| |
Győri Péterné
(a nagytarcsai egyház a kultúra őrzője, a személyiségformálás letéteményese, a faluközösség összetartó ereje)
Bevezetés
A témaválasztás indoklása
21 éve élek és tevékenyen részt veszek Nagytarcsa közösségében, és az élet minden területén azt látom, hogy a Nagytarcsai Evangélikus Egyház és vezetői befolyásoló tényezők voltak, és mai is azok a falu életében.
Felbecsülhetetlen érték az, amit a falu a hitén túl, vagy attól függetlenül az egyháztól és vezetőitől kapott.
Célom az, hogy a mementón túl példaként állítsam a tanítás- tanulás hihetetlenül tág fogalmát és lehetőségét. Mindaz beletartozik a tanítás- tanulás kérdéskörébe, amely tevékenységgel bárhol bárki tevékenykedik a rábízott emberi élet érdekében. Ez a tevékenység hatásában építője az egyes embernek, de a közösségnek is, és hatása túlléphet családon, gyülekezeten és a falu határán is.
Hitelességre törekedtem, ezért több írott forrást is összevetettem, nagy mennyiségű fotót, filmet, videófilmet néztem végig, archív magnószalagot hallgattam meg. Szándékom ezen túlmenően az, hogy eloszlassak az egyházzal szemben megmutatkozó előítéleteket; ezzel összefüggésben bemutassam az egyház lelki- szellemi értékeit, valamint azt, hogy mindaz, amit az egyház e területen képvisel alternatívaként szerepelhet a következő nemzedék életszemléletében.
A keresztyén vallás a kinyilatkoztatás fényében, kezdetektől a reformációig -általános kitekintés
A keresztyénség gyökere a zsidó vallásra vezethető vissza. Hitük középpontjában az egy élő Isten áll. Isten, aki a "VAGYOK1" (= volt, van és lesz változatlanul), aki teremtette a világot és alkotta az embert. Aki magát kinyilatkoztatta rész szerint az Ótestamentum bizonyságtevőin keresztül, de még inkább Jézus Krisztusban, Egyszülött Fiában, Isten az embernek feladatot adott:"Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet.2" Útját szabályozza a Tízparancsolattal.
A zsidóság és a keresztyénség között az ütközőpontot Jézus Krisztus személye és Isten Fiúsága jelentette. Ez már földre jöttekor megnyilvánult: "Övéi közé jött, de övéi nem fogadták be."3
Hithű zsidó ember Jézusban csak a prófétát látja, míg a keresztyén ember Isten Fiának vallja. Zsidónak születhet valaki, és ősei szokását, törvényeit, hitét meg kell tartania. Keresztyénné nem születni, hanem újonnan születni lehet, és a kegyelmet csak hittel tudjuk elfogadni.
Ebből következik, hogy a bibliai kinyilatkoztatás igazságát tovább kell adni. Ebben a továbbadásban jelentős szerepe van a másik ember iránti felelős szeretetnek, és kikapcsolhatatlan az emberi értelem.
Az egyház története lényegében ennek a továbbadásnak a története. Ez akkor is így van, ha az évszázadok alatt a kinyilatkoztatott igazság sok torzulást szenvedett, pontos részletei feledésbe merültek, vagy éppen szántszándékkal visszaéltek vele, úgy ahogy egyéni érdekek kívánták (pl.: bűnbocsátó cédulák árusítása). Ezek voltak azok a tényezők, melyek az Ágoston-rendi szerzetest, a wittenbergi egyetem szentírástudomány professzorát, dr. Martin Luthert, arra kényszerítették, hogy 95 tételben összefoglalja mindazt, amiről tudós társaival vitatkozni kívánt, az akkori kor szokása szerint. Ezt a 95 tételt tűzte ki 1517. október 31-én. Szándéka az volt, hogy az igazságtól4 -melynek foglalata a Szentírás- messzire szakadt egyház újuljon meg. Az akkori egyház számára egyszerűbbnek látszott az okvetetlenkedő szerzetes bármilyen módon való elhallgattatása (bíborosi kalap, pápai átok, birodalmi átok), mint a megújulás útjára lépni. Ez utóbbi azt jelentette volna, amit Luther is képviselt: visszatérni a Szentírásban foglalt igazsághoz, a Kinyilatkoztatás5 igazságához. A reformáció egyházai ezért jöttek létre. Nem Luther akart elszakadni, hanem a szinte kövületté vált középkori egyház nem akart újulni. Hiszen az újulás szükségessége egyúttal hatalmi kérdéseket is előhozott.
A reformáció igazságainak terjedéséhez szükség volt teológiailag jól képzett, a Szentírást jól ismerő, ugyanakkor nagy műveltséggel bíró lelkészekre és tanítókra. Luther maga is gyakran foglalkozik prédikációiban, írásaiban a nevelés-oktatás-művelődés kérdéseivel. "Iskoláztatásra van szükségük a néptömegeknek is"6. Luther számára a Krisztus-tanítványság természetes velejárója az, hogy a hívő ember miközben az üdvösség felé igyekszik, törődik ennek a világnak a dolgaival is. Egy alkalommal megkérdezték tőle, hogy mit tenne, ha tudná, hogy az Úr Jézus holnap visszajön? Válasza: "Még ma ültetnék egy gyümölcsfát a kertbe."7 Ez nem azt jelenti, hogy csak erre a világra tekint, de amíg ebben a világban van, addig az itteni feladatait nem teheti félre. A nép valamennyi rétegének szüksége van oktatásra, nevelésre, művelődésre. Ez szükségszerűen különböző szinteket jelent. "A népoktatás lehetőleg minél szélesebb körre terjedjen ki!"8 és különös gondot fordított a gyerekekre. Felfogása szerint nincs szentebb emberi tevékenység a nevelésnél. Jó nevelés pedig elképzelhetetlen fegyelmezett, erkölcsös családi élet nélkül. Luther tanai hamar visszhangra leltek Európa szerte. Követői (a lutheránusok vagy evangélikusok) egyházba szerveződtek.
A Magyarországi Evangélikus Egyház szerkezeti váza
A Magyarországi Evangélikus Egyházban az alapfokú szervezet az egyházközség. Az egyházközség az evangélikus hívek helybeli közössége, a gyülekezeti lelkész pásztori vezetése alatt. Több egyházközség területe túlterjed azon a községen vagy városon, amelyben a lelkészi hivatal van. Ilyen esetben az egyházközségen belül megkülönböztetjük az anyaegyházközséget (ott van a gyülekezeti lelkész hivatala), leány- vagy fiókegyházközséget (filiát) és a szórványhelyeket. Ma az egyházközségek száma 323.
Több egyházközség alkotja az egyházmegyét, ezek száma 16. Nyolc-nyolc egyházmegyének még magasabb szervezete az egyházkerület. A nevük: Déli Evangélikus Egyházkerület és Északi Evangélikus Egyházkerület. Mindkettőben a püspöki székhely Budapest. Legmagasabb szervezet az Evangélikus Országos Egyház. Ez magába foglalja a két egyházkerületet és az egyház országos intézményeit.
Legfőbb törvényhozó gyűlés a zsinat, amely az evangélikus egyház mindennapi belső életét szabályozó törvényeket alkotja meg.
Tanítóművészet a Nagytarcsai Evangélikus Gyülekezetben
A nagytarcsai egyház története alapítástól napjainkig
Nagytarcsa fekvése, gyülekezet-történeti áttekintése 1996-ig
A bevezetőben megfogalmazott téma szempontjából a Nagytarcsai Evangélikus Egyházközséget vizsgálom. Nagytarcsa a Déli Evangélikus Egyházkerület egyik gyülekezete.
Földrajzi elhelyezkedését tekintve a fővárostól északkeletre fekvő település a Gödöllői-dombság határán. Budapesttel délről (XVII. ker., Rákoscsaba) és nyugatról (XVI. ker., Cinkota), délkeletre pedig Pécellel határos. Északnyugati irányban a szomszéd falu Kistarcsa. Keletre a Gödöllői-dombságba nyúlik bele. így keleti fele magasabb fekvésű, dombos, lankás, nyugati része inkább sík jellegű.
A falu történetéről szólva elmondhatjuk, hogy a község területe ősidők óta lakott. Ezt igazolják a Falumúzeumban őrzött rézkori, szkíta kori, szarmata kori régészeti leletek. A X. századi magyar köznépi temető leletanyaga a honfoglaló magyarság itt élését bizonyítja. A XV. században a tarcsai Csík család birtoka. A falu neve a középkorban: Tarcsa. 1500-tól 1899-ig Csíktarcsa, a XX. századtól Nagytarcsa. (A század elején Nagytarcsa nagyközségi rangú település, Kistarcsa akkoriban még valóban kisebb volt.) A 150 éves török uralom alatt is élt a falu. A török kiűzése után így újratelepítésre nem volt szükség. Azonban a kuruc szabadságharc bukása után a falu lakossága nagyon megfogyatkozott. Ezért fogadta be maga közé a XVIII. század közepétől kezdve a Nógrád és Hont megyéből megszökött szlovák jobbágyokat, zselléreket.
A XIX. században a község magyar lakosai szlovák betelepülőkkel való összeházasodása révén beszédükben elszlávosodtak. Ruházatukban, szokásaikban inkább a magyar őslakossághoz idomultak. 1730-1900 között a földműves nép jelentős része előbb Grassalkovich, majd Kende uraság nagybirtokán dolgozott.
Az 1821. évi Lovich Ádám superintendens idejében tartott canonica visitatio 1718-ra teszi a gyülekezet keletkezésének időpontját. A 300-350 lelkes gyülekezet a múltszázadi cinkotai lelkész, Jezsovics Pál szerint, aki a gyülekezetet gondozta, már 1718-ban egy mázsás harangot öntetett.
A Községháza helyén (Rákóczi út 4.) épült akis egyházközség első iskolája, ahol egyházi alakalmaikat is tartották. Nemcsak az épület volt közös az iskolával, hanem az egyház fizette az iskolafenntartás költségeit teljesen vagy részben egészen az államosításig a tanítók fizetésével együtt. Emellett az épület mellett épült 1744-ben az alacsony nádfedelű imaházuk. Itt 1760-ig gyűlhettek össze, mert Eszterházy püspök ekkor leromboltatta és helyébe építette a Községházát. 1761-1780 között kényszerűen szüneteltették a nyilvános istentiszteletet, mivel a község szinte teljes egészében evangélikus volt. (A kerepesi plébánosnak fizették a hívek a párbért. Ő hirdette a jegyeseket, s adott nekik elbocsátólevelet.)
II. József türelmi rendelete után hamarosan, már fel is szentelte újonnan épült imaházukat a Rákóczi u. 52. sz. alatt Miletz Mihály cinkotai lelkész, melyben naponként könyörgéseket és vasárnap istentiszteleteket tartottak. Csakhamar szűknek bizonyult templomnak az épület, és így iskolának alakították át.
A mai templom helyén épült a gyülekezet első temploma 1819-ben 20,54 m x 8,21m-es alapterületen 9 m-es toronnyal vályogtéglából. Az 1900-as években pedig állandóan új templom építésének a gondolatával foglalkozott a gyülekezet.
1931-ben húsvét hétfője után hozzáfogtak a templom bontásához, és az új építéséhez. Az új templom alig fél év alatt, búcsúra, szeptember utolsó vasárnapjára elkészült.
Bár Nagytarcsán 1931-ben állt a mai templom, a gyülekezet 1935 őszéig még cinkotai egyház filiája volt. Csak "sátoros" ünnepeken és évente kétszer jött Blatniczky Pál, az anyagyülekezet lelkésze istentiszteletet tartani. A többi vasárnapi és hétközi alkalmakat Blaskovits Oszkár levita tanító, igazgató és kántor végezte. Az ő élete és munkája is mutatja, hogy a községben külön-választhatatlan az egyházi élet az oktató-nevelő munkától.
1935-ben a cinkotai lelkész Blatniczky Jenő lett. A lelkészváltás felerősítette a gyülekezet régi vágyát: Legyen önálló Nagytarcsa! 1935. október 31-én önálló lett a gyülekezet. 1936. március 22-én Sztehlo (Szenczy) Gábor lett a már önállósult gyülekezet első lelkésze, 1943 tavaszáig.
Ekkor Győri János került Nagytarcsára, először mint helyettes lelkész, majd október 23-tól mit egyhangúlag meghívott és választott lelkészt iktatták be. Közel 40 évig szolgált hűséggel, szeretettel, lelkesen nyugdíjazásáig. Öt követte Gáncs Péter, akit 1981-ben iktattak, és ma is ő a gyülekezet lelkésze.
A gyülekezet nevelői 1910-től
Blaskovits Oszkár 1910-1950 között volt, mint tanító, igazgató és kántor az egyházközség és a falu lelke, építője. Minden idejét a közösség építésének, formálásának, gazdagításának szentelte. Nevéhez fűződik a kántori lakás építése, amit 1950-ben államosítottak, a gyülekezet önállóvá szervezése, az orgonaépítés beindítása. Negyven éven át volt kántor és hosszú éveken át mint levita tanító végezte az igehirdetés szolgálatát is.
Buzgósága és leleményessége nem ismert határt. Megalakította a Hitel- és Hangyaszövetkezetet. Népházat szervezett és építtetett. Ez a mai kultúrház. Udvarán sok fiatalt vonzó tekepálya épült. A nagytarcsai egyházi iskolát jóhírüvé emelte, és a járás legjobb szertárával szerelte fel. A mai általános iskola hálája jeléül 1995-ben felvette Blaskovits Oszkár nevét szép és tartalmas ünnepség és megemlékezés-sorozat keretében. (Az iskola egyik tanulója egy életnagyságú képet készített róla.)
Sztehlo Gábor 1936-1943-ig a falu első lelkésze, már az első évtől építkezett. A szó fizikai és lelki értelmében egyaránt. 1936-ban elkészült a lelkészlakás, megépült az orgona.
1938-ban finn mintára népfőiskolát szervezett Nagytarcsára. Az ország első ilyen bentlakásos iskolája volt. Filléres adományokból és nagy adakozásból épült föl az önszerveződés egyik legfontosabb megnyílvánuásaként a négy épületből álló skandináv mintájú népfőiskola. A társadalom többségét kitevő parasztság önszerveződése a középosztály és az értelmiség legjobbjainak közreműködésével bontakozott ki. A parasztfiatalság tömeges felemelkedésének lehetősége volt a népfőiskola, mely bentlakásos, többhónapos tanfolyamok szervezésével felvállalta a fiú és lány fiatalok képzését. Külön a fiúknak és a lányoknak speciális programokat szerveztek. Kovács Bálint református lelkész (ma is lelkes, nyugdíjas, sugárzó szeretetű, pásztori lelkületű ember), aki kezdettől a népfőiskolai mozgalom vezető személyiségei közé tartozott, kellő tapasztalattal, elméleti felkészültséggel, és immár a szükséges történelmi rálátással dolgozta fel a témát 1994-ben kiadott könyvében, amelyben a volt népfőiskolások így vallanak: "A népfőiskola hivatása: visszavezetni a parasztifjút Istenhez és elindítani az életben a szolgálat útján.9" "A népfőiskola igazi keresztyén népi iskola, ahol az élet minden fontos kérdéséről felvilágosítást kapunk. Az életnek nehéz kérdéseiről, nemzetünk problémáiról olyan sok előadás szól."10
"A népfőiskola nem ad bizonyítványt, mert nincs vizsga sem. Az élet vizsgáztat és az élet ad bizonyítványt."11
Hamar, szinte magától ébredt az igény, hogy a lányok is részt vegyenek a tanfolyamokon. Látnivaló volt, hogy csak fél munkát végeznek akkor, ha nem egyforma lelkületű, új nemzedék kerül majd a falvak és bennük a gyülekezetek életébe. Az volt a cél, hogy a népfőiskolákon olyan parasztanyákat neveljenek, akik a maguk okosságával és Krisztusban élő lelkületükkel új parasztnemzedéket nevelnek. A népfőiskolai szerveződés dán eredetű, a skandináv országokban terjedt el leginkább, nálunk finn mintára, kezdeményezésre és segítséggel indult el, de igazi magyar volt.
Ordass Lajos püspök egyik újságcikkében így ír:
"Nem utánzásra vár nálunk ez a népfőiskola, hanem valami hasonlónak létesítését sürgeti az idő."12
A népfőiskola magyar jellege megmutatkozott abban is, hogy minden népfőiskolán helyet kapott a magyar történelem és irodalom tanítása. Nyilván nem lehetett ez teljes kép sem történelmünkről, sem irodalmunkról, de indítást kaptak arra a fiatalok, hogy mindegyiket otthon is tanulmányozzák. Általában a kiemelkedő történelmi személyekben szemlélhették a magyar múltat, az irodalomban pedig a bemutatott személyekből láthatták, hogyan jelent meg a magyar nép, közelebbről a magyar parasztság egyes kiemelkedő írók műveiben. A magyar falu és benne a földműves nép története sok iskolában külön órákat kapott. Mindezekhez járult az, hogy az írók, köztük elsősorban a népi írók elfogadták a meghívásokat és megjelentek egy, vagy néha több napra is egy-egy vidék népfőiskoláján. Pl.: Nagytarcsán részt vett: Veres Péter, Kodolányi János, Féja Géza, Kovács Imre, Móricz Zsigmond.
Az egész népfőiskolai tartózkodás olyan új jelenség volt, amilyenre nem volt példa. Ilyen foglalkozás a falu iskolából kikerült fiataljaival történt, és számukra egész életre szóló élményt jelentett.
Maguk az írók a folyóiratokban elsősorban a Kelet népében jelentették meg tanulmányaikat. Nagytarcsával napilapokban, sőt különböző írók könyveikben is foglalkoznak. Csak néhány ezek közül: Kodolányi János a Pesti Naplóban ír ilyen címmel: Magyar Népfőiskola finn támogatással. Ugyanő a Suomi titka című könyvében ír Nagytarcsáról. 1940-ben saját élményei alapján ír cikket a Híd-ban: Vidám lányok a nagytarcsai népfőiskolán. Az irodalmi hatások mellett a népdaltanítás országos jelentőségű tanításával emelkedik ki Balla Péter. Jó szellemi és társadalmi légkörben fejlődött a népfőiskolai mozgalom, legerősebb időszaka az 1942-44 közötti időre esik. A vezetők megtalálták a megfelelő módszereket, melyek igazán élővé és magyarrá tették ezt az oktatási formát. Ez a névválasztásban is kifejeződött, így jutottak el a gyökerekig, Tessedik Sámuel szarvasi iskolájához és így lett a nagytarcsai népfőiskola neve Tessedik Sámuel Népfőiskola. 1944-ig működhetett.
A nagytarcsai, de általában minden oktatási intézménynek az egyik legfontosabb embere volt a nevelő. Döntő a személy, a vezető egyéniség, aki a létrehozásban és fenn-tartásban elöl járt. A nagytarcsai népfőiskolát mégis Sztehlo Gábor személye tette ilyenné. Alakjában érdekesen fonódik össze a városi neveltetés, a középosztálybeli származás, a falusi papság, a finnországi tanulmányút egy egészen sajátos, minden hatásra nyitott, álmodó és lelkesedő alaptermészettel. Városi neveltetése még érzékenyebbé tette a falu benyomásaira. Nagyon megnyerően képviselte ő a testvérnép körében a magyar népfőiskola gondolatát, a magyar evangélikus egyházat és az egész magyar népet. Később, mikor már nem volt nagytarcsai lelkész és mikor a népfőiskolai munkát nem végezhette, tudta mit kell tenni az üldözött gyermekek érdekében a legnehezebb időkben. Ilyen vonatkozásban is olyant alkotott, amire mindig emlékezni és emlékeztetni kell. Ennek jelei, hogy Nagytarcsán utcát neveztek el róla. Emléktáblát helyeztek el Nagytarcsán és a Várban, írásos megemlékezések, sőt film is megjelent szolgálatáról.
A gyülekezet második lelkésze Győri János. Első kapcsolata Nagytarcsával a népfőiskolához fűződik. Mint neves előadót, a század derekán Magyarországon, de egész Európán végigvonuló lelki megújulás, ébredés egyik nagy evangélizátorát hívták meg, illetve Raffay Sándor akkori Bányai Egyházkerület-i püspök küldte, mint fiatal lelkészt, hogy legyen nevelő, előadó a tanfolyamokon.
1942 tavaszán Sztehlo Gábort helyettesítette a gyülekezetben, és ősztől már mint egyhangúlag megválasztott lelkész kezdte meg közel 40 évig tartó szolgálatát, fiatal feleségével Gáncs Máriával, aki igazi segítőtársa volt a gyülekezet építésében, és később kántor és karvezető is.
Győri János 1914. május 14-én született Gyulán. 1937-ben szentelték lelkésszé. Ösztöndíjasként kint tanult Finnországban, így jól megtanult finnül. Hitében megújulva és megerősödve tért haza.
Folytatta, sőt hihetetlen fantáziával, energiával művelte az evangélikus gyülekezet, de a falu építését is, megtalálta mindig az új és járható utat az üldöztetés nehéz éveiben is. Lelkésze, jóra tanítója és ösztönzője volt a falunak, de "mindenese" is. (Hozzá fordult a falu apraja-nagyja lelki gondjaival, nevelési problémákkal, családi nehézségekkel, de órajavításért is.) Együtt élt, küszködött nyájával: látogatott itthon és kórházban, hívogatott, bátorított és igényesen prédikált, tanított. Amikor a második világháború idején a front ideért, akkor sem hagyta el a falut. Bátor kiállásával megmentette a templom tornyát a szétlövetéstől. Hittanóráit, gyülekezeti alkalmait az államosítás után is folytatta.
Színvonalas színelőadásokat tanított be és adatott elő a gyülekezet fiataljaival. Feleségével együtt ö volt a betanító, rendező, díszlettervező és -készítő, és a súgó is. Gyakran hívott vendégszolgálókat és sokszor ment gyülekezetével együtt szolgálni más gyülekezetekbe is. Mikor a színművek bemutatása és más gyülekezetek látogatása az államhatalom nyomásásra lehetetlenné vált, hangjátékokat írt, melyeket a gyülekezet tagjainak betaníttatott. Felvette magnószalagra és azzal szolgált. Ma is megvannak és gyakran előadásra is kerülnek szerte az országban. Ezzel is fejlesztve a fiatalok dramaturgiai és énekkészségét, formálva közösségi érzésüket. Később a mozgófilm -felvételekkel is próbálkozott. Ezt a "műfajt" egyik fia, Győri János Sámuel tökéletesítette normál, majd videofilmmel. 1988-ban írt "Az Audiovizuális Médiumok Isten Szolgálatában" című dolgozatával elindította, majd 1990 után beindította az Országos Evangélikus Média Centrumot.
Bibliaversenyeket és kirándulásokat szervezett a falu határain belül és kívül. Ma is szenzációs, hogy az egyszerű, ma már idős emberek milyen bibliaismerettel és teológiai, liturgikai ismerettel rendelkeznek. A templom kertjétől kezdve, az épület falain át (ezekről később), a díszítésekig mindenről prédikált és mindent prédikálta-tott. A templom bejáratánál az egyházi esztendőnek és az ünnepköröknek megfelelően tanító, magyarázó szemléltetőtáblákat helyezett el Ezek mozogtak, zenéltek, világítottak, — szóval meg kellett őket nézni.
Mivel jól beszélt idegen nyelven - főleg finnül és németül -, megtisztelte a falut látogatásával finn érsek, esperes, néger püspök, norvég püspök, angol missziós vezető, jártak itt német lelkészek, kórusok(ének,- és zenekarok, fúvósok stb.) fiatalok és idősebbek. "Kétszer imádkozik, aki énekel"13 - hirdette. Szorgalmazta és támogatta a gyülekezeti éneklést, énekkar működését, sőt 1965-ben a fiatalok (főleg fiai, de mások is) könnyűzenei, gitáros, dobos kórusának szerveződését. Megalakult a Hermons együttes, mely új tagokkal, de ma is működik. Annak idején népviseletes, sokszoknyás gyülekezeti tagok énekelték a modern dallamú oratóriumokat, modern és klasszikus orgonakísérettel egyaránt.
Épített, bővített, szépített. Épített járdát, utat, imaházat, ravatalozót. A falu elfogadta és hallgatott rá. Tisztelte és tiszteli, szereti hitéért és bátor kiállásáért. "Egy-ügyű" volt, mint példaképe Luther: szolgálni Istent, nevelni az embert.
Szerintem az sem véletlen, hogy az első szabad polgármester választás előtt megkeresték és biztatták az egyik helyben lakó fiát (aki soha egyik pártban sem volt benne, a közéleti vezetésben sem), hogy induljon polgármesternek. Meg is választották nagy arányban egy olyan kemény tanácsi vezető után, aki hirdette: paprokonság ne tegye be a lábát az iskolába, óvodába. (Ezért járt át a pap menye a szomszéd falu iskolájába napközis csoportvezetőnek.) 1990-ben, '94-ben és egy időközi választáson a falu Győri Pétert választotta polgármesterévé már harmadszor. így folytatódik az apa építő munkája a templomon kívül is.
1981-tői, Győri János nyugdíjba vonulása után Gáncs Péter lett a falu lelkésze. A fiatal, szintén világot látott lelkész a saját temperamentumával, egyéni színével végzi az egyházi feladatokat. Érdekes színfolt, hogy a gyülekezeti énekkar mellett (itt a legfiatalabb 44 éves) megalakult az ifjúsági Jubiláte énekkar. Itt az átlagéletkor 20-25 év. Gyermekénekkar is működik, itt az átlagéletkor 10 év. Lényeges szolgálati területe a rádiómissziós munka.
Nagy kihívás az 1990-ben visszakapott valamikori iskola, most Szivárvány Evangélikus Óvoda működtetése. Szép környezetben, jó fölszereltséggel, hittel és szakmai igényességgel folyik a nevelés.
Személyiségformálás és közösségteremtés helye és ereje az egyházban, és ennek eszközei
A Nagytarcsai Evangélikus Egyházközség tehát, mint az alcím is mutatja, de az eddigi írásomból is kitűnik, és a későbbiekben is ezt szeretném bizonyítani:
Először úgy, mint a helyi elemi iskola építője, fenntartója. Később a felnőtt fiatalok oktatását felvállaló népfőiskolának létrehívója, támogatója.
Már futólag érintettem, később konkrétan kitérek a templom és az imaházi alkalmak nem elhanyagolható jelentőségére. A napjainkban működő óvoda mellett még nem szóltam a valamikori népfőiskola épültében működő Falumúzeum jelentőségéről.
Az 1938-44-ig működő, felnőtt parasztfiatalok oktatását-nevelését megcélzó intézmény, a háború viharait átvészelő épületegyüttes sok változáson ment át. Három házból állt az épületegyüttes. Politikai változások miatt bezárta kapuit. Még pár évig az egyház szervezhetett benne alkalmakat. Iszákosmentő misszió, majd a Missziós Társaság működött falai között. 1950-ben a többi egyházi ingatlannal együtt (iskola, tanítói lakások) államosították, földestül, házastul. Egy részét általános iskolának használták. Öröm az ürömben, hogy bár az eredeti elképzelések szerinti formában a népfőiskola megszűnt, épületei ma is állnak, és bennük kulturális, szociálisegészségügyi intézmények tevékenykednek: könyvtár, egészségház és a fő épületben 1960-tól falumúzeum.
Molnár Lajos és felesége, Molnárné Hajdú Margit, akkor fiatal tanítók így vallanak erről:
-"E kedves település néprajzának gazdagsága, hagyományőrzése, szülőföldszeretete szembetűnő volt annak, aki ismerkedett a falu népével. Kincsei összegyűjtésére, megőrzésére ösztönzött"14. A falumúzeum Nagytarcsa történelmi, néprajzi emlékeinek megőrzésével és bemutatásával a helyi, a hazai, valamint a külföldi látogatóknak nyújt élményt, maradandó ismereteket. Feladatának tekinti - mint helytörténeti emléknek - a Tessedik Sámuel Népfőiskola létezésének hírét fenntartani. Különleges nevezetessége a szkíta kori sámáncsengő, mely az orvosi rendelő építésekor került felszínre. Egyedisége, hogy a csöngő tetején a bikaformájú figura álló alak. Ilyet egész Európában nem találtak. (Az eredetije a Nemzeti Múzeumban található.) E lelet miatt jelölik a múzeumi térképek a falut. 1990. augusztus 20-án avatták a falu címerét és zászlaját itt a múzeum kertjében. (Azóta hagyomány, hogy augusztus 20-án itt ünnepel a falu: kiállításokkal, színvonalas kultúrműsorral (iskolások részvételével) új kenyér megszegésével, a két felekezet lelkészeinek szolgálatával. Majd közös vacsora és reggelig tartó tánc zárja az ünnepet.) A pajzs formájú címer középpontjában ez az ősi lelet található arannyal hímezve. Két sarkában a Hold és a Nap. Utal a falu szorgalmas földművelő népére, mely éjt nappallá téve dolgozik. Az alapszín zöld és kék, a föld és ég. De ez a két szín, ez az árnyalat jellegzetes nagytarcsai szín, a legtöbbször használt párosítás a hímzésekben. Egyben a hit és a remény színe is.
A falu legmagasabb pontján áll az evangélikus templom, kert közepében. A szépen gondozott kert majdnem körbe van ültetve hársfákkal. Annyi fát ültettek, ahány hősi halottja van a falunak.
A templom előtt valamikor az ősi magyar szimbólum állt, a szárnyát kiterjesztő turulmadár. Nagy szívfájdalma a falunak, hogy az 50-es években egy túlbuzgó állami vezető elszállíttatta, és máig sem sikerült visszaállítani. A talpazatra azóta fölkerültek a hősök nevei. E körül az emlékmű körül 1990 óta hagyomány az, hogy a falu vezetői, intézmények, honvédség és a gyülekezet együtt koszorúznak március 15-én a templomban tartott közös, színvonalas ünnepség és rövid istentisztelet után. Ez év márciusában Katona Tamás mondott ünnepi beszédet. A Gyülekezeti énekkar pedig Kossuth-nótákat énekelt a templom lépcsőjén.
A mai nagytarcsai evangélikus templom a gyülekezet ötödik istentiszteleti helye, illetve második temploma. Az 1804-ben épült első, vályogtéglából épült temploma helyén építették Sándy Gyula műépítész, műegyetemi tanár tervei szerint 1931-ben klinken téglából. Az egy nyáron felépült templomot Szentmihály napján szentelték fel.
A román-gót stílusú templom erős, várszerű tornya, az oromzaton lőrésekre emlékeztető kiképzések is jelképezik azt, ami a homlokzatra fel van írva: "Erős vár a mi Istenünk"15. A toronyfal tetején a Sándy Gyula által tervezett templomokra jellemző lezárást találunk. Ez kettős tartalmat hordoz. Egyrészt a magyar paraszti díszítőművészetre jellemző tulipános motívumra emlékeztet. Másfelől - és az a jelentősebb mondanivaló - Sándy Gyula visszanyúl az Ótestamentumi Jeruzsálemi templom legfontosabb berendezési tárgyához, az áldozati oltárhoz. Ennek az áldozati oltárnak négy sarkán szarvszerű kiképzés volt - így is nevezték: az oltár szarva-. Ha valaki pl. olyan bűnt követett el, amelyért halálbüntetést érdemelt, ha bemenekült a templomba és megfogta az oltár szarvát, a büntetést nem hajthatták végre. Vagyis az oltár szarva menedék volt16. Ezt a menedék jelleget fejezi ki a toronyfalat lezáró szarvszerű kiképzés a négy sarkon. A XX. század embere számára is menedék az a hely, ahol az Isten megszólal.
A torony csúcsán Ézsaiás könyve 9,6 beteljesedését hirdeti a betlehemi csillag és a (három méteres) nagypénteki kereszt egymás fölött: "Gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk"17 (a betlehemi csillag és a golgotai kereszt).
A toronyban négy harang van. A harang fő rendeltetése: "Az élőket hívogatom, a holtakat siratgatom.18" Istenhez hívogat, aki az ember számára az egyetlen menedék. Így hívogatnak különböző alkalmakra, amelyeken Isten igéje hangzik. Ezek az alkalmak: istentisztelet, gyermek-istentisztelet, bibliaóra, zenés áhítatok stb. Siratgatják a holtakat: a haláleset bejelentésekor a következő rend szerint: férfiak esetében három vers szól (megszólal és szól másfél percig, két-három ütés kimarad majd újra megszólal, ezt a fajta harangozási módot nevezzük versnek) a nagy haranggal, asszonyok esetében két vers szól, húsz év alatti fiatalok és gyermekek esetében a kisharang szólal meg. A versek után megszólal valamennyi harang. Szokás Nagytarcsán a virrasztás, a harangok ekkor is megszólalnak. Ugyanígy magától értődő, hogy szólnak a harangok temetéskor is. Szólnak a harangok akkor is, mikor öröme van a gyülekezetnek. Pl: esküvő; vagy amikor a gyülekezetnek magas rangú egyházi személy a vendége, pl.: püspök. Ebben az esetben a harangszó köszöntés, jelzés és hívogatás is az alkalomra. Ünnepnapok előestéjén harangjáték szól. (különböző összetételben szólal meg két, vagy több harang, hiszen az egyes harangok zeneileg összhangban vannak a többivel). A harangok feladata, a veszedelmekre való figyelmeztetés is. Például: félreverik a harangot tűzesetkor és árvíz alkalmával (Szilas árvízre az ötvenes években) A 70-es évek közepéig aratás idején tűzőrség is működött a toronyban.
A templombelső eredetileg egyszerűen fehérre volt meszelve, oltára egyszerű kőkereszt. Az első lelkész, Sztehlo Gábor idején halvány drapp színre festették és Révész István lelkész tervei szerint őskeresztyén szimbólumokkal díszítették.
Későbbi belső renoválás során Győri János, a gyülekezet második lelkésze szolgálata idején készült a mai templombelső. Először falfestéssel, Szita István lelkész kivitelezésében, majd ezeket a freskókat 1971-ben mozaikkal rakták ki úgy, ahogy az ma is látható. Gondosan ügyeltek arra, hogy a színek se változzanak.
Az előcsarnokban a Feltámadott köszöntése: "Békesség nektek!"19 A kórus feljárata felett, az orgona és az énekkar stilizált emblémája látható: "hitből, szívből énekelj!" A sekrestye ajtó fölött: a Luther-rózsa, ami az alábbi tartalmat fejezi ki: "Rózsákon jár Krisztus híve, ha keresztet hordoz szíve."20
A templombelsőben kétoldalt, az ablakközökben a prófétákat és velük szemben az apostolok sorát látjuk: "Krisztus egyháza felépül a próféták és az apostolok alapkövén , lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus21". Az ősatyáknak ezt a sorrendjét a Lévi "hősen" - tábláján találjuk, mindegyikhez egy-egy drágakő színe kapcsolódik. Innen ered a ruhájuk színe. Alakjuk felső részén az áldás, a pozitívum, lábuknál az átok, illetve a nehéz sors jelképe látható. A mozaikképek minden kis részletének komoly teológiai tartalma van. Ezt részletesen ismerteti Győri János "A Nagytarcsai Evangélikus Templom" c. tanulmányában. Az alakokban közös az, hogy mind az ősatyák, mind az apostolok Krisztusra, a Szegletkőre tekintenek, egy-egy kivétellel: Dán és Júdás.
Az Újszövetség is említ 12 drágakövet: a mennyei Jeruzsálem 12 drágakő alapja (Jelenések könyve). Innen ered az apostolok ruhájának a színe. A Bibliát jól ismerő ember számára a mozaikképek emlékeztető idézetek. Csak egyet emelek ki az Újszövetség alakjai közül, a legközismertebbet: Pétert. Péter lábánál a tagadásra emlékeztető kakas, kezében pedig a feloldozás kulcsa látható.
A gondnoki padnál (elöl) az ó- és újszövetségi, teljes szentírási alapon állnak a valójában megszámlálhatatlan fehérruhás sereg alakjai, akik éneklik a Mózes és a Bárány (törvénytáblák és zászlós bárány) énekét, kezükben hárfákkal. Ez alakok előtt áll az keresztelő kút, amely a valamikori kántortanító, Blaskovits Oszkár ajándéka.
Az apszison, a görögkeresztes - glóriás Szegletkő - Jézus alakja látható, mellette két angyal, akik kezükkel és testhelyzetükkel is Jézusra mutatnak. Az angyalok kezében egy-egy könyvtekercs van. Az egyik az ítélet könyvtekercse, hiszen az Úr beszéde, amelyet szólott itt a földön, az kárhoztat majd el nem fogadás esetén az utolsó napon (János 12:47-48). A másik tekercs pedig az élet könyve (Jelenések 20:11-15). A karzat alatti falon a példázatbeli alvó és égő mécsesek alatt figyelmeztetés:
"Vigyázzatok és imádkozzatok!"
A szószék fölött a hangvető tetején fafaragású díszítő elemek láthatók, szintén az ószövetségi és újszövetségi tanítások kiábrázolása, egymást erősítő motívumai: az érckígyó és a Golgota.
Az evangélium magja arannyal ragyog: Ján. 3,14-16. ("És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.")
A templom valamennyi díszítőeleme egyben a tanítás célját is szolgálja.
Az oltár több szempontból egyedi alkotás. Az ország egyetlen kettős szárnyasoltára. Az egyházi esztendő ünnepköreiként változtatható. Mind a négy oldala egyaránt üdvtörténeti és egyháztörténeti is.
1., 1941-ben készült a "Nyomorultak reménysége" című kép. Tóth József, budapesti asztalosmester intarziája. Böjtben csukott az oltár. Róma 4:25 üzenetének első felét hirdeti: "Krisztus meghalt bűneinkért." Fekete alapon, finom arany kerettel, világos berakással, Jézust, mint Isten áldozati bárányát ábrázolja. A keresztes bárány alatti hullámvonal az örökkévalóságot, Isten örök tervét jelzi, a kis virágok a halálban is az élet reménységét. (Csel. 2:24)
2., Az oltár kinyitva a feltámadott Jézust ábrázolja. A sírból kilépve a sírról elmozdított kőre mutat, átszegzett kezének erőteljes mozdulata.
Révész István tervezte és Csipkay Zoltán festőművész kivitelezte. Ez a kép a Róma 4:25 második üzenetét hirdeti, a Feltámadást, annak történetiségét és időfelettiségét.
A fő témát az oldalszárnyakon ábrázolt témákkal, a főképet a szárnyképekkel szimbolikusan fogja össze az oltár felépítményének egyszerű, őskeresztyén jellegű diadalíve, amely alatt középen, félgömbön Krisztus monogramját látjuk.
Az oldalszárnyakon Lukács 4:18-19 alapján Jézus küldetését látjuk: a vakok látnak, poklosok meggyógyulnak, a halottak feltámadnak...összességében Jézus él és uralkodik és megváltja az övéit.
3., Az elfordítható oltár másik oldali kompozíciója később készült. Tichy Kálmán festőművész alkotása.
Karácsony:Ézsaiás 9. alapján. A prófécia izzó szív körvonalában van: "A seregek Urának buzgó szerelme mivelendi, hogy egy gyermek születik nekünk, Fiú adatik nekünk..."
4., Kinyitva pünkösdi az oltár. Ez a képcsoport egyháztörténeti jellegű. A középső nagy kép Ézsaiás 51:5 alapján, szigetek várnak a tanításra, időben és térben végtelenül. A missziós mezők népei között láthatunk ősi öltözetűeket, magyar-erdélyi népviseleteseket, nagytarcsai népviseletben lévőket, királyt, és a modern világra emlékeztető autót is.
A szárnyképek összefoglaló gondolata az, amit Isten a reformációban visszaadott:
A nagytarcsai evangélikus egyház szerepe és hatása napjainkig
Liturgikus változások
Az Egyház a faluközösség számára meghatározó, összetartó erő.
Az oltár nemcsak a templomban, de a falu egész életében központi helyen volt és van. Függetlenül attól, hogy ki mennyire élte, vagy gyakorolta a vallását.
Az oltár képe jelezte az egyházi esztendő változásait, az ünnepköröket és ezzel függött össze az oltárterítő színe is.
Gazdagodott a falu, gazdagították az oltárt, az oltár térítőit és ez hatással volt a népviseletre. Jól látható ez a falumúzeumban kiállított öltözékeknél is. Régebben inkább csak 2-3 szín volt elterjedt. Fekete az öregeknél, kék a fiatalabbaknál, világosabb kék vagy fehér az egész fiataloknál, vagy nagy ünnep első napján. Ezenkívül volt kockás hétköznapi viselet is. Csak a módosabbak tehették meg, hogy a hímzett blúz és szoknya változzon a szokás szerint. Szegényebb családoknál csak a fejkendő és a vállkendő színe követte feltétlenül a liturgikus színeket. Idővel egyre általánosabb lett a liturgikus öltözködés.
Konfirmációra fehér vasalt szoknya illett. Később már nem népviselet, de tiszta fehér ruha a lányoknak. A fiúknak öltöny. A 80-as évek közepétől fehér palástszerű mindenkinek. Ez íratlan szabály, igyekszik mindenki betartani.
A gyülekezeti alkalmakról
Az egyházi alkalmakat hűségesen látogatták. Keresztelésnek, konfirmációnak, esküvőnek, virrasztásnak, temetésnek pontos íratlan "forgatókönyve" élt és él. Mibe öltözzenek, mi a teendő, mit kell, illik adni, ajándékozni, kit kell és hogyan meghívni. Ezekről a néprajzi vonatkozású szokásokról részletesen írnak Molnár Lajos és Molnárné Hajdú Margit "Nagytarcsa" és a "Tanulmányok Nagytarcsa Múltjáról" c. könyveikben.
Csak egy-két dolgot emelnék ki, ami mutatja, az egyházi élet szerepét és hatását:
Utána visszaadja a babát a keresztmamának. Új szép szokás, hogy a lelkész az oltár lángjánál (mécsesénél) meggyújt egy gyertyát és átadja az édesapának: az oltár fényét és melegét, Isten szeretetét haza lehet vinni, „...ez ragyogja be az otthonotokat!"
Pl. 810. 811. 812. ami volt,
816. 145. 19. a végén vigasztaló.
Csak őszi halálnál énekelhető a 422-es ének, mely természeti képpel mutatja be az enyészetet, amely azonban nem örök elmúlás.
-A temetésnek is megvan a helyi sajátossága. Ha a család tartotta, éli a hitét a temetés a templomban kezdődik prédikációval, búcsúztatóval. Majd az előre megbeszélt sorrend szerint zászlókkal, kereszttel, fáklyákkal vonulnak a temetőbe. A koporsót a közeli rokonok viszik a sírhoz a ravatalozótól. Sok énekkel hántolják be szeretteiket. Záróének minden esetben, az "Isten velünk viszontlátásra..." kezdetű hitet, feltámadás reménységét kifejező ének. A nagy feszületet keresztkoma viszi, vagy keresztgyerek. A 3-4 zászlót a legkedvesebb koma, rokonság közül valaki. A fáklyát a rokonság vagy nagyon közeli barát, ismerős viszi.
Minden templomi alkalomnak megvan a sajátos gyülekezés-, ülés-, és kimenetel rendje. Az istentisztelet kezdése előtt már félórával gyülekeznek. Ha többen összegyűltek, valaki kíván egy éneket. Bemondja a számát. Aki választotta, el is kezdi. Ha ritkán előfordul, hogy nem jó a kezdés, más valaki határozottan jól folytatja. Éneklő gyülekezet, szeretnek énekelni és tudnak is, így hamar és jól bekapcsolódnak a megkezdett énekbe. Igyekeznek ünnepkörhöz, ünnephez vagy éppen a gyülekezet egészét aktuálisan foglalkoztató eseményhez kapcsolódó éneket választani. Pl. Sebők György a következőket mondta (aki tudatosan készül az istentiszteletre, mint egyszerű gyülekezeti tag): -" 'Sima'22 vasárnap reggel hálaadó és dicsérő énekeket szoktam választani. Már otthon gondolatban választok. A templomban látom, hogy milyen énekek vannak kitéve, azokat nem mondhatom.
Reggeli szép énekünk pl. 101, 97.
Dicsérő: 59, 49, 47.
Pl. aratási, hálaadó ünnepen hálaadásról szólókat énekelünk: 487,72. A polgármester választás előtt a 260-at kívántam, mely Isten hatalmáról, féltő szeretetéről szól. Bátorító ének. És a 415-ik és a 60-ikat. Ez szintén arról szól, Isten teremtette, de igazgatja is a világot, a sorsunkat": 60.
Szép szokás volt és még a hatvanas években is élt, hogy a konfirmált, fiatal lányok, az oltárlányok , keményített vasalt szoknyában álltak az oltár körül az istentisztelet alatt. Hétvégén közülük néhányan takarították a templomot, díszítették az oltárt. Később, mikor már egyre kevesebben hordták a népviseletes ruhát a fiatalok közül, ez a szép szokás kikopott. Ma már az oltárgondozói szolgálatot utcánként, kis csoportokban vállalják. Vasárnap a lelkész köszönő szóval hirdeti azok nevét, akik voltak. Ebből már azt is tudják, kik következnek.
 |
2. Bízzál, ügyed az Istené, Ne félj, hogy porba ejtené Drágán megváltott népét! Ő rendel segítőt melléd. Ki vészben, viharban megvéd Téged és szent igéjét.
3. Él az Ur. s áll ígérete, ördög, világ minden csele Megszégyenül mirajtunk. Isten velünk, s mi ővele, Nagy az Istennek ereje, Győzelmet kell aratnunk.
4.Téged kérünk, mi Krisztusunk. Mivel mi csak benned bízunk. Segíts szem neved által; S mint hű nyájad, akkor neked Vígan mondunk dicséretet örök hálaadással.
1-3. v.: Fabrteius Jakab 1593-1654,4. v.Lipcse 1638 (német). Gusztáv Adolf svéd király éneke.
A templomba belépve jobboldalt az asszonyok ülnek, baloldalt a férfiak. A padsorok előtt, a szószék alatt a papipad, szembe vele a kurátorok ülnek. Az asszonyok oldalán az első egy,vagy két padot a lelkészcsalád tagjainak hagyják üresen. Utána elöl ülnek a legidősebb asszonyok, majd sorban kor szerint a fiatalabbak. A férfiak oldalán elöl a felügyelő és a presbiterek ülnek, majd itt is az idősebbek és utána vegyesen. Kor és nemek szerint is vegyesen. A kóruson ülnek a fiatalok. Az orgona egyik oldalán ülnek a konfirmált fiatalok. A kijárat oldalán ülnek a kisgyerekes fiatal szülők.
Szép szokás a kimenetel rendje. A befejező ének első vagy második versszaka alatt kimegy a két kurátor. A következő versszak alatt indulnak el az első padban ülő lelkészcsalád tagjai. Őket követik az idősebb asszonyok, és sorban az asszonyok mind. Ezután következnek elölről kezdve a sort a férfiak, és velük egy időben a kórusról a fiatalok, majd a szolgáló lelkész a papi padból. A kivonulás alatt végig szól az ének, végül csak az orgona
Lelki, testi kulturális élet a gyülekezetben
A nagytarcsai nép szorgos, dolgos nép. A munkában megállást csak ünnepnapokon engedélyezett magának. Akkor fordított időt a pihenésre, feltöltődésre, kikapcsolódásra, szórakozásra, kulturálódásra. Ezeket az igényeket az egyház mind a mai napig magas színvonalon elégítette ki. Ezért lehetett és lehet ma is meghatározó tényező a falu mindennapi életében.
Az áhitatos, szép templomi alkalmak sok énekkel, gazdag liturgiával és lelki táplálékkal, a hittel átélt, teológiai tudással, kitűnő retorikai készséggel elhangzó prédikációk igazán lelket erősítők.
Az itt szolgálók gondot fordítottak és fordítanak a gyülekezet kulturálódására. is.
Az első részben bővebben szóltam a népfőiskoláról,mely a lelki épülés mellett a fő hangsúlyt a művelődésre helyezte.
Később Győri János hosszú szolgálata alatt sokszínűen, üldöztetéstől sem meghátrálva, nagy fantáziával, mindig új lehetőséget találva igyekezett ezt munkálni.
47 és 48-as években nagy jelentősége volt az egész falu érdeklődését kiváltotta a színpadi művek előadása. (Gondoljuk meg, ekkor a közlekedés és más lehetőségek hiányosságai miatt nem járt a falu népe színházba, moziba, TV, videó nem volt.)
Nagy igyekezettel tanultak be kisebb- nagyobb műveket. Nem csak elmondták, de elő is adták, játszották. A gyülekezet egésze igyekezett néző lenni. Ma is emlegetik a jó alakításokat.
Nagyobb művek voltak: Elveszett levél, Béküljetek meg!, Trézsi néni, Fehér ruha, Hát Jézus mit szól hozzá?, Jób.
Kisebbek: Túrmezei Erzsébet müvei: Boris néni karácsonyfái, Pató Panni Majdfalván, Ilonka külön megváltója.
Az ötvenes évekre egyre erősödő egyházüldözés szigorúan betiltatta a színi művek előadását.
Győri János akkor olyan lehetőséget próbált, amire még nem mondták "felülről", hogy tilos, hiszen új út volt: a hangjátékok. Ha egy naptár hátulján olvasott kis történetet, vagy egy könyv megragadta, maga írt hangjátékot belőle. Vásárolt a gyülekezet egy magnót (volt vagy 20-25 kiló, és kellett vagy hat kéz mire elindult vagy megállt) és hetekig tartó munkával betanulták, felvették a darabokat, majd vasárnap délután a zsúfolt imaházban nagy érdeklődéssel hallgatta meg a gyülekezet.
- "Emlékszem arra," -meséli Győri Péter, aki akkor kisfiú volt - "amikor a "Tűzből kikapott üszök" című hangjátékot vettük fel. Egy bányarobbanást kellett megszólaltatni, Kis Pista bácsi döntögette a padokat, mi meg a székeket,"
Ma is hallható és élvezhető felvételek ezek. Ilyen hangjáték: Sebhelyes kéz, Tűzből kikapott üszők, Öt perc, és az egyik legnagyobb a Luther hangjáték. A színimüveket és a hangjátékokat egyaránt elvitték más gyülekezetbe is. Pl. Gyömrő, Piliscsaba.
Voltak vetítettképes ismeretterjesztő, de hitébresztő előadások is.
Ma is emlegetik az adventi esték meleg, közösségformáló, ünnepre felkészítő hangulatát. Adventi koszorú köré gyűlve énekelték a Magnificat-ot (Mária hálaéneke Lukács 1 alapján. Ennek a Magnificatnak egy olyan változata volt ez, ahol a lelkész gregorián dallamon énekelte a Biblia szövegét és minden mondatra énekelve válaszolt a gyülekezet.)
Fényes Jánosné, Zsuzsi néni meséli: -"Sokszor vállaltuk Marika nénivel az adventi koszorú készítését. Mi szedtük hozzá a mohát is a Vereckei-féle házról, vagy más nádfedeles házról, ahol szép volt a moha. Többször szavaltuk mi felváltva Marikával Túrmezei Erzsébet néni Adventi ház c. versét."
Győri Jánosné lelkészfeleség, kántor és sokáig karvezető meséli: -"Teológusok évente legalább egyszer, adventben vagy böjtben jöttek valami műsort adni. Legtöbbször nagyon jók voltak ezek. Énekeltek, szavaltak vagy Passiót adtak elő. Énekkar minden nagyobb ünnepen énekelt az első és második nap. Főleg Hallelujah-énekeket (egy olyan énekgyűjtemény, amelynek énekeit szívesen énekeltek a gyülekezetek a 30-as, 40-es évek evangélizációs alkalmain), de más darabokat is. Húsvét hajnalban a toronyban énekeltünk. Szenteste az énekkarosok eljöttek a parókiára az ablak előtt énekelni. Néhány ének után behívtuk és megvendégeltük őket. Ez a szokás kissé változva, de ma is él. Mi együtt éltünk és örültünk vagy sírtunk a gyülekezettel. Örömeink, ünnepeink, családi eseményeinknek részese volt a gyülekezet. Haláleset, lakodalmak, lelkészszentelések stb. Szilveszter este együtt voltunk az imaházban és farsangkor is. Volt komolyabb rész, de voltak vetélkedők, tréfás rigmusok és egyéb mulatságok."
Jelentősek voltak még a konferenciák, KIE'-s (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) havonkénti alkalmak. Ezekre is szép számmal eljártak a gyülekezeti tagok közül. Közös gyülekezeti és énekkari kirándulások voltak: Nagyveleg 67-ben - busszal, Pilis, Győrság, Piliscsaba - vonattal, később 'autókaravánnal' pl. Szákra.
1965-ben megalakult az országban is első (persze tiltott is) gitáros keresztyén könnyűzenei együttes. Névadója az idős "tisztelendő néni", ö. Gáncs Aladárné: -'Legyen Hermons!' - mondta. Libanon lábánál, Hermon hegyénél, 'hegyek és halmok' énekelnek az Úrnak mindenféle hangszerrel.
A zenekarban volt gitár, szólógitár, basszusgitár, dob, hegedű, szájharmonika. Énekeiket maguk írták, főleg Győri János Sámuel és testvére Győri Péter. De írt éneket Horvát Mihály és Győri Gábor is. Olyan is volt, hogy külföldi számokat átvettek, szöveget írtak rá, vagy spirituálékat fordítottak le. Egyik legsikeresebb az: Üdvösség vonata. Ehhez az énekhez kapcsolódva egy élő, lelkesítő délutánt is szerveztek sok díszlettel.
Az előadásokra rengeteget próbáltak. Egyik kedves anekdota: A fiatalok próbálnak az imaházban. Óriási a hangerő. A hangfal is időnként begerjed. Kint a parókia udvarán Fényes Jani bácsi békésen szánt, azaz hogy szántana. Egy idő után beszól az imaház ablakán: -'Jánoskám, pihenjetek egy kicsit, nem bírok a lóval!' "
1971. Karácsonyán mutatták be Győri János Sámuel első Oratóriumát. Bőszoknyás nénik, komoly férfiak együtt énekeltek a gitáros, dobos fiatalokkal. Egyre nagyobb volt az igény: "Tanuljunk zenét!" Egy-egy korcsoportból hárman-négyen jártak Fótra a kántorképzőbe. Egymástól tanultak gitározni, dobolni. Hegedű és zongora órákra jártak Cinkotára. Győri Péter Németországban trombitálni tanult. Itthon átadta a tudását. Érdekes próbálkozás volt a mozgófilmezés. Készültek dokumentumfilmek és viccfilmek. Megpróbálták filmre vinni az ószövetségi történeteket. Pl: Nábót szőlője. Nemcsak a kulturális, zenei igényeket igyekeztek gyülekezeten belül kielégíteni.
Vasárnap délutánonként nagy csoportba verődve mentek együtt kirándulni, focizni, télen szánkózni. Később kerékpártúrára. (Akkortájt mindenki kerékpárt kapott konfirmációra ajándékba). Az imaházban volt a község első, és évtizedekig egyetlen ping-pong asztala. Nagy versenyeket szerveztek. A falu minden rétege részt vett rajta hitélettől és felekezeti hovatartozástól függetlenül.
Az irodalmi, zenei nevelés és a sport mellett feltétlen meg kell említenünk Nagytarcsa preferált helyzetét külföldi kapcsolatok tekintetében. Nagytarcsán élő gyülekezet volt. Itt mindig történt valami. Élén egy több nyelven jól beszélő (finn, német és a bibliai nyelvek latin, héber, görög) lelkész állt. Bár sok megfélemlítésnek volt kitéve a lelkész, de mégis kirakatgyülekezet volt Nagytarcsa. Hivatalosan, hogy demonstrálják Nyugat felé a szabad vallásgyakorlás tényét, küldtek és hoztak magas rangú külföldi egyházi vezetőket.
A gyülekezet érezte a nyelvtanulás jelentőségét. Elsőként a pap fia ment ki dolgozni egy évre, hogy nyelvet tanuljon Németországban. Később (70-es, 80-as években ez nem volt sem általános, sem hivatalos) mások is próbálkoztak pl. Németországban mozgássérült egyházi otthonban töltöttek el egy-két hónapot. Azóta egy fiatal ember Finnországban tanult, egy másik második éve Amerikában, egy kislány Norvégiában. Sok barát, zenekar jött több hétre is az NDK-ból.
Ezt a mozgalmas, sokszínü egyházi életet vette át 1981-ben és ma, megváltozott lehetőségek között is viszi tovább Gács Péter.
Neki nem az üldöztetéssel, hanem az időtlen, elkényelmesedő közömbösséggel kell megküzdenie. A templomi tradíciókat átvette, a gyülekezet elfogadja őt családjával együtt.
Látva a gyülekezet ének-szeretetét, a Gyülekezeti énekkar mellett megszervezték a Jubiláte énekkart. Ez a kórus jól tükrözi a korszellemet és lehetőséget. Képzettebb, csiszoltabb, fiatal hanggal már komolyabb zenei műveket is megszólaltattak. Pl: Szokolay művek, Kodály művek, Tomson Halleluja, többféle Bach mű, Gárdonyi Zoltán: Megszenteltem a házat, korálok stb. A gyermekénekkar megalakítása növeli az esélyt, hogy az ének-szeretet nem hal ki. Az énekkarok szívesen énekelnek sajátjaiknak itthon, de bárhol az országban, vagy külföldön Isten dicsőségére.
1983-ban járt a Jubilate kórus külföldön, a Gustav Adolf Werk meghívására, de azóta is járt Németországban és Norvégiában, szép sikerrel. A Gyülekezeti énekkar volt Finnországban és Németországban. Kint élő magyarokkal ünnepeltük március 15-ét, többek között Kossuth nótákat is énekelve. Nagyon szép ünnepség volt. A karvezető, Vikol Kálmán klarinéton játszott Kodály műveket.
Egyik nyáron zenei tábort szervezett a lelkészházaspár és a másik karvezető Bálint József Nagytarcsán.
Hitoktatás korosztályonként
1990-ben az egyház visszakapta egyházi ingatlanait. A valamikori iskola helyén már évek óta óvoda működött. Igényeket és lehetőségeket mérlegelve az egyház beindította az egyházi óvodát. Van a falunak községi óvodája is, így a szülők két alternatíva közül választhatnak. Ebben az óvodában 49 felvett gyermek van két csoportban. Most egy tiszta kiscsoport és egy vegyes csoport van.
Mitől evangélikus, más a mi óvodánk? Jól kifejezi ezt az előtér fődísze a gyönyörű máriaüveges Jézus kép: Jézus a gyermekek között. Az élet minden területén, életünk minden percében vezet, tanácsol, vigasztal, példát ad Jézus. Az evangélikus óvónők ezt a lelkiséget hordozzák.
Köszönés nem kötelező, de általános: "Erős vár a mi Istenünk!" Erkölcsében, tanításaiban ahhoz az Istenhez szeretné irányítani gyermeket és szülőt, aki vár, menedék akar lenni ebben a bizonytalan világban.
Az óvoda neve: Szivárvány Evangélikus Óvoda. Ez utal szép énekünkre: "Jézus a fény, mi színei".23 Egymás elfogadása függetlenül a másságoktól. Ez az elfogadás hitből, szeretetből fakadjon - tanítja az ének is. Erre inspirálnak a közös imádságok és énekek is.
A '90-es változások nagy lehetősége az iskolai hitoktatás kiszélesítése. Azelőtt is volt az iskolában hitoktatás a legnehezebb években is, minden támadás ellenére. De azóta van már olyan réteg, akik bár nem tartják hitüket, nem is tartoznak semmilyen egyházhoz, gyermekeiket mégis küldik hittanra. (Nemritkán a szülök, vagy a gyermek meg sincs keresztelve. Ők főleg a honvédségi lakótelep gyermekei közül kerülnek ki.) Nagy kihívás hit, erkölcs, humánum szükségességének megéreztetése heti két órában.
Érdeklődésre példa, hogy pár éve a karácsonyra és a farsangra óvodásokkal és a kisiskolásokkal betanult színdarabokat, műsort, a nagy érdeklődésre való tekintettel a kultúrházban adtuk elő. Legsikeresebbek voltak: Postamester; Túrmezei darabok: Éneklő babák; Boris néni karácsonyfái, és a farsangi: Jéghercegnő és a Pató Panni Majdfalván. Augusztus 20-án adtuk elő Móra Ferenc: "A király kenyere" c. meséjének feldolgozását. Az idős embereket akartuk meglepni vele, ezért tanultuk be (a község 90 óta karácsony előtt műsort és ajándékot ad a 70 év felettieknek) Lev Tolsztoj "Panov apó különös napja" c. darabját saját feldolgozásban.
A hétközi hittanórák a vasárnap délelőtti gyermekórával igazán teljesek. Több csoportban kor szerint várják az érdeklődőket az imaházba. Hétközben ifjújsági- és bibliaórák vannak rendszeresen. A gyermek- és ifjúsági órák előtt és után lehet zenélni (harmónium, elektromos orgona, gitár, fúvós hangszerek között lehet választani), vagy sportolni (ping-pongozni a teremben, vagy kosár és röplabda vagy foci között választhatnak) a nagy, kiépített udvaron.
Szinte végtelenné tágítja az egyházi kommunikációt a technika és szabadság lehetősége, a rádiómisszió. Itt működik Nagytarcsán és vezetője Gáncs Péter.
Összegzés, konklúzió
Befejezésként, felmérések bizonyítják, hogy főiskolát, egyetemet végzettek nagyobb számban kerültek ki azok gyermekei közül, akik az egyházi életben aktívan részt vettek.
Pedagógus pályát csak olyanok választottak, akik az egyházhoz kötődtek. 20 év alatt két tanár, 4 tanító, 7 óvónő végzett. A lelkészi pályát választotta 6 fiú. 4 nő, mint lelkészi munkatárs, levelező teológiát végzett.
Egy, vagy több idegen nyelven beszélők aránya szintén itt a legnagyobb az egyháznál. A külföldön jártak arányáról nem is beszélve.
Összegzésként elmondható: életképes, éltető és szükséges az a közösség, mely hagyományait őrzi. Ugyanakkor nyitott minden újra.
Az ember minden szükségletét figyelembe véve, a test, lélek, psziché egységében neveli, tanítja az egyént. Őrzi és építi a közösséget, mely megtartó közege az egyénnek.
Felhasznált irodalom
Virág Jenő: A Luther-rózsa, Budapest, A szerző kiadása, 1937.
Győri János: A nagytarcsai Evangélikus Egyházközség rövid története, A szerző kézirata, nagytarcsai egyházközség levéltára, 1951.
Győri János: A nagytarcsai Evangélikus Templom, kézirat 10 példányban
Molnár Lajos: A nagytarcsai Népfőiskola 1938-1988.
Biblia, Istennek az Ószövetségben és Újszövetségben adott kijelentése, Fordította a Magyar Bibliatanács Ószövetségi és Újszövetségi Bibliafordító szakbizottsága; Budapest, A Magyarországi Református Egyház Kálvin János kiadója, 1992.
Evangélikus Énekeskönyv; Budapest, A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, 1982.
Sólyom Jenő: Hazai egyháztörténelem, Evangélikus vallástanítási tankönyv, Harmadik kiadás; Budapest, Evangélikus sajtóosztály, 1990,
Dr. Ladányi Sándor; Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon, Harmadik kiadás, Budapest, A Magyarországi Református Egyház Zsinati irodájának sajtó osztálya, 1977.
Pukánszky Béla-Németh András: Neveléstörténet, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994.
Kovács Bálint: Protestáns Népfőiskolái Mozgalom Magyarországon (1936-1948) Budapest, Magyar Népfőiskolai Társaság, 1994.
Molnár Lajos-Molnárné Hajdú Margit: Tanulmányok Nagytarcsa múltjából, Szentendre, 1988.
Gecse Gusztáv:Vallástörténet, Kossuth kiadó, 1980
Jegyzetek
 |
| Tichy Kálmán festőművész festi az oltárt |
 |
| A liturgikus rendnek megfelelően öltöztetett forgatható és nyitható szárnyasoltár. Húsvéti ünnepkör. |
 |
|
 |
| Konfirmandus lány. 1953-ban |
 |
| Bibliát olvasó Fényes bácsi |
 |
| Győri János lelkész konfirmandus lányokkal |
 |
| A Szivárvány egyházi óvoda egy csoportja |
 |
| Áz első magyarországi keresztyén könnyűzenei együttesei Hermons, 1965, |
 |
| A Hermons koncertje 1985-ben |
 |
| Nagytarcsa címerének és zászlójának avatása, 1991. augusztus 20. |
| |