Előző fejezet Következő fejezet

II.

A HELYŐRSÉG LÉTREJÖTTE ÉS KEZDETI TEVÉKENYSÉGE

 

Nagytarcsa helyőrség a Honvédelmi Minisztérium terve szerint 1950-51 évben kezdett kialakulni. Terv szerint alkalmasnak találták a helyet laktanya építésre, egy szemrevételezés után elkezdődött az építése. Az eredeti terv szerint egy a fővárostól nem nagy távolságra épülő helyen egy új szervezésre kerülő alakulatot fognak elhelyezni.

A laktanya építése 1952-ben fejeződött be és a Zalka Máté nevet kapta, a spanyol polgárháború egyik katonai vezetőjéről. Az első alakulat mely a laktanyában kapott elhelyezést a 9. Önálló vegyivédelmi zászlóalj. Parancsnoka Farkas Béla százados.

Az 1953. évi szervezés során a Vezérkarfőnök 00950/ MN.VKF szervezési és mozgósítási csoportfőnökség 1953. számú rendeletében utasította a zászlóalj parancsnokát, hogy az új laktanyába Nagytarcsára vonuljon be. A zászlóalj parancsnoka az őszi átszervezés végrehajtásáról a következőket jelentette: „ A 9.önálló vegyivédelmi zászlóalj áttelepült Ercsiből- Nagytarcsára ... A szervezés végrehajtása után a zászlóalj elhelyezés megfelelő. A laktanya építkezés még nincs teljesen befejezve, a melléképületeket még most is építik. A raktárhelyiség kevés, ideiglenes raktárnak a felvonuló épületeket használják fel. A zászlóaljnál a tisztek és a nős tiszthelyettesek lakáshelyzete rossz. A tiszti lakások építését még csak most kezdték meg és csak 1954. májusban fejeződik be. Nincs lakása 5 tisztnek és 9 tiszthelyettesnek a helyőrségben. A nőtlen tisztek közül 20 főnek szükségszerű , 8 főnek pedig egyáltalán nincs lakása és így a laktanyában vannak elhelyezve."

A honvéd helyőrség létrejötte Nagytarcsán 1953-ban történt meg, a zászlóalj áttelepülésévei. A parancsnoki állomány összetétele a következő 1953 őszén: Zászlóalj és egyben helyőrség parancsnok Farkas Béla százados, - második világháborúban a budai önkéntes században harcolt Budán - és 1947-ben tiszti rendfokozatba előléptették. Helyettese: Nagy Zoltán főhadnagy. Politikai helyettese : Nádai György őrnagy, Törzsparancsnok Marosi Károly főhadnagy.

A zászlóalj jelentős helyet foglalt el a Magyar Néphadsereg abban az időben történt fejlesztésében. A vezérkar önálló vegyivédelmi osztálya Reményi Gyula őrnagy - később tábornok - nagy figyelmet fordított a zászlóaljra és a helyőrségre.

A zászlóaljnál megkezdődött a sorállomány és a tartalékosok kiképzése. Nagy létszámban vonultak a hadkötelesek százai, különböző tanfolyamokra is. Az első kiképzési évben 1168 főt képeztek ki a laktanyában.

A zászlóalj parancsnoksága és személyi állománya 1954-ben, a nagy Dunai árvíz idején a Szigetközben nyújtott segítséget és akadályozta meg a gátszakadást. Kiemelkedő munkáságukért többen elismerésben, kitüntetésben részesültek.

A helyőrségben az 1950-es években számos katonai bemutatót tartottak, köztük a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia hallgatói részére is.

Az 1956-57 forradalmi események a helyőrségben is éreztették hatásukat. A laktanyából kettő szakaszt a rádió védelmére, biztosítására rendeltek, melyek odaérkezéskor szétszóródtak. Közben sajnos életét vesztette Cs. Kiss Albert honvéd.

November 4.-től a laktanyát szovjet egység foglalta el. A zászlóalj megmaradt részei a község iskolájában tartózkodtak. A rendőrséggel együtt a rend fenntartását, az anyagok begyűjtését és megőrzését végezték.

A zászlóalj 1957. február - márciusban ismét  megkezdte  és  folytatta tevékenységét  a  laktanyában  és a helyőrségben.   Közben   parancsnoki beosztásokban is változások történtek.

Helyőrség és laktanya parancsnok: Rovó  Szilveszter őrnagy, Helyettese: Bernáth  István százados., Politikai helyettes:   Mészár   József   százados, Törzsparancsnok : Takács János százados.

1958-tól parancsnok: Nagy Gyula őrnagy, parancsnok helyettes: Baráthfalvi Vendel százados, törzsfőnök : Hajósi János százados.

A helyőrségben 1958-ban először mutatták be az új sugárzásjelző műszereket, melyek rendszeresítésre kerültek. Az év folyamán harckészültségi gyakorlatokat, kiképzést és táborozást folytattak.

A helyőrségben nagyobb változás következett be 1960 júniusban, amikor elrendelték az alakulat áttelepülését Nagytarcsáról Szekszárd helyőrségbe. A változtatás nyilvánvalóan számos nehéz problémát jelentett a parancsnoki, tiszti, tiszthelyettesi állománynak. A már kialakított, megismert helyőrségi, laktanyai, községi körülmények, iskoláztatások igen kedvezőtlen hatással jártak.

Az áttelepítést előkészítette és szervezte Reményi Gyula alezredes a Magyar Néphadsereg vegyivédelmi főnöke, Papp József százados kiképzési főtiszt és Bedő Bálint százados.

A laktanyát 1960. júliusában az Országos Légvédelmi Parancsnokságtól kijelölt megbízottak vették át. Az épületkezelő részleg a laktanyában maradt, néhány katonával és a személyzettel őrizték. Átmeneti időszak következett néhány hónapon keresztül, mivel újabb alakulat létrehozása később kezdődött meg.

Helyőrség parancsnokok voltak időrendben a következők:

1953-tól: Farkas Béla százados
1957-től: Rovó Szilveszter őrnagy
1958-tól: Nagy Gyula őrnagy
1960-tól: Sárközi Sándor alezredes
1961.08. 01-től: Tétényi Emil őrnagy, később alezredes
1970-től: Békési Miklós alezredes
1978. 04. 01-től: Vass József alezredes, később ezredes
1984. 03. 01-től: Lakos Ottó alezredes, később ezredes
1991. 07. 01-től: Nagy Tibor alezredes
1997. 11. 01-től: Dudás András mk. alezredes, később ezredes
1999. 06. 01-től: Papp János ezredes
2001. 06. 05-től: Halmai Ottó mk. ezredes.

 

A helyőrség parancsnokok rövidebb-hosszabb időn keresztül Nagytarcsa területén és körzetében állomásozó csapatok, intézetek, bázisok irányítását végezték, a helyőrség általános rendjét felügyelték a Vezérkar főnökének megbízása alapján. Igyekeztek jó kapcsolatot kialakítani a helyi állami szervezetekkel, polgári vállalatokkal és egyesületekkel. Legtöbb esetben sikerült is a közös terveket, rendezvényeket összehangolni és jó eredményeket elérni, különösképpen a helyi ismeretek alapján. Számos jó példa utalt is erre az évek során.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet