K?etkez?fejezet

KITEKINTÉS KÖZSÉGÜNK HATÁRAIN TÚLRA

 

„A magyar regényes-időknek hősi korában mindig az elsősorban

lengeti Zabolch zászlaja ".

(Krúdy Gyula)

,, Egy nagy darab nemzeti történelem a Nyírség. "

(Krúdy Gyula)

Szabolcs megye nevének eredetéről

A honfoglaló magyarság a mai megyénk területén tömegesen a Tisza és a Szamos mentén telepedett le. ///. Béla (1172-1196) király névtelen jegyzője (Anonymus), az 1200 körül keletkezett művében, a Gesta Hungarorumban így ír erről. Miután Mén-Marót visszautasította Árpád követeit, akik a Szamos folyótól a Nyíri határig és a Meszesi kapuig terjedő földet kérték, ezért a vezérek elhatározták, hogy haddal foglalják el a kért területeket.

„Aztán megállapodtak abban, hogy menjen Lél apja Tas, Előd fia Szabolcs, akitől a Csák-nemzetség származik, továbbá Tétény, apja Horkának és nagyapja Gyulának meg Zombornak, akiktől a Maglód-nemzetség származik. Ezek, midőn Árpád vezér elengedte őket, nem kicsiny sereggel nekiindultak, és a Tiszát úgy úsztatták át a ládi révnél, hogy semmiféle ellenség sem szállt szembe velük. Másnap pedig a Tisza mentén a Szamos folyó felé kezdtek lovagolni. Majd tábort ütöttek azon a helyen, ahol most Szabolcs van. Ott annak a földnek a lakói majdnem mind önként meghódoltak előttük, és lábukhoz borulva fiaikat kezesül adták, csak hogy bajuk ne legyen ".

A krónikaíró, aki feltehetően a közeli Dél-Zemplén szülötte volt, beleszőtte a honfoglalásról szóló elbeszélésébe ennek a vidéknek a szájhagyományait is. Sajátos módszerével a honfoglalás mintegy másfél évtizedes történetét néhány hét eseményeire sűrítette össze.

Anonymus beszámol a szabolcsi földvár építéséről is.

„Akkor Szabolcs, ez a fölötte bölcs férfiú, megtekintett egy helyet a Tisza mellett, s midőn látta, milyen is az, kiokoskodta, hogy erősségénél fogva várépítésre való. Tehát - társainak közös tanácsa szerint is - összegyűjtve ott a köznépet, nagy árkot ásatott, és igen erős várat építtetett földből. Ezt most Szabolcs várának hívják. Majd Szabolcs meg társai a föld lakóiból sokat ahhoz a várhoz szolgálónépül rendeltek, akiket most várnépeknek neveznek. Miután egy Ekölcs nevű igen nemes vitéz alatt katonákat hagytak ott, nekikészültek, hogy majd továbbmennek. Szabolcs meg társai az egész sereget kettéosztották úgy, hogy az egyik rész a Szamos folyó mellett haladjon, a másik meg a nyíri részeken ".

Megyénk e ma is álló földvárról kapta a nevét, amely a honfoglalás után, a X. század első harmadában épült. Az építtető, Szabolcs, valószínűleg Árpád szűkebb rokonsága körébe tartozott, és herceg korában a keleti országrészt birtokolta. Ekkor építtette a földvárat, számolva a honfoglalás utáni évtizedekben még mindig fennálló besenyő veszéllyel. A hercegi szállás Szent István uralkodásának kezdetén lett Szabolcs vármegye székhelyévé.

Feladat:

Olvasásra ajánlom:

A szabolcsi földvárról Móricz Zsigmond (1879-1942) is írt egy riportot, melyet elolvashatsz a Kisebb hazám című Szabolcs-szatmári olvasókönyv 133-137. oldalain.

Érdekes!

A szabolcsi földvár méretei lenyűgözőek: a derékszögű háromszöget formázó sáncok hossza 790 méter, magasságuk 10-22 méter között váltakozik. Közel félmillió köbméter földet kellett megmozgatniuk az építőknek és 5-600 hektár erdőt irtottak ki a Nyírség peremén és a Tisza ártéri síkságán!

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vázlatos története

Az Árpád-kor folyamán a mai megye területén Borosva, Szabolcs és Szatmár vármegye osztozott. Szabolcs és Szatmár a Szent István-kori vármegyék közé tartozik. Az előbbi központja a Tisza bal partján fekvő Szabolcs volt a földvárral, míg az utóbbié a Szamos partján fekvő Szatmár. Szabolcsot ÉK-ről Borsova vármegye határolta. E vármegye az 124 l-es tatárjárás után felbomlott, ám a Tiszától keletre fekvő része Bereg néven önállósult formában továbbélt, míg a Tiszától nyugatra eső harmadát Szabolcshoz csatolták, kis sávja pedig Szatmár megyéé lett. Ung vármegye kialakulása Szt. István és Szt. László kora közé tehető, központja az ungvári földvár volt. Ugocsa az egyik legkisebb területű vármegyék egyikeként a tatárjárást követő években jött létre.

Szabolcs a hozzácsatolt Borsova vármegye területével a Tiszántúl egyik legnagyobb nemesi vármegyéje lett, amely kisebb területi változásokkal egészen 1876-ig érintetlen maradt. Ekkor jelentősen megcsonkították: a hajdúvárosokból (Nánás, Dorog, Böszörmény, Hadház, Szoboszló) és néhány más Szabolcs megyei községből létrehozták Hajdú vármegyét Debrecen székhellyel, sőt két községgel még Bihar vármegyét is gazdagították. 1876ban Szabolcs vármegye közigazgatási beosztása a következők szerint alakult: a székhelye Nyíregyháza lett, mint rendezett tanácsú város. A 138 nagy és kis községet 7 szolgabírói járásba osztották be: I. Kisvárdai (székhelye: Kisvárda, 21 községgel) II. Tiszai (szh.: Gyüre, 25) III. Dadái alsó (szh.: Tiszalök, 12) IV. Dadái felső (szh.: Szabolcs, 16) V. Bogdányi (szh.: Kemecse, 21) VI. Nyírbátori (szh.: Vaja, 23 ) VII. Nagykállói (szh.: Kállósemjén, 20). Szabolcs-Szatmár megye 1950-ben jött létre Szabolcs és Ung, valamint Szatmár, Bereg és Ugocsa vármegyék összevonásával. Ez az új államigazgatási beosztás újabb területcsökkenéssel járt: az ekkor létrehozott Hajdú-Bihar megye öt, míg Borsod-Abaúj-Zemplén megye kilenc szabolcsi községet kapott meg. A közigazgatási reformoknak és az országhatárok módosulásainak következtében ma a középkori Szabolcs megye területének kb. jó egyharmada más közigazgatási beosztás alá tartozik. Területe mindössze a trianoni békekötés után gyarapodott két Ung megyei községgel és egy Ugocsa megyei, település nélküli földdarabbal. Megyénk nevét 1990-ben Szabolcs-Szatmár-Bereg-re módosították, amely elnevezés jobban kifejezi a történeti valóságot.

XXIII. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye címere

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az ország 6. legnagyobb területű megyéje, népességét tekintve viszont a negyedik. Lakóinak száma mintegy 572 ezer, székhelye Nyíregyháza. További városai: Baktalórántháza, Csenger, Fehérgyarmat, Ibrány, Kisvárda, Máriapócs, Mátészalka, Nagyecsed, Nagyhalász, Nagykálló, Nyírbátor, Tiszalök, Tiszavasvári, Újfehértó, Vásárosnamény, Záhony.

Feladat:

 

Megyeszékhelyünk: Nyíregyháza

Nyíregyháza neve 1326-ban bukkan fel először Nyreghaz alakban az írásos forrásokban. Az Árpád-korban a szabolcsi vár birtoka lehetett, lakói a várhoz tartozó harcosok voltak. Területén a Szentemágócs nembeliek és a Gutkeled nembeli Báthoriak osztozkodtak egészen a XV. század közepéig, amikor egyedül a Báthori család kezére jutott. A Báthoriak tudatos betelepítésének következtében két évszázad alatt Nyíregyháza kiemelkedett a megye falvainak átlagából.

A török 1554-ben jelent meg először Szabolcs vármegyében. Nyíregyházát 1599-ben tatár segédcsapatok égették fel. A megfogyatkozott, de teljesen el nem néptelenedett település birtokosai a XVII. században egymás után váltakoztak. Az 1753-as év fordulatot hozott: Károlyi Ferenc a Békésből és a felvidéki megyékből új telepeseket hívott Nyíregyházára. A feltételek kedvezőek voltak: a 3 évi adómentesség, a szabad vallásgyakorlat és a lelkésztartás joga vonzották a betelepülőket. Egy 1754-es összeírás szerint a lakosok száma

2485 főre növekedett. Károlyi az új lakosok számára, akik elsősorban szlovákok és evangélikusok voltak, 1756-ban az uralkodótól elnyerte a szabad vallásgyakorlat jogát. 1786ban már a templomukat is felszentelték!

XXIV. A város címere az 1837. évi kiváltságlevélből

Nyíregyháza gyors fejlődésnek indult és nagy vonzerőt gyakorolt az idetelepülni vágyókra. 1786 -ban a helység az uraságtól vásártartási jogot kérelmezett, amelyet II. József (1780-1790) kiváltságlevélben biztosított is. Nyíregyháza mezőváros lett! Évenként négy alkalommal országos, és hetente egyszer heti vásárt tarthatott.

1803 -ban sikerült Nyíregyháza lakosainak a Dessewffy családdal megegyezniük és a váltságösszeg lefizetése után önmagukat megváltaniuk. A mezőváros vezetői teljessé akarták tenni a helység szabadságát, ezért törekedtek a másik birtokossal, a Károlyi családdal is a megegyezésre. Ez 1824-ben sikerült. Ezzel Nyíregyháza felszabadult a földesúri joghatóság alól.

V. Ferdinánd (1835-1848) 1837-ben kelt privilégiumlevelével Nyíregyháza önkormányzattal bíró szabadalmas mezőváros lett. 1858ban berobogott Pest-Debrecen felől az első vonat. A város gazdái felismerték a vasút jelentőségét, és támogatták a vasútvonalak kiépítését. Ebben az időben kezdett Nagykálló, az addigi megyeszékhely halódni, Nyíregyháza élete pedig megpezsdülni. A gazdasági fellendülést Nyíregyháza adminisztratív központtá való kiépülése követte: 1871-ben a kormányzat ide telepítette az újonnan szervezett országos hatókörű és jogkörű törvényszékek egyikét. 1876-ban Nyíregyháza hivatalosan is Szabolcs megye székhelyévé lépett elő! A város huszárlaktanyával, templomokkal, megyeházával gyarapodott, iskolák, kulturális intézmények épültek. Átadták a kőszínházat, felavatták a kórházat, és Nagykállóból átköltözött a múzeum... 1886-ban a rendezett tanácsú városok sorába került. Ma Nyíregyháza megyei jogú város, a 119 500 lakosával, kulturális, oktatási és egészségügyi intézményeivel Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szíve.

Feladat:

Érdekes!

1999 májusában a régészek megtalálták Nyíregyháza névadó, középkori templomának alapjait! A hajdani Nyír nevű falu ősi egyháza a mai városközpontban, a Kálvin téren, a jelenlegi református nagytemplom, esperesi hivatal és gyülekezeti ház által határolt területen állt. Az 141 l-ben már álló, gótikus templomot 1873-ban bontották le.

Megyénk nevezetességei

Ajak: XIII. században épült, román stílusú, műemlék temploma ma református. Híressége még a népviselet.

Anarcs: XV. századi, gótikus stílusú temploma ma református. Czóbel-kúria.

Baktalórántháza: A város műemléke a késő román stílusú, egyhajós, ^ mintás falazású, freskós, római katolikus templom. A volt Dégenfeld-kastély. A baktai erdő védett része a 341 hektáros gyertyános-tölgyes.

Bátorliget: közelében országos nevezetességű természetvédelmi terület, a Bátorligeti-ősláp található.

Berkesz: Volt Vay-kastély, ma gyermekotthon.

Csaroda: XIII. századi templomában, XIV. századi freskók láthatók. Mögötte fa harangláb áll a XVIII. századból.

Csenger: Református temploma vakolat nélküli, mintás falazással, gótikus stílusban épült a XIII. század végén. Helytörténeti Múzeum.

Gávavencsellő: Rakovszky Sámuel síremléke. Volt Dessewffy-kastély.

Ibrány: képtár és helytörténeti gyűjtemény.

Kállósemjén: A Kállay-kúria épülete és kápolnája.

Kemecse: Krasznay Péter síremléke. Helytörténeti gyűjtemény.

XXV. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye idegenforgalmi térképe

Kisvárda: a XV. században épült vár romjai, a lakótornyában ma múzeum található. Római katolikus temploma gótikus szentéllyel. Az egykori zsinagóga épületében található a Rétközi Múzeum.

Mándok: Volt Forgách-kastély.

Máriapócs: Későbarokk görög katolikus temploma 1751-56 között épült. Ma búcsújáróhely.

Mátészalka: Szatmári Múzeum (pl. szekérgyűjtemény-kiállítás).

Nagyar: Kende Zsigmond-féle kúria. Itt töltött néhány napot Petőfi Sándor.

Nagyecsed: A gőzüzemű szivattyútelep 1914-ből ipartörténeti műemlék.

Nagykálló: A volt megyeháza Szabolcs legjelentősebb barokk műemléke. Korányi Frigyes szülőháza.

Napkor: meteorológiai megfigyelőállomás.

Nyírbátor: A Báthori-család ősi fészke. A mai református templomot Báthori István, erdélyi vajda kezdte el építtetni az 1480-as években, késő gótikus stílusban. A templom mellett álló harangtorony a XVII. század első felében épült. Báthori István építtette a volt minorita templomot is, amelynek híressége a Krucsay-oltár. A volt minorita rendházban rendezték be a Báthori István Múzeumot.

Nyírtass: Volt Vay-kastély

Nyírtura: a ma református templom 1488-ban épült.

Nyírvasvári: Vasvári Pál-emlékszoba.

Szabolcs: Árpád-kori földvár, a területén millenniumi emlékmű. Mudrány-kúria, a megye történelmi emlékháza. Református temploma, mellette Szt. László mellszobor.

Szamostatárfalva: a XIII. századi, ma református templom, a mintás falazás technikájával készült.

Szatmárcseke: Kölcsey-emlékszoba, -szobor, -síremlék. A református temető fejfái.

Tarpa: Népi ipari műemlék a XVIII. században épült szárazmalom. Helytörténeti Múzeum (Esze Tamás és Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékkiállítás.)

Tákos: Református temploma 1760 körül épült, paticsfalú, festett, fakazettás mennyezetű. Mellette harangtorony áll.

Tiszabercel: Bessenyei György szülőháza. A gőzüzemű szivattyútelep ipari műemlék.

Tiszacsécse: Móricz Zsigmond-emlékház.

Tiszadob: Volt Andrássy-kastély. A Tisza szabályozás és irányítóinak emlékművei.

Tiszavasvári: Volt Dessewffy-kastély. Vasvári Pál Múzeum. Pethe Ferenc és Kabay János szobrai.

Tímár: A görög katolikus templom íkonosztáza.

Túristvándi: Vízimalma a XVIII. század végéről ma ipari műemlék.

Tuzsér: Volt Lónyay-kastély.

Vaja: Vay-várkastély, a kastély előtt szoborpark. Vay Ádám Múzeum. Tájház.

Vásárosnamény: Beregi Múzeum (pl. vaskályha- és öntöttvasgyűjteménye). Az Eötvös kúriában iskolamúzeum (Eötvös József-emlékszobával).

Zsurk: 41 méter magas harangláb.

 

Megyénk híres szülöttei

Balkányi Szabó Lajos Esze Tamás Móricz Zsigmond
Báthori István Kállay Miklós Rakovszky Sámuel
Benczúr Gyula Képes Géza Répásy Mihály
Bessenyei Anna Korányi Frigyes Simonvi óbester
Bessenyei György Krúdy Gyula Sipkay Barna
Bory Zsolt Lónyay Menyhért Telegdy Kata
Böszörményi László Méreiné Juhász Margit Váci Mihály
Czóbel Minka Milotai Nyilas István Vasvári Pál
    Vay Ádám

Feladat:

Érdekes!

A zsidó származású Alapy (Halpcra) Henrik, orvos-író, 1 859. szeptember 1 3-án Nyírbogdányban született! 1897 óta a Bródy Adél gyermekkórház sebész főorvosa, 1899 óta orvosegyetemi magántanár Budapesten. Urológiai és epeműtéteiről volt híres. Orvostudományi értekezései jelentek meg pl. az Orvosi Hetilapban. 1945. április 6án halt meg.

 

Nevezetes személyiségek

Bajcsy-Zsilinszky Endre Jósa András II. Rákóczi Ferenc
Balassi Bálint Jósika Miklós Ratkó József
Blaha Lujza Kazinczy Ferenc Szabó Lőrinc
Csontváry Kosztka Tivadar Kölcsey Ferenc Széchenyi István
Gróf Dessewffy Emil Szent László király Tinódi Lantos Sebestyén
Eötvös Károly Mikszáth Kálmán Tompa Mihály
Jókai Mór Petőfi Sándor Vörösmarty Mihály

Feladat:

Érdekes!

1857. június 23-án Balá.sházy János (1797-1857), a neves mezőgazda felhívására községünkben született kezdeményezés a Magyar Tudományos Akadémia épületének emelésére, melyre a jelenlévők 400 forintot ajánlottak fel. Jókai Mór a felhívást lapjában, a Magyar Sajtóban közölte, maga is csatlakozott hozzá, s ennek eredményeképp épült fel, ha nem is egy évre rá, mint javasolták, de 1862-rc a MTA székháza.

Összefoglalás

A megyénk gazdag történelmi múlttal, sok-sok nevezetes személyiséggel és országszerte híres látnivalóval büszkélkedhet. Törekedj ezeknek a minél alaposabb megismerésére!

 

Kedves Barátaim!

Azért e megszólítás, mert remélem, hogy e felfedezőút végére a barátaim lettetek. Az út során feltárult előttetek községünk múltja, az itt élő emberek mindennapi élete, sőt a megyénk más tájaira is elbarangoltatok. Most már büszkén elmondhatjátok, hogy ismeritek lakóhelyeteket, és talán fel is kiálthattatok: „ Szeretjük Nyírbogdánvt!"

Ezzel a reménnyel búcsúzom Tőletek, és kívánom, hogy majdan a Ti gyermekeitekkel is induljatok el ezen a felfedezőúton!

Nyírbogdány, 1999. június 30.

 

Kislexikon

Alispán: vármegyei tisztviselő, a főispán helyettesítője, a vármegyét érintő ügyek tényleges intézője.

Bába: szülésznő.

Bekecs: derékba szabott rövid, fodortoldású férfi ködmön.

Belső telek: a paraszti gazdaságnak az a része, mely a zárt falu belsejében, a rétektől és szántóktól elkülönülten fekszik. Itt van a lakóház, gazdasági udvar, istállók, ólak, csűr, szérű, kert.

Cikli: a női alsószoknyán lévő háromszög alakú ereszték.

Esperes: a református egyházban egy egyházmegye élén álló, annak életét irányító és összefogó, a püspök által kinevezett lelkész.

Csűr: (pajta) a csépeletlen szálas gabona elraktározására szolgáló gazdasági épület.

Félruha: felsőszoknya.

Fiókegyház: (fília) saját plébánossal nem rendelkező egyházközség.

Főispán: a nemesi vármegye élén álló kinevezett (királyi) tisztviselő.

Gávai-kultúra: Kr. e. XI-IX. század. Nevét a Gáván talált nagyméretű, fényes, fekete színű urnákról kapta.

Gereben: kenderfésülésre használt faeszköz, melynek szélesebb, középső részén körbe-körbe hegyes szegsor van beverve.

Granárium: magtár.

Guba: gyapjúból készült felső kabátféle.

Guzsaly: faragott, néha festett rudacska, melyre fonás közben felkötik a rostcsomót.

Hitbizomány: a tulajdon birtoklásának olyan formája, amelyet királyi adománylevéllel vagy magánintézkedéssel (végrendelet, alapító okirat) hoznak létre, előre meghatározva az öröklési rendet.

Ingváll: női felső ruhadarab, amit vászonból vagy gyolcsból varrtak. A nyakrész galléros, az ujj pedig bő volt és felkarig ért.

Invesztigáció: megadott szempontok szerint végzett kutatás, nyomozás, kivizsgálás.

Istenszemes: egy háromszög, amelyből minden irányban sugarak indulnak ki. A háromszög a Szentháromságot ábrázolja.

Kamara: (ma kamra) lakóházban levő vagy szabadon álló tároló hely gabonaneműeken és élelmiszereken kívül a háztartás és a gazdaság viteléhez szükséges anyagok, felszerelések részére.

Kantus: vászonból készült, egybeszabott, bokáig érő gyermeking.

Kartus: négyszög, kör, tojás vagy pajzs alakú, tekercs- vagy kagylóformákkal keretezett díszítő motívum.

Karzat: a belső terek növelésére emelt, magasan kialakított, boltozatra vagy gerendákra épített, oszlopokkal alátámasztott gerendázaton nyugvó emelvény a templomban.

Káva: ajtó-és ablaknyílásoknál a falazatban kialakított, átok elhelyezésére szolgáló, rendszerint féltégla méretű lépcsős kiugrás vagy mélyedés.

Kegyúr: az a földesúr, aki a templomot építtette és a fenntartásáról is gondoskodik. Ezért megilleti a kegyúri jog: a szertartások ideje alatt a templom főhelyén lévő padban foglalhat helyet a családtagjaival együtt.

Kegyúri karzat: a templomot alapító vagy fenntartó család tagjainak a megkülönböztetett helye.

Kikli: vászonkabát.

Királyi ember: a régi magyar jogrendszerben a királynak oly kiküldöttje, akit egyes peres ügyek foganatosításával bíztak meg.

Komatál: a keresztszülők által vitt, tálba rakott étel szépen elrendezve és feldíszítve, s erre a célra tartogatott kendővel letakarva.

Köce: dísztelen, az ünnepre való barnára festett bőrmellény.

Ködmön: juh, ritkábban kecske szőréből készült ujjas, kabáthoz hasonló felsőruha.

Kötélverő: mesterember, aki a fás részeitől megtisztított kender rostjaiból zsinórokat, köteleket készít.

Kötő: (kötény) legtöbbször téglalap alakú textildarab, amelyet a test elülső részére, általában az alsótestet fedő ruhadarab fölé illesztenek és derékon körülkötik madzaggal.

Leventemozgalom: az ifjúság katonai szellemű nevelésére létrehozott intézmény a két világháború közötti Magyarországon. 1921-ben alapították, a 12-21 év közötti fiúk számára kötelező részvétellel.

Mángorló: a vasaló őse, a vászonneműek mosás utáni kisimítására használt eszköz.

Méhes: a kasokat, kaptárokat befogadó építmény vagy védett ereszalja a lakóház vagy melléképület oldalán.

Mestergerenda: az épületek helyiségeinek hosszanti vagy kereszttengelyében beépített nagyméretű gerenda, amely a mennyezet sávját tartja.

Mintás falazás: lényege, hogy míg a közönséges téglák természetes színűek, addig a kötő téglák, vagyis azok, amelyek a keskenyebb oldalukkal kifelé állnak, sötétkék, sötétzöld, sötétlila zománccal vannak borítva.

Motolla: a megfont fonal lemérésére és motringba rendezésére szolgáló eszköz.

Nemzetőrség: 1848/49-ben a forradalom védelmére polgárokból toborzott önkéntes fegyveres alakulat.

Olajütő: olajos magvak olajtartalmának kinyomására szolgáló technikai eljárás műhelye.

Oppidum: a mezőváros latin megfelelője.

Öl : hosszmérték, hossza 1,89 méter.

Padimentom: padlózat.

Palmetta: díszítőmotívum; legyezőszerűen szétterülő, vagy szív alakú pálmalevél stilizálása.

Pendely: női alsó ruhadarab.

Pitvar: a lakóház előtere, belépő helye, vagy a konyha bejárati ajtaja felőli része.

Pozsonyi mérő: szemes termény mérésére szolgáló régi űrmérték, kb. 62,5 liter. 2 pozsonyi mérő egy köböl, egy magyar hold vetőmagja.

Prédikátor: református lelkész.

Presbitérium: a református egyházban az egyháztagokból az egyházközség által választott testület, mely a gyülekezetet érintő kérdésekben döntéshozó joggal bír.

Polyvás ól: a szemestermények cséplési melléktermékének tárolására szolgáló egyszerű építmény.

Protokollum: jegyzőkönyv. A református egyházban ide másolták be a prédikátorok, ill. az egyházközség jegyzői az esperesi körleveleket és a helyi gyülekezet gyűléseinek a jegyzőkönyveit.

Rektor: elemi iskolai tanító.

Rénes forint: 60 krajcár értékű XVI-XIX. századi pénzegység, nálunk 1848-ig volt forgalomban.

Rozetta: stilizált rózsaformájú díszítőmotívum.

Salétromszérű: a rendszeresen salétromgyűjtésre használt hely a szikes tavak partján.

Stafírung: (kelengye, hozomány) a menyasszony ruházata, bútorai, háztartási eszközei stb., melyeket magával visz a házasságba.

Supraporta: ajtó feletti, festéssel, faragással díszített, kereteit mező.

Sütőház: (nyári konyha) egy-két helyiséges kis épület, ahol a meleg évszakban a főzés és a sütés munkáját végzik, esetleg napközben is ott tartózkodnak.

Szalagtelkes falu: olyan település, amelynek egymás mellett fekvő keskeny, hosszú, szalag alakú belső telkei hosszanti oldalukkal érintkeznek és így alkotnak egyszeri vagy többszöri sorozatot. Lehet egyutcás vagy többutcás.

Szegmensív: a körív egy, lapos ívű szelete.

Szolgabíró: a nemesi vármegyében a járás élén álló megyei tisztségviselő.

Szösz: megtört, kifésült, jó minőségű kenderszál.

Taksás: birtoktalan, más földesúr földjére telepedett, kizárólag pénzzel szolgáló nemes, valamint a kisnemesek legalsó, állami adófizetésre kötelezett rétege.

Teknőboltozat: téglalap alakú alaprajz fölé emelt boltozat.

Terragium: földbér, földváltság. A jobbágy fizette földesurának bizonyos szolgáltatások után.

Timpanon: a nyeregtetős épületek egyenlő szárú háromszög alakú, párkánnyal kereteit orommezője. A nyitott timpanon vízszintes párkányából kétfelől kiinduló egyenes vonalú vagy íves lezárása középen nem ér össze.

Urbárium: a földesúr és a jobbágy kölcsönös jogait és kötelességeit szabályozó okirat.

Váradi Regestrum: a nagyváradi káptalan előtt zajlott peres ügyeknek az 1205-1235 közötti évekből származó gyűjteménye.

Véka: régi űrmérték, ill. tárolóedény. Mint űrmérték főleg búza, rozs, árpa mérésére, mint edényt szemtermények tartására használták. Nagysága vidékenként különbözött, általában 25-35 liter között váltakozott.

 

Időrendi áttekintés

4000 évvel ezelőtti rézkori település nyomai a Poros-hegyen

XI-XII. század fordulóján templom épült Henén

1219: a községnév első írásos említése a Váradi Regestrumban

1241 : tatárjárás, Bogdány pusztulása

1324: a községnév Bogdanteluke formában bukkan fel

1607: vásártartási privilégium

1620: Buctorogh Mátyás református prédikátor

1637 k.: Bogdányi János halála

1661: Szolnok pusztulása

1703-1711: II. Rákóczi Ferenc-féle szabadságharc

1773: a bogdányi urbárium kiadása

1796-1800: a református templom építése

1811 : mezővárosi privilégium

1831-1868: Bodnár Gábor prédikátorsága

1848-49: forradalom és szabadságharc

1849. július: Kövér István honvéd hadnaggyá való kinevezése

1854: a római katolikus templom építése

1854-57: Bodnár Gábor a Felsőszabolcsi Egyházmegye esperese

1861: országgyűlési választások

1872: felépül a Nyíregyháza-Ungvár közötti vasútvonal

1877: a nyírbogdányi járás megszervezése

1879-1882: a Lónyay-főcsatorna megépítése

1888: községi törvény

1902: Kossuth Lajos mellszobrának leleplezése Kemecsén

1904: petróleumfinomító létesítése a gyártelepen

1914-19: első világháború, 13 nyírbogdányi hősi halott

1929: a Szalánczy-tanyán községi iskolát létesítettek

1938: a római katolikus plébánia megalapítása

1938-1951: Tarkanyi Nándor plébánossága

1944: a zsidó családok deportálása

1945: földosztás

1948: az iskolák államosítása

1950: a téeszek megalapítása

1969: a község első írásos említésének 750. évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepség

1983: az új római katolikus templom felszentelése

1992: a világháborús emlékmű felavatása

Felhasznált irodalom

A lakóhelyismereti tankönyv fő forrásanyagául a Nyírbogdányi Községi Tanács által, 1969ben kiadott Nyírbogdány című könyv szolgált, amelynek szerzői: Csermely Tibor, Mező András és Németh Péter. Ebben az egyes fejezetek végén bő irodalom- és forrásjegyzék áll az érdeklődők rendelkezésére, amelyek közül itt most csak a fontosabbakat közlöm. Haszonnal forgattam még a vármegyei monográfiákat (Borovszky-, Hunek-, Háger-, Dienes-), és az 1 993-ban kiadott Szabolcs-Szatmár-Bereg megye monográfiájának első kötetét is.

Az alábbiakban bemutatom azokat a fontosabb tanulmányoknak, dolgozatoknak a címét, melyeket felhasználtam, és amelyek segítséget nyújthatnak, forrásul szolgálhatnak egy-egy téma további tanulmányozásához. Itt közlöm a fontosabb levéltári források jegyzékét is.

LAKÓHELYÜNK TERMÉSZETI ÉS TÖRTÉNETI FÖLDRAJZA

Frisnyák Sándor: A megye földrajzi képe. In: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye monográfiája. I. kötet, Nyíregyháza, 1993.

Kiss Lajos: Régi Rétköz. Akadémiai Kiadó, Bp., 1961.

Szabolcs vármegye (1782-1785) Szerk. Pók Judit, Nyíregyháza, 1996.

Virágh László: A Felső-Szabolcsi Tiszai Árvízmentesítő és Belvíz-levezető Társulat

In: Magyarország vármegyéi és városai - Szabolcs vármegye. Szerk. dr. Borovszky Samu, Bp., „Apolló" Irodalmi Társaság, É.n., 301-31l.o.

FEJEZETEK NYÍRBOGDÁNY MÚLTJÁBÓL

Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848/49). Szerk. Bene János, Nyíregyháza, 1998.

„Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..."Néprajzi Múzeum, Bp., 1998.

Németh Péter: A középkori Szabolcs megye települései. Nyíregyháza., 1997.

A nyírbogdányi „fegyverrejtegetés" (Németh Péterné) = Szabolcs-szatmár-beregi Szemle, 1996/4,548-557.0.

Nyárády Mihály: Salétromfőzés Szabolcs megyében a XVI-XIX. században =A nyíregyházi Jósa András Múzeum Evkönyve, I. (1958), 170-211. o.

Rába László: 75 éves a Tiszai Kőolajipari Vállalat Nyírbogdányi Gyáregysége. 1979. április (Kézirat.)

Takács Péter: Úrbéresek vallomása Szabolcsban 1772. Akadémiai Kiadó, Bp., 1991.

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI ÉLET

Orosz Tamás: Református egyházak Szabolcsban. In: Szabolcs vármegye. Szerk. Dienes István, Merkantil Nyomda, 1939., 151-156.0.

Soós Imre: Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése. Szent István Társulat, Bp., 1985.

Várady József : A Tiszántúl református templomai. Debrecen, 1991

EGY KIS NÉPRAJZ

Erdész Sándor: Nyírség. Gondolat, Bp., 1974. Lázár Katalin: Népi játékok. Planétás Kiadó, 1997.

Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén. Szentendre, 1987. Tavasziné Tóth Éva: A nyírségi parasztember mindennapjai egy nyírbogdányi pásztorember életének a tükrében (Szakdolgozat.). Nyíregyháza, 1 980.

KITEKINTÉS KÖZSÉGÜNK HATÁRAIN TÚLRA

A múlt emlékei Szabolcs-Szatmár megyéből. Szerk.: Czagány Kálmán, C. Kürthy Zsuzsanna.

Nyíregyháza története. Szerk.: Cservenyák László, Mező András. Nyíregyháza, 1987. Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye irodalmi topográfiája. I. kötet: Nyíregyháza, II. kötet: Ajaktól Zsurkig, Nyíregyháza, 1996.

Láczay Magdolna: Sorsok a múltunkból. Szerk. Kopka János, Nyíregyháza, 1988. Szabolcs-Szatmár megyei útikönyv. Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács, 1987.

LEVÉLTÁRI FORRÁSOK

(A források a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltárában találhatók az alábbi jelzetek alatt.)

  1. Urbarialium. IV.A. I/G. Fasc. 13. No. 24. 1772.
  2. I. Ferenc adománylevele. XV.4. 15-ös oklevél.
  3. Szabolcs megye újoncozási bizottságának iratai. IV.B. 103.
  4. Szabolcs vármegyei Tűzkármentesítő Intézet iratai. X. 204.
  5. Nyírbogdány nagyközség iratai V.B. 378.

A tankönyvben szereplő versek, idézetek, olvasmányok lelőhelyei

Radnóti Miklós: Nem tudhatom ... című verse = Radnóti Miklós összes versei és versfordításai. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. É. n. 205. o.

Váci Mihály: Nyugalmas táj c. verse = Váci Mihály: Százhuszat verő szív. Magvető Könyvkiadó, Bp. É. n. 40. o.

Mező András: Nyírbogdány történeti földrajzi nevei = Csermely-Mező-Németh: Nyírbogdány. Nyírbogdány, 1969. 101-116. o.

Bory Zsolt: Bogdány c. verse -Kelet-Magyarország, 1969. aug. 24. 8. o., XXVI. évf. 195. sz.

Németh Péter leírása a henei templom ásatásáról = Csermely-Mező-Németh: Nyírbogdány. Nyírbogdány, 1969. 14-16.o.

Specziár Erzsébet: 1848-as hagyományok. Néprajzi Múzeum jelzete: EA 2048. (Elmondta 1947-ben Teremi Sándor, szül. 1890-ben.)

Kállay András: Régi dolgok, újabb idők. 2. kiadás. Nyíregyháza, Jóba Elek Könyvnyomdája. 1907. 52-54. o.

Hajzer András: Orosz fogságban. Hajzer András kézirata alapján.

Bodnár Gábor idézete = A nyírbogdányi református egyház matrikulája. I. kötet. 228. o.

A római katolikus plébánia alapító oklevele = A nyírbogdányi római katolikus egyház irattára.

Kazinczy Ferenc: Fogságom naplója = Kazinczy Ferenc művei I. kötet, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., É. n., 526-527.0.

Végh Antal idézete = Végh Antal: Több nap, mint kolbász. Móra Ferenc Könyvkiadó, É. n., 66. o.

Özv. Sínka Józsefné: Hogyan ismerkedtek, szórakoztak régen a fiatalok. Özv. Sinka Józsefné kézirata alapján.

A két vőfélyvers szerzője özv. Sinka Józsefné.

Luca-napi szokások Nyírbogdány községben = Bodnár Bálint: Vegyes néprajzi gyűjtés. Néprajzi Múzeum, jelzete: EA 13620. (Elmondta Linzenbold József, 42 éves kocsis, 1963. március 24-én.)

„Jöjj, ficfa, labodának" kezdetű mondóka = Lázár Katalin: Népi játékok. Planétás Kiadó, 1997.74.o.

Krúdy Gyula-idézetek = Krúdy breviárium. Szerk.: Katona Béla, Nyíregyháza, 1983. 63. és 64. o.

Anonymus: Gesta Hungarorum. = Magyar Helikon, Bp., 1977. 98-99. o.

 

Képek, térképek és ábrák jegyzéke

Fényképek jegyzéke

  1. A Lónyay-főcsatorna (A szerző felvétele)
  2. Bogdányi táj (A szerző felv.)
  3. Nyírbogdány madártávlatból (Az Első Nyírségi Fejlesztési Társaság 1999-es asztali naptárából)
  4. Rézkori leletek (A Jósa András Múzeum archívumából)
  5. Római kori leletek (uo.)
  6. Címer a Székely Elek-féle kastély homlokzatán (A szerző felv.)
  7. Kossuth Lajos mellszobra (A szerző felv.)
  8. Gyári látkép (A 770 éves Nyírbogdány című kötetből. Nyírbogdány, 1989, 50. o.)
  9. Világháborús emlékmű (A szerző felv.)
  10. Emléktábla a polgármesteri hivatal falán (A szerző felv.)
  11. Képeslap 1969-ből
  12. Az 1854-ben épített római katolikus templom
  13. Református templom, 1796-1800 (A szerző felv.)
  14. Szószék, 1836 (A szerző felv.)
  15. Bodnár Gábor és felesége síremléke (A szerző felv.)
  16. Kazinczy-dombormű (A szerző felv.)
  17. Szüreti mulatság után (Archív felv)
  18. Zsidó síremlék (A szerző felv.)
  19. Székely Benedek kriptája (A szerző felvétele)
  20. Testvérek a két világháború között (Archív felv)
  21. Községünk népművésze: Palatitz Ferenc
  22. Kisnemesi lakóház
  23. Szalánczy Ferenc úrilaka (A Borovszky-féle vármegyei monográfiából, 1901., 51. o.)

 

Térképek és ábrák jegyzéke

I. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye tájai (A Szabolcs-Szatmár-Bereg megye monográfiája című mű első kötetéből, Nyíregyháza, 1993. 13.o.)

II. Első katonai felvétel, Bogdány és környéke 1784-ből (Szabolcs vármegye 17821785 című kötetből, Nyíregyháza, 1996.)

III. Nyírbogdány és határai (A Nyírbogdány című kötetből, 1969.)

IV. Az utcahálózat kialakulása (A Nyírbogdány című kötetből, 1969.)

V. A gyártelep utcahálózata (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és településeinek tér képes atlasza című kötetből, Nyír-Karta, Nyíregyháza, 72. o.

VI. Nyírbogdány mai utcahálózata (uo.)

VII. Bronz raktárlelet (A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyvéből, 1963-64.)

VIII. Hene falu templomának alaprajza (Németh Péter A középkori Szabolcs megye települései című kötetéből, Nyíregyháza, 1997)

IX. A „bündösi" harang felirata

X. A református egyház protokollumának előlapja

XI. Szabolcs megyei salétromfőző községek (Nyárády Mihály Salétromfőzés Szabolcs megyében a XVI-XIX. században című tanulmányából)

XII. Bogdány urbáriuma, 1773.

XIII. Az 1772-es invesztigáció aláírói

XIV. Szabolcs megye mezővárosai 1816-ban

XV. Bogdány mezőváros kiváltságlevele, 1811.

XVI. A szabolcsi 48. honvédzászlóalj zászlója

XVII. Szabolcsi nemzetőr (Bene János: A nemzetőrség és a honvédség szervezése a kisvárdai járásban 1848-49-ben című kötetéből)

XVIII. Vitézi jelvény

XIX. Pecsétábrázolások

XX. Nyírbogdány címere

XXI. Iskolai bizonyítvány 1918-ból

XXII. A kenderfeldolgozás műveletei

XXIII. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye címere

XXIV. A város címere az 1837. évi kiváltságlevélből

XXV. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye idegenforgalmi térképe (Szabolcs-Szatmár megyei útikönyv, Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács, 1987.)

 

Köszönetnyilvánítás

Köszönöm a Soros Alapítvány támogatását, ami nélkül ez a könyv nem születhetett volna meg.

Köszönet a lektoraimnak, dr. Mező Andrásnak és dr. Németh Péternek, akik hasznos tanácsaikkal sok-sok segítséget nyújtottak. Külön köszönet dr. Mező Andrásnak, aki példát mutatott számomra a lakóhely iránti szeretetből és a munka iránti alázatból. Köszönöm a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár helytörténeti részlegének, különösen Magyari Bélánénak a segítségét, aki állandó figyelmével és gondoskodó szeretetével nyomon követte könyvem megszületését. Köszönöm Kujbusné dr. Mecsei Éva útmutatását és bíztatását.

Köszönöm az adatközlőim, özv. Hamik Mihályné, Ilyés Gábor, vitéz Kulcsár Sándor, dr. Mező Zsigmondné, özv. Sinka Józsefné és Tanicsár Miklós segítségéi.

 

 

  
K?etkez?fejezet