Előző fejezet Következő fejezet

Az oktatás - nevelés1

 

Az oktatás-nevelésnek nagyon jelentős szerepe volt és van az emberi társadalomban. Nagy jelentőséggel bír, hogy állami szinten felismerték az oktatás társadalmi hasznosságát. Igazából a XVIII. sz. közepe előtt történelmileg nem adottak a feltételek, hogy hazánkban - és településünkön - jelentősebb oktatási tevékenységről szólhatnánk. A vidéki lakosság nagyon nagy része írástudatlan.

A jobb módú családoknál is igen gyakori, hogy nem ismerik az írást, olvasást.

Az 1740-től uralkodó Mária Terézia nevéhez fűződik, hogy a népoktatást „kormányprogrammá" teszik. Ő fogalmazta meg először hazánkban azt a felismerést, hogy az iskola (elsősorban nem az egyházak „virágoskertje"), hanem az egyén és az állam számára egyaránt hasznos polgárok nevelése, az emberformálás. Ennek megvaló­sítása érdekében írta elő, hogy mindenütt és minden iskolatípusban körülbelül ugyanazt kell tanítani. Ugyancsak itt képviselik hazánkban azt az álláspontot, hogy az oktatási tevékenység egész embert kíván. Nagyon nagy jelentőségű az 1777-ben kiadott rendelet - Ratio Educationis - amely az oktatás helyzetét szabályozza.

A XVIII. sz. hatvanas évei előtt az oktatási feladatok ellátása hazánkban - mint egész Európában - az egyházak kezében volt. Ezért természetes, hogy minden egyház a saját céljait kívánta az oktatás segítségével szolgálni.

A felvilágosult abszolutista koncepció szerint az oktatás és nevelés elsődleges célja az alattvalói fegyelemre szoktatás. Már 1776-ban létrejöttek a tanulmányi kerületek, élükön az uralkodó által kinevezett igazgatóval. A törvény nagy érdeme, hogy egységessé teszi az 1,2, 3, osztályos népiskolák tananyagát. Nagyon mértéktartó a törvény a tanév időtartamának szabályozásában és a tankötelezettség ki nem mondásában is, megállapítva, hogy nagyon kevés gyermektől várható el, hogy az iskolát télen-nyáron egyaránt látogassa. Az 1780-as évek közepén megindul a törvény bevezetése. Megerő­sítik a központi népiskolai ellenőrök (vizitátorok) létszámát. 1789-es Instrukció tartal­mazza a főbb szempontokat. Deklarálja az általános tankötelezettséget: minden 6. életévét betöltött és 12 évesnél fiatalabb gyermek köteles népiskolába járni. Az oktatás alapvető célja: megtanítani a gyermekeket az írás, olvasás, számolás alapelemeire. Tanulópénzt a gyermekektől nem szabad szedni, de az iskolakerülésért, a szülőt meg kell büntetni. Mindenütt kell iskolát létesíteni és fenntartani, ahol plébános vagy lelkész működik és anyakönyvet vezetnek, ott is ahol nincs lelkész, de a településen legalább 100 tanköteles gyermek található. Rendelkezik az iskolák építésével kapcsolatban is. Új iskolát csak egészséges helyen, lehetőleg a település centrumában szabad megépíteni. Minden száz tanköteles fiatalra egy 56 m 2 tanterem építésével kell számolni. A tantermet el kell látni kályhával és nagy ablakokkal.

Természetesen rendelkezik a mesterlakás normáiról is: a tanító részére szobát kell biztosítani, míg gyermekeinek egy kamrát, ezenfelül konyhát, sütőkemencét, éléskamrát és pincét valamint a szükséges melléképületeket.

Minden 100 tanköteles gyermekhez 1 iskolamestert kellett a falvaknak alkalmazniuk. A felekezeti gyűlölködések megszüntetését a vallási türelem légkörének megteremtését szolgálta az - az előírás is, hogy az egytanítós vegyes iskoláknál a tanító és az iskola-felügyelő más-más vallású legyen.

A tanítói állás jó társadalmi megítélését segítette elő, hogy faluban 120 Ft-nál nem lehet alacsonyabb az iskolamester fizetése, a segédtanítói pedig minimum 60 Ft volt. Az illetmény egyharmadát készpénzben, kétharmadát pedig természetben kellett a tanító részére kiadni. A tanító alkalmazásának biztosítása a következőképpen történt: a település elöljáróságának és földesurának együttes javaslatára a tanító részére a népiskola ellenőr adott ideiglenes megbízást.

A véglegesítésre csak akkor kerülhetett sor, ha a vizitátor az első alapos ellenőrzés során meggyőződött: a tanító előírásszerűén végzi oktató-nevelőmunkáját. Az iskola­ mester helyzetének megszilárdítását szolgálta az a rendelkezés, hogy sem a település elöljárósága, sem a földesúr vagy a plébános nem bocsáthatta el a tanítót.

Lényeges, hogy egy-egy tanító milyen jövedelemhez jutott. A tanítók évi jövedelme négy forrásból eredt:

  1. Fundus vagy telekjövedelem
  2. Tanítói párbér nagysága
  3. Stólajövedelem
  4. Oktatásért kapott tanulópénz

Fundus vagy telekjövedelem

Ide tartozik a tanítói „illetményföld" haszna: a kert a néhány holdból álló szántó és a tanítói rét termése. Jellemző, hogy a telek nagysága egyik évről a másikra változik. Az 1776-os összeírás mindössze 2,5 hold őszi vetésű tanítói földet említ Doroghon, egy évvel később már 5,5 hold van említve. 1780-as években a tűzifa járandóságot már kü­lönválasztják egy része a tanító illetménye, míg a másik rész az oskola fűtését szolgálja. Néhány Sárvíz vagy Duna melletti településen - közöttük Doroghon is - a tanító tűzifa helyett nádat kap.

A tanítói párbér nagysága

A hívek által biztosított pénzbeli és természetbeni adomány a párbér, amelynek 1723 óta elsődleges rendeltetése a plébános és a tanító eltartásának biztosítása. A földvári járás református iskoláiban a mester nemcsak pénzt és terményt kap híveitől, hanem sót, húst, gyertyát, faggyút, kánikulai csirkét, azaz rántani való csirkét.

Stólajövedelem

A harmadik jövedelemforrás a stóla. Az - az illeték, amelyet a hívők lelkészüknek fizettek bizonyos egyházi szertartások, aktusok (keresztelő, esketés, temetés) elvégzéséért.

A gyermekek oktatásáért kapott tanulópénz

Az iskolaköteles gyermekek után a szülők által fizetett pénz a mester részére. Szerény összeg volt, az iskolamesteri jövedelem kb. 1/7 részét tette ki. Doroghon az 1770-es években 1 iskola és 1 tanító van. Az 1789. évi kimutatás alapján a doroghi iskola épülete a jó állagúak között van megemlítve. Az 1777. évi kimutatásban az iskolamester évi jövedelme 86 Forint és 75 dénár. Létszámnövekedés 1789-ben lesz, amikortól 2 tanító foglalkozik a tanköteles ifjúsággal. 1771-ben a településen Marosi Mátyás tanító oktatja a gyermekeket református felekezeti iskolában, az oktatás nyelve magyar és az iskolát látogatók létszáma télen 100, míg nyáron (munkaidőben) 50 fő, 1776-ban és 1777-ben a település tanítója Dávid Péter volt. A XVIII. Sz. végén a településen tanítóskodott Bősze István, majd Rádóczi István akik a lányokat tanították. Varga József tanító szintén az 1700-as évek végén dolgozott Doroghon és a fiúk tanítását végezte.

1789-ben tanítói jelentés készül a településről. Ebben a falu életének legfontosabb jellemzői vannak fel sorolva. Ekkor Dorogh-ot csak magyarok lakják.

A település urai Lengyel Antal és Kis Ignácz. A református pap neve Komádi Nagy Mihály. Iskolába 61 fiú és 49 lány jár és közülük 13 katolikus, a többi református vallású, de mindössze csak 7 van szegénynek írva.

Feltétlenül meg kell említeni, hogy a XIX. sz. elején a megyében két középiskola működik. Mindez azért érdekes, mert az egyik helység - Sárszentlőrinc - településünk szomszédja, míg a másik település - Gyönk - is igen közel van Doroghoz. Természete­sen a továbbtanulni akaró és tudó dorogi fiatalok e két középfokú intézménybe mentek. A középiskola gondolata 1798-ban merül fel Tormáson, hogy a 3 éves középfokú grammatikai iskola, a"schola triviális" székhelyének Sárszentlőrincet jelöljék. 1806 őszén Borla Mihály vezetésével megindult a tanítás. Érdekesség, hogy Petrovics István is ide íratja be 1831-ben fiát, aki két évig ezen iskola padjait koptatja, majd pár évre rá, mint Petőfi Sándor a legnagyobb magyar költő lesz.

A gyönki középiskola alapját Nagyszékelyen vetették meg. 1806-ban iskolává fejlődött az intézmény majd 1812-ben Gyönkre került. Amíg Sárszetnlőrincen „a tiszta magyarságban" gyarapodhat az ifjúság, addig Gyönkön a német nyelv rendes megtanulása volt a cél. A törvények megsértése, a kialkudott - jövedelmek késedelmes fizetése, nem ment ritkaságszámba. Ilyenkor az iskolamester, ha helyileg nem tudta igazát megtalálni, fordulhatott a megyei elöljárósághoz. Ha tudták, ott orvosolták panaszát.

A XIX. sz. közepén jónak mondható a nagy-dorogi iskola helyzete. Vásárolnak iskolapadokat, ruhafogast 5 darabot és 2 darab vizeskannát. Az 1868. évi XXXVIII. Te. értelmében a mulasztásokat kétszer ki kellett mutatni. Délelőtt és délután volt tanítás. A tankötelezettség 6-12 életévig rendes iskola, 12-15 életévig ismétlő iskola volt. Az 1820-as évektől az 1870-es évekig a következő tanítók oktattak Nagy-Dorogon: Jaksa István, Dányi Gábor, Szalacsi János, Kelecsényi Mi­hály, Szelle Sámuel, Parrag János, Glökner Keresztély, Tóth Imre, Kovács Dániel, Marikovszky Gábor, Koroknai Sándor és Aczél Gedeon.

1875-ben nagy beruházás keretében egy szép iskola épül a településen. Emeletes iskola - szemben a györkönyi útnak - a kor elvárásainak megfelelően. Tanítói lakások és tantermek vannak az iskolában. A régi iskola a Községháza fölött, az úgynevezett Jegyzőház helyén állott. Ekkor még 3 tanerős az iskola: T. Kovács Zsigmond, Német Zsigmond és Péczely György. Közigazgatásilag Nagy-Doroghoz tartozik Földes pusz­ta, ahol ekkor Ruzsicska Alajos a tanító.

1903-tól -1916-ig a négy főre gyarapodott tantestület Németh Zsigmond igazgató, beosztottak: Árki József, Imreh Károly, Turcsányi Sándor

Az 1911. évben a nagydorogi körorvos jelentése alapján az iskola és a gyermek­ menhely (óvoda) bezárásra került. Gyermekvörhenyben sok gyermek betegedett meg, így mind a három tantermet bezáratják. Érdekesség még, hogy az igazgató - tanító 10 éves fiánál tűnt fel először a betegség.

Az iskola adatai II. József korában2
A nagy-dorogi szülők tartozása a falu tanítójának 1829-ben3
A nagydorogi községi iskola bezárása4
Elemi-iskolai végbizonyítvány5

 

Imreh Károly Turcsányi Sándor Tihanyi Domokos
 
Németh Zsigmond   Árki József
A nagydorogi tantestület a XX. sz elején és Tihanyi Domokos tanfelügyelő6

 

1916-tól Imreh Károly lesz az iskola igazgatója. Beosztottak: Árki József, Turcsányi Sándor, Módra Lenke. 1919-től úgy változott a tantestület összetétele, hogy Módra Lenke helyett Módra Ilona került Nagydorogra. Az 1920-as és 30-as években Joó András református lelkész az Iskolaszék el­nöke. Nagyon sokat tett a nagydorogi fiatalok oktatásáért.

1922-ben felépült a település második iskolája az Öreg utcában. Itt tantermeket és tanítói lakást építettek. A képviselő testület sokáig nem tett eleget a megyei felszólítás­nak a tantestület létszámemelését illetően. 1922-ben döntött a testület a tanerő 6 főre emeléséről. Földespusztán Szabó Etelka tanítónő foglalkozik a gyermekekkel.

Az 1920-as évek elejétől az ismétlő iskolában beindítják a fanemesítés oktatását, amelynek irányítója Árki József tanító. A faiskola a sárszentlőrinci út jobb oldalán volt a Dohánybeváltótól pár száz méterre a Sárvíz felé.

1922-1931 Nagydorogi tanerő és óvónők.
Balról állósor: Turcsányi Sándor tanító, Árki József tanító, Térmeg Sándor tanító. Ülősor: Árki Józsefné tanító, Tolnai Béláné óvónő, Imreh Károly igazgató, Korretczky Etelka tanítónő, Németh Luci óvónő7
 
1930-as évek II. fele8

Balról állók: ref. segéd lelkész, Sólymos Károly közs. orvos, Vesztergombi László rom. kat. pléb. Gaál Endre kat. kántor- tanító, Térmeg Sándor tanító. Ülnek: Berényi Jánosné óvónő, Árki József tanító, Korretczky Etelka tanítónő, Imreh Károly (Innsch Károly) igazgató, Tolnai Béláné óvónő, Turcsányi Sándor tanító.

Sajnos még ebben az időben is gondot jelent a településnek a tanítók és óvónők fizetésének biztosítása. A 40-es évek elején a tantestületben több a változás, mint az ezt megelőző években.

A harmincas évek második felében tagja a tantestületnek Varga Ilona. 1938-ban került a tantestülethez Eöri Szabó Edit. Az 1940-es évek elején került a nagy dorogi tantestülethez Molnár Gyula, Tuba János és Bencze György. Ebben az időben már Magyarország katonailag is részt vesz a II. Világháborúban. A történelmi Magyarország elszakított területei már visszakerültek - Felvidék egy része, Kárpátalja, Erdély északi fele és 41 áprilisától a vajdasági területek - és magyar katonai alakulatok harcolnak a Szovjetunió területén. Természetesen ez érinti a nagydorogi tantestület fiatal tanítóit is. Molnár Gyula és Gaál Endre katonai szolgálatot teljesít és így egy tanítói állás az 1943-44-es tanévben betöltetlen. 1945-ben került a testülethez Árki Ilona tanítónő. Az 1930-as években az iskolások száma 380 körül alakul. Gazdasági továbbképző iskolába (13-15 évesen) mintegy 140 tanuló jár, de ebbe a számba beletartoznak a tanoncok is. Polgári iskolába 12-en jártak, míg gimnáziumba 4 tanuló járt. A településről két tanuló végzett főiskolai tanulmányokat.

1946 szept. 18-án a Képviselőtestület rendkívüli közgyűlésén döntött Imreh Károly igazgató-tanító nyugalomba vonulása mellett. 40 éves szolgálatáért örökös iskola­széki tagnak választja a testület. Ekkor dönt a képviselőtestület a tantestület létszámának emeléséről. A testület a meglévő 6 tanítói állás mellé még 2 tanítói és 2 tanári állást is biztosít. 1945-től kezdve igen jelentős változás történik Magyarország életében.

A II. Világháború vesztes országa, majd a kommunista diktatúra elszenvedője. Az évszázadok alatt kialakult gazdasági és társadalmi viszonyok megváltoznak.

Hátralék a tanítóknak és óvónőknek9

Természetesen ez érinti a települést, annak mindennapjait, polgárait és az oktatást is. Megtörtént a Széchényi kastély állami tulajdonba vétele és a kastélyban internátust alakítottak ki. 1947 szeptemberétől megszervezik, hogy a környék rászoruló tanulói itt nyerjenek elhelyezést. A tanulók létszáma az 1946-47-es tanévben a következőképpen alakult, az I-IV.o. létszáma 304 tanuló, az V. osztályban 57 tanuló, a VI. osztályban 42 tanuló, a VII. osztályban 32 tanuló és a VIII. osztályban 17 tanuló járt, tehát majd 450 volt az iskoláskorúak száma.

Menház és óvoda

Az 1880-as években Tolna megyében sem óvodák sem menedékházak még nem léteznek. Felállításuk és elterjedésük a századforduló környékére tehető. Egy-két városban jelenik meg az óvoda, míg kisebb településeken az úgynevezett menedékházak. Ezen házak felállítása és működtetése sokkal olcsóbb, mint az óvodáké és így el­ terjedésük is inkább a községekben figyelhető meg. Menedékházak létesítésének célja a földműveléssel foglalkozók kisdedeinek menedékhelyül szolgálni a mezőgazdasági munka dandárján.

Nagydorogon a századforduló környékén nyílott az első menedékház. Ennek működéséről, elhelyezéséről írott emlék nem maradt fenn. Viszont, hogy elődeink is fontosnak tartották a kisgyermekek megfelelő elhelyezését arra bizonyíték, hogy 1920 jan. 19-én, a képviselőtestületi ülésen kimondják a Menedékház megszüntetését és az Óvoda szervezését. Határoznak, hogy Tóth Máriát alkalmazzák dajka minőségben. Nem volt a településnek új épülete ezért az óvoda egy feljavított parasztházban kezdte meg működését.

Az 1920-as évektől Németh Luci és Tolnai Béláné a két óvónő. A létszám gyarapodása után két óvoda működik a településen. Van olyan év, hogy a gyermekek száma, eléri a 120-at. A gyermekkel hosszú időn keresztül két óvónő foglalkozik Berényi Jánosné és Tolnai Béláné, 1944-ben került Varga Anna dada az óvodához. 1945-ben történt személyi változást követően Hollósi Simon Ilona óvónő került a településre.

A nagydorogi internátus pályázati felhívása10

 

Jegyzetek

  1. TMÖL Tanulmányok Tolna Megye történetéből 105. old.
  2. TMÖL Nagydorog község feudális kori iratai 1771-1848
  3. TMÖL: Nagydorog község feudalizmus kori iratai: 1771 - 1848
  4. TMÖL A.I. 791/1911.
  5. Jaksa János Nagydorog
  6. Sárkány Györgyné Nagydorog
  7. Sárkány Györgyné Nagydorog
  8. Sárkány Györgyné Nagydorog
  9. TMÖLA.I. 6795/1935.
  10. TMÖL Tanulmányok Tolna megye történetéből 560. old.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet