzék 69,38-70%-a kifejezte Mórahalom álláspontját 1947-ben, vagyis az 1945-ös választásokhoz hasonló okokból a polgári értékrend, a polgárosodás mellett szavazott.

A választás utáni időszak politikai összeütközéseinek fő kérdése Szegeden a választási visszaélések körüli vita volt. A „kékcédulák" ügyét elsősorban a Szociáldemokrata Párt és az ellenzék tartotta napirenden. Élesen elítélték az MKP választási „trükkjeit", és hangosan követelték a bűnösök felelősségre vonását. Furcsa módon, talán véletlenül, a mórahalmi választási jegyzőkönyvekben megtalálható ennek dokumentuma is. A 79. körzetben a Dosztig iskolánál azonban botrány kerekedett, mert Csúri László SzDP-s bizalmi felismerte Ősze László „budapesti szavazóban" szegedi elvtársát és tiltakozott annak szavazása ellen. A kisgazdapárti Szabó Antal és Katona Vince ugyancsak tiltakozott, de ennek ellenére leszavaztak.  A kisgazdapárti futár közben megtudta, hogy a többi körzetben már körbejártak. A rendőrség Légrádi Sándor és Boldizsár Sándor budapesti névjegyűeket letartóztatta, igaz, mire a bizottsági tagok keresték őket, addigra a rendőrségi hátsó kijáraton már távoztak is.57

A botrányok hatására az ellenzéki pártok peticionálták a szegedi választási eredményeket, jelezve, hogy ekkora választási csalás még nem fordult elő a magyar választások történetében. Hatására az év végéig húzódó vizsgálat során „kiderült", hogy Szegeden is volt „összeesküvés", a Pfeiffer-párt „illegális központja" ebben a városban működött.58

Mórahalmon a választások után éles politikai fordulatok következtek, amelyek a 3 év során kialakult politikai formákat és struktúrákat megváltoztatták. Egy ideig a koalíciós viszonyok fennmaradtak még, de az országos politikai viszonyok hatására az MKP partner-pártjai fokozatosan visszaszorultak, belső válságba kerültek. Az NPP bomlani kezdett, mert a választásokon túlságosan kötődött az MKP-hez. A Független Kisgazdapárt 1947 végén teljesen visszaszorult és visszavonult, az NB ülésein a párt delegáltjai nem vettek részt, vezetői csupán személyes szerepet vállaltak a község közéletében, de nem értettek egyet a Dobi István irányította vezetés politikai irányvonalával.59

1947 november—decembertől az MKP újra radikálisabbá és aktívabbá vált. Az SzDP korábban kifogásolt aktivistáit eltávolították a pártból. Szinte ezzel egyidő-ben megindult az SzDP bomlása is, tagjai közül sokan az MKP-ba kérték felvételüket és az MKP vezetősége december végén már korlátozta átigazolásukat. Január végén újra kezdődött az átigazolási hullám, amely a két munkás-jellegú párt fúziójához vezetett. Április 25-én zajlott le az MKP és SzDP alapszervezetek egyesülése, amely május 9-én a Szegeden tartott egyesülési konferenciához vezetett. Az egyesülést, ezzel a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) megalakulását ünnepélyes keretek között bonyolították, 9 tagú vezetőséget választottak és titkárává Tóth Ferencet (volt MKP titkárt) választották meg. A vezetőségbe 3 volt SzDP-tag került be, mint ahogy az egyesülés is kommunista platform alapján ment végbe. Az egyedüli mérce akkor már a felülről jött határozatok végrehajtása lett. Az MDP vezetősége rövidesen az egész község életét meghatározó intézkedéseket, határozatokat hozott.60

A nemzeti bizottság (NB) korábban a község legfontosabb koalíciós politikai szervezete volt. Összetétele és szerepe fokozatosan megváltozott. A Kisgazdapárt visszavonulása és az MDP létrejötte után szentesítő testületté vált. Elnöke ekkor Hantos Mihály tanító, tagjai is az MDP delegáltjai voltak. Tevékenysége főként a szigorított politikai megbízhatósági igazolások kiadására szorítkozott, de tárgyalt községpolitikai ügyeket is és formailag az NB delegált tagokat a kirendeltségi választmányba, a törvényhatósági bizottságba, albizottságokba, a lemondottak (visszahívottak) helyére. Szerepe egyre inkább protokolláris jellegűvé vált: több ízben tárgyalta az 1948-as centenáriumi ünnepségekkel kapcsolatos javaslatokat, amelyeket a ,,'48-as Ifjúsági Bizottság" terjesztett elő. Az ünnepséget is az NB szervezte, majd a május 1-jei ünnepséget is. Végül még ezt a funkcióját is elveszítette és 1948 decemberében tevékenységét megszüntette.61

1948 elejétől a gazdasági élet is változást mutat. így, január 31-étől a gazdasági elöljárói szolgálatot megszüntették. A mezőgazdasági termeléssel, értékesítéssel kapcsolatban minden ügyintézést, engedélyt stb. a közigazgatási hatóság kezében összpontosítottak. A vetésterületre, betakarításra, állattartásra vonatkozó adatokat, statisztikákat folyamatosan vezették, ennek szigorításáról augusztus 3-án újabb rendeletet adtak ki. 1948. augusztus 30-án a község 4 olajütő üzemét leszerelték és beszolgáltatták Szegedre. 1949 tavaszán pedig a Szegedi Iparvállalat Rt.-t államosították és helyén létrejött a Szeged-Alsóközponti Mezőgazdasági Gépállomás. Nevére újabb ingatlanokat írtak és ide vonták össze a még magánkézben lévő traktorokat, cséplőgépeket és új gépeket is kaptak.

A községi közigazgatás munkája is szigorodott, napirenden voltak a Szeged városi és minisztériumi ellenőrzések, vizsgálatok. Az ellenőrzések havonta másmás területen ismétlődtek. A hiányosságok, de főként a keményen kiépülő centralizáció miatt növelni kellett a szakalkalmazottak számát. Bár 1947. május 7-én kirendeltségi választmányt hoztak létre (tagja volt 1 — 1 fő a négy politikai pártból, az NB elnöke és titkára, a termelési bizottság elnöke, a régi 40 esküdtségből úgy, hogy 1 — 1 fő a négy politikai pártot képviseli), a pártok elsorvasztásával jelentőségét elvesztette és a közigazgatási munka alulról jövő ellenőrzés helyett elbürokratizálódott. Végül Bessenyei János közigazgatási vezetőt (1944—1949 között) is leváltották, várostanyai kirendeltségvezető lett. Helyébe 1949. július 19-én Tóth Ferenc, a volt MKP majd MDP-titkár került.62

A község már régóta kérte Szeged városától a település nagyobb önállóságát, hogy a hivatali, de legfőképpen az adóügyeket helyben intézhessék. 1945-ben addig a város tulajdonában lévő bérföldek átadása a földet művelő parasztok birtokába ehhez kedvező helyzetet teremtett. A község önállósodásának így is megvoltak a feltételei, amelyek fokozatosan valósultak meg. így a várostanyai kirendeltség már korábban létrejött. 1947-től Domaszéken hoztak létre körjegyzőséget. 1947. február 13-án Rúzsajáráson (Rúzsán) önálló közigazgatási kirendeltséget állítottak fel, ezzel hosszadalmas tortúrával megindult a leválás Alsóközpontról. E célra külön bizottságot állítottak fel (tagjai voltak az NB-ok, különféle gazdasági bizottságok, a termelési és földigénylő bizottságok, továbbá a gazdasági érdekvédelmi szervezetek), amelyek helyszíni vizsgálatokkal készítették elő a teljes szétválást.

Mórahalom önálló településsé válását építési tervekkel igyekeztek elősegíteni, amelyet már a helyi 3 éves terv koncepciója is tartalmazott. Külön Falufejlesztő Bizottságot hoztak létre Benke Ferenc gazdaképző iskolai igazgató vezetésével. Szeged város közgyűlése 1948. május 13-án jóváhagyta, hogy a mérnöki hivatal Alsóközpontnak építéskörzeti tervet készítsen. Ezt a tervet 1948. november 13-án egy helyi bizottság hagyta jóvá, amelyben minden akkor működő szervezet részt vett: így a Falufejlesztő Bizottság (Benke Ferenc), NB (Hantos Mihály), UFOSz elnöke (Papdi József), FÉKOSz elnök (Papp Ferenc), MDP titkár (Tóth Ferenc), MNDSz elnök (Plötz Erzsébet), a közigazgatást ekkor már Kazi Gáspár mint helyettes képviselte.

A falu beépítésre szánt területét gazdakörzetnek minősítették. Beépítésre három nagyobb területrészt jelöltek ki: így Szeged irányában a templom mögötti részt, ahol akkor még csak egy részben nyitott utca volt. Itt széles (5 méteres) előkertet írtak elő, de az épületek vonalai nem követték az országút kanyarulatát. (Ma a legintenzívebben fejlődő városrész). A másik, a község északi része a lengyelkápolnai (zákányi) közút átkelő szakasza, ismét széles előkertekkel. A harmadik a királyhalmi közút átkelő szakasza, zártsorú, utcavonalas beépítéssel, a már kialakult forma szerint. (A szeged—bajai közút vonalában is az utcavonalas további építkezést hagyta jóvá, mert akkor még azzal számoltak, hogy ez csak gyűjtőút lesz és a főútvonal, ahogy a térképekről is kitetszik, új nyomvonalon, a község északi szélén kiegyenesítéssel elkerüli a községet. Ezt már a '30-as években tervezték, de soha nem épült meg!) A község többi területén a vegyes beépítési módot fogadták el. A terveket helyszíni szemle alapján fogadta el a bizottság. Nyilvánvaló méltányolhatok azok az erőfeszítések, amelyeket a falu fejlesztése érdekében tettek a község akkori lakosai.

A környező falvak kiválása, Mórahalom önállósága jóváhagyása céljából 1949. december 16-án még egy jelentős egyeztető tárgyalást tartottak Alsóközponton. Itt szentesítették Mórahalom és Rúzsajárás—Királyhalom új nagyközségek határvonalát, amelyet december 3-án megelőzött a szegedi Földmérési Felügyelőség és a községek népi szerveinek közös határbejárása, amikor is a földmérési szabályok alapján minden kétséget kizáróan megállapították a községhatárokat. Mindezt követte a többi határvonal kijelölése is és ezzel a község önállóságának tényleges munkálatai befejeződtek.63

Mórahalom önállóságával új fejezet kezdődött a község történetében is.

JEGYZETEK

  1. Csongrád Megyei Levéltár. Szeged város alsókózponti I. fokú közigazgatási hatósága (a továbbiakban: CsML Alsókózpont I. fkh.) 138/1945. sz. Továbbá Fazekas K. Imre nyugdíjas (Mórahalom, Béke u. 40. sz.) és Krisztin István nyugdíjas (Mórahalom, V. ker. 21. sz.) visszaemlékezése. Felvéve 1991. október 2.
  2. CsML, Alsókózpont I. fkh. 173/1945.
  3. CsML, Alsóközpont I. fkh. 1991/45,2000/45, 402/46,1463/46.
  4. Uo. 56/45,130/45. (1945. január 18-i kimutatás)
  5. Uo. 14/45,228/45,500/45.
  6. Uo. 85/45,2171/45.
  7. Uo. 231/45,267/45,476/45. — Fazekas Imre és Krisztin István idézett visszaemlékezése.
  8. CsML, MSZMP külön kezelt archívumi anyaga (a továbbiakban MSZMP Archívum) 25. fond 48. óe.
  9. CsML, Alsóközpont I. fkh. 395/45,112/46,1128/46. sz. és Krisztin István visszaemlékezése.
  10. CsML, Alsóközpont I. fkh. 58/45, 4191/47. Dr. Leiter Margit fia, Dr. Matusovits Tamás (Szeged, Teleki u. 2.) szíves közléséért ezúton mondok köszönetet.
  11. CsML, Alsóközpont I. fkh. 1445/45,1511/45.
  12. VDCSMMT1944-1945. 75,130-132. 566-577. - Krisztin István idézett visszaemlékezése.
  13. MSZMP Archívum 30. fond 2. öe.Kanyó Ferenc 1974.
  14. MSZMP Archívum 25. fond 90. öe 3270., 20. öe.
  15. MSZMP Archívum 21. fond 2. öe.
  16. Uo. 25. fond 39. öe és CsML, Alsóközpont I. fkh. 2916/45.
  17. Krisztin István idézett visszaemlékezése.
  18. Balogh Sándor 1975. 65-78.
  19. MSZMP Archívum 25. fond 90. öe. 116, 3271-72-73.
  20. Szegedi Hírlap: 1945. október 7. („Mason Ferenc..."), okt. 14. („Jogot kaptak"), okt. 28. („A nők kötelességei a demokráciában"), nov. 4. („Büszkén és örömmel") stb.
  21. CsML, Szeged város Főispáni Iratok 2446/45 2808/45. és MSZMP Archívum 28. fond 48. öe.
  22. Szegedi Hírlap, 1945. október 28. és október 14.
  23. CsML, Alsóközpont I. fkh. 2130/45. sz. iratdosszié és az 1945-ös választások jegyzőkönyvei (gyűjtött adatok).
  24. Tamási Mihály 1978. 159-161.
  25. CsML, Alsóközpont I. fkh. 1620/45. A mai Mórahalomhoz 1945-ben, a becsült adatok szerint, a 19 054 főből 8060 fő tartozhatott. Az 1949-es népszámlálási adatokat is figyelembe véve: Mórahalomhoz 4260, Királyhalomhoz 2600, Nagyszéksós kapitánysághoz 1200 fő.
  26. Uo. 282/45,402/45.
  27. Uo. 318/45.
  28. Uo. 186/45, 402/45,1672/45.
  29. Uo. 250/45,2/46 és VDCSMMT 1944-1945. 566-577.
  30. VDCSMMT 1944-1945. 427.
  31. CsML, Alsóközpont I. fkh., szn./1945.
  32. VDCSMMT 1944-1945. 462,474.
  33. MSZMP Archívum 25. fond 20. öe. 1208. és CsML, Csongrád megyei Földhivatal ir. XXIV. 202. doboz.
  34. CsML, Csongrád megyei Földhivatal szegedi kirendeltségének iratai szn. 1945 — 46. és a Tárgyaló Tanács jegyzőkönyvei. XXIV. 202 doboz.
  35. Uo. 10 270/1947. sz. Fh. sz. Főkönyv: Mórahalom
  36. VDCSMMT 1945-1948. 441. és 34. hivatkozási szám.
  37. MSZMP Archívum 25. fond 20. öe.
  38. A 34. hivatkozási szám.
  39. CsML, Alsóközpont I. fkh. 368/46.
  40. CsML, Közellátási Felügyelőség ir. (Szeged) 603/46. és Alsóközpont I. fkh. 209/46.
  41. VDCSMMT 1945-1948. 394-396,410-411 és413-414.
  42. CsML, Alsóközpont I. fkh. 426/47.
  43. VDCSMMT 1945-1948. 222-225.
  44. CsML, Alsóközpont I. fkh. 709/46.
  45. Uo. 1547/47 és Fazekas Imre idézett visszaemlékezése.
  46. MSZMP Archívum 25. fond 39. öe.
  47. VDCSMMT 1945-1948 410, 464 és CsML, Alsóközpont I. fkh. 1147/47.
  48. CsML, Alsóközpont I. fkh. 1147/47,2066/48.
  49. Uo. 654/47. Félegyházi Emil, volt mórahalmi tanító visszaemlékezése. Felvéve 1992. február 12-én.
  50. MSZMP Archívum 25. fond. 39. öe.
  51. Balogh Sándor 1975 482-491.
  52. MSZMP Archívum 21. fond 101. öe.
  53. Kovács László 1986.123-139.
  54. MSZMP Archívum 25. fond 39. öe.
  55. CsML. Az 1947-es választások jegyzőkönyvei (gyűjtött adatok).
  56. MSZMP Archívum 25. fond 7. öe. és 19. öe.
  57. 55. hsz. 70—92. körzetek választási jegyzökönyvei és Fazekas Imre idézett visszaemlékezése.
  58. Kovács László 1986 155.
  59. Fazekas Imre és Krisztin István idézett visszaemlékezése.
  60. MSZMP Archívum 25. fond 39. öe.
  61. Uo.
  62. CsML, Alsóközpont I. fkh. 67/47,477/48, 922/48,1588/48,2013/48,1190/49,1513/49.
  63. Uo. 64/47, 528/48.520/1-16/49.

 

IRODALOM

Balogh Sándor
  1975 Parlamenti és pártharcok Magyarországon. 1945 —1947. Kossuth Kiadó, Bp.
Kanyó Ferenc
  1974 A Független Kisgazdapárt újjászerveződése Csongrád megye területén 1944—1945-ben.
  MFMÉ 1972/73-1. Szeged, 295-311..
Kovács László
  1986 A Független Kisgazdapárt tevékenysége Szegeden (1944—1947).
  JATE Tudományos szocializmus füzetek XXI. Szeged, 123 — 139.
Rácz János (szerk.)
  1970 Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből 1944—1945.
  Szeged (VDCSMMT1944-1945).
Rácz János (szerk.)
  1981 Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből 1945 —1948.
  Szeged (VDCSMMT 1945-1948).
Tamási Mihály
  1978 A kisárutermelő parasztság a népi demokratikus átalakulásban. Kandidátusi értekezés.
  Kézirat. Szeged.

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet